Érzelmek

Oké fos cím. Ariel LOVE WITH....Nos, ez lenne. Hát. Gyönyörű. A végén amikor vásárolnak én sírtam ilyen hülyeségeket kitalálni Na jó. Mentem cshácshá ~Emily


ALL URE LITTLE THINGS se gáááz xDD Imádlak. Nos. Hát ja. UUU a kövi részben lesz 18-as rész :xxx mert Emily megengedte :D Nem mintha nem csinálnám az engedélye nélkül de mindegy. Csak ez most sokkal érzelmesebb lesz. Nos. Köszönöm. Egy csomó dolgot ihagytunk ebből a részből, amit bele lehetett volna tenni :/ Na mindegy. *Ariel

55.rész

Érzelmek

Emi

December 14.

Péntek

Idegesen kopogtattam a tollammal a padon. Szabadulni akartam. Egyszerűen el akartam tűnni a világ elől. Csak egy kicsit. Nem akartam, hogy beszéljenek hozzám, hogy jó pofiznom kelljen, nem akartam emberek közelében lenni. Ezek az érzéseim körülbelül szerda felé fogalmazódtak meg magamban. Nem lettem antiszociális, se ilyesmi. Egyszerűen egyedüllétre vágytam. Így, mikor végre kicsöngettek, szinte kirohantam a teremből. Jenni kocsijánál vártam a tulajdonosára, aki ráérősen ballagott, és a pulcsiját húzgálta a kezén. Ő sincs mostanság túl jó kedvében. A legkisebb sértésekre megbántódik. Kicsit stresszesek vagyunk.

-Megvárhattál volna-jegyezte meg csípősen, majd kinyitotta a kocsit. Beültünk és csendben utaztunk haza. Felmentem és bezárkóztam a szobámba. Olvastam, zenét hallgattam, gépeztem. Bármit, csak ne kelljen senkivel érintkeznem. Bár, a saját zenémet kénytelen voltam fülhallgatóval hallgatni, mivel Jenni újabb kedvencét, Adam Lambertet hallgatott, ezerre feltekerve, és vagy hatvanszor meghallgatott egy számot, majd egy másikkal is ugyanezt tette. Mondhatom fantasztikus volt. Fél 5-kor bedörömböltek az ajtómon.

-EMI!-hallottam Jenni hangját, és kelletlenül kinyitottam neki.

-Mit szeretnél?-kérdeztem, sürgetve.

-Ömm… Csak annyit, hogy nincs kedved eljönni velem, meg Nathannel a kávézóba?

-Nathannel? Azzal a Nathannel?-felszaladt a szemöldököm. Jenni sosem említette, hogy tartják a kapcsolatot. Eszerint tévedtem, hogy már nem beszélnek.

-P… Persze, megyek-bólintottam rá, és felvettem valami normálisabb ruhát, mint az otthoni, kinyúlt fölsőm, és cicanacim. Fél óra múlva a kávézóban ültem, és Jennit vártam, aki kiment a kocsijához, mert benne hagyta a telefonját. A kávémat nézegettem, és elmélyülve tanulmányoztam a habbal és kakaóporral alkotott kutyát a forró csokim tetején. Mikor meghallottam Jenni nevetését, felnéztem a bejárat felé, ahol Nathannel estek be, csurom vizesen. Elmosolyodtam, mikor Nathan rárázta a hajából a vizet Jennire, aki erre felvisított. A mi asztalunk felé vették a irányt, így felálltam. Odaértek és egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetem Nathan mélykék tekintetével.

-Nos, Emi, Ő itt Nathan. Nathan, Ő itt a barátnőm, Emi.

-Szia!-vigyorgott rám, és először értettem meg, Jenni miről is beszélt, amikor azt mondta Nathan mosolya ragadós. Olyan esetlenül mosolyog, hogy neked is kedved támad mosolyogni. Viszonoztam a gesztusát.

-Szia!-leültünk az asztalhoz, Aaron pedig Nath kávéját is kihozta.

-Na, és hogy-hogy lett rám időd hirtelen?-intézte kérdését Jenni felé.

-Hm… Nem tudom. Befértél az elemzés írás, tanulás, egyetemi szakok, lazítás, telefonálgatások közé.

-Köszönöm. És minek köszönhetem a társaságot?-pillantott rám.

-Kicsit rossz hangulatban volt, gondoltam elhívom-válaszolt helyettem Jenni.

-Szerintem én is tudok válaszolni-vágtam egy grimaszt.

-Erről beszéltem-bólogatott mindent tudóan Jenni.

Elkezdtünk beszélgetni, ki, mit csinál karácsonykor. Nathan a családjával lesz, ahogy mi is, szóval ezt gyorsan kivégeztük.

-Karácsonyi ajándékokkal hogy álltok?-kérdezte Nath.

-Nekem minden megvan-jelentettem ki.

-Nekem Louisnak nincs ajándékom-túrt bele a hajába Jenni.

-Nekem meg Timinek. Fogalmam sincs, mit adjak neki, tekintve, hogy pár ezer méterrel arrébb lakik-szívta be a levegőt a fogai közt Nath.

-E-mailes képeslapot-nyögtem be, mire mindketten nagy szemekkel bámultak rám.

-Mi?-nevetett először Nath, aztán Jen is csatlakozott hozzá.

-Ez ennyire nem vicces-mondtam, pár feltörő kacarászás között.

Pár perc után vöröslő fejjel, kicsit nyugodtabban néztek szembe velem újra.

-Miért, neked van ajándékod Zaynnek?-érdeklődött Nathan, ami kicsit meglepett. Nem vártam volna tőle.

-Izé… Mi megbeszéltük, hogy nem adunk egymásnak ajándékot. Nem is leszek itt Karácsonykor, Ő pedig haza megy. Előtte elmegyek hozzá, és feldíszítjük a karácsonyfáját.

-Ohh… Érdekes kifejezés, így még sosem hallottam. Én pedig majd Lou-val kifestem az előszobát, ugye?-harapott bele az alsó ajkába Jenni, és a szemében megcsillant valami.

-Te miről beszélsz?-érdeklődtem, finoman utalva arra, miről is beszél tulajdonképpen.

-Ahj… Komolyan Emi… Feldíszítitek a karácsonyfát… Nem gondolod komolyan-rázta a fejét, mire nagy nehezen leesett, szinte hallottam is. De lehet, hogy csak Aaron ejtett le egy csészét.

-Ja, persze. Beosztja, ami van. Nem fog az egész kapcsolatunk arról szólni. Mint egyeseknek-vetettem villámló tekintetet Jennire. Diadalittasan elvigyorodott. Tudtam, hogy nyert. Ők nem feküdtek le. Könyörgöm, mikor én lefeküdtem vele, Ő be volt baszva, én meg nem tudom miért tettem. És körülbelül 1-2 hete jártunk?

-Már bocs, de én azt hittem karácsonyi programról beszélünk, nem a szexuális életünkről-szórt közbe Nath.

-Miért, ti már lefeküdtetek?-vágta rá rögtön Jen, mire szegény fiú elvörösödött.

-N…Nem. Dehogy-dadogott.

-Öhh, Emi, említettem már, hogy Josh csinálta?-fordult hirtelen felém Jenni.

-Gondoltam. De az hogy erre nem emlékeztél csak, az egész éjszakából, az kész röhej.

-Ja. Minden meg van, de ez nem tudom mikor történt.

-Oké. Már teljesen elvesztettem a fonalat-fogta a fejét Nath.

-És elmondod Louisnak?-hagytam figyelmen kívül szegény fiút.

-Persze hogy nem! Az hiányzik… Úristen. Holnap este jönnek. Szerintem menjünk-állt fel, majd fizettünk-Nathan meghívott minket, a kis édes-és kint egy öleléssel elbúcsúztunk.

-Nos, milyen volt?-érdeklődött.

-Aranyos fiú. Furcsa, de ki nem az?-haza mentünk és elmentünk alukálni.

December 15 szombat

Zayn

Késő este értünk vissza Londonba. Londoni idő szerint este 11-kor. Elég fáradt voltam, nem tudtam aludni a repülőn. Mindenki elaludt, Louis néha felkelt, akkor beszélgettünk egy kicsit, de általában ő is gyorsan visszaaludt. A párás levegő belehasított a fejembe, és hasogató villámokat szórt benne. Meghúztam a hajam, hogy eltereljem a belső fájdalomról a figyelmemet.

-Jól vagy?-érdeklődött Niall, aki a legközelebb állt hozzám.

-Persze, csak egy kicsit fáj a fejem.

Istenem, mennyit tudnak tökölni egy útlevéllel. A biztonsági őr, és a vámos is vagy 5 percig rágcsálta mindünk útlevelét. Ilyenkor örülnék egy gyorsító gombnak. Végre kiértünk a terminálhoz. Sok ember várt a késői gépre, így többen aludtak. Kik a bőröndjükön, kik a földön, kik a műanyag székeken. Két ilyen műanyag széken üldögélt Emi és Jenni. Kicsi megakadt a lélegzetem. Azt hiszem elfelejtettem a fejfájásomat. Emi felpillantott Jenni telefonjából, amin együtt néztek valamit, és meglökte barátnőjét, mikor meglátott minket. Jenni is felnézett és megdöbbenve nézett Louis felé. Két másodperc mulva Emi odarohant hozzám és szorosan magához ölelt, amit viszonoztam. Vállára hajtottam a fejem, és így szippantottam be édeskés illatát. Feltöltötte érzékeimet. Éreztem ahogy kicsit megemelkedik.

-Hiányoztál-morogta a kabátomba.

-Te is nekem-vigyorognom kellett. Nem tudom min mentem át pontosan. Az üresség, ami eddig tátongott bennem, hirtelen kitöltötték. Emi illata, az érintése, a hangja. Leesett a súly a szívemről, ami minden nappal kicsit nehezebb lett. Minden nappal egyre jobban aggódtam érte. Nem lehettem vele, bármi is történne. Nem mintha történne bármi is, de nem árt vigyázni. Felszabadultam, és mosolyogtam. Egy hónap múlva végre teljes szívemből küldtem a mosolyomat a világnak, de inkább csak Eminek. Csak Eminek, mert Ő érdemli meg egyedül, hiszen várt rám. És mindig fog. Eltávolodtam tőle, de csak annyira, hogy a szemébe nézhessek. A két kék szikrázó kristály varázslatos szeretettel volt tele. Derekamról a vállamra emelte a kezét. Közelebb hajolt és becsukta a szemét. Követtem a példáját. Éreztem, ahogy ajkai súrolják az enyémeket. Nem engedtem a csábításnak, kitartottam az élvezetet. Kezdett elfolyni körülöttünk a világ. Már csak mi ketten álltunk a világ peremén. Olyan érzés volt, mintha az, hogy egymásba olvadunk, megmentene minket a világtól. Egymás pajzsai voltunk most, és mindig. Mindig vigyáztunk egymásra. Pontosan ezért szeretjük egymást annyira. Egymás nélkül elkallódnánk valahol a gonoszság és a jóság félelmetes peremein. De így én kicsit megrontottam Emit, Ő pedig jobb emberré tett engem. Ennyi történt. És mi így vagyunk boldogok. Akinek nem tetszik, az pedig elbújhat valahova. Türelmetlenül megkopogtatta a tarkómat, mire még szélesebb vigyor ült ki az arcomra. Enyhén előre döntöttem a fejem és ajkaimat az övéihez préseltem. Gyengéden utat törtem magamnak a szájába. Gyengéden kényeztettük egymást, és a keze a hajamban járt. Párszor megsimítottam a derekát, és nem érdekelt ki-mit gondol most. Újra látom a barátnőmet, talán örülhetek neki. Elengedtem ölelésemből és láttam, ahogy lesüti a szemét. Nem szereti, ha mindenki előtt nyilvánítom ki a felé irányuló érzelmeimet. Összefontam ujjainkat és megigazítottam az oldalamon lógó táskámat, majd megragadtam a bőröndöm és csatlakoztunk a többiekhez. Emi köszönt a többi fiúnak is.

Jenni

Amikor megpillantottam Louist, eszembe jutott mit fog kapni Karácsonyra. Pontosabban a születésnapjára. Lehet, hogy náluk nem 14-én este ajándékoznak, de nálunk igen. És Lounak fantasztikus szülinapja lesz. Gondoskodni fogok róla.

Ugyanis mikor megláttam, ahogy elmosolyodik, kék szemeiben megcsillan az imádat és elindul felém, görcs állt a gyomromba. Fogalmam sincs, hogy lehetséges, de kellemes görcs volt. Összerándultam. Minden idegvégződésem rá vágyott. Arra vágytam, hogy ajkaival becézze az összes testrészemet. Érezni akartam, ahogy barna haja végig simítja a nyakamat. Érezni, ahogy a kezével a hajamba túr. Érezni a végtelen imádatát. Érezni a lélegzetét a bőrömön, ahogy végig simítja azt. Végig futtatni ujjaimat selymes haján. Szájára tapadni és szenvedélyesen csókolni. Hallani akartam az első zihálást, amit okozok neki. Hallani akartam, ahogy elmondja, mennyire szeret. Tudatni akartam vele, sosem lesz egyedül. Egyszerűen akartam. Őt és senki mást. A vágy futott végig az ereimben. Nagyon gyorsan lángolt fel bennem. Ez nem olyan érzés volt, mikor egy heves csókcsatánk közben Louis lerángatta a ruháimat, mert felébresztettük az egymásban az alvó vágyat. Ez természetből jövő vonzalom volt, ami mindennél fontosabb. És mindennél erősebb. Pislogva párat elborították elmémet a fantáziám szülte képek. Láttam, ahogy Louis megcsókol. Láttam, ahogy megsimítja a karomat, a hasamat, a lábamat. Láttam, ahogy eggyé válunk. Ahogy kék szemeiben a féltés és a végtelen szerelem a birtoklási vágyával küszködik. Majd eggyé válnak és szenvedélyesen megcsókol. Elhessegettem a gondolataimat. Nem szabadott ilyeneket gondolnom a fiúról, aki 2 másodperc múlva megölel. Jobb esetben megcsókol. Már e képek hatására is majdnem visszahuppantam a székre. Megremegtek a lábaim, de nem figyeltem rájuk. Vészesen jelezték az összeesésem közeledtét. Lou elért hozzám és kinyújtotta a kezét. Centikre állt, de nem túl közel. Összefűztem vele az ujjaimat, és mosolyogva néztem, ahogy egymásba illeszkednek. Felemelte a kezét, ezzel az enyémet is. A szájához emelte, és felvette velem a szemkontektust. Apró puszikkal hintette be a kezemet, majd visszaengedte közénk, és olyan közel jött, hogy felsőtestünk összeütközött. Homlokát az enyémnek döntötte.

-Sablonos lenne, ha azt mondanám hiányoztál, ezért azt mondom, alig vártam hogy újra lássalak, mert nélküled senki nem vagyok.

-Ohh-nevettem zavartan. Nem gondoltam ilyesmire-Nekem hiányoztál. Sajnálom, sablonos.

-Édesem, tőled bármi jöhet. A lényeg, hogy komolyan gondold. És te úgy gondolod.

-Igen. Úgy gondolom.

-Istenem!-sóhajtott egy nagyot és végig simított a hajamon, és játszani kezdett egy tinccsel. Becsukta a szemét és közelebb hajolt hozzám. A fülem felé araszolt. Apró csókokkal hintette be az odáig tartó utat. Mikor elért a fülemhez, beleharapott a fülcimpámba. Hirtelen belekapaszkodtam a nyakába, ő pedig megtartotta a derekamat. Ha nem teszi, összeestem volna. Ebben biztos vagyok. Egyszerűen leborultam volna elé.

-Louis…-rebegtem, mikor a számat vette célba. Még erősebben markolta meg a derekamat-Mit csinálsz?

-Jenni… Az illatod… Isteni-mellkasa nekem feszült, miközben levegőt vett. Megrebbentek a szempilláim. Elérte a számat. Kinyitotta a szemét és teljesen tiszta tekintete volt. Nem volt benne a tűz. Egyszerűen élvezte, hogy velem lehet. Ez megrendített. Sosem gondoltam volna, hogy ilyenre képes egy fiú. Főleg nem egy olyan, aki nem sokára 21 éves lesz és nyálas pop számokat énekel éjt nappallá téve.  Aki mindig oltogatott, amikor csak érte. Aki odáig volt értem, és képes voltam megfelejtkezni erről az aprócska dologról. Hogy Louis életében Én vagyok az egyetlen biztos pont. Én itt vagyok Londonban, az Övé vagyok, várok Rá, és mindig kerítek rá időt. Egyedül én. Ez mindenkit megrémisztene, és engem is megijesztett, de elhessegettem ezt az érzést. Nem szabad ennyiért elmenekülnöm. Főleg ha vele vagyok, felhőtlenül boldog is vagyok egyszerre. Szerelmes vagyok, és boldog. Mi lenne ezzel a baj? Végre becsukta a szemét és megcsókolt. Mennyire is vártam már. Az ajkai az enyémen. Az íze, a puhasága, a por, amit felkavar bennem. Imádtam! Azért az egy, mély szenvedélyes csókért az életemet adtam volna. Egyik kezét a pólóm alá csúsztatta és ott ragadta meg, a csupasz bőrömet. Hogy ez egy 1-től 10-es skálán a 100000-et kapott volna, az halálbiztos. Elengedett és a fiúk felé fordultunk. 3 hatalmasra nyílt szempár nézett ránk.

-Mit néztek?-érdeklődött Louis.

-Öm… Ti ezt megmertétek csinálni egy reptéren? Tele emberrel?-húzta össze a szemét Harry.

-Aha. Nem volt ebben semmi nagy dolog.

-Megnézed?-vigyorgott barátjára, és a telefonját mutatta felé. A köszönésünk volt rajta. Oké, talán nem reptérre illett. De vádoljanak meg vele! Nem érdekel.

-Emiék?-pillantottam körbe, de nem láttam őket sehol.

-Leléptek-mondta Niall egyszerűen. Követtük a példájukat. Harry elment aludni, hogy ne viselje meg annyira az időátállás. Mi pedig a nappaliban tanyáztunk le. Elkezdtünk csókolózni. s akkor leállítottam.

-Louis! Kérni szeretnék tőled valamit…-érdeklődve nézett rám. Istenem, kérlek, vedd el ezt a tekintetet tőle! Nem igazság velem szemben alkalmaznia!

-Oké… Szóval… Csak annyit szeretnék kérni, hogy… Mi lenne, ha visszahoznánk az egy éves határt? Mert én nem gondolom, hogy…-nem tudtam befejezni, mert közbe vágott.

-Oké.

-Mi? Ennyi? Oké?! Neked most vitatkoznod kéne velem!-fakadtam ki, mire összeráncolta a homlokát és úgy nézett rám, mint egy idiótára.

-A nők mind ilyen hülyék, vagy csak tettetitek?

-Hahahaha. Nem vagy vicces.

-Hát, a statisztikák viccesnek tartanak.

-Akkor tévednek. Mellesleg, szeretném megnézni a nem rajongókkal készített statisztikát is.

-Ez gonosz volt! De tetszett!

-Akkor… Minden oké?-óvatodkodtam, mire megragadta a mancsom és sóhajtott.

-Jenni, én érzem rajtad. Mindig. Nem állsz készen, csak egyszerűen meg akarod tenni, hogy végre ne legyen ez probléma. De tudod, én igazából örülök annak, hogy szűz vagy. Mivel így csak az enyém leszel. És hozzám fogsz szokni.

-Oké. De téged nem is zavar?

-Mi? Az hogy el kell vennem a barátnőm szüzességét, vagy az hogy nem feküdhetek le vele még egy fél évig? Többet is várok, a lényeg, hogy te kész legyél rá. Eddig is kibírtam valahogy. Itt van Harry-mindketten felnevettünk-Aztán meg…-közelebb húzódott hozzám-mást is lehet csinálni.

Nagyot nyeltem, amikor a Német kiruccanásra gondoltam. Amiket akkor csináltunk… Nos, az előjáték megvolt.

-Szeretlek-sutyorogtam magam elé.

-Tudom Jenni! Én is téged!-tovább simogatta a derekamat, majd hirtelen felugrott.

-Oda adom az ajándékodat! Gyere!-felhúzott a szobájába, ahol felkapcsolta a lámpát és a bőröndjéhez vezetett. Kicipzározta és egy zacskót nyújtott át nekem. Apától örököltem azt, hogy imádok ajándékot kapni.  Kiszedtem a zacskóban lévő tárgyat.

-Remélem tetszeni fog. Nem találtam semmit, amire azt gondoltam jó lenne, szóval…

Le voltam nyűgözve. Egy kis palackot tartottam a kezemben, amiben egy hajó makett állt, az üveg pedig alul átlátszó kék, felül pedig átlátszó volt. Gyönyörű volt, és ilyet még nem sokszor láttam. Talán filmekben, meg Görögországban párszor, amikor nyaraltunk.

-Ez gyönyörű Lou!-nyomtam egy csókot a szájára.

-Örülök. Ez Amerikából van. Ez pedig Japánból. Nem tőlem, de én adom át neked-villantott egy féloldalas mosolyt és átadott egy dobozt. Megnéztem a postai címzést, amit valószínűleg Louis felváltott. Nora. ÚRISTEN! Felszaggattam az oldalát és lehuppantam Louis ágyára, Ő pedig mellém. Kiráztam a cuccokat a dobozból. Több doboz Pocky, ami egy japán édesség. És istenien finom. Aztán pár Japán cukiság, mint egy csilingelő macska telefondísz. Vagy egy szoknya, csupa csipkéből és egy levél. Plusz pár fénykép. Feltéptem a levelet, és a lendületes kézírást látva elmosolyodtam.

Szia Jenni!

Próbálom pár sorban összefoglalni a mondani valómat. Hiányoztok, és jó lenne beszélgetni, mert egy fél éve semmit nem hallottam rólatok. Bianka dalszöveg író lett? Miért nem ment rajzos egyetemre, vagy ilyesmi? Bár Marcus a családban van, szóval ez érthető. Remélem anyuék akarnak valamit kezdeni az ellenségeskedésükkel Olív felé. Hmm… Tudod honnan tudtam meg, hogy Olív felébredt a kómából? Újságból! A legkisebb húgicámnak barátja lett, és honnan tudom meg? Nem, nem a húgomtól, ISTEN MENTS! Mint azzal tisztában vagy, diplomám van angol nyelvterületen is, és japánon is, így fordítóként alkalmaznak. Jót mosolyogtam akkor, amikor azt mondták, a híres neves One Directionnek kell tolmács. Rád gondoltam, és Biankára. Várost nézni kellett őket vinnem, és a japán idegenvezetőjüket fordítani. A busz előtt állva vártam őket, mikor is megérkeztek. Mindegyiküknek bemutatkoztam. Mikor a barna hajú, kék szemű fiúhoz értem, és bemutatkoztam, majdnem hátast dobott. Vicces volt ahogy elremeg valami olyasmit, hogy „Louiiiiii Tomlinnnnzonnn, Jenni barrizééé pasija vagyok, mármint izéééé szóóóval igen én lennék” végig mutatott magán én meg jót röhögtem rajta és megkérdeztem, honnan tudja a húgom nevét, és megjegyeztem, hogy jó poén volt. Erre megismételte. „ Én nem ismerem a nevét. Mármint ismerem… Mert a barátnőm” Komolyan nagyon jót röhögtem rajta. Aztán Zayn is csatlakozott, és biztosított róla, hogy Louis nem hazudik, mivel Ő meg az egyik barátod. Én majdnem hátast dobtam Tokyo közepén. Szóval te ezzel a gyerekkel jársz? Jó választás, bár azt hittem az érettebb fiókra buksz. De amint megismertem, rájöttem, hogy nála tökéletesebb neked nem kell. Annyit nevet, mint még szinte senki, akit eddig ismertem. Ja, és nézd meg a képeket! Ha pedig legközelebb összejössz valakivel, értékelném, ha elmondanád nekem… Szeretlek Jenni! Csak jót akarok neked! Nem rég olvastam egy nagyon szép idézetet. Megpróbáltam lefordítani magyarra. Nehezemre esett ezt a levelet magyarul írnom, kezdek kijönni belőle. Na persze nem teljesen, de kicsit el kellet gondolkodnom pár dolgon. Persze angolul is írhattam volna, de a barátod felettem állt és nézte mit írok. Szóval ennyi lenne.

Számomra elég, ha egy ember hajlandó odaadni az életét azért, amiben hisz. Még ha ezek gyerekes álmok is vagy fellegekig törő szerelmi lángok. De aki ebben a kettőben hisz, azé lesz az élet boldogsága.

Nora

Megmosolyogtatott a levél. Régen hallottam Noraról. Megnézegettem a képeket. Japán kaják, éttermek, Tokyo, és egy rakat kép, amin Louis-val, vagy valamelyik fiúval pózol. Hihetetlenül idióta nővérem van és azt hiszem Louisban versenytársára lelt.

-Nos, tetszik?-érdeklődött Louis.

-Imádom!-bele akaszkodtam a nyakába. Beszívtam az illatát. Imádom.

December 20.

Szerda

Egy kicsit szűkös próbafülkében álltam, egy annál is szűkösebb galamb szürke ruhában. Kiléptem Bianka elé, aki megforgatott, de megrázta a fejét.

-Ha mondanál valamit, Louis mit szeretett rajtad látni, könnyű lenne, de ez így nem jó.

-Tudom. Oké. MEGVAN! Piros! Keress nekem piros ruhát!-rendelkeztem és visszavettem a saját ruhámat. Igen, jól gondoljátok. Louis azt kapja szülinapjára és karácsonyra, hogy lefekszem vele. És nem is akárhogyan! Hiszen erre csak felkészülünk. Szóval Bianka segít nekem „csomagolópapírt” venni.  A ruhák között keresgéltem, mikor Bigyó egy piros halommal a karján tért vissza hozzám.

-Oké, ezt mind?

-Nem, amelyiket tökéletesnek vélem, maradhat.

-Oké-emeltem égnek a tekintetem. Bevittem őket és az első 4 ruha nem volt jó. Az 5-iket felvéve még én is elpirultam. Szemtelenül rövid volt, szinte vonzotta a szemet. A piros anyag feszesen követte a domborulataimat, őszintén mellben kicsit szűk volt, majdnem elszakadt, de mindegy. A piros ruhára pedig piros csipke takarta, szintén illeszkedve, de ez a ruhához. Lefelé pedig egyre világosodott, a végére egészen fehérré vált. Az oldalán foglalt helyet a cipzár, de ez nem hiszem, hogy sok problémát okozna.  Kimentem Biankához, aki kijelentette, hogy megvesszük. Meg is vettük, és mentünk a következő boltba, ami a cipő bolt volt.

-Nos, lehet, hogy nem akarsz magasabb lenni nála, de hidd el! A pasikat bolondítja a magas sarkú! Megőrülnek érte. A lényeg hogy jó magas legyen.

Nővérem csöppet beindulva járkált a cipők között, majd felemelt egy irtózatosan magas platformmal és sarokkal megáldott fehér darabot.

-Nem képzeled! Ebben egy métert se tudok megtenni!- akadékoskodtam.

-Drágám, az ágyig se fogsz elmenni abban a ruhában. Örülj ha nem állva dug meg-intézte el, de visszatette és egy szolidabb, lapos szegecsekkel kirakott fekete darabot mutatott. Elnyerte a tetszésemet így azzal távoztunk a boltból.

-Oké, fehérnemű-fordult be egy erre szakosodott üzletbe. Követtem.

-Ebben főleg nem tudom, mit szeret.

-Először is. Louis-ban él a hit, hogy szűz vagy…

-Az vagyok-vágtam közbe-

-Persze. Nos. Francia bugyi. Az alap. Van akit jobban felizgat, mint egy tanga. És szerintem Louis közéjük tartozik.

-Honnan tudod?

-Nem tudom. Megérzés. Valahogy látszik rajta, hogy az izgatja fel, ha ki kell derítenie, mi van a ruhád alatt. Ezért nem állhatsz elé meztelenül. Mert azzal elrontod a játékát. Amit te is élvezni fogsz. Azt garantálom-kacsintott rám. Elpirultam, pedig nem titkolhatom. Mióta Louis hazajött, egyre többször fantáziáltam arról, hogy milyen lehet az ágyban. Pedig ez eddig nem fordult elő. Csak most. És ez megrendít.

-Fehér! Fehér kell!-átverekedte magát a melltartókon és a fehér összeállításokhoz ment. Rögtön levett egyet és nekem dobta-Ezt kell megvenned! Indulj!-végülis jól állt, csak Bianka vagy 4 mérettel kisebbet adott, de se gáz! Ez is megvolt. A pénztárnál Bianka egy harisnyatartót is hozzá adott. Kérdőn néztem rá. A fülemhez hajolt.

-Cuni, Louis szülinapja lesz nem? Akkor add meg neki azt az örömöt, hogy alaposan kiélvezhesse.

Vásárlás után Bianka tanácsokkal látott el egy Starbucks foteljeiben. Negyed órát a borotválkozás fontosságáról beszélt, bizonyos helyeken…

-Van egy olyan érzésem, te lefeküdtél Louisval, és ezért tudott ezeket-mutattam rá a kanalammal, mire felnevetett.

-Szerintem akinek megvan a magához való esze, nem kezd a te pasiddal. Ha csak nem akar az ördög kezébe kerülni-nevetett. Megvédem, ami az enyém, nem értem ez miért baj. Miután a házunk előtt elbúcsúztunk megköszöntem neki mindent.

-Bianka, tényleg nagyon sokat jelent nekem az egész. Nélküled egyszerűen megmondtam volna, hogy feküdjünk le és kész. De ez így sokkal jobb. És sokat jelent, hogy tényleg megbízhatok benned, és a tanácsaidban.

-Semmit nem tesz. Én mindent megadtam volna, hogy segítsen valaki az első előtt, de nem volt. Megtörtént. És mit meg nem adtam volna azért, ha egy olyan fiúval lett volna, mint Louis. Aki annyira szeret engem-lehajtotta a fejét és kimorzsolt egy könnycseppet a szeméből. Átkaroltam.

-Ennyire rossz volt?

-Nem, csak úgy éreztem magam, mint akit kihasználtak. William után… Nehéz volt. Csak ennyi. És most még nehezebb-tudom mire érti. Szerelmes Niall-be, de nem számít, mert nincs viszonozva. Elbúcsúztunk és pedig haza mentem. Elrejtettem a ruháimat és mindent. 4 nap. Jövök!