Hungary

Hali! Mindketten visszatértünk! Én speciel Angliából és Franciaországból, Ariel meg valahonnan. Reméljük tetszeni fog valamennyire ez a szar rész. Mert nekem nem jön be. Na mindegy. Jó olvasást, mostantól hozzuk a részeket rendesen. Köszönünk mindent nektek, olvasóinknak, és külön köszönet egyetlen állandó kommentelőnknek és 4 követőnknek. Sokat jelentetek nekünk :D ~Emily

57.rész

Hungary

December 25.

Jenni

Halk szuszogás keltett, a fülem mellett. Egy kar ölelt át és egy mellkas nyomódott a hátamnak. Halkan nyöszörögtem és kifordultam a test mellől, ugyanis melegem volt. Felültem és felhúztam a térdemet a mellkasom elé és úgy néztem, ahogy Louis magához szorítja a takarót, ami alatt együtt feküdtünk, mert ott sem akart elengedni engem, pedig elég kicsi volt egy egyszemélyes takaró kettőnknek. De Louis hihetetlen kazánja, vagy nem is tudom, minek nevezzem azt, ami benne van, felfűtött mindkettőnket. Most, hogy aludt, átgondolhattam, mi is történt tegnap este. Egy ilyen mélyre ható dolog után, át kell értékelnem magamban pár dolgot, fel kell dolgoznom, mint testileg, mint lelkileg. Louis tegnap este nem akart egyedül hagyni, mert nem bírta ki nélkülem… Nem igazán értettem ennek a lényegét, de nem bántam. Elmerültem a tegnap este élményeibe. Mosolyogva gondoltam vissza csillogó kék szemeire, huncut mosolyára, mikor megkérdezte, szeretnék-e szórakozni. A következő gondolataimra összeszorult a gyomrom, és jóleső borzongás futkosott rajtam, ahogy megjelentek a képek mikor néha-néha összekapcsolódott a tekintetünk, miközben csináltuk, amit csináltunk. Görcs állt a gyomromba, és a bizsergés uralt engem. Remegni kezdett a térdem, pedig csak ültem. Éreztem, ha most próbálnék meg felállni, nem menne. Összeszorult a szívem és próbáltam az alhasam szorulását enyhíteni, mert fájdalmat okozott. Végre visszanyertem a testem felett az irányítást, és visszatértem a gondolatmenetemhez. Megkaptam magamnak, Ő megkapott engem. Egyszerű, de a testem és a lelkem háborgott. Annyira szorosan ragaszkodtam az elveimhez, amiket utána hoztam, hogy most mindenem tiltakozott az ellen, ami történt. Fogalmam sincs miért, mert én kívántam Louist, Ő pedig… hát Ő már nem csak kívánt, szabályosan akart. Mély lélegzetet vettem, hogy ne remegjek a fel-feltörő emlékeknek hatása képpen.  Meg fogok bolondulni. Egyik felem undorodik magamtól, a másik felhőtlenül boldog, magam sem tudom, mit kezdjek most. Egy erős férfikar simítása döntött helyettem. Elvigyorodtam, ahogy Louis simogatni kezdte a lábamat.

-Gyere vissza!-dörmögött, kócos buksiját felemelte és rám hunyorgott.

-Megyeg!-lecsúsztam és bekecmeregtem mellé. Most már igazán leszarom. Louis az enyém és mostantól nem érdekelnek a hülye szabályaim.

-Jól vagy?-simította meg a hasam.

-Furcsa. De jól vagyok.

-Fáj?-aggodalmaskodott, bár hangja álmos volt.

-Nem, csak szokatlan. Csak akkor fájt, amikor fantáziáltam róla, hogy újra megtesszük, és összeszorult a hasam-persze ezt csak magamban tettem hozzá.

Louis felém támaszkodott és a szemeimet vizslatta.

-Mi van?-érdeklődtem.

-Olyan… szép vagy!-siklott át arcomon a szeme.

-Köszi, máskor nem? Én is szeretlek!-durcáztam, mire gyengéden elmosolyodott.

-Megnyugtató, hogy még mindig imádsz velem hadakozni. Nem változtál meg.

-Nem tudom, szerintem a szüzességem elvesztésén kívül nem sok minden történt.

-Nem érzed magad kicsit boldogabbnak, mint szoktad?-vigyorgott.

-Mmmmm-feljebb toltam magam és egy csókot nyomtam a szájára-Ami azt illeti, igazad van! Sokkal boldogabb vagyok.

-Na látod! Mégis csak történt valami-kacsintott és most Ő csókolt meg engem. Egy ideig folytattuk a romantikus fetrengésünket. Volt egy olyan érzésem, hogy Louis nem nagyon akar ma kikelni az ágyból. Egyszer csak megszólalt a telefonomon a(z) Use Somebody, amiből kikövetkeztettem, hogy Zayn hív.

-Ne vedd fel!-ölelt magához Louis, én pedig megadóan, mosolyogva bújtam ölelésébe. Mikor elhallgatott a zene, kicsit megkönnyebbültem, de újra kezdte. Ezt már felvettem, Louis tiltakozása ellenére is.

Zayn

Emivel megbeszéltük, hogy nem veszünk ajándékot egymásnak.  Nos, nem is vettem neki. Magamnak vettem. Repjegyet Magyarországra. Oké, alapvetően ezért nem adtunk egymásnak ajándékot, mert nem leszünk együtt. Nem fogad el tőlem semmit, mert annyi mindent adtam neki és nem tudja viszonozni. Ezért én felültem egy repülőre és eljöttem ide. Bemenekültem a férfi WC-be, hogy felhívjam Jennit. Sose gondoltam volna, hogy egyszer ide jövök Emi nélkül, szóval nem tudom, hol lakik.   Csöngött és csöngött és csöngött. De nem vette fel. Mit csinál karácsonykor, reggel 8-kor? Alváson kívül persze. Louis se zavarhatja, hiszen nem nála van. Újra próbálkoztam, és második csöngésre fel is vette.

-Szia Zayn! Boldog Karácsonyt!-köszönt vidáman. Túl vidáman. Pedig valószínűleg én keltettem. Itt valami nincs rendjén. Főleg hogy még Louis se volt vele. Nem lehetne ilyen jó kedve. Vagy csak kicsit paranoiás vagyok.

-Boldog Karácsonyt! Bocsi hogy felkeltettelek-szabadkoztam.

-Hümm, semmi baj, már fent voltam. Egy ideje. Miben segíthetek?

-Megtudod nekem mondani Emi hol lakik?

-Öööö. Zayn, ezt azért tudod, nem?

-Magyarországon.

-Hogy hol?-valaki beszélt hozzá a háttérből.

-Magyarország-ismételtem meg.

-Te ott vagy?  Van mit behoznod!-azt hiszem az utolsó szavakat nem nekem címezte, igazából nem tudom pontosan kihez.

-Te kihez beszélsz?

-Ja, Louis itt van! Köszönj szépen!

-SZIA ZAYN!-hallottam Louis kiabálását a háttérből.

-Szia Louis!-feltételezem Jenni kihangosított.

-Nos, kétlem hogy kitudnád ejteni a nevét, szóval menj egy taxiba, add oda a telefont, és én elmondom. Ja, és senkihez ne beszélj, hajtsd le a fejed és megse állj a kijáratig. Ott fog állni egy csomó taxi. Bármelyikbe beülhetsz, mindegyik lefog húzni, és remélem van nálad pénz, eurót elfogadnak, fontot kétlem, szóval keress egy ATM-et, biztos találsz valahol.

-Miért fontos hogy ne szóljak senkihez?

-Mert Magyarországon is ismernek te nagyon okos! És mert nálunk sok furcsa ember van a reptéren, akik random megállítanak valami kacattal vagy kérdőívekkel.

-Oké, szerintem maradjunk telefon kapcsolatban-körbe pillantottam. A gépemről leérkezettek már mind a családjukat ölelgették. Mindenfelé feliratok, a legtöbb angolul is. Megláttam egy ATM-et és lazán elintéztem ezt az utasítást. A fejembe húztam a kabátom kapucniját és megragadva a bőröndömet elcsatangoltam valamerre, míg a kijárat feliratot meg nem leltem. A hidegre érve bevetettem magam az első szabad taxiba, amit megláttam.

-Jó napot!-köszönt idegen nyelven a sofőr, és meghallva angol válaszomat, megismételte az én nyelvemen.

-Te jössz Jenni-a sofőr füléhez nyomtam a telefonomat. Körülbelül 30 másodperc volt, míg Jenni lediktálja a címet. Elbúcsúztunk és ekkor a sofőr hozzám szólt.

-Egyedül megy egy ilyen kis városkába? Csak nem a barátnőjéhez megy?

-De, oda megyek-kicsit meglepődtem. Az angol taxisok nem beszélgetnek az utasokkal.

-Tudnám honnan a fenéből vagy olyan ismerős!

Elmosolyodtam, de nem mondtam semmit. Háromnegyed óra és egy kis város határában voltunk.

-Nem sokára ott vagyunk!-mondta a sofőr. Bólintottam és ébredezni kezdtem. Nem túlzott. Egy perc múlva kitett egy sárga emeletes ház előtt, amit egy hatalmas fakerítés takargatott. Furcsa volt ilyet látni. Angliában körülbelül a térdemig érnek a kerítések, ez meg nagyobb volt nálam. Fogtam a csomagomat és megnyomtam a csengőt. Várnom kellett, de innen is kiszúrtam egy nagy Golden Retrievert, ahogy felém közeledik. Kinyílt a bejárati ajtó és Emi lépett ki rajta, felettébb életképesen, kinyúlt pulcsiban, melegítő gatyában, felfogott hajjal. Amikor meglátott a kapuban, eszeveszettül kezdte kirángatni a hajából a gumit, majd elsöpörte a haját és a kutyát elterelte. Vagyis próbálta, de ő úgy döntött marad, és engem ugat. Nagy kínok között elvitte valahova hátra, majd nélküle tért vissza.

-Szia!-integettem neki, és mikor a kapuhoz ért, nem nyitotta ki.

-Szia! Mondhatok én neked bármit, igaz? Sosem fogsz nekem szót fogadni!-duzzogott.

-Sajnálom, de nem engedted az ajándékot, így én leszek az ajándék.

-Készen állsz a személyes találkozásra a családommal?-vigyorodott el. Lefagytam. Erre nem gondoltam. Kihagytam az egyenletből, hogy a családjához jön.

-Ööööö… Persze-mondtam bizonytalanul. Elhúzta a kaput és betessékelt.

-Ja, a kutyát Mogyorónak hívják! Idegenekkel kicsit ellenséges. Gyere!-bementünk a házba, levettem a cipőmet és a kicsike bőröndömet-mivel csak pár napra jöttem- felvittem az emeletre, ahol Emi a saját szobájába pakoltatta le, de rögtön ki is rángatott onnan. Nem értettem, miért teszi ezt. Lementünk a nappaliba, ahol a Skype-ról ismert apukája nézte a tv-t, Emi öccsével. Közömbösen néztek fel, mikor Emi köszönt nekik, de mikor engem is megpillantottak, érdeklődve állt fel az apukája, és lépett elém.

-Apu, Ő itt Zayn. Zayn, Ő itt az apukám-mutatott be minket egymásnak Emi.

-Gábor -kezet ráztunk. Hogy én ezt a nevet, hogy fogom kiejteni, isten se tudja. Kicsit feszültnek éreztem, hogy egyedül a tv ment és azon kívül csend volt. Felvettem a legszebb műmosolyomat és lenéztem Emire, aki elmélyült a telefonjában. Aranyos.

-Szóval te vagy Emi pasija?-szólalt meg mögöttünk egy női hang, mire megfordultam, és azt hiszem Emi is.

-Igen-néztem szembe egy 20-as éveiben járó lánnyal. Közel jött hozzám és egy-egy puszit nyomott az arcomra. Meglepett a gesztusa.

-Noémi vagyok-említettem már, mennyire oda vagyok a magyar nevekért?

-Zayn-van egy érzésem hogy mindenki pontosan tudja, ki vagyok. Hogy ne tudnák? Emi directioner volt, és az, hogy járunk, a többiek iránti rajongásán nem sokat változtatott. Maximum annyit, hogy már a barátainak mondhatja őket és nem ájul el. Igazából Jenni azt mondta kicsit fanatikus volt, de én sosem vettem észre. Lehet mégiscsak kiirtottam belőle? Visszatérve. Webkamerával már találkoztam a családdal. Az öccse Dominik, a bátyja Dani, az anyukája Anikó. Danival nem volt szerencsém találkozni, de ez rögtön bekövetkezett, mikor belépett Noémi mögött. Furán nézett rám, pedig mindenki tudta, hogy Emi pasija vagyok. Azért ennyit tudnak, ha Emivel össze is vesztek és nem nagyon beszéltek.

-Zayn, ha nem tévedek-kezet nyújtott, mint férfi a férfinak, gondolom én. Megragadtam és erősen megráztam.

-Dani-inkább Dany lett belőle, de ez mindegy is. Elengedett és lustán végig siklott rajtunk a tekintete, de mégis volt benne valami… vigyázó szellem. Jogos. Ha a húgaim udvarlóját bemutatnák, én ott helyben kapnék védelmezési rohamot.

-Zayn! Szia, nem számítottam rád!-Ildikó lépett ki, feltételezem a konyhából, mert lisztes volt a keze-Gyere, gondolom éhes vagy! Kerítünk valami finomat!-ellentmondást nem tűrve elindult, én meg Emi utána. Ildikó kiszolgált, Emi pedig szüntelenül a telefonján gépelt.

Emi

Mikor Zayn pont apával fogott kezet, megrezzent a telefonom, SMS érkeztét jelezve. Jennitől jött.

Zayn ott van? ;D

Aha, de ezt honnan tudtad?

Engem hívott fel, hogy mondjam meg a címeteket.

Értem. Milyen volt a karácsonyod?

A lehető legjobb <3

Uuuu mi történt?

Biztosan akarod tudni?

Leesett állal álltam, míg Dani is kezet fogott Zaynnel, és konstatálta hogy együtt vagyunk. Ez a Biztosan tudni akarod?  dolog még régebbi ügyünk. Amikor Zsófival vagy Axival, vagy bárkivel perverzségeket mondtak, én kissé prűd személyként megkérdeztem, „Akarom-e tudni?” ők meg rávágták, hogy nem. Nos, ha Jenni visszakérdez, ez ugyanazt jelenti.

Na jó, most érdekel

Én és Louis-dobpergés-szeretkeztünk

Wáo… Elvek? Hirtelen eltűntek?

drágám, azok már nagyon régen

Menjünk WiFi-re, olcsóbb, és mesélj

Zayn?

Ő rá ér. Most te vagy a fontos. BFF, nem? (Emi, remélem, emlékszel még arra a BFF dologra… xd~Emily)

Anyáék új telefont vettek nekem, feltételezem id. Mr. Summers pénzéből, mielőtt Angliába mentem. Ennek hála van rajta WiFi, meg ilyenek. Így Viber-en folyt tovább a beszélgetés. Jenni olyan alaposan letudott írni mindent, hogy az már ijesztő volt. Nagyon oda volt. Minden leírt szava arról árulkodott, hogy most igazán szerelmes és boldog. Bezzeg nekem az első után Zayn hülyeségei miatt szenvednem kellett. Kikívánkozott belőlem egy kérdés.

Most miért velem beszélsz, miért nem Louisval vagy?

Vele vagyok. autóba ültetett, és vissza visz londonba, mert mutatni akar valami fontosat

A karácsonyi ajándékodat?

Igen, elméletileg valami olyasmi

És akkor miért nem vele beszélgetsz?

Mert az én kocsimmal mentünk, és abban a te CD-d van a lejátszóban, ő pedig megtalálta…

Mond, hogy nem énekel!- Őszintén majdnem felröhögtem. Jenni egyre furább zenékhez vonzódik, távolodik a pop imádattól, és az, hogy a három órás úton azt hallgassa, kétlem, hogy jól bírná. Van két CD-m abban a kocsiban. Az egyik csupa One Direction. A másik pedig más, szintén csak pop „gánnyal” van tele, hogy Jennit idézzem.

végig hallgattam ahogy elénekli a What makes... és a They don’t know… -t, most éppen beleéli magát a Taken énekelgetésébe. Bocs lusta vagyok leírni végig a címeket

Eddig bírtam, röhögni kezdtem. Képzelem, ahogy Jenni ül, mint egy rakás szerencsétlenség, és hallgatja Louis éneklését.

-Emi, mégis mi olyan vicces?-kérdezett rá Zayn. Befejezte a kajálást. Beborítottam a mosogatóba az edényeket és felhívtam a szobámba Zaynt. Fel sem tűnt, hogy nem válaszoltam neki. Leültem az ágyra, és elkezdte nézni a videót, amit Jenni Louról csinált és átküldte. Mondjuk azt, Louis hangosan énekelt. Elnézve bizonyos részeknél Jennire pillantott, amit ő tutira nem vett észre. Hiszen Louis olyan rejtetten csinálta, hogy Jenni akkor sem vette volna észre, ha figyel rá. Change My Mind-ot énekelt. Ezt felismertem. Jenni kétlem. Ő nagyjából 6 számot ismer fel, és ezt biztosan tudom, hogy nincs benne. Annál a bizonyos „Never felt like this before” résznél pillantott barátnőjére majd rögtön vissza az útra. Oké, a szám többi részével együtt fura lenne, de csak így… Mindennél többet elmondott Louis érzelmeiről. Furcsa dolgot éreztem. Féltékeny lettem. Féltékeny lettem Jenni kapcsolatára. Megkapta a tökéletes barátot, aki úgy passzol hozzá, mint senki más nem tudna, és úgy szereti, hogy akár kútba vetné magát azért, hogy Jenni boldog legyen. Ők mindig mindent átvészelnek, és ha veszekednek is, még abban is örömüket lelik. Nem tudom, hogy tudtak eddig bírni magukkal. Mindig olyan szenvedély pattogott közöttük, hogy majd fellobbantak a kárpitok. Louis mindenütt kinyilvánítja az érzelemit. és az összetartozásukat, még ha Jenninek ezzel az agyára is megy. Mert Jenni nem akar mindig twitteren és facebookon díszelegni. Így is álnevet talált magának facebookon, twitteren meg már csak azért van fent, mert Louis imádja megosztani, ha vele van. Bár titkolja, de Ő is imádja kiteszegetni a közös képeiket. Övék a megtestesült tündérmese. Már csak lovas hintó meg korona kellene, és mehetnek a Disney-hez, a következő hercegnős mesét forgatni. A királyfi és a szépség. Milyen szép is lenne. Hollywood-i tündérmese. Vagy inkább londoni.             

És akkor jön az, hogy miért is mondom ezeket. Azért, mert Zayn nagyjából Louis-hoz képest semmi. Ő az a „hagyjuk otthon az érzelmeinket” típus. Pedig van, hogy arra van szükségem, hogy ne csak a kezem fogja. Hogy vágynék arra, hogy csókoljon meg az utcán, csak úgy, minden előzmény nélkül. Utána elpirulnék, mint valami rák, de akkor is jól esne. Szeretném, ha többször kedveskedne velem. Sosem csinál semmi romantikus dolgot. Nem tudom milyen elvek szerint él, de a szerelem magában édes kevés. Attól még hogy szeret, néha be kell bizonyítania. Oké, idegesítene, ha Twitterre engem töltögetne fel éjjel-nappal. De mondjuk tök random SMS nap közben, vagy hívás. Esetleg elém jöhetne a suli elé. Ha Louis képes rá, Ő miért nem? Bezzeg, amikor valaki rám mer nézni, rögtön ki kel a férfi a burkából. Pedig legalább mást érdekel, hogy nézek ki! Mert, hogy neki az, hogy nem olyan nemi szervvel rendelkezem, mint Ő, untig elég. Néha jól esne egy dicséret. Nem szeretem kiteregetni a szennyesemet a világ elé, de néha érzékeltethetné, hogy szeret. Megdobtam Jennit egy sok sikert üzenettel, és Zayn felé fordultam, aki a szekrényemet vizsgálta. Elvörösödtem, s szabályosan bevetődtem a szekrény és Ő közé.

-Ömm… Nincs itt semmi látnivaló!-dadogtam.

-Kérlek, a szobád fala tele van delfinekkel, és akkor ezen akadjak fent?-nevetett.

-Egoista vagy!

-Egyet árulj el! A Take Me Home borító hogy került ide?-huncutul vigyorgott.

-Úgy hívják ragasztó. Hasznos találmány. Feraktam, mert ez a volt szobám és tisztelem annyira, hogy ne feledkezzem meg róla.

Felvonta a szemöldökét és hitetlenkedve nézett rám.

-Ez… kicsit beteges, nem?

-Nem Zayn! Az a beteges, hogy mennyire leakarsz rázni magadról-az utolsó mondatot suttogtam, de jól tudtam hogy hallja.

-Mi?-hangja döbbent volt, én meg lehajtottam a fejem, és a padlómat kémleltem.

-Semmi-elfordítottam a fejemet.Pár másodperc múlva a könnyeimet is éreztem. Nem akar tenni semmit? Ekkor éreztem meg meleg kezét, ahogy arcomra simul, és maga felé fordítja. Szemeim a könnyektől csillogtak. Barna szemeibe mélyedtem.

-Shhhh-csitított, és a fájdalom áthasította meleg tekintetét. Magához rántott és szoros ölelésébe zárt, ahogy oly sokszor tette, ha bánatos voltam. Jól esett beszippantani férfias illatát, ami a cigi keserű szagával vegyült. Belemarkoltam a pulcsijába és gyengéden megrázkódtam, amikor sírni kezdtem. Nem tartott sokáig, de észrevétlenül sikerült elterelnie a szobám méretéből adódóan két lépésre lévő ágyhoz. Ott még sírdogáltam egy kicsit, majd szipogva abbahagytam és megtöröltem kézfejem oldalával a szemem.

-Ez mégis mi volt?-megsimogatta a hajamat, és egy puszit nyomott a tetejére.

-Ne haragudj, csak Jennivel beszéltem és kiakadtam.

-Mire?

-Rád-vallottam be őszintén. Mi értelme titkolózni?

-Rám? Mit tettem?-lepődött meg.

-A kérdés inkább az, mit nem tettél. Nem adsz meg nekem mindent, amire szükségem lenne.

-Ohh… Mit szeretnél? Megoldom.

-Zayn, ez nem olyan dolog! A bajom az, mennyire elhidegülsz tőlem! Fogod a kezem, de minek? Nem tudom! Veled vagyok, de inkább ágyasnak érzem magam, mint barátnőnek!-dühösen vágtam hozzá a szavakat. Gyorsan hullámoznak az érzelmeim.

-Ne mondj ilyet… kérlek!-megcsuklott a hangja-Egyáltalán miért most jött ez elő?

-Csak mert… Jenni megírta, hogy lefeküdtek Louisval. És képzeld! Louis emlékszik rá!-cinikusságom megrendítette, de rögtön rá düh futott át az arcán.

-Louis és az Ő hálás énje! –morgott maga elé.

-Mi?-kérdeztem, és ezzel parancsoltam, hogy mondja el mire gondol.

-Figyelj! Louis egy férfi számára sem lehet mérce! Ő egyszerűen furcsa, és nem mindig értjük mi sem. Harry megérti, de van, hogy Ő is csődöt mond. Fogalmunk sincs miért lett ilyen, de kicsit úgy gondolkodik, mint a nők. Könnyebben is boldogul minddel. Férfi amiben kell, de ha romantikára kerül a sor, Louisnál sose találsz jobbat. Minden barátnőjét a tenyerén hordozta. Az Ő barátnői a legszerencsésebbek a világon! Jenni nem is tudja, mi bujkál még benne. Louis rettenetesen hálás mindenkinek. Így a lányokat, akikkel összeszűrte a levet, mindig vigyázva nézte. Louis ilyen, nem tudni miért hálás az ég adta világon mindenre, de Jenninek azért hálás, mert vele van, és mert megtalálta benne a szerelmet. Ő pedig ezt úgy viszonozza, hogy fűnek fának elmondja, elmutogatja, lerajzolja, elénekli mit is érez, és ki iránt. És Ő ezt nem is veszi észre. Neki ez ösztönös. Viszont nem mindig veszi észre magát, és akik nem szerették, hogy Louis körbe ugrálja őket, egyszerűen elmentek. És akkor Ő összetörik. Érted már? Louis a vérében hordozza a romantikát, de a mi dolgunkat megnehezíti. Hallgatjuk Louis milyen édes, aranyos, figyelmes. Most pedig engem idegesít, hogy Ő most mindent meg fog tenni azért, hogy Jenni jól érezze magát, én pedig semmit nem tettem, mert nem vagyok olyan. De ha így se akarod elhinni, hogy szeretlek, elmondom az egyik titkomat-közelebb hajolt-Sosem voltam együtt olyannal, akit nem szerettem.

Kirázott a hideg. Ha mindez igaz, Louisnak problémái voltak a múltban, Jenni hihetetlenül szerencsés, Zayn pedig szerelmes belém, csak gyengébben fejezi ki.

-Azóta is bánt, hogy nem figyeltem rád-mérgesen megcsapta az ágyat.

-Azt mondtad én vagyok a leggyönyörűbb csillag az égen- beleharaptam a számba. Ez volt az én kis egyszemélyes titkom, amit senkinek nem mondtam meg. Milyen volt az első alkalmam Zaynnel.

-Hogy mi?-kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Aztán elkezdtél éledezni, amikor levetkőztem és a pizsmámat vettem fel. Mikor bebújtam melléd elkezdted puszilgatni a nyakamat- érintésről-érintésre átéltem újra az élményt, amit görcsbe állt gyomrom és megremegő végtagjaim Zayn felé is kimutatták, aki szerény mosollyal nyugtázta a reakciómat.

-Belesuttogtad a fülembe, hogy-nagyot nyeltem-hogy… mit akarsz velem csinálni-lesütöttem a szememet.

-Ohh… De ravasz vagyok! Felizgattalak!-nevetett. Játékosan megütöttem, de tudta, hogy igaza van. Azért adtam meg magam, mert nem bírtam magammal. Főleg hogy nem bírom a piát, és így is ittam egy kicsit. Az is megártott.

-Aztán elkezdtél vetkőztetni, és megígérted-elhalkult a hangom-megígérted, hogy sose fogsz engem cserbenhagyni, és nem fogsz nekem fájdalmat okozni. Mert szeretsz-nem mertem a szemébe nézni.

-Ezeket eddig titkoltad?-nem láttam az arcát, de feltételezem ledöbbent.

-Igen. Sajnálom!

Két tenyerével elfordította a fejem és ajkait az enyémnek nyomta. Szegény ágyacskám belenyikordult abba, ahogy beestünk a párna és takaró bevetetlen halmába. Ajkai finoman vették birtokba az enyémeket. Kicsit eltávolodott és ajkaink még súrolták egymást.

-Megpróbálok kicsit jobban figyelni rád! De ha legközelebb is azzal jössz, hogy lehetnék olyan, mint Louis, odaadlak neki!-félmosolyra húzta ajkait és újra egybeolvadtunk. Boldog Karácsonyt emberek! Én boldog vagyok!

Jenni

-Elvennéd ezt a szart a szemem elől?-érdeklődtem vagy húszadszorra. Már London határában bekötötte a szemem, és már egy órája legalább nem láttam napot. Vagy ha már Londonban vagyunk, esőt. De most hó esett, szóval inkább havat.

-5 percet bírj ki-egy ideje szakadatlanul mentünk, megszűnt a közlekedés. Valóban, egy 5 perc elteltével kavicsok csikordultak a kocsi alatt és megálltunk.

-Még egy kicsit bírd!-kiszállt és kinyitotta az én ajtómat. Kisegített és elkezdte leszedni rólam a kendőt. Amikor lehullott a nyakamba, meredten néztem az előttem emelkedő épületre. Hatalmas kertje volt, maga a ház kellemesen nagynak tűnt. Régi tanyára emlékeztetett, felújítva.

- Ez mi akar lenni?-fordultam a büszkén mosolygó fiúhoz.

-Emlékszel arra, mit kérdeztem tőled, amikor elmentem, és te mit válaszoltál?-nézett rám. Persze, hogy ne emlékeznék! Akkor éreztem először mindennél boldogabbnak és szerelmesebbnek magam.

-Igen.

-Nos, ez az első lépés! Van kedve a kisasszonynak megtekintenie a jövőbeni lakhelyünket?

Lefagytam. Még hogy a miénk? Louis megvette ezt a házat?!

-E…Ez a tiéd?-dadogtam.

-Igen, miért, mit vártál? Betörtem ide? Tudod, nem csak személyesen lehet házat venni. Még Amerikában megvettem. Mára a kulcsokat is kézbe kaptam. Ez a karácsonyi ajándékom. Nem nézed meg?

-De-leblokkoltam. Semmilyen értelmes mondatot nem tudtam kinyögni. Megragadta a kezem és bevezényelt a házba. Mindenhol kellemes sárga, bézs, arany, és narancsszínek uralkodtak, ami otthonossá tette. A konyha és az étkező egyben volt, egy hatalmas teremben. A nappali is hatalmas volt, kandallóval és óriási ablakokkal és egy ajtóval a kertre. A lenti fürdőszoba lila és fekete színekben pompázott. Furcsán elütött a többi helységtől. A lépcsőn felfelé feltűnt Louis nyugtalan mocorgása. Nem értettem, csak mikor benyitottunk a főhálószobába. Egyik szoba sem volt berendezve, csak ez. Pár magas ablak futott fel a plafonig, szám szerint 4. Természetes fény telítette be a szobát. A falak kellemes pirosban játszottak, kivéve egy falat, ami fehérben. A szoba jobb és bal oldalán ajtó nyílt. Az egyik csúsztatós faajtó, a másik egy üvegajtó, valami fehér díszítéssel, aminek sosem tudtam a nevét. Louis elengedte a kezem, és körbejártam a szobát. A szoba fekvése tökéletes volt ahhoz, hogy reggel a nap ne zavarjon, és este sem, de mindig sok fény jöjjön be. Egy fiókos szekrény állt a fal mellett, a másik oldalon egy könyvespolc. Mégis az ágy volt a központja a szobának. Hatalmas volt, egy átlagos franciaágynál nagyobb. Fából volt, és nem voltak lábai, hanem a tömör faszerkezetbe fiókok bújtak meg. Ötletes. Az ágytámlán egy faragvány volt, virágokkal és egy sárkánnyal. Az ágy feletti falon, egy festmény foglalt helyet. Két embert ábrázolt, ahogy a hóesésben ölelik egymást, de az arcuk nem látszik. A lánynak göndör barna haja, pont addig ért, mint az enyém, a fiú keze birtoklóan takarta a lányt. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, kiket is ábrázol a kép. Benyitottam a faajtón, és egy gardrób bontakozott ki előttem. Minden sötét mahagóni és fenyő kontrasztjára épült, mint ahogy az a ház lambériázásán és a beépített berendezéseken is látszott. A fürdőszobába is átsétáltam. Legalábbis gondoltam az az lesz. Eltaláltam. Egy nagy sarok kád foglalt benne helyet, jacuzzi funkcióval. A mosdó pult két csapot foglalt magában, és egy tükröt, közvetlenül felettük. A pultban két fiókos rész is volt. A WC is a sarokban foglalt helyet. Ez a fürdő piros, fekete, és ezüst volt, a hálószoba színeit tükrözve. Visszamentem Louishoz, akin már a víz is kivert.

-Ez mi?-ennyi csúszott ki.

-Ajándék. Úgy gondoltam felszentelhetnénk a házat. Itt berendeztem a terepet, hogy legalább egy kényelmes szoba legyen. Minden működik. Áram, víz, gáz. Hűtő és tűzhely is van. Karácsonyi ajándéknak gondoltam, és tudatni akartam veled, hogy…-nagy levegőt vett- nem akarok a turnénk végéig várni. Azt szeretném, ha már most ide költöznél.

Kihagyott egy dobbanást a szívem. Úgy rávágtam volna, hogy igen, de nem tudtam. Nem vagyok olyan. Tartom magam a megbeszéltekhez.

-Köszönöm Louis! Nagyon édes vagy, és szívesen maradok veled itt, ameddig csak szeretnéd, de ide költözni még nem fogok-nagyot sóhajtott, mintha erre várt volna.

-Gondoltam. Én mindig mindent elrontok!-lerogyott az ágyra és kezébe temette az arcát. Leültem mellé, és simogatni kezdtem a hátát.

-Nem rontottál el semmit! Louis ez a ház tényleg csodaszép, és én nagyon örülök, hogy veled élhetek majd itt. De csak majd! Mert neked turné, nekem suli, és félnék egy ilyen nagy házban egyedül. Utána, öööö valamikor össze cuccolunk, de addig, kicsi szívem, bármikor ide jövök, és bármeddig maradok-nyugtattam. Felnézett és rettenetesen hálás volt.

-Novemberben-csak ennyi mondott.

-Novemberben.

-És mit csináljunk? Mert itt maradunk, és kiélvezzük azt, hogy csak ketten vagyunk, és az égvilágon senki nem tudja, hol vagyunk! Ez a te ajándékod tőlem!

-Ömm… Akkor próbáljuk ki a fürdőszobát!-vigyorogtam, és Louis felmordult.

-Ne játsz velem!-morgott felém.

-Azt mondtad az én ajándékom! Gyere!-felráncigáltam, és bevezényeltem a fürdőbe. Megengedtem a vizet, és kellemes hőfokra tettem. Louis felé fordultam, és úgy ahogy volt, neki estem. Erőszakosan tapadtam ajkaira, többet akartam, minél többet. Levetkőztettük egymást és bedőltünk a kádba, és kezdetét vette a mókázás, egészen 4 napig, mikor is visszamegyünk Londonba, és garantáltan kipihentek leszünk.