33.rész
Asszisztens
Louis
Valaki bökdösött reggel, és ez volt az oka annak hogy felkeltem. Kinyitottam a szemem és Kami vigyorgó képével találtam szemben magam.
-Kényelmes a kanapé?- kérdezte miközben kiegyenesedett.
-Nagyon-nyüszögtem, miközben felültem. Miután leültünk tévézni, minden jel arra mutat, hogy bealudtam.
-Jenni üzeni hogy 5 perced van hogy odaérjetek a tárgyalásra, különben az apja kifog titeket herélni-jött be a telefonommal a kezében Bogi-Mellesleg cuki a háttérképed- vigyorgott és nekem dobta a telefont. Morogva elrejtettem a zsebemben.
-Problémád van azzal hogy a barátnőm van a háttérképemen?- indultam felfelé, és közben lehúztam a pólómat.
-Ne zavartasd magad!- kiáltott utánam Kami.
-Nem fogom!- kiabáltam vissza. Gyorsan átöltöztem s bedörömböltem Harry ajtaján.
-Megyek!- szólt ki, majd kinyitotta az ajtót.
-Öltözz! Gyorsan! Isaac kifog herélni, de nekem szükségem van még erre a testrészemre!-hadartam, majd berohant és ő is átöltözött. Amíg rendbe kapta magát lementem és elővarázsoltam egy almát. Azt rágcsáltam, amíg Harry nem jött le hatalmas dörömböléssel.
-Mehetünk!- kiáltott, de még kiadott egy utasítást az otthon maradó 2 lánynak-Ha Axi felébred segítsetek neki, vagy mit tudom én mit szoktak csinálni a csajok ilyenkor, csak hozzátok rendbe- majd kivágtattunk a kocsiba és elhajtottunk. Kicsit kiment a fejünkből hogy ma megint tárgyalásunk lesz. Bár felesleges bemennünk, mert úgyis kitalálok valamit amivel mindenkire idegsokkot hozok és befejezzük. De ha mégse, elkezdek visítani és nem hagyom abba. Igazán szép tervek. A lehető leggyorsabban hajtottunk a hatalmas épülethez, és amíg Harry parkolt én az ajtóhoz sétáltam és ott várakoztam.
-Louis!- hallottam meg Jennit, és megfordultam. Épp akkor jött ki az ajtón- Már vagy egy órája itt kéne lennetek!
-Te mit keresel itt?- csodálkoztam. Fekete szoknya, és fehér blúz volt rajta, egy elegáns magassarkúval. Haja felvolt fogva egy csattal.Nem így szokott öltözni.
-Apa asszisztense szabadságon van, és megkért hogy segítsek neki. Utálom ezt a szoknyát- morogott és elkezdte lefelé rángatni a nevezett ruhadarabot.
-Szerintem csinos vagy-mosolyogtam rá. Felnevetett és megrázta a fejét, de semmit nem mondott.
-Szia Jenni! Hát te?- csatlakozott hozzánk Harry.
-Segítek apunak. Indulás fiúk, apa már ideges- majd sarkon fordult és bement. Követtük a hatalmas recepcióhoz.
-Mike! A többi fiú már itt van?-kérdezte futtában a recepciós csávót, aki sietve kotorta fel a papírokat az asztalán.
-Hát... Mr.Payne már megérkezett, ahogy Mr. Horan is, de Mr. Malik nem.
-Hmm... És hol vannak?-sürgette Jenni. Egészen ijesztő főnökasszony szerepben, de nekem bejött.
-Mr.Summers behívta őket az irodájába amíg mindenki ide nem ér-válaszolt-A tárgyalás a 3/A-n lesz, 12-es terem.
-Köszönöm! Fiúk!-nézett vissza ránk-Indulás!- majd egy fémdetektor alatt áthaladva elértük a három egymás melletti liftet, és Jenni benyomta a hívógombot. Amíg vártunk hogy jöjjön a lift, Jenni felém fordult.
-Louis, a mai tárgyaláson viselkedned kell! Értve vagyok?- nézett rám szúrósan.
-De unalmas-nyafiztam.
-Nem érdekel! Befogod és próbálsz apára figyelni. Én is ott leszek, nem akarom hogy lejárass-puffogott, miközben karjait összefonta maga előtt. Egy kicsit közelebb léptem hozzá.
-Akkor főleg nem tudok oda figyelni-villantottam rá egy mosolyt, amiért -bár nem mutatja - jól tudom, hogy odáig van. De most ez sem volt hatásos.
-Louis!- váltott fenyegetőzővé, de ekkor egy halk csengéssel megérkezett a felvonó. A liftben- tekintve hogy nem egyedül voltunk- csendben vártuk hogy felérjünk a harmadik emeletre. Mikor megérkeztünk kifurakodtunk az emberek közül. Innen csak Jenni tudta tovább az utat, így mögötte siettünk. Néha neki mentem pár embernek, mert nem túl illendő módon Jennit fixíroztam, ami nem is meglepő annyira tekintve hogy ebben a szoknyában vadítóan tökéletes a hátsója. Nyersen fogalmazva: jó segge van. Mielőtt belerohantam volna egy kávésbögrével siető titkárnőbe, Harry elrántott és huncut mosollyal rázta a fejét.
-Szerintem lesz még időd nézegetni Őt, most inkább figyelj!- kacarászott. Próbáltam követni az utasítást, több kevesebb sikerrel. Végre odaértünk Isaac irodájához. Bekopogtunk, majd Jenni benyitott.
-Szia apu!-köszönt vidáman. Mi is követtük és Isaac vidám tekintetével találkoztunk, amivel a lányát nézte. Igazán büszke lehet rá, ha így tud rá nézni. Majd ránk vetett egy kissé ideges pillantást.
-Fiúk, nektek egy órája itt kéne lennetek!-dőlt előre a vöröses fa íróasztalon-Liam pontosan érkezett, Niall fél órás késéssel jött, ti egy órással, de hol van Zayn?- mennydörögte. Szóval ilyen Isaac amikor dolgozik. Elég félelmetes. És mintha tudta volna hogy őt keressük, megcsörrent a telefonom és Zayn neve jelent meg a képernyőn. Jenni kikapta a kezemből, és beleordított.
-Zafira ha nem tolod ide a segged, de iszonyatosan gyorsan, kidoblak a tizedikről!-majd jött a válasz és letette. Zsebre vágta a telefonomat.
-Jenni, nem akarod visszaadni?-vontam össze a szemöldökömet.
-Minnél kevesebb eszköz, annál jobb-mondta és leült az egyik fal mellett ácsorgó kanapéra.
-Jenni, a gyógyszer reklám statisztikáit átküldted?-fordult a lánya felé Isaac.
-Igen, csatoltam a fájlt. Mikorra rakták át a fiúk tárgyalását?
-11-kor, szóval fél óra múlva kezdünk. A menedzsment már megérkezett, az ügyvédeink és a design tervezőink is itt vannak. Leszólnál Mike-nak hogy ha Mitchell megérkezik akkor nem abba a tárgyalóba menjen? Hanem a 4/B, 5-ös terembe- kérdezte, mire Jenni bólintott és kiment az irodából, majd pár pillanatra rá visszatért, Zayn-nel a sarkában.
-Elintézve. Lassan menni kéne, nem gondoljátok?-kérdezte nyugodtan, mire mindenki felállt a helyéről és követtük Isaac-et és Jennit. Egy szinttel feljebb mentünk, és egy hosszú üvegfolyosón mentünk végig, mire a végén egy hatalmas faajtó mögött megleltük a tárgyalót. A szemben lévő fal üvegből volt, így tökéletes kilátást nyújtott a városra. A többi fal faborítású volt, néhány képpel az oldalán. A terem berendezése egy hosszú, ovális asztal volt, körülötte székek. Az asztalfőn egy őszülő ember foglalt helyet, Mr. Loffonden, a cég vezérigazgatója. Mellette jobbra Isaac széke volt, mint a cég vezérigazgató-helyettese.Mellette Jenni, mint az asszisztense, és utána pár reklám manager, designer, pénzügyi specialista, a vállalat jogászai és még kitudja kik, a vele szemben lévő oldalon helyezkedett el a mi "csapatunk". Mi 5-en, Paul, Ralf, az egyik jogászunk, ügyvédünk vagy ki tudja mink, Emma a stylistunk, egy médiafelügyelő, név szerint Tara. A sminkesünk Clara. Meg további néhány nagyon fontos ember, akiknek tudnom kéne a nevét. Kéne. Mindenki elfoglalta a helyét és megkezdődött a tárgyalás. Először az anyagiaknak estek neki, ami végtelenül unalmas volt. Már éppen mocorogni kezdtem, mikor szembe akadt a tekintetem Jenniével. Szikrázó pillantásokat vetett rám. Csak most vettem észre hogy pont szemben ülünk egymással.Figyelmét újra a tárgyalásra és az előtte halmozódó papírokra irányította, hiszen most asszisztens, mégse ülhet karba tett kézzel.Ralf az infláció fontosságáról beszélt, meg a vallási nézetekről, aminek mi köze van az árhoz, azt nem teljesen értem, de ő a szakember. Én pedig Jennit néztem, szinte faltam a szemeimmel. Felnézett, gyönyörű kék szemei találkoztak az én makacs tekintetemmel, egy kicsit elpirult, és lehajtotta a fejét. Nem lehet semmi kifogása, nem rosszalkodtam. Megse mukkantam. Az más kérdés amikor ő beszélt kicsit akadozott, mert érezte magán a tekintetem, tudta hogy nézem. És azt is sejthette hogy a perverziómat most igazán szabadjára engedhetem a fejemben. Van időm. Nem igazán tudtam megtartani a tekintetem egy testrészén se. Cikáztam az arca, a dekoltázsa és a szája között. Egyre égetőbb érzés uralkodott el rajtam. Szinte légszomjam lett attól hogy ajkaimat nem egyesíthetem az övéivel. Mikor kicsit kidugta a nyelvét, hogy megnedvesítse ajkait, majdnem felpattantam és rávetettem magam. De inkább lehajtottam a fejemet és nadrágomon lévő kis foltot kezdtem vizsgálni, és gondolkoztam azon, vajon hogy került oda? Hiszen reggel tiszta volt. Mit önthettem rá? Talán az almával.... Vagy Kami és Bogi megint valami rettenetesen viccesnek gondolt ötletnél fogva belelocsoltak valamit a ruháim közé? Nem, hiszen csak egy kis folt.
-Rendben-állt fel Mr.Loffonden, aki magát nemes egyszerűséggel Lofinak hivatja-Fél óra, és folytatjuk az érdekesebb résszel. A díszlettervezőnk is nem sokára itt lesz, csak a kislányát ment meglátogatni a kórházban, így felezőben jön. Szóval, fiúk, ha kérhetem most figyeljenek, mert én igazán kíváncsi vagyok a maguk ötleteire is. Köszönöm-majd elindult. Mindannyian felálltunk és kinyújtóztattuk elgémberedett végtagjainkat. Jenni a mappáit szedegette össze. Udvariasan megvártam, de annyira nem voltam udvarias hogy segítsek neki. Abból úgy is az lett volna, hogy idióta vagyok és mindent elrontok. Mikor befejezte otthagyott mindent az asztalon. Kimérten beért mellém és elindultunk.
-Köszönöm hogy viselkedtél az unalmas részén a tárgyalásnál. Lofi kicsit hiányolta is a hülyeséged. Viszont leköteleztél volna ha nem engem vizslatsz, mert nem tudtam koncentrálni- duzzogott, de közelebb bújt hozzám, így átkaroltam a derekát. Néhány ember aki elhaladt mellettünk-persze főleg férfiak- megbámultak minket, de valamiért úgy éreztem, sőt tudtam hogy Jennit nézik. A főnök kicsi lánya megnőtt, és igazi nővé érett, belehet próbálkozni. Nem, nem hinném. Kitört belőlem a féltékenységgel keveredett düh. Szinte lángoltam belülről, de próbáltam fékezni magamat. Persze a nők is megbámultak minket, de ők gondolom inkább azért hogy elkönyveljék hogy együtt vagyunk. Ugyanis nem hiszem hogy a 30-as, 40-es éveikben járó hölgyeknek pont én lennék a fixa ideál.
