Josh

Sziasztok! Zsófi különkiadás vagy mi... xd a végéhez nem szólok hozzá xdddd " KURVAA" elvagyunk :D ömmmmmmmmmmmmmmmmm olvassatok TESVÍÍREIM! XD ~Emily

43.rész

Josh

Szeptember 1.

Jenni

A suli folyosóján álltunk. Sokan megbámultak minket, ami érthető hiszen újak vagyunk. Megigazítottam a táskámat és Emihez fordultam, aki a lapot nézte, amin a terembeosztásunk volt.

-F.... 23-mondta rövid gondolkodás után.

-Kérdezzünk meg valakit hol van-körbenéztem, és egy kedvesnek tűnő fiún ragadt meg a tekintetem. Egy könyvet olvasott, szemüveget viselt, egy inget, alatta fehér atlétával, egy csőgatyát meg deszkás cipőt, de mégse olyan "menő" tipusúnak tűnt. Inkább csak jól öltözöttnek. Elhúztam Emit is, és megálltam a fiú előtt. Felpillantott, és összecsukta a könyvét, amin a "Hunger Games" felirat volt látható.

-Szia. Jennifer vagyok, ő a barátnőm Emi. Most jöttünk a suliba és a F23-as termet keressük-mosolyogtam rá, amit viszonzott. Felvette lábánál fekvő táskáját a vállára és elindultunk.

-Amúgy Dean vagyok. Nekem is ott lesz órám, szóval nagy eséllyel egy oszályba fogunk járni. Végzősök vagytok?-elegyedett beszélgetésbe velünk.

-Igen. Legalább ismerünk már valakit-mondta Emi.

-Hát, kifogtátok a legrosszabb osztályt. Tele van fölényeskedő, menő pláza cicákkal, és izom agyúakkal. Ha nem akartok ti is gyíkok lenni, akkor ne barátkozzatok velem-szerényen mosolygott. Nem értem miért "gyík". Egész helyes, jól öltözik.

-Miért ne? A társadalmi szintek fontosak, de nem fogom hozzá igazítani az énemet-mondtam unottan. Valóban így van, ha nem vagy tökéletes, nem lehetsz népszerű. De engem sosem érdekelt mások véleménye. Most se lesz máshogy.

-Hát,én se. Minden hétvégén buliznak, piálnak, cigiznek, talán drogoznak is. Én nem álltam be a sorba, és meglett az ára. De bemutathatom nektek az én barátaimat, ha nem akartok olyanok lenni. Kate, Dorothy, Max és Zack.

-Örülnénk neki-bólintottunk rá. Nem áll szándékunkban rossz társaságba kerülni. Szerencse hogy megtaláltuk Deant.

-Rendben. Itt felmegyünk és a szemben lévő terem-mintha kicsit feldobódott volna. Sokan néztek minket ahogy felmegyünk, de nem hiszem hogy ilyen érdekesek lennénk. Felértünk a terembe. Benyitottunk. Bent az otthonról ismeretes zsivaly uralkodott. Az első padoknál beszélgetett néhány lány és fiú. Az utolsó padban valaki aludt. 3 padsor volt. Ez szintén hasonlított a magyar iskolákhoz. Elöl a tanári asztal. Egy padsorban 5 pad, két hellyel. A padokkal szemben egy fehér tábla, filcekkel. A sarokban lévő másik szélső padban egy lány ült, egy fiú társaságában. Dean elindult feléjük, így követtük. Odaért és lepacsizott a fiúval, a lánynak meg dobott egy hellót.

-Zack, Kate, ő itt Jennifer és Emi. Az új osztálytársaink-mutatott be minket. Mosolyogva intettem.

-Csak Jenni. Magyarországról jöttünk-Kate érdeklődve nézett minket, míg Zac  felállt és megölelgetett.

-Hali csajok! Látom Dean új tagokat kárhoztattál kirekesztésre.

-Nem, mi választottuk a kirekesztést-szólalt meg Emi.

-Érdekes. Na, könyvmoly, mit olvasol?- tépte ki, értesüléseink szerint Zack, Dean kezéből a könyvet-Hunger Games? Az nem egy film?-vonta fel a szemöldökét.

-De. És szerinted mi alapján csinálták?-durcizott Dean és visszavette a könyvét.

-És hol van szabad hely?- kérdezte Emi, mire Kate előrehajolt és megütögette az előtte lévő padhoz tartozó széket.

-Itt szabad a pad. A tiétek-mosolygott az életvidám lány. Ledobtuk a cuccainkat a helyünkre, és hátrafordultunk Deanékhez.

-Max!- kiabált át a terem másik végébe. Az alvó fiú felkelt, és barna, szinte fekete szemeit felénk fordította. Hosszú fekete haja volt, és barna bőre. Felállt, és vagy két méter magas lehetett. Gatyája kicsit lógott rajta, pulcsija libafos zöld volt-szebben mondva keki- és az is vagy két mérettel nagyobb lehetett, mert lógott rajta, mint tehénen a gatya. Odaért mellénk és mosolyával megvillantotta fehér fogait.

-Max vagyok. És a hölgyek?-hangja mély volt, kellemes akcentussal, ami talán ír, vagy valami ilyesmi lehetett.

-Jenni-mondtam, viszonozva mosolyát.

-Emi-mondta barátnőm hasonlóan.

-És hogy kerültetek a gyíkokhoz? Ilyen szép lányokat rögtön letámadna a szőke ciklon Lola és behálózna a csicskájával, Medyvel.

-Dean miatt lettünk ilyenek. Nagyon dühösek vagyunk rá ezért-cöcögött egyet Emi, majd felnevetett, a többiek meg vele.

 Egész könnyen szert tettünk barátokra, akik ráadásul jó fejek és humorosak. Néha kicsit bogarasak, de illenek hozzánk. Kate kicsit hippis. Trapéz aljú színes gatyákat hord, batikolt fölsővel, és hajába mindenféle szalagokat és gyöngyöket aggat. Dean könyvmoly, de ennyi. Haja gesztenyebarna és oldalasan hullik a homlokára és szemébe. Max ír-amerikai, apja amerikai volt, innen a színe. A családja elköltözött Londonba, de nincs sok pénzük. Zack emós, fekete haja olyan...  pasisan oldalra van fésülve, benne egy kék csík, szájában egy piercing volt, fekete pólóján AC/DC felirat díszelgett, szegecses karkötője, és halálfejes nyaklánca volt. Fekete csőgatyája kivolt szaggatva, és fekete Converse cipőt viselt. Még volt tíz percünk, így tudhattam meg ezeket a fontos információkat is:

Medy és Lola az osztály, ha nem a suli legmenőbb két csaja, mellettük mindenki senkinek számít, de eszük nem sok van.

-Medy a suli krikett(valami angol sport ha jól emlékszem, ha nem az, akkor az a kaja ami krumpliból van) csapat kapitányával jár, Carlosszal, aki spanyolországból jött. Lola pedig -mint általában- a suli legmenőbb fiújával, és majdnem szívrohamot kaptam amikor azt mondták Joshnak hívják. De csak első órára jön be, minden év első napján. Mivel szerinte felesleges ez a felhajtás.

A suli legmenőbb fiúja szintén a mi osztályunkba jár. A második legmenőbb fiú Peter, a kajak junior bajonkságon első, már egy huzamban 3 éve. Ő is végzős, de a párhuzamos évfolyamon.

A suli rendelkezik 3 szinttel. A menőkkel, akik vagy szépek, vagy valamit sportolnak esetleg sok pénzük van. Aztán az átlag diákok akiket a menők az irányításuk alatt tartanak. Hogy éreztessék felettük hatalmukat néha beszólnak nekik, de legtöbbször békében telnek napjaik (megjegyzés: nekik nem lehet menő barátjuk mert az gáz) És a legvégén a maradék. Akik kockák, sokat olvasnak így okosak ami egyenlő azzal hogy gyíkok(Dean), különcök (Kate, Max és Zack) vagy akik velük barátkoznak (megjegyzés:őket folyton megalázzák a menők, az átlag diák meg kiröhögi, és ők írják a többiek leckéjét). És egy mellékág is van, a még nem besoroltak, akik az ujjonnan jöttek, várólistások, ingázók satöbbi. Ezek lennénk mi . Korán befogunk kerülni a gyíkokhoz.

-Zack és Kate járnak. Dean szerint az ellentétek vonzalma igaszság

-És egy fő szabály. Attól még hogy angliában vagy, ezek ugyanolyan fiatalok mint bármelyik másik. Figyelned kell mindenre, különben gyorsan a menők cikiző listájának élén leszel.

Végre becsöngettek. Mindenki felvette az udvarias álarcát, a helyére ment, leült, elővette az irodalom felszerelését. Az ünnepélyes megnyitó után, most, 10-kor kezdődik a tanítás. Az igazgató felsorolta az új diákokra vonatkozó szabályokat. Nincs kirívó öltözet- a fél osztályunk úgy öltözik mint aki a sarokra készül- nincs káromkodás, fontos a tisztelet, blablabla. Sok sikert a végzősöknek, nyár elemzése, majd beengedtek minket. Ennyi. Majd nyílt az ajtó. Mindenki felkapta a fejét, majd egy hatalmas 'Héjjj' felkiáltás hangzott el. Egy szőke fiú lépett be az ajtón. Lélegezni se tudtam. Úgy éreztem megfulladok. Josh, az a Josh. Az én Joshom. Hát, nem az enyém, szerencsére, de az volt. Mosolyogva kezetrázott az első két padban ülő fiúval. Majd egy szőke csajhoz ment az ablak mellett lévő harmadik padba, és megcsókolta. Majd nagyjából minden "menő" gyerekhez odament köszönni. Kelletlenül sétált a mi padunk felé. Nem vett észre, pedig nem próbáltam bebújni Emi mögé, ááá, nem. Dehogynem. Piros gatya volt rajta, kockás inggel, és fekete pólóval. Haja még mindig halál pontosan olyan volt mint Niallnek, csak természetes szőke. Kék szemei kristályosan csillogtak. Észrevett, és áldottam az eget hogy belül ültem, a fal mellett. Megdermedt a mozdulatában ahogy rám nézett. Szemébe néztem, tekintetünk összekapcsolódott. Sok mindent olvastam ki belőle. Meglepettség, öröm, talán egy kis kaján csillogás, megbánás (?). De főleg meglepettség és egy kis ijedség is talán. Sokáig csak bámultunk egymás szemébe. Kielemezgettük a másikat. Végül egy gyenge mosolyt eresztettem felé. Erre felsóhajtott és odalépett a mi asztalunkhoz.

-Sziasztok!- köszönt és egy puszit nyomott Emi arcára, aki vonakodva de viszonozta és kérdőn felém nézett. Sóhajtva megemelkedtem és hagytam hogy egy puszit adjon üdvözlésnek. Viszonoztam.

-Majd.... beszélünk?-suttogott hogy ne hallják a többiek. Bólintottam majd elment mellettem. Arcán egy apró grimasz jelent meg mikor megállt Zack mellett. Köszönt neki és neki is suttogot valamit. Mikor végre leült a helyére, ami a középső padsor utolsó padja volt, elkezdett tárgyalni a mellette ülő fiúval. Hátrafordultam Zackhez.

-Neked miért köszönt külön? Azt mondtátok a menők nem beszélnek veletek-vontam kérdőre.

-Mi is kérdezhetnénk tőled ezt, de rendben. Josh és én ikertesók vagyunk. És így kénytelenek vagyunk beszélni egymással. De mint látod kétpetéjűek vagyunk. Szeretjük egymást mint testvérek, és Josh sajnálja hogy én nem lettem menő. De te honnan is ismered?- vont kérdőre, és vele együtt Kate is kiváncsian bámult rám. Zack kihúzott (!) szemét a  feketére festett(!) körmeire szegezte, majd úgy emelte rám vissza kék szemeit. Nagyon drámaira sikeredett.

-Hát mi izééé.... még nyár elején együtt voltunk egy kicsit aztán szakítottunk. Mert megcsalt.

-De Josh már 2 éve Lolával jár-mutatott a szőke cicababára, aki most mérgesen nézett hol rám, hol Joshra. Jobban megnéztem, és felismertem benne azt a szőke lányt akivel Josh a boltban csókolózott. De már nem volt fekete melír hidrogén szőke -valószínűleg festett- hajában. Illetve visszafogottabban volt kisminkelve, öltözve.

-Úristen Josh veled...- akart felkiáltani Kate, de Zack befogta a száját. Josh érdeklődve felénk fordult, de visszvezette tekintetét haverjára.

-Igen velem csalta meg Lolát-suttogtam-de ezt majd később. A lényeg hogy csúnyán végződtek a dolgaink. Erről csak annyit hogy tökön térdeltem-erre a kijelentésemre Kate hangosan felnevetett. Emi is vele nevetett.

-Hmm.... ez mikor volt?-kérdezte Zack.

-Húúú... Emi? Mikor volt amikor Josh megcsalt?-fordultam a barna hajú lány felé, aki elgondolkozott, hangosan.

-Június 8.HÚúúúúú akkor van az évfordulótok?-lelkesedett egy pillanatig, majd leállította magát.

-Akkor Josh egyedül volt otthon. Mi Kate szüleivel voltunk sátrazni, anya meg apánál volt amerikában.

-Milyen évforduló?-kiváncsiskodott Kate. Zack finoman oldalba bökte.

-Nem muszáj elmondanod, Kate kicsit romantikus alkat-morgott Zack, és egy puszit adott barátnőjének.

-Ömm-kérdőn néztem Emire, aki ujjait a szájához emelte, majd vállat vont.

-Próba szerencse-ez annyit jelentett, hogy reméljük nem jönnek rá kik is vagyunk, mert akkor valószínűleg átváltoznánk Jennifer Summersből és Emese Summersből Csaj Egy Akivel Haverkodni Kell és Csaj Kettő Akivel Haverkodni Kell.

-Akkor jöttem össze a barátommal. Azóta is együtt vagyunk-mondtam a lehető legtöbb infót eltitkolva. Így is észre vettem hogy sokan ledöbbentek amikor megláttak minket.

-Mi a neve? Hány éves? Hogy néz ki? Meséélj!- visítozott.

-Eminek is van pasija!-hárítottam el a feladatot. Kate rögtön hozzá fordult.

-Vííííííííííííí! Mindent tudni akarok!-tapsikolt. Fő a komolyság. Megmentőnk Mr. Brown volt, az irodalom tanár. Az egész osztály felállta a helyéről. Köszöntünk. Udvariasan feltett pár kérdést "Milyen volt a nyár?" "Mit csináltatok?" "Olvastatok?".  Bár általában falom a könyveket idén nyáron nem tudtam annyit olvasni, de most ünnepélyesen bejelentem, hogy ha beleszakadok is többet olvasok majd. Eric True Love-ját is Lyonban sikerült elolvasnom. Majd meglátott minket.

-Ohh. Az osztálynak van két új diákja. Kérlek fáradjatok a táblához-intett mire kimentünk és szembe néztünk újdonsült osztálytársainkkal.

-Bemutatkoznátok?- kérdezte a tanár- Mellesleg én vagyok az osztályfőnök is. Nos, hölgyek, maguké a terep-majd leült és ő is ránk nézett.

-Ömm... Magyarországról jöttünk-kezdtem- Én Jennifer Summers vagyok-mondtam majd Emi átvette.

-Én Emi Summers-kérdőn néztünk a tanárra.

-És mit szoktatok csinálni szabadidőtökben?

-Én táncolok,Jenni pedig lovagol.

-Nagyon szép. Rendben. Látom találtak szabad helyet. Ebben az iskolában szokás a tanulótárs, így ha önöket nem zavarja, egymás tanulótársai lesznek.

-Rendben-válaszoltuk egyszerre.

-Leülhetnek! A szünetben lehet ismerkedni-utasított a tanár.Kapott mindenki egy felmérő tesztet, amin bekellett satírozni a jó válasz mellett lévő karikát. Ezt csináltuk az óra hátra lévő részében, de nekem folyton azon járt az eszem mit is akar mondani Josh. Végre kicsöngettek. Összeszedtük a cuccainkat és odaadtuk a tanárnak a tesztet. Visszaültünk a helyünkre, míg a tanár elment. A következő óránk is itt lesz, így a két egymás mögött álló padnál telepedtünk le. Max újra az ablak mellett álló utolsó padban aludt, Zack és Dean valami meccsről beszélgettek. Én megosztottam Kate-vel a fülhallgatómat és azt hallgattuk, míg én olvastam, Kate pedig a telefonomban lévő képeket nézegette.

-Húúú. Ez nagyon jó kép!- odakaptam a fejem, és közben láttam hogy Emi pár más évfolyamba lévő lánnyal beszél. mivel számomra ismeretlenek voltak. Emi és Én se, de szerintem a két lány se értette miről beszélnek. Végül teljes figyelmemet Katere és a telefonomra összpontosítottam. Elmosolyodtam. Az a kép volt amit még Lyonban csináltunk, Zayn és Louis társaságában.

-Szerintem is. Ő Louis-mutattam a barna hajú hercegemre. Höhö nem csak a fiúk azonosítanak minket rangos személyekkel-és ő pedig Zayn-mutattam a fekete hajúra.

-És jól sejtem hogy egyikük a pasid?-villant meg a szeme.

-Jól. Kitalálod?- egy ideig merengve nézte a képet, majd Louisra mutatott.

-Ő az.

-Honnan tudtad?-ámultam el.

-Megérzés. És Zzzzayn?-kérdőn meredt rám.

-Emi barátja-fordultam vissza a könyvemhez. Emi mellől elment a két csaj. Fujtatva befordult és lehajtotta a padra a fejét.

-Azt se tudom kik voltak ezek. Ennek nem lesz jó vége- mondta, majd csend támadt köztünk. Nem feszült, csak egyszerűen eltudtuk magunkat foglalni. Kate képeket nézegetett, én olvastam, Emi meg nem tudom mit csinált, nézte az ajtót. Zack és Dean beszélgettek, Max aludt. A menők pedig még szünet elején lementek a büfébe. Emi nyögött egyet.

-Itt van Miss Picsa 2012-morgott és kiegyenesedett. Összecsuktam a könyvemet. Lola, Medy és Josh lépkedtek felénk a padok között. Műmosollyal hozzánk léptek.

-Sziasztok! Hallottunk rólatok. Meséltek nekünk Magyarországról?- kezdte feltételezéseim szerint Lola, mivel Josh kezét fogta. Leült az előttünk lévő padhoz mellé Josh, Mady pedig a padunkra. Kezdetre nem is voltak olyan bunkók. Elkezdünk mesélni, de nem igazán figyeltek ránk, inkább csak fitymáló tekintettel mérlegeltek minket. Befejeztük a mesélést.

-Hmm... Jenni, mióta ismered Josh-t? Sose említett téged?- kérdezte Lola, mire összenéztem a szőke fiúval. Egy kicsit sokáig tartott a bizalmas összenézésünk. Elszakítottam tekintetemet róla, és újra Lolára néztem.

-Nyár elején találkoztunk egy buliban. Utána egész nyáron nem nagyon tudtunk találkozni- szűkítettem le a sztorit a lehető legátlogasabbra. Becsöngettek, így felálltak. Még mielőtt elmentek volna a helyükre, visszahajolt hozzánk.

-Mind tudjuk kik vagytok. Nem gondolhatjátok hogy inkább a menőkkel lesztek, mint ezekkel a kis senkikkel? Ilyen pasikkal akár a suli legmenőbbjei közé tartozhatnátok, persze utánam. Gondoljátok át!- veregette meg a vállamat, majd leült a helyére. Már átgondoltam. Egy percig nem akarom élvezni a közelségét. Sorban jöttek az óráink. Történelem, matek, földrajz, fizika és egy tesi. Tesi után valamivel később hagytam el az öltözőt mint a többiek. Kimentem és a folyosón mentem, mikor valaki kinyúlt értem és berántott a kémia terembe. Becsapta és felém fordult. Josh volt az. Morogva megdörzsöltem a karom, amiben tompa fájdalmat éreztem.

-Ez fájt! Úgy tűnik nem tudsz gyengéd lenni velem. De ha beszélni akarsz, nem kell letámadni, csak szólnod kell-mondtam, majd felültem a padra. Elém állt.

-Sajnálom. Hívni akartalak miután történt a dolog....-sütötte le a szemét.

- Letiltottalak-vágtam rá , mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig belül kavarogtak az érzéseim és a gondolataim. Egyszer már éreztem felé valamit. Ami talán szerelem volt. De most mást szeretek. Itt beszélgetek Vele. Vitázom magammal. Legszívesebben elrohantam volna, de mégis odaláncolt valami a padhoz.

-Jenni, nem akarom hogy rossz legyen a viszonyunk. Vigyázz Lolával. Egy dühös ragadozó, nem szereti ha keresztbe tesznek neki-mélyült el tekintete. Mocorogni kezdtem.

-Furcsán beszélsz a barátnődről.

-Csak azért vagyunk együtt, mert mi vagyunk a legmenőbbek, így törvényszerű az együtt járásunk. De nem szeretem. Mást szeretek-mosolygott halványan.

-Igazán szerencsés lány lehet, ha képes volt elnyerni a szíved. De egy jó tanács: ne tedd azt vele, mint velem-lehajtottam a fejem. Még mindig szörnyű emlék az a nap. Legalábbis az első fele. A második pedig talán az egyik legjobb. És ha úgy vesszük Joshnak köszönhetem. Hirtelen átölelt, Meglepett ez a gesztus de viszonoztam.

-Sajnálom. Annyira hülye voltam. Nem tudom miért csináltam. Egyszerűen nem tudtam gondolkozni melletted. Remélem képes leszel barátnként nézni rám!-mondta mikor megszüntette az ölelést. Szolídan rámosolyogtam.

-Persze. Barátok-jelentettem ki. Csak most vettem észre milyen közel is áll hozzám. Basszus, nem, nem ez nem lehet igaz! Belenéztem és a szemében ugyanazt láttam mint Louiséban. Szerelem csillogott benne. Nem, ez nem lehet igaz. Én lennék a lány, akibe szerelmes és barátja van. Nagyszerű! Hirtelen egy ötlet ugrott be. Iszonyatosan gonosz, gerinctelen, visszanézve kegyetlen nagy hülyeség. Akkor valamiért jogosnak találtam. Mi lenne ha megcsókolnám? Nem az ő, hanem az én kedvemért. Visszaadhatnám Louisnak amit tett velem, ha nem is tudna róla. Egyre közelebb került hozzám. Becsukta a szemét, és letámaszkodott mellettem. Éreztem meleg lehelletét ajkaimon.

-Szabad?- kérdezte halkan. Óvatósan bólintottam. Ajkait az enyémnek nyomta. Vártam valamit. De nem jött semmi. Viszonoztam, de üres volt. Nem éreztem. Amikor Louis csókolt meg az mindig olyan bennsőséges volt. Nála tudtam hogy az enyém, tudtam hogy szeret, tudtam hogy szeretem. Mikor ő csókolt meg kis elektródák százai-ha nem ezrei- indultak a gerincem felé, az agyam egy merő kavargó felhő lett, a lábaim kocsonyás halmazállapotot vettek fel, és majd kiugrott a szívem a helyéről. És ha ezt elmondanám egy orvosnak, feltételezhetőleg kiröhögne és elküldene valami ideg gyógszerrel, mivel ilyen tünetekkel nem élnék már. Tekintettel milyen sokszor csókolózunk mi ketten. És most itt csókolóztok egy sráccal, akit nem szeretek, csak azért hogy megbántsam azt akit szeretek. Mit csinálok? Elotoltam magamtól és leugrottam a padról. Ijedten nézett rám.

-Valami rosszat csináltam?- meresztett rám boci szemeket. Magam sem tudtam mit mondhattam volna.

-Nem... Izé igen. Nem te nem. Mennem kell- kirohantam a folyosóra. Gyors léptekkel haladtam a folyosón, mire a sarokhoz értem, hallottam a mögöttem siető lépteket. Szinte kirohantam az épületből. A suli előtt nagyon sok emberke álldogállt. Megakartam keresni Emit vagy Kate-t, vagy Deant vagy akárkit. Hirtelen egy összeéveszthetetlen hang szólalt eg.

-Jenni!- kiáltott rám. A hang irányába fordultam. Louis lépett ki a köré gyűlt emberháló szerű valamiből és futólépésben odajött hozzám. Éreztem magamon hogy zaklatottan festek, ezért próbáltam mindennél nyugottabbnak és vidámabbnak tűn De őt nem tudom átverni. Hatalmas mosolya lehervadt arcáról mikor pár lépésnyire volt tőlem. Megfogta a kezemet és közelebb jött, orra a homlokomnak ütközött, majd egy puszit nyomott rá. Íme, az egyetlen ember, aki megtud nyugtatni egy pillanat alatt, és mivel? Azzal hogy megpuszilja a homlokomat. Fantasztikusan erős jellemnek mondhatom magam. "Képzeletbeli tapsvihar magamnak". Felemeltem a fejem és megcsókoltam. Igazam volt, nála megvolt az érzés. Az a bizonyos érzés. A "mindennél jobban szeretlek" érzés. Gyors csók volt. Elválltunk, de homlokát az enyémnek támasztva nézett a szemembe.

-Mi a baj?- kérdezte suttogva. Megráztam a fejem.

-Majd elmondom. Ne itt!- engedtem el, és néztem szembe az összegyűlt diáksereggel. Megláttam Kate-et. Eszembe jutott mennyire megakarta ismerni a pasimat. Itt a nagy lehetőség, addig sem engem fog nyaggatni, hogy mondjam el mi a bajom. Elhúztam, egyenesen az újdonsült barátaink felé. Kate elmosolyodott. Zack felnézett az iPodjából. Dean becsukta a könvét, Max meg csak szimplán álldogált, Emi meg kíváncsian nézelődött. Dorothy is ott volt, legalábbis Dean azt mondta. Egyel alattunk jár. Vörös haja van, és szeplős arca, gyönyörű kék szeme. Maxel jár, mivel ő is ír félig , ellenben a másik felén angol. Nagyon aranyos kis csaj. Megérkeztünk hozzájuk, elengedtem a kezét amit eddig fogtam és Louis barátságosan bemutatkozott.

-Louis vagyok. Ha jól sejtem, ti Jenni újdonsült barátai-nézett körbe a furcsa társaságon.

-Igen. Te... Te vagy Jenni barátja?- lelkesedett Kate. Halkan kuncogtam és megfogtam Louis kezét, biztosításaként annak, hogy igen, ő az enyém. Sikeresen eltereltem a gondolataimat, de a lelkiismeretem még mindig mardosott. Érzem min ment át Louis, amikor elmondta  nekem hogy megcsalt. Úgy éreztem ott helyben fogok elájulni ha megint elvesztem őt. Annyira hülye vagyok. Louis és Kate elmélyülten cseverésztek, amíg én valamiért Zacket néztem, aki engem méricskélt. Mintha tudná mit csináltam. Kicsit távolabb mentem a többiektől, amit ők nem vettek észre, elszórakoztatta őket a Louisval való társalgás. Valószínűleg a halk "mindjárt jövök"-ömet se hallották. Zack értette a célzást és utánam jött. Nem kellett sokat várnom, rögtön a lényegre tért.

-Az normális, hogy a kémia teremben Joshhal csókolóztál, itt, a suli előtt pedig ezzel a gyerekkel romantikázol? Valamiből kimaradtam.

-Zack, ez bonyolult. Nem értheted-hajtottam le a fejem. Felhorkantott.

-Mi bonyolult? Egy valakit szerethetsz. És ki az akit szeretsz Jenni? Josh vagy Louis?-kérdezte. Louis visszhangzott a válasz a fejemben. Annyira ismerős volt ez a kérdés, mintha már kellett volna válaszolnom rá egyszer. Akkor Josht választottam. Most mégis mást választok.

-Louist szeretem. Csak tudod Zack, Ő éppen egy hónapja megcsalt, és azóta folyton furcsán érzem magam. Most úgy éreztem visszaadhatom neki amit velem tett. De nagyon rossz ötlet volt. Istenem!- beletúrtam a hajamba. Megértő pillantást kaptam, majd valaki átölelt hátulról és megcsókolta a nyakamat. Egy valaki tehet ilyet velem.

-Louis-pördültem meg. Egy kis időre meginogtam és azt hittem Josh az, de szerencsémre nem ő volt.

-Megyünk, picur? Vagy még van dolgod?- kérdezte. Megráztam a fejem.

-Mégis hova megyünk?-kérdeztem, miközben intettem a többieknek, és Louis kocsijához mentünk.

-Hozzám. Miért hova máshova?-nyitotta ki nekem az ajtót. Beszálltam. Kinéztem az ablakon. Lola és Medy hitetlenkedve és szörnyülködve nézték, ahogy Lou beszáll mellém, és elhajt.

-Hülye kurvák- morogtam magam elé.

-Tessék?- kérdezett vissza rögtön.

-Lola és Medy. Hülye kis.... hu. Mindegy.

-Látom normális barátokat választottál. És jól láttam hogy Josh is ide jár?- közömbös hangnemének ellentmondott fehéredő ujjperceinek látványa a kormányon. Rátettem a kezem az övére.

-Jól- nem tudtam mást mondani. A további út alatt csak a rádió szólt, semmi más. Odaértünk hozzájuk, de most valahogy minden egy várakozó kivégzőosztaghoz hasonlított. A hatalmas vaskapu amin keresztül belehet jutni a házhoz, a nagy fekete kerítés, és kis bekötő út. A szürke ajtó egy olyan helyre vezetett, ahonnan nincs visszatérés. Bementünk és a konyhába vezetett. Louis ebédet csinált nekem. Nekem. Aki megcsalta egy fiúval akitől egyszer már megkellett menteni, aki miatt verekedett. Nem bírtam a nyomást és elsírtam magam. A konyha közepén bőgtem. Louis gondterhelt hangja szólt mellőlem.

-Jenni..... mi történt?-ismételte meg az udvarban elhangzott kérdést.

-Hát…..én nagyon rossz dolgot tettem, amitől azt hittem jobb lesz nekem-mondtam és elsírtam magam.

-Mi történt picúr?Nekem elmondhatod-moszogatott.

-Josh letámadott a kémia teremben. De ne csinálj vele semmit.Kérlek.

-De miért ne csináljam?-kérdezte.

-Azért mert ellenállhatatlanul szexi vagyok.-mondtam és kacsintottam rá.Mire ő is nevetni kezdett de a méregtől.-Louis elintéztem.Nem kell cselekedned.Tökön rúgtam és közöltem vele,hogy hagyjon békén.

Úgy gondolom Lou is felfogta.Oda jött hozzám és megölelt.

-Imádlak és nem tudnám elfogadni azt,hogy ez a FÉREG a karjai közt tartson azok után amit veled tett.