"Tartsd benne a füledben azt a szart"

Hello! Rettenetesen sajnálom hogy ennyit késtem. Nem volt időm :// De megjött a rész, frissen, ropogósan. Az írása közben éppen agyfaszt kaptam szóval azokért elnézést kérek. De tudjátok 8. osztály. Szombaton volt a bálunk, amin keringőztünk *-* olyan jó, megismételhetetlen élmény nincs még egy :D Oké a vége már nagyon lapos mert hajnali 2 van. Sorry. ~Emily

Mellesleg 50.rész! Te jóóó ééééég! :DDDDD :OOOOO

50.rész

"Tartsd benne a füledben azt a szart"

Szeptember 9.

Jenni

Tegnap este azt mondtam álomba sírom magam. Sikerült ezt nem elkövetnem. Imádom, hogy olyan szintű nyugodságot tudok színlelni, hogy bárkit átverhetek. Reggel kimásztam az ágyból és a szekrénybe néztem, reménykedve hogy találok valamit. Meglepetésemre Emi ruháival volt tele a szekrény. Pontosítom: volt benne egy pólója, meg két nadrág. Csak nem bánja ha kölcsönveszem. Felvettem őket és lementem a konyhába. Legalábbis megpróbáltam. Nem tudom meddig kóboroltam a házban, mikor úgy döntöttem elkezdek Zayn után kutatni.
-ZAAAAAAAYN!!!!!!!!-kiabáltam, és pár másodpercre rá Zayn berohant és lustán kétségbeesett szemekkel méregetett.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Nem találom a konyhát-vontam meg a vállam, mire fujtatott egyet.
-Már azt hittem valami komoly.
-Az étkezésem komoly-fontam össze magam előtt a karomat.
-Oké, oké. Gyere!-intett, hogy kövessem. Levezetett a lépcsőn, és egy kisebb labirintuson keresztül bejutottunk a hatalmas helységbe, ami érintetlennek tűnt.
-Van valami kaja ebben a házban?-kérdeztem, miközben kinyitottam a hűtőt. Volt benne pár ehető dolog, azokat kicsaptam a pultra és eszegettem belőlük. Kora hajnal volt, fél 7. Oké, nem kora hajnal. Kora reggel. Mikor befejeztem az étkezést, nem tudtam mit kezdeni magammal. Miközben az életemen gondolkodtam, amin most volt mit átgondolni, Zayn is lejött enni. Megcsörrent a telefonom, kizökkentve a családom ügyeiből - végülis a család az első - és rögtön utána kaptam. Kicsit csalódtam, hogy Josh(!) neve áll rajta, de felvettem.
-Hello!-köszöntem bele unottan.
-Kérsz kávét?-suttogott Zayn, mire hevesen bólogattam.
-Szia Jenni! Ömm... csak megakartam kérdezni jössz ma suliba?
-Megyek. Sajnálom Josh- mondtam a kelleténél hangosabban, hogy az engem nézegető Zayn tudtára adjam kivel is beszélek.
-Oké. Akkor a suliban. Szia-majd én is köszöntem és letettük.
-Szóóóóóval Josh...-úgy mondta ki a nevet, mintha szitokszó lenne, a legdurvábbak közül.
-Csak megkérdezte megyek-e auliba, én pedig megmondtam neki hogy megyek. Szerintem így igazán igazszágos voltam-durciztam. Mellém állt és átölelte a vállam.
-Bocsi. Tudom hogy hülye vagyok, de csak neked akarok jót. Elviszlek a suliba, 5 perc és kész vagyok-ezzel ott hagyott a konyhában. Megittam a lefőzött kávét és felvettem a kabátomat meg a táskámat plusz a cipőmet, és írtam Eminek egy SMS-t, hogy hozza el a sulis cuccaimat. Zayn megérkezett és elindultunk. Az út a reggeli rádióműsor hallgatásával telt. Kitett a suli előtt, és sok szerencsét kivánt (?). Kate szószerint a nyakamba ugrott mikor oda mentem hozzájuk.
-Jennnnnnnnnnnnniiiiiiiiiii, én annyira sajnálom ami történt!-ölelgetett, olyan erősen, hogy majdnem kinyomta belőlem a szuszt. Ekkor futott be Dean, a '80-as évekbeli, ezüst Camarojával. Szépen kipofozta, és mit ne mondjak, elmondhatom, hogy ismerek egy olyan embert aki a kocsijába szerelmes. A régi kocsik iránti szenvedéje elragad mindenkit aki beszélgetésbe elegyed vele a témáról. Már nekem is van a falamon egy Old School Jaguar a falamon. Leparkolta a kocsiját és csatlakozott hozzánk, és ez idő alatt Kate végig ölelgetett. Zack pedig csak egy együttérző pillantást vetett rám. Igen, nos Zack ilyen barát. Csendben marad, mindig. De ha ténylegesen tanácsra van szükséged, ő a legjobb. Addig viszont hagyja az egészet és csak együttérez. Nem tudom Ő és a mindig fecsegő Kate hogy találtak egymásra, de sikerült összehozniuk. Kate folyton dumál, Zack pedig foglya a kezét és amikor megunja a barátnőjének a szófosását, elhallgattatja. Egy egyszerű csók is megteszi,és meg se kell szólalnia. Josh is mellette állt, és a testvéréhez hasonló kék szeme rajtam nyugodott.
-Kate!-nyöszörögtem, mire végre eleresztett a szorításából - Köszönöm, de nincs semmi baj! Majd megoldom.
-De Jenni, ez borzalmas! A családod! Emi mesélte mi volt, de hogy Louis is benne van. Ez borzalmas, neki ebbe semmi beleszólása nem lehetne. Én se bíznám a jövőmet Zack-re, már bocsi szívem-pillantott hátra egy pillanatra- ez egyszerűen nevetséges! Még hogy Téged befolyásolna. Ne röhögtessenek!-ennyit osztok meg a kiakadásából. Még nagyon sokat beszélt erről, és én egyre jobban elgondolkoztam. Louis azért lett "megfenyítve", mert apa attól fél, befolyásolhatott volna. De nem értem az egészet. Akkor apa, vagy a nagyapám nem bírja Lou-t? Mert apa elméletileg befogadta Őt, még Lyon után, vagy előtt, vagy mikor. Sőt, nem adott hangot az ellen vetéseinek, pedig Ő nem olyan aki korlátozza magát. Amikor Louisra támadt, és Rám akkor nem értettem mi volt a baja. De mostmár kezdem érteni. Apa valamivel, rejtély mivel, tartozott nagyapának. Nagyapa a céget rám akarja hagyni. Louis eltéríthetne, de nem is akarna, mert tisztában van vele, hogy azt teszek amit akarok. Apáék félreértelmeztek mindent. Egyszerűen meg kellett volna kérdezniük amit akarnak, és elmondani a családunkról az igazat. Egyébként szerintem egy fantasztikus ötlet a céget családban tartani, és még át kell ezt az egészet gondolnom, de feltehetőleg elfogadom az ajánlatot. Pár feltétellel de elfogadom. Legalább lesz rendes fizetésem.
    Nem leszek a jövőbeni férjemre utalva, aki feltehetőleg csóró csöves lesz. Tekintettel arra, milyen viszonyban is vagyok most Louis-val. Jó, mindenki veszekszik, ezen nem kéne ennyit agyalnom. Csak attól félek nem akar majd megbocsájtani, mivel olyan dolgokat olvastam a fejére, amiket vagy soha nem gondoltam róla, vagy sose mondanám a szemébe. És ha ez még nem elég, elmegy, vagy 2 hónapra, és nem tudunk beszélni rendesen. Persze egy kis gondolkodási idő kijár mindkettőnknek.
    A következő napirendi pont az, hogy Axi és Harry gyereke elvetélt... Miért nem mondták el? Harry-vel egész jól megvagyunk, mondhatni jó barátságban vagyunk. Kölcsönösen megbízunk egymásban. Én mondjuk szinte mindent amit rám bíznak, el is felejtem. Ezért tudok titkot "tartani". Vagy inkább elveszteni. Ez mindegy is. De Axi se mondta el!Nem tudott volna Skypeolni, vagy valami? Vagy Zoé? Vagy valaki más aki ott van?
Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam, miközben Kate és a többiek arról beszéltek kinél fogok aludni. Amikor már a temetésem fizetésénél tartottak (és nem viccelek...) közbe szóltam.
-Bocsi, de én is itt vagyok! Hazamegyek, és beszélek a szüleimmel. Tiszta vizet öntök a pohárba. De szerintem menjünk órára-ezzel lezártam a beszélgetést, majd mikor indultunk volna el, befutott egy ismerős fekete autó, amiből Emi szállt ki. Elköszönt a bent ülőtől, majd a kocsi pár másodperc várakozás után elindult. Felismertem benne apa kocsiját.
-Sziasztok!- köszönt Emi, majd egy ölelés kíséretében belesuttogott a fülembe.
-Louis felhívott tegnap este-majd elhajolt és bementünk az épületbe. Elmentünk a szekrényeinkhez, és kirámoltuk belőle a cuccokat amikre az első dupla matekon szükségünk lesz. Szerencsére a mi szekrényünk a matek terem mellett volt, így ott vártuk meg a többieket, a szokásos helyünkön. Először Dean érkezett meg, akinek a folyosó végén van a szekrénye, majd Kate és Zack, akiknek valamiért egymás mellett van a szekrénye, a büfé közelében, ami az első emeleten van. Utoljára Josh érkezett meg, aki a második emeleti infó terem melletti szekrénysoron kapott helyet, így ő rá kellett a legtöbbet várnunk. Beszélgettünk, a kedvemért semleges dolgokról, majd jött a tanár. Semlegesen folyt le a matek óra, majd a következő elötti szünetben kihívtam Zacket a folyosóra. Kíváncsian méregetett.
-Zack, kérdezni szeretnék valamit-pillantottam le a cipőmre, majd vissza a fiúra - Szóval, és kérlek ezt ne mond el senkinek. Louis és Én kicsit összekaptunk tegnap.
-Mennyire?
-Zaynnél aludtam.
-Jenni...-kicsit megkínzott arckifejezést öltött magára- Megpróbáltad már felhívni?
-Nem.
-Sokat fog neki jelenteni ha te is próbálod néha megmenteni az ilyen helyzeteket. Ez csak egy nagyon csúnya veszekedés volt, de ne aggódj, nem tarthat örökre. Csak egy kis mosolyszünet. Oké, talán hosszú, de kibírod-ezzel otthagyott a folyosón. Hallgattam a tanácsára és felhívtam. Párat csörgött, én pedig reménykedtem hogy felveszi, de egy rövid pittyenés jelezte, hogy kinyomott. KINYOMOTT! Mit kellett volna éreznem, ha magamból indulok ki? Dühös először, szomorú másodszor, csalódott harmadszor. De most hirtelen kétségbeesetten szomorú lettem. Soha, SOHA nem nyomott ki. Eddig. Még egyszer megpróbáltam, de most szinte azonnal kinyomott. Ebből a viselkedésből letudtam szűrni mit is akar. Hagyjam békén. Rendben. Besétáltam a terembe, leültem a székemre, semleges arccal üldögéltem és hallgattam a többieket. Akkor békén hagyjuk egymást.
-Kinyomott-mondtam hirtelen, mire mindenki abba hagyta a beszélgetést.
-Jajj ne!-túrt bele a hajába Zack.
-Mindegy. Akkor békén hagyom, ha ezt akarja-vontam meg a vállam és a belépő matek tanárra irányítottam a figyelmem.

*~*~

A rég látott előszobában ledobtam a cipőmet, és beszívtam az otthonos illatot. Felakasztottam a kabátomat és követtem a nálam gyorsabb Emit a konyhába. Megebédeltünk, tanultunk és vártuk anyáékat. Mikor begördült az autójuk a kocsifelhajtóra, a torkomban dobogott a szívem. Megszorítottam Emi kezét és nagyokat lélegeztem. Pár perc múlva hallottam ahogy nyílik az ajtó, és anyáék köszönnek.
-Szia Emi!-köszönt apu, majd anya mondott valamit, de nem hallottam, mert a házunk hangszigetelése elég jó, így nem hallatszik át minden sutyorgás. Kivágódott a nappali ajtaja és a két szülőm becsörtetett és egyszerre öleltek meg. Kicsordultak a könnyeim. Hogy gondolhattam, hogy nem szeretnek? Anya zokogott, apa pedig csak azt mormogta, hogy sajnálom. Eltoltam őket magamtól.
-Rendben. Nagyon sajnálom, hogy kiborultam. Jogos is volt, nem is. Átlátni a homályon nagyon nehéz, de a tudatlanságtól függetlenül összetudtam kötni a dolgokat. Legalábbis néhányat. Tudom, legalábbis sejtem, miért olyan viharos a viselkedésed Louisval szemben.Megértettem a céges dolgot is. Mindent. Csak annyit akarok mondani, hogy nagyon sokkal tartozom nektek és ezt törleszteni szinte lehetetlen. Elfogadom, hogy a céget nekem adjátok, és azt kell csinálnom. Viszont akkor mindent el kell mondanotok nekem a családomról, és meg kell engednetek hogy apa haláláig azt csináljam amit szeretnék. Továbbá megígérem, hogy igyekszem a céget továbbra is családi kézben tartani. Vagy az én jövőbeni vagy a nővéreim jövőbeni gyerekeinek adni a vezetőséget-tárgyilagos beszédem meghökkentette a szüleimet. Láttam ahogy forognak ez agyukban a kerekek.
-Ez fantasztikus!-csattant fel apa - Annyira büszke vagyok rád Jenni!-megölelt, és nyomott egy puszit a buksimra. Teljes a család. Újra.

Október 22.

Louis

Mondjátok! Mondja rám mindenki, hogy egy lelketlen hülye barom vagyok! Igen. Az vagyok. Jenni nem hívott, és értékelem hogy vette a célzásomat. Gondolkodnom kellet.És azóta se beszéltem vele semmit. Egyszerűen nem tudtam. Haragudtam rá azért, amit mondott. De ez a harag már szinte teljesen elmúlt. Lehet, hogy mindenki elvárja hogy a férfi legyen romantikus, és tegyen meg mindent a nőért, de most nem csak Én voltam a hibás, hanem Ő is. De becsületére legyen mondva, minden koncertem elött küldött nekem egy SMS-t. Mindig mást írt bele. Egyszerű üzenetek voltak. Legtöbször csak pár szavasak. De mindegyik megmosolyogtatott. Az emlékeinket idézte fel. "Szökőkút" "folyosó, ajtó" "szülinap, nap" "gyűrű" és rettenetesen jól esett ahogy menti a kapcsolatunkat. Már tudom miért szeretik a nők ezeket a dolgokat. És Jenni akkor sem hagyta abba, mikor egyetlen választ sem adtam. Mert sose válaszoltam rájuk.
-Louis! Emeld meg a segged, és induljunk!-zökkentett ki Harry az elmélkedésből. Felnéztem a telefonomból, amin a legutóbbi, és egyben legfontosabb SMS-t nézegettem. "Hiányzol".
-Te is nekem!-suttogtam magam elé, és elsüllyesztettem a farzsebemben a készüléket. Egy német újságnál voltunk interjún. Németország, ahol talán több eső esik, mint nálunk otthon. A szállodához indultunk. A buszban - mert mi mással mennénk? - elkezdtem kérdezgetni a fiúkat a ma esti programjukról.
-Mit csináltok este?-kérdeztem, csak úgy mellékesen, mire összemosolyogtak.
-Ömm... Én Emivel beszélek - mondta Zayn. Ez nem meglepő. Bármikor megkérdeztem, két lehetőség volt. A családjával beszél, vagy Emivel.
-Mi Axival és Zoéval Skypeolunk-mutatott Liam magára és Harry-re.
-Én... izé...-Niall nem tudott mit mondani, és a többiek szúrós szemekkel figyelték. Nem értettem mi ez az egész. Mintha nem kívánnák a társaságomat.
-Ne törd magad! Ha nem akartok velem lenni, nem kell hazudnotok!-lebiggyesztettem a számat és a telefonomba temetkeztem. Utálják ha ezt csinálom. Ha megharagszom rájuk, rendszerint nem szólok hozzá egyikükhöz se.
-Nézd meg Niall mit csináltál!-förmedt rá Harry.
-Nem  mindegy? Jobb lesz neki-köszönöm Niall. Jobb lesz nekem egyedül. A további utat "kultúrált" társalgással töltötték. Inkább nem mondom el miről. Összeeresztenek pár kanos fiút, vajon miről beszélhetnek? Megérkeztünk a hotelhez. Kiszálltunk és vakuk kereszttüzében vezényeltek el minket az ajtóig. Bent megszabadulhattunk a napszemüvegektől, és az emeleti szobáink felé vettük az irányt. A folyosón, meglepetésemre Harry és Liam tényleg együtt mentek Liam szobájába. Harry szobája felér egy atomkatasztrófával, pont mint az enyém. Zayn elvonult, bér ő mindig ezt csinálja, Niall meg becsapta a szobaajtaját. A sajátomhoz léptem és bedugtam a kulcsomat a zárba. Elforgattam és beléptem. Felkapcsoltam a lámpát és kisebb szívrohamot kaptam. Rend volt a szobámban. Eszembe jutott Jenni, aki hányszor szememre vetette milyen rendetlen vagyok. Aztán elnevette magát és hozzátette hogy ő is. Nem, az nem lehet, nem létezik! Elkezdett forogni körülöttem a világ. Nem tudom miért, fogalmam sincs! Nem szabadna így reagálnom SEMMIRE! De a gondolat, ami megfogalmazódott bennem, hihetetlenül valósnak tűnt.
-Szia Louis!-szólalt meg. Jenni. Itt van. De... hogy...? Felnéztem és Jen előttem állt. Annyira régen láttam, hogy szinte összeestem az érzés hatására. Elfelejtettem mennyire legyengülök a közelében. Elfelejtettem milyen szerelmesnek lenni? Nem hiszem, de valahogy beleütköztem egy olyan érzelem hullámba, amit nem tudtam kezelni. Egyszerűen hagytam átfolyni magamon.
-J...Jenni-motyogtam.
-Csak... Azt akartam mondani, hogy elfogadtam apa és nagyapa ajánlatát. Lesz életem és nagyapa munkája nem veszik el. Megismerkedtem vele, olyan kapcsolatban mint unoka a nagyszülővel. Olyan karizmája van, hogy szinte magához vonz. A családom elmondta a titkait. Szóval már csak egyetlen lezáratlan fejezet van ebben a részben. Te. Megtudsz nekem bocsájtani?-darálta le szinte egy szuszra. Azt hittem belefullad. Pár másodpercig, vagy pár percig csak bambultam rá. A tökéletes hajára, a tökéletes alakjára, a tökéletes szemére és a tökéletes ajkaira. Amik szinte mágnesként hatottak rám. Tétován tettem meg a pár lépést felé és ajkaimat az övének nyomtam. Nem erőszakosan, csak nagyon finoman. Egyik kezemet lassan az arcára csúsztattam és közelebb húztam magamhoz. Az ő kezei is lassan, de biztosan átkarolták a nyakamat és a hajamba túrtak. Nem tudom hogy bírtam ki nélküle ilyen sokáig. Fogalmam sincs. A lassú, romantikus, megbocsájtós csók, egyre vadabb lett.

Jenni

Boldog voltam, hogy megcsókolt. Megbocsájtott. Nem igazán bírt magával. Szinte remegő kézzel simogatott mindenütt ahol ért. Ügyetlenkedve fektetett le az ágyra, és kapkodva mászott fölém. Nagy siettségét sikerült legyűrnie és lassabban kezdte beteríteni csókokkal a nyakamat. Megakadt a hang a torkomon amikor szinte leszaggatta rólam a pólómat. Tudtam mit akar. Megígértem neki, így nem ellenkeztem, és az igaszság, amit Louisnak sosem mondanék el, hogy én mindennél jobban akartam Őt. De ez az ő feladata. Csillogott a szeme, ahogy végig nézett rajtam. A melltartó kapcsommal kezdett bénázni. Aranyos volt, mintha még sosem lett volna nővel. Pedig volt. Nem tudta hogy érjen hozzám, hogy ne érezzem sértésnek.
-Lazulj el!-suttogtam a fülébe, miközben felültem és segítettem kikapcsolni a melltartómat. A művelet után levette a pólóját és tompa puffanással visszadőltünk az ágyra. Ennyire volt szüksége, hogy elfelejtse, legalábbis ne zavarja hogy nekem ez lenne az első, hogy férfi így nyúl hozzám. A további dolgokat nem részletezem. Louis nagyon hatásosan tud őrületbe kergetni. Szinte eszelősen vártam már azt, hogy magáévá tegyen de még mindig húzta az időt. Látszólag semmi baja nem volt. Szaporábban vette a levegőt, kajánul vigyorgott és a szemében lobogó szenvedély uralta minden mozzanatát. Haja szét volt túrva, ami az én munkám gyümölcse volt. Ellenben én fujtattam mint egy versenyló, a hajam szénakazal minőségű és kontrollálatlanul nyöszörögtem és nyögdécseltem alatta. Hirtelen a kaján vigyor komoly arckifejezésbe ment át, ami a csipőm megemelésének volt köszönhető. Leborult a vállamra és megnyugtatóan suttogott.
-Vigyázok rád, oké? Ez fájni fog, de sose bántanálak szándékosan-egy megnyugtató puszit nyomott a vállamra igéretének megpecsételéseként. És persze mikor már majdnem, tényleg körülbelül két centi és ugyanennyi másodperc választotta el minket egymástól.... kopogtak az ajtón. Úgy ugrottunk el egymástól, mint akik közé hirtelen beteleportált egy kobra. Magamra rántottam a takarót, Lou meg legurult az ágyról. Még egy kopogás.
-Louis!-hallottam kintről a menedzserüknek a hangját, aki megmutatta melyik Louis szobája.
-Jenni, kérlek nyisd ki!-nyöszörgött a földről. Az ágy szélére csúsztam, magamon tartva a takarót. Louis sikeresen magára rántotta az egyik takarót, így nem kellett szembe néznem (megint, de ezt inkább nem részletezem) a szeme fényével.
-Téged hívnak.
-Szerinted így tudnék normális mondatokat összerakni? Kérlek!-nézett rám boci szemekkel. Láttam rajta hogy tényleg nagyon ki van. Kikészült. Hogy minnél gyorsabban ajtót nyithassak, felvettem a szálloda logójával ellátott fürdőköpenyt, bekötöttem és kilibegtem az ajtóhoz.  A szekrényen függő tükör előtt elhaladva, megigazgattam a hajamat, hogy mégse úgy nézzek ki, mint akit frissen basztak (oké, ezt egy filmből vettem, de nem tudom a címét xd ~Emily) és kinyitottam. Láthatólag a középkorú férfi, akinek elfelejtettem a nevét - valami Matt, Matthew, Marc, Marcos vagy ilyesmi - meglepődött hogy így nyitottam ajtót.
-Ömm... Izé... Louis?-dadogott, és kényesen ügyelt arra, hogy a szemembe nézzen. Nekem csak hízelgett ez a viselkedése, Louis valószínűleg agyfaszt kapott volna ha ezt végignézi(mellesleg én meg kaptam. Kinőtt a fejemből egy AGYFAAASZ!!!!~Emily).
-Pihen-adtam a többé-kevésbé igaz választ. Zavartan pislantott be a hátam mögé, majd újra a szemembe nézett.
-Ömm... ki tudnád hívni nekem?-kérdezte, és ebben a pillanatban két kar fonódott a derekam köré és Louis álla a vállamra nehezült. Amennyire tudtam hátranéztem rá. A szemei nagyon halványak voltak, és elég ijesztően villogtak. Mintha valamit beakarna bizonyítani. Például hogy az övé vagyok.
-Itt vagyok-jelentette ki, majd egy nedves csókot nyomott a nyakamra. Nem tudja, nem is sejti, mennyire kikészít ezzel a viselkedésével. Elkezdte birizgálni a fürdőköpeny övét.
-Rendben. Csak szólni akartam, hogy este lesz az utolsó koncert és két óra múlva indulunk. A lányok is jönnek velünk-miközben beszélt, Louis elszántan kiakarta kötni a köpeny madzagját. Elhesegettem a kezét, amikor közel járt hozzá. Bár tudtam, hogy más előtt nem venné le rólam, mivel alatta nincsen semmi, jobb vigyázni.
-Lányok?-hökkent meg Lou.
-Emi, Bianka és Jenni. Lányok-bólintott M - .... -  és sietősen távozott. Becsuktam az ajtót és kicsit dühösen néztem Rá.
-Hallod, mi lenne ha nem akarnál mindenki előtt birtoklási rohamot kapni?-duzzogtam. Összefontam magam előtt a karjaimat, és leültem a székre ami egy asztalka mellé volt állítva. Azért a szenvedő "most mégis mit csináljak" fejért, egy életen keresztül durcáznék. Egyszerűen oldotta meg vegkifejlettben. Leült elém, a térdemre hajtotta a fejét és mosolyogva nézett fel rám. Nem sokáig bírtam a cuki kutya nézését, megsimogattam a haját, mire felnevetett.
-Nem bírsz valami sokáig haragudni rám, igaz?-nevetgélt.
-Haha. Na, öltözzünk-utasítottam.

Louis

Láttam Jennin, mennyire odavan a koncertért. Körülbelül annyira mint én. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy utána használhatatlan leszek. Pedig igazán szívesen tölteném az egész estémet, egyedül Jennel, de ez most nem megoldható. A bőröndjénél kutatott. Felesleges kipakolnia, holnapután haza megyünk.Beleharaptam a számba. Nem azért, mert milyen szexi - bár az, de nem dicsérem magam - hanem mert Jenni előttem kezdett vetkőzni-öltözni. Nem akartam megijeszteni, vagy inkább magamat beállítani perverznek azzal, hogy felnyögök ennyitől. Pedig az előző fél órában elég jól bizonyítottam. De ez most mindegy is. Én is felöltöztem, és úgy döntöttünk, átmegyünk a többiekhez. Közben Jen elmesélte nekem miért is jött ki hozzám. Ujjainkat összekulcsoltuk és úgy kezdtük a sétát a többiekhez.
-Mikor körülbelül 6 éves voltam, volt egy cserediákunk. Német volt, és voltunk náluk egyszer kint. Mivel ti idejöttetek, én pedig régen láttam őt is, két napot nála töltöttem, és 2 napot veled töltök.
-Berlinben? Berlini?
-Nem. Egy kis városból jött, és aki azt ki tudja mondani csak német lehet.Bianka jött velem, hiszen Ő olyan távoli családtag lett számunkra. Így lehetséges hogy velem jött.
-És gondolom Niall szobájában alszik, annak ellenére, hogy éjszakákat zokog végig Liamnek-vontam le a következtetést, miközben bekopogtam Zayn szobájába. A mocskok tudták, mi vár rám, azért nem akartak programot velem! És nem mondták el nekem...  Emi nyitott ajtót, egy csinos szoknyában és pólóban.
-Gyertek be!-lépett arrébb és Jennivel körülbelül két másodpercre összenéztek. Ez a két másodperc pedig annyit ért, mintha 4 órát beszéltek volna. Néha szeretnék nő lenni. Egymás nyakába ugrottak és gondolom örültek maguknak. Én lazán bementem és ledobtam magam Zayn mellé.
-Csajok?
-Pattognak-vontam vállat és figyelmemet a meccsre szegeztem a tvben. A két lány a fürdőben (?) beszélgetett.
-Könnyítettél magadon?-vigyorgott rém hirtelen Zayn.
-Mi?-néztem ré zavartan.
-Tudod! Könnyítettetek magatokon, hogy átfogalmazzam. Vékonyak a falak-vetett rám egy sokat sejtető pillantást, mire éreztem ahogy felszökik a fejembe a vér.
-Ömm. Izé.. Mi nem.... Szóval minket... megzavartak-habogtam.
-Várjunk.... Ha titeket megzavartak és nem csináltátok, akkor.... LOUIS!-szörnyedt el.
-Nem csináltunk semmit!-hangsúlyoztam.
-Hát, Jenni elég hangos volt, ahhoz képest hogy semmit nem csináltatok.
-Jó, leszállhatsz rólunk-védtem magam a kezeimmel, mikor kopogtak.

*~*~

A koncert helyszínén voltunk. Jenni Binakával és Emivel elmentek enni, amíg mi bemelegítjük a hangszálainkat. Mire végeztünk az öltözéssel és már csak 10 perc volt a kezdésig, megérkeztek. Jenni megjutalmazott egy csókkal. Magamnál tartottam, szilárd eltökéltséggel, hogy ha kell felrángatom a színpadra is. Elővette a telefonját, amit nem teljesen értettem. Elkezdett egy SMS-t írni. Már majdnem beszóltam neki, amikor megrezzent a telefonom. Levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra. Elővettem a farzsebemből a szerkentyűt és megnéztem. Valóban várt rám egy üzenet. Megnyitottam.
"Tartsd benne a füledben azt a szart"
Nem értettem, és mikor kérdőre akartam vonni, elráncigáltak mellőle.

Jenni

Kitaláltam valamit. Abban a cuccban ami hangtompító, vagy mi a kínom, ami miatt nem hallod magad, vagy épp ezaz hogy hallod,meg ilyenekre szolgáló cuccban van egy kis hangszóró, amibe M mond néha instrukciókat, ha a fiúk elbaszak valamit. Nos, ehhez van egy pult, amivel lehet irányítani, kinek a "fülesébe" menjen a hang. Levezettek minket a színpad egyik oldalán lévő hangcuccokhoz, ahol leültettek minket két székre, és tök jó kilátás nyílt a fiúkra. Felvázoltam Eminek a tervet, aki csak bólintott. Ekkor jöttek be a fiúk és énekeltek valamit. Emi biztos tudja. Felálltam és M vállára tettem a kezem. Közel hajoltam a füléhez és belesuttogtam.
-Kölcsönadod azt a kis szerkentyűt?-megmarkoltam a mikrofon alatti részt, és M szeme kikerekedett. Tisztában van vele, hogyha Jennifer Summers akar valamit, megszerzi. Illetve azzal is tisztában van, hogy Louis kiheréli ha hozzám nyúl. A fiúk, a lapra felírt időbeosztás szerint most "beszélgetnek a rajongókkal". Ami annyit tesz mintha az ember egy visító majomhoz beszélne. "Hogy vagytok? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ" " Jól érzitek magatokat? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ"  Eldadogott egy "csak gyorsant" és eltűnt. Először Eminek adtam oda, aki a lehető legközelebb rakta a szájához a mikrofont. Lenyomta a gombot ami bekapcsolta Zayn fülesét. Zayn abban a pillanatban lemerevedett az emelvény kellős közepén. Emi, gondolom elismételte amit mondott, mire Ő felénk nézett és elmosolyodott amikor mindketten integettünk neki. Ránk kacsintott, majd közölte a közönséggel, hogy elloptuk az irányítást. Kedves. Elvettem Emitől és lenyomtam a megfelelő gombot.
-Ha mégegyszer így összeveszünk, nem megyek el, hanem addig veszekszek veled amíg valamelyikünk feladja. Soha többet nem akarok nélküled lenni ! Szeretlek Tomlinson!-Ő nem fagyott le mint Zayn, hanem mosolyogva hallgatta. Hirtelen megpördült, felénk nézett, a mikrofont belenyomta Harry kezébe és szívet formált a kezével, mire a nézőtér felől, ha lehetett, még nagyobb sikítás tört fel. Én is viszonoztam a jelet, majd visszaadtuk a kormányt M-nek. Ezután M megdícsérte az ötletünket. Azt mondta, gyakrabban csinálhatnánk ilyet, a rajongók szeretik a különlegesen romantikus dolgokat a fiúk felől. Attól olyan mintha nem csak perverzek lennének. Pedig ők perverzek. Nem értem ezt hogy tudnák egyáltalán eltitkolni? Nem gondoltam volna, hogy egyszer élvezni fogok egy 1D koncertet. De Emi sose volt az a begyepesedett rajongó. Oké, azt nem nézte jó szemmel ha fikázom őket előtte, de ha kultúrált poént hozok össze, azon tényleg szokott nevetni. Ezt a koncertet pedig végig ordibáltuk és végig nevettük. Volt egy mélypont, amikor Emi egyszerűen leült az egyik székre és elkezdett zokogni. De olyan keservesen, hogy  azt hittem a fiúk is hallják. Zayn lepillantott ránk, é eléggé megrémült mikor Emit látta sírni. Ha tudott volna, biztosan lejön, és megvigasztalja, de így csak én maradtam neki. Nem értettem mi baja volt, csak sírt, sírt és nem akaródzott neki abbahagyni. Mikor abbamaradt a sírógörcs, elmagyarázta, hogy ez olyan mint teszem azt, a The Wantednál amikor meghallod élőben a Glad You Came-et. Akkor jöttem rá hogy What Makes You Beautifult énekeltek.
A másik katasztrófa.Tönkre ment a hallásom. Ez a sikítozás borzalmas. Körülbelül 2, 2 és fél óra múlva, a dedikáláson voltak a fiúk, mi meg olyan fáradtak voltunk, hogy szó szerint mindenen elkezdtünk röhögni. Mire beültünk a kocsiba, Zayn és Louis kicsit aggódtak értünk. Bianka nem jött el, találkozik valakivel. Szerintem csak nem akarta látni Niall-t szerelmes számokat énekelni, de ezt nem osztottam meg vele. Mire a hotelbe értünk Emit szó szerint Zayn vitte fel a karjaiban. Aranyosak voltak. Emi bele kapaszkodott Zayn nyakába, ő pedig a hátát és a térdhajlatát fogva tartotta a levegőben. A fejét a mellkasára döntötte és nagy valószínűséggel elaludt. Én még a saját lábamon vánszorogtam fel, de a szobában már csak anni erőm volt, hogy levetkőzzek, felvegyem a pizsamámat és bedőljek az ágyba.

Titok

De jó. Blabla Emi hibája hogy SZAR lett. Lapos izé. Elvonta a figyelmemet. Oké, Ennyit akartam. Ja és köszönöm/köszönjük a két feiratkozóz :D Lova yaaaa <3Csáó ~Emily

 49.rész

Titok

Szeptember 8.
Jenni

Egyedül keltem. Csak egy cetli volt a párnámon.

„Elmentem stúdiózni. Este jövök. Louis”

Frenetikus. Várjunk! Nekem ma suliba kellene mennem! Kikászálódtam az ágyból, rendbe hoztam magam és rohantam le az emeletről. A földszinten Harry-be ütköztem.

-Szia Jenni! Emi azt üzeni apukád kiírt erre a hétre családi okokra hivatkozva, és szeretné, hogy felhívd.

-Köszi. Akkor feleslegesen rohantam. De… te miért nem vagy a stúdióban?-kérdeztem, mire zavartan lenézett a földre.

-Izé… Mert… Nekem nem kellett-motyogta, majd felment az emeletre. Ennél átlátszóbban nem is hazudhatott volna. Nem értem. Louis hazudott volna? Oké, nem tudom miért tette, biztosan megvolt rá az oka. Elrágcsáltam egy paprikát,a mit a hűtőben találtam, és elgondolkodtam a folytatáson. Haza nem mehetek. Apáékkal nem akarok egy ideig találkozni. Maximum akkor, ha adnak magyarázatot a hazudozásukra.És ha ők nem adnak, nekem kell megtalálnom. És egyetlen ember van, aki ebben segíthet. Felmentem Harry-hez, és elkértem tőle a kocsiját. Ezután ki kellett igazodnom Harry kocsiján. Igazából majdnem olyan kocsink van, de így is alig tudtam bedugni a kocsikulcsot. Féltem hogy rossz helyre rakom. Amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem a lovardához, és felmentem Eric szobájába.

-Summers!-fordult felém, amikor rányitottam saját maga bámulása közben. Ego gép. Felvette a pólóját és leültetett az ágyra.

-Segítened kell nekem!

-Miben?-kérdezte.

-Apa és anya titkolnak előttem valamit, és ki kell derítenem mi az! Elmegyünk apa irodájába, és kutatunk egy kicsit. De szükségem van a segítségedre. Segítesz nekem?-kérdeztem. Ericben mindig megbízhattam. Igazából, Ő mindenről tud. Mindenről. Olyan dolgokról is, amiket senkinek nem mondtam el, még Eminek se, és Louis-nak se. Eric az én… Férfi nemben lévő hasonmásom. Nagyon sok mindenben hasonlítunk. Ugyanúgy védjüka szeretteinket, kiállunk az igazunkért. Ugyanúgy kezeljük a bizonyos típusú embereket, és gyakran jár ugyanazon a fejünk. Ezért biztosan tudtam, hogy segíteni fog.

-Jenni, ez embertelen, gonosz, törvénybe ütközik és zseniális!-csapta össze a kezeit-Induljunk!-ragadta meg a kezem s lehúzott a parkolóig.

-Oké, Eric kéne egy terv. A céghez csak belépő kártyával lehet bemenni-mondtam, és beindítottam a kocsit.

-Van vészkijárat?-kérdezte.

-Van, de kétlem, hogy ki lenne nyitva.

-Jenni, a vészkijárat mindig ki van nyitva. Azért vészkijárat-okított ki.

-Oké. Fellopózunk a lépcsőn, megszerezzük a szükséges dolgokat és lépünk, oké?-egyeztettem. Még vagy harminc perc utazgatás után megérkeztünk. Bezártam a kocsit és megkerestük a vészkijáratot, ami tényleg ki volt nyitva. Belülről, de kívülről nem lehetett be menni.

-Akkor most mit csinálunk?-túrt belel Eric a hajába.

-A tűzlétra!-mutattam a felettünk induló szerkezetre.

-Ugye csak szivatsz? Ez életveszélyes!-szörnyűlködött Eric.

-Csöndben! Emelj fel!-sürgettem. Bakot tartott, beleléptem a kezébe és lenyitottam a létrát.

-Másszunk! De próbálj meg nem zajongani! - utasítottam, majd szép lassan elkezdtünk mászni. A harmadik emeleten nyitva volt az ablak, így azon be tudtunk menni. Egyetlen szerencsénk az volt, hogy senki nem járkált arra. Kicsit nehezen, falnak simulva eljutottunk apa irodájához. Furcsa volt, ugyanis nyitva volt. Senki nem volt bent. Ericet megállítottam az ajtóban leselkedni, jön-e apu. Bekapcsoltam a laptopot és beléptem az email fiókjába. Jellemző apára, sose lép ki sehonnan. Elkezdtem olvasgatni a levelezéseket. Pár cég, semmi, reklám, blablabla. Egyszer csak egy érdekes beszélgetés jött velem szemben. Mr. Loffonden volt megjelölve, mint feladó. Egy évvel ezelőtt érkezett az első. Kinyomtattam az egész beszélgetést.

-Jenni, siess kérlek!-sürgetett Eric. A nyomtató vagy 4 oldalt alkotott, és még volt 2. Isten áldja a lézeres nyomtatót! Pillanatok alatt kész voltam.

-Tünjünk el innen-indultam volna a tűzlétra felé. De beleütköztem valakibe.

-Jenni?- Louis állt velem szemben.

-Louis?-meglepve néztük egymást. Egyikünk se számított a találkozásra. De ha itt van, az csak egyet jelenthet. Apával találkozott, és ezért nem mondta el nekem. Vérig sértett a tudata, hogy elárult engem. Dühösen vágtattam el onnan, Eric-kel a nyomomban, aki valószínúleg nem értette mi bajom van.

 ~*~*

Kiterítettem magam elé a lapokat, és úgy bűvöltem őket.

-Nem mersz beleolvasni?-kérdezte Eric.

-Csak nem biztos, hogy olyan dolgok vannak bennük, amikre kiváncsi vagyok.

-Hát akkor segítek-megfogta a legfelső lapot és elkezdte felolvasni.

-Mr.Loffonden írja:Szükségem van rád, jelentkezz! Erre apád írja: Nem elég neked, hogy beszippantott a céged? erre-kitéptem a kezéből a lapot és elkezdtem magamben olvasni.

„Te vagy az egyetlen fiam. Nincs fiú unokám. Neked kell gondoskodnod a cég családi kézbentartásáról”

„Adjam neked az egyik lányomat? Kint van Bianka. Neki jól jönne a munka”

„Hát, én nem konkrétan rá gondoltam. Van nála határozottab lányod is”

„Jennit nem kaphatod meg. Ő megvalósíthatja az álmait. Egy valakinek legalább sikerülhet a családból”

„És mégis mi akarna lenni egy 17 éves lány? Popsztár? Ne nevettess”

„Jenni kriminológus akar lenni. Nem „Popsztár”. Mit gondolsz, el tudsz képzelni egy kriminológust az elnöki székben?”

„Te sem vagy reklám szakember, de már dolgozunk rajta. Őt is meg tudjuk formálni”

„Oké. Ha rá tudod venni, rendben. De neki is adj időt kibontkozni”

„Mint neked? Rendben. 30 éves koráig. De ha mindkettünk meghal, át kell vennie a helyét, bármennyi idős is.”

Itt egy kis szakadás történt, majd újra kezdődtek a levelek. Kicsit előbb, minthogy anyuék elmondták volna, hogy apa jobb állást kapott Londonban.

„Ki kell jönnötök Londonba. Problémák léptek fel a magyar telepünkön. Befogjuk zárni”

„Jenni nem hagyhatja el a sulit és a barátait”

„Hozzon egyet, mit bánom én! Van elég pénzem. Megveszem a házat, küldök pénzt az egyik barátjának a szüleinek, hogy engedjék el, és megvan oldva”

Apa leírta Emi szüleinek az elérhetéségét, majd a követekző levelezés most júniusban indult.

„Fiú bajok vannak”

„Isaac. Tudom hogy nehezedre esik felfogni, hogy  lányod felnőtt. De próbálkozz.”

„De az a bizonyos fiú elég híres”

„Ez miért baj? Esetleg kicsit komplikáltabb lesz a dolgunk”

„A szerelem nagy védelmezője! Susan nem tetszett ennyire. De ez most mindegy is. Tudom hogy tartozom neked, nagyon sokkal. Louis bíztatni fogja Jen-t az álmainak beteljesítéséhez. Mint egy jó baráthoz illik.”

„Szóval Louis egyes számú közellenség számunkra? Iktasd ki!”

„Apa… Nem iktathatom ki a világ leghíresebb fiú bandájának az énekesét.”

„Nem halálra gondoltam, hanem szakításra”

„Attól félek ez még kevésbé fog összejöni. Nagyon… szeretik egymást. Hú, de utálom azt, ahogy a lányomon lóg ez a fiú! Szinte bekebelezi a szeretetével!”

„Ez zavar benne?”

„Nem. Hanem az, hogy én ezt sose tettem meg. Most kettesben vannak… na jó. Nem kettesben, de Lyonban vannak, és gondolom, nem külön szobában alszanak.”

„Fiam, csak nem apácazárdába akarod küldeni a lányod?”

„Csak féltem az ilyen sztárocskáktól. Elszédíti Jennit, aztán otthagyja valahol”

„Te mondtad, hogy szereti. Ebből indult a baj. Akkor mi a baj? Azt hittem a lényeg az, hogy szeresse a lányodat a kiszemelt fiú. Milyen buta gondolkodásmód!”

„De eddig nem voltak komoly kapcsolatai. Most meg ez… túl komolynak indul. De térjünk vissza a lényegre. Ha Louis eltéríti Jennit, akkor sose fog belépni a céghez”

„És akkor vehetjük úgy elvesztettük a cég jövőjét? Nem. Valahogy szét kell menniük. De ne aggódj. Egy valamit tanultam megboldogult apámtól. Nem volt okos ember, de egy valamihez nagyon értett. Az érzelmekhez, és azoknak manipulálásához. A szenvedélyes szerelem vagy gyorsan kiég, vagy örökre vadul lángol. El kell érned, hogy az elöbbi történjen.”

„Nem az én dolgom. Meghívom dolgozni a céghez, hátha megtetszik neki a munka.”

Itt véget ért a levelezés. A szakításunkkor újra kezdődött.

„Szakítottak.”

„Megmondtam”

Itt vége lett és nem rég ment a következő.

„Hát, talán láttad néhány újságban, újra összejöttek. Talán nekik tényleg összejött az örökre vadul lángoló szerelem. „

„Megkell győznünk Louis-t arról, hogy ne akarja Jennit bíztatni. Észérvekkel. Intelligens fiú, megfogja érteni”

És ennyi. Vége lett a levelezésnek. Elszörnyedve néztem a lapokat. Összegezzünk! Mr. Loffonden apa apukája, a nagyapám. Apa tartozik neki valamiért, ami ebből nem derül ki. Ezért apa odaadott ENGEM, hogy majd vezetem a céget. És addig azt csinálok, amit akarok, de majd 30 éves koromban, a kommandósok hozzáláncolnak egy székhez. Fantasztikus. Louist behálózzák, s a beszélgetés egyetlen apa-fia hangulatú, kicsit is érzelmes része az volt, amikor apa Louisra panaszkodott.

-Na?-törte meg gondolat menetemet Eric.

-Apa eladott engem a nagyapámnak, akiről nem tudok semmit. A családi titkokról nem sokat tudtam meg. Csak annyit hogy Lofi anya ellen volt, és már az ő apja is manipulatív dög volt. Louist befolyásolni akarják, én pedig a semmin ülök.

-Azt hiszem egyedül hagylak a gondolataiddal. Majd írj üzenetet-elbúcsúzott és elhagyta a terepet. A gondolataimba merülve vártam, hogy Louis megérkezzen.

Louis

Mióta tegnap elolvastam Isaac e-mailjét a mai tárgylásról, folyton azon járt az agyam, mit fog reagálni rám. Felkisértek Mr. Loffonden irodájáig, és ott intettek várakozásra. Fogalmam sem volt róla, a többiek miért nincsenek itt. Egyszer csak nyílt az ajtó és Mr. Loffonden titkárnője behívott, majd Ő kiment. A viszonylag nagy, fa borítású szobában a széles íróasztalnál Mr. Loffonden ült, az asztalon pedig Isaac ült.

-Ülj le, Louis!-intett kedvesen, de ellentmondást nem tűrve Lofi. Teljesítettem akaratát.

-Miért hívtak ide?-néztem körbe zavartan. Végezni akarnak velem?

-Nem kell aggódnod. Mostantól egy ujjal sem ér hozzád senki, kezeskedem érte. Isaac!-nézett rá Lofi.

-Sajnálom a tegnapit Louis! Soha többé nem emelek egyikőtökre sem kezet-olyan gépiesen darálta le a szöveget, mintha a szájába rágták volna.

-Nem baj. Kibírom-szűkölködtem a válaszokkal.

-Rendben. Akkor most meg kell beszélnünk valamit, de ehhez tudnod kell pár előzményt, amit nem mondhatsz el Jenninek, különben megjárod. Megértettük egymást?-kezdte Lofi.

-I…Igen-nyeltem egy nagyot.

-Isaac a fiam. Fiatalkorában, 16 évesen a maffiának dolgozott. Kilépett, Susan kedvéért, mert kikezdett a maffia főnökkel. Megakarták ölni, és ezt soha nem mondta el Susannak. Én intéztem el, hogy hadják békén. Sok pénzembe került, de a cégem biztonsága volt a cég. Gondolom hallottál a második világháborúról. A németektől kaptunk pénzt, hogy a katonaságot reklámozzuk. Akkor erre szántuk a pénzt. Most másra. De az, aki találkozott a német hadsereg egyik tisztjével, soha többé nem látja tisztán a világot. Az életem azóta a pénz körül forog. De most, hogy ilyen idős vagyok, kell egy utód. De tovább éltem, mint gondoltam, így Isaac is késői vezérnek. Így az egyik unokámat kellett választanom. És ez Jenni. De Jenni kriminológus akar lenni. Megengedem neki természetesen. De 30 éves koráig van csak ideje. Isaac azért ment bele, bár titkolja, mert akkor Jenni ugyanolyan független lehet. Ha érted milyen függetlenségre gondolok. Egy férfi segítsége nélkül is megtudná állni a helyét. De ha te bíztatod az álmainak elérésére, akkor nem válik be a terv és a családom minden eddigi fáradalma tönkre megy. Így csak annyit kell kérnem tőled, bíztasd Jennit, hogy a céghez pártoljon. És akkor senki nem fog közétek állni. Se Isaac, se más. Erről én fogok gondoskodni!-Mr.Loffonden szavai rémisztőek voltak. Szinte éreztem, ahogy a gondolataim meghajolnak a szavainak súlyától. Még engem is rávett, hogy átgondoljam az egész helyzetet. Jenninek ez biztos jövőt jelent. És ez a legfontosabb. Tanul azt, amit szeretne, egy ideig csinálhatja is. Aztán a családi vállalkozásban több pénzt kereshetne, mint a legtöbb kriminológus. Feltételezem, ha nem megyek bele, súlyos problémáim lesznek.

-Maguk mellett állok-egyeztem bele. Isaac és Lofi elmosolyodtak.

-Rendben. Haza mehet. De előbb adok néhány papírt, amit még a reklám filmetekkel kapcsolatban tudnotok kell. Nem sokára bekerül a TV-be. Elhúzódtak a munkálatok, mivel olyan szerencsétlenül néztél ki az összesen, hogy a világ összes szerkesztője nem tudott volna rendbe hozni annyi idő alatt.

-Ömm…-zavartan megvakartam a nyakamat. Isaac elvezetett az irodájáig, de a folyosó elején leragadt mert valaki segítséget kért tőle. Előre küldött, és ekkor ütköztem bele Jennibe. Mikor rám nézett, láttam mennyire dühös rám. Eric is vele volt. Jenni dühöngve elrohant, Eric pedig még felém sziszegett egy utolsót.

-Ezt jól elszúrtad!-majd csatlakozott Jennihez. Isaac nem vett észre az egészből semmit. Egy jó nagy kocsikázás után, délutánra hazaértem.

Jenni

Nyílt a bejárati ajtó, én pedig felkészültem arra, hogy most szépen leordítom a fejét.

-Szia Jen!-köszönt. Látszott rajta, hogy nem éppen van a legfényesebb hangulatában.

-Mit kerestél apámnál?-kérdeztem hűvösen.

-Megbeszélésünk volt-szűkölködött a szavakkal.

-Apával és a nagyapámmal?

-Te honnan tudod?-döbbent le.

-Kémkedtem apánál. Képzeld! Apa a tudtomon kívül eladott nagyapámnak.

-Jen, honnan tudod, hogy nem volt más oka erre?

-Louis, ha apa szeretne eléggé, nem lett volna elég annyi, hogy tartozik nagyapának! Melyik apa csinál ilyet?-lebegtettem meg a lapokat, amiket a kezemben tartottam-Megvette Emit, kihurcolt ide, és minden jót elvett tőlem!-kiabáltam. Louis arca már az elejétől kezdve kezdett dühösebb formát felvenni, de most láttam igazán dűhösnek.

-Jenni, nem tudod felfogni? Az apád csak a jövődet akarja biztosítani. Csinálhatnád, amit akarsz, majd a segged alá tesznek egy céget, ami iszonyatosan sok pénzt termel. A hülyének is megéri!

-Louis, ez az én életem! Mindenki irányítani akarja? Anyám gyógyszerészt akart belőlem faragni, apa most ezzel szekál. Te nem tudod milyen egy olyan családba beleszületni, ahol nem dönthetsz semmiről!

-Ohh, oda ne rohanjak! Talán nem születtem bele egy olyan családba, de a te szüleid legalább szeretik egymást! Az enyémek elválltak, és a családom, képzeld! Nekem is széthullik! Nem vagy egyedül a problémáiddal, nekem is vannak, sőt Harrynek is vannak! Tudtad, hogy Axi elvetélt a gyerekükkel? De te egyszer nem mentél oda hozzá megkérdezni mi a baja!-ordibált. Lesokkoltam. Hogy mi van? És Axi miért nem mondta? Vagy Zoé? Vagy bárki?

-Louis, szerinted mégis mit csinálok egés életemben? Más baját kúrálom ki. Először Emi meg Zayn. Zayn konkrétan megakarta arőszakolni.Ki oldotta meg? Én! Harry és Alexa szimpla hülyeségeit ki oldotta meg? Persze hogy én! Bianka és Niall viszonyával kinek kellett foglalkoznia? Nekem! Tudod talán megbántam, hogy találkoztam Veled! Olyan arrogáns és idegesítő embert mint te, nem hordott még hátán a föld! És tudod mi a legidegesítőbb az egészben? Hogy az ellen, hogy beléd szeressek, nem tudtam tenni sokat. Behálóztál a te kis…. Világodba! Inkább ne vette volna fel nagyapa a kapcsolatot apával! Bár ne találkoztam volna veled!-kikeltem magamból. Olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amiben semmi igaz nem volt. Sosem bántam meg, hogy találkoztam vele. Sosem gondoltam róla hogy idegesítő. És sosem bántam, hogy bevont engem a világába. De idegességemben semmit nem tudtam kontrollálni. Ledöbbenve nézett rám, majd talán hangosabban és dőhösebben mint én, válaszolt.

-Remek! Fordíts magad ellen engem is! Rendben. Akkor így állunk! Tudod mit? Azt kívánom, bárcsak sose történt volna meg az a nap. Bárcsak sose löktem volna rád azt az ajtót! Bárcsak sosem néztem volna bele a szemedbe. Bárcsak akkor, abban a pillanatban ne szerettem volna beléd! De sajnos nekem jutott a megtiszteltetés, hogy a világ legrosszabb barátnőjét nekem adják. Sosem figyelsz rám, csak magadra. Én vagyok arrogáns? Néztél már tükörbe? Neked semmi nem jó! A családod mindenben melletted áll, csak jót akarnak neked, de te nem! Neked nem elég jó!-eddig bírtam. Nem viselem valami jól ha kritizálnak. Felmarkoltam a táskámat és az ajtót vettem irányba.

-Igazán edves vagy! Akkor remélem nem bánod ha Zaynnél fogok lakni!  Ha már olyan nehezen viselsz el engem-felrángattam magamra a fehér Conversemet és kiléptem az esőbe.

-Meg a kurva anyád!-szakadt ki belőlem. Három perce rohantam fától-tetőig és fordítva. Hirtelen valami eltakarta felettem az esőcseppeket. Felnéztem és Louis állt mellettem. Nem mondott semmit. Rezzenéstelen arccal követett engem. Nem ért hozzám, nem szólt hozzám. Én se hozzá. Csak mentünk egymás mellett. Elfolytottam a mosolyomat. Tudtam, ha most valamilyen érzelmet is közlök felé, csak rosszabb lesz. Hát, talán Louis tényleg kicsit arrogáns. Még mindig dühös voltam rá, látni se akartam, Ő se engem, de nem hagyhatott megázni. Azt magának se engedhette. Egészen elsétált velem Zayn házáig, ahol egészen addig velem maradt, amíg Zayn furcsán méregetve minket kijött a házból.

-Te is jössz Louis?-kérdezte mielőtt becsukta volna a kaput.

-Nem. Csak elkísértem-intett egyet, egyértelműen csak Zaynnek, majd megfordult. Mégse hagyhattam csak így elmenni.

-Louis!-kiabáltam utána, mire megállt, de nem fordult meg-Köszönöm!-biccentett, majd szó nélkül elment. Nem tudta elhinni. Ez komolyan megtörténik? Zayn bekísért és leültetett a fotelre.

-Mi történt?-kérdezte.

-Elmondom, ha hozol nekem zsepit-mondtam. Furcsán nézett rám, de végül hozott nekem. Látta hogy nem sírok. Nos, még.

-Oké, és most?-kérdezte mire elsírtam magam. Zayn arcán felfedeztem a „most mégis mit csináljak” arckifejezést.

-Ölelj meg te idióta!-zokogtam, mire ügyetlenül átkarolta a vállamat. Elsírtam neki mindent. Egészen a szüleimtől kezdődően, a veszekedésünkig.

-Csssss Jenni, minden rendben lesz!-simogatta a karomat.

-Nem lesz, Zayn! Érzem! Elfogom veszíteni!-fogalmam sincs meddig itattam az egereket. Zayn kétszer ment ki kajáért, mindkétszer visszautasítottam a nekem szánt adagot.

-Jenni, nem fogod elveszteni. Nem hülye Ő, csak jól játsza. Tudja ,hogy nem gondoltad komolyan. És Ő sem gondolta komolyan. Azt viszont tényleg komolyan gondolta. Akkor szeretett beléd, amikor belenézett a szemedbe. És tudod miért tudom? Mert Emibe ugyanígy szerettem bele. Sose gondolnánk, mi játszódik le bennünk, amikor találkozunk az igazival. De ha legjobban kéne jellemeznem: elveszted a fejed. És mi ketten ott, azon a folyosón elvesztettük az eszünket. Meg fog neked bocsátani, csak Ő ugyanolyan rosszul viseli a kritikát, mint te. Átgondolja és újra mindenki boldog lesz.

-Köszönöm Zayn. Igazi barát vagy-bújtam hozzá a mellkasához.

-Na, gyere! Elmegyünk aludni-feltámogatott az emeletre és az egyik szabad szobába vezénylet.

-Minden megtalálsz. Az az ajtó-mutatott a folyosó másik oldalán lévő ajtajára-a fürdő. Jó éjt!-köszönt el, majd eltünt valamerre. Gondolom beszél Emivel. Nem volt erőm lezuhanyozni. Bezuhantam az ágyba és a plafont bambultam. Unalmas volt. Elővettem a földre tepert gatyám zsebéből a telefonomat és felmentem twitterre. Írni akartam Ericnek, hiszen itt mindig el lehet érni. Megírtam neki hogy veszekedtünk. agyon csúnyán összekaptunk és Zayn házában vertem tábort. Ezután hm… SZÁNALMAS VAGYOK! Hivatalosan is kijelenthetem, hogy semmiben nem különbözök egy depressziós tinitől. Kitalálhatjátok mit csináltam… Persze hogy Louis oldalát kezdtem nézegetni. Istenem, MIÉRT? Oké, kezdjük ott, hogy nagyon meglepődtem azon amit láttam.

@Jenni_94 I love you xx

A menedzsment a lehető legrosszabbkor döntött úgy, hogy biztosítsa a népet arról, hogy még együtt vagyunk. Mit nem adnék azért, hogy ezt tényleg Ő írja nekem. De az halálbiztos hogy nem ő irta. Egy ilyen veszekedés után maximum egy „Nesze bazdmeg” jár. Azt hiszem most jön az a rész, hogy álomba sírom magam. Jó éjszakát.(EMESE ezt csak miattad írtam bele. Miattad nem aludtam szinte semmit szóval most dühös vagyok rád. Megfoglak gyilkolni. Na jó nem. Szeretlek :D xd)

Húsvéti különkiadás

Megérkezett! Itt van! Az egyedülálló egyetlen húsvét után egy héttel érkező húsvéti különkiadás.(Wordbe 11 OLDAL ÉS EGY KICSI KB.6 ÓRA ALATT) Nézzétek el, nekem nem annyira tetszik, de volt pár vicces dolog az írás közben, amit megosztok veletek(miért írok ilyen fura stílusban?? :D) 1.Este fél kettő van. Ahát rohadtul kisérteties. Recsegnek a falak, valami dobok, és félek hogy valaki felfedez és leleplez. xD 2. az idézetes résznél (majd látni fogjátok) ugyebár nem fújok kívülről minden szerelmes idézete (sorry) ezért keresnem kellett. Így olvasgattam és volt egy ilyen részlet "Love cannot endure indifference." Első reakció? MILYEN CARROT? a szerelemnek mi köze a répákhoz? És egyáltalán miért education van od írva? Aztán átolvastam. Oké az első sz érdekes lett .... Nos, nem szaporítom a szót. Te jó ég most még esik is. Hallom ahogy a terasz feletti tetőn kopognak a cseppek :// NE MÁÁR! Nos, olvassatok! :D ~Emily (FÉLEEEEK!!)

Húsvéti különkiadás

Március 26.

Timi

-MEGYEK!-kiabáltam le az emeletről. Lefelé még rá ordítottam az öcsémre, hogy ne üvöltösse a zenét. Ne hogy már békén hagyjam! Anya hívott le a konyhába. Bementem, és anyu felém nyújtott egy borítékot. Elvettem, és anélkül hogy egy pillantást is vetettem volna rá, visszamentem a szobámba. Leheveredtem az ágyra, és megnéztem a feladót. Majdnem megállt a szívem, amikor megláttam.

Nathan Sykes

Abban a pillanatban feltéptem a borítékot. Egy levél volt benne és egy repülőjegy Los Angeles-be.LOS ANGELES?? Mielőtt elkezdtem volna őrjöngeni elolvastam a mellékelt levelet.

Hello drága J

 Milyen régóta is várjuk, hogy újra találkozhassunk? Úgy 8 hónapja. Nincs időm elmenni hozzád, mivel a reality show forgatásai folynak. Így most meghívlak hozzám, és ezzel együtt a fiúkhoz is, hiszen együtt lakunk. Nem húzom az idődet. Az időpontokat megtalálod a repülőjegyen. Ha nem akarsz velem, meg még 4 idiótával lakni, akkor kivehetek neked egy hotel szobát. Nem sokára találkozunk, de csak hogy tudd. Iszonyatosan hiányzol.

U.i.: Mindenki engem néz. Követnek mindenhova. Sajnálom, hogy nem tudtam semmi mást írni, de nem bírnak leszállni rólam. Húsvétkor együtt leszünk J 

Mit csinál ilyenkor egy lány? Felugrik, pattog az ágyon és megnézi a jegyet. És én mit csináltam? Pontosan ezt. Elméletileg 28-án indul a gép és 30-án, kora reggel odaér. Vissza pedig Április 8-án indul. Látni fogom! Igen, mondhatni, mi nem voltunk szerelmesek, amikor összejöttünk. Csak szimpatizáltunk egymással. Ennek köszönhető, hogy sosem mondtuk egymásnak, hogy szeretlek. Viszont én tényleg úgy érzem, hogy ez az egész, valaminek a kezdete. Beharangoztam a hírt. Nem tiltakoztak sokat. Na, jó. Hazudnék, ha nem. De tudták, hogy képes lennék elszökni otthonról. Így inkább megengedték.

Március 27.

Az elkövetkezendő napot pakolással töltöttem. Nem teljesen tudtam miket kéne vinnem. Hiszen mégis csak a barátom, akivel még sosem aludtam együtt. Se úgy, se máshogy. És ott lesznek a többiek, akiket nem ismerek. Körülbelül annyira ismerem őket, amennyi Jennitől hallottam, és abból megjegyeztem. Meg kamerák. Feltételezem azok is lesznek, hiszen Tom-ról és Kelsey-ről már láttam néhány képet, amin videózzák őket. Inkább szépen sorban vettem a pontokat.

1. Tisztálkodási szerek: viszonylag könnyű téma. Egy sampon, egy tusfürdő, sminkes cuccok, satöbbi.

2. Ruhák: PROBLÉMA! Milyen idő lesz? Vagy harminc időjárás jelentést megnéztem, elméletileg meleg van. De ha nincs? Került abba a bőröndbe minden: nyári ruha, rövid gatya, halászgatya, szoknya, ilyen póló, olyan póló.

3. Fehérnemű: BRUTÁLISAN HATALMASAN NAGY PROBLÉMA! Kicsit beparáztam. A szekrényem előtt állva elmélkedtem. Ha akar(unk) valamit csinálni (mivel ehhez két ember kell) akkor nem lehetek ezer éves bugyikban meg melltartókban. De ha Ő nem gondolt erre, és meglátja miket hoztam magammal, azt hiheti, akarok valamit. És egyáltalán… ÉN akarom, hogy történjen valami? És varázsütésre megszólalt a telefonom. Reménykedtem, hogy Nathan hív, eddig mindig tökéletes érzékkel rájött mikor vagyok rossz hangulatban, és mindig felvidított. De meglepetésemre Louis neve állt a kijelzőmön. Oké, ha Jenni hívna, az tök átlagos lenne. De Louis? Végül nagy csodálkozásomban felvettem.

-Hello!-szóltam bele félénken.

-Na mi van? Félsz Louis-tól, hogy nem veszed fel Neki?-kérdezte egy női hang. Jenni.

-Csak meglepődtem-megköszörültem a torkomat-Mit szeretnél?

-Parázol, ugye?-kérdezte. Honnan? Hogyan? Mi?!

-Oké, te most… Mi?-nevettem el magam kínosan. A háttérből, ami annyira nem volt háttér, mert beleordított a telefonba, Louis közbevágott.

-NATHAN FELHÍVTA!-Jenni morgott valamit, majd visszavette a szót.

-Oké, most Louis szépen ki megy-vitte a hangsúlyt olyanra, mintha egy óvodáshoz beszélne.

-De miééért??-nyavajgott kislányosan Lou.

-Mert Jenni most beszélni fog valamiről, amiről neked nem kell tudnod-kedveskedett továbbra is.

-Rendben. De előtte-egy kis szünet keletkezett, ami alatt pár cuppanásból ki tudtam venni, hogy mit csinálnak, majd egy ajtó becsapódott.

-Oké, szóval parázol?-ismételte meg újra a kérdést.

-Minden megvan, de tényleg! A ruháim, a tisztálkodó szereim. Minden, kivéve a…

-A fehérneműt-vágott közbe Jenni.

-Meghajlok tudásod előtt ó, nagy médium.

-Nekem is nagy fejtörést okozott kitalálni mi tetszene Louis-nak a legjobban. De hidd el! Nem fogja érdekelni, csak az, hogy minnél hamarabb lekerüljön rólad-kuncogott. Nem akarom tudni milyen emlékeket idézett fel magában.

-Okééé… De nekem nem ez a bajom. Nem tudom akarom-e ezt az egészet. Nem vagyok biztos benne, hogy készen állok erre. Egy kérdés. Te honnan tudtad, hogy készen állsz?-kérdeztem.

-Timi - sóhajtott - ezt nem lehet tudni. Ez jön. Én akkor éreztem, amikor haza jött Japánból. Akkor valahogy úgy éreztem, tökéletes lenne, ha megtörténne. Egy picivel később meg is történt. De ha elmondod Nathan-nek mit érzel a dolog iránt, biztosan megért téged.  És hogy álltok a szóval?

-A szóval?-értetlenkedtem egy pillanatra.

-Tudod! A szó!

-Ohh… Persze. Hát az még nem volt meg…

-Vá… Várj! Te most komolyan azt mondod, hogy 8 hónapja együtt vagytok, de nem mondtátok egymásnak, hogy szeretlek? Nektek tényleg komoly problémáitok vannak.

-Kicsit nehéz fenntartani a kapcsolatunkat, ha a föld két végén laktok.

-Tudom.  Figyelj! Annyit mondok, ha ki mondja, bízhatsz benne. Ha nem akkor vagy te kezdeményezd, vagy inkább hagyd az egészet a fenébe. Nem kötelességed, ezt tartsd észben! Akarod, hogy lefeküdjetek?-tette fel végül. El kellett gondolkoznom ezen. Hihetetlen dolgokra volt képes értem. Megvédett, amikor mindenki ellenem volt, beszélgetet velem, amikor senki nem ért rá (tulajdonképpen ő sem, de ez más kérdés). Minden álmom róla szólt, nagyon sokáig. Most pedig találkozunk, és ha igaz amit Jenni mond. Hogy ez csak úgy jön, akkor lehet, hogy a viszontlátás pilanata lesz az.

-Azt hiszem… igen – még a gondolatába is belepirultam. Ellenben a belsőm megmozdult. Vizuális alkat vagyok, így kénytelen voltam egy pillanatra elképzelni, ahogy felém hajol, és belecsókol a nyakamba. Megborzongtam, és nem tudom ezt Jenni hogy vette észre, de felnevetett.

-Látom még mindig élénk a képzelőerőd. Viszont ha ez a terved, akkor csak annyit mondhatok, minden fiú más. Gondolkozz, mi jöhet be neki. Milyen anyag, például csipke. Milyen forma, szín satöbbi. -valahogy olyan érzésem volt, Jeni éppen azt magyarázta el, Ő mit szokott viselni. És erre igazán nem voltam kíváncsi.

-Oké, köszönöm Jen! Nem kell az egész palettádat felsorolni.

-Rendben, mosom kezeimet-miért beszél így? Elég poénos kifejezéseket használ. – Beszélj Axival! Ő erről a helyzetről talán többet tud.

-De neki csak úgy jött. Neked volt az egész megrendezve.

-De én tudtam, hogy szeret, hiszen sokszor hajtogatta. De te nem tudod. Axi se tudta, mégis sikerült neki valahogy abból a hímsoviniszta állatból érzelmeket kicsavarni.

-Az egyik legjobb barátodról beszélsz-szúrtam közbe.

-Tudom. Tudod milyen kedves vagyok-nevetélt. Valahonnan kopogást hallottam, majd ajtónyitást.

-Köszönöm a segítségedet. Imádlak!

-Én is magamat! Szívesen. Ja, és ha Nathan valami idiótaságot csinál, hívj fel és lerendezem.

-Biztos lehetsz benne-mondtam és egy sikítást kaptam a másik félről. Gondolom Louis visszament. Letettem a telefonomat és felhívtam Axit, hogy tolja át magát. Negyed óra múlva ott is volt.

-Mi kéne?-kérdezte, majd hátradőlt a gurulós székemben.

-Honnan tudtad, hogy Harry szeret téged? Amikor lefeküdtél vele?-kérdeztem rögtön. Nagy szemekkel bámult rám, majd lassan elmosolyodott, és lesütötte a szemét.

-Onnan, ahogy nézett rám. Olyan különleges volt. Volt egy kis plusz a tekintetében. Meg attól, ahogyan viszonyult hozzám. Minden olyan… különleges volt körülötte-motyogta. Ledobtam magam az ágyra.

-De miért is olyan fontos ez?-kérdezte.

-Csak mert… Nathan és én. Elhívott LA-be. És tudod…-nem fejeztem be a mondatot, máris egy sokat sejtető vigyort kaptam.

-Szóval Mr. és Mrs. Sosem Monduk Ki Hogy Szeretlek, szeretkezni akar? Érdekes-éreztem a csöppnyi iróniát a hangjában.

-Alexa, ez most nagyon nem hiányzik. Jenni azt mondta érezni fogom, amikor eljött az idő. Te azt mondod tudtad mit érzett utánad. De én megint más vagyok.

-Ne stresszelj! Élvezd hogy elhívott magához! Semmi nem muszáj.

-Igazad van! Élvezni fogom!-jelentettem ki határozottan.

-Akkor én megyek – kikísértem. Ez a két beszélgetés abból alakult ki, hogy kétségbeestem attól, hogy mit vigyek Amerikába. Pedig csak elutazom. A pasimhoz, de ez a másik fele. Még kicsit átrendeztem a bőröndömet, hogy nagyobb rend legyen benne, pár ruhát kicseréltem, minden belekerült.

Március 30.

(Nagyszombat)

Hajnali 2, pontosabban ottani idő szerint délután három(hajnali kettő már Április 1 lenne -szerk.megj.). Valahogy több mint 24 óra repülés után nem lelkesedem Los Angeles-ért. Míg a bőröndömet vártam, bekapcsoltam a telefonomat. Nem kaptam SMS-t Nath-től, de mit vártam volna? Még nem jöttek a bőröndök, így a hatalmas üveg ablakokhoz léptem. A gépek sorra gurultak ki a kifutópályák felé. Megszólalt a hangosbemondó, hogy a csomagjaink érkeznek. Miért lenne az enyém az első? Vagy 5 percig álltam még ott, vagy több, mire megérkezett a csomagom. Nem tudom fél órában hányszor átkoztam el az amcsikat, de végre valahára ki jutottam. Több ezer ember állt a reptéren. Nem túlzok. Több ezer. Egy kisvárosi, vidéki lánynak ez a tömeg felfoghatatlan. De valahogy nem tudtam nem észrevenni 5 ugráló, táblával hadonászó emberkét a mozgólépcsők aljában. Egy kivált közülük és elindult felém. Nathan. Azt hiszem, tudom Jenni miért érezte akkor, ott, hogy eljött az idő. Mert viszontlátni Őt, mindennél többet ér. Mikor már csak pár méter választott el minket, elengedtem a bőröndömet és odarohantam hozzá. Megöleltem és a mellkasához bújtam. Már nem tűnt olyan nagynak és tömöttnek az a hely. Már csak ketten voltunk. Éreztem, ahogy lassan a derekamra simul a keze.

-Hiányoztál!-suttogta. Komolyan mondom, a sírás határán voltam.

-Te is nekem!-néztem fel rá, végre. A fel túlzás mert majdnem egy magasak vagyunk, de mindegy.  Kicsit előrébb döntötte a fejét, ajkai súrolták az enyémeket. Megcsókolt. Annyi idő után, ajkaink ismét eggyé váltak. Minden eddiginél bensőségesebben.

-Oké, nem mutatsz be minket?-hallottam egy erős akcentussal megáldott hangot valahonnan. Nath elengedett, ellépett a bőröndömért, ezzel jelezve, hogy viszi helyettem. Kész úriember.

-De. Szóval a göndör Jay. A fekete hajú Siva. A kopsz Max, a maradék pedig Tom-mutatott be a többieknek. Bár feleslegesen, mert tudtam kit, hogy hívnak, de ezt nem említettem neki.

-Fiúk, Ő a barátnőm Timi-én nem tudtam mit kéne csinálnom, a fiúk annál inkább. Egy nagy, csoportos ölelést kaptam. Majdnem összerogytam 5 felnőtt férfi súlya alatt.

-Oké, én is örülök, de megfulladok-nyöszörögtem, és szépen lassan mindenki leszállt rólam. Kimentünk a kocsihoz, ami igazából egy kisbusz volt, de mindegy. Én beültem Nathannel a hátsó ülésekre, Tom és Jay középre, előre pedig Siva és Max. Én valószínűleg elaludtam ugyanis a következő emlékem az, hogy kinyitom a szemem, és egy hatalmas ház tárul elém. 

Nem igazán tudtam felfogni bármit is abból, ami körülöttem történik. Csak annyira emlékszem, hogy Nathan föltámogat egy szobába, leveszi a cipőmet és ruhástul lefektet az ágyba, betakar és mellém fekszik. Ez volt az első éjszakánk együtt. Vagy inkább nappalunk.

*~*~           

Hunyorogova kinyitottam a szemem. A sárga plafonnal néztem farkasszemet. Idegen volt a környezet, de mégis ismerős illat terjengett a levegőben. Oldalra hajtottam a fejem, és Nathan aludt mellettem. Nem ébresztettem fel, inkább kiszálltam az ágyból és elindultam körbejárni a szobát. A szoba elrendezésén látszott, hogy reality show-hoz készült. Minden féle luxus bútorok, külön fürdő. Az egyetlen, kicsit is személyes dolog a ruhái a szekrényben, és a fényképei a polcon. Volt a hugáról, a szüleiről, Britney Spears-ről. Kicsit felszaladt a szemöldököm. A legtöbb képen vagy mi voltunk rajta, vagy a banda.

-Körülnézel?-szólalt meg a hátam mögül a hang, mire megremegtem. Megfordultam és Nathan állt mögöttem.

-Kicsit. Aranyos fotók-mutattam a „kicsi Nathan”-t ábrázoló kép felé. Nevetve lehajtotta a képkeretet.

-Ezt nem kellett volna látnod!

-Szerintem aranyos voltál!-húztam kicsit az agyát. Megforgatta a szemeit, majd átkarolta a derekmat, és elkezdte magyarázni, melyik fotó mikor készült. All Time Low toplistára keülése, Glad You Came toplistára kerülése, platina album, satöbbi. Aztán a junior eurovision. Azokon a képeken nem kicsit nevettem. Mellé mondta a sztorikat is. Megértettem a Britney Spears-es képet. Britney egyik kedvence volt a műsorban. (mármint Britney-nek Nathan). Éppen szünetet tartott a mesélésben, amikor suttogást hallottam az ajtó felől. Befogtam a száját, mire rám nézett. Az ajtó felé intettem a fejemmel. Elhúztam odáig, és rátapadtam az ajtóra.

-Mit csinálnak?-hallottam egy fiú hangját, feltételezésem szerint Jay-ét.

-Szerinted?-most Tom beszélt még valamit, majd halkan nevettek. Nathan hirtelen kinyitotta az ajtót. Én kiestem a fiúkra, ők meg megdöbbenve néztek felváltva Rám és Nathan-re, aki rettenetesen jól szórakozott. Feltápászkodtam róluk, és gyorsan bocsánatot kértem.

-Körbevezethetem a hölgyet?-állt mellém Nathan. Örömmel megfogtam a kezét, és vezetett is le a földszintre.

-Ezek mind hálók itt fent-vezetett végig a galérián, így középen leláttam a nappaliba és az étkezőbe. Egy csigalépcső vezetett le a nappaliba. Egy fehér zongora és pár nagyobb, szintén fehér kanapé állt benne. Meg TV, kis asztal, szekrény, minden, ami egy nappaliba kell. Illetve egy nagyobb ékezőasztal is helyet foglalt itt, körülötte székekkel. A konyha egy elzárt részen volt, ahonnan egy kertbe lehetett kijutni. Nagyon szép, tágas lakás. Felültem a konyhapultra, amíg Nathan csinált nekem valamit enni.

-És milyen volt az út?-kérdezte.

-Fárasztó. Szinte semmit nem tudtam aludni, egy csávó mögöttem horror filmet nézett, de még a füllhalgatóján keresztül is hallottam. A kaja nem volt rossz, amúgy a repülés zökkenőmentes.

-Ennek örülök-felém fordult és bedugott egy kanalat a számba.

-Ez mi?-kérdeztem, még mindig kanállal a számban.

-Kakaó-felelte egyszerűen, majd felém nyújtott egy bögrét.

-Imádlak-pusziltam meg, majd elvettem tőle. Ekkor nyitott be Siva.

-Oppááá! Én nem is zavarok, csak kieszek valamit a hűtőből-minket nézett. Még mindig. Még mindig.

-Khm. Nem akartál valamit kivenni a hűtőből?-kérdezte Nath. Siva észbe kapott, kivett egy banánt és elment.

-Szerintem nem pont azért jött-tettem hozzá.

-Biztosan nem azért jött. Na és most, hogy egyikünk se fog aludni egész este, mit fogunk csinálni?-kérdezte, csak úgy mellékesen, sonkás szendvicskészítés közben.

-Nem tudom-nyújtottam kicsit a szó végét. Én már tudtam, de előtte egy jó, forró zuhanyra van szükségem.

-Felmegyünk és kitaláljuk, de gyere, együnk-vette fel a két tányért a pultról és kiirányított az asztalhoz, ahol különös módon, mindenki ott ült.

-Csak szerintem ijesztő, ahogy mindenhová utánunk járnak?-súgtam oda Nathannek, mire felnevetett.

-Srácok, megijesztitek a barátnőmet! Ne kövessetek minket!-az utolsó mondatot komolyan mondta.

-Rendben! Igenis Nath kapitány!-rötyögött Tom. Csendben ettem, amíg a fiúk elszállingóztak.

-Idióták!-morgott Nathan, mire a kezére raktam a kezem és rámosolyogtam. Viszonozta, majd ettünk tovább. Befejeztük, elraktuk a tányérokat, és felmentünk. Kivettem a bőröndömből a szükséges dolgokat és elmentem a fürdőbe. Addig Nathan valahol máshol fürdött. Milyen aranyos. Még pár nagy levegő a tükör előtt. Átcikázott az agyamon amit Jenni és Axi mondtak. Nem kötelező megtennem. De igenis, én érzem, hogy ha most nem történik semmi, sosem fog. Egyikünk se fáradt, este van, kettesben vagyunk. De még nem mondta ki, hogy szeretlek. És ez egy kicsit zavar. Végül egy utolsó nagy levegő után kiléptem a szobába, ahol Nathan üldögélt az ágyon, jelentősen több ruhában, mint én. Szinte éreztem, ahogy egész testemet elönti a pír. Felnézett és mondani akart valamit, de ráfagyott a szó az ajkaira. Tettem felé pár, abban a helyzetben egész magabiztos lépést, és előtte álltam. Felnézett rám, majd megfogta a kezem és egy puszit nyomott a kézfejemre.

-Gyönyörű vagy!-suttogta, majd hátradőlt az ágyon és magával rántott. Felé másztam és úgy néztem ijesztően sötétkék szemeibe. Meztelen derekamon felvándorolt a keze, egészen a melltartómig.

-Köszönöm-hajoltam közelebb hozzá, és vártam, hogy megcsókoljon.

-Szeretlek!-suttogta, majd megcsókolt. Kimondta! Kimondta hog szeret engem! Hevesen viszonoztam a csókját. Megtapasztalhatta, milyen, amikor egy lánynak szerelmet vallanak.

-Én is szeretlek téged!-szinte visítottam, már amennyire halkan lehet visítani. Hirtelen felém kerekedett és úgy kezdett el birtokba venni. Én pedig nem bántam. Szeretjük egymást, és ez a lényeg.

Április 1

Húsvét hétfő

Bogi

Reggel hatkor egy hívásra ébredni? A legrosszab. Most komolyan? Miért hívnak ilyen korán? Nem tudnának olyan fél órát, órát várni. Végül felvettem, de így is mélységesen fel voltam háborodva.

-Jó reggelt egyetlenem!-mondta Adam a vonal másik végéről. Hirtelen kipattantak a szemeim.

-Szia! Hát te?-kérdeztem, hirtelen lelkesedésemben.

-Várok egy ház előtt, egy helyen, amiről fogalmam sincs, hol van. Emberek bámulnak rám, és szerintem nem értik miért vagyok egyszál bőrdzsekben a 10 centis hóban.

-Oké. Szóval hol vagy?

-A házatok előtt te idióta! Mégis hol lennék?

-Hogy mi?- kiáltottam és úgy ahogy voltam, a macis pizsamámban kirohantam a szobámból, a házból, ki a kapuhoz. Útközben felkaptam a kulcsomat. Mikor a kerítéshez értem, már láttam, hogy ott van. Reszketve bedugtam a zárba a kulcsot és elfordítottam. Feltéptem a kaput, és csak ekkor vettem észre, hogy zuhog a HÓ! ÁPRILISBAN! Adam nem hazudtolta meg azt az énjét, amit megismertem. Fekete bőrkabátban, fekete gatyában, szegecses bakancsban álldogállt a minuszokban. Orr piercingje lett, ami eddig nem volt. Fekete haja fel volt zselézve, és egy fekete kő volt a fülében. Igazi rossz fiú. Az Én rossz fiúm.

-Egy ölelést sem kapok?-tárta szét a karját, mire gondolkodás nélkül belevetettem magam. Beszívtam az illatát, amely férfi parfűmtől illatozott. Hirtelen elválltak a lábaim a talajtól. Megpördült velem a világ, és elnevettem magam. Ahhoz képest mennyire igyekszik a rossz fiú imidzset tartani, ezekkel a kedves gesztusaival teljesen lerombolja.

-Hiányoztál!-nevetett fel ő is. Letett, majd végig nézett rajtam. Kacér mosoly villant át az arcán. ( Titok, amiről SENKI nem tud:Adam és Én már voltunk együtt. MEGLEPETÉS)

-Szóval az ágyból robbantottalak ki?-tette kezét a –mondanám én hogy a csípőmre - fenekemre. Lesöpörtem onnan. Belegondolni, hogy úgy jöttem össze vele, hogy elötte melegnek vallotta magát. Kicsit dilemmáztam is amiatt, hogy volt-e fiúval, de folyton azt hajtogatja, hogy nem volt senkivel úgy, max járt fiúval.

-Igen. Korán van-meg remegtem.

-Na, gyere! Felmelegítelek!-fogta meg, ezuttal a derekamat és magához húzott. Megcsókolt, és belevitte a rossz énjét és a jót is, aminek a kombinációjától kisebb rohamokat kapok. Ami az egészet rettenetesen romantikussá tette, hogy zuhogott a hó. Mikor befejeztük, csak pár centire váltunk el egymástól. Nagy, kék szemeibe bámultam, néha felcsúszott a szemem a hajában megragadó fehér pöttyökre.

-Jó ég!-szörnyedt el-Te kijöttél papucsban?-valóban, annyira hülye nem vagyok, hogy mezitláb kijöjjek, de csak egy mamuszt sikerült felhúznom, ami már jócskán átázott.

-Igen.

-Azonnal be kell menned! Indulj!-elkezdett befelé terelni, mint egy marhát. Beértünk a jó meleg házba. Ledobtam a mamuszt, és felvettem egy másikat helyette. Adam levette a bakancsát, és a kabátját. Elvettem tőle, és felakasztottam a fogasra. A konyhából anyuékat hallottam.

-Most pedig bemutatlak a szüleimnek-jelentettem ki.

-Mi? Ne már! Egyáltalán tudják, hogy létezem?-kezdett el aggódni, mire akaratlanu is elmosolyodtam.

-Tudják, hogy a szívem foglalt!-emeltem drámaian homlokomhoz a kézfejemet.

-Az enyém is, hölgyem-mélyítette kicsit, amúgy se magas hangját. Halkan felnevettem, hogy anyák ne hallják meg, de ez sikertelen volt.

-Bogi? Ébren vagy?-kérdezte anya.

-Igen!-kiabáltam, majd megragadtam Adam pulcsiját, ami meglepő módon fekete volt, és bevonszoltam a konyhába. Amikor odaértünk, anyáék felnéztek a tányérjukból, és szinte kiesett a szemük a helyéről, amikor meglátták ki áll mellettem.

-Anya, apa, Ő itt Adam. A barátom-olyan sok magabiztosság volt a hangomban, hogy még magamon is meglepődtem. „Képzeletbeli vállveregetés magamnak”

-Jó napot Mrs. és Mr. ömmmm-segélykérően rám nézett, de anya megoldotta ezt a problémát. A kevéd angol tudománnyal kinyögte a neveiket, majd Adam befejezte a köszönést.

-Hogy hogy itt van?-kérdezte anya, aki kiváncsian nézte Adam-et. Apa pedig elég ellenszenvesen. Bár, anya sem volt elragadtatva Tőle. Lerítt Róluk. A hugom jelent meg hirtelen az ajtóban.

-Ez ki?-kérdezte teljes közönnyel, miközben a tejet halászta ki a hűtőből.

-Adam, a …

-Pasid. Tudom-bólogatott. Igen, a hugomnak és nekünk közös szobánk van, mióta az eszemet tudom.Vagy ha nem is az óta, már nagyon rég óta. Így tud mindenről. Ezek után anya és apa magyarul kínálgattág Adamet, akinek én lettem a személyi fordító gépe. Mivel magyarok vagyunk, Húsvét hétfőn jönnek locsolkodni hozzánk, ezt látva Adam is kiakarta próbálni, de ő nem verset mondott hozzá, hanem egy idézetet, ami megdobogtatta a szívemet.

-„I love you, not only for what you are, But for what I am when I am with you.”    

(Nem csak azért szeretlek, ami vagy, hanem azért is, amivé akkor válok, amikor veled vagyok.)

Roy Croft

Ezt még a kevés angol tudásommal is feltudtam fogni. Elfeledkezve a hugomról és a szüleimről, a nyakába vetettem magam, és megcsókoltam.

-Szeretlek!-motyogtam amikor elengedtem. Adam magas. Tényleg megvan vagy 190 centi, így szószerint a nyakába kell ugranom. Na jó. Ha a 190 nincs is, de a 180 biztosan megvan. Ezen felül elég átlagos nap volt. Anyáék kifaggattak minket mindenről, és jófej szülő módjára megengedték, hogy a vendégszobában aludjunk. Együtt. Ami azért furcsa mert 1. ha van vendégszobánk, miért nem osztjuk el a hugom és köztem, és mindenkinek lenne szobája? 2. Komolyan megengedik, hogy egy fióval aludjak egy szobában? Az én szüleim?

-Oké, mit tettetek az igazi szüleimmel, és ti kik vagytok?-tettem fel a kérdésemet.

-Sehova-nevetett anyu-Miért ne engednénk?Felnőtt nő vagy, saját döntésekkel. És mit érne ha nem lehetnél vele? Átszöknél. Ismerlek már eléggé.

-Imádlak-nyomtam egy puszit az arcára. Este flmet néztünk, családosan. Adam kedvéért feliratosan néztük, és vagy hatvanszor megjegyezte, hogy fura a nyelvünk. Majd késő este elmentünk zuhanyozni. Kihangsólyoznám hogy külön, majd bebőjtunk az ágyba. Nem igazán bírtam magammal, sinte forrt a vérem. Sikerült feltornásznom magam Ad mellkasára.

-Mit szeretnél?-nézett rám csillogó szemekkel.

-Tudod te azt!-nevetgéltem, lehajoltam és játékosan beleharaptam a nyakába.

-Héj! Ez bosszúért kiált!-„háborodott föl” és cserélt a helyzetünkön. Ő került felülre. Megfogta a rövidgatya miatt csupaszon maradt combomat, majd megcsókolt és közben szép lassan araszolt felfelé a lábamon.

-Szeretlek, ugye tudod?-suttogta két nehéz csók között. Ha abban a szobába bevittél volna valami alkoholt vagy más gyúlékony anyagot, biztosan leégett volna a ház. Forró hangulat uralkodott közöttünk.

-Én is téged! Mindennél jobban!-motyogtam és most én csókoltam meg. Kicsit beleharapott a számba. Keze felsiklott a pólóm alá. Ritkán mondjuk egymásnak, hogy szeretlek, rendszerint csak napi 1x. Na jó. Nem. Tényleg ritkán. Nem szoktuk ismételgetni, úgyis tudjuk.