Ezt a részt a szórakoztatásotokra hoztam! Egyedül írtam és igazán elégedett vagyok vele.... vagy nem xd mindegy is. a hossza rövid de annyira nem is rossz. Én ezt a részt töltelékrésznek nevezném,*Ariel
34.rész
E
-Ahh Adam én rohadt fáradt vagyok- ültem le a terem szélén elhelyezkedő padra. A fiú is lerogyott mellém.
-Én is... Amanda kicsit túlzásba viszi ezt a koreográfiát- fújtatott és egy húzásra megivott vagy fél liter vizet. Ami persze lehetetlen, de nagyon gyorsan ürült a vizes palack. Egy kis pihegés után elmentünk öltözni és negyed óra múlva már az utcán álltunk és Sophie-t vártuk aki kecsesen üvöltözött a tánciskola portásával. Adam meg a telefonját nyomkodta mosolyogva. Én pedig a hajamat rendezgettem. Végre Sophie is befejezte a kárálást és csatlakozott hozzánk.
-Bazd meg Adam! Rakd már le azt a kibaszott telefont!- rötyögött Sophie és egy hirtelen mozdulattal kikapta a fiú kezéből. Kiváncsian ugráltam át az ő oldalára. Engem is érdekelt Adam kivel beszélget ilyen bőszen. Sophie vigyorogva gubbasztott, hogy Adam ne érje el, én pedig mellé ügyeskedtem magam, és a telefon remegése megnehezítette az olvasást, de lassan ki tudtam betűzni. Bogi.
-Uhh Ad én azt hittem a fiúkat szereted!-kaptam rá a tekintetem, mire elpirult.
-Csak... olyan...-hebegett-habogott össze vissza.
-Tökéletes, gyönyörű, csodálatos?- trillázott gúnyosan Sophie amikor vissza adta a telefont, Adam pedig duzzogva zsebre vágta.
-Hahaha... De vicces ma valaki-dünnyögött.
-Emi, mai programod van már?-kérdezte hirtelen témát váltva Soph.
-Hát haza megyek, Zayn átjön és megnézünk valamit.
-Ohh... Jenninek van programja?- kérdezte.
-Ömmm... Lovagolni megy, miután pedig Zayn elment gondolom valamit csinálunk 4-esben Jemivel és Mónival.
-Adam?-fordult az említetthez.
-Nekem... programom van-ködösített.
-Kivel?-kérdeztük egyszerre.
-Bogiiii-húzta el az utolsó betűt.
-Randiztok?-vágtam rá rögtön.
-Nem. Csak elviszem vacsizni-tettette a nem törődömöt, de tisztán látszott rajta hogy odáig van a boldogságtól.
- Adam. drágám, azt hívják randizásnak- mondta Sophie olyan hangsúllyal, amivel a fogyatékosoknak magyaráznak.
-Akkor az- villantotta meg mosolyát. Az út további része eseménytelen volt. Mikor haza értem egy Jenni és egy Louis hempergett a konyhában. Szerencsémre Louis háttal állt, Jenni meg a pulton ült előtte, szóval nem láttak, és én se sokat belőlük. Azt azért sejtettem, hogy itt eredetileg főzés akart lenni, a félig összeállított valami alapján.Nekik biztosan élvezetes a konyhában csókolózni, nekem kevésbé volt élvezetes azt nézni ahogy felfalják egymást. Egy sokat jelentő torok köszörülést ajándékoztam. Olyan gyorsan rebbentek szét, hogy szinte nem is láttam.Jenni próbált minnél gyorsabban vörösről emberibb színeket felvenni. Louis meg csak zavartan álldogállt, ellenben ki volt pirulva.
-Szia Emi-nyögte ki végül Jenni.
-Sziasztok! Neked nem az irodában kéne lenned?-érdeklődtem, és nem zavartatva magam leültem a bárszékre.
-Apa azt mondta főzzek valamit, mert haza jön ebédelni. Aztán áthívtam Louis-t segíteni...-szakította meg a történetet.
-Hát végülis segített, más kérdés miben-tettem a hanyagot.
-Ja-szűkölködtek a válaszokkal. Louis az órára pillantott.
-Nekem mennem kell, ha nem akarom hogy Isaac rajtakapjon hogy az ő gyönyörű lányát bűnre csábítom-kacsintott Jennire, aki egy felettébb szórakoztató nézéssel viszonozta ezt a megszólalást.
-Nagyon poénos vagy, de egyetértek-fogta meg a kezét. Louis közelebb húzta magához és egy gyengéd csókot kezdeményezett a lány felé. Inkább a pult tanulmányozásával kötöttem le magam, mint hogy a búcsúzásukat végig nézzem. Mikor úgy döntöttem, biztosan abbahagyták mát, felnéztem. Mondjuk azt hogy nem hagyták abba. Sőt, még durvábban folytak bele.
-Oké, tudom hogy nagyon nagy a fizikai fájdalom ha nem tudjátok egymást szájon át lélegeztetni, de hagyjátok abba- nyavalyogtam, mire Louis szemei kinyíltak, és azzal a szemével amit én láttam rámnézett és kacsinott egyet, majd újra becsukta. Végül Jenni állította meg a csókot.
-Szia Louis-köszönt el ellentmondást nem tűrően.
-Szia-simított végig ez arcán, majd végleg elengedte és eltünt. Jenni arcára egy széles vigyor került, és kezébe temette az arcát. Egy ideig így állt, majd magát legyezve kihúzta magát. Arcán még felfedezhető volt az enyhe pír. Egyértelműen zavarba hozta amit most csináltak.
-Dúl a love?-kérdeztem, miközben a pulton heverő petrezselymet kezdtem birizgatni.
-Nem publikus-zárta rövidre a beszélgetést, de innen láttam, hogy legszivesebben visítozna és ugrálna. De most valamiért nem teszi. Visszatért a főzéshez. Petrezselymes krumplit csinált, fűszeres hússal. Mire befejezte, Isaac pont megérkezett.
-Sziasztok lányok!-mosolygot ránk, majd ledobta a zakóját egy székre, a nyakkendőjét meglazította és az ingjén kigombolt két gombot felül.
-Tessék!-tette le az apja elé a tányért Jenni. Én is szedtem magamnak, és Jenni is majd csatlakoztunk. Közben ők megbeszélték a holnapi forgatást.
-Akkor hol is lesz a holnapi fotózás?-kezdte Jenni.
-Reggel 10-kor jelenés egy fotó stúdiónkban a belvárosban. Ide nekünk is mennünk kell, ás a fiúknak is. Aztán másnap szintén fotózás. Ugyanott, ugyan abban az időpontban.
-És mikor van vége?
-Olyan... hát a fiúknak utána menniük kell 5-re valahová, addig kell végeznünk. De ez csak próba fotózás lesz, másnap készülnek majd az igaziak. Végül úgy döntöttünk egy kis videót is csinálunk amiben körülbelül bemutatkoznak és elmondanak néhányat a cuccaik közül. Aztán a médiások ügyködnek vele és kész-sorolta Isaac két falat között. A további ebéd csendben telt. Furcsa hogy csak nekem szúrt szemet, hogy Jenni sálat hord. Azt hiszem Louis kisebb birtoklási mániában szenved.Befejeztük, Jenni és Isaac bementek az irodába, én pedig Jemit és Mónit hiányolva felmentem a vendégszobába. Ott találtam egy lapot amire az volt írva "elmegyünk Bogival, Timivel,Zoéval,Zsófival és Kamival vásárolni". Elérkezettnek tartottam felhívni Zayn-t. Felhívtam, és beharangozta hogy 20 perc és itt van. Addig elmentem zuhanyozni és átöltöztem. Mikor már felvettem az összes ruhámat, akkor csöngettek. Lerohantam és kitéptem az ajtót a helyéről. Zayn állt ott, nem meglepő módon. Behívtam és bezártam a házat.
Zayn
Igaz, hogy együtt vagyunk, de én nem érzem. Nem érzem azt amit régen. Mármint... Mindennél jobban szeretem, és hiszem hogy ő is szeret engem. De olyan távolságtartó lett. Tudom, ez csak is az én hibám. Látom rajta hogy nem bízik meg bennem annyira, mint régebben. Nem akarom hogy emiatt kihaljon a kapcsolatunk. Most is fél méterre tőlem ül, és úgy nézünk filmet. Csak egy karnyújtásnyira van tőlem, de mégis olyan távol. Hiányzik ahogy elpirul amikor kedves dolgokat mondok neki, amikor zavartan lesüti a szemét ha megdícsérem, a kaján csillogás a szemében, amikor a visszafogott jellemét leveti magáról. Mind hiányzik. eddig bármikor megkaphatnám, de elrontottam. Ki kell valamit találnom, de nagyon gyorsan. A film után egy kicsit egyedül kellett maradnom. Megcsókoltam mielőtt eljöttem, de ez nem volt az igazi. Csak halványan éreztem a viszonzását. Ez is hiányzik. Mindig utánam kapott amikor megcsókoltam. Most pedig, látható hogy megváltoztak a dolgok. Már sötét volt. Néhány autó fényszóróját éreztem amikor elmentek mellettem. Elég elhagyatott ez a környék, hiszen itt mindenki reggeltől estig dolgozik. Nincsen senki aki az utakon járhatna. A hűvös levegő egyre beljebb vitt a város rengetegébe. Egyre több emberrel találkoztam, de én csak mentem és mentem. Kétségbeesetten kutattam egy olyan dolog után amivel megmenthetem a.... menthetőt. Egy kirakat előtt megtorpantam.Felnéztem a kék neonra, és az ajtón díszelgő "Vigyázz, csúszik!" felirat tanulmányozása után benyitottam. Ez tűnt az egyetlen megoldásnak. Ez az egy, ami lehet hogy hülyeség volt, de nekem mindent megér a bizalma. És én minden áron vissza fogom szerezni.
~*~*
Nem bírtam ki, és folyton a csuklómra tévedt a tekintetem. Mikor kéne megmutatnom neki? Vagy egyszerűen csak észre veszi valamikor? Ültem a kanapémon és nem tudtam eldönteni. Végül nem bírtam és felhívtam.
Szia Zayn!-szólt bele fáradtan. Igaz, éjfél felé járt az idő, tehát megértem.
Emi! Kérlek gyere át! Azonnal!-kicsit parancsolgatósnak hangzott.
Mi történt?- hangjából aggodalom csengett ki.
Semmi csak kérlek.... gyere!-vettem finomabbra.
Rendben. Nem sokára ott leszek-mondta és letette- Hátra hajtottam a fejem és a plafont bámulva merengtem.
Emi
Felkeltettem Jennit hogy öltözzön. Nem értette mi van, de követte az utasítást. Felvettem a ruháimat amiket a földre dobtam és lent vártam Jennit.
-Miért kellek neked?-kérdezte kicsit kómásan.
-Vigyél el Zayn-hez!- kérleltem. Kicsit kijózanodott, és a kocsikulcsért nyúlt. Valahogy sikerült elvergődnünk hozzá. Engem kirakott, ő pedig elhajtott. Megrohamoztam a lakását. Rátenyereltem a csengőre. Nyílt az ajtó és berántott rajta. Levettem a kabátomat és a cipőmet, majd követtem a nappaliba. Leült, én pedig mellé. Nagyon hallgatag volt. Egyszercsak a pulcsijának széléhez nyúlt.Felhúzta a pulóverének az ujját. Nem értettem mit akar ezzel. Közelebb hajoltam. Némán nézte minden mozdulatomat, ahogy vizsgálom a karját. És ekkor észrevettem. Nem volt nagy, nem volt kirívó, szinte nem is látszott. De ott volt. Egy kicsinyke E betű díszítette a csuklóját.Egyszerű, fekete. Semmi más. A bőre még egy kicsit vörös volt körülötte.
-Mi... Miért tetted ezt?-kérdeztem hebegve.
-Mert fájt látni hogy még mindig nem bízol meg bennem- válaszolt halkan. Elkezdtek gyűlni a könnyek a szemembe. Összefontam az ujjaimat az övével. Néztem ahogy kezeink egybe olvadnak. Közelebb bújtam hozzá. Most igazán közelinek éreztem magamhoz. Sok idő után sikerült újra bíznom benne. Másik kezemmel megmarkoltam a pulóverét, és fejemmel mellkasára dőltem.
-Szeretlek Zayn!- mondtam ki, amit már mióta nem mondtam. Éreztem ahogy gyorsul a szívverése, és átölel, magához húz.
-Én is téged!- suttogta és állát a fejemen nyugtatva ücsörögtünk tovább. Elszenderedtem. Mindketten elaludtunk. Hihetetlen amit értem tett. Hiszen miattam tette, ergo értem tette. Örökre magába zárt engem, és én is őt. Ezen nem tud senki se változtatni.
-Én is... Amanda kicsit túlzásba viszi ezt a koreográfiát- fújtatott és egy húzásra megivott vagy fél liter vizet. Ami persze lehetetlen, de nagyon gyorsan ürült a vizes palack. Egy kis pihegés után elmentünk öltözni és negyed óra múlva már az utcán álltunk és Sophie-t vártuk aki kecsesen üvöltözött a tánciskola portásával. Adam meg a telefonját nyomkodta mosolyogva. Én pedig a hajamat rendezgettem. Végre Sophie is befejezte a kárálást és csatlakozott hozzánk.
-Bazd meg Adam! Rakd már le azt a kibaszott telefont!- rötyögött Sophie és egy hirtelen mozdulattal kikapta a fiú kezéből. Kiváncsian ugráltam át az ő oldalára. Engem is érdekelt Adam kivel beszélget ilyen bőszen. Sophie vigyorogva gubbasztott, hogy Adam ne érje el, én pedig mellé ügyeskedtem magam, és a telefon remegése megnehezítette az olvasást, de lassan ki tudtam betűzni. Bogi.
-Uhh Ad én azt hittem a fiúkat szereted!-kaptam rá a tekintetem, mire elpirult.
-Csak... olyan...-hebegett-habogott össze vissza.
-Tökéletes, gyönyörű, csodálatos?- trillázott gúnyosan Sophie amikor vissza adta a telefont, Adam pedig duzzogva zsebre vágta.
-Hahaha... De vicces ma valaki-dünnyögött.
-Emi, mai programod van már?-kérdezte hirtelen témát váltva Soph.
-Hát haza megyek, Zayn átjön és megnézünk valamit.
-Ohh... Jenninek van programja?- kérdezte.
-Ömmm... Lovagolni megy, miután pedig Zayn elment gondolom valamit csinálunk 4-esben Jemivel és Mónival.
-Adam?-fordult az említetthez.
-Nekem... programom van-ködösített.
-Kivel?-kérdeztük egyszerre.
-Bogiiii-húzta el az utolsó betűt.
-Randiztok?-vágtam rá rögtön.
-Nem. Csak elviszem vacsizni-tettette a nem törődömöt, de tisztán látszott rajta hogy odáig van a boldogságtól.
- Adam. drágám, azt hívják randizásnak- mondta Sophie olyan hangsúllyal, amivel a fogyatékosoknak magyaráznak.
-Akkor az- villantotta meg mosolyát. Az út további része eseménytelen volt. Mikor haza értem egy Jenni és egy Louis hempergett a konyhában. Szerencsémre Louis háttal állt, Jenni meg a pulton ült előtte, szóval nem láttak, és én se sokat belőlük. Azt azért sejtettem, hogy itt eredetileg főzés akart lenni, a félig összeállított valami alapján.Nekik biztosan élvezetes a konyhában csókolózni, nekem kevésbé volt élvezetes azt nézni ahogy felfalják egymást. Egy sokat jelentő torok köszörülést ajándékoztam. Olyan gyorsan rebbentek szét, hogy szinte nem is láttam.Jenni próbált minnél gyorsabban vörösről emberibb színeket felvenni. Louis meg csak zavartan álldogállt, ellenben ki volt pirulva.
-Szia Emi-nyögte ki végül Jenni.
-Sziasztok! Neked nem az irodában kéne lenned?-érdeklődtem, és nem zavartatva magam leültem a bárszékre.
-Apa azt mondta főzzek valamit, mert haza jön ebédelni. Aztán áthívtam Louis-t segíteni...-szakította meg a történetet.
-Hát végülis segített, más kérdés miben-tettem a hanyagot.
-Ja-szűkölködtek a válaszokkal. Louis az órára pillantott.
-Nekem mennem kell, ha nem akarom hogy Isaac rajtakapjon hogy az ő gyönyörű lányát bűnre csábítom-kacsintott Jennire, aki egy felettébb szórakoztató nézéssel viszonozta ezt a megszólalást.
-Nagyon poénos vagy, de egyetértek-fogta meg a kezét. Louis közelebb húzta magához és egy gyengéd csókot kezdeményezett a lány felé. Inkább a pult tanulmányozásával kötöttem le magam, mint hogy a búcsúzásukat végig nézzem. Mikor úgy döntöttem, biztosan abbahagyták mát, felnéztem. Mondjuk azt hogy nem hagyták abba. Sőt, még durvábban folytak bele.
-Oké, tudom hogy nagyon nagy a fizikai fájdalom ha nem tudjátok egymást szájon át lélegeztetni, de hagyjátok abba- nyavalyogtam, mire Louis szemei kinyíltak, és azzal a szemével amit én láttam rámnézett és kacsinott egyet, majd újra becsukta. Végül Jenni állította meg a csókot.
-Szia Louis-köszönt el ellentmondást nem tűrően.
-Szia-simított végig ez arcán, majd végleg elengedte és eltünt. Jenni arcára egy széles vigyor került, és kezébe temette az arcát. Egy ideig így állt, majd magát legyezve kihúzta magát. Arcán még felfedezhető volt az enyhe pír. Egyértelműen zavarba hozta amit most csináltak.
-Dúl a love?-kérdeztem, miközben a pulton heverő petrezselymet kezdtem birizgatni.
-Nem publikus-zárta rövidre a beszélgetést, de innen láttam, hogy legszivesebben visítozna és ugrálna. De most valamiért nem teszi. Visszatért a főzéshez. Petrezselymes krumplit csinált, fűszeres hússal. Mire befejezte, Isaac pont megérkezett.
-Sziasztok lányok!-mosolygot ránk, majd ledobta a zakóját egy székre, a nyakkendőjét meglazította és az ingjén kigombolt két gombot felül.
-Tessék!-tette le az apja elé a tányért Jenni. Én is szedtem magamnak, és Jenni is majd csatlakoztunk. Közben ők megbeszélték a holnapi forgatást.
-Akkor hol is lesz a holnapi fotózás?-kezdte Jenni.
-Reggel 10-kor jelenés egy fotó stúdiónkban a belvárosban. Ide nekünk is mennünk kell, ás a fiúknak is. Aztán másnap szintén fotózás. Ugyanott, ugyan abban az időpontban.
-És mikor van vége?
-Olyan... hát a fiúknak utána menniük kell 5-re valahová, addig kell végeznünk. De ez csak próba fotózás lesz, másnap készülnek majd az igaziak. Végül úgy döntöttünk egy kis videót is csinálunk amiben körülbelül bemutatkoznak és elmondanak néhányat a cuccaik közül. Aztán a médiások ügyködnek vele és kész-sorolta Isaac két falat között. A további ebéd csendben telt. Furcsa hogy csak nekem szúrt szemet, hogy Jenni sálat hord. Azt hiszem Louis kisebb birtoklási mániában szenved.Befejeztük, Jenni és Isaac bementek az irodába, én pedig Jemit és Mónit hiányolva felmentem a vendégszobába. Ott találtam egy lapot amire az volt írva "elmegyünk Bogival, Timivel,Zoéval,Zsófival és Kamival vásárolni". Elérkezettnek tartottam felhívni Zayn-t. Felhívtam, és beharangozta hogy 20 perc és itt van. Addig elmentem zuhanyozni és átöltöztem. Mikor már felvettem az összes ruhámat, akkor csöngettek. Lerohantam és kitéptem az ajtót a helyéről. Zayn állt ott, nem meglepő módon. Behívtam és bezártam a házat.
Zayn
Igaz, hogy együtt vagyunk, de én nem érzem. Nem érzem azt amit régen. Mármint... Mindennél jobban szeretem, és hiszem hogy ő is szeret engem. De olyan távolságtartó lett. Tudom, ez csak is az én hibám. Látom rajta hogy nem bízik meg bennem annyira, mint régebben. Nem akarom hogy emiatt kihaljon a kapcsolatunk. Most is fél méterre tőlem ül, és úgy nézünk filmet. Csak egy karnyújtásnyira van tőlem, de mégis olyan távol. Hiányzik ahogy elpirul amikor kedves dolgokat mondok neki, amikor zavartan lesüti a szemét ha megdícsérem, a kaján csillogás a szemében, amikor a visszafogott jellemét leveti magáról. Mind hiányzik. eddig bármikor megkaphatnám, de elrontottam. Ki kell valamit találnom, de nagyon gyorsan. A film után egy kicsit egyedül kellett maradnom. Megcsókoltam mielőtt eljöttem, de ez nem volt az igazi. Csak halványan éreztem a viszonzását. Ez is hiányzik. Mindig utánam kapott amikor megcsókoltam. Most pedig, látható hogy megváltoztak a dolgok. Már sötét volt. Néhány autó fényszóróját éreztem amikor elmentek mellettem. Elég elhagyatott ez a környék, hiszen itt mindenki reggeltől estig dolgozik. Nincsen senki aki az utakon járhatna. A hűvös levegő egyre beljebb vitt a város rengetegébe. Egyre több emberrel találkoztam, de én csak mentem és mentem. Kétségbeesetten kutattam egy olyan dolog után amivel megmenthetem a.... menthetőt. Egy kirakat előtt megtorpantam.Felnéztem a kék neonra, és az ajtón díszelgő "Vigyázz, csúszik!" felirat tanulmányozása után benyitottam. Ez tűnt az egyetlen megoldásnak. Ez az egy, ami lehet hogy hülyeség volt, de nekem mindent megér a bizalma. És én minden áron vissza fogom szerezni.
~*~*
Nem bírtam ki, és folyton a csuklómra tévedt a tekintetem. Mikor kéne megmutatnom neki? Vagy egyszerűen csak észre veszi valamikor? Ültem a kanapémon és nem tudtam eldönteni. Végül nem bírtam és felhívtam.
Szia Zayn!-szólt bele fáradtan. Igaz, éjfél felé járt az idő, tehát megértem.
Emi! Kérlek gyere át! Azonnal!-kicsit parancsolgatósnak hangzott.
Mi történt?- hangjából aggodalom csengett ki.
Semmi csak kérlek.... gyere!-vettem finomabbra.
Rendben. Nem sokára ott leszek-mondta és letette- Hátra hajtottam a fejem és a plafont bámulva merengtem.
Emi
Felkeltettem Jennit hogy öltözzön. Nem értette mi van, de követte az utasítást. Felvettem a ruháimat amiket a földre dobtam és lent vártam Jennit.
-Miért kellek neked?-kérdezte kicsit kómásan.
-Vigyél el Zayn-hez!- kérleltem. Kicsit kijózanodott, és a kocsikulcsért nyúlt. Valahogy sikerült elvergődnünk hozzá. Engem kirakott, ő pedig elhajtott. Megrohamoztam a lakását. Rátenyereltem a csengőre. Nyílt az ajtó és berántott rajta. Levettem a kabátomat és a cipőmet, majd követtem a nappaliba. Leült, én pedig mellé. Nagyon hallgatag volt. Egyszercsak a pulcsijának széléhez nyúlt.Felhúzta a pulóverének az ujját. Nem értettem mit akar ezzel. Közelebb hajoltam. Némán nézte minden mozdulatomat, ahogy vizsgálom a karját. És ekkor észrevettem. Nem volt nagy, nem volt kirívó, szinte nem is látszott. De ott volt. Egy kicsinyke E betű díszítette a csuklóját.Egyszerű, fekete. Semmi más. A bőre még egy kicsit vörös volt körülötte.
-Mi... Miért tetted ezt?-kérdeztem hebegve.
-Mert fájt látni hogy még mindig nem bízol meg bennem- válaszolt halkan. Elkezdtek gyűlni a könnyek a szemembe. Összefontam az ujjaimat az övével. Néztem ahogy kezeink egybe olvadnak. Közelebb bújtam hozzá. Most igazán közelinek éreztem magamhoz. Sok idő után sikerült újra bíznom benne. Másik kezemmel megmarkoltam a pulóverét, és fejemmel mellkasára dőltem.
-Szeretlek Zayn!- mondtam ki, amit már mióta nem mondtam. Éreztem ahogy gyorsul a szívverése, és átölel, magához húz.
-Én is téged!- suttogta és állát a fejemen nyugtatva ücsörögtünk tovább. Elszenderedtem. Mindketten elaludtunk. Hihetetlen amit értem tett. Hiszen miattam tette, ergo értem tette. Örökre magába zárt engem, és én is őt. Ezen nem tud senki se változtatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése