SZERETEM!

Hali. Pár infó: késik a húsvéti rész mert nem volt időnk. Ez, mivel hiányoltátok Adam és Nathan love storyt vagy mit olyan lesz.  Aztán... megírtuk a blog uccsó részét. Nem most lesz vége csak megírtuk :) Nagyon köszönjük az előző részhez érkezett kommentelőt és az egy feliratkozót. :D Imádunk titeket. <3 Öljetek meg a hatásvadász zenéért de hallgassátok meg :D

48.rész

SZERETEM!

Szeptember 7.

 Louis

"A FRANCBA!  A két, örvénylő minitengerbe nem tudok hazudni.
-Ez most „igenis rohadt sok bajom van, értsd meg és segíts nekem” vagy „dühös vagyok rád, a világra és egyébként is hagyjatok békén” vagy „tényleg semmi bajod” semmi?-dörgölte hozzá orrát az arcomhoz. Elmosolyodtam a kedves gesztuson.
-Meglepően sokat tudsz a semmi jelentéséről. De ez inkább „a nővérem szerelmes egy fiúba aki belé nem” semmi volt.
-Niall?
-Honnan…?
-Nem vagyok hülye! Látom, ahogy egymásra néznek. Tegnap Niall nem tudta levenni róla a szemét. Mellesleg nekem jobban tetszett rajtad az a ruha, de Bianka is kitünően festett benne. A lényeg az, hogy nem csak Bianka szerelmes, hanem Niall is. Csak egy idióta.
-Köszönöm Louis.
-Semmi. Na, készülődj! Elmegyünk sétálni!- adta ki az utasítást és elment valahova."
Bementem Harry szobájába. Teljesen kidőlt. Az éjjeliszekrényén hevert pár fénykép. Sóhajtva felvettem őket. Szóval a mai estét is átsírta. Mind az 5 képen Ő volt és Axi. Tényleg nagyon szomorú, de nem mondja el miért. Szétesik az élete, de nem hajlandó elmondani nekem. Csak annyit dadog mindig hogy meghalt, de fogalmam sincs kiről beszél. Végig hívogattam az egész családját, de nekik se mondott semmit, sőt egy ideje nem is beszélt velük. Axiról tudom hogy nem halt meg, hiszen Jenni néha beszél vele. Aggódom érte, ha így folytatja, ki tudja mi lesz. Talán megkérhetném Jennit hogy beszéljen vele. Jóban vannak, ezt le sem tagadhatnák. Ki tudja, lehet hogy egy nőnek könnyebben kiontja a szívét. Vagy ki tudja. Sóhajtva tettem vissza az asztalkára a képeket.
-Louis!-hallottam az ajtóból. Megfordultam és Jenni állt benne. Felöltözve várt rám. Feljebb húztam a takarót a barátomon, és mikor kiegyenesedtem, Jenni mellettem állt.
-Még mindig ki van?-kérdezte, miközben göndör barátunkat nézte.
-Nagyon-suttogtam és a kezéért nyúltam. Összekulcsoltam ujjait az enyémekkel. Lehajolt és szabad kezével kisodorta Harry arcából a haját és egy puszit nyomott a homlokára. Suttogott neki valamit, és újra felegyenesedett. Megigézve néztem a meghitt jelenetet. Az egésznek anya-fia hangulata volt. Jenni rettenetesen jó anya lesz.
-Megyünk?-nézett rám. Szórakozottan bólintottam, mivel pont most zökkentett ki a merengésemből. Kimentünk a kocsimhoz. Kinyitottam neki az ajtót, és én is beültem.
-Nem tudom hova akarsz vinni, de megköszönném ha előbb haza vinnél-szólalt meg, mikor a kapuhoz értünk.
-Akkor először hozzád, aztán a... - elharaptam a mondatot - az meglepetés.
Körülbelül 2 perce ültünk a kocsiban, amikor Jenni telefonja megszólalt. Elővette és amíg megnézte kinek a neve áll a képernyőn, dúdolta a csengőhangját. Végül hosszas hezitálás után felvette.csengőhang :)
-Szia Josh!-a név hallatára akaratlanul is Jennire néztem. Bocsánatkérően nézett rám, mire idegesen visszanéztem az útra. Sosem fogom megérteni hogy képes barátkozni AZZAL. Vajon emlékszik még mit tett? Nem volt elég a felidézésem, ami miatt azóta is mardos a lelkiismeretem. Fájdalmat okoztam neki, és ezt talán sose fogom megbocsátani magamnak. Már csak nagyon halványan látszódnak a nyomai, de így is felmegy bennem a pumpa ha ránézek.
