Köszii de megfognak ölni. A perverzebb népnek befog jönni a kevésbé perverz meg így járt :D ez van ezt kell szeretni. Írtam bele két megjegyzést de nem kell túl sok figyelmet szentelni rá. Na jó olvasást. Jajjj még valami.. Anna amit mondtál xDDDDDDD napi poén a másik viszont az tényleg nagyon durva és egyetértek veled, maximálisan. Talán furcsa tőled mert te vagy a nagy directioner, meg ezt tőled nem várnám de örülök hogy nem csak nekem van reális világnézetem. Legalábbis számomra reális. :)~Emily
MILLENIUM! 4. :D Ugye Picur? *Ariel
Igen!Bolog 40. szülinapot nekünk!~Emily
40.rész
"mert nálad nincs szebb"
Augusztus 29.
Louis
Mikor felébredtem, nem tudtam mi nehezedik rám. Már felkészültem hogy egy újabb napot kell eltöltenem Jenni nélkül. Mikor vettem a fáradságot és kinyitottam a szememet, és lenéztem a mellkasomra, az ismerős hajzuhatag feküdt rajta. Szóval nem álmodtam, hogy megbocsájtott nekem. Nem akartam felébreszteni, így csak néztem ahogy alszik, de ez unalmassá vált. Finoman leemeltem magamról és kimásztam az ágyból. Finoman nyöszörgött egyet és átölelte a párnát amin a fejemet nyugtattam. Eközben még mindig aludt. Felöltöztem és lementem a konyhába. Ránéztem a falon függő órára, ami reggeli 8-at mutatott. Nem hiába mondja Harry, hogy engem kidob az ágy. Mondjuk azt, hogy őt nagyon nem. A pultra támaszkodva gondolkodtam. Most nagyon sokat kell majd tepernem, hogy ezt az egészet elfeledtessem vele. Hirtelen ötlettől vezérelve a hűtőhöz léptem és kivettem pár cuccot. Vágtam két szelet kenyeret, megvajaztam őket, meg raktam rájuk valami felvágottat, öntöttem ki egy pohár narancslét, és kiraktam egy tálcára. Megfogtam és felügyeskedtem a lépcsőn. Bementem a szobába, és leraktam az éjjeliszekrényre. Óvatosan megbökdöstem Jennit, aki morogva kinyitotta a szemét.
-Látom még mindig korán kelsz-mondta és felült, ekkor észre vette a tálcát-Ezt nekem?-kérdezte nagy szemekkel, mire bólintottam. Gyanakodva elvette és beleharapott a kenyérbe. Megette az összeset, majd megitta a narancslét és furcsán nézett rám. Leültem mellé.
-Mi az?-kérdeztem.
-Ez mégis mi akart lenni? Ágyba hoztad a reggelit. Ez nagyon furcsa-méricskélt. Sóhajtva ledőltem az ölébe. Felnéztem vizsgáló kék szemébe.
-Csak... elakarom veled feledtetni amit tettem. Tudom, hogy neked is nehéz volt. Kiakarom egyenlíteni a számlát. Te megbocsájtottál. Most én jövök-magyaráztam, mire hatalmas mosoly ült ki az arcára. Lehajolt és egy gyengéd puszit nyomott a számra.
-Eddig egész jó. Várom a következő próbálkozást-mosolygott, mikor elhajolt tőlem. Kimásztam az öléből, és kimentem, hogy átöltözzön, illetve felkeltsem Harry-t. Kopogás nélkül benyitottam. Sötétség uralkodott a szobában, jól ismerve az elrendezést, ráugrottam. Persze sikeresen a takaró alatt rejtőző barátomra.
-Louis...- nyögött, és elkezdett verni a párnájával, mire nevetve felkaptam egy másikat az ágyáról és elkezdtem visszaverni a támadásait.
-Oké, oké!Feladom!-emelte fel a kezeit. Lemásztam róla és kimentem.
Jenni
Mikor kimentem Louis szobájából, a szoba tulajdonosával találtam szemben magam, aki kifulladva jött ki Harry szobájából. Nem bírtam ki, hogy ne osszak meg egy perverz megjegyzést.
-Ámentél egy gyors körré?- belőlem nevetés tört ki, belőle valami elemezhetetlen hang.
-Hahahaha....Látom kiszolgáltad magad-mutatott rám. Való igaz, ismételten a pólójába bújtattam magam.
-Igen. Ezt is megtartom. Imádom-néztem le a "Killers" feliratra.
-Örülök. Vegyek neked még pár híres zenekar nevével ellátott pólót, vagy ellopod tőlem?-húzott magához. Mellkasára raktam a kezem.
-Nem lopás, ha odaadod.
-És ha megveszed?-kérdezte, mire felvontam a szemöldököm.
-Hogy gondolod?
-Egy csókot kérek, és tőlem az összes ruhámat viheted-mosolygott. Átkaroltam a nyakát és ajkaimat az övéhez nyomtam , majd egy hosszú csók után elengedett.
-Viheted-mosolygott, mire szemforgatva elengedtem.
-Hazaviszel?
-Nem, itt tartalak bezárva egy toronyba.
-Nincs torony a házon-mutattam rá a problémára, amit egy vállrántással elintézett.
-Építünk.
-Na jó, tényleg mennem kell, mert lovagolni kell mennem, aztán apához. Talán Aaronhoz is megteszek egy kitérőt, és Nathan zongoráját is haza kéne valahogy vitetnem.
-Oké, oké. De remélem az esti vacsoránkig hazaérsz.
-Hogy minkig?- kerekedtek el a szemeim.
-Vacsorázni viszlek. Mondtam hogy elfeledtetem veled. De most ki kell öltöznöd!
-De jó-sóhajtottam.
-Én is szeretlek- nyafizott egy sort amíg lementünk a lépcsőn. Mikor leért az utolsó lépcsőről, hirtelen elhatározással a hátára ugrottam. Majdnem feldőlt de sikerült megtartania magát.
-Én is szeretlek téged-engedtem le a lábaimat az oldalán. Végre a saját lábaimon álltam. Felvettem a cipőimet és ő is a sajátját, majd beültünk a kocsiba és hazafuvarozott. Az ajtó előtt egy gyors búcsúcsók szerű dolog után visszaült a kocsijába. Egy ideig mosolyogva néztem ahogy elhajt, majd beléptem a házba. Anya az előszobában állt apával. Mindketten mosolyogtak. Sóhajtva vettem le a cipőimet.
-Mondjátok!-emeltem fel a kezeimet.
