Boldog Szülinapot!

Happy Birthday Bogiiii! :D
Boldog Szülinapot a Világ egyik legnagyobb idiótájának, az egyik legbolondabb, ám legszerethetőbb emberkéjének. Boginak! Imádlak te lyány! Puszi: Emily

Megosztom veletek, azt amit írtam neki. Illetve ez csak egy kis bónusz, nyilvános "köszöntés"
Nem muszáj elolvasni, hisz nem kötelező, nem is rész, csak egy kis bónusz. Nos, remélem e ti tetszéseteket is elnyeri.

„Az igazi ajándék az egyik ember számára a másik ember lehet, a másik szívtől szívig érő szeretete.”

Simon András

Május 23.

-Bogi! Kérlek, szállj ki az ágyból és gyere reggelizni!-kiabált anya, feltételezem a konyhából. Levánszorogtam az ágyamról és kissé nyűgösen betrappoltam a fürdőbe. A tükörből elég ijesztő látvány nézett velem szembe. Megzaboláztam a hajam, elintéztem az egyéb teendőimet, felöltöztem, majd csatlakoztam a húgomhoz, és a szüleimhez. Viszonylagos csendben telt el a reggeli. Mindenki el volt foglalva a gondolataival. Idén érettségiztem, júniusban lesznek a szóbelik. Eléggé rástresszeltem erre az egészre. A húgomnak persze már meg van hova fog gimibe járni, de nekem még most jön a neheze. Reggeli után elpakoltam magam után és legörnyedtem az íróasztalomhoz magolni. Egész évben ezt csináltam, és tudok is mindent, de így se vagyok biztos magamban. A folytonos stressz, a megfelelési kényszer kikezdi az idegeimet.

-Kopp-kopp!-hallottam anya hangját két kopogás között. Az ajtó felé néztem.

-Szabad!-nem mintha nem jönne be, ha azt mondanám nem érek rá...

-Tudod, hétfőn lesz a szülinapod, és apáddal úgy döntöttünk, elmegyünk a nyaralóba hétvégére. Ott lesz a bátyád is-rég láttam már, eléggé hiányzik- és egy nagyon fontos személy.

-Ki?-kíváncsiskodtam, mire sokat mondó pillantást vetett rám.

-Találd ki!-kacsintott (ami fényévekre van a valódi énjétől. Mi történik körülöttem?)- Holnap megyünk. Plusz van egy kikötésem! Nem hozhatsz könyveket! Rossz nézni ahogy felemészted magad. Most pihenni fogsz!-ezzel otthagyott a szobában. Nagy kínok között bepakoltam a cuccaimat egy táskába. A holnapi indulásra készen fetrengtem a TV előtt, és a telefonomon SMS-eztem Adam-vel. Kicsit drága mulatság, de a drága húgocskám lefoglalja a gépet. Kezdett leragadni a szemem mikor csöngettek.

-Nyissátok ki!-ordibált ki apu a fürdőből. Puffogva felkecmeregtem, mivel tudtam hogy senki nem fog mozdulni. Kimentem a kapuhoz és a szürkületben egy emberi alakot fedeztem fel. Felismertem benne a bátyámat. Oké, nem voltunk oda egymásért, de mióta Szegedre jár egyetemre, mindig örülök annak, hogy otthon van. Ha otthon van.

-Szia!-ölelgettem meg, majd nyomtam az arcára egy puszit. Viszonozta mindkettőt, és felkapta a maga mellé dobott táskát.

-Beengedsz, vagy kint alszok?

-Kint alszol-emeltem égnek a szemem és elálltam az útjából. Míg bezártam a kapu, Ő már bent is volt a házban. Összébb húztam magamon a pulcsit és követtem. Mindenkinek köszönt, majd bevackolta magát egy éjszakára a vendégszobába, ahová Adam húsvéti látogatása óta nem bírok bemenni pirulás nélkül.

-Bogi! Idejönnél?-kiabált ki a szobából én pedig mentem is. Már az ajtóban a fejembe áramlott a vér, de lenyugtattam magam, és úgy dobtam le magam az ágyra.

-Mit szeretnél?-kérdeztem unottan és fáradtan.

-Tudod ki jön velünk?-érdeklődött miközben leült mellém.

-Nem. Szerintem.... valami régi rokon, akit ismernem kéne, vagy nem tudom-vontam vállat, mire elvigyorodott.

-Komolyan nem tudod?-nevetett rajtam, mire értetlenül néztem rá-Na jó! Menj aludni, holnap reggel meglátod. Ja, és lehet hogy apa meg én nem leszünk itt amikor felébredsz, mert elmegyünk.... boltba. Jó éjt!-zárta le a beszélgetést és kitessékelt. Boltba? Oké... Kérdezgettem volna még egy ideig, de nem volt lehetőségem rá. Zuhanyoztam, satöbbi fontos tennivaló és lefeküdtem.

Május 24.

Megpróbáltam korán kikelni az ágyamból. De az a mocsok folyton visszaédesgetett magába. 11-kor indultunk, szóval volt időm. Így is 8-kor már megreggeliztem és mindenki harcra készen várta Aput és Gergőt. Még mindig nem hiszem el hogy boltba mentek, mert már 6-kor elmentek. Fél 10-kor hallottam ahogy kint Gergő beszél valakihez. Megjöttek. Mivel egy ártatlan kis rokonocskára számítottam, néztem tovább a meséket a reggeli matinében. Nyílt az ajtó és Apa hangja betöltötte a szobát.

-Nézd csak ki van itt!-szinte kiáltott. Lustán felpillantottam, a legkevesebbb lelkesedéssel a fejemen. Apa és a kedves bátyuskám ott vigyorogtak, előttük pedig Adam mosolygott, olyan magabiztosan, hogy majdnem ott helyben kiköptem valamit a számból. Leginkább a nyálamat, mert nem ittam/ettem semmit. Felpattantam az elnyűtt kanapéról, és csodálkozva tettem pár lépést Ad felé, de nem teljesen voltam biztos magamban, így egy méterre megtorpantam.

-Te mit keres itt?-kérdeztem tökéletesen összetett kifejezéssel.

-Én jönni hozzád szülinap. Apukád hív engem. Mond neked lenni szülinap-parodizált ki, a szokásos szarkazmussal a hangjában, amit annyira imádtam.

-Nem vagy vicces-vágtam egy grimaszt.

-A lényeg, hogy szeretitek egymást-morgott bele a gyerekes cívódásunkba Gergő.

-Rád haragszom! Miért nem mondtad el hogy Ő jön? Te jó ég!-csaptam a homlokomra. Eszembe jutott hogy elraktam az egyik plüsskutyámat. Ha azt Adam meglátja, életem végéig ezt fogom tőle hallgatni.

-Rendben fiatalok! Mindenki fogja a cuccát és indulunk!-adta ki az útasítást apa és mindenki elhagyta a házat. Véletlenül mi ketten maradtunk a házban, így rám maradt a zárás. A kulccsal baszakodtam, mivel sehogy nem akart beletalálni a zárba, mikor Adam a derekamra tette a kezét és megpróbált elhúzni a zártól. Sikerült is neki. Szembe fordított magával és elbűvölően mosolygott rám a napszemüvege mögül. Elég drága darabnak tűnt, de nem tudott érdekelni. Leszedtem a fejéről és a kék zafírkövekbe mélyedtem.Beleharapott az alsó ajkaiba, majd honlokomnak döntötte a sajátját.

-Hiányoztál!-suttogta, úgy, hogy szinte megse hallottam. Lassacskán felcsúsztattam a kezem az arcára, és a borostályát simítottam végig, ami eddig nem volt ott. A másik kezem a nyakát fogta körbe.

-Te is nekem-kétlem hogy hallotta volna, mert eléggé elvolt mélyedve valamiben. Csukott szemmel nyomta neki ajkait az enyémeknek. A gyomromban pillangók ezrei keltek életre. Nem viszonoztam rögtön a csókját. Pár másodperc elteltével lejjebb húztam magamhoz és úgy viszonoztam. Elkezdett tolni, minek következtében az ajtónak ütköztem. Már vált volna el a számtól és a következő állomására indult volna, ami rendszerint a nyakam. De megzavartak minket.

-Anya azt mondja...upsz!-eltoltam Adam-et és vörös fejjel lenéztem a húgomra.

-Mit mond?-hadartam, égő fejjel.

-Azt, hogy siessetek az egymásnak eséssel-feltételezem anyu nem pont így fogalmazott.

-Megyünk!-fordultam volna a kulcshoz, hogy sikeresen becsukjam az ajtót, de Adam már a kezében forgatta, és lusta pillantásokat vetett a húgomra és rám.

-Indulunk?-lökte el magát az ajtótól, aminek eddig támaszkodott és a kezét nyújtotta. Boldogan elfogadtam. Felvette a poggyászomat a földről és a húgom társaságában mentünk el a kocsihoz.

-És ebbe hogy fogunk beférni?-értetlenkedtem a kis 5 személyes kocsinkra utalva. Adam megköszörülte a torkát.

-Khm. Cica. Néha nyisd ki a szemed!-poénoskodott, és az utca másik oldalán parkoló autóra mutatott. Fekete volt, gyönyörű, csillogó fekete. Nagy. Ennyit értek a kocsikhoz. Szép volt. De nem értettem. Eddig azt hittem apának és a bátyámnak azért kellett elmennie Adam elé mert repülővel jött.

-Oké. Magyarázatot követek! -cövekeltem le, szánt szándékkal, hogy addig nem megyek semerre, amíg el nem mondják, mi van most.

-Nem tudom hol laktok cica. Legutóbb taxival jöttem és aludtam szinte az egész úton. Ezért megkértem apukádat, hogy vezessenek el a házatokig.

-GPS?-vontam fel a szemöldökömet. Zavartan felnevetett.

-Meg találkozni akartam a bátyáddal. Mielőtt megakarna ölni.

-Ugyan kérlek! Le se szarna engem-betereltem a húgomat apuék kocsijába.

-Hát, nekem nem úgy tűnt. Mondjuk azt, szeret téged. Eléggé-bólogatott sokat sejtetően.

-Megölöm. Komolyan megölöm-puffogtam magamban, mire Ad nevetni kezdett.

-Azért annyira nem rossz ez! Bátyus majd megveri a rossz barátot ha rossz fát tesz a tűzre.

-Tettél te már elég sok rossz fát a tűzre-hangsúlyoztam a fa és a tűz szavakat.

-Milyen rossz kislány vagy te!-rázta meg mosolyogva a fejét-Na gyere! Már várnak ránk.

-Hova menjek?-értetlenkedtem.

-Komolyan azt hitted megszabadulsz tőlem 3 órára? Nem. Velem jössz- megragadta a kezem és elhúzott a kocsijáig amit egy egyszerű mozdulattal kinyitott. Bedobta a cuccomat a hátsó ülésre és kitárta nekem az ajtót. Britt kocsik. Irritálnak egy csöppet. Helyet foglaltam és akkor vettem eszembe, hogy még mindig a kezemben van Adam napszemcsije. Hülyeségből felvettem és megnéztem magam a visszapillantó tükörben.

-Vedd le inkább!-nevetett Adam mikor beült és ránéztem.

-Szerintem tök jól áll!-dobtam egyet a hajamon. Kérlelő szemekkel az égre nézett majd levette rólam és feltette magára.

-Kell a vezetéshez-mondta és elindultunk. Addig bírtam kérdezősködés nélkül, míg ki nem értünk az autópályára.

-Egy valamit árulj el nekem! Hogy lehet, hogy te csak úgy kiugrasz hozzám ide? Mármint... Nem kis pénz elutazni egy másik országba és te már harmadszorra katapultálsz ide valahonnan. És amúgy se tudok semmit a családodról. Sosem találkoztam senkiddel. Azt mondtad van egy nővéred meg egy öcséd. Egyiket se láttam semmilyen módon-daráltam le egy szuszra a kis monológomat- És a vezetéknevedet se tudom!-esett le hirtelen.

-Jó. Kötelességem elmondani, és neked tudnod kell. Csak ne itt. A kocsiban. Tudod mit?-nézett egy másodpercre rám, majd újra az útra-Este elmegyünk sétálni, és elmondok neked mindent.

Az út további része csendben telt. A Badacsonyban lévő nyaralóhoz érve nagyot nyújtóztam és szótlanul elvettem Adamtől a táskámat. Kicsit feszült volt közöttünk a hagnulat, amit a drága húgocskám is megérzett. Mikor kiosztottuk a felséges két szobát és a nappalit, a fürdőben pakolásztam, csak azért, hogy ne érintkezzek Adammel. Valami baja van velem, vagy nem tudom, de nagyon hűvösen viselkedik. A húgom leült a WC tetejére és a zenelejátszóját nyomkodta.

-Valami történt a kocsiban?-érdeklődött. Felé fordultam és kérdőn néztem rá.

-Mi van?

-Hát, ahhoz képest ahogy otthon romantikáztatok, ez veszekedés.

-Békén lehet minket hagyni, oké?-menekültem ki a kertbe. Ott se találtam nyugtomat, mert ott meg Gergő lábatlankodott. Végső menekülésnek kimentem az útra és ott rugdostam a köveket. Anya, apa és Adam valahova elteleportáltak, vagy én nem tudom, de nem találkoztam velük. Elkezdett esteledni, így az átöltözés mellett döntöttem. Nincs valami hú de jó idő este, így egy sima csőgatya meg egy póló mellett döntöttem. A nadrágom zsebébe csúsztattam egy csomag rágót és kimentem a ház elé, ahol meglepetésemre Adam állt, és cigizett. Jól sejtettem. Ha stresszel, mindig füstöl. Kivettem a szájából és elnyomtam a kerítésen, majd ledobtam a földre, és Adamnek nyújtottam a rágómat. Elfogadta. Íratlan szabályunk, hogy cigizés után minimum rágóznia kell, addig nem ér hozzám. Szerintem jogos. Megragadta a kezem. Selymes keze erősen ragadta meg az enyémet. Elpirultam a mozdulatba. Sosem fogom megszokni ezt a vad erőt, amit felém mutat. Mi voltunk a két legelütőbb ember. Ő magas, én alacsony, ő fekete én színes, én szőkés-barnás, ő fekete, ő kék, én zöldes kék szemű. Ő rettenetesen fehér, és talán ebben egyezünk egyedül, de én se vagyok túl barna.Mégis valahogy egymásba habarodtunk. Legalábbis én igen. Adam meg ki tudja. Kész rejtély. Egy elég nagy fás részhez értünk, aminek a közepén egy kicsi fű is volt, és a lombkoronákon át látni lehetett a csillagokat. Leheveredtünk a fűbe és vártam hogy meséljen. Nagy levegőt vett, és belekezdett. Végig a kezemet szorongatta, ami végtelen biztonságot nyújtott nekem.

-Egy gazdagabb családba születtem bele, 21 évvel ezelőtt-erről még egy 21 éves, britt ismerősöm jutott eszembe, és elmosolyodtam-Apámat Buckhen David-nek hívták, anyámat pedig Sarah Wood-nak. Egy kis városban születtem, de ez nem lényeges. Két éves koromban Svédországba költöztünk. Apám gépészmérnök egy nagy autógyárnál. 4 éves koromban édesanyám-nagyot nyelt és nagyot szorított a kezemen-elhunyt egy autóbalesetben. Neki volt elsőbbsége és... a másik autós-nagyon nehezen jöttek ki a szavak a száján. Nem akart sírni előttem. Eddig vele szemben ültem, de most beültem mellé és egy csókot nyomtam a szájára.

-Adam, ha nem bírod, nem szégyen ha sírsz. Ki kell jönnie!-bíztattam. A végszóra keserves zokogásba kezdett. Nagyon régen történt, de iszonyatosan mély sebet ejtett a kis Adam lelkében. Amit az idős Adam talán még tovább mélyített a hallgatásával. Szívszaggatóan hullatta a könnyeit. Csendben vártam amíg abbamarad a rohama. Pár perc múlva megemberelte magát és folytatta.

-A másik autós nem vette figyelembe. Frontális ütközés volt. Próbálták megmenteni de nem sikerült. A szülőföldjén, Skóciában temettük el. Ezután apámmal folyton költöztünk. Ő nem tudta elfelejteni anyát. Először még próbált velem kedves lenni, de aztán elkezdett inni. Egyszer észrevette, hogy álomba sírom magam. Leült az ágyam mellé és még világosan emlékszem ahogy a Whiskey-től bűzlött. Azt mondta, anya nem jön vissza, ne sírjak. Az gyengeségnek számít. Azóta nem sírtam. Nem akartam apámra szégyent hozni. Ő sosem sírt, csak anya temetésén. Ez volt a jobb. Mert bár nem volt magánál, foglalkozott velem. Aztán beletemetkezett a munkájába. Költöztünk, folyamatosan. De Angliába egészen 17 éves koromig nem jöttünk vissza. Nem voltak állandó barátaim, és folyton rossz társaságban találtam magam. Apa nem nevelt, csak hurcolt. Így lettem ilyen. Mindent megkaptam, csak ne emlegessem a múltat. Aztán 18 éves voltam amikor anyám halálának évfordulóján megváltoztattam a vezetéknevemet Wood-ra. Apa dührohamot kapott, amikor megtudta mit tettem. A nővérem és köztem csupán 2 év van, de ő 20 évesen összeházasodott egy bizonyos Daniel Sandros, Angliában élő,spanyol multinacionális akárkivel. Őt nem viselte meg anya halála, hiszen Ő apa előző házasságából maradt meg. Az öcsém pedig egy egyszeri alkalomból született, és az anyja apára sózta-nem szóltam a furcsa ugrás miatt. Ha neki így jobb, így mondja.

-Visszatérve a történethez. Apa nagyon mérges volt, de elfogadta a döntésemet. Szintén 18 évesen apa beszervezett egy fotósorozatot a Fashion magazinnál. Két évig működtem modellként, de nagyon rossz életem volt. Sok pénzt kaptam a munkámért, és mindet nagyon rossz dolgokra költöttem. Az egész életemet az anyám halála árnyékolta be, és semmi nem tudott kimozdítani a gödörből. Aztán rátaláltam a táncra. És találkoztam Emivel. Ő volt a második lány, aki nem ítélte el, hogy a próbaterem előtt sunyiban elszívtam egy csikket, hanem odajött hozzám beszélgetni. Valahogy engem mindenki elkerült. Érezték a belőlem jövő nyomort? Lehet. De Emit nem érdekelte, és folyamatosan a nyakamon lógott, ami az elején szokatlan és kellemetlen volt. Aztán rájöttem, hogy csak megakar ismerni. Egyedül Sophie-ban bíztam meg, annyira mint senki másban. Ő volt az egyetlen nő, akit addig nem használtam ki. Aztán jött Emi, akit szintén nem használtam ki. Azt hiszem megjártam volna ha megteszem.-hangjában egy mosoly bújkált-Aztán jött Jenni, aki elsöprő magabiztosságával, és közvetlenségével felkeltette az érdeklődésemet. Sosem érdekeltem őt, úgy mint egy férfi, inkább úgy mint egy barát és ez így volt jól. Furcsa volt, de kifejezetten jó. Nem kezeltek gazdag, megfejhető egy éjszakás kalandnak. Na és akkor jött a csajos nap, amire meghívattam magam. Egészen addig, azt hittem, azért nem érdekelnek a lányok, mert meleg vagyok. Ezt szégyellem a legjobban. Fiúk és lányok is fordultak meg az életemben, de egyikük se érdekelt. De azon a júliusi napon, amikor Jenniék nappalijában megláttalak megállt körülöttem a világ. Nem értettem mi ez az érzés. Miért akartam folyton melléd ülni, veled beszélni, megismerni-belepirultam a mondandójába, és a szívem ezerrel kalapált. Te jó ég, ha ezt teszi velem, én meg fogok halni!

-Emlékszel a vacsoránk után, milyen boldog voltam?

-Emlékszem Adam! Louis előtt dugtad le a nyelved a torkomon-kuncogtam az emléken.

-Drága, az első csókunk volt, nem így kéne jellemezned!

-Sajnálom, de így volt. Szia-szia, és akkor meggondolod magad, nekinyomsz az ajtónak, és lesmárolsz.

-És Louis kinyitotta azt a kurva ajtót, mi meg majdnem ráestünk-egyszerre nevettünk fel. Ekkora idiótákat mint, mi, ritkán lát a világ.

Visszaemlékezés

-Mit vegyek fel?-visongtam a vendégszoba közepén, miközben a ruháim mindenfelé szét voltak dobálva. Harry benyitott és elszörnyedve beküldte Louist, miszerint „neki van hisztis barátnője” Majdnem mondtam valami nagyon szépet.

-Vacsizni mentek nem?-trillázott a szekrény előtt, amiben Kami meg az Én cuccaim voltak. Kami is ilyenkor megy el sétálni... Megfojtom.

-De-leültem az ágyra és a hajamba túrva szenvedtem tovább.

-Vegyél fel szoknyát, meg egy hozzáillő fölsőt és megvan oldva. Csak ne legyen kivágva-felnéztem rá és pont elkaptam ahogy rám kacsint.

-Miért?-nem mintha olyat vettem volna fel, csak kíváncsi voltam.

-Mert Adam belebolondulna. És te is abba, hogy nem a szemedbe néz, hanem máshova.

-Köszönöm, és most tünés!-utasítottam ki a szobából és felöltöztem. Valami kezdetleges sminket nyomtam a fejemre és lementem a földszintre. Közben Kami is megérkezett és Louisval zabáltak valamit a konyhában. Lou ült velem szemben, így ő látott meg először.Lenyelte a falatot, amit a szájában tartott és Kami reakciójából, miszerint „Mit rugdosol te idióta?” megrúgta.

-Húú, szép vagy!-dícsért meg miközben végig mért. Kami is megfordult és egy laza mozdulattal kijelezte elégedettségét. Ebben a pillanatban csengettek. Én akartam ajtót nyitni, de Louis megelőzött. Kirohant az ajtóhoz, feltépte, és bekiabált nekem, hogy Adam itt van. Kamival egy sokatmondó pillantás után elbúcsúztunk. Kimentem az előtérbe, ahol Adam és Louis társalogtak. Ad felpillantott és szembe találta magát velem. Hirtelen elfelejtette, miről is beszéltek Louisval, aki észre véve engem, elrohant a telefonjáért, hogy lefényképezzen minket. Mint valami anyuka, komolyan mondom!Elkészült a fantasztikus kép és el lettünk engedve. Már vártam hogy utánunk kiabál, hogy 10-re legyek otthon, de odáig nem ment el. Egy nagy fekete kocsihoz vezetett, amiben kényelmes fekete bőrülések voltak. Egy kis olasz vendéglőbe mentünk, ahol egy pizzát rendeltünk és két kólát. Rettenetesen finom volt, és fantasztikusan éreztem magam vele. Kicsit lekezelő a humora, de már megszoktam, az ismerőseim közül is van pár ilyen. (Khm Jenni, Khm Kami) Majd sétáltunk a Temze parton. Én a kis táskám pántját markoltam, ő pedig a fekete zakójának zsebébe rejtette kezeit. Pár perc séta után kirázott a hideg, és Adam szó nélkül odaadta a zakóját, ami alatt egy fekete ing bújt meg, ami megfeszült kidolgozott mellkasán. Pár percre megakadt a beszélgetés, de nem kínos csönd volt, amit bárki megakarna törni. Kellemes, megnyugtató csönd. A mi kis világunk. Fogalmam sincs mikor fogta meg a kezem, de mire beültünk a kocsiba, már egymás kezét fogtuk. Az autókázás után felhajtott a kocsibeállóig, és egészen az ajtóig kísért.

-Nem is mondtam-lépett kicsit közelebb, mély hangja zene volt füleimnek. Egészen közel hajolt, mellkasa az enyémnek ütközött, kezét alig érezhetően a derekamra simította.

-Gyönyörű vagy!-sutyorogta, mire vér szökött a fejembe és zavartan vihorászni kezdtem. Nem tudom honnan ez a szokásom, de nagyon jó lenne ha megszűnne!

-Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki. Ja, és a zakód-levettem a vállamról, és átnyújtottam neki.

-Nos, akkor... Szia-intett.

-Szia!-köszöntem és megnyomtam a csengőt. Rögtön ezután a kezeit újra a derekamon érezte, és az ajtónak tolt.Kék szemeit lecsukta és ajkait az enyémnek nyomta. Meglepődöttségemben csak arra volt erőm, hogy kinyissam a számat, és engedjem felfedezőútra menni, de viszonozni nem tudtam. Ekkor nyílt mögöttünk az ajtó. Éreztem ahogy megindulok hátra, de Adam kicsit maga felé taszított, így nem dőltünk be, csak majdnem.

-Ohh, Adam marad?-vigyorgott ránk Louis, de csak egy gyilkos pillantást kapott.

-Komolyra véve a szót. Te vagy az egyetlen ember, akit eléggé szeretek ahhoz, hogy miattad változzak meg. Miattad nem dohányzok annyit, miattad tettem le a piáról és te miattad érzem magam végre boldognak. Minden egyes percet egy külön élményként élek meg, mikor veled vagyok. Sosem voltam felhőtlenül boldog. De most az vagyok, és én sosem akarom elengedni ezt a boldogságot. Mert akkor visszaesek, és nem lesz még egy ilyen. Mivel te ennyit tettél értem, ezért most adok neked valamit. Tekintsd elő szülinapi ajándéknak-a pulcsijának zsebéből előhúzott egy dobozkát. Kíváncsian méregettem, míg kinyitotta. A számhoz kaptam a kezem, mikor kivette a dobozból. Egy vastagabb ezüst karkötő volt, amiben kis kék kövek foglaltak helyet.A csillagok játszottak a kék kő felszínén. Szótlanul felcsatolta a csuklómra, majd egy puszit adott a karkötő és a bőröm találkozására.

-Ezt a karkötőt édesanyám hagyta rám. A végrendelet szerint, amiben pontosan meghatározta kinek mit ad, nekem adta a családi ékszereket, hogy egyszer adjam oda a választottamnak. Legalábbis a levelében az állt, hogy ezt a karkötőt a nagyapja ajándékozta a feleségének, Ő a nagymamámnak, Ő az anyámnak, és mivel neki nem volt lánya, nekem adta. Az ő akarata volt, hogy annak adjam, akit szeretek. És én annak adtam.

-Adam ez... gyönyörű! Ez kicsit igaszságtalan velem szemben. Én nagyjából semmit nem tudok adni neked, de te meg elhalmozol. Ez nem egyenlő.

-Bogi, én sokkal többet kaptam tőled, mint azt te valaha is gondolnád! Nem ismertél régen. Tárgyként kezeltem a nőket, és amikor először feküdtünk le, szinte rettegtem attól, hogy elvesztem a fejem, és fájdalmat okozok neked. És megint olyan leszek mint régen. Durva, tapintatlan. Örökké törleszthetem az adósságomat neked, sose lesz elég.

-Adam-néztem felváltva a karkötőre és rá-Annyira köszönöm hogy megbízol bennem!-ugrottam a nyakába és magamhoz szorítottam.Nevetve puffant bele a fűbe.

-Szeretlek cica!-nevetgélt. Felemeltem a fejem és megcsókoltam. Most már értem miért olyan domináns minden mozzanata. Nem akar elveszteni, és ezért bármit megtenne. Nem tudom meddig suttogtunk titkos ígéreteket a fűben és meddig csókoltuk egymást, de elég késő lehetett, mert egy kisebb csókcsatánkból Gergő hangja vert ki minket.

-Khm. Ha szabadna szólnom, anya azt mondta menjetek be a házba azonnal, mert nem áll jót magáért-vigyorgott ránk. Gondolom jót szórakozott a fejemen. Mivel Adam a szokásos „na és?” fejet mutatta, de én rettentően zavarban voltam, hogy a bátyám a pasimon fekve talált rám, az erdőben. Kissé szokatlan, nem de bár? Visszaslattyogtunk a nyaralóba, és amíg Adam zuhanyzott, Gergő leült mellém.

-Szép a karkötőd-mutatott az új darabra.

-Tudom. Köszi. Adam adta.

-Gondoltam, hogy nem természet anya-cukkolt, majd nyomott egy barackot a fejemre, mire elhúzódtam.

-Mit gondolsz róla?-kérdeztem kicsit halkabban, hogy Ad véletlenül se hallja. Ő is a fürdő felé nézett, majd vissza rám. Mégis csak a bátyám, számítok a véleményére.

-Furcsa fiú. Nem igazán találkoztam még az ő fajtájával. Kedves, bár kicsit nem törődöm.

-Csak veletek!-védtem rögtön.

-Ha veled nem törődöm lenne, azt látnám. De Bogi, higgy nekem, sokat jelentesz neki! Enyit játszottam a jófej bátyót!-röhögött fel, és ebben a pillanatban Adam lépett ki a zuhanyzóból, egy pólóban és egy boxerben. Fincsi. Bár nekem póló nélkül jobban bejön, de így se rossz. Elém lépett és egy elég intim csókkal jelezte, hogy mehetek fürödni. Fél szemmel a bátyámra néztem aki feltartott hüvelykujjal és vigyorogva bevonult a húgommal közös szobájukba. Lezuhanyoztam, és mikor visszatértem Adam már póló nélkül nyomkodta a telefonját.

-Ez jobban tetszik!-jegyeztem meg halkan, mire kuncogott egyet, és eltette a telefonját. Lekapcsoltam a lámpát és miután a falba, az asztalba és a bútorba is belerúgtam, befetrengtem Adam mellé. Gyorsan elnyomott az álom.

Május 27.

A kedves családom mindent megtett azért, hogy ünnepeltnek érezzem magam. Egyszer lesz az ember 18 éves.Nos, szombaton a kertet és a házat hoztuk rendbe, vasárnap lementünk a Balatonhoz, de csak arra volt jó, hogy Adam meg én kézen fogva andalogjunk a parton, mivel a víz még nagyon hideg volt. Ami mellesleg pont megfelelt az igényeimnek. A mai napon pedig vacsizni mentünk. Minden tök jó volt. Én legalábbis élveztem. De az én boldogságom számított, így más nem érdekelt. Az étteremben befaltunk mindent, és tisztában voltam azzal, hogy anyáéktól ezt kaptam ajándékba, pontosabban ezt a hétvégét. És nekem ez megfelelt. És akkor hozták a tortámat. Csokis volt, ezt kivettem. És 18 gyertya égett rajta. Letették elém az asztalra és a családom rázendített az éneklésre. Bár ne tették volna, de ez mindegy is. Adam kicsit értetlenül állt ott, de szép halkan elduruzsolta az angol változatot, amivel tökéletesen megelégedtem.

-Kívánj valamit és fújd el!-bíztatott anya. Átgondoltam mit is kívánhatnék, de egyelőre nem tudtam mire gondolni, csak egy valamire. Adammel akartam lenni, csak kettesben. Magamhoz rántottam és egy szenvedélyes csók kíséretében hoztam a tudtára mit is szeretnék.

-Elfújod velem?-kérdeztem, de megrázta a fejét.

-Akkor nem teljesül!

-Ne baromkodj már velem! Teljesülni fog, bízhatsz bennem.

-Nálad jobban senkiben nem bízok. Rendben-átölelte a derekamat, háromig elszámoltam és elfújtuk a gyertyákat, mind egytől egyik. Megtapsoltak minket, majd még egy csók után visszaültünk a helyünkre. Felvágdostuk a tortát és mindenki kivégezte a sajátját, mikor is Adam felállt és engem is felállított.

-Van egy kis ajándékom számodra-nézett bele a zafírkék szemeivel az enyémbe. Értetlenül bambultam le a karkötőre amit 2 nappal ezelőtt adott. Visszavezettem rá a tekintetemet és már egy kis fekete dobozka volt a kezében. Átnyújtotta.

-Semmi családi ékszer, se érzelmi zsarolás, csak szimplán születésnapi ajándék. Boldog Születésnapot cica!-belenyomta a kezembe és várta hogy kinyissam. Felnyitottam és elállt a lélegzetem. Azt hiszem Adam ráérzett arra, hogy szeretem az ezüstöt és a kéket. Egy ezüst nyaklánc volt benne, rajta egy medállal. A medál egy kék kristály szív volt, megnevezése alapján zafírból volt. Legalábbis a dobozban ez állt. Megszólalni se tudtam. Kivettem a dobozából és háttal fordultam neki.

-Felcsatolod?-nyújtottam hátra a két végét. Elvette és összekapcsolta. Mikor végzett elsöpörte a hajamat a vállamról és egy puszit nyomott rám, mire libabőrös lettem.

Még körülbelül fél órát beszélgettünk, majd anyáék azt mondták venniük kell pár dolgot, szóval mi menjünk csak haza nyugodtan. A húgom velünk akart jönni de az édes, egyetlen, drága, megértő bátyám kijelentette, hogy nem mehet. Szóval mikor megérkeztünk egymás ajkait falva estünk be az ajtón. A kinyithatós kanapén, amin este aludtunk, de most kanapénak szolgált, nagy puffanással érkeztünk. Türelmetlenül nyúltam a pólójához, hogy eltávolítsam róla, ő meg készségesen segített.

-Szeretlek-súgta rekedtesen a fülembe.

-Én is téged-válaszoltam. A nyakláncom rajtam maradt. Ahogy a karkötőm is. Szerintem sose fogom leveni többé. Egyiket se.

Vacsora, Hope, Reptér

Hello! Íme az új rész. Hát, nem tom. Közepest megkapj? Hát, igazából nem igazán tudtunk mit írni, azért ez ilyen összevont cucc lett. Szóval élvezzétek vagy ne, nekem mindegy. Mellesleg meg a kisregényt kéne írnom xD na mindegy ~Emily
Te nagyon elvagy amúgy. Mellesleg sose tudjátok meg milyen 5 napig az idióta szerelmed nélkül. Én abba belehalok, nem hogy egy hónapba. Respect az összes sztárbarátnőnek hogy így bírjak :))*Ariel

53.rész

Vacsora, Hope, Reptér

November 7.

Louis

Az utóbbi időben körülbelül semmi nem történt. Mindenki boldog, kivéve Axit, aki kicsit depressziós. De Zoé minden erejével segíteni akar neki. Sajnos Jennivel Halloween után nem igazán volt időm találkozni. Főleg, hogy konkrétan nem voltam az otthonom közelében sem. Persze, beszéltünk szinte minden este. Egészen addig amíg Susan vagy valamelyik bandatársam le nem rakatta velünk a telefont. Kezdem úgy érezni, Jenni fontosabb mint a családom. Ami rémisztő, mert neki egyértelműen második vagyok. De éppen ezen a gyönyörű, hűvös, esős, novemberi napon, este tízkor szabadultunk el. Hm... Említettem már, hogy 2 nap múlva album megjelenés?

-Megcsókolhatom a földet?-kérdeztem fáradtan Harry-től.

-Nyugodtan. Csak vigyázz, nehogy agyon tapossanak-bólogatott szórakozottan. Olyan agyi szinten vagyunk mint egy szivacs. 8 nap múlva huss! Megint elmegyünk. Szóval.... Összeszedtük a cuccainkat, kimentünk az utcára és ekkor, abban a szent minutumban fogalmazódott meg bennem az ötlet. Külön házat akarok! Még mielőtt bárki azt gondolná Jenni miatt, ez nem így van. Egyszerűen úgy érzem, egy felnőtt ember életéhez hozzá tartozik, hogy saját lakása legyen. Ezek a gondolatok suhantak át az agyamon, miközben vakuk villantak a szemembe. Elvándoroltunk a kocsikig és mindenki indult a maga útjára. Néztem a házakat az út mellett, ahogy egy nő a kutyáját sétáltatta. Egy férfi sietősen lépdelt el egy kuka mellett, és bele dobott valamit. Az utcalámpák halványan derengő fénye visszatükröződött a vizes járdakövekről, és az aszfaltról. Elszórakoztattam magam a tájjal. Mellesleg, Harry kocsijával voltunk, és ő vezetett.Tompa ürességet éreztem magamban. Jól tudtam hogy miért, csak egyszerűen nem akartam neki nagy feneket keríteni. Az, hogy hiányzik a barátnőnk, teljesen természetes. De nem játszhatom el a nagy halált Liam és Harry előtt, akiknek még rosszabb a helyzetük. De ilyenkor már szinte kiszakad a mellkasom a helyéről és az egész agyam ordibál, hogy menjek el hozzá! De sosem teszem. Megvárom a következő megfelelő alkalmat. Az kéne még! Bedőlök a Summers rezidenciára, mint valami holdkóros. A kocsi megállt a ház előtt és Harry meg én bebotorkáltunk a házba. Ledobtam a kulcsot az előszobában álló kis asztalkára, majd levettem a kabátomat és a cipőm. Harry közben felkapcsolta a lámpát és bement a konyhába.

-Louis! Gyere ide!-kiabált ki nekem. Hangjában valami furcsa vidámság bújt meg, amit nem tudtam mire vélni. Benyitottam a helységbe és mielőtt bármit mondhattam volna, valaki nekem rohant. A nyakam köré kulcsolta a kezeit és magához láncolt, szinte a szuszt is kiszorította belőlem. Megismertem az illatát. Elmosolyodtam és szinte rögtön kiszállt a fejemből a fáradság. Viszonoztam az ölelését és felemeltem a padlótól.

-Louis!-visított egyet, mire letettem.

-Hiányoztál!-dörmögte a vállamba.

-Te is nekem-hajtottam le a fejem a nyakához. Beszippantottam az illatát, majd egy gyengéd puszit nyomta a nyakára és így öleltem tovább.Igazán teljesnek éreztem magam. Soha, de tényleg soha nem hittem volna, hogy bárki is hiányozhat ennyire.Hirtelen két kar összébbpréselt minket.

-Nekem pedig mindketten hiányoztatok!-nevetett Harry.

-Egy hétig Louisval voltál-szólt közbe a pulcsimnak nyomódva Jenni.

-Ja, csak Lou nélküled már nem az igazi. Olyan furán viselkedik. Mint egy komoly ember.

-Ne! Louis, komoly?-szörnyedte le Jenni színpadiasan, immár Harry nyomorgatásából kiszabadulva.

-Félelmetes, mi?-értett egyet vigyorogva Harry.

-Le lehet szállni rólam!-vágtam be egy sértett kiskutya fejet. Jenni gyenge pontja. És.... BINGO!

-Jajj Lou! Ne csináld már!-egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra. Egy kérdés. Az normális hogy ez az egyetlen tette, majdnem a sírba küldött? Fogalmam sincs hogyan, de a szívem ezerrel elkezd verni ha a közelemben van. Ez pedig nem normális!

-Nem csinálom!-vigyorodtam el kajánul, és én is megcsókoltam őt. Nem tudom míly okból, de nekem valahogy mindig birtokló csók kerekedik ki, akár egy ártatlan pusziból is. És ez lényegében nem rossz. Mármint ez az, hogy rossz! Mert tudom, Jenni mennyire utálja, és hímsovinisztaságnak gondolja a tárgyiasítást. Miszerint a nők nem tárgyak, nem lehet őket birtokolni. De ez nem teljesen igaz. Én nem úgy gondolok rá, mint egy tárgyra. Én egyszerű lényként gondolok rá, akit végtelenül szeretek. Ha pedig ahhoz, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy igenis hozzám tartozik, akkor én kifogom mutatni az érzelmeimet. De mindezeken felül bánt, hogy megbántom Jennit azzal, hogy nem veszem figyelembe az ő akaratát.

-Oké, Louis, én is fáradt vagyok! -tolt el magától. Kicsit megint dühös volt rám. Megfogtam a kezét és finoman megszorítottam. Mindenfajta megszólalás nélküli bocsánatkérés. Egy kicsit elpirult, mire nekem akaratlanul is egy mosoly kúszott az arcomra.

-Khm. Ha megbocsátanak. Én elmegyek hányni. Ez nagyon nyálas volt-jelentette ki Harry, mire mind a hárman felnevettünk.

-Na gyertek! Főztem nektek!-húzott az asztalhoz engem és Harry-t is. Leültetett minket és kirakott elénk valamit.

-Oké. Anya és én tegnap főztünk, és mivel ezt egyszerű volt megcsinálni, úgy gondoltam nektek is jó lesz. Tádá!-leszedte a fedőt a lábosról. Valami tészta volt benne meg sajt meg... nem tudom mi.

-Ez mi?-előzött meg Harry.

-Sajtos, sonkás, tejfölös tészta-mondta Jen. Mielőtt elkezdtünk volna ellenkezni, kiszedett nekünk egy-egy adagot, és megvárta amíg elkezdünk anni. Hogy bevalljam. Nem volt rossz. Sőt, egészen finom volt.

-Te nem eszel?-kérdeztem, amikor láttam, hogy mosolyogva nézi ahogy Harry úgy veti rá magát, mintha életében nem evett volna.Neki lényegesen jobban ízlett.

-Attól még hogy könnyű megcsinálni, én nem fogok ilyet enni. Papánál vacsiztam-tette hozzá halkan, mire Harry és én is abba hagytuk az evést.

-Mi?-kérdeztem rá tele szájjal.

-Nagyapánál. Tudod. Szerinted miért vagyok így felöltözve?-felállt és körbe fordult. Megse néztem hogy néz ki. De igaza volt. Miután megcsókoltam szájfényízű volt a szám. Feltételezem Emi kék ruháját vette fel, mert rajta láttam legutóbb. Magassarkú, smink, belőtt haj.

-És ezért így ki kellett csípned megad?-húzta össze a szemöldökét Harry.

-Ja, ez nem azért van. Előtte találkoztam egy törzsvásárlómmal, felmentünk a lakására és elszórakoztattuk egymást. Aztán eljöttem. Plusz 200 fonttal a zsebemmel.

-Örülök hogy találtál egy munkát, ami megfelel neked-szúrtam közbe. Jenni vágott egy grimaszt és elvette egy darabot a tésztámból és megette.

-Oké, szóval papa, apa és néhány másik igazgató volt ott. Meg a feleségeik. Kötelező volt csinosan felöltözni. Papa téged is meghívott de megmentettelek. És mi minden történt veletek ma?-érdeklődött a lehető legkevesebb kiváncsisággal a hangjában.

-Semmi. Veled?-kérdeztem vissza.

-Szereztem egy új szerelmet magamnak, a suliban tanultunk, a fodrász megtépett, és fáj a lábam a magassarkúban, de nem vehetem le, mert Biankáé-sorolta a történéseket. Az új szerelem -remélem – az, amit Emi annyiszor mondott nekem. Jenninek vannak „szerelmei” akik énekesek, színészek, sportolók, bárki ilyesmi ember. Egy ideig teljesen bele szeret egy bizonyos hírességbe, aztán megmarad benne. Szerintem ez aranyos dolog. Bár, szerintem minden aranyos amit Jen csinál. Kivéve amikor húzza az agyam. Az nagyon nem aranyos. Az bosszantó.

-Biankának hogy megy a dalszerzés?-kérdezett rá Harry.

-Fáradt. Csak szomorú számokat képes írni, amin sajnos nem nagyon tud segíteni. Ez pedig amiatt a mindegy ki miatt van-mind jól tudtuk kiről beszél- szóval igen. Fredriket viszont lenyűgözték a szövegei. Ez a lényeg. Ja, meg a menedzsmentet is. Szóval ja. Megy ez.

Ezek után, mi ettünk, Jenni meg a telefonján irogatott valakivel. Legalábbis gondolom, ahogy nevetgélt, és elég gyakran írt. Egyszer csak megszólalt a telefonja, egy eddig ismeretlen csengőhanggal. Ha folyton váltogatja, hogy fogom megtanulni? Elnézést kért és kicsit dobálva magát a nappaliba ment és felvette.

-Ilyenkor nem vagy féltékeny?-intett a fejével a nappali felé Harry.

-Nem. Gondolom valamelyik barátnőjével beszél.

Befejeztük a vacsit, közben Jenni röhögését hallgattuk. Bedobáltuk a tányérokat a mosogatóba, a alábost meg a hűtőbe és bementem Jennihez, Harry meg felment aludni. Leültem mellé és úgy hallottam ahogy elköszön valakitől.

-Ki volt az?-kérdeztem mikor letette a telefont.

-Zsófi. Beszélgettünk egy kicsit-rádőlt a vállamra. Átkaroltam a derekánál és így üldögéltünk, miközben semmiségekről beszéltünk.

-Venni fogok egy házat-nyögtem ki hirtelen, mire Jenni felnézett rám. Tekintetében meglepettség tükröződött.

-Miért?

