Bogi&Adam

Helo,. Ez folytatás ugyebár de bogi meg adam kapcsolatába nyerhetünk egy kis bepillantást. Elég rövid de nagyon bevagyunk táblázva.NNem tudom ki mikor fog tudni időt szakítani az írásra, de remélhetőleg legalább heti egy részt összetudunk hozni. ~Emily rohadt fáradtan írtam a végét, szóval az silány xd

51.rész

Bogi&Adam

Október 23

Louis

Kotorászás hangjára ébredtem. Fáradtan nyitottam ki a szememet és Jennit kerestem magam mellett. Nem volt ott, ellenben az ággyal  szemben kotorászott a táskájában és közben motyogott magában.
-Jó reggelt!-erőltettem meg a hangszalagjaimat, mire Jen rám nézett, és szinte rögtön vissza a táskába.
-Neked is-válaszolt. Felültem és úgy rendeztem a vonásaimat.
-Mit keresel?-érdeklődtem miközben a telefonomon megnéztem mennyi az idő. Fél 6.
-Mindegy, nincsen. Átugrom Emihez, mindjárt jövök-ezzel kicsörtetett az ajtón. Visszahunatam a párnák közé, amiből öblítő szag és Jenni illata szállt. Meg gondolom az enyém, csak azt nem éreztem. Ha Jen ilyen hévvel rohangál reggel fél hatkor, annak csak egy oka lehet... Azt hiszem ugrott a lehetőség, hogy együtt lehessünk úgy. Az se biztos hogy bárhogyan is együtt legyünk, mert ilyenkor minden amit csinálok az vagy rossz, vagy nem jó. Lemondóan fújtattam egyet, majd visszacsuktam volna a szemem, mikor is megszólalt Jenni telefonja. Azt hiszem Linkin Park volt, vagy valami ilyesmi. Feljogosítottam magamat arra, hogy fölvegyem. Eljutottam valahogy a táskáig, kivettem belőle a zenélő készüléket, amin Bogi neve volt olvasható. Elvigyorodtam és felvettem.
-Jenni, annyira hülye vagyok! Idiótaságot csináltam! - szólt bele rögtön a telefonba, nagyon halkan.
-Ömm.... Szia Bogi, Louis vagyok! Te is hiányoztál!-pár másodpercig csönd volt a vonal másik végén.
-Szi... Szia Louis!-kicsit vidámabb lett a hangszíne-Te is hiányoztál! Jenni hol van?-érdeklődött.
-Valahol. Talán chipet rakok a bőre alá, hogy tudjam merre jár.
-Ahh... Jó. Akkor átadnád neki, hogy kerestem?
-Várj! Mi történt?-kérdeztem. Újra kis csönd.
-Komolyan akarod tudni?
-Kibírom.
-Hosszú mese.
-Van időm.
-Rendben-vett egy mély levegőt majd belekezdett.
-Az egész úgy kezdődött....

Október 22.