-Jenni, amit Louis csinált az egyszerűen csodálatos! Annyira aranyos ez a fiú! Remélem nem rontod el vele!- áradozott abban a pillanatban anyu. A saját anyám, úgy beszél Louis-ról mintha a legjobb barátnőjének a pasija lenne, nem a lányáé.
-Persze, mert én rontottam el most is, azért kellett ezt csinálnia-emeltem égnek a szemeimet.
-Persze. Bocsánat. De alapvető információ a férfiakról, hogy a farkuknál fogva lehet őket vezetni-majdnem ott estem össze a röhögéstől, ahogy halál komoly arccal jelenti ezt ki. Valószínűleg az angolok kiűznének minket tiszta földjükről, ha tudnák miket beszélünk. De szerencsére nem közterületen és magyarul tárgyaljuk meg ezeket a dolgokat. Bár, Emi beleillene az angol tisztaságba. Nem éppen az a fajta mint Én, Axi, Zoé, Timi vagy akármelyik másik barátnőm. Bár Sophie is elég vadóc. Alane nem az, egyáltalán. A fiúk meg... Néha kiüt rajtuk az angolságuk, de többségében nem fogják vissza a szexuális megnyilvánulásaikat....
-Még egyszer ilyet csinál nem éli meg a másnapot-dörmögött apu.
-Nem bánthatod!-jelentettem ki.
-Jó, jó, csak a lányom vagy, természetes reakció. Ma jössz?- érdeklődött, miközben felvette a kabátját.
-Déltől ott leszek. Előtte el kell mennem lovagolni, mert rég voltam. Este pedig Louis elvisz vacsizni.
-Rendben akkor 5-kor elmehetsz. Készülődni vagy kitudja mit csinálni-morgolódott tovább apu.
-Köszönöm. Mellesleg.... nincs valami ötletetek arra, hogy Nathan zongoráját hogy vigyem vissza neki?-támaszkodtam neki a lépcsőkorlátnak.
-Nincs. Szia kicsim, légy jó-nyomott egy puszit az arcomra anya és apa is majd elmentek. Rögtön felfelé vettem az irányt. Nem találtam meg a lovas gatyámat, így átakartam menni Emihez, hátha hozzá került véletlenek folytán. Az ajtó bezárva, Emi valószínűleg mélyen alszik. Azt hiszem ma nem a lovas gatyámban lovagolok. Végül átvettem egy kényelmesebb gatyát meg egy pulcsit vettem Louis pólójára és elmentem. A kocsiban betettem egy lemezt amit a szobámban találtam, és elindítottam. Az első pár másodperc alatt kiderült számomra hogy sikerült Emi egyik CD-jét elhoznom. Sóhajtva fogadtam el szerencsétlenségemet. Így a 45 perces utamat, amit a lámpáknak köszönhetek, Emi válogatás CD-je által okozott örömökben tölthettem. Hogy ne kelljen mondanom mi van rajta...... Na mindegy egyszer kibírom. Végre odaértem. Már hiányzott az istálló, így először oda mentem. A lovak jellegzetes szaga lengte be a teret, és az erős tónusú szalma és széna fűszerezte. Az istálló ajtaja mellett lévő ládából, amiben alma volt, elvettem egyet és így folytattam az utam. Pár tanuló most vitte ki a lovait, míg én Louis-hoz lépdeltem. Odaértem az állásához, és benyúltam a rácson. Egy kis várakozás után orrát a kézfejemhez nyomta. Megsimogattam, majd kinyomta a fejét a kapuja felett.Megsimogattam és belenéztem mélybarna szemeibe.
-Hiányoztál fiú!- simogattam a nyakát és a sörényét. Egyetértően prüszkölt egyet. Követelőzve nyújtotta nyakát a kezem felé, amiben alma feküdt. Halkan nevetve odaadtam neki, és élvezettel elrágcsálta. Mikor a lovakkal foglalkozok mindig megnyugszom és előengedem igazi énemet. De csak ha ketten vagyunk a lóval. Már belemélyedtem az elbeszélésbe Louis-val. Elmeséltem neki mindent, amit megéltem az előző 2 hónapban. Csillogó szemeivel nézett engem, mintha értene. Persze ez lehetetlen, de mindig is szerettem a lovaknak elmesélni amit érzek. Különös. Nagy elmélkedésemet Alane kiabálása szakította meg.
-JENNI!-rohant felém, mit sem törődve azzal, hogy a lovak felriadnak körülötte. Beugrott a nyakamba-Olyan régen láttalak! Hallottam hogy újra együtt vagytok Louis-val, de őszintén szólva örültem volna ha nem húzol el Franciaország másik felébe.
-Te is hiányoztál. Nos, erre volt szükségünk. De most újra együtt vagyunk. Hozzuk a lovakat és mesélek-mondtam és lefeszegettem magamról a kezeit. Gyorsan elment a fekete - fehér Greece-ig én pedig gyönyörű fehér pacimhoz léptem. Elvettem a helye mellé felakasztott kötőféket és ráraktam majd kivezettem. Kivittem és kikötöttem. Alane is kihozta Greece-t. Lecsutakoltuk a lovakat és ekkor elszóltam magam. Éppen meséltem el a kibéküléses sztorinkat. A mai napot meséltem.
-Aztán mikor mondtam, hogy milyen sok dolgom lesz, közölte hogy vacsorázni visz, és öltözzek ki. És aztán...-ekkor közbevágott.
-Mi? Azt mondta öltözz ki? És akkor te lovat csutakolsz?-állt meg a keze a nyereg feltétele közben.
-Miért mit csinálhatnék?- kérdeztem gyanakodva. Elrohant a nyereggel és a kantárral. Csodálkozva néztem a két lóra, mintha tudnának választ adni. Nem tudtak. Al nemsokára visszajött és elkezdett türelmetlenül tapsolni.
-Jenni, szedd le azokat Louis-ról, én meg beviszem őket a helyére amíg elviszed őket a helyére. Vásárolni megyünk-jelentette ki, mintha az életünk múlna rajta.
-Miért? Van ruhám amit felvehetek.
-Nem, nem. Azokat gondolom ismeri.
-Nem látta még az összes ruhámat.
-A fiúk szoktak a szekrényekben nézelődni. El nem hinnéd Eric hányszor mászott be a szekrényembe-forgatta a szemét, miközben sietősen kötötte ki Greece-t és indult az istálló felé. Hitetlenkedve néztem utána, de követtem az utasítását. Nem hiszem el hogy ennyivel eltörölte a lovaglást. Mire visszaértem a raktárból Alane ott várt rám.
-Amúgy Hunt hol van?-jutott eszembe jó barátom, örök beszélgető partnerem, Eric.
-Valami új lovat vesznek. Elment a szülei helyett megnézni, és vitte magával George-ot - ő a legidősebb lovasoktató, a legnagyobb tapasztalat az övé.
-Akkor mi most vásárolni fogunk?-kérdeztem mire hevesen bólogatott. Fújtatva beleegyeztem. Ő vidáman ugrándozott a kocsiig, míg én felkészültem rá hogy pár óráig egy vásárlás mániással leszek valami plázában. Beültünk a kocsiba.
-És most hova?- kérdezte, mikor elkezdte nyomkodni a rádiót, én pedig a bevezető földúton hajtottam kifelé.
-Ha kiértünk mutatom merre. Van benne CD?- fedezte fel, és mielőtt megállíthattam volna elindította.
-Hmm... olyan ismerős. Mi ez?
- Ömm... ráfogsz jönni- fél perc csönd és egy hangos "ó" jelezte a megvilágosodást.
-Ohh ez az a What makes you beautiful nem? Louis bandájáé.
-Ja. Úgy hívják One Direction. És nem Louis bandája, hanem Louis, Zayn, Harry, Liam és Niall bandája-mondtam unottan, a betanított szöveget amit Emitől tanultam.
-Tök jó!-újjongott és feljebb csavarta, majd énekelni kezdett. Nem zavar ha hangoskodnak vezetés közben, de ez már nevetésre kényszerített. Mivel nem láttam más választást csatlakoztam hozzá és együtt énekeltük, ordibáltuk röhögcséltük a félóra-óra utat. Leparkoltam és leállítottam a kocsit. Rögtön rohantunk. Al berángatott vagy egy tucat boltba, de sehol nem találtunk semmit csak neki valami rózsaszín ruhát. Egy üzletben jártunk, mikor Al kihúzott egy ruhát találomra a fogason rejtőzködő anyaghalmazból.
-Ez tök jól állna-emelte elém az akasztót. Egy fekete ruha volt, szegecsekkel.
-Mary Rose Alane-használtam a teljes nevét, amit tudom hogy rühell-ez körülbelül a seggemet nem takarná, nem hogy engem. Én ezt nem veszem fel.
-De, Jennifer Summers, aki nem mondja el a második nevét, felveszed, mert azt mondtam. Legalább próbáld meg. És gondolj bele. Az a megaláztatás amit Louis adott, egy kis játszadozással visszaadható lenne-kacsintott rám. Belegondolva.... Igaza van. Louis megalázott, és ezt most visszakapja szép szerivel. Úristen! Azt hiszem kevesebbet kéne Jemivel beszélnem. Elvettem a ruhát és magamra cibáltam. A tükörben nézegettem magam, majd miután megállapítottam hogy ez tökéletesen áll, behívtam Al-t.
-Látom még mindig korán kelsz-mondta és felült, ekkor észre vette a tálcát-Ezt nekem?-kérdezte nagy szemekkel, mire bólintottam. Gyanakodva elvette és beleharapott a kenyérbe. Megette az összeset, majd megitta a narancslét és furcsán nézett rám. Leültem mellé.
-Mi az?-kérdeztem.
-Ez mégis mi akart lenni? Ágyba hoztad a reggelit. Ez nagyon furcsa-méricskélt. Sóhajtva ledőltem az ölébe. Felnéztem vizsgáló kék szemébe.
-Csak... elakarom veled feledtetni amit tettem. Tudom, hogy neked is nehéz volt. Kiakarom egyenlíteni a számlát. Te megbocsájtottál. Most én jövök-magyaráztam, mire hatalmas mosoly ült ki az arcára. Lehajolt és egy gyengéd puszit nyomott a számra.
-Eddig egész jó. Várom a következő próbálkozást-mosolygott, mikor elhajolt tőlem. Kimásztam az öléből, és kimentem, hogy átöltözzön, illetve felkeltsem Harry-t. Kopogás nélkül benyitottam. Sötétség uralkodott a szobában, jól ismerve az elrendezést, ráugrottam. Persze sikeresen a takaró alatt rejtőző barátomra.
-Louis...- nyögött, és elkezdett verni a párnájával, mire nevetve felkaptam egy másikat az ágyáról és elkezdtem visszaverni a támadásait.
-Oké, oké!Feladom!-emelte fel a kezeit. Lemásztam róla és kimentem.
Jenni
Mikor kimentem Louis szobájából, a szoba tulajdonosával találtam szemben magam, aki kifulladva jött ki Harry szobájából. Nem bírtam ki, hogy ne osszak meg egy perverz megjegyzést.
-Ámentél egy gyors körré?- belőlem nevetés tört ki, belőle valami elemezhetetlen hang.
-Hahahaha....Látom kiszolgáltad magad-mutatott rám. Való igaz, ismételten a pólójába bújtattam magam.
-Igen. Ezt is megtartom. Imádom-néztem le a "Killers" feliratra.
-Örülök. Vegyek neked még pár híres zenekar nevével ellátott pólót, vagy ellopod tőlem?-húzott magához. Mellkasára raktam a kezem.
-Nem lopás, ha odaadod.
-És ha megveszed?-kérdezte, mire felvontam a szemöldököm.
-Hogy gondolod?
-Egy csókot kérek, és tőlem az összes ruhámat viheted-mosolygott. Átkaroltam a nyakát és ajkaimat az övéhez nyomtam , majd egy hosszú csók után elengedett.
-Viheted-mosolygott, mire szemforgatva elengedtem.
-Hazaviszel?
-Nem, itt tartalak bezárva egy toronyba.
-Nincs torony a házon-mutattam rá a problémára, amit egy vállrántással elintézett.
-Építünk.
-Na jó, tényleg mennem kell, mert lovagolni kell mennem, aztán apához. Talán Aaronhoz is megteszek egy kitérőt, és Nathan zongoráját is haza kéne valahogy vitetnem.
-Oké, oké. De remélem az esti vacsoránkig hazaérsz.
-Hogy minkig?- kerekedtek el a szemeim.
-Vacsorázni viszlek. Mondtam hogy elfeledtetem veled. De most ki kell öltöznöd!
-De jó-sóhajtottam.
-Én is szeretlek- nyafizott egy sort amíg lementünk a lépcsőn. Mikor leért az utolsó lépcsőről, hirtelen elhatározással a hátára ugrottam. Majdnem feldőlt de sikerült megtartania magát.
-Én is szeretlek téged-engedtem le a lábaimat az oldalán. Végre a saját lábaimon álltam. Felvettem a cipőimet és ő is a sajátját, majd beültünk a kocsiba és hazafuvarozott. Az ajtó előtt egy gyors búcsúcsók szerű dolog után visszaült a kocsijába. Egy ideig mosolyogva néztem ahogy elhajt, majd beléptem a házba. Anya az előszobában állt apával. Mindketten mosolyogtak. Sóhajtva vettem le a cipőimet.
-Mondjátok!-emeltem fel a kezeimet.
-Jenni, amit Louis csinált az egyszerűen csodálatos! Annyira aranyos ez a fiú! Remélem nem rontod el vele!- áradozott abban a pillanatban anyu. A saját anyám, úgy beszél Louis-ról mintha a legjobb barátnőjének a pasija lenne, nem a lányáé.
-Persze, mert én rontottam el most is, azért kellett ezt csinálnia-emeltem égnek a szemeimet.
-Persze. Bocsánat. De alapvető információ a férfiakról, hogy a farkuknál fogva lehet őket vezetni-majdnem ott estem össze a röhögéstől, ahogy halál komoly arccal jelenti ezt ki. Valószínűleg az angolok kiűznének minket tiszta földjükről, ha tudnák miket beszélünk. De szerencsére nem közterületen és magyarul tárgyaljuk meg ezeket a dolgokat. Bár, Emi beleillene az angol tisztaságba. Nem éppen az a fajta mint Én, Axi, Zoé, Timi vagy akármelyik másik barátnőm. Bár Sophie is elég vadóc. Alane nem az, egyáltalán. A fiúk meg... Néha kiüt rajtuk az angolságuk, de többségében nem fogják vissza a szexuális megnyilvánulásaikat....
-Még egyszer ilyet csinál nem éli meg a másnapot-dörmögött apu.
-Nem bánthatod!-jelentettem ki.
-Jó, jó, csak a lányom vagy, természetes reakció. Ma jössz?- érdeklődött, miközben felvette a kabátját.
-Déltől ott leszek. Előtte el kell mennem lovagolni, mert rég voltam. Este pedig Louis elvisz vacsizni.
-Rendben akkor 5-kor elmehetsz. Készülődni vagy kitudja mit csinálni-morgolódott tovább apu.
-Köszönöm. Mellesleg.... nincs valami ötletetek arra, hogy Nathan zongoráját hogy vigyem vissza neki?-támaszkodtam neki a lépcsőkorlátnak.
-Nincs. Szia kicsim, légy jó-nyomott egy puszit az arcomra anya és apa is majd elmentek. Rögtön felfelé vettem az irányt. Nem találtam meg a lovas gatyámat, így átakartam menni Emihez, hátha hozzá került véletlenek folytán. Az ajtó bezárva, Emi valószínűleg mélyen alszik. Azt hiszem ma nem a lovas gatyámban lovagolok. Végül átvettem egy kényelmesebb gatyát meg egy pulcsit vettem Louis pólójára és elmentem. A kocsiban betettem egy lemezt amit a szobámban találtam, és elindítottam. Az első pár másodperc alatt kiderült számomra hogy sikerült Emi egyik CD-jét elhoznom. Sóhajtva fogadtam el szerencsétlenségemet. Így a 45 perces utamat, amit a lámpáknak köszönhetek, Emi válogatás CD-je által okozott örömökben tölthettem. Hogy ne kelljen mondanom mi van rajta...... Na mindegy egyszer kibírom. Végre odaértem. Már hiányzott az istálló, így először oda mentem. A lovak jellegzetes szaga lengte be a teret, és az erős tónusú szalma és széna fűszerezte. Az istálló ajtaja mellett lévő ládából, amiben alma volt, elvettem egyet és így folytattam az utam. Pár tanuló most vitte ki a lovait, míg én Louis-hoz lépdeltem. Odaértem az állásához, és benyúltam a rácson. Egy kis várakozás után orrát a kézfejemhez nyomta. Megsimogattam, majd kinyomta a fejét a kapuja felett.Megsimogattam és belenéztem mélybarna szemeibe.
-Hiányoztál fiú!- simogattam a nyakát és a sörényét. Egyetértően prüszkölt egyet. Követelőzve nyújtotta nyakát a kezem felé, amiben alma feküdt. Halkan nevetve odaadtam neki, és élvezettel elrágcsálta. Mikor a lovakkal foglalkozok mindig megnyugszom és előengedem igazi énemet. De csak ha ketten vagyunk a lóval. Már belemélyedtem az elbeszélésbe Louis-val. Elmeséltem neki mindent, amit megéltem az előző 2 hónapban. Csillogó szemeivel nézett engem, mintha értene. Persze ez lehetetlen, de mindig is szerettem a lovaknak elmesélni amit érzek. Különös. Nagy elmélkedésemet Alane kiabálása szakította meg.
-JENNI!-rohant felém, mit sem törődve azzal, hogy a lovak felriadnak körülötte. Beugrott a nyakamba-Olyan régen láttalak! Hallottam hogy újra együtt vagytok Louis-val, de őszintén szólva örültem volna ha nem húzol el Franciaország másik felébe.
-Te is hiányoztál. Nos, erre volt szükségünk. De most újra együtt vagyunk. Hozzuk a lovakat és mesélek-mondtam és lefeszegettem magamról a kezeit. Gyorsan elment a fekete - fehér Greece-ig én pedig gyönyörű fehér pacimhoz léptem. Elvettem a helye mellé felakasztott kötőféket és ráraktam majd kivezettem. Kivittem és kikötöttem. Alane is kihozta Greece-t. Lecsutakoltuk a lovakat és ekkor elszóltam magam. Éppen meséltem el a kibéküléses sztorinkat. A mai napot meséltem.
-Aztán mikor mondtam, hogy milyen sok dolgom lesz, közölte hogy vacsorázni visz, és öltözzek ki. És aztán...-ekkor közbevágott.
-Mi? Azt mondta öltözz ki? És akkor te lovat csutakolsz?-állt meg a keze a nyereg feltétele közben.
-Miért mit csinálhatnék?- kérdeztem gyanakodva. Elrohant a nyereggel és a kantárral. Csodálkozva néztem a két lóra, mintha tudnának választ adni. Nem tudtak. Al nemsokára visszajött és elkezdett türelmetlenül tapsolni.
-Jenni, szedd le azokat Louis-ról, én meg beviszem őket a helyére amíg elviszed őket a helyére. Vásárolni megyünk-jelentette ki, mintha az életünk múlna rajta.
-Miért? Van ruhám amit felvehetek.
-Nem, nem. Azokat gondolom ismeri.
-Nem látta még az összes ruhámat.
-A fiúk szoktak a szekrényekben nézelődni. El nem hinnéd Eric hányszor mászott be a szekrényembe-forgatta a szemét, miközben sietősen kötötte ki Greece-t és indult az istálló felé. Hitetlenkedve néztem utána, de követtem az utasítását. Nem hiszem el hogy ennyivel eltörölte a lovaglást. Mire visszaértem a raktárból Alane ott várt rám.
-Amúgy Hunt hol van?-jutott eszembe jó barátom, örök beszélgető partnerem, Eric.
-Valami új lovat vesznek. Elment a szülei helyett megnézni, és vitte magával George-ot - ő a legidősebb lovasoktató, a legnagyobb tapasztalat az övé.
-Akkor mi most vásárolni fogunk?-kérdeztem mire hevesen bólogatott. Fújtatva beleegyeztem. Ő vidáman ugrándozott a kocsiig, míg én felkészültem rá hogy pár óráig egy vásárlás mániással leszek valami plázában. Beültünk a kocsiba.
-És most hova?- kérdezte, mikor elkezdte nyomkodni a rádiót, én pedig a bevezető földúton hajtottam kifelé.
-Ha kiértünk mutatom merre. Van benne CD?- fedezte fel, és mielőtt megállíthattam volna elindította.
-Hmm... olyan ismerős. Mi ez?
- Ömm... ráfogsz jönni- fél perc csönd és egy hangos "ó" jelezte a megvilágosodást.
-Ohh ez az a What makes you beautiful nem? Louis bandájáé.
-Ja. Úgy hívják One Direction. És nem Louis bandája, hanem Louis, Zayn, Harry, Liam és Niall bandája-mondtam unottan, a betanított szöveget amit Emitől tanultam.
-Tök jó!-újjongott és feljebb csavarta, majd énekelni kezdett. Nem zavar ha hangoskodnak vezetés közben, de ez már nevetésre kényszerített. Mivel nem láttam más választást csatlakoztam hozzá és együtt énekeltük, ordibáltuk röhögcséltük a félóra-óra utat. Leparkoltam és leállítottam a kocsit. Rögtön rohantunk. Al berángatott vagy egy tucat boltba, de sehol nem találtunk semmit csak neki valami rózsaszín ruhát. Egy üzletben jártunk, mikor Al kihúzott egy ruhát találomra a fogason rejtőzködő anyaghalmazból.
-Ez tök jól állna-emelte elém az akasztót. Egy fekete ruha volt, szegecsekkel.
-Mary Rose Alane-használtam a teljes nevét, amit tudom hogy rühell-ez körülbelül a seggemet nem takarná, nem hogy engem. Én ezt nem veszem fel.
-De, Jennifer Summers, aki nem mondja el a második nevét, felveszed, mert azt mondtam. Legalább próbáld meg. És gondolj bele. Az a megaláztatás amit Louis adott, egy kis játszadozással visszaadható lenne-kacsintott rám. Belegondolva.... Igaza van. Louis megalázott, és ezt most visszakapja szép szerivel. Úristen! Azt hiszem kevesebbet kéne Jemivel beszélnem. Elvettem a ruhát és magamra cibáltam. A tükörben nézegettem magam, majd miután megállapítottam hogy ez tökéletesen áll, behívtam Al-t.
-Na, milyen?-forogtam egyet.
-Hú, most mit nem adnék azért hogy lezbikus legyek!- nézett végig rajtam.
-Al, de hülye vagy-nevettünk fel egyszerre. Ez komolyan nem normális.
-Oké, akkor ezt megvesszük. Indulj és vedd át!- átöltöztem, majd kifizettem, abból a kevéske összegből amit apa a cégnél végzett munkámért ad. Ami annyira nem is kevés.
-Most pedig a kiegészítők-léptünk ki a boltból, és Alane már egy másik felé húzott, ahol millió csillogó kiegészítő várt ránk. Tanácstalanul álltam ott, míg Al teljesen fel volt spannolva, és ezer meg ezer karkötő, nyaklánc és kitudja mivel járkált oda a ruhához hogy ellenőrizze passzolnak-e. Amikor egy nyakláncot pórbált a ruhához elhúztam a kezem, ezzel együtt a ruhát is.
-Mi az?-kérdezett nagy szemekkel.
-A napocskát veszem fel-mondtam ellentmondást nem tűrve. Sóhajtott, majd elvánszorgott egy másik ékszerért. Egy egyszerű fehér, bizsu fülbevalót vettünk végül. Én úgy gondoltam kész vagyunk, de társam nem éppen egy síkon volt velem, mert ellentétes irányba indult.
-Most mi van?- kérdeztem idegesen.
-Cipő! Egy-kettő! -tapsolt, mint valami katonaságnál. Felvonszoltam magam az emeletre és bementem egy cipőboltba ahol Alane már a legmagasabb tűsarkúkat nézegette.
-Figyelj Rose, nem fogok olyat felvenni! Legutóbb beleállított egy szökőkútba! Igazán nem akarom az új cipőmet elbaszni-szerencsémre az utolsó szó magyarul csúszott ki. Allelúja!
-Jó, akkor gyere!-somfordált beljebb. Egyszer csak megszólalt:
-Drágaszágom!-nevetve lehámoztam magamról a pulcsimat, ami már vagy egy órája majdnem megfullasztott, olyan melegem volt benne. Al rám nézett, majd egy cipőre mutatott, aminek nem volt túl magas a sarka, és kis strasszkövek vagy szegecsek vagy mik voltak benne. Csodálkozva végignézett rajtam néhányszor, majd leültetett, és felpróbáltatta velem.
-Tökéletes! Ez lesz az!-lelkendezett. Fejet hajtva akarata előtt, megvetem. Körülbelül 11 felé járt az idő amikor beültünk egy Starbucks-ba. Fáradtan heveredtünk le a két frissítővel egy asztalhoz. Végigböngésztük a képeket amiket Alane csinált rólam.
-Cipő! Egy-kettő! -tapsolt, mint valami katonaságnál. Felvonszoltam magam az emeletre és bementem egy cipőboltba ahol Alane már a legmagasabb tűsarkúkat nézegette.
-Figyelj Rose, nem fogok olyat felvenni! Legutóbb beleállított egy szökőkútba! Igazán nem akarom az új cipőmet elbaszni-szerencsémre az utolsó szó magyarul csúszott ki. Allelúja!
-Jó, akkor gyere!-somfordált beljebb. Egyszer csak megszólalt:
-Drágaszágom!-nevetve lehámoztam magamról a pulcsimat, ami már vagy egy órája majdnem megfullasztott, olyan melegem volt benne. Al rám nézett, majd egy cipőre mutatott, aminek nem volt túl magas a sarka, és kis strasszkövek vagy szegecsek vagy mik voltak benne. Csodálkozva végignézett rajtam néhányszor, majd leültetett, és felpróbáltatta velem.
-Tökéletes! Ez lesz az!-lelkendezett. Fejet hajtva akarata előtt, megvetem. Körülbelül 11 felé járt az idő amikor beültünk egy Starbucks-ba. Fáradtan heveredtünk le a két frissítővel egy asztalhoz. Végigböngésztük a képeket amiket Alane csinált rólam.
-Jen, már a cipős boltban akartam kérdezni, de ez véletlen, ne adj isten, nem Louis fölsője?-mutatott rám.
-De. De, az-mosolyogtam és szürcsöltem egyet az italomból. Sokan megbámultak minket, de nem szenteltem nekik különösebb figyelmet. Olyan furcsák az emberek. Attól, hogy egy híres ember a barátom, ugyanúgy szükségem van arra, hogy vásároljak, satöbbi. Vagy a barátnőmmel kávézzak. Ez annyira hihetetlen? Képzelem, már most minden 2. directioner látott egy képet amin én meg Alane vagyunk rajta. Valami ilyesmi alcímmel: "Jenni with her friend" vagy ilyesmi.
-Egyre jobban bírom ezt a gyereket. Killers-ös pólója van-örvendezett. Nos, Alane és én sok mindenben hasonlítunk. Imádjuk a lovakat, imádjuk a kávét és szeretjük a Killers-t és minden mást is. Zenei mindenevők vagyunk, ahogy Jemi mondaná.
-Ja. Majd Biankának megemlítem hogy Niall-nek van Led-Zeppelin-es pólója. Nem sokáig-kacarásztunk. Majd áttértünk arra, hogyan fogjuk kamatostul visszaadni Louis-nak a hűtlenségét.
-Megcsinálhatom a haja?- meresztett rám boci szemeket. Örömmel rábólintottam, hiszen fodrásznak készül, hogy ne hagytam volna? Eresztettem egy telefont apunak, hogy mégse megyek dolgozni. Így egyenesen hazafelé vettük az irányt. Megérkezvén csendre intettem. Ugyanis megláttam hogy Zayn kabátja a fogason van, a cipője meg a fogas alatt.
-Pszt! Gyere, nézzük meg mit csinál Emi és Zayn!- suttogtam, mire halkan kuncogott mögöttem. Fellopakodtunk az emeletre. A szobájuk előtt, ami igazából csak Emié, megálltunk. Persze ilyenkor nyitva van az ajtó. Résnyire kinyitottuk. Zayn Emin. Ennyi. Meg hogy nincs ruha satöbbi. Szóval... igen, azt csinálták. Visszacsuktuk az ajtót, és egymásra nézve röhögtük el magunkat. Ekkor bentről egy hangos nyögés szivárgott ki. Berohantunk az én szobámba és hálát adtam a vastag falaknak.
-Oké, menj és zuhizz le, én meg előkészítem a sminkes mag a hajas cuccokat-utasított és a sminkes asztalkámhoz lépett. Elmentem zuhanyozni, és minden más fürdőszobába való dolgot elintézni(nem, nem fogom leírni részletesen mikor mit csinálnak odabent. Elég az hogy zuhanyzás, kinek mi tartozik oda. Anna.... nem... az nem.... ~Emily). Visszamentem, és addigra Alane mindent felállított. Leültetett a székre és kezelésbe vette a hajam. Először szépen beszárította, majd kivasalta.
-Hú, rohadt hosszú hajad van egyenesen-söpörte előre és hátra a hajam.
-Mi lenne ha feltűznénk?-kérdeztem hirtelen.
-Hogy-hogy?
-Lou azt szereti ha ki van engedve-vigyorogtam a tükrön keresztül rá. Teljesítette a kérésemet. Felakartam állni, de visszanyomott.
-Smink-jelentette ki. Szép lassan megalkotott egy füstös sminket. Megnéztem magam a tükörben és megdicsértem magamat.
-Ügyes vagy Alane!- dicsértem végül Őt. Hiszen ő csinálta.
-Semmi. De, akkor csináld amit beszéltünk. És ha lehet.... ne add meg magad abban a pillanatban amikor a szemébe nézel. Tudok én ám dolgokat-vette fel a táskáját. Egy-egy puszi után elment. Felpillantottam az órára. Délután 5. Sokáig készülődtünk. Ekkor jelzett a telefonom.
Hatkor megyek, remélem már otthon vagy
Igen, otthon. Várlak
Zajlott le az élménydús beszélgetés. Tekintve az egy órára, felvettem a ruhámat is. A tükörben még egyszer leegyeztettem hogy ezért Louis megfog bolondulni, és felvettem a magassarkút. Így magasabb leszek Louis-nál. Magabiztosság. Igen. Ez a szó amivel magamat jellemeztem volna. DE. Ezt megjegyzem Eric-nek. Elmondta Alane-nak azt amit én neki mondtam. Nem hiszem el! Dühöngtem pár sort magamban. Ekkor halkan kopogtak az ajtón.
-Gyere!- szóltam ki. Emi somfordált be rajta. Végignézett rajtam, majd kiszólt a folyosóra és Zayn is bejött a szobámba. Kicsit meghökkent amikor meglátott.
-Ömm.... Hú!-annyit tudott kinyögni, mire Emi oldalba vágta.
-Zayn! Ezt nem kéne! Emlékeztetnélek hogy barátnőd van-fenyegetőzött, mire a fiú magához húzta és mosolyogva, egy puszit nyomott a buksijára.
-Igen, de a barátnőm még előttem se merne ilyet felvenni, nem hogy egy világ előtt-nevetett mély hangján.
-Zayn.... Én úgy láttam a barátnő kevesebben szeret előtted mutatkozni-gonoszkodtam. Mindketten elpirultak.
-Ho...Hogy mi?-dadogott Emi.
-Alane meg Én rátok nyitottunk. Egészen különös látvány fogadott minket.
-Úristen ti láttátok ahogy? Ó, te jó ég!-bújtatta Zayn pulcsijába a fejét Emi.
-Nem gáz!-nevettem, mire végszóra csengettek.Még csak háromnegyed 6 volt.
-Emi! Nyisd ki!-legyeztem ki őket. Hallgattam ahogy lemennek és köszönnek valakinek. Majd amögött a valaki mögött csattan az ajtó.
-JENNI! LOUIS AZ!-ordibált fel Emi.
