Húsvéti különkiadás

Megérkezett! Itt van! Az egyedülálló egyetlen húsvét után egy héttel érkező húsvéti különkiadás.(Wordbe 11 OLDAL ÉS EGY KICSI KB.6 ÓRA ALATT) Nézzétek el, nekem nem annyira tetszik, de volt pár vicces dolog az írás közben, amit megosztok veletek(miért írok ilyen fura stílusban?? :D) 1.Este fél kettő van. Ahát rohadtul kisérteties. Recsegnek a falak, valami dobok, és félek hogy valaki felfedez és leleplez. xD 2. az idézetes résznél (majd látni fogjátok) ugyebár nem fújok kívülről minden szerelmes idézete (sorry) ezért keresnem kellett. Így olvasgattam és volt egy ilyen részlet "Love cannot endure indifference." Első reakció? MILYEN CARROT? a szerelemnek mi köze a répákhoz? És egyáltalán miért education van od írva? Aztán átolvastam. Oké az első sz érdekes lett .... Nos, nem szaporítom a szót. Te jó ég most még esik is. Hallom ahogy a terasz feletti tetőn kopognak a cseppek :// NE MÁÁR! Nos, olvassatok! :D ~Emily (FÉLEEEEK!!)

Húsvéti különkiadás

Március 26.

Timi

-MEGYEK!-kiabáltam le az emeletről. Lefelé még rá ordítottam az öcsémre, hogy ne üvöltösse a zenét. Ne hogy már békén hagyjam! Anya hívott le a konyhába. Bementem, és anyu felém nyújtott egy borítékot. Elvettem, és anélkül hogy egy pillantást is vetettem volna rá, visszamentem a szobámba. Leheveredtem az ágyra, és megnéztem a feladót. Majdnem megállt a szívem, amikor megláttam.

Nathan Sykes

Abban a pillanatban feltéptem a borítékot. Egy levél volt benne és egy repülőjegy Los Angeles-be.LOS ANGELES?? Mielőtt elkezdtem volna őrjöngeni elolvastam a mellékelt levelet.

Hello drága J

 Milyen régóta is várjuk, hogy újra találkozhassunk? Úgy 8 hónapja. Nincs időm elmenni hozzád, mivel a reality show forgatásai folynak. Így most meghívlak hozzám, és ezzel együtt a fiúkhoz is, hiszen együtt lakunk. Nem húzom az idődet. Az időpontokat megtalálod a repülőjegyen. Ha nem akarsz velem, meg még 4 idiótával lakni, akkor kivehetek neked egy hotel szobát. Nem sokára találkozunk, de csak hogy tudd. Iszonyatosan hiányzol.

U.i.: Mindenki engem néz. Követnek mindenhova. Sajnálom, hogy nem tudtam semmi mást írni, de nem bírnak leszállni rólam. Húsvétkor együtt leszünk J 

Mit csinál ilyenkor egy lány? Felugrik, pattog az ágyon és megnézi a jegyet. És én mit csináltam? Pontosan ezt. Elméletileg 28-án indul a gép és 30-án, kora reggel odaér. Vissza pedig Április 8-án indul. Látni fogom! Igen, mondhatni, mi nem voltunk szerelmesek, amikor összejöttünk. Csak szimpatizáltunk egymással. Ennek köszönhető, hogy sosem mondtuk egymásnak, hogy szeretlek. Viszont én tényleg úgy érzem, hogy ez az egész, valaminek a kezdete. Beharangoztam a hírt. Nem tiltakoztak sokat. Na, jó. Hazudnék, ha nem. De tudták, hogy képes lennék elszökni otthonról. Így inkább megengedték.

Március 27.

Az elkövetkezendő napot pakolással töltöttem. Nem teljesen tudtam miket kéne vinnem. Hiszen mégis csak a barátom, akivel még sosem aludtam együtt. Se úgy, se máshogy. És ott lesznek a többiek, akiket nem ismerek. Körülbelül annyira ismerem őket, amennyi Jennitől hallottam, és abból megjegyeztem. Meg kamerák. Feltételezem azok is lesznek, hiszen Tom-ról és Kelsey-ről már láttam néhány képet, amin videózzák őket. Inkább szépen sorban vettem a pontokat.

1. Tisztálkodási szerek: viszonylag könnyű téma. Egy sampon, egy tusfürdő, sminkes cuccok, satöbbi.

2. Ruhák: PROBLÉMA! Milyen idő lesz? Vagy harminc időjárás jelentést megnéztem, elméletileg meleg van. De ha nincs? Került abba a bőröndbe minden: nyári ruha, rövid gatya, halászgatya, szoknya, ilyen póló, olyan póló.

3. Fehérnemű: BRUTÁLISAN HATALMASAN NAGY PROBLÉMA! Kicsit beparáztam. A szekrényem előtt állva elmélkedtem. Ha akar(unk) valamit csinálni (mivel ehhez két ember kell) akkor nem lehetek ezer éves bugyikban meg melltartókban. De ha Ő nem gondolt erre, és meglátja miket hoztam magammal, azt hiheti, akarok valamit. És egyáltalán… ÉN akarom, hogy történjen valami? És varázsütésre megszólalt a telefonom. Reménykedtem, hogy Nathan hív, eddig mindig tökéletes érzékkel rájött mikor vagyok rossz hangulatban, és mindig felvidított. De meglepetésemre Louis neve állt a kijelzőmön. Oké, ha Jenni hívna, az tök átlagos lenne. De Louis? Végül nagy csodálkozásomban felvettem.

-Hello!-szóltam bele félénken.

-Na mi van? Félsz Louis-tól, hogy nem veszed fel Neki?-kérdezte egy női hang. Jenni.

-Csak meglepődtem-megköszörültem a torkomat-Mit szeretnél?

-Parázol, ugye?-kérdezte. Honnan? Hogyan? Mi?!

-Oké, te most… Mi?-nevettem el magam kínosan. A háttérből, ami annyira nem volt háttér, mert beleordított a telefonba, Louis közbevágott.

-NATHAN FELHÍVTA!-Jenni morgott valamit, majd visszavette a szót.

-Oké, most Louis szépen ki megy-vitte a hangsúlyt olyanra, mintha egy óvodáshoz beszélne.

-De miééért??-nyavajgott kislányosan Lou.

-Mert Jenni most beszélni fog valamiről, amiről neked nem kell tudnod-kedveskedett továbbra is.

-Rendben. De előtte-egy kis szünet keletkezett, ami alatt pár cuppanásból ki tudtam venni, hogy mit csinálnak, majd egy ajtó becsapódott.

-Oké, szóval parázol?-ismételte meg újra a kérdést.

-Minden megvan, de tényleg! A ruháim, a tisztálkodó szereim. Minden, kivéve a…

-A fehérneműt-vágott közbe Jenni.

-Meghajlok tudásod előtt ó, nagy médium.

-Nekem is nagy fejtörést okozott kitalálni mi tetszene Louis-nak a legjobban. De hidd el! Nem fogja érdekelni, csak az, hogy minnél hamarabb lekerüljön rólad-kuncogott. Nem akarom tudni milyen emlékeket idézett fel magában.

-Okééé… De nekem nem ez a bajom. Nem tudom akarom-e ezt az egészet. Nem vagyok biztos benne, hogy készen állok erre. Egy kérdés. Te honnan tudtad, hogy készen állsz?-kérdeztem.

-Timi - sóhajtott - ezt nem lehet tudni. Ez jön. Én akkor éreztem, amikor haza jött Japánból. Akkor valahogy úgy éreztem, tökéletes lenne, ha megtörténne. Egy picivel később meg is történt. De ha elmondod Nathan-nek mit érzel a dolog iránt, biztosan megért téged.  És hogy álltok a szóval?

-A szóval?-értetlenkedtem egy pillanatra.

-Tudod! A szó!

-Ohh… Persze. Hát az még nem volt meg…

-Vá… Várj! Te most komolyan azt mondod, hogy 8 hónapja együtt vagytok, de nem mondtátok egymásnak, hogy szeretlek? Nektek tényleg komoly problémáitok vannak.

-Kicsit nehéz fenntartani a kapcsolatunkat, ha a föld két végén laktok.

-Tudom.  Figyelj! Annyit mondok, ha ki mondja, bízhatsz benne. Ha nem akkor vagy te kezdeményezd, vagy inkább hagyd az egészet a fenébe. Nem kötelességed, ezt tartsd észben! Akarod, hogy lefeküdjetek?-tette fel végül. El kellett gondolkoznom ezen. Hihetetlen dolgokra volt képes értem. Megvédett, amikor mindenki ellenem volt, beszélgetet velem, amikor senki nem ért rá (tulajdonképpen ő sem, de ez más kérdés). Minden álmom róla szólt, nagyon sokáig. Most pedig találkozunk, és ha igaz amit Jenni mond. Hogy ez csak úgy jön, akkor lehet, hogy a viszontlátás pilanata lesz az.

-Azt hiszem… igen – még a gondolatába is belepirultam. Ellenben a belsőm megmozdult. Vizuális alkat vagyok, így kénytelen voltam egy pillanatra elképzelni, ahogy felém hajol, és belecsókol a nyakamba. Megborzongtam, és nem tudom ezt Jenni hogy vette észre, de felnevetett.

-Látom még mindig élénk a képzelőerőd. Viszont ha ez a terved, akkor csak annyit mondhatok, minden fiú más. Gondolkozz, mi jöhet be neki. Milyen anyag, például csipke. Milyen forma, szín satöbbi. -valahogy olyan érzésem volt, Jeni éppen azt magyarázta el, Ő mit szokott viselni. És erre igazán nem voltam kíváncsi.

-Oké, köszönöm Jen! Nem kell az egész palettádat felsorolni.

-Rendben, mosom kezeimet-miért beszél így? Elég poénos kifejezéseket használ. – Beszélj Axival! Ő erről a helyzetről talán többet tud.

-De neki csak úgy jött. Neked volt az egész megrendezve.

-De én tudtam, hogy szeret, hiszen sokszor hajtogatta. De te nem tudod. Axi se tudta, mégis sikerült neki valahogy abból a hímsoviniszta állatból érzelmeket kicsavarni.

-Az egyik legjobb barátodról beszélsz-szúrtam közbe.

-Tudom. Tudod milyen kedves vagyok-nevetélt. Valahonnan kopogást hallottam, majd ajtónyitást.

-Köszönöm a segítségedet. Imádlak!

-Én is magamat! Szívesen. Ja, és ha Nathan valami idiótaságot csinál, hívj fel és lerendezem.

-Biztos lehetsz benne-mondtam és egy sikítást kaptam a másik félről. Gondolom Louis visszament. Letettem a telefonomat és felhívtam Axit, hogy tolja át magát. Negyed óra múlva ott is volt.

-Mi kéne?-kérdezte, majd hátradőlt a gurulós székemben.

-Honnan tudtad, hogy Harry szeret téged? Amikor lefeküdtél vele?-kérdeztem rögtön. Nagy szemekkel bámult rám, majd lassan elmosolyodott, és lesütötte a szemét.

-Onnan, ahogy nézett rám. Olyan különleges volt. Volt egy kis plusz a tekintetében. Meg attól, ahogyan viszonyult hozzám. Minden olyan… különleges volt körülötte-motyogta. Ledobtam magam az ágyra.

-De miért is olyan fontos ez?-kérdezte.

-Csak mert… Nathan és én. Elhívott LA-be. És tudod…-nem fejeztem be a mondatot, máris egy sokat sejtető vigyort kaptam.

-Szóval Mr. és Mrs. Sosem Monduk Ki Hogy Szeretlek, szeretkezni akar? Érdekes-éreztem a csöppnyi iróniát a hangjában.

-Alexa, ez most nagyon nem hiányzik. Jenni azt mondta érezni fogom, amikor eljött az idő. Te azt mondod tudtad mit érzett utánad. De én megint más vagyok.

-Ne stresszelj! Élvezd hogy elhívott magához! Semmi nem muszáj.

-Igazad van! Élvezni fogom!-jelentettem ki határozottan.

-Akkor én megyek – kikísértem. Ez a két beszélgetés abból alakult ki, hogy kétségbeestem attól, hogy mit vigyek Amerikába. Pedig csak elutazom. A pasimhoz, de ez a másik fele. Még kicsit átrendeztem a bőröndömet, hogy nagyobb rend legyen benne, pár ruhát kicseréltem, minden belekerült.

Március 30.

(Nagyszombat)

Hajnali 2, pontosabban ottani idő szerint délután három(hajnali kettő már Április 1 lenne -szerk.megj.). Valahogy több mint 24 óra repülés után nem lelkesedem Los Angeles-ért. Míg a bőröndömet vártam, bekapcsoltam a telefonomat. Nem kaptam SMS-t Nath-től, de mit vártam volna? Még nem jöttek a bőröndök, így a hatalmas üveg ablakokhoz léptem. A gépek sorra gurultak ki a kifutópályák felé. Megszólalt a hangosbemondó, hogy a csomagjaink érkeznek. Miért lenne az enyém az első? Vagy 5 percig álltam még ott, vagy több, mire megérkezett a csomagom. Nem tudom fél órában hányszor átkoztam el az amcsikat, de végre valahára ki jutottam. Több ezer ember állt a reptéren. Nem túlzok. Több ezer. Egy kisvárosi, vidéki lánynak ez a tömeg felfoghatatlan. De valahogy nem tudtam nem észrevenni 5 ugráló, táblával hadonászó emberkét a mozgólépcsők aljában. Egy kivált közülük és elindult felém. Nathan. Azt hiszem, tudom Jenni miért érezte akkor, ott, hogy eljött az idő. Mert viszontlátni Őt, mindennél többet ér. Mikor már csak pár méter választott el minket, elengedtem a bőröndömet és odarohantam hozzá. Megöleltem és a mellkasához bújtam. Már nem tűnt olyan nagynak és tömöttnek az a hely. Már csak ketten voltunk. Éreztem, ahogy lassan a derekamra simul a keze.

-Hiányoztál!-suttogta. Komolyan mondom, a sírás határán voltam.

-Te is nekem!-néztem fel rá, végre. A fel túlzás mert majdnem egy magasak vagyunk, de mindegy.  Kicsit előrébb döntötte a fejét, ajkai súrolták az enyémeket. Megcsókolt. Annyi idő után, ajkaink ismét eggyé váltak. Minden eddiginél bensőségesebben.

-Oké, nem mutatsz be minket?-hallottam egy erős akcentussal megáldott hangot valahonnan. Nath elengedett, ellépett a bőröndömért, ezzel jelezve, hogy viszi helyettem. Kész úriember.

-De. Szóval a göndör Jay. A fekete hajú Siva. A kopsz Max, a maradék pedig Tom-mutatott be a többieknek. Bár feleslegesen, mert tudtam kit, hogy hívnak, de ezt nem említettem neki.

-Fiúk, Ő a barátnőm Timi-én nem tudtam mit kéne csinálnom, a fiúk annál inkább. Egy nagy, csoportos ölelést kaptam. Majdnem összerogytam 5 felnőtt férfi súlya alatt.

-Oké, én is örülök, de megfulladok-nyöszörögtem, és szépen lassan mindenki leszállt rólam. Kimentünk a kocsihoz, ami igazából egy kisbusz volt, de mindegy. Én beültem Nathannel a hátsó ülésekre, Tom és Jay középre, előre pedig Siva és Max. Én valószínűleg elaludtam ugyanis a következő emlékem az, hogy kinyitom a szemem, és egy hatalmas ház tárul elém. 

Nem igazán tudtam felfogni bármit is abból, ami körülöttem történik. Csak annyira emlékszem, hogy Nathan föltámogat egy szobába, leveszi a cipőmet és ruhástul lefektet az ágyba, betakar és mellém fekszik. Ez volt az első éjszakánk együtt. Vagy inkább nappalunk.

*~*~           

Hunyorogova kinyitottam a szemem. A sárga plafonnal néztem farkasszemet. Idegen volt a környezet, de mégis ismerős illat terjengett a levegőben. Oldalra hajtottam a fejem, és Nathan aludt mellettem. Nem ébresztettem fel, inkább kiszálltam az ágyból és elindultam körbejárni a szobát. A szoba elrendezésén látszott, hogy reality show-hoz készült. Minden féle luxus bútorok, külön fürdő. Az egyetlen, kicsit is személyes dolog a ruhái a szekrényben, és a fényképei a polcon. Volt a hugáról, a szüleiről, Britney Spears-ről. Kicsit felszaladt a szemöldököm. A legtöbb képen vagy mi voltunk rajta, vagy a banda.

-Körülnézel?-szólalt meg a hátam mögül a hang, mire megremegtem. Megfordultam és Nathan állt mögöttem.

-Kicsit. Aranyos fotók-mutattam a „kicsi Nathan”-t ábrázoló kép felé. Nevetve lehajtotta a képkeretet.

-Ezt nem kellett volna látnod!

-Szerintem aranyos voltál!-húztam kicsit az agyát. Megforgatta a szemeit, majd átkarolta a derekmat, és elkezdte magyarázni, melyik fotó mikor készült. All Time Low toplistára keülése, Glad You Came toplistára kerülése, platina album, satöbbi. Aztán a junior eurovision. Azokon a képeken nem kicsit nevettem. Mellé mondta a sztorikat is. Megértettem a Britney Spears-es képet. Britney egyik kedvence volt a műsorban. (mármint Britney-nek Nathan). Éppen szünetet tartott a mesélésben, amikor suttogást hallottam az ajtó felől. Befogtam a száját, mire rám nézett. Az ajtó felé intettem a fejemmel. Elhúztam odáig, és rátapadtam az ajtóra.

-Mit csinálnak?-hallottam egy fiú hangját, feltételezésem szerint Jay-ét.

-Szerinted?-most Tom beszélt még valamit, majd halkan nevettek. Nathan hirtelen kinyitotta az ajtót. Én kiestem a fiúkra, ők meg megdöbbenve néztek felváltva Rám és Nathan-re, aki rettenetesen jól szórakozott. Feltápászkodtam róluk, és gyorsan bocsánatot kértem.

-Körbevezethetem a hölgyet?-állt mellém Nathan. Örömmel megfogtam a kezét, és vezetett is le a földszintre.

-Ezek mind hálók itt fent-vezetett végig a galérián, így középen leláttam a nappaliba és az étkezőbe. Egy csigalépcső vezetett le a nappaliba. Egy fehér zongora és pár nagyobb, szintén fehér kanapé állt benne. Meg TV, kis asztal, szekrény, minden, ami egy nappaliba kell. Illetve egy nagyobb ékezőasztal is helyet foglalt itt, körülötte székekkel. A konyha egy elzárt részen volt, ahonnan egy kertbe lehetett kijutni. Nagyon szép, tágas lakás. Felültem a konyhapultra, amíg Nathan csinált nekem valamit enni.

-És milyen volt az út?-kérdezte.

-Fárasztó. Szinte semmit nem tudtam aludni, egy csávó mögöttem horror filmet nézett, de még a füllhalgatóján keresztül is hallottam. A kaja nem volt rossz, amúgy a repülés zökkenőmentes.

-Ennek örülök-felém fordult és bedugott egy kanalat a számba.

-Ez mi?-kérdeztem, még mindig kanállal a számban.

-Kakaó-felelte egyszerűen, majd felém nyújtott egy bögrét.

-Imádlak-pusziltam meg, majd elvettem tőle. Ekkor nyitott be Siva.

-Oppááá! Én nem is zavarok, csak kieszek valamit a hűtőből-minket nézett. Még mindig. Még mindig.

-Khm. Nem akartál valamit kivenni a hűtőből?-kérdezte Nath. Siva észbe kapott, kivett egy banánt és elment.

-Szerintem nem pont azért jött-tettem hozzá.

-Biztosan nem azért jött. Na és most, hogy egyikünk se fog aludni egész este, mit fogunk csinálni?-kérdezte, csak úgy mellékesen, sonkás szendvicskészítés közben.

-Nem tudom-nyújtottam kicsit a szó végét. Én már tudtam, de előtte egy jó, forró zuhanyra van szükségem.

-Felmegyünk és kitaláljuk, de gyere, együnk-vette fel a két tányért a pultról és kiirányított az asztalhoz, ahol különös módon, mindenki ott ült.

-Csak szerintem ijesztő, ahogy mindenhová utánunk járnak?-súgtam oda Nathannek, mire felnevetett.

-Srácok, megijesztitek a barátnőmet! Ne kövessetek minket!-az utolsó mondatot komolyan mondta.

-Rendben! Igenis Nath kapitány!-rötyögött Tom. Csendben ettem, amíg a fiúk elszállingóztak.

-Idióták!-morgott Nathan, mire a kezére raktam a kezem és rámosolyogtam. Viszonozta, majd ettünk tovább. Befejeztük, elraktuk a tányérokat, és felmentünk. Kivettem a bőröndömből a szükséges dolgokat és elmentem a fürdőbe. Addig Nathan valahol máshol fürdött. Milyen aranyos. Még pár nagy levegő a tükör előtt. Átcikázott az agyamon amit Jenni és Axi mondtak. Nem kötelező megtennem. De igenis, én érzem, hogy ha most nem történik semmi, sosem fog. Egyikünk se fáradt, este van, kettesben vagyunk. De még nem mondta ki, hogy szeretlek. És ez egy kicsit zavar. Végül egy utolsó nagy levegő után kiléptem a szobába, ahol Nathan üldögélt az ágyon, jelentősen több ruhában, mint én. Szinte éreztem, ahogy egész testemet elönti a pír. Felnézett és mondani akart valamit, de ráfagyott a szó az ajkaira. Tettem felé pár, abban a helyzetben egész magabiztos lépést, és előtte álltam. Felnézett rám, majd megfogta a kezem és egy puszit nyomott a kézfejemre.

-Gyönyörű vagy!-suttogta, majd hátradőlt az ágyon és magával rántott. Felé másztam és úgy néztem ijesztően sötétkék szemeibe. Meztelen derekamon felvándorolt a keze, egészen a melltartómig.

-Köszönöm-hajoltam közelebb hozzá, és vártam, hogy megcsókoljon.

-Szeretlek!-suttogta, majd megcsókolt. Kimondta! Kimondta hog szeret engem! Hevesen viszonoztam a csókját. Megtapasztalhatta, milyen, amikor egy lánynak szerelmet vallanak.

-Én is szeretlek téged!-szinte visítottam, már amennyire halkan lehet visítani. Hirtelen felém kerekedett és úgy kezdett el birtokba venni. Én pedig nem bántam. Szeretjük egymást, és ez a lényeg.

Április 1

Húsvét hétfő

Bogi

Reggel hatkor egy hívásra ébredni? A legrosszab. Most komolyan? Miért hívnak ilyen korán? Nem tudnának olyan fél órát, órát várni. Végül felvettem, de így is mélységesen fel voltam háborodva.

-Jó reggelt egyetlenem!-mondta Adam a vonal másik végéről. Hirtelen kipattantak a szemeim.

-Szia! Hát te?-kérdeztem, hirtelen lelkesedésemben.

-Várok egy ház előtt, egy helyen, amiről fogalmam sincs, hol van. Emberek bámulnak rám, és szerintem nem értik miért vagyok egyszál bőrdzsekben a 10 centis hóban.

-Oké. Szóval hol vagy?

-A házatok előtt te idióta! Mégis hol lennék?

-Hogy mi?- kiáltottam és úgy ahogy voltam, a macis pizsamámban kirohantam a szobámból, a házból, ki a kapuhoz. Útközben felkaptam a kulcsomat. Mikor a kerítéshez értem, már láttam, hogy ott van. Reszketve bedugtam a zárba a kulcsot és elfordítottam. Feltéptem a kaput, és csak ekkor vettem észre, hogy zuhog a HÓ! ÁPRILISBAN! Adam nem hazudtolta meg azt az énjét, amit megismertem. Fekete bőrkabátban, fekete gatyában, szegecses bakancsban álldogállt a minuszokban. Orr piercingje lett, ami eddig nem volt. Fekete haja fel volt zselézve, és egy fekete kő volt a fülében. Igazi rossz fiú. Az Én rossz fiúm.

-Egy ölelést sem kapok?-tárta szét a karját, mire gondolkodás nélkül belevetettem magam. Beszívtam az illatát, amely férfi parfűmtől illatozott. Hirtelen elválltak a lábaim a talajtól. Megpördült velem a világ, és elnevettem magam. Ahhoz képest mennyire igyekszik a rossz fiú imidzset tartani, ezekkel a kedves gesztusaival teljesen lerombolja.

-Hiányoztál!-nevetett fel ő is. Letett, majd végig nézett rajtam. Kacér mosoly villant át az arcán. ( Titok, amiről SENKI nem tud:Adam és Én már voltunk együtt. MEGLEPETÉS)

-Szóval az ágyból robbantottalak ki?-tette kezét a –mondanám én hogy a csípőmre - fenekemre. Lesöpörtem onnan. Belegondolni, hogy úgy jöttem össze vele, hogy elötte melegnek vallotta magát. Kicsit dilemmáztam is amiatt, hogy volt-e fiúval, de folyton azt hajtogatja, hogy nem volt senkivel úgy, max járt fiúval.

-Igen. Korán van-meg remegtem.

-Na, gyere! Felmelegítelek!-fogta meg, ezuttal a derekamat és magához húzott. Megcsókolt, és belevitte a rossz énjét és a jót is, aminek a kombinációjától kisebb rohamokat kapok. Ami az egészet rettenetesen romantikussá tette, hogy zuhogott a hó. Mikor befejeztük, csak pár centire váltunk el egymástól. Nagy, kék szemeibe bámultam, néha felcsúszott a szemem a hajában megragadó fehér pöttyökre.

-Jó ég!-szörnyedt el-Te kijöttél papucsban?-valóban, annyira hülye nem vagyok, hogy mezitláb kijöjjek, de csak egy mamuszt sikerült felhúznom, ami már jócskán átázott.

-Igen.

-Azonnal be kell menned! Indulj!-elkezdett befelé terelni, mint egy marhát. Beértünk a jó meleg házba. Ledobtam a mamuszt, és felvettem egy másikat helyette. Adam levette a bakancsát, és a kabátját. Elvettem tőle, és felakasztottam a fogasra. A konyhából anyuékat hallottam.

-Most pedig bemutatlak a szüleimnek-jelentettem ki.

-Mi? Ne már! Egyáltalán tudják, hogy létezem?-kezdett el aggódni, mire akaratlanu is elmosolyodtam.

-Tudják, hogy a szívem foglalt!-emeltem drámaian homlokomhoz a kézfejemet.

-Az enyém is, hölgyem-mélyítette kicsit, amúgy se magas hangját. Halkan felnevettem, hogy anyák ne hallják meg, de ez sikertelen volt.

-Bogi? Ébren vagy?-kérdezte anya.

-Igen!-kiabáltam, majd megragadtam Adam pulcsiját, ami meglepő módon fekete volt, és bevonszoltam a konyhába. Amikor odaértünk, anyáék felnéztek a tányérjukból, és szinte kiesett a szemük a helyéről, amikor meglátták ki áll mellettem.

-Anya, apa, Ő itt Adam. A barátom-olyan sok magabiztosság volt a hangomban, hogy még magamon is meglepődtem. „Képzeletbeli vállveregetés magamnak”

-Jó napot Mrs. és Mr. ömmmm-segélykérően rám nézett, de anya megoldotta ezt a problémát. A kevéd angol tudománnyal kinyögte a neveiket, majd Adam befejezte a köszönést.

-Hogy hogy itt van?-kérdezte anya, aki kiváncsian nézte Adam-et. Apa pedig elég ellenszenvesen. Bár, anya sem volt elragadtatva Tőle. Lerítt Róluk. A hugom jelent meg hirtelen az ajtóban.

-Ez ki?-kérdezte teljes közönnyel, miközben a tejet halászta ki a hűtőből.

-Adam, a …

-Pasid. Tudom-bólogatott. Igen, a hugomnak és nekünk közös szobánk van, mióta az eszemet tudom.Vagy ha nem is az óta, már nagyon rég óta. Így tud mindenről. Ezek után anya és apa magyarul kínálgattág Adamet, akinek én lettem a személyi fordító gépe. Mivel magyarok vagyunk, Húsvét hétfőn jönnek locsolkodni hozzánk, ezt látva Adam is kiakarta próbálni, de ő nem verset mondott hozzá, hanem egy idézetet, ami megdobogtatta a szívemet.

-„I love you, not only for what you are, But for what I am when I am with you.”    

(Nem csak azért szeretlek, ami vagy, hanem azért is, amivé akkor válok, amikor veled vagyok.)

Roy Croft

Ezt még a kevés angol tudásommal is feltudtam fogni. Elfeledkezve a hugomról és a szüleimről, a nyakába vetettem magam, és megcsókoltam.

-Szeretlek!-motyogtam amikor elengedtem. Adam magas. Tényleg megvan vagy 190 centi, így szószerint a nyakába kell ugranom. Na jó. Ha a 190 nincs is, de a 180 biztosan megvan. Ezen felül elég átlagos nap volt. Anyáék kifaggattak minket mindenről, és jófej szülő módjára megengedték, hogy a vendégszobában aludjunk. Együtt. Ami azért furcsa mert 1. ha van vendégszobánk, miért nem osztjuk el a hugom és köztem, és mindenkinek lenne szobája? 2. Komolyan megengedik, hogy egy fióval aludjak egy szobában? Az én szüleim?

-Oké, mit tettetek az igazi szüleimmel, és ti kik vagytok?-tettem fel a kérdésemet.

-Sehova-nevetett anyu-Miért ne engednénk?Felnőtt nő vagy, saját döntésekkel. És mit érne ha nem lehetnél vele? Átszöknél. Ismerlek már eléggé.

-Imádlak-nyomtam egy puszit az arcára. Este flmet néztünk, családosan. Adam kedvéért feliratosan néztük, és vagy hatvanszor megjegyezte, hogy fura a nyelvünk. Majd késő este elmentünk zuhanyozni. Kihangsólyoznám hogy külön, majd bebőjtunk az ágyba. Nem igazán bírtam magammal, sinte forrt a vérem. Sikerült feltornásznom magam Ad mellkasára.

-Mit szeretnél?-nézett rám csillogó szemekkel.

-Tudod te azt!-nevetgéltem, lehajoltam és játékosan beleharaptam a nyakába.

-Héj! Ez bosszúért kiált!-„háborodott föl” és cserélt a helyzetünkön. Ő került felülre. Megfogta a rövidgatya miatt csupaszon maradt combomat, majd megcsókolt és közben szép lassan araszolt felfelé a lábamon.

-Szeretlek, ugye tudod?-suttogta két nehéz csók között. Ha abban a szobába bevittél volna valami alkoholt vagy más gyúlékony anyagot, biztosan leégett volna a ház. Forró hangulat uralkodott közöttünk.

-Én is téged! Mindennél jobban!-motyogtam és most én csókoltam meg. Kicsit beleharapott a számba. Keze felsiklott a pólóm alá. Ritkán mondjuk egymásnak, hogy szeretlek, rendszerint csak napi 1x. Na jó. Nem. Tényleg ritkán. Nem szoktuk ismételgetni, úgyis tudjuk.