Bogi

Reggel, mint általában, felkeltem és minden különösebb ok nélkül kinyitottam az ablakomat. Nem tudom miért csinálom. Ma reggel hidegebb levegő csapott meg, mint általában, így jelezve a tél közeledtét. A szekrényemhez lépve elővettem egy farmert, pólót és egy pulcsit, meg persze a fehérneműt. A hugom megint csak morogva kelt fel rám.
-Bogi, csukd be az ablakot! Megfagyok!-mondta a szokásos szöveget és ő is kikecmergett. Becsuktam, majd magamra aggattam a ruhákat. Kimentem reggelizni, és igazából semmi különös nem történt, kedd lévén elmentem suliba, hülyültünk, Adam felhívott ebéd szünetben, ami mostanság szokásává vált. Ma különösen vidámnak tűnt. A suli végeztével az épület előtt vártam a hugomat. Ő nyolcadikos, én pedig most végzek a gimiben. Semmi különleges dolog nem játszott közre, egyszerűen nem akartam egyedül hazamenni. Miközben összébhúztam magamon a kabátomat, az épületből kitóduló diák tömeget néztem, és a cipzárt rágcsáltam. Rossz szokásom. Hirtelen két kéz eltakarta előlem a kilátást.
-Na ki vagyok?-szólalt meg mögöttem lágy, mély hangja.
-A... ADAM?-visítottam, és megpördültem. Valóban ő volt az. Fekete haja szemébe lógott, apró nevetőráncok szegélyezték világító kék szemeit.
-Én-vonta meg a vállát és kezei közé fogta a derekamat. Ad mindig olyan furcsán ért hozzám. Kicsit vadul, kicsit szenvedélyesen, kicsit gyengéden, kicsit szerelmesen. De nagyon birtoklón, és ez valamiért nagyon tetszett. Pár lány, akiket nem túlzottan kedvelek, vihorászva néztek Adam felé. Lassan haladtak, és nem tudtam eldönteni, hogy ennek Adam, vagy a 20 centis magassarkúk az okai. Majdnem felrobbantam. Nem voltam féltékeny. Egyszerűen csak azt kívántam, bárcsak kitörne a sarka annak a két pár borzadájnak és a viselőjük beverné a fejét egy rozsdás vas szögekkel kivert betontömbbe. Hát, lehet mégis egy kicsit féltékeny voltam. Nem értettem Adam miért engem választott. Kezdjük ott hogy azt mondta buzi. Aztán egyre többet beszélgettünk, és elkezdett érdeklődni felém. Sosem gondoltam volna, hogy pont nekem ilyen pasim lesz. De Adam valamiért a kedvemért változott át heteróvá. És ezt talán sosem fogom megérteni.
-Remélem nem gondolod, hogy bármelyikük is érdekel?-suttogta játékosan, amitől egyszerűen ellenállhatatlan. Egy rossz fiú, aki a játékosan incselkedik a barátnőjével. Elvigyorodtam és egy jelzésértékű emelkedéssel kikunyeráltam a csókot. Imádtam ahogy a keze mintha önkontrollját vesztette volna, lecsúszik a fenekemre. A csókja mindig végtelenül erős volt, engem pedig végtelenül letaglózott. Az idilli pillanatot a nevem zavarta meg.
-BOGI!-hallottam a hugomat, és láttam is. Reméltem, nem látta mit csináltam Adammel.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Hát, esetleg hazamenni, de ha lefoglal a pasid, itt is aludhatsz.
-Mi? Izéé...-éreztem ahogy vörös lesz a fejem-Láttad?
-Azt mindenki látta-vetett Adamre egy fürkésző pillantást, majd visszafordult felém- Mit mondjak anyának?
-Imádlak!-öleltem magamhoz, majd visszaálltam Adam mellé, aki rögtön a derekamra csavarta a karját - Mellesleg, Adamnek hívják. Mond azt, hogy egy barátnőmmel vagyok.
-Oké. Sokkal jössz ezért-kacsintott, majd elfutott a buszmegálló felé, ahol a barátai vihorásztak.
-Mit szeretnél csinálni?-kérdeztem. Lehajolt a nyakamhoz és gyengéden megcsókolta. Beleborzongtam. Az egyértelmű birtoklási szenvedélye olyan érzelmeket hozott elő bennem, amilyeket még sosem éreztem.
-Tippelhetsz-kicsit rekedtes hangja a fülem mellett sutyorgott.
-Városnézés?-adtam hirtelen a hülyét. Ad felnevetett, és kiegyenesedett.
-Aha. Menjünk!-megragadta a kezem, és elvezényelt egy bérelt kocsihoz. A sulim nem Pesten van, de egész gyorsan beértünk.  Egy utcában hagytuk a kocsit, és megmeutogattam neki a várost. Bár, nem sok mindenre jutott időnk. A várat, a Lánchídat, a Parlamentet, és a Hősök Terét mutattam be neki. Így is késő este lett, mire végeztünk.
-Úristen, már fél tizenegy van? Engem kinyírnak-roskadtam le egy padra, Adam mellém.
-Aludj nálam. A szállodában. Megígérem, csak alszunk!-emelte a kezét a szíváhez és a levegőbe.
-Írok anyuéknak-egyeztem bele. Elméletileg a barátnőmnél alszok, akinek szóltam, ha megkérdeznék tőle, ott vagyok.
-Megrontalak-mondta Ad, mikor elindultunk.
-Igen, és feltehetőleg életem végéig nem mehetek sehova ezért.
-Sajnálom-vont magához. Tovább sétáltunk a kocsihoz, amikor is egy kicsit részeg fiú utánam fütyült. Ad abban a pillanatban megállt és megfordult. Elakartam kapni a kezét, de nem sikerült. Kihúzta gyenge szorításomból. Odalépett a fiúhoz és egy olyat lekevert neki, hogy rögtön elvágódott.
-Nem fütyülgetünk a barátnőm után, értettük egymást?-dühöngött, majd leköpte. Elég undorító volt. Láttam hogy ideges, de hogy ennyire? Lassan odaoldalaztam mellé, és megfogtam a kezét. Magam felé fordítottam és megcsókoltam. Azt hittem nyugodtabb lesz, vagy valami pozitív hatást érek el. Nem sikerült. Olyan erőszakosan csókolt vissza, hogy szinte a lélegzetem is megakadt. A lábamat felhúzta a dereka mellé.
-Az enyém vagy! Csak az enyém!-suttogta és újra megcsókolt. Fekete hajába túrtam és belemarkoltam. Nem szokatm hozzá, hogy ilyeneket csináljak, nem nagyon volt kapcsolatom fiúkkal. De ez a furcsa érzés az őrületbe kerget. Főleg hogy kezdek rájönni mi is ez valójában.
-A...Adam...-suttogtam elhaló hangon. Elszakadt tőlem és vizsgálta az arcom.
-Mit szeretnél?-kérdezte.
-Én azt hiszem... Azt hiszem szeretlek-böktem ki, mire ledöbbent. De ez csak pár másodpercig tartott. Helyette egy széles mosoly jelent meg.
-Én is szeretlek kicsim!-újra megcsókolt. Ezután leengedett a földre. Elmentünk a kocsiért, majd onnan a hotelbe. A liftben egy kicsit egymásnak estünk. Késő este, egy üres szállodában? Még jó! Kicsit beleéltük magunkat, mert mire felértünk, Adam teljesen nekinyomott a tükörnek, ami a lift falán foglalt helyet. A szobában lezuhanyoztam és Adam pólóját kaptam kölcsön. Eszembe jutott amikor Jenni Louis pólóját viselte, Louis olyan furán nézett rá, és amikor rákérdeztem, csak annyit mondott élvezi nézni ahogy az ő ruháját hordja. Eddig nem értettem. De most Adam is megajándékozott egy olyan pillantással, és most megtudtam fejteni a jelentését. A büszkeség, az uralkodás, az ego. Férfiak. Leheveredtem az ágyra és megvártam amíg Ő is végez. Mikor kijött a fürdőből, megakadt rajta a szemem. Egy törölköző volt a derekára csavarva, a hajában néhány vízcsepp csillogott, a mellkasa is kicsit vizes volt. Felsőteste szépen ki volt dolgozva, feltételezem a tánc miatt.
-El ne ájulj nekem!-nevetett, mire kicsit elpirultam. Odalépett az ágy széléhez, amin ültem és megcsókolt. Sokáig nem tudtam elengedni és lassan kezdtem hátraesni. Engedtem a gravitációnak és lassan belesüppedtem a matracba. Adam megtámaszkodott mellettem, így lecsúszott Róla a törölköző. Kicsit feljebb mászott és a lábam közé fészkelte magát.
-Bogi, mire készülsz?-morogott két csók között.
-Én semmire. És te?-kérdeztem szinte lihegve.
-Ne akard tudni!-csókolta meg a nyakam. A póló alá nyúlt a kezével.
-Adam...- leheltem ki az egyetlen szót amit képes voltam kinyögni. Ezt beleegyezésnek vette, hiszen az is volt. Nem gondoltam a következményekre.

Október 23.

Reggel a nap sugarai ébresztettek. A mellettem szuszogó Adamre esett a pillantásom. Fáradt voltam. Fogalmam sincs hányszor követeltem még többet Adamből. Egyszerűen elengedtem magam, elsodortak az érzéseim. Csak arra emlékszem, hogy szinte egész este... Rendesen elpirultam, ahogy belegondoltam miket is csináltunk. Kisebb szívroham kerülgetett, mikor eljutott az agyamig. LEFEKÜDTÜNK! Nem terveztem. Igazából nem akartam, nem tudom mi történt. A lehető leghalkabban másztam ki az ágyból, és magamhoz ragadva a telefonomat bevonultam a fürdőbe és magamra zártam. Nem tudtam kit hívhatnék. Igazából, Emi jutott eszembe először, de aztán eszembe jutott, mennyit papolna nekem arról, milyen hülye vagyok. Nem mintha ő nem úgy feküdt volna össze Zaynnel, hogy csak úgy jött. Jenni ugrott be. Ő biztosan segít majd nekem. Pár csöngés után fel vette. Kicsit meglepődtem amikor Louis válaszolt. Végül neki meséltem el az egészet, és rettenetesen jól esett elmondani valakinek.

Louis

Nem kicsit lepődtem meg azon amit Bogi mesélt. Nem pont ilyennek ismertem. Bár, saját magam bizonyítom, hogy a szerelem hülyeségekre késztet.
-De ebben mi a rossz? Szeretitek egymást, a szeretkezésnek ez a lényege nem?-kérdeztem. Próbáltam segíteni. A hangjából éreztem, hogy nem sokára elsírja magát.
-De, csak ... Az egész... Olyan.... Áhh hagyjuk majd Jennivel-búcsúzott volna.
-Ne! Kérlek! Mond el, legalább jó volt?
-Mekkora perverz dög vagy!-hangja leplezetlenül sértett volt.
-Ne értsd félre!-nevetgéltem zavartan- Csak... ha Adam figyelt rád, és tényleg figyelemben tartotta a te... igényeidet is, akkor semmi nincs, nem igaz? Mindenki átesik ezen. És ha szereted, akkor mi baj lenne. Inkább élvezd ki! - próbáltam arra az útra terelni, amin rájön mennyire feleslegesen aggódik. Abböl amennyit Jennitől hallok Adam felől, azt tudom mennyire vágyott már egy ideje arra, hogy újra találkozzanak. Szóval hiányzott neki, ergo szereti.
-Lou, ugye tudod milyen egyszerűen gondolkodsz?
-Általában a férfi nemre jellemző. Nem gondoljuk túl a doglokat.
-Szóval teljesen feleslegesen estem kétségbe?
-Te akartad, magad mondtad! Szóval örülj!
-Kösz. Tudod mit? Fogok is. Megyek és felébresztem.kuncogott. Elköszöntem tőle. Képzelem hogy ébreszti fel.... Inkább mégse.Mikor visszaejtettem a telefont a táskába, Jenni visszatért. Ideges volt.
-Miért nem tudnak az emberek vigyázni?-puffogott és leült törökülésben az ágyra, és bekapcsolta a TV-t és egy angol csatornára kapcsolt.
-Mi történt-ültem le mellé.
-Megyek a folyosón és nekem jön egy ember, és nem is kér bocsánatot.
-Jenni, ez annyira nem szörnyű.jegyeztem meg. Ezután 5 percig bírtam ahog felválta szenved, különböző dolgok miatt.
-Megmasszírozzalak?-kérdeztem hirtelen.
-Mi?-úgy nézett rám, mintha egy másik fejem nőtt volna.
-Tudod mi az! Amikor a kezemmel ilyeneket csinálok-mutattam a levegőben egy mozdulatot.
-Tudom. Igen, megköszönném, édes vagy!-egy édes mosollyal, és egy annál is édesebb csókkal jutalmazott.
-Vedd le a fölsőd!-rendelkeztem. Követte az utasításomat, és hasra feküdt. Felé térdeltem és a vállát kezdtem gyűrni. Egy kis idő után felnyögött.
-Fájt?-kérdeztem.
-Nem, isteni kezeid vannak!-nyöszörgött majd elégedett morgásba kezdett. Folytattam a masszírozást. Néha talán elkalandoztak a kezeim. Miközben dolgoztam rajta, beszámoltam a beszélgetésemről Bogival.
-Hmmm... Szerintem Boginak hiánya volt, aztán beadta magát. Megesik-vélekedett.
-Veled is majdnem megesett-kacérkodtam vele.
-Majdnem!
-De megtörtént volna. És élvezted volna.
-Volna. De nem történt semmi. Amúgy is honnan tudod? Mi van ha nem felelsz meg az elvárásaimnak?
-Miért? Kérlek, popsztár vagyok!-"sértődtem meg".
-Nem olyan elvárásra gondoltam. Inkább...
-Ohh... szerintem megfeleltem volna.
-Mert?-közelebb hajoltam a füléhez. Lélegzetem simogatta a bőrét. Nyomtam egy puszit a füle alatti részre, mire a háta libabőrös lett. Egyik kezemet beleakasztottam a nadrágjába, a másikkal az oldalát simogattam.
-Ettől is kikészültél, nem beszélve arról amikor....-belesuttogtam a fülébe, mit is csináltunk tegnap.
-Oké, talán meglennél.
Ekkor kopogtak az ajtón.
-Ki az?-szóltam ki.
-Zayn. Csak annyit akartam mndani, hogy egy kicsit halkabban is csinálhatnátok, mert halljuk mindenütt, mit is csináltok-majd a távolodó kopogásokból ítélve elment. Szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.