Vacsora, Hope, Reptér

Hello! Íme az új rész. Hát, nem tom. Közepest megkapj? Hát, igazából nem igazán tudtunk mit írni, azért ez ilyen összevont cucc lett. Szóval élvezzétek vagy ne, nekem mindegy. Mellesleg meg a kisregényt kéne írnom xD na mindegy ~Emily
Te nagyon elvagy amúgy. Mellesleg sose tudjátok meg milyen 5 napig az idióta szerelmed nélkül. Én abba belehalok, nem hogy egy hónapba. Respect az összes sztárbarátnőnek hogy így bírjak :))*Ariel

53.rész

Vacsora, Hope, Reptér

November 7.

Louis

Az utóbbi időben körülbelül semmi nem történt. Mindenki boldog, kivéve Axit, aki kicsit depressziós. De Zoé minden erejével segíteni akar neki. Sajnos Jennivel Halloween után nem igazán volt időm találkozni. Főleg, hogy konkrétan nem voltam az otthonom közelében sem. Persze, beszéltünk szinte minden este. Egészen addig amíg Susan vagy valamelyik bandatársam le nem rakatta velünk a telefont. Kezdem úgy érezni, Jenni fontosabb mint a családom. Ami rémisztő, mert neki egyértelműen második vagyok. De éppen ezen a gyönyörű, hűvös, esős, novemberi napon, este tízkor szabadultunk el. Hm... Említettem már, hogy 2 nap múlva album megjelenés?

-Megcsókolhatom a földet?-kérdeztem fáradtan Harry-től.

-Nyugodtan. Csak vigyázz, nehogy agyon tapossanak-bólogatott szórakozottan. Olyan agyi szinten vagyunk mint egy szivacs. 8 nap múlva huss! Megint elmegyünk. Szóval.... Összeszedtük a cuccainkat, kimentünk az utcára és ekkor, abban a szent minutumban fogalmazódott meg bennem az ötlet. Külön házat akarok! Még mielőtt bárki azt gondolná Jenni miatt, ez nem így van. Egyszerűen úgy érzem, egy felnőtt ember életéhez hozzá tartozik, hogy saját lakása legyen. Ezek a gondolatok suhantak át az agyamon, miközben vakuk villantak a szemembe. Elvándoroltunk a kocsikig és mindenki indult a maga útjára. Néztem a házakat az út mellett, ahogy egy nő a kutyáját sétáltatta. Egy férfi sietősen lépdelt el egy kuka mellett, és bele dobott valamit. Az utcalámpák halványan derengő fénye visszatükröződött a vizes járdakövekről, és az aszfaltról. Elszórakoztattam magam a tájjal. Mellesleg, Harry kocsijával voltunk, és ő vezetett.Tompa ürességet éreztem magamban. Jól tudtam hogy miért, csak egyszerűen nem akartam neki nagy feneket keríteni. Az, hogy hiányzik a barátnőnk, teljesen természetes. De nem játszhatom el a nagy halált Liam és Harry előtt, akiknek még rosszabb a helyzetük. De ilyenkor már szinte kiszakad a mellkasom a helyéről és az egész agyam ordibál, hogy menjek el hozzá! De sosem teszem. Megvárom a következő megfelelő alkalmat. Az kéne még! Bedőlök a Summers rezidenciára, mint valami holdkóros. A kocsi megállt a ház előtt és Harry meg én bebotorkáltunk a házba. Ledobtam a kulcsot az előszobában álló kis asztalkára, majd levettem a kabátomat és a cipőm. Harry közben felkapcsolta a lámpát és bement a konyhába.

-Louis! Gyere ide!-kiabált ki nekem. Hangjában valami furcsa vidámság bújt meg, amit nem tudtam mire vélni. Benyitottam a helységbe és mielőtt bármit mondhattam volna, valaki nekem rohant. A nyakam köré kulcsolta a kezeit és magához láncolt, szinte a szuszt is kiszorította belőlem. Megismertem az illatát. Elmosolyodtam és szinte rögtön kiszállt a fejemből a fáradság. Viszonoztam az ölelését és felemeltem a padlótól.

-Louis!-visított egyet, mire letettem.

-Hiányoztál!-dörmögte a vállamba.

-Te is nekem-hajtottam le a fejem a nyakához. Beszippantottam az illatát, majd egy gyengéd puszit nyomta a nyakára és így öleltem tovább.Igazán teljesnek éreztem magam. Soha, de tényleg soha nem hittem volna, hogy bárki is hiányozhat ennyire.Hirtelen két kar összébbpréselt minket.

-Nekem pedig mindketten hiányoztatok!-nevetett Harry.

-Egy hétig Louisval voltál-szólt közbe a pulcsimnak nyomódva Jenni.

-Ja, csak Lou nélküled már nem az igazi. Olyan furán viselkedik. Mint egy komoly ember.

-Ne! Louis, komoly?-szörnyedte le Jenni színpadiasan, immár Harry nyomorgatásából kiszabadulva.

-Félelmetes, mi?-értett egyet vigyorogva Harry.

-Le lehet szállni rólam!-vágtam be egy sértett kiskutya fejet. Jenni gyenge pontja. És.... BINGO!

-Jajj Lou! Ne csináld már!-egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra. Egy kérdés. Az normális hogy ez az egyetlen tette, majdnem a sírba küldött? Fogalmam sincs hogyan, de a szívem ezerrel elkezd verni ha a közelemben van. Ez pedig nem normális!

-Nem csinálom!-vigyorodtam el kajánul, és én is megcsókoltam őt. Nem tudom míly okból, de nekem valahogy mindig birtokló csók kerekedik ki, akár egy ártatlan pusziból is. És ez lényegében nem rossz. Mármint ez az, hogy rossz! Mert tudom, Jenni mennyire utálja, és hímsovinisztaságnak gondolja a tárgyiasítást. Miszerint a nők nem tárgyak, nem lehet őket birtokolni. De ez nem teljesen igaz. Én nem úgy gondolok rá, mint egy tárgyra. Én egyszerű lényként gondolok rá, akit végtelenül szeretek. Ha pedig ahhoz, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy igenis hozzám tartozik, akkor én kifogom mutatni az érzelmeimet. De mindezeken felül bánt, hogy megbántom Jennit azzal, hogy nem veszem figyelembe az ő akaratát.

-Oké, Louis, én is fáradt vagyok! -tolt el magától. Kicsit megint dühös volt rám. Megfogtam a kezét és finoman megszorítottam. Mindenfajta megszólalás nélküli bocsánatkérés. Egy kicsit elpirult, mire nekem akaratlanul is egy mosoly kúszott az arcomra.

-Khm. Ha megbocsátanak. Én elmegyek hányni. Ez nagyon nyálas volt-jelentette ki Harry, mire mind a hárman felnevettünk.

-Na gyertek! Főztem nektek!-húzott az asztalhoz engem és Harry-t is. Leültetett minket és kirakott elénk valamit.

-Oké. Anya és én tegnap főztünk, és mivel ezt egyszerű volt megcsinálni, úgy gondoltam nektek is jó lesz. Tádá!-leszedte a fedőt a lábosról. Valami tészta volt benne meg sajt meg... nem tudom mi.

-Ez mi?-előzött meg Harry.

-Sajtos, sonkás, tejfölös tészta-mondta Jen. Mielőtt elkezdtünk volna ellenkezni, kiszedett nekünk egy-egy adagot, és megvárta amíg elkezdünk anni. Hogy bevalljam. Nem volt rossz. Sőt, egészen finom volt.

-Te nem eszel?-kérdeztem, amikor láttam, hogy mosolyogva nézi ahogy Harry úgy veti rá magát, mintha életében nem evett volna.Neki lényegesen jobban ízlett.

-Attól még hogy könnyű megcsinálni, én nem fogok ilyet enni. Papánál vacsiztam-tette hozzá halkan, mire Harry és én is abba hagytuk az evést.

-Mi?-kérdeztem rá tele szájjal.

-Nagyapánál. Tudod. Szerinted miért vagyok így felöltözve?-felállt és körbe fordult. Megse néztem hogy néz ki. De igaza volt. Miután megcsókoltam szájfényízű volt a szám. Feltételezem Emi kék ruháját vette fel, mert rajta láttam legutóbb. Magassarkú, smink, belőtt haj.

-És ezért így ki kellett csípned megad?-húzta össze a szemöldökét Harry.

-Ja, ez nem azért van. Előtte találkoztam egy törzsvásárlómmal, felmentünk a lakására és elszórakoztattuk egymást. Aztán eljöttem. Plusz 200 fonttal a zsebemmel.

-Örülök hogy találtál egy munkát, ami megfelel neked-szúrtam közbe. Jenni vágott egy grimaszt és elvette egy darabot a tésztámból és megette.

-Oké, szóval papa, apa és néhány másik igazgató volt ott. Meg a feleségeik. Kötelező volt csinosan felöltözni. Papa téged is meghívott de megmentettelek. És mi minden történt veletek ma?-érdeklődött a lehető legkevesebb kiváncsisággal a hangjában.

-Semmi. Veled?-kérdeztem vissza.

-Szereztem egy új szerelmet magamnak, a suliban tanultunk, a fodrász megtépett, és fáj a lábam a magassarkúban, de nem vehetem le, mert Biankáé-sorolta a történéseket. Az új szerelem -remélem – az, amit Emi annyiszor mondott nekem. Jenninek vannak „szerelmei” akik énekesek, színészek, sportolók, bárki ilyesmi ember. Egy ideig teljesen bele szeret egy bizonyos hírességbe, aztán megmarad benne. Szerintem ez aranyos dolog. Bár, szerintem minden aranyos amit Jen csinál. Kivéve amikor húzza az agyam. Az nagyon nem aranyos. Az bosszantó.

-Biankának hogy megy a dalszerzés?-kérdezett rá Harry.

-Fáradt. Csak szomorú számokat képes írni, amin sajnos nem nagyon tud segíteni. Ez pedig amiatt a mindegy ki miatt van-mind jól tudtuk kiről beszél- szóval igen. Fredriket viszont lenyűgözték a szövegei. Ez a lényeg. Ja, meg a menedzsmentet is. Szóval ja. Megy ez.

Ezek után, mi ettünk, Jenni meg a telefonján irogatott valakivel. Legalábbis gondolom, ahogy nevetgélt, és elég gyakran írt. Egyszer csak megszólalt a telefonja, egy eddig ismeretlen csengőhanggal. Ha folyton váltogatja, hogy fogom megtanulni? Elnézést kért és kicsit dobálva magát a nappaliba ment és felvette.

-Ilyenkor nem vagy féltékeny?-intett a fejével a nappali felé Harry.

-Nem. Gondolom valamelyik barátnőjével beszél.

Befejeztük a vacsit, közben Jenni röhögését hallgattuk. Bedobáltuk a tányérokat a mosogatóba, a alábost meg a hűtőbe és bementem Jennihez, Harry meg felment aludni. Leültem mellé és úgy hallottam ahogy elköszön valakitől.

-Ki volt az?-kérdeztem mikor letette a telefont.

-Zsófi. Beszélgettünk egy kicsit-rádőlt a vállamra. Átkaroltam a derekánál és így üldögéltünk, miközben semmiségekről beszéltünk.

-Venni fogok egy házat-nyögtem ki hirtelen, mire Jenni felnézett rám. Tekintetében meglepettség tükröződött.

-Miért?

-Hát... Kell egy kis tér. Meg felnőtt férfi vagyok, ideje hogy külön lakásom legyen. Szerintem.

-Én támogatlak-nyomott egy puszit a számra-Mindig.

-Tudom-mosolyodtam el. Megcsókoltam és megszorítottam a derekát. Viszonozta és egy szenvedélyes csókcsatát bonyolítottunk le a kanapén.

-Mennem kell!-rebegte, mikor elszakadtunk egymástól.

-Maradj!-suttogtam a fülébe és adtam egy puszit a füle alá. Kicsit rekedtes hangon szólaltam meg.

-Nem lehet. Azt mondtam haza megyek-dadogta. Miközben lesiklottam a nyakára, és azt kezdtem csókolgatni.

-Nem gondolod hogy megérné megszegni a szabályokat?-dörmögtem a bőrébe. Kezdtem elveszteni az irányítást saját magam felett. Elértem nyakának a legérzékenyebb pontjához, és finoman belekaptam, mire megadóan beletúrt a hajamba. Kicsit igazgattam magamat és lekalandoztam a kezeimmel, a hátán keresztül, egészen a ruha aljáig. Közben lehúztam a cipzárt.Köszönjük a cipzár bejáratást Zayn Felcsúsztattam a kezem a combján, és ezzel együtt toltam egyre feljebb. Megragadta a hajam és felhúzott magához. Mecsókolt és a pólóm aljával kezdett babrálni, és szép lassan kezdte felgyűrni. Ekkor megszólalt Jenni telefonja. Elugrottam tőle, ami szinte fájdalmat okoztt, de muszáj volt. Jen feje vörösre váltott és magához szorította a ruhát miközben felvettte. Remegett a keze. Pont úgy, ahogy nekem is.

-Persze... aha.... semmit-kicsit hadarva beszélt, közben húzta lefelé a ruhát. Felhúztam hátul a cipzárt, amiért egy hálás pillantást kaptam.

-Igen? Nem néztem az órát. Indulok. Szia-letette majd felállt.

-Menned kell?-kérdeztem reménykedve, hátha marad. Bólintott.

-Kikísérsz a kocsimhoz?-kérdezte. Bólintottam. Leslattyugtunk az utcára. Tiszta volt az ég, a millió csillag gyönyörűen csillogott. A fehér autóhoz érve átkaroltam a derekát, és megcsókoltam búcsúzóul.

-Szeretlek!-suttogta miközben eleresztettem.

-Én is téged!-mosolyogtam rá. Beszállt a kocsijába és elhajtott.

November 14.

Holnap megyünk Japánba. Nem fantasztikusan, csodásan remek? De, persze hogy az. Rajongók, koncertek, dedikálás, fotózás, interjúk, riportok. Már rágondolni is fárasztó. Jen, elméletileg, kikísér a reptérre. Kicsit stresszes mostanában, és én is az vagyok. Ő azért mert év végén vizsgázik, aztán felvételizik az egyetemre, satöbbi én meg fogalmam sincs hogyan kezdejk bele abba, hogy megkérjem, költözzön hozzám. Persze nem most! Hanem mondjuk, amikor vége a turnénak. Meg amikor egyáltalán lesz külön házam. Mert odáig még nem jutottunk el. Harry meg én járkáltunk a belvárosban, mivel ki kellett már mozdulnunk otthonról. Eközben a séta közben öntöttem ki a lelkemet neki.

-... Mi van ha nemet mond? Én abba belehalok. Vagy ha egyáltalán nem találok házat, és minden tönkre megy? Vagy egyszerűen szakít velem, csak azért mert nem lépek?-ekkor nevetve közbevágott.

-Oké, kezded kicsit túlkomplikálni.Kezdjük ott, Jenni nem szakít veled. Bármekkora hülye is vagy, és mennyire nem veszed néha a jeleit, amiket még én is fogok, szeret. Miért ne találnál házat? Millió van. És harmadjára. Úgy izgulsz mintha a kezét kérnéd meg.

-Oké, megnyugszom. De milyen jelek?-értetlenkedtem.

-Tudod, amikor egyszer csak elkezdtem röhögni, az nem az agybajom miatt van. Csak egy példa. Ülünk a nappaliban, Jenni megkér, hogy segíts neki megkeresni a laptopodat. Ne haragudj, de ez elég egyértelmű jel volt. Miért ne találná meg a laptopodat, ami mindig az asztalodon van? Szinte könyörgött hogy segíts neki, de te elhajtottad egy ott van az asztalon-nal. Vagy amikor szinte belemászott a szádba, utána meg megkért, hogy segíts neki ruhát választani másnapra. Te jó ég, Lou! Oké, hogy a szülei otthon voltak. Először azt hittem azért nem akarsz menni, de ahogy Jennire néztél, abból le esett hogy nem érted. Könyörgöm, az a lány szinte felakart magával rángatni, te meg játszottad a hülyét!

-Mi?-döbbentem le. Visszagondolva a helyzetekre. Igaza van. Olyan szinten nem vettem a jelzéseit, hogy szinte azt hinném, idióta vagyok.

-Gratulálok!-nevetett, ekkor egy női hang a nevemet kiáltotta.

-Louis!-hallottam valahonnan a hátam mögül. Megfordultam, és akaratlanul is grimaszoltam egyet. Nos, erre nem vagyok büszke, de még Jenni előtt, volt egy kis kalandom. Egy bizonyos Hope nevű lánnyal töltöttem pár éjszakát. Amikor találkoztam Jennivel, megakartam szakítani vele a kapcsolatot, de mivel Jenni Josh-val volt, bennem csak gyűlt, és gyűlt a feszültség. Amit szexel vezettem le. Hope-val. Őt nem zavarta hogy Jenninek hívtam, és elég durva dolgokat műveltem vele, ami után rendszeresen piros vagy lila foltok maradtak. Hogy zavarta volna, ha fizettem neki azért, hogy tartsa a száját? Senkinek nem engedélyeztem hogy elmondja. Ő pedig nem szólt semmit. Egyszer megkérdezte, miért vagyok olyan durva vele, de nem tudtam mondani semmit. Ledobtam 10 fontot az ágyára és otthagytam. Iszonyatosan szégyellem magam emiatt. Kurvának használtam fel, pedig semmi bűne nem volt, csak kék szeme és hosszú, barna, göndör fürtjei.De rögtön aznap, mikor Jennivel összejöttünk, megszakítottam vele minden kapcsolatot. Egyetlen egy kép került ki rólunk napvilágra, az is el volt mosódva. Hope odaért hozzánk, és mosolyogva köszönt Harry-nek, aki nem tudta honnan ismerem ezt lányt.

-Szia Hope!-zavartan vakartam meg a tarkómat.

-Nem akarlak zavarni. Csak gondoltam, ha már így látlak, és nincs körülöttetek kilencezer visítozó rajongó, megkérdezem, minden rendben megy-e a barátnőddel. Jenni, igaz?-mosolygott és nem úgy tűnt, mintha bármi hátsó szándéka lenne.

-Igen. Nos, jól vagyunk, megvagyunk, szeretjük egymást. És miújság veled?-erőltettem magamra egy mosolyt.

-Suli, év végi vizsgák, gondolom ismerős-egyetértően bólintottam-Meg iszonyatosan szomjas vagyok-erre a mondatára szinte rögtön megmerevedtem. Ez egy kis kód volt. Ha hiányunk volt, egyszerűen írtunk egymásnak egy sms-t, hogy „szomjas vagyok” és rögtön tudtuk miről is van szó. Inkább nem is említem, ki használta ezt e kódot legtöbbször.(ha nem egyértelmű ÉN)

-Most nem tudok neked semmit se adni. Menj és keress magadnak valahol egy boltot-utasítottam el a nyílvánvaló szándékát.

-Oh,-lebiggyesztete a száját-pedig régebben tudtál nekem segíteni. Ahogy én is megtettem neked. Nagyon sokszor. De úgy tűnik a víz elkezdett drágulni.

-Oké, mit akarsz?-kezdtem el ficeregni.

-Oh, nem hallottad? Szomjas vagyok „Sárkány”-nagyot nyeltem mikor meghallottam ezt a szót. Egy elég forró éjszaka után, miközben Hope felett fujtattam, és próbáltam lenyugtatni az elmémet, és nem arra gondolni, mit csinál Josh és Jenni, Hope azt mondta „ Olyan szenvedélyes vagy, mintha egy sárkány lennél, akit évekig bezártak egy kis barlangba, ahová alig fért be...”.

-Lehet hogy neked Sárkány vagyok, de Jenni biztosan nem hívna annak.

-Dehogynem! Képzeld milyen könnyen beszélt egyszer Katenek arról, milyen szenvedélyes vagy vele. Ennek ellenére mégse sikerült még lefeküdni őkelmével?

-Ez nem a te dolgod. És ha igen? Nincs köze senkinek ahhoz, hogyan bánok mással.

-Hát, igen. Nekem is volt pár tanúm, milyen humánus módon oltod a szomjad.

-Tanú?

-Saját magamon, Louis! -megragadtam a karját, és arrébb vonszoltam.

-Oké, te kis …-elharaptam a mondat végét.

-Mondd ki, Louis! Tudom mire gondolsz! Pénzért feküdtem le veled. Kurva vagyok! De te se vagy jobb ember nálam. Ki a rosszabb? A kurva, vagy aki fizet a kurvának, miközben halálosan beleesett egy lányba. Akinek a nevét a kurvának ismételgette, miközben elképzelhetetlen ideig dugványozta? Nem tudom, és te? Kicsit bántott, hogy másik lánynak képzelsz el, az ő nevét ismétled, aztán ott hagysz, másnapra pedig egy szép összeg landol a bankkártyámon. Tudtad hogy Jennivel egy suliba járunk? Nagyon aranyos lány. Nem foglalkozik a többiekkel, csak a ténylegesn barátaival beszél, egyszerűen bolond és közvetlen. Mégis van benne valami. Szerintem ez a valami fogta meg Josh-t és téged is. Nem is gondolnál arra, milyen sok közös van bennetek Josh-val. Például az, hogy Ő is nálam keres vígaszt. Ugyanaz miatt a lány miatt. Megváltoztatoma nevem Jennire, így is többen hívnak már így a kelleténél.

-Hope, mit akarsz?-szóltam közbe ingerülten. Nem értettem semmit. Igaza volt, ezt fájt beismerni. De én is tudom, és nem szeretem ezt a hónapot az életemben, mikor Hope először csak szeretőenk, aztán pótléknak kellett. Semmit nem akartunk egymástól. Pontosabban csak egy dolgot. Hope pénzt, én meg vígaszt. Mindektten megkaptuk amire vágytunk, de ahogy beszél róla, egyértelmű hogy mindketten unorodunk a multbeli tetteinktől. Pontosabban Ő a mostaniaktól is.

-Rendben. Louis, bajban vagyok-hirtelen lehullott róla a szemtelen álarca,helyette csak kétségbeesés maradt-Mivel kicsit elbíztam magam, többet költöttem mint amennyit lehetett volna, és most tartozom a banknak.

-Szóval pénzt akarsz-vontam le a következtetést..

-Mhm. Esküszöm, csak most az egyszer fordul elő, Ha kifezeted, soha többé nem fogom megzavarni a kapcsolatodat Jennel, nem beszélek veled, akár az utcán is elfordulok. De ha a szüleim megtudják, nekem végem-végiggondolva a mondanivalóját, visszaemlékeztem, hogy mindig hotelekbe járkáltunk, és miután mindketten elmentünk, elintéztem a számlát.

-Rendben-egyeztem bele. Ez nekem bármennyi pénzt megérne-Mennyivel tartozol?

-500 font-sütötte le a szemét.(az mellesleg 166 ezer forint körül van)

-Azt hogyan?-akadtam ki egy kicsit-Kifizetem. Nem változott a kártyaszámod, iagz?

Megrázta a fejét. Tétován lépett felém, majd a derekamat körbefogva magához szorított.

Sajnálom azokat amiket rád mondtam. Nem gondoltam komolyan, csak bebiztosítottam magam. Tudom hogy jó ember vagy. Köszönöm, ezerszer is.

Tovább szorongatott, és én is bevontam az ölelésembe. Egy búcsúzás után elment, én pedig visszatértem Harry-hez.

-Ez mégis mi volt?-vont rögtön kérdőre. Én pedig szépen elmeséltem neki mindent egészen az elejétől. A történet végére elképedve bámult rám.

-Legalább Jenni nem tudja.

-Szóval nem kéne elmondanom neki?

-Néha olyan érzésem van, Jenni nem is a barátnőd-masszírozta meg az orrnyergét-Még szép hogy nem mondod el neki! Tudod milyen dührohamot kapna? Leszedné a fejed, aztán Hope-ét. Szépen megtartod magadnak.

-Igenis mester!-morogtam.

November 15.

Hajnali indulással, egyenesen Japánba indulunk. A reptéren búcsúzkodtunk. Mármint Zayn és Én. Emi szerintem sírt, Zayn pedig elvitte valahova megvigasztalni. Megzabálom őket. Jenni csak nagyon depressziósnak nézett ki. Megölelgettem már párszor, de egyre jobban romlik az állapota.

-Jen, mit szólnál, ha azt mondanám, az új házmba téged szeretnélek először látni?-igen, jól gondoljátok. Megkérdezem.

-Ömm.Oké. -kicsit értetlen feet vágott.

-Nem, nem csak mint látogató. Azt szeretném ha. Szóval ezt szeretném, hogyha elköltöznél. Hozzám. Izé...-kínosan megvakartam a tarkómat-Ez nagyon gáz. Azt szeretném hogyha összeköltöznénk-mondtam ki végül. Kicsit, mit szépítük iszonyatosan ledöbbent. Szólalni se tudott. Azt hittem elájul, vagy elkezd velem ordítani, vagy kiröhög, elutasít. Mivel vagy 5 perce nem válaszolt, már én voltam ájulás körüli állapotban. Hatalmas vigyor szélesedett ki az arcán és a nyakamba vetette magát. Egy csókkal fűszerezte válaszát.

-A legjobb ötleted ismeretségünk óta. Még szép hogy igen! Istenem Louis! Annyira szeretlek te idióta!-váltottunk még pár csókot majd elengedte a nyakamat és a kezemért nyúlt. Lenézett összefonódó ujjainkra. Követtem a pillantását. Egy vízcsepp esett a kezünkre. Felnéztem Jenni arcára, és láttam, hogy ez nem víz, hanem könny. Az Ő könnyei. Mellkasomhoz vontam, miközben egyik kezemmel még mindig az övét fogtam, a másikkal pedig a derekát. Nyomtam egy puszit a hajába és így próbáltam meg nyugtatni.

-Kibírtuk már néhányszor Jenni, menni fog ez-bíztattam.

-De Lou! Rettenetesen hiányzol! Mindig. Nagyon nehéz-zokogta a pulcsimba.

-Tudom Jenni, nekem is. Majd telefonálunk, Skype-olunk meg ilyenek, de kérlek ne sírj mert én is rákezdek-halkan kuncogott egyet. Vett egy nagy levegőt, majd eltolt magától. Letörölte a szeméből kicsorduló szomorúságot és halvány mosollyal fogta tovább a kezem.

Zayn

Mi értünk ki először a reptérre. Emi az összeesés határán volt, pedig megpróbáltunk korán lefeküdni. Most engem is zavart hogy nem tudok uralkodni magamon. Leültünk a műanyag széksorok egyikére, amik az elkerített részen belül voltak. Megragadtam a kezét és a térdemre helyeztem. Közelebb dőlt hozzám és beletúrt a hajamba. Mosolyogva megforgattam a szemem. Nyomott egy csókot a számra, majd még egyet, és még egyet. Eltűnt a külvilág, és csak mi ketten voltunk. Ezt pedig senki nem tudja majd pótolni amíg kint leszünk Japánban meg Amerikában.

-Hmmm.... Honnan fogom tudni, hogy nem csalsz majd meg, valami japán vagy amerikai kis csajjal?-mosolygott halványan, de szemében végtelen szomorúság nyugodott. Megfogtam a csuklóján és közénk emeltem, szem magasságba. Ami kicsit más volt, tekintve, hogy majdnem egy fejjel nagyobb vagyok nála. Megforgattam a karkötőjét amit tőlem kapott, és nem sokszor láttam nélküle.

-Amíg ez nálad van, biztosan tudni fogod. Ha mégis kételkedsz bennem. - kicsit feljebb húztam a pulcsim ujját, így láthatóvá vált a tetoválásom az E betűvel - Megjelöltél. Örökre-suttogtam és megcsókoltam. Kesernyés, mégis boldog csók volt. Amikor már csak üldögéltünk egymás mellett, Emiből kitört a sírás.

-Annyira hiányozni fogsz!-zokogta, és a vállamra dőlt. Simogattam a hátát és csitítgattam, amíg le nem nyugodott. A nők mindig ilyen érzelmesek, vagy csak akkor, amikor a másik nemnek is nehéz? A többiek a mozgólépcső másik oldalán voltak, mi pedig mögötte. Felrángattam Emit, és elvonszoltam a többiekhez. Tőlük is elbúcsúztak.Harry jól megszorongatta mindkettő lányt. Szerintem mostanában szeretet hiánya van. Jenni kihagyta Niall-t, aki csak beletörődve bólintott. Liam mackó ölelésben búcsúzott. Bemonták a gépünket, így egy-egy utolsó, igazán fájdalmas csókot váltottunk, és elindultunk a folyosón. A szívem egy darabját itt hagyom, és ez nagyon fáj. De nem mutathatom ki. Még utoljára hátranéztem, és csak annyit láttam, hogy Jenni Emi nyakába ugrik, és feldőlnek. Hitetlen mosollyal jutalmaztam a baromságukat.

Jenni

-Emi, én annyira boldog vagyok!-vetettem magam rögtön barátnőm nyakába, mikor a fiúk elmentek. Emi nem számított rám, így a földön kötöttünk ki. Röhögtünk egy sort.

-Miért is?-kérdezte, még mindig a földön.

-Louis megkért, hogy költözzek hozzá. Istenem, mikor szerettem utoljára ennyire?-néztem az égre. Emi nevetett rajtam, de nem érdekelt. Úszkáltam a boldogságba. Ha ez körülbelül egy év múlva is fog bekövetkezni, jelent valamit. Méghozzá elég nagy dolgot.

-Szóval Louis és te, összefogtok költözni. Gondolom vesz egy házat.

-Aha. Pontosabban Ő beköltözik a házába, amit vesz magának, aztán a turnéjuk után beköltözök hozzá. Feltételezem nem akarja, hogy egyedül legyek.

-Ez tök jó! De ez azt jelenti, Louis lekötelezi magát melletted. Ez azért elég nagy dolog-hívta fel erre az elég alap dologra a figyelmemet .

-Ez még eléggé a jövő. De igen, ezt jelenti. Én pedig készen állok mellette állni, ha ez a szándéka. Ugyanis én is ugyanúgy szeretem őt.

-Én tudom. Mondhatok neked valamit?-kezdte a szokásos bevezetőt, ami szinte felesleges. Pár ok, Hogy miért jó hogy közel vagyunk egymáshoz. 1. Emi nem facebookon olvadozik, szenved vagy csak szimplán öli az idejét velem, hanem szemtől szemben. 2. kicsit gyorsabban terjednek az információk.

-Persze-kiváncsiskodtam.

-Tegnap este beszéltem anyuékkal-felszisszentem, de Emi leintett-Megbeszéltünk mindint. És bemutattam nekik Zaynt. Apa kicsit rosszallóan nézett rá. Zayn meg kicsit megszeppent. De végül üdvözölve lett a családban. Aminek őszintén örült. Kicsit megijedt, mikor a bátyámat mutatták be neki, és meglett fenyegetve, de elfogadták. Bocsánatot kértek tőlem, mindenért. Amiért konkrétan eladtak kilóra, azt ahogy megvádoltak azzal, hogy rögtön Zayn ágyába estem meg hasonlók. Aztán anya egy kis anya lánya beszélgetésre kötelezett. Kiküldtük apuéket és Zaynt, és csak ketten megbeszéltük az intimebb dolgokat. Szóval nem úgy, csak ilyen alap dolgok. Meglepően kedves volt. Aztán elbúcsúztunk. Este és most meg itt vagyunk-a végét kicsit elkapkodta.

-Este?-nevettem el magam-Zayn levezette a feszültséget, mi?

-De dög vagy!-lökdösött meg, de ő is röhögött. Feltápászkodtunk és elmentünk a nyüzsgő reptérről. Ketten. De mégis egyedül.