-Hát... Kell egy kis tér. Meg felnőtt férfi vagyok, ideje hogy külön lakásom legyen. Szerintem.

-Én támogatlak-nyomott egy puszit a számra-Mindig.

-Tudom-mosolyodtam el. Megcsókoltam és megszorítottam a derekát. Viszonozta és egy szenvedélyes csókcsatát bonyolítottunk le a kanapén.

-Mennem kell!-rebegte, mikor elszakadtunk egymástól.

-Maradj!-suttogtam a fülébe és adtam egy puszit a füle alá. Kicsit rekedtes hangon szólaltam meg.

-Nem lehet. Azt mondtam haza megyek-dadogta. Miközben lesiklottam a nyakára, és azt kezdtem csókolgatni.

-Nem gondolod hogy megérné megszegni a szabályokat?-dörmögtem a bőrébe. Kezdtem elveszteni az irányítást saját magam felett. Elértem nyakának a legérzékenyebb pontjához, és finoman belekaptam, mire megadóan beletúrt a hajamba. Kicsit igazgattam magamat és lekalandoztam a kezeimmel, a hátán keresztül, egészen a ruha aljáig. Közben lehúztam a cipzárt.Köszönjük a cipzár bejáratást Zayn Felcsúsztattam a kezem a combján, és ezzel együtt toltam egyre feljebb. Megragadta a hajam és felhúzott magához. Mecsókolt és a pólóm aljával kezdett babrálni, és szép lassan kezdte felgyűrni. Ekkor megszólalt Jenni telefonja. Elugrottam tőle, ami szinte fájdalmat okoztt, de muszáj volt. Jen feje vörösre váltott és magához szorította a ruhát miközben felvettte. Remegett a keze. Pont úgy, ahogy nekem is.

-Persze... aha.... semmit-kicsit hadarva beszélt, közben húzta lefelé a ruhát. Felhúztam hátul a cipzárt, amiért egy hálás pillantást kaptam.

-Igen? Nem néztem az órát. Indulok. Szia-letette majd felállt.

-Menned kell?-kérdeztem reménykedve, hátha marad. Bólintott.

-Kikísérsz a kocsimhoz?-kérdezte. Bólintottam. Leslattyugtunk az utcára. Tiszta volt az ég, a millió csillag gyönyörűen csillogott. A fehér autóhoz érve átkaroltam a derekát, és megcsókoltam búcsúzóul.

-Szeretlek!-suttogta miközben eleresztettem.

-Én is téged!-mosolyogtam rá. Beszállt a kocsijába és elhajtott.

November 14.

Holnap megyünk Japánba. Nem fantasztikusan, csodásan remek? De, persze hogy az. Rajongók, koncertek, dedikálás, fotózás, interjúk, riportok. Már rágondolni is fárasztó. Jen, elméletileg, kikísér a reptérre. Kicsit stresszes mostanában, és én is az vagyok. Ő azért mert év végén vizsgázik, aztán felvételizik az egyetemre, satöbbi én meg fogalmam sincs hogyan kezdejk bele abba, hogy megkérjem, költözzön hozzám. Persze nem most! Hanem mondjuk, amikor vége a turnénak. Meg amikor egyáltalán lesz külön házam. Mert odáig még nem jutottunk el. Harry meg én járkáltunk a belvárosban, mivel ki kellett már mozdulnunk otthonról. Eközben a séta közben öntöttem ki a lelkemet neki.

-... Mi van ha nemet mond? Én abba belehalok. Vagy ha egyáltalán nem találok házat, és minden tönkre megy? Vagy egyszerűen szakít velem, csak azért mert nem lépek?-ekkor nevetve közbevágott.

-Oké, kezded kicsit túlkomplikálni.Kezdjük ott, Jenni nem szakít veled. Bármekkora hülye is vagy, és mennyire nem veszed néha a jeleit, amiket még én is fogok, szeret. Miért ne találnál házat? Millió van. És harmadjára. Úgy izgulsz mintha a kezét kérnéd meg.

-Oké, megnyugszom. De milyen jelek?-értetlenkedtem.

-Tudod, amikor egyszer csak elkezdtem röhögni, az nem az agybajom miatt van. Csak egy példa. Ülünk a nappaliban, Jenni megkér, hogy segíts neki megkeresni a laptopodat. Ne haragudj, de ez elég egyértelmű jel volt. Miért ne találná meg a laptopodat, ami mindig az asztalodon van? Szinte könyörgött hogy segíts neki, de te elhajtottad egy ott van az asztalon-nal. Vagy amikor szinte belemászott a szádba, utána meg megkért, hogy segíts neki ruhát választani másnapra. Te jó ég, Lou! Oké, hogy a szülei otthon voltak. Először azt hittem azért nem akarsz menni, de ahogy Jennire néztél, abból le esett hogy nem érted. Könyörgöm, az a lány szinte felakart magával rángatni, te meg játszottad a hülyét!

-Mi?-döbbentem le. Visszagondolva a helyzetekre. Igaza van. Olyan szinten nem vettem a jelzéseit, hogy szinte azt hinném, idióta vagyok.

-Gratulálok!-nevetett, ekkor egy női hang a nevemet kiáltotta.

-Louis!-hallottam valahonnan a hátam mögül. Megfordultam, és akaratlanul is grimaszoltam egyet. Nos, erre nem vagyok büszke, de még Jenni előtt, volt egy kis kalandom. Egy bizonyos Hope nevű lánnyal töltöttem pár éjszakát. Amikor találkoztam Jennivel, megakartam szakítani vele a kapcsolatot, de mivel Jenni Josh-val volt, bennem csak gyűlt, és gyűlt a feszültség. Amit szexel vezettem le. Hope-val. Őt nem zavarta hogy Jenninek hívtam, és elég durva dolgokat műveltem vele, ami után rendszeresen piros vagy lila foltok maradtak. Hogy zavarta volna, ha fizettem neki azért, hogy tartsa a száját? Senkinek nem engedélyeztem hogy elmondja. Ő pedig nem szólt semmit. Egyszer megkérdezte, miért vagyok olyan durva vele, de nem tudtam mondani semmit. Ledobtam 10 fontot az ágyára és otthagytam. Iszonyatosan szégyellem magam emiatt. Kurvának használtam fel, pedig semmi bűne nem volt, csak kék szeme és hosszú, barna, göndör fürtjei.De rögtön aznap, mikor Jennivel összejöttünk, megszakítottam vele minden kapcsolatot. Egyetlen egy kép került ki rólunk napvilágra, az is el volt mosódva. Hope odaért hozzánk, és mosolyogva köszönt Harry-nek, aki nem tudta honnan ismerem ezt lányt.

-Szia Hope!-zavartan vakartam meg a tarkómat.

-Nem akarlak zavarni. Csak gondoltam, ha már így látlak, és nincs körülöttetek kilencezer visítozó rajongó, megkérdezem, minden rendben megy-e a barátnőddel. Jenni, igaz?-mosolygott és nem úgy tűnt, mintha bármi hátsó szándéka lenne.

-Igen. Nos, jól vagyunk, megvagyunk, szeretjük egymást. És miújság veled?-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Suli, év végi vizsgák, gondolom ismerős-egyetértően bólintottam-Meg iszonyatosan szomjas vagyok-erre a mondatára szinte rögtön megmerevedtem. Ez egy kis kód volt. Ha hiányunk volt, egyszerűen írtunk egymásnak egy sms-t, hogy „szomjas vagyok” és rögtön tudtuk miről is van szó. Inkább nem is említem, ki használta ezt e kódot legtöbbször.(ha nem egyértelmű ÉN)

-Most nem tudok neked semmit se adni. Menj és keress magadnak valahol egy boltot-utasítottam el a nyílvánvaló szándékát.

-Oh,-lebiggyesztete a száját-pedig régebben tudtál nekem segíteni. Ahogy én is megtettem neked. Nagyon sokszor. De úgy tűnik a víz elkezdett drágulni.

-Oké, mit akarsz?-kezdtem el ficeregni.

-Oh, nem hallottad? Szomjas vagyok „Sárkány”-nagyot nyeltem mikor meghallottam ezt a szót. Egy elég forró éjszaka után, miközben Hope felett fujtattam, és próbáltam lenyugtatni az elmémet, és nem arra gondolni, mit csinál Josh és Jenni, Hope azt mondta „ Olyan szenvedélyes vagy, mintha egy sárkány lennél, akit évekig bezártak egy kis barlangba, ahová alig fért be...”.

-Lehet hogy neked Sárkány vagyok, de Jenni biztosan nem hívna annak.

-Dehogynem! Képzeld milyen könnyen beszélt egyszer Katenek arról, milyen szenvedélyes vagy vele. Ennek ellenére mégse sikerült még lefeküdni őkelmével?

-Ez nem a te dolgod. És ha igen? Nincs köze senkinek ahhoz, hogyan bánok mással.

-Hát, igen. Nekem is volt pár tanúm, milyen humánus módon oltod a szomjad.

-Tanú?

-Saját magamon, Louis! -megragadtam a karját, és arrébb vonszoltam.

-Oké, te kis …-elharaptam a mondat végét.

-Mondd ki, Louis! Tudom mire gondolsz! Pénzért feküdtem le veled. Kurva vagyok! De te se vagy jobb ember nálam. Ki a rosszabb? A kurva, vagy aki fizet a kurvának, miközben halálosan beleesett egy lányba. Akinek a nevét a kurvának ismételgette, miközben elképzelhetetlen ideig dugványozta? Nem tudom, és te? Kicsit bántott, hogy másik lánynak képzelsz el, az ő nevét ismétled, aztán ott hagysz, másnapra pedig egy szép összeg landol a bankkártyámon. Tudtad hogy Jennivel egy suliba járunk? Nagyon aranyos lány. Nem foglalkozik a többiekkel, csak a ténylegesn barátaival beszél, egyszerűen bolond és közvetlen. Mégis van benne valami. Szerintem ez a valami fogta meg Josh-t és téged is. Nem is gondolnál arra, milyen sok közös van bennetek Josh-val. Például az, hogy Ő is nálam keres vígaszt. Ugyanaz miatt a lány miatt. Megváltoztatoma nevem Jennire, így is többen hívnak már így a kelleténél.

-Hope, mit akarsz?-szóltam közbe ingerülten. Nem értettem semmit. Igaza volt, ezt fájt beismerni. De én is tudom, és nem szeretem ezt a hónapot az életemben, mikor Hope először csak szeretőenk, aztán pótléknak kellett. Semmit nem akartunk egymástól. Pontosabban csak egy dolgot. Hope pénzt, én meg vígaszt. Mindektten megkaptuk amire vágytunk, de ahogy beszél róla, egyértelmű hogy mindketten unorodunk a multbeli tetteinktől. Pontosabban Ő a mostaniaktól is.

-Rendben. Louis, bajban vagyok-hirtelen lehullott róla a szemtelen álarca,helyette csak kétségbeesés maradt-Mivel kicsit elbíztam magam, többet költöttem mint amennyit lehetett volna, és most tartozom a banknak.

-Szóval pénzt akarsz-vontam le a következtetést..

-Mhm. Esküszöm, csak most az egyszer fordul elő, Ha kifezeted, soha többé nem fogom megzavarni a kapcsolatodat Jennel, nem beszélek veled, akár az utcán is elfordulok. De ha a szüleim megtudják, nekem végem-végiggondolva a mondanivalóját, visszaemlékeztem, hogy mindig hotelekbe járkáltunk, és miután mindketten elmentünk, elintéztem a számlát.

-Rendben-egyeztem bele. Ez nekem bármennyi pénzt megérne-Mennyivel tartozol?

-500 font-sütötte le a szemét.(az mellesleg 166 ezer forint körül van)

-Azt hogyan?-akadtam ki egy kicsit-Kifizetem. Nem változott a kártyaszámod, iagz?

Megrázta a fejét. Tétován lépett felém, majd a derekamat körbefogva magához szorított.

Sajnálom azokat amiket rád mondtam. Nem gondoltam komolyan, csak bebiztosítottam magam. Tudom hogy jó ember vagy. Köszönöm, ezerszer is.

Tovább szorongatott, és én is bevontam az ölelésembe. Egy búcsúzás után elment, én pedig visszatértem Harry-hez.

-Ez mégis mi volt?-vont rögtön kérdőre. Én pedig szépen elmeséltem neki mindent egészen az elejétől. A történet végére elképedve bámult rám.

-Legalább Jenni nem tudja.

-Szóval nem kéne elmondanom neki?

-Néha olyan érzésem van, Jenni nem is a barátnőd-masszírozta meg az orrnyergét-Még szép hogy nem mondod el neki! Tudod milyen dührohamot kapna? Leszedné a fejed, aztán Hope-ét. Szépen megtartod magadnak.

-Igenis mester!-morogtam.

November 15.

Hajnali indulással, egyenesen Japánba indulunk. A reptéren búcsúzkodtunk. Mármint Zayn és Én. Emi szerintem sírt, Zayn pedig elvitte valahova megvigasztalni. Megzabálom őket. Jenni csak nagyon depressziósnak nézett ki. Megölelgettem már párszor, de egyre jobban romlik az állapota.

-Jen, mit szólnál, ha azt mondanám, az új házmba téged szeretnélek először látni?-igen, jól gondoljátok. Megkérdezem.

-Ömm.Oké. -kicsit értetlen feet vágott.

-Nem, nem csak mint látogató. Azt szeretném ha. Szóval ezt szeretném, hogyha elköltöznél. Hozzám. Izé...-kínosan megvakartam a tarkómat-Ez nagyon gáz. Azt szeretném hogyha összeköltöznénk-mondtam ki végül. Kicsit, mit szépítük iszonyatosan ledöbbent. Szólalni se tudott. Azt hittem elájul, vagy elkezd velem ordítani, vagy kiröhög, elutasít. Mivel vagy 5 perce nem válaszolt, már én voltam ájulás körüli állapotban. Hatalmas vigyor szélesedett ki az arcán és a nyakamba vetette magát. Egy csókkal fűszerezte válaszát.

-A legjobb ötleted ismeretségünk óta. Még szép hogy igen! Istenem Louis! Annyira szeretlek te idióta!-váltottunk még pár csókot majd elengedte a nyakamat és a kezemért nyúlt. Lenézett összefonódó ujjainkra. Követtem a pillantását. Egy vízcsepp esett a kezünkre. Felnéztem Jenni arcára, és láttam, hogy ez nem víz, hanem könny. Az Ő könnyei. Mellkasomhoz vontam, miközben egyik kezemmel még mindig az övét fogtam, a másikkal pedig a derekát. Nyomtam egy puszit a hajába és így próbáltam meg nyugtatni.

-Kibírtuk már néhányszor Jenni, menni fog ez-bíztattam.

-De Lou! Rettenetesen hiányzol! Mindig. Nagyon nehéz-zokogta a pulcsimba.

-Tudom Jenni, nekem is. Majd telefonálunk, Skype-olunk meg ilyenek, de kérlek ne sírj mert én is rákezdek-halkan kuncogott egyet. Vett egy nagy levegőt, majd eltolt magától. Letörölte a szeméből kicsorduló szomorúságot és halvány mosollyal fogta tovább a kezem.

Zayn

Mi értünk ki először a reptérre. Emi az összeesés határán volt, pedig megpróbáltunk korán lefeküdni. Most engem is zavart hogy nem tudok uralkodni magamon. Leültünk a műanyag széksorok egyikére, amik az elkerített részen belül voltak. Megragadtam a kezét és a térdemre helyeztem. Közelebb dőlt hozzám és beletúrt a hajamba. Mosolyogva megforgattam a szemem. Nyomott egy csókot a számra, majd még egyet, és még egyet. Eltűnt a külvilág, és csak mi ketten voltunk. Ezt pedig senki nem tudja majd pótolni amíg kint leszünk Japánban meg Amerikában.

-Hmmm.... Honnan fogom tudni, hogy nem csalsz majd meg, valami japán vagy amerikai kis csajjal?-mosolygott halványan, de szemében végtelen szomorúság nyugodott. Megfogtam a csuklóján és közénk emeltem, szem magasságba. Ami kicsit más volt, tekintve, hogy majdnem egy fejjel nagyobb vagyok nála. Megforgattam a karkötőjét amit tőlem kapott, és nem sokszor láttam nélküle.

-Amíg ez nálad van, biztosan tudni fogod. Ha mégis kételkedsz bennem. - kicsit feljebb húztam a pulcsim ujját, így láthatóvá vált a tetoválásom az E betűvel - Megjelöltél. Örökre-suttogtam és megcsókoltam. Kesernyés, mégis boldog csók volt. Amikor már csak üldögéltünk egymás mellett, Emiből kitört a sírás.

-Annyira hiányozni fogsz!-zokogta, és a vállamra dőlt. Simogattam a hátát és csitítgattam, amíg le nem nyugodott. A nők mindig ilyen érzelmesek, vagy csak akkor, amikor a másik nemnek is nehéz? A többiek a mozgólépcső másik oldalán voltak, mi pedig mögötte. Felrángattam Emit, és elvonszoltam a többiekhez. Tőlük is elbúcsúztak.Harry jól megszorongatta mindkettő lányt. Szerintem mostanában szeretet hiánya van. Jenni kihagyta Niall-t, aki csak beletörődve bólintott. Liam mackó ölelésben búcsúzott. Bemonták a gépünket, így egy-egy utolsó, igazán fájdalmas csókot váltottunk, és elindultunk a folyosón. A szívem egy darabját itt hagyom, és ez nagyon fáj. De nem mutathatom ki. Még utoljára hátranéztem, és csak annyit láttam, hogy Jenni Emi nyakába ugrik, és feldőlnek. Hitetlen mosollyal jutalmaztam a baromságukat.

Jenni

-Emi, én annyira boldog vagyok!-vetettem magam rögtön barátnőm nyakába, mikor a fiúk elmentek. Emi nem számított rám, így a földön kötöttünk ki. Röhögtünk egy sort.

-Miért is?-kérdezte, még mindig a földön.

-Louis megkért, hogy költözzek hozzá. Istenem, mikor szerettem utoljára ennyire?-néztem az égre. Emi nevetett rajtam, de nem érdekelt. Úszkáltam a boldogságba. Ha ez körülbelül egy év múlva is fog bekövetkezni, jelent valamit. Méghozzá elég nagy dolgot.

-Szóval Louis és te, összefogtok költözni. Gondolom vesz egy házat.

-Aha. Pontosabban Ő beköltözik a házába, amit vesz magának, aztán a turnéjuk után beköltözök hozzá. Feltételezem nem akarja, hogy egyedül legyek.

-Ez tök jó! De ez azt jelenti, Louis lekötelezi magát melletted. Ez azért elég nagy dolog-hívta fel erre az elég alap dologra a figyelmemet .

-Ez még eléggé a jövő. De igen, ezt jelenti. Én pedig készen állok mellette állni, ha ez a szándéka. Ugyanis én is ugyanúgy szeretem őt.

-Én tudom. Mondhatok neked valamit?-kezdte a szokásos bevezetőt, ami szinte felesleges. Pár ok, Hogy miért jó hogy közel vagyunk egymáshoz. 1. Emi nem facebookon olvadozik, szenved vagy csak szimplán öli az idejét velem, hanem szemtől szemben. 2. kicsit gyorsabban terjednek az információk.

-Persze-kiváncsiskodtam.

-Tegnap este beszéltem anyuékkal-felszisszentem, de Emi leintett-Megbeszéltünk mindint. És bemutattam nekik Zaynt. Apa kicsit rosszallóan nézett rá. Zayn meg kicsit megszeppent. De végül üdvözölve lett a családban. Aminek őszintén örült. Kicsit megijedt, mikor a bátyámat mutatták be neki, és meglett fenyegetve, de elfogadták. Bocsánatot kértek tőlem, mindenért. Amiért konkrétan eladtak kilóra, azt ahogy megvádoltak azzal, hogy rögtön Zayn ágyába estem meg hasonlók. Aztán anya egy kis anya lánya beszélgetésre kötelezett. Kiküldtük apuéket és Zaynt, és csak ketten megbeszéltük az intimebb dolgokat. Szóval nem úgy, csak ilyen alap dolgok. Meglepően kedves volt. Aztán elbúcsúztunk. Este és most meg itt vagyunk-a végét kicsit elkapkodta.

-Este?-nevettem el magam-Zayn levezette a feszültséget, mi?

-De dög vagy!-lökdösött meg, de ő is röhögött. Feltápászkodtunk és elmentünk a nyüzsgő reptérről. Ketten. De mégis egyedül.  

Just a day

Ilyen fos, ócska szart már rég adtunk ki a kezünk közül. Nem baj, ilyen is kell néha. Hát már nem tudom megmondani ki írt mit. Mindenki mást. Nem tudom. A vége szar, az eleje is, a közepe meg fos. Nagggyon szar lett. Bocsi. Mindenért. Vlahogy egyikünknek sem jött az ihlet. De azér remélem elolvassátok. Megjegyezném hogy khm Fall Out Boy- Save rock and roll album a legjobb a világon imádom te jó ég összeesem. Meg.... she walks like rihanna klipp. Számomra és Emilynek is nosztalgikus volt. Back street boys, NSYNC meg Take That(? abban nem vagyok biztos) De ahhhj Emilyrászokatott az NSYNCre szóval ez is kötelező :))) istenem annyira vicces az a klipp xDD degeneráltak mind na mindeegy -Ariel

 52.rész

Just a day

Október 23.

Jenni


-Oké - mászott le rólam - 10 perced van, és mennünk kell reggelizni.
-Igenis-feltápászkodtam és visszavettem a pólómat amit levetettem magamról. Louis beállt a tükör elé, és a haját kezdte rendezgetni. Én a fürdőszobában rendeztem el magamat,majd mikor kimentem, szembe találtam magam Louis új ... hajával.
-Te jó ég!-hőköltem vissza a fürdő felé.
-Nem tetszik?-biggyesztette le a száját.
-Ömm... majd hozzászokom. Csak furcsa-nézegettem tovább. Sóhajtott és megragadta a derekamat.
-Mire készülsz?-kérdeztem mielőtt befogta volna a számat a sajátjával. Akaratlanul is a hajába vándorolt a kezem. Eltávolodott tőlem.
-Nos, talán nem olyan nagy a változás-vontam le a következtetést.
-Hát, csak egyszerűen nem tudsz nemet mondani nekem! -  hátradobta a képzeletbeli haját és a szobaajtóhoz lépett. Követtem.
-Azt csak hiszed!-vigyorodtam el. Megvan a mai programom. Hitetlenül nevetett rajtam miközben kilépett a szobából, én pedig becsuktam. Lementünk a recepcióhoz, és nem is vette észre hogy nem szóltam egy szót se. Leültünk a kényelmes fotelek egyikébe és ott vártunk a többiekre. Nem sokára meg is érkeztek. Bianka feltűnően vidáman, Liam kevésbé lelkesen jött ki a liftből.
-Jó reggelt!-köszönt nekünk Liam, majd kómásan leheveredett az egyik fotelre és becsukta a szemét "csak még 5 percet" stílusban.
-Csövi!- üdvözölt minket Bianka is. Levetődött Lou és közém - felettébb tapintatosan - és a nyakamba vetette magát.
-Annyira boldog vagyok!-ölelgetett meg, amit viszonoztam.
-Miért is?-nevettem zavartan.
-Marcus tegnap elküldte nekem a levelet - lelkendezett és megértettem a boldogságának okát. Bianka - mint említettem - hobbiból dalszövegeket ír. Elküldte őket Marcusnak és úgy tűnik alkalmazni fogja őt.
-És kinél fogsz dolgozni?-kérdeztem.
-Öm... Marcusnál? Hát, Fredrik Kanngsten felkért-vigyorgott.(asszem az egyik Lyonos részben benne van-szerk.megj.)
-Fredrik? Te jó ég, milyen rég beszéltem vele! És mikor mész Finnországba?
-Holnap után, után. Annyira boldog vagyok!-most Louis lett megölelgetve. Azt hiszem tudom Liam miért fáradt. Bianka neki pattogott tegnap este, hiszen egy szobában aludtak. Szépen lassan megjelentek a többiek is, és elmentünk reggelizni. Louisnak kezdett feltünni hogy nem beszélek hozzá.
-Jenni! Jenni!-szólongatott, de tovább beszélgettem Emivel a Britt történelemről, ami nekünk kimaradt az életünkből.
-Az asszony haragszik!-kuncogott Harry.
-Harry, jelenleg senki nincs a teremben olyan, aki az asszonyának mondhatna, se most, se a jövőben, szóval hagyj békén!-közöltem hűvösen. Lopva Lou-ra pillantottam. Megdöbbent arcán egy halvány félmosoly játszott. Belement a játékba.
-Nem értem miért baszogatod folyton ezzel Jennit, ha nincsen senkije-mondta Lou halál komolyan, mire szinte mindenkiben megállt az ütő.
-Mi?-kérdezett rá először Zayn.
-Miért? Van itt valaki akivel kapcsolatban állok?-néztem végig a társaságon. Louis csillogó pillantását elkaptam, de a többiek ijedsége elnyomta.
-Louis!-vágta rá Harry.
-Mi van velem?-kérdezett vissza tele szájjal.
-Oké, nem értelek titeket-emelte égnek a tekintetét Liam és folytatták a reggelit. A fiúknak interjúra kellett menniük, így reggeli után indulnunk kellett. Mivel még mindig játszottunk, csak egy sejtelmes mosollyal jeleztük egymásnak az összetartozásunkat. Louis előreügetett Biankához én pedig Harry-vel maradtam. Ki léptünk a hotel ajtaján és rögtön vagy hatvan fényképező hajolt a képünkbe. Holnapra milyen jó kis címlap lesz. " Bajban az álompár?" vagy " Jouis vége?" Pedig csak játszunk! A kisbuszban, amiben tegnap is mentünk a koncertre, Harry és Liam közé kerültem. Végig ökörködtük az utat, majd bemenekültünk a rádió (?) épületébe. Áhh szóval rádiós interjú. Életem egyik legunalmasabb fél-háromnegyed órája volt. Komolyan mondom. Bianka csacsogását hallgatni nem valami élvezetes, Emi meg zenét hallgatott.
-Amúgy mi volt ez a reggelinél? És Louis miért velem volt,helyetted?-tért el hirtelen a témától.
-Semmi nem történt. Soha nem volt semmi. Miért kellett volna velem lennie?-értetlenkedtem. Egész jó színész lennék. Ahogy Louis is, aki éppen azt magyarázza, hogy soha nem volt köztünk semmi. Hihetetlenek vagyunk.
-Most én vagyok hülye, vagy a fejetekre esett egy virágtartó és emékezetkiesést kaptatok. Ebben az esetben emlékeztetnélek rá, hogy vagy 5 hónapja jártok, egyszer szakítottatok is, és körülbelül úgy estek neki egymásnak minden egyes alkalommal, mintha egy éve nem láttátok volna egymást.
-Hülyeségeket beszélsz! Mi csak barátok vagyunk! De neked orvosra van szükséged-próbáltam úgy nézni, mintha valami őrülten irreális dolgot állított volna.
-Dehogy van! Neked van! Nem létezik hogy egyszercsak azt mondjátok nincs köztetek semmi!-dühöngött.
-Sosem volt. Ellenben veled és Niall-el voltak dolgok. Például az hogy szereted!-suttogtam az utolsó szót. Elvörösödött és lesütötte a szemét.
-De Ő nem szeret engem. Csak azért kellek neki, hogy... Hát igen. Erre vagyok jó-legördült egy könnycsepp az arcán, és a padlón végezte.
-Na, na, na! Ne sírj!-átkaroltam és Emi a semmiből megjelenve leült a másik oldalára.
-Tessék!-nyújtott át neki egy zsepit. Elvette és megtörölgette vele a szemét, de ujjabb könyek gyülekeztek benne.
-Miért nem tudok neki nemet mondani?-kezdett egyre jobban zokogásra hasonlítani a hangja.
-Mert szereted-adta Emi az egyszerű választ. Így válaszolgattunk Bianka, gyakorlatilag költői kérdéseire. Addig amíg meg nem érkeztek a fiúk. Amint meglátták ahogy Bianka ott zokog velünk, csak hárman csatlakoztak hozzánk. Zayn, Liam és Louis. Harry pedig ha jól láttam Niall-nek magyarázott elég dühösen. Liam lehajolt és megölelte. Zayn Emit vonszolta el Bi mellől. Louis pedig csatlakozott Liam-hez.
-Minden rendben lesz-motyogta Liam, majd elengedték.
-Megvárlak titeket lent!-szabadkozott és a lépcsőház felé vette az utat.
-És most?-fordultam Louishoz.
-Nem tudom. Majd túlélik-a mondata befejeztével egy gyors csókot nyomott a számra. Éreztem magamon a többiek győztes pillantásait. Erőt vettem magamon és eltávolodtam Lou-tól,  és olyat tettem amit sosem tennék vele. Lekevertem neki egy pofont. Szép nagyot csattant az arcán.
-Te mit csinálsz?-morrantam rá mérgesen. Megdörzsölte az ütésem helyét, majd megbánó tekintettel bocsánatot kért.
-Bocsánat. Nem tudom mi történt-motyogott. A többiek felől megdöbbent hangok hallatszottak. Visszamentünk a többiekhez.
-Ti komolyan nem vagytok normálisak!-forgatta a szemét Emi, akinek szerintem már leesett a játékunk.
-És most mit csinálunk?-kérdeztem válasz helyett.
-Amit akartok-mosolygott le Emire Zayn. Annyira édesek! Oké, Zayn tud nagyon tapintatlan lenni. De lényegében olyan nyugodt - már a többségben - hogy szinte a tenger is megáll a hullámzásban. Emi meg kezd önmaga lenni, ami nála ez igenis jó teljesítmény. Sose nyílt meg senkinek teljesen. Feltételezem Zayn-nek se. De én konkrétan jobban örülök az ő boldogságának mint az enyémnek (hozzáteszem az én "boldogságom" néha annyira idegesít hogy ledobnám egy hídról, káliummal körbekötözve.... -Emily.... magyarázat?? xD-szerk. Ariel). Ennyi áradozás szerintem elég is volt. Nos, térjünk vissza arra, mit is csináltunk. Bianka valóban lent várt minket, és egész jó állapotban flörtölt a recepciós csávóval. Aki mellesleg húúúúúú, ahhhhh, te jó ég! Milyen jó pasi volt! Még én is rajta felejtettem a szemem. De mivel lényegében most nem járok senkivel... * gonosz kacaj *  Tipikus északi fiú volt, szőke hajjal, kék szemmel, elbűvölő mosollyal. És éppen a nővérem melleit bámulta. Milyen romantikus. Elmélyülten cseverésztek. Hirtelen becsapódott egy ajtó. A hang irányába néztem, és a férfi mosdót véltem felfedezni. Körbenéztem a társaságon. Emi és Zayn kissé kómásan álldogálltak egymás kezét szorongatva. Harry és Louis egy fikuszt(?) cseszegettek, hogy miért nem növeszt virágot.(?????? hatalmas no komment) Liam és Niall pedig elteleportált valamerre. Így egyszál magamban álltam az előtérben, miközben úgy éreztem, hogy idiótákkal vagyok körülvéve.

*Mosdóban*
Niall

Tudom mekkora állat is vagyok! Az, hogy Bianka és én már számtalanszor lefeküdtünk, de mégse járunk felfoghatatlan. Nem tudom miért nem kérdezem meg, hogy lenne-e a barátnőm? Miért nem vagyok képes rá?  A csapra támaszkodtam és a tükörben szemeztem magammal. Nem tudtam volna elmondani mi a bajom. Az, hogy Bianka úgy néz arra a gyerekre, mintha ő lenne a messiás, vagy az, hogy azt akartam, rám nézzen úgy. Vagy csak az, hogy úgy éreztem, nincs joga mással flörtölnie. Mert az enyém. Ekkor nyílt az ajtó. Azt hittem valaki könnyíteni akar magán, így nem mozdultam.
-Niall...-szólitott meg Liam.
-Én ezt nem bírom!-rácsaptam a falra, vészesen közel a tükörhöz. Éreztem ahogy remegni kezd az egész testem. Egy könnycsepp csorgott le az arcomon és lecsöppent a csapba.
-Mit is?-kérdezte nyugodtan Liam. Lefeszegette az öklömet a falról és leültetett egy WC ülőke tetejére.
-Ezt!-intettem a recepció felé. Legalábbis arra, amerre véltem.
-Szerintem nem Bianka hibája. Próbál átlépni egy nagyon csúnya hibán.
-Rajtam-vágtam közbe.
-Mégsem várhatod el tőle, hogy mindenféle elkötelezettség nélkül veled legyen. Niall, te konkrétan kihasználod Őt!-vágta a fejemhez a rideg valóságot.
-Igen erre én is rájöttem. De nem járhatok vele, ha nem szeretem-legalábbis próbálom annyiszor mondogatni magamnak,amennyiszer csak lehet. Hátha egyszer végre hiszek magamnak. De kétségtelen. Kezdek beleesni.
-Ja. Ahogy Ő se szeret téged? Ahogy kettőtökkel beszélem végig az összes éjszakámat, a barátnőm vagy 4 országgal arrébb van...
-3. 3 országgal van arrébb-vágtam közbe.
-Mindegy. A lényeg, Zoé szinte semmit nem hallott rólam, mióta minden estémet veletek töltöm. Vagy telefonon, vagy élőben. Napközben nem érünk rá. Mégis Rám ki gondol? Senki.  Nem azt mondom hogy nem segítek szívesen, mert mindketten 30 macskával fogtok meghalni, egyedül, ha nincs aki támogat titeket. De Niall, felfogtad hogy Finnországba megy? Huss! Képtelen emberek vagytok.
-Kopp-kopp!-nyitott be Louis a WC fülkénkbe, ahol beszélgettünk.
-Szia Louis!-köszöntünk neki egyszerre Louisval.
-Az normális hogy az én drága egyetlenem beküldött ide, és azt mondta, verjelek meg?- támaszkodott a fülke Liammel szembeni oldalának.
-Drága egyetlenem?-akadt fel Liam a megszólításon.
-Így jött-vont vállat.
-Nos, normális.
-Miért?-olyan közönnyel beszélt, hogy kedvem lett volna beverni a képét.
-Két hónapja dugja Biankát-válaszolt helyettem Liam.
-Hallod, Niall! Én nem akarok a rokonod lenni! Miért nem cseréltek Harry-vel?
-Köszi Lou! Most tényleg erre van szükségem!-morogtam.
-Valaki említett?-dugta be a fejét Harry. Egyre többen leszünk.
-Ja. Nem akarsz barátnőt cserélni Niall-el? Nem akarok a rokona lenni-hátrált egy kicsit Lou.
-Még mindig a Biankás ügy Niall?-szólalt meg az 5. hang. Zayn.
-Mind itt vagyunk! Fantasztikus!-dörmögtem.
-Louis, most segíthetnél! Te ismersz közelebbről, nagyon közelről Summers lányt-kezdte Liam, de Louis közbevágott.
-Niall közelebbről ismer egyet-kuncogott, és a határán voltam annak, hogy felállok és beletöröm a fejét a mosdóba. De Jenni kint volt az előtérben, szóval inkább nem kockáztatom az életemet. Bár igazuk van. Csak Louis segíthet.
-Mit akarsz tudni?-felálltam és kimentem a szűkös WC fülkéből. Mindenki követett. Eg kis kört alkottunk.
-Nem tudom. Csak egyszerűen nem akarom megbántani.
-Ilyen nincs.Jennit én egy betűvel megtudom bántani. Szerintem Bianka is elég sértődős akkor. Legyél vele vételenül kedves és kitartó. Értékelni fogja. Ömm... Lökd fel egy ajtóval,nézz a szemébe? Nem tudom! Tudod, nekem túl nagy a természetes vonzerőm!-már megint elpoénkodja az egészet, pedig most tényleg szükségem van segítségre.
-Louis!-szólt rá helyettem Zayn-Komolyan!
Erre Louis arcáról fénysebességgel eltűnt a mosoly, a tekintete kicsit üveges lett. Mintha... visszaemlékezne valamire. Pár pillanatig tartott az egész, majd felébred a révületéből és belém mélyesztette a pillantását.
-Soha! Ismétlem soha, ne add fel! Sose hagyd benne a hisztijében, sose engedd el ha baja van. Mindig húzd ki belőle, mi baja van. Ennyit tudok segíteni-ezzel lezárta és elviharzott. Mind kiszállíngóztunk a helységből. Mire visszaértünk, Louis és Jenni egymás szájában kutattak valamiután. Nem tudom mit kereshettek, de nagyon eltűnhetett. Egy kis bátorításért fordultam hátra a fiúkhoz, de nem értek rá. Zaynnek fizettek valamit. Szóval fogadtak. Nagy levegő! A pulthoz léptem és egy gyors bocsánat kérés után elhúztam onnan Biankát.
-Na mit szeretnél?-kérdezte, mintha csak valami rongy lennék.
-Csak... Bocsánatot szeretnék kérni azért, amit veled tettem.  Borzalmas ember vagyok. Megértem ha nem akarsz velem szóba állni, vagy ilyesmi...-nem tudtamfolytatni. Elég bénán kezdtem bele.
-Te most komolyan bocsánatot kérsz?-nevetett fel. Angyali nevetése megtöltötte a helyet. Színesebbre rajzolta a növényeket, kiélesítette a kontúrokat és egyben elhomályoístott mindent. Ilyet nem szabadna éreznem. Nem normális. Főleg ha nem szeretem. Nem, nem. Nem szeretem.
-I...Igen-sütöttem le a szemem. Hirtelen elkomolyodott.
-Ez talán Jenninél működne. Ő képes visszaugrani egy fiú karjaiba, ha szereti - jelentőségteljesen a két egymást éppen lenyelő emberke felé nézett -  Én nem-ezzel kimasírozott az épületből. Nem tudom hova akar menni Berlinben. Egy ideig néztem utána. Majd eljutott az agyamig amit mondott."Ő képes visszaugrani egy fiú karjaiba, ha szereti" Logikus, ha ebből arra következtetek, szeret. Csak elbasztam.
-Induljunk. Nembírok több drámázást-húzta a száját Emi. Kitolongtunk valahogy a kisbuszhoz. Jenni próbált nem úgy kinézni, mint akinek a pasija egy túlfűtött pedofil, de nem nagyon sikerült neki.Az egyetlen vicces dolog volt ma.

Jenni

Visszaérve a hotelbe, mindenki elvonult. Bianka megírta hogy haza sétál. Louis viselkedése a rádió stúdióban elviselhetetlen volt. Mármint én elviseltem, nagyon szivesen. Csak utána, ha címlapon leszünk olyan címekkel, hogy megerőszakolt egy rádiós interjún, akkor lesz ne mulass. Louis bezárta az ajtót, majd leült az ágy szélére. Pont jó helyet választott a kinyúlásra. Addig ügyeskedtem, amíg le nem feküdt az ágyra, én meg felé nem kerültem.
-Jenni, nem tetszik ez nekem!-szólt közbe, de befogtam a száját egy csókkal. Lekalandoztam a nyakához és éreztem ahogy a kezét a derekamrateszi és elakar tolni magától.
-Ne!-próbált ellenkezni. De nem volt menekvés. Úgy kiszívtam a nyakát, hogy öröm volt nézni a végeredményt. Szinta lila színűre szívtem.
-Megy a szemedhez-mutattam rá az előnyére.
-Nagyon humoros vagy-szenvedett és lelökött magáról. Berohant a fürdőbe és akkorát visított, hogy még én is irigyeltem.
-Te őrült nőszemély! Hogy megyek így ki az utcára szerinted? -vonyított.
-Hordj garbós pulcsit. Az eltakarja-kihajolt a szobából és vágott egy grimaszt.
-Köszi. Akkor adj valami cuccot amivel ezt eltüntethetem-szenvedett tovább. Kikecmeregtem az ágyból, fogtam a sminkes cuccomat és bementem hozzá a fürdőbe. Ebben a fényben tényleg durvának tünt. 2 centi széles, 3 centi hosszú lilás folt éktelenkedett a nyakán.
-Na gyere! Miss. Pánikroham-kinyomtam egy kis alapozót a szivacsra, majd felkentem a bőrére.próbáltam minnéllááthatatlanabbra, de ahhoz hogy ne úgy nézzen ki, mintha temperával rányomtak volna egy barna pacsamagott, látszania kellett egy kicsit.Munkám befejeztével, ami szerintem egész jól sikerült felnéztem rá. Engem nézett. Nem is gondoltam rá, milyen közel állunk egymáshoz. Lehajtotta a fejét és megpuszilta az arcomat.
-Lou... mit csinálsz?-hallottam ahogy remeg a hangom miközben megragadta a derekamat.
-Nem tudom, de nagyon tetszik-suttogta a fülembe. Válaszoltam volna, ha nem fogja be a számat a szájával. Olyan különös volt. Annyira lassú, annyira különleges. Nem tudtam volna megmondani mi ütött Louisba. Egyszercsak elveszti a fejét, és ilyeneket csinál. Észre se vettem, hogy a hálórészben vagyunk. Csak akkor vettem tudomásul, mikor ledöntött az ágyra. Végighúztam a kezemet kezdődő borostályán. Olyan lassan csókolt, hogy majdnem elájultam. Sose csinált ilyet, huzamosabb ideig, most meg mint akinek nincs jobb dolga, mint a barátnőjével smárolni. De a legrosszabb az volt, hogy nem ismertem fel benne azt a szenvedélyt amivel képviseltetett utánam. Pedig minden olyan mozdulatáért oda voltam. Elvállt tőlem.
-Ez mi volt?-kérdezte tőlem. Tőlem? Könyörgöm! Jelenleg azt se tudom eldönteni mennyire imádom a jó fiús Louis-t. Időt kérek!
-Mittomén'! Te ragadtál hozzám-toltam le magamról.
-Én se tudom. Na gyere! Nézzünk idióta német műsorokat,és figurázzuk ki őket!-ajánlotta.
-A számból vetted ki a szót!helyeseltem és feltoltam magam a TV-vel szemben lévő ágyon. Louis elhozta a TV tetejéről a távirányítót.
-Ha belegondolunk lehetséges hogy tényleg kivettem a szádból-mondta miközben bekapcsolta a készüléket. Nemvolt időm válaszolni, mert bejött egy csatorna. Reklám.
-Úristen! Ezt ismerem!-mutattam a TV-re-Mi csináltuk a reklámot. Kint voltam a forgatáson. Jó ég!-süppedtem vissza a párnákra. Vége lett a reklámnak, jött a következő. Az ismerős taktusokraelmosolyodtam, felnéztem Louisra. Ledöbbent arccal bambulta a TV-t.
-Ez nem... Te jó ég!-nevetett fel kínosan.
-Jajjh Louis! Nézd milyen életteli fejed van! Mint egy csontváznak-nevetgéltem.
-És mégis ki miatt?-morrant rám, és belekapott a nyakamba. Hogy oda, hogy jutott el a fejével, azt ne kérdezze senki. Sokáig poénkodtunk a műsorokkal, befaltuk a minibárt, mert vacsizni se mentünk le. Késő este felé, már mindketten fáradtan, kómásan fetrengtünk össze vissza, mikor is a tv érdekes hangokat kezdett sugározni. Felpillantottam rá. Két férfi volt rajta, krompomittáló helyzetben.Louis is felnézett a telefonjából és megcsillant a szeme.
-Mekkora perverz disznó vagy te!-vágtam a fejéhez.
-Jenni, férfiból vagyok. Minden férfi néz pornót. Még az is aki tagadja. Vagy nézett, vagy néz.
-Úristen!-a vállába hajtottam a fejem-Te buzi pornót nézel?
-Mi? NEM! Egyáltalán nem is nézek semmilyet.
-De te magad mondtad. Minden férfi néz pornót. Az is aki tagadja.
-Ne fordítsd ellenem a szavaimat!
-Na, akkor mond el! Milyen pornót nézel?
-Jenni, ez most komoly? Mondtam hogy nem nézek!
-Nem fogok haragudni! Mond el!
-Jen, nem nézek SEMMILYET!
-Szóval buzi pornót nézel. Értem. Hát, a pillanat amikor rájössz, hogy a pasid homokos... felülmúlhatatlan.
-Nem vagyok buzi. Bebizonyítom-hirtelen felém kerekedett ésa fülemhez hajolt.
-Ha tegnap nem nyitnak ránk, és nem lett volna semmi dolgunk, egész este szeretkeztünk volna. Megfelel bizonyítéknak?
-Ja-nyögtem ki. Szép lassan elmentünk csicsikálni. Németország pipa.