Sexy Back

Hali. Olvasgattam a statisztikákat - ami mellesleg mindig mást ír ki, szóval felesleges -  és azt láttam keresési kulcsszavaknál hogy "jenni emi zayn louis" hehe :3 na mindegy. hát ezt belőjük közepesre Olvassatok. Amúgy ariel rájöttem hogy a csávó akit morgana visszahoz abbóé a tóból az Lancelot..... ~Emily

FELVETTÉK! AZT A RETARDÁLT IDIÓTÉT FELVETTÉK A KÁROLYIBA! VASTAPS VASTAPS! imádlak jaaa és majd csinálunk video napló nézést (megint) enek örömére :D vagy nem tom de wháááá és hu tök jó. jobban örülök neki mint te igaz? *Ariel

Uhh nem én veled SEMMIT nem nézek youtubeon mert ..... a video napló ugye? "KEDVES NAPLÓM" XDD jó az nem volt semmi. De im-et most te fogsz venni :D És ja jobban örülysz de nyugo én pattogtam meg kisenn szívroamot kaptam amikor megláttam a 30. helyet aztán azt hogy 14. vagyok és WHÁÁÁÁ na jó. Ja és 1. pa szar angolos bilentyúzetéről írtam ami ráadásul nem érzékel semmit és mined baja van 2. hulla fáradt voltam, és ezt is kieőszakoltam magamból, szóval talán ezért ilyen szar a minősége. CSshá :D ~Emily

45.rész

Sexy Back

Szeptember 3.

Jenni

Kinyitottam a szemem, és a fehér falat bámultam. Első gondolataim közé tartozott a „Hol vagyok?” illetve a „Miért fáj a nyakam?”. Mindkettőre megkaptam a választ. Louis-nál, és azért mert a kanapén aludtam. Oldalra fordítottam a fejem és Louis alvó fejével néztem szembe. Szorosan ölelt, talán így lehetséges az, hogy fent maradtunk a kanapén. Tapogattam a zsebeimet, mire megtaláltam a telefonom. Elég korán volt még, szerencsére nem késhetek, mivel reggeli 5 óra van. Nyomtam egy „kelj fel” puszit Louis arcára. Dünnyögve kinyitotta a szemét.

-Igazán értékelem ezt a megtisztelő ébresztést, de időzíthetted volna egy órával vagy akár kettővel későbbre- mondta reggeli rekedtséggel a hangjában. Lesöpörtem magamról a kezét és felálltam. Kicsit megtekergettem a nyakamat, és felszisszentem egy bizonyos pontnál. Nem jó ötlet bealudni a kanapén miközben vársz.

-Harry?-néztem az erősen visszaalvásra, hajlamos személyre.

-Ömmm... Nem jött haza egyig, de onnan én se bírtam tovább, és befeküdtem melléd.

-Miért nem mentél fel? A kanapé nem valami kényelmes- húztam a szám. Elmosolyodott, bár csukva volt a szeme.

-Kihasználom ezt a hetet, és annyit vagyok veled, amennyit csak lehet. Beleértve az alvást-befordult a kanapé támlája felé, és magára rángatta a pokrócot, amit gondolom Ő rakott Ránk.

-Bezzeg nem jössz velem reggelit csinálni-sóhajtottam és kimentem a konyhába. Kinyitottam a sütőt ahova elméletileg a Rigó Jancsi került. De nem volt. Eltűnt az összes. Kivettem az üres tányért és beleraktam a mosogatógépbe.

-Louis!-kiabáltam suttogva(nem tudom, hogy mondhatnám szebben).

Kivonszolta magát .

-Mi az?

-Eltűntek.

-Mik?

-A sütik.

-És?

-Te etted meg?

-Mi? Dehogy!

-Akkor?

-Amikor lefeküdtem még volt egy tonna. Gondolom Harry megette.

-Jajj. Talán szólnom kellett volna, hogy ettől a sütitől enyhe inzulin mérgezést lehet kapni.

-Úgy tűnik nem zavarta. Bár nem is csodálom.

-Mi?- szaladt fel a szemöldököm- BESZÉLTÉL VELE! HAZUDTÁL!

-Igen, de megkért, hogy ne mondjak neked semmit. Kötelességem betartani a szavam. Azt se kéne tudnod, hogy beszéltem vele-emelte maga elé a kezeit védekezően. A reggelink végül 1-1 szendvics lett.  Reggeli után felrohantam zuhanyozni, amíg Louis bedőlt az ágyába. Szegény nagyon fáradt lehet. Lezuhanyoztam, és későn jöttem rá, hogy semmi ruhát nem hoztam be magammal. Csak azt, amit levettem, de azt nem akartam vissza venni. Így megtörölköztem és körbecsavartam magamon a törülközőt. Bementem Louis szobájába, ahová tegnap beraktuk a ruhákat, amiket vettünk. Felpillantott mikor nyitottam az ajtót. Elvigyorodott.

-Nem szeretnél lehajolni valamiért?-poénkodott. Megforgattam a szemeim, de nem mondtam semmit. A lehető legnagyobb üggyel-bajjal leguggoltam és kibányásztam pár ruhát. Pontosabban egy pólót meg egy gatyát. A fehérneműt meg megoldottam azzal, hogy az volt Louis-nál valamiért. Fogalmam sincs, hogy került hozzá, de most jól jött. Felöltöztem, közben kisebb ideggörcsöt kaptam attól, ahogy Louis bámult Rám az ágyból. 

Gyönyörködtem magamban még pár pillanatot, amikor belém hasított a felismerés: meg fogok fagyni. Ugyanis a kabátomon kívül semmi nem volt nálam.

-Louis!- fordultam felé, de elég gyorsan fordultam is vissza. Ugyanis khm… Ő úgy értelmezte, ha én előtte öltözök ő is öltözhet előttem.

-Mi az?- hallottam, hogy mosolyog.

-Adsz kölcsön egy pulcsit?-éreztem, ahogy elvörösödök.

-Persze-mondta lazán, és kecsesen neki dobott a fejemnek egy pulcsit. 

Felhúztam azt is. Hirtelen a táskám környékéről hallottam megszólalni a telefonomat (mikor raktam bele?). Minden bizonnyal, sőt biztosan, ezerötven százalék hogy Emi nyaggat, ugyanis a More Than This hangjait véltem felfedezni. Odarohantam és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy megtaláljam a táskába rejtett kütyüt. Nem ment. Teljes kétségbeesésemben belerúgtam az asztalba, amin a táska volt, és hisztizni kezdtem. Nem szép a barátunk előtt reggeli hiszti rohamot kapni, de ami jön, az jön.

-Nem igaz, miért nem találom? ELTÜNT! MI A KURVA….- itt jött egy szép hosszú sor (magyar, angol, francia) káromkodás. A dührohamomat, ami lassan könnyeket fakasztott, Louis egy egyszerű mozdulattal oldotta meg. Benyúlt a táskámba és a telefontartó részből kihúzta. Lesokkolódva néztem , ahogy felém nyújtja.

-Megvárjuk a szólómat még egyszer, vagy felveszed?- érdeklődött csöppnyi humorral a hangjában. Elvettem és beleszóltam.

-Szia!

-Szia! Oké, tudom, hogy biztos nem csináltatok semmit, de komolyan… Mi tartott idáig?Azon gondolkodtam, lehet, hogy énekled, mint ismerlek elég jól, szoktad csinálni. Vagy elkeverted, vagy Louis-val kergetőztök, mint a felnőtt emberek általában-ironizált.

-Jó, értem. Nem, csak… khm… rohamot kaptam.

-Milyen rohamot?

-Hiszti. Majdnem elsírtam magam. Mindegy is. Mit akarsz?

-Ja, csak annyit, hogy Zayn elvisz suliba, szóval nem kell kerülnöd.

-Oké. Ha csak ennyi, akkor, szia.

-Ennyi. Szia - majd letette. Visszaejtettem a telefont a táskámba. Most először néztem Louis-ra a hisztim óta.

-Jenni ezt… nem szeretném túl sokszor átélni.

- Pedig drága egyetlenem minden hónapban egyszer átfogod-morogtam az orrom alatt, mire szegénykém kicsit lefehéredett.

-Úristen! Én nem bírom ki olyan sokszor!- szörnyülködött túl játszva a szerepét.

-Sose vagy itt, szóval nem kell annyiszor.

-Telefonba is elég.  Tényleg Jen! Ha Eminek More Than This a csengőhangja, nekem mi?-érdeklődött, mire elvörösödtem. Nos, hogy mi a csengőhangom Louisnak? Egészen egyszerű! Megkerestem egy számot, amit imádok, és amiről valami perverz jut eszembe és Voálá! Kész is van. Jelen esetben khm… Justin Timberlake- Sexy Back. Miért is? Egyszer olvastam egy cikket femina.hu-n hogy ez a szám egy „túlfűtött, szexi szám”.  Nos, ezért kicsit gáz. Ő ezt nem tudja, de én igen, és ez elég is hozzá hogy zavarban legyek.

-Justin Timberlake-válaszoltam cseppnyi habozás után.

-Melyik?-érdeklődött tovább.

-Sexy Back-hadartam el, mire felnevetett.

-Komolyan?-nevetése betöltötte a szobát. Felvettem a táskámat és duzzogva lementem felvenni a cipőmet. Ezután a kabátomat is, majd Louis is elkövette ezeket, miközben ki-kitört belőle a kuncogás. Mielőtt kiléphettem volna az ajtón megragadott, és egy szenvedélyes csókban részesített. Megragadtam a kabátját és úgy húztam magamhoz. Amikor el akart engedni, akaratosan húztam tovább. Nem akartam, hogy abba maradjon ez a rövid intim pillanat. Nem vitatkozott sokat, engedett akaratomnak. Levegő után kapkodva eleresztettem.

-Hú-ennyit bírt kinyögni, de még ez is nagy teljesítmény volt, mert én ennyit se. Elvette a kulcscsomót, és elhagytuk a házat. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk. Automataváltós autó lévén, egyik kezével a combon tanyázott. A suli előtt egyre több gyerek gyülekezett és özönlött az épületbe mikor odaértünk.

-Jó sulit!- hajolt át az oldalamra, amíg kikötöttem magam.

-Jó… stúdiózást!-gondolkodtam egy pillanatig.

-Búcsúcsók?- kérdezte. Megadóan neki nyomtam ajkaimat az övéihez. Most ő ragadta meg a kabátomat a derekamnál, és nem is nagyon akart elengedni. Isten áldja a sötétített ablakokat! Kelletlenül elváltunk. Ezt mindketten szívesebben csinálnánk egész nap, mint amit kéne, de szólít a kötelesség. Kiugrottam a kocsiból, és megvártam amíg eltávolodik egy kicsit. Megpördültem, és Kate-vel találtam szembe magam.

-Szia Jenni!-ölelt meg.

-Szi… Szia!- viszonoztam, majd eleresztettem -A többiek?

-Már fent vannak. Gyere!- ragadta meg a kezem és elkezdett szaladni. Mit tudtam tenni, ha ő futott, én utána iramodtam. Így történt, hogy a 3. emeleten kifulladva estem be a terembe. Ledobtam magam Emi mellé.

-Hali!-köszöntek monotonul egyszerre Zack-vel.  Rezzenéstelenül bambultak egymásra. Kérdőn néztem Dean-re, aki a könyvét bújta a másik padsor utolsó padjában. Kate is beült Zack mellé.

-Mit csinálnak?-kérdeztem, mire Dean felpillantott egy pillanatra.

- Farkas szemet néznek-majd folytatta az olvasást. Nos, mindenkinek furcsán indult a mai nap.  Végül Zack nyert. Az órák szép lassan folytak a maguk medrében. Josh kifaggatott mi történt Louis s köztem. Nem mondtam el neki. Csak azt hogy veszekedtünk. Egész nap Louis pulcsijában voltam, bár a suliban trópusi forróságot éreztem tőle, de legalább így jelképesen velem van.  Utolsó óránk egészségtan vagy valami ilyesmi volt. Majd Emivel utána nézünk mit takar pontosan a tantárgy. A tanárnő, Miss. Holden megkért minket hogy mindenki pólóban legyen, mert egy tesztet fogunk csinálni. Levettem a pulcsimat, és miközben Emi is levette a sajátját rám esett a tekintete. Egy pillanatra ledöbbent, majd gyorsan lerángatta a pulcsiját és hozzám hajolt.

-Jenni, a karod!-csak ennyit mondott, majd a Miss. Holden felé fordult. Lenéztem az említett testrészemre. Elkerekedtek a szemeim. Nem hittem volna, hogy ez lehetséges. Hiszen csak megszorította a felkaromat, de… Nos, hogy lefessem; enyhén piros VÉRALÁFUTÁS!  Hirtelenjében összefontam magam előtt a kezeim és nem voltam hajlandó elvenni onnan egész végig. Az óra végén fénysebességgel kaptam vissza magamra a pulcsimat. Minél gyorsabban elrámoltam mindent. Josh odament Zack-hez, így abban reménykedtem nem látta a sebeket. Halk beszélgetést folytattak, majd Zack elhívta Josh-t valamerre. Kate kedvetlenül jött le velünk a suli elé. Gondolom Zack nem volt vele, és ez problémát okozott. Még kivettem pár könyvet a szekrényemből, és kimentem. Meglepetésemre Louis szeme fénye (a kocsija) megint a suli előtt állt. 

A tulajdonosa neki támaszkodva, napszemüvegben, farmer kabátban és fekete csőgatyában nézelődött. Mielőtt elindultam volna felé, Kate megragadott.

-Vigyázz! Josh látta-ennyit kellett mondania és rájöttem mire érti.  Elmormogtam valami köszönöm szerűséget és szabályosan lerohantam a lépcsőn. Nem futottam, úri nőhöz nem illik, de elég gyorsan mentem. Egy gyors csókkal akartam köszönni, hogy mégse a suli előtt kezdjünk hosszas nyálcserébe, de ez megint nem jött össze. Kicsit belefeledkeztem a csókba, így az időérzékem sem segített. Fájdalmas szívvel szakadtam el tőle.

-Körülbelül 6 órája találkoztunk. Ennyire hiányoztam?- nevetett fel. Hirtelen egy kéz nehezedett a vállamra, és hátrébb taszajtott Lou-tól. Félve néztem a két egymással szemben álló fiúra.

-Tomlinson, megtudhatnám mit csináltál tegnap Vele?-mutatott Rám, miközben elég hangosan beszélt ahhoz, hogy a verekedésre éhes tinik figyelmét felkeltse.  Ötletem se volt mit tehettem volna, így csendben maradtam.

-Azt hiszem, ahhoz neked semmi közöd-vágta rá fölényesen, cseppnyi humorral. Kibírtam, hogy ne piruljak el. Nem ez lett volna az első, hogy egy ilyen beszólása miatt változok természetellenesen pirosra.

-De nagyon is van,ugyanis Jenni a barát…-elharapta a szó végét és kijavította magát-barátom. Bántottad!-sziszegte felé, hogy a többiek ne hallják. Louis ellökte magát a kocsitól, és szembe nézett Josh-val.

-Nem, Josh-úgy mondta ki a nevét mintha szitokszó lett volna-Kettőnk közül Te bántottad egyedül!  

Josh emelte a kezét, de ekkor összeszedtem a nagyapámmal töltött időmből kapott tulajdonságaim egyikét, amik közül egyiket se szeretem, de jól ki tudom zsákmányolni az erényeit. Most a céltudatos, makacs, picit nácisztikusságon alapuló énemet kellett előrángatnom. Mindkét fiú mellkasa megkapta az egyik tenyeremet. Louis-t nekilöktem a kocsijának, Josh-t hátrébb taszítottam pár lépéssel.

-Rendben. Most Te-néztem Louis-ra és nem hagytam a gyengéd érzelmeimet előtörni, mivel az megtörte volna a ideiglenes személyiségem- beülsz a kocsiba, Te pedig-fordultam Josh felé-elindulsz haza. Most! Mindketten. Indulás!-adtam ki az utasításokat, ellentmondást nem tűrő hangon. Mindkét fiú fujtatva fordult sarkon. Követték az utasításomat, ebben nem kételkedtem. Visszavetkőztem az eredeti énembe, és nagy levegő után felkészültem arra, hogy Louis ordibálását hallgassam. Nem szeret veszekedni, én se, de ha kerüljük a stresszhelyzeteket, az csak mélyíti a súlyát a dolgoknak. És egy szép kerek, ajtócsapkodós veszekedés után szakítunk. Bedobtam magam az anyósülésre, és a kocsi elindult. Pár perc csönd, majd megtörte.

-Miért védted meg?-kérdezte. Semmi ellenségeskedés, semmi él, semmi harag nem volt a hangjában, csak csalódottság és szomorúság.

-Ő a barátom, akit tényleg kedvelek. Jó fej, eltekintve a düh kezelési problémáit. De mégse hagyhatom, hogy az, akit szeretek, összerúgja a port Vele. Nem Őt védtem meg, hanem téged-nem bírtam Rá nézni. Képtelen lettem volna rá. Inkább a házakat néztem, ahogy elsuhannak mellettünk. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor megsimogatta a lábamat és rajta hagyta a kezét. Szótlan köszönöm, és ezzel le is zárta a vitát. Hatalmas csönd volt, majd pityegett egyet a telefonom. SMS jött anyától. Azt írta benne, hogy hívjam be Louis-t egy pillanatra.

-Bejössz velem?-kérdeztem mikor a házhoz értünk. Leállította a motort. Szóval jön. Bent anya várt ránk. A nappaliba terelt minket.

-Rendben. Tudom, hogy dúl a szerelem, minden időtöket együtt akarjátok tölteni, sokáig fent maradni, sétálgatni, satöbbi romantikus dolgot csinálni. De apáddal döntésre jutottunk. Pontosabban Emi szüleivel és Isaac-kel. Amíg iskola van, és ezért ne könyveljetek el minket gonosz szívtelen dögöknek, hétköznap nincs találka, csak fontos alkalmakkor.

-Például jövő hét szerda?-kérdeztem, mire anya szeme egy kérdőjellé változott.

-Mi lesz akkor?

-Elmegyek-mondta helyettem Louis. Mintha anyának ebben a pillanatban esett volna le, hogy Louis és Zayn-mert gondolom Emiékre is vonatkozik a találka-tilalom-turnézni szoktak. De tudom, hiába ellenkeznénk,anya hajthatatlan. Belül persze forrongtam, de szótlanul elfogadtam, ahogy Louis is.

-Nos, igen. Természetesen akkor kikísérheted a reptérre. De hétköznap nincs találka, csak hétvégén. Értve vagyok?-keményítette meg a hangját.

- Igen- visszhangoztuk egyszerre.

-Akkor a fiatal úr búcsúzik, és együtt távozunk. A búcsúzást addig engedélyezem, amíg felveszem a kabátomat és a cipőmet. Igen, Jen, dolgozni megyek-majd kivonult. Nem sok időm volt felemészteni a kapott információkat. Búcsúcsók. Hm…. Hogyan jellemezhetnénk egy búcsúcsókot. Felületes érzelmekre is le lehet bontani. Szenvedélyes, odaadó, érzéki. De ha igazán rá vagy hangolódva a másikra, ez a csók tényleg más lesz, mint a többi. Persze mindegyik más, de a búcsúcsók mindenben más. Ebben kiérezhetjük a másikat. És legtöbbször ugyanazt érezzük felőle, mint amit mi is érzünk. Az elválás bosszúsága, a kétségbeesett ragaszkodás, ami miatt sorban pörgeted magadban a listát, hogy mivel nyerhetsz még pár másodpercet a pillanatból,a boldogság, hogy bár tudod jól, eltűnik, most a tiéd. Ilyenkor kerülsz a másikhoz a legközelebb. Lelkileg biztosan. Olyan pillanat, amikor biztosan tudhatod ki szeret viszont, nincs még egy olyan, mint a búcsúcsók. Anya hangja ragadott ki a saját búcsúcsókunk,khm ízlelgetéséből.  Publikus elköszönést tartottunk a közönségnek, egy látványos „Szia” keretében. Becsukódott az ajtó, majd kattant a zár. Szóval bezárta. Emi még nem ért haza, de percek kérdése. Felmentem és felvettem egy otthoni göncöt, majd a fürdőben megvizsgáltam a sérülésemet, és mindent, amit jónak találtam, rákentem. Lehet, hogy holnap pikkelyes karral, lófarokkal és hátamból meredező tüskékkel megyek iskolába, de vállaltam ezt a kockázatot a gyorsabb gyógyulás érdekében. Mindezek után a tűzhelyen talált krumplipüré és görög fűszeres husi elfogyasztásának kezdtem, amikor csörgött a kulcs a zárban és Emi trappolt be a konyhába. Rádobta a táskáját a pultra, a cipőjét kirugdosta az előszobába és felugrott a pultra.

-Egyél, még meleg!-adtam a tippet. Felfaltuk az ebédet.  Egy kis tanulás előtti pihenőként lehevertünk a nappaliba beszélgetni.

-Nem ér ez a hülye tilalom! Így is ritkán találkozunk velük, most is stúdióznak, aztán elmennek egy-két országgal arrébb - duzzogott, én pedig mélységesen egyetértettem vele. Még tárgyaltuk ezt egy rövid ideig, de végül a nappali szőnyegre heveredve írtuk a matek házit. Majd sorba az összes többit. Mire befejeztük, este 6 lett. Bekapcsoltam a TV-t, és felrohantam a laptopomért.  Levittem, és amíg Emi a sorozatát nézte, és megnézegettem az e-mailjeimet. Kaptam egyet a banktól, azt nem volt erő elolvasni, és egyet a sulitól. Lényegében az állt benne, hogy a mai diáktanács gyűlésen úgy döntöttek lesz egyenruhánk, így mindenkinek elkell küldenie a méretét. Ezt is elintéztem, mellesleg Eminek is. A tanuló társ rendszer megmaradt, de Emi meg én így is úgy is együtt csinálnánk.  Az egyenruháról raktak be képet… 

Szokatlan. És fhu. Na mindegy. Este hétkor megérkeztek anyuék. Emi felment valamit csinálni, én meg anyával Gyilkos Elméket néztem. Aztán zuhi, és irány az ágy. Mikor félálmomban voltam, a Sexy Back csendült fel mellőlem. Mosolyogva vettem föl.

-Még mindig ugyanaz a csengőhangod?-kezdte rögtön. Halkan felnevettem, hogy ne lepleződjünk le.

-Igen. Leszállhatsz rólam! Ugye tudod, hogy ezt nem kéne?-kuncogtam.

-Tudom.  És ettől olyan jó.

-Fáradt leszek holnap.

-Nem éri meg?-kérdezte, mire rövid gondolkodás után rávágtam a választ.

-DE. Nagyon is.

Elég sokáig folytattuk a semmiről szóló beszélgetésünket. Nagyon sokáig. Jobb ha hozzászokom.

Emi

Miután elcsendesedet a ház, és Én is aludni akartam, halk koppanást hallotta az ablak felől. Majd még egyet. Majd mégy egyet. Kiszálltam az ágyból, és odamentem. Kinyitottam az ablakot és kihajoltam rajta.

-Jézusom! Ne hogy ki essél!-hallottam lentről az összetéveszthetetlen hangot.

-Zayn!-suttogtam az éjszakába-Te mit keresel itt?

-Szerinted?

-Jó,jó. De mit akarsz?

-Engedj fel!

-De ha kint kinyitom, felébrednek Jenni szülei, és lebukunk.

-Akkor felmászom!

-Hogyan?-kérdeztem, de az ablakomnál landoló létra választ adott rá. Türelmesen kivártam amíg feljön, közben hallottam, ahogy halkan szitkozódik amikor belenyúl a futórózsába. Végül felért. Becsukta maga után az ablakot, majd megfordult és széttárta a karját.

-Tiéd vagyok!-jelentette ki vigyorogva, mire a nyakába vetettem magam. A szó legszorosabb értelmében. Belekapaszkodtam a nyakába és – a leheletnyi magasság különbséget  - a lábaim nem érintették a talajt. Halkan nevetett, és amíg én igyekeztem megcsókolni, ő megindult, majd hirtelen fordulattal hanyatt vetette magát az ágyamon. Mellkasára hajolva élveztem a kinti hűvös levegő által átitatott búrkabátjának hidegét, az illatát, meg csak simán a közelségét. Imádtam vele lenni, az érzés amikor valaki csak rád figyel, az felülmúlhatatlan. Főleg ha Ő az. Mondhatnám, hogy durva dolgokat csináltunk. Mondhatnám, hogy végig dumáltuk az estét, mint a két idióta szerelmes tubica a másik szobában(nem hiszem hogy attól a két elmeroggyanttól elvárhatnánk hogy ne beszéljenek ilyen hangosan….esküszöm, néha Louis-t is hallotttam, a TELEFONON KERESZTÜL). Mondhatnám, hogy kockultunk. De egyik sem lenne igaz. Egyszerűen hallgattuk a csendet. Zan-nel hallgatni is élvezetes. Valahogy a csönd beszél veled. És ezt a nagy Buddha cuccot Zayn mestertől tanultam, aki elmagyarázta nekem, hogy azért szereti hallgatni a csöndet, mert akkor meghallja azt, ha valami még sincs némán. És az a probléma. Ő ezt az anyukájától tanulta, Ő biztos érti. Én nem egészen, de talán egyszer rájövök. Ahhoz sok csendet kell hallgatnom. Nekünk megvolt a csend, és a probléma is. Jenni és Louis a probléma. Komolyan, néha azon gondolkodtam, hogy kész, nem bírom, nekem röhögnöm kell.  Nem mindent hallottam, de a hangfoszlányokból ítélve érdekes és tartalmas beszélgetést folytattak, vagy hajnali 3-ig, amikor is én már nem a csendet, hanem az álmaimat élveztem. Zayn pedig akkor tájt lépett le.