Múlt,jelen, jövő

Hali! Öm apu gépéről írtam amin nem magyar a billentyűzet szóval elnézést ezekért. Meg Ariel is írt. M esz interjú A….. komolyan ? ki az aki ennyit elmond  világnak? Na mind1 jó ez így Ari…. Havi im olvasásunk xDDD „az mi? az 1D?” „Nem, dehogy, csak pár kölyök akiket lefotóztak” „ ja jó. Lapozzunk” ??? xDDDDDDDDDD „ megtudtunk egy csomó mindent egy olyan emberről akiről azt sem tudjuk miért híres” Szeretlek <3~Emily

Én is téged.És az az ötleted amúgy….. nem is rossz. Sir Bedivere? Az nem a merlinben volt? de ha már így cserélted fel akkor miért nem Gwain? A szexi knight? xD*Ariel

Nem nem. Bedivere lesz, bár azt nem tudom már melyik xD de akkor már miért nem Elyan? Vagy Leon? Ja és Arthur *-*~Emily

Uhh hallod…. néztem néztem… Hogy hívták azt a csávót aki elment s nem tért vissza csak amikor a köcsög Morgana visszahozta?*Ariel

Te… Ő volt Gwain csak valamiért ott maradt. Vagy az a másik volt? De ő kavart Gwennel. Vagy már nem tudom . 1 éve néztem na ~Emily

Nem tudom. De Gwain kavart Gwennel.  Amúgy Arthur *-* Bejövős :$  De Morgana tök szép… Ennyi volt a sorozat ajánló(Merlin) Most zene-ONE WAY OR ANOTHER klipp te jó ég kicsit sem nevettem vagy 100000x megnéztem már xdddd zuhanyzó, elnök háza előtt „táncolnak”  meg a buszos jelenetek *-* Meg amikor Louis énekel a kamerába és látszik milyen  szép szeme van *-* Zayn ébredése ;D A Ghánás jelenek is tök cukik *-* meg meg ahhw na jó.  Abba hagyom  valamikor vagy nem … És amúgy nóri mondta hogy „nem igaz hogy ennek a gyereknek Afrika közepén sík egyenes haja van” mondtam volna: New York közepén is xDDDD *Ariel

Jajj én is nagyon szakadtam rajta xDDDD És ja nóri volt. Mondanom kellett volna neki hogy nem vasalja afrikában :3 xd Ja meg így nézem… a „nagy óriáskerék” táncolnak az a mozdulat van kinectbe xDDDD Könyvajánló?? Eragon or something.(ice cream or something)De tényleg ne pofázzunk Olvassatok (naaa de miértttttt neeeeeeem??????? ) :D~Emily

Mert nem xddd és amúgy így jobb lesz. nekünk. írni xd a többi nem érdekel. ÉN vagyok a főszerkesztő nem feleselhetsz velem :D *Ariel

Floertgh ~Emily

Na húzzá innen xD Fleortgh onfuhr *fehérré változik egy pillanatra a szemem* :D *Ariel

O drakon! Tovább nem tudom! xD ~Emily

Nem mondok semmit *Ariel

41.rész

Múlt, jelen, jövő

Augusztus 30.

Susan(talán még emlékeztek rá ki az, de Jenni anyukája)

Úgy érzem, minden rendben van. A családdal, a munkámmal, Isaac munkájával. Emi szüleivel tegnap beszéltem. Tudják, hogy romlott a kapcsolatuk a lányukkal, mert mondta amit mondtak. De Emi már megbocsátott, de még ez sem elég. A gyógyszertáram végre szilárd alapokon áll, Isaac egyre jobb abban, amit csinál. Jenni pedig végre talált valakit, aki szereti. Igaz, én kezdetektől szimpatizáltam Louis-val. De amikor Jenni sírva jött be ajtónyitás után, tudtam, hogy valami komoly baj van. Nem mondott semmit, csak azt, hogy Marcus - hoz megy. És, hogy Louis hibája. Ennyi. Kétségbeestem. Beszéltem vele, és elmondta mit csinált. Nem hittem volna, hogy ilyenre képes lenne. Azt hittem szereti a lányomat. Persze a férjemnek nem mondtam. Miért tettem volna? Nem akartam megöletni szegény gyereket. Jenni érkezése előtt 1 nappal Louis beállított hozzánk. Bár nem mutatta, sőt egész jól titkolta, de én láttam. Láttam rajta mennyire kikészült. Így ne bólintottam volna rá? Másnap Jenni érkezése előtt zengett a ház. Minden segítséget megadtunk a fiúknak. Isaac és Nathan, illetve a többi Wanted - os srác –akiket csak Jenni szobájában láttam, illetve a klipekben, amiket mutogatott- csinálta az emelvényt a kertbe, és rakták fel rá a zongorát. Zayn, Louis és a többi fiú, Emivel kiegészülve díszítették a kertet. Majd mind elmentek Jenniért kivéve Louis-t  és Nathan-t, akik minden tudomásom szerint elbújtak  Emi szobájában, meg persze a fiúk, akik sok szerencsét kívántak és haza mentek. Mi pedig elmentünk Isaac-kel vacsorázni és egy szállodában aludtunk. Mire reggel hazaértünk megkönnyebbültem, amikor megláttam a levelét az asztalon.  Reménykedtem, hogy nem a cuccait akarja Louis-nál összeszedni.   Egy kicsit még aggódtam, de reggel nyílván való lett. Végre boldog volt. Újra. Aztán este megmutatta a gyűrűt, amit Louis adott neki. Leginkább egy eljegyzési gyűrűnek tűnt, de egyértelműen nem annak szánta. Ezekhez hasonló dolgok járkáltak a fejemben aznap reggel. Isaac korán ment, nekem csak délutánra kellett mennem. Így még az ágyban feküdtem és a szürke falakat néztem.  Erőt vettem magamon és kimentem a fürdőnkbe. Rendbe hoztam magam és felvettem egy ruhát, majd kimentem a konyhába. Meglepetésemre Louis és Jenni is lent volt. Jenni a pultba kapaszkodott, miközben Louis próbálta elhúzni onnan. Nem teljesen láttam értelmét, de úgy tűnik ők élvezték. Mosolyogva néztem őket. Nem vettek észre. Végül besétáltam és akkor végre engem is észrevettek. Elengedték azt, amibe éppen kapaszkodtak és rám néztek.

-Jó reggelt!-köszöntem miközben reggeli alapanyag után kezdtem kutatni a hűtőben.

-Szia!-ölelt ét Jenni.

-Jó reggelt!-köszönt Louis is. Mindhárman leültünk enni. Pontosabban én ettem ők meg….. (remélem) aranyos dolgokat suttogtak egymásnak.  Talán sosem láttam ezelőtt Jen-t ilyen boldognak egy fiúval. Az első nagy szerelme se tette ilyen boldoggá, mint ez a fiú. Elnézve őket, kénytelen vagyok emlékezni rá mi hogyan is ismerkedtünk meg Isaac-kel. Akinek nem pont ez a neve. És nem volt a legromantikusabb találkozás.

- Sajnálom - mondta az előttem álló fiú. Magas volt, és izmos. Nem láttam az arcát.Hogy is láthattam volna, hiszen háttal volt nekem. Tudja jól, ha elvesztünk egy szállítmányt ki kell fizetünk vagy végünk. Szerencsére Ő kitudta.

-Rendben. Elmehetsz! Mariann!- vicsorított felém Ed. A maffia főnök. Igen, sosem gondolná senki, hogy 16 évesen a maffiának dolgozom, de a szüleimnek nincs pénzük ahhoz hogy gyógyszerészetire járhassak, ezért kikell fizetnem magamnak. Persze 1977-ben arra, hogy esetleg külföldre megyek, esélyem sem volt. Így kötöttem ki a magyar maffiánál, ami egy kisebb ágazata az amerikainak. Tőlük kapjuk a szállítmányt. Még sosem kaptak el, ahogy a diák bulikon eladom a tanulóknak. Pedig akkor pápá gimnázium, pápá gyógyszerészeti, pápá élet. Ugyanis míg nem fejlődött ki teljesen a drogkészítés „mestersége” egy kicsivel többet veszel be, meghalhatsz. Így még nagyobb vétek volt üzérkedni vele. Visszatérve a sötét raktárra. Átadtam a keresetem.

-Szép, szép. Tessék a részed. A szállítmány nemsokára jön.

-Ed. Erről beszélni akarok veled. Én nem folytatom. Megmondtam csak az egyetemre kell és utána vége. Összegyűlt elég pénzem ahhoz,hogy a szüleimnek ne kelljen éhen halnia a taníttatásom miatt. Így nem kell több szállítmány-jelentettem be. Villogó szemekkel nézett rám és fekete haját megdobta egyszer, majd pokoli nevetés tört elő.

-Csak nem hiszed, hogy ilyen könnyen kiléphetsz? Már a részünk vagy! A részed leszünk örökké. Ezen nem változtathatsz.

-Sajnálom de itt vége-próbáltam tiltakozni erőtlenül. Megragadta a karom.

-Nem mehetsz sehova, megértetted? Én adom neked a szaros egyetemedre a tandíjat,és szemtelenkedsz?-ütésre emelte a kezét, én pedig bekönnyeztem és várta az ütést. Nem jött. Kinyitottam a szemem. Az előttem álló fiú megragadta a kezét.

-Nem ütheted meg!-morogta.

-Mégis miért nem Kisz?-szóval álneve van.

-Mert nem is védekezhet ellened. Mernél egy nőt megütni?- fölényesen beszélt.

-Igaza van. Menj a barátnőddel akkor. De hozzám ne gyertek-engedett el és hátra lépett, ahol a kigyúrt védelmezői álltak.

-Rendben. Gyere!-ragadta meg a karom és kihúzott az utcára. Némán mentünk egymás mellett.

-Elveszthetted a megélhetésed. Sajnálom, hogy miattam kerültél szorult helyzetbe.

-Ugyan!-nevetett keserűen-Csak apám ellen lázadok. Mi vagyunk a város egyik leggazdagabb emberei. Nem tehetem, amit akarok. Már most majdnem be vagyok ágyazva egy nemzetközi szervezethez. Ha ez így meg apámtól fogok függeni. Mást akarok csinálni. Nem kifosztani az embereket, hanem olyan dolgot csinálni amit szeretek.

-Miért segítettél?-kérdeztem félve, hátha nem válaszol.

-Nem bánthat egy lányt-válaszolt egyszerűen.Pest szívében állt a raktár. Elértünk egy buszmegállót.

-Inenn haza találok. Köszönök mindent-búcsúztam volna, de ő máshogy gondolta.

-Hazakísérlek-mondta és zsebredugott kézzel állt mellettem. Nos, akkoriban többet jelentett, ha egy fiú hazakísért, így nagyon meglepett. Mert engem soha, senki nem kísért haza.Ebből a hazakísérésből találkák lettek, majd egyre több szerelmes levelet kaptam tőle. Hiszen ezek abban az időben még divatosak voltak.A Kiszből István lett, majd Pisti. Majd ebből Isaac.Ismeretlenből barát, barátnől udvarló, udvarlóból vőlegény, vőlegényből férj. Férjből apa, apából após. És az enyém. És minden szerelem amit azóta a hazakísérés óta felé éreztem már szinte átlagossá vált. Egyszerűen szeretem, és már nem kellenek hozzá tárgyak, hogy tudjam, azzal az estével minden megváltozott. Ő nem lázongott, előttem pedig nem az várt, mint anyámékra. Egy poros pesti albérletben meghalni.

Kizökkentem a révedezésből. Előttem az üres tányér, velem szemben két aggódó szempár.

-Anyu, jól vagy?-kérdezte Jenni.

-Persze. Semmi bajom, csak gondolkoztam-néztem rájuk. Annyira összeillenek. Nem tudják, de így van. Az hogy különböznek, nagyon sok mindenben, értékesebbé teszi azt amiben egyeznek. És ha van amiben mások, mindig lesz meglepetés a kapcsolatukban. Lesz olyan hogy 30 év együttlét után is feljönnek dolgok amiket sosem gondoltál volna róla. Most arról beszélek mi van ha 30 év múlva is együtt lesznek, mikor körülbelül 3 hónapja vannak együtt. De Isaac és én 16 éves korunk óta ismerjük egymás, és én személy szerint azóta szeretem. Nem látnám akadályát annak, hogy ők is így végezzék. De kitudja. Abból ahogy egymásra néznek, számomra rögtön az jut eszembe hogy mennyire örültem volna annak ha van valaki mellettem mindig egy olyan ember mint Isaac vagy Louis. Hiszen 14 éves koromtól 16 évesig a maffiát gazdagítottam. Szüleim szegény munkások, és ha Isaac nincs, hogy kirángasson a maffiából, én még mindig Pest utcáit járnám, esetleg egy nagyobb elosztó lennék, esetleg a Pesti sejt feje. Lenne pénzem, de nem lenne Isaac, nem lenne Jenni, Olív, Bianka és Nora.  Az üres tányérom felett néztem ahogy Louis belebújik Jenni nyakába, aki erre kicsit megugrott és nevetve eltávolodott. Számomra olyan mintha Jenni mindenen nevet, amit Lois tesz vele. Ez csúnyán fog hangzani, de lesz olyan, ami nem nevetésre foglya kényszeríteni. Hiába is próbáljuk kerülni Isaac-kel a témát, egyértelmű. Louis lesz az, aki elveszi a lányunk szüzességét. Legalábbis bízunk benne hogy még senki nem tette ezelőtt. Nem mintha bármi beleszólásunk is lenne ebbe, de Isaac nem akarja elveszteni az egyetlen drága kislányát. Főleg azt nem akarja, hogy ezt egy három évvel idősebb fiú kövesse el. És nekem hiába mondja, hogy nem ez a baja, én tudom. Én se akarom, de el kell fogadnunk, hogy a lányunk igenis felnőtt, és már azt tesz, amit akar. Isaac ugyanis képes lenne bezárni Jennit a szobájába, amíg Louis el nem vesz valaki mást, vagy elköltözik, vagy meghal. Ki tudja mit forgat a fejében az én idióta férjem. Újra vissza kellett zökkennem. Jen és Louis elkezdtek kaját csinálni. Bár, nem hiszem hogy ebből sok reggeli lesz. Mi is csináltunk reggelit Isaac-kel. Abból csókolózás lett a nappaliban, de nem reggeli. Inkább magukra hagytam őket. Hiszen most vannak együtt újra, élvezzék ki.

Harry

Furcsa úgy kelni, hogy üres a ház. Louis nélkül elveszett vagyok benne. Te jó ég, most úgy gondolkodtam, mint egy buzi! Na, szóval. Egyszerűen furcsa. Megszoktam, hogyha nem is bújik elő  a szobájából, akkor itt van. Legalábbis volt. Most újra Jenni után fog rohangálni, mert az nem baj, sőt. Én szeretem őket, mindkettejüket, leginkább azt amilyen odaadással vannak egymás felé. Csak hiányoznak a pasis estéink. Amikor összeültünk fiúkkal, meccset néztünk, söröztünk, és megosztottuk egymással a legintimebb információkat is. De ennek ellenére boldog vagyok, mert Zayn is boldog Emivel, bár folyton rajta akaszkodik, de nem úgy tűnik hogy bármelyikük bánná. Jenni és Louis kapcsolatát kifejtettem, de akkor is hozzá teszem, hogy imádom őket. Már megint buzisan gondolkodtam… Liam és Zoé? Talán ők azok akik a legkevesebbet szivárogtatnak ki a kapcsolatukból. Eltekintve a twitteres civakodásaikat, amiknek a vége az egy „I love you”.

-Bianka és Niall?-kérdezné az egyszerű ember. És én egyszerűen válaszolnék. Szerelmesek. Csak nem tudják. Valószínűleg mindenki ezt gondolja, kivéve őket. Róluk nem tudok mit mondani. Én és Axi? Arról csak annyit tudnék mondani, hogy én mindennél jobban szeretem. És ő is viszont szeret. Legalábbis minden arra utal. Mindezen gondolatok a reggeli híradó közben futott végig rajtam. Meghallottam telefonom ismerős csengését. Ráérősen elővettem és megnéztem ki zargat e korai-reggel 10-időpontban. Axi neve és képe jelent meg a kijelzőn, így gyorsan rányomtam a zöld gombra.

-Szia!-köszöntem bele vidáman.

-Szia Harry-köszönt vissza egy hang ami nagyon nem olyan olt mint amihez hozzászoktam.

-Axi?-kérdeztem rá bizonytalanul.

-Igen. Mondanom kell valamit-érzem. Érzem hogy valami nincs rendben. Nagyon nagyon nagyon nincs rendben.

-Harry, én azt hiszem….. azt hiszem én… én…. terhes vagyok-suttogta a telefonba. Alig akartam elhinni. Megkapaszkodtam a fotelben. Nem. Ez nem lehet igaz! Miért pont velem történik ez meg?

-Jól vagy?- szólított meg, hosszas hallgatásom után. Nem tudtam feldolgozni. Hogy terhes? Akkor én apa leszek. Sőt, hivatalosan el kéne vennem feleségül. De ő még csak 17. Te jó ég és a szülei? Az én szüleim?

-Jól-nyögtem be végre egy választ-De mégis hogy történt ez?

-Azt hiszem, nem kell megmagyaráznom neked. Vagy kezdjem mondani a „ha két ember nagyon szereti egymást….” szöveget? Szerintem elég nagy vagy hozzá.

-Persze, csak…. nekem ez nagyon sok-fújtattam.

-Megértem. Nekem is. Hagylak gondolkozni, oké? Majd beszélünk még.

-Rendben. Szia. És Axi, csak hogy tudd.

-Hm?

-Bármi legyen is. Én szeretlek-mondtam, mire megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle.

-Én is szeretlek Harry.Szia-és letette. Magamra maradtam. A tv még mindig ment, nem tudom mit adott, nem is érdekelt. Kattogott az agyam. Nem tudtam mi tévő lehetnék. Legnagyobb elkeseredésem közben kicsapódott az ajtó. Lustán néztem felé. Louis ugrált be rajta. Vagy mi. Mert nem simán besétált. Akkor inkább beszökdécselt. Észrevett és gondolkodás nélkül ledobta magát mellém a fotelba. Ránéztem. Valami fura volt rajta. Néztem, néztem de nem tudtam rájönni. Aztán észrevettem.

-Piros a szád-észrevételeztem. Rámnézett, és közben a szájához nyúlt.

-Mi? Az nem lehet-dörzsölte a száját, de a pirosság nem jött le.

-Ez nem rúzs. Tudod, ha sokáig nem csókolózol, és utána sokat csinálod piros lesz a szád. És kicsit fájni is fog. Alapvető dolog ezt tudni-okítottam ki.

-Na ne! Nem megyek el a mai interjúra, ha úgy nézek ki, mint aki ki van rúzsozva-takargatta a száját.

-Annyira nem durva. És tudod ki nézi a szádat! Senki-kuncogtam.

-Szerintem sokan. És ha kérdőre vonják? Ohh Louis, miért piros a szád? Jajj csak a barátnőmmel csókolóztam. Hülyének fognak nézni.

-Megnyugtatlak hogy már rég annak néznek-vetettem oda, mikor eszembe jutott újra, mit is mondott Axi.

-Mi a baj?- fészkelt közelebb hozzám.

-Semmi- egy pillanatra ránéztem. Kék szemeivel engem kémlelt.

-Ne hazudj! Na, mond el Louis bácsinak mi bánt!- bújt oda hozzám. Kicsit arrébb csúsztam hogy ne legyen olyan közel hozzám.

-Axi… terhes- mondtam, mire elkerekedett szemekkel nézett rám.

-Te jó ég! Harry ez nagyon nagydolog! A barátnőd terhes. A még nagyobb dolog: a barátnőd 17 éves!- szörnyülködött.

-Én is tudom! Nem segítesz azzal, ha sipákolsz-korholtam. Mindketten csendben maradtunk, majd ő állt fel először. Rám nézett majd tapsolt egyet-kettőt.

-Gyerünk Harry! Dolgunk van! Öltözz át és indulunk az interjúra. Gyorsan!-utasított. Átöltöztem, de egész idő alatt Axi és a babánk járt az eszembe. Babánk. Milyen jó is ezt kimondani. Valami, amit közösen alkottunk. Ami a szerelmünk bizonyítéka. Egyre jobban szokom a gondolatát annak, hogy apa legyek. Mentem volna ki a szobámból, mikor is megakadt a szemem egy képünkön. Kezembe vettem és végig húztam a kereten az ujjaimat. Kétségkívül Axi a legszebb lány a világon. Nekem biztosan. És más nem számít. Én szeretem. És ha gyerekünk lesz? Felvállalom. Összeházasodunk, vagy ki tudja. Az a jövő. De én mindig szeretni fogom.

-Kész vagy?-hallottam Louis hangját az ajtó elől. Letettem a képet és kimentem hozzá. Együtt mentünk a stúdióhoz, ahol az interjút csinálták. Az előtérben találkoztunk a fiúkkal.

-Hali!-köszöntünk.

-Harry, tényleg igaz, amit Louis mondott? Hogy Axi...Tudod... –kezdte Liam, de leintettem.

-Igen. És boldog vagyok- küldtem a világ legőszintébb mosolyát a fiúk felé. Megkönnyebbülten viszonozták.

-Azt hittük kapunk egy másik depresszióst-szólt Zayn, mire Louis-n kívül mindenki felnevetett. Ő csak elmormogott egy „nem vicces” szerűséget. Megérkezett egy középkorú, barna hajú, headphone-nal járkáló nő. Elterelt minket, átöltöztünk, fodrász, sminkes. A sminkes kiselőadást tartott Louis-nak arról, hogy ha nincs hozzászokva dolgokhoz, ne csinálja. Mindenki jót nevetett, kivéve Lou-t. Szegényre ma rájár a rúd. Végre elkezdődött az interjú. Bemondtak minket, és hatalmas visítás jött a nézők felől. Besétáltunk és kezet fogtunk a műsorvezetővel, akinek Dan volt a neve. Integettünk a nézőknek és leültünk.

-Na, akkor fiúk. Kezdjük a következő fellépésekkel… -kezdődött a véget nem érő kérdezgetés a turnéról, albumról, videoklipről, satöbbi dolgokról. Persze erre is kíváncsi mindenki, de persze a magánéletünk ennél is fontosabb. Elértünk ehhez a részhez is.

-Nos, ha jól tudom, Louis kivételével mind boldog párkapcsolatban vagytok-mosolygott ránk Dan.

-Igazából-kézdte Zayn-Louis is boldog párkapcsolatban van.

-Valóban? Ilyen gyorsan túltette magát Jenniferen?- itt a mellettünk lévő hatalmas kijelzőn megjelent egy kép Jenniről és Louis-ról valahol. Lou felnézett a képre és bár tökéletes közönyt mutatott, láttam rajta hogy még mindig fáj neki az ilyen képek látása, mivel a régi időkre emlékeztetik.

-Nem. Nem léptem túl rajta. Szerencsémre megbocsátott nekem, és soha többé nem teszek ilyet- emelte tekintetét Dan-re.

-Értem. Nos, fiúk. A fotel alatt találtok öt füzetet, mindegyikben benne van a nevetek. Egyszerű feladat. Kérdezek valamit, és annak a nevét mutatod, akire igaz a kérdés. Kezdhetjük?- csapta össze a kezét, miközben Niall és Liam kiszedték a fotel alól az említett füzeteket. Szétosztottuk, közben Dan elvett egy mappát a kisasztalról.

-Kész vagytok?-kérdezte, mire egyöntetűen feleltünk igennel-Rendben. Első kérdés. A legtöbb a magánéletetekkel foglalkozik, csak hogy előre említsem. Sokan kíváncsiak mi van veletek és a barátnőitekkel. Ezekre a kérdésekre keressük most a választ. Ki adott már szerenádot valakinek?

Rögtön lapozgatni kezdtünk. Először Louis tette fel a füzetét, amin a saját neve volt olvasható, és mind sorban követtük őt, ugyanazzal a válasszal.

-Érdekes. Ki áldozna fel legtöbbet a családjáért, barátjáért, ismerőséért?

Elgondolkodtató kérdés volt. Végül én Zayn melett döntöttem. Niall Liam-re tett voksot, Liam Louis-ra, ahogy Zayn is. Louis rám.

-Mind mást mondtatok. Miért pont így döntöttetek?

-Számomra elgondolkodtató volt-kezdtem az indoklást-Végül azért döntöttem Zayn mellett mert magára tetováltatta Emi kezdőbetűjét,csak hogy visszaszerezze a bizalmát. Szerintem elég nagy áldozat az, hogy van egy örök ismertetőjele.

-Nekem nem volt különösebb okom arra hogy Liam-et válasszam. Belőle kiérződik hogy bármit megtenne a barátaiért.

-Én nem tudom miért Harry- vont vállat Louis, ezzel befejezve a részét.

-Miért Louis? Mert sok dolgot megtett a húgaiért, Jenniért, értünk, és sok más barátjáért hogy megérdemli-mondta Zayn.

-Detto-bólogatott Liam.

-Rendbeeen-böngészett a listában-Hogy érzitek, ki az, aki a legjobban vonzódik a barátnőjéhez?

Tanácstalanul lapozgattam. Végül Louis nevénél álltam meg. Úgy tűnik ő a legromantikusabb a társaságunkban. Különös. Vagy csak a szerelem hozza ki belőle a cuki énjét. Liam tette fel először a füzetet, amin Louis neve állt. Rajta nem lepődöm meg, hiszen Lou az ő vállán sírta ki magát. Hirtelen ötlettől vezérelve átlapoztam Niall nevére és azt raktam fel. Niall kétkedve nézett rám, és feltette Louis nevét. Zayn és Louis maradtak. Louis végül az én nevemet rakta fel, Zayn pedig Louis-ét.

-Ohh… Harry, Zayn, Louis és Niall. Úgy tűnik Liam nem nyert.

-Liam és Zoé nagyon összetett kapcsolatban élnek. Nem nagyon mutatják ki az érzelmeiket mások előtt. Csak ezért-mentettem a helyzetet.

-És miért Niall, Harry?-kérdezte Dan.

-Szerintem Ő és Bianka igazán szép pár együtt, és nagyon sok mindenben ugyanolyanok, ha ezt ők nem is veszik észre-dőltem hátra.

-Nos, köszönjük hogy eljöttek. Fiúk, akartok még valamit mondani?- vetette fel Dan, mire két kéz lendült a magasba. Niall és Louis. Először Louis vette el a mikrofont és a kamera felé fordult.

-Láttam, hogy sokan híresztelik, hogy eljegyeztem Jennit. Nem jegyeztem el! Az csak egy gyűrű. Ajándékba adtam neki kárpótlásul, azért amit-kicsit megcsuklott a hangja. Tudom, miért csinálja. Be akarja bizonyítani Jenninek hogy mennyire bánja-amit tettem. Ennyit akartam. Niall!-nyújtotta a szőkeség felé a mikrofont. Elvette és helyet cserélt a fiúval.

-Mint mind tudjátok Bianka Summers a barátnőm. Jennifer testvére. Legalábbis az volt. Be kell jelentenem, hogy hivatalosan is szakítottunk. Nem működtek a dolgaink. És köszönöm Harry-pillantott hátra, felém- de ez sem segít sokat. Köszönöm-adta vissza a mikrofont.

-Nos, köszönjük One Direction, hogy itt voltatok. Megtiszteltetés volt titeket a StarLove őszinte vendégeinek tudni. Viszlát-intett a kamerába, majd egyhangos „VÉGE” felkiáltással befejeződött az interjú. Lementünk a rajongókhoz és fényképezkedtünk velük, beszélgettünk, autogramot osztottunk. Sokan kifejezték együttérzésüket Niall felé. Számomra pedig megvilágosult miért foglalkoztak a barátnőinkkel. „StarLove” milyen meglepő, hogy a szerelmi életünkkel foglalkoznak. De egy még így sem világos. Niall miért nem említette nekünk, hogy ő meg Bianka beszüntetik a műjárást. Végül kiküldtek minket a rajongók közül, visszaöltöztünk és elhagytuk a stúdiót. Pont abban a pillanatban csörrent meg Louis telefonja, amikor az első vaku villant. Fél kézzel a telefonját tartotta, a másikkal autogramot osztott. Elnézve mély eszmecseréjét, úgy érem vagy egyel kevesebben, vagy egyel többen leszünk megint csak a házban. Elértünk a kocsikig és mindenki beszállt. Mikor végre az úton voltunk, egyenesen a házunkhoz, kérdőre vontam.

-Jennivel beszéltél?-kérdeztem, mire csak mosolyogva bólintott. Ő vezetett. Ennyi volt a beszélgetésünk. Én el voltam foglalva azzal, hogy apa leszek, Louis pedig…. inkább nem akarom tudni min törte a fejét. Észre se vettem merre járunk. mikor egyszer csak leállt a motor. Louis kipattant a kocsiból és futólépésben a ház felé rontott. Nem értettem mire ez a nagy sietség. De mikor az ajtóban álló lányt felkapta és megpörgette, világossá vált. Kiszálltam és bezártam a kocsit. Fogtam a kulcsot és ráérősen sétáltam az egymást éppen lenyelni készüli két emberke felé. Jenni keze Louis hajában szántott végig, Lou meg Jenni lábait tartotta maga mellett. Nem hiszem, hogy ezt a kertben kéne csinálni.

-KÁHÁM!Ha titeket nem zavar ,hogy a kertben teperitek le egymást, nekem jó, csak holnapra minden újság azzal lenne tele- megállapításom hatással volt rájuk, és normálisan, egymás mögött mentünk be, habár a köztük lángoló feszültséget érezni lehetett. Én is beértem és becsuktam a ajtót. Addigra Jenni és Louis sehol. Hát, megéri jól teljesíteni egy ilyen interjún. Én pedig leültem a gépem elé, a sötét szobában és próbáltam felkészülni arra, hogy apa leszek.

"mert nálad nincs szebb"

Széép :d Tetszik. Visszavonom hogy nem tudsz ilyet írni. Imádom :D Az eljegyzéses ahhw na mindegy de ahh oké leállok. A végén meg ahogy Louis mondja Jenninek hogy ő a legszebb.. :"))) nekem kell egy ilyen pasi. Köszönöm. Meg a vásárlásos :D jól megfogtad Fizz személyiségét annak ellenére hogy egy képet láttál róluk xD na mindegy. Csháá :D *Ariel

Köszii de megfognak ölni. A perverzebb népnek befog jönni a kevésbé perverz meg így járt :D ez van ezt kell szeretni. Írtam bele két megjegyzést de nem kell túl sok figyelmet szentelni rá. Na jó olvasást. Jajjj még valami.. Anna amit mondtál xDDDDDDD napi poén a másik viszont az tényleg nagyon durva és egyetértek veled, maximálisan. Talán furcsa tőled mert te vagy a nagy directioner, meg ezt tőled nem várnám de örülök hogy nem csak nekem van reális világnézetem. Legalábbis számomra reális. :)~Emily

MILLENIUM! 4. :D Ugye Picur? *Ariel

Igen!Bolog 40. szülinapot nekünk!~Emily

40.rész

"mert nálad nincs szebb"

Augusztus 29.

Louis

Mikor felébredtem, nem tudtam mi nehezedik rám. Már felkészültem hogy egy újabb napot kell eltöltenem Jenni nélkül. Mikor vettem a fáradságot és kinyitottam a szememet, és lenéztem a mellkasomra, az ismerős hajzuhatag feküdt rajta. Szóval nem álmodtam, hogy megbocsájtott nekem. Nem akartam felébreszteni, így csak néztem ahogy alszik, de ez unalmassá vált. Finoman leemeltem magamról és kimásztam az ágyból. Finoman nyöszörgött egyet és átölelte a párnát amin a fejemet nyugtattam. Eközben még mindig aludt. Felöltöztem és lementem a konyhába. Ránéztem a falon függő órára, ami reggeli 8-at mutatott. Nem hiába mondja Harry, hogy engem kidob az ágy. Mondjuk azt, hogy őt nagyon nem. A pultra támaszkodva gondolkodtam. Most nagyon sokat kell majd tepernem, hogy ezt az egészet elfeledtessem vele. Hirtelen ötlettől vezérelve a hűtőhöz léptem és kivettem pár cuccot. Vágtam két szelet kenyeret, megvajaztam őket, meg raktam rájuk valami felvágottat, öntöttem ki egy pohár narancslét, és kiraktam egy tálcára. Megfogtam és felügyeskedtem a lépcsőn. Bementem a szobába, és leraktam az éjjeliszekrényre. Óvatosan megbökdöstem Jennit, aki morogva kinyitotta a szemét.
-Látom még mindig korán kelsz-mondta és felült, ekkor észre vette a tálcát-Ezt nekem?-kérdezte nagy szemekkel, mire bólintottam. Gyanakodva elvette és beleharapott a kenyérbe. Megette az összeset, majd megitta a narancslét és furcsán nézett rám. Leültem mellé.
-Mi az?-kérdeztem.
-Ez mégis mi akart lenni? Ágyba hoztad a reggelit. Ez nagyon furcsa-méricskélt. Sóhajtva ledőltem az ölébe. Felnéztem vizsgáló kék szemébe.
-Csak... elakarom veled feledtetni amit tettem. Tudom, hogy neked is nehéz volt. Kiakarom egyenlíteni a számlát. Te megbocsájtottál. Most én jövök-magyaráztam, mire hatalmas mosoly ült ki az arcára. Lehajolt és egy gyengéd puszit nyomott a számra.
-Eddig egész jó. Várom a következő próbálkozást-mosolygott, mikor elhajolt tőlem. Kimásztam az öléből, és kimentem, hogy átöltözzön, illetve felkeltsem Harry-t. Kopogás nélkül benyitottam. Sötétség uralkodott a szobában, jól ismerve az elrendezést, ráugrottam. Persze sikeresen a takaró alatt rejtőző barátomra.
-Louis...- nyögött, és elkezdett verni a párnájával, mire nevetve felkaptam egy másikat az ágyáról és elkezdtem visszaverni a támadásait.
-Oké, oké!Feladom!-emelte fel a kezeit. Lemásztam róla és kimentem.

Jenni

Mikor kimentem Louis szobájából, a szoba tulajdonosával találtam szemben magam, aki kifulladva jött ki Harry szobájából. Nem bírtam ki, hogy ne osszak meg egy perverz megjegyzést.
-Ámentél egy gyors körré?- belőlem nevetés tört ki, belőle valami elemezhetetlen hang.
-Hahahaha....Látom kiszolgáltad magad-mutatott rám. Való igaz, ismételten a pólójába bújtattam magam.
-Igen. Ezt is megtartom. Imádom-néztem le a "Killers" feliratra.
-Örülök. Vegyek neked még pár híres zenekar nevével ellátott pólót, vagy ellopod tőlem?-húzott magához. Mellkasára raktam a kezem.
-Nem lopás, ha odaadod.
-És ha megveszed?-kérdezte, mire felvontam a szemöldököm.
-Hogy gondolod?
-Egy csókot kérek, és tőlem az összes ruhámat viheted-mosolygott. Átkaroltam a nyakát és ajkaimat az övéhez nyomtam , majd egy hosszú csók után elengedett.
-Viheted-mosolygott, mire szemforgatva elengedtem.
-Hazaviszel?
-Nem, itt tartalak bezárva egy toronyba.
-Nincs torony a házon-mutattam rá a problémára, amit egy vállrántással elintézett.
-Építünk.
-Na jó, tényleg mennem kell, mert lovagolni kell mennem, aztán apához. Talán Aaronhoz is megteszek egy kitérőt, és Nathan zongoráját is haza kéne valahogy vitetnem.
-Oké, oké. De remélem az esti vacsoránkig hazaérsz.
-Hogy minkig?- kerekedtek el a szemeim.
-Vacsorázni viszlek. Mondtam hogy elfeledtetem veled. De most ki kell öltöznöd!
-De jó-sóhajtottam.
-Én is szeretlek- nyafizott egy sort amíg lementünk a lépcsőn. Mikor leért az utolsó lépcsőről, hirtelen elhatározással a hátára ugrottam. Majdnem feldőlt de sikerült megtartania magát.
-Én is szeretlek téged-engedtem le a lábaimat az oldalán. Végre a saját lábaimon álltam. Felvettem a cipőimet és ő is a sajátját, majd beültünk a kocsiba és hazafuvarozott. Az ajtó előtt egy gyors búcsúcsók szerű dolog után visszaült a kocsijába. Egy ideig mosolyogva néztem ahogy elhajt, majd beléptem a házba. Anya az előszobában állt apával. Mindketten mosolyogtak. Sóhajtva vettem le a cipőimet.
-Mondjátok!-emeltem fel a kezeimet.
-Jenni, amit Louis csinált az egyszerűen csodálatos! Annyira aranyos ez a fiú! Remélem nem rontod el vele!- áradozott abban a pillanatban anyu. A saját anyám, úgy beszél Louis-ról mintha a legjobb barátnőjének a pasija lenne, nem a lányáé.
-Persze, mert én rontottam el most is, azért kellett ezt csinálnia-emeltem égnek a szemeimet.
-Persze. Bocsánat. De alapvető információ a férfiakról, hogy a farkuknál fogva lehet őket vezetni-majdnem ott estem össze a röhögéstől, ahogy halál komoly arccal jelenti ezt ki. Valószínűleg az angolok kiűznének minket tiszta földjükről, ha tudnák miket beszélünk. De szerencsére nem közterületen és magyarul tárgyaljuk meg ezeket a dolgokat. Bár, Emi beleillene az angol tisztaságba. Nem éppen az a fajta mint Én, Axi, Zoé, Timi vagy akármelyik másik barátnőm. Bár Sophie is elég vadóc. Alane nem az, egyáltalán. A fiúk meg... Néha kiüt rajtuk az angolságuk, de többségében nem fogják vissza a szexuális megnyilvánulásaikat....
-Még egyszer ilyet csinál nem éli meg a másnapot-dörmögött apu.
-Nem bánthatod!-jelentettem ki.
-Jó, jó, csak a lányom vagy, természetes reakció. Ma jössz?- érdeklődött, miközben felvette a kabátját.
-Déltől ott leszek. Előtte el kell mennem lovagolni, mert rég voltam. Este pedig Louis elvisz vacsizni.
-Rendben akkor 5-kor elmehetsz. Készülődni vagy kitudja mit csinálni-morgolódott tovább apu.
-Köszönöm. Mellesleg.... nincs valami ötletetek arra, hogy Nathan zongoráját hogy vigyem vissza neki?-támaszkodtam neki a lépcsőkorlátnak.
-Nincs. Szia kicsim, légy jó-nyomott egy puszit az arcomra anya és apa is majd elmentek. Rögtön felfelé vettem az irányt. Nem találtam meg a lovas gatyámat, így átakartam menni Emihez, hátha hozzá került véletlenek folytán. Az ajtó bezárva, Emi valószínűleg mélyen alszik. Azt hiszem ma nem a lovas gatyámban lovagolok. Végül átvettem egy kényelmesebb gatyát meg egy pulcsit vettem Louis pólójára és elmentem. A kocsiban betettem egy lemezt amit a szobámban találtam, és elindítottam. Az első pár másodperc  alatt kiderült számomra hogy sikerült Emi egyik CD-jét elhoznom. Sóhajtva fogadtam el szerencsétlenségemet. Így a 45 perces utamat, amit a lámpáknak köszönhetek, Emi válogatás CD-je által okozott örömökben tölthettem. Hogy ne kelljen mondanom mi van rajta...... Na mindegy egyszer kibírom. Végre odaértem. Már hiányzott az istálló, így először oda mentem. A lovak jellegzetes szaga lengte be a teret, és az erős tónusú szalma és széna fűszerezte. Az istálló ajtaja mellett lévő ládából, amiben alma volt, elvettem egyet és így folytattam az utam. Pár tanuló most vitte ki a lovait, míg én Louis-hoz lépdeltem. Odaértem az állásához, és benyúltam a rácson. Egy kis várakozás után orrát a kézfejemhez nyomta.  Megsimogattam, majd kinyomta a fejét a kapuja felett.Megsimogattam és belenéztem mélybarna szemeibe.
-Hiányoztál fiú!- simogattam a nyakát és a sörényét. Egyetértően prüszkölt egyet. Követelőzve nyújtotta nyakát a kezem felé, amiben alma feküdt. Halkan nevetve odaadtam neki, és élvezettel elrágcsálta. Mikor a lovakkal foglalkozok mindig megnyugszom és előengedem igazi énemet. De csak ha ketten vagyunk a lóval. Már belemélyedtem az elbeszélésbe Louis-val. Elmeséltem neki mindent, amit megéltem az előző 2 hónapban. Csillogó szemeivel nézett engem, mintha értene. Persze ez lehetetlen, de mindig is szerettem a lovaknak elmesélni amit érzek. Különös. Nagy elmélkedésemet Alane kiabálása szakította meg.
-JENNI!-rohant felém, mit sem törődve azzal, hogy a lovak felriadnak körülötte. Beugrott a nyakamba-Olyan régen láttalak! Hallottam hogy újra együtt vagytok Louis-val, de őszintén szólva örültem volna ha nem húzol el Franciaország másik felébe.
-Te is hiányoztál. Nos, erre volt szükségünk. De most újra együtt vagyunk. Hozzuk a lovakat és mesélek-mondtam és lefeszegettem magamról a kezeit. Gyorsan elment a fekete - fehér Greece-ig én pedig gyönyörű fehér pacimhoz léptem. Elvettem a helye mellé felakasztott kötőféket és ráraktam majd kivezettem. Kivittem és kikötöttem. Alane is kihozta Greece-t. Lecsutakoltuk a lovakat és ekkor elszóltam magam. Éppen meséltem el a kibéküléses sztorinkat. A mai napot meséltem.
-Aztán mikor mondtam, hogy milyen sok dolgom lesz, közölte hogy  vacsorázni visz, és öltözzek ki. És aztán...-ekkor közbevágott.
-Mi? Azt mondta öltözz ki? És akkor te lovat csutakolsz?-állt meg a keze a nyereg feltétele közben.
-Miért mit csinálhatnék?- kérdeztem gyanakodva. Elrohant a nyereggel és a kantárral. Csodálkozva néztem a két lóra, mintha tudnának választ adni. Nem tudtak. Al nemsokára visszajött és elkezdett türelmetlenül tapsolni.
-Jenni, szedd le azokat Louis-ról, én meg beviszem őket a helyére amíg elviszed őket a helyére. Vásárolni megyünk-jelentette ki, mintha az életünk múlna rajta.
-Miért? Van ruhám amit felvehetek.
-Nem, nem. Azokat gondolom ismeri.
-Nem látta még az összes ruhámat.
-A fiúk szoktak a szekrényekben nézelődni. El nem hinnéd Eric hányszor mászott be a szekrényembe-forgatta a szemét, miközben sietősen kötötte ki Greece-t és indult az istálló felé. Hitetlenkedve néztem utána, de követtem az utasítását. Nem hiszem el hogy ennyivel eltörölte a lovaglást. Mire visszaértem a raktárból Alane ott várt rám.
-Amúgy Hunt hol van?-jutott eszembe jó barátom, örök beszélgető partnerem, Eric.
-Valami új lovat vesznek. Elment a szülei helyett megnézni, és vitte magával George-ot - ő a legidősebb lovasoktató, a legnagyobb tapasztalat az övé.
-Akkor mi most vásárolni fogunk?-kérdeztem mire hevesen bólogatott. Fújtatva beleegyeztem. Ő vidáman ugrándozott a kocsiig, míg én felkészültem rá hogy pár óráig egy vásárlás mániással leszek valami plázában. Beültünk a kocsiba.
-És most hova?- kérdezte, mikor elkezdte nyomkodni a rádiót, én pedig a bevezető földúton hajtottam kifelé.
-Ha kiértünk mutatom merre. Van benne CD?- fedezte fel, és mielőtt megállíthattam volna elindította.
-Hmm... olyan ismerős. Mi ez?
- Ömm... ráfogsz jönni- fél perc csönd és egy hangos "ó" jelezte a megvilágosodást.
-Ohh ez az a What makes you beautiful nem? Louis bandájáé.
-Ja. Úgy hívják One Direction. És nem Louis bandája, hanem Louis, Zayn, Harry, Liam és Niall bandája-mondtam unottan, a betanított szöveget amit Emitől tanultam.
-Tök jó!-újjongott és feljebb csavarta, majd énekelni kezdett. Nem zavar ha hangoskodnak vezetés közben, de ez már nevetésre kényszerített. Mivel nem láttam más választást csatlakoztam hozzá és együtt énekeltük, ordibáltuk röhögcséltük a félóra-óra utat. Leparkoltam és leállítottam a kocsit. Rögtön rohantunk. Al berángatott vagy egy tucat boltba, de sehol nem találtunk semmit csak neki valami rózsaszín ruhát. Egy üzletben jártunk, mikor Al kihúzott egy ruhát találomra a fogason rejtőzködő anyaghalmazból.
-Ez tök jól állna-emelte elém az akasztót. Egy fekete ruha volt, szegecsekkel.
-Mary Rose Alane-használtam a teljes nevét, amit tudom hogy rühell-ez körülbelül a seggemet nem takarná, nem hogy engem. Én ezt nem veszem fel.
-De, Jennifer Summers, aki nem mondja el a második nevét, felveszed, mert azt mondtam. Legalább próbáld meg. És gondolj bele. Az a megaláztatás amit Louis adott, egy kis játszadozással visszaadható lenne-kacsintott rám. Belegondolva.... Igaza van. Louis megalázott, és ezt most visszakapja szép szerivel. Úristen! Azt hiszem kevesebbet kéne Jemivel beszélnem. Elvettem a ruhát és magamra cibáltam. A tükörben nézegettem magam, majd miután megállapítottam hogy ez tökéletesen áll, behívtam Al-t.

-Na, milyen?-forogtam egyet.
-Hú, most mit nem adnék azért hogy lezbikus legyek!- nézett végig rajtam.
-Al, de hülye vagy-nevettünk fel egyszerre. Ez komolyan nem normális.
-Oké, akkor ezt megvesszük. Indulj és vedd át!- átöltöztem, majd kifizettem, abból a kevéske összegből amit apa a cégnél végzett munkámért ad. Ami annyira nem is kevés.
-Most pedig a kiegészítők-léptünk ki a boltból, és Alane már egy másik felé húzott, ahol millió csillogó kiegészítő várt ránk. Tanácstalanul álltam ott, míg Al teljesen fel volt spannolva, és ezer meg ezer karkötő, nyaklánc és kitudja mivel járkált oda a ruhához hogy ellenőrizze passzolnak-e. Amikor egy nyakláncot pórbált a ruhához elhúztam a kezem, ezzel együtt a ruhát is.
-Mi az?-kérdezett nagy szemekkel.
-A napocskát veszem fel-mondtam ellentmondást nem tűrve. Sóhajtott, majd elvánszorgott egy másik ékszerért. Egy egyszerű fehér, bizsu fülbevalót vettünk végül. Én úgy gondoltam kész vagyunk, de társam nem éppen egy síkon volt velem, mert ellentétes irányba indult.

-Most mi van?- kérdeztem idegesen.
-Cipő! Egy-kettő! -tapsolt, mint valami katonaságnál. Felvonszoltam magam az emeletre és bementem egy cipőboltba ahol Alane már a legmagasabb tűsarkúkat nézegette.
-Figyelj Rose, nem fogok olyat felvenni! Legutóbb beleállított egy szökőkútba! Igazán nem akarom az új cipőmet elbaszni-szerencsémre az utolsó szó magyarul csúszott ki. Allelúja!
-Jó, akkor gyere!-somfordált beljebb. Egyszer csak megszólalt:
-Drágaszágom!-nevetve lehámoztam magamról a pulcsimat, ami már vagy egy órája majdnem megfullasztott, olyan melegem volt benne. Al rám nézett, majd egy cipőre mutatott, aminek nem volt túl magas a sarka, és kis strasszkövek vagy szegecsek vagy mik voltak benne. Csodálkozva végignézett rajtam néhányszor, majd leültetett, és felpróbáltatta velem.
-Tökéletes! Ez lesz az!-lelkendezett. Fejet hajtva akarata előtt, megvetem. Körülbelül 11 felé járt az idő amikor beültünk egy Starbucks-ba. Fáradtan heveredtünk le a két frissítővel egy asztalhoz. Végigböngésztük a képeket amiket Alane csinált rólam.

-Jen, már a cipős boltban akartam kérdezni, de ez véletlen, ne adj isten, nem Louis fölsője?-mutatott rám.
-De. De, az-mosolyogtam és szürcsöltem egyet az italomból. Sokan megbámultak minket, de nem szenteltem nekik különösebb figyelmet. Olyan furcsák az emberek. Attól, hogy egy híres ember a barátom, ugyanúgy szükségem van arra, hogy vásároljak, satöbbi. Vagy a barátnőmmel kávézzak. Ez annyira hihetetlen? Képzelem, már most minden 2. directioner látott egy képet amin én meg Alane vagyunk rajta. Valami ilyesmi alcímmel: "Jenni with her friend" vagy ilyesmi.
-Egyre jobban bírom ezt a gyereket. Killers-ös pólója van-örvendezett. Nos, Alane és én sok mindenben hasonlítunk. Imádjuk a lovakat, imádjuk a kávét és szeretjük a Killers-t és minden mást is. Zenei mindenevők vagyunk, ahogy Jemi mondaná.
-Ja. Majd Biankának megemlítem hogy Niall-nek van Led-Zeppelin-es pólója. Nem sokáig-kacarásztunk. Majd áttértünk arra, hogyan fogjuk kamatostul visszaadni Louis-nak a hűtlenségét.
-Megcsinálhatom a haja?- meresztett rám boci szemeket. Örömmel rábólintottam, hiszen fodrásznak készül, hogy ne hagytam volna? Eresztettem egy telefont apunak, hogy mégse megyek dolgozni. Így egyenesen hazafelé vettük az irányt. Megérkezvén csendre intettem. Ugyanis megláttam hogy Zayn kabátja a fogason van, a cipője meg a fogas alatt.
-Pszt! Gyere, nézzük meg mit csinál Emi és Zayn!- suttogtam, mire halkan kuncogott mögöttem. Fellopakodtunk az emeletre. A szobájuk előtt, ami igazából csak Emié, megálltunk. Persze ilyenkor nyitva van az ajtó. Résnyire kinyitottuk. Zayn Emin. Ennyi. Meg hogy nincs ruha satöbbi. Szóval... igen, azt csinálták. Visszacsuktuk az ajtót, és egymásra nézve röhögtük el magunkat. Ekkor bentről egy hangos nyögés szivárgott ki. Berohantunk az én szobámba és hálát adtam a vastag falaknak.
-Oké, menj és zuhizz le, én meg előkészítem a sminkes mag a hajas cuccokat-utasított és a sminkes asztalkámhoz lépett. Elmentem zuhanyozni, és minden más fürdőszobába való dolgot elintézni(nem, nem fogom leírni részletesen mikor mit csinálnak odabent. Elég az hogy zuhanyzás, kinek mi tartozik oda. Anna.... nem... az nem.... ~Emily).  Visszamentem, és addigra Alane mindent felállított. Leültetett a székre és kezelésbe vette a hajam. Először szépen beszárította, majd kivasalta.
-Hú, rohadt hosszú hajad van egyenesen-söpörte előre és hátra a hajam.
-Mi lenne ha feltűznénk?-kérdeztem hirtelen.
-Hogy-hogy?
-Lou azt szereti ha ki van engedve-vigyorogtam a tükrön keresztül rá. Teljesítette a kérésemet. Felakartam állni, de visszanyomott.
-Smink-jelentette ki. Szép lassan megalkotott egy füstös sminket. Megnéztem magam a tükörben és megdicsértem magamat.
-Ügyes vagy Alane!- dicsértem végül Őt. Hiszen ő csinálta.
-Semmi. De, akkor csináld amit beszéltünk. És ha lehet.... ne add meg magad abban a pillanatban amikor a szemébe nézel. Tudok én ám dolgokat-vette fel a táskáját. Egy-egy puszi után elment. Felpillantottam az órára. Délután 5. Sokáig készülődtünk. Ekkor jelzett a telefonom.
Hatkor megyek, remélem már otthon vagy
Igen, otthon. Várlak
Zajlott le az élménydús beszélgetés. Tekintve az egy órára, felvettem a ruhámat is. A tükörben még egyszer leegyeztettem hogy ezért Louis megfog bolondulni, és felvettem a magassarkút. Így magasabb leszek Louis-nál. Magabiztosság. Igen. Ez a szó amivel magamat jellemeztem volna. DE. Ezt megjegyzem Eric-nek. Elmondta Alane-nak azt amit én neki mondtam. Nem hiszem el! Dühöngtem pár sort magamban. Ekkor halkan kopogtak az ajtón.
-Gyere!- szóltam ki. Emi somfordált be rajta. Végignézett rajtam, majd kiszólt a folyosóra és Zayn is bejött a szobámba. Kicsit meghökkent amikor meglátott.
-Ömm.... Hú!-annyit tudott kinyögni, mire Emi oldalba vágta.
-Zayn! Ezt nem kéne! Emlékeztetnélek hogy barátnőd van-fenyegetőzött, mire a fiú magához húzta és mosolyogva, egy puszit nyomott a buksijára.
-Igen, de a barátnőm még előttem se merne ilyet felvenni, nem hogy egy világ előtt-nevetett mély hangján.
-Zayn.... Én úgy láttam a barátnő kevesebben szeret előtted mutatkozni-gonoszkodtam. Mindketten elpirultak.
-Ho...Hogy mi?-dadogott Emi.
-Alane meg Én rátok nyitottunk. Egészen különös látvány fogadott minket.
-Úristen ti láttátok ahogy? Ó, te jó ég!-bújtatta Zayn pulcsijába a fejét Emi.
-Nem gáz!-nevettem, mire végszóra csengettek.Még csak háromnegyed 6 volt.
-Emi! Nyisd ki!-legyeztem ki őket. Hallgattam ahogy lemennek és köszönnek valakinek. Majd amögött a valaki mögött csattan az ajtó.
-JENNI! LOUIS AZ!-ordibált fel Emi.
-MEGYEK!-kiáltottam. Még egy utolsó igazítás, beraktam a fülbevalómat, felvettem a kis napocskás nyakláncot és megindultam lefelé. Régen hordtam magassarkút, így kicsit még bele kellett szoknom. Lebicegtem a lépcsőn, és a nappaliban nevetgélő hármashoz mentem. Louis nevetett valamin Zayn-nel, mikor megérkeztem. Egy fekete zakó volt rajta, alatta fehér ing és egy fekete csőgatya. Fincsi. Te Jézus, ezt komolyan gondoltam? Na jó. Leállítom magam. Szóval ott ült a maga szexisten valójában.... Ezt muszáj volt. Nagy levegő Jenni! Megtudod csinálni! Biztattam magamat.
-Szia Louis!-köszöntem hangosan, mire rám kapta a tekintetét. Egyszer végig mért közömbösen. Majd kikerekedett a szeme. Leesett neki, mi is van rajtam. A tekintetéből már előre láttam hogy vicces estének nézünk elébe.

Louis

Mondjuk azt, hogy amikor megláttam Jennit abban a ruhában... erős hatással volt az érdeklődésemre. Láttam rajta hogy mulattatja a helyzet. Néhányszor alaposan végigmértem, majd csak simán bambultam rá. Wáó! Gondoltam magamban. Vagy talán mégse magamban mert Jenni felnevetett. Észre vettem magam és felálltam.(ide akartam írni egy durvább dolgot, de nem akartam frászt hozni a prűd népekre) Odaléptem hozzá és a kezemet nyújtottam, amit el is fogadott. Kéz a kézben mentünk ki a kocsimhoz. Udvariasan besegítettem. Megkerültem a kocsit és beültem a saját helyemre. Az étteremhez menet kaptunk egy piros lámpát. Ennek ideje alatt Jennire esett a pillantásom. Talán erre mondják, hogy faltam a szemeimmel. Nos, mondhatnám képzeletben levetkőztettem. Nem szép dolog, de férfi gének. Kibírhatatlanok. Ő is észrevette bambulásomat, és mosolyogva nézett a szemembe.
-Louis, zöld a lámpa-ezzel visszazökkentett a vezetésbe. Imádkoztam, hogy érjünk már oda, de ez csak jó negyed óra után vált valóra. Itt is kisegítettem, majd kézenfogva bementünk. A pincér udvariasan odajött hozzánk.
-Üdvözlöm önöket! Miben segíthetek?-kérdezte nyájasan.
-Louis Tomlinson néven foglaltam asztalt-kezdtem, de már vezetett is minket egy eldugott kis asztalhoz. Kihúztam a széket Jenninek, majd vele szemben foglaltam helyet. Rendeltem két pohár pezsgőt és a pincér huss! Eltűnt.
-Nagyon szép ez a hely!-nézett körbe Jenni.
-Köszönöm-mondtam mosolyogva, kék tekintetét keresve. Nemsokára rám nézett, és egy mosolyt küldött felém. Viszonoztam. Milyen régóta is vártam hogy a mosolya az enyém legyen újra. Tudom hogy utálja ha tárgyiasítom, de nem tudom  másként mondani. Az enyém és én az övé vagyok. Tudom jól. Meghozták az étlapot. Választottunk, majd beszélgetni kezdtünk. Fel sem tűnt hogy nem dicsértem meg a ruháját. Upsz. A csodálata lekötött. Kihozták a kaját, így egy kicsit csend uralkodott körülöttünk. Befejeztük, majd elkezdtem a zsebemben kotorászni. Megtaláltam és elővettem. Jenni kíváncsian leselkedett felém, de eltakartam. Kinyitottam a bársony dobozkát és átnyújtottam Jenninek. agyra nyílt szemekkel vette el tőlem és úgy vizsgálta. Meghatódva nézett rám.
- Ezt nekem?
-Neked - bólintottam.
-De... ugye most nem a kezem kéred meg?- sandított fel rám. Megráztam a fejem. Bár.... ha belegondolok, én abban a szent pillanatban elvettem volna, de tudom hogy ez kicsit - nagyon -  korai lett volna. Kivette a gyűrűt a dobozból és felhúzta az ujjára. Megcsodálta még egy kicsit, majd felmosolygott rám. Vártam volna hogy puszi vagy valami, de semmi. Egy mosolyt kaptam. Pedig egész nap ezért az egy dologért jártam a várost Biankával és Harry-vel.  Harry unatkozott otthon, Bianka meg érthető okokból. De ha visszagondolok.... semmi különös nem történt. Semmi romantikus ezen a pillanaton kívül. És ha még jobban emlékezek akkor minden próbálkozásomat Jenni alakította át egy szinte baráti közeledéssé. Hirtelen csaptam át kétségbeesésbe.
- Nem bocsájtott meg nekem. Nem képes rá. Most akar velem szakítani! -cikázott át agyamon a sok gondolat. Kértem a számlát. Csendben vártuk, kifizettem és kimentünk az utcára.
-Sétálunk?- nyújtottam ki a kezem, amit elfogadott és úgy mentünk végig az aránylag csendes utcán. Csend volt. Nyomasztó csend. Nem beszéltünk. Én aggodalmaskodtam és összeesküvés elméleteket gyártottam, ő meg mosolygott.
-Louis, megbocsátottam-szólalt meg hirtelen, mire felé néztem.
-Hm?
-Tudom mit gondolsz. Hogy nem bocsátottam meg. De, megbocsátottam. Viszont megaláztál és ennek bizony ára van-nézett le a földre.
-Sajnálom. Nem akartam, én nem értem az egészet. Annyira fájt amíg nem voltál velem. Akárkit megkérdezel ezt fogja mondani-öleltem át a derekát és úgy vontam magamhoz. Megadóan bújt hozzám. Megtört  jég.
-Már megtettem. Kezdjük Harry-vel. Ő azt mondta "elviselhetetlen árnyéka volt önmagának, sokáig aludt, vörös szemei voltak és ha még egyszer ilyet csinál én magam fogom megölni". Igazán kedves. Liam azt nyilatkozta hogy "miután a vállamon sírta ki magát szinte nem is láttam, csak akkor ha kötelező megjelenésünk volt,akkor is vagy egy tonna smink kellett a vörös szemek eltüntetéséhez". Niall azt mondta "amikor véletlenül szóba kerültél, elment és jó hosszú idő után vörösre sírt, feldagadt szemekkel tért vissza".  Zayn "halálra sírta magát miatta" kijelentéssel hagyott ott. Emi csak annyit mondott hogy "kikészült". Hidd el, tudom hogy min mentél át. Majdnem minden este álomba sírtam magam, és minden nap a sírás fojtogatott-szomorodott el egy kicsit. Hiába próbáljuk kerülni ezt a témát, ezen a beszélgetésen egyszer túl kellett esnünk.
-De neked nem kellett azzal élned hogy a te hibád-törtem meg a fonalat.
-Sírtál miattam-jelentette ki. Ránéztem és mosolygott. Boldog volt. És igen, nekem csak ezért is megérne élni. Hogy őt boldoggá tegyem.
-Igen. Sírtam-hajtottam le a fejem.
-Brr-éreztem ahogy kirázza a hideg-Louis, nem mennénk haza? Fázom!-addig amíg visszamentünk a kocsimig, a vállára tettem a zakómat. Beültünk és mielőtt elindítottam volna áthajoltam Jenni oldalára és megcsókoltam. Viszonozta. Egész este kis hadműveletekkel vonta magára a figyelmemet, ami amúgy se nagyon pártolt el tőle. Mocorgott, kicsit előrébb hajolt, mikor kiment mosdóba feltűnően billegette magát. Szinte megőrjített. És nem engedte hogy hozzáérjek. A lábam ütközött az övével az asztal alatt, a kezem az övén volt az asztalon, de ennyi.
-Héj, héj, héj, kisfiú!-tolt el magától- Mindennek van határa!-kuncogott mire morogva elhúzódtam és hazavittem. Tudom hogy ittam egy pohár pezsgő senkinek nem ártott. Megérkeztünk a házukhoz és tétován szálltunk ki a kocsiból. Végül Jenni szólalt meg először.
-Akarsz... akarsz itt aludni?- kérdezte mire felsóhajtottam.
-Már vártam mikor kérdezed meg-bezártam a kocsit és követtem Jennit a házba. Isaac és Susan különös módon ilyen későn is fent volt és TV-zett.
-Apa, anya!- ment oda hozzájuk Jenni és adott egy puszit nekik. Én kezet fogtam Isaac-kel, és adtam egy-egy puszit Susan arcára. Jenni megmutatta a gyűrűt amit tőlem kapott, addig én elmélkedtem. Magyar szokások. Olyan... furcsák. Jenni olyan közvetlenül tud mindenkivel viselkedni. A szüleivel, idegenekkel, ismerősökkel. Ez is lenyűgöz benne. Meg ahogy a hazájáról beszél nekem. Olyan élvezettel tudott mesélni, hogy szinte kedvem lenne repülőre szállni és odamenni. Elmondása szerint temperamentumát is onnan kapta. És még valamit onnan kapott. Az akcentusát, amibe én majd'  belebolondulok olyan.... most furcsán fog hangzani.... de olyan szexi. Valahogy az akcentusa szexisebbé teszi. Nem mintha nem lenne az mert hú, nagyon is. De az akcentusa az nagyon odatesz. Persze Eminek is van. De ha Emi akcentusára azt mondanám hogy szexi, Zayn abban a szent minutumban levágná a nem fejezem be mimet.Maradjunk a fejnél. Ebből következik hogy Emi akcentusa cuki, Jennié szexi és minden testrészem ép marad. Elmélkedésem közben észre se vettem, hogy már Jenni szobájában vagyunk. Mielőtt kimehetett volna lemosni a sminkjét és szétszedni a haját, elkaptam és behúztam az ölembe. Apró puszikkal hintettem be a nyakát, mire kuncogott, de eltolt magától. Jól tudom hogy csikis a nyaka. Muhaha. Elment a fürdőbe én addig levettem a ruháimat és egy szál boxerben vártam rá. Visszatért a szobába, de meglepetésemre még mindig a ruhájában. Beállt elém háttal és felemelte vállára omló haját.
-Lehúznád, kérlek!-mondta.
-Hogy-hogy nem Emit kéred?- csodálkoztam. Jó, Jenni nem szégyenlős. Csak előttem. Olyan furcsa. Jenni előttem szégyenlős, Emi meg mindenki előtt, csak Zayn előtt nem. Mármint.... furcsa hogy vele hasonlítom, de legjobb barátnők, mégis csak kell bennük lenni valami közösnek. És persze Zayn mondta nem Emi.
-Hát, tudod van egy ember akit úgy hívnak Zayn, és állandóan kanos üzemmódon van-mondta cinikus hangsúllyal. Értettem a célzást. Megkerestem a hátán a cipzárt, és óvatosan lehúztam. Mielőtt a végére értem volna, gondoltam egyet és gyorsan lehúztam és ezzel a mozdulattal lehúztam róla a ruhát. Majdnem felsikított, tudom mert a kezét maga elé kapta. Nem tudom miért viselkedik így. Felvesz egy ilyen ruhát, amiben hadd ne kelljen mondanom mennyi mindent takar, és akkor előttem takarja magát. Egyszál fehérneműben állt előttem, és elakart menni de megfogtam és megfordítottam. Felnéztem rá. Körmét rágva nézett engem. Megfogtam a kezét és gyengéden megpusziltam. Tudtam hogy mosolyog. Erre van szüksége. Hátradőltem az ágyon és magamra húztam. Így füle a számmal egy magasságba került.
-Csodás vagy, oké? Nekem nem kell nálad szebb, mert nálad nincs szebb. Előttem pedig sosem kell rosszul érezned magad. Mert én azért szeretlek ami belül vagy-suttogtam. Kezével megkapaszkodott bennem és úgy feküdt rajtam még egy kicsit. Lemászott rólam és felkelt. Elsétált a szekrényéig, és így is hátat fordított nekem amikor kikapcsolta a melltartóját. De legalább már mer előttem öltözni. Felvette a pizsamáját és befeküdt az ágyba. Én is bebújtam mellé. Átöleltem és finoman zongoráztam az oldalán.
-Jó éjt Lou! Köszönöm!
-Neked is! A tényeket nem kell megköszönni-motyogtam. Hirtelen az oldalára fordult és megcsókolt. Egy kisebb csókcsata után elengedett, mintha gondolkozott volna valamin.
-Szívd ki a nyakam!- adta hirtelen az utasítást.
-Hogy mit csináljak?-hüledeztem. Nem szereti ha kiszívom,  mert akkor megjelölöm és az a nők satöbbi, satöbbi, izé.... jog, meg ilyenek. Meglepett ez a kijelentés.
-Szívd ki! Azt akarom, hogy tudják hogy a tiéd vagyok-mondta. Végülis, mit veszthetek. Kiszívtam a nyakát. Mélyről jövő sóhajtásai voltak a visszajelzés, hogy talán nem csinálom olyan rosszul.
-Na, most már alvás szerelmem-toltam el magamtól.
-Én is szeretlek Louis-mondta és kuncogva nekem tolta magát. Átkaroltam a derekát és úgy őrködtem felette amíg el nem aludt.

Warzone or More Than This?

Ohh ez a rész... forever alone song satöbbi... Ahj annyi mindent mondhatnék de csak annyit hogy Emily most te jössz. És igen olvassatok *Ariel

39.óra

Warzone or More Than This?

Augusztus 10.

Jenni

Éppen a napi "szívjunk friss levegőt" sétára indultam, és már vettem a kabátomat, mivel nyári zápor pettyezte az utakat. Mikor mentem volna ki az ajtón, észre vettem Marcus cigis dobozát az egyik előtérben elhelyezett asztalkán. Nagyon ramaty állapotban voltam egész eddig. Nem hiszem hogy bármi is segíthetne rajtam. A mély depresszióba esésemet az is segítette hogy az ismeretlen barátomtól nem kaptam több üzenetet. Hirtelen ötlettől vezérelve elvettem az asztalról és kirohantam a kertbe. Lesétáltam egészen a tóig, ami a háztól egész messze esik. Beálltam a fűzfa alá és meggyújtottam az első szálat. Mélyet szívtam belőle, kicsit bent tartottam majd kifújtam. Kicsit könnyített rajtam. Igaz, megfogadtam hogy sose teszek ilyet többé, de most kénytelen voltam rá. Ott álltam és néztem ahogy a fehér füstön keresztül látszódnak a cseppek kör alakú becsapódásai. Életem egyik legnehezebb időszaka, és ha nem sikerül kivánszorognom belőle valahogy, megfogok bolondulni.

Augusztus 28.

-Jajj Jenni!- borult a nyakamba Emi. Ma repültem haza, és úgy tűnik nagyon hiányozhattam, mert mindenki kivonult a tiszteletemre, bár egy valaki hiányzott. Aki hogy mondjam.... nem hiányzott onnan.
-Emi, máskor is mentem már el ne fújd föl-ölelgettem meg én is.
-Tudom csak akkor nem aggódtam hogy mikor vágdosod fel az ereidet. Már azon gondolkoztam összetöröm a telefonját ha még egy üzenetet küld neked-szorított erősen, mire nevetve-ami kicsit hisztérikus volt- eltoltam magamtól.
-Oké, van valami terved mára? Úgyse tudnék elaludni így reggel 8 felé-ásítottam egyet.
-Khm...Én nem kapok?- tárta ki a karját Zayn, mire - most már őszintén- nevettem és megöleltem.
-Szia Zafira-motyogtam a kabátjába, ami most kivételesen nem volt eső áztatta. Csoda. Londonban nem esett.
-Hmm Jenna. Hiányoztál- mondta. Elengedtem majd Harry következett.
-Jenni, sokkal jössz nekem.
-Mindünknek-szólt közbe Niall.
-Bocsánat. Nem hiszem hogy én tehetek róla-vetettem oda- Nem akarunk menni?- kérdeztem ásítva.
-Te aludni mehetsz maximum. Egy kialvatlan Jenni borzalmas-vigyorgott Emi, majd megragadta Zayn-t és elindultunk. Meglepetésemre Niall és Bianka hasonlóan indultak el. Úgy tűnik hogy nem szakítottak. Bár, ha úgy vesszük összese jöttek. Legalábbis az összejárunk dugni kapcsolat nem hiszem hogy egyenlő a járással. De mégis olyan különlegesek voltak együtt.... mintha... boldogak lennének együtt? Harry ment mellettem, Liam a hátunk mögött telefonált. Harry felajánlotta hogy viszi a bőröndömet, amit elfogadtam, mert rohadt nehéz volt.
-Uhh... Jenni mit vittél magaddal? Aranyrudakat?-kezdte el húzni.
-Nem. Csak amire egy lánynak szüksége van-mosolyogtam rá.
-Megkaptad az üzenteket?-váltotta komolyra a hangját. Egy ideig válasz helyett, csak a reptér jellegzetes hangzavarát lehetett hallani.
-Meg. De.... egyiket se olvastam el-hajtottam le a fejem.
-Ha akarsz átjöhetsz hozzánk. Louis a családjánál van-mondta közömbösen.
-Oké, Harry, miért mennék el hozzátok? És csak ő?-lepődtem meg.
-Mit tudom én hátha akarsz...-elharapta a mondat végét-nem, mi is haza mentünk egy kicsit, de ő valamiért tovább akart maradni. Valamiért, vagy inkább valakiért-egyértelműen rám célzott. De nem értettem az összefüggést.
-Mi? Ennek miért én vagyok az oka?- kérdeztem a kelleténél hangosabban, mire Niall hátratekintett. Csak halványan megráztam a fejem, mire vállat vont, és további élménydús suttogást folytatott a nővéremmel.
-Mert nem akart veled feleslegesen kapcsolatba lépni. Mivel elutasítottad, számára a család a legnagyobb segítség.
-Ahogy nekem is az volt-mondtam, a cipőmet kémlelve-És ti is otthon voltatok, nem? Meddig?-tértem át egy kevésbé szívszorító témára. Oké, hogy próbáltam túl lépni rajta, de nem megy. De már megtanultam hogy ne mutassam ki.
-Mhm. Egy hét szabadidőt kaptunk, hogy a családunkkal is lehessünk. Aztán nem sokára újabb turné, újabb koncertek.
-Biall?-kérdeztem az előttünk lépegető párosra, halkan beszélve.
-Nem tudom. A közönség előtt jól elvannak, előttünk viszont folyton marják egymást. Ennek ellenére nagyon sok kép van róluk amikor elmentek valahova sétálni, vagy akármi más. Furcsák.
-Azok-értettem egyet az előbb hallottak alapján. Még beszélgettünk pár dologról, amíg kiértünk a kocsikig. Engem Emi,Zayn és Harry vitt haza, Niall meg Biankát és Liam-et. Hazaérve körülbelül annyi energiám volt hogy bedőljek az ágyba. Tévedtem. Tudtam aludni.
Egy pár órával később

Felkeltem és nagyot nyújtóztam. Körbenéztem a fekete szobán. Gondolkodtam, hogy most be van hajtva a spaletta, vagy ilyen késő van. De pár fénycsík törte meg a padlót, így feltételezem sütött még a nap. Ha jól érzékeltem az ajtóm elől Zayn hangja szólt. Halleluja! Reménykedtem hogy itt találom. Miután a reptéren elköszöntem Olívtól és Marcustól megfogadtam hogy nem gyújtok rá többet, de most megint kényszert éreztem rá. Kilopakodtam a szobámból. Emi ajtaja zárva volt. Bekopogtam.
-Igen? szólt ki Emi, kicsit aggodalmasan.
-Zayn itt van? Kérni szeretnék tőle valamit- mondtam és rá pár pillanatra Zayn vágtatott ki, de szinte egy pillantást de tudtam venni a szobára. Különös.
-Mit szeretnél?-támaszkodott az ajtónak. Elég laza volt, ahhoz képest hogy neki feszült az ajtónak, mintha tartani akarná.
-Ömm... izé szóval.... menjünk el egy kicsit le-fújtatva eltávolodott az ajtótól és lejött velem a nappaliba.
-Mit szeretnél?-kérdezte sürgetőn.
-Tudsz adni nekem.... cigit?- láttam ahogy elkerekednek a szemei, és hitetlenkedve néz rám.
-Mi? Nem, nem. Szó sem lehet róla- rázta a fejét.
-Kérlek Zayn, szükségem van rá! Ígérem neked, nem fogok folyton csak napi egyet, kérlek! És ellenőrizheted is, de nekem ez sok egybe. Valahogy le kellett gyűrnöm a sok feszültséget és én ezt választottam-hajtottam le a fejem bűnbánóan. Sóhajtott egyet, majd kiment az előtérbe,  majd visszajött egy doboz cigivel és egy öngyújtóval.
-Rendben. Ez lesz a mi közös kis titkunk. De csak egyet. Gyere, kimegyek veled-biccentett kifelé. Hálás voltam neki, és úgy tűnik ő is kicsit lenyugodott a kezdeti zavartságából. Kimentünk. Sacra nemsokára lefog menni a nap. Az ég kicsit már színeződött. Zayn aggódva gyújtotta meg a cigijét és nyújtott oda nekem egy szálat, majd az öngyújtót.
-Minden rendben? Olyan zavart vagy-kérdeztem. Rám nézett és egy gondterhelt mosollyal nézett rám.
-Csak nemsokára egy fontos dolgot kell megcsinálnunk a fiúkkal, és talán jobban be stresszeltem miatta, mint eddig bármikor-mondta. Kerülte hogy mi is az, de nem faggattam. Csendben elszívtuk, majd elnyomtuk. Én a szobámba mentem, aminek ablaka a kertre nézett.Kinyitottam a spalettát, így ráláttam a medencére, ami a kertünk hátuljában állt. Elmentem zuhanyozni, hiszen rögtön beestem az ágyba. Ezután felvettem egy otthoni szerelést és leültem olvasgatni az ágyamra. Ekkor Emi berontott a szobámba.
-Jenni! Gyere! Gyorsan!- hadart. Automatikusan felpattantam, és elindultam utána. A lépcső tetején megtorpantam.
-Hova is megyünk? Meg miért?-de nem válaszolt, csak húzott le. A terasz ajtó előtt még gyorsan mondott valami ilyesmit:
-Csak figyelj!-és szabályosan kilökött. Ott álltam egy kicsit, majd észre vettem hogy lampionok égnek a fák lombjai közé függesztett damilon. Majd valahonnan zongorát hallottam és arra néztem ahonnan véltem. És ott állt Nathan, és zongorázott. Elkezdett énekelni, és rögtön tudtam ki csinálta ezt az egészet.
I can't believe I had to see
The boy of my dreams cheating on me
The pain you caused has left me dead inside
I'm gonna make sure, you regret that night

I feel you close, I feel you breathe
And now it's like you're here
You're haunting me
You're out of line, you're out of sight
You're the reason that we started this fight

Milyen fantáziadús. Kicseréltek egy szót. Leléptem a fűre, és mivel nem volt a lábamon semmi, így a hűvös fűre érkeztem. A szálak csiklandozták a lábamat. Néztem ahogy Nathan rám néz és mosolyog. Majd hirtelen egy másik dallamra kezdett átmenni, amit nem ismertem fel rögtön. Majd egyre nyilván valóbb lett. Nem. Ez nem lehet igaz! Újra előre néztem és a négy fiú ott állt előttem. Majd énekelni kezdtek.
I’m broken, do you hear me?
 I’m blinded, ‘cause you are everything I see,
I’m dancin’ alone, I’m praying,
That your heart will just turn around,

And as I walk up to your door,
My head turns to face the floor,
‘Cause I can’t look you in the eyes and say,

When he opens his arms and holds you close tonight,
 It just won’t feel right,
‘Cause I can love you more than this, yeah,
When he lays you down,
 I might just die inside,
It just don’t feel right,
 ‘Cause I can love you more than this,
 Can love you more than this

Egyre egyértelműbbé vált. Igen ez most az amire gondolok. Könnyek kezdtek gyülekezni a szemem allján, de visszatartottam őket. Közeledik az egyetlen rész, amit én nem fogok kibírni.
If I’m louder, would you see me?
Would you lay down In my arms and rescue me?
 ‘Cause we are the same
 You save me,
When you leave it’s gone again,
Pillanatnyi csend, csak a zongora apró közjátékát lehetett hallani, majd a hátam mögül meghallottam a szívemig hatoló hangot. Megfordultam, és szembe találtam magam Vele. Ahogy megláttam, elszállt minden haragom amit éreztem iránta. Minden kétely amit éreztem. Ahogy rám nézett. Szemeiben remény csillogott miközben énekelt. Nekem.
And when I see you on the street,
 In his arms, I get weak,
My body fails, I’m on my knees,
Prayin’
Abbahagyta és közelebb lépdelt. Minden lépéssel közelebb került a szívemhez. Szerettem, és szeretem. Ez nem változhat meg. És nem is változott. Megállt tőlem két lépésre. A fiúk tovább énekeltek. De engem lekötött a rég látott arc, szem, haj, satöbbi bámulatosan tökéletes testrésze. Számomra legalábbis.
-Megtudsz nekem bocsátani? - szólalt meg, hangjával mélyen bennem megmozdított valamit. Félre néztem, akaratlanul is Nathan-re esett a pillantásom. Néztem ahogy zongorázik. Mintha énekelne is. Vagy csak tátog. Ki tudja. De amit Louis tett azt nem tehette másból csak szerelemből. Mi másból? Újra a várakozó-reménykedő fiúra néztem. Láttam rajta, hogy ha most nemet mondanék, itt esne össze a kertünkben. De ez nem fog megtörténni. Mert nem tudnék ellenállni neki. Két gyors lépéssel elé léptem és megöleltem. Kitört belőlem a sírás-mit sírás- zokogás, és magamhoz láncoltam, miközben könnyeimmel áztattam csíkos pólóját. Átölelt és magához húzott. Minél közelebb.
-Megbocsátok! Megbocsátok! Szeretlek Louis!-zokogtam, szinte hisztérikusan. Minden érzelem most robbant ki belőlem.
- Én is téged Jenni. Annyira sajnálom amit tettem veled, kérlek ne haragudj rám!- mondta tovább a magáét. Kicsit remegett a hangja, mintha sírni akarna. Valószínűleg előttem nem fog sírni, de ez aranyos. Elvesztem karjaiban, semmit nem érzékeltem. Csak őt, az illatát, az érintését, ahogy finoman cirógatja a hátamat. Minden olyan dolog ami régen is, és most is borzongást vált ki belőlem. Csendre lettem figyelmes. Abbahagyták, vagy befejezték, ki tudja. Elengedtem. A fiúk felé fordultam, akik közt Nathan is helyet foglalt a fűben ülve. És persze minket néztek.
-Jouis?-kérdezett rá egyszerre Zayn és Harry. Mi pedig szintén egyszerre vágtuk rá a választ.
-Igen-mosolyogtam. Ő is mosolygott. Emi is kiült és Zayn ölében nézett minket.
-Csillaglesés?-kérdezte Liam. Bár szívesen töltöttem volna az időmet Louis-val kettesben, de mégiscsak ritka, hogy nincsenek felhők és látni lehet majd a csillagokat. Hiszen Louis ezt az egészet szépen berendezte, hogy naplemente idején legyen. Elkezdtünk kihordani pokrócokat meg egy kis kaját, Niall elhívta Biankát, így teljesedett a csapat. Dobtam egy SMS-t Alane-nak, hogy újra együtt vagyunk, és holnap lovagolni megyünk és részletesen beszélünk. Persze Alane egyenlő Eric-kel. Aki egyenlő Adam-mel, aki Sophie-val és Bogival, aki pedig rögtön Jemivel és Mónival, akik elmondják Timinek, aki pedig Axinak, aki Zoénak. Közösségi háló.... Chipset bontogattam a konyhában amikor rájöttem hogy én még nem találkoztam a szüleimmel. Kivittem a tálakat, és leheveredtem a fűbe. Nathan elment, mondván nincs miért maradnia, de a zongorát- amit mellesleg sejtelmem sincs hogy raktak fel egy emelvényre a kertben- majd küldjék neki vissza.Oké, kicsit néztem nagyokat de mindegy. Végül sikerült leülnünk, és az eget bambulnunk. Louis mellkasára döntöttem a fejem, és az illatát mélyen magamba szívva élveztem közelségét, és becéző simogatását az oldalamon. Nem volt szükségünk szavakra. Anélkül is tudtuk, mit mondanánk. Egy órán keresztül néztük az eget miközben minden elfogyott. Majd kezdett nagyon hűvös lenni. Ja, és szemtanúja lehettem Niall és Bianka egyik "veszekedésének". Gondolom ez nem olyan volt mint amiről Harry számolt be. Ugyanis a chipsen vesztek össze, amiből csókcsata vált a földön. Előttünk.... Felszedelőcködtünk, és bevittünk mindent. Niall és Bianka elköszönt, Liam is így tett. Zayn, Harry és Louis maradt.
-Louis, hol vannak a szüleim?-kérdeztem amikor ők is elkezdtek öltözni. Küldött felém egy huncut mosolyt.
-Tudtak róla, mi lesz itt. Tájékoztattam őket. Megígérték hogy nem lesznek itthon. Ja, és Jenni ha lehet... ne mond el Isaac-nek hogy sírtál, mert akkor megfog verni-nyafizott játékosan.
-Nem akarod hogy veled menjek?-kérdeztem mikor már ment volna ki az ajtón. Megfordult és végig nézett rajtam.
-Átöltözöl előtt, ugye?-húzta a száját. Nem szeret várni.
-5 perc-mondtam és egy gyors puszit nyomtam az arcára. Ez nekem egy kicsit furcsa volt, merthogy nem csókolóztunk, meg ilyenek. És bőre amikor a számmal érintkezett, kicsi csillagszóróvá alakult közte és köztem. Nem is vettem észre mennyire sóvárgok egy csókjáért. De már elindultam fel a lépcsőn. Viceskedve utánam szólt.
- Ha harminc perc múlva is azt mondod hogy 5 perc, elmegyek!
Felvettem egy normális gatyát, egy fölsőt é egy pulcsit, egy zoknit és felkötöttem a hajam. Aztán visszaengedtem, mert tudom hogy Louis imádja amikor kivan bontva a hajam. Felkaptam egy kistáskát és beledobáltam a fontosabb dolgaimat majd lerohantam a fiúkhoz. Zayn, Harry és Lou az ajtóban beszélgettek.
-10 perc. Ügyes-mondta Harry és lepacsizott a két másikkal. Mű duzzogással elkezdtem írni egy pár sort anyáéknak hogy Louis-nál vagyok és hogy nem kell aggódni, nem lesz unoka satöbbi. Majd sikeresen elindultunk. Bemásztunk a hátsó ülésre, Harrry pedig vezetett. Ugyanis a saját autóját ő akarja vezetni. Louis becsusszant mellém és állam alá rakta a kezét. Kényszerítve ezzel hogy gyönyörű kék szemeibe ütközzek. Egyre közeledett felém. Tudtam mit akar. Én is akartam de nagyon csak ezek után, egy kocsi hátuljában.
-Biztosan Harry kocsijának a hátsó ülésén akarod megejteni az "első csókot"?-karmoltam idézőjeleket a levegőbe. Csak pár centi volt már köztünk.
-Mindegy a hely, a személy a fontos- mondta és ajkait az enyémekhez nyomta. Nyelvéve végig szántott az alsó ajkamon, mire beengedtem a számba. Egyre vadabban harcoltunk egymás.... szájában? Mikor is megálltunk a házuk előtt, mi pedig lihegve váltunk el.
-Te jó ég, leszerelem a visszapillantót. Azt hittem a kocsiban fogtok lefeküdni- dramatizált Harry. Bezárta a kosit, majd bementünk a házukba. Rögtön felmentünk, és bezárkóztunk a szobájába. Nem sokat kellett várnom, újra megtalálta a számat. Finoman ledöntött az ágyára és gyengéd csókokkal hintette be a számat, az arcomat, a fülemet, és a fül mögötti érzékeny részeket, a nyakamat és a kulcscsontomat. Hajába túrva élveztem a kényeztetést.
-Miért is kaptam ezt?- kérdeztem, miután legurult rólam és lefeküdt mellém. Hajam birizgálása közben válaszolt.
-Mert képes vagy szeretni engem-mondta. Vállára döntöttem a fejem és kis mintákat rajzoltam fel-le ereszkedő mellkasára.
-Nem lennék rá nem képes... vagy mi-nevettünk a béna fogalmazásomon. Ekkor felült, engem is ülésre késztetve. A telefonját kiszedte a zsebéből, valamit bütykölt vele, majd felkapcsolta a kislámpát. Felém nyújtotta a telefont. Elvettem tőle. Megnéztem mi olyan fontos. Pár ismerős üzenetet véltem felfedezni. TE JÓ ÉG!
-Louis, te vadállat!- szólaltam meg, felocsúdva csodálkozásomból-Komolyan te voltál aki SMS-ezgetett velem? Te sem adod fel könnyen. De.... te jó ég...- már kínomban röhögtem. Nem csoda hogy úgy tudott megnyugtatni mint Lou. Hiszen ő maga volt.
-Nem haragszol?- nézett rám esdeklő kiskutyaszemekkel.
-Dehogy! Miért haragudnék? Ez aranyos. Szeretlek-nyomtam egy puszit a szájára. Elvette a telefonját és megint csak bütykölt valamit. Gondolom visszarakta az eredeti SIM kártyát.
-És milyen volt a családoddal?-kérdeztem, mire felcsillant a szeme.
-Nagyon jó. Hiányoztak. Sok dolgom van mostanság, az új album miatt lassan a stúdióba költözök. De most ők se mentek velem sokra. Minden áron próbáltak velem elfelejtetni egy lányt, akit nagyon szeretek, talán még az életemnél is jobban, de elvesztettem. És mindenkinek az volt a mániája hogy engem baszogasson hogy felejtsem el, de nem ment-cirógatta meg a combomat.Belepirultam a mondandójába, és a combomon fekvő kezét néztem, ahogy kicsi mozdulatokkal simogatja.
-És mikor fog kiderülni hogy együtt vagyunk újra?-kérdeztem. Képzelem mennyi szebbnél szebb jelzőt fogok kapni.... De ezzel nem terhelem, megoldom magam is. Legalábbis megpróbálom.
-Hát, elkell hogy keserítselek, de már megtörtént-lökte be az ajtót Harry.
-Te mióta hallgatózol?- lepődtünk meg egyszerre. Legyintett egyet.
-Mindegy. A lényeg hogy már megtört. Nézzétek meg- majd úgy ahogy jött, úgy távozott. Mindketten egyszerre a telefonunknak estünk. Louis és Én is hangosan nevettünk Harry hülyeségén.
@Jenni_94  Warzone and More Than This about you and @Louis_Tomlinson :)
És berakott egy képet amit nem tudom hogy csinált vagy ki, mert oldalról voltunk fotózva. Louis és én ahogy öleljük egymást. Olyan szögben csak... csak Nathan állt.
@NathanTheWanted This pic.... I keep the piano sorry :)
Leraktam a telefonomat és fáradság hullt a szememre. Annyit stresszeltem az utóbbi két hétben hogy szinte aludni se voltam képes. Így kérdés nélkül kivettem egy pólót találomra Louis szekrényéből és átöltöztem- a fürdőben. Megmostam az arcomat majd csatlakoztam Louis-hoz, aki már az ágyban fekve, betakarózva baszogatta a telefonját. Befeküdtem mellé, és néztem mit csinál. A rajongók reakcióit nézte. Mindenki egy hatalmas WTF? volt. Hiszen nem vágják gondolom, mi ez az egész Nathan-nel, meg a kép, a szöveg. Hát, ez a mi kis csapatunk. Letette a telót és felém fordult. Én is felé fordultam, és közelebb bújtam csupasz mellkasához. Gyengéden neki nyomtam a fejem, és hallottam ahogy szíve egy kicsit gyorsabban ver. Megmosolyogtatott hogy miattam. Átölelte a derekamat. Becsukta a szemét, de mosolygott. Tudta hogy nézem őt. Játékosan fejbe csaptam, majd háttal fordultam neki, mert abban a pózban kétlem hogy tudtam volna aludni. Meleg felsőtestét nekem nyomta és kezét még mindig a derekamon nyugtatta. Boldognak és teljesnek áreztem magam. A szobában ami tele van az ő illatával. Kicsattanó boldogság lett urrá rajtam. Sok-sok nap után végre sírás nélkül alszom el. Azzal akit szeretek. És minden rossz tette ellenére, nem tudok lemondani róla.