Barátok, Vásárlás, Főzés, könnyekkel fűszerezve

Hali! kikötöm... én rohadtul szarul voltam, szóval a végét ariel írta kivéve a bear-es részt. Pontosabban azt az egyet én írtam, mert azt már mióta kitaláltam *egy TW fanfictionben láttam meg a hibernation szót haha* Remélem tetszeni fog deee én elolvastam és fhuu elrontottad a jó kis részem. Mind szé és ó de nem perverzek is olvassák xd *enyhe célzás emire* Na jó.... öm mit akartam még. Ja. most sok - na jó talán nem is olyan sok - de több kép lesz mert nem tom. Mert így jött ki xd ~Emily

44.rész

Barátok, Vásárlás, Főzés, Könnyekkel fűszerezve

Szeptember 2.

Jenni

*ZZZZZ* morogva kinyitottam a szemem és a telefonom után nyúltam. *ZZZZ* Végre elértem és kikapcsoltam. Reggel 6 van. Ideje felkelni. Felültem, és körbe néztem a szobán. Félhomály uralkodott, egyedül a bútorok homályos körvonala szürkéllett. Álmosan megdörzsöltem a szemem, majd kivánszorogtam a fürdőbe. Mikor itt végeztem visszatértem a szobába. Még kicsit lassan jártak a gondolataim e korai órákban. Gondolkodtam mit vehetnék föl, végül egy szoknyás összeállítást vettem fel. Gondoltam kihasználom, hogy az utolsó meleg napokat éljük. Amik az otthonihoz képest hidegek, de könnyű hozzászokni. 

Felvettem a táskámat és lementem a konyhába ahol anya reggelizett, így csatlakoztam hozzá. Csendben kanalaztuk a müzlinket, majd anya törte meg a csendet.

- Mit csinálsz suli után?-kérdezte.

- Gondoltam elmegyek és veszek pár új cuccot. Aztán rendbe rakom a szekrényemet. Aztán tanulok.

- Adjak pénzt?

- Van még abból, amit apa adott fizetésként.

- Rendben. Jó szórakozást!- felállt és kiment a konyhából. Én is befejeztem és felmentem felébreszteni Emit, de már felöltözve jött le a lépcsőn.

- Reggelizek és mehetünk- ezzel le is zárta a beszélgetésünket. Fél óra múlva a kocsimban ültünk és a suli felé mentünk. A rádió szólt, Emi mellettem dúdolt, Én vezettem, szóval arra koncentráltam. Elég messze lakunk a sulitól, így fél óra az út. Ennek következtében 7:40-kor értünk oda. A suli előtt a megbeszéltek szerint Kate, Dean és Zack állt és még egy ember. De ő nem volt benne a megbeszélt, tanítás előtti találkozóban. Nos, eddig sikerült elfojtanom az aggodalmamat. Mi van ha Josh elmondja Louisnak? Vagy ha Louis mégse tartja meg a szavát, és Joshnak ront? Josh elmondja neki hogy nem ő támadott le, hanem én akartam azt a csókot? Nem, nem lenne rá képes, bár… Ha jól tudom szerelmes belém, szóval kitelhet belőle, hogy elválasszon minket. Leparkoltam és a kis társasághoz mentünk.

- Sziasztok!- kiabáltuk át a 10 méter távolságot köztünk. Kate felkapta a fejét és nekünk rohant.

- Haliiiiii!- visított. Megölelgetett minket, amit viszonoztunk. Vele mentünk tovább a fiúk felé. Nekik is köszöntünk.

- Minek köszönhetjük a kitüntető figyelmedet?- vetettem egy halálos pillantást Joshra.

- Zack kért meg hogy beszéljek veletek-mondta közömbösen.

- Velünk?-mutattam magamra és Emire. Szórakozottan bólintott.

-  Zack, nem szeretnél mondani valamit?- fordultam felé. Megdobta a haját, hogy mindkét szemét láthassam. Félelmetesen kék szemei kísértetiesen hasonlítottak Joshéhoz.

- Nektek kell megbeszélni.

- Rendben. Gyertek!- arrébb léptünk, egészen az iskola faláig.

- Mit is kell megbeszélnünk?- kérdezősködött Emi. Josh és Én összenéztünk. Néma beszélgetés után aprót bólintottam. Emire néztem és a lehető leghalkabban kezdtem bele.

- Először is ígérd meg, hogy senkinek nem mondod el! Se Zayn-nek, se Harry-nek, se Niall-nek, se Liam-nek, se Adam-nek, se senkinek. De főleg Louis-nak ne! Neki erről nem szabad tudnia.

- Jó, megígérem, csak mond, vagy mondjátok már! -türelmetlenkedett.

- Tegnap, suli után. Jenni és Én… Mi… csókolóztunk-mondta Josh, mire Emi szörnyülködve nézett Rám.

- És Louis?  El se mondod neki?- dadogott.

- Elmondtam - erre Josh nagyot nézett-de, azt nem, hogy pontosan mi is történt. Josh beszélni akart. És beszéltünk. Meg akart csókolni. Én pedig megengedtem-foglaltam össze a történetet. Hitetlenkedve bámult ránk. Majd dühösen nekem rontott.

- Mégis mit akartál? Megfájdítani Louis szívét? Nem volt elég? Mi történik körülöttünk? Felfordítasz mindent!-az utolsó mondatot halkan dünnyögte, majd sóhajtott-De nem mondom el Neki-ezzel ott hagyott minket.

- És most mi lesz Velünk?-kérdezte egy kis idő múlva Josh. Elgondolkodtam. Mi lenne? Semmi. Csókolóztunk, de ennyi. Semmit nem érzek iránta. Csak egy eszköz volt. Nem fűz hozzá semmi. Nem szeretem. Louis-t szeretem.

- Velünk eddig se volt semmi. Esetleg barátok lehetünk, de semmi több. Tudod, hogy nem lennék képes szeretni téged mivel…

- Mivel nem engem szeretsz. Elfogadom -vágott közbe- De akkor a barátod leszek. Ha elfogadod. Lola pedig nem fog titeket cseszegetni. Mellesleg szakítani fogok vele. Csak azért tart maga mellett, mert menő vagyok. Azt hiszi, elhiszem neki, hogy szeret. De nem érez semmit, csak villogni akar-mormogott valamit a bajsza alatt, majd sóhajtva kinyújtotta felém a kezét-Ígérem neked, nem fogok mondani semmit Louis-nak. De ha bármivel is megbánt, elmegyek a luxus házikójába, és beleverem a fejét a falba, hogy mert téged bántani-vicsorgott, mire elnevettem magam és megráztam a kezét. Tudom, miért békülök ki vele, mindaz után, amit velem tett? Félreismertem. Nagyon jó fej srác, eltekintve azt, hogy nem tud magán uralkodni. És nem mondja el Lou-nak, amiért külön hálával tartozom neki. Igaz, ha minden sejtésem igaz, csak azért mert szeret, én mást szeretek és nem akar fájdalmat okozni, vagy ki tudja, talán csak jó fej akar lenni. Visszamentünk a többiekhez.

-Sikerült?-kérdezte rögtön Zack, aki Kate kezét fogta. Bólintottunk. Ez után bementünk a suliba és így 6-an beültünk a terembe ahol a matek óránk lesz és beszélgetéssel ütöttük el az időt. Kate elkérte a telefonomat, hogy a képeimet nézegesse, mert tegnap nem végzett. Odaadtam neki, és eszembe jutott mit akartam tőle kérdezni.

-Kate, tegnap azon gondolkoztam, honnan tudtad azon a képen, hogy nem Zayn, hanem Louis a pasim? Mert… azt mondtad megérzés, de akkor is kíváncsi vagyok, hogyan?-kérdeztem rá, mire felpillantott majd vissza és egy kis keresgélés után elém tartotta, és elkezdett mutogatni a telefonon.

-Először: nem tudtam eltekinteni a felett, hogy felé hajtod a fejed. Még ha alig látszik, akkor is így van. Másodszor: csukva van a szeme, és mosolyog. Ez arról árulkodik, hogy vonzódik hozzád.  Harmadik: Louis keze valószínűleg a combodon volt, míg Zayn-é nem. A testhelyzetükből ítélve-mondta lazán, majd visszavette a telefont. Hatalmas szemekkel bámultam rá. Zackre néztem, aki fejcsóválva mosolygott.

-Kate, mondtam, hogy ne hozd a frászt másra az emberfeletti intelligenciáddal. Onnan tudja ezeket, mert pszichológus akar lenni. Így olyan könyveket olvas mindenhol-erre Josh közbeszólt.

-Ja, a mi házunk is tele van velük-kotyogott közbe.

-Héjj, ne bántsd a barátnőmet-vetett egy villámló pillantást az ikertestvérére. Ekkor nyílt a terem ajtaja és egy barack színbe bújtatott szőkeség, neve Lola, jelent meg. Rövidnadrágban volt, vészesen rövidben. Egy pántnélküli fölső volt rajta valami fehér lebernyeg szerűségben. A könyökhajlatában egy fehér bőrtáska volt. Ledobta a helyére majd megvető pillantásokat vetve ránk, odalépett Joshhoz.

-Vártalak, hogy gyere értem. Végül eljöttem. Sejthettem volna, hogy megint az idióta tesóddal meg a nevetséges haverjaival vagy. Milyen kár, hogy ide tartozik Jenni és Emi is-rágta tovább a rózsaszín rágógumiját. Mit is mondtam korábban Joshról? Hogy elveszti az önkontrollját? Nem tud uralkodni magán, és most sem tudott. Leugrott a padról és megragadta Lola karját. A lány szemei kitágultak. Josh szemei villogtak a dühtől.

-Hányszor mondjam el neked? A testvéremet senki, ismétlem, SENKI nem gyalázhatja, rajtam kívül. A barátaihoz semmi közöd, nem is ismered őket. Mindig bántod őket, pedig sokkal normálisabbak nálad. Ezerszer. Nem idegesítő plázacicák, akik másokra kapaszkodnak, és semmire nem figyelnek a hírnevükön kívül. Hadd ne mondjam mi vagy. És nekünk ezzel vége. VÉGE VAN LOLA- Josh szorítása egyre erősebb lett, Lola szemeiben könnyek gyülekeztek. Elrántotta a kezét.

-Rendben, Josh. Akkor vége, de meglátjuk mire mész nélkülem. Semmire-szipogott és a karját dörzsölve kitipegett a teremből. Josh zihált, keze ökölbe szorult. Rácsapott a mellette lévő padra. Megrezzentem, Emi is, ha jól láttam Kate is megijedt. Nem látták még igazán dühösnek Josh-t. Zack felállt és suttogott neki valamit, majd leültette. Ha rájuk nézel a sötétség és a fény harcát véled felismerni. Nem nehéz kitalálni melyikük melyik. A további órák nyugisan teltek. Josh velünk lógott, Lola megvető pillantásokkal jutalmazott. Emivel és Kate-tel többször átrágtuk a témát, néha Dorothy is velünk volt. Végül úgy döntöttünk, elmondom neki. Ma este elmondom neki. De előtte elhívom vásárolni. Kate szerint, ha előtte találkozunk, és jól érezzük magunkat könnyebb lesz. Írtam neki egy SMS-t utolsó óra előtt, és elfogadta az ajánlatot, elmondása szerint végeztek a stúdiózással. A kocsimat Dean haza viszi, Emivel együtt. Szóval fél háromkor, mikor kiléptem a suliból, Louis a lépcső szélén álló vaskorláton... csúszkált. Gondolom unatkozott. De akkor is 20 évesen… bár… Nora és én mikor ő 24 volt, eljött Magyarországra és elmentünk a Margitszigetre. Bemásztunk a zenélő szökőkútba és a rendőrök szedtek ki minket. Upsz. Na, mindegy. Hol is tartottam? Áhh szóval Louis az ajtóra tekintett, amikor meghallotta a bentről kifelé hatoló zsivajt. Mi léptünk ki először az ajtón, így rögtön megkaptam a figyelmét. Mint mindig. Odamentem hozzá. Magához húzott, és megcsókolt, majd ujjait az enyémekbe illesztette.

-Megyünk? - suttogta fülemhez hajolva. Aprót bólintottam. Elindultunk a kocsijához. Sosem értettem, hogy tud ilyen felszabadultan mosolyogni. Úgy vigyorog, mint aki megnyerte az Oscar díjat, egyhuzamban tízszer. Egy napon belül. Abba hagytam az elmélkedést Louis-ról és az Oscar-ról. Mivel énekes és odaértünk a kocsijához. Kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltunk és a közeli plázába mentünk. Egy ruhaboltban kezdtünk válogatni. Pontosabban Én válogattam, Louis meg elvonta a figyelmemet. Végre sikerült eljutnom az öltözőkig. Bementem egybe, míg Lou leült a fülkével szembeni fotelbe. Felvettem az első párosítást, ami egy barna vászonnadrág volt, egy macska fejes fölsővel. Tök cuki volt. Elhúztam a függönyt, hogy Louis is megcsodálhassa. Unottan felnézett a telefonjából, majd egy vigyorral kísérve intett, hogy menjek közelebb. Megtettem és megálltam hozzá elég közel. Átölelte a derekamat és megforgatott.

-Milyen? - kérdeztem, miután alaposan megvizsgált.

-A fölső jó. Tetszik. De a gatya nem – jelentette ki szakértő módon.

-Miért is nem tetszik? – kérdeztem. Pimaszul felmosolygott Rám, majd levezette a kezét a fenekemre. Nagyot néztem a hirtelen cselekedetétől.

-Nem emeli ki rendesen bizonyos testrészeidet-nevetett és lesiklott a lábamon, majd megtámaszkodott maga mellett. Sóhajtva mentem vissza a fülkébe. Ezt eljátszottuk a többi ruhával is. Nem kicsit bámultak meg minket, miközben Louis össze-visszafogdosott. Nem feltűnően, de ha valaki sok ideig nézett minket, felfedezte az ügyesen elrejtett érintéseit. És pedig minket nagyon sokan megbámultak. Persze értem Én, nagyon nagydolog, hogy Louis Tomlinson kimozdult vásárolni a barátnőjével, de akkor is… Semmi különös dolgot nem csinálunk. Csak azt, amit a többi szerelmes pár, tök átlagos dolgokat, mégis úgy felfújják az egészet. Az utolsó ruha után, amit felpróbáltam, hirtelen egy kéz nyúlt be, három egybe ruhával a kezében.

- Ez mi akar lenni?- vettem el tőle.

- Apukád hívott és felvettem helyetted. Azt mondta hétvégén lesz valami évzáró a cégnél, és venned kéne egy új ruhát. Gondoltam kicsit előre dolgozok-mondta a függönyön kívül. Kicsit meglepett, de levetem az első ruhát. Egy jó tanács: sose bízz egy kanos fiú ízlésében. Mindegyik ruha rövidebb volt a kelleténél. A három ruha közül egyik se volt nekem megfelelő. Bár, Louis-nak nagyon tetszett az összes. Azt mondta megveszi nekem az összeset, ha Én nem… Kicsit túlfűtött, de attól még szeretem. Végül sikerült leállítanom. Végül 3 pólóval, 2 gatyával és 1 szoknyával távoztunk, és már szinte az összes pénzemet elköltöttem. Kénytelen leszek a vészhelyzet bankkártyámat használnom a koktélruha vásárláshoz. Bementünk egy erre szakosodott üzletbe.

- Milyen szín legyen?- fordultam Louis-hoz, aki elszörnyedve nézett körbe a falak mentén felaggatott halomnyi ruhára, több száz színben és árnyalatban.

- Úristen! Legyen… valami világos- vont vállat. A fogashoz húztam és elkezdtem válogatni. Egy visszafogott fehér ruhát találtam, amit rögtön fel is próbáltam. Itt viszonylag nagyobb volt a próbafülke, így nem én mentem ki Louis-hoz, hanem Ő jött be hozzám. Végig mért és halkan füttyentett.

-Ez tetszik- mutatta fel hüvelykujját- Olyan... visszafogott. Csinos.

-Örülök. Akkor ezt veszem meg. DE-jutott hirtelen eszembe valami-előtte fényképezkedjünk - kicsit furán nézett Rám, de elővette a telefonját.

-Miért is?- adta oda, miközben beállt mögém, gondolom, ott akar állni a képen.

-Régen egy csomó ilyet csináltam a régi pasijaimmal. Tök cuki dolog. Szerintem-miközben feloldottam a telefonját, nem bírtam nem mosolyogni, hogy Mi vagyunk a képernyőjén. Eddig talán 1 pasim tette ezt meg. Az első. Legalábbis arra emlékszem. A tükörrel szemben álltunk. Megnyomtam a gombot és kész is lett a kép. Megnéztem, hogy sikerült és személy szerint marha jó lett. Aranyos, pontosítsuk a megfogalmazást. A fejem fele nem látszik, mivel ott tartottam a telefont, Louis arcából annyi se, mert bele fészkelte a fejét a nyakamba, ellenben a kezei a derekamon látszódtak. Csodáltam egy pillanatig, aztán kizavartam Louis-t. Mellesleg nagyon ellenkezett, de bevetettem női tekintélyemet – elmagyaráztam mit is fogok tenni egyes testrészeivel, ha nem megy ki - és kiment. Átestünk a szokásos procedúrán, ami alatt fizetés és autogramosztogatás t kell érteni. Miután az a pár lány beszólt nekünk a kávézóban, mi meg vissza, azóta kicsit billeg a szekér-hogy népiesen fogalmazzak. Kevesebb levelet kapok, de annál több utálatot bennük. De most már megtanultam kezelni. Egyszerűen röhögök rajtuk. Jó, halálos fenyegetéseket kapok körülbelül mindenhonnan, de komolyan… pont egy ausztrál 14 éves miatt fogok meghalni? Kétlem. Louis-t direkt megkértem, hogy ne védjen meg. Minek? Akkor gyáva is lennék, nem csak minden más. Viszont, ami mindennél jobban feldob, amikor a TWFanmily olyanokat ír, hogy aranyosak vagyunk együtt, cukik vagyunk, egymásnak teremtett minket a sors, satöbbi. Persze rettenetesen büszkék, hogy egy The Wanted rajongó lett Louis barátnője. Miért ne lennének? Arra kevésbé azok, hogy Nathan-nek directioner barátnője van, de valahogy ők… könnyebben elfogadták ezeket a dolgokat, mint a directionerek. Ilyen, és ezekhez hasonló mély gondolatokkal mulattattam magamat, amíg amatőr fotósnak álltam. Lassan, de biztosan bekerültünk a kocsiba. Bekapcsoltam a rádiót és annak a hangjánál kezdtem egyre álmosabb és egyre izgatottabb lenni, hiszen tudtam, ha Louis-nál leszünk, el kell mondanom neki a „nem ő csókolt meg, hanem én őt” sztorit. Hát, a ruha pakolgatós rész elmarad a mai nap.  Mire hozzájuk értünk, este 7 lett. Gyorsan elszaladt az idő. Készségesen segített becipelni a szobájába a cuccokat, amiket vettünk. Lementem, hogy egyek valamit, és neki is csináljak. Ekkor megütközött a szemem egy papírt a hűtőn. Levettem és Harry zavaros kézírásával találtam szembe magam. Érdekes, vagy órákig tudta volna ecsetelni milyen nehezen tanulta meg a szépírást. Külön története volt, de túl hosszú hogy elmondjam. A lényeg: Harry általában szépen, olvashatóan ír. Most kicsit furcsák voltak a betűi, de attól felismertem. Lassan kibetűztem.

„ Elmondom miért, de most nem vagyok olyan lelki állapotban. A lényeg: borzalmas dolgon, ha úgy tetszik, dolgokon kell átmennem. Ezekkel jobb szeretnék egyedül megbirkózni. Sajnos nincs más módja, majd ti is meg fogjátok érteni. Reggel jövök, ne keressetek. Harry

U.i.: Jenni csinálhatnál nekem valami szupercukros, szuper csokis édességet. Sejtem, hogy te is ott vagy, vagy legalábbis leszel… nem rosszalkodni!”

Szokásához híven megtartotta a humorát, de így is aggódtam érte. Mi történt? És mégis hogy érti azt, hogy „dolgokon”. Louis is megérkezett és elolvasta a levelet.

-Különös - ennyit tett hozzá.

-Mi az, hogy különös? Tudtommal a legjobb barátod, nem aggódsz?-vetettem a szemére nem törődömségét.

-Figyelj Jenni! Ha azt mondja, reggel jön, akkor reggel jön. Nem állhatok neki átkutatni Londont. Jön, ha jön. Ha nem, megyek a rendőrségre, hogy eltűnt-próbálta elütni egy viccel, de engem csak még kétségbeesettebbé tett. Megfogta a kezem és halkan csitítani kezdett. Lassan lenyugodtam. Ha Louis azt mondja minden rendben lesz, miért ne hinnék neki? Most elérkezettnek láttam az időt, hogy elmondjam neki. Lefejtettem ujjait a sajátjaimról. Szembe fordultam vele, és kérdő tekintetével szembesültem. Nagy levegő, meg tudom csinálni.

-Em…-remek, még a hangom is remeg-Emlékszel amikor azt mondtam, Josh megcsókolt-erre szemeire sötét fátyol hullott. Fantasztikus – Nos, az… nem egészen úgy volt- nem bírtam szembe nézni vele, így lehajtottam a fejemet és a „gyorsan tépjük fel a ragtapasz” módszerhez folyamodtam - Nem támadott le. Megengedtem neki. Szóval… Én voltam. Én csókoltam meg-nyögtem ki, mire halálos csend támadt, csak a hűtő zúgása hallatszott. Se szó, se beszéd megragadta a karomat és kihúzott az előszobába. Azt hittem úgy, ahogy vagyok, ki vág az utcára, aztán mehetek dolgomra. De, nem éppen ez történt. Neki lökött az ajtóval szembeni falnak. Erősen hozzányomott. Ismerős jelenet volt. Hiszen megtörtént már egyszer. Csak nem vele. Hanem Josh-hal. Most először néztem fel rá. Dühösen vizsgálta az arcomat. Szemében megannyi érzelem kavarodott, mint tengerben a halak. A düh, a harag, a szomorúság, a csalódottság, és talán valami féltésszerű. Hirtelen ajkait az enyémekre nyomta, és továbbra is minden erejét beleadva nyomott neki a falnak. Kezei bevándoroltak a fölsőm alá, néha beleharapott a számba, és lefogta a kezemet. Gyengének éreztem magamat. Kényelmetlen helyzet volt, de nem tudtam eltolni magamtól. Ahhoz túlságosan élveztem, és túlságosan erős is volt. Csak most jöttem rá, mennyire hiányzott is ez a mi kapcsolatunkból. A puszta, érzelmekkel és szenvedéllyel teli, zabolázatlan vadság. De még így is könnyek kezdtek lecsorogni az arcomon. Morogni kezdett a fülemnél, majd értelmes szavakat is kivettem belőle.

- Mond meg nekem! Miért? Miért kell most ezt csinálnom? Miben jobb nálam? Mondd meg, és ígérem, megváltozom. Miért nem tudtad elmondani, ha volt valami bajod? Miért akartad ezt újra átélni? – kezdett bele a nyakam csókolgatásába. Tudtam, ha nem válaszolok, megszerez magának. Kezeimet elengedte, de rögtön a felkaromba markolt, ami ugyanúgy lefegyverzett. Csak nyüszögni tudtam, könnyeim folyton csorogtak le az arcomon. Nem tudom meddig csinálhatta ezt, de minden pillanat egy percnek tűnt.

-Soha többé nem fordulhat elő ilyen!-engedett el hirtelen. Remegve néztem rá. Féltem tőle. A felkarom fájt, ott ahol megszorította. Minden arcvonása ellágyult, visszatért az a Louis, akit én annyira szeretek. A bolondos, mindig vidám Louis, aki egy mondattal, vagy akár egy szóval le tud venni a lábamról. Megfogta a kezem és egy lágy csókot nyomott a felkaromra.

-Sajnálom Lou! Azt hittem visszaadhatom neked, amit te tettél velem-sütöttem le a szemem. Két keze közé fogta az arcomat. Felnéztem rá, hiszen nem tehettem mást. Már csak annyit láttam hogy csukva van a szeme. Rögtön tudtam mit fog tenni. Én is lecsuktam és vártam. Lassan, érzékien csókolt meg. Talán ilyen nyugodtan, ilyen…. szerelmesen (?) még sosem csókolt meg. Semmi durvaság, semmi szenvedély, egyszerű, letisztult érzelmek jöttek felőle. Én meg ott álltam, mint egy darab fa. Sz-el. Elszakadt tőlem. Megbánó tekintetével mosolygott.

-Sajnálom. Ugye… ugye nem bántottalak? – aggodalmaskodott- Annyira sajnálom. De meg kell értened miért csináltam. De… én is értem miért csókoltad meg Őt. Megérdemeltem. Most, hogy mindketten voltunk a ló mindkét oldalán, talán fátylat boríthatnánk erre az egészre-ajánlotta, mire hevesen bólogattam.

-Igen, igen, szerintem is. Csak nem hiszem, hogy innen el tudok menni. Nagyon rám ijesztettél-rebegtem erőtlenül, de mégis boldogan.

-Sajnálom. Csak így tudtam elérni a kellő hatást, és nagyon pipa voltam. Sosem akarnálak bántani. Szeretlek Picur! – az utolsó szavakat suttogva búgta a fülembe, ettől sokkal érzelmesebb lett. Átöleltem és nyomtam egy puszit az arcára. Elengedtem és a konyhába vettem az irányt.

-És most sütünk Harry-nek, egy jó, régi magyar sütit. Rigó Jancsi. Hmm az jó csokis. Louis, hozd le kérlek a laptopodat!- utasítottam, és pár perc múlva le is szállította. Lenéztem a receptet netről. Mivel én vásároltam az utóbbi időben a két fiúnak én vásároltam illetve főztem, jól tudtam, hogy minden van otthon. Elkezdtünk főzni és az alapvetően is lassan elkészíthető kaja kétszer olyan lassan készült el, annak köszönhetően, hogy… szeretjük egymást. És ez némileg lassítja a dolgokat.

Emi

Mivel Jenni nem volt otthon, Zayn-nél töltöm az estét. Filmet néztünk, de ő persze elaludt. Aggódtam. Jenni mostanság mondja meg mit csinált. Megígértem, hogy nem mondom el, de ha ő elmondja Louis-nak, akkor nem mindegy? Felébresztettem Zayn-t. Morogva nyomott egy puszit az arcomra, gondolom azt hitte reggel van.

-Jenni csókolózott Joshhal!- kiáltottam el magam, aztán megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt a számon.

-Mi?-kérdezte rögtön Zayn.

-Mi lenne?

-Louis?

-Tudja.

-Úristen!-dőlt vissza a helyére. A film nem kötött le, így is csak azt bámultam, ahogy Zayn aludt. Be kell vallani irtózatosan édes volt. Inkább elkezdtem Twitterezni. Nagyon későre járt, de bennem ez cseppnyi fáradtság sem volt. Bár mikor ezt megemlítettem Zayn-nek, felajánlotta, hogy lefáraszt, hogy tudjak aludni. Udvariasan visszautasítottam. Tekergettem lefelé, semmi, semmi, aranyos, Harry megint szenved, Liam rajongók kérdéseire válaszolgat, Bianka egy étteremből közvetített, miszerint „dinner with my next friend „ és Louis rakott ki két képet. Az egyiken ők ketten vannak, legalábbis feltételezem.

Shopping with my full idiot  girlfriend haha szeretlek

Látom Louis hasznára vált a magyar tudása. Ami egy szó. De le tudja írni, és kitudja mondani. A másikon meg még látszólag friss sütemény. 

@Jenni_94 Give me one!

És rögtön a válasz.

@Louis_Tomlinson It's not yours!

Ezek komolyan nem normálisak. Feltételezem 1 méterre ülnek egymástól. De tudják, mi kell a népnek. Imádják, ha tudnak arról ki mit csinál. Így én is lefényképeztem Zayn-t, és feltettem twitterre. Frissítettem egyet, és rögtön Louis twittje jött szembe.  Jenni aludt rajta a kanapén. 

OK. @Jenni_94 sleep like a bear in hibernation  @zaynmalik Can u help me wake up?

Nem emlékszem mikor, de én is elaludtam, ugyanis az események fonala megszakadt.