-Louis, nem hiszem hogy apa értékelné ha lila foltokkal gyarapodna a derekam- suttogott Jenni. Észre se vettem, hogy milyen erősen nyomom bele az ujjaimat a bőrébe. Lazítottam a szorításomon.
-Nagyon csinos ma Jennifer!- bókolt neki egy mellettünk elhaladó 25 év körüli, öltönyös fickó.
-Köszönöm Ty, neked is nagyon jól áll ez az öltöny! Hordhatnád gyakrabban!- mosolygott rá, majd eltünt a kanyarban ahonnan mi jöttünk. Dühösen horkantottam egyet.
-Louis?- nézett rám érdeklődve.
-Idegesít ez a hely!- fújtattam, de tovább ballagtunk a hatalmas üvegablakok mellett.
-Miért? Mindenki kedves, mindenkivel. Általában. Ez egy reklám ügynökség, mi idegesít rajta?-moslygott rám. Azt hiszem sejti mi a bajom.
-Az hogy... semmi....-vontam vállat, mire lefejtette derekáról a kezemet és összekulcsolta ujjainkat.
-Az zavar hogy Ty bókolt nekem? Könyörgöm, 27 éves és díszlettervező! Ő fogja csinálni a reklámfilmeteket. A kislányától jött. Mindig megdícsér ha bejövök apához- mesélt nyugtató hangsúllyal.
-Nem, az önmagában nem zavar-persze hogy zavart, de mégse mondhatom neki hogy ne beszéljen senkivel- de minden középkorú férfi úgy néz rád, mint apuci kicsi lányára akit meglehet szerezni, és ezzel a főnök szívébe férkőzni. Pedig elég nyilvánvalóan itt vagyok-kezdtem el integetni, mire egy szembejövő ember zavartan visszaintett- és a barátnőm nem egy megszerezhető tárgy- morogtam. Jenni kuncogását hallottam magam mellől. Majd hirtelen berántott egy szobába. Becsukta az ajtót, majd felém fordult, és neki lökött a falnak. Meglepődtem egy kicsit. Egyik kezét felcsúsztatta a mellkasomra a másikkal a kezemet fogta.
-Én csak a tiéd vagyok!- suttogta, majd a meleg levegő megcsapta az arcomat, és száját az enyémekre tapasztotta. Fordítottam a helyzeten, így én préseltem neki a falnak.Sötétbarna hajába csúsztattam a kezemet és kiszedtem a hajcsattot a hajából, így hosszú göndör fürtjei szabadon omlottak lefelé a vállaira. Beletúrtam a hajrengetegbe, és élveztem ahogy ujjaim között a sok-sok hajszál finoman siklik. Egy kicsit eltolt magától.
-Mióta várod ezt?- vigyorgott rám.
-Mióta megláttalak az ajtóban, körülbelül azóta-morogtam és újra lecsaptam ajkaira. Ekkor rezegni kezdett a telefonja.
-Ömm basszus-tolt el magától- mennünk kell- nyomkodta a telefonját. Kiléptünk a papírtárolóhelységből-mint kiderült- és elindultunk a tárgyalóteremhez. Mikor már kezdett nagyon felhúzni hogy a sok öreg faszi Jennin legelteti a szemét cselekedtem. Hirtelen a karjaimba pörgettem és megcsókoltam. Tétován engedélyezte nyelvemnek a bejutást. Egész gyorsan befejeztük, és mikor körbenéztem, minden hímnemű egyed visszafogta magát és nem Jennit nézte. Igen, most már tudtukra adtam, egész nyílvánvalóan. Jenni az enyém. És erről nekem a Moulin Rouge mondata jut szembe amit a vége felé mondanak hogy " A nő az enyém...." és akkor tüdőrákban vagy miben meghal a csaj. Hogy miért? Nem tudom. Csak úgy jött. Az irodarészleg végében találkoztunk Lofival.
-Isaac nem is említette hogy ti együtt vagytok- küldött felénk egy mosolyt. Lofi egy jóságos öreg bácsikára hasonlít. Legalábbis számomra.
-Nem reklámozza-válaszolt Jenni.
- Pedig igazán szép párt alkottok együtt. Remélem sokáig tart majd együtt az utatok. De most nekünk is lesz egy rövid utunk együtt, egészen a tárgyalóig, nem de bár?-kérdezte, majd hárman indultunk a nevezett helységhez. Beültünk és 5 perc múlva kezdődött az izgalmasabb része a dolgoknak. A reklám maga.
-Én személy szerint arra gondoltam, hogy a fiúk- intett felénk egy szőke nő- felvesznek néhány cuccot magukra, és elkezdenek hülyéskedni. Ebből egy fotósorozatot csinálunk, és valami keretbe foglalva filmet készítünk belőle- halk morajlás futott végig a termen. Mi is összesúgtunk a fiúkkal.
-Nekem bejön-mondtam.
-Nekem is-csatlakozott Zayn.
-Jó-mondta Liam.
-Aha-szűkölködött a szavaival Niall.
-Dettó-mondta Harry.
-Nekünk megfelel- közölte Liam.
-Rendben-egyezett bele Paul- jó lesz.
-Akkor a style....-kezdett el kutakodni az asztalon a mi "öltöztető szolgánk"-hogy Niall-t idézzem- és a reklámügynökségé. Elkezdtek szabásmintákról, meg stílusról, színről és anyagról beszélni.
-Én nem veszek fel sárgát!- jelentette ki hirtelen Niall. Mindenki felé kapa a fejét. Ekkor Harry is előhozakodott valamivel.
-Én pedig nem veszel fel fehéret-majd mind hozzáadtunk valamit.
-Én pedig zöldet nem veszek fel-csatlakozott Liam.
-Én feketét- jött Zayn.
-Én pedig nem veszek fel pólót- hülyültem el én is. Mindenki hüledezve nézett ránk. Kivéve Jennit, akiből kitörni készült a nevetés.
-Megoldható- dörmögték. A továbbiakban folyt a forgatások időpontjának rendezése, és örömmel vettem észre hogy a legtöbbnél Jenni is ott lesz, vagy legalábbis ott lehet. A szőke nő, aki kitalálta a reklám stílusát, feltűnően flörtölt velem. Én nem vettem figyelembe, de Jenni annál inkább. Csodálkoztam hogy nem gyullad föl az a nő, annak a gyűlöletnek a hatására amit Jenni felé lövell. Végül megelégelte, és nemes egyszerűséggel felállt, megkerülte az asztalt és beleült az ölembe, majd egy puszit nyomott az arcomra és végignézett az embereken, akik minket figyeltek. Isaac közömbösen nézte a jelenetet, Lufi mosolygott, a többiek úgy tűnik nem tudták hogy járunk mert kicsit csodálkoztak, a szőke csajnak pedig majd kiesett a szeme a helyéről. Kisebb csodálkozás után visszatértünk a tárgyhoz. Sikeresen befejeztük a tárgyalást, olyan 3 körül. Két nap múlva megyünk elkészíteni a fotókat, és összesen 4 napig fog tartani amíg felveszünk mindent, majd kitudja meddig amíg összevágják, és aztán megy a TV-be. Elköszöntünk mindenkitől, majd Isaac irodája felé vettük az irányt, mert Jenni elkéredzkedett tőle a nap hátralevő részére, így a fiúkkal kiegészülve elmegyünk Aaronhoz. Jenni becsapta előttünk az ajtót és elhúzta a spalettákat. Szóval átöltözik. 5 perc múlva kilibbent egy hétköznapi szerelésben és útnak indultunk. Elmentünk a Sleeping Giant Inn-be, ahol belépve az ajtón kellemesen ropogó tűz és kávé illata áradt. Jenni odalépett a pulthoz, velem az oldalán.
-Aaron!- mondta köszönésként.
-Jenni!- válaszolt a fiú és felnézve megpillantott engem is. Áhh szia Louis, megint jöttetek sutyorogni?- kérdezte pimaszul.
-Most a banda is itt van-mondta Jenni.
-Ohh... a banda.... és mivel szolgálhatok?- kicsit letört amikor meghallotta hogy a banda is itt van. Még nem találkozott Niall-el és miután Bianka vele csalta meg, nem hiszem hogy kellemes találkozás lesz.
-Akkor nektek 5 kávé, neked meg a szokásos-mondta és már nyúlt is a forralóért, mikor egy hang szólalt meg mögülünk.
-Aaron egy teát is légyszi!- meglepetten fordultunk hátra.
Jenni
Megfordultunk és Nathan vigyorgott az ajtóban.
-Héjj, Nathan!- intettem neki, majd odaléptem hozzá és nyomtam egy puszit az arcára köszönésként, amit viszonzott.
-Mi járatban erre?- kérdezte mikor ő is a pulthoz lépett.
-Tudod ezt én is kérdezhetném!-néztem fél szemmel Louis-ra. Érdeklődve és védelmezően nézte a társalgásunkat. Nem mintha Nathan bármikor is bepróbálkozna, de ki tudja mi játszódik le Louis agyacskájában.
-Én csak szeretem ezt a teát, és Aaron valami istenien csinálja, nem tudom hogyan de mindent visz. Néha lerángatom magammal a fiúkat is. És ti?- kérdezte.
-Mi egy maratoni 4 órás tárgyalásról jövünk.
-Uhh az kemény-vetett egy együttérző pillantást a fiúkra, akik érdeklődve nézték a társalgásunkat. Még beszélgettünk egy kicsit, amikor Aaron kiadta az italokat.
- Csatlakozol?-kérdeztem, mire bólintott. Leültünk egy nagyobb asztalhoz.Egyik oldalamon Louis, a másikon Nathan. Igazán jól szórakoztunk, és Louis is kezdett rájönni hogy semmi félni valója nincsen. Ekkor persze megkell csörrennie a telefonomnak, ami persze a Glad You Came dallamait ontja magából. Nathan elkezdte énekelni, és a többi fú is beszáált, így mikor én felvettem, alig hallottam valamit a hirtelen alakult Glad You Came kórus miatt. A kávézóban tartózkodók nagy örömére.
-Elnézést a háttérzaj miatt, csak pár idióta egy légtérbe került-beszéltem a telefonba.
-Semmi baj, csak ott tudnád kicsit tartani Harry-t meg Louis-t? Majd hívunk ha jönnötök kell! Csináltunk egy kis meglepit- szólt bele Bogi.
-Persze, de leteszem. cshá-majd leraktam. Mivel szinte az asztal alá kúsztam hogy ne halljam őket, és befogtam a fülemet nem is hallottam amikor abba hagyták. Mikor felbukkantam az asztal alól, érdekes látvány fogadott. Nathan és Louis az asztalon... táncolt (?) vagy valami olyasmit csinált, Liam Niall-el keringőzött, Zayn pedig Harry társaságában valami számomra ismeretlen dalt.
-Héjj!-kurjantottam mire rám néztek és megfagytak mozdulataikba-ti ketten le az asztalról, ti ketten le a székre ti meg fogjátok be!- osztottam ki az utasítást. Még pár óráig eltudtuk ütni az időd. Louis kihívta Nathan-t éneklési versenyre, és engem kért fel, mint nem befolyásolt személyt zsűrizni. Hiszen azzal hogy Louis a pasim, és Nathan aki már mióta a kedvencem, kiegyenlíti egymást. Amúgy nagyon sok embert vonzott a mi kis magán hangversenyünk, mivel egyre többen fordultak felénk. Az első szám a mély hang kiéneklése volt- a számokat Liam és Zayn találta ki- amit Nathan nyert, a másodikban a magas hang amit Louis nyert, de közre játszott hogy belerúgott az asztalba amikor felállt és eléggé fájt szegénykémnek. A harmadik a gyors szövegtanulás volt. Louis megkapta valami Ausztrál romantikus számot, Nathan pedig egy Japán pop számot. Ezt Louis nyerte, bár nem sokkal. És megint volt egy közrejátszó tényező. Mégpedig az hogy olyan érzésem volt amikor éneklés közben rám nézett, vagy rámmosolygott, hogy nekem énekel. Akkor volt egy "szólózós" verseny, amit nem tudom miért találtak ki, mert Nathan d-d-d-drink....-es szólóját számomra nem nagyon lehet űberelni. És amúgy is tudták hogy ezt Nathan fogja nyerni. És az 5. szám volt a döntő, amikor is dalt kellett írni. Kaptak egy tollat meg egy papírt, és Louis-nak partis, Nathan-nek meg romantikus, nyálas számot kellett írnia. Mikor megkaptam őket, egyszerűen nem tudtam dönteni. Egyik sem volt olyan kimagaslóan jó. Most jön hogyha Louis-t választom azért fognak baszogatni hogy pártolom, ha meg Nathan-t akkot is. Így inkább odaadtam a lapot Harry-nek, hogy fussa át őket. Elolvasta, majd visszaadta őket.
-Szerintem Nathan-ét válaszd-suttogta. Hát, ő ért hozzá, bízok a véleményében. Felálltam a székre-Aaron nagy örömére- és elkezdtem a kihirdetést.
-Vége az utolsó, döntő számnak is. A nyertes pedig...-tartottam egy kis hatásszünetet-Nathan Sykes-tapsoltam, mire a kávézó nagyja csatlakozott és megtapsolták. Mindkét fiú megvolt lepődve azon, hogy Nathan nyert. Leültünk az asztalhoz, és pont ekkor kaptam Bogitól egy SMS-t, hogy menjünk haza. Mielőtt elmentünk volna telefonszámot cseréltem Nath-al. A kocsikhoz mentünk, én pedig Harry fekete kocsijának hátsó ülésére ültem, míg a két fiú előre.
- Nem igaz hogy legyőzött!-duzzogott Louis.
-Haver, két számban leverted!-mondta Harry.
-De akkor is! Az utolsót miért ő nyerte?
-Harry mondta-vágtam rá azonnal.
-Köszi Harry én is szeretlek-hisztériázott. Előrehajoltam az ülésben és így közelebb voltam hozzá.
- Nekem mindig első leszel-suttogtam a fülébe. Ezután Louis lenyugodott és teljes csendben érkeztünk haza, este 6-kor, mikor már kezdett sötétedni. Bementünk a házba és kellemes illat töltötte be a levegőt. Benyitottunk a nappaliba, és a három lány-Axi, Kami, Bogi- ott vártak ránk. Popcorn és üdítő az asztalon,paplanok az ágyon, és a DVD bekapcsolva.
-Üdvözöljük önöket!-kezdték egyszerre, de elnevették magukat-Mindegy is... csináltunk nektek egy dupla randi szerűséget. Mi elmegyünk Zoé-hoz-mondták és megölelgettek minket, Bogi súgott valamit Louis fülébe, mire az fölhorkant.
-Ez nem igaz! Ezt az egyet kértem!- majd észre vette magát és félrehívta a lányt. Diskuráltak valamiről, majd eltüntek. Bebújtunk a két kanapéra, az egyikbe mi, a másikba Axiék.Elindítottuk a filmet. Valami horrort választottak, de a durvább kategóriából. Egyre szorosabban bújtam Louis-hoz, pedig nem szoktam ijedezni ezeken a baromságokon, de most valamiért mégis. Átkarolt és másik kezét combomon pihentette. Véget ért a film, mi pedig felvánszorogtunk.Ezután a fárasztó nap után nem volt erőm lezuhanyozni így bedőltem az ágyba. Louis befeküdt mellém, és nyakamba fúrta magát. Éreztem ahogy kis csókokat lehel a nyakamra, majd egyre hosszabbakat, és végül kicsit szívni kezdi.
-Louis!-szóltam rá gyengülő hangomon.
- Vesztettem! Ezért meglakolsz!- morogta játékosan és vadabbul esett neki a nyakamnak. Szívta, bele-beleharapott, ami belőlem sziszegést és halk nyögéseket váltott ki. Ennek gyönyörű helye lesz holnapra. Mikor befejezettnek érezte munkáját abba hagyta.
-Hú, ha bármilyen kívülálló megtudná miket csinálsz velem, elkönyvelne perverznek- pimaszkodtam vele, miközben jobban megtekertem magam körül a takarót.
-De nem tudják-nevetgélt, majd álomba szenderültünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése