37.rész
Feltörő emlékek
Louis
-Hééj Louiiiiiiiis! ordított rám kora reggel Harry. Álmosan pislogva néztem rá. Térden állva támaszkodott mellettem.
-Harry-nyögtem.
-Mi van, eddig mindig előbb keltél mint én-mosolygott rám. Fáradtan hunytam vissza a szemeimet.
-Hagyj békén!-nyúltam volna egy párnáért, de elkapta a kezem.
-Elfelejtettél valamit. Te, én a fiúk, felvétel, ma a stúdióban. Isaac és Bianka társaságában-kacsintott rám. Kacsintott. Furcsa. Várjunk.... ISAAC?? Lefogja vágni a gyenge pontom, jobb esetben kiherél, még jobb esetben ledugja a torkomon az egyik mikrofont. Míly csodálatos kilátásoknak nézünk elébe. Telefonomért nyúltam az éjjeliszekrényre, de kis tapogatás után rájöttem hogy úgy aludtam el hogy a telefon a kezemben volt. Kikeltem az ágyból, Harry-t kiküldtem és elkezdtem válogatni a ruháimat.
-Mit vegyek fel?- tettem fel hangosan a kérdést magamnak. Sóhajtottam, majd neki álltam kikotorni a szekrényben. Egy fekete ing akadt meg a kezemben és egy emlék hirtelen, villámcsapásként ugrott elő.
-Szerintem irtózatosan szexi, ha egy fiú feketét hord-igazította meg Jenni a zakómat, ami történetesen fekete volt.
Kicsit hátratántorodtam. Meglepett ez a hirtelen tudathasadás. Ez Jenni buliján volt, amikor történetesen zakót vettem fel. Lebiggyesztettem a szám szélét, és gondolkodás nélkül kirángattam egy sima farmert, és berohantam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, és közben kicsordultak a könnyeim. Nem hagytam magam. Megmakacsoltam magamat és elfojtottam a kitörni készülő sírógörcsöt. Tegnap este is elmentem zuhanyozni, és az lett belőle hogy negyed óráig a hideg falnak támaszkodva sírtam. Kiléptem a zuhanyzóból, és megtörölköztem, majd a törülközőt derekam köré csavarva kezdtem beállítani a hajamat. Közben Harry verte az ajtót hogy engedjem be, mert különben a folyosóra fog hugyozni. Mivel jól ismerem, tudom , hogy képes lenne rá. Így inkább kinyitottam az ajtót és áldottam istent hogy a WC-t a tükörből nem lehet látni. Ekkor Axi szólalt meg az ajtóban.
-Hmmm.... Ilyet se látni minden nap- kuncogott majd lement a lépcsőn. Ezt valószínűleg arra értette hogy Harry feltételezhetőleg letolt gatyával, én meg félmeztelenül, nyitott ajtónál ácsorgunk. Mármint én a hajamat igazítom, Harry pedig salakanyagot ürít.
-Mivan Harry, nem sikerült "megdugnod a pulton"- nevetgéltem Axi tegnapi kifakadásán. Hallottam ahogy csattog az öve miközben felhúzza a gatyáját, és pár pillanatra rá már mellettem mosta a kezét, egy félmosollyal az arcán.
-Ha te azt tudnád- nézett rám sokat sejtetően.
-Fújj! Harry, az oké hogy titeket nem zavar ha a konyhában közösültök, de engem kicsit zavar, hogy ahol én kajálok, ti ott...- háborogtam.
-Nyugi haver! Axinak is leesett, és Domestos-szal kisikálta a konyhát. Semmi nyoma semminek-veregetett vállon. Kicsit bíbelődtem a hajammal, végül sikerült úgy beállítanom ahogy megfelelőnek tartottam. Éles villanással csapódott rám egy újabb emlék.
-Így jó!- lépett hátra egyet Jenni. Megengedtem neki hogy megcsinálja a hajamat.
-Szerintem is- mosolyogtam, és átkaroltam. Közelebb vontam magamhoz és homlokomat az övének döntöttem, majd....
Megszakítottam az emléket. Nem szabadna ilyen élénken emlékeznem. Szinte magam mellől hallottam a hangját, szinte éreztem az illatát. Lihegve kapaszkodtam a csapba. Megráztam kicsit a fejemet. Nem szabad ilyet csinálnom. Nem szabadna feltörnie ezeknek az apró emlékeknek. Felvettem a ruháimat amiket behoztam, és még egyszer belenéztem a tükörbe. Egy kétségbeesett fiú nézett velem szemben. Jelen pillanatban, hogy a sírás marja a torkomat, nem nevezném magam férfinak. Egy kétségbeesett fiú, aki átváltoztatta magát olyanra, ami a volt barátnője szerint vonzó. Már nem változtathattam. Sóhajtva lementem a konyhába. A lépcső mellett két bőrönd állt. Kiváncsian kémleltem körbe a szobában. Harry és Axi az asztalnál ültek és ettek valamit. Leültem melléjük. Nekem is volt kikészítve egy adag palacsinta. Nyami. Nekiálltam a finomságnak, de olyan nehezen csúsztak le a falatok, mintha kést dugnék le a torkomon. Végül a fele a tányéron maradt.Úgy éreztem minden falat megnyomja a torkomban lévő gombócot, ami a sírás visszatartását szolgálja.
-Louis, nem vagy éhes?- kérdezte aggódva Axi. Való igaz, a tegnap esti vacsorám egy alma és egy tál müzliből állt. Az ebédem meg a reptéren zsákmányolt szendvicsből.
-Nem, köszönöm. Harry, a bőröndök?- kérdeztem, mire mindketten elkomorodtak.
-Axi haza megy. Nem sokára jön érte a taxi, mert nekünk mennünk kell a forgatásra, és nincs időm kivinni őt-nézett az üveges tekintetű lányra.
-Ohh... akkor. Figyeljetek, én elmegyek sétálni, ti addig elbúcsúzhattok. Majd hívj, hogy tudd hol vagyok- álltam fel. Egy hálás pillantást kaptam, majd felkaptam a tárcámat, a telefonomat és a lakáskulcsomat, a zsebembe tuszkoltam őket. A kinti esőre való figyelemmel felvettem a kabátomat. Némán róttam az utakat. Nem tudtam merre visz az utam. Csak mentem. Az eső halkan kopogott a kapucnimon. Én pedig pont olyan monotonul lépkedtem, ahogy az eső kopogott. Kopp-lép-kopp-lép. Szinte mindent feketében láttam magam körül. Nem tudtam merre járok, hol vagyok. Menekültem, egy olyan helyet akartam ahol nem kell gondolkodnom. Ahol nem kényszeríti egy különös erő minden agytekervényemet Jennire. A göndör barna hajára, ahogy a szökőkútban vizesen omlott a vállára. Ahogy az átható kék szemeivel az enyémeket kereste az első, koncert előtti randik után. Ahogy ajkait finoman enyémekre illeszti. Szinte felemésztem magam. Miért kell ennyire szeretnem? Mért nem tudom kiverni a fejemből? Persze erre mindenki rávágná hogy 2 napja szakítottunk vagy ha úgy számoljuk 3. De ez akkor sem egészséges. Fél óra elteltével, végre kiszakított a telefonom vidám csilingelése a depresszív gondolataim közül.
-Hol vagy?-kérdezte Harry, és a háttérből hallottam a motor halk zúgását.
-Várj egy kicsit...- elügettem az utca sarokra hol megtaláltam az utca táblát. bemondtam a címet, mire hangosan nevetni kezdett.
-Te jó ég! Hogy keveredtél te oda? Legalább egy óra mire gyalog odaérsz, és te csak 35 perce vagy úton. Futottál?
-Nem, csak gyorsan mentem. Gyere mert szétázok! Így is csurom merő víz a gatyám!- morogtam és lecsaptam. Morcosan álldogáltam amikor megérkezett Harry én pedig beugrottam mellé az anyósülésre.
-Összevizezed a kocsimat-nevetett fel.
-Te meg nem mondom mit csináltál a konyhában- vágtam rá mosolyogva. A motor halk duruzsolással elindult, és az ablaktörlő folyamatosan működésbe lépett.
-Ezen fogsz lovagolni életem végéig?-sóhajtott, majd bekapcsolta a rádiót. Éppen egy szám közepén tartott, ezért elkezdtem nyomkodni. Végül találtam egy adót ahol reklám ment. Rövid időn belül jött a zene. Közömbösen bámultam ki az ablakon, mikor is meghallottam az ismerős, szinte szívemig hatoló dallamot.
-Basszus Harry, kapcsold el! Gyorsan!-kaptam a rádióhoz, és velem együtt ő is. Ez egy nagy hülyeség volt, mert egymás kezét sikerült összecsapnunk ezzel az egyszerű mozdulattal, de a rádiót nem kapcsoltuk el. A zene mér kezdett kritikusan kiütni engem, és remegett a kezem miközben sikerült megnyomnom a rádió kikapcsoló gombját. Mély csend uralkodott a kocsiban. Egyikünk se szólalt meg. Harry nem mert, mert nem tudta mit mondjon, Én pedig ha megszólaltam volna az egyetlen hang ami kijöhetett volna az leginkább a "brühühühühü" szóval sírás lett volna. Egy kósza könnycsepp kicsordult a szememből, és gyorsan letöröltem. Könnyek gyűltek a szemembe, de visszatartottam őket. Könnyeimtől csillogó szemeimmel Harry-re néztem, aki félve tekintett rám, és az útra egyszerre. Feltűnt a stúdió ahol a reklámfilmet felveszik. De mondhatnám hogy a halálom. Minél gyorsabban kipislogtam a könnyeket a szememből és próbáltam elfojtani ez újabb emléket.
"The sun goes down...."
-Nem kéne felvenned?- toltam kicsit hátrébb magamtól.
-Nem azért jöttem el hogy velük beszélgessek- mosolygott huncutul, és újra ajkaimra tapadt. Behúztam az ölembe és úgy folytattuk tovább a tevékenységünket, természetesen korlátozva. És közben végig hallgattuk a Glad You Came-et.
Igen, most már mindenkinek világos mi szólalt meg a kocsiban. Harry leparkolt és szabályosan berohantunk a stúdióba, ahol már mindenki ott volt. Levettük a kabátunkat és felakasztottuk egy fogasra. Engem a sminkes pulthoz vezettek, míg Harry-t a fodrászhoz. Nagyon utálom a hogy kisminkelnek mintha lány lennék. De ez a munkám része. Éppen alapozót kent a nő, név szerint Clara az arcomra amikor az az illat csapta meg az orrom ami természetesen Rá emlékeztetett. Kiugrottam a székből. Ez Jenni parfümje. Én jobban szeretem/szerettem azt az illatát amit nem fed parfüm, de ő használt és azt is szeretem/szerettem. Fel sem tűnt hogy Clara is ezt használja.
-Louis, minden oké?- kérdezte Clar. Ziháltam, nem akartam sírni. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy itt fogom elbőgni magamat a stáb szent színe előtt. Magamra erőszakoltam egy zavart mosolyt.
-Csak... csak egy pók- mondtam és nagy levegőt vettem mielőtt visszaültem volna. Próbáltam minél kevesebbet és minél kevesebbszer levegőt venni. Zayn is mellettem ült és sminkelték. Végig nézte a jelenetet és mielőtt visszaültem volna egy kérdő pillantást vetett felém. Befejezték a munkálatot rajtunk és én a fodrászhoz igyekeztem volna, ha Zayn nem állít meg.
-Héjj, Lou! Mi volt ez?- mutatott a szoba felé, ahonnan szabályosan kimenekültem.
-Gyere-fogtam meg a pólóját és a falmellé rántottam. A fülébe suttogtam.
-Clara parfümje olyan mint Jennié- suttogtam.
-És ennyire kiakadtál?-meredt rám- Való igaz. Furcsa hogy egy ilyen kis dolog miatt kiakadok. Még mindig mélyeket lélegeztem, hiszen mint mondottam, kevés oxigénhez jutottam hozzá.
-Igen. Nekem ehhez idő kell-fújtattam. Leültem a fodrász székbe és felettébb szórakoztatónak találtam ahogy Tara lehordja a fejem amiért esős időbe kimentem belőtt hajjal, és ezzel az egész tönkre ment. Meglettem kefélve, és kiengedtek a karámba-szóval megcsinálták a hajam és a stúdióba irányítottak. A fiúk elemükben voltak, már szétszedték valamelyik bemutató terméket amiért Paul sűrűn esengett bocsánatért, de Isaac csak nevetett. Isaac. Második menet. Beállítottak minket a zöld háttér elé és valami reklám akárki kezdte magyarázni mit csináljunk. Az egész annyi hogy előadjuk hogy Mi vagyunk a One Direction és ez itt a mi reklámfilmünk. És akkor felváltva benyögünk néhány cuccot amire rányomják a nevünket vagy a fotónkat. És elkezdünk hülyéskedni velük. Majd hozzárakják a képeket amiket fotóztak. És ebből a összevágnak 20 másodperc reklámot. Elkezdődött a forgatás. Bemondtuk a szövegeinket, ezt vagy háromszor újra kellet forgatni mert valaki mindig mást mondott. Én mint egy kis angyal, úgy viselkedtem. Próbáltam nem felkelteni senkinek a figyelmét, meghúzódtam. Elmondtam a szövegemet, hibátlanul, pontosan és bebújtam volna valaki mögé ha közben nem egész alakosan vesz a kamera. Így álltam mint egy szerencsétlen, műmosollyal az arcomon. Ez az egész röpke 1 órát vett igénybe. Kaptunk egy rövid szünetet. Ez alatt én ittam, és befaltam egy sütit a snack-es asztalról, és a többiek is hasonlóan cselekedtek. Mikor legyűrtem az utolsó falatot is, egy kéz nyomódott a vállamba. Ijedten néztem oldalra, és egyben fel is. Isaac állt mellettem. A többiek jó baráthoz méltóan a terem másik vágábe rohantak és vizesárok mögül nézték az eseményeket.
-Louis, a lányom elment Lyon-ba két hétig. Nem mondta el nekem miért szakított veled, mert nem akarja hogy bántsalak. De én szeretném hallani-mondta, és ellentmondást nem tűrően fogta tovább a vállamat. Ha bűnhődnöm kell, bűnhődjek. Remegve fújtam ki a levegőt.
-Én... Izé én... én megcsaltam őt- behúztam a nyakamat, vártam az első pofont, de nem jött. Levette a vállamról a kezét és megvetően nézett le rám.
-Tudod már kezdtem örülni, hogy Jenni talált egy olyan fiút aki képes neki mindent megadni amire szüksége van, és szereti. De úgy tűnik tévedtem- már elakart menni, de felizzott bennem a düh. Megragadtam a karját, mire kérdőn hátra fordult.
-Én igenis szeretem őt. Sze-re-tem. És mindent megteszek azért, hogy visszafogadjon-morogtam túlvilági hangon. Isaac kicsit meglepődött, de széles mosollyal szabadult ki gyenge fogságából.
-Gondoltam. Sok sikert hozzá! Nem lesz egyszerű, de ha mégegyszer megríkatod a lányomat, akkor én magam küldelek a sürgősségire- mondta majd elsétált a producer felé.
-Hú. Ez meredek volt- szólalt meg mellőlem Liam.
-Az. Kösz hogy kiálltatok mellettem és nem rohantatok el- ironizáltam.
-Bocs, nem akartam hogy véres legyek- vont vállat Niall, mire játékosan hasba ütöttem.
-Oké fiatalok, és Louis-kiáltott Isaac, mire mindenki felnevetett, én meg majdnem ott süllyedtem el szégyenemben-Vissza a forgatáshoz. 1-2! Szaporán!-adta ki a parancsot. A forgatás további része viccesen telt, kicsit el is terelte a gondolataimat. Volt egy felfújhatós labda, hatalmas 1D felirattal ellátva, és ezt dobáltuk. Niall és Én kötélhúzósdit játszottunk egy fülhallgatóval, Liam és Zayn sapkákat próbálgattak, Harry meg egy füzetbe rajzolgatott- a ceruzán és a füzeten is a mi képünk díszelgett. A rajz pedig minket ábrázolt, pálcikából. Este 6-kor hazavergődtünk Harry-vel. A forgatás után ugyanis pizzázni mentünk és sikeresen elterelték a gondolataimat. Harry elmesélte milyen kétségbeesés tükröződött rajtam amikor elindult a rádióban Jenni csengőhangja. Teletömtük magunkat és haza mentünk. Harry lefoglalt a zuhanyzót én addig felhívtam Nathan-t, akinek még Jenni telójából mentettem ki a számát.
-Igen?- szólt bele.
-Szia Nathan! Louis vagyok-mondtam.
-Tomlinson?
-Aha.
-Mit akarsz?-kicsit ellenségesebbé vált. Bár nem csodálom. Jenni a barátja.
-Segítenél nekem?
-Miben?
-Ugyebár, te zongorázol...-kezdtem felvezetni a tervemet, amit a pizzázóban ötlöttem ki.
-Igen.
-Na, szóval én szeretem Jennit, oké? Nem kell ilyen hangsúllyal beszélned velem. Vissza akarom kapni, de ehhez rád is szükségem lesz.
-Jó. Mondd-adta meg magát.
-Az lenne az ötletem hogy...- és felvázoltam neki mi az elképzelésem.
-Hmmm ez mind szép és megvalósítható. Rendben, segítek neked. De csak azért mert Jenni szeret, és nem akarom hogy szenvedjen. Értve vagyok?
-Persze. Ja és felgyújthatom a zongorát?-kérdeztem ugratásból.
-Te.... te azt láttad?-hüledezett a vonal másik végén. Erre valószínűleg nem számított.
-Felhívnám a figyelmed arra,hogy Jenni a barátnőm volt, és szándékozom újra azzá tenni. Így láttam az összes klipet, mert megmutogatta nekem-nevetett a vonal másik végéről.
-Jó, én nem mondok semmit. Timi végig hallgattatta velem az Up All Night-ot-egyszerre röhögtünk magunkon.
-Na jó, hagylak, és ezer köszönet, hálám üldözni fog, az erő legyen veled, satöbbi...- köszöntem el.
-Szívesen. és még egyszer nem akarok égő zongorán zongorázni-mondta.
-Ohh az tényleg égett?- kérdeztem meglepetten.
-Úgy tűnik nem mutatott színfalak mögötti videót. Na mindegy. Szia Louis, és küld át!
-Igenis-mondtam és letettem. Magam elé húztam a laptopomat és elkezdtem megkeresni a megfelelő fájlt. Mikor megtaláltam rögtön elküldtem Nathannek. Kiírtam néhány dolgot, meg válaszolgattam néhány embernek, bekövettem pár rajongót, majd kikapcsoltam. Elmentem zuhanyozni, majd egy boxerben bebújtam a takaró alá. Kivettem a sim kártyámat és kicseréltem a tegnap vásárolttal. Bekapcsolt a telefonom, és rögtön elküldtem az első SMS-t, amire érkezett is válasz. Újabb hosszú estét töltök majd SMS-ezéssel, de megéri. Mert Jennivel teszem.
-Harry-nyögtem.
-Mi van, eddig mindig előbb keltél mint én-mosolygott rám. Fáradtan hunytam vissza a szemeimet.
-Hagyj békén!-nyúltam volna egy párnáért, de elkapta a kezem.
-Elfelejtettél valamit. Te, én a fiúk, felvétel, ma a stúdióban. Isaac és Bianka társaságában-kacsintott rám. Kacsintott. Furcsa. Várjunk.... ISAAC?? Lefogja vágni a gyenge pontom, jobb esetben kiherél, még jobb esetben ledugja a torkomon az egyik mikrofont. Míly csodálatos kilátásoknak nézünk elébe. Telefonomért nyúltam az éjjeliszekrényre, de kis tapogatás után rájöttem hogy úgy aludtam el hogy a telefon a kezemben volt. Kikeltem az ágyból, Harry-t kiküldtem és elkezdtem válogatni a ruháimat.
-Mit vegyek fel?- tettem fel hangosan a kérdést magamnak. Sóhajtottam, majd neki álltam kikotorni a szekrényben. Egy fekete ing akadt meg a kezemben és egy emlék hirtelen, villámcsapásként ugrott elő.
-Szerintem irtózatosan szexi, ha egy fiú feketét hord-igazította meg Jenni a zakómat, ami történetesen fekete volt.
Kicsit hátratántorodtam. Meglepett ez a hirtelen tudathasadás. Ez Jenni buliján volt, amikor történetesen zakót vettem fel. Lebiggyesztettem a szám szélét, és gondolkodás nélkül kirángattam egy sima farmert, és berohantam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, és közben kicsordultak a könnyeim. Nem hagytam magam. Megmakacsoltam magamat és elfojtottam a kitörni készülő sírógörcsöt. Tegnap este is elmentem zuhanyozni, és az lett belőle hogy negyed óráig a hideg falnak támaszkodva sírtam. Kiléptem a zuhanyzóból, és megtörölköztem, majd a törülközőt derekam köré csavarva kezdtem beállítani a hajamat. Közben Harry verte az ajtót hogy engedjem be, mert különben a folyosóra fog hugyozni. Mivel jól ismerem, tudom , hogy képes lenne rá. Így inkább kinyitottam az ajtót és áldottam istent hogy a WC-t a tükörből nem lehet látni. Ekkor Axi szólalt meg az ajtóban.
-Hmmm.... Ilyet se látni minden nap- kuncogott majd lement a lépcsőn. Ezt valószínűleg arra értette hogy Harry feltételezhetőleg letolt gatyával, én meg félmeztelenül, nyitott ajtónál ácsorgunk. Mármint én a hajamat igazítom, Harry pedig salakanyagot ürít.
-Mivan Harry, nem sikerült "megdugnod a pulton"- nevetgéltem Axi tegnapi kifakadásán. Hallottam ahogy csattog az öve miközben felhúzza a gatyáját, és pár pillanatra rá már mellettem mosta a kezét, egy félmosollyal az arcán.
-Ha te azt tudnád- nézett rám sokat sejtetően.
-Fújj! Harry, az oké hogy titeket nem zavar ha a konyhában közösültök, de engem kicsit zavar, hogy ahol én kajálok, ti ott...- háborogtam.
-Nyugi haver! Axinak is leesett, és Domestos-szal kisikálta a konyhát. Semmi nyoma semminek-veregetett vállon. Kicsit bíbelődtem a hajammal, végül sikerült úgy beállítanom ahogy megfelelőnek tartottam. Éles villanással csapódott rám egy újabb emlék.
-Így jó!- lépett hátra egyet Jenni. Megengedtem neki hogy megcsinálja a hajamat.
-Szerintem is- mosolyogtam, és átkaroltam. Közelebb vontam magamhoz és homlokomat az övének döntöttem, majd....
Megszakítottam az emléket. Nem szabadna ilyen élénken emlékeznem. Szinte magam mellől hallottam a hangját, szinte éreztem az illatát. Lihegve kapaszkodtam a csapba. Megráztam kicsit a fejemet. Nem szabad ilyet csinálnom. Nem szabadna feltörnie ezeknek az apró emlékeknek. Felvettem a ruháimat amiket behoztam, és még egyszer belenéztem a tükörbe. Egy kétségbeesett fiú nézett velem szemben. Jelen pillanatban, hogy a sírás marja a torkomat, nem nevezném magam férfinak. Egy kétségbeesett fiú, aki átváltoztatta magát olyanra, ami a volt barátnője szerint vonzó. Már nem változtathattam. Sóhajtva lementem a konyhába. A lépcső mellett két bőrönd állt. Kiváncsian kémleltem körbe a szobában. Harry és Axi az asztalnál ültek és ettek valamit. Leültem melléjük. Nekem is volt kikészítve egy adag palacsinta. Nyami. Nekiálltam a finomságnak, de olyan nehezen csúsztak le a falatok, mintha kést dugnék le a torkomon. Végül a fele a tányéron maradt.Úgy éreztem minden falat megnyomja a torkomban lévő gombócot, ami a sírás visszatartását szolgálja.
-Louis, nem vagy éhes?- kérdezte aggódva Axi. Való igaz, a tegnap esti vacsorám egy alma és egy tál müzliből állt. Az ebédem meg a reptéren zsákmányolt szendvicsből.
-Nem, köszönöm. Harry, a bőröndök?- kérdeztem, mire mindketten elkomorodtak.
-Axi haza megy. Nem sokára jön érte a taxi, mert nekünk mennünk kell a forgatásra, és nincs időm kivinni őt-nézett az üveges tekintetű lányra.
-Ohh... akkor. Figyeljetek, én elmegyek sétálni, ti addig elbúcsúzhattok. Majd hívj, hogy tudd hol vagyok- álltam fel. Egy hálás pillantást kaptam, majd felkaptam a tárcámat, a telefonomat és a lakáskulcsomat, a zsebembe tuszkoltam őket. A kinti esőre való figyelemmel felvettem a kabátomat. Némán róttam az utakat. Nem tudtam merre visz az utam. Csak mentem. Az eső halkan kopogott a kapucnimon. Én pedig pont olyan monotonul lépkedtem, ahogy az eső kopogott. Kopp-lép-kopp-lép. Szinte mindent feketében láttam magam körül. Nem tudtam merre járok, hol vagyok. Menekültem, egy olyan helyet akartam ahol nem kell gondolkodnom. Ahol nem kényszeríti egy különös erő minden agytekervényemet Jennire. A göndör barna hajára, ahogy a szökőkútban vizesen omlott a vállára. Ahogy az átható kék szemeivel az enyémeket kereste az első, koncert előtti randik után. Ahogy ajkait finoman enyémekre illeszti. Szinte felemésztem magam. Miért kell ennyire szeretnem? Mért nem tudom kiverni a fejemből? Persze erre mindenki rávágná hogy 2 napja szakítottunk vagy ha úgy számoljuk 3. De ez akkor sem egészséges. Fél óra elteltével, végre kiszakított a telefonom vidám csilingelése a depresszív gondolataim közül.
-Hol vagy?-kérdezte Harry, és a háttérből hallottam a motor halk zúgását.
-Várj egy kicsit...- elügettem az utca sarokra hol megtaláltam az utca táblát. bemondtam a címet, mire hangosan nevetni kezdett.
-Te jó ég! Hogy keveredtél te oda? Legalább egy óra mire gyalog odaérsz, és te csak 35 perce vagy úton. Futottál?
-Nem, csak gyorsan mentem. Gyere mert szétázok! Így is csurom merő víz a gatyám!- morogtam és lecsaptam. Morcosan álldogáltam amikor megérkezett Harry én pedig beugrottam mellé az anyósülésre.
-Összevizezed a kocsimat-nevetett fel.
-Te meg nem mondom mit csináltál a konyhában- vágtam rá mosolyogva. A motor halk duruzsolással elindult, és az ablaktörlő folyamatosan működésbe lépett.
-Ezen fogsz lovagolni életem végéig?-sóhajtott, majd bekapcsolta a rádiót. Éppen egy szám közepén tartott, ezért elkezdtem nyomkodni. Végül találtam egy adót ahol reklám ment. Rövid időn belül jött a zene. Közömbösen bámultam ki az ablakon, mikor is meghallottam az ismerős, szinte szívemig hatoló dallamot.
-Basszus Harry, kapcsold el! Gyorsan!-kaptam a rádióhoz, és velem együtt ő is. Ez egy nagy hülyeség volt, mert egymás kezét sikerült összecsapnunk ezzel az egyszerű mozdulattal, de a rádiót nem kapcsoltuk el. A zene mér kezdett kritikusan kiütni engem, és remegett a kezem miközben sikerült megnyomnom a rádió kikapcsoló gombját. Mély csend uralkodott a kocsiban. Egyikünk se szólalt meg. Harry nem mert, mert nem tudta mit mondjon, Én pedig ha megszólaltam volna az egyetlen hang ami kijöhetett volna az leginkább a "brühühühühü" szóval sírás lett volna. Egy kósza könnycsepp kicsordult a szememből, és gyorsan letöröltem. Könnyek gyűltek a szemembe, de visszatartottam őket. Könnyeimtől csillogó szemeimmel Harry-re néztem, aki félve tekintett rám, és az útra egyszerre. Feltűnt a stúdió ahol a reklámfilmet felveszik. De mondhatnám hogy a halálom. Minél gyorsabban kipislogtam a könnyeket a szememből és próbáltam elfojtani ez újabb emléket.
"The sun goes down...."
-Nem kéne felvenned?- toltam kicsit hátrébb magamtól.
-Nem azért jöttem el hogy velük beszélgessek- mosolygott huncutul, és újra ajkaimra tapadt. Behúztam az ölembe és úgy folytattuk tovább a tevékenységünket, természetesen korlátozva. És közben végig hallgattuk a Glad You Came-et.
Igen, most már mindenkinek világos mi szólalt meg a kocsiban. Harry leparkolt és szabályosan berohantunk a stúdióba, ahol már mindenki ott volt. Levettük a kabátunkat és felakasztottuk egy fogasra. Engem a sminkes pulthoz vezettek, míg Harry-t a fodrászhoz. Nagyon utálom a hogy kisminkelnek mintha lány lennék. De ez a munkám része. Éppen alapozót kent a nő, név szerint Clara az arcomra amikor az az illat csapta meg az orrom ami természetesen Rá emlékeztetett. Kiugrottam a székből. Ez Jenni parfümje. Én jobban szeretem/szerettem azt az illatát amit nem fed parfüm, de ő használt és azt is szeretem/szerettem. Fel sem tűnt hogy Clara is ezt használja.
-Louis, minden oké?- kérdezte Clar. Ziháltam, nem akartam sírni. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy itt fogom elbőgni magamat a stáb szent színe előtt. Magamra erőszakoltam egy zavart mosolyt.
-Csak... csak egy pók- mondtam és nagy levegőt vettem mielőtt visszaültem volna. Próbáltam minél kevesebbet és minél kevesebbszer levegőt venni. Zayn is mellettem ült és sminkelték. Végig nézte a jelenetet és mielőtt visszaültem volna egy kérdő pillantást vetett felém. Befejezték a munkálatot rajtunk és én a fodrászhoz igyekeztem volna, ha Zayn nem állít meg.
-Héjj, Lou! Mi volt ez?- mutatott a szoba felé, ahonnan szabályosan kimenekültem.
-Gyere-fogtam meg a pólóját és a falmellé rántottam. A fülébe suttogtam.
-Clara parfümje olyan mint Jennié- suttogtam.
-És ennyire kiakadtál?-meredt rám- Való igaz. Furcsa hogy egy ilyen kis dolog miatt kiakadok. Még mindig mélyeket lélegeztem, hiszen mint mondottam, kevés oxigénhez jutottam hozzá.
-Igen. Nekem ehhez idő kell-fújtattam. Leültem a fodrász székbe és felettébb szórakoztatónak találtam ahogy Tara lehordja a fejem amiért esős időbe kimentem belőtt hajjal, és ezzel az egész tönkre ment. Meglettem kefélve, és kiengedtek a karámba-szóval megcsinálták a hajam és a stúdióba irányítottak. A fiúk elemükben voltak, már szétszedték valamelyik bemutató terméket amiért Paul sűrűn esengett bocsánatért, de Isaac csak nevetett. Isaac. Második menet. Beállítottak minket a zöld háttér elé és valami reklám akárki kezdte magyarázni mit csináljunk. Az egész annyi hogy előadjuk hogy Mi vagyunk a One Direction és ez itt a mi reklámfilmünk. És akkor felváltva benyögünk néhány cuccot amire rányomják a nevünket vagy a fotónkat. És elkezdünk hülyéskedni velük. Majd hozzárakják a képeket amiket fotóztak. És ebből a összevágnak 20 másodperc reklámot. Elkezdődött a forgatás. Bemondtuk a szövegeinket, ezt vagy háromszor újra kellet forgatni mert valaki mindig mást mondott. Én mint egy kis angyal, úgy viselkedtem. Próbáltam nem felkelteni senkinek a figyelmét, meghúzódtam. Elmondtam a szövegemet, hibátlanul, pontosan és bebújtam volna valaki mögé ha közben nem egész alakosan vesz a kamera. Így álltam mint egy szerencsétlen, műmosollyal az arcomon. Ez az egész röpke 1 órát vett igénybe. Kaptunk egy rövid szünetet. Ez alatt én ittam, és befaltam egy sütit a snack-es asztalról, és a többiek is hasonlóan cselekedtek. Mikor legyűrtem az utolsó falatot is, egy kéz nyomódott a vállamba. Ijedten néztem oldalra, és egyben fel is. Isaac állt mellettem. A többiek jó baráthoz méltóan a terem másik vágábe rohantak és vizesárok mögül nézték az eseményeket.
-Louis, a lányom elment Lyon-ba két hétig. Nem mondta el nekem miért szakított veled, mert nem akarja hogy bántsalak. De én szeretném hallani-mondta, és ellentmondást nem tűrően fogta tovább a vállamat. Ha bűnhődnöm kell, bűnhődjek. Remegve fújtam ki a levegőt.
-Én... Izé én... én megcsaltam őt- behúztam a nyakamat, vártam az első pofont, de nem jött. Levette a vállamról a kezét és megvetően nézett le rám.
-Tudod már kezdtem örülni, hogy Jenni talált egy olyan fiút aki képes neki mindent megadni amire szüksége van, és szereti. De úgy tűnik tévedtem- már elakart menni, de felizzott bennem a düh. Megragadtam a karját, mire kérdőn hátra fordult.
-Én igenis szeretem őt. Sze-re-tem. És mindent megteszek azért, hogy visszafogadjon-morogtam túlvilági hangon. Isaac kicsit meglepődött, de széles mosollyal szabadult ki gyenge fogságából.
-Gondoltam. Sok sikert hozzá! Nem lesz egyszerű, de ha mégegyszer megríkatod a lányomat, akkor én magam küldelek a sürgősségire- mondta majd elsétált a producer felé.
-Hú. Ez meredek volt- szólalt meg mellőlem Liam.
-Az. Kösz hogy kiálltatok mellettem és nem rohantatok el- ironizáltam.
-Bocs, nem akartam hogy véres legyek- vont vállat Niall, mire játékosan hasba ütöttem.
-Oké fiatalok, és Louis-kiáltott Isaac, mire mindenki felnevetett, én meg majdnem ott süllyedtem el szégyenemben-Vissza a forgatáshoz. 1-2! Szaporán!-adta ki a parancsot. A forgatás további része viccesen telt, kicsit el is terelte a gondolataimat. Volt egy felfújhatós labda, hatalmas 1D felirattal ellátva, és ezt dobáltuk. Niall és Én kötélhúzósdit játszottunk egy fülhallgatóval, Liam és Zayn sapkákat próbálgattak, Harry meg egy füzetbe rajzolgatott- a ceruzán és a füzeten is a mi képünk díszelgett. A rajz pedig minket ábrázolt, pálcikából. Este 6-kor hazavergődtünk Harry-vel. A forgatás után ugyanis pizzázni mentünk és sikeresen elterelték a gondolataimat. Harry elmesélte milyen kétségbeesés tükröződött rajtam amikor elindult a rádióban Jenni csengőhangja. Teletömtük magunkat és haza mentünk. Harry lefoglalt a zuhanyzót én addig felhívtam Nathan-t, akinek még Jenni telójából mentettem ki a számát.
-Igen?- szólt bele.
-Szia Nathan! Louis vagyok-mondtam.
-Tomlinson?
-Aha.
-Mit akarsz?-kicsit ellenségesebbé vált. Bár nem csodálom. Jenni a barátja.
-Segítenél nekem?
-Miben?
-Ugyebár, te zongorázol...-kezdtem felvezetni a tervemet, amit a pizzázóban ötlöttem ki.
-Igen.
-Na, szóval én szeretem Jennit, oké? Nem kell ilyen hangsúllyal beszélned velem. Vissza akarom kapni, de ehhez rád is szükségem lesz.
-Jó. Mondd-adta meg magát.
-Az lenne az ötletem hogy...- és felvázoltam neki mi az elképzelésem.
-Hmmm ez mind szép és megvalósítható. Rendben, segítek neked. De csak azért mert Jenni szeret, és nem akarom hogy szenvedjen. Értve vagyok?
-Persze. Ja és felgyújthatom a zongorát?-kérdeztem ugratásból.
-Te.... te azt láttad?-hüledezett a vonal másik végén. Erre valószínűleg nem számított.
-Felhívnám a figyelmed arra,hogy Jenni a barátnőm volt, és szándékozom újra azzá tenni. Így láttam az összes klipet, mert megmutogatta nekem-nevetett a vonal másik végéről.
-Jó, én nem mondok semmit. Timi végig hallgattatta velem az Up All Night-ot-egyszerre röhögtünk magunkon.
-Na jó, hagylak, és ezer köszönet, hálám üldözni fog, az erő legyen veled, satöbbi...- köszöntem el.
-Szívesen. és még egyszer nem akarok égő zongorán zongorázni-mondta.
-Ohh az tényleg égett?- kérdeztem meglepetten.
-Úgy tűnik nem mutatott színfalak mögötti videót. Na mindegy. Szia Louis, és küld át!
-Igenis-mondtam és letettem. Magam elé húztam a laptopomat és elkezdtem megkeresni a megfelelő fájlt. Mikor megtaláltam rögtön elküldtem Nathannek. Kiírtam néhány dolgot, meg válaszolgattam néhány embernek, bekövettem pár rajongót, majd kikapcsoltam. Elmentem zuhanyozni, majd egy boxerben bebújtam a takaró alá. Kivettem a sim kártyámat és kicseréltem a tegnap vásárolttal. Bekapcsolt a telefonom, és rögtön elküldtem az első SMS-t, amire érkezett is válasz. Újabb hosszú estét töltök majd SMS-ezéssel, de megéri. Mert Jennivel teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése