Hiány

Üdvözlünk mindenkit, itt a Hogyan basszunk el egy részt? című előadáson. Oké, ennyi a véleményem. Egy kis kiegészítő. A béta blokkoló egy olyan gyógyszert amit sok híresség használ, ugyanis lejjebb viszi vérnyomást, helyrehozza a szívritmus zavart, és növeli az oxigén ellátást. Egyszerűbben: lelassítja szívet és a légzést, ezáltal az izgulás elmúlik. Stresszoldónak használják, de eredetileg szív és érrendszeri betegségeknél alkalmazzák.
Oké, ennyit a gyógyszerészeti tudásomból. Nos, odalent láttok három kis szavazó dolgot, ott lehet szavazni, mennyire jött be a rész. Őszintén ;D Mit mondhatunk még. Jahhh. Szóval feltehetőleg a karácsonyi rész, ami ugye bár különkiadás volt, egy picccikét átírjuk. De szerintem csak a Jouis részt, mert abban állt be egy kicsi változás. Igen. És utána olvassátok el a szilveszterit, amiben ugye, a szilveszter van. Mivel ezeket akkor raktuk fel, amikor ezek az ünnepek voltak. Így most, hogy elértünk oda, van ami változott, így kicsit alakítgatni kell rajtuk. Bár, a szilveszterin nem fogunk. Szóval. Ez a rész, a következő, és utána a karácsonyi, aminek a Jouis részét átírjuk és kirakjuk egyedül. Azután a szilveszteri, amiben nem változtatunk, szóval azt decembernél megtaláljátok, és újra folytatjuk.
Mint láttátok, ki tettem azt, amit Boginak szülinapjára írtam. Mivel létező személyekről írunk, így folytattam neki. Eredetileg nem akartam feltenni, talán jobb is lett volna, de ha akarjátok, elolvashatjátok. Szerintem egész jó lett. Jelentős dolgokat lehet benne megtudni Adamről, meg hát jó nyálas. Nem baj, az is kell!
Köszönjük a 4 feliratkozót, nagyon sokat jelent nekünk. És azt is nagyon köszönjük, hogy kapunk pár kommentet. Sosem akartuk, és sosem lesz olyan a blog, ahol kommenteket kuncsorgunk, de hálásak vagyunk. Külön köszönöm Flórának, akivel érdekes beszélgetést folytattunk, de én nevettem rajta egy sort. Nos, ennyi lenne az apróhirdetés, szerintem mindent elmondtunk amit akartunk. Ja és Keep Calm and Love Muse, Killers, Kings of Leon, Fall Out Boy and Union J! :D
Csak neked Ádám, csak ma :D
Mellesleg szerintem ebben a részben semmi nem történik. Lapos fos az egész áááá megígérem a következő jobb lesz! I promise the next will be better!
Ariel&Emily

54.rész

Hiány

(MÉG A CÍM IS SZAR!)

December 8.  szombat

Jenni

Egy hét. Már csak egy hét van hátra a fiúk érkezéséig. Tegnap este Emi azzal jött haza, hogy Zack elhívott minket bulizni a házukba, mivel nem lesznek otthon a szüleik. Elfogadtuk, nagyon szívesen. Egy kis lazítás nekünk is kijár. Elég korán keltem, hogy Louisval még elkapjuk egymást. Mivel most Amerikában vannak, pont úgy esik, hogy amikor ott este-hajnal- van, nálunk reggel. Szóval olyan negyed óra "legalább halljuk egymás hangját" beszélgetés után indultunk a saját dolgunkra. Őszintén, nem állt szándékomban elmondani neki, hogy Josh házában fogok bulizni ma este, de rákérdezett. Nem szeretek hazudni neki. Bárki másnál nem érdekel. Egyedül nála furdal utána a lelkiismeretem.

-Zack meghívott minket bulizni-nem emlékszem hol hallottam azt a mondást, hogy "a legjobb hazugság az, amiben igaszság is van". Szóval én elmondtam, csak azt nem kik lesznek ott. Nem mintha Louis nem vágná le rögtön, hogy Josh is ott lesz.

-Jenni, ha Josh egy ujjal hozzád ér, annak nem lesz szép vége-kezdte volna, de közbe vágtam.

-Tudom. Nem akar tőlem semmit, oké? Csak a barátom. Tiszteletben tart engem, és téged is. Téged választottalak, és amíg veled vagyok, nem fog bekavarni.

-Én ebben nem lennék olyan biztos. Én az első adandó alkalommal lecsaptalak volna a kezéről. Mármint le is csaptalak.

-Hogy mi van? Szóval téged nem érdekelt volna, hogy boldog vagyok vele, satöbbi, csak az, hogy a tiéd legyek? Ez kicsit férfi központúság, nem?

-Nem Jenni. Ez egyszerűen szerelem, és akkor pont nem fog érdekelni, hogy egy szőke hülye gyerek a kiszemeltem mellett pattog. És Őt sem érdekli. Ez nagyon aranyos szöveg, a lányokat megnyugtatja. De egy szava se igaz. Mind leszarjuk, ki-kihez tartozik. Mindenki azt akarja, akire szüksége van. És ha megszerezte, megvédi. Ennyi. Kicsit állatias, de így van.

-Szóval azt mondod, te most körülbelül 3000 km-ről meg akarsz engem védeni?-kicsit belekuncogtam a telefonba, és reméltem, hogy nem veszi sértésnek.

-Nem. Tudsz vigyázni magadra.

-Köszönöm. Akkor nem zavar ha elmegyek, ugye?

-Zavarni zavar, de mit tehetnék ellene? Ugyse hallgatsz rám, szóval teljesen mindegy mit csinálok.

-Van benne valami. Oké. Ezt lezártnak tekintem. ÚÚÚÚ!Ugye hozol nekem ajándékot?

-Mit?

-Tudod ajándékot! Azt szoktak adni egymásnak az emberek.Főleg ha elhúznak egy hónapra.

-Csk vicceltem. Persze hogy viszek. Legalábbis Japánból már van. És mit szeretnél innen?

-Mindegy. Amit kitalálsz nekem.  Na, hagylak aludni. Hajnali kettő van ha nem tévedek.

-Nem nem tévedsz.

-Akkor szia. Szeretlek!

-Én is téged nyuszi fül!

-Jajj édes tündér bogyoróm!

-Én drága hercegnőm!

-Ohh, csodálatos lovagom!-már fulladoztam a röhögéstől, de kibírtam.

-Unikornison üldögélő pillangóm!

-Oké, te nyertél!-nevettem végül, és ő is csatlakozott. Igen, értelmes, elméletben felnőtt emberek vagyunk. Elméletben. Letettük a telefont és visszahuppantam pár pillanatra a párnáim közé. Olyan furák a napjaim. Felkelek, beszélek Louisval, suliba megyek, tanulok, elmegyek lovagolni, haza jövök, dumálok Emivel, és elmegyek aludni. És ez megy MINDEN EGYES NAP! Bár, Kate és Én szerdán szakkörre járunk. Vagyis ilyen anonim körbe. A szexuális problémákkal küzdők közé. Majd Louisnak beajánlom. Viccet félre téve. Ez egy olyan foglalkozás, amit mindenki láthat filmekben, sorozatokban. És nem is különbözik sokban. A székek körbe vannak állítva, 10-15 fő van jelen. Egyesével felállnak, és első alkalommal elmondják a problémáikat és a csoportvezető kérdezget még pár dolgot. A következő alkalmakkal már a saját történetükről/javulásukról/romlásukról számolnak be. És ez így megy, amíg csak a turnus vagy a probléma tart. A mi csoportunkban 14-en vannak+ a csoportvezető. Ebből 4-en krónikus fetisiszták(a szeretkezés terén vonzódnak egyes „dolgokhoz”, ami fokozott vágyat kelt bennük, krónikussá válva veszélyes lehet ),  5 szex függő, 1 szerető problémákkal függő, és 4-en pedig betegesen nem akarnak semmilyen szexuális kapcsolatot létesíteni senkivel. Kate és én csak a csoportvezetővel beszéltünk arról, hogy írunk a csoportról. Természetesen álnevekkel.  Senki nem tudja, hogy miért vagyunk ott. Elméletileg Kate az utolsó „semmi szex” csoportba tartozik, és én pedig a szex függők közé. Kate pszichológia korrepetitora szerint különböző szempontokból kell néznünk a helyzeteket. Így kő-papír-ollóval sorsoltuk melyikünk kapja a szerepeket. Hogy miért csináljuk ezt az egészet? Kate gyakorolni szeretne, és a pszichológus szerint, aki tanítgatja őt, ez a legjobb módja, hogy felismerje a problémákat. De Kate nem akart egyedül menni, így vele mentem. Emi is jött volna, de szerdán táncol. Szóval Ő nem ért rá. Eredetileg az alkoholistákhoz akartunk csatlakozni, de ott azt mondták nincs több hely. Így beosztottak minket a szexuális problémákkal küzdőkhöz. Minden ott dolgozó tudja, hogy miért is vagyunk ott, de a „betegek” nem. És ez a lényeg. Feljegyzéseket készítünk, aztán nagyobb leírást késztünk róluk. Mind kettőnknek nagyon tetszik ez az egész. Kicsit bizarr, de felkelti a kíváncsiságot, vajon miért teszik emberek azt, amit. Vegyük, mondjuk - álnevén - Nicole-t. Azért nem akarja, hogy férfiak hozzáérjenek, mert 12 évesen a saját apja, és a bátyja megerőszakolták. Részegek voltak, másnap pedig az anyjával elmenekültek, és rögtön nőgyógyászhoz vitték. Azóta retteg a férfiaktól. Bert –álnéven természetesen- fetisiszta, és leakar állni vele, mert a feleségét zavarja beteges vonzalma ahhoz, hogy a macskájuk bent legyen a szobában mikor csinálják. Ez is egyfajta fétis. Persze van aki csak felismerte, hogy mivé vált. Mint Duncan, aki szex függő és mindig erotikus megjegyzésekkel bombáz mindenkit, gyakran váltja a partnereit, és nem bírja ki egy napig se. Ez nem normális, és ezt észrevette. Ez az első része a gyógyulásnak. A felismerés. Aki itt van, már nem betegségben szenved, hanem beteg, és ebben van különbség. Szóval így telnek a mi kis napjaink. Délután, amikor egyikünk se csinál semmit, rendszerint olyan hülyeségeket csinálunk, mint vásárlás, bakancs listaírás, sétálgatás, gépezés, zenehallgatás, olvasás, és fiúkról beszélgetünk. Pontosabban „Úúú xy olyan helyes” vagy ennek az ellentéte. Néha együtt fangirlingelünk, ha ilyen létezik. Szóval, ja. Ilyen egyszerű napjaink vannak. Meg persze velünk van a minden napos üresség, meg szomorúság, és a bizonytalanság, de igyekszünk nem sok figyelmet szentelni neki. Nem hittem volna, hogyha Louis elmegy ekkora folytonosság lesz az életem. Oh, néha bemegyek apuhoz dolgozni, hogy mégse csak úgy kapjak zsebpénzt.

Felöltöztem és lementem a konyhába reggelizni. Miközben becsaptam a hűtőt és letettem a tejet a pultra, észrevettem egy papírt a hűtőn.

„Karácsonyi ajándékokat veszünk. Csukjátok be az ajtót, amikor elmentek”

A kézírásból megállapítottam, hogy anyu írta. És rájöttem, hogy nem sokára karácsony és én még semmi ötlettel nem rukkoltam elő senkinek. De jó! Kiöntöttem a müzlit egy tálba és rá a tejet. Beültem a tv elé és azt bekapcsolva ettem meg. Emi is leszállingózott és csatlakozott. Mikor már dél felé járt az idő felöltöztünk és  az én szobámban folytattuk a döglést. Természetesen miközben Muse, Killers és Kings Of Leon dübörgött a laptompomból. Nem tudom Emi szereti-e, de én oda vagyok értük. Azoknak az embereknek olyan hangja van, hogy magam alá csinálok. Pontosabban Brandon Flowers, Caleb Followill, Matthew Bellamy hangjáról beszélünk. Csak szolidan vagyok megszállott.

-Mit veszel fel?-kérdeztem egy újságot lapozgatva, amiben nagyon érdekes információkat olvashattam olyanokról, akiket nem is ismerek, és még a nevüket se hallottam életemben. Nem tudom miért vettem meg, de akkor biztosan meg volt rá az okom.

-Valami lazább cuccot. Nem tudom. Egy kis házibuliért, ahol leülünk, némi élelem mellett szól a zene, és beszélgetünk, nem fogom leborotválni a lábam-egy kis előnye annak, ha a pasid hónapokra elhúz. Angliában úgyis mindig esik az eső, a medencénkben körülbelül áll az esővíz, és ha nem hordunk szoknyát-az iskolai egyenruháról lemondtak, mert senki nem volt hajlandó hordani- se semmilyen rövidebb ruhát, minek csináljam?

-Én se. Akkor majd farmer plusz fölső kombináció, aztán akinek nem tetszik, az így járt.

-Na jó. Válogassunk-letettem az újságomat, és a szekrényemhez léptem. Kitépkedtem pár esélyes fölsőt és egy fekete farmert, amit már eldöntöttem.

-Mi lenne, ha ezt venném fel?-mutattam fel egy garbóval ellátott ujjatlant, amin vízszintes csíkok húzódtak.

-Ne!-pillantott fel Emi egy másodpercre a könyvéből. Kicsit forever alone, hogy egymás mellett ülve olvasunk, de mindegy. Tovább kutattam, majd egy fehér hosszú ujjút mutattam fel. Erre is fejét rázta. Következett egy kék, de azt is elutasította. Majd egy korall színű felsőt húztam elő, amin mell alatt volt egy barna öv, onnan pedig harangszerűen hullott alá. Az övön pár barnássárga kő csillogott. Emlékszem mikor vettem. Amikor Bianka Forever 21-ben akart vásárolni, mert már 2 éve kint él, de még sose volt ott. Azóta oda járunk, ha nincs dolgunk. Ugyanis az ottani ruhák nagyon odatesznek. Még a zoknik is. Onnan van egy halom zoknim. Szóval ezt veszem fel, valószínűleg a fehér Conversemmel, amit már rongyosra hordtam. Vagy a fekete magas sarkúmmal, amit szintén széthordtam, vagy a balerina cipőmet, amit Louis adott, amikor tönkre tette az enyémet a szökőkútban. Vagy a másik magas sarkúmat, ami fogalmam sincs, hol van, vagy a telitalpút, amit Bianka hagyott rám, felettébb kegyesen. Mivel neki nagy volt, nekem meg pont jó. Igen szerintem azt veszem fel. Táskának meg az én hűséges kis barna táskámat.

-Na gyere! Te jössz!-vonszoltam át Emit az utcára néző szobába, ami az övé volt. Kinyitotta a szekrényét és egy farmert. Egy fehér pólót és egy inget vett elő.

-Ez jó!-mutattam fel a hüvelykujjamat. Lementünk ebédelni, majd zuhanyoztunk, felöltöztünk, smink, és vártuk Zack-et, mivel elméletileg ott alszunk, szóval egy váltós pólót is vittünk. A gatyánkat csak nem fogjuk lecserélni ezért. Mikor Én már teljes készültségben vártam Emit a lépcső alján, Ő is lefáradt. Az inget az alján összekötötte, és ekkor tűnt fel, milyen nagy is rá. Ekkor felfogtam, hogy valószínúleg Zayn tulajdona. Kicsit megnyugtató hogy nem csak én csórom be a pasim cuccait. Ekkor jött egy hívásom Louis-tól, ami elég fura volt. Vele egy időben anyuék toppantak be. A telefonomból szünet nélkül bömbölt a Madness –igen, lecseréltem- de várattam kicsit, mert köszöntem anyuéknak.

-Sziasztok!-nyomtam egy-egy puszit az arcukra.

-Sziasztok!-Emi a konyhában ivott-Hogy-hogy még nem indultatok el?-érdeklődött anyu, aki becsukta maga mögött az ajtót.

- Zack jön értünk, mert ott alszunk. Emlékszel?-néztem drámaian a plafonra.

-Tényleg! Ohh, Isaac remélem a másik bejáraton hozza be az ajándékokat. Jenni, nem kéne felvenned?-kérdezte anyu, mire eszembe jutott a telefonom. Felvettem és rögtön hallhattam Louis sértődött hangját.

-Köszönöm hogy ilyen fontos vagyok neked. Megzavartam esetleg valamit Joshhal?

-Mondtam már hogy hülye vagy? Ha nem akkor most mondom. Még el sem indultunk. Mit szeretnél?

-Ohh bocsi. Kicsit ideges vagyok.

-Louis-sóhajtottam-Szeretnéd hogy ne menjek el?

-Ne! Az én kedvemért ne maradj otthon. A szórakozás neked is kijár. Nem baj.

-Nem hiszek neked, de oké. Nos, mi a baj?

-Megtudnád kérdezni anyukádat, hogy a béta blokkolótól fájhat-e a fejem?

-Megvan neked anyu száma, nem? És mióta szedsz béta blokkolót?

-Persze, de anyukád lemerült. Nem rég. Mivel elkezdtem ok nélkül idegeskedni közönség előtti szerepléseknél, felírták nekem. Azt mondták azért kell szednem, mert elviselhetetlenül hisztis vagyok.

-Mikor írták fel?

-Ömm… kicsivel azután hogy eljöttünk. Már Japánban. De Jenni, te miért tudod mire jó a béta blokkoló?

-Azért mert egészen 9 éves koromig, vagy tovább a patikában lógtam, és anyának szokása volt otthon gyógyszerekről beszélni. Elmondták neked egyáltalán mire van?

-Azt mondták elmulasztja az izgulásomat. Hiába magyaráztam, hogy nem izgulok, nem hittek nekem. Tény, azóta nem bolondulok meg olyan gyakran.

-Adom anyát, oké?-eltartottam a telefonomat a számtól.

-Anya! Louis szeretne veled beszélni!-anya pár másodperc múlva ki jött a szobájából, és elvette a telefonomat.

-Szia Louis! Mit szeretnél?-kérdezte anya. Kihangosítottam a telefont, és beültünk a nappaliba, amíg Louis magyarázott.

-Béta blokkolót írtak fel nekem, mivel koncertek meg interjúk előtt sokszor csavarodtam be, és ezt az izgulás számlájára írták. Nem is vagyok ideges, amikor beveszem, se semmi, de izgulni sosem izgultam egyik fellépés előtt se. Viszont miután bevettem, hasogat a fejem.

-Hát, nem vagyok benne biztos, hogy ez a gyógyszer miatt van. Mivel mellékhatásai, amiket biztosan tudnak, csak a fáradékonyság, hideg végtagok és kellemetlen álmok. Ezek is nagyon ritkák, de van pár, mint az impotencia vagy a potencia csökkenés, de ezek a kezelt betegség tünetei is, így nem tudni mi váltja ki. Észlelted bármelyiket is ezek közül?-anya teljesen hidegen kezelte a helyzetet, de szinte láttam, ahogy Louis elvörösödik.

-Ömm… nem. Egyik sem. Fáradtnak mindig fáradt vagyok, mert későn fekszek le.

-Aha. Hát, szerintem ne szedd a gyógyszert, és ha nem jön vissza a fejfájás, akkor ne is szedd többet. És ha megkérdezik, miért nem szeded, hivatkozz a gyógyszerészed utasítására.

-Köszönöm Susan. Ennyit szerettem volna. Viszlát!-és letette. Elvettem anyutól a telefonomat és zsebre vágtam. Ekkor dudálást hallottunk a ház elől. Elköszöntünk és bevágódtunk Zack kocsijának hátsó ülésére.

-Szia!

-Sziasztok-hátrapillantott a visszapillantó tükörben. Nem tudom meddig mentünk, de végül odaértünk a vörös téglás sorházhoz ahol egyszer már jártam. Akaratlanul is elmosolyodtam. Oké, én azt hittem csak Kate, Zack, Emi, Dorothy, Max, Dean, Josh és én leszünk. De tévedtem. Dübörgött a zene, a kis elő teraszon 5 ember iszogatott műanyag poharakból, bentről hatalmas zsivaj jött.

-Oké, ezt mikor akartad elmondani?-pattantam ki a kocsiból, nyomomban a másik kettővel.

-Bocsi, Josh meghirdette, hogy nem lesznek szülők, és hát ő még mindig menő. Szóval… Fáradjatok beljebb-vakarta meg idegesen a tarkóját. Bizonytalanul adtuk oda a kabátunkat és a táskánkat Zacknek. Bent Kate táncolt Dean oldalán. Odaintett minket és ordibálva köszönt.

-Sziasztok! Kicsit sokan vagyunk! A konyha ott van-mutatott egy szoba felé, de a sötétben nem sokat láttunk. Csak emberek, zene, és sötét.

-Igyunk valamit-kiáltottam Eminek, de nem hiszem, hogy sokat hallott volna. A lépcső mellett kellett elhaladni, és rögtön balra volt egy boltív, ami mögött egy megvilágított konyha volt megbújva. Alleluja! Egy kis fény. Mivel nem találtam alkoholmentes piát, elvettem egy sört és azt iszogattam. Emi nem tudom mi ivott, szerintem csapvizet, amit én nem voltam hajlandó. Visszamentünk Kate-hez, aki mint harmadik házigazda inni akart velünk valami töményebbet. Így jött az, hogy az egész társaság elég random okok miatt ivott. Mint a „Josh szülinapja 4 nap múlva lesz” vagy a „Zack szülinapja 4 nap múlva lesz”. Meglepő, hiszen ikrek. A kedvencem az volt, amikor arra ittunk, hogy a Rolling Stones élje túl a turnéját.  Igazából vicces volt. Táncoltunk meg beszélgettünk is. Jó buli volt. Csak éppen ott megszakadt az emlékezetem, hogy Emivel elmentünk táncolni.

December 9. vasárnap

Sajgó fejjel ébredtem egy idegen házban. A falakon kellemes narancssárga falfesték volt, amin fénylettek a nap által beszűrődő fények. Felültem és nyugtáztam, hogy Emi mellettem van. A tegnapi ruhám volt rajtam. Kimásztam az ágyból és lementem a táskámért a földszinti gardróbszobába. Ott felöltöztem, és a konyhában kezdtem kávé után kutatni. Időközben Kate is csatlakozott hozzám.

-Szia Jenni. Mi történt a nyakaddal?-meresztette rám a szemeit.

-Mi?-visítottam fel és berohantam a fürdőbe. A tükör elé állva megvizsgáltam a nyakamat, amin egy hatalmas kiszívás éktelenkedett. Fájdalmasan feszült, csoda hogy nem vettem észre. Kicsit felszisszentem, mikor hozzáértem. Nagyszerű! De legalább Louis nem fogja látni. Nem tudnám neki megmagyarázni. Ekkor egy másik gondolat is befurakodott a fejembe. Mi van, ha nem csak ez történt? Ha valaki, akiről azt se tudom kicsoda, lefeküdt velem. Nem, az lehetetlen. Sosem csalnám meg Louis-t! Ledöbbenve mentem vissza Kate-hez, aki már a kész kávéval a kezében várt rám.

-Nos?

-Fogalmam sincs-fogtam a fejem.

-Oh…

Pár perc hallgatás, amit Emi zavart meg.

-Hát ti? Jenni, haza kell mennünk. Zack elvisz minket. Atyaég veled meg mi törént?-visított fel a mondata végén.

-Nem tudom-daráltam le automatikusan. A reggelinket elfogyasztva elmélyedtem abban, vajon ki tette ezt velem. Emi nem látott, mert Dean lefoglalta, Kate és Zack pedig rohangáltak, szóval ők nem láttak. Josh  pedig nincs lent. Pedig szerintem Ő volt. Nem haragszom rá. Sőt, semmi bajom vele, Mert részegek voltunk és nem emlékszem. Majd ha rájövök ki volt, és hogyan tette, na akor majd haragszom. Szóval elköszöntünk és hazamentünk. Otthon üresen találtuk a házat, és egy üzenetet kaptunk anyutól –megint- hogy nincs otthon semmi ennivaló, szóval elment vásárolni, apa meg a céghez ment. 6 nap és Louis haza jön. Visszaszámlálás indul. És még karácsonyi ajándékaim sincsenek!