Hát igen mostanában neki kezdek írni és utána abba hagyom mert mást csinálok. Aztán meg nem tudok írni, és te megírod. Bocsiii megígérem hogy fogok írni! :) <3 ~Emily
Mint láthatjátok mostantól felfogjuk írni hanyadika van, mert már mi is kavargunk hogy mi van, így ez lesz a legegyszerűbb :)
38.rész
"I love him"
Augusztus 7
Jenni
Nos, 2 napja sínylődök itt, Lyonban. Mivel a házban nem nagyon van hely ami nem Louis emlékét kergetné, Zsófit ráncigáltam magammal a városba. Tegnap lementem a fürdőbe, de ott is kicsit ki voltam akadva. Így fürdőzés helyett a kertet választottam. Eric adta a True Love-ot, ami egy 1000 oldalas romantikus regény. A tegnapi napom elment ennek a könyvnek az olvasásával. Fantasztikus állapotba kerültem tőle. Így este már epekedve vágytam a Jó barát SMS-ére. Amit megkaptam. Egészen késő estig beszélgettünk. Ma pedig Zsófi és én ellátogattunk a városba. Elég nagy ez a város, de mégis olyan kellemes hangulata van. Mi kis alkoholisták borospincéket és pékségeket látogattunk. Olyan átlagos programok Franciaországban. Majd miután ezt befejeztük elmentünk vásárolni, majd egy kávé után haza mentünk. Vacsorázni nem nagyon volt kedvünk, így ő elment elvégezni pár feladatát, én pedig a házban kezdtem járkálni. Halk zongora szót hallottam, és megörültem. Szerettem hallgatni ahogy Marcus dalokat komponál. Furcsa dolgokat csinál szabadidejében, de én felettébb élvezem. Benyitottam a szobába. Egy szem zongora állt a közepén, és mellette Isaac, a zongorán ezermillió papírral.
-Kopp-kopp! Zavarok?- kérdeztem, majd odahúztam mellé egy széket és leültem rá.
-Nem. Te soha. Csatlakozol?-mosolygott, mire játékosan megütöttem a vállát.
-Nagyon vicces vagy. Zongorázol nekem?- kérdeztem boci szemekkel. Tudja jól, hogy én ezekhez a dolgokhoz béna vagyok. Szórakozottan bólintott és elkezdett játszni. Halkan énekelt mellé. Mindig is odavoltam a zongora hangjáért. Talán én vagyok a világon az egyetlen akit az hoz lázba ha egy pasi zongorázik. Bianka meg Nora a gitározó fiúkért van oda, Olív meg leszarja hogy tud-e hangszeren játszani. Norának is van férje, és ő is tud gitározni. Kicsit eltértem. De nem tagadom, sokszor szállnak el a gondolataim. Hallgattam a zongora kellemes hangját, amire számomra nincs szó. A dal szavait is értettem, az is nagyon szép volt.
-Kinek lesz?- kérdeztem amikor Marcus ujjai megálltak a billentyűk felett.
-Ömm.... nem hiszem hogy ismered. Egy francia lány, Cloe. Ő írta.
-Nagyon szép. Nem értettem teljesen, de nagyon szép-mosolyogtam rá. Viszonozta, majd játszott nekem még pár dalt. Este 7 felé, Olív benyitott.
-Marc, Jen, gyertek enni- mondta, mi pedig felálltunk és elmentünk vacsizni. Vacsora közben jött az első SMS.
Check twitter now, Louis wrote a very important thing :)
Úgy gondoltam ráérek később is ezzel foglalkozni, így befejeztem a vacsit, elköszöntem, bezárkóztam a szobámba, és visszaestem a katarisztikus állapotomba ami mások előtt nem nyilvánul meg. Lezuhanyoztam, majd bekapcsoltam a gépemet. Közben átöltöztem pizsamába és feldugtam a telefonomat töltőre. Ha a rejtélyes barátom azt mondja, valami nagyon fontosat írt, megnézem. Fájó szívvel ütöttem be a nevét. Lustán tekertem lejjebb, de közben furdalt a kíváncsiság. Ekkor megláttam. Honnan... Miért teszi ezt velem? Így nem segít egyikünknek sem a felejtésben. Nem bocsátom meg neki amit tett. De miért kell ezt tennie velem?
Guys, don't hurt Jenni, because I cheated her. I love her, so pls stop hate
A "beszélgető társamnak" nem nagyon mertem beszélni az érzéseimről, így csak annyit mondtam neki, hogy nagyon bánt az, hogy Louis nem monda el az igazat és engem hagy a pácban. Gondolom ezért írta hogy nézzem meg, mert akkor látni fogom azt hogy.... szeret. De én utálom őt! Nem szabad szeretnem. Utálom, utálom utálom..... Nem. Sajnos ez nem igaz. Imádom. Minden egyes négyzetmilliméteréért odavagyok. És sajnos ez nem változik. Az ismeretlen írt egy sms-t.
Have you seen?
Átgondoltam mit is mondhatnék neki.
Yes. I don't know what i do say
Oké, a nyelvtan érdekesen hatott ebben a mondatban, de jelenleg nem tudtam gondolkozni ezen.
Write something that u think
Nem teljesen értettem hogy gondolja.
for u or for him?
Louis
Ezután nem tudom mit írhattam volna neki. Majd látja twitteren, és remélem Louis is látni fogja. Gondolkodtam egy ideig, majd a billentyűzetet kezdtem koptatni.
@Louis_Tomlinson please don't do this. Neither me neither yourself. But it means a lot to me so thank you
Ezután csak lecsaptam a laptopot és elterültem az ágyon, kezemben a megrezzenő telefonnal. Nem válaszoltam rögtön. Néztem ahogy az ablakokon beszivárgó gyér fény megvilágítja a csillár kristályait. Miért nehezíti meg nekem a tovább lépést? Annyira szeretem. Nem akarom elveszteni, csakhogy már megtettem. Egy ilyen dolgot ritkán bocsát meg az ember. Főleg ha ennyire szereti. Minden porcikám ő érte sikított. Az ő illatát akarták, az ő érintését, az ő szavait, az ő hangját. Lázadok magam ellen. Egy részem azt kiáltja hogy tartsd magad az elvedhez, miszerint aki egyszer megcsal, másodszor is megfog. Ne bocsáss meg neki. Hagyd el. De a másik azt mondja hogy fogadd vissza, adj neki még egy esélyt, megbánta, nem tenne ilyeneket ha nem szeretne. De ennek az oldalamnak csak hinni akartam. De sajnos képtelen voltam rá. Milyen absztrakt feltételezés, hogy Ő, pont Ő, engem szeret? Semmi értelme. Annyi más ember lenne, aki nem lenne vele olyan mint én. Tudom hogy néha bunkó, makacs, önző és sorolhatnám még mi vagyok. És akkor Ő, aki kaphatna egy olyan barátnőt is aki csettintésre teljesíti az összes kívánságát, engem választ? Haha. Utálom magam a bizonytalanságomért. Mindig tökéletesen magabiztos döntéseket hoztam. Lehet hogy megbántam őket, de magabiztos voltam. Most pedig, választás előtt állva, nem tudom mit tehetnék. Választhatom hogy végleg kilépek az életéből, ami szinte lehetetlen. Hiszen Ő és a fiúk a baráti köröm. És akkor nem maradna nekem szinte senki. Csak Eric,Alane, Sophie és Adam. Elveszteném Harry-t és Zayn-t, Niall-t és Liam-et. És a másik út, ami minden ajtaját tekintve bizonytalan. Csak egy biztos dolog van benne. Újra boldog lennék. De ez sajnos azzal járna hogy visszafogadjam ami újra csak elveknek ütközik. És nem tesz szinte semmit az ellen hogy az első opciót válasszam. Úgy döntöttem hogy napolom a témát és válaszolok az sms-re, de előbb elolvastam.
WATCH LOUIS' TWITTER NOW!
OK, calm
Elegem van hogy Twitteren írogat. A világnak. Ismeri azt hogy "Privát"? Bár... nem mintha válaszolnék rá... Mert napjában 30x felhív 40x üzenetet küld, de egyiket sem méltóztattam felvenni/megnézni, nemhogy válaszolni rá.Felnyitottam (újra) a laptopot, és (újra) felmentem a nevezett közösségi oldalra, az említett oldalára. Meglepő dolog jött szembe velem.
Remember this? I do. I want it back
És egy kép. Egy szökőkútról. Sírás fojtogatott. Erre nem tudtam mit írni. Egyszerűen küldtem egy sms-t.
I have to go cry. It's too much for me. Good night, unknown
Bebújtam a takaró alá, mindent kizártam. Csak én voltam és a könnyeim. Majd megírtam egy utolsó üzenetet. De nem küldtem el. Nem akartam, csak megírtam és ültem felette, vajon mit kezdhetnék vele.
Louis
Miután elolvastam az utolsó üzenetét, az asztalra csaptam.
-Már megint elszúrtam- morogtam és a gépemhez hajoltam. Harry kíváncsian nézett fel rám. A konyha asztalnál ültünk.Elmondtam neki mindent amit csináltam és tervezek csinálni. Megdicsérte a tervemet.
-Hm?- "kérdezett" rá. Nem akarom hogy sírjon. Oké, talán érdekes úton közelítem meg a dolgokat, de annyi mindent tudok róla hogy számomra már így kézenfekvő megközelíteni őt. Mivel minden személyes hírközlési vonalamat elvágta, eltekintve a "jó barát" profilomat amivel hajlandó beszélni, de sosem az érzelmeiről.
-Sír-adtam az egyszerű választ.
-Esetleg nem kéne ilyeneket csinálni. Az első még oké volt, de a másodikkal csak megfájdítottad a szívét-mondta, miközben fel sem nézett a saját tömegkommunikációs eszközéből(laptopjából).
-És te ezt mégis honnan tudod?-kérdeztem.
-Axi-adta a szintén feltűnően egyszerű választ. Mit is gondoltam, hogy mit csinálna este 11-kor a konyhában a laptopjával....
-Nem tudom mit csinálhatnék. Azt mondta szeretné ha tennék valamit ami okot ad neki arra hogy visszafogadjam. Erre most kiakad azon hogy teszek valamit.
-Igen, mert nem úgy teszed ahogy azt kéne. Várd meg amíg haza jön és valósítsd meg a terved. Aztán meglátod-állt fel, és vonult el. Én egy ideig még üldögéltem az asztalnál. Vártam hogy Jenni talán ír nekem valamit. De nem. Így kikapcsoltam, és felmentem. Levetkőztem és befeküdtem az ágyamba. Mielőtt elaludtam volna, jött egy üzenetem.
I love him
Kipattantak a szemeim. Még egyszer elolvastam. Aztán újra és újra. Egyre szélesebb vigyor kúszott az arcomra. Muszáj volt kiadnom magamból valahogy, így átmentem Harry-hez és elkezdtem ugrálni rajta.
-HARRY! HARRY! SZERET! SZERET ENGEM! -ugrándoztam rajta négykézláb.
-Louis...-morgott alattam, de nem hagytam abba-Mi történt?
-Harry, Jenni azt írta nekem, mármint a másik nekem, aki én vagyok csak nem....
-Értem, de mond már!-szólt rám.
-Na szóval, azt írta neki hogy szeretem őt. Érted? Szeret engem!
-Louis, ez nem tudom miért olyan nagy dolog, eddig is tudhattad volna, hiszen nem azért szakítottatok mert nem szeretitek egymást, hanem azért mert megcsaltad. És attól még szerethet-okított ki, de hallottam hogy örül. Azt hogy annak örül-e hogy szeret, vagy annak hogy én örülök nem tudom, de nagyon boldog voltam. Kimentem a szobából és végig hívogattam a fiúkat és Emit a nagy hírrel.Zayn nem vette fel. Mindenki lenyugtatott és elismételték amit Harry. Kivéve Emit.
-Louis, ez azt jelenti, hogy szeret. Nem azt hogy megfog bocsátani. Csak azt hogy szeret. Azt a valakit, akinek nincs neve, őt szerette eddig csak. Rajtad kívül. Ha belőle képes volt kiszeretni kevesebb mint egy hónap alatt, szerinted belőled nem tudna?
Ez lelombozott. Igaza van. Az hogy megírta hogy szeret, azzal megint csak 0-nál vagyunk.
-De. Kitudna. De még két hétig nem jön haza... és ha addigra túllép rajtam? Akkor én mihez fogok kezdeni?
-Akkor drága már nem tehetsz semmit. Imádkozz. Ennyit tudok mondani.
-Köszönöm. Szia-raktam le a telefont. Elszomorodtam. Visszafeküdtem. Elaludtam. Semmilyennek éreztem magam. Olyannak aki kívülről szemléli a világot.
Emi
Amikor Louis hívott történetesen Zayn-nel voltam. Valami agyatlan filmet néztünk, ő már aludt. A beszélgetés után fújtattam egyet. Sajnáltam őket, de nem hagyhatom, hogy tévhitben legyen. Akkor csak összetörne a szíve. Pontosabban az összetört szívét beraknák egy darálóba, és még apróbb darabokra kaszálnák. Meleg érintést éreztem az oldalamon, majd egy áll a vállamba fúródott.
-Ki volt az?-kérdezte alvástól rekedt hangon.
-Louis-mondtam egy sóhajt eresztve ki magamból.
-Inkább nem akarom tudni-morgott.
-Megyünk aludni?- kérdeztem.
-Ühümm-dünnyögte és elengedett. Bementünk a hálóba. Elkezdett előttem vetkőzni. Na nem mintha zavart volna csak... Na igen. Kicsit prűd vagyok. Igaz hogy egyszál semmiben is láttam már, de azért mégis csak.
-Zayn, mi lenne ha nem előttem vetkőznél?- álltam meg a szoba küszöbén. Még lehúzta a pólót a feje felett, így már csak nadrág volt rajta.
-Zavar, cica?-kérdezte huncut félmosollyal.
-Zavar, kutya- puffogtam. Utáltam ha elkezd állatoknak hívni. Nevetett és elindult felém. Még mindig bennem volt egy kis kényszer hogy ilyenkor hátráljak, de ez már csak automatikus volt. Megállt előttem egy kicsivel. Lenézett rám.
-Nem vagyok kutya, és miért zavar láttál te már kevesebben is- kuncogott.
-Tudom, tudom de akkor is. Én sem öltözök előtted-durciztam tovább. Erre hangosan felnevetett és magához húzott. Tudom hogy ez most nem egy romantikus ölelés. Ez egy "legyőztelek" ölelés. Mindig ezt csinálja. Tudja hogy utálom hogy magasabb nálam. Sokkal. Ezért kell lenéznie rám, és lehajolnia hozzám, satöbbi. Alacsony vagyok, és ezt felhasználja ellenem. Sikerült kiszabadítanom magam.
-Akkor öltözz itt, mit bánom én- adtam meg magam. Diadalittas mosollyal átöltözött én pedig próbáltam nem bámulni. Nagyon. Inkább levezett a tekintetem a csuklómra. Ott ékeskedett Zayn szülinapi ajándéka. Egy karkötő volt, vékony aranyláncon egy egyszerű végtelen jel. Nem csicsás, semmi flinc-flanc mégis mindennél szebb. Legalábbis számomra. Azt mondta, hogy ezzel azt akarja nekem jelezni, hogy ha majd elmegy, emlékezzek rá, hogy ami elmegy, vissza is jön. És ő mindig visszafog jönni. Hozzám. Elmosolyodtam. Zayn előtt lebírtam gyűrni a gátlásaimat, mertem önmagam lenni mellette. És szerettem. A hangja zökkentett ki a révedezésből.
-Átöltözöl?- kérdezte. Felpillantottam, és már az ágyban terpeszkedett.
-Aha-elsétáltam a táskámig és elővettem a pizsamámat. Kiakartam menni a fürdőbe, hogy átvegyem, de Zayn az ajtóban állt, így nem tudtam kimenni. Észre se vettem, hogy kikelt az ágyból.
-Kiengednél?
-A-a. Én előtted öltöztem, te is itt fogsz!-jelentette ki fölényesen.
-Előtted?-aggodalmaskodtam.
-Előttem-bólintott. Puffogva fordítottam hátat neki. Elmentem egy távolabbi pontra és háttal neki kezdtem vetkőzni. Éreztem a tekintetét rajtam, és mikor felöltözni készültem átölelt hátulról. Elpirultam. Sose látott fiú-rajta kívül- meztelenül. Nem éreztem magam valami magabiztosnak előtte.
-Annyira gyönyörű vagy-suttogta és lágy puszikat nyomott a nyakamra és a kulcscsontomra.
-Zayn, én szeretnék öltözni- világosítottam föl, remegő hangon. Nem voltam túl meggyőző.
-Nem hiszem hogy sikeres lesz-motyogta. Elém állt és megcsókolt. Derekamat átölelte és közelebb vont magához. Lehunytam a szemem és élveztem a finom ámde érzéki csókját.A következő pillanatban az ágyon találtam magam. Alattam pedig Zayn. Mikor jutottunk mi idáig? Nem tudom mi vezénylet, de most én csókoltam meg. Felé hajoltam és ajkamat az ővéire nyomtam, felsőtestemet gyengéden az övéhez érintettem. Beletúrtam a hajába. Ő a csípőmet tartotta, és viszonozta a csókomat. Gyengéden simogatni kezdte a hátam, az oldalam, keze bejárta a testemet, és felfedező utat tett mindenhol. És aznap este ismét a részévé váltam. Közelebb kerültem hozzá. És az egyetlen dolog ami rajtam maradt, az a karkötő, amit tőle kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése