Titok

De jó. Blabla Emi hibája hogy SZAR lett. Lapos izé. Elvonta a figyelmemet. Oké, Ennyit akartam. Ja és köszönöm/köszönjük a két feiratkozóz :D Lova yaaaa <3Csáó ~Emily

 49.rész

Titok

Szeptember 8.
Jenni

Egyedül keltem. Csak egy cetli volt a párnámon.

„Elmentem stúdiózni. Este jövök. Louis”

Frenetikus. Várjunk! Nekem ma suliba kellene mennem! Kikászálódtam az ágyból, rendbe hoztam magam és rohantam le az emeletről. A földszinten Harry-be ütköztem.

-Szia Jenni! Emi azt üzeni apukád kiírt erre a hétre családi okokra hivatkozva, és szeretné, hogy felhívd.

-Köszi. Akkor feleslegesen rohantam. De… te miért nem vagy a stúdióban?-kérdeztem, mire zavartan lenézett a földre.

-Izé… Mert… Nekem nem kellett-motyogta, majd felment az emeletre. Ennél átlátszóbban nem is hazudhatott volna. Nem értem. Louis hazudott volna? Oké, nem tudom miért tette, biztosan megvolt rá az oka. Elrágcsáltam egy paprikát,a mit a hűtőben találtam, és elgondolkodtam a folytatáson. Haza nem mehetek. Apáékkal nem akarok egy ideig találkozni. Maximum akkor, ha adnak magyarázatot a hazudozásukra.És ha ők nem adnak, nekem kell megtalálnom. És egyetlen ember van, aki ebben segíthet. Felmentem Harry-hez, és elkértem tőle a kocsiját. Ezután ki kellett igazodnom Harry kocsiján. Igazából majdnem olyan kocsink van, de így is alig tudtam bedugni a kocsikulcsot. Féltem hogy rossz helyre rakom. Amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem a lovardához, és felmentem Eric szobájába.

-Summers!-fordult felém, amikor rányitottam saját maga bámulása közben. Ego gép. Felvette a pólóját és leültetett az ágyra.

-Segítened kell nekem!

-Miben?-kérdezte.

-Apa és anya titkolnak előttem valamit, és ki kell derítenem mi az! Elmegyünk apa irodájába, és kutatunk egy kicsit. De szükségem van a segítségedre. Segítesz nekem?-kérdeztem. Ericben mindig megbízhattam. Igazából, Ő mindenről tud. Mindenről. Olyan dolgokról is, amiket senkinek nem mondtam el, még Eminek se, és Louis-nak se. Eric az én… Férfi nemben lévő hasonmásom. Nagyon sok mindenben hasonlítunk. Ugyanúgy védjüka szeretteinket, kiállunk az igazunkért. Ugyanúgy kezeljük a bizonyos típusú embereket, és gyakran jár ugyanazon a fejünk. Ezért biztosan tudtam, hogy segíteni fog.

-Jenni, ez embertelen, gonosz, törvénybe ütközik és zseniális!-csapta össze a kezeit-Induljunk!-ragadta meg a kezem s lehúzott a parkolóig.

-Oké, Eric kéne egy terv. A céghez csak belépő kártyával lehet bemenni-mondtam, és beindítottam a kocsit.

-Van vészkijárat?-kérdezte.

-Van, de kétlem, hogy ki lenne nyitva.

-Jenni, a vészkijárat mindig ki van nyitva. Azért vészkijárat-okított ki.

-Oké. Fellopózunk a lépcsőn, megszerezzük a szükséges dolgokat és lépünk, oké?-egyeztettem. Még vagy harminc perc utazgatás után megérkeztünk. Bezártam a kocsit és megkerestük a vészkijáratot, ami tényleg ki volt nyitva. Belülről, de kívülről nem lehetett be menni.

-Akkor most mit csinálunk?-túrt belel Eric a hajába.

-A tűzlétra!-mutattam a felettünk induló szerkezetre.

-Ugye csak szivatsz? Ez életveszélyes!-szörnyűlködött Eric.

-Csöndben! Emelj fel!-sürgettem. Bakot tartott, beleléptem a kezébe és lenyitottam a létrát.

-Másszunk! De próbálj meg nem zajongani! - utasítottam, majd szép lassan elkezdtünk mászni. A harmadik emeleten nyitva volt az ablak, így azon be tudtunk menni. Egyetlen szerencsénk az volt, hogy senki nem járkált arra. Kicsit nehezen, falnak simulva eljutottunk apa irodájához. Furcsa volt, ugyanis nyitva volt. Senki nem volt bent. Ericet megállítottam az ajtóban leselkedni, jön-e apu. Bekapcsoltam a laptopot és beléptem az email fiókjába. Jellemző apára, sose lép ki sehonnan. Elkezdtem olvasgatni a levelezéseket. Pár cég, semmi, reklám, blablabla. Egyszer csak egy érdekes beszélgetés jött velem szemben. Mr. Loffonden volt megjelölve, mint feladó. Egy évvel ezelőtt érkezett az első. Kinyomtattam az egész beszélgetést.

-Jenni, siess kérlek!-sürgetett Eric. A nyomtató vagy 4 oldalt alkotott, és még volt 2. Isten áldja a lézeres nyomtatót! Pillanatok alatt kész voltam.

-Tünjünk el innen-indultam volna a tűzlétra felé. De beleütköztem valakibe.

-Jenni?- Louis állt velem szemben.

-Louis?-meglepve néztük egymást. Egyikünk se számított a találkozásra. De ha itt van, az csak egyet jelenthet. Apával találkozott, és ezért nem mondta el nekem. Vérig sértett a tudata, hogy elárult engem. Dühösen vágtattam el onnan, Eric-kel a nyomomban, aki valószínúleg nem értette mi bajom van.

 ~*~*

Kiterítettem magam elé a lapokat, és úgy bűvöltem őket.

-Nem mersz beleolvasni?-kérdezte Eric.

-Csak nem biztos, hogy olyan dolgok vannak bennük, amikre kiváncsi vagyok.

-Hát akkor segítek-megfogta a legfelső lapot és elkezdte felolvasni.

-Mr.Loffonden írja:Szükségem van rád, jelentkezz! Erre apád írja: Nem elég neked, hogy beszippantott a céged? erre-kitéptem a kezéből a lapot és elkezdtem magamben olvasni.

„Te vagy az egyetlen fiam. Nincs fiú unokám. Neked kell gondoskodnod a cég családi kézbentartásáról”

„Adjam neked az egyik lányomat? Kint van Bianka. Neki jól jönne a munka”

„Hát, én nem konkrétan rá gondoltam. Van nála határozottab lányod is”

„Jennit nem kaphatod meg. Ő megvalósíthatja az álmait. Egy valakinek legalább sikerülhet a családból”

„És mégis mi akarna lenni egy 17 éves lány? Popsztár? Ne nevettess”

„Jenni kriminológus akar lenni. Nem „Popsztár”. Mit gondolsz, el tudsz képzelni egy kriminológust az elnöki székben?”

„Te sem vagy reklám szakember, de már dolgozunk rajta. Őt is meg tudjuk formálni”

„Oké. Ha rá tudod venni, rendben. De neki is adj időt kibontkozni”

„Mint neked? Rendben. 30 éves koráig. De ha mindkettünk meghal, át kell vennie a helyét, bármennyi idős is.”

Itt egy kis szakadás történt, majd újra kezdődtek a levelek. Kicsit előbb, minthogy anyuék elmondták volna, hogy apa jobb állást kapott Londonban.

„Ki kell jönnötök Londonba. Problémák léptek fel a magyar telepünkön. Befogjuk zárni”

„Jenni nem hagyhatja el a sulit és a barátait”

„Hozzon egyet, mit bánom én! Van elég pénzem. Megveszem a házat, küldök pénzt az egyik barátjának a szüleinek, hogy engedjék el, és megvan oldva”

Apa leírta Emi szüleinek az elérhetéségét, majd a követekző levelezés most júniusban indult.

„Fiú bajok vannak”

„Isaac. Tudom hogy nehezedre esik felfogni, hogy  lányod felnőtt. De próbálkozz.”

„De az a bizonyos fiú elég híres”

„Ez miért baj? Esetleg kicsit komplikáltabb lesz a dolgunk”

„A szerelem nagy védelmezője! Susan nem tetszett ennyire. De ez most mindegy is. Tudom hogy tartozom neked, nagyon sokkal. Louis bíztatni fogja Jen-t az álmainak beteljesítéséhez. Mint egy jó baráthoz illik.”

„Szóval Louis egyes számú közellenség számunkra? Iktasd ki!”

„Apa… Nem iktathatom ki a világ leghíresebb fiú bandájának az énekesét.”

„Nem halálra gondoltam, hanem szakításra”

„Attól félek ez még kevésbé fog összejöni. Nagyon… szeretik egymást. Hú, de utálom azt, ahogy a lányomon lóg ez a fiú! Szinte bekebelezi a szeretetével!”

„Ez zavar benne?”

„Nem. Hanem az, hogy én ezt sose tettem meg. Most kettesben vannak… na jó. Nem kettesben, de Lyonban vannak, és gondolom, nem külön szobában alszanak.”

„Fiam, csak nem apácazárdába akarod küldeni a lányod?”

„Csak féltem az ilyen sztárocskáktól. Elszédíti Jennit, aztán otthagyja valahol”

„Te mondtad, hogy szereti. Ebből indult a baj. Akkor mi a baj? Azt hittem a lényeg az, hogy szeresse a lányodat a kiszemelt fiú. Milyen buta gondolkodásmód!”

„De eddig nem voltak komoly kapcsolatai. Most meg ez… túl komolynak indul. De térjünk vissza a lényegre. Ha Louis eltéríti Jennit, akkor sose fog belépni a céghez”

„És akkor vehetjük úgy elvesztettük a cég jövőjét? Nem. Valahogy szét kell menniük. De ne aggódj. Egy valamit tanultam megboldogult apámtól. Nem volt okos ember, de egy valamihez nagyon értett. Az érzelmekhez, és azoknak manipulálásához. A szenvedélyes szerelem vagy gyorsan kiég, vagy örökre vadul lángol. El kell érned, hogy az elöbbi történjen.”

„Nem az én dolgom. Meghívom dolgozni a céghez, hátha megtetszik neki a munka.”

Itt véget ért a levelezés. A szakításunkkor újra kezdődött.

„Szakítottak.”

„Megmondtam”

Itt vége lett és nem rég ment a következő.

„Hát, talán láttad néhány újságban, újra összejöttek. Talán nekik tényleg összejött az örökre vadul lángoló szerelem. „

„Megkell győznünk Louis-t arról, hogy ne akarja Jennit bíztatni. Észérvekkel. Intelligens fiú, megfogja érteni”

És ennyi. Vége lett a levelezésnek. Elszörnyedve néztem a lapokat. Összegezzünk! Mr. Loffonden apa apukája, a nagyapám. Apa tartozik neki valamiért, ami ebből nem derül ki. Ezért apa odaadott ENGEM, hogy majd vezetem a céget. És addig azt csinálok, amit akarok, de majd 30 éves koromban, a kommandósok hozzáláncolnak egy székhez. Fantasztikus. Louist behálózzák, s a beszélgetés egyetlen apa-fia hangulatú, kicsit is érzelmes része az volt, amikor apa Louisra panaszkodott.

-Na?-törte meg gondolat menetemet Eric.

-Apa eladott engem a nagyapámnak, akiről nem tudok semmit. A családi titkokról nem sokat tudtam meg. Csak annyit hogy Lofi anya ellen volt, és már az ő apja is manipulatív dög volt. Louist befolyásolni akarják, én pedig a semmin ülök.

-Azt hiszem egyedül hagylak a gondolataiddal. Majd írj üzenetet-elbúcsúzott és elhagyta a terepet. A gondolataimba merülve vártam, hogy Louis megérkezzen.

Louis

Mióta tegnap elolvastam Isaac e-mailjét a mai tárgylásról, folyton azon járt az agyam, mit fog reagálni rám. Felkisértek Mr. Loffonden irodájáig, és ott intettek várakozásra. Fogalmam sem volt róla, a többiek miért nincsenek itt. Egyszer csak nyílt az ajtó és Mr. Loffonden titkárnője behívott, majd Ő kiment. A viszonylag nagy, fa borítású szobában a széles íróasztalnál Mr. Loffonden ült, az asztalon pedig Isaac ült.

-Ülj le, Louis!-intett kedvesen, de ellentmondást nem tűrve Lofi. Teljesítettem akaratát.

-Miért hívtak ide?-néztem körbe zavartan. Végezni akarnak velem?

-Nem kell aggódnod. Mostantól egy ujjal sem ér hozzád senki, kezeskedem érte. Isaac!-nézett rá Lofi.

-Sajnálom a tegnapit Louis! Soha többé nem emelek egyikőtökre sem kezet-olyan gépiesen darálta le a szöveget, mintha a szájába rágták volna.

-Nem baj. Kibírom-szűkölködtem a válaszokkal.

-Rendben. Akkor most meg kell beszélnünk valamit, de ehhez tudnod kell pár előzményt, amit nem mondhatsz el Jenninek, különben megjárod. Megértettük egymást?-kezdte Lofi.

-I…Igen-nyeltem egy nagyot.

-Isaac a fiam. Fiatalkorában, 16 évesen a maffiának dolgozott. Kilépett, Susan kedvéért, mert kikezdett a maffia főnökkel. Megakarták ölni, és ezt soha nem mondta el Susannak. Én intéztem el, hogy hadják békén. Sok pénzembe került, de a cégem biztonsága volt a cég. Gondolom hallottál a második világháborúról. A németektől kaptunk pénzt, hogy a katonaságot reklámozzuk. Akkor erre szántuk a pénzt. Most másra. De az, aki találkozott a német hadsereg egyik tisztjével, soha többé nem látja tisztán a világot. Az életem azóta a pénz körül forog. De most, hogy ilyen idős vagyok, kell egy utód. De tovább éltem, mint gondoltam, így Isaac is késői vezérnek. Így az egyik unokámat kellett választanom. És ez Jenni. De Jenni kriminológus akar lenni. Megengedem neki természetesen. De 30 éves koráig van csak ideje. Isaac azért ment bele, bár titkolja, mert akkor Jenni ugyanolyan független lehet. Ha érted milyen függetlenségre gondolok. Egy férfi segítsége nélkül is megtudná állni a helyét. De ha te bíztatod az álmainak elérésére, akkor nem válik be a terv és a családom minden eddigi fáradalma tönkre megy. Így csak annyit kell kérnem tőled, bíztasd Jennit, hogy a céghez pártoljon. És akkor senki nem fog közétek állni. Se Isaac, se más. Erről én fogok gondoskodni!-Mr.Loffonden szavai rémisztőek voltak. Szinte éreztem, ahogy a gondolataim meghajolnak a szavainak súlyától. Még engem is rávett, hogy átgondoljam az egész helyzetet. Jenninek ez biztos jövőt jelent. És ez a legfontosabb. Tanul azt, amit szeretne, egy ideig csinálhatja is. Aztán a családi vállalkozásban több pénzt kereshetne, mint a legtöbb kriminológus. Feltételezem, ha nem megyek bele, súlyos problémáim lesznek.

-Maguk mellett állok-egyeztem bele. Isaac és Lofi elmosolyodtak.

-Rendben. Haza mehet. De előbb adok néhány papírt, amit még a reklám filmetekkel kapcsolatban tudnotok kell. Nem sokára bekerül a TV-be. Elhúzódtak a munkálatok, mivel olyan szerencsétlenül néztél ki az összesen, hogy a világ összes szerkesztője nem tudott volna rendbe hozni annyi idő alatt.

-Ömm…-zavartan megvakartam a nyakamat. Isaac elvezetett az irodájáig, de a folyosó elején leragadt mert valaki segítséget kért tőle. Előre küldött, és ekkor ütköztem bele Jennibe. Mikor rám nézett, láttam mennyire dühös rám. Eric is vele volt. Jenni dühöngve elrohant, Eric pedig még felém sziszegett egy utolsót.

-Ezt jól elszúrtad!-majd csatlakozott Jennihez. Isaac nem vett észre az egészből semmit. Egy jó nagy kocsikázás után, délutánra hazaértem.

Jenni

Nyílt a bejárati ajtó, én pedig felkészültem arra, hogy most szépen leordítom a fejét.

-Szia Jen!-köszönt. Látszott rajta, hogy nem éppen van a legfényesebb hangulatában.

-Mit kerestél apámnál?-kérdeztem hűvösen.

-Megbeszélésünk volt-szűkölködött a szavakkal.

-Apával és a nagyapámmal?

-Te honnan tudod?-döbbent le.

-Kémkedtem apánál. Képzeld! Apa a tudtomon kívül eladott nagyapámnak.

-Jen, honnan tudod, hogy nem volt más oka erre?

-Louis, ha apa szeretne eléggé, nem lett volna elég annyi, hogy tartozik nagyapának! Melyik apa csinál ilyet?-lebegtettem meg a lapokat, amiket a kezemben tartottam-Megvette Emit, kihurcolt ide, és minden jót elvett tőlem!-kiabáltam. Louis arca már az elejétől kezdve kezdett dühösebb formát felvenni, de most láttam igazán dűhösnek.

-Jenni, nem tudod felfogni? Az apád csak a jövődet akarja biztosítani. Csinálhatnád, amit akarsz, majd a segged alá tesznek egy céget, ami iszonyatosan sok pénzt termel. A hülyének is megéri!

-Louis, ez az én életem! Mindenki irányítani akarja? Anyám gyógyszerészt akart belőlem faragni, apa most ezzel szekál. Te nem tudod milyen egy olyan családba beleszületni, ahol nem dönthetsz semmiről!

-Ohh, oda ne rohanjak! Talán nem születtem bele egy olyan családba, de a te szüleid legalább szeretik egymást! Az enyémek elválltak, és a családom, képzeld! Nekem is széthullik! Nem vagy egyedül a problémáiddal, nekem is vannak, sőt Harrynek is vannak! Tudtad, hogy Axi elvetélt a gyerekükkel? De te egyszer nem mentél oda hozzá megkérdezni mi a baja!-ordibált. Lesokkoltam. Hogy mi van? És Axi miért nem mondta? Vagy Zoé? Vagy bárki?

-Louis, szerinted mégis mit csinálok egés életemben? Más baját kúrálom ki. Először Emi meg Zayn. Zayn konkrétan megakarta arőszakolni.Ki oldotta meg? Én! Harry és Alexa szimpla hülyeségeit ki oldotta meg? Persze hogy én! Bianka és Niall viszonyával kinek kellett foglalkoznia? Nekem! Tudod talán megbántam, hogy találkoztam Veled! Olyan arrogáns és idegesítő embert mint te, nem hordott még hátán a föld! És tudod mi a legidegesítőbb az egészben? Hogy az ellen, hogy beléd szeressek, nem tudtam tenni sokat. Behálóztál a te kis…. Világodba! Inkább ne vette volna fel nagyapa a kapcsolatot apával! Bár ne találkoztam volna veled!-kikeltem magamból. Olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amiben semmi igaz nem volt. Sosem bántam meg, hogy találkoztam vele. Sosem gondoltam róla hogy idegesítő. És sosem bántam, hogy bevont engem a világába. De idegességemben semmit nem tudtam kontrollálni. Ledöbbenve nézett rám, majd talán hangosabban és dőhösebben mint én, válaszolt.

-Remek! Fordíts magad ellen engem is! Rendben. Akkor így állunk! Tudod mit? Azt kívánom, bárcsak sose történt volna meg az a nap. Bárcsak sose löktem volna rád azt az ajtót! Bárcsak sosem néztem volna bele a szemedbe. Bárcsak akkor, abban a pillanatban ne szerettem volna beléd! De sajnos nekem jutott a megtiszteltetés, hogy a világ legrosszabb barátnőjét nekem adják. Sosem figyelsz rám, csak magadra. Én vagyok arrogáns? Néztél már tükörbe? Neked semmi nem jó! A családod mindenben melletted áll, csak jót akarnak neked, de te nem! Neked nem elég jó!-eddig bírtam. Nem viselem valami jól ha kritizálnak. Felmarkoltam a táskámat és az ajtót vettem irányba.

-Igazán edves vagy! Akkor remélem nem bánod ha Zaynnél fogok lakni!  Ha már olyan nehezen viselsz el engem-felrángattam magamra a fehér Conversemet és kiléptem az esőbe.

-Meg a kurva anyád!-szakadt ki belőlem. Három perce rohantam fától-tetőig és fordítva. Hirtelen valami eltakarta felettem az esőcseppeket. Felnéztem és Louis állt mellettem. Nem mondott semmit. Rezzenéstelen arccal követett engem. Nem ért hozzám, nem szólt hozzám. Én se hozzá. Csak mentünk egymás mellett. Elfolytottam a mosolyomat. Tudtam, ha most valamilyen érzelmet is közlök felé, csak rosszabb lesz. Hát, talán Louis tényleg kicsit arrogáns. Még mindig dühös voltam rá, látni se akartam, Ő se engem, de nem hagyhatott megázni. Azt magának se engedhette. Egészen elsétált velem Zayn házáig, ahol egészen addig velem maradt, amíg Zayn furcsán méregetve minket kijött a házból.

-Te is jössz Louis?-kérdezte mielőtt becsukta volna a kaput.

-Nem. Csak elkísértem-intett egyet, egyértelműen csak Zaynnek, majd megfordult. Mégse hagyhattam csak így elmenni.

-Louis!-kiabáltam utána, mire megállt, de nem fordult meg-Köszönöm!-biccentett, majd szó nélkül elment. Nem tudta elhinni. Ez komolyan megtörténik? Zayn bekísért és leültetett a fotelre.

-Mi történt?-kérdezte.

-Elmondom, ha hozol nekem zsepit-mondtam. Furcsán nézett rám, de végül hozott nekem. Látta hogy nem sírok. Nos, még.

-Oké, és most?-kérdezte mire elsírtam magam. Zayn arcán felfedeztem a „most mégis mit csináljak” arckifejezést.

-Ölelj meg te idióta!-zokogtam, mire ügyetlenül átkarolta a vállamat. Elsírtam neki mindent. Egészen a szüleimtől kezdődően, a veszekedésünkig.

-Csssss Jenni, minden rendben lesz!-simogatta a karomat.

-Nem lesz, Zayn! Érzem! Elfogom veszíteni!-fogalmam sincs meddig itattam az egereket. Zayn kétszer ment ki kajáért, mindkétszer visszautasítottam a nekem szánt adagot.

-Jenni, nem fogod elveszteni. Nem hülye Ő, csak jól játsza. Tudja ,hogy nem gondoltad komolyan. És Ő sem gondolta komolyan. Azt viszont tényleg komolyan gondolta. Akkor szeretett beléd, amikor belenézett a szemedbe. És tudod miért tudom? Mert Emibe ugyanígy szerettem bele. Sose gondolnánk, mi játszódik le bennünk, amikor találkozunk az igazival. De ha legjobban kéne jellemeznem: elveszted a fejed. És mi ketten ott, azon a folyosón elvesztettük az eszünket. Meg fog neked bocsátani, csak Ő ugyanolyan rosszul viseli a kritikát, mint te. Átgondolja és újra mindenki boldog lesz.

-Köszönöm Zayn. Igazi barát vagy-bújtam hozzá a mellkasához.

-Na, gyere! Elmegyünk aludni-feltámogatott az emeletre és az egyik szabad szobába vezénylet.

-Minden megtalálsz. Az az ajtó-mutatott a folyosó másik oldalán lévő ajtajára-a fürdő. Jó éjt!-köszönt el, majd eltünt valamerre. Gondolom beszél Emivel. Nem volt erőm lezuhanyozni. Bezuhantam az ágyba és a plafont bambultam. Unalmas volt. Elővettem a földre tepert gatyám zsebéből a telefonomat és felmentem twitterre. Írni akartam Ericnek, hiszen itt mindig el lehet érni. Megírtam neki hogy veszekedtünk. agyon csúnyán összekaptunk és Zayn házában vertem tábort. Ezután hm… SZÁNALMAS VAGYOK! Hivatalosan is kijelenthetem, hogy semmiben nem különbözök egy depressziós tinitől. Kitalálhatjátok mit csináltam… Persze hogy Louis oldalát kezdtem nézegetni. Istenem, MIÉRT? Oké, kezdjük ott, hogy nagyon meglepődtem azon amit láttam.

@Jenni_94 I love you xx

A menedzsment a lehető legrosszabbkor döntött úgy, hogy biztosítsa a népet arról, hogy még együtt vagyunk. Mit nem adnék azért, hogy ezt tényleg Ő írja nekem. De az halálbiztos hogy nem ő irta. Egy ilyen veszekedés után maximum egy „Nesze bazdmeg” jár. Azt hiszem most jön az a rész, hogy álomba sírom magam. Jó éjszakát.(EMESE ezt csak miattad írtam bele. Miattad nem aludtam szinte semmit szóval most dühös vagyok rád. Megfoglak gyilkolni. Na jó nem. Szeretlek :D xd)