Scarlett

Helóka! Ariel voltam aki elkövetem ezt a részt. Valószínűleg Emilynek is újdonság lesz mert nem egyezetttem vele. :D Olvassatok  :DDD *Ariel

46.rész

Scarlett

Szeptember 4.

Jenni

Anyáéknak igaza volt. Talán haragudtunk rájuk a döntésük miatt, de igazuk volt. Nehéz a suli. Mai napunk is dolgozat írással telt, és a hajnalig tartó beszélgetés nem tett jót az állapotomnak. Elvittem Emit táncra, és hulla fáradtan haza mentem. Ledobtam magam a fotelbe, és Disney channelt néztem. Miért ne? Jól kikapcsolja az agyam. Hannah Montanát néztem mikor csöngettek. Milyen jó kis dal ez, ne?. Best of Both Worlds, sálálálá... Igen, 18 éves vagyok. Kimentem ajtót nyitni. Erőltettem egy mosolyt az arcomra, és úgy nyitottam ki. Egy velem egy magas, 20-as éveiben járó, félelmetesen fehér lány(bár, inkább nő) állt  velem szemben. Szőke haja ráhullott piros blézerére, ami alatt egy fekete-fehér csíkos póló bújt meg.

-Jennifer Summers, ha nem tévedek-szólalt meg először. Piros rúzsa pont ugyanolyan volt mint a blézer. Először valami kozmetikumokkal házaló embernek néztem, mert barna szemei is kivoltak húzva.

-Igen és maga?-bólintottam. Próbáltam nem bunkó lenni.

-Scarlett Daren. Beszélhetnénk odabent?-kérdezte zavartan.

-Ömmm... Persze-vonakodva kinyitottam az ajtót. Lassan bejött, és megvárta amíg becsukom az ajtót. Idegesen nézelődött körbe. Bevezettem a nappaliba, és intettem neki, hogy üljön le. Helyet foglaltunk és lassan neki kezdett.

-Gondolom emlékszel... Hülyeség, miért ne emlékeznél? - nevetett hisztérikusan - Szóval, arra a reggelre amikor Louis eljött hozzád, bejelenteni, hogy megcsalt.

-Várjunk! Te honnan tudod mikor jött el hozzám?-vágtam közbe.

-Minden a maga idejében. Először is; Louis nem csalt meg téged. Mert, khm... velem volt aznap este, de nem történt semmi-sütötte le a szemeit. Nem tudtam mit is érzek pontosan. Megtudtam volna folytani, hogy miután megtörténtek dolgok, végre eltudunk szakadni ettől a megcsalós ügytől. Erre idejön, és felhánytorgatja megint. A másik felem pedig bele ugrott volna a nyakába. Nem csalt meg? NEM CSALT MEG!

-De akkor miért volt nálad?- tettem fel a kérdést, ami fúrta az oldalamat.

-Elmesélem az egészet. Nos, az úgy volt hogy volt egy csúnya szakításom. Elmentem bulizni. Egyedül. Sokat ittam, nagon sokat. És akkor beleütköztem egy fiúba, aki talán nálam is többet ivott. Emlékszem milyen ködös tekintete volt. Nem érdekelt. Leszólított. Beszélgettünk. Megtudtam, hogy Louisnak hívják. Azt mondta menjünk el hozzám. Én engedtem neki, mert, és kérlek ne haragudj ezért; egy rohadt helyes pasi megkér hogy menjek el vele, és nem fogadom el? Hülye lettem volna - ismerős, ismerős. Egy rohadt helyes pasi, aki mellesleg rendelkezik egy darab, csak is EGY barátnővel, akiről mindenki tud. Legalábbis eddig azt hittem.

-  Elmentünk a lakásomra. Nem részletezem neked, mert tudom hogy nem vagy kíváncsi rá. A lényeg hogy nem volt rajtunk ruha, mikor is azt mondta nekem, hogy Jenni. És akkor ellöktem magamtól. Még részegen is rájöttem, hogy ha azt mondja nekem hogy 'Jenni', valószínűleg összekevert valakivel. Hosszasan magyaráztam neki, és mit ne mondjak, elég konok volt. Semmi áron nem akarta nekem el hinni hogy összekevert valakivel - eleresztettem egy mosolyt. Jellemző Louis-ra, hogy nem akar odafigyelni senkire se.

- De amikor végre belenézett a szemembe, úgy ugrott el tőlem mintha kígyó marrta volna meg. Félelmetes hangulatváltozáson ment keresztül. Mintha... kitisztultak volna a gondolatai. Elkezdett motyogni, hogy mennyire haragudni fog rá a barátnője. Tudod, félelmetes amikor egy; konkrétan idegen fiú elsírja magát az ágyadban. Mit tehettem volna, felvettem a pizsamámat és elkezdtem vele beszélgetni, hogy mégse egész este sírjon. Elmesélt nekem elég sok dolgot Rólad. Vagy hatszázszor elmondta hogy szeret, és mennyire megfogod ezért gyűlölni, elmesélt egy csomó olyan dolgot amit álmomban sem mertem volna gondolni, hogy egy fiú ilyet tenne egy lányért. Végül bealudt. Mire reggel felébredtem elment, pedig előbb akartam kelni mint ő, hogy ne mondjon neked semmit. Hiszen nem történt semmi. Aznap délután találkoztam egy barátnőmmel, Polly-val, és elmeséltem neki mi történt. Mikor meghallotta hogy Jenni volt a barátnő neve, elkerekedett szemmel közölte velem, hogy tudja kivel voltam. Kutatott a telefonjában és előkerült egy kép Louis-ról, és Rólad. Polly azt mondta, Louis és Jenni szakítottak, mivel Louis megcsalta Jennit. Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el előbb, de nem tudtam rólad semmit. Azon kívül, hogy Louis barátnője vagy-miután befejezte a mesélést, csend támadt közöttünk. Nem tudtam mit mondani. Elhiggyem ennek a nőnek az állítását? Mi oka lenne hazudni? Ezzel nem választana el minket, sőt! Nem akar rosszat. Akkor miért csinálná? Louis inkább szenvedett egy csomó ideig, míg képes voltam újra bízni benne. Akkor igazat mond. Villámként cikázott at az agyamon a gondolat. NEM CSALT MEG! Nem volt képes rá! Berúgva, szétpiált fejjel, egy olyan gyönyörű nő mellett, mint Scarlett, nem volt képes megcsalni. Azt mondta bármeddig vár rám, és be is tartja a szavát. Hihetetlenül boldog voltam, és legszivesebben ugráltam volna össze-vissza mint egy óvodás. De inkább rákérdeztem egy tisztázatlan tényezőre.

-De akkor miért nem mondtad el előbb?- kérdeztem, mire felsóhajtott és hátradőlt, lábait keresztbe tette és úgy nézett rám.

-Nem tudtam mikor. Az első pár napon magam alatt voltam, hogy miattam szakított az álompár. Hiszen Louis nagyon sok mindent elmondott nekem az érzéseiről, és szinte nyomasztott a gondolat, hogy én rontottam el a boldogságotokat. Aztán Polly azt mondta elmentél valahova Franciaországba. Oda nem tudtam elmenni utánad. Aztán megint csak Polly közvetített nekem arról, hogy újra együtt vagytok, és innentől már nem akartam elmondani. Elég volt az én szégyenemnek.

-De akkor most miért?

-Hallottam... dolgokat. Hogy volt valami balhéd a volt pasiddal, csak azért, hogy Louis érezze milyen rossz volt neked, és akkor Polly meg én nyomozó irodát alapítottunk, és megtudtunk rólad szinte mindent.  Elképzelhetetlen sok információ van kint rólatok a neten! Komolyan egy évig nem fekszel le senkivel?-majdnem kiesett a szemem a helyéről. Ezt honnan tudják? Ezt az információt csak a volt pasiaim tudják, és a családom, illetve a legközelebbi barátaim. Hogy kerülhetett ez ki a netre?! Meglepődöttségemet látva halvány mosollyal jelezte együttérzését.

-Ajánlom hogy nézz körül! Durvább dolgokat is találtunk. A lényeg, hogy megtaláltuk a címedet, így eljöttem. Tudom milyen rossz érzés ha megcsalnak. Csak ennyit akartam - állt fel. Kikísértem az ajtóhoz, de mielőtt elment volna, megöleltem.

