Mellesleg 50.rész! Te jóóó ééééég! :DDDDD :OOOOO
50.rész
"Tartsd benne a füledben azt a szart"
Szeptember 9.
Jenni
Tegnap este azt mondtam álomba sírom magam. Sikerült ezt nem elkövetnem. Imádom, hogy olyan szintű nyugodságot tudok színlelni, hogy bárkit átverhetek. Reggel kimásztam az ágyból és a szekrénybe néztem, reménykedve hogy találok valamit. Meglepetésemre Emi ruháival volt tele a szekrény. Pontosítom: volt benne egy pólója, meg két nadrág. Csak nem bánja ha kölcsönveszem. Felvettem őket és lementem a konyhába. Legalábbis megpróbáltam. Nem tudom meddig kóboroltam a házban, mikor úgy döntöttem elkezdek Zayn után kutatni.
-ZAAAAAAAYN!!!!!!!!-kiabáltam, és pár másodpercre rá Zayn berohant és lustán kétségbeesett szemekkel méregetett.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Nem találom a konyhát-vontam meg a vállam, mire fujtatott egyet.
-Már azt hittem valami komoly.
-Az étkezésem komoly-fontam össze magam előtt a karomat.
-Oké, oké. Gyere!-intett, hogy kövessem. Levezetett a lépcsőn, és egy kisebb labirintuson keresztül bejutottunk a hatalmas helységbe, ami érintetlennek tűnt.
-Van valami kaja ebben a házban?-kérdeztem, miközben kinyitottam a hűtőt. Volt benne pár ehető dolog, azokat kicsaptam a pultra és eszegettem belőlük. Kora hajnal volt, fél 7. Oké, nem kora hajnal. Kora reggel. Mikor befejeztem az étkezést, nem tudtam mit kezdeni magammal. Miközben az életemen gondolkodtam, amin most volt mit átgondolni, Zayn is lejött enni. Megcsörrent a telefonom, kizökkentve a családom ügyeiből - végülis a család az első - és rögtön utána kaptam. Kicsit csalódtam, hogy Josh(!) neve áll rajta, de felvettem.
-Hello!-köszöntem bele unottan.
-Kérsz kávét?-suttogott Zayn, mire hevesen bólogattam.
-Szia Jenni! Ömm... csak megakartam kérdezni jössz ma suliba?
-Megyek. Sajnálom Josh- mondtam a kelleténél hangosabban, hogy az engem nézegető Zayn tudtára adjam kivel is beszélek.
-Oké. Akkor a suliban. Szia-majd én is köszöntem és letettük.
-Szóóóóóval Josh...-úgy mondta ki a nevet, mintha szitokszó lenne, a legdurvábbak közül.
-Csak megkérdezte megyek-e auliba, én pedig megmondtam neki hogy megyek. Szerintem így igazán igazszágos voltam-durciztam. Mellém állt és átölelte a vállam.
-Bocsi. Tudom hogy hülye vagyok, de csak neked akarok jót. Elviszlek a suliba, 5 perc és kész vagyok-ezzel ott hagyott a konyhában. Megittam a lefőzött kávét és felvettem a kabátomat meg a táskámat plusz a cipőmet, és írtam Eminek egy SMS-t, hogy hozza el a sulis cuccaimat. Zayn megérkezett és elindultunk. Az út a reggeli rádióműsor hallgatásával telt. Kitett a suli előtt, és sok szerencsét kivánt (?). Kate szószerint a nyakamba ugrott mikor oda mentem hozzájuk.
-Jennnnnnnnnnnnniiiiiiiiiii, én annyira sajnálom ami történt!-ölelgetett, olyan erősen, hogy majdnem kinyomta belőlem a szuszt. Ekkor futott be Dean, a '80-as évekbeli, ezüst Camarojával. Szépen kipofozta, és mit ne mondjak, elmondhatom, hogy ismerek egy olyan embert aki a kocsijába szerelmes. A régi kocsik iránti szenvedéje elragad mindenkit aki beszélgetésbe elegyed vele a témáról. Már nekem is van a falamon egy Old School Jaguar a falamon. Leparkolta a kocsiját és csatlakozott hozzánk, és ez idő alatt Kate végig ölelgetett. Zack pedig csak egy együttérző pillantást vetett rám. Igen, nos Zack ilyen barát. Csendben marad, mindig. De ha ténylegesen tanácsra van szükséged, ő a legjobb. Addig viszont hagyja az egészet és csak együttérez. Nem tudom Ő és a mindig fecsegő Kate hogy találtak egymásra, de sikerült összehozniuk. Kate folyton dumál, Zack pedig foglya a kezét és amikor megunja a barátnőjének a szófosását, elhallgattatja. Egy egyszerű csók is megteszi,és meg se kell szólalnia. Josh is mellette állt, és a testvéréhez hasonló kék szeme rajtam nyugodott.
-Kate!-nyöszörögtem, mire végre eleresztett a szorításából - Köszönöm, de nincs semmi baj! Majd megoldom.
-De Jenni, ez borzalmas! A családod! Emi mesélte mi volt, de hogy Louis is benne van. Ez borzalmas, neki ebbe semmi beleszólása nem lehetne. Én se bíznám a jövőmet Zack-re, már bocsi szívem-pillantott hátra egy pillanatra- ez egyszerűen nevetséges! Még hogy Téged befolyásolna. Ne röhögtessenek!-ennyit osztok meg a kiakadásából. Még nagyon sokat beszélt erről, és én egyre jobban elgondolkoztam. Louis azért lett "megfenyítve", mert apa attól fél, befolyásolhatott volna. De nem értem az egészet. Akkor apa, vagy a nagyapám nem bírja Lou-t? Mert apa elméletileg befogadta Őt, még Lyon után, vagy előtt, vagy mikor. Sőt, nem adott hangot az ellen vetéseinek, pedig Ő nem olyan aki korlátozza magát. Amikor Louisra támadt, és Rám akkor nem értettem mi volt a baja. De mostmár kezdem érteni. Apa valamivel, rejtély mivel, tartozott nagyapának. Nagyapa a céget rám akarja hagyni. Louis eltéríthetne, de nem is akarna, mert tisztában van vele, hogy azt teszek amit akarok. Apáék félreértelmeztek mindent. Egyszerűen meg kellett volna kérdezniük amit akarnak, és elmondani a családunkról az igazat. Egyébként szerintem egy fantasztikus ötlet a céget családban tartani, és még át kell ezt az egészet gondolnom, de feltehetőleg elfogadom az ajánlatot. Pár feltétellel de elfogadom. Legalább lesz rendes fizetésem.
Nem leszek a jövőbeni férjemre utalva, aki feltehetőleg csóró csöves lesz. Tekintettel arra, milyen viszonyban is vagyok most Louis-val. Jó, mindenki veszekszik, ezen nem kéne ennyit agyalnom. Csak attól félek nem akar majd megbocsájtani, mivel olyan dolgokat olvastam a fejére, amiket vagy soha nem gondoltam róla, vagy sose mondanám a szemébe. És ha ez még nem elég, elmegy, vagy 2 hónapra, és nem tudunk beszélni rendesen. Persze egy kis gondolkodási idő kijár mindkettőnknek.
A következő napirendi pont az, hogy Axi és Harry gyereke elvetélt... Miért nem mondták el? Harry-vel egész jól megvagyunk, mondhatni jó barátságban vagyunk. Kölcsönösen megbízunk egymásban. Én mondjuk szinte mindent amit rám bíznak, el is felejtem. Ezért tudok titkot "tartani". Vagy inkább elveszteni. Ez mindegy is. De Axi se mondta el!Nem tudott volna Skypeolni, vagy valami? Vagy Zoé? Vagy valaki más aki ott van?
Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam, miközben Kate és a többiek arról beszéltek kinél fogok aludni. Amikor már a temetésem fizetésénél tartottak (és nem viccelek...) közbe szóltam.
-Bocsi, de én is itt vagyok! Hazamegyek, és beszélek a szüleimmel. Tiszta vizet öntök a pohárba. De szerintem menjünk órára-ezzel lezártam a beszélgetést, majd mikor indultunk volna el, befutott egy ismerős fekete autó, amiből Emi szállt ki. Elköszönt a bent ülőtől, majd a kocsi pár másodperc várakozás után elindult. Felismertem benne apa kocsiját.
-Sziasztok!- köszönt Emi, majd egy ölelés kíséretében belesuttogott a fülembe.
-Louis felhívott tegnap este-majd elhajolt és bementünk az épületbe. Elmentünk a szekrényeinkhez, és kirámoltuk belőle a cuccokat amikre az első dupla matekon szükségünk lesz. Szerencsére a mi szekrényünk a matek terem mellett volt, így ott vártuk meg a többieket, a szokásos helyünkön. Először Dean érkezett meg, akinek a folyosó végén van a szekrénye, majd Kate és Zack, akiknek valamiért egymás mellett van a szekrénye, a büfé közelében, ami az első emeleten van. Utoljára Josh érkezett meg, aki a második emeleti infó terem melletti szekrénysoron kapott helyet, így ő rá kellett a legtöbbet várnunk. Beszélgettünk, a kedvemért semleges dolgokról, majd jött a tanár. Semlegesen folyt le a matek óra, majd a következő elötti szünetben kihívtam Zacket a folyosóra. Kíváncsian méregetett.
-Zack, kérdezni szeretnék valamit-pillantottam le a cipőmre, majd vissza a fiúra - Szóval, és kérlek ezt ne mond el senkinek. Louis és Én kicsit összekaptunk tegnap.
-Mennyire?
-Zaynnél aludtam.
-Jenni...-kicsit megkínzott arckifejezést öltött magára- Megpróbáltad már felhívni?
-Nem.
-Sokat fog neki jelenteni ha te is próbálod néha megmenteni az ilyen helyzeteket. Ez csak egy nagyon csúnya veszekedés volt, de ne aggódj, nem tarthat örökre. Csak egy kis mosolyszünet. Oké, talán hosszú, de kibírod-ezzel otthagyott a folyosón. Hallgattam a tanácsára és felhívtam. Párat csörgött, én pedig reménykedtem hogy felveszi, de egy rövid pittyenés jelezte, hogy kinyomott. KINYOMOTT! Mit kellett volna éreznem, ha magamból indulok ki? Dühös először, szomorú másodszor, csalódott harmadszor. De most hirtelen kétségbeesetten szomorú lettem. Soha, SOHA nem nyomott ki. Eddig. Még egyszer megpróbáltam, de most szinte azonnal kinyomott. Ebből a viselkedésből letudtam szűrni mit is akar. Hagyjam békén. Rendben. Besétáltam a terembe, leültem a székemre, semleges arccal üldögéltem és hallgattam a többieket. Akkor békén hagyjuk egymást.
-Kinyomott-mondtam hirtelen, mire mindenki abba hagyta a beszélgetést.
-Jajj ne!-túrt bele a hajába Zack.
-Mindegy. Akkor békén hagyom, ha ezt akarja-vontam meg a vállam és a belépő matek tanárra irányítottam a figyelmem.
*~*~
A rég látott előszobában ledobtam a cipőmet, és beszívtam az otthonos illatot. Felakasztottam a kabátomat és követtem a nálam gyorsabb Emit a konyhába. Megebédeltünk, tanultunk és vártuk anyáékat. Mikor begördült az autójuk a kocsifelhajtóra, a torkomban dobogott a szívem. Megszorítottam Emi kezét és nagyokat lélegeztem. Pár perc múlva hallottam ahogy nyílik az ajtó, és anyáék köszönnek.
-Szia Emi!-köszönt apu, majd anya mondott valamit, de nem hallottam, mert a házunk hangszigetelése elég jó, így nem hallatszik át minden sutyorgás. Kivágódott a nappali ajtaja és a két szülőm becsörtetett és egyszerre öleltek meg. Kicsordultak a könnyeim. Hogy gondolhattam, hogy nem szeretnek? Anya zokogott, apa pedig csak azt mormogta, hogy sajnálom. Eltoltam őket magamtól.
-Rendben. Nagyon sajnálom, hogy kiborultam. Jogos is volt, nem is. Átlátni a homályon nagyon nehéz, de a tudatlanságtól függetlenül összetudtam kötni a dolgokat. Legalábbis néhányat. Tudom, legalábbis sejtem, miért olyan viharos a viselkedésed Louisval szemben.Megértettem a céges dolgot is. Mindent. Csak annyit akarok mondani, hogy nagyon sokkal tartozom nektek és ezt törleszteni szinte lehetetlen. Elfogadom, hogy a céget nekem adjátok, és azt kell csinálnom. Viszont akkor mindent el kell mondanotok nekem a családomról, és meg kell engednetek hogy apa haláláig azt csináljam amit szeretnék. Továbbá megígérem, hogy igyekszem a céget továbbra is családi kézben tartani. Vagy az én jövőbeni vagy a nővéreim jövőbeni gyerekeinek adni a vezetőséget-tárgyilagos beszédem meghökkentette a szüleimet. Láttam ahogy forognak ez agyukban a kerekek.
-Ez fantasztikus!-csattant fel apa - Annyira büszke vagyok rád Jenni!-megölelt, és nyomott egy puszit a buksimra. Teljes a család. Újra.
Október 22.
Louis
Mondjátok! Mondja rám mindenki, hogy egy lelketlen hülye barom vagyok! Igen. Az vagyok. Jenni nem hívott, és értékelem hogy vette a célzásomat. Gondolkodnom kellet.És azóta se beszéltem vele semmit. Egyszerűen nem tudtam. Haragudtam rá azért, amit mondott. De ez a harag már szinte teljesen elmúlt. Lehet, hogy mindenki elvárja hogy a férfi legyen romantikus, és tegyen meg mindent a nőért, de most nem csak Én voltam a hibás, hanem Ő is. De becsületére legyen mondva, minden koncertem elött küldött nekem egy SMS-t. Mindig mást írt bele. Egyszerű üzenetek voltak. Legtöbször csak pár szavasak. De mindegyik megmosolyogtatott. Az emlékeinket idézte fel. "Szökőkút" "folyosó, ajtó" "szülinap, nap" "gyűrű" és rettenetesen jól esett ahogy menti a kapcsolatunkat. Már tudom miért szeretik a nők ezeket a dolgokat. És Jenni akkor sem hagyta abba, mikor egyetlen választ sem adtam. Mert sose válaszoltam rájuk.
-Louis! Emeld meg a segged, és induljunk!-zökkentett ki Harry az elmélkedésből. Felnéztem a telefonomból, amin a legutóbbi, és egyben legfontosabb SMS-t nézegettem. "Hiányzol".
-Te is nekem!-suttogtam magam elé, és elsüllyesztettem a farzsebemben a készüléket. Egy német újságnál voltunk interjún. Németország, ahol talán több eső esik, mint nálunk otthon. A szállodához indultunk. A buszban - mert mi mással mennénk? - elkezdtem kérdezgetni a fiúkat a ma esti programjukról.
-Mit csináltok este?-kérdeztem, csak úgy mellékesen, mire összemosolyogtak.
-Ömm... Én Emivel beszélek - mondta Zayn. Ez nem meglepő. Bármikor megkérdeztem, két lehetőség volt. A családjával beszél, vagy Emivel.
-Mi Axival és Zoéval Skypeolunk-mutatott Liam magára és Harry-re.
-Én... izé...-Niall nem tudott mit mondani, és a többiek szúrós szemekkel figyelték. Nem értettem mi ez az egész. Mintha nem kívánnák a társaságomat.
-Ne törd magad! Ha nem akartok velem lenni, nem kell hazudnotok!-lebiggyesztettem a számat és a telefonomba temetkeztem. Utálják ha ezt csinálom. Ha megharagszom rájuk, rendszerint nem szólok hozzá egyikükhöz se.
-Nézd meg Niall mit csináltál!-förmedt rá Harry.
-Nem mindegy? Jobb lesz neki-köszönöm Niall. Jobb lesz nekem egyedül. A további utat "kultúrált" társalgással töltötték. Inkább nem mondom el miről. Összeeresztenek pár kanos fiút, vajon miről beszélhetnek? Megérkeztünk a hotelhez. Kiszálltunk és vakuk kereszttüzében vezényeltek el minket az ajtóig. Bent megszabadulhattunk a napszemüvegektől, és az emeleti szobáink felé vettük az irányt. A folyosón, meglepetésemre Harry és Liam tényleg együtt mentek Liam szobájába. Harry szobája felér egy atomkatasztrófával, pont mint az enyém. Zayn elvonult, bér ő mindig ezt csinálja, Niall meg becsapta a szobaajtaját. A sajátomhoz léptem és bedugtam a kulcsomat a zárba. Elforgattam és beléptem. Felkapcsoltam a lámpát és kisebb szívrohamot kaptam. Rend volt a szobámban. Eszembe jutott Jenni, aki hányszor szememre vetette milyen rendetlen vagyok. Aztán elnevette magát és hozzátette hogy ő is. Nem, az nem lehet, nem létezik! Elkezdett forogni körülöttem a világ. Nem tudom miért, fogalmam sincs! Nem szabadna így reagálnom SEMMIRE! De a gondolat, ami megfogalmazódott bennem, hihetetlenül valósnak tűnt.
-Szia Louis!-szólalt meg. Jenni. Itt van. De... hogy...? Felnéztem és Jen előttem állt. Annyira régen láttam, hogy szinte összeestem az érzés hatására. Elfelejtettem mennyire legyengülök a közelében. Elfelejtettem milyen szerelmesnek lenni? Nem hiszem, de valahogy beleütköztem egy olyan érzelem hullámba, amit nem tudtam kezelni. Egyszerűen hagytam átfolyni magamon.
-J...Jenni-motyogtam.
-Csak... Azt akartam mondani, hogy elfogadtam apa és nagyapa ajánlatát. Lesz életem és nagyapa munkája nem veszik el. Megismerkedtem vele, olyan kapcsolatban mint unoka a nagyszülővel. Olyan karizmája van, hogy szinte magához vonz. A családom elmondta a titkait. Szóval már csak egyetlen lezáratlan fejezet van ebben a részben. Te. Megtudsz nekem bocsájtani?-darálta le szinte egy szuszra. Azt hittem belefullad. Pár másodpercig, vagy pár percig csak bambultam rá. A tökéletes hajára, a tökéletes alakjára, a tökéletes szemére és a tökéletes ajkaira. Amik szinte mágnesként hatottak rám. Tétován tettem meg a pár lépést felé és ajkaimat az övének nyomtam. Nem erőszakosan, csak nagyon finoman. Egyik kezemet lassan az arcára csúsztattam és közelebb húztam magamhoz. Az ő kezei is lassan, de biztosan átkarolták a nyakamat és a hajamba túrtak. Nem tudom hogy bírtam ki nélküle ilyen sokáig. Fogalmam sincs. A lassú, romantikus, megbocsájtós csók, egyre vadabb lett.
Jenni
Boldog voltam, hogy megcsókolt. Megbocsájtott. Nem igazán bírt magával. Szinte remegő kézzel simogatott mindenütt ahol ért. Ügyetlenkedve fektetett le az ágyra, és kapkodva mászott fölém. Nagy siettségét sikerült legyűrnie és lassabban kezdte beteríteni csókokkal a nyakamat. Megakadt a hang a torkomon amikor szinte leszaggatta rólam a pólómat. Tudtam mit akar. Megígértem neki, így nem ellenkeztem, és az igaszság, amit Louisnak sosem mondanék el, hogy én mindennél jobban akartam Őt. De ez az ő feladata. Csillogott a szeme, ahogy végig nézett rajtam. A melltartó kapcsommal kezdett bénázni. Aranyos volt, mintha még sosem lett volna nővel. Pedig volt. Nem tudta hogy érjen hozzám, hogy ne érezzem sértésnek.
-Lazulj el!-suttogtam a fülébe, miközben felültem és segítettem kikapcsolni a melltartómat. A művelet után levette a pólóját és tompa puffanással visszadőltünk az ágyra. Ennyire volt szüksége, hogy elfelejtse, legalábbis ne zavarja hogy nekem ez lenne az első, hogy férfi így nyúl hozzám. A további dolgokat nem részletezem. Louis nagyon hatásosan tud őrületbe kergetni. Szinte eszelősen vártam már azt, hogy magáévá tegyen de még mindig húzta az időt. Látszólag semmi baja nem volt. Szaporábban vette a levegőt, kajánul vigyorgott és a szemében lobogó szenvedély uralta minden mozzanatát. Haja szét volt túrva, ami az én munkám gyümölcse volt. Ellenben én fujtattam mint egy versenyló, a hajam szénakazal minőségű és kontrollálatlanul nyöszörögtem és nyögdécseltem alatta. Hirtelen a kaján vigyor komoly arckifejezésbe ment át, ami a csipőm megemelésének volt köszönhető. Leborult a vállamra és megnyugtatóan suttogott.
-Vigyázok rád, oké? Ez fájni fog, de sose bántanálak szándékosan-egy megnyugtató puszit nyomott a vállamra igéretének megpecsételéseként. És persze mikor már majdnem, tényleg körülbelül két centi és ugyanennyi másodperc választotta el minket egymástól.... kopogtak az ajtón. Úgy ugrottunk el egymástól, mint akik közé hirtelen beteleportált egy kobra. Magamra rántottam a takarót, Lou meg legurult az ágyról. Még egy kopogás.
-Louis!-hallottam kintről a menedzserüknek a hangját, aki megmutatta melyik Louis szobája.
-Jenni, kérlek nyisd ki!-nyöszörgött a földről. Az ágy szélére csúsztam, magamon tartva a takarót. Louis sikeresen magára rántotta az egyik takarót, így nem kellett szembe néznem (megint, de ezt inkább nem részletezem) a szeme fényével.
-Téged hívnak.
-Szerinted így tudnék normális mondatokat összerakni? Kérlek!-nézett rám boci szemekkel. Láttam rajta hogy tényleg nagyon ki van. Kikészült. Hogy minnél gyorsabban ajtót nyithassak, felvettem a szálloda logójával ellátott fürdőköpenyt, bekötöttem és kilibegtem az ajtóhoz. A szekrényen függő tükör előtt elhaladva, megigazgattam a hajamat, hogy mégse úgy nézzek ki, mint akit frissen basztak (oké, ezt egy filmből vettem, de nem tudom a címét xd ~Emily) és kinyitottam. Láthatólag a középkorú férfi, akinek elfelejtettem a nevét - valami Matt, Matthew, Marc, Marcos vagy ilyesmi - meglepődött hogy így nyitottam ajtót.
-Ömm... Izé... Louis?-dadogott, és kényesen ügyelt arra, hogy a szemembe nézzen. Nekem csak hízelgett ez a viselkedése, Louis valószínűleg agyfaszt kapott volna ha ezt végignézi(mellesleg én meg kaptam. Kinőtt a fejemből egy AGYFAAASZ!!!!~Emily).
-Pihen-adtam a többé-kevésbé igaz választ. Zavartan pislantott be a hátam mögé, majd újra a szemembe nézett.
-Ömm... ki tudnád hívni nekem?-kérdezte, és ebben a pillanatban két kar fonódott a derekam köré és Louis álla a vállamra nehezült. Amennyire tudtam hátranéztem rá. A szemei nagyon halványak voltak, és elég ijesztően villogtak. Mintha valamit beakarna bizonyítani. Például hogy az övé vagyok.
-Itt vagyok-jelentette ki, majd egy nedves csókot nyomott a nyakamra. Nem tudja, nem is sejti, mennyire kikészít ezzel a viselkedésével. Elkezdte birizgálni a fürdőköpeny övét.
-Rendben. Csak szólni akartam, hogy este lesz az utolsó koncert és két óra múlva indulunk. A lányok is jönnek velünk-miközben beszélt, Louis elszántan kiakarta kötni a köpeny madzagját. Elhesegettem a kezét, amikor közel járt hozzá. Bár tudtam, hogy más előtt nem venné le rólam, mivel alatta nincsen semmi, jobb vigyázni.
-Lányok?-hökkent meg Lou.
-Emi, Bianka és Jenni. Lányok-bólintott M - .... - és sietősen távozott. Becsuktam az ajtót és kicsit dühösen néztem Rá.
-Hallod, mi lenne ha nem akarnál mindenki előtt birtoklási rohamot kapni?-duzzogtam. Összefontam magam előtt a karjaimat, és leültem a székre ami egy asztalka mellé volt állítva. Azért a szenvedő "most mégis mit csináljak" fejért, egy életen keresztül durcáznék. Egyszerűen oldotta meg vegkifejlettben. Leült elém, a térdemre hajtotta a fejét és mosolyogva nézett fel rám. Nem sokáig bírtam a cuki kutya nézését, megsimogattam a haját, mire felnevetett.
-Nem bírsz valami sokáig haragudni rám, igaz?-nevetgélt.
-Haha. Na, öltözzünk-utasítottam.
