Apróhirdetés

Üdvözlet. Előre is mondom, ez nem rész. Csak tájékoztatni szeretnék mindenkit, hogy a Balatonnál leszek 10 napig. Adig szünetelünk, mert Ariel drága nem tud írni, mivel internet problémái vannak.Szóval olyan két hét múlva jön új rész. Tudjuk, hogy mocskok vagyunk, mert elég izgalmas résznél hagytuk abba, de ez van. :D Jó nyarat, kellemes pihenést! :D

Ja, és írok egy másik blogot. Mondjuk azt, erősen más stílusú mint ez. Ezért nem is akarom reklámozni, bár már megtettem. Szóval akit érdekel nézzen be. Úgyis rájöttök miről szól majd... Csak a prológus van fent, de ma megpróbálom felrakni az első részt. Szóval itt a link! Akit érdekel olvassa. Nem tagadom hogy nem minden érdeklődőnek fog tetszeni, de ebben is kiakartam magam próbálni. Szóval #NoHate...

Emily

Biall

ANNYIRA SZAR! NEM TUDOK JÓT ÍRNI! UTÁLOM MAGAM! de... olvassátok el, talán ér valamit... Miért nem tudok jót írni? Oké....... Nem sajnáltatom magam....
*Ariel

58.rész

Biall

December 26.

Emi

-Mert én híres vagyok!-ordított Jenni a képernyőn és Louis telefonját bedugta a kamera elé, amin az a tweet volt, amit a fiúk szinte kötelezően kiírtak mind. Alapjában csak annyi hogy minden rajongónak boldog Karácsonyt kívánnak. De Louis mellé írta, hogy a piros a kedvenc színe. Louis a háttérben röhögött. Vége volt a videónak, én meg néztem a világító képernyőt. Komolyan…? Na, most Jenniék nagyon unatkoznak, vagy csak idióták. Ki tudja? Talán mindkettő. Lenéztem a mellettem alvó Zaynre, és tovább facebookoztam. Reggel 8 volt csupán, de én fent voltam, és Zaynt nem akartam felébreszteni. Ezért leültem gépezni. Még pár percig gondolkoztam, aztán hirtelen valaki rám írt.

Szijja :D

Furcsán néztem a monitort. Viki írt rám. Elég sokat beszélgettünk Magyarországon, de mióta elmentem, körülbelül háromszor érdeklődött felőlem.

Szia

Ki tudsz majd jönni sétálni? Ha már itthon vagy :p

Persze

És hozd Zaynt is, ha tudod

Minek?

Hát bemutatni! :D

Miért, mit gondoltál? :p

AZT, HOGY EL AKAROD LOPNI A PASIMAT! Khm… Persze ezt nem írhatom így le. Szóval csak megbeszéltük, hogy 3-kor találkozunk előttük, mert mint kiderült, pár haver is jön. Nincs semmi bajom, se vele, se a barátaival. Csak Viki az a tipikus szőke bombázó. Barbi baba. Fiúk közelében pedig megbolondul. Valami meleg fogta körbe a derekamat, és felnéztem a forrására.

-Mit csinálsz?-Zayn reggeli rekedtsége iszonyatosan szexi. A haja meg nevetséges.

-Kimegyünk sétálni. Találkozhatsz pár… barátommal.

-Ó! Értem!-mindentudó mosolyt eresztett és a bőröndjéhez vándorolt. Átöltözött, addig én feltűnés mentesen – na, persze- nagyon fontosnak tettettem a facebook tanulmányázást. Hogy miért nem tudok felnőni a feladathoz, hogy rezzenéstelenül végig nézzem, ahogy Zayn öltözik, nem tudom. Mindig belepirulok. Egyszerűen ilyen vagyok!

-Kérsz enni?-álltam fel, amikor késznek gondoltam.

-Aha. Éhes vagyok- még a pólóját vette, amikor megfordultam és kimentem az ajtón. Mielőtt viszont ezt megtehettem volna, visszarántott és megcsókolt. Tágra nyitott szemmel néztem behunyt szemét, ahogy elmélyíti a csókot, majd lassan reagáltam. Lecsuktam a szemem és a nyakába kapaszkodtam. Egyre szorosabban préselt magához, de nem bántam. A mutató és a középső ujjammal lassan fellépegettem a hajához és megmarkoltam. Belenyögött a számba. Keze lejjebb siklott a derekamról a csípőm felé, majd egyre lejjebb.

-Anyu üzeni, hogy ÓÓÓ…-elugrottunk egymástól és vöröslő fejjel néztem az öcsémre.

-Mit?-Zayn köhögött mellettem egy párat.

-Gyertek le enni!-megszeppenve elsomfordált onnan. A lépcső a szobám mellett van, így gyorsan leértem a földszintre, Zayn meg mögöttem majdnem lezuhant rajta. Kicsit meredek.

-Utálom ezt a lépcsőt!-morgott, és követett a konyhába.

-Jenni is ezt hajtogatja mindig-motyogtam mosolyogva. Reggeliztünk, majd unalmunkban csatlakoztunk apuhoz a tv előtt. Halálos Iramban 3-at nézett. Fél háromig ejtőztünk aztán kínkeservesen elindultunk Vikihez.

-Annyire szörnyű?-érdeklődött az utcájuk sarkán  Zayn.

-Nem az, csak kicsit aggódom-homályosítottam el a „félek” fogalmat.

-Nem kell aggódnod-mosolygott le rám. Odaértünk a házukhoz. Becsöngettem és Viki pár perc múlva kijött. Cicanadrág volt rajta, fehér kabát és cipő. Még megfordult, hogy bezárja az ajtót, és ez idő alatt Zayn körbefogta a derekamat és magához szorított. Sebesen kezdett áramlani a vér a fejembe. Nem értettem miért csinálja ezt. Viki vigyorogva futott hozzánk. Kivágódott a kapun és nem sok figyelmet tulajdonítva Zaynnek, megölelt. Viszonoztam a gesztusát.

-Szia Emi!-örült nekem.

-Szia Viki!

-Olyan régen találkoztunk! Mesélned kell!-vigyorgott és alig feltűnően Zayn felé pislantott, aki unottan nézett vissza rá. Ez megmosolyogtatott. Viki ki nem állhatja, ha nem ugrálják körbe a fiúk. Pedig Zayn nem fogja.

-Viki vagyok!

-Az első, akinek ki tudom mondani a nevét. Zayn vagyok!-mosolygott végül Zayn.

-Akkor indulhatunk?-Viki ezzel a mondattal indult el. Zayn megfogta a kezem és úgy mentünk vele egyvonalban az utcácskában.

-Mi történt veled?-lelkesedett barátnőm.

-Megismertem Zaynt, suliba jártam, Jennivel baromkodunk és öljük egymást. Nem sok minden.

-Komolyan külföldön élsz, és semmit nem tudsz mondani?-hitetlenül nevetett.

-Nem sokat tudok csinálni. Tanulok, hazamegyek, ott is próbálok tanulni. Meg néha Zaynre is kell időt fordítanom-pillantottam fel rá, mire egy puszit nyomott a számra.

-Ezt miért kaptam?-csúszott ki a kérdés. A fülemhez hajolt és egy csendes morgás után megszólalt.

-Megkapod amit szerettél volna. Egy napig olyan leszek, mint Louis-nagyot nyeltem és leforgattam magamban Louis miket is csinált előttünk Jennivel. Pár utcával, és sok, számomra érdektelen pletykával arrébb, találkoztunk „a haverokkal”. Nagy szemekkel néztek Zaynre, és Rám. Köszöntek és bemutatkoztak Zaynnek. Most már 6-an voltunk. Elértünk a szokásos helyhez, ahol letelepszünk. Mivel idén télen konkrétan nem esett hó, és csak 10 fok volt, nyugodtan álldogáltunk, a bátrabbak leültek. Akármennyire is fáj beismerni, élveztem, hogy nem mindenki Vikire figyel, hanem rám. Meg Zaynre. Eddig mindig megbújtam és figyeltem. De most rám figyelnek, és arra ahogy Zayn mindenáron úgy akar velem viselkedni, ahogy Louis Jennivel. És milyen jól megy neki! Puszilgat, simogat, a fülembe suttog, és olyan szinten figyelmen kívül hagyja a nézőnket, hogy az már szinte komikus. Hogy tudja ezt Jenni kezelni?  Zayn mesélt éppen az egyik koncertjükről, ami mindenkit érdekelt valamiért. Tényleg fogalmam sincs vajon miért. Ekkor csörrent meg Zayn telefonja. Elnézést kért és arrébb ment. Ebben a pillanatban támadt le engem mindenki. Főleg Viki és Nomcsi, hogyan is szedtem össze Zaynt. Szép lassan elmeséltem. Közben imádkoztam azért, hogy Zayn hamar visszatérjen. Nem történt meg. Vagy negyed óra múlva jött vissza, ijedt arckifejezéssel az arcán.

-Mi történt?-fordultam rögtön hozzá.

-Niall nem találja Biankát. Sehol. Nem veszi fel a telefonját, nincs otthon, a szülei se tudják hol van. A lakásán csak egy cetlit hagyott, hogy senki ne keresse. Niall kétségbe van esve-hadarta.

-Jenni tud erről?-kérdeztem rá rögtön.

-Nem tudom. Nem vette fel.

-Nekem fel fogja-most én vonultam arrébb, és felhívtam az említett személyt. Másodszorra fel is vette.

-Nem tudod mit szakítottál meg a hívásoddal, de elég jó volt-morgott a telefonba.

-A nővéred eltűnt, cseppet sem érdekel?

-Faszt tűnt el!-válaszolt dühös Jenni stílusban.

-Akkor hol van?

-Itt van velünk. 25-én este állított be, állítva azt, hogy Louis megengedte neki. Szóval Bianka beköltözött az egyik fölös szobánkba, és hallgatja, mit csinálunk Louisval egész nap. Elméletileg azért van velünk, mert gondolkodni akar. Amúgy ezen kívül nem sok vizet zavar. Többségében nem látjuk, csak bent punnyad a szobájában.

-Oké, akkor Niall feleslegesen aggódott. Szia Jenni, és további jó… szórakozást-felnevetett, és egy „Úgy lesz” mondattal letette. Megforgattam a szememet és visszamentem a többiekhez.

-Jenniékkel van-céloztam Zayn felé, aki folytatta a mesélést. Csak bólintott, és mikor befejezte a mesélést lesmárolt. Ott, mindenki előtt ledugta a nyelvét a torkomon. Először ellenkezni akartam, de aztán belefolytam én is. Elvesztem a karjaiban és éreztem a szerelmét, amit a csókba passzírozott.

-Szeretlek!-suttogta a számra, mikor elváltak ajkaink.

-Én is téged!-motyogtam csukott szemmel. Eleresztette a derekamat, és visszafordultunk a társasághoz. Mindenki próbált úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Többé-kevésbé sikerült. Este fél hétig kint baromkodtunk, Zayn pedig végig fogott valahol, vagy megpuszilt, megcsókolt, satöbbi. Este nyolcra hazaértünk, és otthon már felfüggesztette a „Louis egy napra” programot.

-Nos, megelégedtél azzal, hogy kimutatom az érzelmeimet?-ült le este az ágyamra.

-Meg. De tudod mit?-álltam be elé és átkaroltam a nyakát-Inkább legyél önmagad, és csak én lássam, mit érzel irántam. Az jobban bejön.

-Gondoltam hogy ez lesz-átölelte a derekam, magához rántott és fejét a hasamon pihentette.

-A vendégszobában alszunk-jelentettem ki. Követett odáig, majd szépen elhelyezkedtünk és elaludtunk.

December 29.

Bianka

-JUST GIVE ME A REASON JUST A LITTLE BIT ENOUGH!-erre a fantasztikus dalra keltem reggel. Jenni szájából.

-Kussolsz!-morrantam rá.

-Just a second we're not broken just bent-folytatta kicsit halkabban. Kinyitottam a szemem és körbekémleltem a szegényes szobán. Csak egy nagy ablak nézett a hatalmas kert felé, körülette semmi más, csak a táskám, amiben néhány ruha volt, meg a hálózsák, amiben jelenleg is tartózkodtam.

-And we can learn to love again-ült le mellém.

-Kihagytál egy sort.

-Faszt hagytam ki.

-Az utóbbi napokban megszeretted ezt a szót-pillantottam rá a kóc alól, ami a hajam volt.

-Ó, nem csak a szót-elkerekedett szemmel néztem a húgomra.

-Mármint, ööö-elvörösödött, amikor rájött mit is mondott.

-Héjj, engem nem érdekel, amíg védekeztek-felültem és lecsúszott rólam a hálózsákom-Így is többször hallottam ma Louis nevét a szádból, mint másét.

-Nem tehetek róla-pirult még jobban, mire csak mosolyogni tudtam. Átkaroltam a vállát, Ő pedig beledőlt a karjaimba.

-Hééj! Mi történt?-simogattam a hátát. Nem mozdult és nem mondott semmit.

-Semmi-nyögte a választ-Csak… Olyan érzésem  van, hogy Louisnak már nem kellek másra csak arra-motyogta.

-Jajj! Csak azért mert kicsit gyakrabban izgul fel, mint egy átlag fiú? Ez egyedül a te hibád, mert 7 hónapig kiéheztetted. Még ingerelted is hozzá. Most pedig levezeti a felgyülemlett feszkót. Hidd el, ha így haladtok, 2-3 hét és békén hagy-okoskodtam. Hálásan nézett fel rám.

-Köszi! Mindig számíthatok rád!-elengedett, felállt és elment. Ja, azt nem mondtam neki, hogy valószínűleg furán fog járni ez idő alatt. Na mindegy, majd észre veszi.

-Ma megyünk haza!-ordibált nekem Jenni.

-Oké!-válaszoltam. Összekészültem és 2 óra múlva haza mentünk. Anyáéknál Louis letette Jennit, engem meg haza vitt. Elbeszélgettünk dolgokról.

-Mire jutottál?-kérdezte mielőtt kiszálltam volna.

-Semmire…

-Ha valamit mondhatok… Mikor azt hitte eltűntél, félholtra itta magát.

-Te ezt honnan tudod?-döbbentem le.

-Liam mondta. Mielőtt elment volna, benézett hozzá, hogy minden rendben van-e vele. A konyha asztalon feküdt és egy üres üveg Jack Daniel’s volt a földön. Liam felkeltette, de Niall csak morgott, hogy addig nem kel fel, amíg elő nem kerülsz.

Ledöbbentem. Szerelmes vagyok. Tudom. Mikor hozzám ér, mikor beszél hozzám! Borzongok és a szemei olyan hatással vannak rám, mint még senkié. Csak az, hogy Ő nem volt belém, megölt belülről. Felemésztett a fájdalom, hogy végre szerelmes vagyok, de csak a szexre kellek. Németországban, amikor azt mondtam csak Jenni képes visszaugrani a fiú karjába, akibe szerelmes, hazudtam. Én ugyanúgy meghalnék Niall szerelme nélkül , mint ahogy Jenni meghalt Louis nélkül. Csak én nem menekültem el egy másik országba, hanem tettettem a közönyömet és az utálatomat. Most viszont folyamként zúdult rám a felismerése annak, Niall mennyire is szeret engem.

-Vigyél el hozzá!-adom ki a parancsot Louisnak. Becsapom a kocsiajtót, ami addig nyitva volt. Szerencse hogy nem laknak egymástól túl messze. Egy sor vita a kapnál álló biztonsági emberrel, felengedtek a házhoz. A fehér ház előttem magaslott, de elvakított a bejárati ajtó mögött lévő ember emléke. Megrohamoztak az apró pillanatok, amikor úgy éreztem változhatnak a dolgok. A lopott csókok. A tettetett járásunk alatti csókok, amiket ha Ő nem is, de én nagyon élveztem. Bekopogtam az ajtón, és 2 percet várnom kellett. Akkor nyílt az ajtó, és a szőke hercegem kinyitotta a faajtót.

-Megmondtam, hogy nem…. Bianka?-döbbent le. Nem hagytam lehetőséget a kérdésekre, egy határozott lépéssel előtte termettem, közrefogtam arcát a kezeimmel és magamhoz rántottam. Ajkaimat az övének préseltem. Az érzés maga alá gyűrt. Nem reagált, azt hittem nem viszonozza, ellök. De csak állt. Nyelvemmel próbáltam a szájába férkőzni, de ez egészen addig nem sikerült, amíg fel nem emelte a kezét és derekamra zárta őket. Megmarkolta a pólómat és maradék levegőt is kipréselte közülünk. Lehullottak a korlátok. Tudtam mit érez. Ilyen szenvedélyesen csak egy szerelmes férfi tud csókolni. Lassan kúszott át a számba, és megtaláltuk egymást. Finom kényeztetés vette kezdetét. Megremegtek a lábaim és a csillagokban éreztem magam. Ezernyi pillangó repkedett a hasamban, és olyan könnyűnek éreztem magam, mintha elszállhatnék. Elszakadtunk egymástól és mindketten kapkodtuk a levegőt. Karjaim a vállán hevertek és kéklő szemeibe bámultam.

-Megvagy!-suttogta elhalóan.

-Mindig megleszek-válaszoltam hasonlóan halkan. Hitetlenül mosolygott rám.

-Ez azt jelenti…

-Ez azt jelenti, hogy veled akarok lenni!-nem akartam kimondani azt a három szót. Megbökte örrával az arcomat, majd egy puszit nyomott rá.

-Szeretlek! Lyon óta szeretlek!-duruzsolt a fülembe.

-Én is téged!- ott álltunk a hidegben, öleltük egymást, és ennél jobbat el sem tudtam volna képzelni. Dudálást hallottam kintről.

-Basszameg! Louist kint hagytam!-miért nem hajtott el, azt sem értem. Megragadtam Niall kezét és kimentünk a ház elől, ahol Louis didergett a kocsi mellett.

- Miért nem mentél el?-vádoltam meg, de ennek ellenére megöleltem-Köszönöm Louis!

-Én köszönöm!-suttogta.

-Mit?-néztem fel rá. Mióta olyan magas hogy fel kell rá néznem? Lenéztem és akkor tűnt fel, hogy a kocsinak a szélén áll.

-Azt hogy támogattad Jennit az utóbbi napokban, és egy szót sem szóltál amikor… a konyhában… ööö találkoztunk-elpirult, és dadogott. Halál édes volt.

-A ti házatok! Tőlem akkor és azt csináltok benne, amit akartok-nevettem. Megsimogatta a hajamat, kezet fogott Niall-el, majd elment. Mi bementünk a házba. Leheveredtünk a kanapéra egy-egy tea társaságában és családi filmeket néztünk. A lábaim Niall ölében nyugodtak, a fejem pedig a vállán. Akárhányszor megsimogatta lábamat, jóleső borzongás futott végig a testemen. A nyugodt meleg elaltatott. Beszippantottam a Niall-illatot és elszenderedtem. Késő este arra ébredtem, hogy megemelkedem.

-Mit csinálsz?-nyögtem és megkapaszkodtam a nyakában.

-Felviszlek az ágyamba aludni.

-Mióta bírsz el engem?-akadékoskodtam álomittas hangon.

-Mióta elbírlak-lerakott a matracra, ami besüppedt alattam. Betakart és egy gyengéd csók és pár perc után befeküdt mellém és magához láncolt. Így aludtunk el, és én méh nagyon sokszor akarok így aludni. Vele az oldalamon.

Jenni

Miután Louis kirakott a házunknál, bent anyáék üdvözöltek.

-Szia Jenni! Hogy telt a Karácsony?-mosolygott anya.

-Sziasztok! Jól. Nagyon jól.

-Mit kaptál Louistól?-érdeklődött apa.

-Ömm… Elvitt az új házába, és ott voltunk pár napot.

-Ó, értem-anya sokat sejtetően mosolygott rám, én pedig lesütöttem a szemem. Megéreztem magamon Louis munkáját. 4 napig nem nagyon csináltunk mást, mint azt. És ennek köszönhetem, hogy nem tudom rendesen összecsukni a lábaimat. Ezt a kocsiban fedeztem fel.

-És te mit is adtál neki?-kérdezte apa. Picsába! Mit is, mit is…

-Bullet For My Valentine CD-t-nyögtem ki az első dolgot, ami az eszembe jutott. Mi? Nem is szereti őket! Francba!

-Áhh… Furcsa. Na mindegy. Olív és Marcus meglátogatnak minket. Holnap érkeznek-mondta apa, és letette az újságot, amit eddig az arca elé tartott.

-Hogy-hogy?-lepődtem meg.

-Apa meghívott minket, hogy nála ünnepeljük az Újévet. És neki nem lehet ellentmondani. Bál szerűség lesz, szóval ki kell majd öltöznötök. Mind meg vagytok hívva, és az ügyfeleink többsége is. És persze nagyapa kísérőt is akar látni, szóval a fiúk is jöjjenek, bár ők már alapban hivatalosak. Hiszen ügyfelek. Lesz modern zene is, a fiatalabbak kedvéért, mert sokan lesznek. De az egy külön teremben. Nagyapa összeakarja hozni a családunkat egy legalább 200 fős fogadás keretében. Aranyos.

-Hát ez fantasztikus!-csattantam fel-Mi nem így terveztük. Összejöttünk volna, és buliztunk volna Louis házában. Olyan házavató féle lett volna!-hisztiztem. Ekkor nyílt az ajtó és Emi köszönt be.

-Sziasztok!-és visszhangjaként Zayn is így köszönt.

-Csá!-köszöntem. Zaynhez siettem és megöleltem, mintha üdvözölném, de a füléhez hajoltam és belesutyorogtam.

-Tudsz adni cigit?-Zayn arcvonásai megrándultak, de benyúlt a zsebébe és becsúsztatta az enyémbe.

-Nem kéne ezt csinálnod-suttogta, de akkor már kint voltam az ajtón.

Meggyújtottam a szálat és a számhoz emeltem. Nagyot szívtam belőle, és a nikotin feloldotta az idegességet. Annyira nem szörnyű a szilveszteri terv. Végülis bulizni így is tudunk. Még egyet szívtam, mikor egy fekete autó parkolt le a ház előtt. Mikor kifújtam a füstöt, leesett kié is a jármű. Leblokkolva álltam a teraszon. Louis kipattant a kocsiból és dühösen felém indult. Kivágta a kertkaput és felhúzott vállai alapján nem volt valami boldog. Vagy 5 méterről ordibált velem.

-TE MÉGIS MIT CSINÁLSZ?-amint elért hozzám, kivette a kezemből, a földre dobta és rátaposott-MI A FRANC VAN VELED? MINEK CSINÁLOD EZT? MÉGIS MI VAN MOST? VALAMIT CSINÁLTAM? EZ NEM MEGOLDÁS! RÉGEN NEM CSINÁLTAD, MOST ÚJ HÓBORTOD VAN? HOGYAN BOSSZANTSUK LOUIST? JELENTEM, SIKERÜLT! MÉGIS MIÓTA SZÍVOD? MI AZ A PROBLÉMA, AMIT EZZEL A SZARRAL OLDASZ? MI AZ AMIT ÉN NE TUDNÉK MEGOLDANI?

Nagy szemekkel bámultam rá. Nem hittem volna, hogy emiatt ilyen dühös lesz. És úgy tűnik tudja miért kezdenek az emberek cigizni.

-Akkor kezdtem el amikor szakítottunk. Tedd össze, vajon miért?-lesütöttem a szemem- Meg nem csak az. Néha már elegem van a nyilvánosságból, meg abból, hogy az utcán azt hallom, „Jajj ez az a  csaj, aha ő, uuu hogy hívják?” . A kedvencem a Louis barátnője megszólítás. Kikúrtul nem úgy vagyok anyakönyveztetve, hogy ’ Louis Barátnője’. Nevem is van ám! Ez az egész nyilvánosság dolog. Akkor nincs szükségem cigire, amikor velem vagy és csak mi ketten vagyunk. Vagy amikor turnézol, és senki n em foglalkozik velem. Na, akkor olyan mintha te nem lennél. Persze nem teljesen. De amikor itt vagy és Velem, és folyton azt hallom a suliban, vajon ma is látni fognak-e téged, akkor kedvem lesz rágyújtani-mondtam halkan.

-Istenem, tudtam hogy ez lesz! Szakítani akarsz, ugye?

-Nem! Dehogy akarok!

-Rendben. Akkor leszoktatlak erről a dologról. Méghozzá úgy, hogyha olyan érzésed van, hogy ráakarsz gyújtani, felhívsz engem. És én bármikor felveszem neked –homlokát az enyémnek döntötte.

-Rendben-egyeztem bele.

-Tudod Jenni, ezután a pár nap után, nagyon közel érezlek magamhoz. Közelebb mint gondolnád.

-Én is téged-öleltem szorosan.

-De akkor is elkell mennem. Nincs senki a házban.

-Rendben. Ja, és szilveszterkor húzz öltönyt. A kedvemért!

-Miért is?-nézett csodálkozva.

-Papa meghívott minket a bulijára. 200 híres ember fog rohangálni, papa hatalmas kastélyában. Ki kell öltözni-megforgattam a szemem, mire Louis kuncogott. Megcsillant a szeme, beharapta a száját, és végig nézett rajtam. Kérlek, ne indulj be a teraszunkon! A fülemhez hajolt és meleg lehelete megcsapta a vékony bőrt a nyakam és a fülem között . Ajkai hozzáértek a fülemhez és egy pici csókot nyomott rájuk. Szakadozottan vettem egy mély levegőt, és próbáltam nem figyelni a remegő térdeimre.

-Ha én öltönyt veszek, te azt a szép kis ruhácskádat, amiben elvettem a szüzességed-nagyot nyeltem és hallottam a kihívást a hangjában. Versenyezni akar. Sosem fogalmazta meg ilyen nyersen az első alkalmunkat, De most szigorúan csak azért tette, mert fel akart izgatni. És pedig Ő mindig eltalálja a legérzékenyebb pontjaimat. De is tudok ilyet. Most én bújtam a füléhez.

-És mit szólnál hozzá, ha nem vennék fel alá semmit, és akkor bármikor hozzám juthatsz- kéjesen nyöszörögtem bele a fülébe. Felnyögött és belemarkolt a fenekembe.

-Egyre jobb-erősen koncentrált, hogy ne remegjen a hangja-Szereted az ujjaimat, igaz? Főleg itt-egyik kezét a fenekem aljára vezette, és ott picit befelé nyomta. Szörnyű bizsergés futott végig rajtam.  Ajkaimat a nyakára tapasztottam és megszívtam. Halkan felnyögött és oldalra billentette a fejét.

-Te pedig az ajkaimat szereted, igaz? Leginkább erre-jobb kezemet összeérő altájaink közé csúsztattam.

.Jenni… Mit szolnál, ha felmennénk? Nem akarlak a füvön megdugni-olyan rekedtes hangon még sosem hallottam beszélni.

-Sehol nem fogsz!-eltávolodtam tőle-Két nap múlva, 5-kor gyertek ide Harry-vel. Kiöltözve.

.Rendben-fújta ki a levegőt-Oh és Jenni… Értékelem, ha úgy öltözöl fel, ahogy mondtad!-kacsintot rám és leszökdelt a teraszunkról. Beült a kocsijába és elhajtott. Vigyorogva kezdtem szőni a tervemet, miszerint megbolondítom Louist szilveszterkor.

Hungary

Hali! Mindketten visszatértünk! Én speciel Angliából és Franciaországból, Ariel meg valahonnan. Reméljük tetszeni fog valamennyire ez a szar rész. Mert nekem nem jön be. Na mindegy. Jó olvasást, mostantól hozzuk a részeket rendesen. Köszönünk mindent nektek, olvasóinknak, és külön köszönet egyetlen állandó kommentelőnknek és 4 követőnknek. Sokat jelentetek nekünk :D ~Emily

57.rész

Hungary

December 25.

Jenni

Halk szuszogás keltett, a fülem mellett. Egy kar ölelt át és egy mellkas nyomódott a hátamnak. Halkan nyöszörögtem és kifordultam a test mellől, ugyanis melegem volt. Felültem és felhúztam a térdemet a mellkasom elé és úgy néztem, ahogy Louis magához szorítja a takarót, ami alatt együtt feküdtünk, mert ott sem akart elengedni engem, pedig elég kicsi volt egy egyszemélyes takaró kettőnknek. De Louis hihetetlen kazánja, vagy nem is tudom, minek nevezzem azt, ami benne van, felfűtött mindkettőnket. Most, hogy aludt, átgondolhattam, mi is történt tegnap este. Egy ilyen mélyre ható dolog után, át kell értékelnem magamban pár dolgot, fel kell dolgoznom, mint testileg, mint lelkileg. Louis tegnap este nem akart egyedül hagyni, mert nem bírta ki nélkülem… Nem igazán értettem ennek a lényegét, de nem bántam. Elmerültem a tegnap este élményeibe. Mosolyogva gondoltam vissza csillogó kék szemeire, huncut mosolyára, mikor megkérdezte, szeretnék-e szórakozni. A következő gondolataimra összeszorult a gyomrom, és jóleső borzongás futkosott rajtam, ahogy megjelentek a képek mikor néha-néha összekapcsolódott a tekintetünk, miközben csináltuk, amit csináltunk. Görcs állt a gyomromba, és a bizsergés uralt engem. Remegni kezdett a térdem, pedig csak ültem. Éreztem, ha most próbálnék meg felállni, nem menne. Összeszorult a szívem és próbáltam az alhasam szorulását enyhíteni, mert fájdalmat okozott. Végre visszanyertem a testem felett az irányítást, és visszatértem a gondolatmenetemhez. Megkaptam magamnak, Ő megkapott engem. Egyszerű, de a testem és a lelkem háborgott. Annyira szorosan ragaszkodtam az elveimhez, amiket utána hoztam, hogy most mindenem tiltakozott az ellen, ami történt. Fogalmam sincs miért, mert én kívántam Louist, Ő pedig… hát Ő már nem csak kívánt, szabályosan akart. Mély lélegzetet vettem, hogy ne remegjek a fel-feltörő emlékeknek hatása képpen.  Meg fogok bolondulni. Egyik felem undorodik magamtól, a másik felhőtlenül boldog, magam sem tudom, mit kezdjek most. Egy erős férfikar simítása döntött helyettem. Elvigyorodtam, ahogy Louis simogatni kezdte a lábamat.

-Gyere vissza!-dörmögött, kócos buksiját felemelte és rám hunyorgott.

-Megyeg!-lecsúsztam és bekecmeregtem mellé. Most már igazán leszarom. Louis az enyém és mostantól nem érdekelnek a hülye szabályaim.

-Jól vagy?-simította meg a hasam.

-Furcsa. De jól vagyok.

-Fáj?-aggodalmaskodott, bár hangja álmos volt.

-Nem, csak szokatlan. Csak akkor fájt, amikor fantáziáltam róla, hogy újra megtesszük, és összeszorult a hasam-persze ezt csak magamban tettem hozzá.

Louis felém támaszkodott és a szemeimet vizslatta.

-Mi van?-érdeklődtem.

-Olyan… szép vagy!-siklott át arcomon a szeme.

-Köszi, máskor nem? Én is szeretlek!-durcáztam, mire gyengéden elmosolyodott.

-Megnyugtató, hogy még mindig imádsz velem hadakozni. Nem változtál meg.

-Nem tudom, szerintem a szüzességem elvesztésén kívül nem sok minden történt.

-Nem érzed magad kicsit boldogabbnak, mint szoktad?-vigyorgott.

-Mmmmm-feljebb toltam magam és egy csókot nyomtam a szájára-Ami azt illeti, igazad van! Sokkal boldogabb vagyok.

-Na látod! Mégis csak történt valami-kacsintott és most Ő csókolt meg engem. Egy ideig folytattuk a romantikus fetrengésünket. Volt egy olyan érzésem, hogy Louis nem nagyon akar ma kikelni az ágyból. Egyszer csak megszólalt a telefonomon a(z) Use Somebody, amiből kikövetkeztettem, hogy Zayn hív.

-Ne vedd fel!-ölelt magához Louis, én pedig megadóan, mosolyogva bújtam ölelésébe. Mikor elhallgatott a zene, kicsit megkönnyebbültem, de újra kezdte. Ezt már felvettem, Louis tiltakozása ellenére is.

Zayn

Emivel megbeszéltük, hogy nem veszünk ajándékot egymásnak.  Nos, nem is vettem neki. Magamnak vettem. Repjegyet Magyarországra. Oké, alapvetően ezért nem adtunk egymásnak ajándékot, mert nem leszünk együtt. Nem fogad el tőlem semmit, mert annyi mindent adtam neki és nem tudja viszonozni. Ezért én felültem egy repülőre és eljöttem ide. Bemenekültem a férfi WC-be, hogy felhívjam Jennit. Sose gondoltam volna, hogy egyszer ide jövök Emi nélkül, szóval nem tudom, hol lakik.   Csöngött és csöngött és csöngött. De nem vette fel. Mit csinál karácsonykor, reggel 8-kor? Alváson kívül persze. Louis se zavarhatja, hiszen nem nála van. Újra próbálkoztam, és második csöngésre fel is vette.

-Szia Zayn! Boldog Karácsonyt!-köszönt vidáman. Túl vidáman. Pedig valószínűleg én keltettem. Itt valami nincs rendjén. Főleg hogy még Louis se volt vele. Nem lehetne ilyen jó kedve. Vagy csak kicsit paranoiás vagyok.

-Boldog Karácsonyt! Bocsi hogy felkeltettelek-szabadkoztam.

-Hümm, semmi baj, már fent voltam. Egy ideje. Miben segíthetek?

-Megtudod nekem mondani Emi hol lakik?

-Öööö. Zayn, ezt azért tudod, nem?

-Magyarországon.

-Hogy hol?-valaki beszélt hozzá a háttérből.

-Magyarország-ismételtem meg.

-Te ott vagy?  Van mit behoznod!-azt hiszem az utolsó szavakat nem nekem címezte, igazából nem tudom pontosan kihez.

-Te kihez beszélsz?

-Ja, Louis itt van! Köszönj szépen!

-SZIA ZAYN!-hallottam Louis kiabálását a háttérből.

-Szia Louis!-feltételezem Jenni kihangosított.

-Nos, kétlem hogy kitudnád ejteni a nevét, szóval menj egy taxiba, add oda a telefont, és én elmondom. Ja, és senkihez ne beszélj, hajtsd le a fejed és megse állj a kijáratig. Ott fog állni egy csomó taxi. Bármelyikbe beülhetsz, mindegyik lefog húzni, és remélem van nálad pénz, eurót elfogadnak, fontot kétlem, szóval keress egy ATM-et, biztos találsz valahol.

-Miért fontos hogy ne szóljak senkihez?

-Mert Magyarországon is ismernek te nagyon okos! És mert nálunk sok furcsa ember van a reptéren, akik random megállítanak valami kacattal vagy kérdőívekkel.

-Oké, szerintem maradjunk telefon kapcsolatban-körbe pillantottam. A gépemről leérkezettek már mind a családjukat ölelgették. Mindenfelé feliratok, a legtöbb angolul is. Megláttam egy ATM-et és lazán elintéztem ezt az utasítást. A fejembe húztam a kabátom kapucniját és megragadva a bőröndömet elcsatangoltam valamerre, míg a kijárat feliratot meg nem leltem. A hidegre érve bevetettem magam az első szabad taxiba, amit megláttam.

-Jó napot!-köszönt idegen nyelven a sofőr, és meghallva angol válaszomat, megismételte az én nyelvemen.

-Te jössz Jenni-a sofőr füléhez nyomtam a telefonomat. Körülbelül 30 másodperc volt, míg Jenni lediktálja a címet. Elbúcsúztunk és ekkor a sofőr hozzám szólt.

-Egyedül megy egy ilyen kis városkába? Csak nem a barátnőjéhez megy?

-De, oda megyek-kicsit meglepődtem. Az angol taxisok nem beszélgetnek az utasokkal.

-Tudnám honnan a fenéből vagy olyan ismerős!

Elmosolyodtam, de nem mondtam semmit. Háromnegyed óra és egy kis város határában voltunk.

-Nem sokára ott vagyunk!-mondta a sofőr. Bólintottam és ébredezni kezdtem. Nem túlzott. Egy perc múlva kitett egy sárga emeletes ház előtt, amit egy hatalmas fakerítés takargatott. Furcsa volt ilyet látni. Angliában körülbelül a térdemig érnek a kerítések, ez meg nagyobb volt nálam. Fogtam a csomagomat és megnyomtam a csengőt. Várnom kellett, de innen is kiszúrtam egy nagy Golden Retrievert, ahogy felém közeledik. Kinyílt a bejárati ajtó és Emi lépett ki rajta, felettébb életképesen, kinyúlt pulcsiban, melegítő gatyában, felfogott hajjal. Amikor meglátott a kapuban, eszeveszettül kezdte kirángatni a hajából a gumit, majd elsöpörte a haját és a kutyát elterelte. Vagyis próbálta, de ő úgy döntött marad, és engem ugat. Nagy kínok között elvitte valahova hátra, majd nélküle tért vissza.

-Szia!-integettem neki, és mikor a kapuhoz ért, nem nyitotta ki.

-Szia! Mondhatok én neked bármit, igaz? Sosem fogsz nekem szót fogadni!-duzzogott.

-Sajnálom, de nem engedted az ajándékot, így én leszek az ajándék.

-Készen állsz a személyes találkozásra a családommal?-vigyorodott el. Lefagytam. Erre nem gondoltam. Kihagytam az egyenletből, hogy a családjához jön.

-Ööööö… Persze-mondtam bizonytalanul. Elhúzta a kaput és betessékelt.

-Ja, a kutyát Mogyorónak hívják! Idegenekkel kicsit ellenséges. Gyere!-bementünk a házba, levettem a cipőmet és a kicsike bőröndömet-mivel csak pár napra jöttem- felvittem az emeletre, ahol Emi a saját szobájába pakoltatta le, de rögtön ki is rángatott onnan. Nem értettem, miért teszi ezt. Lementünk a nappaliba, ahol a Skype-ról ismert apukája nézte a tv-t, Emi öccsével. Közömbösen néztek fel, mikor Emi köszönt nekik, de mikor engem is megpillantottak, érdeklődve állt fel az apukája, és lépett elém.

-Apu, Ő itt Zayn. Zayn, Ő itt az apukám-mutatott be minket egymásnak Emi.

-Gábor -kezet ráztunk. Hogy én ezt a nevet, hogy fogom kiejteni, isten se tudja. Kicsit feszültnek éreztem, hogy egyedül a tv ment és azon kívül csend volt. Felvettem a legszebb műmosolyomat és lenéztem Emire, aki elmélyült a telefonjában. Aranyos.

-Szóval te vagy Emi pasija?-szólalt meg mögöttünk egy női hang, mire megfordultam, és azt hiszem Emi is.

-Igen-néztem szembe egy 20-as éveiben járó lánnyal. Közel jött hozzám és egy-egy puszit nyomott az arcomra. Meglepett a gesztusa.

-Noémi vagyok-említettem már, mennyire oda vagyok a magyar nevekért?

-Zayn-van egy érzésem hogy mindenki pontosan tudja, ki vagyok. Hogy ne tudnák? Emi directioner volt, és az, hogy járunk, a többiek iránti rajongásán nem sokat változtatott. Maximum annyit, hogy már a barátainak mondhatja őket és nem ájul el. Igazából Jenni azt mondta kicsit fanatikus volt, de én sosem vettem észre. Lehet mégiscsak kiirtottam belőle? Visszatérve. Webkamerával már találkoztam a családdal. Az öccse Dominik, a bátyja Dani, az anyukája Anikó. Danival nem volt szerencsém találkozni, de ez rögtön bekövetkezett, mikor belépett Noémi mögött. Furán nézett rám, pedig mindenki tudta, hogy Emi pasija vagyok. Azért ennyit tudnak, ha Emivel össze is vesztek és nem nagyon beszéltek.

-Zayn, ha nem tévedek-kezet nyújtott, mint férfi a férfinak, gondolom én. Megragadtam és erősen megráztam.

-Dani-inkább Dany lett belőle, de ez mindegy is. Elengedett és lustán végig siklott rajtunk a tekintete, de mégis volt benne valami… vigyázó szellem. Jogos. Ha a húgaim udvarlóját bemutatnák, én ott helyben kapnék védelmezési rohamot.

-Zayn! Szia, nem számítottam rád!-Ildikó lépett ki, feltételezem a konyhából, mert lisztes volt a keze-Gyere, gondolom éhes vagy! Kerítünk valami finomat!-ellentmondást nem tűrve elindult, én meg Emi utána. Ildikó kiszolgált, Emi pedig szüntelenül a telefonján gépelt.

Emi

Mikor Zayn pont apával fogott kezet, megrezzent a telefonom, SMS érkeztét jelezve. Jennitől jött.

Zayn ott van? ;D

Aha, de ezt honnan tudtad?

Engem hívott fel, hogy mondjam meg a címeteket.

Értem. Milyen volt a karácsonyod?

A lehető legjobb <3

Uuuu mi történt?

Biztosan akarod tudni?

Leesett állal álltam, míg Dani is kezet fogott Zaynnel, és konstatálta hogy együtt vagyunk. Ez a Biztosan tudni akarod?  dolog még régebbi ügyünk. Amikor Zsófival vagy Axival, vagy bárkivel perverzségeket mondtak, én kissé prűd személyként megkérdeztem, „Akarom-e tudni?” ők meg rávágták, hogy nem. Nos, ha Jenni visszakérdez, ez ugyanazt jelenti.

Na jó, most érdekel

Én és Louis-dobpergés-szeretkeztünk

Wáo… Elvek? Hirtelen eltűntek?

drágám, azok már nagyon régen

Menjünk WiFi-re, olcsóbb, és mesélj

Zayn?

Ő rá ér. Most te vagy a fontos. BFF, nem? (Emi, remélem, emlékszel még arra a BFF dologra… xd~Emily)

Anyáék új telefont vettek nekem, feltételezem id. Mr. Summers pénzéből, mielőtt Angliába mentem. Ennek hála van rajta WiFi, meg ilyenek. Így Viber-en folyt tovább a beszélgetés. Jenni olyan alaposan letudott írni mindent, hogy az már ijesztő volt. Nagyon oda volt. Minden leírt szava arról árulkodott, hogy most igazán szerelmes és boldog. Bezzeg nekem az első után Zayn hülyeségei miatt szenvednem kellett. Kikívánkozott belőlem egy kérdés.

Most miért velem beszélsz, miért nem Louisval vagy?

Vele vagyok. autóba ültetett, és vissza visz londonba, mert mutatni akar valami fontosat

A karácsonyi ajándékodat?

Igen, elméletileg valami olyasmi

És akkor miért nem vele beszélgetsz?

Mert az én kocsimmal mentünk, és abban a te CD-d van a lejátszóban, ő pedig megtalálta…

Mond, hogy nem énekel!- Őszintén majdnem felröhögtem. Jenni egyre furább zenékhez vonzódik, távolodik a pop imádattól, és az, hogy a három órás úton azt hallgassa, kétlem, hogy jól bírná. Van két CD-m abban a kocsiban. Az egyik csupa One Direction. A másik pedig más, szintén csak pop „gánnyal” van tele, hogy Jennit idézzem.

végig hallgattam ahogy elénekli a What makes... és a They don’t know… -t, most éppen beleéli magát a Taken énekelgetésébe. Bocs lusta vagyok leírni végig a címeket

Eddig bírtam, röhögni kezdtem. Képzelem, ahogy Jenni ül, mint egy rakás szerencsétlenség, és hallgatja Louis éneklését.

-Emi, mégis mi olyan vicces?-kérdezett rá Zayn. Befejezte a kajálást. Beborítottam a mosogatóba az edényeket és felhívtam a szobámba Zaynt. Fel sem tűnt, hogy nem válaszoltam neki. Leültem az ágyra, és elkezdte nézni a videót, amit Jenni Louról csinált és átküldte. Mondjuk azt, Louis hangosan énekelt. Elnézve bizonyos részeknél Jennire pillantott, amit ő tutira nem vett észre. Hiszen Louis olyan rejtetten csinálta, hogy Jenni akkor sem vette volna észre, ha figyel rá. Change My Mind-ot énekelt. Ezt felismertem. Jenni kétlem. Ő nagyjából 6 számot ismer fel, és ezt biztosan tudom, hogy nincs benne. Annál a bizonyos „Never felt like this before” résznél pillantott barátnőjére majd rögtön vissza az útra. Oké, a szám többi részével együtt fura lenne, de csak így… Mindennél többet elmondott Louis érzelmeiről. Furcsa dolgot éreztem. Féltékeny lettem. Féltékeny lettem Jenni kapcsolatára. Megkapta a tökéletes barátot, aki úgy passzol hozzá, mint senki más nem tudna, és úgy szereti, hogy akár kútba vetné magát azért, hogy Jenni boldog legyen. Ők mindig mindent átvészelnek, és ha veszekednek is, még abban is örömüket lelik. Nem tudom, hogy tudtak eddig bírni magukkal. Mindig olyan szenvedély pattogott közöttük, hogy majd fellobbantak a kárpitok. Louis mindenütt kinyilvánítja az érzelemit. és az összetartozásukat, még ha Jenninek ezzel az agyára is megy. Mert Jenni nem akar mindig twitteren és facebookon díszelegni. Így is álnevet talált magának facebookon, twitteren meg már csak azért van fent, mert Louis imádja megosztani, ha vele van. Bár titkolja, de Ő is imádja kiteszegetni a közös képeiket. Övék a megtestesült tündérmese. Már csak lovas hintó meg korona kellene, és mehetnek a Disney-hez, a következő hercegnős mesét forgatni. A királyfi és a szépség. Milyen szép is lenne. Hollywood-i tündérmese. Vagy inkább londoni.             

És akkor jön az, hogy miért is mondom ezeket. Azért, mert Zayn nagyjából Louis-hoz képest semmi. Ő az a „hagyjuk otthon az érzelmeinket” típus. Pedig van, hogy arra van szükségem, hogy ne csak a kezem fogja. Hogy vágynék arra, hogy csókoljon meg az utcán, csak úgy, minden előzmény nélkül. Utána elpirulnék, mint valami rák, de akkor is jól esne. Szeretném, ha többször kedveskedne velem. Sosem csinál semmi romantikus dolgot. Nem tudom milyen elvek szerint él, de a szerelem magában édes kevés. Attól még hogy szeret, néha be kell bizonyítania. Oké, idegesítene, ha Twitterre engem töltögetne fel éjjel-nappal. De mondjuk tök random SMS nap közben, vagy hívás. Esetleg elém jöhetne a suli elé. Ha Louis képes rá, Ő miért nem? Bezzeg, amikor valaki rám mer nézni, rögtön ki kel a férfi a burkából. Pedig legalább mást érdekel, hogy nézek ki! Mert, hogy neki az, hogy nem olyan nemi szervvel rendelkezem, mint Ő, untig elég. Néha jól esne egy dicséret. Nem szeretem kiteregetni a szennyesemet a világ elé, de néha érzékeltethetné, hogy szeret. Megdobtam Jennit egy sok sikert üzenettel, és Zayn felé fordultam, aki a szekrényemet vizsgálta. Elvörösödtem, s szabályosan bevetődtem a szekrény és Ő közé.

-Ömm… Nincs itt semmi látnivaló!-dadogtam.

-Kérlek, a szobád fala tele van delfinekkel, és akkor ezen akadjak fent?-nevetett.

-Egoista vagy!

-Egyet árulj el! A Take Me Home borító hogy került ide?-huncutul vigyorgott.

-Úgy hívják ragasztó. Hasznos találmány. Feraktam, mert ez a volt szobám és tisztelem annyira, hogy ne feledkezzem meg róla.

Felvonta a szemöldökét és hitetlenkedve nézett rám.

-Ez… kicsit beteges, nem?

-Nem Zayn! Az a beteges, hogy mennyire leakarsz rázni magadról-az utolsó mondatot suttogtam, de jól tudtam hogy hallja.

-Mi?-hangja döbbent volt, én meg lehajtottam a fejem, és a padlómat kémleltem.

-Semmi-elfordítottam a fejemet.Pár másodperc múlva a könnyeimet is éreztem. Nem akar tenni semmit? Ekkor éreztem meg meleg kezét, ahogy arcomra simul, és maga felé fordítja. Szemeim a könnyektől csillogtak. Barna szemeibe mélyedtem.

-Shhhh-csitított, és a fájdalom áthasította meleg tekintetét. Magához rántott és szoros ölelésébe zárt, ahogy oly sokszor tette, ha bánatos voltam. Jól esett beszippantani férfias illatát, ami a cigi keserű szagával vegyült. Belemarkoltam a pulcsijába és gyengéden megrázkódtam, amikor sírni kezdtem. Nem tartott sokáig, de észrevétlenül sikerült elterelnie a szobám méretéből adódóan két lépésre lévő ágyhoz. Ott még sírdogáltam egy kicsit, majd szipogva abbahagytam és megtöröltem kézfejem oldalával a szemem.

-Ez mégis mi volt?-megsimogatta a hajamat, és egy puszit nyomott a tetejére.

-Ne haragudj, csak Jennivel beszéltem és kiakadtam.

-Mire?

-Rád-vallottam be őszintén. Mi értelme titkolózni?

-Rám? Mit tettem?-lepődött meg.

-A kérdés inkább az, mit nem tettél. Nem adsz meg nekem mindent, amire szükségem lenne.

-Ohh… Mit szeretnél? Megoldom.

-Zayn, ez nem olyan dolog! A bajom az, mennyire elhidegülsz tőlem! Fogod a kezem, de minek? Nem tudom! Veled vagyok, de inkább ágyasnak érzem magam, mint barátnőnek!-dühösen vágtam hozzá a szavakat. Gyorsan hullámoznak az érzelmeim.

-Ne mondj ilyet… kérlek!-megcsuklott a hangja-Egyáltalán miért most jött ez elő?

-Csak mert… Jenni megírta, hogy lefeküdtek Louisval. És képzeld! Louis emlékszik rá!-cinikusságom megrendítette, de rögtön rá düh futott át az arcán.

-Louis és az Ő hálás énje! –morgott maga elé.

-Mi?-kérdeztem, és ezzel parancsoltam, hogy mondja el mire gondol.

-Figyelj! Louis egy férfi számára sem lehet mérce! Ő egyszerűen furcsa, és nem mindig értjük mi sem. Harry megérti, de van, hogy Ő is csődöt mond. Fogalmunk sincs miért lett ilyen, de kicsit úgy gondolkodik, mint a nők. Könnyebben is boldogul minddel. Férfi amiben kell, de ha romantikára kerül a sor, Louisnál sose találsz jobbat. Minden barátnőjét a tenyerén hordozta. Az Ő barátnői a legszerencsésebbek a világon! Jenni nem is tudja, mi bujkál még benne. Louis rettenetesen hálás mindenkinek. Így a lányokat, akikkel összeszűrte a levet, mindig vigyázva nézte. Louis ilyen, nem tudni miért hálás az ég adta világon mindenre, de Jenninek azért hálás, mert vele van, és mert megtalálta benne a szerelmet. Ő pedig ezt úgy viszonozza, hogy fűnek fának elmondja, elmutogatja, lerajzolja, elénekli mit is érez, és ki iránt. És Ő ezt nem is veszi észre. Neki ez ösztönös. Viszont nem mindig veszi észre magát, és akik nem szerették, hogy Louis körbe ugrálja őket, egyszerűen elmentek. És akkor Ő összetörik. Érted már? Louis a vérében hordozza a romantikát, de a mi dolgunkat megnehezíti. Hallgatjuk Louis milyen édes, aranyos, figyelmes. Most pedig engem idegesít, hogy Ő most mindent meg fog tenni azért, hogy Jenni jól érezze magát, én pedig semmit nem tettem, mert nem vagyok olyan. De ha így se akarod elhinni, hogy szeretlek, elmondom az egyik titkomat-közelebb hajolt-Sosem voltam együtt olyannal, akit nem szerettem.

Kirázott a hideg. Ha mindez igaz, Louisnak problémái voltak a múltban, Jenni hihetetlenül szerencsés, Zayn pedig szerelmes belém, csak gyengébben fejezi ki.

-Azóta is bánt, hogy nem figyeltem rád-mérgesen megcsapta az ágyat.

-Azt mondtad én vagyok a leggyönyörűbb csillag az égen- beleharaptam a számba. Ez volt az én kis egyszemélyes titkom, amit senkinek nem mondtam meg. Milyen volt az első alkalmam Zaynnel.

-Hogy mi?-kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Aztán elkezdtél éledezni, amikor levetkőztem és a pizsmámat vettem fel. Mikor bebújtam melléd elkezdted puszilgatni a nyakamat- érintésről-érintésre átéltem újra az élményt, amit görcsbe állt gyomrom és megremegő végtagjaim Zayn felé is kimutatták, aki szerény mosollyal nyugtázta a reakciómat.

-Belesuttogtad a fülembe, hogy-nagyot nyeltem-hogy… mit akarsz velem csinálni-lesütöttem a szememet.

-Ohh… De ravasz vagyok! Felizgattalak!-nevetett. Játékosan megütöttem, de tudta, hogy igaza van. Azért adtam meg magam, mert nem bírtam magammal. Főleg hogy nem bírom a piát, és így is ittam egy kicsit. Az is megártott.

-Aztán elkezdtél vetkőztetni, és megígérted-elhalkult a hangom-megígérted, hogy sose fogsz engem cserbenhagyni, és nem fogsz nekem fájdalmat okozni. Mert szeretsz-nem mertem a szemébe nézni.

-Ezeket eddig titkoltad?-nem láttam az arcát, de feltételezem ledöbbent.

-Igen. Sajnálom!

Két tenyerével elfordította a fejem és ajkait az enyémnek nyomta. Szegény ágyacskám belenyikordult abba, ahogy beestünk a párna és takaró bevetetlen halmába. Ajkai finoman vették birtokba az enyémeket. Kicsit eltávolodott és ajkaink még súrolták egymást.

-Megpróbálok kicsit jobban figyelni rád! De ha legközelebb is azzal jössz, hogy lehetnék olyan, mint Louis, odaadlak neki!-félmosolyra húzta ajkait és újra egybeolvadtunk. Boldog Karácsonyt emberek! Én boldog vagyok!

Jenni

-Elvennéd ezt a szart a szemem elől?-érdeklődtem vagy húszadszorra. Már London határában bekötötte a szemem, és már egy órája legalább nem láttam napot. Vagy ha már Londonban vagyunk, esőt. De most hó esett, szóval inkább havat.

-5 percet bírj ki-egy ideje szakadatlanul mentünk, megszűnt a közlekedés. Valóban, egy 5 perc elteltével kavicsok csikordultak a kocsi alatt és megálltunk.

-Még egy kicsit bírd!-kiszállt és kinyitotta az én ajtómat. Kisegített és elkezdte leszedni rólam a kendőt. Amikor lehullott a nyakamba, meredten néztem az előttem emelkedő épületre. Hatalmas kertje volt, maga a ház kellemesen nagynak tűnt. Régi tanyára emlékeztetett, felújítva.

- Ez mi akar lenni?-fordultam a büszkén mosolygó fiúhoz.

-Emlékszel arra, mit kérdeztem tőled, amikor elmentem, és te mit válaszoltál?-nézett rám. Persze, hogy ne emlékeznék! Akkor éreztem először mindennél boldogabbnak és szerelmesebbnek magam.

-Igen.

-Nos, ez az első lépés! Van kedve a kisasszonynak megtekintenie a jövőbeni lakhelyünket?

Lefagytam. Még hogy a miénk? Louis megvette ezt a házat?!

-E…Ez a tiéd?-dadogtam.

-Igen, miért, mit vártál? Betörtem ide? Tudod, nem csak személyesen lehet házat venni. Még Amerikában megvettem. Mára a kulcsokat is kézbe kaptam. Ez a karácsonyi ajándékom. Nem nézed meg?

-De-leblokkoltam. Semmilyen értelmes mondatot nem tudtam kinyögni. Megragadta a kezem és bevezényelt a házba. Mindenhol kellemes sárga, bézs, arany, és narancsszínek uralkodtak, ami otthonossá tette. A konyha és az étkező egyben volt, egy hatalmas teremben. A nappali is hatalmas volt, kandallóval és óriási ablakokkal és egy ajtóval a kertre. A lenti fürdőszoba lila és fekete színekben pompázott. Furcsán elütött a többi helységtől. A lépcsőn felfelé feltűnt Louis nyugtalan mocorgása. Nem értettem, csak mikor benyitottunk a főhálószobába. Egyik szoba sem volt berendezve, csak ez. Pár magas ablak futott fel a plafonig, szám szerint 4. Természetes fény telítette be a szobát. A falak kellemes pirosban játszottak, kivéve egy falat, ami fehérben. A szoba jobb és bal oldalán ajtó nyílt. Az egyik csúsztatós faajtó, a másik egy üvegajtó, valami fehér díszítéssel, aminek sosem tudtam a nevét. Louis elengedte a kezem, és körbejártam a szobát. A szoba fekvése tökéletes volt ahhoz, hogy reggel a nap ne zavarjon, és este sem, de mindig sok fény jöjjön be. Egy fiókos szekrény állt a fal mellett, a másik oldalon egy könyvespolc. Mégis az ágy volt a központja a szobának. Hatalmas volt, egy átlagos franciaágynál nagyobb. Fából volt, és nem voltak lábai, hanem a tömör faszerkezetbe fiókok bújtak meg. Ötletes. Az ágytámlán egy faragvány volt, virágokkal és egy sárkánnyal. Az ágy feletti falon, egy festmény foglalt helyet. Két embert ábrázolt, ahogy a hóesésben ölelik egymást, de az arcuk nem látszik. A lánynak göndör barna haja, pont addig ért, mint az enyém, a fiú keze birtoklóan takarta a lányt. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, kiket is ábrázol a kép. Benyitottam a faajtón, és egy gardrób bontakozott ki előttem. Minden sötét mahagóni és fenyő kontrasztjára épült, mint ahogy az a ház lambériázásán és a beépített berendezéseken is látszott. A fürdőszobába is átsétáltam. Legalábbis gondoltam az az lesz. Eltaláltam. Egy nagy sarok kád foglalt benne helyet, jacuzzi funkcióval. A mosdó pult két csapot foglalt magában, és egy tükröt, közvetlenül felettük. A pultban két fiókos rész is volt. A WC is a sarokban foglalt helyet. Ez a fürdő piros, fekete, és ezüst volt, a hálószoba színeit tükrözve. Visszamentem Louishoz, akin már a víz is kivert.

-Ez mi?-ennyi csúszott ki.

-Ajándék. Úgy gondoltam felszentelhetnénk a házat. Itt berendeztem a terepet, hogy legalább egy kényelmes szoba legyen. Minden működik. Áram, víz, gáz. Hűtő és tűzhely is van. Karácsonyi ajándéknak gondoltam, és tudatni akartam veled, hogy…-nagy levegőt vett- nem akarok a turnénk végéig várni. Azt szeretném, ha már most ide költöznél.

Kihagyott egy dobbanást a szívem. Úgy rávágtam volna, hogy igen, de nem tudtam. Nem vagyok olyan. Tartom magam a megbeszéltekhez.

-Köszönöm Louis! Nagyon édes vagy, és szívesen maradok veled itt, ameddig csak szeretnéd, de ide költözni még nem fogok-nagyot sóhajtott, mintha erre várt volna.

-Gondoltam. Én mindig mindent elrontok!-lerogyott az ágyra és kezébe temette az arcát. Leültem mellé, és simogatni kezdtem a hátát.

-Nem rontottál el semmit! Louis ez a ház tényleg csodaszép, és én nagyon örülök, hogy veled élhetek majd itt. De csak majd! Mert neked turné, nekem suli, és félnék egy ilyen nagy házban egyedül. Utána, öööö valamikor össze cuccolunk, de addig, kicsi szívem, bármikor ide jövök, és bármeddig maradok-nyugtattam. Felnézett és rettenetesen hálás volt.

-Novemberben-csak ennyi mondott.

-Novemberben.

-És mit csináljunk? Mert itt maradunk, és kiélvezzük azt, hogy csak ketten vagyunk, és az égvilágon senki nem tudja, hol vagyunk! Ez a te ajándékod tőlem!

-Ömm… Akkor próbáljuk ki a fürdőszobát!-vigyorogtam, és Louis felmordult.

-Ne játsz velem!-morgott felém.

-Azt mondtad az én ajándékom! Gyere!-felráncigáltam, és bevezényeltem a fürdőbe. Megengedtem a vizet, és kellemes hőfokra tettem. Louis felé fordultam, és úgy ahogy volt, neki estem. Erőszakosan tapadtam ajkaira, többet akartam, minél többet. Levetkőztettük egymást és bedőltünk a kádba, és kezdetét vette a mókázás, egészen 4 napig, mikor is visszamegyünk Londonba, és garantáltan kipihentek leszünk.