-Köszönöm-suttogtam a fülébe. Bólintott majd elment. Becsuktam az ajtót, vártam három másodpercet, és ekkor kitört belőlem. Iszonyatos boldogság futott át a testemen, szinte éreztem ahogy folyik ez ereimben. Vigyorogni kezdtem, visítozni, ugrálni, minden ami ketelt tőlem. Felrohantam a szobámba a telefonomért, és már tárcsáztam volna Louis számát, de meggondoltam magam. Inkább Jemit hívtam. Fogalmam sincs miért, de ő ugrptt be először. Pár kicsöngés után felvette.

-Szia Jenni! Mit szeretnél?- kérdezte.

-NEM CSALT MEG! JEMI NEM CSALT MEG!-ordibáltam a telefonba.

-Ki? Mi? Mi van?-kérdezősködött zavartan.

-Nem csalt meg Jemi! Louis nem csalt meg engem.

-Ez... nagyszerű! De honnan tudod?

-Eljött a csaj aki vele volt aznap este. Elmondta nekem mi történt, de ez mindegy is, a lényeg hogy SZERET! Szeret annyira hogy még részegen se tud megcsalni!- visítoztam tovább. Valakit hallottam a háttérből.

-Patrik azt mondja örül nektek-mondta közömbösen. Elkerekedtek a szemeim.

-Várj! Mit keres ott Patrik?- kérdeztem, mire dadogva válaszolt.

-Nem... Te nem tudod? Én izéé... mi járunk-hatalmas csend. Megint.

-Mi? Várj, várj! Ez tök jó, de mintha te megvádoltál volna azzal, hogy nem szóltam hogy összejöttem Louis-val, te meg ilyenről nem szólsz?

-Jó, jó tudom- mondta megkönnyebbülten-Mennem kell. További jó szórakozást!-majd letettük. Igaza volt. A nap további részében nem tudtam a tanulásra koncentrálni. Anyáéknak is elmondtam, akik mosolyogtak a boldogságomon. Emi is. Nem tudtak más csinálni. Jó, nekik kellett minket elviselni. Gondolom ők nem örülnek a felesleges drámázásnak, de nem érdekelt. Én boldog voltam, és csak ez számított. Louis esti hívásáig sajna a sok boldogság hormon kimerítette a szervezetem. Nem mondtam el neki, holnap akarom látni a fejét amikor megtudja. Felspannolva aludtam el.

Szeptember 5.

Reggel még mindig boldog voltam. Nem annyira voltam boldog mint tegnap, de még mindig éreztem az utó hatást. Még a hülye céges buli se tudott lelombozni, ami ma este lesz. A suliban végig vigyorogtam az egész napot. Kate velem örült. A hippik mindig ilyenek? Na mindegy. A tekintetekből amiket kaptam, azt olvastam ki, hogy mindenki azt gondolja hogy Louis tegnap jól helyre rakott. De ez sem érdekelt. Alig vártam hogy hazaérhessek végre. Emi már hozzászokott ezekhez a rohamokhoz. Kaptam én már ilyen rohamokat, azt is átvészeltük. De mire haza értem elmúlt az "őrülten szerelmes vagyok" betegségem. Ledobtam a táskámat az előszoba földre, levettem a cipőmet és bekukkantottam a nappaliba, ahonnan apa hangját hallottam. De meglepetésemre Louis, Zayn és... összességében mindenki ott volt, de nekem megakadt a szemem Louis-n. Azt hittem most már nem fogok annyira örülni.  De tévedtem. Nekirontottam és olyan erővel vágódtam neki, hogy hátra esett a mögött álló fotelbe. Nem kérdezősködött, nem is tudott volna. Addig csókoltam, amíg el nem fogyott a levegőm.

-Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek-hadartam és újra megcsókoltam. Nem érdekelt Harry sokat mondó kacarászása, Liam halk torok köszörülése, Niall vihogása, Zayn.... ő nem csinált semmit, gondolom sejtelmesen mosolygott, mint mindig. Apa sem érdekelt, hogy végig nézi ahogy lenyelem Louis-t. Senki nem érdekelt. Lihegve szakadtam el tőle. Kérdőn nézett rám, de látszott rajta, hogy nem bánta meg a kirohanásomat.

-Louis, Scarlet ide jött! - összevont szemöldökkel nézett rám, mire elmagyaráztam az egészet, végig az ölében ülve, és úgy magyaráztam. Végre felfogta.

-Szóval azt mondod, nem voltam képes lefeküdni mással?-összegezte mire bólintottam, és újra megcsókoltam. Ez nem volt olyan hosszú, és nem volt olyan szenvedélyes, de pont elég volt. Kimásztam az öléből, és leültem mellé. 2 lányhoz és 5 fiúhoz tartozó szempár meredt ránk.

-Okéééééé... Ezek után is megcsináljuk a tervezett programot, vagy egymással akartok... foglalkozni?- kérdezte Liam, diszkréten utalva dolgokra.

-Nem, nem. Még áll - állt fel mellőlem Louis és felhúzott engem is.

-Jenni, nem kell eljönnöd az estre. Louis kiváltott tőlünk. Menjetek! - mosolygott rám apu, Louis-t egy " ha a lányomhoz mersz érni, élve foglak eltemetni egy sivatag közepén" nézéssel illette. Mindekettejükre hálásan néztem.

-Örök hála-suttogtam Louis-nak.

-Semmi. De sajnálom hogy nem láthatlak abban a ruhában - ölelte át a derekam és suttogott a fülembe.

-Na jó, ezt abba hagyjátok! Most! - jelentette ki Harry. Sikerült elindulnunk. Bár, elötte elhívtam Louis-t, hogy segítsen átöltözni. Nos, odafent kicsit bennsőségesebben is megköszöntem neki a hűségét. Átlátszóbb indokot nem is találhattunk volna, de az hogy ugyanabban a ruhában mentem le, mindenkinek jókedvére vált. Mint megtudtam, Harry-ékhez megyünk, egy társasági napra. Bevackoltunk a nappalijukba. Kellemes beszélgetést folytattunk. Az egyik kanapén Niall, Harry és Liam terpeszkedtek, Louis és Én ültünk a kanapéban, Zayn, Emi és Bianka a másikba. Hirtelen Louisnak támadt egy ötlete.

-Mi lenne, ha kipróbálnánk valamit, amit nagyon régen csináltunk-mondta, mire Harry szeme felcsillant.

-Mit?-értetlenkedett Bianka.

-Üvegezni akar a pasid-nézett rám Liam. Csak nekünk kettőnknek nem esett le. Hát, nem hiába vagyunk testvérek.

-Mi? Na ne! Legutóbb bemásztál a szoknyám alá!- szörnyülködtem, mire hátra hajtotta a fejét.

-Hmmm akkor kerültem hozzád a legközelebb-mondta, mire elvörösödtem. Ráütöttem a mellkasára.

-Nem vagy vicces-morogtam, míg a többiek jól szórakoztak rajtam.  Végül egy körben végeztük a földön. Louis pörgetett, Niall-re.

-Felelsz, vagy mersz?

-Felelek-vágta rá. Nem sokat kellett gondolkodnia a kérdésen.

-Mikor feküdtél le valakivel utoljára?-tette fel a kérdést.

Bianka

Louis kérdése után megállt a vér az ereimben. Niall és Én... Miután bejelentette a szakításunkat, már akkor este az ágyában végeztem. És én tényleg próbáltam neki ellen állni, de a kék szemei megbűvölnek, ahogy a szőke haja is, és az aranyos mosolya. Néha arra eszmélek hogy róla álmodozok. Nem tudom felfogni mi történik velem. A legutóbbi találkánk egy hete volt. És nekem meglepően nehéz a két alálkozó közötti időt átvészelni úgy, hogy néha van kedve SMS-ezni, van hogy nincs.

-Tegnap este- mondta lazán és az üvegért nyúlt. Találkozott a tekintetünk. Nem foglalkoztam a fiúk füttyögésével, csak őt tudtam nézni. Arra eszméltem hogy kezdnek elhomályosodni a dolgok. Felpattantam és kirohantam a legközelebbi helységbe, ami a WC volt. Lehajtottam a WC ülékét és ráülve sírdogáltam a lehető leghalkabban. Valaki kopogott az ajtón.

-Bí!-szólított meg az idegen az ajtón keresztül. Egyetlen ember hív így. Feltéptem az ajtót, és Liam karjaiba vetettem magam. Meglepően jó kapcsolatot ápolok vele, és azt is elmondtam neki mit is érzek, vagy inkább nem érzek Niall felé. Képes volt az éjszaka közepén végig hallgatni a kétségbeesett hadarásomat arról, hogy Niall nem ír nekem, vagy azt hogy milyen boldog vagyok amikor Niall foglalkozik velem.

-Mi a baj? - csitított.

-N...N... Niall - nyögtem ki zokogva. Beljebb tolt és becsukta az ajtót.

-Mit csinált? - ültetett le az előbbi helyemre. Letépett a WC papírból és a kezembe adta, hogy töröljem le az arcomat. A fehér lapocskán nedves, fekete folt maradt miután megtöröltem.

-Lefeküdt valakivel. Lefeküdt valakivel aki nem én vagyok! - sírtam a lehető leghalkabban. Megsimogatta a hajamat.

-Csssss. Nyugalom! Nagy levegő, Bí!-noszogatott. Próbáltam szabályosan lélegezni. Hüppögve hallgattam a mondandóját.

- Niall egy idióta, oké? Nem tudja felfogni mekkora kincset tarthatna maga mellett. Nem tudja kezelni az érzéseit. De te se vagy más, Bí!                                                                                                                                                                Miért nem mondod el neki amit érzel iránta? - simogatta tovább a hajam.

-Liam, én nem érzek iránta semmit - ismételtem el a mondatot, amit vagy már milliószor elmondtam neki.

-Komolyan? Akkor a tegnap esti kétségbeesett hívásod felett eltekintsek? - kérdezte nyugodtan. Kezdtem megnyugodni. Ilyen érzéseim soha, de soha nem voltak még! Annyira zavarosak. Nem szeretem Niall-t úgy, mint Jenni Louis-t, nem tudok hozzá úgy alkalmazkodni mint Emi Zayn-hez, mégis minden este reménykedek hogy felhív, végül nem várok tovább és sírva hívom fel Liam-et.

-Nem tudok semmit - szipogtam. Felállta és elindult kifelé.

-Hozd rendbe magad! - és ezzel elment. Megmostam a szemem, kicsit rendbe hoztam magam. Hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy lesírtam a sminkemet, elvettem Jenni (legalábbis remélem nem Louis vagy Harry) szempilla spirálját és szemceruzáját. Rendbe hoztam magam, már amennyire lehetett. Nagy levegőt vettem, és visszatértem a szobába. Kicsit fagyos volt a levegő. Mindenki engem nézett, de csak mosolyogva leültem a fotelbe. Gyorsan befejeztük ezt a játékot. Sikerült feloldani a hangulatot. Este Liam hazakísért és nálam maradt. Semmit nem csináltunk csak meséltem neki. Kibeszéltem neki az érzéseimet, az összeset amit tudtam. Akkor hagytam abba az ömlengést és a sírást (a kanapé és a környéke fekete foltos, majd csak sima fehér, könnyes zsepikkel volt tele) amikor megláttam hogy Liam bealudt. Nem volt szívem felkelteni, ezért csak betakargattam és felmentem aludni.

Jenni

Miután mindenki elment, Louis felhúzott a szobájába. A mellkasához húzott és úgy ölelt át.

-Amikor ezt elterveztem délután, még úgy volt hogy megcsaltalak. De most, hogy kiderült mégse, így csak egy kis ajándékom maradt neked-elengedett, és a szekrényéhez lépett. Elkezdett kotorászni a szekrényében, majd előhúzott egy pólót. Odaadta nekem. Kihajtogattam és megvizsgáltam a feliratot. Kénytelen voltam nevetni rajta.

"I have a boyfriend, who cheated me, but I love him"

-Majd én is szerzek neked egy ilyet - vettem rá a fölsőmre.

-És azon mi lesz?-érdeklődött.

-Talán.... " I have a girlfriend, who love me and I love her"

-Szóval, eddig terjed a fantáziád? Elég siralmas-cöcögött.

-Kössz-durciztam. Átölelte a nyakam és nevetett. Eltoltam magamtól, és az új pólómmal helyettesítettem a pizsamámat. Befeküdtem az ágyba. Pár pecre rá csatlakozott hozzám.

-Jó éjt picur!-dorombolt. Ilyen hang nincs. Nem tudom hogy adja ki, de teljesen elbűvöl vele. Olyan hangja van, mint egy macska dorombolásának.

-Jó éjt Tomlinson!- viszonoztam, mire felhorkant.

-Komolyan a vezetéknevemet használod becenévnek?-hitetlenkedett.

-Ez van-vontam meg a vállam és hihetetlen sebességgel elaludtam.