Louis
Láttam Jennin, mennyire odavan a koncertért. Körülbelül annyira mint én. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy utána használhatatlan leszek. Pedig igazán szívesen tölteném az egész estémet, egyedül Jennel, de ez most nem megoldható. A bőröndjénél kutatott. Felesleges kipakolnia, holnapután haza megyünk.Beleharaptam a számba. Nem azért, mert milyen szexi - bár az, de nem dicsérem magam - hanem mert Jenni előttem kezdett vetkőzni-öltözni. Nem akartam megijeszteni, vagy inkább magamat beállítani perverznek azzal, hogy felnyögök ennyitől. Pedig az előző fél órában elég jól bizonyítottam. De ez most mindegy is. Én is felöltöztem, és úgy döntöttünk, átmegyünk a többiekhez. Közben Jen elmesélte nekem miért is jött ki hozzám. Ujjainkat összekulcsoltuk és úgy kezdtük a sétát a többiekhez.
-Mikor körülbelül 6 éves voltam, volt egy cserediákunk. Német volt, és voltunk náluk egyszer kint. Mivel ti idejöttetek, én pedig régen láttam őt is, két napot nála töltöttem, és 2 napot veled töltök.
-Berlinben? Berlini?
-Nem. Egy kis városból jött, és aki azt ki tudja mondani csak német lehet.Bianka jött velem, hiszen Ő olyan távoli családtag lett számunkra. Így lehetséges hogy velem jött.
-És gondolom Niall szobájában alszik, annak ellenére, hogy éjszakákat zokog végig Liamnek-vontam le a következtetést, miközben bekopogtam Zayn szobájába. A mocskok tudták, mi vár rám, azért nem akartak programot velem! És nem mondták el nekem... Emi nyitott ajtót, egy csinos szoknyában és pólóban.
-Gyertek be!-lépett arrébb és Jennivel körülbelül két másodpercre összenéztek. Ez a két másodperc pedig annyit ért, mintha 4 órát beszéltek volna. Néha szeretnék nő lenni. Egymás nyakába ugrottak és gondolom örültek maguknak. Én lazán bementem és ledobtam magam Zayn mellé.
-Csajok?
-Pattognak-vontam vállat és figyelmemet a meccsre szegeztem a tvben. A két lány a fürdőben (?) beszélgetett.
-Könnyítettél magadon?-vigyorgott rém hirtelen Zayn.
-Mi?-néztem ré zavartan.
-Tudod! Könnyítettetek magatokon, hogy átfogalmazzam. Vékonyak a falak-vetett rám egy sokat sejtető pillantást, mire éreztem ahogy felszökik a fejembe a vér.
-Ömm. Izé.. Mi nem.... Szóval minket... megzavartak-habogtam.
-Várjunk.... Ha titeket megzavartak és nem csináltátok, akkor.... LOUIS!-szörnyedt el.
-Nem csináltunk semmit!-hangsúlyoztam.
-Hát, Jenni elég hangos volt, ahhoz képest hogy semmit nem csináltatok.
-Jó, leszállhatsz rólunk-védtem magam a kezeimmel, mikor kopogtak.
*~*~
A koncert helyszínén voltunk. Jenni Binakával és Emivel elmentek enni, amíg mi bemelegítjük a hangszálainkat. Mire végeztünk az öltözéssel és már csak 10 perc volt a kezdésig, megérkeztek. Jenni megjutalmazott egy csókkal. Magamnál tartottam, szilárd eltökéltséggel, hogy ha kell felrángatom a színpadra is. Elővette a telefonját, amit nem teljesen értettem. Elkezdett egy SMS-t írni. Már majdnem beszóltam neki, amikor megrezzent a telefonom. Levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra. Elővettem a farzsebemből a szerkentyűt és megnéztem. Valóban várt rám egy üzenet. Megnyitottam.
"Tartsd benne a füledben azt a szart"
Nem értettem, és mikor kérdőre akartam vonni, elráncigáltak mellőle.
Jenni
Kitaláltam valamit. Abban a cuccban ami hangtompító, vagy mi a kínom, ami miatt nem hallod magad, vagy épp ezaz hogy hallod,meg ilyenekre szolgáló cuccban van egy kis hangszóró, amibe M mond néha instrukciókat, ha a fiúk elbaszak valamit. Nos, ehhez van egy pult, amivel lehet irányítani, kinek a "fülesébe" menjen a hang. Levezettek minket a színpad egyik oldalán lévő hangcuccokhoz, ahol leültettek minket két székre, és tök jó kilátás nyílt a fiúkra. Felvázoltam Eminek a tervet, aki csak bólintott. Ekkor jöttek be a fiúk és énekeltek valamit. Emi biztos tudja. Felálltam és M vállára tettem a kezem. Közel hajoltam a füléhez és belesuttogtam.
-Kölcsönadod azt a kis szerkentyűt?-megmarkoltam a mikrofon alatti részt, és M szeme kikerekedett. Tisztában van vele, hogyha Jennifer Summers akar valamit, megszerzi. Illetve azzal is tisztában van, hogy Louis kiheréli ha hozzám nyúl. A fiúk, a lapra felírt időbeosztás szerint most "beszélgetnek a rajongókkal". Ami annyit tesz mintha az ember egy visító majomhoz beszélne. "Hogy vagytok? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ" " Jól érzitek magatokat? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ" Eldadogott egy "csak gyorsant" és eltűnt. Először Eminek adtam oda, aki a lehető legközelebb rakta a szájához a mikrofont. Lenyomta a gombot ami bekapcsolta Zayn fülesét. Zayn abban a pillanatban lemerevedett az emelvény kellős közepén. Emi, gondolom elismételte amit mondott, mire Ő felénk nézett és elmosolyodott amikor mindketten integettünk neki. Ránk kacsintott, majd közölte a közönséggel, hogy elloptuk az irányítást. Kedves. Elvettem Emitől és lenyomtam a megfelelő gombot.
-Ha mégegyszer így összeveszünk, nem megyek el, hanem addig veszekszek veled amíg valamelyikünk feladja. Soha többet nem akarok nélküled lenni ! Szeretlek Tomlinson!-Ő nem fagyott le mint Zayn, hanem mosolyogva hallgatta. Hirtelen megpördült, felénk nézett, a mikrofont belenyomta Harry kezébe és szívet formált a kezével, mire a nézőtér felől, ha lehetett, még nagyobb sikítás tört fel. Én is viszonoztam a jelet, majd visszaadtuk a kormányt M-nek. Ezután M megdícsérte az ötletünket. Azt mondta, gyakrabban csinálhatnánk ilyet, a rajongók szeretik a különlegesen romantikus dolgokat a fiúk felől. Attól olyan mintha nem csak perverzek lennének. Pedig ők perverzek. Nem értem ezt hogy tudnák egyáltalán eltitkolni? Nem gondoltam volna, hogy egyszer élvezni fogok egy 1D koncertet. De Emi sose volt az a begyepesedett rajongó. Oké, azt nem nézte jó szemmel ha fikázom őket előtte, de ha kultúrált poént hozok össze, azon tényleg szokott nevetni. Ezt a koncertet pedig végig ordibáltuk és végig nevettük. Volt egy mélypont, amikor Emi egyszerűen leült az egyik székre és elkezdett zokogni. De olyan keservesen, hogy azt hittem a fiúk is hallják. Zayn lepillantott ránk, é eléggé megrémült mikor Emit látta sírni. Ha tudott volna, biztosan lejön, és megvigasztalja, de így csak én maradtam neki. Nem értettem mi baja volt, csak sírt, sírt és nem akaródzott neki abbahagyni. Mikor abbamaradt a sírógörcs, elmagyarázta, hogy ez olyan mint teszem azt, a The Wantednál amikor meghallod élőben a Glad You Came-et. Akkor jöttem rá hogy What Makes You Beautifult énekeltek.
A másik katasztrófa.Tönkre ment a hallásom. Ez a sikítozás borzalmas. Körülbelül 2, 2 és fél óra múlva, a dedikáláson voltak a fiúk, mi meg olyan fáradtak voltunk, hogy szó szerint mindenen elkezdtünk röhögni. Mire beültünk a kocsiba, Zayn és Louis kicsit aggódtak értünk. Bianka nem jött el, találkozik valakivel. Szerintem csak nem akarta látni Niall-t szerelmes számokat énekelni, de ezt nem osztottam meg vele. Mire a hotelbe értünk Emit szó szerint Zayn vitte fel a karjaiban. Aranyosak voltak. Emi bele kapaszkodott Zayn nyakába, ő pedig a hátát és a térdhajlatát fogva tartotta a levegőben. A fejét a mellkasára döntötte és nagy valószínűséggel elaludt. Én még a saját lábamon vánszorogtam fel, de a szobában már csak anni erőm volt, hogy levetkőzzek, felvegyem a pizsamámat és bedőljek az ágyba.
Jenni
Tegnap este azt mondtam álomba sírom magam. Sikerült ezt nem elkövetnem. Imádom, hogy olyan szintű nyugodságot tudok színlelni, hogy bárkit átverhetek. Reggel kimásztam az ágyból és a szekrénybe néztem, reménykedve hogy találok valamit. Meglepetésemre Emi ruháival volt tele a szekrény. Pontosítom: volt benne egy pólója, meg két nadrág. Csak nem bánja ha kölcsönveszem. Felvettem őket és lementem a konyhába. Legalábbis megpróbáltam. Nem tudom meddig kóboroltam a házban, mikor úgy döntöttem elkezdek Zayn után kutatni.
-ZAAAAAAAYN!!!!!!!!-kiabáltam, és pár másodpercre rá Zayn berohant és lustán kétségbeesett szemekkel méregetett.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Nem találom a konyhát-vontam meg a vállam, mire fujtatott egyet.
-Már azt hittem valami komoly.
-Az étkezésem komoly-fontam össze magam előtt a karomat.
-Oké, oké. Gyere!-intett, hogy kövessem. Levezetett a lépcsőn, és egy kisebb labirintuson keresztül bejutottunk a hatalmas helységbe, ami érintetlennek tűnt.
-Van valami kaja ebben a házban?-kérdeztem, miközben kinyitottam a hűtőt. Volt benne pár ehető dolog, azokat kicsaptam a pultra és eszegettem belőlük. Kora hajnal volt, fél 7. Oké, nem kora hajnal. Kora reggel. Mikor befejeztem az étkezést, nem tudtam mit kezdeni magammal. Miközben az életemen gondolkodtam, amin most volt mit átgondolni, Zayn is lejött enni. Megcsörrent a telefonom, kizökkentve a családom ügyeiből - végülis a család az első - és rögtön utána kaptam. Kicsit csalódtam, hogy Josh(!) neve áll rajta, de felvettem.
-Hello!-köszöntem bele unottan.
-Kérsz kávét?-suttogott Zayn, mire hevesen bólogattam.
-Szia Jenni! Ömm... csak megakartam kérdezni jössz ma suliba?
-Megyek. Sajnálom Josh- mondtam a kelleténél hangosabban, hogy az engem nézegető Zayn tudtára adjam kivel is beszélek.
-Oké. Akkor a suliban. Szia-majd én is köszöntem és letettük.
-Szóóóóóval Josh...-úgy mondta ki a nevet, mintha szitokszó lenne, a legdurvábbak közül.
-Csak megkérdezte megyek-e auliba, én pedig megmondtam neki hogy megyek. Szerintem így igazán igazszágos voltam-durciztam. Mellém állt és átölelte a vállam.
-Bocsi. Tudom hogy hülye vagyok, de csak neked akarok jót. Elviszlek a suliba, 5 perc és kész vagyok-ezzel ott hagyott a konyhában. Megittam a lefőzött kávét és felvettem a kabátomat meg a táskámat plusz a cipőmet, és írtam Eminek egy SMS-t, hogy hozza el a sulis cuccaimat. Zayn megérkezett és elindultunk. Az út a reggeli rádióműsor hallgatásával telt. Kitett a suli előtt, és sok szerencsét kivánt (?). Kate szószerint a nyakamba ugrott mikor oda mentem hozzájuk.
-Jennnnnnnnnnnnniiiiiiiiiii, én annyira sajnálom ami történt!-ölelgetett, olyan erősen, hogy majdnem kinyomta belőlem a szuszt. Ekkor futott be Dean, a '80-as évekbeli, ezüst Camarojával. Szépen kipofozta, és mit ne mondjak, elmondhatom, hogy ismerek egy olyan embert aki a kocsijába szerelmes. A régi kocsik iránti szenvedéje elragad mindenkit aki beszélgetésbe elegyed vele a témáról. Már nekem is van a falamon egy Old School Jaguar a falamon. Leparkolta a kocsiját és csatlakozott hozzánk, és ez idő alatt Kate végig ölelgetett. Zack pedig csak egy együttérző pillantást vetett rám. Igen, nos Zack ilyen barát. Csendben marad, mindig. De ha ténylegesen tanácsra van szükséged, ő a legjobb. Addig viszont hagyja az egészet és csak együttérez. Nem tudom Ő és a mindig fecsegő Kate hogy találtak egymásra, de sikerült összehozniuk. Kate folyton dumál, Zack pedig foglya a kezét és amikor megunja a barátnőjének a szófosását, elhallgattatja. Egy egyszerű csók is megteszi,és meg se kell szólalnia. Josh is mellette állt, és a testvéréhez hasonló kék szeme rajtam nyugodott.
-Kate!-nyöszörögtem, mire végre eleresztett a szorításából - Köszönöm, de nincs semmi baj! Majd megoldom.
-De Jenni, ez borzalmas! A családod! Emi mesélte mi volt, de hogy Louis is benne van. Ez borzalmas, neki ebbe semmi beleszólása nem lehetne. Én se bíznám a jövőmet Zack-re, már bocsi szívem-pillantott hátra egy pillanatra- ez egyszerűen nevetséges! Még hogy Téged befolyásolna. Ne röhögtessenek!-ennyit osztok meg a kiakadásából. Még nagyon sokat beszélt erről, és én egyre jobban elgondolkoztam. Louis azért lett "megfenyítve", mert apa attól fél, befolyásolhatott volna. De nem értem az egészet. Akkor apa, vagy a nagyapám nem bírja Lou-t? Mert apa elméletileg befogadta Őt, még Lyon után, vagy előtt, vagy mikor. Sőt, nem adott hangot az ellen vetéseinek, pedig Ő nem olyan aki korlátozza magát. Amikor Louisra támadt, és Rám akkor nem értettem mi volt a baja. De mostmár kezdem érteni. Apa valamivel, rejtély mivel, tartozott nagyapának. Nagyapa a céget rám akarja hagyni. Louis eltéríthetne, de nem is akarna, mert tisztában van vele, hogy azt teszek amit akarok. Apáék félreértelmeztek mindent. Egyszerűen meg kellett volna kérdezniük amit akarnak, és elmondani a családunkról az igazat. Egyébként szerintem egy fantasztikus ötlet a céget családban tartani, és még át kell ezt az egészet gondolnom, de feltehetőleg elfogadom az ajánlatot. Pár feltétellel de elfogadom. Legalább lesz rendes fizetésem.
Nem leszek a jövőbeni férjemre utalva, aki feltehetőleg csóró csöves lesz. Tekintettel arra, milyen viszonyban is vagyok most Louis-val. Jó, mindenki veszekszik, ezen nem kéne ennyit agyalnom. Csak attól félek nem akar majd megbocsájtani, mivel olyan dolgokat olvastam a fejére, amiket vagy soha nem gondoltam róla, vagy sose mondanám a szemébe. És ha ez még nem elég, elmegy, vagy 2 hónapra, és nem tudunk beszélni rendesen. Persze egy kis gondolkodási idő kijár mindkettőnknek.
A következő napirendi pont az, hogy Axi és Harry gyereke elvetélt... Miért nem mondták el? Harry-vel egész jól megvagyunk, mondhatni jó barátságban vagyunk. Kölcsönösen megbízunk egymásban. Én mondjuk szinte mindent amit rám bíznak, el is felejtem. Ezért tudok titkot "tartani". Vagy inkább elveszteni. Ez mindegy is. De Axi se mondta el!Nem tudott volna Skypeolni, vagy valami? Vagy Zoé? Vagy valaki más aki ott van?
Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam, miközben Kate és a többiek arról beszéltek kinél fogok aludni. Amikor már a temetésem fizetésénél tartottak (és nem viccelek...) közbe szóltam.
-Bocsi, de én is itt vagyok! Hazamegyek, és beszélek a szüleimmel. Tiszta vizet öntök a pohárba. De szerintem menjünk órára-ezzel lezártam a beszélgetést, majd mikor indultunk volna el, befutott egy ismerős fekete autó, amiből Emi szállt ki. Elköszönt a bent ülőtől, majd a kocsi pár másodperc várakozás után elindult. Felismertem benne apa kocsiját.
-Sziasztok!- köszönt Emi, majd egy ölelés kíséretében belesuttogott a fülembe.
-Louis felhívott tegnap este-majd elhajolt és bementünk az épületbe. Elmentünk a szekrényeinkhez, és kirámoltuk belőle a cuccokat amikre az első dupla matekon szükségünk lesz. Szerencsére a mi szekrényünk a matek terem mellett volt, így ott vártuk meg a többieket, a szokásos helyünkön. Először Dean érkezett meg, akinek a folyosó végén van a szekrénye, majd Kate és Zack, akiknek valamiért egymás mellett van a szekrénye, a büfé közelében, ami az első emeleten van. Utoljára Josh érkezett meg, aki a második emeleti infó terem melletti szekrénysoron kapott helyet, így ő rá kellett a legtöbbet várnunk. Beszélgettünk, a kedvemért semleges dolgokról, majd jött a tanár. Semlegesen folyt le a matek óra, majd a következő elötti szünetben kihívtam Zacket a folyosóra. Kíváncsian méregetett.
-Zack, kérdezni szeretnék valamit-pillantottam le a cipőmre, majd vissza a fiúra - Szóval, és kérlek ezt ne mond el senkinek. Louis és Én kicsit összekaptunk tegnap.
-Mennyire?
-Zaynnél aludtam.
-Jenni...-kicsit megkínzott arckifejezést öltött magára- Megpróbáltad már felhívni?
-Nem.
-Sokat fog neki jelenteni ha te is próbálod néha megmenteni az ilyen helyzeteket. Ez csak egy nagyon csúnya veszekedés volt, de ne aggódj, nem tarthat örökre. Csak egy kis mosolyszünet. Oké, talán hosszú, de kibírod-ezzel otthagyott a folyosón. Hallgattam a tanácsára és felhívtam. Párat csörgött, én pedig reménykedtem hogy felveszi, de egy rövid pittyenés jelezte, hogy kinyomott. KINYOMOTT! Mit kellett volna éreznem, ha magamból indulok ki? Dühös először, szomorú másodszor, csalódott harmadszor. De most hirtelen kétségbeesetten szomorú lettem. Soha, SOHA nem nyomott ki. Eddig. Még egyszer megpróbáltam, de most szinte azonnal kinyomott. Ebből a viselkedésből letudtam szűrni mit is akar. Hagyjam békén. Rendben. Besétáltam a terembe, leültem a székemre, semleges arccal üldögéltem és hallgattam a többieket. Akkor békén hagyjuk egymást.
-Kinyomott-mondtam hirtelen, mire mindenki abba hagyta a beszélgetést.
-Jajj ne!-túrt bele a hajába Zack.
-Mindegy. Akkor békén hagyom, ha ezt akarja-vontam meg a vállam és a belépő matek tanárra irányítottam a figyelmem.
*~*~
A rég látott előszobában ledobtam a cipőmet, és beszívtam az otthonos illatot. Felakasztottam a kabátomat és követtem a nálam gyorsabb Emit a konyhába. Megebédeltünk, tanultunk és vártuk anyáékat. Mikor begördült az autójuk a kocsifelhajtóra, a torkomban dobogott a szívem. Megszorítottam Emi kezét és nagyokat lélegeztem. Pár perc múlva hallottam ahogy nyílik az ajtó, és anyáék köszönnek.
-Szia Emi!-köszönt apu, majd anya mondott valamit, de nem hallottam, mert a házunk hangszigetelése elég jó, így nem hallatszik át minden sutyorgás. Kivágódott a nappali ajtaja és a két szülőm becsörtetett és egyszerre öleltek meg. Kicsordultak a könnyeim. Hogy gondolhattam, hogy nem szeretnek? Anya zokogott, apa pedig csak azt mormogta, hogy sajnálom. Eltoltam őket magamtól.
-Rendben. Nagyon sajnálom, hogy kiborultam. Jogos is volt, nem is. Átlátni a homályon nagyon nehéz, de a tudatlanságtól függetlenül összetudtam kötni a dolgokat. Legalábbis néhányat. Tudom, legalábbis sejtem, miért olyan viharos a viselkedésed Louisval szemben.Megértettem a céges dolgot is. Mindent. Csak annyit akarok mondani, hogy nagyon sokkal tartozom nektek és ezt törleszteni szinte lehetetlen. Elfogadom, hogy a céget nekem adjátok, és azt kell csinálnom. Viszont akkor mindent el kell mondanotok nekem a családomról, és meg kell engednetek hogy apa haláláig azt csináljam amit szeretnék. Továbbá megígérem, hogy igyekszem a céget továbbra is családi kézben tartani. Vagy az én jövőbeni vagy a nővéreim jövőbeni gyerekeinek adni a vezetőséget-tárgyilagos beszédem meghökkentette a szüleimet. Láttam ahogy forognak ez agyukban a kerekek.
-Ez fantasztikus!-csattant fel apa - Annyira büszke vagyok rád Jenni!-megölelt, és nyomott egy puszit a buksimra. Teljes a család. Újra.
Október 22.
Louis
Mondjátok! Mondja rám mindenki, hogy egy lelketlen hülye barom vagyok! Igen. Az vagyok. Jenni nem hívott, és értékelem hogy vette a célzásomat. Gondolkodnom kellet.És azóta se beszéltem vele semmit. Egyszerűen nem tudtam. Haragudtam rá azért, amit mondott. De ez a harag már szinte teljesen elmúlt. Lehet, hogy mindenki elvárja hogy a férfi legyen romantikus, és tegyen meg mindent a nőért, de most nem csak Én voltam a hibás, hanem Ő is. De becsületére legyen mondva, minden koncertem elött küldött nekem egy SMS-t. Mindig mást írt bele. Egyszerű üzenetek voltak. Legtöbször csak pár szavasak. De mindegyik megmosolyogtatott. Az emlékeinket idézte fel. "Szökőkút" "folyosó, ajtó" "szülinap, nap" "gyűrű" és rettenetesen jól esett ahogy menti a kapcsolatunkat. Már tudom miért szeretik a nők ezeket a dolgokat. És Jenni akkor sem hagyta abba, mikor egyetlen választ sem adtam. Mert sose válaszoltam rájuk.
-Louis! Emeld meg a segged, és induljunk!-zökkentett ki Harry az elmélkedésből. Felnéztem a telefonomból, amin a legutóbbi, és egyben legfontosabb SMS-t nézegettem. "Hiányzol".
-Te is nekem!-suttogtam magam elé, és elsüllyesztettem a farzsebemben a készüléket. Egy német újságnál voltunk interjún. Németország, ahol talán több eső esik, mint nálunk otthon. A szállodához indultunk. A buszban - mert mi mással mennénk? - elkezdtem kérdezgetni a fiúkat a ma esti programjukról.
-Mit csináltok este?-kérdeztem, csak úgy mellékesen, mire összemosolyogtak.
-Ömm... Én Emivel beszélek - mondta Zayn. Ez nem meglepő. Bármikor megkérdeztem, két lehetőség volt. A családjával beszél, vagy Emivel.
-Mi Axival és Zoéval Skypeolunk-mutatott Liam magára és Harry-re.
-Én... izé...-Niall nem tudott mit mondani, és a többiek szúrós szemekkel figyelték. Nem értettem mi ez az egész. Mintha nem kívánnák a társaságomat.
-Ne törd magad! Ha nem akartok velem lenni, nem kell hazudnotok!-lebiggyesztettem a számat és a telefonomba temetkeztem. Utálják ha ezt csinálom. Ha megharagszom rájuk, rendszerint nem szólok hozzá egyikükhöz se.
-Nézd meg Niall mit csináltál!-förmedt rá Harry.
-Nem mindegy? Jobb lesz neki-köszönöm Niall. Jobb lesz nekem egyedül. A további utat "kultúrált" társalgással töltötték. Inkább nem mondom el miről. Összeeresztenek pár kanos fiút, vajon miről beszélhetnek? Megérkeztünk a hotelhez. Kiszálltunk és vakuk kereszttüzében vezényeltek el minket az ajtóig. Bent megszabadulhattunk a napszemüvegektől, és az emeleti szobáink felé vettük az irányt. A folyosón, meglepetésemre Harry és Liam tényleg együtt mentek Liam szobájába. Harry szobája felér egy atomkatasztrófával, pont mint az enyém. Zayn elvonult, bér ő mindig ezt csinálja, Niall meg becsapta a szobaajtaját. A sajátomhoz léptem és bedugtam a kulcsomat a zárba. Elforgattam és beléptem. Felkapcsoltam a lámpát és kisebb szívrohamot kaptam. Rend volt a szobámban. Eszembe jutott Jenni, aki hányszor szememre vetette milyen rendetlen vagyok. Aztán elnevette magát és hozzátette hogy ő is. Nem, az nem lehet, nem létezik! Elkezdett forogni körülöttem a világ. Nem tudom miért, fogalmam sincs! Nem szabadna így reagálnom SEMMIRE! De a gondolat, ami megfogalmazódott bennem, hihetetlenül valósnak tűnt.
-Szia Louis!-szólalt meg. Jenni. Itt van. De... hogy...? Felnéztem és Jen előttem állt. Annyira régen láttam, hogy szinte összeestem az érzés hatására. Elfelejtettem mennyire legyengülök a közelében. Elfelejtettem milyen szerelmesnek lenni? Nem hiszem, de valahogy beleütköztem egy olyan érzelem hullámba, amit nem tudtam kezelni. Egyszerűen hagytam átfolyni magamon.
-J...Jenni-motyogtam.
-Csak... Azt akartam mondani, hogy elfogadtam apa és nagyapa ajánlatát. Lesz életem és nagyapa munkája nem veszik el. Megismerkedtem vele, olyan kapcsolatban mint unoka a nagyszülővel. Olyan karizmája van, hogy szinte magához vonz. A családom elmondta a titkait. Szóval már csak egyetlen lezáratlan fejezet van ebben a részben. Te. Megtudsz nekem bocsájtani?-darálta le szinte egy szuszra. Azt hittem belefullad. Pár másodpercig, vagy pár percig csak bambultam rá. A tökéletes hajára, a tökéletes alakjára, a tökéletes szemére és a tökéletes ajkaira. Amik szinte mágnesként hatottak rám. Tétován tettem meg a pár lépést felé és ajkaimat az övének nyomtam. Nem erőszakosan, csak nagyon finoman. Egyik kezemet lassan az arcára csúsztattam és közelebb húztam magamhoz. Az ő kezei is lassan, de biztosan átkarolták a nyakamat és a hajamba túrtak. Nem tudom hogy bírtam ki nélküle ilyen sokáig. Fogalmam sincs. A lassú, romantikus, megbocsájtós csók, egyre vadabb lett.
Jenni
Boldog voltam, hogy megcsókolt. Megbocsájtott. Nem igazán bírt magával. Szinte remegő kézzel simogatott mindenütt ahol ért. Ügyetlenkedve fektetett le az ágyra, és kapkodva mászott fölém. Nagy siettségét sikerült legyűrnie és lassabban kezdte beteríteni csókokkal a nyakamat. Megakadt a hang a torkomon amikor szinte leszaggatta rólam a pólómat. Tudtam mit akar. Megígértem neki, így nem ellenkeztem, és az igaszság, amit Louisnak sosem mondanék el, hogy én mindennél jobban akartam Őt. De ez az ő feladata. Csillogott a szeme, ahogy végig nézett rajtam. A melltartó kapcsommal kezdett bénázni. Aranyos volt, mintha még sosem lett volna nővel. Pedig volt. Nem tudta hogy érjen hozzám, hogy ne érezzem sértésnek.
-Lazulj el!-suttogtam a fülébe, miközben felültem és segítettem kikapcsolni a melltartómat. A művelet után levette a pólóját és tompa puffanással visszadőltünk az ágyra. Ennyire volt szüksége, hogy elfelejtse, legalábbis ne zavarja hogy nekem ez lenne az első, hogy férfi így nyúl hozzám. A további dolgokat nem részletezem. Louis nagyon hatásosan tud őrületbe kergetni. Szinte eszelősen vártam már azt, hogy magáévá tegyen de még mindig húzta az időt. Látszólag semmi baja nem volt. Szaporábban vette a levegőt, kajánul vigyorgott és a szemében lobogó szenvedély uralta minden mozzanatát. Haja szét volt túrva, ami az én munkám gyümölcse volt. Ellenben én fujtattam mint egy versenyló, a hajam szénakazal minőségű és kontrollálatlanul nyöszörögtem és nyögdécseltem alatta. Hirtelen a kaján vigyor komoly arckifejezésbe ment át, ami a csipőm megemelésének volt köszönhető. Leborult a vállamra és megnyugtatóan suttogott.
-Vigyázok rád, oké? Ez fájni fog, de sose bántanálak szándékosan-egy megnyugtató puszit nyomott a vállamra igéretének megpecsételéseként. És persze mikor már majdnem, tényleg körülbelül két centi és ugyanennyi másodperc választotta el minket egymástól.... kopogtak az ajtón. Úgy ugrottunk el egymástól, mint akik közé hirtelen beteleportált egy kobra. Magamra rántottam a takarót, Lou meg legurult az ágyról. Még egy kopogás.
-Louis!-hallottam kintről a menedzserüknek a hangját, aki megmutatta melyik Louis szobája.
-Jenni, kérlek nyisd ki!-nyöszörgött a földről. Az ágy szélére csúsztam, magamon tartva a takarót. Louis sikeresen magára rántotta az egyik takarót, így nem kellett szembe néznem (megint, de ezt inkább nem részletezem) a szeme fényével.
-Téged hívnak.
-Szerinted így tudnék normális mondatokat összerakni? Kérlek!-nézett rám boci szemekkel. Láttam rajta hogy tényleg nagyon ki van. Kikészült. Hogy minnél gyorsabban ajtót nyithassak, felvettem a szálloda logójával ellátott fürdőköpenyt, bekötöttem és kilibegtem az ajtóhoz. A szekrényen függő tükör előtt elhaladva, megigazgattam a hajamat, hogy mégse úgy nézzek ki, mint akit frissen basztak (oké, ezt egy filmből vettem, de nem tudom a címét xd ~Emily) és kinyitottam. Láthatólag a középkorú férfi, akinek elfelejtettem a nevét - valami Matt, Matthew, Marc, Marcos vagy ilyesmi - meglepődött hogy így nyitottam ajtót.
-Ömm... Izé... Louis?-dadogott, és kényesen ügyelt arra, hogy a szemembe nézzen. Nekem csak hízelgett ez a viselkedése, Louis valószínűleg agyfaszt kapott volna ha ezt végignézi(mellesleg én meg kaptam. Kinőtt a fejemből egy AGYFAAASZ!!!!~Emily).
-Pihen-adtam a többé-kevésbé igaz választ. Zavartan pislantott be a hátam mögé, majd újra a szemembe nézett.
-Ömm... ki tudnád hívni nekem?-kérdezte, és ebben a pillanatban két kar fonódott a derekam köré és Louis álla a vállamra nehezült. Amennyire tudtam hátranéztem rá. A szemei nagyon halványak voltak, és elég ijesztően villogtak. Mintha valamit beakarna bizonyítani. Például hogy az övé vagyok.
-Itt vagyok-jelentette ki, majd egy nedves csókot nyomott a nyakamra. Nem tudja, nem is sejti, mennyire kikészít ezzel a viselkedésével. Elkezdte birizgálni a fürdőköpeny övét.
-Rendben. Csak szólni akartam, hogy este lesz az utolsó koncert és két óra múlva indulunk. A lányok is jönnek velünk-miközben beszélt, Louis elszántan kiakarta kötni a köpeny madzagját. Elhesegettem a kezét, amikor közel járt hozzá. Bár tudtam, hogy más előtt nem venné le rólam, mivel alatta nincsen semmi, jobb vigyázni.
-Lányok?-hökkent meg Lou.
-Emi, Bianka és Jenni. Lányok-bólintott M - .... - és sietősen távozott. Becsuktam az ajtót és kicsit dühösen néztem Rá.
-Hallod, mi lenne ha nem akarnál mindenki előtt birtoklási rohamot kapni?-duzzogtam. Összefontam magam előtt a karjaimat, és leültem a székre ami egy asztalka mellé volt állítva. Azért a szenvedő "most mégis mit csináljak" fejért, egy életen keresztül durcáznék. Egyszerűen oldotta meg vegkifejlettben. Leült elém, a térdemre hajtotta a fejét és mosolyogva nézett fel rám. Nem sokáig bírtam a cuki kutya nézését, megsimogattam a haját, mire felnevetett.
-Nem bírsz valami sokáig haragudni rám, igaz?-nevetgélt.
-Haha. Na, öltözzünk-utasítottam.
Louis
Láttam Jennin, mennyire odavan a koncertért. Körülbelül annyira mint én. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy utána használhatatlan leszek. Pedig igazán szívesen tölteném az egész estémet, egyedül Jennel, de ez most nem megoldható. A bőröndjénél kutatott. Felesleges kipakolnia, holnapután haza megyünk.Beleharaptam a számba. Nem azért, mert milyen szexi - bár az, de nem dicsérem magam - hanem mert Jenni előttem kezdett vetkőzni-öltözni. Nem akartam megijeszteni, vagy inkább magamat beállítani perverznek azzal, hogy felnyögök ennyitől. Pedig az előző fél órában elég jól bizonyítottam. De ez most mindegy is. Én is felöltöztem, és úgy döntöttünk, átmegyünk a többiekhez. Közben Jen elmesélte nekem miért is jött ki hozzám. Ujjainkat összekulcsoltuk és úgy kezdtük a sétát a többiekhez.
-Mikor körülbelül 6 éves voltam, volt egy cserediákunk. Német volt, és voltunk náluk egyszer kint. Mivel ti idejöttetek, én pedig régen láttam őt is, két napot nála töltöttem, és 2 napot veled töltök.
-Berlinben? Berlini?
-Nem. Egy kis városból jött, és aki azt ki tudja mondani csak német lehet.Bianka jött velem, hiszen Ő olyan távoli családtag lett számunkra. Így lehetséges hogy velem jött.
-És gondolom Niall szobájában alszik, annak ellenére, hogy éjszakákat zokog végig Liamnek-vontam le a következtetést, miközben bekopogtam Zayn szobájába. A mocskok tudták, mi vár rám, azért nem akartak programot velem! És nem mondták el nekem... Emi nyitott ajtót, egy csinos szoknyában és pólóban.
-Gyertek be!-lépett arrébb és Jennivel körülbelül két másodpercre összenéztek. Ez a két másodperc pedig annyit ért, mintha 4 órát beszéltek volna. Néha szeretnék nő lenni. Egymás nyakába ugrottak és gondolom örültek maguknak. Én lazán bementem és ledobtam magam Zayn mellé.
-Csajok?
-Pattognak-vontam vállat és figyelmemet a meccsre szegeztem a tvben. A két lány a fürdőben (?) beszélgetett.
-Könnyítettél magadon?-vigyorgott rém hirtelen Zayn.
-Mi?-néztem ré zavartan.
-Tudod! Könnyítettetek magatokon, hogy átfogalmazzam. Vékonyak a falak-vetett rám egy sokat sejtető pillantást, mire éreztem ahogy felszökik a fejembe a vér.
-Ömm. Izé.. Mi nem.... Szóval minket... megzavartak-habogtam.
-Várjunk.... Ha titeket megzavartak és nem csináltátok, akkor.... LOUIS!-szörnyedt el.
-Nem csináltunk semmit!-hangsúlyoztam.
-Hát, Jenni elég hangos volt, ahhoz képest hogy semmit nem csináltatok.
-Jó, leszállhatsz rólunk-védtem magam a kezeimmel, mikor kopogtak.
*~*~
A koncert helyszínén voltunk. Jenni Binakával és Emivel elmentek enni, amíg mi bemelegítjük a hangszálainkat. Mire végeztünk az öltözéssel és már csak 10 perc volt a kezdésig, megérkeztek. Jenni megjutalmazott egy csókkal. Magamnál tartottam, szilárd eltökéltséggel, hogy ha kell felrángatom a színpadra is. Elővette a telefonját, amit nem teljesen értettem. Elkezdett egy SMS-t írni. Már majdnem beszóltam neki, amikor megrezzent a telefonom. Levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra. Elővettem a farzsebemből a szerkentyűt és megnéztem. Valóban várt rám egy üzenet. Megnyitottam.
"Tartsd benne a füledben azt a szart"
Nem értettem, és mikor kérdőre akartam vonni, elráncigáltak mellőle.
Jenni
Kitaláltam valamit. Abban a cuccban ami hangtompító, vagy mi a kínom, ami miatt nem hallod magad, vagy épp ezaz hogy hallod,meg ilyenekre szolgáló cuccban van egy kis hangszóró, amibe M mond néha instrukciókat, ha a fiúk elbaszak valamit. Nos, ehhez van egy pult, amivel lehet irányítani, kinek a "fülesébe" menjen a hang. Levezettek minket a színpad egyik oldalán lévő hangcuccokhoz, ahol leültettek minket két székre, és tök jó kilátás nyílt a fiúkra. Felvázoltam Eminek a tervet, aki csak bólintott. Ekkor jöttek be a fiúk és énekeltek valamit. Emi biztos tudja. Felálltam és M vállára tettem a kezem. Közel hajoltam a füléhez és belesuttogtam.
-Kölcsönadod azt a kis szerkentyűt?-megmarkoltam a mikrofon alatti részt, és M szeme kikerekedett. Tisztában van vele, hogyha Jennifer Summers akar valamit, megszerzi. Illetve azzal is tisztában van, hogy Louis kiheréli ha hozzám nyúl. A fiúk, a lapra felírt időbeosztás szerint most "beszélgetnek a rajongókkal". Ami annyit tesz mintha az ember egy visító majomhoz beszélne. "Hogy vagytok? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ" " Jól érzitek magatokat? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ" Eldadogott egy "csak gyorsant" és eltűnt. Először Eminek adtam oda, aki a lehető legközelebb rakta a szájához a mikrofont. Lenyomta a gombot ami bekapcsolta Zayn fülesét. Zayn abban a pillanatban lemerevedett az emelvény kellős közepén. Emi, gondolom elismételte amit mondott, mire Ő felénk nézett és elmosolyodott amikor mindketten integettünk neki. Ránk kacsintott, majd közölte a közönséggel, hogy elloptuk az irányítást. Kedves. Elvettem Emitől és lenyomtam a megfelelő gombot.
-Ha mégegyszer így összeveszünk, nem megyek el, hanem addig veszekszek veled amíg valamelyikünk feladja. Soha többet nem akarok nélküled lenni ! Szeretlek Tomlinson!-Ő nem fagyott le mint Zayn, hanem mosolyogva hallgatta. Hirtelen megpördült, felénk nézett, a mikrofont belenyomta Harry kezébe és szívet formált a kezével, mire a nézőtér felől, ha lehetett, még nagyobb sikítás tört fel. Én is viszonoztam a jelet, majd visszaadtuk a kormányt M-nek. Ezután M megdícsérte az ötletünket. Azt mondta, gyakrabban csinálhatnánk ilyet, a rajongók szeretik a különlegesen romantikus dolgokat a fiúk felől. Attól olyan mintha nem csak perverzek lennének. Pedig ők perverzek. Nem értem ezt hogy tudnák egyáltalán eltitkolni? Nem gondoltam volna, hogy egyszer élvezni fogok egy 1D koncertet. De Emi sose volt az a begyepesedett rajongó. Oké, azt nem nézte jó szemmel ha fikázom őket előtte, de ha kultúrált poént hozok össze, azon tényleg szokott nevetni. Ezt a koncertet pedig végig ordibáltuk és végig nevettük. Volt egy mélypont, amikor Emi egyszerűen leült az egyik székre és elkezdett zokogni. De olyan keservesen, hogy azt hittem a fiúk is hallják. Zayn lepillantott ránk, é eléggé megrémült mikor Emit látta sírni. Ha tudott volna, biztosan lejön, és megvigasztalja, de így csak én maradtam neki. Nem értettem mi baja volt, csak sírt, sírt és nem akaródzott neki abbahagyni. Mikor abbamaradt a sírógörcs, elmagyarázta, hogy ez olyan mint teszem azt, a The Wantednál amikor meghallod élőben a Glad You Came-et. Akkor jöttem rá hogy What Makes You Beautifult énekeltek.
A másik katasztrófa.Tönkre ment a hallásom. Ez a sikítozás borzalmas. Körülbelül 2, 2 és fél óra múlva, a dedikáláson voltak a fiúk, mi meg olyan fáradtak voltunk, hogy szó szerint mindenen elkezdtünk röhögni. Mire beültünk a kocsiba, Zayn és Louis kicsit aggódtak értünk. Bianka nem jött el, találkozik valakivel. Szerintem csak nem akarta látni Niall-t szerelmes számokat énekelni, de ezt nem osztottam meg vele. Mire a hotelbe értünk Emit szó szerint Zayn vitte fel a karjaiban. Aranyosak voltak. Emi bele kapaszkodott Zayn nyakába, ő pedig a hátát és a térdhajlatát fogva tartotta a levegőben. A fejét a mellkasára döntötte és nagy valószínűséggel elaludt. Én még a saját lábamon vánszorogtam fel, de a szobában már csak anni erőm volt, hogy levetkőzzek, felvegyem a pizsamámat és bedőljek az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése