52.rész
Just a day
Október 23.
Jenni
-Oké - mászott le rólam - 10 perced van, és mennünk kell reggelizni.
-Igenis-feltápászkodtam és visszavettem a pólómat amit levetettem magamról. Louis beállt a tükör elé, és a haját kezdte rendezgetni. Én a fürdőszobában rendeztem el magamat,majd mikor kimentem, szembe találtam magam Louis új ... hajával.
-Te jó ég!-hőköltem vissza a fürdő felé.
-Nem tetszik?-biggyesztette le a száját.
-Ömm... majd hozzászokom. Csak furcsa-nézegettem tovább. Sóhajtott és megragadta a derekamat.
-Mire készülsz?-kérdeztem mielőtt befogta volna a számat a sajátjával. Akaratlanul is a hajába vándorolt a kezem. Eltávolodott tőlem.
-Nos, talán nem olyan nagy a változás-vontam le a következtetést.
-Hát, csak egyszerűen nem tudsz nemet mondani nekem! - hátradobta a képzeletbeli haját és a szobaajtóhoz lépett. Követtem.
-Azt csak hiszed!-vigyorodtam el. Megvan a mai programom. Hitetlenül nevetett rajtam miközben kilépett a szobából, én pedig becsuktam. Lementünk a recepcióhoz, és nem is vette észre hogy nem szóltam egy szót se. Leültünk a kényelmes fotelek egyikébe és ott vártunk a többiekre. Nem sokára meg is érkeztek. Bianka feltűnően vidáman, Liam kevésbé lelkesen jött ki a liftből.
-Jó reggelt!-köszönt nekünk Liam, majd kómásan leheveredett az egyik fotelre és becsukta a szemét "csak még 5 percet" stílusban.
-Csövi!- üdvözölt minket Bianka is. Levetődött Lou és közém - felettébb tapintatosan - és a nyakamba vetette magát.
-Annyira boldog vagyok!-ölelgetett meg, amit viszonoztam.
-Miért is?-nevettem zavartan.
-Marcus tegnap elküldte nekem a levelet - lelkendezett és megértettem a boldogságának okát. Bianka - mint említettem - hobbiból dalszövegeket ír. Elküldte őket Marcusnak és úgy tűnik alkalmazni fogja őt.
-És kinél fogsz dolgozni?-kérdeztem.
-Öm... Marcusnál? Hát, Fredrik Kanngsten felkért-vigyorgott.(asszem az egyik Lyonos részben benne van-szerk.megj.)
-Fredrik? Te jó ég, milyen rég beszéltem vele! És mikor mész Finnországba?
-Holnap után, után. Annyira boldog vagyok!-most Louis lett megölelgetve. Azt hiszem tudom Liam miért fáradt. Bianka neki pattogott tegnap este, hiszen egy szobában aludtak. Szépen lassan megjelentek a többiek is, és elmentünk reggelizni. Louisnak kezdett feltünni hogy nem beszélek hozzá.
-Jenni! Jenni!-szólongatott, de tovább beszélgettem Emivel a Britt történelemről, ami nekünk kimaradt az életünkből.
-Az asszony haragszik!-kuncogott Harry.
-Harry, jelenleg senki nincs a teremben olyan, aki az asszonyának mondhatna, se most, se a jövőben, szóval hagyj békén!-közöltem hűvösen. Lopva Lou-ra pillantottam. Megdöbbent arcán egy halvány félmosoly játszott. Belement a játékba.
-Nem értem miért baszogatod folyton ezzel Jennit, ha nincsen senkije-mondta Lou halál komolyan, mire szinte mindenkiben megállt az ütő.
-Mi?-kérdezett rá először Zayn.
-Miért? Van itt valaki akivel kapcsolatban állok?-néztem végig a társaságon. Louis csillogó pillantását elkaptam, de a többiek ijedsége elnyomta.
-Louis!-vágta rá Harry.
-Mi van velem?-kérdezett vissza tele szájjal.
-Oké, nem értelek titeket-emelte égnek a tekintetét Liam és folytatták a reggelit. A fiúknak interjúra kellett menniük, így reggeli után indulnunk kellett. Mivel még mindig játszottunk, csak egy sejtelmes mosollyal jeleztük egymásnak az összetartozásunkat. Louis előreügetett Biankához én pedig Harry-vel maradtam. Ki léptünk a hotel ajtaján és rögtön vagy hatvan fényképező hajolt a képünkbe. Holnapra milyen jó kis címlap lesz. " Bajban az álompár?" vagy " Jouis vége?" Pedig csak játszunk! A kisbuszban, amiben tegnap is mentünk a koncertre, Harry és Liam közé kerültem. Végig ökörködtük az utat, majd bemenekültünk a rádió (?) épületébe. Áhh szóval rádiós interjú. Életem egyik legunalmasabb fél-háromnegyed órája volt. Komolyan mondom. Bianka csacsogását hallgatni nem valami élvezetes, Emi meg zenét hallgatott.
-Amúgy mi volt ez a reggelinél? És Louis miért velem volt,helyetted?-tért el hirtelen a témától.
-Semmi nem történt. Soha nem volt semmi. Miért kellett volna velem lennie?-értetlenkedtem. Egész jó színész lennék. Ahogy Louis is, aki éppen azt magyarázza, hogy soha nem volt köztünk semmi. Hihetetlenek vagyunk.
-Most én vagyok hülye, vagy a fejetekre esett egy virágtartó és emékezetkiesést kaptatok. Ebben az esetben emlékeztetnélek rá, hogy vagy 5 hónapja jártok, egyszer szakítottatok is, és körülbelül úgy estek neki egymásnak minden egyes alkalommal, mintha egy éve nem láttátok volna egymást.
-Hülyeségeket beszélsz! Mi csak barátok vagyunk! De neked orvosra van szükséged-próbáltam úgy nézni, mintha valami őrülten irreális dolgot állított volna.
-Dehogy van! Neked van! Nem létezik hogy egyszercsak azt mondjátok nincs köztetek semmi!-dühöngött.
-Sosem volt. Ellenben veled és Niall-el voltak dolgok. Például az hogy szereted!-suttogtam az utolsó szót. Elvörösödött és lesütötte a szemét.
-De Ő nem szeret engem. Csak azért kellek neki, hogy... Hát igen. Erre vagyok jó-legördült egy könnycsepp az arcán, és a padlón végezte.
-Na, na, na! Ne sírj!-átkaroltam és Emi a semmiből megjelenve leült a másik oldalára.
-Tessék!-nyújtott át neki egy zsepit. Elvette és megtörölgette vele a szemét, de ujjabb könyek gyülekeztek benne.
-Miért nem tudok neki nemet mondani?-kezdett egyre jobban zokogásra hasonlítani a hangja.
-Mert szereted-adta Emi az egyszerű választ. Így válaszolgattunk Bianka, gyakorlatilag költői kérdéseire. Addig amíg meg nem érkeztek a fiúk. Amint meglátták ahogy Bianka ott zokog velünk, csak hárman csatlakoztak hozzánk. Zayn, Liam és Louis. Harry pedig ha jól láttam Niall-nek magyarázott elég dühösen. Liam lehajolt és megölelte. Zayn Emit vonszolta el Bi mellől. Louis pedig csatlakozott Liam-hez.
-Minden rendben lesz-motyogta Liam, majd elengedték.
-Megvárlak titeket lent!-szabadkozott és a lépcsőház felé vette az utat.
-És most?-fordultam Louishoz.
-Nem tudom. Majd túlélik-a mondata befejeztével egy gyors csókot nyomott a számra. Éreztem magamon a többiek győztes pillantásait. Erőt vettem magamon és eltávolodtam Lou-tól, és olyat tettem amit sosem tennék vele. Lekevertem neki egy pofont. Szép nagyot csattant az arcán.
-Te mit csinálsz?-morrantam rá mérgesen. Megdörzsölte az ütésem helyét, majd megbánó tekintettel bocsánatot kért.
-Bocsánat. Nem tudom mi történt-motyogott. A többiek felől megdöbbent hangok hallatszottak. Visszamentünk a többiekhez.
-Ti komolyan nem vagytok normálisak!-forgatta a szemét Emi, akinek szerintem már leesett a játékunk.
-És most mit csinálunk?-kérdeztem válasz helyett.
-Amit akartok-mosolygott le Emire Zayn. Annyira édesek! Oké, Zayn tud nagyon tapintatlan lenni. De lényegében olyan nyugodt - már a többségben - hogy szinte a tenger is megáll a hullámzásban. Emi meg kezd önmaga lenni, ami nála ez igenis jó teljesítmény. Sose nyílt meg senkinek teljesen. Feltételezem Zayn-nek se. De én konkrétan jobban örülök az ő boldogságának mint az enyémnek (hozzáteszem az én "boldogságom" néha annyira idegesít hogy ledobnám egy hídról, káliummal körbekötözve.... -Emily.... magyarázat?? xD-szerk. Ariel). Ennyi áradozás szerintem elég is volt. Nos, térjünk vissza arra, mit is csináltunk. Bianka valóban lent várt minket, és egész jó állapotban flörtölt a recepciós csávóval. Aki mellesleg húúúúúú, ahhhhh, te jó ég! Milyen jó pasi volt! Még én is rajta felejtettem a szemem. De mivel lényegében most nem járok senkivel... * gonosz kacaj * Tipikus északi fiú volt, szőke hajjal, kék szemmel, elbűvölő mosollyal. És éppen a nővérem melleit bámulta. Milyen romantikus. Elmélyülten cseverésztek. Hirtelen becsapódott egy ajtó. A hang irányába néztem, és a férfi mosdót véltem felfedezni. Körbenéztem a társaságon. Emi és Zayn kissé kómásan álldogálltak egymás kezét szorongatva. Harry és Louis egy fikuszt(?) cseszegettek, hogy miért nem növeszt virágot.(?????? hatalmas no komment) Liam és Niall pedig elteleportált valamerre. Így egyszál magamban álltam az előtérben, miközben úgy éreztem, hogy idiótákkal vagyok körülvéve.
*Mosdóban*
Niall
Tudom mekkora állat is vagyok! Az, hogy Bianka és én már számtalanszor lefeküdtünk, de mégse járunk felfoghatatlan. Nem tudom miért nem kérdezem meg, hogy lenne-e a barátnőm? Miért nem vagyok képes rá? A csapra támaszkodtam és a tükörben szemeztem magammal. Nem tudtam volna elmondani mi a bajom. Az, hogy Bianka úgy néz arra a gyerekre, mintha ő lenne a messiás, vagy az, hogy azt akartam, rám nézzen úgy. Vagy csak az, hogy úgy éreztem, nincs joga mással flörtölnie. Mert az enyém. Ekkor nyílt az ajtó. Azt hittem valaki könnyíteni akar magán, így nem mozdultam.
-Niall...-szólitott meg Liam.
-Én ezt nem bírom!-rácsaptam a falra, vészesen közel a tükörhöz. Éreztem ahogy remegni kezd az egész testem. Egy könnycsepp csorgott le az arcomon és lecsöppent a csapba.
-Mit is?-kérdezte nyugodtan Liam. Lefeszegette az öklömet a falról és leültetett egy WC ülőke tetejére.
-Ezt!-intettem a recepció felé. Legalábbis arra, amerre véltem.
-Szerintem nem Bianka hibája. Próbál átlépni egy nagyon csúnya hibán.
-Rajtam-vágtam közbe.
-Mégsem várhatod el tőle, hogy mindenféle elkötelezettség nélkül veled legyen. Niall, te konkrétan kihasználod Őt!-vágta a fejemhez a rideg valóságot.
-Igen erre én is rájöttem. De nem járhatok vele, ha nem szeretem-legalábbis próbálom annyiszor mondogatni magamnak,amennyiszer csak lehet. Hátha egyszer végre hiszek magamnak. De kétségtelen. Kezdek beleesni.
-Ja. Ahogy Ő se szeret téged? Ahogy kettőtökkel beszélem végig az összes éjszakámat, a barátnőm vagy 4 országgal arrébb van...
-3. 3 országgal van arrébb-vágtam közbe.
-Mindegy. A lényeg, Zoé szinte semmit nem hallott rólam, mióta minden estémet veletek töltöm. Vagy telefonon, vagy élőben. Napközben nem érünk rá. Mégis Rám ki gondol? Senki. Nem azt mondom hogy nem segítek szívesen, mert mindketten 30 macskával fogtok meghalni, egyedül, ha nincs aki támogat titeket. De Niall, felfogtad hogy Finnországba megy? Huss! Képtelen emberek vagytok.
-Kopp-kopp!-nyitott be Louis a WC fülkénkbe, ahol beszélgettünk.
-Szia Louis!-köszöntünk neki egyszerre Louisval.
-Az normális hogy az én drága egyetlenem beküldött ide, és azt mondta, verjelek meg?- támaszkodott a fülke Liammel szembeni oldalának.
-Drága egyetlenem?-akadt fel Liam a megszólításon.
-Így jött-vont vállat.
-Nos, normális.
-Miért?-olyan közönnyel beszélt, hogy kedvem lett volna beverni a képét.
-Két hónapja dugja Biankát-válaszolt helyettem Liam.
-Hallod, Niall! Én nem akarok a rokonod lenni! Miért nem cseréltek Harry-vel?
-Köszi Lou! Most tényleg erre van szükségem!-morogtam.
-Valaki említett?-dugta be a fejét Harry. Egyre többen leszünk.
-Ja. Nem akarsz barátnőt cserélni Niall-el? Nem akarok a rokona lenni-hátrált egy kicsit Lou.
-Még mindig a Biankás ügy Niall?-szólalt meg az 5. hang. Zayn.
-Mind itt vagyunk! Fantasztikus!-dörmögtem.
-Louis, most segíthetnél! Te ismersz közelebbről, nagyon közelről Summers lányt-kezdte Liam, de Louis közbevágott.
-Niall közelebbről ismer egyet-kuncogott, és a határán voltam annak, hogy felállok és beletöröm a fejét a mosdóba. De Jenni kint volt az előtérben, szóval inkább nem kockáztatom az életemet. Bár igazuk van. Csak Louis segíthet.
-Mit akarsz tudni?-felálltam és kimentem a szűkös WC fülkéből. Mindenki követett. Eg kis kört alkottunk.
-Nem tudom. Csak egyszerűen nem akarom megbántani.
-Ilyen nincs.Jennit én egy betűvel megtudom bántani. Szerintem Bianka is elég sértődős akkor. Legyél vele vételenül kedves és kitartó. Értékelni fogja. Ömm... Lökd fel egy ajtóval,nézz a szemébe? Nem tudom! Tudod, nekem túl nagy a természetes vonzerőm!-már megint elpoénkodja az egészet, pedig most tényleg szükségem van segítségre.
-Louis!-szólt rá helyettem Zayn-Komolyan!
Erre Louis arcáról fénysebességgel eltűnt a mosoly, a tekintete kicsit üveges lett. Mintha... visszaemlékezne valamire. Pár pillanatig tartott az egész, majd felébred a révületéből és belém mélyesztette a pillantását.
-Soha! Ismétlem soha, ne add fel! Sose hagyd benne a hisztijében, sose engedd el ha baja van. Mindig húzd ki belőle, mi baja van. Ennyit tudok segíteni-ezzel lezárta és elviharzott. Mind kiszállíngóztunk a helységből. Mire visszaértünk, Louis és Jenni egymás szájában kutattak valamiután. Nem tudom mit kereshettek, de nagyon eltűnhetett. Egy kis bátorításért fordultam hátra a fiúkhoz, de nem értek rá. Zaynnek fizettek valamit. Szóval fogadtak. Nagy levegő! A pulthoz léptem és egy gyors bocsánat kérés után elhúztam onnan Biankát.
-Na mit szeretnél?-kérdezte, mintha csak valami rongy lennék.
-Csak... Bocsánatot szeretnék kérni azért, amit veled tettem. Borzalmas ember vagyok. Megértem ha nem akarsz velem szóba állni, vagy ilyesmi...-nem tudtamfolytatni. Elég bénán kezdtem bele.
-Te most komolyan bocsánatot kérsz?-nevetett fel. Angyali nevetése megtöltötte a helyet. Színesebbre rajzolta a növényeket, kiélesítette a kontúrokat és egyben elhomályoístott mindent. Ilyet nem szabadna éreznem. Nem normális. Főleg ha nem szeretem. Nem, nem. Nem szeretem.
-I...Igen-sütöttem le a szemem. Hirtelen elkomolyodott.
-Ez talán Jenninél működne. Ő képes visszaugrani egy fiú karjaiba, ha szereti - jelentőségteljesen a két egymást éppen lenyelő emberke felé nézett - Én nem-ezzel kimasírozott az épületből. Nem tudom hova akar menni Berlinben. Egy ideig néztem utána. Majd eljutott az agyamig amit mondott."Ő képes visszaugrani egy fiú karjaiba, ha szereti" Logikus, ha ebből arra következtetek, szeret. Csak elbasztam.
-Induljunk. Nembírok több drámázást-húzta a száját Emi. Kitolongtunk valahogy a kisbuszhoz. Jenni próbált nem úgy kinézni, mint akinek a pasija egy túlfűtött pedofil, de nem nagyon sikerült neki.Az egyetlen vicces dolog volt ma.
Jenni
Visszaérve a hotelbe, mindenki elvonult. Bianka megírta hogy haza sétál. Louis viselkedése a rádió stúdióban elviselhetetlen volt. Mármint én elviseltem, nagyon szivesen. Csak utána, ha címlapon leszünk olyan címekkel, hogy megerőszakolt egy rádiós interjún, akkor lesz ne mulass. Louis bezárta az ajtót, majd leült az ágy szélére. Pont jó helyet választott a kinyúlásra. Addig ügyeskedtem, amíg le nem feküdt az ágyra, én meg felé nem kerültem.
-Jenni, nem tetszik ez nekem!-szólt közbe, de befogtam a száját egy csókkal. Lekalandoztam a nyakához és éreztem ahogy a kezét a derekamrateszi és elakar tolni magától.
-Ne!-próbált ellenkezni. De nem volt menekvés. Úgy kiszívtam a nyakát, hogy öröm volt nézni a végeredményt. Szinta lila színűre szívtem.
-Megy a szemedhez-mutattam rá az előnyére.
-Nagyon humoros vagy-szenvedett és lelökött magáról. Berohant a fürdőbe és akkorát visított, hogy még én is irigyeltem.
-Te őrült nőszemély! Hogy megyek így ki az utcára szerinted? -vonyított.
-Hordj garbós pulcsit. Az eltakarja-kihajolt a szobából és vágott egy grimaszt.
-Köszi. Akkor adj valami cuccot amivel ezt eltüntethetem-szenvedett tovább. Kikecmeregtem az ágyból, fogtam a sminkes cuccomat és bementem hozzá a fürdőbe. Ebben a fényben tényleg durvának tünt. 2 centi széles, 3 centi hosszú lilás folt éktelenkedett a nyakán.
-Na gyere! Miss. Pánikroham-kinyomtam egy kis alapozót a szivacsra, majd felkentem a bőrére.próbáltam minnéllááthatatlanabbra, de ahhoz hogy ne úgy nézzen ki, mintha temperával rányomtak volna egy barna pacsamagott, látszania kellett egy kicsit.Munkám befejeztével, ami szerintem egész jól sikerült felnéztem rá. Engem nézett. Nem is gondoltam rá, milyen közel állunk egymáshoz. Lehajtotta a fejét és megpuszilta az arcomat.
-Lou... mit csinálsz?-hallottam ahogy remeg a hangom miközben megragadta a derekamat.
-Nem tudom, de nagyon tetszik-suttogta a fülembe. Válaszoltam volna, ha nem fogja be a számat a szájával. Olyan különös volt. Annyira lassú, annyira különleges. Nem tudtam volna megmondani mi ütött Louisba. Egyszercsak elveszti a fejét, és ilyeneket csinál. Észre se vettem, hogy a hálórészben vagyunk. Csak akkor vettem tudomásul, mikor ledöntött az ágyra. Végighúztam a kezemet kezdődő borostályán. Olyan lassan csókolt, hogy majdnem elájultam. Sose csinált ilyet, huzamosabb ideig, most meg mint akinek nincs jobb dolga, mint a barátnőjével smárolni. De a legrosszabb az volt, hogy nem ismertem fel benne azt a szenvedélyt amivel képviseltetett utánam. Pedig minden olyan mozdulatáért oda voltam. Elvállt tőlem.
-Ez mi volt?-kérdezte tőlem. Tőlem? Könyörgöm! Jelenleg azt se tudom eldönteni mennyire imádom a jó fiús Louis-t. Időt kérek!
-Mittomén'! Te ragadtál hozzám-toltam le magamról.
-Én se tudom. Na gyere! Nézzünk idióta német műsorokat,és figurázzuk ki őket!-ajánlotta.
-A számból vetted ki a szót!helyeseltem és feltoltam magam a TV-vel szemben lévő ágyon. Louis elhozta a TV tetejéről a távirányítót.
-Ha belegondolunk lehetséges hogy tényleg kivettem a szádból-mondta miközben bekapcsolta a készüléket. Nemvolt időm válaszolni, mert bejött egy csatorna. Reklám.
-Úristen! Ezt ismerem!-mutattam a TV-re-Mi csináltuk a reklámot. Kint voltam a forgatáson. Jó ég!-süppedtem vissza a párnákra. Vége lett a reklámnak, jött a következő. Az ismerős taktusokraelmosolyodtam, felnéztem Louisra. Ledöbbent arccal bambulta a TV-t.
-Ez nem... Te jó ég!-nevetett fel kínosan.
-Jajjh Louis! Nézd milyen életteli fejed van! Mint egy csontváznak-nevetgéltem.
-És mégis ki miatt?-morrant rám, és belekapott a nyakamba. Hogy oda, hogy jutott el a fejével, azt ne kérdezze senki. Sokáig poénkodtunk a műsorokkal, befaltuk a minibárt, mert vacsizni se mentünk le. Késő este felé, már mindketten fáradtan, kómásan fetrengtünk össze vissza, mikor is a tv érdekes hangokat kezdett sugározni. Felpillantottam rá. Két férfi volt rajta, krompomittáló helyzetben.Louis is felnézett a telefonjából és megcsillant a szeme.
-Mekkora perverz disznó vagy te!-vágtam a fejéhez.
-Jenni, férfiból vagyok. Minden férfi néz pornót. Még az is aki tagadja. Vagy nézett, vagy néz.
-Úristen!-a vállába hajtottam a fejem-Te buzi pornót nézel?
-Mi? NEM! Egyáltalán nem is nézek semmilyet.
-De te magad mondtad. Minden férfi néz pornót. Az is aki tagadja.
-Ne fordítsd ellenem a szavaimat!
-Na, akkor mond el! Milyen pornót nézel?
-Jenni, ez most komoly? Mondtam hogy nem nézek!
-Nem fogok haragudni! Mond el!
-Jen, nem nézek SEMMILYET!
-Szóval buzi pornót nézel. Értem. Hát, a pillanat amikor rájössz, hogy a pasid homokos... felülmúlhatatlan.
-Nem vagyok buzi. Bebizonyítom-hirtelen felém kerekedett ésa fülemhez hajolt.
-Ha tegnap nem nyitnak ránk, és nem lett volna semmi dolgunk, egész este szeretkeztünk volna. Megfelel bizonyítéknak?
-Ja-nyögtem ki. Szép lassan elmentünk csicsikálni. Németország pipa.
Imádom! Nagyon jó! :)
VálaszTörlésSiessetek/Siess a következő résszel! :)
Puszi Flóra :)
Köszönjük és igyekszünk. Máemint igyekszem... Ariel?? xDDDDDDDDDDDDD
VálaszTörlés