E

Ezt a részt a szórakoztatásotokra hoztam! Egyedül írtam és igazán elégedett vagyok vele.... vagy nem xd mindegy is. a hossza rövid de annyira nem is rossz. Én ezt a részt töltelékrésznek nevezném,*Ariel

34.rész

E

-Ahh Adam én rohadt fáradt vagyok- ültem le a terem szélén elhelyezkedő padra. A fiú is lerogyott mellém.
-Én is... Amanda kicsit túlzásba viszi ezt a koreográfiát- fújtatott és egy húzásra megivott vagy fél liter vizet. Ami persze lehetetlen, de nagyon gyorsan ürült a vizes palack. Egy kis pihegés után elmentünk öltözni és negyed óra múlva már az utcán álltunk és Sophie-t vártuk aki kecsesen üvöltözött a tánciskola portásával. Adam meg a telefonját nyomkodta mosolyogva. Én pedig a hajamat rendezgettem. Végre Sophie is befejezte a kárálást és csatlakozott hozzánk.
-Bazd meg Adam! Rakd már le azt a kibaszott telefont!- rötyögött Sophie és egy hirtelen mozdulattal kikapta a fiú kezéből. Kiváncsian ugráltam át az ő oldalára. Engem is érdekelt Adam kivel beszélget ilyen bőszen. Sophie vigyorogva gubbasztott, hogy Adam ne érje el, én pedig mellé ügyeskedtem magam, és a telefon remegése megnehezítette az olvasást, de lassan ki tudtam betűzni. Bogi.
-Uhh Ad én azt hittem a fiúkat szereted!-kaptam rá a tekintetem, mire elpirult.
-Csak... olyan...-hebegett-habogott össze vissza.
-Tökéletes, gyönyörű, csodálatos?- trillázott gúnyosan Sophie amikor vissza adta a telefont, Adam pedig duzzogva zsebre vágta.
-Hahaha... De vicces ma valaki-dünnyögött.
-Emi, mai programod van már?-kérdezte hirtelen témát váltva Soph.
-Hát haza megyek, Zayn átjön és megnézünk valamit.
-Ohh... Jenninek van programja?- kérdezte.
-Ömmm... Lovagolni megy, miután pedig Zayn elment gondolom valamit csinálunk 4-esben Jemivel és Mónival.
-Adam?-fordult az említetthez.
-Nekem... programom van-ködösített.
-Kivel?-kérdeztük egyszerre.
-Bogiiii-húzta el az utolsó betűt.
-Randiztok?-vágtam rá rögtön.
-Nem. Csak elviszem vacsizni-tettette a nem törődömöt, de tisztán látszott rajta hogy odáig van a boldogságtól.
- Adam. drágám, azt hívják randizásnak- mondta Sophie olyan hangsúllyal, amivel a fogyatékosoknak magyaráznak.
-Akkor az- villantotta meg mosolyát. Az út további része eseménytelen volt. Mikor haza értem egy Jenni és egy Louis hempergett a konyhában. Szerencsémre Louis háttal állt, Jenni meg a pulton ült előtte, szóval nem láttak, és én se sokat belőlük. Azt azért sejtettem, hogy itt eredetileg főzés akart lenni, a félig összeállított valami alapján.Nekik biztosan élvezetes a konyhában csókolózni, nekem kevésbé volt élvezetes azt nézni ahogy felfalják egymást. Egy sokat jelentő torok köszörülést ajándékoztam. Olyan gyorsan rebbentek szét, hogy szinte nem is láttam.Jenni próbált minnél gyorsabban vörösről emberibb színeket felvenni. Louis meg csak zavartan álldogállt, ellenben ki volt pirulva.
-Szia Emi-nyögte ki végül Jenni.
-Sziasztok! Neked nem az irodában kéne lenned?-érdeklődtem, és nem zavartatva magam leültem a bárszékre.
-Apa azt mondta főzzek valamit, mert haza jön ebédelni. Aztán áthívtam Louis-t segíteni...-szakította meg a történetet.
-Hát végülis segített, más kérdés miben-tettem a hanyagot.
-Ja-szűkölködtek a válaszokkal. Louis az órára pillantott.
-Nekem mennem kell, ha nem akarom hogy Isaac rajtakapjon hogy az ő gyönyörű lányát bűnre csábítom-kacsintott Jennire, aki egy felettébb szórakoztató nézéssel viszonozta ezt a megszólalást.
-Nagyon poénos vagy, de egyetértek-fogta meg a kezét. Louis közelebb húzta magához és egy gyengéd csókot kezdeményezett a lány felé. Inkább a pult tanulmányozásával kötöttem le magam, mint hogy a búcsúzásukat végig nézzem. Mikor úgy döntöttem, biztosan abbahagyták mát, felnéztem. Mondjuk azt hogy nem hagyták abba. Sőt, még durvábban folytak bele.
-Oké, tudom hogy nagyon nagy a fizikai fájdalom ha nem tudjátok egymást szájon át lélegeztetni, de hagyjátok abba- nyavalyogtam, mire Louis szemei kinyíltak, és azzal a szemével amit én láttam rámnézett és kacsinott egyet, majd újra becsukta. Végül Jenni állította meg a csókot.
-Szia Louis-köszönt el ellentmondást nem tűrően.
-Szia-simított végig ez arcán, majd végleg elengedte és eltünt. Jenni arcára egy széles vigyor került, és kezébe temette az arcát. Egy ideig így állt, majd magát legyezve kihúzta magát. Arcán még felfedezhető volt az enyhe pír. Egyértelműen zavarba hozta amit most csináltak.
-Dúl a love?-kérdeztem, miközben a pulton heverő petrezselymet kezdtem birizgatni.
-Nem publikus-zárta rövidre a beszélgetést, de innen láttam, hogy legszivesebben visítozna és ugrálna. De most valamiért nem teszi. Visszatért a főzéshez. Petrezselymes krumplit csinált, fűszeres hússal. Mire befejezte, Isaac pont megérkezett.
-Sziasztok lányok!-mosolygot ránk, majd ledobta a zakóját egy székre, a nyakkendőjét meglazította és az ingjén kigombolt két gombot felül.
-Tessék!-tette le az apja elé a tányért Jenni. Én is szedtem magamnak, és Jenni is majd csatlakoztunk. Közben ők megbeszélték a holnapi forgatást.
-Akkor hol is lesz a holnapi fotózás?-kezdte Jenni.
-Reggel 10-kor jelenés egy fotó stúdiónkban a belvárosban. Ide nekünk is mennünk kell, ás a fiúknak is. Aztán másnap szintén fotózás. Ugyanott, ugyan abban az időpontban.
-És mikor van vége?
-Olyan... hát a fiúknak utána menniük kell 5-re valahová, addig kell végeznünk. De ez csak próba fotózás lesz, másnap készülnek majd az igaziak. Végül úgy döntöttünk egy kis videót is csinálunk amiben körülbelül bemutatkoznak és elmondanak néhányat a cuccaik közül. Aztán a médiások ügyködnek vele és kész-sorolta Isaac két falat között. A további ebéd csendben telt. Furcsa hogy csak nekem szúrt szemet, hogy Jenni sálat hord. Azt hiszem Louis kisebb birtoklási mániában szenved.Befejeztük, Jenni és Isaac bementek az irodába, én pedig Jemit és Mónit hiányolva felmentem a vendégszobába. Ott találtam egy lapot amire az volt írva "elmegyünk Bogival, Timivel,Zoéval,Zsófival és Kamival vásárolni". Elérkezettnek tartottam felhívni Zayn-t. Felhívtam, és beharangozta hogy 20 perc és itt van. Addig elmentem zuhanyozni és átöltöztem. Mikor már felvettem az összes ruhámat, akkor csöngettek. Lerohantam és kitéptem az ajtót a helyéről. Zayn állt ott, nem meglepő módon. Behívtam és bezártam a házat.

Zayn

Igaz, hogy együtt vagyunk, de én nem érzem. Nem érzem azt amit régen. Mármint... Mindennél jobban szeretem, és hiszem hogy ő is szeret engem. De olyan távolságtartó lett. Tudom, ez csak is az én hibám. Látom rajta hogy nem bízik meg bennem annyira, mint régebben. Nem akarom hogy emiatt kihaljon a kapcsolatunk. Most is fél méterre tőlem ül, és úgy nézünk filmet. Csak egy karnyújtásnyira van tőlem, de mégis olyan távol. Hiányzik ahogy elpirul amikor kedves dolgokat mondok neki, amikor zavartan lesüti a szemét ha megdícsérem, a kaján csillogás a szemében, amikor a visszafogott jellemét leveti magáról. Mind hiányzik. eddig bármikor megkaphatnám, de elrontottam. Ki kell valamit találnom, de nagyon gyorsan. A film után egy kicsit egyedül kellett maradnom. Megcsókoltam mielőtt eljöttem, de ez nem volt az igazi. Csak halványan éreztem a viszonzását. Ez is hiányzik. Mindig utánam kapott amikor megcsókoltam. Most pedig, látható hogy megváltoztak a dolgok. Már sötét volt. Néhány autó fényszóróját éreztem amikor elmentek mellettem. Elég elhagyatott ez a környék, hiszen itt mindenki reggeltől estig dolgozik. Nincsen senki aki az utakon járhatna. A hűvös levegő egyre beljebb vitt a város rengetegébe. Egyre több emberrel találkoztam, de én csak mentem és mentem. Kétségbeesetten kutattam egy olyan dolog után amivel megmenthetem a.... menthetőt. Egy kirakat előtt megtorpantam.Felnéztem a kék neonra, és az ajtón díszelgő "Vigyázz, csúszik!" felirat tanulmányozása után benyitottam. Ez tűnt az egyetlen megoldásnak. Ez az egy, ami lehet hogy hülyeség volt, de nekem mindent megér a bizalma. És én minden áron vissza fogom szerezni.
~*~*
Nem bírtam ki, és folyton a csuklómra tévedt a tekintetem. Mikor kéne megmutatnom neki? Vagy egyszerűen csak észre veszi valamikor? Ültem a kanapémon és nem tudtam eldönteni. Végül nem bírtam és felhívtam.
Szia Zayn!-szólt bele fáradtan. Igaz, éjfél felé járt az idő,  tehát megértem.
Emi! Kérlek gyere át! Azonnal!-kicsit parancsolgatósnak hangzott.
Mi történt?- hangjából aggodalom csengett ki.
Semmi csak kérlek.... gyere!-vettem finomabbra.
Rendben. Nem sokára ott leszek-mondta és letette- Hátra hajtottam a fejem és a plafont bámulva merengtem.
Emi
Felkeltettem Jennit hogy öltözzön. Nem értette mi van, de követte az utasítást. Felvettem a ruháimat amiket a földre dobtam és lent vártam Jennit.
-Miért kellek neked?-kérdezte kicsit kómásan.
-Vigyél el Zayn-hez!- kérleltem. Kicsit kijózanodott, és a kocsikulcsért nyúlt. Valahogy sikerült elvergődnünk hozzá. Engem kirakott, ő pedig elhajtott.  Megrohamoztam a lakását. Rátenyereltem a csengőre. Nyílt az ajtó és berántott rajta. Levettem a kabátomat és a cipőmet, majd követtem a nappaliba. Leült, én pedig mellé. Nagyon hallgatag volt. Egyszercsak a pulcsijának széléhez nyúlt.Felhúzta a pulóverének az ujját. Nem értettem mit akar ezzel. Közelebb hajoltam. Némán nézte minden mozdulatomat, ahogy vizsgálom a karját. És ekkor észrevettem. Nem volt nagy, nem volt kirívó, szinte nem is látszott. De ott volt. Egy kicsinyke E betű díszítette a csuklóját.Egyszerű, fekete. Semmi más. A bőre még egy kicsit vörös volt körülötte.
-Mi... Miért tetted ezt?-kérdeztem hebegve.
-Mert fájt látni hogy még mindig nem bízol meg bennem- válaszolt halkan. Elkezdtek gyűlni a könnyek a szemembe. Összefontam az ujjaimat az övével. Néztem ahogy kezeink egybe olvadnak. Közelebb bújtam hozzá. Most igazán közelinek éreztem magamhoz. Sok idő után sikerült újra bíznom benne. Másik kezemmel megmarkoltam a pulóverét, és fejemmel mellkasára dőltem.
-Szeretlek Zayn!- mondtam ki, amit már mióta nem mondtam. Éreztem ahogy gyorsul a szívverése, és átölel, magához húz.
-Én is téged!- suttogta és állát a fejemen nyugtatva ücsörögtünk tovább. Elszenderedtem. Mindketten elaludtunk. Hihetetlen amit értem tett. Hiszen miattam tette, ergo értem tette. Örökre magába zárt engem, és én is őt. Ezen nem tud senki se változtatni.

Asszisztens

 Hali mindenkinek! Itt a kövi rész! :D Emily hétvégén Visegrádon volt én meg egy csomó ötletet találtam ki... Szóval szupi... Mellesleg a felvételizőknek meg :// sok szerencsét?? hát nem tudok mit mondani... de ezt olvassátok Emily nem is írt hozzá olyan sokat... ha nézem.... na mindegy *Ariel

33.rész

Asszisztens

 

Louis

Valaki bökdösött reggel, és ez volt az oka annak hogy felkeltem. Kinyitottam a szemem és Kami vigyorgó képével találtam szemben magam.
-Kényelmes a kanapé?- kérdezte miközben kiegyenesedett.
-Nagyon-nyüszögtem, miközben felültem. Miután leültünk tévézni, minden jel arra mutat, hogy bealudtam.
-Jenni üzeni hogy 5 perced van hogy odaérjetek a tárgyalásra, különben az apja kifog titeket herélni-jött be a telefonommal a kezében Bogi-Mellesleg cuki a háttérképed- vigyorgott és nekem dobta a telefont. Morogva elrejtettem a zsebemben.
-Problémád van azzal hogy a barátnőm van a háttérképemen?- indultam felfelé, és közben lehúztam a pólómat.
-Ne zavartasd magad!- kiáltott utánam Kami.
-Nem fogom!- kiabáltam vissza. Gyorsan átöltöztem s bedörömböltem Harry ajtaján.
-Megyek!- szólt ki, majd kinyitotta az ajtót.
-Öltözz! Gyorsan! Isaac kifog herélni, de nekem szükségem van még erre a testrészemre!-hadartam, majd berohant és ő is átöltözött. Amíg rendbe kapta magát lementem és elővarázsoltam egy almát. Azt rágcsáltam, amíg Harry nem jött le hatalmas dörömböléssel.
-Mehetünk!- kiáltott, de még kiadott egy utasítást az otthon maradó 2 lánynak-Ha Axi felébred segítsetek neki, vagy mit tudom én mit szoktak csinálni a csajok ilyenkor, csak hozzátok rendbe- majd kivágtattunk a kocsiba és elhajtottunk. Kicsit kiment a fejünkből hogy ma megint tárgyalásunk lesz. Bár felesleges bemennünk, mert úgyis kitalálok valamit amivel mindenkire idegsokkot hozok és befejezzük. De ha mégse, elkezdek visítani és nem hagyom abba. Igazán szép tervek. A lehető leggyorsabban hajtottunk a hatalmas épülethez, és amíg Harry parkolt én az ajtóhoz sétáltam és ott várakoztam.
-Louis!- hallottam meg Jennit, és megfordultam. Épp akkor jött ki az ajtón- Már vagy egy órája itt kéne lennetek!
-Te mit keresel itt?- csodálkoztam. Fekete szoknya, és fehér blúz volt rajta, egy elegáns magassarkúval. Haja felvolt fogva egy csattal.Nem így szokott öltözni.
-Apa asszisztense szabadságon van, és megkért hogy segítsek neki. Utálom ezt a szoknyát- morogott és elkezdte lefelé rángatni a nevezett ruhadarabot.
-Szerintem csinos vagy-mosolyogtam rá. Felnevetett és megrázta a fejét, de semmit nem mondott.
-Szia Jenni! Hát te?- csatlakozott hozzánk Harry.
-Segítek apunak. Indulás fiúk, apa már ideges- majd sarkon fordult és bement. Követtük a hatalmas recepcióhoz.
-Mike! A többi fiú már itt van?-kérdezte futtában a recepciós csávót, aki sietve kotorta fel a papírokat az asztalán.
-Hát... Mr.Payne már megérkezett, ahogy Mr. Horan is, de Mr. Malik nem.
-Hmm... És hol vannak?-sürgette Jenni. Egészen ijesztő főnökasszony szerepben, de nekem bejött.
-Mr.Summers behívta őket az irodájába amíg mindenki ide nem ér-válaszolt-A tárgyalás a 3/A-n lesz, 12-es terem.
-Köszönöm! Fiúk!-nézett vissza ránk-Indulás!- majd egy fémdetektor alatt áthaladva elértük a három egymás melletti liftet, és Jenni benyomta a hívógombot. Amíg vártunk hogy jöjjön a lift, Jenni felém fordult.
-Louis, a mai tárgyaláson viselkedned kell! Értve vagyok?- nézett rám szúrósan.
-De unalmas-nyafiztam.
-Nem érdekel! Befogod és próbálsz apára figyelni. Én is ott leszek, nem akarom hogy lejárass-puffogott, miközben karjait összefonta maga előtt. Egy kicsit közelebb léptem hozzá.
-Akkor főleg nem tudok oda figyelni-villantottam rá egy mosolyt, amiért -bár nem mutatja - jól tudom, hogy odáig van. De most ez sem volt hatásos.
-Louis!- váltott fenyegetőzővé, de ekkor egy halk csengéssel megérkezett a felvonó. A liftben- tekintve hogy nem egyedül voltunk- csendben vártuk hogy felérjünk a harmadik emeletre. Mikor megérkeztünk kifurakodtunk az emberek közül. Innen csak Jenni tudta tovább az utat, így mögötte siettünk. Néha neki mentem pár embernek, mert nem túl illendő módon Jennit fixíroztam, ami nem is meglepő annyira tekintve hogy ebben a szoknyában vadítóan tökéletes a hátsója. Nyersen fogalmazva: jó segge van. Mielőtt belerohantam volna egy kávésbögrével siető titkárnőbe, Harry elrántott és huncut mosollyal rázta a fejét.
-Szerintem lesz még időd nézegetni Őt, most inkább figyelj!- kacarászott. Próbáltam követni az utasítást, több kevesebb sikerrel. Végre odaértünk Isaac irodájához. Bekopogtunk, majd Jenni benyitott.
-Szia apu!-köszönt vidáman. Mi is követtük és Isaac vidám tekintetével találkoztunk, amivel a lányát nézte. Igazán büszke lehet rá, ha így tud rá nézni. Majd ránk vetett egy kissé ideges pillantást.
-Fiúk, nektek egy órája itt kéne lennetek!-dőlt előre a vöröses fa íróasztalon-Liam pontosan érkezett, Niall fél órás késéssel jött, ti egy órással, de hol van Zayn?- mennydörögte. Szóval ilyen Isaac amikor dolgozik. Elég félelmetes. És mintha tudta volna hogy őt keressük, megcsörrent a telefonom és Zayn neve jelent meg a képernyőn. Jenni kikapta a kezemből, és beleordított.
-Zafira ha nem tolod ide a segged, de iszonyatosan gyorsan, kidoblak a tizedikről!-majd jött a válasz és letette. Zsebre vágta a telefonomat.
-Jenni, nem akarod visszaadni?-vontam össze a szemöldökömet.
-Minnél kevesebb eszköz, annál jobb-mondta és leült az egyik fal mellett ácsorgó kanapéra.
-Jenni, a gyógyszer reklám statisztikáit átküldted?-fordult a lánya felé Isaac.
-Igen, csatoltam a fájlt. Mikorra rakták át a fiúk tárgyalását?
-11-kor, szóval fél óra múlva kezdünk. A menedzsment már megérkezett, az ügyvédeink és a design tervezőink is itt vannak. Leszólnál Mike-nak hogy ha Mitchell megérkezik akkor nem abba a tárgyalóba menjen? Hanem a 4/B, 5-ös terembe- kérdezte, mire Jenni bólintott és kiment az irodából, majd pár pillanatra rá visszatért, Zayn-nel a sarkában.
-Elintézve. Lassan menni kéne, nem gondoljátok?-kérdezte nyugodtan, mire mindenki felállt a helyéről és követtük Isaac-et és Jennit. Egy szinttel feljebb mentünk, és egy hosszú üvegfolyosón mentünk végig, mire a végén egy hatalmas faajtó mögött megleltük a tárgyalót. A szemben lévő fal üvegből volt, így tökéletes kilátást nyújtott a városra. A többi fal faborítású volt, néhány képpel az oldalán. A terem berendezése egy hosszú, ovális asztal volt, körülötte székek. Az asztalfőn egy őszülő ember foglalt helyet, Mr. Loffonden, a cég vezérigazgatója. Mellette jobbra Isaac széke volt, mint a cég vezérigazgató-helyettese.Mellette Jenni, mint az asszisztense, és utána pár reklám manager, designer, pénzügyi specialista, a vállalat jogászai és még kitudja kik, a vele szemben lévő oldalon helyezkedett el a mi "csapatunk". Mi 5-en, Paul, Ralf, az egyik jogászunk, ügyvédünk vagy ki tudja mink, Emma a stylistunk, egy médiafelügyelő, név szerint Tara. A sminkesünk Clara. Meg további néhány nagyon fontos ember, akiknek tudnom kéne a nevét. Kéne. Mindenki elfoglalta a helyét és megkezdődött a tárgyalás. Először az anyagiaknak estek neki, ami végtelenül unalmas volt. Már éppen mocorogni kezdtem, mikor szembe akadt a tekintetem Jenniével. Szikrázó pillantásokat vetett rám. Csak most vettem észre hogy pont szemben ülünk egymással.Figyelmét újra a tárgyalásra és az előtte halmozódó papírokra irányította, hiszen most asszisztens, mégse ülhet karba tett kézzel.Ralf az infláció fontosságáról beszélt, meg a vallási nézetekről, aminek mi köze van az árhoz, azt nem teljesen értem, de ő a szakember. Én pedig Jennit néztem, szinte faltam a szemeimmel. Felnézett, gyönyörű kék szemei találkoztak az én makacs tekintetemmel, egy kicsit elpirult, és lehajtotta a fejét. Nem lehet semmi kifogása, nem rosszalkodtam. Megse mukkantam. Az más kérdés amikor ő beszélt kicsit akadozott, mert érezte magán a tekintetem, tudta hogy nézem. És azt is sejthette hogy a perverziómat most igazán szabadjára engedhetem a fejemben. Van időm. Nem igazán tudtam megtartani a tekintetem egy testrészén se. Cikáztam az arca, a dekoltázsa és a szája között. Egyre égetőbb érzés uralkodott el rajtam. Szinte légszomjam lett attól hogy ajkaimat nem egyesíthetem az övéivel. Mikor kicsit kidugta a nyelvét, hogy megnedvesítse ajkait, majdnem felpattantam és rávetettem magam. De inkább lehajtottam a fejemet és nadrágomon lévő kis foltot kezdtem vizsgálni, és gondolkoztam azon, vajon hogy került oda? Hiszen reggel tiszta volt. Mit önthettem rá? Talán az almával.... Vagy Kami és Bogi megint valami rettenetesen viccesnek gondolt ötletnél fogva belelocsoltak valamit a ruháim közé? Nem, hiszen csak egy kis folt.
-Rendben-állt fel Mr.Loffonden, aki magát nemes egyszerűséggel Lofinak hivatja-Fél óra, és folytatjuk az érdekesebb résszel. A díszlettervezőnk is nem sokára itt lesz, csak a kislányát ment meglátogatni a kórházban, így felezőben jön. Szóval, fiúk, ha kérhetem most figyeljenek, mert én igazán kíváncsi vagyok a maguk ötleteire is. Köszönöm-majd elindult. Mindannyian felálltunk és kinyújtóztattuk elgémberedett végtagjainkat. Jenni a mappáit szedegette össze. Udvariasan megvártam, de annyira nem voltam udvarias hogy segítsek neki. Abból úgy is az lett volna, hogy idióta vagyok és mindent elrontok. Mikor befejezte otthagyott mindent az asztalon. Kimérten beért mellém és elindultunk.
-Köszönöm hogy viselkedtél az unalmas részén a tárgyalásnál. Lofi kicsit hiányolta is a hülyeséged. Viszont leköteleztél volna ha nem engem vizslatsz, mert nem tudtam koncentrálni- duzzogott, de közelebb bújt hozzám, így átkaroltam a derekát. Néhány ember aki elhaladt mellettünk-persze főleg férfiak- megbámultak minket, de valamiért úgy éreztem, sőt tudtam hogy Jennit nézik. A főnök kicsi lánya megnőtt, és igazi nővé érett, belehet próbálkozni. Nem, nem hinném. Kitört belőlem a féltékenységgel keveredett düh. Szinte lángoltam belülről, de próbáltam fékezni magamat. Persze a nők is megbámultak minket, de ők gondolom inkább azért hogy elkönyveljék hogy együtt vagyunk. Ugyanis nem hiszem hogy a 30-as, 40-es éveikben járó hölgyeknek pont én lennék a fixa ideál.
-Louis, nem hiszem hogy apa értékelné ha lila foltokkal gyarapodna a derekam- suttogott Jenni. Észre se vettem, hogy milyen erősen nyomom bele az ujjaimat a bőrébe. Lazítottam a szorításomon.
-Nagyon csinos ma Jennifer!- bókolt neki egy mellettünk elhaladó 25 év körüli, öltönyös fickó.
-Köszönöm Ty, neked is nagyon jól áll ez az öltöny! Hordhatnád gyakrabban!- mosolygott rá, majd eltünt a kanyarban ahonnan mi jöttünk. Dühösen horkantottam egyet.
-Louis?- nézett rám érdeklődve.
-Idegesít ez a hely!- fújtattam, de tovább ballagtunk a hatalmas üvegablakok mellett.
-Miért? Mindenki kedves, mindenkivel. Általában. Ez egy reklám ügynökség, mi idegesít rajta?-moslygott rám. Azt hiszem sejti mi a bajom.
-Az hogy... semmi....-vontam vállat, mire lefejtette derekáról a kezemet és összekulcsolta ujjainkat.
-Az zavar hogy Ty bókolt nekem? Könyörgöm, 27 éves és díszlettervező! Ő fogja csinálni a reklámfilmeteket. A kislányától jött. Mindig megdícsér ha bejövök apához- mesélt nyugtató hangsúllyal.
-Nem, az önmagában nem zavar-persze hogy zavart, de mégse mondhatom neki hogy ne beszéljen senkivel- de minden középkorú férfi úgy néz rád, mint apuci kicsi lányára akit meglehet szerezni, és ezzel a főnök szívébe férkőzni. Pedig elég nyilvánvalóan itt vagyok-kezdtem el integetni, mire egy szembejövő ember zavartan visszaintett- és a barátnőm nem egy megszerezhető tárgy- morogtam. Jenni kuncogását hallottam magam mellől. Majd hirtelen berántott egy szobába. Becsukta az ajtót, majd felém fordult, és neki lökött a falnak. Meglepődtem egy kicsit. Egyik kezét felcsúsztatta a mellkasomra a másikkal a kezemet fogta.
-Én csak a tiéd vagyok!- suttogta, majd a meleg levegő megcsapta az arcomat, és száját az enyémekre tapasztotta. Fordítottam a helyzeten, így én préseltem neki a falnak.Sötétbarna hajába csúsztattam a kezemet és kiszedtem a hajcsattot a hajából, így hosszú göndör fürtjei szabadon omlottak lefelé a vállaira. Beletúrtam a hajrengetegbe, és élveztem ahogy ujjaim között a sok-sok hajszál finoman siklik. Egy kicsit eltolt magától.
-Mióta várod ezt?- vigyorgott rám.
-Mióta megláttalak az ajtóban, körülbelül azóta-morogtam és újra lecsaptam ajkaira. Ekkor rezegni kezdett a telefonja.
-Ömm basszus-tolt el magától- mennünk kell- nyomkodta a telefonját. Kiléptünk a papírtárolóhelységből-mint kiderült- és elindultunk a tárgyalóteremhez. Mikor már kezdett nagyon felhúzni hogy a sok öreg faszi Jennin legelteti a szemét cselekedtem. Hirtelen a karjaimba pörgettem és megcsókoltam. Tétován engedélyezte nyelvemnek a bejutást. Egész gyorsan befejeztük, és mikor körbenéztem, minden hímnemű egyed visszafogta magát és nem Jennit nézte. Igen, most már tudtukra adtam, egész nyílvánvalóan. Jenni az enyém. És erről nekem a Moulin Rouge mondata jut szembe amit a vége felé mondanak hogy " A nő az enyém...." és akkor tüdőrákban vagy miben meghal a csaj. Hogy miért? Nem tudom. Csak úgy jött. Az irodarészleg végében találkoztunk Lofival.
-Isaac nem is említette hogy ti együtt vagytok- küldött felénk egy mosolyt. Lofi egy jóságos öreg bácsikára hasonlít. Legalábbis számomra.
-Nem reklámozza-válaszolt Jenni.
- Pedig igazán szép párt alkottok együtt. Remélem sokáig tart majd együtt az utatok. De most nekünk is lesz egy rövid utunk együtt, egészen a tárgyalóig, nem de bár?-kérdezte, majd hárman indultunk a nevezett helységhez. Beültünk és 5 perc múlva kezdődött az izgalmasabb része a dolgoknak. A reklám maga.
-Én személy szerint arra gondoltam, hogy a fiúk- intett felénk egy szőke nő- felvesznek néhány cuccot magukra, és elkezdenek hülyéskedni. Ebből egy fotósorozatot csinálunk, és  valami keretbe foglalva filmet készítünk belőle- halk morajlás futott végig a termen. Mi is összesúgtunk a fiúkkal.
-Nekem bejön-mondtam.
-Nekem is-csatlakozott Zayn.
-Jó-mondta Liam.
-Aha-szűkölködött a szavaival Niall.
-Dettó-mondta Harry.
-Nekünk megfelel- közölte Liam.
-Rendben-egyezett bele Paul- jó lesz.
-Akkor a style....-kezdett el kutakodni az asztalon a mi "öltöztető szolgánk"-hogy Niall-t idézzem- és a reklámügynökségé. Elkezdtek szabásmintákról, meg stílusról, színről és anyagról beszélni.
-Én nem veszek fel sárgát!- jelentette ki hirtelen Niall. Mindenki felé kapa a fejét. Ekkor Harry is előhozakodott valamivel.
-Én pedig nem veszel fel fehéret-majd mind hozzáadtunk valamit.
-Én pedig zöldet nem veszek fel-csatlakozott Liam.
-Én feketét- jött Zayn.
-Én pedig nem veszek fel pólót- hülyültem el én is. Mindenki hüledezve nézett ránk. Kivéve Jennit, akiből kitörni készült a nevetés.
-Megoldható- dörmögték. A továbbiakban folyt a forgatások időpontjának rendezése, és örömmel vettem észre hogy a legtöbbnél Jenni is ott lesz, vagy legalábbis ott lehet. A szőke nő, aki kitalálta a reklám stílusát, feltűnően flörtölt velem. Én nem vettem figyelembe, de Jenni annál inkább. Csodálkoztam hogy nem gyullad föl az a nő, annak a gyűlöletnek a hatására amit Jenni felé lövell. Végül megelégelte, és nemes egyszerűséggel felállt, megkerülte az asztalt és beleült az ölembe, majd egy puszit nyomott az arcomra és végignézett az embereken, akik minket figyeltek. Isaac közömbösen nézte a jelenetet, Lufi mosolygott, a többiek úgy tűnik nem tudták hogy járunk mert kicsit csodálkoztak, a szőke csajnak pedig majd kiesett a szeme a helyéről. Kisebb csodálkozás után visszatértünk a tárgyhoz. Sikeresen befejeztük a tárgyalást, olyan 3 körül. Két nap múlva megyünk elkészíteni a fotókat, és összesen 4 napig fog tartani amíg felveszünk mindent, majd kitudja meddig amíg összevágják, és aztán megy a TV-be. Elköszöntünk mindenkitől, majd Isaac irodája felé vettük az irányt, mert Jenni elkéredzkedett tőle a nap hátralevő részére, így a fiúkkal kiegészülve elmegyünk Aaronhoz. Jenni becsapta előttünk az ajtót és elhúzta a spalettákat. Szóval átöltözik. 5 perc múlva kilibbent egy hétköznapi szerelésben és útnak indultunk. Elmentünk a Sleeping Giant Inn-be, ahol belépve az ajtón kellemesen ropogó tűz és kávé illata áradt. Jenni odalépett a pulthoz, velem az oldalán.
-Aaron!- mondta köszönésként.
-Jenni!- válaszolt a fiú és felnézve megpillantott engem is. Áhh szia Louis, megint jöttetek sutyorogni?- kérdezte pimaszul.
-Most a banda is itt van-mondta Jenni.
-Ohh... a banda.... és mivel szolgálhatok?- kicsit letört amikor meghallotta hogy a banda is itt van. Még nem találkozott Niall-el és miután Bianka vele csalta meg, nem hiszem hogy kellemes találkozás lesz.
-Akkor nektek 5 kávé, neked meg a szokásos-mondta és már nyúlt is a forralóért, mikor egy hang szólalt meg mögülünk.
-Aaron egy teát is légyszi!- meglepetten fordultunk hátra.

Jenni

Megfordultunk és Nathan vigyorgott az ajtóban.
-Héjj, Nathan!- intettem neki, majd odaléptem hozzá és nyomtam egy puszit az arcára köszönésként, amit viszonzott.
-Mi járatban erre?- kérdezte mikor ő is a pulthoz lépett.
-Tudod ezt én is kérdezhetném!-néztem fél szemmel Louis-ra. Érdeklődve és védelmezően nézte a társalgásunkat. Nem mintha Nathan bármikor is bepróbálkozna, de ki tudja mi játszódik le Louis agyacskájában.
-Én csak szeretem ezt a teát, és Aaron valami istenien csinálja, nem tudom hogyan de mindent visz. Néha lerángatom magammal a fiúkat is. És ti?- kérdezte.
-Mi egy maratoni 4 órás tárgyalásról jövünk.
-Uhh az kemény-vetett egy együttérző pillantást a fiúkra, akik érdeklődve nézték a társalgásunkat. Még beszélgettünk egy kicsit, amikor Aaron kiadta az italokat.
- Csatlakozol?-kérdeztem, mire bólintott. Leültünk egy nagyobb asztalhoz.Egyik oldalamon Louis, a másikon Nathan. Igazán jól szórakoztunk, és Louis is kezdett rájönni hogy semmi félni valója nincsen. Ekkor persze megkell csörrennie a telefonomnak, ami persze a Glad You Came dallamait ontja magából. Nathan elkezdte énekelni, és a többi fú is beszáált, így mikor én felvettem, alig hallottam valamit a hirtelen alakult Glad You Came kórus miatt. A kávézóban tartózkodók nagy örömére.
-Elnézést a háttérzaj miatt, csak pár idióta egy légtérbe került-beszéltem a telefonba.
-Semmi baj, csak ott tudnád kicsit tartani Harry-t meg Louis-t? Majd hívunk ha jönnötök kell! Csináltunk egy kis meglepit- szólt bele Bogi.
-Persze, de leteszem. cshá-majd leraktam. Mivel szinte az asztal alá kúsztam hogy ne halljam őket, és befogtam a fülemet nem is hallottam amikor abba hagyták. Mikor felbukkantam az asztal alól, érdekes látvány fogadott. Nathan és Louis az asztalon... táncolt (?) vagy valami olyasmit csinált, Liam Niall-el keringőzött, Zayn pedig Harry társaságában valami számomra ismeretlen dalt.
-Héjj!-kurjantottam mire rám néztek és megfagytak mozdulataikba-ti ketten le az asztalról, ti ketten le a székre ti meg fogjátok be!- osztottam ki az utasítást. Még pár óráig eltudtuk ütni az időd. Louis kihívta Nathan-t éneklési versenyre, és engem kért fel, mint nem befolyásolt személyt zsűrizni. Hiszen azzal hogy Louis a pasim, és Nathan aki már mióta a kedvencem, kiegyenlíti egymást. Amúgy nagyon sok embert vonzott a mi kis magán hangversenyünk, mivel egyre többen fordultak felénk. Az első szám a mély hang kiéneklése volt- a számokat Liam és Zayn találta ki- amit Nathan nyert, a másodikban a magas hang amit Louis nyert, de közre játszott hogy belerúgott az asztalba amikor felállt és eléggé fájt szegénykémnek. A harmadik a gyors szövegtanulás volt. Louis megkapta valami Ausztrál romantikus számot, Nathan pedig egy Japán pop számot. Ezt Louis nyerte, bár nem sokkal. És megint volt egy közrejátszó tényező. Mégpedig az hogy olyan érzésem volt amikor éneklés közben rám nézett, vagy rámmosolygott, hogy nekem énekel. Akkor volt egy "szólózós" verseny, amit nem tudom miért találtak ki, mert Nathan d-d-d-drink....-es szólóját számomra nem nagyon lehet űberelni. És amúgy is tudták hogy ezt Nathan fogja nyerni. És az 5. szám volt a döntő, amikor is dalt kellett írni. Kaptak egy tollat meg egy papírt, és Louis-nak partis, Nathan-nek meg romantikus, nyálas számot kellett írnia. Mikor megkaptam őket, egyszerűen nem tudtam dönteni. Egyik sem volt olyan kimagaslóan jó. Most jön hogyha Louis-t választom azért fognak baszogatni hogy pártolom, ha meg Nathan-t akkot is. Így inkább odaadtam a lapot Harry-nek, hogy fussa át őket. Elolvasta, majd visszaadta őket.
-Szerintem Nathan-ét válaszd-suttogta. Hát, ő ért hozzá, bízok a véleményében. Felálltam a székre-Aaron nagy örömére- és elkezdtem a kihirdetést.
-Vége az utolsó, döntő számnak is. A nyertes pedig...-tartottam egy kis hatásszünetet-Nathan Sykes-tapsoltam, mire a kávézó nagyja csatlakozott és megtapsolták. Mindkét fiú megvolt lepődve azon, hogy Nathan nyert. Leültünk az asztalhoz, és pont ekkor kaptam Bogitól egy SMS-t, hogy menjünk haza. Mielőtt elmentünk volna telefonszámot cseréltem Nath-al. A kocsikhoz mentünk, én pedig Harry fekete kocsijának hátsó ülésére ültem, míg a két fiú előre.
- Nem igaz hogy legyőzött!-duzzogott Louis.
-Haver, két számban leverted!-mondta Harry.
-De akkor is! Az utolsót miért ő nyerte?
-Harry mondta-vágtam rá azonnal.
-Köszi Harry én is szeretlek-hisztériázott. Előrehajoltam az ülésben és így közelebb voltam hozzá.
- Nekem mindig első leszel-suttogtam a fülébe. Ezután Louis lenyugodott és teljes csendben érkeztünk haza, este 6-kor, mikor már kezdett sötétedni. Bementünk a házba és kellemes illat töltötte be a levegőt. Benyitottunk a nappaliba, és a három lány-Axi, Kami, Bogi- ott vártak ránk. Popcorn és üdítő az asztalon,paplanok az ágyon, és a DVD bekapcsolva.
-Üdvözöljük önöket!-kezdték egyszerre, de elnevették magukat-Mindegy is... csináltunk nektek egy dupla randi szerűséget. Mi elmegyünk Zoé-hoz-mondták és megölelgettek minket, Bogi súgott valamit Louis fülébe, mire az fölhorkant.
-Ez nem igaz! Ezt az egyet kértem!- majd észre vette magát és félrehívta a lányt. Diskuráltak valamiről, majd eltüntek. Bebújtunk a két kanapéra, az egyikbe mi, a másikba Axiék.Elindítottuk a filmet. Valami horrort választottak, de a durvább kategóriából. Egyre szorosabban bújtam Louis-hoz, pedig nem szoktam ijedezni ezeken a baromságokon, de most valamiért mégis. Átkarolt és másik kezét combomon pihentette. Véget ért a film, mi pedig felvánszorogtunk.Ezután a fárasztó nap után nem volt erőm lezuhanyozni így bedőltem az ágyba. Louis befeküdt mellém, és nyakamba fúrta magát. Éreztem ahogy kis csókokat lehel a nyakamra, majd egyre hosszabbakat, és végül kicsit szívni kezdi.
-Louis!-szóltam rá gyengülő hangomon.
- Vesztettem! Ezért meglakolsz!- morogta játékosan és vadabbul esett neki a nyakamnak. Szívta, bele-beleharapott, ami belőlem sziszegést és halk nyögéseket váltott ki. Ennek gyönyörű helye lesz holnapra. Mikor befejezettnek érezte munkáját abba hagyta.
-Hú, ha bármilyen kívülálló megtudná miket csinálsz velem, elkönyvelne perverznek- pimaszkodtam vele, miközben jobban megtekertem magam körül a takarót.
-De nem tudják-nevetgélt, majd álomba szenderültünk.

Summer Love ~3. Büntetés (+18)

Na szóval ez Emily kisregénye, de én ragaszkodtam hozzá hogy ezt a részt (legalábbis a 18-as részét én írjam) így Emily írt egy kicsi keretsztorit, én pedig perverzióval fűszereztem. Emily azt nyilatkozta amikor elolvasta: Nem hiszem el hogy ilyet vagy képes írni te jó ég!!! Én ezt nem veszem a nevem alá! Kivetted az összes írt részem szinte!
Szóval kicsit felhúztam de attól még a perverz directioner tábor örüljön a fejének. Továbbá Emily üzeni hogy hétvégén nem lesz itthon, így rész nem hinném hogy várható. Mivel most ő a soros, de majd írok egy vázlatot és majd az alapján megírod OKÉ!? Ha már nem vagy sehol ezt biztos elolvasod még egyszer xD *Ariel

 Louis

Álmosan pislogtam néhányat. Mikor a fáradság kiszállt a szememből, tekintetemet a fekete hajrengetegre irányítottam. A szobában általános sötétség uralkodott. Korán van. Még mindig körbeöleltem, így kicsit szorítottam a tartásomon, mire felnyögött.
-Louis...- suttogott. Megfordult karjaimban és bágyadtan mosolygott. Nem tudom miért akar második lenni. Egyszerűen felfoghatatlan hogy képes erre. Eddig egy lány se akart az lenni. Mármint csak tudom hogy biztos nem akartak volna azok lenni, ilyen még sosem fordult elő velem azelőtt. Mocorogni kezdett. Elengedtem, de a nyakamba csimpaszkodott.
-Jó reggelt-válaszoltam halkan.
- Most már felöltözhetek?- mosolygott rám. Gyengéd csókot leheltem ajkaira, majd elengedtem. Kuncogva szállt ki az ágyból. Teljesen meztelenül vette fel a földről a ruháit. Mohón legeltettem rajta a szememet, ahogy fekete haja lágyan hull le a háta közepéig, és egyre több ruha fedi a testét. Végül befejezte az öltözést és leült mellém az ágyra.
- Köszönöm Louis!-adott egy puszit a homlokomra- Mennem kell, talán összefutunk még-majd elhagyta a szobámat, anélkül hogy felfoghattam volna mit is mondott nekem. Hallottam ahogy beszél valakivel az ajtóban, majd az a személy bejött a szobámba.
-Remélem szép éjszakád volt- élcelődött Harry és kihúzta a sötétítő függönyöket. Hunyorogva magamra húztam a takarót.
-Haggy békén!- dörmögtem, miközben próbálta leráncigálni rólam a takarót.
-Aki éjjel legény, nappal is legyen az!- mondta és rámtehénkedett.
-Kelek!-morogtam és miután lekecmergett rólam, felültem és kinyújtóztam.
-Legközelebb kicsit lehetnél gyengédebb szegény lánnyal, mert szerintem az egész emelet tudja mit csináltatok-jegyezte meg kuncogva. Egy pillanatra lefehéredtem, mire Harry csak nevetett- Csak hülyéskedek! Nem hallottam semmit. Öltözz, megyünk reggelizni!-adta ki a parancsot.  Gonoszan meredtem utána, majd felöltöztem és a folyosón vártam meg a többieket. Niall már ott toporzékolt, Liam meg őt hallgatta.
-Sziasztok!-köszöntem. Rámnéztek majd folytatták a tevékenységüket.
-Jól aludtál?- mosolyogott rám Liam, mikor már kezdett unalmassá válni a csend. Furcsán néztem rá. Nem tudja?
- Harry nem mondott neked semmit?- kérdeztem.
-Tegnap este óta nem beszéltünk veletek-ekkor nyílt a koedukált szoba ajtaja és Emily libbent ki rajta, nyomában Biancával. Ránk mosolyogtak.
-Sziasztok fiúk!- köszöntek mindketten.
-Hali-viszonozta a mosolyt Liam. Niall csak intett.
-Sziasztok-mondtam én is. Elmentek mellettünk a lift felé. Gondolom ők is reggelizni akarnak. Harry és Zayn is elhagyta a szobát. Bezárták majd mi is mentünk a lifthez. Megvártuk míg felér, majd beszálltunk. Egész csöndben voltunk, amíg le nem értünk és letámadtuk a svédasztalos reggelit. Niall egy rakat kajával leült az asztalhoz, mi pedig válogattunk a finomságok között, közben meg dobáltuk őket egymásnak. Ha nem hagytuk volna abba, valószínűleg kiküldenek minket. Upsz. Falatoztunk az asztalunknál, amikor megpillantottam Emily-t a terem másik végében. Velem szemben ült, így láttam ahogy mosolyogva beszélget a családjával. Akaratlanul is elkalandoztak a gondalataim. Újra vágytam érintésére a testemen. Ahogy puha ajkaival feltérképezi a testem, testének vonaglása érintésem alatt. Harry bökdösése zavart meg.
-Louis! Itt vagy?- vigyorgott kajánul amikor felfedezte bambulásom okát. A többi fiú értetlenül bámult rám.
-Persze csak egy kicsit elbambultam- motyogtam és folytattam az evést.
~*~*
-Bombaaa!- ordította el magát Niall és beleugrott a medencébe. Van néhány szabad óránk, amit a szálloda fürdőjében töltünk. Éppen hülyéskedtünk a vízbe amikor megpillantottam két ismerős személyt bemászni a melegvízes medencébe.
-Nem megyünk át oda?-böktem a fejemmel a melegvíz felé.
-Mehetünk- vontak vállat és indultunk, majd mikor odaértünk Harry meglökött, megcsúsztam és fejjel előre beestem a vízbe.A fiúk...és a két lány is jót nevetett rajtam. Megráztama a vizes hajamat majd egy - szerintem lélegzetelállító mosolyt küldtem Emily és Bianca felé. Úgy tűnik Em már nem haragszik a nővérére. Nekem viszont elterelődtek a mocskos irányba gondolataim mikor megláttam a parányi bikiniben. Nagyot nyeltem és próbálam nem nagyon Emily-t bámulni miközben leültünk a vízben lévő padszerűségekre. De ő észrevette, és egy halk kuncogással díjazta mélázó tekintetem, amivel mégjobban... felkeltette érdeklődésemet. Harry is nevetgélt amikor mocorogni kezdtem.
- Nem vagytok viccesek- morgolódtam inkább magamnak, mint nekik. Zayn hősiesen bókolt Biancának, aki néha belepirult abba amit Zayn a fülébe sutyorgott. Ezek talán nem mind romantikus monológok voltak. Hogy ne csak ő őrjítsen meg engem, odaúsztam Emily mellé aki Liammel beszélgetett, és a fülébe sutyorogtam, hogy csak ő hallja.
-Elsem tudod képzelni mit akarok most veled csinálni- megakadt a hang a torkán. Amit mondtam az igaz is volt, és őt is kínos helyzetbe hozta mert elkezdett fulladozni. Kénytelen volt elnézést kérni Liam-től és elhívni engem egy kicsit messzebb.
-Louis, az ami megtörtént tegnap este nem történhet meg mégegyszer- messze voltunk a többiektől, de még így is suttogott- Te se akarod megcsalni mégegyszer a barátnődet, és én nem akarom hogy te szomorú legyél. Nem érezhetsz többet fizikai vonzalomnál- jelentette ki és elakart menni mellettem, de visszahúztam.
-Nem érdekel! Újra magamévá akarlak tenni- suttogtam, és kezemmel lekalandoztam a bikini alsóhoz, és finoman végig simítottam rajta. Egy halk nyöszörgés futott ki ajkai közül, de mielőtt félre húzhattam volna az anyagot, megfogta a csuklómat.
-Louis!Kérlek!- kérlelt szavaival és tekintetével egyszerre. Rávigyorogtam, de kezemmel befejeztem a mozdulatot. Elhúztam az anyagot és ujjammal simogatni kezdtem odalent. Megremegett érintésem miatt és levegő után kapkodva belémkapaszkodott és közel rántott magához, hogy senkinek ne tűnjön fel mit csinálok vele. Közben kémleltem a környéket, hogy senki ne zavarjon meg minket. Tudtam hogy gonosz és könyörtelen dolog volt, de hirtelen ötlettől vezérelve feltoltam neki egy ujjamat. A hirtelen érzéstől majdnem felsikított, de ezt megakadályozta azzal hogy a vállamba harapott. Lüktettek az ereim, alig tudtam magam fegyelmezni, de lassan mozgatni kezdtem ujjamat , mire még erősebben harapott. Kis idő után csatlakozott egy másik ujjam is. Már nem harapta a vállam, csak egy jóleső nyögést bocsájtott ki. Felvillanyozott hogy boldoggá tehetem. Gyorsítottam, és éreztem ahogy egyre szaporábban veszi a levegőt. Ekkor megláttam hogy valaki közeledik, így elrántottam a kezem, és a hirtelen mozdulat Emily-ből egy sikítást váltott ki, mire én gyorsan válaszoltam.
-Bocsánat!- mondtam hangosan. Harry és Zayn jelent meg a medence másik oldaláról.
-Louis! Indulnunk kell!- kiáltották felém. Bólintottam. Emily fújtatott egyet.
-Oké, Tomlinson! Ezért este számolunk!- kacsintott rám.
-Azt hittem nem lesz több-okoskodtam, mire hirtelen rámarkolt a férfiasságomra. Kikerekedtek a szemeim.
-Válasz a kérdésedre?-húzta el a kezét- Itt hagysz a "mennyek" kapujában, ezért büntetés jár- kacsintott rám, majd együtt mentünk ki a vízből. Együtt mentünk fel a szobáinkhoz, majd ott elbúcsúztunk. Interjút adtunk, de nagyon nehezen tudtam koncentrálni, próbáltam kizárni a fejemből azt amit Emily mondott.Este számolunk. Egyre jobban izgatott a tény, hogy mit akar velem tenni. A srácuk kérdezgették mi van velem, Harry egyre nyilvánvalóbban röhögött a szerencsétlenségemen, nekem meg égett a pofám amikor egyszer Eleanor helyett majdnem Emily csúszott ki a számon. Végre visszaértünk, átvedlettünk valami másik ruhába és lementünk vacsorázni. Valószínűleg kezdődik a játszma, ugyanis Harry Emily-vel az oldalán lépett ki a szobából.
-Hát te?-kérdeztem, mire kuncogott egyet.
-Ma bulizni megyünk vacsi után! Töltsd fel magad energiával- mondta Harry.
-Emily is jön?-kérdeztem mire bólintott.
-Együtt vacsorázunk és Bianca is jön-mosolyogott rám, majd megindultunk az étkező felé. Kicsit frusztrált, hogy Emily Harry nyakán lóg, végülis ő az enyém, nem? Vagy mégse? Vagy talán ez is a tervébe tartozik. Leértünk és Emily szüleibe ütköztünk. Bemutatkoztunk és meghívtak minket az asztalukhoz amit elfogadtunk. Én Zayn és Liam közé kerültem, Emily Harry és Bianka közé az asztalfőre Bianca és Emily apukája a jobb oldalára pedig az anyukája. Próbáltunk udvariasan viselkedni, ami néha ment, néha nem. Sikeresen befejeztük, és a lányok elkéredzkedtek bulizni. A szüleik rábólintottak, és felmentünk készülődni. Fél óra múlva készen voltunk, a lányok kevésbé. Harry és Zayn kint dekkolt a szoba előtt mikor kijöttem.
-Kidobak minket- háborogtak.
-Gondolom nem akarnak előttetek öltözni-mondtam unottan. Ők tovább bosszankodtak, közben mindenki végzett és a lányok is kilibbentek. Mindeketten egy-egy vészesen rövid ruhát vettek fel, amiben fázni fognak az biztos, és magassarkút.
-Hova is megyünk bulizni?-vetődött fel a kérdés Niall-től.
-A hotel szervez egy kisebb party-t, így ki se kell mozdulnunk- pördült meg Bianca, és átkarolta Zayn-t, aki bár meglepődött boldogan ölelte át a lány derekát. Emily Harry-vel nevetgélt. Dühös tekintettel vizslattam őket. Leértünk egy nagyobb terembe ahol disco fények és egy dj pult volt, benne egy csomó emberrel. Lefoglaltunk egy aztalt és mentem egy kör piáért amit gyorsan legurítottunk, majd jött még pár és amikor már eléggé ittas állapotba kerültünk, Emily elrángatta Harry-t táncolni. Zayn és Binca lelkesen kutattak egymás szájában. Azt hiszem ma nem csak én fogok szórakozni. Niall és Liam elpárolgott valahova, gondolom táncolnak. Tekintetem visszairányítottam a táncoló párosunk felé.  Emily hátulról dörgölőzödt Harrynek, aki csípőjébe vájta ujjait és úgy vonaglott mögötte. Vagy valami olyasmit sinált. Felment bennem a pumpa. Emily a tekintetem keresésére indult szemeivel és mikor meglátta dühtöl elsötétült szemeimet kacsintott és Harry-nek szembefordulva folytatta a műveletet. Megelégeltem és odabaktattam hozzájuk.
-Haver, lekérem-bökdöstem meg a haverom vállát, aki még suttogott valamit Emily-nek majd átadta. Kezeim csípőjén nyugodtak, miközben a karja a vállamon feküdt.
-Azt hiszem teljesítettem az első részét a tervemnek-suttogta és elkezdett az előzőekhez hasonlatosan táncolni, de ezt én nem sokáig bírtam.
-Akarlak, kérlek-könyörögtem, szinte morogva. Kuncogott majd megragadta a kezem és felrángatott a szobámba. Megvárta amíg a kulcsokkal szerencsétlenkedek, majd kinyitom az ajtót. Benyitottam, majd belökött rajta és becsapta. Kulcsra zárta.
-Vetkőzz! - adta az utasítást. Vakon teljesítettem a kérését. Meztelenül álltam előtte, de zavart hogy rajta még ruha van-Feküdj le!- mutatott az ágyra, de én inkább letámadtam. Ajkait faltam, miközben lerángattam-és talán el is téptem- a ruháját, majd a fehérneműje is a földön végezte. Hevességemet csak egy kis nevetéssel jutalmazta, majd eltolt és ledöntött az ágyra.
-Megmondtam hogy én írányítok- suttogta és elkezdte a kínzásomat.

~Emily
Ráültem a medencéjére, és úgy kezdtem csókolgatni. Végig nyomokat hagytam testén, élveztem ahogy teste a kezem munkája miatt feszül ívbe, és kétségbeesetten próbál minden több felületen érintkezni velem. Olyan kiszolgáltatottnak tűnt abban a pillanatban. Elértem alhasához, de innen felemelkedtem és lassan lekúsztam hozzá. Kőkeménnyé merevedett munkám miatt, ami újból csak mosolygásra késztetett. Lassan rácsúsztam, mire belőlem és belőle is nyögés szakadt fel. Lassan kezdtem rajta emelkedni és süllyedni, majd egyre gyorsítottam a tempón és közben nem bírtam hogy ne nyögjem a nevét.
-Emily én.... nagyon...... közel- zihált, miközben csípőmet markolta, és erősebben kezdett irányítani magán, de akkor felemelkedtem és kihúztam magamból- Bazdmeg!- vetett rám egy dühös pillantást. A füléhez hajoltam.
-Azt akarom hogy te irányíts! Hogy uralkodj felettem! Hogy te mond meg mikor élvezhetek el! Hogy mikor nyöghetem a neved, és mikor kell csendben lennem!- búgtam, mire fordított a helyzetünkön és ő volt felettem. Karjaimat leszrítottam a fejem felé és a sötétben is láttam a szemében tüzelő szenvedélyt.
-Akkor most megtanulod kicsi lány milyen ha velem kefélsz!-mondta és könyörtelenül belém döfte magát. Sikítottam egyet, és ekkor kihúzta magát.
-Nem szólalhatsz meg! Egy hangot se!-élvezte hogy irányíthat. Ahogy minden férfi.
-Igenis- mondtam határozottan. Elengedte a kezeimet, amikkel rögtön a hajába túrtam.
-Jó kislány-morogta. Nem hatolt belém újra, csak a bejáratomhoz tette magát, pattanásig feszítve az idegeimet-Mond meg nekem mit szeretnél!
-Téged akarlak!-húztam végig körmeimet lágyan a hátán, mire hegyét belémcsúsztatta.
-Mond! Mit akarsz?-utasított.
-Téged, tégedd, csak téged! Magamban akarlak tudni! Most azonnal-mondtam hangosan, mire egész hosszát belém nyomta. Bármiféle bevezető nélkül tolni kezdett, gyorsan, erősen. Halkan nyögtem, mire megállt, de nem húzta ki belőlem méretét.
-Csönd!-utasított. Ajkaimnak támadt, majd folytatta a tolást. Nyögéseimet a csókja fogta fel, de elvált így magamnak kellett befognom a szám. A hátát karmoltam amíg bennem járt, és szinte kín szenvedés volt, ahogy visszafolytottam a kéj hanglyait.
-Mond a nevem-préselte összeszorított ajkai közül. Közel járt.
-Lo....Louis.... LOUIS TE JÓ ÉÉÉG!-nem bírtam, és felsikítottam mikor szitkozódások, és a nevem ismételgetése közben belém élvezett. Én is követtem, lábam görcsbe állt, hátam ívbe feszült és egész testemben remegtem. Louis rámomlott én pedig remegő kézzel, zihálva, miközben lejöttem a csúcsról a haját simogattam. Melleimet használta párnának amíg hagyta hogy elárassza a fáradság érzése. Mikor összeszedte magát, kihúzta magát belőlem, de nem feküdt be mellém. Lejjebb mászott, és csiklómat kezdte simogatni, majd feje is lebukott a lábam közé és nyalni kezdett. Egyre közelebb vitt a csúcshoz, csípőmet toltam a fejéhez, hogy minnél többet kaphassak belőle.
-Nyögd a nevem ha elmész, szépségem! Hallani akarom!- mondta bele, úgymond a nemi szervembe, ami eljuttatott a csúcsra és az orgazmus hullámként söpört végig rajtam.
-Louis!-nyögtem többször egymás után. Most már tényleg befeküdt mellém. Magához húzott, és éreztem hogy ott lent újra éledezni kezd a Tomlinconda. Csak mosolyogtam rajta, már nem volt egy csepp erőm se.
-Remélem elégedett vagy-dörmögte.
-Maximálisan-toltam izzadt mellkasának a hátam.
-Örülök. Fantasztikus vagy-lihegett.
-Te sem panaszkodhatsz-vágtam rá, mire kuncogott és szorosabban láncolt magához. Már egyre jobban az álmok kapujában jártam, mikor az utolsó hangfoszlányokat még hallottam.
-Szeretlek Emily-de már nem bírtam kinyitni a szemeimet. Lecsukódtak és elaludtam.

Haxi

 32.rész

Haxi

5 nap múlva

Jenni

 Az előző két napról? Axi és Harry szakítása felbolydította a directionerek táborát. Kapnak hideget-meleget rendesen. Az én kedves barátnőim lekésték a gépet, így még egy hétig maradnak. Alternatív elszállásolási módot találtunk, mivel nálunk nem fértek volna el. Így Louis-ék nyakába varrtam Kamit és Bogit, mivel ők úgy nagyjából bírni foglyák a faszságait. Móni és Jemi nálunk talált menedékre. Zoé meg meghívta Axit és Timit Liam-hez. Milyen nagy lelkű hogy a pasija házába elhív emberkéket lakni. Zsófi pedig Biankánál alszik. Napközben pedig nálunk lebzselnek. Úgy döntöttem elmegyek valahova, kicsit kiszellőztetem a fejemet. Bogi elkísérte Emit táncolni-szerintem Adam miatt, de ez magán vélemény- Móni és Jemi elmentek várost nézni, Timi és Zoé pedig Liam házában vannak valamit akarnak neki csinálni. A fiúk meg kitudja hol vannak, mit csinálnak. Őszintén? Nem érdekel. Jó, most jönne az, hogy milyen barátnő vagyok akit nem érdekel hol vana barátja, de felhívom a kedves emberek figyelmét arra, hogy én más vagyok. Nem jegyzem meg az összes interjút, fellépést, kitudja mit, mivel felesleges helyet foglal. Egyedül voltam, így nem aláltam jobb elfoglaltságot, mint Twitteren olvasgatni a több millió posztot. Meglepő hogy megugrott a követőim száma. Én pedig milyen jó fej vagyok, akit tudtam visszakövettem, és szerintem ott visítoztak hogy "Te jó ééég Louis barátnője visszakövetett!", pedig ez szinte mindenkivel megtörtént aki bekövetett. Na ennyit a közösségi életemről. Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam az asztalomtól, és a szekrényemhez léptem. Kirángattam egy gatyát és egy normális pólót. Felkaptam a tárcámat, a kocsim kulcsait ( még mindig hihetetlen hogy apu nekem ajándékozta a Land Roverét) illetve a telefonom és lerohantam.
-Szia anya elmentem!-ordítottam be, de anya kijött a konyhából.
-Hova mész? Louis-hoz?-kérdezte. Anya odavan Louis-ért, bár nem tudom miért. Ha hozzá megyek elküldi velem a fél hűtőnket, aminek ők ketten nagyon örülnek.
-Nem. Csak elmegyek egy kicsit kiszellőztetni a fejem.
-Kocsival?-nézett az ujjamon pörgetett kulcsra.
-Aha. Odáig elkell jutnom. Majd jövök, ha a csajok kérdezik csak mondj valamit!-nyomtam egy puszit az arcára és kivágtattam az autófeljárón álló kocsihoz, majd beültem és beindítottam. Apa kisebb szívrohamot kapna, ha tudná hogy kint hagytam a kocsifeljárón, de előléptetést kapott. Így most már majdnem hogy ő a reklámcég igazgatója. Valami fő igazgató, ami sok pénz és sok munka. Alig látom. Most valami gyógyszer reklám statisztikáival van tele az asztala.  Kiálltam a kocsival és bekapcsoltam a rádiót. Kesha ment, így énekelgetve vezettem végig London zsúfolt utcáin. Mikor uticélom utcájába értem,  leparkoltam egy szabad helyre és bezártam-riasztóztam a kocsit. Táskámból előkotortam a napszemüvegemet. Felvettem, mert a nap szikrázott, ami Londonban ritkaságnak számít. A fenyőajtó nyikorogva nyílt előttem, és megcsapta orromat a kávé erős aromája, a fabútorok jellegzetes illata. Jellegzetes duruzsolás járta át a teret. A pulthoz léptem és az éppen haptejre rajzoló fiúra ordítottam.
-AARON!-ijedten felkapta a fejét, majd elmosolyodott amikor meglátott. Igen ez az az Aaron. Attól még hogy Bianka és Ő szakítottak én igazán jó barátra tettem szert a személyében, illetve a kávéjában. Louis és én néha idejöttünk elvonulni (?) az idióta barátnőim és a rajongók elől. Csak éppen Harry és Louis aláírása ott díszelgett a falon, és valaki észrevette. Ettől kezdve mindig tömve volt a hely, hátha összefutnak velünk. Aaron örült is, nem is. Az adakozótáblája tele lett, a két fiú aláírását pedig olyan helyre tette ahol mindenki láthatja.
-Jenni! Örülök hogy látlak. A szokásosat kisasszony?-mosolygott és félbehagyva addigi munkáját a kakaóért nyúlt. Kakaós kávét szoktam inni ugyanis. Saját találmány,de Aaron finomabbra csinálja. Mindig elsőbbséget élvezek a kávézóban. Akárhanyan állnak előttem, én mindig első vagyok. Lehet hogy Louis ezért Ördögözött le néhányszor? Ki tudja. Megkaptam a kávémat, mellé egy szelet csokis sütit.
-Hol találok helyet?-néztem körbe. Láthatóan minden asztalnál ültek.
-Hát... A sarokban ahol Louis-val szoktatok sutyorogni, ott ül egy fiú, egyedül. Ülj le mellé- vont vállat és kezdte újra a tejhabra-rajzolást. Megfogtam a cuccaimat és az asztalhoz léptem. Egy napszemüveges fiú ült az asztalnál, nem nagyon figyeltem meg.
-Szia! Nem baj ha leülök ide? Nincs hely-modtam és választ nem várva ledobtam magam a vele szemben lévő székre, és elővettem a telefonomat. Leakartam fotózni Aaron újabb alkotását. Egy cuki macit rajzolt fahéjjal és kakaóval a kávém tetejére. Eltettem a kütyümet és mikor számhoz emeltem a zmáncozott bögrémet a piros Jenni felirattal, megpillantottam a srác bögréjén szereplő nevet, és magát a név tulajdonosát. Éppen lenyeltem egy kortyot, így az a torkomon akadt. Lecsaptam a bögrét az asztalra és heves köhögőrohamban törtem ki. A rejtélyes idegen pedig csak nevetett.
-Leesett ki vagyok?-alábbhagyott a köhögés, így már nyugodtan tudtam gondolkozni azon, hogy vajon miért nem tűnt fel hogy épeszű ember- persze rajtam kívül- miért hord egy félhomályos helységben napszemüveget.
-Ömm... Ja. Bocsánat-nevettem zavartan.
-Semmi baj! De én is tudom ki vagy! A Tomlinson gyerek barátnője, ha nem tévedek.
-Nem, nem tévedsz. Jennifer Summers- nyújtottam a kezem-De szólíts csak Jenninek!
-Nathan Sykes. És annak szólítasz aminek szeretnél, csak "ÁÁÁ"-nak ne- visított egyet az "ÁÁÁ"-nál. Kezetráztunk. Ránéztem a bögréjére, és valami sárgás folyadék gőzölgött benne. Mondani akartam valamit, de végül becsuktam a számat, és kortyoltam egyet a kávémból.
-Mit akartál mondani?- mosolygott rám, azzal a mosolyával, ami engem olyan sokszor kényszerített mosolygásra, köztük ezen alkalommal is.
-Nem lényeg. Csak hogy teát iszol- nevetgéltem és kortyoltam még egyet a kávémból. A bögrét letettem az asztalra, és néztem ahogy az idióta magában röhög.
-Mi olyan vicces?
-Se...semmi-nyöszörgött, és szerencse hogy kisebb fotelek voltak az asztalnál, nem székek, mert elterült rajta, és ott nevetett tovább.
-Komolyan nem tudom mi olyan vicces-kezdett belőlem is felszakadni egy-két kuncogás, de inkább elfolytottam. Végre sikerült abba hagynia és sötétkék szemeit rám szegezte.
-Képzelem Louis hogy irigykedhet ránk-simított végig a haján.
- Miért is?-kérdeztem vissza, de már sejtettem miért.
- Hát ha tudsz a teáról, akkor csak is a fanmily tagját tisztelhetjük benned.
-Hát... Van benne valami. Végülis ha a Battleground meghallgatása felvidít csak is annak tehetsz be-vontam vállat, és szorongattam a bögrémet. Ekkor odajött hozzánk egy velem egyidős lány, és kedvesen ránk mosolygott.
-Kérhetnék egy képet?- nézett rám és Nathan-ra.
-Persze- mondtuk egyszerre.
-Kivel?-kérdeztem rá.
-Mindekettőtökkel-pirult el egy kicsit. Bátorítóan rámosolyogtam. Felálltunk és beálltunk a lány két oldalára, Aaron lefényképezett minket- egyre jobb benne- aztán és lefotóztam Nath-ot és a lányt, majd fordítva.
-Szeretlek -ölelte meg Nathan-t aki viszonozta.
-Én is téged- mondta a fiú. Annyira édes jelenet volt. Tisztára rámjött a fangirl érzés. Én mennyire oda lettem volna egy ilyen ölelésért tőle. Most pedig eggyütt kávéztam vele és mégse ájultam be. Bár kétlem hogy ez valaha megtörténne egy ilyenért velem, de csak képletesen. A csaj elment. Hirtelen ötlettől vezérelve rávetettem magam Nathan-re. Pontosabban megöleltem. Felnevetett, de visszaölelt.
-Mióta tűrtőzteted magad?- nevetgélt.
-Ha te azt tudnád!- elengedtem és odakiáltottam Aaron-nak, aki most csak mosolyogva beszélgetett egy szőke fiúval.
-Aaron, csinálsz rólunk egy képet?-ott hagyta a fiút, és kezébe nyomtam a telefonomat. Elkészült a fotó, én pedig visszakaptam a telefonomat. Megpillantottam az órát, és megállapítottam hogy nagyon elszaladt az idő.
-Azt hiszem nekem mennem kell! Szia Aaron!-nyomtam egy puszit az arcára búcsúzásként. Ugyebár mi magyarok így köszönünk, de itt fent Északon kicsit tartózkodóbbak az emberek, így maximum megölelik egymást. Na, én minden Angol barátomat átneveltem a puszira. Án hülye megszoktam már ezt és Nathan-nek is nyomtam egy puszit az arcára.
-Ohh bocsi, csak megszoktam már hogy így köszönök- mosolyogtam kínosan. Megrázta a fejét és ő is adott egy puszit.
-Semmiség. Kaptam már eleget, ezen nem akadok fent.
-Na jó, Nathan remélem még találkozunk. Aaron, mi biztosan. Sziasztok!- intettem egy utolsót, és kiléptem a fülledt helységből. Szívtam egyet a kinti levegőből és vigyorogva indultam a kocsimhoz. Behuppantam és indulás előtt megigazítottam a hajam a visszapillantóban majd haza hajtottam. Beálltam a garázsba és megpillantottam apu kocsiját. Kirobbantam a kocsiból és berohantam. A nappaliban nézett meccset a fiúkkal egyetemben, de én belevetettem magam apa ölébe és nyomtam egy puszit az arcára. Apa nevetve ölelt meg majd lökött le  a karfa és maga mellé. Rezgett egyet a telefonom, így elővettem. Axi írt nekem. Na, hogy ő hol van, az rejtély számomra.
Jenni miért ír mindeni arról hogy te és Nathan együtt vagytok?
-Hogy mi?- visítottam fel. Mindenki rám nézett.
- Mi történt J?- kérdezte apu.
-Se...semmi-dadogtam miközben minden figyelmemet a betölteni készülő Twitterre összpontosítottam. Meglepő dolgok jöttek velem szemben. Legelőször is az hogy Nathan neve mellett egy Követ téged felirat díszeleg. Ettől már majdnem beájultam valahova. Mikor megláttam mit írt ki.... Csöppet meglepődtem. Oké, nem csalódtam benne.
@Jenni_94  Nice to meet you #JouisTheBest Happiness lovers! :) xx
Jouis. Utálom ezt a nevet. De a rajongóknak minden vágya összevonni a neveket. Így lettünk Jouis, Haxi, Zemi. A directionerek nagy bánatára Zoé és Liam nevét nem lehet értelmesen összevonni. De mivel én aranyos és kedves vagyok-hogy ne-visszaírtam neki.
@NathanTheWanted me too, and i hope we meet again! And thanks for this tweet u know why :) xx
Miután ezt elküldem, elkezdtem böngészni a twitter rengetegben. Szóvel ez valahogy most úgy néz ki hogy vannak a directionerek és a Fanmily. A directionerek elküldenek-persze nem mind- a picsába hogy ott hagytam Louis-t, vagy mi. A Fanmily pedig tudatlankodott. Mi van köztetek kérdések áradata. Sóhajtottam és twittel tisztáztam a nézeteltérést.
OK guys. I was met with Nathan at the cafe. AND im in a big family called #TWFanmily and #directioners i love you all but #NoHate pls. :) xx
Kiraktam és figyelmemet az engem néző fiúkra irányítottam.
-Mi van?-kérdeztem, mire elkezdtek össze-vissza beszélni. Megforgattam a szemem, majd apuhoz fordultam, aki látta mit csináltam, de nem szólt semmit.
-És mi lesz legközelebb a TV-ben, ami alólad jön ki?-nevetgéltem  fogalmazási stílusomon. Körbemutatott az öt fiún.
-Ezekkel a kedves, aranyos, idegesítő piócákkal lesz egy relám filmem, meg plakátok-nagy szemekkel néztem apura.
-He? Velük? Mégis mit reklámoznak majd? Hajzselét?- nyújtottam ki a nyelvem Zayn-re, aki utánozott.
-Nem. A saját cuccaiknak kell a reklám. A könyv meg a kitudja milyen absztrakt dolgok-emelte fel a kezeit segélykérően-Ma velem volt tárgyalásuk, de nem nagyon jött össze, mivel a te kedves barátod eljátszott egy élő tűzriadót- fújtatott.
-Louis, istenem hogy nem tudod fékezni magad-mosolyodtam el.
-Jajj, unatkoztam! Olyan hosszú volt!-durcizott, mire felálltam és ez ölébe vetettem magam.
-Miért? Meddig maradtál normális?- kérdeztem, mire apa válaszolt.
-Körülbelül negyed óráig képes volt hallgatni hogy milyen költségvetéssel dolgozunk, majd elkezdett  vonyítani mint egy sziréna, és az egész banda beszállt, majd elkezdtek fel-le rohangálni az épületben- vázolta fel a történteket apa.
-Ti nem vagytok normálisak-néztem a telefonját bújó Harry-re.
-Jenni, nem szeretnél mondani valamit?- nézett fel.
-Hát... elmentem Aaron-hoz, és nem volt hely, így leültem egy fiúhoz aki egyedül volt. És ez a fiú történetesen Nathan Sykes volt-mondtam, és éreztem ahogy Louis kezei birtoklóan körbefonódnak a derekamon- Beszélgettünk, és rájött hogy Fanmily tagságom van. Egy csaj odajött és kért egy képet rólunk. Ennyi- mondtam hanyagul. Majd kicsit túljátszva hozzátettem- És bekövetett twitteren, sőt még írt is nekem!
A fiúk nagy szemekkel néztek rám, én nevettem rajtuk. Louis meg csak úgy volt. Tudom hogy most összeesküvés elméleteket gyárt, hogy Nath elszeret tőle. Sóhajtva elvettem Harry-től a telefonját, és megkerestem Nathan twittjét, amit ugye Louis-nak is címzett. Az orra alá dugtam és megvártam amíg elolvassa. Csökkentette a prést a derekamnál, és rám mosolygott.
- Szóval tudja a kölyök hogy kivel van dolga!-összehúztam a szemöldököm és meglegyintettem az arcát.
-Nem beszélhetsz így róla!- okítottam ki- Ő volt és lesz is a kedvencem a bandából.
- Igenis hercegnő!- levezettem magamban egy elméletet. A Disney filmek arra nevelik a fiúkat hogy a  lányok a herceget keresik, így ők biztosan hercegnők. Így fizikai fájdalom nem így hívni a barátnődet, legalább egyszer. Komolyan a fiúk körében ez ekkora divat lenne? Zayn is mondta már Eminek, Harry is Axinak, Liam is mondta már párezerszer Zoénak. Most meg Louis is rákezd.
-Kérlek Louis! Csak így ne hívj!-dőltem a mellkasára. Ilyeneket a szüleim jelenlétében még nem nagyon csináltam, féltem is apa reakciójától, de csak azt hallottam ahogy Liam és Ő töretlenül beszélgetnek valami felfoghatatlanul fontos meccsről.
-Akkor hívhatlak kutyaszeműpillangónak?
-Hogy minek?-nevettem el magam.
-Szerintem tök cuki-mondta olyan komoly hangsúllyal hogy már majdnem elhittem, de szája sarkában egy mosoly bújkált.
-Hanyagoljál!-álltam fel az öléből, és a konyhába vettem az irányt ahol anya alkotott valamit.
-Szia Jenni!-köszönt-Rakott krumplit csináltam vacsira-mondta miközben egy puszival köszöntöttem.
- Hát nem valami diétás kaja-mondtam és letérdeltem a sütő elé. Bent süldögélt a vacsi. Közben anya a könyha szélében állt, és néhány kristálypoharat rakott a vitrinbe. Valahogy felügyeskedtem magam álló helyzetbe. Beugráltam a nappaliba és ledobtam magam Harry mellé, mivel itt volt hely egyedül. A telefonja még mindig nálam volt, és visszaakartam neki adni, mikor is gondoltam egyet, és alig láthatóan kioldottam és megnéztem a hátterét. Még mindig ő és Axi mosolygott vissza róla. Keserűen elmosolyodtam, hiszen tudtam hogy Axi telefonjén is egy hasonló kép szolgál háttérképként. Szerencsére ők nem úgy váltak el hogy soha többé nem fognak beszélni. Elviselik egymást, sőt egész jól megvannak, de attól még nehéz. Ekkor csörrent a telefonom. Felvettem.
- Hali!
- Jenni segítened kell!- suttogta egy hang a telefonba. Hangja sírástól remegett. Axi.
-Axi!-csúszott ki a számon, mire Harry rám nézett- Mi történt?
- Nagy baj van-suttogott tovább-Eljöttem sétálni, és egy seggrészeg fazon elkezdett velem erőszakoskodni. Jenni, itt van valahol. Félek- remegett tovább. Harry keze ökölbe szorult, hiszen hallotta az egészet.
-Axi hol vagy?-kérdeztem.
-Valahol Liam házának a környékén. Talán a vele párhuzamos utca, nem tudom- zokogott. Harry felpattant és én szónélkül követtem ahogy dühösen kivágtat az éjszakába. Mielőtt utánarohantam leakasztottam a kocsikulcsomat és úgy mentem utána. Ez a hülye gyalog nekivágott volna. Hihetetlen mire képes a szerelem.
-Harry!- kiáltottam utána mire megtorpant. Odasiettem hozzá és a kezébe nyomtam. Hálásan rám mosolygott, majd a dühös homály visszatért a szemébe-Vigyázz rá!
-A kocsira?
-Axira- ráztam meg a fejem. Elszáguldott mellettem és fénysebességgel húzta el a csíkot. Visszasiettem a házba ahol értetlen pillantásokkal találkoztam.
-Axi bajban van-mondtam sokkolva.

Harry

Nem tudom Jenni kocsija mennyit bír, de egész gyorsan odaértem a nevezett utcához. Lassítottam és figyelmesen kémleltem a járdát. Ekkor megláttam őket. A kocsi fényszórója megvilágította őket. A düh végigfolyt az ereimben. Kiszálltam a kocsiból és mindent úgy hagyva közeledtem hozzájuk. Kezem egyre szorosabb ökölbe szorult. Odaértem hozzá és megkocogtattam a csávó vállát. Megfordult, ezzel együtt elengedte Axit. Az öklöm az arcán csattant, és ezzel feldöntöttem. A hátán fekve nyöszörgött, mire ráültem a derekára és megmarkoltam a pólóját. Bűzlött a piától. Öklöm egyre gyakrabban érintkezett az arcával. Orrából vér folyt, talán a szájából is. Nem érdekelt, végig ordibáltam ennek a perverz állatnak.
-MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL! EGY NŐT ILYENRE KÉNYSZERÍTENI! MEGNE LÁSSALAK A KÖZELÉBEN MÉGEGYSZER KÜLÖNBEN MEGGYŰLIK VELEM A BAJOD! HOGY JÖSSZ TE AHHOZ HOGY BÁNTSD ŐT? Ő EZT NEM ÉRDEMLI MEG!-ekkor egy kezet éreztem a vállamon, ahogy próbál elhúzni onnan. Érintésére ellazultak az izmaim. Elengedtem a söpredék pólóját de még mindig remegett a kezem a dühtől.
-Harry...Megértette-hallottam meg a hangját. Felálltam és nem törödve semmivel átöleltem. Visszaölelt.
-Annyira sajnálom Axi! Nagyon sajnálom! Sose akarnálak bántani. Én csak megakarlak védeni. Szeretlek- nyögtem ki a végén. Szorosabban láncolt magához.
-Semmi baj! Én sajnálom. Az egész az én hibám. Annyira szeretlek, sosem akarlak elveszteni!-mondta gyenge hangon, de őszintén.
-Én se téged-motyogtam. Két kezemmel közrefogtam az arcát és megdöntöttem. Könnyes szemekkel nézett rám. Homlokomat az övének döntöttem. Egy gyengéd puszit nyomtam a szájára, majd megcsókoltam. Nyelveink lassan táncoltak, kezével hajamba túrt. Egyre jobban tartottam az arcát, nem akartam megválni ettől a pillanattól. Végül a levegőhiány miatt elengedtem. Hüvelykujjammal simogattam az arcát.
- Akkor újra együtt?-kérdezte bizonytalanul.
-Nélküled soha többé-suttogtam és megfogtam a kezét. Elmosolyodott. Elvezettem az autóhoz és beültettem. Elindultunk, de láttam hogy Axi nagyon rosszul van. Elkezdte a nyakát nézni a tükörben. Néha-néha rápillantottam. A nyakán egy hatalmas lila folt volt. Kezem megszorult a kormány körül. Hozzánk vittem és rögtön betereltem a házba. Felvezettem a fürdőbe és a szekrényhez léptem. Kivettem egy törölközőt meg az alkoholt-Jenni nagyon jót röhögne rajtam ha látná mit csinálok- és felé fordultam.
-Mutasd magad- mondtam és bólintott. Lehúzta magáról a pólóját és a nadrágját. Fehérneműben állt előttem. Láttam hogy egy-két seb éktelenkedik a karján és a lábán, illetve pár zúzódás. Kimostam a sebeit, már amennyire tudtam. Mikor végeztem magamhoz húztam és úgy öleltem. Nem akartam elengedni. Nem csúszhat ki újra a kezeim közül.
-Harry.... lezuhanyozhatok?-elengedtem és kimentem. Lány létére gyorsan végzett. Elkezdett a ruháim között pakolni. Ekkor kihúzta az egyik pólóját amit elvettem mielőtt elment volna Liam-hez. Érdekes dolgokat csináltam.
-Harry... szerintem nem akarom tudni miért van ez nálad.
-Csak megtartottam-vontam vállat. Elnevette magát és valami "hát persze" szerűséget motyogott. Befeküdt az ágyba. Én is elmentem és a lehető leggyorsabban bementem hozzá. Már aludt. Biztosan kifárast. Ekkor lentről hallottam csapódni az ajtót és Bogi, Kami és Louis hangját. Lerohantam és érdekes látvány fogadott. Louis Bogin ült, miközben Kami próbálta lerángatni róla. Bogi közben visítozott.
-Most visszakaptad!-nevetett Louis.
-Szállj le rólam!- sipítozott Bogi.
-Csendesebben erőszakold meg!-szóltam rájuk mire abba hagyták a kiabálást és rámnéztek.
-Oké. Te mióta állsz ott?-kérdezte Louis miközben felálltak a földről Bogival egyetemben.
-Mikor becsörtettetek. Csendesen mert Axi alszik-először nem esett le nekik, majd széles vigyorral mind a hárman a nyakamba ugrottak. Mióta ez a két lány itt lakik 3 Louis-val élek egy fedél alatt.
-Újra együtt a Haxi?-kérdezte Louis miután engedtek levegőhöz jutni.
-Igen-vigyorogtam mint a tejbe tök-De én most felmegyek- mondtam, és lent hagytam a három idiótát.  Mikor felértem, Axi aludt. Bebújtam mellé és élveztem közelségét. Lentről hallottam ahogy bekapcsolják a tévét és egyszerre visítanak hogy "DUCK TV". Azt hiszem Louis megtalálta a szintjét.

Summer Love~2. Séta

Megírtam a kisregény újabb részét és remélem tetszeni fog :D Tudom hogy kissé furcsa de lényeges volt hogy ez megtörténjen mert kitaláltam mi legyen a végső eredmény és ahhoz ez kellet na. De remélem elnyeri a tetszéseteket ~Emily



~Emily

Beléptem a terembe. Gyönyörű nap volt. Szikrázó napsütés. Kicsit lejjeb húztam a szoknyámat. Végig lépkedtem a két padsor között. Tűsarkúm ijesztően kopogott a fapadlón. A tanáriasztalhoz értem. A tanárunk egy 40-es éveiben járó, őszülő, férfi. Fizikát, kémiát és matematikát tanított. Amiket én nem tudtam valami fényesen.
-Tanár úr? Lenne esélyem a javításra?-kérdeztem a lehető legcsábítóbb hangon. 15 éves voltam akkor, vad, igazi lázadó. De nem akartam bukni. Tanulni nem tudtam, így egyetlen lehetőségem maradt. Kicsit lejjebb hajoltam a dekoltázsom kiemelése érdekében. A tanár felnézett.
-Hát nem sok. A jegyeid alapján...- nem tudta befejezni mert a háta mögé sétáltam és mellkasára csúsztattam a kezeim. Undorítónak találtam de kellettek a jobb jegyek. Éreztem ahogy kezem alatt megremeg a mellkasa.
-Kisasszony! Ezt mégis...- nem fejezte be. Lejjeb vándorolt a kezem. Egész közel voltam a ponthoz- Azt hiszem van egy lehetőség a javításra.
Innen kezdődtek a dolgok. Minden nap. Délután háromtól négyig bent maradtam a suliban, a szüleim azt hitték korrepetáláson vagyok. Ha úgy vesszük az volt. Nekem szükségem volt rá, biztosnág érzetet adott, hiszen egy olyan férfi akivel lefekszem nem akar béntani, és elméletileg megvéd.De amikor bejelentettem annak a pedofilnak hogy én nem csinálom ezt tovább, azt mondta nem hinné és elkezdett berángatni a szokásos helyünkre, ami a kémia-fizika szertár volt. De Nicole, az egyik csaj az osztályból észrevette. Elengedett a tanárom de bíróságra került az ügy. Jól kiszínészkedtem hogy a tanárom kényszerített. Mindenki engem sajnált. Két ember tudja az igazat. Bianca és a legjobb barátnőm Bella. És megértem ha ezek után sokan tartanak ribancnak. Mert ha bevallom magamnak az voltam. De én sosem éreztem eddig olyat hogy valaki szerethet engem azokon kívül akik több mint 10 éve ismernek. Hogy valakivel találkozhatok aki szeret és ha csak úgy is mint egy barátot, nem ítél el-meséltem el életemet. Itt volt és meghallgatott. Miért tette? Felnéztem rá, de rezzenéstelen erccal bámult maga elé. Nem tudtam mit csináljak. Elég hűvös volt, hiszen hajnali 2 még nyáron se valami meleg.
-Emily én...-kezdte de nem fejezte be csak megrázta a fejét. Sóhajtottam.
-Most már te is tudod. Köszönöm hogy meghallgattál-mondtam és tétován megöleltem. Keze végig simított a hajamon miközben viszonozta a gesztust.
-Sajnálom-kért bocsánatot. Miért? Nem tudom. Miért csinálja ezt velem? Elhív kettőkor sétálni. Itt állunk valahol London utcáin késő este. Nem csinál semmit. Egyre szorosabban ölel magához. Végül a furcsán édes köteléket megszüntetem azzal hogy eltolom magamtól.
-Louis kérlek!-nyöszörögtem- Nekem ez nehéz...-valószínűleg félre érti, hiszen nem tudja hogy teljesen belehabarodtam. Sóhajtott, zsebre dugta a kezét és elindult valamerre. Követtem őt. Magassarkúm kisértetíesen kopogott az úton. Egy kis térre értünk. Soha többet nem jövök Louis-val esti sétára. Térdgatyám és egy vékony fekete pulcsi. Persze mély dekoltázzsal. Megborzongtam. Halványan pislákoló utcalámpák alatt mentünk végig, mikor néhány esőcsepp koppant az aszfalton. Egyre több kicsi, sötét pont jelent meg a födön. Egyszerre rohantunk be egy fa alá, ahol sikeresen belecsapódtam, és tekintettel a magassarkúra meginogtam. Megmarkoltam a pólóját reménykedve abban hogy megfog és nem fogok feldőlni. Sajnos őt is meglepte az akcióm, így mindketten a földön végeztük.Rajtam feküst, én pedig még mindig szoringattam a pólóját.Kék szemeiben valami furcsa csillogást véltem felfedezni, amit eddig sose láttam. Mástól sem, de tőle főleg nem. Egymáson feküstünk. A fa lombja védett minket az esőtől. Egy-két csepp mégis áthatolt a pajzson ami védett minket és ez az egy pont az ő arcára esett valahogyan.  Homlokának domborulatán kezdett lefolyni és lassan lecseppent. Egyenesen rám. Megígézve feküdtünk a földön. Fél kezével felettem támaszkodott. A másik, mint később kiderült, szintén támasztást dzolgált csak a derekamnál. Vészesen közel került hozzám. Orrunk összeért. Kis elektródák indultak el az említett testrészemtől mindenfelé. Szakadozva vett egy mély levegőt és hirtelen lendülettel azt a kevés távolságot megszüntette. Ajkai remegve értek hozzá az enyémhez. Teljes sokk alatt voltam ahogy felbátorodott és megnyalta alsó ajkamat bejutásért esedezve. Automatikusan beengedtem és felfedezte a számat, és mintha... mintha élvezte volna. Mintha ő is ugyanúgy vágyott volna erre mint én.  Nem tudom meddig ostromolt a csókjaival, de egy harangozás zavart meg minket. Felmordult és eltávolodott tőlem. Felültem és csak most vettem észre, hogy mióta nem alkottam semmilyen értelmes gondolatot a fejemben. Louis zavartan rámnézett és én is rá. Nem tudtunk mit mondani. A levegő szinte tapinthatóan forrt amikor csókolóztunk. Nem tagadhatja ő sem és én sem, hogy élveztük. És őszintén bekell hogy valljam szerintem nem véletlen volt amit csinált. Nagyon is tudatos cselekedet volt. Csak talán abba nem gondolt bele hogy megcsalta a barátnőjét. Tétován nyitotta a száját, de végül csak elmosolyodott és kinyújtotta felém a kezét. Bizonytalanul léptem felé egyet és megfogtam meleg, koszos kezét. Nem meglepő, hisz a földön támaszkodott. Nem szóltunk semmit. Csak kézenfogva sétáltunk a sötét égbolt alatt. Amikor egy olyan utcához értünk ahol nem volt lámpa kezdtem megijedni. Ugyanis annak ellenére hogy sok sötét színt hordok, félek a sötétben.Erősebben szorítottam meg a kezét és közelebb bújtam hozzá.
-Félsz?-szólalt meg először mióta megcsókolt.
-Igen-mondtam és ha lehetett még közelebb mentem hozzá. Megállt és elém állt-Mit csinálsz?-néztem szürkés alakját.
-Kiviszlek a sötétből-adta a logikusnak tűnő magyarázatot. Csak nekem nem volt az. Hirtelen rántott magához, combomnál fogva megemelt, ezzel kényszerítve hogy derekánál körbefonjam rajta a lábaim. Vett egy 180 fokos fordulatot és újra irányban voltunk. Elindult és közben ajkaival a számat kezdte kutatni a nyakamtól kezdve, egyre feljebb. Mikor a nyakamon megtalálta a gyenge pontomat egy halk nyöszörgés kicsúszott a számon. Megállt és forró lélegzete megborzongatott.Halkan kuncogott, és elkezdte lágyan szivogatni a nyakam. Élvezte ahogy nyöszörgök, ezt onnan tudom hogy mellkasából rezgő kuncogás tört fel amikor hajába túrtam. Érzékeny pontomnak elég figyelmet szentelvén, elindult egyre feljebb és végül ajkait az enyémekhez préselte.A hosszúnak nem mondható intimitásunkat megszakította és letett. Én még szédültem amiatt amit csinált velem. Ezt halk kuncogással díjazta és úgy mentünk tovább a már lámpákkal ellátott utcán, hogy vállamnál magához szorított. Felnéztem rá és láttam ahogy mosoly terül el az arcán. A hotel utcájába kerültünk így elengedtük egymást. Ő előre sietett, én pedig elővettem a cigimet és rágyújtottam. Így sétáltam tovább, lassan, lomhán kopácsolva. Néztem ahogy Louis alakja lehajtott fejjel, gyorsan távolodik a hotel felé. Kifújtam a füstöt és ekkor valaki megszólalt mellőlem.
-Hova tűntél?-hallottam az ismerős hangot. Az irányába fordultam és Harry alakját véltem körvonalazódni.
-Sétálni mentem-adtam az egyszerű választ. Kilépett a sikátorból az utca fényére, és láthatóvá vált huncut mosolya. Ledobtam a cigim maradékát a földre és eltapostam.
-Louis-val?-ért oda mellém. Kicsit elpirultam, és észre is vette mert felnevetett.
-Igen-dünnyögtem. Átkarolta a vállam és kicsit siettetni kezdte a tempómat. Ő nem aggódik ha meglátja velem valaki, hiszen ki tudja mennyi lány fordult már meg nála.
-És mi történt?-tette fel a kérdést, aminek hallatára automatikusan a nyakamhoz kaptam ahol éreztem a fájdalmas bizsergést a kiszívott helyen.
-Semmi-változtattam a mozdulatomat egy zavart tarkó kaparássá.
-Pedig Louis egészen boldog volt mikor láttam elmenni. Közvetlenül azután hogy elengedett téged. Ami azután volt hogy felkapott és valamit csinált veled, feltételezem huncutkodott. Ami meg azután volt hogy a fa alatt egymásra estetek és 5 percig bámultátok egymást majd megcsókolt-vezette le előttem a ma este történteket.
-Te követtél minket?-háborodtam fel.
-Hallottam ahogy kopognak, és ahogy sutyorogsz valakivel, majd elmész. Így gondoltam megkereslek és a titokzatos udvarlódat. És amikor megláttam hogy Louis-val beszélgetsz, egész jó mókának ígérkezett. Ugyanis Louis nem hív mindenkit "sétálni" - karmolt bele a levegőbe, ezzel elengedve engem. Odaértünk a paparazzi körzet széléhez, így én előre mentem, míg ő eltűnt a homályban. Belibegtem a szállodába, és felmentem a lifttel a harmadik emeletre, ahol a szobánk leledzik. Kiszálltam és egy mosolygó fiú köszöntött a lift ajtóval páthuzamos falnak támaszkodva.
-Sokáig tartott-lépett közelebb és egy kósza tincset a fülem mögé fésült. Remegő kézzel fogtam meg arcomon pihenő kezét, és beletemettem arcom, majd egy apró puszit leheltem rá. Elengedtem és néztem ahogy visszahúzza maga mellé. Ekkor csengetett a lift, így elválltunk egymástól és a jövevény kilétét néztük. Harry ugrott ki a liftből. Egyenesen ránk nézett.
-Ti ketten magyarázattal jöttök! Annyira felelőtlenek vagytok! Nyílt terepen nyaljátok-faljátok egymást, és neked-mutatott Louis-ra - barátnőd van! Eltudod képzelni El mit fog csinálni ha megtudja?-korholt minket. Érdekes hangulatváltozáson ment végig, mikor találkoztunk nem ilyen volt. De felnyitotta a szemem. Hiába is akarnám hogy velem maradjon, én csak második lehetek. Megint. Vagy ribanc vagy második. Úgy tűnik ezt érdemlem a sorstól. Nem vagyok a kedvence.
-Én nem tartozom neked, mivel tudod. Louis?-néztem megsemmisítő pillantással a göndörre.
-Én... nem tudom-sóhajtott-Csak kérlek El-nek egy szót se! Senki! Istenem!- szorította meg a kezem. Bátorítóan ránéztem. Miatta leszek második. Miatta még ez is megéri.
-Louis, én nem haragszom ha véget vetsz ennek. De...- közelebb hajoltam hozzá, hogy Harry ne hallja-miattad még azt is elviselném ha másodiknak kéne lennem- hallottam ahogy nyelt egyet és bólintott. Különös, nem hittem volna hogy beleegyezik. Azt hittem mélységesen megbánja amiért megtette ezt a barátnőjével.
-Alszol velem?-kérdezte Louis. Harry nagyot nézett, de én bólintottam. Ránéztem egy könyörgő pillantással, mire megvonta a vállát és valami " te dolgod" félét morgott. Elmentünk a szobáinkhoz és az ajtó előtt elbúcsúztunk. Bátortalanul  beléptem Lou után. Álltunk a szobában és egymást néztük. Végig futatta rajtam a tekintetét. Én is ezt tettem vele. Ezt játszottuk egy darabig, majd ő hozta meg a döntést. Elém lépett és lesmárolt. Elkezdte felfelé tolni a földőmet én pedig az ő nadrágjához nyúltam. Ráfektetett az ágyra és lerántotta rólam a fösőmet. Alakjával felém hatalmasodott.
-Biztos vagy benne?-suttogta ajkaimra. Bólintottam. Tudja hogy sokat jelent nekem, de neki ez nagyobb vétek. Ezután az apró bólintás után szenvedélyesen kihámozott a ruháimból. Minden leszedett ruhadarab helyén felfedezett új bőrfelületet végigcsókolta. Dominált. Este volt. Mindenki aludt. Mi pedig megszegtük a szabályokat. És lefeküdtünk. A világ legrosszabb döntése, vagy a legjobb. Már magam sem tudom. Akkor fantasztikus volt. De hogy is kezdődött?

/hajnali 1/

Kopogtattak az ajtón. Zaklatottan feküdtem és néztem ahogy a ritkán ablak előtt elsuhanó autók lámpái baljós árnyakat rajzolnak a plafonra. Kikászálódtam és ajtót nyitottam. Louis nézett vissza rám.
-Szia! Tudod... Csak nem tudok aludni és gondoltam eljönnél velem... sétálni-mondta zavartan és halkan.
-Persze Várj egy percet!-örültem is és nem is. Felkaptam az első ruhadarabot ami a kezembe akadt és felvettem. Kimentem és csatakoztam a kint várakozó fiúhoz. Stratégiánk alapján ő ment ki először, rá pár percre én és csatlakoztam hozzá a sarkon. Némán sétáltunk egymás mellett. Majd megkérdezte.
-Miért tetted?
-Fiatal, mohó, mindent megtehetek típus voltam-néztem le a földre- És mert féltem. Féltem hogy bántani fognak. Függenem kellett valakitől... Mindig szükségem volt valakire. Aki mellett biztonságban érzem magam. És én ezért bármit megtettem. Most már elég a barátnőm és a nővérem. De nagyon sokáig akartam magam mellé valakit aki megvéd. Én pedig mindenkinek bedőltem. De mind csak egy valamit akart tőlem-húztam a szám. Nem szerettem volna ezt a beszélgetést.
-Mellettem biztonságban lennél-suttogott. Nem hittem a fülemnek. Tényleg ezt mondta?
-Mit mondtál?-próbáltam megbizonyosodni arról hogy jól hallottam.
-Azt hogy menjünk erre-mutogatott valami utcára. Akkor félre hallottam-De hogy történt? Gondolom a tanároddal kezdődött...
-Igen. Amikor először lefeküdtem vele, akkor jutott eszembe hogy így magamhoz láncolom az embereket, így sosem kéne amiatt aggódnom hogy elhagynak, nem kéne egyedül küzdenem a világgal és lenne aki megvéd. És ezután mindig kellett valaki- néztem a kezemre. Ekkor megkért hogy meséljem el neki az egészet. Én pedig elmondtam. Életemben harmadszorra. És nem menekült el előlem.

/vissza a jelenbe/
Megtettük. Fekszik mellettem és ujjainkat összekulcsolva liheg.
-Istenem Emily!-fújja ki a levegőt. A meleg levegő megcsapja a nyakamat.
-Kétszer mondtad a nevem!-poénkodtam kifulladva. Egy rövid jellemzés az előző háromnegyed óráról:kifárasztott.
-Igazad van-morogta a fülembe. Hangja kicsit még távolinak tűnt. Ahogy kicsit izzadt, meztelen mellkasát a hátamnak nyomja, miközben az éjjeliszekrényen álló olvasólámpát lekapcsolja, egy halk sóhaj szökik ki a számon. Visszafekszik mellém és valami kavar a takaró alatt.Majd visszatért hozzám és átölelt. Felvette a boxerét. Na ja, de engem nem enged el, hogy felvegyem a ruháimat.
-Louis, szeretnék felvenni valamit-próbáltam rávezetni arra hogy elengedhetne.
-Nekem tökéletes így, neked valami bajod van vele?- lemondóan kifújtam egy adag levegőt majd álomba szenderültem.

Csajos nap

Hali! Üdv mindenkit itt a 3x megünneplésén :D amúgy nem érdekel. xD És az amúgí is az előző rész volt csak ott nem említettük meg. Jó most nincs semmi felvezető. írtam, nem lett valami jó, nekem nem jön be... :// Sajnálom. De azért olvassátok el puszi : ~Emily
  

 31.rész

Csajos nap

Jenni

Reggel vidáman keltem, már ha az idióta mosoly az arcomon annak nevezhető. Louis sehol, gondoltam már elment valahova, mostanában ugyanis sok tárgyalásra járnak a fiúkkal a pénzügyek meg a következő koncert turné helyét beszélik meg. De szuszogást hallottam, így lenéztem a földre és ott aludt.Nem akarom tudni hogy került az én oldalamra, de talán jobb ha nem is gondolkodok rajta. Lemásztam hozzá, és térdelve néztem, amíg el nem mosolyodott, ezzel jelezve hogy felkelt. Lehajoltam hozzá és mosolyogva megborzoltam a haját, majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Így szeretnék kelni minden reggel-nyitotta ki a szemét. Felült, és haját kezdte rendezgetni.
-Olyan vagy mint egy lány-sóhajtottam egyet és felkecmeregtem a földről.
-Héjj!-nézett fel a földről.
-Ez van!-végig néztem magamon.A tegnap gyorsan magamra vett ruha volt rajtam-a lovaglóruhámban csaknem bulizhattam-Megyek fürdeni- jelentettem ki, és már ott se voltam. A fürdőszoba tükörben elég szerencsétlenül festettem, így elkezdtem vetkőzni. Mikor levettem a pólómat, valami hideg ért a bőrömhöz. Ledobtam a földre, és a tükörből a napocska nézett velem szembe. Megfogtam és végig simítottam rajta hüvelykujjammal és megcsodáltam a gravírozást a hátulján. Levettem és a mosdóra tettem, majd a további ruháimtól is megszabadultam. Gyorsan lefürödtem és a magammal vitt farmer-póló összeállítást felvettem, majd a nyakláncot is. Lementem a konyhába, de mielőtt oda bementem volna, benyitottam a nappaliba, ahol pár osztálytársam fetrengett. A hozzám közel álló személyek voltak csak ott, így beordibáltam.
-KELJETEK FEL!-majd a konyhába vettem az irányt. Találtam virslit a hűtőben,így találomra engedtem vizet és beletettem egy rakat virslit. Sorban vánszorogtak be az emberkék. Jemi(egyértelműség kedvéért így fogom hívni a másik Emesét :D) kómás fejjel leült a pulthoz és nézte ahogy nézem őt. Különös. Majd Bogi, Kamilla, Timi, Zoé, Móni és Zsófi is megjött. Leültünk enni, de előtte leimádkoztam Louis-t is az emeletről. Így 8-an ültünk az asztalnál. Bogi és Kami röhögcséltek valamin, Zsófi valami Zed-ről, vagy ki az anyám kínjáról dumált Timinek, Jemi és Móni pedig velem beszélgetett. Hirtelen Louis felé fordultam.
-Axi,Emi?-kérdeztem, a hol létük felől érdeklődve.
-Harry,Zayn-válaszolt. Én meg -talán a fáradság miatt- elnevettem magam azon, hogy csak 4 nevet mondtunk, de tudjuk mit jelent a beszélgetés.Nem néztek hülyének, nem, egyáltalán, de nem baj. Befejeztük és együtt elpakoltunk. Közben megbeszéltük hogy csajos napot tartunk, Axival és Emivel kiegészülve. Louis felhomályosított arról hogy Liam és Zoé tegnap este nagyon csúnyán összekaptak valamin. Honnan tudja ezeket a dolgokat? Lehet hogy miután én elaludtam ő még lement.
-Oké. Én hívom Axit. Zoé felhívnád Emit?-kérdeztem a lánytól aki bólintott és a telefonjáért nyúlt. Én felszaladtam a szobámba, de mielőtt tárcsázhattam volna, nyílt az ajtó és egy kétségbeesett leányzó-névszerint Bogi- betört a szobámba.
-Axi. Nappali. Sír- mondott címszavakat én pedig lerohantam nyomomban Bogival. A nappaliban egy hüppögő Axi meg a körülötte sokkolódott embereket találtuk. Leültem mellé és vártam hogy meséljen. Lassan belekezdett...

Axi

A reggeli zápor kopogásait hallgattam, és Harry egyenletes szuszogását. Szorosabbra tekertem magam körül a takarót, mikor megborzongtam. Szörnyű gondolataim támadtak. Olyan különös érzések támadtak meg, amiket az ember jobban szeretne mellőzni. Például a féltékenység. Nem jó dolog, kifejezetten rossz. És én minden élő emberre aki az elmúlt hónapban Harry közelébe került féltékeny voltam.Annyira hülye vagyok! Ez a féltékenykedés tönkre vághatja az egész kapcsolatunkat, szóval próbálom csökkenteni. A másik horribilis súllyal rendelkező érzelem a bizonytalanság. De ez csak most költözött belém, és affelé irányul, hogy Harry miért van velem. Ugyanis mindig mondogatja hogy hiányoztam neki, és hogy szeret. De hogy jobban tudjam érzékeltetni a helyzetet: szeretlek-levesz egy ruhadarabot-hiányoztál-megcsókol-... ezzel pedig fájó beismerni, de azt érzékelteti hogy csak Azért van velem. Ekkor Harry átölelt és magához vont.
-Jó reggelt!-dörmögött és belecsókolt a nyakamba, miközben a derekam és a csípőm közötti részt simogatta.
-Neked is-mondtam monoton hangon.
-Min gondolkozol?-tette fel a kérdését.
-Csak...Ha most kérdeznék valamit, őszintén válaszolnál?
-Neked mindig őszintén válaszolok-mondta.
-Akkor...csak a szex miatt kellek neked?-daráltam le a kérdésemet. Keze hirtelen megmerevedett.
-Hogy.... Hogy mi?-dadogott, mire megakartam ismételni.
-Csak a ...- de nem hagyta hogy befejezzem. A hátamra fordított és felém mászott. Szemei az arcomat fürkészték.
-Hallottam. Honnan veszed? Nem mondtam elégszer? Nem mondtam hogy hiányoztál? Nekem szükségem van rád- mondta dühösen. Szemeiben düh lángolt. Nem értem miért lett hirtelenjében ilyen dühös.
-Mondtad, csak mindig akkor, amikor olyan helyzetben voltunk ami arra utalna hogy csak azért mondod, hogy rávegyél arra- nem minden vágyam erről beszélgetni vele. Leszállt rólam és elkezdett járkálni a szobában. Én is felkeltem és egyik lábamról a másikra állva vártam hogy mondjon valamit.
-Jó! Szeretlek és megkérdőjelezel! Szép kis barátnő vagy!-emelte meg a hangját.
-Aha én vagyok a barátnőd, akit felsem vállaltál- flegmultam a szintjére.
-Mi? Te most vádolsz engem? Te mondtad!-most már szabályosan ordibált velem. Közelebb léptem hozzá. Dühös voltam rá. Nem tudom miért, talán az egy hónap hiány miatt kicsit kopott a kapcsolatunk.
-Miért? Felvállaltál volna? Csak azért hoztam azt a döntést mert nem akartam hogy a fél világ azon rágódjon kivel volt együtt Harry Styles egy hétig, aztán meg dobta-ordítottam vele.
-Mégis miért dobtalak volna?-futtatta végig rajtam a tekintetét.
-Feltűnt hogy azután mondtad hogy szeretsz miután megfektettél?-vágtam vissza-Talán Liam-nek volt igaza és nem kellett volna megtennem-ezt halkabban tettem hozzá.
-Á, szóval neki volt igaza? Tudod nem gondoltam volna hogy ilyen nagy....- nem fejezte be, gondolkodott mit mondjon.
-Mi? Mi vagyok? -keltem ki magamból, de mielőtt elmondhattam volna neki mi is érzek, és milyen szar érzés volt hogy mindig csak én hívtam, ő sose hívott engem, kimondta.
-KURVA!-üvöltötte. Lefagytam. Szóval most lekurvázott? Engem? A barátnőjét? Nagyon megbántott. Ezzel az egy mondattal is könnyeket csalt a szemembe. Könnyeimmel küszködve indultam a bőröndömhöz. Harry még mindig ott állt ahol hagytam. Felöltöztem, és felvettem a táskámat. Remegett a kezem, de ha jól láttam az övé is. Csak éppen az enyém a sírástól, neki pedig az idegtől. Eljutott az agyáig mit akarok csinálni és azt hogy ő mit mondott nekem.
-Axi, ne haragudj! Nem gondoltam komolyan!- kezdett elindulni felém, de egy ügyes manőverrel kirohantam a szobájából. Sírva tántorogtam le a lépcsőn. Fura hogy milyen meredek lett hirtelen. Még visszakiáltottam neki.
- Nem akarlak látni Harold Edward Styles! Soha többé!- és kivágtattam az utcára. Elbotorkáltam Jenniékig. Bekopogtam és Louis nyitott ajtót.
-Helló-mosolygott, majd meglátta hogy sírok, komolyabb fejet vágott- Mit csinált?-nem tudtam válaszolni, csak zokogva a karjaiba dőltem. Szorosan láncoltam magamhoz, nem akartam elengedni, mert féltem hogy akkor összeesek. Csitítgatott miközben valahova elvezényelt, ami hátrafelé elég nehéz lehetett. Végül a nappali kanapéjára ültetett és elment valahova. Helyette megkaptam Kami, Móni, Jemi, Timi, Zsófi teljes figyelmét. Zoé, Bogi és Jenni is visszatért. Louis pedig hozott nekem egy pohár vizet, amit remegő kézzel megittam. A fele a szőnyegen végezte. Elkezdtem mesélni a történteket. Ledöbbenve hallgatták végig.
-Idióta-pattant fel Louis- én most...elmegyek hozzá-jelentette ki, de magával rántotta Jennit. Gondolom valami búcsúzás szerűséget akarnak megejteni. A bejárati ajtó csapódását hallottuk, majd mindenki az ablakhoz rohant. Én is velük tartottam. Gondoltam mire kíváncsiak. Louis és Jenni a kertben falták egymást. Nagyon durva jelenet volt. Egy pornó előzetesbe is beleillett volna. Na jó, nem hülyéskedek. Csak egy nagyon-nagyon hosszú csókot váltottak. Az elején mindenki csendben volt, aztán sorra kitört a nevetés Bogiból, Kamiból, Zsófiból, Timiből, Jemiből, Móniból, Zoéból és végül belőlem is. Mikor már könnyesre nevettük magunkat Jenni libbent be és csodálkozva nézett minket.
-Ti min nevettek?-érdeklődött-Az ablak...Jajj istenem, de gyerekesek vagytok!-húzta össze a szemöldökét.
-Na, most hogy sikeresen nyálat cseréltetek, hívjuk át a lovas-táncos barátnőinket is- szólt hirtelen egy idegen hang. A hang irányába néztünk és Emi állt az ajtóban. Mindenki köszönt neki, majd felém fordult.
-Fogalmam sincs miért, de Harry üzeni neked, hogy Bocsáss meg neki, nem gondolkodott, szeret és nem akar elveszíteni. Illetve azt hogy vedd fel a telefonod-való igaz, a telefonomat kikapcsoltam, hogy ne tudjon hivogatni.
-Örülök neki-mondtam és bár kívülről makacsnak tűntem, belül szomorú és dühös voltam.
-Felőlem-vont vállat. megbeszéltül Al-al és Soph-val is hogy jönnek. Illetve Adam is jön, mert Emi állítása szerint megakarja nézni milyen egy csajos nap.  Egy óra múlva mindenki készen állt. Leültünk beszélgetni.

Jenni

-Zoé, Louis említette hogy Liam és te összekaptatok tegnap. Mi történt?-érdeklődtem.
-Hát... táncoltunk és kimondtam hogy szeretem, de ő... nem viszonozta- nézett le a szőnyegre, mire Sophie-róla annyit hogy fiús lány, csőnadrág, deszkás cipő, valami ing, szőke, zöld szemű, táncos-deszkás- átölelte.
-Hú... az kemény! De ugye nem szakítottatok?-kérdezte Jemi.
-Nem, csak szomorú lettem és haragudtam rá azért mert "nem áll készen".Tudom hogy hülyeség, de mi lenne ha másról beszélnénk?-terelte. Adam kitalálta hogy mutassunk neki valamit, amit szoktunk még ilyenkor csinálni.
-Üvegezünk?-nézett Móni rám, Jemire és Zsófira. Sírok ezen a csajon. Elég sok kínos esemény tartozik nekem az üvegezéshez.
-Ne! Játszunk felelsz vagy felelsz-et!-mondta hirtelen Kami. Kérdőn ránéztünk, mire elmagyarázta hogy kell játszani. Leülünk egy körbe, és valaki elkezdi. Mond egy nevet és egy kérdést. A név tulajdonosának válaszolnia kell a kérdésre, majd ezután megismételnie az első játékos cselekedetét, és így tovább. Leültünk és Timire jutott az első kérdezés.
-Oké... Bogi. Milyen volt megfogni Louis seggét?-kérdezte félig fuldokolva.
-Hahaha. Amúgy jó volt!- nevetett fel.
-Héjj!-vinnyogtam, de közben mosolyogtam.
-Na jó. Akkor most én kérdezek... Emitől. Hogy jöttetek össze Zayn-nel?- az említett elgondolkozott.
-Hát Jennivel elmentünk bulizni-nézett rám megerősítésként-és ott volt egy srác. Scott. Megbeszéltünk egy randit, de a randi előtti napon a fiúkkal buliztunk és ugye Zayn megcsókolt. Lemondtam a randit, Scott lekurvázott, Zayn feljött megkérdezni mi a baj, és akkor megkérte hogy legyek a barátnője.
-Hú.Az cifra-nézett rá Jemi. Ilyen szavakat is csak ő használ. Cifra.
-Na akkor én mondok. Kami. Mivan veled és Petivel?-kérdezte a kis sunyi.
-Semmi. Barátok vagyunk-mondta halvány mosollyal.
-Ahhj már 3 éve barátok vagytok, nem unjátok még?-kelt ki Zsófiból.
-Kuss. Akkor Emi... Milyen Zayn-nel?-villantott egy perverz pillantást Emire.
-Öhhh...-vörösödött a feje-kedves, aranyos, hülye, néha kicsi erőszakos, de nagyon odaadó-hadarta a tulajdonságait.
-Hát nem pont így értettem. Úgy gondoltam a hálóban milyen, de ebből leszűrve irányító tipus-kuncogott.
-Jó! Le lehet szállni erről a témáról. Én választok! Sophie, ki jön be?
-Muszáááááááááj?
-Igen-vágtuk rá egyhangúan.
-Akkor Derek, a deszkás. Annyira helyes-nevetett-De én kitől kérdezhetnék?-gondolkodott, és ekkor Alane belesuttogott a fülébe, mire felcsillant a szeme-Jenni. Louis.
-Ő nincs itt-világosítottam fel, tettetve az analfabétát.
-Úgy gondoltam Louis-t jellemezd, mint Emi Zayn-t.
-Huhh...Hát, leginkább őrült, felelőtlen, gyerekes, vicces, meg ha annyira akarjátok tudni velem romantikus, figyelmes, és perverz-daráltam le azokat a jelzőket amik először eszembe jutottak róla. Folytatódott a játék, megtudtuk hogy Sophie 14 éves koráig balettozott, Kami lefeküdt egy olyan fiúval akit nem ismert-ezen nagyon csodálkoztam-Zoé és Axi anyukája lehordta a két lányt amiért be se mutatták neki a fiúkat, az apukájuk meg aggódott hogy lefeküdtek velük, de megnyugtatták hogy nem. A kis hazugok. Jeminek pasija lett, és még ő akadt ki rajtam.Móni felvételt nyert a főiskolára, valami akármilyen szakra. Timi az apukájának a cégénél kezdett dolgozni, Bogi a gimi padját koptatja még egy évig, mint mi Emivel, Zsófi továbbra is kint fog maradni Marcus-nál, mivel ő már befejezte a sulit. Szóval ő kimegy Franciaországba. Alane elmesélte hogy jöttek össze Eric-kel, amiben semmi extra nem volt, csak Eric vette a bátorságot és elmondta amit érez, és szerencséjére Alane viszonozta. Adam pedig beszámolt arról hogy ő már volt lánnyal és fiúval is, szóval ő nem meleg, hanem hetero. Mi pedig közöltük vele, hogy nem érdekelt minket ez az apróbb részlet. Este felé járt az idő amikor leültünk DVD-ni. A két kanapét elfoglaltuk a következő sorrendben:Én, Jemi, Móni, Alane, Sophie, Kami, Bogi, Adam, Zsófi, Timi, Axi, Zoé, Emi.És aki nem a kanapé ült, az a földön, két ember közt. Adam gyanúsan sokat beszélgetett Bogival, aki kívülről legalábbis úgy tűnt, élvezi a fiú figyelmét. Ő dolguk, csak éppen Ad meleg... Nagyban néztük a filmet, mikor is kopogtattak. Én mentem ajtót nyitni. Egy csuromvizes Harry és egy szintén vizes Louis állt előttem.
-Axi itt van?-kérdezte Harry.
-Itt-adtam a rövid választ. Rögtön ellökött az ajtóból és beviharzott. Ránéztem Louis-ra.
-Ez mi volt?
-Nagyon sokáig kellett ösztönözni arra hogy jöjjön ide, mert elmondása szerint Axi azt mondta sosem akarja többé látni, de végül sikerült-vont vállat és bejött az esőről- milyen meglepő, megint esett.Levette vizes kabátját és a kezembe nyomta. Grimaszolva felakasztottam, majd a kabátról rám került vizet belé töröltem. Beültünk a többiekhez a nappaliba, és csacsogva vártuk mit is fognak csinálni Axiék. Louis kicsit frusztráltnak tünt.
-Mi a baj?-kérdeztem, persze suttogva. Rögtön elkezdtek hülyéskedni azzal, hogy vajon mit súgdoshatunk egymásnak...Hadd ne részletezzem...
-Bogi megfogta a seggem, emlékszel? Kicsit frusztráló a közelében lenni-motyogta.
-Ne érezd magad rosszul miatta. Csak egy kis hülyeségünk régebbről. Ne foglalkozz vele!- mosolyogtam rá. pimaszul elmosolyodott és derekamnál átölelve közelebb húzott magához, és a fülembe sutyorgott, hogy csak én halljam.
-Te még nem fogtad meg-majdnem elnevettem magam, és hallottam ahogy kuncog magában.
-Mindennek eljön az ideje-mondtam, szintén halkan. Egy gyengéd puszit nyomott a számra, ami csókká változott, majd az is mélyülni kezdett.
-Na jó! Summers és Tomlinson! A szoba két végébe lesztek küldve, ha nem fejezitek be a gusztustalanul aranyos nyálcseréteket!-röhögött Sophie.Ez nála azt jelenti hogy örül nekünk,meg minden, de ne előtte csókolózzunk. Elhúzódtunk egymástól.
-Köszönjük!-vigyorgott Alane. Nem értettem minek örül annyira, de a telefonját mutogatta Móninak és Sophie-nak, akik fura hangokat hallattak.Próbáltam odanézni, de ahhoz bagollyá kellett volna változnom, hiszen Louis ölében háttal ültem nekik. Ekkor érkeztek le az emeletről Axiék. Furcsa mosollyal, és kicsit szomorúan jelentek meg. Harry elköszönt és kiadta Louis-nak hogy nem maradhat nálam estére. Nem mintha marasztalnám. Hiszen a csajok már csak ma este lesznek itt, na. Axi leült közénk és a csöndet megtörve válaszolt a felnem tett kérdésre.
-Szakítottunk-jelentette ki semlegesen. Megfagyott a levegő.

Axi

Felmentünk Jenni szobájába. Leültünk az ágyra.
-Axi...
-Harry...-kezdtük egyszerre, mire idegesen felnevettünk.
-Kezd te!-adtam neki a lehetőséget, mert azután amit én akarok mondani, már nem hiszem, hogy akarna, vagy tudna is bármit mondani.
-Nagyon sajnálom amit mondtam! Csak kicsúszott a számon, és nagyon furdal miatta a lelkiismeret, mert szeretlek! Szeretlek! Érted? Hiányoztál és vagy egy milliószor is elismételem neked ha kell. Szeretlek!-szónokolt-Megtudsz nekem bocsájtani?-nézett a szemeimbe. Nagyon megható volt amit mondott, de nem változtatta meg a véleményemet.
-Megbocsájtok. De én is akarok neked mondani valamit. Nekem ez... nekem ez túl sok. Nem bírom nélküled. Hiányzol, érted? Féltékeny vagyok a földkerekség összes létező személyére aki találkozott veled az elmúlt hónapban. És tudod a rajongóitok sem könnyítik meg nekem. Vannak aranyosak, de nekem ez így nem jó Harry. Neked se és nekem se. Csak egy megoldás van. Sza-nem engedte hogy befejezzem. Kezét a szám elé rakta.
-Ne! Kérlek! Nem teheted ezt velem! Én szeretlek és nem bírom nélküled. A rajongók zavarnak? Sajnálom, de próbáld nem figyelembe venni. És nagyon sokan szeretnek. Kérlek csak ezt ne!-az utolsó mondatnál elhalkult és egy könnycsepp gördült le az arcán. Tudja mi lesz az, ami jön.
-Sajnálom. De szakítanunk kell. Remélem megérted-néztem szemébe. Nagyon szomorú volt, de nem sírt, pedig én is sírni akartam.
-De, akkor kérlek. Utoljára megcsókolhatlak?-kérdezte. Bólintottam. Odahajolt hozzám és hevesen megcsókolt. Szenvedélyesebben és kétségbeesettebben mint eddig bármikor. Egyikünk se akarta elengedni a másikat. Azt akartuk hogy ez a csók örökké tartson. De nem lehetett. Elengedett és utoljára vetettünk egymásra egy szerelmes pillantást, majd elhúzódtunk egymástól. Hivatalosan is az egyedülállók táborát népesítjük.Felálltunk és lementünk. Nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy vele maradjak. Szóval ha ő megy, én maradok. De egyszer úgy is találkoznunk kell, mert még egy hétig maradok, és náluk lakom, ami megfog változni. Hiszen csaknem maradhatok ott. Hát, eddig tartott a boldogságom.