Múlt,jelen, jövő

Hali! Öm apu gépéről írtam amin nem magyar a billentyűzet szóval elnézést ezekért. Meg Ariel is írt. M esz interjú A….. komolyan ? ki az aki ennyit elmond  világnak? Na mind1 jó ez így Ari…. Havi im olvasásunk xDDD „az mi? az 1D?” „Nem, dehogy, csak pár kölyök akiket lefotóztak” „ ja jó. Lapozzunk” ??? xDDDDDDDDDD „ megtudtunk egy csomó mindent egy olyan emberről akiről azt sem tudjuk miért híres” Szeretlek <3~Emily

Én is téged.És az az ötleted amúgy….. nem is rossz. Sir Bedivere? Az nem a merlinben volt? de ha már így cserélted fel akkor miért nem Gwain? A szexi knight? xD*Ariel

Nem nem. Bedivere lesz, bár azt nem tudom már melyik xD de akkor már miért nem Elyan? Vagy Leon? Ja és Arthur *-*~Emily

Uhh hallod…. néztem néztem… Hogy hívták azt a csávót aki elment s nem tért vissza csak amikor a köcsög Morgana visszahozta?*Ariel

Te… Ő volt Gwain csak valamiért ott maradt. Vagy az a másik volt? De ő kavart Gwennel. Vagy már nem tudom . 1 éve néztem na ~Emily

Nem tudom. De Gwain kavart Gwennel.  Amúgy Arthur *-* Bejövős :$  De Morgana tök szép… Ennyi volt a sorozat ajánló(Merlin) Most zene-ONE WAY OR ANOTHER klipp te jó ég kicsit sem nevettem vagy 100000x megnéztem már xdddd zuhanyzó, elnök háza előtt „táncolnak”  meg a buszos jelenetek *-* Meg amikor Louis énekel a kamerába és látszik milyen  szép szeme van *-* Zayn ébredése ;D A Ghánás jelenek is tök cukik *-* meg meg ahhw na jó.  Abba hagyom  valamikor vagy nem … És amúgy nóri mondta hogy „nem igaz hogy ennek a gyereknek Afrika közepén sík egyenes haja van” mondtam volna: New York közepén is xDDDD *Ariel

Jajj én is nagyon szakadtam rajta xDDDD És ja nóri volt. Mondanom kellett volna neki hogy nem vasalja afrikában :3 xd Ja meg így nézem… a „nagy óriáskerék” táncolnak az a mozdulat van kinectbe xDDDD Könyvajánló?? Eragon or something.(ice cream or something)De tényleg ne pofázzunk Olvassatok (naaa de miértttttt neeeeeeem??????? ) :D~Emily

Mert nem xddd és amúgy így jobb lesz. nekünk. írni xd a többi nem érdekel. ÉN vagyok a főszerkesztő nem feleselhetsz velem :D *Ariel

Floertgh ~Emily

Na húzzá innen xD Fleortgh onfuhr *fehérré változik egy pillanatra a szemem* :D *Ariel

O drakon! Tovább nem tudom! xD ~Emily

Nem mondok semmit *Ariel

41.rész

Múlt, jelen, jövő

Augusztus 30.

Susan(talán még emlékeztek rá ki az, de Jenni anyukája)

Úgy érzem, minden rendben van. A családdal, a munkámmal, Isaac munkájával. Emi szüleivel tegnap beszéltem. Tudják, hogy romlott a kapcsolatuk a lányukkal, mert mondta amit mondtak. De Emi már megbocsátott, de még ez sem elég. A gyógyszertáram végre szilárd alapokon áll, Isaac egyre jobb abban, amit csinál. Jenni pedig végre talált valakit, aki szereti. Igaz, én kezdetektől szimpatizáltam Louis-val. De amikor Jenni sírva jött be ajtónyitás után, tudtam, hogy valami komoly baj van. Nem mondott semmit, csak azt, hogy Marcus - hoz megy. És, hogy Louis hibája. Ennyi. Kétségbeestem. Beszéltem vele, és elmondta mit csinált. Nem hittem volna, hogy ilyenre képes lenne. Azt hittem szereti a lányomat. Persze a férjemnek nem mondtam. Miért tettem volna? Nem akartam megöletni szegény gyereket. Jenni érkezése előtt 1 nappal Louis beállított hozzánk. Bár nem mutatta, sőt egész jól titkolta, de én láttam. Láttam rajta mennyire kikészült. Így ne bólintottam volna rá? Másnap Jenni érkezése előtt zengett a ház. Minden segítséget megadtunk a fiúknak. Isaac és Nathan, illetve a többi Wanted - os srác –akiket csak Jenni szobájában láttam, illetve a klipekben, amiket mutogatott- csinálta az emelvényt a kertbe, és rakták fel rá a zongorát. Zayn, Louis és a többi fiú, Emivel kiegészülve díszítették a kertet. Majd mind elmentek Jenniért kivéve Louis-t  és Nathan-t, akik minden tudomásom szerint elbújtak  Emi szobájában, meg persze a fiúk, akik sok szerencsét kívántak és haza mentek. Mi pedig elmentünk Isaac-kel vacsorázni és egy szállodában aludtunk. Mire reggel hazaértünk megkönnyebbültem, amikor megláttam a levelét az asztalon.  Reménykedtem, hogy nem a cuccait akarja Louis-nál összeszedni.   Egy kicsit még aggódtam, de reggel nyílván való lett. Végre boldog volt. Újra. Aztán este megmutatta a gyűrűt, amit Louis adott neki. Leginkább egy eljegyzési gyűrűnek tűnt, de egyértelműen nem annak szánta. Ezekhez hasonló dolgok járkáltak a fejemben aznap reggel. Isaac korán ment, nekem csak délutánra kellett mennem. Így még az ágyban feküdtem és a szürke falakat néztem.  Erőt vettem magamon és kimentem a fürdőnkbe. Rendbe hoztam magam és felvettem egy ruhát, majd kimentem a konyhába. Meglepetésemre Louis és Jenni is lent volt. Jenni a pultba kapaszkodott, miközben Louis próbálta elhúzni onnan. Nem teljesen láttam értelmét, de úgy tűnik ők élvezték. Mosolyogva néztem őket. Nem vettek észre. Végül besétáltam és akkor végre engem is észrevettek. Elengedték azt, amibe éppen kapaszkodtak és rám néztek.

-Jó reggelt!-köszöntem miközben reggeli alapanyag után kezdtem kutatni a hűtőben.

-Szia!-ölelt ét Jenni.

-Jó reggelt!-köszönt Louis is. Mindhárman leültünk enni. Pontosabban én ettem ők meg….. (remélem) aranyos dolgokat suttogtak egymásnak.  Talán sosem láttam ezelőtt Jen-t ilyen boldognak egy fiúval. Az első nagy szerelme se tette ilyen boldoggá, mint ez a fiú. Elnézve őket, kénytelen vagyok emlékezni rá mi hogyan is ismerkedtünk meg Isaac-kel. Akinek nem pont ez a neve. És nem volt a legromantikusabb találkozás.

- Sajnálom - mondta az előttem álló fiú. Magas volt, és izmos. Nem láttam az arcát.Hogy is láthattam volna, hiszen háttal volt nekem. Tudja jól, ha elvesztünk egy szállítmányt ki kell fizetünk vagy végünk. Szerencsére Ő kitudta.

-Rendben. Elmehetsz! Mariann!- vicsorított felém Ed. A maffia főnök. Igen, sosem gondolná senki, hogy 16 évesen a maffiának dolgozom, de a szüleimnek nincs pénzük ahhoz hogy gyógyszerészetire járhassak, ezért kikell fizetnem magamnak. Persze 1977-ben arra, hogy esetleg külföldre megyek, esélyem sem volt. Így kötöttem ki a magyar maffiánál, ami egy kisebb ágazata az amerikainak. Tőlük kapjuk a szállítmányt. Még sosem kaptak el, ahogy a diák bulikon eladom a tanulóknak. Pedig akkor pápá gimnázium, pápá gyógyszerészeti, pápá élet. Ugyanis míg nem fejlődött ki teljesen a drogkészítés „mestersége” egy kicsivel többet veszel be, meghalhatsz. Így még nagyobb vétek volt üzérkedni vele. Visszatérve a sötét raktárra. Átadtam a keresetem.

-Szép, szép. Tessék a részed. A szállítmány nemsokára jön.

-Ed. Erről beszélni akarok veled. Én nem folytatom. Megmondtam csak az egyetemre kell és utána vége. Összegyűlt elég pénzem ahhoz,hogy a szüleimnek ne kelljen éhen halnia a taníttatásom miatt. Így nem kell több szállítmány-jelentettem be. Villogó szemekkel nézett rám és fekete haját megdobta egyszer, majd pokoli nevetés tört elő.

-Csak nem hiszed, hogy ilyen könnyen kiléphetsz? Már a részünk vagy! A részed leszünk örökké. Ezen nem változtathatsz.

-Sajnálom de itt vége-próbáltam tiltakozni erőtlenül. Megragadta a karom.

-Nem mehetsz sehova, megértetted? Én adom neked a szaros egyetemedre a tandíjat,és szemtelenkedsz?-ütésre emelte a kezét, én pedig bekönnyeztem és várta az ütést. Nem jött. Kinyitottam a szemem. Az előttem álló fiú megragadta a kezét.

-Nem ütheted meg!-morogta.

-Mégis miért nem Kisz?-szóval álneve van.

-Mert nem is védekezhet ellened. Mernél egy nőt megütni?- fölényesen beszélt.

-Igaza van. Menj a barátnőddel akkor. De hozzám ne gyertek-engedett el és hátra lépett, ahol a kigyúrt védelmezői álltak.

-Rendben. Gyere!-ragadta meg a karom és kihúzott az utcára. Némán mentünk egymás mellett.

-Elveszthetted a megélhetésed. Sajnálom, hogy miattam kerültél szorult helyzetbe.

-Ugyan!-nevetett keserűen-Csak apám ellen lázadok. Mi vagyunk a város egyik leggazdagabb emberei. Nem tehetem, amit akarok. Már most majdnem be vagyok ágyazva egy nemzetközi szervezethez. Ha ez így meg apámtól fogok függeni. Mást akarok csinálni. Nem kifosztani az embereket, hanem olyan dolgot csinálni amit szeretek.

-Miért segítettél?-kérdeztem félve, hátha nem válaszol.

-Nem bánthat egy lányt-válaszolt egyszerűen.Pest szívében állt a raktár. Elértünk egy buszmegállót.

-Inenn haza találok. Köszönök mindent-búcsúztam volna, de ő máshogy gondolta.

-Hazakísérlek-mondta és zsebredugott kézzel állt mellettem. Nos, akkoriban többet jelentett, ha egy fiú hazakísért, így nagyon meglepett. Mert engem soha, senki nem kísért haza.Ebből a hazakísérésből találkák lettek, majd egyre több szerelmes levelet kaptam tőle. Hiszen ezek abban az időben még divatosak voltak.A Kiszből István lett, majd Pisti. Majd ebből Isaac.Ismeretlenből barát, barátnől udvarló, udvarlóból vőlegény, vőlegényből férj. Férjből apa, apából após. És az enyém. És minden szerelem amit azóta a hazakísérés óta felé éreztem már szinte átlagossá vált. Egyszerűen szeretem, és már nem kellenek hozzá tárgyak, hogy tudjam, azzal az estével minden megváltozott. Ő nem lázongott, előttem pedig nem az várt, mint anyámékra. Egy poros pesti albérletben meghalni.

Kizökkentem a révedezésből. Előttem az üres tányér, velem szemben két aggódó szempár.

-Anyu, jól vagy?-kérdezte Jenni.

-Persze. Semmi bajom, csak gondolkoztam-néztem rájuk. Annyira összeillenek. Nem tudják, de így van. Az hogy különböznek, nagyon sok mindenben, értékesebbé teszi azt amiben egyeznek. És ha van amiben mások, mindig lesz meglepetés a kapcsolatukban. Lesz olyan hogy 30 év együttlét után is feljönnek dolgok amiket sosem gondoltál volna róla. Most arról beszélek mi van ha 30 év múlva is együtt lesznek, mikor körülbelül 3 hónapja vannak együtt. De Isaac és én 16 éves korunk óta ismerjük egymás, és én személy szerint azóta szeretem. Nem látnám akadályát annak, hogy ők is így végezzék. De kitudja. Abból ahogy egymásra néznek, számomra rögtön az jut eszembe hogy mennyire örültem volna annak ha van valaki mellettem mindig egy olyan ember mint Isaac vagy Louis. Hiszen 14 éves koromtól 16 évesig a maffiát gazdagítottam. Szüleim szegény munkások, és ha Isaac nincs, hogy kirángasson a maffiából, én még mindig Pest utcáit járnám, esetleg egy nagyobb elosztó lennék, esetleg a Pesti sejt feje. Lenne pénzem, de nem lenne Isaac, nem lenne Jenni, Olív, Bianka és Nora.  Az üres tányérom felett néztem ahogy Louis belebújik Jenni nyakába, aki erre kicsit megugrott és nevetve eltávolodott. Számomra olyan mintha Jenni mindenen nevet, amit Lois tesz vele. Ez csúnyán fog hangzani, de lesz olyan, ami nem nevetésre foglya kényszeríteni. Hiába is próbáljuk kerülni Isaac-kel a témát, egyértelmű. Louis lesz az, aki elveszi a lányunk szüzességét. Legalábbis bízunk benne hogy még senki nem tette ezelőtt. Nem mintha bármi beleszólásunk is lenne ebbe, de Isaac nem akarja elveszteni az egyetlen drága kislányát. Főleg azt nem akarja, hogy ezt egy három évvel idősebb fiú kövesse el. És nekem hiába mondja, hogy nem ez a baja, én tudom. Én se akarom, de el kell fogadnunk, hogy a lányunk igenis felnőtt, és már azt tesz, amit akar. Isaac ugyanis képes lenne bezárni Jennit a szobájába, amíg Louis el nem vesz valaki mást, vagy elköltözik, vagy meghal. Ki tudja mit forgat a fejében az én idióta férjem. Újra vissza kellett zökkennem. Jen és Louis elkezdtek kaját csinálni. Bár, nem hiszem hogy ebből sok reggeli lesz. Mi is csináltunk reggelit Isaac-kel. Abból csókolózás lett a nappaliban, de nem reggeli. Inkább magukra hagytam őket. Hiszen most vannak együtt újra, élvezzék ki.

Harry

Furcsa úgy kelni, hogy üres a ház. Louis nélkül elveszett vagyok benne. Te jó ég, most úgy gondolkodtam, mint egy buzi! Na, szóval. Egyszerűen furcsa. Megszoktam, hogyha nem is bújik elő  a szobájából, akkor itt van. Legalábbis volt. Most újra Jenni után fog rohangálni, mert az nem baj, sőt. Én szeretem őket, mindkettejüket, leginkább azt amilyen odaadással vannak egymás felé. Csak hiányoznak a pasis estéink. Amikor összeültünk fiúkkal, meccset néztünk, söröztünk, és megosztottuk egymással a legintimebb információkat is. De ennek ellenére boldog vagyok, mert Zayn is boldog Emivel, bár folyton rajta akaszkodik, de nem úgy tűnik hogy bármelyikük bánná. Jenni és Louis kapcsolatát kifejtettem, de akkor is hozzá teszem, hogy imádom őket. Már megint buzisan gondolkodtam… Liam és Zoé? Talán ők azok akik a legkevesebbet szivárogtatnak ki a kapcsolatukból. Eltekintve a twitteres civakodásaikat, amiknek a vége az egy „I love you”.

-Bianka és Niall?-kérdezné az egyszerű ember. És én egyszerűen válaszolnék. Szerelmesek. Csak nem tudják. Valószínűleg mindenki ezt gondolja, kivéve őket. Róluk nem tudok mit mondani. Én és Axi? Arról csak annyit tudnék mondani, hogy én mindennél jobban szeretem. És ő is viszont szeret. Legalábbis minden arra utal. Mindezen gondolatok a reggeli híradó közben futott végig rajtam. Meghallottam telefonom ismerős csengését. Ráérősen elővettem és megnéztem ki zargat e korai-reggel 10-időpontban. Axi neve és képe jelent meg a kijelzőn, így gyorsan rányomtam a zöld gombra.

-Szia!-köszöntem bele vidáman.

-Szia Harry-köszönt vissza egy hang ami nagyon nem olyan olt mint amihez hozzászoktam.

-Axi?-kérdeztem rá bizonytalanul.

-Igen. Mondanom kell valamit-érzem. Érzem hogy valami nincs rendben. Nagyon nagyon nagyon nincs rendben.

-Harry, én azt hiszem….. azt hiszem én… én…. terhes vagyok-suttogta a telefonba. Alig akartam elhinni. Megkapaszkodtam a fotelben. Nem. Ez nem lehet igaz! Miért pont velem történik ez meg?

-Jól vagy?- szólított meg, hosszas hallgatásom után. Nem tudtam feldolgozni. Hogy terhes? Akkor én apa leszek. Sőt, hivatalosan el kéne vennem feleségül. De ő még csak 17. Te jó ég és a szülei? Az én szüleim?

-Jól-nyögtem be végre egy választ-De mégis hogy történt ez?

-Azt hiszem, nem kell megmagyaráznom neked. Vagy kezdjem mondani a „ha két ember nagyon szereti egymást….” szöveget? Szerintem elég nagy vagy hozzá.

-Persze, csak…. nekem ez nagyon sok-fújtattam.

-Megértem. Nekem is. Hagylak gondolkozni, oké? Majd beszélünk még.

-Rendben. Szia. És Axi, csak hogy tudd.

-Hm?

-Bármi legyen is. Én szeretlek-mondtam, mire megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle.

-Én is szeretlek Harry.Szia-és letette. Magamra maradtam. A tv még mindig ment, nem tudom mit adott, nem is érdekelt. Kattogott az agyam. Nem tudtam mi tévő lehetnék. Legnagyobb elkeseredésem közben kicsapódott az ajtó. Lustán néztem felé. Louis ugrált be rajta. Vagy mi. Mert nem simán besétált. Akkor inkább beszökdécselt. Észrevett és gondolkodás nélkül ledobta magát mellém a fotelba. Ránéztem. Valami fura volt rajta. Néztem, néztem de nem tudtam rájönni. Aztán észrevettem.

-Piros a szád-észrevételeztem. Rámnézett, és közben a szájához nyúlt.

-Mi? Az nem lehet-dörzsölte a száját, de a pirosság nem jött le.

-Ez nem rúzs. Tudod, ha sokáig nem csókolózol, és utána sokat csinálod piros lesz a szád. És kicsit fájni is fog. Alapvető dolog ezt tudni-okítottam ki.

-Na ne! Nem megyek el a mai interjúra, ha úgy nézek ki, mint aki ki van rúzsozva-takargatta a száját.

-Annyira nem durva. És tudod ki nézi a szádat! Senki-kuncogtam.

-Szerintem sokan. És ha kérdőre vonják? Ohh Louis, miért piros a szád? Jajj csak a barátnőmmel csókolóztam. Hülyének fognak nézni.

-Megnyugtatlak hogy már rég annak néznek-vetettem oda, mikor eszembe jutott újra, mit is mondott Axi.

-Mi a baj?- fészkelt közelebb hozzám.

-Semmi- egy pillanatra ránéztem. Kék szemeivel engem kémlelt.

-Ne hazudj! Na, mond el Louis bácsinak mi bánt!- bújt oda hozzám. Kicsit arrébb csúsztam hogy ne legyen olyan közel hozzám.

-Axi… terhes- mondtam, mire elkerekedett szemekkel nézett rám.

-Te jó ég! Harry ez nagyon nagydolog! A barátnőd terhes. A még nagyobb dolog: a barátnőd 17 éves!- szörnyülködött.

-Én is tudom! Nem segítesz azzal, ha sipákolsz-korholtam. Mindketten csendben maradtunk, majd ő állt fel először. Rám nézett majd tapsolt egyet-kettőt.

-Gyerünk Harry! Dolgunk van! Öltözz át és indulunk az interjúra. Gyorsan!-utasított. Átöltöztem, de egész idő alatt Axi és a babánk járt az eszembe. Babánk. Milyen jó is ezt kimondani. Valami, amit közösen alkottunk. Ami a szerelmünk bizonyítéka. Egyre jobban szokom a gondolatát annak, hogy apa legyek. Mentem volna ki a szobámból, mikor is megakadt a szemem egy képünkön. Kezembe vettem és végig húztam a kereten az ujjaimat. Kétségkívül Axi a legszebb lány a világon. Nekem biztosan. És más nem számít. Én szeretem. És ha gyerekünk lesz? Felvállalom. Összeházasodunk, vagy ki tudja. Az a jövő. De én mindig szeretni fogom.

-Kész vagy?-hallottam Louis hangját az ajtó elől. Letettem a képet és kimentem hozzá. Együtt mentünk a stúdióhoz, ahol az interjút csinálták. Az előtérben találkoztunk a fiúkkal.

-Hali!-köszöntünk.

-Harry, tényleg igaz, amit Louis mondott? Hogy Axi...Tudod... –kezdte Liam, de leintettem.

-Igen. És boldog vagyok- küldtem a világ legőszintébb mosolyát a fiúk felé. Megkönnyebbülten viszonozták.

-Azt hittük kapunk egy másik depresszióst-szólt Zayn, mire Louis-n kívül mindenki felnevetett. Ő csak elmormogott egy „nem vicces” szerűséget. Megérkezett egy középkorú, barna hajú, headphone-nal járkáló nő. Elterelt minket, átöltöztünk, fodrász, sminkes. A sminkes kiselőadást tartott Louis-nak arról, hogy ha nincs hozzászokva dolgokhoz, ne csinálja. Mindenki jót nevetett, kivéve Lou-t. Szegényre ma rájár a rúd. Végre elkezdődött az interjú. Bemondtak minket, és hatalmas visítás jött a nézők felől. Besétáltunk és kezet fogtunk a műsorvezetővel, akinek Dan volt a neve. Integettünk a nézőknek és leültünk.

-Na, akkor fiúk. Kezdjük a következő fellépésekkel… -kezdődött a véget nem érő kérdezgetés a turnéról, albumról, videoklipről, satöbbi dolgokról. Persze erre is kíváncsi mindenki, de persze a magánéletünk ennél is fontosabb. Elértünk ehhez a részhez is.

-Nos, ha jól tudom, Louis kivételével mind boldog párkapcsolatban vagytok-mosolygott ránk Dan.

-Igazából-kézdte Zayn-Louis is boldog párkapcsolatban van.

-Valóban? Ilyen gyorsan túltette magát Jenniferen?- itt a mellettünk lévő hatalmas kijelzőn megjelent egy kép Jenniről és Louis-ról valahol. Lou felnézett a képre és bár tökéletes közönyt mutatott, láttam rajta hogy még mindig fáj neki az ilyen képek látása, mivel a régi időkre emlékeztetik.

-Nem. Nem léptem túl rajta. Szerencsémre megbocsátott nekem, és soha többé nem teszek ilyet- emelte tekintetét Dan-re.

-Értem. Nos, fiúk. A fotel alatt találtok öt füzetet, mindegyikben benne van a nevetek. Egyszerű feladat. Kérdezek valamit, és annak a nevét mutatod, akire igaz a kérdés. Kezdhetjük?- csapta össze a kezét, miközben Niall és Liam kiszedték a fotel alól az említett füzeteket. Szétosztottuk, közben Dan elvett egy mappát a kisasztalról.

-Kész vagytok?-kérdezte, mire egyöntetűen feleltünk igennel-Rendben. Első kérdés. A legtöbb a magánéletetekkel foglalkozik, csak hogy előre említsem. Sokan kíváncsiak mi van veletek és a barátnőitekkel. Ezekre a kérdésekre keressük most a választ. Ki adott már szerenádot valakinek?

Rögtön lapozgatni kezdtünk. Először Louis tette fel a füzetét, amin a saját neve volt olvasható, és mind sorban követtük őt, ugyanazzal a válasszal.

-Érdekes. Ki áldozna fel legtöbbet a családjáért, barátjáért, ismerőséért?

Elgondolkodtató kérdés volt. Végül én Zayn melett döntöttem. Niall Liam-re tett voksot, Liam Louis-ra, ahogy Zayn is. Louis rám.

-Mind mást mondtatok. Miért pont így döntöttetek?

-Számomra elgondolkodtató volt-kezdtem az indoklást-Végül azért döntöttem Zayn mellett mert magára tetováltatta Emi kezdőbetűjét,csak hogy visszaszerezze a bizalmát. Szerintem elég nagy áldozat az, hogy van egy örök ismertetőjele.

-Nekem nem volt különösebb okom arra hogy Liam-et válasszam. Belőle kiérződik hogy bármit megtenne a barátaiért.

-Én nem tudom miért Harry- vont vállat Louis, ezzel befejezve a részét.

-Miért Louis? Mert sok dolgot megtett a húgaiért, Jenniért, értünk, és sok más barátjáért hogy megérdemli-mondta Zayn.

-Detto-bólogatott Liam.

-Rendbeeen-böngészett a listában-Hogy érzitek, ki az, aki a legjobban vonzódik a barátnőjéhez?

Tanácstalanul lapozgattam. Végül Louis nevénél álltam meg. Úgy tűnik ő a legromantikusabb a társaságunkban. Különös. Vagy csak a szerelem hozza ki belőle a cuki énjét. Liam tette fel először a füzetet, amin Louis neve állt. Rajta nem lepődöm meg, hiszen Lou az ő vállán sírta ki magát. Hirtelen ötlettől vezérelve átlapoztam Niall nevére és azt raktam fel. Niall kétkedve nézett rám, és feltette Louis nevét. Zayn és Louis maradtak. Louis végül az én nevemet rakta fel, Zayn pedig Louis-ét.

-Ohh… Harry, Zayn, Louis és Niall. Úgy tűnik Liam nem nyert.

-Liam és Zoé nagyon összetett kapcsolatban élnek. Nem nagyon mutatják ki az érzelmeiket mások előtt. Csak ezért-mentettem a helyzetet.

-És miért Niall, Harry?-kérdezte Dan.

-Szerintem Ő és Bianka igazán szép pár együtt, és nagyon sok mindenben ugyanolyanok, ha ezt ők nem is veszik észre-dőltem hátra.

-Nos, köszönjük hogy eljöttek. Fiúk, akartok még valamit mondani?- vetette fel Dan, mire két kéz lendült a magasba. Niall és Louis. Először Louis vette el a mikrofont és a kamera felé fordult.

-Láttam, hogy sokan híresztelik, hogy eljegyeztem Jennit. Nem jegyeztem el! Az csak egy gyűrű. Ajándékba adtam neki kárpótlásul, azért amit-kicsit megcsuklott a hangja. Tudom, miért csinálja. Be akarja bizonyítani Jenninek hogy mennyire bánja-amit tettem. Ennyit akartam. Niall!-nyújtotta a szőkeség felé a mikrofont. Elvette és helyet cserélt a fiúval.

-Mint mind tudjátok Bianka Summers a barátnőm. Jennifer testvére. Legalábbis az volt. Be kell jelentenem, hogy hivatalosan is szakítottunk. Nem működtek a dolgaink. És köszönöm Harry-pillantott hátra, felém- de ez sem segít sokat. Köszönöm-adta vissza a mikrofont.

-Nos, köszönjük One Direction, hogy itt voltatok. Megtiszteltetés volt titeket a StarLove őszinte vendégeinek tudni. Viszlát-intett a kamerába, majd egyhangos „VÉGE” felkiáltással befejeződött az interjú. Lementünk a rajongókhoz és fényképezkedtünk velük, beszélgettünk, autogramot osztottunk. Sokan kifejezték együttérzésüket Niall felé. Számomra pedig megvilágosult miért foglalkoztak a barátnőinkkel. „StarLove” milyen meglepő, hogy a szerelmi életünkkel foglalkoznak. De egy még így sem világos. Niall miért nem említette nekünk, hogy ő meg Bianka beszüntetik a műjárást. Végül kiküldtek minket a rajongók közül, visszaöltöztünk és elhagytuk a stúdiót. Pont abban a pillanatban csörrent meg Louis telefonja, amikor az első vaku villant. Fél kézzel a telefonját tartotta, a másikkal autogramot osztott. Elnézve mély eszmecseréjét, úgy érem vagy egyel kevesebben, vagy egyel többen leszünk megint csak a házban. Elértünk a kocsikig és mindenki beszállt. Mikor végre az úton voltunk, egyenesen a házunkhoz, kérdőre vontam.

-Jennivel beszéltél?-kérdeztem, mire csak mosolyogva bólintott. Ő vezetett. Ennyi volt a beszélgetésünk. Én el voltam foglalva azzal, hogy apa leszek, Louis pedig…. inkább nem akarom tudni min törte a fejét. Észre se vettem merre járunk. mikor egyszer csak leállt a motor. Louis kipattant a kocsiból és futólépésben a ház felé rontott. Nem értettem mire ez a nagy sietség. De mikor az ajtóban álló lányt felkapta és megpörgette, világossá vált. Kiszálltam és bezártam a kocsit. Fogtam a kulcsot és ráérősen sétáltam az egymást éppen lenyelni készüli két emberke felé. Jenni keze Louis hajában szántott végig, Lou meg Jenni lábait tartotta maga mellett. Nem hiszem, hogy ezt a kertben kéne csinálni.

-KÁHÁM!Ha titeket nem zavar ,hogy a kertben teperitek le egymást, nekem jó, csak holnapra minden újság azzal lenne tele- megállapításom hatással volt rájuk, és normálisan, egymás mögött mentünk be, habár a köztük lángoló feszültséget érezni lehetett. Én is beértem és becsuktam a ajtót. Addigra Jenni és Louis sehol. Hát, megéri jól teljesíteni egy ilyen interjún. Én pedig leültem a gépem elé, a sötét szobában és próbáltam felkészülni arra, hogy apa leszek.