Summer Love~2. Séta

Megírtam a kisregény újabb részét és remélem tetszeni fog :D Tudom hogy kissé furcsa de lényeges volt hogy ez megtörténjen mert kitaláltam mi legyen a végső eredmény és ahhoz ez kellet na. De remélem elnyeri a tetszéseteket ~Emily



~Emily

Beléptem a terembe. Gyönyörű nap volt. Szikrázó napsütés. Kicsit lejjeb húztam a szoknyámat. Végig lépkedtem a két padsor között. Tűsarkúm ijesztően kopogott a fapadlón. A tanáriasztalhoz értem. A tanárunk egy 40-es éveiben járó, őszülő, férfi. Fizikát, kémiát és matematikát tanított. Amiket én nem tudtam valami fényesen.
-Tanár úr? Lenne esélyem a javításra?-kérdeztem a lehető legcsábítóbb hangon. 15 éves voltam akkor, vad, igazi lázadó. De nem akartam bukni. Tanulni nem tudtam, így egyetlen lehetőségem maradt. Kicsit lejjebb hajoltam a dekoltázsom kiemelése érdekében. A tanár felnézett.
-Hát nem sok. A jegyeid alapján...- nem tudta befejezni mert a háta mögé sétáltam és mellkasára csúsztattam a kezeim. Undorítónak találtam de kellettek a jobb jegyek. Éreztem ahogy kezem alatt megremeg a mellkasa.
-Kisasszony! Ezt mégis...- nem fejezte be. Lejjeb vándorolt a kezem. Egész közel voltam a ponthoz- Azt hiszem van egy lehetőség a javításra.
Innen kezdődtek a dolgok. Minden nap. Délután háromtól négyig bent maradtam a suliban, a szüleim azt hitték korrepetáláson vagyok. Ha úgy vesszük az volt. Nekem szükségem volt rá, biztosnág érzetet adott, hiszen egy olyan férfi akivel lefekszem nem akar béntani, és elméletileg megvéd.De amikor bejelentettem annak a pedofilnak hogy én nem csinálom ezt tovább, azt mondta nem hinné és elkezdett berángatni a szokásos helyünkre, ami a kémia-fizika szertár volt. De Nicole, az egyik csaj az osztályból észrevette. Elengedett a tanárom de bíróságra került az ügy. Jól kiszínészkedtem hogy a tanárom kényszerített. Mindenki engem sajnált. Két ember tudja az igazat. Bianca és a legjobb barátnőm Bella. És megértem ha ezek után sokan tartanak ribancnak. Mert ha bevallom magamnak az voltam. De én sosem éreztem eddig olyat hogy valaki szerethet engem azokon kívül akik több mint 10 éve ismernek. Hogy valakivel találkozhatok aki szeret és ha csak úgy is mint egy barátot, nem ítél el-meséltem el életemet. Itt volt és meghallgatott. Miért tette? Felnéztem rá, de rezzenéstelen erccal bámult maga elé. Nem tudtam mit csináljak. Elég hűvös volt, hiszen hajnali 2 még nyáron se valami meleg.
-Emily én...-kezdte de nem fejezte be csak megrázta a fejét. Sóhajtottam.
-Most már te is tudod. Köszönöm hogy meghallgattál-mondtam és tétován megöleltem. Keze végig simított a hajamon miközben viszonozta a gesztust.
-Sajnálom-kért bocsánatot. Miért? Nem tudom. Miért csinálja ezt velem? Elhív kettőkor sétálni. Itt állunk valahol London utcáin késő este. Nem csinál semmit. Egyre szorosabban ölel magához. Végül a furcsán édes köteléket megszüntetem azzal hogy eltolom magamtól.
-Louis kérlek!-nyöszörögtem- Nekem ez nehéz...-valószínűleg félre érti, hiszen nem tudja hogy teljesen belehabarodtam. Sóhajtott, zsebre dugta a kezét és elindult valamerre. Követtem őt. Magassarkúm kisértetíesen kopogott az úton. Egy kis térre értünk. Soha többet nem jövök Louis-val esti sétára. Térdgatyám és egy vékony fekete pulcsi. Persze mély dekoltázzsal. Megborzongtam. Halványan pislákoló utcalámpák alatt mentünk végig, mikor néhány esőcsepp koppant az aszfalton. Egyre több kicsi, sötét pont jelent meg a födön. Egyszerre rohantunk be egy fa alá, ahol sikeresen belecsapódtam, és tekintettel a magassarkúra meginogtam. Megmarkoltam a pólóját reménykedve abban hogy megfog és nem fogok feldőlni. Sajnos őt is meglepte az akcióm, így mindketten a földön végeztük.Rajtam feküst, én pedig még mindig szoringattam a pólóját.Kék szemeiben valami furcsa csillogást véltem felfedezni, amit eddig sose láttam. Mástól sem, de tőle főleg nem. Egymáson feküstünk. A fa lombja védett minket az esőtől. Egy-két csepp mégis áthatolt a pajzson ami védett minket és ez az egy pont az ő arcára esett valahogyan.  Homlokának domborulatán kezdett lefolyni és lassan lecseppent. Egyenesen rám. Megígézve feküdtünk a földön. Fél kezével felettem támaszkodott. A másik, mint később kiderült, szintén támasztást dzolgált csak a derekamnál. Vészesen közel került hozzám. Orrunk összeért. Kis elektródák indultak el az említett testrészemtől mindenfelé. Szakadozva vett egy mély levegőt és hirtelen lendülettel azt a kevés távolságot megszüntette. Ajkai remegve értek hozzá az enyémhez. Teljes sokk alatt voltam ahogy felbátorodott és megnyalta alsó ajkamat bejutásért esedezve. Automatikusan beengedtem és felfedezte a számat, és mintha... mintha élvezte volna. Mintha ő is ugyanúgy vágyott volna erre mint én.  Nem tudom meddig ostromolt a csókjaival, de egy harangozás zavart meg minket. Felmordult és eltávolodott tőlem. Felültem és csak most vettem észre, hogy mióta nem alkottam semmilyen értelmes gondolatot a fejemben. Louis zavartan rámnézett és én is rá. Nem tudtunk mit mondani. A levegő szinte tapinthatóan forrt amikor csókolóztunk. Nem tagadhatja ő sem és én sem, hogy élveztük. És őszintén bekell hogy valljam szerintem nem véletlen volt amit csinált. Nagyon is tudatos cselekedet volt. Csak talán abba nem gondolt bele hogy megcsalta a barátnőjét. Tétován nyitotta a száját, de végül csak elmosolyodott és kinyújtotta felém a kezét. Bizonytalanul léptem felé egyet és megfogtam meleg, koszos kezét. Nem meglepő, hisz a földön támaszkodott. Nem szóltunk semmit. Csak kézenfogva sétáltunk a sötét égbolt alatt. Amikor egy olyan utcához értünk ahol nem volt lámpa kezdtem megijedni. Ugyanis annak ellenére hogy sok sötét színt hordok, félek a sötétben.Erősebben szorítottam meg a kezét és közelebb bújtam hozzá.
-Félsz?-szólalt meg először mióta megcsókolt.
-Igen-mondtam és ha lehetett még közelebb mentem hozzá. Megállt és elém állt-Mit csinálsz?-néztem szürkés alakját.
-Kiviszlek a sötétből-adta a logikusnak tűnő magyarázatot. Csak nekem nem volt az. Hirtelen rántott magához, combomnál fogva megemelt, ezzel kényszerítve hogy derekánál körbefonjam rajta a lábaim. Vett egy 180 fokos fordulatot és újra irányban voltunk. Elindult és közben ajkaival a számat kezdte kutatni a nyakamtól kezdve, egyre feljebb. Mikor a nyakamon megtalálta a gyenge pontomat egy halk nyöszörgés kicsúszott a számon. Megállt és forró lélegzete megborzongatott.Halkan kuncogott, és elkezdte lágyan szivogatni a nyakam. Élvezte ahogy nyöszörgök, ezt onnan tudom hogy mellkasából rezgő kuncogás tört fel amikor hajába túrtam. Érzékeny pontomnak elég figyelmet szentelvén, elindult egyre feljebb és végül ajkait az enyémekhez préselte.A hosszúnak nem mondható intimitásunkat megszakította és letett. Én még szédültem amiatt amit csinált velem. Ezt halk kuncogással díjazta és úgy mentünk tovább a már lámpákkal ellátott utcán, hogy vállamnál magához szorított. Felnéztem rá és láttam ahogy mosoly terül el az arcán. A hotel utcájába kerültünk így elengedtük egymást. Ő előre sietett, én pedig elővettem a cigimet és rágyújtottam. Így sétáltam tovább, lassan, lomhán kopácsolva. Néztem ahogy Louis alakja lehajtott fejjel, gyorsan távolodik a hotel felé. Kifújtam a füstöt és ekkor valaki megszólalt mellőlem.
-Hova tűntél?-hallottam az ismerős hangot. Az irányába fordultam és Harry alakját véltem körvonalazódni.
-Sétálni mentem-adtam az egyszerű választ. Kilépett a sikátorból az utca fényére, és láthatóvá vált huncut mosolya. Ledobtam a cigim maradékát a földre és eltapostam.
-Louis-val?-ért oda mellém. Kicsit elpirultam, és észre is vette mert felnevetett.
-Igen-dünnyögtem. Átkarolta a vállam és kicsit siettetni kezdte a tempómat. Ő nem aggódik ha meglátja velem valaki, hiszen ki tudja mennyi lány fordult már meg nála.
-És mi történt?-tette fel a kérdést, aminek hallatára automatikusan a nyakamhoz kaptam ahol éreztem a fájdalmas bizsergést a kiszívott helyen.
-Semmi-változtattam a mozdulatomat egy zavart tarkó kaparássá.
-Pedig Louis egészen boldog volt mikor láttam elmenni. Közvetlenül azután hogy elengedett téged. Ami azután volt hogy felkapott és valamit csinált veled, feltételezem huncutkodott. Ami meg azután volt hogy a fa alatt egymásra estetek és 5 percig bámultátok egymást majd megcsókolt-vezette le előttem a ma este történteket.
-Te követtél minket?-háborodtam fel.
-Hallottam ahogy kopognak, és ahogy sutyorogsz valakivel, majd elmész. Így gondoltam megkereslek és a titokzatos udvarlódat. És amikor megláttam hogy Louis-val beszélgetsz, egész jó mókának ígérkezett. Ugyanis Louis nem hív mindenkit "sétálni" - karmolt bele a levegőbe, ezzel elengedve engem. Odaértünk a paparazzi körzet széléhez, így én előre mentem, míg ő eltűnt a homályban. Belibegtem a szállodába, és felmentem a lifttel a harmadik emeletre, ahol a szobánk leledzik. Kiszálltam és egy mosolygó fiú köszöntött a lift ajtóval páthuzamos falnak támaszkodva.
-Sokáig tartott-lépett közelebb és egy kósza tincset a fülem mögé fésült. Remegő kézzel fogtam meg arcomon pihenő kezét, és beletemettem arcom, majd egy apró puszit leheltem rá. Elengedtem és néztem ahogy visszahúzza maga mellé. Ekkor csengetett a lift, így elválltunk egymástól és a jövevény kilétét néztük. Harry ugrott ki a liftből. Egyenesen ránk nézett.
-Ti ketten magyarázattal jöttök! Annyira felelőtlenek vagytok! Nyílt terepen nyaljátok-faljátok egymást, és neked-mutatott Louis-ra - barátnőd van! Eltudod képzelni El mit fog csinálni ha megtudja?-korholt minket. Érdekes hangulatváltozáson ment végig, mikor találkoztunk nem ilyen volt. De felnyitotta a szemem. Hiába is akarnám hogy velem maradjon, én csak második lehetek. Megint. Vagy ribanc vagy második. Úgy tűnik ezt érdemlem a sorstól. Nem vagyok a kedvence.
-Én nem tartozom neked, mivel tudod. Louis?-néztem megsemmisítő pillantással a göndörre.
-Én... nem tudom-sóhajtott-Csak kérlek El-nek egy szót se! Senki! Istenem!- szorította meg a kezem. Bátorítóan ránéztem. Miatta leszek második. Miatta még ez is megéri.
-Louis, én nem haragszom ha véget vetsz ennek. De...- közelebb hajoltam hozzá, hogy Harry ne hallja-miattad még azt is elviselném ha másodiknak kéne lennem- hallottam ahogy nyelt egyet és bólintott. Különös, nem hittem volna hogy beleegyezik. Azt hittem mélységesen megbánja amiért megtette ezt a barátnőjével.
-Alszol velem?-kérdezte Louis. Harry nagyot nézett, de én bólintottam. Ránéztem egy könyörgő pillantással, mire megvonta a vállát és valami " te dolgod" félét morgott. Elmentünk a szobáinkhoz és az ajtó előtt elbúcsúztunk. Bátortalanul  beléptem Lou után. Álltunk a szobában és egymást néztük. Végig futatta rajtam a tekintetét. Én is ezt tettem vele. Ezt játszottuk egy darabig, majd ő hozta meg a döntést. Elém lépett és lesmárolt. Elkezdte felfelé tolni a földőmet én pedig az ő nadrágjához nyúltam. Ráfektetett az ágyra és lerántotta rólam a fösőmet. Alakjával felém hatalmasodott.
-Biztos vagy benne?-suttogta ajkaimra. Bólintottam. Tudja hogy sokat jelent nekem, de neki ez nagyobb vétek. Ezután az apró bólintás után szenvedélyesen kihámozott a ruháimból. Minden leszedett ruhadarab helyén felfedezett új bőrfelületet végigcsókolta. Dominált. Este volt. Mindenki aludt. Mi pedig megszegtük a szabályokat. És lefeküdtünk. A világ legrosszabb döntése, vagy a legjobb. Már magam sem tudom. Akkor fantasztikus volt. De hogy is kezdődött?

/hajnali 1/

Kopogtattak az ajtón. Zaklatottan feküdtem és néztem ahogy a ritkán ablak előtt elsuhanó autók lámpái baljós árnyakat rajzolnak a plafonra. Kikászálódtam és ajtót nyitottam. Louis nézett vissza rám.
-Szia! Tudod... Csak nem tudok aludni és gondoltam eljönnél velem... sétálni-mondta zavartan és halkan.
-Persze Várj egy percet!-örültem is és nem is. Felkaptam az első ruhadarabot ami a kezembe akadt és felvettem. Kimentem és csatakoztam a kint várakozó fiúhoz. Stratégiánk alapján ő ment ki először, rá pár percre én és csatlakoztam hozzá a sarkon. Némán sétáltunk egymás mellett. Majd megkérdezte.
-Miért tetted?
-Fiatal, mohó, mindent megtehetek típus voltam-néztem le a földre- És mert féltem. Féltem hogy bántani fognak. Függenem kellett valakitől... Mindig szükségem volt valakire. Aki mellett biztonságban érzem magam. És én ezért bármit megtettem. Most már elég a barátnőm és a nővérem. De nagyon sokáig akartam magam mellé valakit aki megvéd. Én pedig mindenkinek bedőltem. De mind csak egy valamit akart tőlem-húztam a szám. Nem szerettem volna ezt a beszélgetést.
-Mellettem biztonságban lennél-suttogott. Nem hittem a fülemnek. Tényleg ezt mondta?
-Mit mondtál?-próbáltam megbizonyosodni arról hogy jól hallottam.
-Azt hogy menjünk erre-mutogatott valami utcára. Akkor félre hallottam-De hogy történt? Gondolom a tanároddal kezdődött...
-Igen. Amikor először lefeküdtem vele, akkor jutott eszembe hogy így magamhoz láncolom az embereket, így sosem kéne amiatt aggódnom hogy elhagynak, nem kéne egyedül küzdenem a világgal és lenne aki megvéd. És ezután mindig kellett valaki- néztem a kezemre. Ekkor megkért hogy meséljem el neki az egészet. Én pedig elmondtam. Életemben harmadszorra. És nem menekült el előlem.

/vissza a jelenbe/
Megtettük. Fekszik mellettem és ujjainkat összekulcsolva liheg.
-Istenem Emily!-fújja ki a levegőt. A meleg levegő megcsapja a nyakamat.
-Kétszer mondtad a nevem!-poénkodtam kifulladva. Egy rövid jellemzés az előző háromnegyed óráról:kifárasztott.
-Igazad van-morogta a fülembe. Hangja kicsit még távolinak tűnt. Ahogy kicsit izzadt, meztelen mellkasát a hátamnak nyomja, miközben az éjjeliszekrényen álló olvasólámpát lekapcsolja, egy halk sóhaj szökik ki a számon. Visszafekszik mellém és valami kavar a takaró alatt.Majd visszatért hozzám és átölelt. Felvette a boxerét. Na ja, de engem nem enged el, hogy felvegyem a ruháimat.
-Louis, szeretnék felvenni valamit-próbáltam rávezetni arra hogy elengedhetne.
-Nekem tökéletes így, neked valami bajod van vele?- lemondóan kifújtam egy adag levegőt majd álomba szenderültem.