29.rész
Félreértés
Félreértés
Emi
A plafont bámultam. Nem tudtam aludni. Többször a telefonomért kaptam, de végül nem hívtam fel. Most újra rám tört a felkell hívnom érzés, és már a névjegyzékemet kezdtem böngészni. De az első névjegyen megakadtam. Úgy döntöttem őt célra vezetőbb lesz hívnom. Megtettem és türelmesen vártam amíg felveszi.
-Szia Emi!
-Szia Adam-mondtam sírástól reszkető hangon.
-Te sírsz?
-Igen!-zokogtam bele, most már nyíltan a telómba.
-Szabad tudnom miért?
-Z- Adam előtt sose hívtam a nevén, mert elmondása szerint nem tudja megjegyezni azt hogy Zayn.
-Mit csinált?-idegeskedett.
-Rossz dolgokat-adtam az egyszerű választ.
-Bővebben, ha kérhetem!-utasított.Elmondtam neki, majd egy kis hatásszünet után válaszolt-Megverjem?
-Isten ments! Nem kell semmit csinálnod!
-Holnap ráérsz? Gondolom Jen nem ér rá, hiszen itt van L...L....
-Louis-segítettem ki-És igen, ráérek. Neked bármikor.
-Akkor...mivel elég késő van, így kettő felé, délben elrabollak.
-Megyünk pasikat nézni? Csak most az a kérdés neked vagy nekem-húztam el egy kicsit a szám
-Szakítottatok?
-SMS..."Egy kis szünet" jelmondat alatt annak számít?
-Kitől?
-Tőlem.
-És akarsz szakítani?
-Nem-fújtam ki a levegőt.Adam mindig tudja mit akarok, most meg kikényszeríti belőlem a válaszokat.Nem ér!
-Akkor nem számít annak.De most aludnom kell!Holnap megyek érted.Szia-köszönt, majd választ se várva letette. Nem baj, szeretem. Fetrengtem álmatlanul, majd mikor untam már hogy egyszerűen nem tudok elaludni elkezdtem a gépemet bűvölni. ami hiba volt. Tekintettel arra hogy khm... csak kevés mennyiségű 1D van benne, tényleg. Olyan "directioner vagyok" mennyiségű. Én meg nekiálltam Taylor Swift hallgatásnak(mert hát mi mást hallgathatnék Július 15-én hajnali 2-kor)
Once upon a time a few mistakes ago
I was in your sights, you got me alone
You found me, you found me, you found me
I guess you didn't care, and I guess I liked that
And when I fell hard you took a step back
Without me, without me, without me
Persze én sírtam, sírtam mert mit tettem volna?Szerencsétlennek érzem magam. A világ legnagyobb idiótaságán vesztünk össze. Ezaz! Tiszta hulla leszek holnap, de nem baj. Kikapcsoltam az egész szart, és kilopóztam a folyosóra. De mielőtt levonszoltam volna magam, meglestem valamit. Vagy inkább valakiket. Benyitottam a lehető leghalkabban Jenniékhez.Közelebb léptem az ágyhoz, és a folyosóról beszűrődő fény pont rájuk esett. Nagyon édesek ahogy alukálnak. Jenni Louis mellkasán aludt, a fiú pedig átölelte a hátát.Nem tudom hogy csinálták, de sikeresen bealudtak ruhában. A takaró lecsúszott róluk, így úgy döntöttem betakarom őket. Odasettenkedtem és finoman rájuk húztam. Mindketten megmoccantak, de nem keltek fel. Kimentem és bezártam az ajtót. Lefelé vettem az irányt és depressziósra vettem a témát. Előkapartam egy kis gumicukrot meg valami löttyöt találtam a hűtőben- ami remélem narancslé volt- és leültem a tv elé. Ó, nekem persze Hideghegy-et kell néznem, mert mért ne? Mire kiszenvedtem hogy elinduljon a film, már 3 óra volt.Mikor véget ért, fél 5 felé járt az idő, így kiültem a teraszra várni a napfelkeltét. Visszagondolva teljesen hülye voltam. Nem nekem kellett volna szarul éreznem magamat, hanem neki! Miatta van ez az egész! Persze a nap még mindig lent sunnyogott valahol, szóval vártam. Ekkor nyílt az ajtó és Susan lépett ki rajta. Meglepődve néztünk egymásra, nem számítottunk társaságra e korai időpontban.
-Szia Emi!-vörösre sírt szemeimet látva sóhajtott egyet-Mi történt?
-Reggelt! Semmi-sütöttem le a szemem. Leült mellém.
-Most én vagyok a pótanyukád! Mondd el nekem mi bánt-lökött finoman oldalba.Nagy levegőt vettem és mesélni kezdtem az egész ügyről. Végig hümmögte az egészet. Elkezdett kelni a nap, és gyönyörködve néztem. A nap fénye megfestette az égboltot először zöldes-kék, majd piros, narancs és rózsaszín színek szikráztak rajta. Befejeztem és Susan válaszára vártam.
-Hát... bonyolult.De szereted, akkor béküljetek ki! Azok alapján amit mondtál, Louis-nak van igaza és nem tud nélküled meglenni. Ezért csinálta, amit csinált. Férfiak. Nincs logikájuk, és eszük se sok. De szeretjük őket-mosolygott rám kedvesen.
-Tudom. Én megbocsájtottam neki, de nem bízok benne. Egy kapcsolat bizalmon alapul, de nekünk nincs ilyen. Pedig...hiányzik-nyögtem ki. Igen, hiányzik. Egy hónap alatt is majd' beleőrültem. Most meg ilyet csinál és az egész tönkre megy.
-Érdekes. Neked is hiányzott ő, neki is te. Mégse tűnt fel senkinek. Jól tartjátok magatokat.
-Hát...Adam,Soph,Alane,Eric és Jenni elvonta a figyelmemet.
-Ha már itt vagyunk. Mit gondolsz Louis és Jenni kapcsolatáról?-érdeklődött, miközben átvetette egyik lábát a másikon.
-Szerintem aranyosak. Szeretik egymást, ez elég egyértelmű-majd előkotortam a telefonomat, mert hogy anélkül sehova, és előkerestem a fent készített fotót. Hiszen azt csak nem hagyhattam ki! Megmutattam Susan-nek. Megvizsgálta majd elmosolyodott.
-Édesek. De...Egy ágyban alszanak? Engem nem zavar, de Isaac...-nevetett fel.Én is vele nevettem. Legyen valami vidámság is. Elbúcsúzott és elment készülődni, hiszen dolgozni megy. Én meg maradtam a hűvös reggeli levegőn. Pizsamában. Megfázni remélem nem fogok. Egy sötét árny közeledett a házunkhoz, de nem foglalkoztam vele. Egy járókelő. De megállt a házunk előtt. Jobban megnézve rögtön tudtam ki Ő. Ugyanolyan mint mindig. Fekete, rockeres stílusában senki nem gondolná hogy meleg. Adam megállt a ház előtt én meg oda rohantam hozzá. Megöleltem, amit viszonzott.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem, miután elengedtem.
-Van egy kedves barátnőd, aki tudja tettetni az alvást-borzolta meg a hajam.
-Nyaaa! Ne már hogy ébren volt!-fogtam meg csuklóját és behúztam a házba.
-De hogy nem! És szerintem Louis-t is felébresztette, mert egy fiú hangját is hallottam.
-Ahj akkor kapni fogok amiért felébresztettem őket-dobtam le magam a nappaliba-És a szüleid nem néztek hülyének, hogy hajnalban neki vágsz a városnak? -kérdeztem miközben helyet foglalt mellettem.
-Anya csodálkozott, apa meg röhögött rajtam. Adtak pénzt, mivel mondtam hogy nem jövök haza a programunk előtt és szélnek eresztettek.
-Az király! Akkor egész nap az enyém vagy!
-Igen.Csak a tiéd- mondta és átölelt. Jól esik hogy törődnek velem. Elengedett és szemrevételezte a nappalit, amiben szomorkodásom nyomai voltak láthatók. Amikor meglátta a DVD-t, elröhögte magát.
-Na nem mondod komolyan? Gumicukor, üdítő meg film? Mint valami csajos filmben! Te jó ég!-röhögött tovább.Összefontam mellkasom előtt a kezem, és lebiggyesztettem a szám.
-Jól van, na!Nagyon rossz kedvem volt-ekkor valaki befogta a szemem hátulról-Ó, basszus Adam! Melyik az?
-Nem mondom meg!
-Akkor Jenni-mondtam és eltűntek a kezek szemeim elől.
-Talált!-ült le mellém az említett.Louis meg álldogált, várta hogy mutassuk be Adam-nek.
-Louis, ő itt Adam. Adam, ő pedig Louis. Bemutatás megtörtént-mondtam. A két fiú először kicsit félénken nyitottak egymásnak, majd belejöttek és hosszas beszélgetésbe kezdtek. Sejtelmem sincs, hogy egy rock/heavy metal/hardcore rajongó,környezetvédő,meleg táncos és egy pop énekes,örökké pörgős degenerált(milyen kedves jelzőkkel illetem az embereket) egyáltalán nem buzi mit beszélt ennyire. Mi is beszálltunk végül, így négyesben beszélgettünk tovább. Egyszercsak Adam telója kezdett el hörögni. Elővette és felcsillant a szeme amikor meglátta ki hívja.
-Cody-címezte nekem. Cody a "fiú a boltból" aki már mióta bejön Adam-nek. Kiment a teraszra beszélni.
-Várjunk...Cody az fiú név-elmélkedett Louis.
-Te nem tudod, igaz?-vigyorgott rá Jenni.
-Mit kéne tudnom?
-Azt hogy Adam buzi-mondtuk egyszerre. Az az elképedt arc. Leírhatatlan.
-De... de... hiszen nem úgy néz ki!
-És? Attól még az. És nem, nem jössz be neki- kacsintott rá Jenni.
-Na ne már hogy nem jövök be egy buzinak!-durcizott be, és ekkor lépett be Adam. Leült mellém.
-Most mondtátok el neki?-mutatott az őt bambuló Louis-ra. Ekkor ő felocsúdott.
-Adam!Bejövök neked?-majdnem elröhögtem magamat. Hogy kérdezhet ilyet? Adam nem csak majdnem, de tényleg elröhögte magát. Jenni oldalba bökte Lou-t, gondolom nevelési célzattal. Miután Ad abba hagyta a nevetgélést válaszolt Lou kérdésére.
-Hát...Nem mondom hogy nem vagy helyes, de nem vagy az esetem. Bocsi-meresztett boci szemeket a fiúra.
-Nem baj Louis nekem te vagy a legjobb-nyomott egy puszit az arcára Jenni.
-Köszönöm picur-húzta közelebb magához. Ez a becenév kikészít. Picur... Komolyan? És hogy ezt Jenni miért tűri? Fogalmam sincs.
-Álljatok le, kérlek! Ez nagyon nyálas-remegett meg Adam. Ekkor az én telefonom szólalt meg, de látva hogy ki hív, nem mentem ki. Felvettem és halkan beleszóltam.
- Szia!
-Az oké, hogy szünetet akarsz, de azért nem kell megcsalni!
-Mi? Miről beszélsz?-hebegtem.
-Arról hogy te a kaputokban ölelgetsz más fiúkat-dohogott a telefonba Zayn.
-Az...te honnan láttad?
-Ó, úgy gondoltam elmegyek bocsánatot kérni, meg megleplek. De gondolom már nincs rám szükséged.
-Zayn ő Adam!
-Ohh, legalább tudom a nevét annak akivel csalsz. Kösz-és letette. Mi?
-Zayn?-néztek rám.
-Azt hiszi Adam-mel csalom-meredtem magam elé. Louis felpattant és a kabátokhoz indult.
-Megígértem hogy vigyázni fogok rád! És vigyázok is!-mondta, miközben felvette a kabátját. Jenni felpattant és a kulcsok között kezdett keresgélni. Megtalálta amit keresett, majd odadobta a kulcsot Louis-nak. Mielőtt elment, megcsókolta Jennit, majd elrohant. Való igaz, Jenninek megígérte még régen hogy vigyázni fog arra hogy Zayn ne bántson meg. Nagyon sokkal tartozom neki ezért. Mikor kilépett a házból Adam is kapcsolt, és követte őt. Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből.
Louis
Jenni adott kocsi kulcsot, én meg elindultam Zayn házához. Adam mellettem ostorozta magát, azért amiért semmit nem tett.
-Adam, lennél olyan kedves és nem magad hibáztatni?-kérdeztem Zayn utcájának a sarkán.
-De az én hibám! Ha nem lettem volna olyan hülye, hogy hajnalban megyek Emihez akkor Zayn nem lát minket. És már újra boldogok lennének együtt- nem tudom hova gondol. Semmi köze Zayn hülyeségéhez.
-De ha befogod, és arra koncentrálsz hogy MELEG vagy, akkor Zayn észre veszi hogy hülye volt.
-Mégis hogy érted azt hogy koncentráljak arra hogy meleg vagyok?-értetlenkedett. Megálltam a ház előtt és elmagyaráztam a tervemet.
-Tudod olyan buzisan kéne viselkedned.
-De én olyat nem tudok-értetlenkedett.
-Ajj csak viselkedj csajosan! Táncolsz. Biztosan tudsz néhány picsás mozdulatot. Próbálkozz! Érted mire gondolok?- néztem rá kérlelőn.
-Huhh...Persze hogy értem cica-nyávogott egy kicsit magasabb hangon. Ez nagyon nem ő, de mindegy.
-Tökéletes- emeltem égnek a hüvelyk ujjamat. Kiszálltunk, és az ajtóhoz sétáltunk. Csöngetés, és vártuk hogy Zayn ajtót nyisson. Nyílt az ajtó, és Zayn állt benne. Fáradt, vörös szemekkel nézett ránk. Aludt és sírt.
-Mit akartok?-villogtak szemei.
-Szia cica - közel vagyok ahhoz hogy elröhögjem magam - Adam vagyok-vinnyogta és végig nézett rajta, majd megnyalta a száját. Ez csak azért kellett mivel Zayn egy szál boxerben nyitott ajtót. Zayn zavarodottan nézett Adam-re.
-Te...te vagy akivel Emi találkozott.
-Igen- nyarvogott -és tudtad hogy rohadt jól nézel ki-húzta végig felsőtestén ujját. Zayn majdnem felborult csodálkozásában. Hátrébb lépett egyet és furcsán nézett Adam-re majd rám.
-Ez mi volt?
-Tudod Zayn...Adam nem a nőkhöz vonzódik-mutattam rá a problémára. Az az arc egy vagyont megért.
-Oh bassza meg!-ismerte fel a hibáját.
-Abba hagyhatom végre?- szólt közbe még mindig magasított hangon Adam.
-Pihenj közlegény!-csaptam a hátára. Kifújta a levegőt és Zayn-hez fordult.
-Most hogy ezt tisztáztuk. Emi felhívott hajnali kettőkor, és elmondta mit csináltál. Én pedig mint a barátja, köteleségemnek éreztem elmenni hozzá. Ennyi. És igen, meleg vagyok. Te viszont bajban-emelte volna a kezét, de lefogtam mielőtt neki esik.
-Nyugalom!-szóltam rá, és éreztem ahogy remeg a keze-Nem verekszünk! Zayn jön velünk és bocsánatot kér Emitől. Indulj öltözni, megvárunk a kocsiban-és már megis fordultam, Adam-et a kezénél fogva húztam magammal. Beültünk a kocsiba, és vártunk Zayn-re.
-Hiteles voltál-vigyorogtam rá.
-Kössz. Bevetettem minden színészi tehetségem.
-Azt láttam. Amikor végig simítottál a mellkasán majdnem elröhögtem magam.
-Öhh... Az gáz volt.
-Olyan buzis? Végülis az vagy-mutattam rá.
-Kösz. Mindegy, jön-nézett az ajtóra amin Zayn vágtatott ki. Bepattant a kocsiba és rámparancsolt hogy indítsak. A 10 perces utat mocorogva és morgolódva töltötte a hátsó ülésen. Mikor oda értünk rögtön kiszállt és az ajtóhoz sietett. Mi ráérősen kiszálltunk és a még mindig zárt ajtóhoz mentünk.
-Miért nem nyitják ki?-idegeskedett Zayn. Megvontam a vállam és felhívtam Jennit.
-Nyissátok ki!-mondtam köszönés nélkül és le is tettem. Majd nyílt az ajtó.
-Hello!- intett Jenni.
-Beszélhetek vele?-türelmetlenkedett Zayn.
-Indulj!-állt el az útból. Rögtön felrohant az emeletre. Adam elköszönt és haza indult. Én pedig Jennivel maradtam. De nekem is mennem kellett.
-Elkell mennem. De az esti vacsora még áll, ugye?-húztam magamhoz.
- Igen, de semmilyen puccos helyre nem vagyok hajlandó betenni a lábamat-fektette kezét a vállamra.
-Akkor nem is fogsz. Megyek. Szia-pusziltam meg.
-Szia-motyogta ajkaimra. Elengedtem, és próbáltam csökkenteni szívverésemet. Hazasétáltam a reggeli fényességben. Mikor haza értem, rögtön felmentem Harry szobájába, hiszen biztos voltam benne hogy oda viszi kedves vendégünket. Benyitottam, de mondhatnám hogy rájuk nyitottam.
-Hoppá! Látom hiányotok volt. Mikor is jött a gép? Fél órája, órája és már is az ágyban kötöttetek ki-vigyorogtam az ajtóban. Nem zavart hogy Axi tűzvörös fejjel rántja magára a takarót, Harry meg vigyorog mellette.
-Hát tudod nekünk szabad-mosolygott rám Harry továbbra is.
-Louis ha beszélgetni szeretnél adj 5 percet és lemegyünk-hebegett Axi.
-5 perc alatt végeztek?-kacsintottam rájuk.
-Nem.Öt perc alatt hozzuk rendbe magunkat-nézett rám rosszallóan.Legyintettem és kimentem a szobájukból. Letelepedtem a nappaliban. Valóban 5 perc múlva mindketten lent voltak.
-És milyen volt az út?-érdeklődtem.
-Zökkenőmentes-adta a választ Axi.
-Félő hogy lefogod késni a visszainduló gépet-csavargatta Harry a lány haját.
-Már miért késném le?-nézett rá Axi.
-Mert nem engedlek haza-ölelte át a derekát és belepuszilt a nyakába. Nagyon aranyosak együtt és ezt nem csak én gondolom így. Nagyon sokan gondolják őket tökéletes párnak, annak ellenére hogy kocka szerelemben vannak. Ugyanis Harry minden szabad idejét a gép előtt tölti.
-Hagyjátok abba!-nyavajogtam egy sort amikor belemerültek egymásba.
-Csönd!-morogta Harry.
-Beszéljünk a buliról-mondtam ezzel szétrobbantva őket.
-Kaja meg pia már elvan intézve, a vendégek?-fordult Axihoz.
-Hát én mindenkihez elmentem, vagy felhívtam akit kell. Majd meglátjuk kik tudnak eljönni és kik nem.Jó kis szülinapja lesz. Vettél neki valamit?-intézte felém a kérdését.
-Nem. És fogalmam sincs mit adjak neki-túrtam a hajamba. Valóban sejtelmem sincs róla mit adhatnék neki.
-Vegyél neki egy nyakláncot. Az mindig bejön. Csak legyen benne valami személyes-adta a tippet Axi.
-Köszönöm-adtam hálát neki az ötletért-Hagylak titeket örülni egymásnak, de kérlek! A szobában mert a többi helységet még szeretném használni-vonultam ki a házból. Elindultam ajándékot vásárolni, még a vacsi előtt.
Emi
Halk kopogást hallottam.
-Gyere!-szóltam ki. Nyílt az ajtó és Zayn lépett be rajta.
-Emi-hajtotta le a fejét.
-Mit szeretnél?-kérdeztem hűvösen.
-Egy esélyt-nézett fel és a beszűrődő nap rásütött arcára.
-És mit gondolsz? Megérdemled ezek után?-játszottam a jégkirálynőt.
-Én csak... Csak egy esélyt szeretnék-nézett rám továbbra is. Csoki barna szemeiben kihunyt a remény amit én úgy döntöttem megcsillogtatok.
-Tudod, szerintem ne akarj esélyt-tekintete mélységesen szomorúvá változott-engem akarj.Engem és senki mást!És akkor megbocsájtok neked-mondtam halvány mosollyal.
-Ko...Komolyan mondod? Megbocsájtasz?-hitetlenkedett.
-Igen, ha betartod a szabályt-bólintottam, és közben becsuktam a szemem. Ez alatt a 2 másodperc alatt eltalált az ágyig amin üldögéltem, és szorosan átölelt. Körbelengett az illata, és újra az enyémnek mondhattam.
-Csak téged szeretlek! Csak téged akarlak! Én csak neked élek! -sutyorogta fülembe.
-Én is neked-rántottam magamra, miközben hanyatt dőltem az ágyon. Nem sokat kellett noszogatni, jött utánam és megtámasztotta magát felettem. És jött az elkerülhetetlen csók. Egyre csak közeledett ajkaival, de pár milire tőle megállt.
-Biztos vagy benne?-kérdezte aggódva. Nem foglalkoztam vele, közelebb hajoltam hozzá, ezzel kierőszakolva a csókot.Nyelvével megnyalta a felső ajkamat, majd a nyelvemet vette célba. Hihetetlenül érzékein csókolt, teljesen elvesztem a karjaiban. Minden mozdulatában érzékiség és szenvedély volt, ahogy csókolt, ahogy a hajamba túrt mindenben. Zihálva váltunk el egymástól. Azt sem tudtam hol vagyok, annyira megszédültem.
-Tudod mióta vágyom erre?-kérdezte miközben csókokkal hintette be a nyakamat.
-Egy hónapja?-kuncogtam.
-Pontosan-kúszott fel újra a számhoz. Elködösödtek bennem az indokok amiért elkellett volna taszítanom magamtól. Elfeledtette mit tett velem. Minden mozdulatával közelebb vitt egy amnéziához, amivel kitörli belőlem a józan gondolataim.
-Zayn ezt azért nem kéne!-toltam el a kezét, mikor pólóm alá próbált felkúszni.Felsóhajtott és lemászott rólam.
-Sajnálom. Elszaladt velem a ló. Megint.
-Semmi baj!-öleltem át hátulról és döntöttem fejemet a hátára.Így üldögélhettünk egy darabig, majd Jenni benyitott.
-Mi újság fiatalok?-kukkantott be az ajtón.
-Kibékültünk-adta helyettem a választ Zayn.
-Szupi! Csak szólni akartam hogy elmegyek és olyan 5 körül jövök. Érezzétek jól magatokat-majd becsukta az ajtót.
-Hova megy?-érdeklődött Zayn.Lefeküdtem az ágyra ő pedig mellém.
-Lovagolni.Gondolom.Mostanság sokat jár oda-döntöttem fejemet mellkasára.
-Fáradt vagy?-adott egy puszit a buksimra.
-Nem aludtam semmit. Az vagyok-csuktam be a szemem.
-Aludj nyugodtan. Ha már miattam vagy fáradt-fektette kezét a derekamra. Nemsokára elaludtam. Megint magam mellett tudhatom őt, és sosem akarom többé elveszteni.
Jenni
Bebaktattam a lovarda területére. A lovarda egy hatalmas füves területen volt. 3 épület volt. Egy amiben Eric és a családja lakik, 1 ami a lovakat védi, 1 amiben az élelmet és a szerszámokat tartják. Az egész lovardában 40 ló tartózkodik, így nagyjából ellehet képzelni milyen hatalmas területen is fekszik el ez az épület együttes. Bebaktattam a lakóházba, ahol Eric tespedt egy széken és engem várt.
-Eric Hunt! Emeld fel a segged és menjünk lovagolni!-kiáltottam rá, mire majdnem elejtette telefonját. Eric egy magas, barna hajú, barna szemű, izmos gyerek. Ő és Arane a lovagló társaim, de ma a szőkeség nem tudott jönni, mert a kutyájával orvoshoz mennek.Alane egy alacsony,szőke, kék szemű lány.Haját mindig kiengedve tartja, de mindig, minden körülmények között egyenes marad.
-Jennifer Summers! Minha én késtem volna el!-állt fel. Felvette a lovagló sisakját az asztalról, és kimentünk a levegőre. Az istállók felé vettük az irányt. Három részre van osztva az egész istálló.14,13,13 arányban vannak elosztva a lovak. Végig sétáltunk a lovak között. Az ő,Alane és az én gondozásom alatt lévő lovak egymás mellett vannak. Én Louis-ra rákötöttem a kötőféket, míg Fake már készen állt az indulásra. Kivezettük őket az istálló előtti rúdhoz amihez kikötöttük őket. Lecsutakoltuk őket, majd a felszerelést összeszedve azt is rájuk pakoltuk.Pakolta, mivel én ehhez béna vagyok és Eric szokta helyettem és Alane helyett is csinálni.Nekem azért mert ráparanycsolok hogy "csináld meg helyettem", Alane-nak meg csak azért mert udvarolni akar neki. Kész lettünk a nyergeléssel is, így készen álltunk a lovaglásra. Ekkor jött oda hozzánk Tiffany és Gandalf. Tif egy idegesítő kis ripacs, hogy ne mondjam hogy ribanc. Bár most kimondtam szóval mindegy. Mikor először jöttem és Eric fogadott, ő volt bent. Egész végig hallottam ahogy fikázza a lovagló tudásomat, de Eric megnyugtatott hogy teljesen jó volt ahogy csináltam a dolgokat. Utána maradtam beszélni Eric-kel és láttam ahogy Tif szenved Gandalf-val. Eric és én kiröhögtük és azóta vagyunk jó barátok.Mármint Eric és én.Nem Tiffany meg én. A másik amiért utálom a csajt mert nem hiszi el hogy Louis-val járok. Állítása szerint ő nem járna egy olyannal mint én. Mondom mégis csak és ott hagytam. Tőlem gondol amit akar. Visszakanyarodva. Tif odaért minket a szürke Gandalf-val(aki azért lett Gandalf mert Eric a születésekor Gyűrűk Ura rajongó volt és ő nevezhette el ezt a lovat is) és köszönt nekünk.
-Sziasztok! Szép nap egy lovagláshoz nem?-kérdezte miközben kikötötte a lovat.
-De, valóban az-bájolgott vele Eric. Neki az a dolga hogy mindenkivel bájcseverésszen, az apja és az anyja helyett.Felügyeskedtem magamat Louis-ra, és megvártam amíg Eric végez a kiscsaj eligazításával. Mikor ez megtörtént felpattant Fake-re és kibaktattunk a pályára.
-Na, és mit csinálunk ma?-kérdezte miközben elkezdtük az első kört.
-Szerintem tegyünk meg egy pár kört, aztán menjünk terepre.Ott dumálhatunk-mondtam és mentünk két kört lépésben, majd kettőt ügetésben és Eric egyet vágtázott, mert én azt utálom és szinte mindig leesek a lóról. Fake egy fekete villámként hasított végig a körön.Fake egy fekete, melegvérű félvér.Louis pedig egy fehér Lipicai, szóval nagyon szerencsés vagyok vele.Miután Eric beért mellém, elindultunk terepre. Van egy kis része a kerítésnek, ahol nincs korlát és ott pont kifér egy ló.Ezen szoktunk elindulni tereplovaglásra. Miközben végig baktattunk a bevezető szakaszon ami a nőstények és a hímek legelője között vezet az erdőig, csendben voltunk, mivel itt bárki meghallhat minket. Aztán mikor a fák közé értünk, egy ösvényre amit a lovak jártak ki, megeredt a nyelvünk. Eric-kel azért szeretek beszélgetni, mert meghallgat. És megért, ami nem utolsó. Ennek jeléül én is meghallgatom és megértem őt. Ilyen sétákon, mikor Alane nincs velünk általában róla van szó, mert mint említettem Eric halálosan beleesett. Illetve Eric minden egyes részletet kicsikar a Louis-val való kapcsolatomról. És nem a ló Louis, hanem az ember Louis. Most is Alane-val kezdtünk, de pár perc után Eric áttért.
-Örülsz hogy végre haza jött?-közben gyorsabb tempóra ösztönözte lovát.
-Még jó! Nagyon hiányzott.
-Nekem is hiányoznátok ha bármelyikőtök is elmenne ennyi időre-mondta Eric miközben lefotózta a fákat. Ebben a dologban nekem Harry-re emlékeztet, ugyanis mindent kirak twitterre, facebookre és instagrammra. Szinte minden alkalommal erre jövünk lovagolni és ő mindig lefotóz valamit.
-Ugye nem azt akarod mondani hogy engem is szeretsz?-kérdeztem rá, mire lérdőn rámnézett.
-Már nem azért Summers, de én szeretlek.
-Én is téged, de remélem nem úgy ahogy gondolod-nevettem.
-Nem, úgy Alane-t szeretem, téged meg barátnak.
-Reménykedtem, különben Louis bezárna a házba és soha többé nem találkozhatnék veletek-rugdostam meg Louis oldalát hogy ne lassítson.
-Mi? Komolyan bezárna?-fakadt ki belőle a nevetés.
-Hát eltudom róla képzelni-emeltem égnek a szemem.
-Egy kis vágta?-kérdezte Eric.
-Isten ments! Lezakóznék a lóról! De te menj, én ügetek utánad-mosolyogtam, majd figyeltem ahogy elvágtat a mező felé ahol pihenni szoktunk. Ráérősen ügettem utána, mikor rezegni kezdett a telefonom, de most csak a csendet élveztem, így kinyomtam, de előtte megnéztem hogy nem kaptam-e SMS-t. Alane írt hogy a lovardában van. Gyorsan írtam neki hogy egy pár bemelegítő kör után jöjjön a rétre. Kikapcsoltam a telefont. A rétre vezető út letért az ösvényről.A fák között volt eldugva, ezért sem tudta senki a létezését csak Eric, aki megosztotta velünk.A fák között bolyongasz, és amikor már sűrűsödik az erdő, találsz két bokrot, amin átvergődsz, és ott is vagy.Egy félig árnyékos, félig napos mezőn.Eric már a fűben napozott és meglepő módon fényképezett.Kikötöttem a lovamat Fake mellé és törökülésben leültem Eric mellé.
-Jenni egy képet?-bólintottam majd felült és lefényképzkedtünk. Ő meg persze kirakta mind a három közösségi oldalon. Eric-nek nagyon sok követője lett mostanság, ugyanis Louis az összes kitett fényképét Retweet-elte. Persze nem miattam, á nem.Na mindegy ennyi szivességet Eric is megérdemel.
-Amúgy milyen jogosítvánnyal rendelkező, majdnem 18 évesnek lenni?-bökött oldalba, miközben az arcomat süttettem a napon.
-Pont olyan mint jogsi nélküli 17 évesnek.4 nap múlva 18 leszek, nem durva?-fetrengtem el a fűben.
-Hát,ja. Én meg két hónap múlva 20. Ez még durvább.
-Alane meg 4 hónap múlva 19. Idősebbek vagytok, ez nem ér!-boxoltam vállba, és ekkor hallottam szétnyílni a bokrot. Odanéztem és a szőkeségünk megérkezett, barna-fehér foltos lován.
-Üdvözletem halandók!-köszönt és ő is kikötötte Greece-t az egyik fához.Letelepedett és Eric őt is letámadta egy fényképre. Mondjuk ezeket is kirakja, de titokban, amikor Alane nem látja ezek szolgálnak háttérként a telefonján. Kellemesen beszélgettünk majd 3 felé úgy döntöttünkk elindulunk vissza. Alane kicsit hátráltatott, mivel beszéltem róla hogy Louis-val vacsizni megyünk. Alane pedig kiörülhötte magát, mert megígértem neki hogyha átjön nekem segíteni a készülődésben bemutatom neki. Amúgy a különös hogy ő nem azért akar vele megismerkedni mert hogy ő Louis Tomlinson a One Direction-ből, hanem azért mert ő Jennifer Summers, a barátnőjének a pasija. És ő nem ismeri a One Direction-t. Amin még Eric is csodálkozott, mert Alane igazi csajos csaj, eltekintve a lovaglást. De mindegy is. Szóval kilettem faggatva róla, és utána kijelentette, hogy látszik rajtam hogy odáig vagyok érte. De csak abból ahogy róla beszélek, mert máskor próbálom nem kimutatni hogy bármit megtennék érte hogy velem legyen. Szóval köszönöm Alane. Visszaértünk és elintéztük a lovakat, és persze az etetés csak este van, amit nem mi végzünk. Mi csak lefárasztjuk a lovakat. Mivel még csak fél 5 volt ezért kivezettük őket a legelőkre. Elköszöntünk Eric-től és elmentünk a buszmegállóba, ahova pont akkor jött a busz mikor mi odaértünk. Felszálltunk és végig fecsegtük az utat az új ruhákról, táskákról, sminkekről és egyéb értelmes dolgokról. Végül leszálltunk a buszról és negyed óra séta után sikeresen haza értünk, de addigra negyed hat felé járt az idő. Fénysebességgel elmentem zuhanyozni, addig Alane válogatott ruhát nekem. Miután frissen, száraz hajjal, törölközővel körbe tekerve megérkeztem a szobámba Alane egy hatalmas kupac ruha mellett állt és az ágyon egy szett ruha.
-Adnál valami törölközőt? Mert ló szagom van- húzta fel az orrát, mire én nevetve oda dobtam neki egy törölközőt és útjára engedtem. Tanulmányoztam amit Alane alkotott. Mivel kiadtam az útasítást hogy nem megyünk puccos helyre, ezért vissza fogta magát.Egy egy fekete szoknya,és egy fehér, szív alakú kivágással rendelkező lenge fehér pólót választott, alá egy fekete toppot, ugyanis a póló le-lecsúszkál a vállamon.A pólón egy találó "i love my boyfriend" díszelgett. Ezt a pólót az egyik ego pasimtól kaptam még régebben, de megtartottam, és úgy tűnik Alane megtalálta.És persze egy nyaklánc. Ez az idióta megtalálta azt a nyakláncot amit Josh adott nekem. Inkább lecseréltem egy másik nyakláncra, amin csak egy csillag díszelgett. Mikor felvettem magamra (persze fehérneműt vettem alá) Alane nyitott be.
-Huhh de jó vagyok! Csini vagy!- kacsintott rám-Tudsz kölcsön adni valami ruhát?
-Válogass-mutattam a szekrényre, és a mellette fekvő kupacra. Sikeresen kiválasztotta azt a narancssárga fölsőmet amit Zayn bemutatásánál vettem fel, és egy fekete csőgatyát. Zoknit is halászott hozzá valahonnan a szekrény mélységeiből. Én közben egy laza sminket kntem fel, szigorúan vízállót. Így a szememet nem húztam ki csak szempillaspirált alkalmaztam meg alapozót. Emese pont akkor nyitott be amikor Alane a hajamat rendezgette hogy megfelelően göndörödjön. Emi és Zayn, hogy pontosítsam magamat.
-Sziasztok! Alane-ölelték meg egymást, hiszen miután megismertettem őket, jóban lettek-látom segítettél Jenninek.
-Ühüm.Ésss nem akarsz nekem bemutatni valakit?-utalt finoman Zayn-re.
-Ja, persze.Nem ismered. Zayn ő itt Alane. Alane ő Zayn, a barátom-mutatta be őket. Alane hülyeségből meghajolt Zayn előtt, aki erre nem tudott mit csinálni ezért utánozta.
-Oké Al!Fejezd be a bozontom-parancsoltam rá.Követte az utasításom és negyed óra múlva teljesen készen álltam. Emi és Zayn elhúztak vissza a szobába. Levonultunk a nappaliba, ahol türelmesen vártam Louis érkeztét. Ez nemsokára megtörtént. Kinyitottam az ajtót, és ő nézett vissza rám. Szédítő mosolyával, csillogő szemével, tökéletes valójában. Magához húzott egy csókra amit viszonoztam, majd elválltunk.Vélgig nézett rajtam, és egy kicsit elidőzött a pólómon lévő feliraton.
-Gyönyörű vagy!-ölelte át a derekamat.
-Köszönöm-mosolyogtam rá- Van itt valaki akit beszeretnék neked mutatni!-mondtam és kezdtem befelé hívni a nappaliba.
-Oké-mondta és önként követett. Alane rögtön felpattant amikor meglátott minket. Képeket mutattam már neki Lou-ról, de ő mindenáron megakarja ismerni.
-Ismerkedjetek meg-mondtam és vártam hogy kezdjék a bemutatkozást.
-Szia Louis! Alane vagyok, Jenni barátnője. Sok mindent hallottam már rólad, örülök hogy megismerhetlek-nyújtotta a kezét, amit Louis elfogadott és mosolyogva válaszolt.
-Szia!Én Louis lennék, de mint látom tudod. És én is sokat hallottam már rólad.
-Akkor remélem nem tévedek hogy te vagy Jenni pasija-mondta Al miután elengedte a kezét.
-Nem, nem tévedsz. Én vagyok a legszerencsésebb a világon-ölelt át szorosan. Nem tudom kinek akar bizonyítani, nekem vagy Alane-nak, de mindkettőnknek sikerült. Alane szeme felragyogott.
-Hú, Jenni vigyázz rá!-kacsintott rám, majd valami " oda-vissza van tőled, ne hogy elcsezd" pillantással jutalmazott. Éljen a telepátia!
-Köszönöm, fogok! De azt hiszem nekünk mennünk kell. Remélem haza találsz-mondtam Al-nak.
-Persze. Voltam már itt párszor-mondta lazán. A ruháidat meg majd odaadom valamikor.
-Köszi-mondtam és ekkor Louis végigmérte Alane-t.
-Ez az a fölsd, ami akkor volt rajtad amikor bebújtam a szoknyád alá-jelentette ki térgyilagosan, mire Alane nagyot nézett.
-Hogy mit csinált?-kérdezte tágra nyílt pupillákkal.
-Üvegeztünk, és Harry kicsit becsiccsentett. Ezért Louis-nak lekellett rólam szednie a harisnyakötőt.De akkor még csak barátok voltunk.
-Oké.Várj Harry az az a fiú aki a másik barátnőd túlfűtött pasija.Axi, ugye?
-Igen.Mindkettőre.Tudod a göndör, barna hajú, zöld szemű srác. De mutattam róla képet is-világosítottam fel.
-Jajj...Akkor összekevertem Liam-mel. Akkor ő az aki Zoéval jár.Mármint Liam jár Zoéval.
-Igen-bólogattam.
-Világos.Akkor jó szórakozást-ölelt meg minket búcsúzásként, majd elment.
-Nem ismer minket?-esett le Louis-nak.
-Nem. Megesik az ilyen képzeld el! De nem akarnánk indulni?
-De. Csak ön után-még felvettem a fekete balerina cipőmet és elhagytuk a házat. Gyalog mentünk, majd egy Gyros árusító bódénál álltunk meg.
-Íme a nem puccos hely-mutatott fel a neon feliratra.
-Tökéletes. Te rendelj én meg itt megvárlak.
-És hogy szeretnéd?
-Hagyma és csípős nélkül. Köszönöm- adtam neki egy puszit "üzemanyagként".Kikérte a kaját, majd amikor a csávó elkészítette, kifizette és elhozta nekem.
-Köszi-mosolyogtam rá. Sétáltunk egy kicsit, majd leültünk egy padra, ahol elfogyasztottuk a vacsoránkat.
-Hmm...Finom volt-jegyeztem meg mikor kidobtuk a szalvétánkat.
-Szerintem is-nézett rám-egy kis séta, kisasszony?-nyújtotta a kezét hogy belekaroljak. Készséggel megtettem, de végül inkább a kezét fogtam meg. Így andalogtunk a még mindig kicsit zajos városban.Egy parkba vezetett az utunk, ahol senki nem volt, és a város zaját tompította a sok fa. Néhány lámpa pislogott a homályban. Kiértünk egy kavicsokkal kiszórt térre, aminek közebén egy szökőkút fröcskölte a vizet.Középről tört fel és kupolát alkotva tért vissza a medrébe.
-Szép-mondtam el közelebb húztam a kúthoz.
-Nálad nem szebb-suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg.
-Nagyon szeretlek Louis! Az életemnél is jobban-mondtam és belefúrtam magam a pólójában.
-Én is téged-dorombolt, majd egy egyszerű mozdulattal megemelt és beletett a hűvös szökőkútba.
-Mit tervezel?-néztem bele sejtelmesen ragyogó szemeibe. Bemászott mellém és betolt, pont oda ahol a kupola száll alá, így olyan volt, mintha esőben állnánk.Ruháink egyre jobban nedvesedtek, és hálát adtam Alane-nak amiért azt a toppot előírta nekem a fehér póló alá. Vizes haja arcához tapadt, és arcán vízcseppek csorogtak le. Szeme szánkázott a szám és a szemem között. Az én hajam vizesen omlott le a vállamra és a hátamra.
-Sosem csókolóztam szökőkútban-mondta csibészes mosollyal.
-Itt az idő-mondtam és közelebb hajoltam hozzá. Vette az adást és megcsókolt. Nyelve finoman átsiklott ajkaim közt.Nyelvem keresésére indult, majd megtalálta, és táncra hívta. Mikor leveg hiány lépett fel, elengedett.
-Többet kéne ezt csinálnunk-nevetett. Nedves ajkai csábítóbbak voltak minden eddiginél. Befogtam száját az enyémmel.
-Milyen harcias ma valaki-mondta bele a csókba.
-Csak mert nem tudod mennyire imádlak-válaszoltam, szintén csók közben. Egy ideig elvoltunk ezzel, de fázni kezdtünk, így kiszálltunk.Mindenem elázott, és így biztosra vettem hogy megfogunk fázni.
-Valakit ide kell hívnunk-mondtam Louisnak. Na igen, ha nem ment tönkre a telefonunk. De mint kiderült, én nem hoztam, ő meg otthon hagyta a sajátját.
-Menjünk hozzám.Közelebb vagyunk-ajánlotta fel.
-Rendben-egyeztem bele, és valóban csak 5 percre voltunk tőlük. Mikor odaértünk, kértem Louis-tól egy pólót, amiben aludhatok, a bugyimat meg hajszárítóval megszárítottam. Felmentem zuhanyozni és miközben kiolvasztottam magamat különös hangokat hallottam Harry felől. Mikor végeztem úgy döntöttem inkább Louis-tól kérdezem meg, minthogy benyitok.Kiléptem az ajtón és Louis ott várt rám.
-Nem tudod ki van Harry-nél? Csak mert fura hangokat hallok-mondtam, mire fejbe csapta magát.
-Erről teljesen elfeledkeztem! Axi a szülinapodra jött, csak kicsivel előbb hogy Harry meg ő szóval érted?
-Persze. Én megyek és beájulok, oké?-túrtam bele még mindig nedves hajába.
-Persze, menj csak-mosolygott, majd bement. Én a szobájában lefeküdtem az ágyba, és megvártam míg végez. Dolga végeztével befeküdt mellém.
-Szerintem nagyon jól sikerült a randink-bújt hozzám és a nyakamon lévő lila foltot és köryékét kezdte puszilgatni.
-Szerintem is-értettem egyet-de hagynál aludni?
-Persze-mondta és abba hagyta-Szeretlek picur-mondta és egyik kezét átvetette rajtam.
-Én is téged-mondtam, majd lehunytam a szemem. A világ legjobb napja volt. Barátok, szerelem, lovak. A legjobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése