1. díj

Award 1. 

*-*

Sok sok puszi és köszönet Flórának! Imádunk csajszi :D

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.
2. A jelölő kérdésére őszintén válaszolni kell!
3. Tegyél fel te is 11 kérdést jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 4 embernek!

1/Emily/

1.Van 3 nővérem. Bianka, Nóra, Mariann. Ismerős? :D

2.Szeretem  teniszt. Nézni. És Novak Djokovic, Federer, Nadal. Hát, imádom őket <3

3. A blogban egy csomó minden van, ami megtörtént velem. Vagyis a közvetlen környezetemben. Nem minden, pl. Olív sztorija megtörtént.

4. Néha arra gondolok, lehetne kicsit reálisabb életem, de aztán rájövök, hogy így a jó. Így is van elég bajom, nem kell több. :D

5. Voltam már vagy 10-11 országban, ha csak átutazóban is. Van ahol többször is. 

6.Idén Anglia és Párizs a cél, szombaton indulok, a barátnőmmel :D

7.Ki nem állhatom az embereket, akik mást betegségekkel vagy olyan dolgokkal sértegetnek, ami egyszerűen NEM ILLIK. Az az emberi taplóság Legalja. Pl: Úgy nézel ki mint valami rákos. Kösz de nem...

8. Utálom a magyar "rap" zenét.

9. Szeretek veszekedni. Addig nem nyugszom, amíg nekem nem lesz igazam- De ha idiótákkal vitatkozom, akkor rájövök, milyen okos is vagyok :D

10.Vannak olyan dolgok, amiket senkivel nem beszéltem meg komolyan. Azokat elnyomtam, és néha úgy érzem megszakadok a súlyuktól, de nem akarom elmondani senkinek.

11. Minden karakterünk létezik valahol, valamilyen formában. És mindet nagyon szeretjük. Oké, nem mind, de a főbb karakterek igen.

1/Ariel/

1. Van egy mostohabátyám.

2. A legjobb barátnőim Tara és Fizz, akik a történetben Alane és Sophie.

3. Van egy pasim, akit Dávidnak hívnak és szép karácsonyunk volt  <3

4.Imádom a japán kajákat, kultúrát.

5. A szekrényemben The Wanted-os plakátok vannak, a szobám egyik falán 1D-s, a íróasztalom felett Eric Saade, a másik falamon pedig Little Mix-es plakát van.

6. Emily nekem köszönheti a szabadidő töltését.

7.Van egy barna kutyám és Dávidnak pedig fekete van. Egyszer elvittük sétálni az enyémet, és azt mondta, az ő kutyája menőbb, mert fekete és az egy menő szín. #nemmondoksemmit

8.Utálom az 1D-TW vitákat, mert én mindkettő bandát imádom. És egy csomószor a TW-nek van igaza, és  directioner-TWFanmily egymásnak ugrasztást feleslegesnek válem. Pedig régen barátok voltak.

9. Én akkor is akarok egy TW-1D közös számot, ha megölik egymást a végére :D

10.Szeretem felvenni/elcsórni Dávid pólóit. Most is az van rajtam. Fekete és piros csíkok vannak rajta :3

11.Az ágyam melletti éjjeliszekrényen van egy kép az igai apukámról, aki nagyon hiányzik, mert ritkán látom.

2/Emily/

1. Honnan jött az ötlet, hogy blogot írjál?

Oké, tisztázzuk. Én SOSEM írtam volna. Nem is gondoltam rá. De Ariel felvette velem a kapcsolatot, megmutatta amit írt, én meg trollkodásból feltörtem a jelszavát-bár tudtam, de mindegy- és beleirkáltam pár nevet. Erre felajánlotta hogy írjak neki. Így én lettem az író, ő meg az értelmi szerző. Az elején így volt, aztán megváltozott.

2. Hány blogot olvasol rendszeresen?

Hehh... Oké, van amit elolvastam ihlet szerzésből, de azokat nem olvastam tovább, de ha úgy vesszük, kb.12-13 lehet. Ja, és ebből kb. 5 rendes 1Dfanfiction, 2 Larry és egy Louthan Syklinson, a többi meg TW.

3. Mész nyaralni? ha igen hova?

Anglia-Franciaország, családdal Balaton, aztán meg egy tábor a Balatonon.

4. Milyen zenéket szoktál hallgatni?

Mindig mást.Pop, rock, kicsit alteresebb zenék. Mostanában ezek a Hollywood Undead, Killers, Kings Of Leon, Muse dolgok jönnek be.

5. Édes szájú vagy?

Nagyon. Örökség apucitól :3 xd

6. Kedvenc szín?

lila, narancs

7. Mi ösztönöz hogy mindig újabb és újabb részt írj?

Leginkább? A barátnőim akik baszogatnak hogy írjak :3 Örök hála érte <3 Meg persze az, hogy teljesítsek.

8. Van házi állatod?

Kutya, macska

9. Mit szeretnél elérni a jövőbe?

Nyelvviszga, cserediák külföldön, egyetem vagy főiskola, férj, 2-3 gyerek, ház kerttel, szép esküvő, boldog halál, egyszerű temetés. Nagyjából ennyi 

10. Szeretsz sportolni? ha igen mit?

nem 

11. Kedvenc filmed?

Nincs ilyen. Szeretem megkönnyezni a filmeket. De ha választani kell a lényeg Johnny Depp, Leonardo Di Caprio, Brad Pitt legyen benne. Vagy Oroszlánkirály. Vagy Szilaj. Vagy mackótestvér. Kicsit gyermeklelkű vagyok.

2/Ariel/

1. Honnan jött az ötlet, hogy blogot írjál?

Csak úgy jött. Nem tudom. Sokat olvastam és gondoltam kipróbálom magam benne, az első rész után pedig rájöttem, hogy másnak elmondani mit akarsz, és Ő helyetted megírja mennyivel jobb, időtakarékosabb.

2. Hány blogot olvasol rendszeresen?

Vagy 20-at. Mindenfélét.

3. Mész nyaralni? ha igen hova?

Ahamm. Anyuval és a mostohaapukámmal Horvátba, Apával Spanyolba, Dávid meg elvisz valahova, de még nem mondta hova <3

4. Milyen zenéket szoktál hallgatni?

Pop. Rock. Amikor Emily-vel Skype-olok rendszeresen One Direction-t nyomatok, de direkt azokat a számokat amiket Ő nem szeret xddd.

5. Édes szájú vagy?

Nagyon. 

6. Kedvenc szín?

Jelenleg a citromsárga, de mindig változik :D

7. Mi ösztönöz hogy mindig újabb és újabb részt írj?

Nem tudom. Emily.

8. Van házi állatod?

Ahamm. Kutya 

9. Mit szeretnél elérni a jövőbe?

Nem tudom.

10. Szeretsz sportolni? ha igen mit?

nem

11. Kedvenc filmed?

Gyűrűk Ura

 

3.

 

 1.Mit szeretnél kezdeni magaddal?

2. Melyik országba akarsz eljutni?

3.Szoktál könyveket olvasni?Ha igen, milyeneket?

4.Milyen zenét szoktál hallgatni?

5.Van testvéred?

6.Voltál már olyan szomorú, hogy ha elütött volna egy busz, az se érdekelt volna?

7. Mi a szerencseszámod?

8. Hány éves vagy?

9.Játszol valamilyen hangszeren?

10.Kedvenc énekes?

11. Kedvenc sportoló, ha van.

4.

Mivel ketten írjuk, két embert Emily, két embert Ariel választott

Axii

Etus

RoseGirl

és adnám annak az írónőnek aki írt egy fantasztikus Louthan-os blogot, de mivel az wattpados, és angol, nem tudom elküldeni, de ez így jelképes :)

Birthday(+18)

Üdv! Elnézést a kellemetlenségért, de ez a rész annyira bonyolult volt. Merthogy nem vagyunk olyan szinten ezekben a dolgokban, meg összeegyeztetni a dolgokat, satöbbi.... Nehéz. Ohh... Szóval. A karácsonyi s szilveszteri részeket kitöröljük, újra írjuk, és ha 5 külön sztorit kell írnunk, annyit írunk! Még egyéb..... Mivel nem fogunk itthon tartózkodni a következő héten, még megpróbálok írni, de nem igérünk semmit! Nos, ennyit akartam. Jó olvasást ! :D

56.rész

Birthday

December 24.

Jenni

Délután 5-re megérkeztem Doncasterbe. Nagyon szép város. Szép nagy. De Louis nélkül sose jövök többet. 3 és fél óráig kocsikáztam, és a GPS egyszer bevezetett egy South Normanton nevű településre. És rohadt unalmas is. Egy parkolóban megálltam és bepötyögtem a GPS-be az utcát és a házszámot, amit elég nehéz volt megszerezni. Konkrétan végig telefonálgattam az összes fiút, hátha megvan valamelyiknek Louis valamelyik húgának a telefonszáma. Egyiknek se volt meg, így kénytelen voltam megkérni Emit, hogy kérdezze meg Louistól, hol lakik. Kínos. Ennél az a kínosabb, hogy nem tudom, hol lakik a pasim családja. És ez csak még jobban felidegesített. Aztán apa hülyeségeit meghallgatni az első karácsonyunk együtt dumától kezdve a minek mennél el? kérdésig. Kimentettem magam valahogy. Sikerült, ez a lényeg. 10 perc forgolódás után sikerült megállnom elméletileg Louisék háza előtt. Egy utolsó nagy levegő. Kiszálltam és az ajtóhoz léptem. Becsöngettem és körülbelül egy perc múlva kinyitották. Egy középkorú férfi nyitott ajtót, és rám mosolygott.

-Jó napot!-rezzent meg a szám. Talán mosolyogni akartam, de nem jött össze-Jennifer Summers vagyok. Louishoz jöttem.

-Ó! Louis barátnője vagy! Örülök, hogy megismerhetlek, Mark vagyok!-a kezét nyújtotta felém. Elfogadtam és megráztam-Louis nem említette, hogy jössz.

-Igazából Ő sem tudta. Ez olyan… meglepetés lett volna.

-Ohh… Persze. Akkor maradjunk csendben. Louis fent van. Nemsokára lejön, addig foglalj helyet a nappaliban!-beinvitált a házba. Levettem a cipőmet és a kabátomat. Követtem és leültem a kanapéra.  Leült mellém.

-Louis említette, hogy Magyarországról származol. Hallatszik az akcentusodon is.

-Igen. Onnan jöttünk el, elég komplikált ügyek miatt.

-Héééj, nem láttátok a…-Louis hangja szakította félbe a beszélgetést.  Mikor belépett a helységbe, megakadt a kérdésében-telefonom?

Felálltam és hozzá léptem.

-Mit keresel itt?-csodálkozott, mikor megfogtam a kezét.

-Boldog Szülinapot!-suttogtam, és nyomtam egy gyengéd csókot az ajkaira. Mikor elhajoltam tőle, még csukva volt a szeme. Felvonta a szemöldökét, majd kinyitotta a szemét.

-Köszönöm!-ennyit bírt kinyögni. Megmosolyogtam az ügyetlenségét.

-Nem mutatsz be a többi húgodnak, akikkel nem volt alkalmam találkozni?

-De, persze. Itt vannak…  valahol.  LEFÁRADNÁTOK?-ordibált felfelé, mire a szájára raktam a kezem. Ezredmásodpercek alatt többen lettünk.

-Oké, az apukámmal már megismerkedtél. A két húgomat ismered, Fizzy-t és Lottiet. A két kicsi pedig Phoebe és Daisy.

Leguggoltam hozzájuk és megsimogattam a hajukat. Szégyenlősek voltak, mint mindenki ebben a korban.

-Sziasztok! Jenni vagyok, Louis barátnője-mosolyogtam rájuk. Az egyik kislány félősen lépett kicsit előrébb.

-Phoebe-csak ennyit mondott. A testvére bátrabban lépett felém.

-Daisynek hívnak.

-Szép nevetek van-felegyenesedtem, és Loura pillantottam.

-Körbevezetlek-ragadta meg Louis a kezem és elindultunk a házban. Először a konyhába mentünk, amit nagyjából az étkező asztal választott el a nappalitól. Aztán vissza a lépcsőhöz, és fel. Egy L alakú folyosó foglalta el az emeletet. Egy fürdőszoba és 4 háló volt fent. Lent még egy fürdő és még egy szoba volt.

-És Jenni, mit adsz nekem ajándékba?-csillant fel a szeme, mikor becsukta a szobájának az ajtaját.

-Hmm… Azt csak később tudod meg. Nem lövöm le a meglepetést.

-Biztos vagy benne?-villantotta meg a mosolyát, mikor leült mellém az ágyra.

-Totálisan.

-Akkor is, ha ezt csinálom?-közelebb hajolt és ajkaival finoman ért hozzá az enyémekhez. Alig éreztem, ahogy egyre jobban nekem nyomja, majd a nyelvét átcsúsztatja a számba. Derekamra kulcsolta a karját. Összepréselt minket, majd hirtelen elengedett.

-Igen, akkor is-kicsit remegett a hangom, amin jót mosolygott.

-Nagyon határozott vagy. Mit szeretnél csinálni?-hátradőlt az ágyára.

-Lemenni a családodhoz-álltam fel.

-Mi?-felült és kétkedve nézett rám.

-Louis, szülinapod van, és otthon vagy. Menjünk le hozzájuk!-felráncigáltam és lementünk. Fél hat volt. Fizzy, Lottie és az ikrek társasoztak. A karácsonyfa fényei megvilágították a szobát, de a konyhai lámpa ennek ellenére is fel volt kapcsolva. Leültünk az asztalhoz és néztük, ahogy játszanak.

-Szeretlek Jenni! Nem is tudod mennyit jelent az, hogy itt vagy-suttogta Louis a fülembe.

-Én is szeretlek! Jól tudom mit jelent neked-simogattam meg a haját, ezzel magamnál tartva.

-Kétlem-motyogta.

A a lányok felé néztem. A két nagyobb testvér drámai mozdulatokkal magyaráztak. Egymásnak mondogatták, hogy „szeretlek;nem, én szeretlek jobban”. Szóval minket figuráztak ki. A két kisebb nem értette a lényeget, de nevettek a nővéreik baromkodásán.

*~*~

-Kívánj valamit!-mosolyogtam Louisra. Elgondolkodott, majd egy jó nagy fújással eloltotta mind a 21 gyertyát. Felvette a kést a torta mellől és elkezdte volna vágni a tortát, de megállítottam.

-Várj! Majd én!-kivettem a kezéből és levágtam egy szeletet, tányérra raktam és a kezébe nyomtam. Mindenkinek vágtam egyet és én is leültem Louis mellé. Megragadta a kezem és egy pillanatra összeakadt a tekintetünk. Ebből rögtön ki tudtam olvasni mit kívánt. Engem. Lekaptam róla a tekintetemet és merev elhatározással bámultam a tányéromat. Beszélgettünk, nevettünk és jó szokáshoz híven odaadták az ajándékaikat. Apróságok voltak, de Lou olyan csillogó szemekkel köszönte meg, mintha egy gyémántbánya kulcsait nyomták volna a kezébe, nem egy egyszerű rajzot, csokit, vagy könyvet. Néha elfeledkezem arról, hogy Louis tud olvasni, ugyanis sosem látom könyvvel a kezében.

-Kimegyek a kocsihoz-álltam fel, mikor már csak a mosatlan edények szolgáltak társaságnak.

-Oké, én felmegyek zuhanyozni-bólintott és két irányba indultunk. Kirohantam az utcára. Esett a hó! Gyönyörű volt. Kirángattam a kocsiból a ruhát és a cipőt. Visszaszaladtam a házba, fel Louis szobájába. Fénysebességgel lerángattam magamtól a ruháimat és felvettem a fehér csipkés francia bugyit és melltartót. A szintén fehér combharisnyámat vettem fel hozzá. A harisnyakötőt nehezen, de sikerült hozzácsatolnom. A piros ruhát is felvettem. Megpördültem a tükör előtt. Felvettem a magassarkúmat. Tettem benne pár lépést. Görcs állt a gyomromba, amit minél gyorsabban igyekeztem feloldani. Persze, ilyenkor húzza az időt! Az ujjaimat tördeltem. Hirtelen nyílt az ajtó és Louis lépett be rajta. Közömbösen nézett végig rajtam, majd elkerekedtek a szemei.

-J… Jenni?-nevemet kérdésként mondta. Nem érti, mi van.

-Boldog születésnapot! Remélem, tetszik az ajándékod.

-Mármint… ez? J… Jenni ez most komoly?

-Maximálisan-tettem felé pár tétova lépést és megkapaszkodtam a vállában-Talán nem tetszik?

-Nem. Imádom. Csak… Ezt ugye te is akarod?

-Mindennél jobban-suttogtam a fülébe. Végre életre keltek a kezei.

-Szeretnél szórakozni?-huncut kérdés, huncut hangsúllyal. Feloldódtunk.

-Ühümm-dünnyögtem.

-Megígérem, élvezni fogod!-villantotta meg a mosolyát, majd megcsókolt. Megragadta a combomat és felkapott. Elvitt az ágyig és ledobott rá. Felém mászott. Bekecmergett a két lábam közé. Téptük egymás ajkait és már akkor éreztem, hogy bizseregni kezdek odalent. Egyre távolabb adott csókokat. Az arcomon, az államon, az arccsontom mentén. Imádtam! Lassan leért a nyakamhoz, és finoman megszívogatta. Kidugta a nyelvét és végig húzta az ütőeremen, amiben sebesen áramlott a vérem. Nem vetkőztetett le, nem tett semmit, csak a nyakamat szívogatta.

-Belehalnál, ha csinálnál valamit?-nyöszörögtem. Felnézett rám.

-Szülinapom van. Azt teszek, amit akarok!-kivillantotta a fogait, és visszahajolt a nyakamhoz. Ellenben a kezével lehúzta az oldalamon a cipzárt. Mielőtt leszedte volna rólam, lerugdostam magamról a cipőimet. Megragadta a ruhámat és legyűrte a földre. Fehérneműben voltam alatta, és ez megcsillogtatta a szemét. Feljebb csúsztam az ágyon, hogy a támla a fejemnél legyen, Louis pedig követett. Valahogy látszik rajta, hogy az izgatja fel, ha ki kell derítenie, mi van a ruhád alatt. Bianka, bazdmeg! Igazad volt. Ahogy végig nézett rajtam, láttam milyen hosszú „szenvedés” vár rám. Újra a nyakamhoz hajolt, de most nem állt meg ott. Végig csókolta a kulcscsontomat, a vállamat, majd újra a kulcscsontomat. Mellkasomat is végig csókolta. Nem akartam, hogy halljanak minket, de már igazán kikívánkozott belőlem egy nyögés. Kicsit lejjebb haladt a mellkasomon és beleharapott a melltartómba. Itt már elszakadt a madzag és kiszaladt az a nyögés. Nem túl hangosan, de imádtam látni a tüzelő szenvedélyt Louis szemében, ahogy felpillant rám. Végig harapdálta a melltartóm és a bőröm találkozását. Hol az anyagba, hol a bőrömbe harapott bele. Beletúrtam a hajába. Barna tincsei finoman siklottak ujjaim között. Megharapdálta a melltartón lévő masni díszt és lejjebb ment. A hasamra csak pár kósza puszi jutott, a lényeget akarta. A harisnyakötőt kezdte a fogával lerángatni, ezzel persze a harisnyámat is. Nem tudom hányszor csinálta, de fél perc múlva egyik harisnya sem volt rajtam. Végig simított a szeméremdombomon fehérneműn keresztül. Vér áramlott az altestem felé. A mellbimbóim kellemesen zsongani kezdtek. Olyan volt, mintha elkezdene zsibbadni, de a lehető legkellemesebb módon. Felvándorolt a kezem, és megszorítottam a mellemet. Jó érzés volt. Lou felpillantott, és elvette a kezemet.

-Nem-nem. Most csak én vagyok-suttogta. Felcsúsztatta a kezét a hátamon és egy egyszerű mozdulattal kikapcsolta a melltartómat és lehúzta rólam. Kellemes érzés volt megduzzadt kebleimet szabadon tudni.  Feljebb kúszott. Mellkasát és férfiasságát végig húzta a bugyimon. Megcsókolt, és a bal mellemre tette a kezét, és finoman simogatni kezdte. Belemélyesztette ujjait a bőrömbe. Elengedte a számat és kicsit lejjebb húzódott. Egyre lejjebb hajolt, ajkai egy vonalba voltak a mellbimbómmal és alig egy centire. Leereszkedett teljesen és szájába vette. Újabb nyögés. Belülről harapdáltam a számat, nem tudtam mit csinálni. Nem nyöghettem folyamatosan, mert fent alszanak Louis húgai. Elkezdte nyalogatni a mellemet. Belemarkoltam az ágytakaróba, és oldalra vetettem a fejem. Túl sok volt. Bal keze finoman megcsippentette a mellbimbómat a másik mellemen és gyengéden megcsavarta. Fennakadt a szemem, kénytelen voltam becsukni. Abbahagyta, de éreztem, ahogy lejjebb csúszott. Lenéztem rá. Vágyakozva nézett a fehér francia bugyira, ami már nedves volt. Tudtam. Úgy bizseregtem odalent, mintha elektródákat szereltek volna rám. Beleakasztotta ujjait a szélébe és lehúzta rólam. Már tényleg meztelen voltam. Befeküdt a két lábam közé.

-Ezt nekem?-mosolygott, ahogy végig vizslatta a szeméremajkaimat. Szőrtelenített zóna volt. Nem várt választ. Felpillantott a szemembe, kék tekintetünk összekapcsolódott, egészen addig, amíg fel nem nyújtotta kezét a mellemhez, Ő maga pedig le nem bukott a szemérmeimhez. Kidugta a nyelvét és finoman végighúzta a kisajkaimon. Megismételte, de feljebb haladt, és a csiklómnál állt meg. Bekapta a kis szervemet, és szívni kezdte. Sikítani akartam, de egy erőteljes nyögéssel is megelégedtem. Harmadik. Nyelvét is használni kezdte, miközben a klitoriszomat kínozta. Megindult bennem valami. Nem orgazmus, csak valami… más. Elengedte a csiklómat és a hüvelybemenetemhez kalandozott.  

-Nagyon nedves vagy-jegyezte meg mormogva.  Örömnedvek folytak belőlem és én észre se vettem. Louis finoman benyomta nyelvét a hüvelyembe. Sikítani akarok! Ha nem sikíthatok megőrülök. Megragadtam Louis párnáját, és a fejemre nyomtam. Belesikítottam. A párna elnyelte a sikolyomat. Még egyet sikítottam, közben Louis nem hagyta abba. Nyelvét ki-be húzogatta a hüvelyemben, és a csiklómat simogatta, közben a másik kezével a mellemet gyűrte. Csak sikítani akartam. Hirtelen különös érzés fogott el. Odalent finom lüktetést éreztem. Az alhasam feszült. A hüvelyfalaim szűkültek. Elvettem a párnát és kétségbeesetten néztem Lou-ra, aki belefeledkezve nyalt.

-Louis, elmegyek!-suttogtam. Felpillantott és szórakozottan bólintott.

-Akkor tedd vissza a párnát-ennyi időre vált el tőlem, és visszatért. Visszaszorítottam a fejemre a párnát, és akkor Louis beleharapott a csiklómba. Ezzel elszálltam. Sikítottam, belemarkoltam a mellembe, és Louis hajába. Most éreztem, ahogy elkezdenek kifolyni belőlem a nedvek. Louis nyalt párat és hümmögött hozzá. Szorult össze a hüvelyem, és bizseregtem. Intenzív orgazmusom volt. Szinte belealudtam. Fáradság öntötte el a testemet és pár percig remegő lélegzettel próbáltam helyre jönni.

-Megelégedtél velem?-dorombolt a fülembe Louis. Kinyitottam a szememet és láttam, ahogy befeküdt mellém-immár póló nélkül.

-Maximálisan-motyogtam és egy csókkal jutalmaztam. Ajkain még a saját nedveim is éreztem. Halványan, de éreztem.

-Viszonzod?

-Amit csak akarsz, szülinapos-mosolyogtam és felé másztam. Nem finomkodtam vele, a nyakára vetettem magam, és eszeveszettül szívni kezdtem. Louis ízlése kicsit különbözik az enyémtől. Végig nyalogattam a mellkasát. A mellbimbója meredten állt. Körbe nyalogattam. A hajamat túrta az egyik kezével, a másikkal az én mellemet simogatta, gyűrögette. A hasát végig puszilgattam. A boxer szélénél úgy döntöttem megadom Louisnak azt, amit minden férfi akar. Fogammal húztam le róla a nadrágot. Férfiasságával néztem szemben. Félárbócon volt. Kezemmel körbefogtam, és finoman lehúztam a fitymát, majd vissza. Az elégedett morgásai igazolták a teljesítményemet. Teljesen lehúztam a fitymát, és számmal közelíteni kezdtem felé. Louis nem figyelt, csukva volt a szeme. Mindeddig undorodtam attól, hogy a számba vegyem egy férfi péniszét. De úgy fest Louis kivétel. Egy finom puszit nyomtam a makkjára, mire Louis kétségbeesetten felnyögött.

-J…Jenni, nem kell ezt tenned!-nem hagytam, hogy befejezze. A számba vette a makkját, és Louis feladta. Túlságosan is élvezte. Gyengéden megszívtam, mire felmordult és a hajamba markolt. Tetszett neki. Lassan megmozdítottam a fejem.  Felnyögött. Ennyit csináltam egy ideig, de csak a makkja volt a számban. Egyre többet próbáltam meg bekapni. Kísérleteztem Louis péniszével, mikor is megéreztem valami furcsa ízt a számban, így kiköptem magamból.

-Közel vagyok-nyöszörgött-Jenni, ne hagyj elmenni!

-Akkor abbahagyom-leültem az ágaskodó férfiassága mellé, amin a nyálam csillogott és a-véleményem szerint- előváladék.

-Annyira jó volt-lihegett. Üveges tekintettel bámult a plafonra. Eleget akartam tenni kíváncsiságomnak, és megfogtam ágaskodó hímtagját. Felnyögött. És még én akarok csöndben lenni! Gyengéden futtattam rajta végig ujjaimat. Nem szorítottam, szinte hozzá sem értem. Különleges volt. Merev. Ennyit tudok róla mondani. Persze nem olyan, mint egy merev vasrúd, mert bőr van rajta. De nincs rá jobb szó. Megragadta a derekamat és a hátamra fektetett.

-Óvszer?-kérdeztem. Legurult rólam, és az éjjeliszekrény fiókban kezdett turkálni, mire előkeveredett egy ezüst csomagocska, amit a fogával nyitott ki, és szakavatott mozdulatokkal görgette fel magának. Visszamászott rám. Oké, az előjáték megy, mert abban nem Louis volt az első, és mondjuk úgy, Louis én Én megtaláltuk a módját, hogyan elégítjük ki a másikat. Mint Németországban. De a rendes szex nem volt a gyakorlatban. A fülemhez hajolt és gyengéden megsimogatta a hajam. Tudta, most neki is gyengédnek kellett lennie.

-Ha fáj, szólj! Oké?

-ühümm-bólintottam.

-Szeretlek Jenni!-megcsókolt és megmozdította a csípőjét, makkját ezzel belém tolva. Először nem érezte fájdalmat, csak azt, hogy kezd belém hatolni. A nedveim megkönnyítették az utat. Majd hirtelen éles fájdalom nyilallt egészen a vaginámtól mindenfelé a testembe. Rohadtul fájt, nekem pedig egy dolog jutott eszembe. A barlangos test, izgatás hatására vérrel telítődik. A körmeimet belevájtam Louis hátába. Tudtam, hogy felizgatja, nekem pedig nagyszerű fájdalom levezetés. Megremegett a karja. Nem csodálom, a teljes testsúlyát meg kellett tartania a tenyerén, miközben mozgott is. Kihúzta magát, majd vissza. Sokszor megismételte, és egyre többet sikerült belém tennie. Felkészültnek éreztem magam arra, hogy teljesen magamban érezzem. Akkor is ha szétszakadok.

-Told belém!-nyöszörögtem. Megcsókolt, mielőtt megtette volna. Annyi bocsánat volt a csókjában, hogy el se hinnénk. Mikor belém döngölte magát, még mindig csókolt, így az iszonyú kín hangjait elnyelte. Úgy éreztem, mintha feldugtak volna egy kardot. Feszített, kényelmetlen volt és fájt. Kihúzta belőlem.

-Oké, most újra-motyogott, és szép lassan, lépésről lépésre tolta belém a farkát. Most nem fájt annyira, de bekönnyeztem. A hátát kapartam. A gerincénél, a lapockájánál, mindenütt. Még egyszer megismételte a kiveszem-beteszem műveletsort, és a fájdalom már nem volt olyan nagy. Könnyek peregtek le a szememből, amit lecsókolt. Újra eljátszotta, de még mindig feszített. Láttam az arcán, hogy mennyire élvezi. Próbálta rejtegetni, de nem előttem! Élvezte, ahogy körbeveszem, ahogy szorítom, ahogy hüvelyem lüktet érte.

-Louis, kezd el!-nyöszörögtem.

-Biztos?

-Biztos-amint kimondtam, elkezdett lassan mozogni. Nem volt az igazi. Lassan csúszkált bennem. Élveztem, ahogy a hüvelyembe simul, de nem annyira, mint lehetett volna.

-Gy… Gyorsabban!-nyöszörögtem. Nem ellenkezett, neki kezdett. Kicsi, erőteljes lökéseket intézett felém. Most sem volt az igazi. Még mindig a keserű fájdalom uralt.

-Jenni nagyon nedves… és szűk vagy-felvonyított és beleharapott a vállamba. Elkezdtem mozgatni a csípőmet, hogy nagyobb mozdulatokkal csinálja, és erre így reagált. Értette a célzásomat. Teljes hosszával mozgott bennem, és ezzel teljesen kielégített engem. Élvezni kezdtem. Eltűnt a fájdalom. Csak az élvezet maradt. Rákapcsolt a tempóra, és újra kiszaladt belőlem egy nyögés. Beleharaptam Louis vállába, mikor megütötte az ismert G-pontomat, melynek létezését tudtam, de érezni még sosem éreztem. Halk cuppogás verődött vissza a berendezésekről, ahogy Lou pénisze a nedveimben csúszkált. Éreztem, ahogy Louis ujjai a csípőmbe vájódnak, és másik alkarján támaszkodik. Nem engedte megmozdulni a csípőmet, úgy tolt tovább. A pornó uralta világban mindenki azt hiszi. az orgazmus körülbelül fél óra együttlét után jön el. Ez –ki kell ábrándítanom mindenkit- nem így van. Nagyjából az első kritikus 10 perc utáni következő 10 percben már csak a hormonjaim hajtottak, erőm konkrétan semmi nem maradt. Pedig én csak feküdtem. Eltekintve Louis harapdálásától/karmolásától/csókolgatásától nem mozogtam sokat, mégis fujtattam, mint egy versenyló, a felettem mozgó fiúról ne is beszéljek. Barna tincsei arcába hullottak, ajkai szétnyiltak, szemeit néha becsukta, de legtöbbször engem nézett. Csodálat és vágy tükröződött szemeiben, és imádtam látni, mennyire oda van értem. Felmordult.

-Jenni… én…-tudtam mit akar mondani. El fog élvezni. Én is a mennyek kapuja felé járkáltam, az biztos ,hogy a fülemben úgy zsongott a vér, ahogy még sosem.  Zakatolt a szivem, és tudtam, már nem kell sok.

-Kérlek, csak egy kicsit!-nyüszögtem.

-Érted bármit!-mosolygott gyengéden, és felpörgette eddig se túl lassú tempóját. Kétségbeesetten próbált felvinni a csúcsra, de sehogy nem jött össze, Ő pedig nem tudott várni. Nem akarta, hogy az első alkalom csalódás legyen. Elengedte a csípőmet és beleharapott a mellembe. Ez a kicsi hiányzott. Átrepített a korláton. Melleim megfeszültek, a nedveim megindultak, a hasam összerándult, és összenyomódott, miközben Louis még mindig bennem lüktetett. Nyögött egyet és elengedte magát. Finom rázkódást éreztem magamban és rám borult. Melleim közé hajtotta fejét és zihálva próbálta lenyugtatni zakatoló szívverését. Ahogy én is. Remegő kézzel simogattam a haját és izzadt hátát, amíg lenyugtatta magát. Mikor rendeződött a légzése kihúzódott belőlem és behuppant mellém. Nem szakadt el bőröm érintésétől. Karját átvetette rajta és a hasamat simogatta. Remegett mindenem. A testem nem tudta feldolgozni, ami történt. Csillagokat láttam a plafon halvány felületén.

-Jól vagy?-suttogta, mintha egy különleges kérdést tenne fel. Valamit ledobott az éjjeliszekrényére.

-I… Igen. Elmegyek zuhanyozni-rebegtem.

-Elkísérlek-jelentette ki. Egyedül akartam lenni, de Louistól sem akartam elszakadni. Testünk melegével fűtöttük egymást, amíg tényleg minden csendes nem lett. Már semmi nem maradt a felfokozott hangulatból. Csak mi ketten voltunk, egymásba gabalyodva, szerelmesen.  Kibontakoztam öleléséből és felkeltem.

-Adsz valami törülközőt és ruhát?-fordultam felé, és Ő is felkelt. A szekrényéhez lépett és odaadott egy boxert, egy pólót és egy törülközőt. Magam köré tekertem a törülközőt, a ruhákat a kezemben tartva kiosontam, Louisval a nyomomban. Halkan nyitottam ki az ajtót, és beslisszoltam, Lou utánam. Beálltam a zuhanyzóba és megindítottam a vizet. Élveztem, ahogy a zuhanyrózsa gyengéden masszírozza a bőrömet. Nem tudom meddig élveztem a helyzetet, de két kar zavart meg.

-Most nem bírom nélküled-dörmögte a nyakamba. A hasamat simogatta. Tompa fájdalom, nem is fájdalom, inkább üresség tombolt az alhasamban, amire Louis a kezét tette. Vigyázott rám, és mindig is fog. Egymáshoz simulva álltunk a zuhogó víz alatt, és egyedül pár szerencsés csepp furakodott be közénk.  Pár csepp vér kifolyt belőlem a víz hatása miatt, de ez természetes volt. Megfordított és szembe kerültem vele. Vizes haja arcához tapadt. Két keze közé fogta az arcomat és szemét becsukva megcsókolt. Először sikerült megcsókolnia úgy, hogy nem esett nekem utána. Csak elengedett és kiment. Követtem a példáját. Megszárítottam magam, és a hajamra tekertem a törőlközőt és felvettem Louis ruháit. A pólón, sárga alapon Surf Beach felirat díszelgett pirossal, szóköz helyett pedig egy szörfdeszka foglalt helyet. A tükörbe pillantva Louis hátát pillantottam meg, ami fájdalmasan vörös volt. S háta mögé sétáltam és végig húztam kezeimet széles vállain.

-Ugye nem kell sokat félmeztelenkedned mostanság?-vizsgáltam a mélyebb karmolásokat. Egyen vágig húztam az ujjat és Louis felszisszent.

-Mit csináltál?-kiügyeskedte, hogy nagyjából lássa a hátát, és meglepődve csóválta a fejét-Te kis vadmacska! Gyere, menjünk öltözni!

-Hova akarsz ilyenkor menni?-lepődtem meg.

-Sétálni. Esik a hó. Ilyen ritkán van-rábólintottam és visszavettem a nadrágomat és a pulcsimat. Lent halkan felvettük a kabátunkat és cipőnket, majd kiléptünk az utcára. Az utcalámpák fénye halvány volt. Louis megragadta a kezem és elandalogtunk valamerre. Csendben róttuk az utat. A csendes várost senkinek nem lenne kedve felébreszteni. Valahol megszólalt egy harang, jelezve az éjfélt. Louis felsóhajtott.

-Életem legjobb szülinapja volt!-motyogta a hajamba és egy puszit nyomott rá.

-Ennyitől?

-Nem. Attól hogy veled voltam, szerelmem-sosem hívott szerelmemnek, és ez most meglepett. Azt hiszem felébresztettem valamit, ami eddig alukált, vagy elaltattam valamit, ami eddig uralta? Nem tudom, de az a biztos, hogy 1 percig nem érintkeztünk összesen, mióta befejeztük.Negyed óra sétikálás után visszamentünk a házba, levetkőztünk és visszabújtunk, immár takaró alá. Összegabalyodott a lábunk, a karjára hajtottam a fejem, és a mellkasát fogtam a másikkal. Elszenderedtem, miközben Louis őrködött felettem.

Érzelmek

Oké fos cím. Ariel LOVE WITH....Nos, ez lenne. Hát. Gyönyörű. A végén amikor vásárolnak én sírtam ilyen hülyeségeket kitalálni Na jó. Mentem cshácshá ~Emily


ALL URE LITTLE THINGS se gáááz xDD Imádlak. Nos. Hát ja. UUU a kövi részben lesz 18-as rész :xxx mert Emily megengedte :D Nem mintha nem csinálnám az engedélye nélkül de mindegy. Csak ez most sokkal érzelmesebb lesz. Nos. Köszönöm. Egy csomó dolgot ihagytunk ebből a részből, amit bele lehetett volna tenni :/ Na mindegy. *Ariel

55.rész

Érzelmek

Emi

December 14.

Péntek

Idegesen kopogtattam a tollammal a padon. Szabadulni akartam. Egyszerűen el akartam tűnni a világ elől. Csak egy kicsit. Nem akartam, hogy beszéljenek hozzám, hogy jó pofiznom kelljen, nem akartam emberek közelében lenni. Ezek az érzéseim körülbelül szerda felé fogalmazódtak meg magamban. Nem lettem antiszociális, se ilyesmi. Egyszerűen egyedüllétre vágytam. Így, mikor végre kicsöngettek, szinte kirohantam a teremből. Jenni kocsijánál vártam a tulajdonosára, aki ráérősen ballagott, és a pulcsiját húzgálta a kezén. Ő sincs mostanság túl jó kedvében. A legkisebb sértésekre megbántódik. Kicsit stresszesek vagyunk.

-Megvárhattál volna-jegyezte meg csípősen, majd kinyitotta a kocsit. Beültünk és csendben utaztunk haza. Felmentem és bezárkóztam a szobámba. Olvastam, zenét hallgattam, gépeztem. Bármit, csak ne kelljen senkivel érintkeznem. Bár, a saját zenémet kénytelen voltam fülhallgatóval hallgatni, mivel Jenni újabb kedvencét, Adam Lambertet hallgatott, ezerre feltekerve, és vagy hatvanszor meghallgatott egy számot, majd egy másikkal is ugyanezt tette. Mondhatom fantasztikus volt. Fél 5-kor bedörömböltek az ajtómon.

-EMI!-hallottam Jenni hangját, és kelletlenül kinyitottam neki.

-Mit szeretnél?-kérdeztem, sürgetve.

-Ömm… Csak annyit, hogy nincs kedved eljönni velem, meg Nathannel a kávézóba?

-Nathannel? Azzal a Nathannel?-felszaladt a szemöldököm. Jenni sosem említette, hogy tartják a kapcsolatot. Eszerint tévedtem, hogy már nem beszélnek.

-P… Persze, megyek-bólintottam rá, és felvettem valami normálisabb ruhát, mint az otthoni, kinyúlt fölsőm, és cicanacim. Fél óra múlva a kávézóban ültem, és Jennit vártam, aki kiment a kocsijához, mert benne hagyta a telefonját. A kávémat nézegettem, és elmélyülve tanulmányoztam a habbal és kakaóporral alkotott kutyát a forró csokim tetején. Mikor meghallottam Jenni nevetését, felnéztem a bejárat felé, ahol Nathannel estek be, csurom vizesen. Elmosolyodtam, mikor Nathan rárázta a hajából a vizet Jennire, aki erre felvisított. A mi asztalunk felé vették a irányt, így felálltam. Odaértek és egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetem Nathan mélykék tekintetével.

-Nos, Emi, Ő itt Nathan. Nathan, Ő itt a barátnőm, Emi.

-Szia!-vigyorgott rám, és először értettem meg, Jenni miről is beszélt, amikor azt mondta Nathan mosolya ragadós. Olyan esetlenül mosolyog, hogy neked is kedved támad mosolyogni. Viszonoztam a gesztusát.

-Szia!-leültünk az asztalhoz, Aaron pedig Nath kávéját is kihozta.

-Na, és hogy-hogy lett rám időd hirtelen?-intézte kérdését Jenni felé.

-Hm… Nem tudom. Befértél az elemzés írás, tanulás, egyetemi szakok, lazítás, telefonálgatások közé.

-Köszönöm. És minek köszönhetem a társaságot?-pillantott rám.

-Kicsit rossz hangulatban volt, gondoltam elhívom-válaszolt helyettem Jenni.

-Szerintem én is tudok válaszolni-vágtam egy grimaszt.

-Erről beszéltem-bólogatott mindent tudóan Jenni.

Elkezdtünk beszélgetni, ki, mit csinál karácsonykor. Nathan a családjával lesz, ahogy mi is, szóval ezt gyorsan kivégeztük.

-Karácsonyi ajándékokkal hogy álltok?-kérdezte Nath.

-Nekem minden megvan-jelentettem ki.

-Nekem Louisnak nincs ajándékom-túrt bele a hajába Jenni.

-Nekem meg Timinek. Fogalmam sincs, mit adjak neki, tekintve, hogy pár ezer méterrel arrébb lakik-szívta be a levegőt a fogai közt Nath.

-E-mailes képeslapot-nyögtem be, mire mindketten nagy szemekkel bámultak rám.

-Mi?-nevetett először Nath, aztán Jen is csatlakozott hozzá.

-Ez ennyire nem vicces-mondtam, pár feltörő kacarászás között.

Pár perc után vöröslő fejjel, kicsit nyugodtabban néztek szembe velem újra.

-Miért, neked van ajándékod Zaynnek?-érdeklődött Nathan, ami kicsit meglepett. Nem vártam volna tőle.

-Izé… Mi megbeszéltük, hogy nem adunk egymásnak ajándékot. Nem is leszek itt Karácsonykor, Ő pedig haza megy. Előtte elmegyek hozzá, és feldíszítjük a karácsonyfáját.

-Ohh… Érdekes kifejezés, így még sosem hallottam. Én pedig majd Lou-val kifestem az előszobát, ugye?-harapott bele az alsó ajkába Jenni, és a szemében megcsillant valami.

-Te miről beszélsz?-érdeklődtem, finoman utalva arra, miről is beszél tulajdonképpen.

-Ahj… Komolyan Emi… Feldíszítitek a karácsonyfát… Nem gondolod komolyan-rázta a fejét, mire nagy nehezen leesett, szinte hallottam is. De lehet, hogy csak Aaron ejtett le egy csészét.

-Ja, persze. Beosztja, ami van. Nem fog az egész kapcsolatunk arról szólni. Mint egyeseknek-vetettem villámló tekintetet Jennire. Diadalittasan elvigyorodott. Tudtam, hogy nyert. Ők nem feküdtek le. Könyörgöm, mikor én lefeküdtem vele, Ő be volt baszva, én meg nem tudom miért tettem. És körülbelül 1-2 hete jártunk?

-Már bocs, de én azt hittem karácsonyi programról beszélünk, nem a szexuális életünkről-szórt közbe Nath.

-Miért, ti már lefeküdtetek?-vágta rá rögtön Jen, mire szegény fiú elvörösödött.

-N…Nem. Dehogy-dadogott.

-Öhh, Emi, említettem már, hogy Josh csinálta?-fordult hirtelen felém Jenni.

-Gondoltam. De az hogy erre nem emlékeztél csak, az egész éjszakából, az kész röhej.

-Ja. Minden meg van, de ez nem tudom mikor történt.

-Oké. Már teljesen elvesztettem a fonalat-fogta a fejét Nath.

-És elmondod Louisnak?-hagytam figyelmen kívül szegény fiút.

-Persze hogy nem! Az hiányzik… Úristen. Holnap este jönnek. Szerintem menjünk-állt fel, majd fizettünk-Nathan meghívott minket, a kis édes-és kint egy öleléssel elbúcsúztunk.

-Nos, milyen volt?-érdeklődött.

-Aranyos fiú. Furcsa, de ki nem az?-haza mentünk és elmentünk alukálni.

December 15 szombat

Zayn

Késő este értünk vissza Londonba. Londoni idő szerint este 11-kor. Elég fáradt voltam, nem tudtam aludni a repülőn. Mindenki elaludt, Louis néha felkelt, akkor beszélgettünk egy kicsit, de általában ő is gyorsan visszaaludt. A párás levegő belehasított a fejembe, és hasogató villámokat szórt benne. Meghúztam a hajam, hogy eltereljem a belső fájdalomról a figyelmemet.

-Jól vagy?-érdeklődött Niall, aki a legközelebb állt hozzám.

-Persze, csak egy kicsit fáj a fejem.

Istenem, mennyit tudnak tökölni egy útlevéllel. A biztonsági őr, és a vámos is vagy 5 percig rágcsálta mindünk útlevelét. Ilyenkor örülnék egy gyorsító gombnak. Végre kiértünk a terminálhoz. Sok ember várt a késői gépre, így többen aludtak. Kik a bőröndjükön, kik a földön, kik a műanyag székeken. Két ilyen műanyag széken üldögélt Emi és Jenni. Kicsi megakadt a lélegzetem. Azt hiszem elfelejtettem a fejfájásomat. Emi felpillantott Jenni telefonjából, amin együtt néztek valamit, és meglökte barátnőjét, mikor meglátott minket. Jenni is felnézett és megdöbbenve nézett Louis felé. Két másodperc mulva Emi odarohant hozzám és szorosan magához ölelt, amit viszonoztam. Vállára hajtottam a fejem, és így szippantottam be édeskés illatát. Feltöltötte érzékeimet. Éreztem ahogy kicsit megemelkedik.

-Hiányoztál-morogta a kabátomba.

-Te is nekem-vigyorognom kellett. Nem tudom min mentem át pontosan. Az üresség, ami eddig tátongott bennem, hirtelen kitöltötték. Emi illata, az érintése, a hangja. Leesett a súly a szívemről, ami minden nappal kicsit nehezebb lett. Minden nappal egyre jobban aggódtam érte. Nem lehettem vele, bármi is történne. Nem mintha történne bármi is, de nem árt vigyázni. Felszabadultam, és mosolyogtam. Egy hónap múlva végre teljes szívemből küldtem a mosolyomat a világnak, de inkább csak Eminek. Csak Eminek, mert Ő érdemli meg egyedül, hiszen várt rám. És mindig fog. Eltávolodtam tőle, de csak annyira, hogy a szemébe nézhessek. A két kék szikrázó kristály varázslatos szeretettel volt tele. Derekamról a vállamra emelte a kezét. Közelebb hajolt és becsukta a szemét. Követtem a példáját. Éreztem, ahogy ajkai súrolják az enyémeket. Nem engedtem a csábításnak, kitartottam az élvezetet. Kezdett elfolyni körülöttünk a világ. Már csak mi ketten álltunk a világ peremén. Olyan érzés volt, mintha az, hogy egymásba olvadunk, megmentene minket a világtól. Egymás pajzsai voltunk most, és mindig. Mindig vigyáztunk egymásra. Pontosan ezért szeretjük egymást annyira. Egymás nélkül elkallódnánk valahol a gonoszság és a jóság félelmetes peremein. De így én kicsit megrontottam Emit, Ő pedig jobb emberré tett engem. Ennyi történt. És mi így vagyunk boldogok. Akinek nem tetszik, az pedig elbújhat valahova. Türelmetlenül megkopogtatta a tarkómat, mire még szélesebb vigyor ült ki az arcomra. Enyhén előre döntöttem a fejem és ajkaimat az övéihez préseltem. Gyengéden utat törtem magamnak a szájába. Gyengéden kényeztettük egymást, és a keze a hajamban járt. Párszor megsimítottam a derekát, és nem érdekelt ki-mit gondol most. Újra látom a barátnőmet, talán örülhetek neki. Elengedtem ölelésemből és láttam, ahogy lesüti a szemét. Nem szereti, ha mindenki előtt nyilvánítom ki a felé irányuló érzelmeimet. Összefontam ujjainkat és megigazítottam az oldalamon lógó táskámat, majd megragadtam a bőröndöm és csatlakoztunk a többiekhez. Emi köszönt a többi fiúnak is.

Jenni

Amikor megpillantottam Louist, eszembe jutott mit fog kapni Karácsonyra. Pontosabban a születésnapjára. Lehet, hogy náluk nem 14-én este ajándékoznak, de nálunk igen. És Lounak fantasztikus szülinapja lesz. Gondoskodni fogok róla.

Ugyanis mikor megláttam, ahogy elmosolyodik, kék szemeiben megcsillan az imádat és elindul felém, görcs állt a gyomromba. Fogalmam sincs, hogy lehetséges, de kellemes görcs volt. Összerándultam. Minden idegvégződésem rá vágyott. Arra vágytam, hogy ajkaival becézze az összes testrészemet. Érezni akartam, ahogy barna haja végig simítja a nyakamat. Érezni, ahogy a kezével a hajamba túr. Érezni a végtelen imádatát. Érezni a lélegzetét a bőrömön, ahogy végig simítja azt. Végig futtatni ujjaimat selymes haján. Szájára tapadni és szenvedélyesen csókolni. Hallani akartam az első zihálást, amit okozok neki. Hallani akartam, ahogy elmondja, mennyire szeret. Tudatni akartam vele, sosem lesz egyedül. Egyszerűen akartam. Őt és senki mást. A vágy futott végig az ereimben. Nagyon gyorsan lángolt fel bennem. Ez nem olyan érzés volt, mikor egy heves csókcsatánk közben Louis lerángatta a ruháimat, mert felébresztettük az egymásban az alvó vágyat. Ez természetből jövő vonzalom volt, ami mindennél fontosabb. És mindennél erősebb. Pislogva párat elborították elmémet a fantáziám szülte képek. Láttam, ahogy Louis megcsókol. Láttam, ahogy megsimítja a karomat, a hasamat, a lábamat. Láttam, ahogy eggyé válunk. Ahogy kék szemeiben a féltés és a végtelen szerelem a birtoklási vágyával küszködik. Majd eggyé válnak és szenvedélyesen megcsókol. Elhessegettem a gondolataimat. Nem szabadott ilyeneket gondolnom a fiúról, aki 2 másodperc múlva megölel. Jobb esetben megcsókol. Már e képek hatására is majdnem visszahuppantam a székre. Megremegtek a lábaim, de nem figyeltem rájuk. Vészesen jelezték az összeesésem közeledtét. Lou elért hozzám és kinyújtotta a kezét. Centikre állt, de nem túl közel. Összefűztem vele az ujjaimat, és mosolyogva néztem, ahogy egymásba illeszkednek. Felemelte a kezét, ezzel az enyémet is. A szájához emelte, és felvette velem a szemkontektust. Apró puszikkal hintette be a kezemet, majd visszaengedte közénk, és olyan közel jött, hogy felsőtestünk összeütközött. Homlokát az enyémnek döntötte.

-Sablonos lenne, ha azt mondanám hiányoztál, ezért azt mondom, alig vártam hogy újra lássalak, mert nélküled senki nem vagyok.

-Ohh-nevettem zavartan. Nem gondoltam ilyesmire-Nekem hiányoztál. Sajnálom, sablonos.

-Édesem, tőled bármi jöhet. A lényeg, hogy komolyan gondold. És te úgy gondolod.

-Igen. Úgy gondolom.

-Istenem!-sóhajtott egy nagyot és végig simított a hajamon, és játszani kezdett egy tinccsel. Becsukta a szemét és közelebb hajolt hozzám. A fülem felé araszolt. Apró csókokkal hintette be az odáig tartó utat. Mikor elért a fülemhez, beleharapott a fülcimpámba. Hirtelen belekapaszkodtam a nyakába, ő pedig megtartotta a derekamat. Ha nem teszi, összeestem volna. Ebben biztos vagyok. Egyszerűen leborultam volna elé.

-Louis…-rebegtem, mikor a számat vette célba. Még erősebben markolta meg a derekamat-Mit csinálsz?

-Jenni… Az illatod… Isteni-mellkasa nekem feszült, miközben levegőt vett. Megrebbentek a szempilláim. Elérte a számat. Kinyitotta a szemét és teljesen tiszta tekintete volt. Nem volt benne a tűz. Egyszerűen élvezte, hogy velem lehet. Ez megrendített. Sosem gondoltam volna, hogy ilyenre képes egy fiú. Főleg nem egy olyan, aki nem sokára 21 éves lesz és nyálas pop számokat énekel éjt nappallá téve.  Aki mindig oltogatott, amikor csak érte. Aki odáig volt értem, és képes voltam megfelejtkezni erről az aprócska dologról. Hogy Louis életében Én vagyok az egyetlen biztos pont. Én itt vagyok Londonban, az Övé vagyok, várok Rá, és mindig kerítek rá időt. Egyedül én. Ez mindenkit megrémisztene, és engem is megijesztett, de elhessegettem ezt az érzést. Nem szabad ennyiért elmenekülnöm. Főleg ha vele vagyok, felhőtlenül boldog is vagyok egyszerre. Szerelmes vagyok, és boldog. Mi lenne ezzel a baj? Végre becsukta a szemét és megcsókolt. Mennyire is vártam már. Az ajkai az enyémen. Az íze, a puhasága, a por, amit felkavar bennem. Imádtam! Azért az egy, mély szenvedélyes csókért az életemet adtam volna. Egyik kezét a pólóm alá csúsztatta és ott ragadta meg, a csupasz bőrömet. Hogy ez egy 1-től 10-es skálán a 100000-et kapott volna, az halálbiztos. Elengedett és a fiúk felé fordultunk. 3 hatalmasra nyílt szempár nézett ránk.

-Mit néztek?-érdeklődött Louis.

-Öm… Ti ezt megmertétek csinálni egy reptéren? Tele emberrel?-húzta össze a szemét Harry.

-Aha. Nem volt ebben semmi nagy dolog.

-Megnézed?-vigyorgott barátjára, és a telefonját mutatta felé. A köszönésünk volt rajta. Oké, talán nem reptérre illett. De vádoljanak meg vele! Nem érdekel.

-Emiék?-pillantottam körbe, de nem láttam őket sehol.

-Leléptek-mondta Niall egyszerűen. Követtük a példájukat. Harry elment aludni, hogy ne viselje meg annyira az időátállás. Mi pedig a nappaliban tanyáztunk le. Elkezdtünk csókolózni. s akkor leállítottam.

-Louis! Kérni szeretnék tőled valamit…-érdeklődve nézett rám. Istenem, kérlek, vedd el ezt a tekintetet tőle! Nem igazság velem szemben alkalmaznia!

-Oké… Szóval… Csak annyit szeretnék kérni, hogy… Mi lenne, ha visszahoznánk az egy éves határt? Mert én nem gondolom, hogy…-nem tudtam befejezni, mert közbe vágott.

-Oké.

-Mi? Ennyi? Oké?! Neked most vitatkoznod kéne velem!-fakadtam ki, mire összeráncolta a homlokát és úgy nézett rám, mint egy idiótára.

-A nők mind ilyen hülyék, vagy csak tettetitek?

-Hahahaha. Nem vagy vicces.

-Hát, a statisztikák viccesnek tartanak.

-Akkor tévednek. Mellesleg, szeretném megnézni a nem rajongókkal készített statisztikát is.

-Ez gonosz volt! De tetszett!

-Akkor… Minden oké?-óvatodkodtam, mire megragadta a mancsom és sóhajtott.

-Jenni, én érzem rajtad. Mindig. Nem állsz készen, csak egyszerűen meg akarod tenni, hogy végre ne legyen ez probléma. De tudod, én igazából örülök annak, hogy szűz vagy. Mivel így csak az enyém leszel. És hozzám fogsz szokni.

-Oké. De téged nem is zavar?

-Mi? Az hogy el kell vennem a barátnőm szüzességét, vagy az hogy nem feküdhetek le vele még egy fél évig? Többet is várok, a lényeg, hogy te kész legyél rá. Eddig is kibírtam valahogy. Itt van Harry-mindketten felnevettünk-Aztán meg…-közelebb húzódott hozzám-mást is lehet csinálni.

Nagyot nyeltem, amikor a Német kiruccanásra gondoltam. Amiket akkor csináltunk… Nos, az előjáték megvolt.

-Szeretlek-sutyorogtam magam elé.

-Tudom Jenni! Én is téged!-tovább simogatta a derekamat, majd hirtelen felugrott.

-Oda adom az ajándékodat! Gyere!-felhúzott a szobájába, ahol felkapcsolta a lámpát és a bőröndjéhez vezetett. Kicipzározta és egy zacskót nyújtott át nekem. Apától örököltem azt, hogy imádok ajándékot kapni.  Kiszedtem a zacskóban lévő tárgyat.

-Remélem tetszeni fog. Nem találtam semmit, amire azt gondoltam jó lenne, szóval…

Le voltam nyűgözve. Egy kis palackot tartottam a kezemben, amiben egy hajó makett állt, az üveg pedig alul átlátszó kék, felül pedig átlátszó volt. Gyönyörű volt, és ilyet még nem sokszor láttam. Talán filmekben, meg Görögországban párszor, amikor nyaraltunk.

-Ez gyönyörű Lou!-nyomtam egy csókot a szájára.

-Örülök. Ez Amerikából van. Ez pedig Japánból. Nem tőlem, de én adom át neked-villantott egy féloldalas mosolyt és átadott egy dobozt. Megnéztem a postai címzést, amit valószínűleg Louis felváltott. Nora. ÚRISTEN! Felszaggattam az oldalát és lehuppantam Louis ágyára, Ő pedig mellém. Kiráztam a cuccokat a dobozból. Több doboz Pocky, ami egy japán édesség. És istenien finom. Aztán pár Japán cukiság, mint egy csilingelő macska telefondísz. Vagy egy szoknya, csupa csipkéből és egy levél. Plusz pár fénykép. Feltéptem a levelet, és a lendületes kézírást látva elmosolyodtam.

Szia Jenni!

Próbálom pár sorban összefoglalni a mondani valómat. Hiányoztok, és jó lenne beszélgetni, mert egy fél éve semmit nem hallottam rólatok. Bianka dalszöveg író lett? Miért nem ment rajzos egyetemre, vagy ilyesmi? Bár Marcus a családban van, szóval ez érthető. Remélem anyuék akarnak valamit kezdeni az ellenségeskedésükkel Olív felé. Hmm… Tudod honnan tudtam meg, hogy Olív felébredt a kómából? Újságból! A legkisebb húgicámnak barátja lett, és honnan tudom meg? Nem, nem a húgomtól, ISTEN MENTS! Mint azzal tisztában vagy, diplomám van angol nyelvterületen is, és japánon is, így fordítóként alkalmaznak. Jót mosolyogtam akkor, amikor azt mondták, a híres neves One Directionnek kell tolmács. Rád gondoltam, és Biankára. Várost nézni kellett őket vinnem, és a japán idegenvezetőjüket fordítani. A busz előtt állva vártam őket, mikor is megérkeztek. Mindegyiküknek bemutatkoztam. Mikor a barna hajú, kék szemű fiúhoz értem, és bemutatkoztam, majdnem hátast dobott. Vicces volt ahogy elremeg valami olyasmit, hogy „Louiiiiii Tomlinnnnzonnn, Jenni barrizééé pasija vagyok, mármint izéééé szóóóval igen én lennék” végig mutatott magán én meg jót röhögtem rajta és megkérdeztem, honnan tudja a húgom nevét, és megjegyeztem, hogy jó poén volt. Erre megismételte. „ Én nem ismerem a nevét. Mármint ismerem… Mert a barátnőm” Komolyan nagyon jót röhögtem rajta. Aztán Zayn is csatlakozott, és biztosított róla, hogy Louis nem hazudik, mivel Ő meg az egyik barátod. Én majdnem hátast dobtam Tokyo közepén. Szóval te ezzel a gyerekkel jársz? Jó választás, bár azt hittem az érettebb fiókra buksz. De amint megismertem, rájöttem, hogy nála tökéletesebb neked nem kell. Annyit nevet, mint még szinte senki, akit eddig ismertem. Ja, és nézd meg a képeket! Ha pedig legközelebb összejössz valakivel, értékelném, ha elmondanád nekem… Szeretlek Jenni! Csak jót akarok neked! Nem rég olvastam egy nagyon szép idézetet. Megpróbáltam lefordítani magyarra. Nehezemre esett ezt a levelet magyarul írnom, kezdek kijönni belőle. Na persze nem teljesen, de kicsit el kellet gondolkodnom pár dolgon. Persze angolul is írhattam volna, de a barátod felettem állt és nézte mit írok. Szóval ennyi lenne.

Számomra elég, ha egy ember hajlandó odaadni az életét azért, amiben hisz. Még ha ezek gyerekes álmok is vagy fellegekig törő szerelmi lángok. De aki ebben a kettőben hisz, azé lesz az élet boldogsága.

Nora

Megmosolyogtatott a levél. Régen hallottam Noraról. Megnézegettem a képeket. Japán kaják, éttermek, Tokyo, és egy rakat kép, amin Louis-val, vagy valamelyik fiúval pózol. Hihetetlenül idióta nővérem van és azt hiszem Louisban versenytársára lelt.

-Nos, tetszik?-érdeklődött Louis.

-Imádom!-bele akaszkodtam a nyakába. Beszívtam az illatát. Imádom.

December 20.

Szerda

Egy kicsit szűkös próbafülkében álltam, egy annál is szűkösebb galamb szürke ruhában. Kiléptem Bianka elé, aki megforgatott, de megrázta a fejét.

-Ha mondanál valamit, Louis mit szeretett rajtad látni, könnyű lenne, de ez így nem jó.

-Tudom. Oké. MEGVAN! Piros! Keress nekem piros ruhát!-rendelkeztem és visszavettem a saját ruhámat. Igen, jól gondoljátok. Louis azt kapja szülinapjára és karácsonyra, hogy lefekszem vele. És nem is akárhogyan! Hiszen erre csak felkészülünk. Szóval Bianka segít nekem „csomagolópapírt” venni.  A ruhák között keresgéltem, mikor Bigyó egy piros halommal a karján tért vissza hozzám.

-Oké, ezt mind?

-Nem, amelyiket tökéletesnek vélem, maradhat.

-Oké-emeltem égnek a tekintetem. Bevittem őket és az első 4 ruha nem volt jó. Az 5-iket felvéve még én is elpirultam. Szemtelenül rövid volt, szinte vonzotta a szemet. A piros anyag feszesen követte a domborulataimat, őszintén mellben kicsit szűk volt, majdnem elszakadt, de mindegy. A piros ruhára pedig piros csipke takarta, szintén illeszkedve, de ez a ruhához. Lefelé pedig egyre világosodott, a végére egészen fehérré vált. Az oldalán foglalt helyet a cipzár, de ez nem hiszem, hogy sok problémát okozna.  Kimentem Biankához, aki kijelentette, hogy megvesszük. Meg is vettük, és mentünk a következő boltba, ami a cipő bolt volt.

-Nos, lehet, hogy nem akarsz magasabb lenni nála, de hidd el! A pasikat bolondítja a magas sarkú! Megőrülnek érte. A lényeg hogy jó magas legyen.

Nővérem csöppet beindulva járkált a cipők között, majd felemelt egy irtózatosan magas platformmal és sarokkal megáldott fehér darabot.

-Nem képzeled! Ebben egy métert se tudok megtenni!- akadékoskodtam.

-Drágám, az ágyig se fogsz elmenni abban a ruhában. Örülj ha nem állva dug meg-intézte el, de visszatette és egy szolidabb, lapos szegecsekkel kirakott fekete darabot mutatott. Elnyerte a tetszésemet így azzal távoztunk a boltból.

-Oké, fehérnemű-fordult be egy erre szakosodott üzletbe. Követtem.

-Ebben főleg nem tudom, mit szeret.

-Először is. Louis-ban él a hit, hogy szűz vagy…

-Az vagyok-vágtam közbe-

-Persze. Nos. Francia bugyi. Az alap. Van akit jobban felizgat, mint egy tanga. És szerintem Louis közéjük tartozik.

-Honnan tudod?

-Nem tudom. Megérzés. Valahogy látszik rajta, hogy az izgatja fel, ha ki kell derítenie, mi van a ruhád alatt. Ezért nem állhatsz elé meztelenül. Mert azzal elrontod a játékát. Amit te is élvezni fogsz. Azt garantálom-kacsintott rám. Elpirultam, pedig nem titkolhatom. Mióta Louis hazajött, egyre többször fantáziáltam arról, hogy milyen lehet az ágyban. Pedig ez eddig nem fordult elő. Csak most. És ez megrendít.

-Fehér! Fehér kell!-átverekedte magát a melltartókon és a fehér összeállításokhoz ment. Rögtön levett egyet és nekem dobta-Ezt kell megvenned! Indulj!-végülis jól állt, csak Bianka vagy 4 mérettel kisebbet adott, de se gáz! Ez is megvolt. A pénztárnál Bianka egy harisnyatartót is hozzá adott. Kérdőn néztem rá. A fülemhez hajolt.

-Cuni, Louis szülinapja lesz nem? Akkor add meg neki azt az örömöt, hogy alaposan kiélvezhesse.

Vásárlás után Bianka tanácsokkal látott el egy Starbucks foteljeiben. Negyed órát a borotválkozás fontosságáról beszélt, bizonyos helyeken…

-Van egy olyan érzésem, te lefeküdtél Louisval, és ezért tudott ezeket-mutattam rá a kanalammal, mire felnevetett.

-Szerintem akinek megvan a magához való esze, nem kezd a te pasiddal. Ha csak nem akar az ördög kezébe kerülni-nevetett. Megvédem, ami az enyém, nem értem ez miért baj. Miután a házunk előtt elbúcsúztunk megköszöntem neki mindent.

-Bianka, tényleg nagyon sokat jelent nekem az egész. Nélküled egyszerűen megmondtam volna, hogy feküdjünk le és kész. De ez így sokkal jobb. És sokat jelent, hogy tényleg megbízhatok benned, és a tanácsaidban.

-Semmit nem tesz. Én mindent megadtam volna, hogy segítsen valaki az első előtt, de nem volt. Megtörtént. És mit meg nem adtam volna azért, ha egy olyan fiúval lett volna, mint Louis. Aki annyira szeret engem-lehajtotta a fejét és kimorzsolt egy könnycseppet a szeméből. Átkaroltam.

-Ennyire rossz volt?

-Nem, csak úgy éreztem magam, mint akit kihasználtak. William után… Nehéz volt. Csak ennyi. És most még nehezebb-tudom mire érti. Szerelmes Niall-be, de nem számít, mert nincs viszonozva. Elbúcsúztunk és pedig haza mentem. Elrejtettem a ruháimat és mindent. 4 nap. Jövök!