-MEGYEK!-kiáltottam. Még egy utolsó igazítás, beraktam a fülbevalómat, felvettem a kis napocskás nyakláncot és megindultam lefelé. Régen hordtam magassarkút, így kicsit még bele kellett szoknom. Lebicegtem a lépcsőn, és a nappaliban nevetgélő hármashoz mentem. Louis nevetett valamin Zayn-nel, mikor megérkeztem. Egy fekete zakó volt rajta, alatta fehér ing és egy fekete csőgatya. Fincsi. Te Jézus, ezt komolyan gondoltam? Na jó. Leállítom magam. Szóval ott ült a maga szexisten valójában.... Ezt muszáj volt. Nagy levegő Jenni! Megtudod csinálni! Biztattam magamat.
-Szia Louis!-köszöntem hangosan, mire rám kapta a tekintetét. Egyszer végig mért közömbösen. Majd kikerekedett a szeme. Leesett neki, mi is van rajtam. A tekintetéből már előre láttam hogy vicces estének nézünk elébe.
Louis
Mondjuk azt, hogy amikor megláttam Jennit abban a ruhában... erős hatással volt az érdeklődésemre. Láttam rajta hogy mulattatja a helyzet. Néhányszor alaposan végigmértem, majd csak simán bambultam rá. Wáó! Gondoltam magamban. Vagy talán mégse magamban mert Jenni felnevetett. Észre vettem magam és felálltam.(ide akartam írni egy durvább dolgot, de nem akartam frászt hozni a prűd népekre) Odaléptem hozzá és a kezemet nyújtottam, amit el is fogadott. Kéz a kézben mentünk ki a kocsimhoz. Udvariasan besegítettem. Megkerültem a kocsit és beültem a saját helyemre. Az étteremhez menet kaptunk egy piros lámpát. Ennek ideje alatt Jennire esett a pillantásom. Talán erre mondják, hogy faltam a szemeimmel. Nos, mondhatnám képzeletben levetkőztettem. Nem szép dolog, de férfi gének. Kibírhatatlanok. Ő is észrevette bambulásomat, és mosolyogva nézett a szemembe.
-Louis, zöld a lámpa-ezzel visszazökkentett a vezetésbe. Imádkoztam, hogy érjünk már oda, de ez csak jó negyed óra után vált valóra. Itt is kisegítettem, majd kézenfogva bementünk. A pincér udvariasan odajött hozzánk.
-Üdvözlöm önöket! Miben segíthetek?-kérdezte nyájasan.
-Louis Tomlinson néven foglaltam asztalt-kezdtem, de már vezetett is minket egy eldugott kis asztalhoz. Kihúztam a széket Jenninek, majd vele szemben foglaltam helyet. Rendeltem két pohár pezsgőt és a pincér huss! Eltűnt.
-Nagyon szép ez a hely!-nézett körbe Jenni.
-Köszönöm-mondtam mosolyogva, kék tekintetét keresve. Nemsokára rám nézett, és egy mosolyt küldött felém. Viszonoztam. Milyen régóta is vártam hogy a mosolya az enyém legyen újra. Tudom hogy utálja ha tárgyiasítom, de nem tudom másként mondani. Az enyém és én az övé vagyok. Tudom jól. Meghozták az étlapot. Választottunk, majd beszélgetni kezdtünk. Fel sem tűnt hogy nem dicsértem meg a ruháját. Upsz. A csodálata lekötött. Kihozták a kaját, így egy kicsit csend uralkodott körülöttünk. Befejeztük, majd elkezdtem a zsebemben kotorászni. Megtaláltam és elővettem. Jenni kíváncsian leselkedett felém, de eltakartam. Kinyitottam a bársony dobozkát és átnyújtottam Jenninek. agyra nyílt szemekkel vette el tőlem és úgy vizsgálta. Meghatódva nézett rám.
- Ezt nekem?
-Neked - bólintottam.
-De... ugye most nem a kezem kéred meg?- sandított fel rám. Megráztam a fejem. Bár.... ha belegondolok, én abban a szent pillanatban elvettem volna, de tudom hogy ez kicsit - nagyon - korai lett volna. Kivette a gyűrűt a dobozból és felhúzta az ujjára. Megcsodálta még egy kicsit, majd felmosolygott rám. Vártam volna hogy puszi vagy valami, de semmi. Egy mosolyt kaptam. Pedig egész nap ezért az egy dologért jártam a várost Biankával és Harry-vel. Harry unatkozott otthon, Bianka meg érthető okokból. De ha visszagondolok.... semmi különös nem történt. Semmi romantikus ezen a pillanaton kívül. És ha még jobban emlékezek akkor minden próbálkozásomat Jenni alakította át egy szinte baráti közeledéssé. Hirtelen csaptam át kétségbeesésbe.
- Nem bocsájtott meg nekem. Nem képes rá. Most akar velem szakítani! -cikázott át agyamon a sok gondolat. Kértem a számlát. Csendben vártuk, kifizettem és kimentünk az utcára.
-Sétálunk?- nyújtottam ki a kezem, amit elfogadott és úgy mentünk végig az aránylag csendes utcán. Csend volt. Nyomasztó csend. Nem beszéltünk. Én aggodalmaskodtam és összeesküvés elméleteket gyártottam, ő meg mosolygott.
-Louis, megbocsátottam-szólalt meg hirtelen, mire felé néztem.
-Hm?
-Tudom mit gondolsz. Hogy nem bocsátottam meg. De, megbocsátottam. Viszont megaláztál és ennek bizony ára van-nézett le a földre.
-Sajnálom. Nem akartam, én nem értem az egészet. Annyira fájt amíg nem voltál velem. Akárkit megkérdezel ezt fogja mondani-öleltem át a derekát és úgy vontam magamhoz. Megadóan bújt hozzám. Megtört jég.
-Már megtettem. Kezdjük Harry-vel. Ő azt mondta "elviselhetetlen árnyéka volt önmagának, sokáig aludt, vörös szemei voltak és ha még egyszer ilyet csinál én magam fogom megölni". Igazán kedves. Liam azt nyilatkozta hogy "miután a vállamon sírta ki magát szinte nem is láttam, csak akkor ha kötelező megjelenésünk volt,akkor is vagy egy tonna smink kellett a vörös szemek eltüntetéséhez". Niall azt mondta "amikor véletlenül szóba kerültél, elment és jó hosszú idő után vörösre sírt, feldagadt szemekkel tért vissza". Zayn "halálra sírta magát miatta" kijelentéssel hagyott ott. Emi csak annyit mondott hogy "kikészült". Hidd el, tudom hogy min mentél át. Majdnem minden este álomba sírtam magam, és minden nap a sírás fojtogatott-szomorodott el egy kicsit. Hiába próbáljuk kerülni ezt a témát, ezen a beszélgetésen egyszer túl kellett esnünk.
-De neked nem kellett azzal élned hogy a te hibád-törtem meg a fonalat.
-Sírtál miattam-jelentette ki. Ránéztem és mosolygott. Boldog volt. És igen, nekem csak ezért is megérne élni. Hogy őt boldoggá tegyem.
-Igen. Sírtam-hajtottam le a fejem.
-Brr-éreztem ahogy kirázza a hideg-Louis, nem mennénk haza? Fázom!-addig amíg visszamentünk a kocsimig, a vállára tettem a zakómat. Beültünk és mielőtt elindítottam volna áthajoltam Jenni oldalára és megcsókoltam. Viszonozta. Egész este kis hadműveletekkel vonta magára a figyelmemet, ami amúgy se nagyon pártolt el tőle. Mocorgott, kicsit előrébb hajolt, mikor kiment mosdóba feltűnően billegette magát. Szinte megőrjített. És nem engedte hogy hozzáérjek. A lábam ütközött az övével az asztal alatt, a kezem az övén volt az asztalon, de ennyi.
-Héj, héj, héj, kisfiú!-tolt el magától- Mindennek van határa!-kuncogott mire morogva elhúzódtam és hazavittem. Tudom hogy ittam egy pohár pezsgő senkinek nem ártott. Megérkeztünk a házukhoz és tétován szálltunk ki a kocsiból. Végül Jenni szólalt meg először.
-Akarsz... akarsz itt aludni?- kérdezte mire felsóhajtottam.
-Már vártam mikor kérdezed meg-bezártam a kocsit és követtem Jennit a házba. Isaac és Susan különös módon ilyen későn is fent volt és TV-zett.
-Apa, anya!- ment oda hozzájuk Jenni és adott egy puszit nekik. Én kezet fogtam Isaac-kel, és adtam egy-egy puszit Susan arcára. Jenni megmutatta a gyűrűt amit tőlem kapott, addig én elmélkedtem. Magyar szokások. Olyan... furcsák. Jenni olyan közvetlenül tud mindenkivel viselkedni. A szüleivel, idegenekkel, ismerősökkel. Ez is lenyűgöz benne. Meg ahogy a hazájáról beszél nekem. Olyan élvezettel tudott mesélni, hogy szinte kedvem lenne repülőre szállni és odamenni. Elmondása szerint temperamentumát is onnan kapta. És még valamit onnan kapott. Az akcentusát, amibe én majd' belebolondulok olyan.... most furcsán fog hangzani.... de olyan szexi. Valahogy az akcentusa szexisebbé teszi. Nem mintha nem lenne az mert hú, nagyon is. De az akcentusa az nagyon odatesz. Persze Eminek is van. De ha Emi akcentusára azt mondanám hogy szexi, Zayn abban a szent minutumban levágná a nem fejezem be mimet.Maradjunk a fejnél. Ebből következik hogy Emi akcentusa cuki, Jennié szexi és minden testrészem ép marad. Elmélkedésem közben észre se vettem, hogy már Jenni szobájában vagyunk. Mielőtt kimehetett volna lemosni a sminkjét és szétszedni a haját, elkaptam és behúztam az ölembe. Apró puszikkal hintettem be a nyakát, mire kuncogott, de eltolt magától. Jól tudom hogy csikis a nyaka. Muhaha. Elment a fürdőbe én addig levettem a ruháimat és egy szál boxerben vártam rá. Visszatért a szobába, de meglepetésemre még mindig a ruhájában. Beállt elém háttal és felemelte vállára omló haját.
-Lehúznád, kérlek!-mondta.
-Hogy-hogy nem Emit kéred?- csodálkoztam. Jó, Jenni nem szégyenlős. Csak előttem. Olyan furcsa. Jenni előttem szégyenlős, Emi meg mindenki előtt, csak Zayn előtt nem. Mármint.... furcsa hogy vele hasonlítom, de legjobb barátnők, mégis csak kell bennük lenni valami közösnek. És persze Zayn mondta nem Emi.
-Hát, tudod van egy ember akit úgy hívnak Zayn, és állandóan kanos üzemmódon van-mondta cinikus hangsúllyal. Értettem a célzást. Megkerestem a hátán a cipzárt, és óvatosan lehúztam. Mielőtt a végére értem volna, gondoltam egyet és gyorsan lehúztam és ezzel a mozdulattal lehúztam róla a ruhát. Majdnem felsikított, tudom mert a kezét maga elé kapta. Nem tudom miért viselkedik így. Felvesz egy ilyen ruhát, amiben hadd ne kelljen mondanom mennyi mindent takar, és akkor előttem takarja magát. Egyszál fehérneműben állt előttem, és elakart menni de megfogtam és megfordítottam. Felnéztem rá. Körmét rágva nézett engem. Megfogtam a kezét és gyengéden megpusziltam. Tudtam hogy mosolyog. Erre van szüksége. Hátradőltem az ágyon és magamra húztam. Így füle a számmal egy magasságba került.
-Csodás vagy, oké? Nekem nem kell nálad szebb, mert nálad nincs szebb. Előttem pedig sosem kell rosszul érezned magad. Mert én azért szeretlek ami belül vagy-suttogtam. Kezével megkapaszkodott bennem és úgy feküdt rajtam még egy kicsit. Lemászott rólam és felkelt. Elsétált a szekrényéig, és így is hátat fordított nekem amikor kikapcsolta a melltartóját. De legalább már mer előttem öltözni. Felvette a pizsamáját és befeküdt az ágyba. Én is bebújtam mellé. Átöleltem és finoman zongoráztam az oldalán.
-Jó éjt Lou! Köszönöm!
-Neked is! A tényeket nem kell megköszönni-motyogtam. Hirtelen az oldalára fordult és megcsókolt. Egy kisebb csókcsata után elengedett, mintha gondolkozott volna valamin.
-Szívd ki a nyakam!- adta hirtelen az utasítást.
-Hogy mit csináljak?-hüledeztem. Nem szereti ha kiszívom, mert akkor megjelölöm és az a nők satöbbi, satöbbi, izé.... jog, meg ilyenek. Meglepett ez a kijelentés.
-Szívd ki! Azt akarom, hogy tudják hogy a tiéd vagyok-mondta. Végülis, mit veszthetek. Kiszívtam a nyakát. Mélyről jövő sóhajtásai voltak a visszajelzés, hogy talán nem csinálom olyan rosszul.
-Na, most már alvás szerelmem-toltam el magamtól.
-Én is szeretlek Louis-mondta és kuncogva nekem tolta magát. Átkaroltam a derekát és úgy őrködtem felette amíg el nem aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése