39.óra
Warzone or More Than This?
Augusztus 10.
Jenni
Éppen a napi "szívjunk friss levegőt" sétára indultam, és már vettem a kabátomat, mivel nyári zápor pettyezte az utakat. Mikor mentem volna ki az ajtón, észre vettem Marcus cigis dobozát az egyik előtérben elhelyezett asztalkán. Nagyon ramaty állapotban voltam egész eddig. Nem hiszem hogy bármi is segíthetne rajtam. A mély depresszióba esésemet az is segítette hogy az ismeretlen barátomtól nem kaptam több üzenetet. Hirtelen ötlettől vezérelve elvettem az asztalról és kirohantam a kertbe. Lesétáltam egészen a tóig, ami a háztól egész messze esik. Beálltam a fűzfa alá és meggyújtottam az első szálat. Mélyet szívtam belőle, kicsit bent tartottam majd kifújtam. Kicsit könnyített rajtam. Igaz, megfogadtam hogy sose teszek ilyet többé, de most kénytelen voltam rá. Ott álltam és néztem ahogy a fehér füstön keresztül látszódnak a cseppek kör alakú becsapódásai. Életem egyik legnehezebb időszaka, és ha nem sikerül kivánszorognom belőle valahogy, megfogok bolondulni.
Augusztus 28.
-Jajj Jenni!- borult a nyakamba Emi. Ma repültem haza, és úgy tűnik nagyon hiányozhattam, mert mindenki kivonult a tiszteletemre, bár egy valaki hiányzott. Aki hogy mondjam.... nem hiányzott onnan.
-Emi, máskor is mentem már el ne fújd föl-ölelgettem meg én is.
-Tudom csak akkor nem aggódtam hogy mikor vágdosod fel az ereidet. Már azon gondolkoztam összetöröm a telefonját ha még egy üzenetet küld neked-szorított erősen, mire nevetve-ami kicsit hisztérikus volt- eltoltam magamtól.
-Oké, van valami terved mára? Úgyse tudnék elaludni így reggel 8 felé-ásítottam egyet.
-Khm...Én nem kapok?- tárta ki a karját Zayn, mire - most már őszintén- nevettem és megöleltem.
-Szia Zafira-motyogtam a kabátjába, ami most kivételesen nem volt eső áztatta. Csoda. Londonban nem esett.
-Hmm Jenna. Hiányoztál- mondta. Elengedtem majd Harry következett.
-Jenni, sokkal jössz nekem.
-Mindünknek-szólt közbe Niall.
-Bocsánat. Nem hiszem hogy én tehetek róla-vetettem oda- Nem akarunk menni?- kérdeztem ásítva.
-Te aludni mehetsz maximum. Egy kialvatlan Jenni borzalmas-vigyorgott Emi, majd megragadta Zayn-t és elindultunk. Meglepetésemre Niall és Bianka hasonlóan indultak el. Úgy tűnik hogy nem szakítottak. Bár, ha úgy vesszük összese jöttek. Legalábbis az összejárunk dugni kapcsolat nem hiszem hogy egyenlő a járással. De mégis olyan különlegesek voltak együtt.... mintha... boldogak lennének együtt? Harry ment mellettem, Liam a hátunk mögött telefonált. Harry felajánlotta hogy viszi a bőröndömet, amit elfogadtam, mert rohadt nehéz volt.
-Uhh... Jenni mit vittél magaddal? Aranyrudakat?-kezdte el húzni.
-Nem. Csak amire egy lánynak szüksége van-mosolyogtam rá.
-Megkaptad az üzenteket?-váltotta komolyra a hangját. Egy ideig válasz helyett, csak a reptér jellegzetes hangzavarát lehetett hallani.
-Meg. De.... egyiket se olvastam el-hajtottam le a fejem.
-Ha akarsz átjöhetsz hozzánk. Louis a családjánál van-mondta közömbösen.
-Oké, Harry, miért mennék el hozzátok? És csak ő?-lepődtem meg.
-Mit tudom én hátha akarsz...-elharapta a mondat végét-nem, mi is haza mentünk egy kicsit, de ő valamiért tovább akart maradni. Valamiért, vagy inkább valakiért-egyértelműen rám célzott. De nem értettem az összefüggést.
-Mi? Ennek miért én vagyok az oka?- kérdeztem a kelleténél hangosabban, mire Niall hátratekintett. Csak halványan megráztam a fejem, mire vállat vont, és további élménydús suttogást folytatott a nővéremmel.
-Mert nem akart veled feleslegesen kapcsolatba lépni. Mivel elutasítottad, számára a család a legnagyobb segítség.
-Ahogy nekem is az volt-mondtam, a cipőmet kémlelve-És ti is otthon voltatok, nem? Meddig?-tértem át egy kevésbé szívszorító témára. Oké, hogy próbáltam túl lépni rajta, de nem megy. De már megtanultam hogy ne mutassam ki.
-Mhm. Egy hét szabadidőt kaptunk, hogy a családunkkal is lehessünk. Aztán nem sokára újabb turné, újabb koncertek.
-Biall?-kérdeztem az előttünk lépegető párosra, halkan beszélve.
-Nem tudom. A közönség előtt jól elvannak, előttünk viszont folyton marják egymást. Ennek ellenére nagyon sok kép van róluk amikor elmentek valahova sétálni, vagy akármi más. Furcsák.
-Azok-értettem egyet az előbb hallottak alapján. Még beszélgettünk pár dologról, amíg kiértünk a kocsikig. Engem Emi,Zayn és Harry vitt haza, Niall meg Biankát és Liam-et. Hazaérve körülbelül annyi energiám volt hogy bedőljek az ágyba. Tévedtem. Tudtam aludni.
Egy pár órával később
Felkeltem és nagyot nyújtóztam. Körbenéztem a fekete szobán. Gondolkodtam, hogy most be van hajtva a spaletta, vagy ilyen késő van. De pár fénycsík törte meg a padlót, így feltételezem sütött még a nap. Ha jól érzékeltem az ajtóm elől Zayn hangja szólt. Halleluja! Reménykedtem hogy itt találom. Miután a reptéren elköszöntem Olívtól és Marcustól megfogadtam hogy nem gyújtok rá többet, de most megint kényszert éreztem rá. Kilopakodtam a szobámból. Emi ajtaja zárva volt. Bekopogtam.
-Igen? szólt ki Emi, kicsit aggodalmasan.
-Zayn itt van? Kérni szeretnék tőle valamit- mondtam és rá pár pillanatra Zayn vágtatott ki, de szinte egy pillantást de tudtam venni a szobára. Különös.
-Mit szeretnél?-támaszkodott az ajtónak. Elég laza volt, ahhoz képest hogy neki feszült az ajtónak, mintha tartani akarná.
-Ömm... izé szóval.... menjünk el egy kicsit le-fújtatva eltávolodott az ajtótól és lejött velem a nappaliba.
-Mit szeretnél?-kérdezte sürgetőn.
-Tudsz adni nekem.... cigit?- láttam ahogy elkerekednek a szemei, és hitetlenkedve néz rám.
-Mi? Nem, nem. Szó sem lehet róla- rázta a fejét.
-Kérlek Zayn, szükségem van rá! Ígérem neked, nem fogok folyton csak napi egyet, kérlek! És ellenőrizheted is, de nekem ez sok egybe. Valahogy le kellett gyűrnöm a sok feszültséget és én ezt választottam-hajtottam le a fejem bűnbánóan. Sóhajtott egyet, majd kiment az előtérbe, majd visszajött egy doboz cigivel és egy öngyújtóval.
-Rendben. Ez lesz a mi közös kis titkunk. De csak egyet. Gyere, kimegyek veled-biccentett kifelé. Hálás voltam neki, és úgy tűnik ő is kicsit lenyugodott a kezdeti zavartságából. Kimentünk. Sacra nemsokára lefog menni a nap. Az ég kicsit már színeződött. Zayn aggódva gyújtotta meg a cigijét és nyújtott oda nekem egy szálat, majd az öngyújtót.
-Minden rendben? Olyan zavart vagy-kérdeztem. Rám nézett és egy gondterhelt mosollyal nézett rám.
-Csak nemsokára egy fontos dolgot kell megcsinálnunk a fiúkkal, és talán jobban be stresszeltem miatta, mint eddig bármikor-mondta. Kerülte hogy mi is az, de nem faggattam. Csendben elszívtuk, majd elnyomtuk. Én a szobámba mentem, aminek ablaka a kertre nézett.Kinyitottam a spalettát, így ráláttam a medencére, ami a kertünk hátuljában állt. Elmentem zuhanyozni, hiszen rögtön beestem az ágyba. Ezután felvettem egy otthoni szerelést és leültem olvasgatni az ágyamra. Ekkor Emi berontott a szobámba.
-Jenni! Gyere! Gyorsan!- hadart. Automatikusan felpattantam, és elindultam utána. A lépcső tetején megtorpantam.
-Hova is megyünk? Meg miért?-de nem válaszolt, csak húzott le. A terasz ajtó előtt még gyorsan mondott valami ilyesmit:
-Csak figyelj!-és szabályosan kilökött. Ott álltam egy kicsit, majd észre vettem hogy lampionok égnek a fák lombjai közé függesztett damilon. Majd valahonnan zongorát hallottam és arra néztem ahonnan véltem. És ott állt Nathan, és zongorázott. Elkezdett énekelni, és rögtön tudtam ki csinálta ezt az egészet.
I can't believe I had to see
The boy of my dreams cheating on me
The pain you caused has left me dead inside
I'm gonna make sure, you regret that night
I feel you close, I feel you breathe
And now it's like you're here
You're haunting me
You're out of line, you're out of sight
You're the reason that we started this fight
Milyen fantáziadús. Kicseréltek egy szót. Leléptem a fűre, és mivel nem volt a lábamon semmi, így a hűvös fűre érkeztem. A szálak csiklandozták a lábamat. Néztem ahogy Nathan rám néz és mosolyog. Majd hirtelen egy másik dallamra kezdett átmenni, amit nem ismertem fel rögtön. Majd egyre nyilván valóbb lett. Nem. Ez nem lehet igaz! Újra előre néztem és a négy fiú ott állt előttem. Majd énekelni kezdtek.
I’m broken, do you hear me?
I’m blinded, ‘cause you are everything I see,
I’m dancin’ alone, I’m praying,
That your heart will just turn around,
And as I walk up to your door,
My head turns to face the floor,
‘Cause I can’t look you in the eyes and say,
When he opens his arms and holds you close tonight,
It just won’t feel right,
‘Cause I can love you more than this, yeah,
When he lays you down,
I might just die inside,
It just don’t feel right,
‘Cause I can love you more than this,
Can love you more than this
Egyre egyértelműbbé vált. Igen ez most az amire gondolok. Könnyek kezdtek gyülekezni a szemem allján, de visszatartottam őket. Közeledik az egyetlen rész, amit én nem fogok kibírni.
If I’m louder, would you see me?
Would you lay down In my arms and rescue me?
‘Cause we are the same
You save me,
When you leave it’s gone again,
Pillanatnyi csend, csak a zongora apró közjátékát lehetett hallani, majd a hátam mögül meghallottam a szívemig hatoló hangot. Megfordultam, és szembe találtam magam Vele. Ahogy megláttam, elszállt minden haragom amit éreztem iránta. Minden kétely amit éreztem. Ahogy rám nézett. Szemeiben remény csillogott miközben énekelt. Nekem.
And when I see you on the street,
In his arms, I get weak,
My body fails, I’m on my knees,
Prayin’
Abbahagyta és közelebb lépdelt. Minden lépéssel közelebb került a szívemhez. Szerettem, és szeretem. Ez nem változhat meg. És nem is változott. Megállt tőlem két lépésre. A fiúk tovább énekeltek. De engem lekötött a rég látott arc, szem, haj, satöbbi bámulatosan tökéletes testrésze. Számomra legalábbis.
-Megtudsz nekem bocsátani? - szólalt meg, hangjával mélyen bennem megmozdított valamit. Félre néztem, akaratlanul is Nathan-re esett a pillantásom. Néztem ahogy zongorázik. Mintha énekelne is. Vagy csak tátog. Ki tudja. De amit Louis tett azt nem tehette másból csak szerelemből. Mi másból? Újra a várakozó-reménykedő fiúra néztem. Láttam rajta, hogy ha most nemet mondanék, itt esne össze a kertünkben. De ez nem fog megtörténni. Mert nem tudnék ellenállni neki. Két gyors lépéssel elé léptem és megöleltem. Kitört belőlem a sírás-mit sírás- zokogás, és magamhoz láncoltam, miközben könnyeimmel áztattam csíkos pólóját. Átölelt és magához húzott. Minél közelebb.
-Megbocsátok! Megbocsátok! Szeretlek Louis!-zokogtam, szinte hisztérikusan. Minden érzelem most robbant ki belőlem.
- Én is téged Jenni. Annyira sajnálom amit tettem veled, kérlek ne haragudj rám!- mondta tovább a magáét. Kicsit remegett a hangja, mintha sírni akarna. Valószínűleg előttem nem fog sírni, de ez aranyos. Elvesztem karjaiban, semmit nem érzékeltem. Csak őt, az illatát, az érintését, ahogy finoman cirógatja a hátamat. Minden olyan dolog ami régen is, és most is borzongást vált ki belőlem. Csendre lettem figyelmes. Abbahagyták, vagy befejezték, ki tudja. Elengedtem. A fiúk felé fordultam, akik közt Nathan is helyet foglalt a fűben ülve. És persze minket néztek.
-Jouis?-kérdezett rá egyszerre Zayn és Harry. Mi pedig szintén egyszerre vágtuk rá a választ.
-Igen-mosolyogtam. Ő is mosolygott. Emi is kiült és Zayn ölében nézett minket.
-Csillaglesés?-kérdezte Liam. Bár szívesen töltöttem volna az időmet Louis-val kettesben, de mégiscsak ritka, hogy nincsenek felhők és látni lehet majd a csillagokat. Hiszen Louis ezt az egészet szépen berendezte, hogy naplemente idején legyen. Elkezdtünk kihordani pokrócokat meg egy kis kaját, Niall elhívta Biankát, így teljesedett a csapat. Dobtam egy SMS-t Alane-nak, hogy újra együtt vagyunk, és holnap lovagolni megyünk és részletesen beszélünk. Persze Alane egyenlő Eric-kel. Aki egyenlő Adam-mel, aki Sophie-val és Bogival, aki pedig rögtön Jemivel és Mónival, akik elmondják Timinek, aki pedig Axinak, aki Zoénak. Közösségi háló.... Chipset bontogattam a konyhában amikor rájöttem hogy én még nem találkoztam a szüleimmel. Kivittem a tálakat, és leheveredtem a fűbe. Nathan elment, mondván nincs miért maradnia, de a zongorát- amit mellesleg sejtelmem sincs hogy raktak fel egy emelvényre a kertben- majd küldjék neki vissza.Oké, kicsit néztem nagyokat de mindegy. Végül sikerült leülnünk, és az eget bambulnunk. Louis mellkasára döntöttem a fejem, és az illatát mélyen magamba szívva élveztem közelségét, és becéző simogatását az oldalamon. Nem volt szükségünk szavakra. Anélkül is tudtuk, mit mondanánk. Egy órán keresztül néztük az eget miközben minden elfogyott. Majd kezdett nagyon hűvös lenni. Ja, és szemtanúja lehettem Niall és Bianka egyik "veszekedésének". Gondolom ez nem olyan volt mint amiről Harry számolt be. Ugyanis a chipsen vesztek össze, amiből csókcsata vált a földön. Előttünk.... Felszedelőcködtünk, és bevittünk mindent. Niall és Bianka elköszönt, Liam is így tett. Zayn, Harry és Louis maradt.
-Louis, hol vannak a szüleim?-kérdeztem amikor ők is elkezdtek öltözni. Küldött felém egy huncut mosolyt.
-Tudtak róla, mi lesz itt. Tájékoztattam őket. Megígérték hogy nem lesznek itthon. Ja, és Jenni ha lehet... ne mond el Isaac-nek hogy sírtál, mert akkor megfog verni-nyafizott játékosan.
-Nem akarod hogy veled menjek?-kérdeztem mikor már ment volna ki az ajtón. Megfordult és végig nézett rajtam.
-Átöltözöl előtt, ugye?-húzta a száját. Nem szeret várni.
-5 perc-mondtam és egy gyors puszit nyomtam az arcára. Ez nekem egy kicsit furcsa volt, merthogy nem csókolóztunk, meg ilyenek. És bőre amikor a számmal érintkezett, kicsi csillagszóróvá alakult közte és köztem. Nem is vettem észre mennyire sóvárgok egy csókjáért. De már elindultam fel a lépcsőn. Viceskedve utánam szólt.
- Ha harminc perc múlva is azt mondod hogy 5 perc, elmegyek!
Felvettem egy normális gatyát, egy fölsőt é egy pulcsit, egy zoknit és felkötöttem a hajam. Aztán visszaengedtem, mert tudom hogy Louis imádja amikor kivan bontva a hajam. Felkaptam egy kistáskát és beledobáltam a fontosabb dolgaimat majd lerohantam a fiúkhoz. Zayn, Harry és Lou az ajtóban beszélgettek.
-10 perc. Ügyes-mondta Harry és lepacsizott a két másikkal. Mű duzzogással elkezdtem írni egy pár sort anyáéknak hogy Louis-nál vagyok és hogy nem kell aggódni, nem lesz unoka satöbbi. Majd sikeresen elindultunk. Bemásztunk a hátsó ülésre, Harrry pedig vezetett. Ugyanis a saját autóját ő akarja vezetni. Louis becsusszant mellém és állam alá rakta a kezét. Kényszerítve ezzel hogy gyönyörű kék szemeibe ütközzek. Egyre közeledett felém. Tudtam mit akar. Én is akartam de nagyon csak ezek után, egy kocsi hátuljában.
-Biztosan Harry kocsijának a hátsó ülésén akarod megejteni az "első csókot"?-karmoltam idézőjeleket a levegőbe. Csak pár centi volt már köztünk.
-Mindegy a hely, a személy a fontos- mondta és ajkait az enyémekhez nyomta. Nyelvéve végig szántott az alsó ajkamon, mire beengedtem a számba. Egyre vadabban harcoltunk egymás.... szájában? Mikor is megálltunk a házuk előtt, mi pedig lihegve váltunk el.
-Te jó ég, leszerelem a visszapillantót. Azt hittem a kocsiban fogtok lefeküdni- dramatizált Harry. Bezárta a kosit, majd bementünk a házukba. Rögtön felmentünk, és bezárkóztunk a szobájába. Nem sokat kellett várnom, újra megtalálta a számat. Finoman ledöntött az ágyára és gyengéd csókokkal hintette be a számat, az arcomat, a fülemet, és a fül mögötti érzékeny részeket, a nyakamat és a kulcscsontomat. Hajába túrva élveztem a kényeztetést.
-Miért is kaptam ezt?- kérdeztem, miután legurult rólam és lefeküdt mellém. Hajam birizgálása közben válaszolt.
-Mert képes vagy szeretni engem-mondta. Vállára döntöttem a fejem és kis mintákat rajzoltam fel-le ereszkedő mellkasára.
-Nem lennék rá nem képes... vagy mi-nevettünk a béna fogalmazásomon. Ekkor felült, engem is ülésre késztetve. A telefonját kiszedte a zsebéből, valamit bütykölt vele, majd felkapcsolta a kislámpát. Felém nyújtotta a telefont. Elvettem tőle. Megnéztem mi olyan fontos. Pár ismerős üzenetet véltem felfedezni. TE JÓ ÉG!
-Louis, te vadállat!- szólaltam meg, felocsúdva csodálkozásomból-Komolyan te voltál aki SMS-ezgetett velem? Te sem adod fel könnyen. De.... te jó ég...- már kínomban röhögtem. Nem csoda hogy úgy tudott megnyugtatni mint Lou. Hiszen ő maga volt.
-Nem haragszol?- nézett rám esdeklő kiskutyaszemekkel.
-Dehogy! Miért haragudnék? Ez aranyos. Szeretlek-nyomtam egy puszit a szájára. Elvette a telefonját és megint csak bütykölt valamit. Gondolom visszarakta az eredeti SIM kártyát.
-És milyen volt a családoddal?-kérdeztem, mire felcsillant a szeme.
-Nagyon jó. Hiányoztak. Sok dolgom van mostanság, az új album miatt lassan a stúdióba költözök. De most ők se mentek velem sokra. Minden áron próbáltak velem elfelejtetni egy lányt, akit nagyon szeretek, talán még az életemnél is jobban, de elvesztettem. És mindenkinek az volt a mániája hogy engem baszogasson hogy felejtsem el, de nem ment-cirógatta meg a combomat.Belepirultam a mondandójába, és a combomon fekvő kezét néztem, ahogy kicsi mozdulatokkal simogatja.
-És mikor fog kiderülni hogy együtt vagyunk újra?-kérdeztem. Képzelem mennyi szebbnél szebb jelzőt fogok kapni.... De ezzel nem terhelem, megoldom magam is. Legalábbis megpróbálom.
-Hát, elkell hogy keserítselek, de már megtörtént-lökte be az ajtót Harry.
-Te mióta hallgatózol?- lepődtünk meg egyszerre. Legyintett egyet.
-Mindegy. A lényeg hogy már megtört. Nézzétek meg- majd úgy ahogy jött, úgy távozott. Mindketten egyszerre a telefonunknak estünk. Louis és Én is hangosan nevettünk Harry hülyeségén.
@Jenni_94 Warzone and More Than This about you and @Louis_Tomlinson :)
És berakott egy képet amit nem tudom hogy csinált vagy ki, mert oldalról voltunk fotózva. Louis és én ahogy öleljük egymást. Olyan szögben csak... csak Nathan állt.
@NathanTheWanted This pic.... I keep the piano sorry :)
Leraktam a telefonomat és fáradság hullt a szememre. Annyit stresszeltem az utóbbi két hétben hogy szinte aludni se voltam képes. Így kérdés nélkül kivettem egy pólót találomra Louis szekrényéből és átöltöztem- a fürdőben. Megmostam az arcomat majd csatlakoztam Louis-hoz, aki már az ágyban fekve, betakarózva baszogatta a telefonját. Befeküdtem mellé, és néztem mit csinál. A rajongók reakcióit nézte. Mindenki egy hatalmas WTF? volt. Hiszen nem vágják gondolom, mi ez az egész Nathan-nel, meg a kép, a szöveg. Hát, ez a mi kis csapatunk. Letette a telót és felém fordult. Én is felé fordultam, és közelebb bújtam csupasz mellkasához. Gyengéden neki nyomtam a fejem, és hallottam ahogy szíve egy kicsit gyorsabban ver. Megmosolyogtatott hogy miattam. Átölelte a derekamat. Becsukta a szemét, de mosolygott. Tudta hogy nézem őt. Játékosan fejbe csaptam, majd háttal fordultam neki, mert abban a pózban kétlem hogy tudtam volna aludni. Meleg felsőtestét nekem nyomta és kezét még mindig a derekamon nyugtatta. Boldognak és teljesnek áreztem magam. A szobában ami tele van az ő illatával. Kicsattanó boldogság lett urrá rajtam. Sok-sok nap után végre sírás nélkül alszom el. Azzal akit szeretek. És minden rossz tette ellenére, nem tudok lemondani róla.
Jenni
Éppen a napi "szívjunk friss levegőt" sétára indultam, és már vettem a kabátomat, mivel nyári zápor pettyezte az utakat. Mikor mentem volna ki az ajtón, észre vettem Marcus cigis dobozát az egyik előtérben elhelyezett asztalkán. Nagyon ramaty állapotban voltam egész eddig. Nem hiszem hogy bármi is segíthetne rajtam. A mély depresszióba esésemet az is segítette hogy az ismeretlen barátomtól nem kaptam több üzenetet. Hirtelen ötlettől vezérelve elvettem az asztalról és kirohantam a kertbe. Lesétáltam egészen a tóig, ami a háztól egész messze esik. Beálltam a fűzfa alá és meggyújtottam az első szálat. Mélyet szívtam belőle, kicsit bent tartottam majd kifújtam. Kicsit könnyített rajtam. Igaz, megfogadtam hogy sose teszek ilyet többé, de most kénytelen voltam rá. Ott álltam és néztem ahogy a fehér füstön keresztül látszódnak a cseppek kör alakú becsapódásai. Életem egyik legnehezebb időszaka, és ha nem sikerül kivánszorognom belőle valahogy, megfogok bolondulni.
Augusztus 28.
-Jajj Jenni!- borult a nyakamba Emi. Ma repültem haza, és úgy tűnik nagyon hiányozhattam, mert mindenki kivonult a tiszteletemre, bár egy valaki hiányzott. Aki hogy mondjam.... nem hiányzott onnan.
-Emi, máskor is mentem már el ne fújd föl-ölelgettem meg én is.
-Tudom csak akkor nem aggódtam hogy mikor vágdosod fel az ereidet. Már azon gondolkoztam összetöröm a telefonját ha még egy üzenetet küld neked-szorított erősen, mire nevetve-ami kicsit hisztérikus volt- eltoltam magamtól.
-Oké, van valami terved mára? Úgyse tudnék elaludni így reggel 8 felé-ásítottam egyet.
-Khm...Én nem kapok?- tárta ki a karját Zayn, mire - most már őszintén- nevettem és megöleltem.
-Szia Zafira-motyogtam a kabátjába, ami most kivételesen nem volt eső áztatta. Csoda. Londonban nem esett.
-Hmm Jenna. Hiányoztál- mondta. Elengedtem majd Harry következett.
-Jenni, sokkal jössz nekem.
-Mindünknek-szólt közbe Niall.
-Bocsánat. Nem hiszem hogy én tehetek róla-vetettem oda- Nem akarunk menni?- kérdeztem ásítva.
-Te aludni mehetsz maximum. Egy kialvatlan Jenni borzalmas-vigyorgott Emi, majd megragadta Zayn-t és elindultunk. Meglepetésemre Niall és Bianka hasonlóan indultak el. Úgy tűnik hogy nem szakítottak. Bár, ha úgy vesszük összese jöttek. Legalábbis az összejárunk dugni kapcsolat nem hiszem hogy egyenlő a járással. De mégis olyan különlegesek voltak együtt.... mintha... boldogak lennének együtt? Harry ment mellettem, Liam a hátunk mögött telefonált. Harry felajánlotta hogy viszi a bőröndömet, amit elfogadtam, mert rohadt nehéz volt.
-Uhh... Jenni mit vittél magaddal? Aranyrudakat?-kezdte el húzni.
-Nem. Csak amire egy lánynak szüksége van-mosolyogtam rá.
-Megkaptad az üzenteket?-váltotta komolyra a hangját. Egy ideig válasz helyett, csak a reptér jellegzetes hangzavarát lehetett hallani.
-Meg. De.... egyiket se olvastam el-hajtottam le a fejem.
-Ha akarsz átjöhetsz hozzánk. Louis a családjánál van-mondta közömbösen.
-Oké, Harry, miért mennék el hozzátok? És csak ő?-lepődtem meg.
-Mit tudom én hátha akarsz...-elharapta a mondat végét-nem, mi is haza mentünk egy kicsit, de ő valamiért tovább akart maradni. Valamiért, vagy inkább valakiért-egyértelműen rám célzott. De nem értettem az összefüggést.
-Mi? Ennek miért én vagyok az oka?- kérdeztem a kelleténél hangosabban, mire Niall hátratekintett. Csak halványan megráztam a fejem, mire vállat vont, és további élménydús suttogást folytatott a nővéremmel.
-Mert nem akart veled feleslegesen kapcsolatba lépni. Mivel elutasítottad, számára a család a legnagyobb segítség.
-Ahogy nekem is az volt-mondtam, a cipőmet kémlelve-És ti is otthon voltatok, nem? Meddig?-tértem át egy kevésbé szívszorító témára. Oké, hogy próbáltam túl lépni rajta, de nem megy. De már megtanultam hogy ne mutassam ki.
-Mhm. Egy hét szabadidőt kaptunk, hogy a családunkkal is lehessünk. Aztán nem sokára újabb turné, újabb koncertek.
-Biall?-kérdeztem az előttünk lépegető párosra, halkan beszélve.
-Nem tudom. A közönség előtt jól elvannak, előttünk viszont folyton marják egymást. Ennek ellenére nagyon sok kép van róluk amikor elmentek valahova sétálni, vagy akármi más. Furcsák.
-Azok-értettem egyet az előbb hallottak alapján. Még beszélgettünk pár dologról, amíg kiértünk a kocsikig. Engem Emi,Zayn és Harry vitt haza, Niall meg Biankát és Liam-et. Hazaérve körülbelül annyi energiám volt hogy bedőljek az ágyba. Tévedtem. Tudtam aludni.
Egy pár órával később
Felkeltem és nagyot nyújtóztam. Körbenéztem a fekete szobán. Gondolkodtam, hogy most be van hajtva a spaletta, vagy ilyen késő van. De pár fénycsík törte meg a padlót, így feltételezem sütött még a nap. Ha jól érzékeltem az ajtóm elől Zayn hangja szólt. Halleluja! Reménykedtem hogy itt találom. Miután a reptéren elköszöntem Olívtól és Marcustól megfogadtam hogy nem gyújtok rá többet, de most megint kényszert éreztem rá. Kilopakodtam a szobámból. Emi ajtaja zárva volt. Bekopogtam.
-Igen? szólt ki Emi, kicsit aggodalmasan.
-Zayn itt van? Kérni szeretnék tőle valamit- mondtam és rá pár pillanatra Zayn vágtatott ki, de szinte egy pillantást de tudtam venni a szobára. Különös.
-Mit szeretnél?-támaszkodott az ajtónak. Elég laza volt, ahhoz képest hogy neki feszült az ajtónak, mintha tartani akarná.
-Ömm... izé szóval.... menjünk el egy kicsit le-fújtatva eltávolodott az ajtótól és lejött velem a nappaliba.
-Mit szeretnél?-kérdezte sürgetőn.
-Tudsz adni nekem.... cigit?- láttam ahogy elkerekednek a szemei, és hitetlenkedve néz rám.
-Mi? Nem, nem. Szó sem lehet róla- rázta a fejét.
-Kérlek Zayn, szükségem van rá! Ígérem neked, nem fogok folyton csak napi egyet, kérlek! És ellenőrizheted is, de nekem ez sok egybe. Valahogy le kellett gyűrnöm a sok feszültséget és én ezt választottam-hajtottam le a fejem bűnbánóan. Sóhajtott egyet, majd kiment az előtérbe, majd visszajött egy doboz cigivel és egy öngyújtóval.
-Rendben. Ez lesz a mi közös kis titkunk. De csak egyet. Gyere, kimegyek veled-biccentett kifelé. Hálás voltam neki, és úgy tűnik ő is kicsit lenyugodott a kezdeti zavartságából. Kimentünk. Sacra nemsokára lefog menni a nap. Az ég kicsit már színeződött. Zayn aggódva gyújtotta meg a cigijét és nyújtott oda nekem egy szálat, majd az öngyújtót.
-Minden rendben? Olyan zavart vagy-kérdeztem. Rám nézett és egy gondterhelt mosollyal nézett rám.
-Csak nemsokára egy fontos dolgot kell megcsinálnunk a fiúkkal, és talán jobban be stresszeltem miatta, mint eddig bármikor-mondta. Kerülte hogy mi is az, de nem faggattam. Csendben elszívtuk, majd elnyomtuk. Én a szobámba mentem, aminek ablaka a kertre nézett.Kinyitottam a spalettát, így ráláttam a medencére, ami a kertünk hátuljában állt. Elmentem zuhanyozni, hiszen rögtön beestem az ágyba. Ezután felvettem egy otthoni szerelést és leültem olvasgatni az ágyamra. Ekkor Emi berontott a szobámba.
-Jenni! Gyere! Gyorsan!- hadart. Automatikusan felpattantam, és elindultam utána. A lépcső tetején megtorpantam.
-Hova is megyünk? Meg miért?-de nem válaszolt, csak húzott le. A terasz ajtó előtt még gyorsan mondott valami ilyesmit:
-Csak figyelj!-és szabályosan kilökött. Ott álltam egy kicsit, majd észre vettem hogy lampionok égnek a fák lombjai közé függesztett damilon. Majd valahonnan zongorát hallottam és arra néztem ahonnan véltem. És ott állt Nathan, és zongorázott. Elkezdett énekelni, és rögtön tudtam ki csinálta ezt az egészet.
I can't believe I had to see
The boy of my dreams cheating on me
The pain you caused has left me dead inside
I'm gonna make sure, you regret that night
I feel you close, I feel you breathe
And now it's like you're here
You're haunting me
You're out of line, you're out of sight
You're the reason that we started this fight
Milyen fantáziadús. Kicseréltek egy szót. Leléptem a fűre, és mivel nem volt a lábamon semmi, így a hűvös fűre érkeztem. A szálak csiklandozták a lábamat. Néztem ahogy Nathan rám néz és mosolyog. Majd hirtelen egy másik dallamra kezdett átmenni, amit nem ismertem fel rögtön. Majd egyre nyilván valóbb lett. Nem. Ez nem lehet igaz! Újra előre néztem és a négy fiú ott állt előttem. Majd énekelni kezdtek.
I’m broken, do you hear me?
I’m blinded, ‘cause you are everything I see,
I’m dancin’ alone, I’m praying,
That your heart will just turn around,
And as I walk up to your door,
My head turns to face the floor,
‘Cause I can’t look you in the eyes and say,
When he opens his arms and holds you close tonight,
It just won’t feel right,
‘Cause I can love you more than this, yeah,
When he lays you down,
I might just die inside,
It just don’t feel right,
‘Cause I can love you more than this,
Can love you more than this
Egyre egyértelműbbé vált. Igen ez most az amire gondolok. Könnyek kezdtek gyülekezni a szemem allján, de visszatartottam őket. Közeledik az egyetlen rész, amit én nem fogok kibírni.
If I’m louder, would you see me?
Would you lay down In my arms and rescue me?
‘Cause we are the same
You save me,
When you leave it’s gone again,
Pillanatnyi csend, csak a zongora apró közjátékát lehetett hallani, majd a hátam mögül meghallottam a szívemig hatoló hangot. Megfordultam, és szembe találtam magam Vele. Ahogy megláttam, elszállt minden haragom amit éreztem iránta. Minden kétely amit éreztem. Ahogy rám nézett. Szemeiben remény csillogott miközben énekelt. Nekem.
And when I see you on the street,
In his arms, I get weak,
My body fails, I’m on my knees,
Prayin’
Abbahagyta és közelebb lépdelt. Minden lépéssel közelebb került a szívemhez. Szerettem, és szeretem. Ez nem változhat meg. És nem is változott. Megállt tőlem két lépésre. A fiúk tovább énekeltek. De engem lekötött a rég látott arc, szem, haj, satöbbi bámulatosan tökéletes testrésze. Számomra legalábbis.
-Megtudsz nekem bocsátani? - szólalt meg, hangjával mélyen bennem megmozdított valamit. Félre néztem, akaratlanul is Nathan-re esett a pillantásom. Néztem ahogy zongorázik. Mintha énekelne is. Vagy csak tátog. Ki tudja. De amit Louis tett azt nem tehette másból csak szerelemből. Mi másból? Újra a várakozó-reménykedő fiúra néztem. Láttam rajta, hogy ha most nemet mondanék, itt esne össze a kertünkben. De ez nem fog megtörténni. Mert nem tudnék ellenállni neki. Két gyors lépéssel elé léptem és megöleltem. Kitört belőlem a sírás-mit sírás- zokogás, és magamhoz láncoltam, miközben könnyeimmel áztattam csíkos pólóját. Átölelt és magához húzott. Minél közelebb.
-Megbocsátok! Megbocsátok! Szeretlek Louis!-zokogtam, szinte hisztérikusan. Minden érzelem most robbant ki belőlem.
- Én is téged Jenni. Annyira sajnálom amit tettem veled, kérlek ne haragudj rám!- mondta tovább a magáét. Kicsit remegett a hangja, mintha sírni akarna. Valószínűleg előttem nem fog sírni, de ez aranyos. Elvesztem karjaiban, semmit nem érzékeltem. Csak őt, az illatát, az érintését, ahogy finoman cirógatja a hátamat. Minden olyan dolog ami régen is, és most is borzongást vált ki belőlem. Csendre lettem figyelmes. Abbahagyták, vagy befejezték, ki tudja. Elengedtem. A fiúk felé fordultam, akik közt Nathan is helyet foglalt a fűben ülve. És persze minket néztek.
-Jouis?-kérdezett rá egyszerre Zayn és Harry. Mi pedig szintén egyszerre vágtuk rá a választ.
-Igen-mosolyogtam. Ő is mosolygott. Emi is kiült és Zayn ölében nézett minket.
-Csillaglesés?-kérdezte Liam. Bár szívesen töltöttem volna az időmet Louis-val kettesben, de mégiscsak ritka, hogy nincsenek felhők és látni lehet majd a csillagokat. Hiszen Louis ezt az egészet szépen berendezte, hogy naplemente idején legyen. Elkezdtünk kihordani pokrócokat meg egy kis kaját, Niall elhívta Biankát, így teljesedett a csapat. Dobtam egy SMS-t Alane-nak, hogy újra együtt vagyunk, és holnap lovagolni megyünk és részletesen beszélünk. Persze Alane egyenlő Eric-kel. Aki egyenlő Adam-mel, aki Sophie-val és Bogival, aki pedig rögtön Jemivel és Mónival, akik elmondják Timinek, aki pedig Axinak, aki Zoénak. Közösségi háló.... Chipset bontogattam a konyhában amikor rájöttem hogy én még nem találkoztam a szüleimmel. Kivittem a tálakat, és leheveredtem a fűbe. Nathan elment, mondván nincs miért maradnia, de a zongorát- amit mellesleg sejtelmem sincs hogy raktak fel egy emelvényre a kertben- majd küldjék neki vissza.Oké, kicsit néztem nagyokat de mindegy. Végül sikerült leülnünk, és az eget bambulnunk. Louis mellkasára döntöttem a fejem, és az illatát mélyen magamba szívva élveztem közelségét, és becéző simogatását az oldalamon. Nem volt szükségünk szavakra. Anélkül is tudtuk, mit mondanánk. Egy órán keresztül néztük az eget miközben minden elfogyott. Majd kezdett nagyon hűvös lenni. Ja, és szemtanúja lehettem Niall és Bianka egyik "veszekedésének". Gondolom ez nem olyan volt mint amiről Harry számolt be. Ugyanis a chipsen vesztek össze, amiből csókcsata vált a földön. Előttünk.... Felszedelőcködtünk, és bevittünk mindent. Niall és Bianka elköszönt, Liam is így tett. Zayn, Harry és Louis maradt.
-Louis, hol vannak a szüleim?-kérdeztem amikor ők is elkezdtek öltözni. Küldött felém egy huncut mosolyt.
-Tudtak róla, mi lesz itt. Tájékoztattam őket. Megígérték hogy nem lesznek itthon. Ja, és Jenni ha lehet... ne mond el Isaac-nek hogy sírtál, mert akkor megfog verni-nyafizott játékosan.
-Nem akarod hogy veled menjek?-kérdeztem mikor már ment volna ki az ajtón. Megfordult és végig nézett rajtam.
-Átöltözöl előtt, ugye?-húzta a száját. Nem szeret várni.
-5 perc-mondtam és egy gyors puszit nyomtam az arcára. Ez nekem egy kicsit furcsa volt, merthogy nem csókolóztunk, meg ilyenek. És bőre amikor a számmal érintkezett, kicsi csillagszóróvá alakult közte és köztem. Nem is vettem észre mennyire sóvárgok egy csókjáért. De már elindultam fel a lépcsőn. Viceskedve utánam szólt.
- Ha harminc perc múlva is azt mondod hogy 5 perc, elmegyek!
Felvettem egy normális gatyát, egy fölsőt é egy pulcsit, egy zoknit és felkötöttem a hajam. Aztán visszaengedtem, mert tudom hogy Louis imádja amikor kivan bontva a hajam. Felkaptam egy kistáskát és beledobáltam a fontosabb dolgaimat majd lerohantam a fiúkhoz. Zayn, Harry és Lou az ajtóban beszélgettek.
-10 perc. Ügyes-mondta Harry és lepacsizott a két másikkal. Mű duzzogással elkezdtem írni egy pár sort anyáéknak hogy Louis-nál vagyok és hogy nem kell aggódni, nem lesz unoka satöbbi. Majd sikeresen elindultunk. Bemásztunk a hátsó ülésre, Harrry pedig vezetett. Ugyanis a saját autóját ő akarja vezetni. Louis becsusszant mellém és állam alá rakta a kezét. Kényszerítve ezzel hogy gyönyörű kék szemeibe ütközzek. Egyre közeledett felém. Tudtam mit akar. Én is akartam de nagyon csak ezek után, egy kocsi hátuljában.
-Biztosan Harry kocsijának a hátsó ülésén akarod megejteni az "első csókot"?-karmoltam idézőjeleket a levegőbe. Csak pár centi volt már köztünk.
-Mindegy a hely, a személy a fontos- mondta és ajkait az enyémekhez nyomta. Nyelvéve végig szántott az alsó ajkamon, mire beengedtem a számba. Egyre vadabban harcoltunk egymás.... szájában? Mikor is megálltunk a házuk előtt, mi pedig lihegve váltunk el.
-Te jó ég, leszerelem a visszapillantót. Azt hittem a kocsiban fogtok lefeküdni- dramatizált Harry. Bezárta a kosit, majd bementünk a házukba. Rögtön felmentünk, és bezárkóztunk a szobájába. Nem sokat kellett várnom, újra megtalálta a számat. Finoman ledöntött az ágyára és gyengéd csókokkal hintette be a számat, az arcomat, a fülemet, és a fül mögötti érzékeny részeket, a nyakamat és a kulcscsontomat. Hajába túrva élveztem a kényeztetést.
-Miért is kaptam ezt?- kérdeztem, miután legurult rólam és lefeküdt mellém. Hajam birizgálása közben válaszolt.
-Mert képes vagy szeretni engem-mondta. Vállára döntöttem a fejem és kis mintákat rajzoltam fel-le ereszkedő mellkasára.
-Nem lennék rá nem képes... vagy mi-nevettünk a béna fogalmazásomon. Ekkor felült, engem is ülésre késztetve. A telefonját kiszedte a zsebéből, valamit bütykölt vele, majd felkapcsolta a kislámpát. Felém nyújtotta a telefont. Elvettem tőle. Megnéztem mi olyan fontos. Pár ismerős üzenetet véltem felfedezni. TE JÓ ÉG!
-Louis, te vadállat!- szólaltam meg, felocsúdva csodálkozásomból-Komolyan te voltál aki SMS-ezgetett velem? Te sem adod fel könnyen. De.... te jó ég...- már kínomban röhögtem. Nem csoda hogy úgy tudott megnyugtatni mint Lou. Hiszen ő maga volt.
-Nem haragszol?- nézett rám esdeklő kiskutyaszemekkel.
-Dehogy! Miért haragudnék? Ez aranyos. Szeretlek-nyomtam egy puszit a szájára. Elvette a telefonját és megint csak bütykölt valamit. Gondolom visszarakta az eredeti SIM kártyát.
-És milyen volt a családoddal?-kérdeztem, mire felcsillant a szeme.
-Nagyon jó. Hiányoztak. Sok dolgom van mostanság, az új album miatt lassan a stúdióba költözök. De most ők se mentek velem sokra. Minden áron próbáltak velem elfelejtetni egy lányt, akit nagyon szeretek, talán még az életemnél is jobban, de elvesztettem. És mindenkinek az volt a mániája hogy engem baszogasson hogy felejtsem el, de nem ment-cirógatta meg a combomat.Belepirultam a mondandójába, és a combomon fekvő kezét néztem, ahogy kicsi mozdulatokkal simogatja.
-És mikor fog kiderülni hogy együtt vagyunk újra?-kérdeztem. Képzelem mennyi szebbnél szebb jelzőt fogok kapni.... De ezzel nem terhelem, megoldom magam is. Legalábbis megpróbálom.
-Hát, elkell hogy keserítselek, de már megtörtént-lökte be az ajtót Harry.
-Te mióta hallgatózol?- lepődtünk meg egyszerre. Legyintett egyet.
-Mindegy. A lényeg hogy már megtört. Nézzétek meg- majd úgy ahogy jött, úgy távozott. Mindketten egyszerre a telefonunknak estünk. Louis és Én is hangosan nevettünk Harry hülyeségén.
@Jenni_94 Warzone and More Than This about you and @Louis_Tomlinson :)
És berakott egy képet amit nem tudom hogy csinált vagy ki, mert oldalról voltunk fotózva. Louis és én ahogy öleljük egymást. Olyan szögben csak... csak Nathan állt.
@NathanTheWanted This pic.... I keep the piano sorry :)
Leraktam a telefonomat és fáradság hullt a szememre. Annyit stresszeltem az utóbbi két hétben hogy szinte aludni se voltam képes. Így kérdés nélkül kivettem egy pólót találomra Louis szekrényéből és átöltöztem- a fürdőben. Megmostam az arcomat majd csatlakoztam Louis-hoz, aki már az ágyban fekve, betakarózva baszogatta a telefonját. Befeküdtem mellé, és néztem mit csinál. A rajongók reakcióit nézte. Mindenki egy hatalmas WTF? volt. Hiszen nem vágják gondolom, mi ez az egész Nathan-nel, meg a kép, a szöveg. Hát, ez a mi kis csapatunk. Letette a telót és felém fordult. Én is felé fordultam, és közelebb bújtam csupasz mellkasához. Gyengéden neki nyomtam a fejem, és hallottam ahogy szíve egy kicsit gyorsabban ver. Megmosolyogtatott hogy miattam. Átölelte a derekamat. Becsukta a szemét, de mosolygott. Tudta hogy nézem őt. Játékosan fejbe csaptam, majd háttal fordultam neki, mert abban a pózban kétlem hogy tudtam volna aludni. Meleg felsőtestét nekem nyomta és kezét még mindig a derekamon nyugtatta. Boldognak és teljesnek áreztem magam. A szobában ami tele van az ő illatával. Kicsattanó boldogság lett urrá rajtam. Sok-sok nap után végre sírás nélkül alszom el. Azzal akit szeretek. És minden rossz tette ellenére, nem tudok lemondani róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése