Bántalom

Ohh.... Nem is értem. Hogy képesek emberek ilyenekre? Mármint érthető, hiszen ilyen tényleg van. Hogy emberek ilyet csinálnak, ch. Szánalmas. De amúgy nemrossz és szivesen hogy befejeztem. Ez Emi&Zayn résznek indult deeee végül ilyen köztes lett. Na olvassatok *Ariel

Köszönöm Ó nagy Temze-Tisza xd Ja ömm furaa lett na nem baj. Olvassatok. Fáradt vagyok na. Holnap moziba megyünk, míg egy csomóan felvételiznek xdd  Like a boss olvassatok na ~Emily

42.rész

Bántalom

Augusztus 31

Emi

-És ez?-pördültem talán már ezredszerre Zayn felé, aki unottan nézett végig rajtam.
-Ugyanolyan mint eddig. Várj, mégse. Nem fehér, hanem elefántcsontszínű gomb van a blúzodon. Valóban nagyon nehéz a választás. Gyere közelebb!-legyintett, mire léptem felé párat, de még mindig mutogatott, így még közelebb mentem hozzá. Mikor karnyújtásnyira voltam elkapott, és berántott az ölébe.
-Na! Ha összegyűröd, ki kell vasalnom, újra!- nyafiztam, miközben a kezeit próbáltam lefejtegetni magamról, kevés sikerrel.
-Nem mindegy? Mindenben jól nézel ki!
-Zayn Jawaad Malik, ha nem engedsz el most azonnal, nem tudom mit csinálok veled, de nem lesz benne sok köszönet!-emeltem meg fenyegetőző  hangsúlyomat, mire csak halkan nevetett.
-Szeretem amikor vadulsz-kuncogott a fülembe. Végre sikerült leszednem magamról a mancsait és elugrottam tőle.
-Akkor ez lesz. Köszönöm a semmit.
-Mégis mit segítettem volna? Nem vagyok divatszakértő. De egy élmény volt nézni ahogy átöltözöl.
-Perverz-morogtam, miközben visszevettem a köznapi ruháimat. Tekintetét magamon éreztem, de már nem zavart. Ő az egyetlen aki előtt tudom, hogy nem kell szégyelnem magam.
-Mikorra is kell mennetek?-kérdezte hozzám egész közelről.
-Ömmm két óra múlva indulunk. Kettőre megyünk-nagyot nyeltem mikor megéreztem a kezét derekamon, ajkait a fülemnél.
-Akkor van időnk-suttogott kellemesen mély hangján, ami -mint oly sokszor máskor is- felgyorsította a szívverésemet. Felcsúsztatta kezeit, ezzel feljebbhúzva a pólómat. Kiszakadt belőlem egy halk lihegés, amit kuncogással díjazott. Idegesít, hogy én nyilvánvalóan nem tudok neki ellenállni, és kútba ugranék ha azt mondja, ő meg semmit nem mutat ki. Én összeesek ha megölel, ő meg a legvadabb megindulásaimra is csak nevet. Minden kapcsolatban van valaki, aki jobban szereti a másikat. Csak ne én lennék az! De bebízonyítom neki, mennyire nem vicces ha igazán szórakozni akarok vele. Hirtelen megfordultam és megcsókoltam. Vadul téptem ajkait, mire felocsúdott már lelöktem az ágyamra és felé másztam. Hatalmasra nyílt, barna szemeivel kíváncsian és meglepődve kémlelt engem, miközben levettem magamról és róla is a pólót.
-És most teszek róla hogy sose felejtsd el, milyen hatással is lehetek rád- suttogtam a fülébe. Kicsattanó önbizalommal kezdtem nyaka csókolgatásának. Hajába túrtam, és keményen meghúztam, jelezve hogy azt szeretném hogy oldalra hajtsa. Megtette, szabad teret adva nekem. Légzése egyre szabálytalanabb lett, kezein megfeszültek az inak, ahogy a lepedőt markolta. Ott hagytam a nyakát, és forró mellkasára hintettem apró puszikat, és hallottam ahogy gyorsabban vert a szíve. Elégedett voltam, láthatólag tetszett neki az uralkodásom, bár mindketten tudtuk, hogy egy mozdulattal legyőzne, hagyta hogy irányítsam. Ezek után folytatódtak a játékaim, és most végre nem ő szerzett meg engem, hanem én őt.

*~*~
Az iskola előtt álltam és Jennire vártam, aki nem mondta, de gondolom Louis-nál lelte örömét. 5 perc várakozás után megláttam a sarkon. Szokásos magabiztosságával, fekete szoknyában, fehér organza, vagy valami hasonló anyagú blúzban, és egy visszafogottan elegáns fekete magassarkúval. Az egészet egy napszemüveggel és egy fekete táskával egészítette ki. De talán a legtökéletesebb kiegészítője az oldalán sétáló Louis volt, aki szintén napszemüveget viselt, de teljesen köznapian volt öltözve. Élénken beszélgettek, még akkor is mikor elértek hozzám, aki mint egy idióta, áll a suli előtt. Ha jól sejtem éppen vitáztak valamin és Louis győzött.
-Megvársz?- fordult a fiúhoz Jenni, aki megvonta a vállát és fejével az utca másik oldalára biccentett.
-Ott egy Starbucks a másik oldalon, amíg ti beiratkoztok, beülök. Nem tudom mit mondjak egy beiratkozáshoz, szóval... sok szerencsét, vagy nem tudom- mosolygott, nyomott egy puszit Jenni arcára és a zebra irányába ment. Jenni felém fordult és sugárzó mosollyal köszönt.
-Szia! Régen láttalak-mondta, miközben elindultunk felfelé a kőlépcsőn.
-Nos, 1 napot kibírsz nélkülem. Ahogy látom egész jól- vigyorogtam.
-Hmm... Igen. Elmehetnék lovagolni is, de sajnos az a Louis nem fog megcsókolni, de ha megis teszi, inkább kihagynám-felértünk a lépcső tetejére, és Jenni lenyomta az összekarcolódott kilincset. Az ajtó nyekeregve nyílt ki, mi pedig bementünk az iskolába. Széles folyosóra értünk, és az ajtó mellett volt a porta. Egy őszülő férfi, 40-es éveinek végén, kiszólt.
-Segíthetek valamiben?- egy szék nyikordult meg ahogy felállt.
-Beiratkozni jöttünk-vágtam rá. A portás végig böngészett valami lapot, majd szemöldökét ráncolva ránk nézett.
-Ha egy nevet kérhetnék-mondta végtelenül udvariasan.
-Jennifer és Emese Summers.
-Ömm.... Nincsenek rajta a listán. Sajnálom, nem ide lettek bejelentve, vagy adminisztrációs hiba történt.
-Semmi baj, köszönjük. Utána nézünk-mosolygott Jenni, és kituszkolt a suliból. A lépcső tetején elkezdett a táskájában turkálni, végül megtalálta a telefonját és valamit pötyögött rajta. Végül a füléhez emelte, és pár méterre eltávolodott. Végül fújtatva jött oda hozzám.
-Apa, beiratkozott, még nyár elején. Így nekünk csak holnap kellett volna megjelenni.
-Egyenruha nincs?-kérdeztem a rettegett tényezőre.
-Nincs. Mivel ez egy nemzetközi iskola, ahova sok országból érkeznek tanulni vágyó tanulók, egy, kettő, akár több évig is.
-Értem. És most?-kérdeztem, mikor leszökdeltem e lépcsőn, Jenni meg utánam tipegett.
-Hát, először is menjünk át Louishoz-adta az ötletet. Csacsogva mentünk át az utca másik oldalára. Igaz, ez nagyjából 3 percbe telt, de úgy éreztem sok ideje, úgy vagyunk együtt mint régen. Hülyeségekről beszéltünk, amiknek semmihez, semmi köze. Mint a legjobb barátnők. Bementünk a kávézóba, és Louis-t kezdtük keresni. Hozzáteszem nagyon nehéz volt, nem volt körülötte hatvan csaj, nem, egyáltalán. Igazából csak kb. 5-6 lány volt vele és beszélgettek valamiről. Az a jó, hogy Jenni nem kapott féltékenységi-hiszti rohamot abban a pillanatban. Azok, akik miatt egyre többet hullajt könnyeket- mondjuk azért mert könnyesre röhögi magát a leveleken amiket kap-most a pasijával-aki miatt bántják- bájolognak. Persze, én se kezdek rögtön hisztizni ha Zayn a rajongóival van. Csak utána, amikor senki nem lát. Küldök pár keresetlen szót az illetők felé, és jobban leszek. Eszméletfuttatás vége. Szóval... hol is tartottam. Megvan. Ott álldogáltunk, vártunk amíg eltünedezik mindenki valamerre. De ez nagyon nem akart megtörténni. 5 perce álltunk ott, mikor is Louis fölállt.
-Sajnálom de mennem kell. A barátnőm talán előkerült már-mosolygott, a szokásos fogkivillantós mosolyával. Igen, Zaynt szeretem, de directioner voltam/vagyok. Még mindig ugyanúgy tarthatom őket aranyosnak. Csak minden erőmmel azon vagyok hogy elfojtsam ezeket az érzéseimet.
-A barátnőd már előkerült. Úgy egy 7-8 perce-szólalt meg fennhangon Jen, mire Lou odakapta tekintetét. Mosolyogva tette meg a körülbelül 4 lépés utat és egy gyenge csókkal köszönt Jenninek, akit meglepett ez a művelet. Én csak oldalról figyeltem a jelenetet. Jenni vette az adást-végül- és viszonozta. Mikor elváltak, Louis -abból ítélve, hogy mozgott a szája- mondott valamit, erre Jenni ráütött a mellkasára. Gyerekek. A rajongók sutyorogtak mögöttük, és ők nem hallották, ebben biztos vagyok. Mert ha hallották volna.... Nem így viselkednek. Körülbelül ezt hallottam:
-De aranyosak!
-Ne nevettess már, tuti csak a pénzért van vele.
-Szegén Louis, pedig látszik hogy szereti.
-Ja, hülye kis ringyó. Kihasználja szegény fiút.
-Pff. Szánalmas mikre nem képesek egyesek a hírnévért.
-Hallottátok hogy elméletileg azért szakítottak mert Louis megcsalta? Szerintem Jenni volt, csak megkérte Louist hogy védje meg.
-Ja. Aztán meg Louis visszafogadta. Még azt a hülye gyűrűt is neki adta.
-Azt hallottam hogy adott szülinapjára egy nyakláncot, amibe belegravíroztatta magyarul hogy szeretlek. Ha én kaptam volna, sose veszem le, rajta meg most sincs.
-Szánalmas a kiscsaj. Aztán eljátsza mekkora szerelem van. Közben csak kihasználja.
-Ja. És még hogy szép? Ronda bányarém, egyáltalán hogy lehet Louis oldalán?
Ennél a pontnál teljesen higgadtan a hátam mögött lévő asztalnál ülő pár kiscsajhoz fordultam. Mosolyogtam, de megbújt  bennem a düh amit előbbi szóváltásuk okozott.
-Hát, nem tudom hova tettétek a szemeteket, de most is ott van a nyakában. És tényleg Louis csalta meg Jennit, de miért nem kérdezitek meg tőle?-vittem flegmábbra a hangsúlyt- Itt van tőletek pár lépésnyire, a barátnőjével, aki mellesleg a gyűrűt is hordja, és nem ronda. Különös, azt hittem a 'rajongó' azt jelenti hogy mindent tudsz egy híres személyről, tudod szeretni, elfogadni a döntéseit, satöbbi. És mégis, míg Louis egy másik lánynak azt mondja gyönyörű, mindent megtesz azért hogy ne veszítse el, a 'rajongói' megkérdőjelezik, sőt bírálják, elítélik a választását. Kérdem én: tényleg rajongónak mondod magad ezután?-mintha kicsit nagyobb csend lett volna. Körbenéztem és sokan nagy szemekkel néztek rám, köztük Jenni és Louis, többen csak érdeklődve hallgatóztak, de volt akit nem érdekelt. A kiokított kiscsajok megszeppenve néztek rám. Nem lehettek többek 16-17 évesnél. Dadogtak valamiről össze-vissza, végül egy szőke, tipikus pláza cica alkatú csaj szólalt meg, gúnyos mosollyal.
-Nem hiszem hogy sokat érne a szavad, azon felül hogy Zayn barátnője vagy-tette keresztbe nemlétező mellei előtt a kezét. Már éppen kitörni készültem volna, de Jenni megelőzött. Nem vettem észre hogy mikor jött mellém, de örültem neki, hogy nem hagyott egyedül csatározni.
-Én pedig nem hiszem hogy bármi közöd lenne hozzá, cica-nyarvogott, majd közelebb hajolt a lányhoz, és körmeit végig húzta a pofiján-Ha kiakartam volna használni-intett a feszült fiú felé, aki nem tudta mit is kéne most tennie-már hó elején, körülbelül a szakításunk időpontjában, üres bankszámlákkal, egy terhes exbarátnővel, illetve bíróságra járkálással áldottam volna meg. De szerintem, és még mielőtt elkönyvel mindenki egoistának, kijelentem nem vagyok az, szóval szerintem, inkább örülhetnél, hogy boldoggá teszem Louis-t és nem élettelenné.  És ha a nyakláncot szeretnéd látni-benyúlt a blúza alá és előhúzta az ezüst napocskát, és megforgatta, így a felirat is látható lett-itt van. Hordom, és nem szorulok Louis védelmezésére. Megvédem magam. Ha még valamit, amihez személy szerint semmi köze senkinek, akarsz tudni, most kérdezd meg!-csapott dühösen az asztalra. Megtörtént amitől féltem. Jenni átesett a ló túl oldalára. Már nem fölényesen, nyugodtan, kiegyensúlyozottan és lenézően beszélt, hanem dühösen, szomorúan és kétségbeesés is tükröződött hangjában.El kellett vinnem onnan, amíg még nem késő. A lány csak ült és zavartan nézett Jennire és rám, majd néhány zavarodott pillantást küldött Louis felé is. Őt nem láttam, de feltételezem dühös volt.
-Jenni mennünk kell. Ha nem állsz le, olyat teszel amit megbánhatsz-húztam a karját, és engedett nekem. Megfordult és hosszú léptekkel kiviharzott. Én utána, feltételezem Louis utánam. Mire kivergődtünk az utcára, Jenni sehol. Louisval kétségbeesetten néztünk össze.
-Hol van?- kérdezte először ő, mire körbe néztem és megláttam távolodó alakját.
-Ott!-mutattam, és Louis rohant is, hogy beszéljen a kedvesével. Ez kicsit nyálasan hangzott.

Jenni

Gondolom Emi már rég rájött, hogy hazudtam neki. Hazudtam, amikor azt mondtam, hogy nevetek a rajongók utálkozásán. Először tényleg nevettem. Képtelenségnek láttam a sok hülyeséget amit összehordanak. "Hagyd békén a férjem" írják 12 éves lányok. Ezek aranyosak. De van aki durvábbakat ír. Kaptam egészen hosszúra sikeredetteket is, amik bőszen taglalják milyen nagy kurva vagyok, csak kihasználom Louis-t, satöbbi. Valahogy az emberek nem képesek elfogadni ha valakik szeretik egymást. Szóval ezek a levelek mélyen bennem, kezdik fellobbantani a kétkedés tüzét. Mi van ha igazuk van? Nem érdemlem meg Lou-t. Már annak a határán voltam hogy elsírom magam. Nem, nem sírok. Megacéloztam magam és mentem tovább. Hirtelen valaki megragadott. Megdermedtem.
-Jenni-szólalt meg mögülem lágy hangja, ami mosolygásra késztetett, és megfordultam. Kék szemei még az árnyékban is világítottak. Kezébe vette az enyémet.
-Mi a baj?- kérdezte.
-Nem.... Nem mondhatom el-ráztam meg a fejem. Gyengéden becsúsztatta kezét az állam alá. Ránéztem.
-Elmondhatod. Mindent elmondhatsz-araszolt közelebb.
-Bántanak Louis! Nem védhetsz meg. Bombáznak az üzenetekkel. Én nem érdemellek meg-éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe, de visszatartottam őket. Átölelt és szorosan magához húzott. Lélegzetét a hajamban éreztem.
-Nem, Jenni. Az egyetlen közülünk, aki nem érdemli meg a másikat, az én vagyok. Rémlik még, hogy megcsaltalak?- halkan felnevettem. Hogy felejthetném el?-Megbocsájtottál. Sajnálom. Én nem akarom hogy rosszul érezd magad. Borzalmas, hogy csak azért hogy én boldog legyek, képes vagyok tönkre tenni a tiédet.
-Hülyeségeket beszélsz te itt össze - vissza-csúszott ki a számon magyarul-Izé.... Ne beszélj hülyeségeket! Az én életem teszed teljessé.  Nem te teszed tönkre az életem. Senki nem teszi tönkre, csak nehezebbé teszik. És az sem te vagy, hanem amit képviselsz. Ennyi-engedtem el.Nagy szemeivel még mindig engem nézett majd hirtelen nekem nyomta ajkait. Megcsókolt. Kezei rögtön a derekamra kerültek, ahogy az enyém a hajába. Minden 2. szerelmespár ezt csinálja, csak róluk nem kerül ki másnapra egy tucatnyi kép mindenhova. Ez az ami hiányzik a mi kapcsolatunkból. Semmi magánéletünk nincs,és még arra is rájönnek amit nem mondunk el. Például a nyakláncom. Azt onnan tudták meg, hogy -mivel a magyar directioner tábor végtelenül büszke arra, hogy a fiúk magyar barátnőkkel büszkélkedhetnek- a medál egy csomó képen látszódott. Összerakosgatták és kibogarászták belőle hogy mi van odaírva. Ennyi. Megosztották a többi néppel és megvan oldva. A gyűrű meg gondolom nyilvánvaló volt.
-Annyira szeretlek-dünnyögte a számba. Mosolyogva nyomtam még egy puszit a szájára, majd eltoltam magamtól.
-Én is téged. Nem megyünk Emihez?- fogtam meg a kezét. Visszamentünk a kész ideg lányhoz.
-Izééé.... Zayn hívot. Louis, mikor akartátok elmondani hogy egy  hét múlva elmentek?- szegezte neki a kérdést Emi, a meglepett fiúnak.
-Hát izé én elakartam csak ömmm....-dadogott.
-Persze. Na de mi is van? Hova mentek?- vontam kérdőre.
-Egy hét múlva-köhögött egyet-elmegyünk Németországba. És onnan egyenesen Franciaországba. Sajnálom hogy nem mondtam el. Nem egészen 2 hónapig leszünk távol-sütötte le a szemét.
-Hát, megint sikerült összehozni egy újabb rossz oldalát a kapcsolatunknak. A távolság. Elviselem. Egy feltétellel! Minden este felhívsz!-kötöttem ki.
-Hát, szerintem ez elég alap dolog. De ha ez a szíved vágya megígérem, hogyha este 11-kor, hullafáradtan vergődök is vissza a hotelbe, első dolgom az lesz hogy felhívjalak.
-Ezt akartam hallani-nyomtam egy puszit az arcára-Megyünk?- kérdeztem, mire mindenki indult a dolgára. Én elmentem Louis-val néhány cuccot venni a vacsorához, amit nála fogunk főzni, pontosabban sütni, mivel csokis sütit csinálunk, Emi meg táncolni megy.

*~*~

-Kostold meg!- dugtam a szájába a kanalat. Megnyalta a szája szélét, és belenyúlt a csokimázas tálba, és egy csíkot húzott az arcomra. Ezután, mint egy kutya, komótosan lenyalta róla. Na jó, nem mint egy kutya, és nem nyalásnak, inkább csóknak mondanám.
-Jobban szeretem közvetlenül, kanál nélkül-nevetett.
-Ami azt illeti-pördültem meg és az orrára kentem belőle, majd egy puszival eltávolítottam-én is. Felnevetett, majd újra a két oldalamnál támasztotta meg magát, és úgy nézte hogyan kenem a sütire a csokimázat.
-Tényleg ennyire zavarnak a levelek?- szólalt meg hirtelen. Nem mutattam, de meglepett a kérdése. Monoton kentem tovább a mázat.
-Igen. El nem tudod képzelni mennyire bántó ha szidnak az emberek, olyanért ami tényleg csak úgy jött. Nem tehettem ellene. Nem hiszem hogy a szerelem megválasztható opció.
Elkezdett a zsebében kotorászni. Előhalászta a telefonját és most a vállaimra tette a kezét, hogy eltudjam olvasni azt, amit mutatni akar. Elolvastam az első sort, de nem hittem a szememnek. Megtöröltem az egyik rongyban a kezem, és elvettem tőle a telefont. Gyorsan kezdtem olvasgatni az üzeneteit. Nagyon sok utálatos üzenete volt. Irtózatos mennyiségű.
-Te jó ég....- suttogtam magam elé.
-Látod? Ezt teszik az emberek. Nem is sejtik milyen hatása van a szavaiknak. Csak én megtanultam kezelni ezt. Nem olvasom el, meg ilyenek. Ezért is vagyunk társas lények. Hogy védjük egymást.
Elgondolkodott, talán akart még valamit mondani, de nem hagytam. Megcsókoltam, amit meglepődése ellenére viszonzott. Felültetett a pultra. A keserű étcsoki és az ő íze keveredett egy édes egyveleggé. Vele még a csókolózás is teljes kielégülést nyújt számomra. Elmélyültünk a szerelmünkben, ami persze romantikus vígjátékokba illő jeleneteket szült, főleg mikor mosogatás közben Louis elejtette a kést, és miközben lenyúlt érte feldöntötte a szárítón lévő tálat, ami lesodorta az összes edényt, vissza a mosogatóba, vagy a földre. A nagy zörgésre Harry is lejött. Szegény kivan készülve ettől az egész "apa leszek" témától. De ez csak ez csak az ő hibájuk. Este hét felé haza vitettem magam Louisval. Emi már otthon volt és a holnapi ruháit pakolta ki. Én Louis pólóját vettem fel-megint- hogy ne legyen koszos a fehér blúzom, de most vissza is kapta, rögtön miután befejeztük a főzést. Lefeküdtem aludni, de 10-kor Louis felhívott, hogy tesztelje, felveszem-e neki. Nem mintha nem venném fel.