-Nem... Louis kocsijában... Sétálni-felnevetett-Persze! Nem, nem tudom. Lou nem szokott nekem ilyeneket elmondani... Ha megengedi... Josh, kérlek!-kicsit dühösnek tűnt- Nem, Ő a barátom! Fontosabb nálad!-kiabált, és akaratlanul is mosolyogtam. Jenni az én barátnőm, Josh meg mehet a fenébe-És ha igen? Mi közöd hozzá?...  Biztosítalak róla, hogy nem az... Josh, nem veled fogom megbeszélni... Nem, ez nem jelent igent. Azt jelenti, hogyha történt is volna valami, nem mondanám el neked!...Vajon miért? Hűtsd le magad! És tudod mit? Nem megyek!.... Igen, miatta. És magam miatt. Szia-mondta hűvösen, és lecsapta a telefont.
-Mit akart?-kezdtem rögtön.
-Elakart hívni suli után hozzájuk tanulni...-azonnal közbevágtam.
-Elmentél volna?
-Zack, Kate és Emi is ott lett volna. Utána ideges volt, mert azt mondtam megkérdezem tőled. Hogy téged zavarna-e?
-Zavarna-bólintottam higgadtnak.
-Erre megvádolt hogy mindig azt lesem te mit akarsz. Erre tiltakoztam hogy te vagy a barátom, esetleg figyelembe veszlek. Erre rögtön mondta a magáét arról, hogy talán később felhív, mert biztosan el vagyok ragadtatva az esténktől-nem bírtam magammal, és elkezdtem röhögni. Mekkora képtelenségeket hord össze. Mellesleg majdnem igaza lenne, ha engedtem volna Jenninek. De nem engedtem, így nincs miről mesélni.
-Tagadtam, erre azt mondta biztosan impotenciás vagy. Amit persze letagadtam mivel. Szóval-dadogni kezdett, amitől iszonyatosan aranyossá vált az akcentusa-te... tegnap. Izé, meg máskor is-egy pillanatra ránéztem, és láttam ahogy kipirult. Rásimítottam a kezem a combjára, mire zavartan felnevetett-szóval éreztem már hog nem vagy az-nagy nehezen kinyögte, én pedig már vagy 1 perce, mióta ki akarja mondani vigyorogtam. Édes, ahogy mindig irányít mindenben, de amint ilyen dolgokról esik szó, elveszti a magabiztosságát.
-Szóval ebből megint azt vonta le hogy csináltunk valamit. A végén lemondtam az egészet erre megkérdezte hogy miattad, mire rávágtam hogy miattad és végeztem vele-büszke voltam Rá. Megvédte a becsületünket. Becsületét. Becsületem. Szóval ja. Megérkeztünk a házukhoz. Leparkoltam a kocsifelhajtóra, és bementünk a házba. Jenni bekukkantot a nappaliba, és vigyorogva fordult vissza felém.
-Azt hiszem Emi terve sikerült tegnap-mondta és bement a konyhába. Én is bekukkantottam a nappaliba. Emi és Zayn a földön aludtak, egy takaróval magukon, szorosan egymás mellett. Bementem Jennihez a konyhába. A bárszekrényben kotorászott, míg meg nem találta amit keres. Kiöntötte egy pohárkába. Mielőtt lehúzta volna, elvettem és megszagoltam. Már attól berúgtam.
-Mi ez?-kérdeztem, mire Jenni legurította. Fújt egyet majd kihúzta magát és visszarakta a helyére.
-Ez, drágám, házi ágyas pálinka. Az egyik legerősebb pia a világon, és mellesleg minden 3. magyar házban főzik. És a másnaposság ellen nincs jobb. Illetve minden más ellen se nagyon.
-Miket isztok ti?-hűltem el. Jó, tartottam egy kis kutatást a neten a magyarok után. Ami kiderült: sokat esznek és sokat isznak. Nagyon sok mindent találtak fel. Legalábbis ők ezt tartják. Sok Olimpiai bajnokuk volt. Egy ilyen kis országhoz képest elég jól tolják a világban. Jen othagyott a gondolataimmal, amíg felment átöltözni.
-Louis!-szólt mögülem egy női hang. Megfordultam és Susan állt velem szemben.
-Jó reggelt Susan!-köszöntem.
-Bejönnél velem a konyhába egy pillanatra?-kérdezte, mire óvatosan követtem. Leült a bárpulthoz, így mellé ültem.
-Rendben. Nem fogok kertelni. Nekem a hátam közepére se hiányzik ez a beszélgetés Veled, Louis-hangsúlyozta ki a Veled szót- de Isaac fontosnak tartotta hogy én beszéljek veled, ő pedig majd Jennivel.
-Igen?-nyeltem egyet. Nem értem mi ez az egész. Remélem nem valami ősi szertartást akarnak csinálni velünk, amivel összemossák a vérünket, és örökké eggyé válunk. Úristen!Gondolkozz Louis! Ne legyél idióta! Most ne!
-Isaac imádja a lányait, és büszke rájuk. Norára a külföldi állása miatt, Biankára a sokszínűsége miatt, Jennire a magabiztossága, és a talpraesettsége miatt-nem akartam megemlíteni hogy Olív kimaradt. Majd megkérdezem Jentől, mi az oka ennek.
-Nos, bár megígértem hogy nem kertelek, sikerült. Isaac kérésének eleget téve, megkérdezem. Lefeküdtél a lányommal?-a kérdés hideg csendet hagyott a szobában. Lepörgettem magam előtt az összes alkalmat amikor vészesen közel voltunk ahhoz hogy megtegyük. Éreztem ahogy vér szökik a fejembe.
-Nem-szűrtem a fogaim között. Susan fújtatott.
-Louis, nem kell hazudnod! Látom mennyire szereted Őt. A szerelem nem figyel sokat az "egy évig semmi szabályra".
-Nem... Mrs. Summers-sose hívtam így Susan-t, de most ezt kívánta a helyzet- esküszöm, hogy nem-néztem bele a szemébe. Nagyon hasonlított Jenni kék szemeihez. Azokhoz a szemekhez, amikbe beleszerettem - Ha a szerelem nem is, de én figyelek arra a szabályra.
-Rendben. Hiszek neked. Sajnálom hogy ilyen helyzetbe hoztalak! - eresztett rám egy halvány mosolyt, majd eltűnt valamerre. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Miért minket büntetnek a kínos beszélgetésekkel? Emi és Zayn a NAPPALIBAN alszanak, teljesen összesimulva, látszólag elég kevés ruha társaságában, mégis minket kérdezgetnek. Bár, ez érthető is, hiszen Eminek a saját szüleivel is meggyűlik a gondja, nem hogy Jenéivel. saac a lányának a féltésével pedig már az agyamra megy. Miért nem tudja felfogni hogy Jenninek Én többet jelentek már, mint Ő? Na jó, talán túloztam. De igenis sokat jelentek neki, és ez a mi kapcsolatunk, úgy csináljuk ahogy akarjuk! Senkinek semmi köze a kettőnk dolgához! Felidegesítettem magamat, mint látható a fenti sorokból. Isaac éppen lejött a lépcsőn. Kiálltam az előszobába és villámló tekintettel néztem a 2 méteres férfira, aki valószínűleg egy mozdulattal csontomat törné. De nem érdekelt.
-Mit szeretnél?-mosolygott le rám a lépcsőről.
-Azt, hogy szálljon le rólam és Jenniről!-jelentettem ki, mire meghökkent.
-Louis, sosem elleneztem ami köztetek van.
-Nem tudja elfogadni hogy a lánya szeret engem? Mi baja van velem?-kiáltottam magamból kikelve. Isaac szemei sötétebb árnyalatot vettek fel.
-Az a bajom, hogy félek, csak kiakarod használni. Nem nézem végig ahogy tönkreteszed. Ha kiérdemelted a tiszteletemet, megkapod. De amíg csak azt látom összefekszel Vele, nem tűröm meg, hogy játszam el, hogy semmi bajom nincsen veled!-morgott felém, de nekem már mindegy volt. Magamra se ismertem volna.
-Jenni szeret engem! Lehet hogy jobban szeret engem mint magát! Nem csodálom hogy Olív elmenekült magától! - innen nem tudtam folytatni. Egy jobb egyenessel a földre küldött. Egy ürésétől megeredt az orrom vére. Feltápászkodtam a földről és a kezemmel letöröltem az arcomon csordogáló vért. Most bal oldalról jött egy ütés, minek okán újra a földön kötöttem ki. Esés közben beleharaptam belülről a számba, így a fémes ízt már a számban is éreztem.
-Apu!-hallottam haloványan Jenni hangját.
-Tűnj el innen!-fekete foltok jelentek meg előttem. Erősen koncentráltam hogy eszméletemnél maradjak. Hallottam ahogy Jenni kiabál, ahogy Susan is. Végül valaki letérdelt mellém.
-Louis, hallasz?-hallottam Susan hangját. Gyengén bólintottam.
-Oké. Képes vagy felállni?-a falnak támaszkodva feltoltam magam és neki támaszkodva vártam Susan következő utasítását. Elém tartotta... 2... vagy 4 ujját.
-Mennyit mutatok?-kérdezte aggodalmasan. Rá fókuszáltam 2 ujj erősebb kontúrját láttam.
-Kettő-nyögtem. Megkönnyebbült sóhajt hallottam, majd betámogatott a fürdőbe. Leültetett a WC fedelére, és a kezembe adott egy zsebkendőt, amit rögtön az orromhoz raktam.
-Ez most kicsit fájni fog-mondta, majd egy vatta darabot helyezett az elég apró sebre amit az ütések okoztak az arcomon. Isaac iszonyatos erejéhez foghatót nem nagyon tapasztaltam még. Dühös volt, én még rátettem pár lapáttal. Jenni szerint testépítő volt. Ennek köze lehet az erejéhez.
-Kész is vagyunk-mondta 5 perc múlva. Kitisztult az arca és láttam mennyire sajnálja az egészet.
-Köszönöm-motyogtam. Kivágódott az ajtó és Jenni kétségbeesetten rohant hozzám és olyan hirtelen csapódott nekem, hogy belehuppant az ölembe. Belefúrta fejét a vállamba és oda motyogott. Susan mosolyogva ott hagyott minket. Már várom a pillanatot amikor azt mondja "fiatalság bolondság". Amint becsukódott az ajtó, Jenni belenézett a szemembe. A kék mélységbe nézve elfelejtettem a fejemben a zsongást, a számban a fájdalmat és a még mindig vérző orromat. Elnyeltek a szemei és nem tudtam szabadulni. Igen, kétség sem férhet hozzá, szerelmes vagyok. Olyan sokszor megállapítottam már magamban, de még mindig nem vagyok képes hozzászokni ehhez az egészhez. Voltam már szerelmes. Egyszer. Így nekem annyira más ez az egész. Az első barátnőm, nem vonzott ennyire. Jenni szinte gravitációs erőt fejt ki rám. Elmélkedésem közben vettem észre, hogy már mást néz, így valószínűleg csak bámultam rá, mint egy elmebajos.
-Annyira sajnálom Louis! Nem tudom mi ütött apába-szabadkozott, miközben kivette a zsebkendőt a kezemből és ő tartotta. A derekára kulcsoltam a karomat.
-Az én hibám. Elszóltam magam. Nem kellett volna - védtem az apjáról alkotott képépt.
-Mit mondtál?-kiváncsiskodott.
-Azt hogy nem csodálom hogy Olív elmenekült előle-suttogtam, mire Jenni elszörnyedt.
-Louis... -suttogta, és kiakart mászni az ölemből. Megragadtam a derekát és nem hagytam hogy elmenjen.
-Mondjátok már el nekem, miért hidegül el mindenki Olív nevére?-kérdeztem, mire megadóan omlott vissza az ölembe. Nem egoságból, de valószínűleg nem is nagyon tudott volna ott hagyni engem, egyedül.
-Azért, mert amit mondtál, az igaz!-ledöbbentem arra amit mondott. Elszörnyedtem magamon, átgondolva a másik értelmezéssel. Akkor csak üres szavak voltak, nem sejtettem hogy igazszágot takarnak.
-Sajnálom-motyogtam.
-Régen volt. Olív megunta a családunkat. Vágyott arra, hogy Marcussal legyen, hogy együtt legyenek. Apa nem akarta elengedni. A mi családunk... kirakat család. Mindenki tökéltesnek lát minket, mert annak mutatjuk magunkat. De belülről felbomlunk. Anya és apa folyton szekállják Biankát, hogy kezdjen magával valamit. Olívot mindig baszogatták, hogy miért van Marcussal, miért nem házasodnak össze. Amikor ez megtörtén, Nora eljött Japánból, de anyáék nem mentek el Magyarországról. Olív soha nem bocsájtott meg magának és anyáéknak ezekért a hibákért. Norát mindig Istenítették, és nekünk iszonyatosan elegünk volt ebből. Szeretjük őt, de anyáék folytonos imádata felé, apuék felé terelte az utálat ujjabb sugarát. És anyáék folyton titkolnak valamit az életükről, a múltjukról. Apa elektrikusnak tanult, aztán kulcsokat kezdett másolni és építkezési gépeket bérbe adni. Aztán hirtelen reklám szakma beli lett. Mind a négyen kutattunk anyáék múltjáról, de a legrégebbi ami találtunk és igazi, az anyakönyv és az általános illetve középiskolás tablók. Semmi mást nem tudtunk róluk kideríteni, és a történetek amiket mesélnek, mindig az iskolában játszódtak, vagy csak pár ügyes-bajos dolog volt. A családunk egy hazugság. És Ők ennek a hazugságnak az utolsó részét akarják védeni. Engem. Tőled. És mindent megfognak tenni, legalábbis apu, mert anyu szeret téged. De apa mindent megfog tenni hogy ne melegedhessünk össze.
-Szerintem ezzel elkésett-suttogtam, mire mosolyogva bólintott. Láttam rajta mennyire nehéz neki ez az egész. A család problémáiról beszélni, rettenetesen nehéz. Valamivel meg kellett nyugtatnom. Hirtelen ötlettől vezérelve feljebb húztam magamhoz és a füléhez hajoltam.
-Megígérem neked, hogyha nekünk családunk lesz, sose hagyom, hogy ez történjen!-éreztem ahogy megmerevedett az ölemben. Nem számított arra, hogy ezt mondjam. Őszintén szólva, szerintem egyikünk se gondolta még át azt, mi lesz a jövőben. Nem gondoltunk a történet folytatására. Mi egy béna tini regényben maradtunk, aminek ott van vége, hogy a két emberke összejön. Csak ez nem egy regény. Ez az élet, és fontos lenne ha belegondolnánk, mit kezdünk majd egymással évek multával. Elmúlik-e a nagy szerelem, vagy megmarad? Hirtelen ellazult. Feltételezem benne is végig futott az egész elmélet a jövőről. Kezd az egész egy hosszútávú kapcsolatnak kinézni.
-Én pedig megígérem neked, ha családunk lesz, sose engedlek el magam  mellől!-hangjában boldogság bújkált. Ezzel a két mondattal kiraktuk az alapját egy életen át tartó kapcsolatnak. Egy gyenge puszit nyomtam az arcára. Majd még egyet. Egyre közelebb kerültem a szájához. De Jenni nem volt valami türelmes. Egy kicsit felém fordította a fejét, így beleütköztem ajkaiba. Mohón kapott utánam. Beletúrt a hajamba. Már elállt az orrom vérzése, de hirtelen újre megindult. Éreztem ahogy lecsorog a számon. Amint odaért, Jen nem vette rögtön észre, csak amikor feltételezem a szájába került. Elhúzódott tőlem.
-Pfuj. Miért nem szóltál?-törölte meg a száját, és visszatette a zsepit az orromhoz.
-Nem azért, de nyeltél le már mást is tőlem-mondtam teljes lazasággal. Tényleg semmi hátsó szándék nem volt a mondatomban, de ahogy megállt a mozdulataiban, éreztem hogy ő másra gondolt.
-Louis!-csapta meg gyengéden a mellkasomat.
-Perverz vagy!-tiltakoztam rögtön-Én a nyálamra gondoltam. ami ugyebár a szádba kerül. Te meg félreérted. Mondhatom szépen állunk!-hápogtam. Előbújt egy kérsés, ami felett elsiklottam.
-Jenni, bántott téged?-kérdeztem komolyra váltva a hangsúlyt. Megdöbbenve nézett Rám, majd lesütötte a szemét. Megböktem arcát az orrommal. Tudtam hogy ez mindig megmosolyogtatja. Most sem volt másként. Felcsúsztatta kezét az arcom másik oldalára és magánál tartott. Nagyot sóhajtva válaszolt.
-Kétszer-suttogta- Egy pofont kaptam 7 évésen, és 13 évesen is. De mindkettőt megérdemeltem.
Azt hittem ott robbanok fel egy ültő helyemben. Az a vadállat kezet emelt a legnagyobb ajándékra ami létezik! Egy gyerekre! Bevillant a kép a kis Jenniről akit ver az apja. Szorosabban húztam magamhoz.
-Louis, kérlek ne csináld!-simogatta meg a fejemet - Régen volt.
Nem figyeltem rá. És még elhiszi hogy megérdemelte! Ezt senki nem érdemli meg, bármit is tett. Felkelt az ölemből, és felhúzott magával.
-Na, vigyél el oda, ahova vinni akartál!-mosolygott és kivonszolt a házból. Úgy tűnt mindenki elment. A nappaliból halk beszélgetés szűrődött ki, mint felimertem Emi és Zayn volt bent. Útnak indultunk.

*~*~

Elméletileg csak 5 percet késtünk. A taxi állomás mellett álldogálltunk. Jenni nyaggatott, hogy mondjam el neki kit akarok neki bemutatni, de folyton leintettem, vagy még hatásosabb dolgot vetettem be ellene. Megcsókoltam. Éppen utóbbi elhallgattatási módszert alkalmaztam, amikor az otthonról ismerős hang törte meg a várakozást.
-Louis!-megfordultam és a két egyik legfontosabb ember állt velem szemben.
-Lottie! Fizzy!-öleltem magamhoz a régen látott húgaimat. Sokáig szorítottam őket magamhoz. Nagyon hiányoznak. Hihetetlen mennyire tudnak egyes személyek hiányozni az életünkből. Végül elengedtem őket és Jennihez fordultam, aki kicsit megrökönyödve nézte a két mellettem álló lányt.
-Jenni, ők a húgaim. Legalábbis az egyik részük. Lottie és Fizzy-mutattam rájuk- Ő pedig a barátnőm Jennifer. Imádja ha így hívják!-tettem hozzá, mire Jen felocsúdott.
-Nem, nem szeretem. Hülye gyerek!-morogta felém, majd a lányokra mosolygott - Csak Jenni.
-Valahogy sejtettük. Louis sosem hívott téged Jennifernek-mondta Lottie. Láttam Jennin hogy nagyon erőlködik a neveikkel. Borzalmas névmemóriája van.
-Ohh, szóval meséltél Rólam?-vigyorgott felém. Éppen saját védelmembe keltem volna, mikor Fizzy közbe vágott.
-Csak Rólad mesélt. Valójában, nem nagyon lehetett Vele Rajtad kívül bármiről is beszélni.
-Szégyenbe hoztok még, vagy indulunk?-sóhajtottam, mire a 3 (!) lány összemosolgott. Hamar megtalálták a közös hangot. Beültünk az én kocsimba. Jen kért egy percet, és elvonult pár méterre a kocsitól. Szememmel követtem, amíg egy ház be ne, takarta.
-Nagyon aranyos lány-mondta Fizzy hátulról.
-Szerintem is-mosolyogtam.
-És nem utolsó sorban elcsavarta a fejedet-kuncogott Lottie.
-Tudom-sóhajtottam. Jenni visszatért és miután beült a kocsiba, nyomott egy puszit az arcomra.
-Bocsánat, csak a fejfájás. Be vettem a gyógyszeremet-mondta majd bekötötte magát. Mielőtt beindítottam volna a kocsit, még ránéztem Jennire. Hazudott. Minek ment volna el vagy 5 métert, hogyha csak fájdalom csillapítót vett be? Egy plázában álltam meg. Nekem konkrétan csak annyi volt a célom, hogy Jenni és a húgaim megszeressék egymást, ami szerintem sikerült. 18 éves létére elég jól szót értett a pár évvel fiatalabb húgaimmal. Fizzyvel valami énekesről (ha jól hallottam) beszéltek, Lottival pedig engem beszéltek ki. Úgy, hogy 2 lépéssel voltam mögöttük. Bár, inkább mellettük, mert Jenni kezét nem engedtem. Mikor már néhány szatyorral meg voltunk pakolva - jó érzékem van ahhoz, hogy megtaláljam mi hoz egy lányt ismerkedős hangulatba. Mi más mint a vásárlás? - leültünk egy kávézóba. Felvettem a rendelést, és elmentem a pulthoz lediktálni.

*közben az asztalnál*

Jenni jól érezte magát a két lánnyal. Hálás volt Louis-nak, hogy bemutatta nekik. Nagyon aranyos lányok, mindketten. Lekötelezte, hogy a lányok megbíztak benne. Lottie mesélt neki Martinról, akiről persze már Emitől hallott. Elbűvölő karizmájuk van. imádnivaló humoruk,pont mint a bátyjuknak. Ugyanolyan kék szemük van mint Louisnak. Hát... talán szebbek is. De persze azért mert nőből vannak. Alap hogy szebb. Most, hogy jobban megismerte őket, megértette Louis-t miért érinti olyan mélyen a család kérdés. A szülei elválltak. Ez mély törés volt neki. Jenninek mesélt a válásról, és  bár a lány nem mondta neki, tudta. Tudta hogy Louis magát hibáztatja. Amikor Louis elhagyta az asztalt, Lottie és Fizzy felé fordultak.
-Ugye tudod, hogy nagyon oda van érted?-kérdezte először Fizzy. A barna hajú fiú felé nézett. A pénztárcájában turkált, amiben egy fénykép ékeskedik Róluk.
-Azt tudom hogy kedvel-szerénykedett, mint mindig amikor valaki azt mondja Louis szereti őt.
-Ez több mint kedvelés. Kedvelni a szomszéd nénit szokták. Louis szeret téged-szólt közbe Lottie, bátyjához hasonlatos humorral.
-Én szeretem őt, az hogy ő mit érez, azt csak ő tudja-sütette le az asztalra a szemét. Hirtelen egy kávés csésze jelent meg előtte. Felnézett, és barátja lemosolygott rá. Lehajolt és megcsókolta a lányt. Abban a pillanatban eltünt minden, és csak ők ketten voltak. Louis mindennél jobban akarta érezni a lányt. Az hirtelen eltolta magától.
-Louis, a húgaid-figyelmeztette a nézőközösségre. Pedig mindketten megfogadták, fékezik magukat az utcán. Nem ment nekik.

Louis

Lehuppantam Jenni és Lottie közé, és jobb kezemet automatikusan Jen lábára tettem.
-Ha nem sikerült alaposan kibeszélni, visszamehetek valamiért-mutattam a pénztár felé. Szerencse hogy Jenni nem jött velem. A pénztárosnő majdnem a képembe nyomta a melleit, és feltűnően flörtölt velem. Nekem annyiban megérte nekem, hogy fél  font kedvezményt kaptam, mert "olyan cuki vagyok". 
-Lassan visszakell mennünk. Még ma haza akarunk érni-állt fel Lottie. Követtük a példáját. Mikor kiléptünk a boltíven, ami bejáratként szolgált, meghallottam a pénztárosnőt.
-Szia szépfiú!-már most mosolyogtam. Jenni megállt és megpördült. Szembe nézett a hidrogénszőke, műkörmös kiszolgálóval. Egy nemzetközi jelzést mutatott, a bizonyos égnek meredő középső ujjat.
-Jobb ha leszállsz a pasimról, különben leszedegetem a műkörmeidet és ledugom a torkodon-leengedte a kezét-Remélem értettük egymást!-majd sarkon fordult. Valahogy eltudtam képzelni Jenniről, hogy megteszi. Visszamentünk a taxi állomáshoz. Lottie és Fizzy jól kitárgyalták Jenni akcióját. Én pedig jó barátjoz méltóan elmeséltem a többi "megvédem ami az enyém" akciót. Elköszöntünk majd a két autó, két irányba ment. Én Jennit vittem haza, Lottie-ék pedig hazamentek.
Bementünk Jenniékhez. Az apja és Susan a kanapén ültek. Jenni intett hogy várjam meg őt. Bement. Kintről hallottam mit beszéltek. De nem értettem semmit mert magyar volt.(ezt Louis nem érti)
-Hol voltál?-kérdezte Isaac.
-Louis bemutatott a hugainak-válaszolta hűvösen.
-Nem engedem hogy találkozz azzal a fiúval többet-jelentette ki Isaac.
-MI?!-akadt ki Jen.
-Tönkreteszi a családot! Tönkretesz téged!-emelte meg a hangját.
-NEM!AZ EGYETLEN AKI TÖNKRETESZI AZ TE VAGY ÉS ANYA! AZ ÁLLANDÓ TITKOLÓZÁSOTOK! TÖNKRETETTÉTEK OLÍVOT, BIANKÁT, MOST ÉN JÖVÖK? SZERELMES VAGYOK LOUIS-BA! NEM BÍROD FELFOGNI?-nem tudok magyarul csak egy szót, és annak az összes ragozását. Feltudtam fogni mit mondott. Hiába mondjuk egymásnak hogy szeretlek, az akkor érezhető a legjobban ha jól elkapott a pillanat. És ez jó pillanat volt. Emi leszivárgott a lépcsőn és szép halkan lefordította nekem miről beszéltek. Gondolom fent is hallotta. Jenni szembe száll az apjával. Hirtelen egy nagy csattanást hallottam.
-Ne beszélj szemtelenül lányom!-fordította nekem Emi. Susan halk sikolyát is hallottam, de ami legjobban megütközött, az Jenni sírása volt. Az ajtó felé közeledett. Kitépte a helyéről és könnyes szemekkel  bejárati ajtóhoz indult.
-Elmegyünk!-adta ki a parancsot. Megindultam, hogy szembe szálljak Isaac-kel, de Emi megállított.
-Louis-suttogta. Megölelt, ezzel megállítva engem-Szüksége van rád. Menj vele! Vidd el hozzátok. Majd holnap reggel viszek neki valami ruhát-suttogta majd elengedett. Vetettem rá egy hálás pillantást, majd a barátnőm után indultam, aki már a kocsiban ült. Halkan töltöttük el az utat. Beérve a házba, boldogan vettem észre, hogy Harry otthon van. Az kevésbé volt boldogító, hogy a fél bárszekrény üresen(!) állt a pulton. Feltámogattam Jennit a lépcsőn. Először őt kell elintéznem. Leültettem az ágyra.

 

ne olvassatok túl gyorsan,, úgy jön ki jól, vagy csak a refrént ismételgessétek, úgy még érzelmesebb :)

-Megütött-szólalt meg először.
-Tudom-bólintottam és helyet foglaltam mellette. Nagyot sóhajtva fordult felém.
-Csókolj meg!-kérte. Megtettem neki. Magával rántott az ágyra. Megint csak én volt felül.
-Vedd le a pólóm!-kért újra. Újra elakar csábítani, mint tegnap? Teljesítettem akaratát és finoman lehúztam róla.
-Nézz a karomra!-suttogott. Lesiklottam a nevezett területre. Még mindig ott volt a helye a kirohanásomnak. Lehajoltam és egy nedves csókot nyomtam a sérült bőrre. Hajamnál fogva magához húzott.
-Látod? Ha apa szeretne, nem tenné ezt. Neked feldordul a gyomrod ha ránézel az általad okozta sérülésre. Apa pedig adta volna a következőt, ha nem megyek el. Te mellettem állsz. Mindig. Így tartozom neked. Azt akarom... azt akarom hogy tégy magadévá. Akkor amikor akarod. Mostantól, bármikor megkaphatsz, amikor csak akarsz!-jelentette ki. Felfogtam már, milyen sokat jelent neki ez az egész szeretkezéses dolog. Nagyot nyeltem.
-Nem Jen. Akkor csináljuk ha neked jó! Az egyetlen aki megajándékozza akkor a másikat, én leszek-suttogtam finom bőrébe, aminek enyhe virág illata elkábított. Mondhatja mindenki hogy régi módi vagyok! Az vagyok. Szerintem a fiú dolga a hódítás. A lány meg élvezze a törődést. Nem mondott semmit. Egyenletessé vált a légzése. Kibontottam magamat a szorításából és betakargattam. Lementem a konyhában részegedő Harry-hez. Leültem mellé. Elborult tekintettel bámult Rám.
-Zs....Zseniiii..... Jennnnni.... itt van?-dadogta. Sóhajtva elvettem tőle az üveget.
-Itt van.
-Megvolt a csaj, Lou cicaaa?-poénkodott.
-Nem, nem volt. Gyere, Lou cica felvisz!-mondtam kedvesen.
-Nem-nem. Lou cica meghallgatja Harry történetét-erre elengedtem és leültem mellé.
-Mondd!-kiváncsiskodtam.
-Az egész egy f...fiúval kezdődik. Aki nem tudja milyen a sze...szerelem. Aztán j.... jön egy lány. Egy messzi helyről. És megmutatja milyen a sz...szeretkezés. Amikor olyannal va...vagy akit szeretsz. Mert szereted. Minden porcikáddal érte epekedsz.Aztán... a lány hónapokkal később felhív hogy terhes. Te hozzászoksz a gondolathoz hogy apa leszel.  Megszereted. Elkezded tervezni a jövőtöket. Mi lesz a neve, milyen neveltetése lesz. Örülsz a kettőtök alkotta csodának. És akkor kapsz egy hívást egy kórházból. Maga az apuka?  Azt mondod igen. Erre közlik, hogy a barátnője elvetélt-elsírta magát -Feltudod fogni Louis? MEGHALT-ordította el magát.  A vállamra hajtotta a fejét. Sírt, keservesen és ismételgette ezt az egy szót: meghalt.