Haxi

 32.rész

Haxi

5 nap múlva

Jenni

 Az előző két napról? Axi és Harry szakítása felbolydította a directionerek táborát. Kapnak hideget-meleget rendesen. Az én kedves barátnőim lekésték a gépet, így még egy hétig maradnak. Alternatív elszállásolási módot találtunk, mivel nálunk nem fértek volna el. Így Louis-ék nyakába varrtam Kamit és Bogit, mivel ők úgy nagyjából bírni foglyák a faszságait. Móni és Jemi nálunk talált menedékre. Zoé meg meghívta Axit és Timit Liam-hez. Milyen nagy lelkű hogy a pasija házába elhív emberkéket lakni. Zsófi pedig Biankánál alszik. Napközben pedig nálunk lebzselnek. Úgy döntöttem elmegyek valahova, kicsit kiszellőztetem a fejemet. Bogi elkísérte Emit táncolni-szerintem Adam miatt, de ez magán vélemény- Móni és Jemi elmentek várost nézni, Timi és Zoé pedig Liam házában vannak valamit akarnak neki csinálni. A fiúk meg kitudja hol vannak, mit csinálnak. Őszintén? Nem érdekel. Jó, most jönne az, hogy milyen barátnő vagyok akit nem érdekel hol vana barátja, de felhívom a kedves emberek figyelmét arra, hogy én más vagyok. Nem jegyzem meg az összes interjút, fellépést, kitudja mit, mivel felesleges helyet foglal. Egyedül voltam, így nem aláltam jobb elfoglaltságot, mint Twitteren olvasgatni a több millió posztot. Meglepő hogy megugrott a követőim száma. Én pedig milyen jó fej vagyok, akit tudtam visszakövettem, és szerintem ott visítoztak hogy "Te jó ééég Louis barátnője visszakövetett!", pedig ez szinte mindenkivel megtörtént aki bekövetett. Na ennyit a közösségi életemről. Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam az asztalomtól, és a szekrényemhez léptem. Kirángattam egy gatyát és egy normális pólót. Felkaptam a tárcámat, a kocsim kulcsait ( még mindig hihetetlen hogy apu nekem ajándékozta a Land Roverét) illetve a telefonom és lerohantam.
-Szia anya elmentem!-ordítottam be, de anya kijött a konyhából.
-Hova mész? Louis-hoz?-kérdezte. Anya odavan Louis-ért, bár nem tudom miért. Ha hozzá megyek elküldi velem a fél hűtőnket, aminek ők ketten nagyon örülnek.
-Nem. Csak elmegyek egy kicsit kiszellőztetni a fejem.
-Kocsival?-nézett az ujjamon pörgetett kulcsra.
-Aha. Odáig elkell jutnom. Majd jövök, ha a csajok kérdezik csak mondj valamit!-nyomtam egy puszit az arcára és kivágtattam az autófeljárón álló kocsihoz, majd beültem és beindítottam. Apa kisebb szívrohamot kapna, ha tudná hogy kint hagytam a kocsifeljárón, de előléptetést kapott. Így most már majdnem hogy ő a reklámcég igazgatója. Valami fő igazgató, ami sok pénz és sok munka. Alig látom. Most valami gyógyszer reklám statisztikáival van tele az asztala.  Kiálltam a kocsival és bekapcsoltam a rádiót. Kesha ment, így énekelgetve vezettem végig London zsúfolt utcáin. Mikor uticélom utcájába értem,  leparkoltam egy szabad helyre és bezártam-riasztóztam a kocsit. Táskámból előkotortam a napszemüvegemet. Felvettem, mert a nap szikrázott, ami Londonban ritkaságnak számít. A fenyőajtó nyikorogva nyílt előttem, és megcsapta orromat a kávé erős aromája, a fabútorok jellegzetes illata. Jellegzetes duruzsolás járta át a teret. A pulthoz léptem és az éppen haptejre rajzoló fiúra ordítottam.
-AARON!-ijedten felkapta a fejét, majd elmosolyodott amikor meglátott. Igen ez az az Aaron. Attól még hogy Bianka és Ő szakítottak én igazán jó barátra tettem szert a személyében, illetve a kávéjában. Louis és én néha idejöttünk elvonulni (?) az idióta barátnőim és a rajongók elől. Csak éppen Harry és Louis aláírása ott díszelgett a falon, és valaki észrevette. Ettől kezdve mindig tömve volt a hely, hátha összefutnak velünk. Aaron örült is, nem is. Az adakozótáblája tele lett, a két fiú aláírását pedig olyan helyre tette ahol mindenki láthatja.
-Jenni! Örülök hogy látlak. A szokásosat kisasszony?-mosolygott és félbehagyva addigi munkáját a kakaóért nyúlt. Kakaós kávét szoktam inni ugyanis. Saját találmány,de Aaron finomabbra csinálja. Mindig elsőbbséget élvezek a kávézóban. Akárhanyan állnak előttem, én mindig első vagyok. Lehet hogy Louis ezért Ördögözött le néhányszor? Ki tudja. Megkaptam a kávémat, mellé egy szelet csokis sütit.
-Hol találok helyet?-néztem körbe. Láthatóan minden asztalnál ültek.
-Hát... A sarokban ahol Louis-val szoktatok sutyorogni, ott ül egy fiú, egyedül. Ülj le mellé- vont vállat és kezdte újra a tejhabra-rajzolást. Megfogtam a cuccaimat és az asztalhoz léptem. Egy napszemüveges fiú ült az asztalnál, nem nagyon figyeltem meg.
-Szia! Nem baj ha leülök ide? Nincs hely-modtam és választ nem várva ledobtam magam a vele szemben lévő székre, és elővettem a telefonomat. Leakartam fotózni Aaron újabb alkotását. Egy cuki macit rajzolt fahéjjal és kakaóval a kávém tetejére. Eltettem a kütyümet és mikor számhoz emeltem a zmáncozott bögrémet a piros Jenni felirattal, megpillantottam a srác bögréjén szereplő nevet, és magát a név tulajdonosát. Éppen lenyeltem egy kortyot, így az a torkomon akadt. Lecsaptam a bögrét az asztalra és heves köhögőrohamban törtem ki. A rejtélyes idegen pedig csak nevetett.
-Leesett ki vagyok?-alábbhagyott a köhögés, így már nyugodtan tudtam gondolkozni azon, hogy vajon miért nem tűnt fel hogy épeszű ember- persze rajtam kívül- miért hord egy félhomályos helységben napszemüveget.
-Ömm... Ja. Bocsánat-nevettem zavartan.
-Semmi baj! De én is tudom ki vagy! A Tomlinson gyerek barátnője, ha nem tévedek.
-Nem, nem tévedsz. Jennifer Summers- nyújtottam a kezem-De szólíts csak Jenninek!
-Nathan Sykes. És annak szólítasz aminek szeretnél, csak "ÁÁÁ"-nak ne- visított egyet az "ÁÁÁ"-nál. Kezetráztunk. Ránéztem a bögréjére, és valami sárgás folyadék gőzölgött benne. Mondani akartam valamit, de végül becsuktam a számat, és kortyoltam egyet a kávémból.
-Mit akartál mondani?- mosolygott rám, azzal a mosolyával, ami engem olyan sokszor kényszerített mosolygásra, köztük ezen alkalommal is.
-Nem lényeg. Csak hogy teát iszol- nevetgéltem és kortyoltam még egyet a kávémból. A bögrét letettem az asztalra, és néztem ahogy az idióta magában röhög.
-Mi olyan vicces?
-Se...semmi-nyöszörgött, és szerencse hogy kisebb fotelek voltak az asztalnál, nem székek, mert elterült rajta, és ott nevetett tovább.
-Komolyan nem tudom mi olyan vicces-kezdett belőlem is felszakadni egy-két kuncogás, de inkább elfolytottam. Végre sikerült abba hagynia és sötétkék szemeit rám szegezte.
-Képzelem Louis hogy irigykedhet ránk-simított végig a haján.
- Miért is?-kérdeztem vissza, de már sejtettem miért.
- Hát ha tudsz a teáról, akkor csak is a fanmily tagját tisztelhetjük benned.
-Hát... Van benne valami. Végülis ha a Battleground meghallgatása felvidít csak is annak tehetsz be-vontam vállat, és szorongattam a bögrémet. Ekkor odajött hozzánk egy velem egyidős lány, és kedvesen ránk mosolygott.
-Kérhetnék egy képet?- nézett rám és Nathan-ra.
-Persze- mondtuk egyszerre.
-Kivel?-kérdeztem rá.
-Mindekettőtökkel-pirult el egy kicsit. Bátorítóan rámosolyogtam. Felálltunk és beálltunk a lány két oldalára, Aaron lefényképezett minket- egyre jobb benne- aztán és lefotóztam Nath-ot és a lányt, majd fordítva.
-Szeretlek -ölelte meg Nathan-t aki viszonozta.
-Én is téged- mondta a fiú. Annyira édes jelenet volt. Tisztára rámjött a fangirl érzés. Én mennyire oda lettem volna egy ilyen ölelésért tőle. Most pedig eggyütt kávéztam vele és mégse ájultam be. Bár kétlem hogy ez valaha megtörténne egy ilyenért velem, de csak képletesen. A csaj elment. Hirtelen ötlettől vezérelve rávetettem magam Nathan-re. Pontosabban megöleltem. Felnevetett, de visszaölelt.
-Mióta tűrtőzteted magad?- nevetgélt.
-Ha te azt tudnád!- elengedtem és odakiáltottam Aaron-nak, aki most csak mosolyogva beszélgetett egy szőke fiúval.
-Aaron, csinálsz rólunk egy képet?-ott hagyta a fiút, és kezébe nyomtam a telefonomat. Elkészült a fotó, én pedig visszakaptam a telefonomat. Megpillantottam az órát, és megállapítottam hogy nagyon elszaladt az idő.
-Azt hiszem nekem mennem kell! Szia Aaron!-nyomtam egy puszit az arcára búcsúzásként. Ugyebár mi magyarok így köszönünk, de itt fent Északon kicsit tartózkodóbbak az emberek, így maximum megölelik egymást. Na, én minden Angol barátomat átneveltem a puszira. Án hülye megszoktam már ezt és Nathan-nek is nyomtam egy puszit az arcára.
-Ohh bocsi, csak megszoktam már hogy így köszönök- mosolyogtam kínosan. Megrázta a fejét és ő is adott egy puszit.
-Semmiség. Kaptam már eleget, ezen nem akadok fent.
-Na jó, Nathan remélem még találkozunk. Aaron, mi biztosan. Sziasztok!- intettem egy utolsót, és kiléptem a fülledt helységből. Szívtam egyet a kinti levegőből és vigyorogva indultam a kocsimhoz. Behuppantam és indulás előtt megigazítottam a hajam a visszapillantóban majd haza hajtottam. Beálltam a garázsba és megpillantottam apu kocsiját. Kirobbantam a kocsiból és berohantam. A nappaliban nézett meccset a fiúkkal egyetemben, de én belevetettem magam apa ölébe és nyomtam egy puszit az arcára. Apa nevetve ölelt meg majd lökött le  a karfa és maga mellé. Rezgett egyet a telefonom, így elővettem. Axi írt nekem. Na, hogy ő hol van, az rejtély számomra.
Jenni miért ír mindeni arról hogy te és Nathan együtt vagytok?
-Hogy mi?- visítottam fel. Mindenki rám nézett.
- Mi történt J?- kérdezte apu.
-Se...semmi-dadogtam miközben minden figyelmemet a betölteni készülő Twitterre összpontosítottam. Meglepő dolgok jöttek velem szemben. Legelőször is az hogy Nathan neve mellett egy Követ téged felirat díszeleg. Ettől már majdnem beájultam valahova. Mikor megláttam mit írt ki.... Csöppet meglepődtem. Oké, nem csalódtam benne.
@Jenni_94  Nice to meet you #JouisTheBest Happiness lovers! :) xx
Jouis. Utálom ezt a nevet. De a rajongóknak minden vágya összevonni a neveket. Így lettünk Jouis, Haxi, Zemi. A directionerek nagy bánatára Zoé és Liam nevét nem lehet értelmesen összevonni. De mivel én aranyos és kedves vagyok-hogy ne-visszaírtam neki.
@NathanTheWanted me too, and i hope we meet again! And thanks for this tweet u know why :) xx
Miután ezt elküldem, elkezdtem böngészni a twitter rengetegben. Szóvel ez valahogy most úgy néz ki hogy vannak a directionerek és a Fanmily. A directionerek elküldenek-persze nem mind- a picsába hogy ott hagytam Louis-t, vagy mi. A Fanmily pedig tudatlankodott. Mi van köztetek kérdések áradata. Sóhajtottam és twittel tisztáztam a nézeteltérést.
OK guys. I was met with Nathan at the cafe. AND im in a big family called #TWFanmily and #directioners i love you all but #NoHate pls. :) xx
Kiraktam és figyelmemet az engem néző fiúkra irányítottam.
-Mi van?-kérdeztem, mire elkezdtek össze-vissza beszélni. Megforgattam a szemem, majd apuhoz fordultam, aki látta mit csináltam, de nem szólt semmit.
-És mi lesz legközelebb a TV-ben, ami alólad jön ki?-nevetgéltem  fogalmazási stílusomon. Körbemutatott az öt fiún.
-Ezekkel a kedves, aranyos, idegesítő piócákkal lesz egy relám filmem, meg plakátok-nagy szemekkel néztem apura.
-He? Velük? Mégis mit reklámoznak majd? Hajzselét?- nyújtottam ki a nyelvem Zayn-re, aki utánozott.
-Nem. A saját cuccaiknak kell a reklám. A könyv meg a kitudja milyen absztrakt dolgok-emelte fel a kezeit segélykérően-Ma velem volt tárgyalásuk, de nem nagyon jött össze, mivel a te kedves barátod eljátszott egy élő tűzriadót- fújtatott.
-Louis, istenem hogy nem tudod fékezni magad-mosolyodtam el.
-Jajj, unatkoztam! Olyan hosszú volt!-durcizott, mire felálltam és ez ölébe vetettem magam.
-Miért? Meddig maradtál normális?- kérdeztem, mire apa válaszolt.
-Körülbelül negyed óráig képes volt hallgatni hogy milyen költségvetéssel dolgozunk, majd elkezdett  vonyítani mint egy sziréna, és az egész banda beszállt, majd elkezdtek fel-le rohangálni az épületben- vázolta fel a történteket apa.
-Ti nem vagytok normálisak-néztem a telefonját bújó Harry-re.
-Jenni, nem szeretnél mondani valamit?- nézett fel.
-Hát... elmentem Aaron-hoz, és nem volt hely, így leültem egy fiúhoz aki egyedül volt. És ez a fiú történetesen Nathan Sykes volt-mondtam, és éreztem ahogy Louis kezei birtoklóan körbefonódnak a derekamon- Beszélgettünk, és rájött hogy Fanmily tagságom van. Egy csaj odajött és kért egy képet rólunk. Ennyi- mondtam hanyagul. Majd kicsit túljátszva hozzátettem- És bekövetett twitteren, sőt még írt is nekem!
A fiúk nagy szemekkel néztek rám, én nevettem rajtuk. Louis meg csak úgy volt. Tudom hogy most összeesküvés elméleteket gyárt, hogy Nath elszeret tőle. Sóhajtva elvettem Harry-től a telefonját, és megkerestem Nathan twittjét, amit ugye Louis-nak is címzett. Az orra alá dugtam és megvártam amíg elolvassa. Csökkentette a prést a derekamnál, és rám mosolygott.
- Szóval tudja a kölyök hogy kivel van dolga!-összehúztam a szemöldököm és meglegyintettem az arcát.
-Nem beszélhetsz így róla!- okítottam ki- Ő volt és lesz is a kedvencem a bandából.
- Igenis hercegnő!- levezettem magamban egy elméletet. A Disney filmek arra nevelik a fiúkat hogy a  lányok a herceget keresik, így ők biztosan hercegnők. Így fizikai fájdalom nem így hívni a barátnődet, legalább egyszer. Komolyan a fiúk körében ez ekkora divat lenne? Zayn is mondta már Eminek, Harry is Axinak, Liam is mondta már párezerszer Zoénak. Most meg Louis is rákezd.
-Kérlek Louis! Csak így ne hívj!-dőltem a mellkasára. Ilyeneket a szüleim jelenlétében még nem nagyon csináltam, féltem is apa reakciójától, de csak azt hallottam ahogy Liam és Ő töretlenül beszélgetnek valami felfoghatatlanul fontos meccsről.
-Akkor hívhatlak kutyaszeműpillangónak?
-Hogy minek?-nevettem el magam.
-Szerintem tök cuki-mondta olyan komoly hangsúllyal hogy már majdnem elhittem, de szája sarkában egy mosoly bújkált.
-Hanyagoljál!-álltam fel az öléből, és a konyhába vettem az irányt ahol anya alkotott valamit.
-Szia Jenni!-köszönt-Rakott krumplit csináltam vacsira-mondta miközben egy puszival köszöntöttem.
- Hát nem valami diétás kaja-mondtam és letérdeltem a sütő elé. Bent süldögélt a vacsi. Közben anya a könyha szélében állt, és néhány kristálypoharat rakott a vitrinbe. Valahogy felügyeskedtem magam álló helyzetbe. Beugráltam a nappaliba és ledobtam magam Harry mellé, mivel itt volt hely egyedül. A telefonja még mindig nálam volt, és visszaakartam neki adni, mikor is gondoltam egyet, és alig láthatóan kioldottam és megnéztem a hátterét. Még mindig ő és Axi mosolygott vissza róla. Keserűen elmosolyodtam, hiszen tudtam hogy Axi telefonjén is egy hasonló kép szolgál háttérképként. Szerencsére ők nem úgy váltak el hogy soha többé nem fognak beszélni. Elviselik egymást, sőt egész jól megvannak, de attól még nehéz. Ekkor csörrent a telefonom. Felvettem.
- Hali!
- Jenni segítened kell!- suttogta egy hang a telefonba. Hangja sírástól remegett. Axi.
-Axi!-csúszott ki a számon, mire Harry rám nézett- Mi történt?
- Nagy baj van-suttogott tovább-Eljöttem sétálni, és egy seggrészeg fazon elkezdett velem erőszakoskodni. Jenni, itt van valahol. Félek- remegett tovább. Harry keze ökölbe szorult, hiszen hallotta az egészet.
-Axi hol vagy?-kérdeztem.
-Valahol Liam házának a környékén. Talán a vele párhuzamos utca, nem tudom- zokogott. Harry felpattant és én szónélkül követtem ahogy dühösen kivágtat az éjszakába. Mielőtt utánarohantam leakasztottam a kocsikulcsomat és úgy mentem utána. Ez a hülye gyalog nekivágott volna. Hihetetlen mire képes a szerelem.
-Harry!- kiáltottam utána mire megtorpant. Odasiettem hozzá és a kezébe nyomtam. Hálásan rám mosolygott, majd a dühös homály visszatért a szemébe-Vigyázz rá!
-A kocsira?
-Axira- ráztam meg a fejem. Elszáguldott mellettem és fénysebességgel húzta el a csíkot. Visszasiettem a házba ahol értetlen pillantásokkal találkoztam.
-Axi bajban van-mondtam sokkolva.

Harry

Nem tudom Jenni kocsija mennyit bír, de egész gyorsan odaértem a nevezett utcához. Lassítottam és figyelmesen kémleltem a járdát. Ekkor megláttam őket. A kocsi fényszórója megvilágította őket. A düh végigfolyt az ereimben. Kiszálltam a kocsiból és mindent úgy hagyva közeledtem hozzájuk. Kezem egyre szorosabb ökölbe szorult. Odaértem hozzá és megkocogtattam a csávó vállát. Megfordult, ezzel együtt elengedte Axit. Az öklöm az arcán csattant, és ezzel feldöntöttem. A hátán fekve nyöszörgött, mire ráültem a derekára és megmarkoltam a pólóját. Bűzlött a piától. Öklöm egyre gyakrabban érintkezett az arcával. Orrából vér folyt, talán a szájából is. Nem érdekelt, végig ordibáltam ennek a perverz állatnak.
-MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL! EGY NŐT ILYENRE KÉNYSZERÍTENI! MEGNE LÁSSALAK A KÖZELÉBEN MÉGEGYSZER KÜLÖNBEN MEGGYŰLIK VELEM A BAJOD! HOGY JÖSSZ TE AHHOZ HOGY BÁNTSD ŐT? Ő EZT NEM ÉRDEMLI MEG!-ekkor egy kezet éreztem a vállamon, ahogy próbál elhúzni onnan. Érintésére ellazultak az izmaim. Elengedtem a söpredék pólóját de még mindig remegett a kezem a dühtől.
-Harry...Megértette-hallottam meg a hangját. Felálltam és nem törödve semmivel átöleltem. Visszaölelt.
-Annyira sajnálom Axi! Nagyon sajnálom! Sose akarnálak bántani. Én csak megakarlak védeni. Szeretlek- nyögtem ki a végén. Szorosabban láncolt magához.
-Semmi baj! Én sajnálom. Az egész az én hibám. Annyira szeretlek, sosem akarlak elveszteni!-mondta gyenge hangon, de őszintén.
-Én se téged-motyogtam. Két kezemmel közrefogtam az arcát és megdöntöttem. Könnyes szemekkel nézett rám. Homlokomat az övének döntöttem. Egy gyengéd puszit nyomtam a szájára, majd megcsókoltam. Nyelveink lassan táncoltak, kezével hajamba túrt. Egyre jobban tartottam az arcát, nem akartam megválni ettől a pillanattól. Végül a levegőhiány miatt elengedtem. Hüvelykujjammal simogattam az arcát.
- Akkor újra együtt?-kérdezte bizonytalanul.
-Nélküled soha többé-suttogtam és megfogtam a kezét. Elmosolyodott. Elvezettem az autóhoz és beültettem. Elindultunk, de láttam hogy Axi nagyon rosszul van. Elkezdte a nyakát nézni a tükörben. Néha-néha rápillantottam. A nyakán egy hatalmas lila folt volt. Kezem megszorult a kormány körül. Hozzánk vittem és rögtön betereltem a házba. Felvezettem a fürdőbe és a szekrényhez léptem. Kivettem egy törölközőt meg az alkoholt-Jenni nagyon jót röhögne rajtam ha látná mit csinálok- és felé fordultam.
-Mutasd magad- mondtam és bólintott. Lehúzta magáról a pólóját és a nadrágját. Fehérneműben állt előttem. Láttam hogy egy-két seb éktelenkedik a karján és a lábán, illetve pár zúzódás. Kimostam a sebeit, már amennyire tudtam. Mikor végeztem magamhoz húztam és úgy öleltem. Nem akartam elengedni. Nem csúszhat ki újra a kezeim közül.
-Harry.... lezuhanyozhatok?-elengedtem és kimentem. Lány létére gyorsan végzett. Elkezdett a ruháim között pakolni. Ekkor kihúzta az egyik pólóját amit elvettem mielőtt elment volna Liam-hez. Érdekes dolgokat csináltam.
-Harry... szerintem nem akarom tudni miért van ez nálad.
-Csak megtartottam-vontam vállat. Elnevette magát és valami "hát persze" szerűséget motyogott. Befeküdt az ágyba. Én is elmentem és a lehető leggyorsabban bementem hozzá. Már aludt. Biztosan kifárast. Ekkor lentről hallottam csapódni az ajtót és Bogi, Kami és Louis hangját. Lerohantam és érdekes látvány fogadott. Louis Bogin ült, miközben Kami próbálta lerángatni róla. Bogi közben visítozott.
-Most visszakaptad!-nevetett Louis.
-Szállj le rólam!- sipítozott Bogi.
-Csendesebben erőszakold meg!-szóltam rájuk mire abba hagyták a kiabálást és rámnéztek.
-Oké. Te mióta állsz ott?-kérdezte Louis miközben felálltak a földről Bogival egyetemben.
-Mikor becsörtettetek. Csendesen mert Axi alszik-először nem esett le nekik, majd széles vigyorral mind a hárman a nyakamba ugrottak. Mióta ez a két lány itt lakik 3 Louis-val élek egy fedél alatt.
-Újra együtt a Haxi?-kérdezte Louis miután engedtek levegőhöz jutni.
-Igen-vigyorogtam mint a tejbe tök-De én most felmegyek- mondtam, és lent hagytam a három idiótát.  Mikor felértem, Axi aludt. Bebújtam mellé és élveztem közelségét. Lentről hallottam ahogy bekapcsolják a tévét és egyszerre visítanak hogy "DUCK TV". Azt hiszem Louis megtalálta a szintjét.