" Ez Louis küldetése "

 36.rész

" Ez Louis küldetése "

Augusztus 5.



Alexa

Tegnap este teljesen kiborultam. Hallottam mindent. Hallottam ahogy Louis sír. Ahogy nyüszög a szobájában, valószínűleg magában beszélt. Néha hallottam is hogy mit. Bántotta magát. Persze nem fizikailag, csak lelkileg. Lehordta magát, aztán sírt, majd csend lett és újra sírás. Ezt eljátszotta párszor. Harry azt mondta nem megy be hozzá, mert ő magában szereti ezt megoldani. Én pedig egyszerűen nem tudtam bemenni hozzá, hogy megvigasztaljam vagy ilyesmi. Mert "Mi nők tartsunk össze" elven működünk, hiába is próbálnánk titkolni. És ennek köszönhető hogy úgy éreztem igenis, megérdemli. Legalábbis egy ideig így gondoltam. De végül hallottam ahogy valami olyasmit mondott hogy "szeretem, miért tettem ezt?" és akkor megsajnáltam. Persze továbbra is az ő hibája, de már sajnáltam. Bevallani is fáj, hogy rossz volt látni - vagy inkább hallani - ahogy sír. Így elkezdtem magamat hibáztatni. Aminek az lett az eredménye hogy elsírtam magam, és szegény Harry teljesen kétségbeesett. Áthívta Liam-et, akit én beküldtem Louis-hoz. Szegény Harry már a haját tépte hogy mi bajom van. Nem elég neki az hogy a barátja bezárkózott a szobájába, még a bömbölő barátnője is a nyakára zuhant. Egészen a kibékülésünkkor történtek óta mindentől, szó szerint MINDENTŐL védelmez engem. Valószínűleg egy elejtett poharat se takaríthatnék fel. De elviselem mert amikor a nyakamra, vagy a még mindig nem begyógyult sebeimre néz látom mennyire bántja. Bántja, sőt teljesen felhúzza az agyát, hiszen mindig amikor meglátja megfeszül az állkapcsa és ökölbe szorul a keze. Nagyon kibukott amiatt hogy nem tudott megvédeni. És azóta a legközelibb élményem az volt vele hogy megcsókol. Nem bántam hogy megcsókol, sőt többet akartam, de sose hagyta hogy mélyítsem. Persze még mindig megdobogtatta a szívemet, de már felszínesnek tűnt. Mikor ezt Jenninek mondtam kiröhögött és a fejemhez vágta hogy szexmániás lettem Harry mellet...     Nos, visszatérve az eredeti szálhoz. Az egész tegnap volt. És most itt ülök Louis-val az asztalnál. Nézem ahogy bambul maga elé. Egy bögre kávét szorongat, mintha az élete múlna rajta.
-Nehéz éjszakád volt?-nyögtem ki vlgre, megtörve hallgatásunkat. Megsemmisítő pillantást vetett felém, de válaszolt.
-Szerinted?- kérdezett válaszul.
-Louis, nem szabad feladnod-próbáltam bíztatni, de vörösre sírt szemeivel nehéz volt szembe nézni- Jennit is visszalehet kapni.
-Sikerült ez már valakinek is?- nevetett fel. Keserűen, kétségbeesetten, visszatartva a sírást.
-Igen-bólintottam komoran. Ez olyan amit Jenni a lelkünkre kötött hogy senkinek nem mondhattuk el, és fájdalmasan érint mindünket-Volt egy fiú, akibe szerelmes volt. De ez a fiú megcsalta. Aztán valahogy sikerült visszaédesgetnie Jenni kegyeibe magát. Szerintem csak azért mert Jenni szerette. De újra együtt voltak. Aztán a fiú folyton csalta, és a végén csúnya szakítás lett belőle.Ez régen volt. Jenni 16 lehetett. 4 hónapig együtt voltak, majd szakítottak, és a 17. szülinapján újra összejöttek, és rá 1 hónapra újra szakítottak. Véglegesen. Jenni nagyon kiakadt, egy hétig alig ismertünk rá. Akkor kimutatta az érzelmeit, azelőtt és azóta se teszi ezt-mondtam, elmerengve a régi emléken.Bár nem mondtam, de  Jenni Louis-t jobban szereti mint Őt. Sokkal.
-Azt mondta, jobb hogy szakítunk most, mintha évekig keserítenénk egymás életét. De... boldog voltam mellette. Akkor ő nem érezte jól magát velem?-morgott maga elé.
-Nem. Szeretett, és szeretett veled lenni. Szeretett az életed része lenni, ahogy szerette hogy te is része vagy az övének. De valószínűleg az első csalódásából hozta a példát. Mert a fiú csak kiakarta használni. És ezzel megkeserítette a kapcsolatot. De neked nem szabad feladnod. Ha Ő visszatudta szerezni, te is visszatudod-bíztattam. Hálálkodva felnézett az asztalról, ekkor ért le Harry.
-Sziasztok-köszönt kicsit kómásan. Egy kósza puszit nyomott az arcomra-Nem találtalak magam mellett.
-Nem fogom megvárni hogy felébredj!-kuncogtam és viszonoztam a 'jó reggelt puszit'. Én visszatértem Louis vizsgálásához, ami annyiból állt hogy néztem ahogy mosolyog (!) a kiürült bögréje felett. Felálltam és a hűtőben kezdtem kutatni. Előszedtem ár cuccot amit enni tudunk és kicsaptam az asztalra. Mind hárman nekiugrottunk a kajának.  Miután befejeztük Harry kikapta a kezemből a tányérokat és berakta a mosogatóba. Ez az utolsó csepp volt a pohárban.
-HARRY!-kiáltottam rá, mire rámnézett-Mi bajod van neked? Nem hagysz élni, betegesen megakarsz védeni! Kérlek! Hagyj békén!- emeltem meg a hangom. Megdöbbenve nézett rám.
-De én csak megakarlak védeni-motyogta.
-Nem nyúlsz hozzám azóta az este óta. És ha azt mondanám neked, hogy azt akarom hogy itt és most dugj meg a pulton- csaptam a nevezett berendezési tárgyra- akkor azt mondanád védeni akarsz?-meglepte és engem is meglepett milyen nyersen fogalmaztam. Nagy levegőt vett. Tudom hogy annak a határán van hogy elveszti a fejét. Kezd dühös lenni. Vagy csak frusztrált, mindegy is az. Nem bántana szándékosan, nem tenné. De már láttam mit tesz amikor felidegesítik. És akkor nagyon ijesztő volt.Néhány nagy levegő után nyugodtan válaszolt.
-Hát, cica ha szeretnéd, hogy Louis előtt tegyelek magamévá, szives örömest-mondta hanyagul, mire istenesen elpirultam. Elfeledkeztem róla hogy nem egyedül vagyunk. Elsandítottam Harry mellett, és láttam -mellesleg hallottam is- hogy Louis jóízűen nevet rajtunk. Megkönnyebbültem hogy mosolyogni látom. Kicsit szüneteltetni hagytam a beszélgetést.
-Oké. Jenni gépe egy óra múlva indul. Most indult el a reptérre. Te pedig, szépen felállsz és odamész, és bocsánatért esedezel. Letérdelsz, megveszed az Eiffel- tornyot, műugrást hajtasz végre egy repülő szárnyáról, nem érdekel. Szerezd vissza!- parancsoltam, ami úgy tűnik hatott mert felpattant és felrohant a szobájába. Pár perc múlva, ami alatt Harry kuncogását hallgattam és próbáltam emberi színt felvenni, visszatért és gyorsan megölelt.
-Köszönöm Axi! Most viszonoztad a segítségünket- mondta és már ott sem volt.
-Milyen segítségről beszélt?-kérdezte Harry.
-Tudd Jenni és Louis sokat segítettek mindünknek. Louis kiosztotta Niall-t, mikor Bianka és Ő lefeküdtek. Zayn és Emi kapcsolatába is sok energiájukat beleölték. Meg persze sok időt amit kettesben tölthettek volna. Liam és Zoé.... hát nekik Jenni segített. De sokat segítettek, mikor mi álltunk a szakadék szélén. Most rajtunk a sor hogy nekik segítsünk-merengtem az ablakon keresztül a kocsibejáróra. Hirtelen Harry magához vont és szenvedélyesen megcsókolt. A pillanatnyi csodálkozás után viszonozni is képes voltam. Kezeivel lesiklott a combomhoz, amit maga köré csavart, majd felültetett a pultra. Belemosolyogtam a csókba, és eltoltam magamtól.
-Ugye tudod, hogy a pultos dolgot nem gondoltam komolyan? És Louis nem örülne ha itt történne meg néhány kevésbé konyhába mintsem hálószobába való részlet-kuncogtam, miközben teljesen jelentéktelen is voltam, mivel nyakamnak támad neki és gyengéd de szenvedélyes csókokkal halmozta el. Gyengültem ellene. Lassan kezdtem elveszteni a logikus gondolkodásmódomat. Nem válaszolt. Akkor játszunk, gondoltam én. Megmarkoltam a pólóját, és áthúztam a feje felett. Diadalittas mosollyal jutalmazott. Tudta hogy az övé vagyok. Tudta hogy bármikor megkaphat, mert szeretjük egymást. És ez ellen nem tehetünk. A természetes vonzerő húzott hozzá.Csókjaink közben lekerültek a ruháink. Ezek után pedig, Harry megtette amit "kértem tőle". A konyhában.....

Emi

-Biztos vagy benne?- kérdeztem már vagy ezredszerre. Újra csak egy bólintás volt a válasz. Cseppet sem néztünk ki furán, hogy ő egy bőrönddel és napszemüvegben, én meg Zayn pólójában és egy gyorsan magamra rángatott gatyában állok Zayn mellett, akinek a haját sem volt ideje megcsinálni, így a fejére dobott egy sapkát. Jenni ugyanis felhívta Zaynt, hogy kikéne vinni őt a reptérre, így őt ugrasztotta, mivel Bianka Jenni elmondása szerint "kezelhetetlen". Így történt hogy délelőtt 11-kor a reptéren búcsúzkodunk Jennitől. Két hét Lyon után haza jön. Azt reméli addigra kicsit letelepszik a szívfájdalma. Hát.... Ő tudja, és nem állíthatjuk meg. Egy valaki állíthatja meg csak ő... csak ő nincs itt. Bemondták Jenni járatát. Egy utolsó puszi és elment.
-Tudod, szerintem túlságosan szeretik egymást ahhoz, hogy ezen változtatni tudjanak-szólalt meg Zayn. Felnéztem rá. Igaza van. Túlságosan odavannak egymásért. Mintha... drogosok lennének. Csak ez nem halálos. Egészségügyi szempontból legalábbis.
-Szeretik egymást. Jenni bőröndje... mind a három pólót amit Louis-tól kapott elviszi. És a nyakláncot egyszer sem vette le, csak fürdéshez.
-Tudod, az a nyaklánc olyan Jenninek, mint nekem a tetoválásom. Nem tudja csak úgy lemosni, mert tudja miért olyan fontos. És nem akarja elengedni- mosolygott rám. Viszonoztam. Megfogtam a kezét és hüvelykujjammal végigsimítottam a csuklóján, ahol az  E betű ékeskedik.
-Sajnálom hogy Jenni olyan sok támadást fog kapni, de róla ez mindig lepereg. Olyan mint egy műanyagfólia-mondtam, miközben szabad kezemmel megigazítottam Zayn félrecsúszott satyiját. Megfogta a kezem és a szájához emelte, apró puszit nyomott rá, majd leengedte magam mellé.
-Louis megfogja védeni. Szereti. Ezen a szakításuk nem változtat. Louis sosem tagadta előttünk hogy szereti Jen-t. Mindig boldogan nézte minden mozdulatát. lyen végtelen odaadást még sosem láttam felőle, senki felé-mondta miközben felnézett a repülőmodellekkel díszített plafonra.
-Érdekes. De álldogálunk még vagy...- nem tudtam befejezni, mert valaki belém rohant, és majdnem felborított.
-Uhh basszus, bocsánat.... Emi?- kérdezte meglepetten. Felé fordultam és Louis állt velem szemben.
-Louis... te? Ohh....sajnálom, már.... már elment-mondtam szomorúan. Louis arcán kétségbeesés tükröződött.
-Mekkora balfasz vagyok-dühöngött.
-Lou, elment, és visszajön. Magányra van szüksége. Neki ez nehéz. Sejtem hogy Axi elmondta mi történt régen. Majd segítünk neked valahogy. De neked kell tudnod mi az amivel visszatudod őt szeretni-karoltam át.
-Köszönöm. De rajtam már semmi nem segít-legyintett majd se szó, se beszéd elment. Kérdőn néztem Zaynre, aki csak megvonta a vállát és elhúzott onnan. Mi ia hazafelé vettük az irányt.

Bianka

Szánalmas vagyok, ezt magamnak is bevallhatom, teljes nyugadalommal. Minden estémet Niall oldalán töltöttem. Pontosabban felhívott hogy nincs-e kedvem átmenni, vagy jobb esetben elhívott valami programra, ha már "járunk". Az a borzalmas, hogy mi ezt az egészet kényszerből csináljuk, és mégis minden rajongó odavan értünk. Jó, mondjuk nem annyira mint a Jouis, Zemi párosokért, mert ők magasan viszik a prímet. Visszatérve. Ugyebár, elhív, elbeszélgetünk, aztán lefekszünk egymással. Szóval ez egy olyan kapcsolat mint a film "csak szex és más semmi" vagy valami ilyesmi. De úgy érzem magam, mintha kutya lennék. Niall füttyent hogy menjek oda, és én ott vagyok. Miután végeztünk felöltözök és elmegyek. Ennyi.
Éppen olyan napjaimban voltam, amikor fizikálisan képtelen lettem volna rá. És ennek köszönhetően apa nem viselt el a munkahelyén, ami már az enyém is. Felvett hogy tudjam fizetni a lakás számláit. Így én otthon néztem filmeket, egy halom édesség mellett, gépeztem, telefonáltam Dorinával és sírtam. Hát, szépen nézünk ki. Csörgött a telefonom, és már azt hittem Dorina megint beszélni akar, ehelyett Niall neve jelent meg a képernyőmön.
-Szia- köszönt bele.
-Szia- válaszoltam remegő hangon, mert éppen egy röhögő roham után voltam.
-Valami baj van?- kérdezte gondoskodóan, de ez számomra csak látszat volt.
-Semmi, csak nevettem. Mit szeretnél?
- Találkozunk? – érdeklődött.
- Most… nem megy.
- Miért?
- Tudod, a lányok hónapjaiban vannak bizonyos napok, amikor semmihez nincs kedvük, hisztisek…
-Oké, értem. Akkor máskor. Szia-majd megsem várva a válaszomat, letette.
-Bunkó-morogtam magam elé.Folytattam a tevékenységeimet amit eddig, amikor is megszólalt a csengő. Azt hittem a pizzafutár az, a félórája rendelt pizzámmal. Kicsit alul voltam öltözve, egy hosszú póló, ami szerintem Niall tulajdona, de nem vagyok biztos  benne, és egy rövid gatya. Felvettem egy köntöst, és kinyitottam az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre Niall állt az ajtóban.
-Szia- köszönt felettébb vidáman, és betuszkolt a házba, majd becsukta az ajtót.
-Minek köszönhetem a látogatást?-kérdeztem miközben ledobtam magamról a köntöst. Bent jó meleg volt, így nem fáztam, sose voltam fázós. De ha ajtót nyitok, behúz a hideg, és nem akarok vacogni.
-Gondoltam átjövök a barátnőmhöz, ami olyan furcsa ebben a kusza világban-ült le a szemétkupac közepére. Leültem szorosan mellé. Nem szándékosan, csak a kanapét mindenféle cucc beterítette, így nem akartam semmibe beleülni. Némán néztük a filmet. Ekkor csöngettek, és ez már tényleg a pizzafutár kell hogy legyen.
-Kimennél érte?-néztem rá bociszemekkel, mire elmosolyodott.
-Hogy is mondhatnék nemet?- mondta és egy puszit nyomott a számra, majd felállta és elsétált az ajtóhoz. Ujjaimmal a számhoz nyúltam és végigsimítottam rajta, ott ahol Niall ajkát az enyémhez nyomta. Különös bizsergés járt át. Megmagyarázhatatlan. Elmosolyodtam. Annak ellenére hogy sosem csinált még ilyet, tetszett ez az énje. Behozta a pizzát én pedig kérés nélkül megosztottam vele. Kezdett feloldódni a hangulat. Boldogan nevetgéltünk, bírkóztunk és kritizáltuk a filmet, amire egyikünk se figyelt. Különös hogy csak így, simán is eltudunk lenni egymással. Mint Jenni és Louis. Erre a gondolatra lehervadt a mosoly az arcomról. Niall észrevette a hangulatváltozásomat.
-Mi történt?-kérdezte.
-Csak eszembe jutott Jenni és...
-Louis-vágott a szavamba-tudom. Szomorú, hogy így ér véget.
-Nem érhet véget. Jenni szereti. És akit ő szeret, azt nem engedi el-jelentettem ki.
-Louis is szereti. Drukkolunk nekik, de ennél többet nem tehetünk. Ez Louis "küldetése".
-Igazad van-mormogtam.
-Amúgy jól áll a pólóm-törte meg a témát.
-Ugye? Szerintem is-mosolyogtam.Hirtelen a derekamon éreztem a kezét, és az enyhe húzó erőt amivel magához von. Gyengéden megcsókolt, majd ez a gyengéd csók átváltott egy vad csókcsatává, aminek a végére leszedte rólam a pólómat, én pedig róla a sajátját, és már a nadrágját fejtettem volna le róla, mikor eszembe jutott hogy nekem most khm nem nagyon kéne akcióznom.
-Bocsánat-szabadkozott, miközben leszállt rólam.
-Semmi baj. Élveztem-nevettem fel, majd visszavettem a pólómat-pólóját.
-Ideje mennem. Jó éjt hercegnő-suttogta a fülembe. Egy utolsó csókot nyomott a számra, majd elment. Én pedig vigyorogva elpakoltam a nyilvános szenvedésem maradványait és felmentem fürödni és aludni.  Az ágyban önkéntelenül is elmosolyodtam újra. Rezgett egyet a telefonom, így utána nyúltam.
Folytatás SMS-ben?
Felnevettem és válaszoltam neki. Sokáig bombáztuk egymást üzenetekkel. Hülyéskedéssel, komolyabb témákkal, perverzebb témákkal. Nem tudom mikor érkezett az utolsó üzenet, amiben ez állt:
Jó éjt hercegnő <3 :)
És itt elnyeltek az álmok.

Zoé

Fáradtan keltem fel. Bár korán lefeküdtem, mert Liam és Én nem beszélünk, így nincs mit csinálnom, hiányzott. Hiányzott mellőlem, így hiányzott egy darabkám. Lementem a konyhába, ahol nagy meglepetésemre az asztalon egy váza volt, benne 62 (!) szál vörös rózsa. Ennyi napja vagyunk együtt. És köztük egy levél. Kiváncsian bontottam fel a borítékot.


Zoé,tudom hogy haragszol. Tudom, hogy azt hiszed nem szeretlek. De én szeretlek. Igenis szeretlek csak nem bírom kimondani előtted. Pedig én annyira akarom, de nem érzem magam elég... bátornak hozzá. Megkell értened. Szeretlek, írásos bizonyítékot adtam róla ezzel a levéllel. És hogy miért szeretlek? Kezdjük azzal hogy számomra Te vagy a legszebb lény a földön, a hosszú, egyenes barna hajad, a kék szemed, a pici, de annál aranyosabb szád, az orrod, amit te utálsz, de én szeretem. Szeretem ahogy nevetsz azokon a dolgaimon, ami másoknak nem vicces, szeretem ahogy reggel az én ingemben köszönsz, ahogy megcsókolsz. Ide írhatnék pár erotikusabb dolgot is, de nem fogok, mert ez nem annak készült. De, csak hogy tisztában legyél vele, Azon a téren is mindenedért odavagyok.
De nem hagyhatom ki a kedvességedet, a humorodat, a barátságosságodat, és a megunhatatlan elpirulásod. Lenyűgöz ahogy a te tested és az enyém illik egymásba. Hogy pontosan illeszkedünk egymáshoz lelkileg és testileg egyaránt. És ha ezek után kételkedsz bennem, azt sem bánom, mert tudom hogy én mindent megtettem.
                                                                                                   Liam

A levél végére könny csordogált a szememből. Letettem az asztalra, és abban a pillanatban két erős kar ölelt át hátulról.
-Érted már, ugye?- kérdezte, én pedig megpördültem és ajkaihoz kaptam. Régen csókolóztunk, de most szükségem volt rá. Elmosolyodott, és viszonozta. Már nem volt szükségünk szavakra, nekünk már ez is elég volt. Mert tudtam hogy szeret. Még ha nem mondja ki, akkor is. Mert a szerelem nem egy szó. Az egy érzés, ami áthat mindenhonnan, és nem tudod szavakba önteni. A szerelmet érezni kell-nem mondani.

Jenni

Ültem a repülőn, a fülemben zene. Kizártam mindent és néztem ez egyre távolodó földet. Nem bírtam. Ahogy a repülő távolodik, köztem és közte nő a távolság. És ezt én akartam így? Megcsalt- emlékeztettem magam századszorra is, de semmi haszna. Szeretem. Nem bocsátok meg neki. Mindennél jobban szeretem. Nem szabad újra megsértenem magam. AZ ISTEN SZERELMÉRE, A PÓLÓJÁBA KAPASZKODTÁL ESTE!!! Nem kezdtem el magamban beszélni. De hiába mondogatom ezeket. Nem tett semmit amivel felé dől a mérleg. Megcsalt. Elárult. Ezzel nekünk vége. Dühös voltam rá, leakartam ordítani a fejét, de nem tettem. Mert nem akartam hogy szenvedjen. Azt mondta mindig szeretni fog. Hát, amikor mással bújt ágyba, az nem tartozott az mindigbe. Hihetetlen milyen hülye számok vannak a telefonomon. Dühösen nyomkodni kezdtem. Egyszercsak egy olyan dallam szólalt meg, ami nagyon ismerős. A te telefonod, okítottam magamat. Tovább hallgattam. Nem vitt rá a lélek hogy megnézzem, úgy is rájövök. A felhők tanulmányozásával töltöttem azt a két percet. Amikor megszólalt egyetlen hang, amitől összeszorult a szívem. Persze, ilyenkor a telefonomnak is kedve van ilyen számokat adni. Már nyúltam volna a telefonomért, de megálltam. Miért ne hallgathatnám végig? Csak azért mert szeretem, és a hangjától hidegrázást kapok még mindig? (persze a szó legjobb értelmében) Mert a szavak, most különösen nagy hatással voltak rám.
Baby let me find out your secret
Let me in, just let me show you that I keep it
Close to my heart jump in the deep end
Just let me in and let me show you what i'm meaning'
Őszintén...én elmondtam neki a titkaimat és elárult. És ez ellen nem tehetek már semmit. És most elmegyek egy helyre ahol együtt voltunk, boldogok voltunk, és elmondtam neki a titkaimat. Könnyek gyűltek a szemembe, és kipislogtam őket. Lecsorogtak az arcomon, én pedig tovább hallgattam a zenéket. Unfaithful-Rihanna. Nem a legjobb választás. Meglepődtem mennyi olyan szám van rajta, ami megríkatna. De csak néha csordult ki a könnyem. Végre leszállt a gép. Összeszedtem magam és miután sikeresen landoltunk, leszálltam. Megvártam amíg megérkezik a bőröndöm, majd kimentem, és ott Marcus és Olív várt rám. Mosolyogtam, mert örültem nekik. Megölelgettem őket.
-Feltöltöttük az éléskamrát egészségtelen, cukros, sós nasikkal, idióta filmeket szereztünk be. Minden készen áll egy kis regenerálódáshoz és egy kis felejtéshez-karolt át Olív és a kocsihoz mentünk. Röpke 4 és fél óra múlva megérkeztünk. A szobámba vonszoltam magamat.Olív közölte hogy vacsorázunk egy fél óra múlva. Én addig eltámolyogtam a szobámba és elkezdtem pakolászni. Mindent a helyére rakosgattam. Ekkor megakadt a szemem valamin. A plakát. Lassan közeledtem felé. Mintha bánthatna. Nagy fényesség volt a szobában, a plafonról lelógó csillárnak köszönhetően. Így mikor kellő távolságba értem már tisztán láttam. Mind az öt fiú aláírása. És a legfontosabb alatt a legfontosabb szó. A legfontosabb mondat állt. Én pedig nem bírtam magam tartani tovább, és lerogytam a földre. Zokogtam, ilyen erős sírógörcs sosem tört még rám. Nem tudom meddig sírhattam. Percekig, órákig, napokig, hetekig is sírhattam volna. Most nem bírtam. Kiszakadt belőlem minden amit a szerelmi bánat okoz. Majd nyílt az ajtó és én csak annyira emlékszem, hogy Olív azt mondja behozzák nekem a vacsorát. Így a laptoppal az ágyamon, a vacsorával, és a barátnőimmel boldogítottam magam. Mindenki próbálta terelni a figyelmemet. Megettem a vacsit, ami nutellás kenyér volt, és egy zacskó chips illetve egy zacskó gumicukor is volt hozzá mellékelve. Így a cukor boldogságtermelő hatása mellett kicsit elviselhetőbb volt a dolog. Aztán azon kaptam magam hogy a rajongók levelein röhögök. Mivel Louis leállította őket, így már (csak) privát üzenet formájában vádolnak azzak hogy "szomorúvá tetted Tommo-t" satöbbi hülyeséggel. Én meg röhögtem rajtuk. Nem tudják, nem is sejtik. Az ő 'Tommo'-juk nem mondja el nekik hogy megcsalt. És nem az én hibám. Persze ki hinne neki? Végülis csak a barátnője lehet a hibás. Ő nem, hiszen ő sztár, ő tökéletes. Mielőtt kiírtam volna hogy megcsalt engem, inkább elbúcsúztam mindenkitől és lecsuktam a laptopot. Ekkor SMS érkezését jelezte a telefonom. Ismeretlen számról jött.
Hogy vagy?
Ennyi állt benne. Gondoltam válaszolok rá.
Ramatyul. Tudod ki vagyok?
Jennifer Summers. Én pedig egy jó barát. Beszélgess velem
Hát, mi bajom lehet. Elmentettem a számot jó barát néven.
Részletezed nekem miért is vagy ramatyul?-kérdezte.
Egy ideig gondolkoztam. Aztán úgy döntöttem nem érdekel, leírom egy idegennek.Mit számít, úgyse hisznek nekem. És így kezdődött hogy egy idegen emberrel akiről azt se tudom fiú-e vagy lány, esetleg transzfesztita, egy estét végig beszélgettem. Amikor azt mondtam felhívhatnám és úgy olcsóbb, azt mondta nem, csak SMS. Nekem pedig mindegy. És furcsa módon ez az idegen megnyugtatott. Sikerült úgy megnyugtatnia, ahogy eddig csak egy valaki tudott. Louis.