"I love him"

Ez egy rövid rész, semmi jelentős nincs benne. Nekem annyira nem is tetszik. És.... 3 részt is én írtam eddig, ebben is alig segítettél valamit . Szóval szedd össze magad!*Ariel

Hát igen mostanában neki kezdek írni és utána abba hagyom mert mást csinálok. Aztán meg nem tudok írni, és te megírod. Bocsiii megígérem hogy fogok írni! :) <3 ~Emily

Mint láthatjátok mostantól felfogjuk írni hanyadika van, mert már mi is kavargunk hogy mi van, így ez lesz a legegyszerűbb :) 

38.rész

"I love him"

Augusztus 7

Jenni

Nos, 2 napja sínylődök itt, Lyonban. Mivel a házban nem nagyon van hely ami nem Louis emlékét kergetné, Zsófit ráncigáltam magammal a városba. Tegnap lementem a fürdőbe, de ott is kicsit ki voltam akadva. Így fürdőzés helyett a kertet választottam. Eric adta a True Love-ot, ami egy 1000 oldalas romantikus regény. A tegnapi napom elment ennek a könyvnek az olvasásával. Fantasztikus állapotba kerültem tőle. Így este már epekedve vágytam a Jó barát SMS-ére. Amit megkaptam. Egészen késő estig beszélgettünk. Ma pedig Zsófi és én ellátogattunk a városba. Elég nagy ez a város, de mégis olyan kellemes hangulata van. Mi kis alkoholisták borospincéket és pékségeket látogattunk. Olyan átlagos programok Franciaországban. Majd miután ezt befejeztük elmentünk vásárolni, majd egy kávé után haza mentünk. Vacsorázni nem nagyon volt kedvünk, így ő elment elvégezni pár feladatát, én pedig a házban kezdtem járkálni. Halk zongora szót hallottam, és megörültem. Szerettem hallgatni ahogy Marcus dalokat komponál. Furcsa dolgokat csinál szabadidejében, de én felettébb élvezem. Benyitottam a szobába. Egy szem zongora állt a közepén, és mellette Isaac, a zongorán ezermillió papírral.
-Kopp-kopp! Zavarok?- kérdeztem, majd odahúztam mellé egy széket és leültem rá.
-Nem. Te soha. Csatlakozol?-mosolygott, mire játékosan megütöttem a vállát.
-Nagyon vicces vagy. Zongorázol nekem?- kérdeztem boci szemekkel. Tudja jól, hogy én ezekhez a dolgokhoz béna vagyok. Szórakozottan bólintott és elkezdett játszni. Halkan énekelt mellé. Mindig is odavoltam a zongora hangjáért. Talán én vagyok a világon az egyetlen akit az hoz lázba ha egy pasi zongorázik. Bianka meg Nora a gitározó fiúkért van oda, Olív meg leszarja hogy tud-e hangszeren játszani. Norának is van férje, és ő is tud gitározni. Kicsit eltértem. De nem tagadom, sokszor szállnak el a gondolataim. Hallgattam a zongora kellemes hangját, amire számomra nincs szó. A dal szavait is értettem, az is nagyon szép volt.
-Kinek lesz?- kérdeztem amikor Marcus ujjai megálltak a billentyűk felett.
-Ömm.... nem hiszem hogy ismered. Egy francia lány, Cloe. Ő írta.
-Nagyon szép. Nem értettem teljesen, de nagyon szép-mosolyogtam rá. Viszonozta, majd játszott nekem még pár dalt. Este 7 felé, Olív benyitott.
-Marc, Jen, gyertek enni- mondta, mi pedig felálltunk és elmentünk vacsizni. Vacsora közben jött az első SMS.
Check twitter now, Louis wrote a very important thing :)
Úgy gondoltam ráérek később is ezzel foglalkozni, így befejeztem a vacsit, elköszöntem, bezárkóztam a szobámba, és visszaestem a katarisztikus állapotomba ami mások előtt nem nyilvánul meg. Lezuhanyoztam, majd bekapcsoltam a gépemet. Közben átöltöztem pizsamába és feldugtam a telefonomat töltőre. Ha a rejtélyes barátom azt mondja, valami nagyon fontosat írt, megnézem. Fájó szívvel ütöttem be a nevét. Lustán tekertem lejjebb, de közben furdalt a kíváncsiság. Ekkor megláttam. Honnan... Miért teszi ezt velem? Így nem segít egyikünknek sem a felejtésben. Nem bocsátom meg neki amit tett. De miért kell ezt tennie velem?
Guys, don't hurt Jenni, because I cheated her. I love her, so pls stop hate
A "beszélgető társamnak" nem nagyon mertem beszélni az érzéseimről, így csak annyit mondtam neki, hogy nagyon bánt az, hogy Louis nem monda el az igazat és engem hagy a pácban. Gondolom ezért írta hogy nézzem meg, mert akkor látni fogom azt hogy.... szeret. De én utálom őt! Nem szabad szeretnem. Utálom, utálom utálom..... Nem. Sajnos ez nem igaz. Imádom. Minden egyes négyzetmilliméteréért odavagyok. És sajnos ez nem változik. Az ismeretlen írt egy sms-t.
Have you seen?
Átgondoltam mit is mondhatnék neki.
Yes. I don't know what i do say
Oké, a nyelvtan érdekesen hatott ebben a mondatban, de jelenleg nem tudtam gondolkozni ezen.
Write something that u think
Nem teljesen értettem hogy gondolja.
for u or for him?
Louis
Ezután nem tudom mit írhattam volna neki. Majd látja twitteren, és remélem Louis is látni fogja. Gondolkodtam egy ideig, majd a billentyűzetet kezdtem koptatni.
@Louis_Tomlinson please don't do this. Neither me neither yourself. But it means a lot to me so thank you
Ezután csak lecsaptam a laptopot és elterültem az ágyon, kezemben a megrezzenő telefonnal. Nem válaszoltam rögtön. Néztem ahogy az ablakokon beszivárgó gyér fény megvilágítja a csillár kristályait. Miért nehezíti meg nekem a tovább lépést? Annyira szeretem. Nem akarom elveszteni, csakhogy már megtettem. Egy ilyen dolgot ritkán bocsát meg az ember. Főleg ha ennyire szereti. Minden porcikám ő érte sikított. Az ő illatát akarták, az ő érintését, az ő szavait, az ő hangját. Lázadok magam ellen. Egy részem azt kiáltja hogy tartsd magad az elvedhez, miszerint aki egyszer megcsal, másodszor is megfog. Ne bocsáss meg neki. Hagyd el. De a másik azt mondja hogy fogadd vissza, adj neki még egy esélyt, megbánta, nem tenne ilyeneket ha nem szeretne. De ennek az oldalamnak csak hinni akartam. De sajnos képtelen voltam rá. Milyen absztrakt feltételezés, hogy Ő, pont Ő, engem szeret? Semmi értelme. Annyi más ember lenne, aki nem lenne vele olyan mint én. Tudom hogy néha bunkó, makacs, önző és sorolhatnám még mi vagyok. És akkor Ő, aki kaphatna egy olyan barátnőt is aki csettintésre teljesíti az összes kívánságát, engem választ? Haha. Utálom magam a bizonytalanságomért. Mindig tökéletesen magabiztos döntéseket hoztam. Lehet hogy megbántam őket, de magabiztos voltam. Most pedig, választás előtt állva, nem tudom mit tehetnék. Választhatom hogy végleg kilépek az életéből, ami szinte lehetetlen. Hiszen Ő és a fiúk a baráti köröm. És akkor nem maradna nekem szinte senki. Csak Eric,Alane, Sophie és Adam. Elveszteném Harry-t és Zayn-t, Niall-t és Liam-et. És a másik út, ami minden ajtaját tekintve bizonytalan. Csak egy biztos dolog van benne. Újra boldog lennék. De ez sajnos azzal járna hogy visszafogadjam ami újra csak elveknek ütközik. És nem tesz szinte semmit az ellen hogy az első opciót válasszam. Úgy döntöttem hogy napolom a témát és válaszolok az sms-re, de előbb elolvastam.
WATCH LOUIS' TWITTER NOW!
OK, calm
Elegem van hogy Twitteren írogat. A világnak. Ismeri azt hogy "Privát"? Bár... nem mintha válaszolnék rá... Mert napjában 30x felhív 40x üzenetet küld, de egyiket sem méltóztattam felvenni/megnézni, nemhogy válaszolni rá.Felnyitottam (újra) a laptopot, és (újra) felmentem a nevezett közösségi oldalra, az említett oldalára. Meglepő dolog jött szembe velem.
Remember this? I do. I want it back
És egy kép. Egy szökőkútról. Sírás fojtogatott. Erre nem tudtam mit írni. Egyszerűen küldtem egy sms-t.
I have to go cry. It's too much for me. Good night, unknown
Bebújtam a takaró alá, mindent kizártam. Csak én voltam és a könnyeim. Majd megírtam egy utolsó üzenetet. De nem küldtem el. Nem akartam, csak megírtam és ültem felette, vajon mit kezdhetnék vele.

Louis

Miután elolvastam az utolsó üzenetét, az asztalra csaptam.
-Már megint elszúrtam- morogtam és a gépemhez hajoltam. Harry kíváncsian nézett fel rám. A konyha asztalnál ültünk.Elmondtam neki mindent amit csináltam és tervezek csinálni. Megdicsérte a tervemet.
-Hm?- "kérdezett" rá. Nem akarom hogy sírjon. Oké, talán érdekes úton közelítem meg a dolgokat, de annyi mindent tudok róla hogy számomra már így kézenfekvő megközelíteni őt. Mivel minden személyes hírközlési vonalamat elvágta, eltekintve a "jó barát" profilomat amivel hajlandó beszélni, de sosem az érzelmeiről.
-Sír-adtam az egyszerű választ.
-Esetleg nem kéne ilyeneket csinálni. Az első még oké volt, de a másodikkal csak megfájdítottad a szívét-mondta, miközben fel sem nézett a saját tömegkommunikációs eszközéből(laptopjából).
-És te ezt mégis honnan tudod?-kérdeztem.
-Axi-adta a szintén feltűnően egyszerű választ. Mit is gondoltam, hogy mit csinálna este 11-kor a konyhában a laptopjával....
-Nem tudom mit csinálhatnék. Azt mondta szeretné ha tennék valamit ami okot ad neki arra hogy visszafogadjam. Erre most kiakad azon hogy teszek valamit.
-Igen, mert nem úgy teszed ahogy azt kéne. Várd meg amíg haza jön és valósítsd meg a terved. Aztán meglátod-állt fel, és vonult el. Én egy ideig még üldögéltem az asztalnál. Vártam hogy Jenni talán ír nekem valamit. De nem. Így kikapcsoltam, és felmentem. Levetkőztem és befeküdtem az ágyamba. Mielőtt elaludtam volna, jött egy üzenetem.
I love him
Kipattantak a szemeim. Még egyszer elolvastam. Aztán újra és újra. Egyre szélesebb vigyor kúszott az arcomra. Muszáj volt kiadnom magamból valahogy, így átmentem Harry-hez és elkezdtem ugrálni rajta.
-HARRY! HARRY! SZERET! SZERET ENGEM! -ugrándoztam rajta négykézláb.
-Louis...-morgott alattam, de nem hagytam abba-Mi történt?
-Harry, Jenni azt írta nekem, mármint a másik nekem, aki én vagyok csak nem....
-Értem, de mond már!-szólt rám.
-Na szóval, azt írta neki hogy szeretem őt. Érted? Szeret engem!
-Louis, ez nem tudom miért olyan nagy dolog, eddig is tudhattad volna, hiszen nem azért szakítottatok mert nem szeretitek egymást, hanem azért mert megcsaltad. És attól még szerethet-okított ki, de hallottam hogy örül. Azt hogy annak örül-e hogy szeret, vagy annak hogy én örülök nem tudom, de nagyon boldog voltam. Kimentem a szobából és végig hívogattam a fiúkat és Emit a nagy hírrel.Zayn nem vette fel. Mindenki lenyugtatott és elismételték amit Harry. Kivéve Emit.
-Louis, ez azt jelenti, hogy szeret. Nem azt hogy megfog bocsátani. Csak azt hogy szeret. Azt a valakit, akinek nincs neve, őt szerette eddig csak. Rajtad kívül. Ha belőle képes volt kiszeretni kevesebb mint egy hónap alatt, szerinted belőled nem tudna?
Ez lelombozott. Igaza van. Az hogy megírta hogy szeret, azzal megint csak 0-nál vagyunk.
-De. Kitudna. De még két hétig nem jön haza... és ha addigra túllép rajtam? Akkor én mihez fogok kezdeni?
-Akkor drága már nem tehetsz semmit. Imádkozz. Ennyit tudok mondani.
-Köszönöm. Szia-raktam le a telefont. Elszomorodtam. Visszafeküdtem. Elaludtam. Semmilyennek éreztem magam. Olyannak aki kívülről szemléli a világot.

Emi

Amikor Louis hívott történetesen Zayn-nel voltam. Valami agyatlan filmet néztünk, ő már aludt. A beszélgetés után fújtattam egyet. Sajnáltam őket, de nem hagyhatom, hogy tévhitben legyen. Akkor csak összetörne a szíve. Pontosabban az összetört szívét beraknák egy darálóba, és még apróbb darabokra kaszálnák. Meleg érintést éreztem az oldalamon, majd egy áll a vállamba fúródott.
-Ki volt az?-kérdezte alvástól rekedt hangon.
-Louis-mondtam egy sóhajt eresztve ki magamból.
-Inkább nem akarom tudni-morgott.
-Megyünk aludni?- kérdeztem.
-Ühümm-dünnyögte és elengedett. Bementünk a hálóba. Elkezdett előttem vetkőzni. Na nem mintha zavart volna csak... Na igen. Kicsit prűd vagyok. Igaz hogy egyszál semmiben is láttam már, de azért mégis csak.
-Zayn, mi lenne ha nem előttem vetkőznél?- álltam meg a szoba küszöbén. Még lehúzta a pólót a feje felett, így már csak nadrág volt rajta.
-Zavar, cica?-kérdezte huncut félmosollyal.
-Zavar, kutya- puffogtam. Utáltam ha elkezd állatoknak hívni. Nevetett és elindult felém. Még mindig bennem volt egy kis kényszer hogy ilyenkor hátráljak, de ez már csak automatikus volt. Megállt előttem egy kicsivel. Lenézett rám.
-Nem vagyok kutya, és miért zavar láttál te már kevesebben is- kuncogott.
-Tudom, tudom de akkor is. Én sem öltözök előtted-durciztam tovább. Erre hangosan felnevetett és magához húzott. Tudom hogy ez most nem egy romantikus ölelés. Ez egy "legyőztelek" ölelés. Mindig ezt csinálja. Tudja hogy utálom hogy magasabb nálam. Sokkal. Ezért kell lenéznie rám, és lehajolnia hozzám, satöbbi. Alacsony vagyok, és ezt felhasználja ellenem. Sikerült kiszabadítanom magam.
-Akkor öltözz itt, mit bánom én- adtam meg magam. Diadalittas mosollyal átöltözött én pedig próbáltam nem bámulni. Nagyon. Inkább levezett a tekintetem a csuklómra. Ott ékeskedett Zayn szülinapi ajándéka. Egy karkötő volt, vékony aranyláncon egy egyszerű végtelen jel. Nem csicsás, semmi flinc-flanc mégis mindennél szebb. Legalábbis számomra. Azt mondta, hogy ezzel azt akarja nekem jelezni, hogy ha majd elmegy, emlékezzek rá, hogy ami elmegy, vissza is jön. És ő mindig visszafog jönni. Hozzám. Elmosolyodtam. Zayn előtt lebírtam gyűrni a gátlásaimat, mertem önmagam lenni mellette. És szerettem. A hangja zökkentett ki a révedezésből.
-Átöltözöl?- kérdezte. Felpillantottam, és már az ágyban terpeszkedett.
-Aha-elsétáltam a táskámig és elővettem a pizsamámat. Kiakartam menni a fürdőbe, hogy átvegyem, de Zayn az ajtóban állt, így nem tudtam kimenni. Észre se vettem, hogy kikelt az ágyból.
-Kiengednél?
-A-a. Én előtted öltöztem, te is itt fogsz!-jelentette ki fölényesen.
-Előtted?-aggodalmaskodtam.
-Előttem-bólintott. Puffogva fordítottam hátat neki. Elmentem egy távolabbi pontra és háttal neki kezdtem vetkőzni. Éreztem a tekintetét rajtam, és mikor felöltözni készültem átölelt hátulról. Elpirultam. Sose látott fiú-rajta kívül- meztelenül. Nem éreztem magam valami magabiztosnak előtte.
-Annyira gyönyörű vagy-suttogta és lágy puszikat nyomott a nyakamra és a kulcscsontomra.
-Zayn, én szeretnék öltözni- világosítottam föl, remegő hangon. Nem voltam túl meggyőző.
-Nem hiszem hogy sikeres lesz-motyogta. Elém állt és megcsókolt. Derekamat átölelte és közelebb vont magához. Lehunytam a szemem és élveztem a finom ámde érzéki csókját.A következő pillanatban az ágyon találtam magam. Alattam pedig Zayn. Mikor jutottunk mi idáig? Nem tudom mi vezénylet, de most én csókoltam meg. Felé hajoltam és ajkamat az ővéire nyomtam, felsőtestemet gyengéden az övéhez érintettem. Beletúrtam a hajába. Ő a csípőmet tartotta, és viszonozta a csókomat. Gyengéden simogatni kezdte a hátam, az oldalam, keze bejárta a testemet, és felfedező utat tett mindenhol. És aznap este ismét a részévé váltam. Közelebb kerültem hozzá. És az egyetlen dolog ami rajtam maradt, az a karkötő, amit tőle kaptam.

Feltörő emlékek

Rég írtunk bevezetőt. Remélem tetszettek az előző részek. Nagyon sok energiánkat beleöltük, hogy minnél jobban át tudjuk adni az érzést. Na de nem pofázunk tovább olvasni! :D

37.rész

Feltörő emlékek

Louis

-Hééj Louiiiiiiiis! ordított rám kora reggel Harry. Álmosan pislogva néztem rá. Térden állva támaszkodott mellettem.
-Harry-nyögtem.
-Mi van, eddig mindig előbb keltél mint én-mosolygott rám. Fáradtan hunytam vissza a szemeimet.
-Hagyj békén!-nyúltam volna egy párnáért, de elkapta a kezem.
-Elfelejtettél valamit. Te, én a fiúk, felvétel, ma a stúdióban. Isaac és Bianka társaságában-kacsintott rám. Kacsintott. Furcsa. Várjunk.... ISAAC?? Lefogja vágni a gyenge pontom, jobb esetben kiherél, még jobb esetben ledugja a torkomon az egyik mikrofont. Míly csodálatos kilátásoknak nézünk elébe. Telefonomért nyúltam az éjjeliszekrényre, de kis tapogatás után rájöttem hogy úgy aludtam el hogy a telefon a kezemben volt. Kikeltem az ágyból, Harry-t kiküldtem és elkezdtem válogatni a ruháimat.
-Mit vegyek fel?- tettem fel hangosan a kérdést magamnak. Sóhajtottam, majd neki álltam kikotorni a szekrényben. Egy fekete ing akadt meg a kezemben és egy emlék hirtelen, villámcsapásként ugrott elő.
-Szerintem irtózatosan szexi, ha egy fiú feketét hord-igazította meg Jenni a zakómat, ami történetesen fekete volt.
Kicsit hátratántorodtam. Meglepett ez a hirtelen tudathasadás. Ez Jenni buliján volt, amikor történetesen zakót vettem fel. Lebiggyesztettem a szám szélét, és gondolkodás nélkül kirángattam egy sima farmert, és berohantam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, és közben kicsordultak a könnyeim. Nem hagytam magam. Megmakacsoltam magamat és elfojtottam a kitörni készülő sírógörcsöt. Tegnap este is elmentem zuhanyozni, és az lett belőle hogy negyed óráig a hideg falnak támaszkodva sírtam. Kiléptem a zuhanyzóból, és megtörölköztem, majd a törülközőt derekam köré csavarva kezdtem beállítani a hajamat. Közben Harry verte az ajtót hogy engedjem be, mert különben a folyosóra fog hugyozni. Mivel jól ismerem, tudom , hogy képes lenne rá. Így inkább kinyitottam az ajtót és áldottam istent hogy a WC-t a tükörből nem lehet látni. Ekkor Axi szólalt meg az ajtóban.
-Hmmm.... Ilyet se látni minden nap- kuncogott majd lement a lépcsőn. Ezt valószínűleg arra értette hogy Harry feltételezhetőleg letolt gatyával, én meg félmeztelenül, nyitott ajtónál ácsorgunk. Mármint én a hajamat igazítom, Harry pedig salakanyagot ürít.
-Mivan Harry, nem sikerült "megdugnod a pulton"- nevetgéltem Axi tegnapi kifakadásán. Hallottam ahogy csattog az öve miközben felhúzza a gatyáját, és pár pillanatra rá már mellettem mosta a kezét, egy félmosollyal az arcán.
-Ha te azt tudnád- nézett rám sokat sejtetően.
-Fújj! Harry, az oké hogy titeket nem zavar ha a konyhában közösültök, de engem kicsit zavar, hogy ahol én kajálok, ti ott...- háborogtam.
-Nyugi haver! Axinak is leesett, és Domestos-szal kisikálta a konyhát. Semmi nyoma semminek-veregetett vállon. Kicsit bíbelődtem a hajammal, végül sikerült úgy beállítanom ahogy megfelelőnek tartottam. Éles villanással csapódott rám egy újabb emlék.
-Így jó!- lépett hátra egyet Jenni. Megengedtem neki hogy megcsinálja a hajamat.
-Szerintem is- mosolyogtam, és átkaroltam. Közelebb vontam magamhoz és homlokomat az övének döntöttem, majd....
Megszakítottam az emléket. Nem szabadna ilyen élénken emlékeznem. Szinte magam mellől hallottam a hangját, szinte éreztem az illatát. Lihegve kapaszkodtam a csapba. Megráztam kicsit a fejemet. Nem szabad ilyet csinálnom. Nem szabadna feltörnie ezeknek az apró emlékeknek. Felvettem a ruháimat amiket behoztam, és még egyszer belenéztem a tükörbe. Egy kétségbeesett fiú nézett velem szemben. Jelen pillanatban, hogy a sírás marja a torkomat, nem nevezném magam férfinak. Egy kétségbeesett fiú, aki átváltoztatta magát olyanra, ami a volt barátnője szerint vonzó. Már nem változtathattam. Sóhajtva lementem a konyhába. A lépcső mellett két bőrönd állt. Kiváncsian kémleltem körbe a szobában. Harry és Axi az asztalnál ültek és ettek valamit. Leültem melléjük. Nekem is volt kikészítve egy adag palacsinta. Nyami. Nekiálltam a finomságnak, de olyan nehezen csúsztak le a falatok, mintha kést dugnék le a torkomon. Végül a fele a tányéron maradt.Úgy éreztem minden falat megnyomja a torkomban lévő gombócot, ami a sírás visszatartását szolgálja.
-Louis, nem vagy éhes?- kérdezte aggódva Axi. Való igaz, a tegnap esti vacsorám egy alma és egy tál müzliből állt. Az ebédem meg a reptéren zsákmányolt szendvicsből.
-Nem, köszönöm. Harry, a bőröndök?- kérdeztem, mire mindketten elkomorodtak.
-Axi haza megy. Nem sokára jön érte a taxi, mert nekünk mennünk kell a forgatásra, és nincs időm kivinni őt-nézett az üveges tekintetű lányra.
-Ohh... akkor. Figyeljetek, én elmegyek sétálni, ti addig elbúcsúzhattok. Majd hívj, hogy tudd hol vagyok- álltam fel. Egy hálás pillantást kaptam, majd felkaptam a tárcámat, a telefonomat és a lakáskulcsomat, a zsebembe tuszkoltam őket. A kinti esőre való figyelemmel felvettem a kabátomat. Némán róttam az utakat. Nem tudtam merre visz az utam. Csak mentem. Az eső halkan kopogott a kapucnimon. Én pedig pont olyan monotonul lépkedtem, ahogy az eső kopogott. Kopp-lép-kopp-lép. Szinte mindent feketében láttam magam körül. Nem tudtam merre járok, hol vagyok. Menekültem, egy olyan helyet akartam ahol nem kell gondolkodnom. Ahol nem kényszeríti egy különös erő minden agytekervényemet Jennire. A göndör barna hajára, ahogy a szökőkútban vizesen omlott a vállára. Ahogy az átható kék szemeivel az enyémeket kereste az első, koncert előtti randik után. Ahogy ajkait finoman enyémekre illeszti. Szinte felemésztem magam. Miért kell ennyire szeretnem? Mért nem tudom kiverni a fejemből? Persze erre mindenki rávágná hogy 2 napja szakítottunk vagy ha úgy számoljuk 3. De ez akkor sem egészséges. Fél óra elteltével, végre kiszakított a telefonom vidám csilingelése a depresszív gondolataim közül.
-Hol vagy?-kérdezte Harry, és a háttérből hallottam a motor halk zúgását.
-Várj egy kicsit...- elügettem az utca sarokra hol megtaláltam az utca táblát. bemondtam a címet, mire hangosan nevetni kezdett.
-Te jó ég! Hogy keveredtél te oda? Legalább egy óra mire gyalog odaérsz, és te csak 35 perce vagy úton. Futottál?
-Nem, csak gyorsan mentem. Gyere mert szétázok! Így is csurom merő víz a gatyám!- morogtam és lecsaptam. Morcosan álldogáltam amikor megérkezett Harry én pedig beugrottam mellé az anyósülésre.
-Összevizezed a kocsimat-nevetett fel.
-Te meg nem mondom mit csináltál a konyhában- vágtam rá mosolyogva. A motor halk duruzsolással elindult, és az ablaktörlő folyamatosan működésbe lépett.
-Ezen fogsz lovagolni életem végéig?-sóhajtott, majd bekapcsolta a rádiót. Éppen egy szám közepén tartott, ezért elkezdtem nyomkodni. Végül találtam egy adót ahol reklám ment. Rövid időn belül jött a zene. Közömbösen bámultam ki az ablakon, mikor is meghallottam az ismerős, szinte szívemig hatoló dallamot.
-Basszus Harry, kapcsold el! Gyorsan!-kaptam a rádióhoz, és velem együtt ő is. Ez egy nagy hülyeség volt, mert egymás kezét sikerült összecsapnunk ezzel az egyszerű mozdulattal, de a rádiót nem kapcsoltuk el. A zene mér kezdett kritikusan kiütni engem, és remegett a kezem miközben sikerült megnyomnom a rádió kikapcsoló gombját. Mély csend uralkodott a kocsiban. Egyikünk se szólalt meg. Harry nem mert, mert nem tudta mit mondjon, Én pedig ha megszólaltam volna az egyetlen hang ami kijöhetett volna az leginkább a "brühühühühü" szóval sírás lett volna. Egy kósza könnycsepp kicsordult a szememből, és gyorsan letöröltem. Könnyek gyűltek a szemembe, de visszatartottam őket. Könnyeimtől csillogó szemeimmel Harry-re néztem, aki félve tekintett rám, és az útra egyszerre. Feltűnt a stúdió ahol a reklámfilmet felveszik. De mondhatnám hogy a halálom. Minél gyorsabban kipislogtam a könnyeket a szememből és próbáltam elfojtani ez újabb emléket.
"The sun goes down...."
-Nem kéne felvenned?- toltam kicsit hátrébb magamtól.
-Nem azért jöttem el hogy velük beszélgessek- mosolygott huncutul, és újra ajkaimra tapadt. Behúztam az ölembe és úgy folytattuk tovább a tevékenységünket, természetesen korlátozva. És közben végig hallgattuk a Glad You Came-et.
Igen, most már mindenkinek világos mi szólalt meg a kocsiban. Harry leparkolt és szabályosan berohantunk a stúdióba, ahol már mindenki ott volt. Levettük a kabátunkat és felakasztottuk egy fogasra. Engem a sminkes pulthoz vezettek, míg Harry-t a fodrászhoz. Nagyon utálom a hogy kisminkelnek mintha lány lennék. De ez a munkám része. Éppen alapozót kent a nő, név szerint Clara az arcomra amikor az az illat csapta meg az orrom ami természetesen Rá emlékeztetett. Kiugrottam a székből. Ez Jenni parfümje. Én jobban szeretem/szerettem azt az illatát amit nem fed parfüm, de ő használt és azt is szeretem/szerettem. Fel sem tűnt hogy Clara is ezt használja.
-Louis, minden oké?- kérdezte Clar. Ziháltam, nem akartam sírni. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy itt fogom elbőgni magamat a stáb szent színe előtt. Magamra erőszakoltam egy zavart mosolyt.
-Csak... csak egy pók- mondtam és nagy levegőt vettem mielőtt visszaültem volna. Próbáltam minél kevesebbet és minél kevesebbszer levegőt venni. Zayn is mellettem ült és sminkelték. Végig nézte a jelenetet és mielőtt visszaültem volna egy kérdő pillantást vetett felém. Befejezték a munkálatot rajtunk és én a fodrászhoz igyekeztem volna, ha Zayn nem állít meg.
-Héjj, Lou! Mi volt ez?- mutatott a szoba felé, ahonnan szabályosan kimenekültem.
-Gyere-fogtam meg a pólóját és a falmellé rántottam. A fülébe suttogtam.
-Clara parfümje olyan mint Jennié- suttogtam.
-És ennyire kiakadtál?-meredt rám- Való igaz. Furcsa hogy egy ilyen kis dolog miatt kiakadok. Még mindig mélyeket lélegeztem, hiszen mint mondottam, kevés oxigénhez jutottam hozzá.
-Igen. Nekem ehhez idő kell-fújtattam. Leültem a fodrász székbe és felettébb szórakoztatónak találtam ahogy Tara lehordja a fejem amiért esős időbe kimentem belőtt hajjal, és ezzel az egész tönkre ment. Meglettem kefélve, és kiengedtek a karámba-szóval megcsinálták a hajam és a stúdióba irányítottak. A fiúk elemükben voltak, már szétszedték valamelyik bemutató terméket amiért Paul sűrűn esengett bocsánatért, de Isaac csak nevetett. Isaac. Második menet. Beállítottak minket a zöld háttér elé és valami reklám akárki kezdte magyarázni mit csináljunk. Az egész annyi hogy előadjuk hogy Mi vagyunk a One Direction és ez itt a mi reklámfilmünk. És akkor felváltva benyögünk néhány cuccot amire rányomják a nevünket vagy a fotónkat. És elkezdünk hülyéskedni velük. Majd hozzárakják a képeket amiket fotóztak. És ebből a összevágnak 20 másodperc reklámot. Elkezdődött a forgatás. Bemondtuk a szövegeinket, ezt vagy háromszor újra kellet forgatni mert valaki mindig mást mondott. Én mint egy kis angyal, úgy viselkedtem. Próbáltam nem felkelteni senkinek a figyelmét, meghúzódtam. Elmondtam a szövegemet, hibátlanul, pontosan és bebújtam volna valaki mögé ha közben nem egész alakosan vesz a kamera. Így álltam mint egy szerencsétlen, műmosollyal az arcomon. Ez az egész röpke 1 órát vett igénybe. Kaptunk egy rövid szünetet. Ez alatt én ittam, és befaltam egy sütit a snack-es asztalról, és a többiek is hasonlóan cselekedtek. Mikor legyűrtem az utolsó falatot is, egy kéz nyomódott a vállamba. Ijedten néztem oldalra, és egyben fel is. Isaac állt mellettem. A többiek jó baráthoz méltóan a terem másik vágábe rohantak és vizesárok mögül nézték az eseményeket.
-Louis, a lányom elment Lyon-ba két hétig. Nem mondta el nekem miért szakított veled, mert nem akarja hogy bántsalak. De én szeretném hallani-mondta, és ellentmondást nem tűrően fogta tovább a vállamat. Ha bűnhődnöm kell, bűnhődjek. Remegve fújtam ki a levegőt.
-Én... Izé én... én megcsaltam őt- behúztam a nyakamat, vártam az első pofont, de nem jött. Levette a vállamról a kezét és megvetően nézett le rám.
-Tudod már kezdtem örülni, hogy Jenni talált egy olyan fiút aki képes neki mindent megadni amire szüksége van, és szereti. De úgy tűnik tévedtem- már elakart menni, de felizzott bennem a düh. Megragadtam a karját, mire kérdőn hátra fordult.
-Én igenis szeretem őt. Sze-re-tem. És mindent megteszek azért, hogy visszafogadjon-morogtam túlvilági hangon. Isaac kicsit meglepődött, de széles mosollyal szabadult ki gyenge fogságából.
-Gondoltam. Sok sikert hozzá! Nem lesz egyszerű, de ha mégegyszer megríkatod a lányomat, akkor én magam küldelek a sürgősségire- mondta majd elsétált a producer felé.
-Hú. Ez meredek volt- szólalt meg mellőlem Liam.
-Az. Kösz hogy kiálltatok mellettem és nem rohantatok el- ironizáltam.
-Bocs, nem akartam hogy véres legyek- vont vállat Niall, mire játékosan hasba ütöttem.
-Oké fiatalok, és Louis-kiáltott Isaac, mire mindenki felnevetett, én meg majdnem ott süllyedtem el szégyenemben-Vissza a forgatáshoz. 1-2! Szaporán!-adta ki a parancsot. A forgatás további része viccesen telt, kicsit el is terelte a gondolataimat. Volt egy felfújhatós labda, hatalmas 1D felirattal ellátva, és ezt dobáltuk. Niall és Én kötélhúzósdit játszottunk egy fülhallgatóval, Liam és Zayn sapkákat próbálgattak, Harry meg egy füzetbe rajzolgatott- a ceruzán és a füzeten is a mi képünk díszelgett. A rajz pedig minket ábrázolt, pálcikából. Este 6-kor hazavergődtünk Harry-vel. A forgatás után ugyanis pizzázni mentünk és sikeresen elterelték a gondolataimat. Harry elmesélte milyen kétségbeesés tükröződött rajtam amikor elindult a rádióban Jenni csengőhangja. Teletömtük magunkat és haza mentünk. Harry lefoglalt a zuhanyzót én addig felhívtam Nathan-t, akinek még Jenni telójából mentettem ki a számát.
-Igen?- szólt bele.
-Szia Nathan! Louis vagyok-mondtam.
-Tomlinson?
-Aha.
-Mit akarsz?-kicsit ellenségesebbé vált. Bár nem csodálom. Jenni a barátja.
-Segítenél nekem?
-Miben?
-Ugyebár, te zongorázol...-kezdtem felvezetni a tervemet, amit a pizzázóban ötlöttem ki.
-Igen.
-Na, szóval én szeretem Jennit, oké? Nem kell ilyen hangsúllyal beszélned velem. Vissza akarom kapni, de ehhez rád is szükségem lesz.
-Jó. Mondd-adta meg magát.
-Az lenne az ötletem hogy...- és felvázoltam neki mi az elképzelésem.
-Hmmm ez mind szép és megvalósítható. Rendben, segítek neked. De csak azért mert Jenni szeret, és nem akarom hogy szenvedjen. Értve vagyok?
-Persze. Ja és felgyújthatom a zongorát?-kérdeztem ugratásból.
-Te.... te azt láttad?-hüledezett a vonal másik végén. Erre valószínűleg nem számított.
-Felhívnám a figyelmed arra,hogy Jenni a barátnőm volt, és szándékozom újra azzá tenni. Így láttam az összes klipet, mert megmutogatta nekem-nevetett a vonal másik végéről.
-Jó, én nem mondok semmit. Timi végig hallgattatta velem az Up All Night-ot-egyszerre röhögtünk magunkon.
-Na jó, hagylak, és ezer köszönet, hálám üldözni fog, az erő legyen veled, satöbbi...- köszöntem el.
-Szívesen. és még egyszer nem akarok égő zongorán zongorázni-mondta.
-Ohh az tényleg égett?- kérdeztem meglepetten.
-Úgy tűnik nem mutatott színfalak mögötti videót. Na mindegy. Szia Louis, és küld át!
-Igenis-mondtam és letettem. Magam elé húztam a laptopomat és elkezdtem megkeresni a megfelelő fájlt. Mikor megtaláltam rögtön elküldtem Nathannek. Kiírtam néhány dolgot, meg válaszolgattam néhány embernek, bekövettem pár rajongót, majd kikapcsoltam. Elmentem zuhanyozni, majd egy boxerben bebújtam a takaró alá. Kivettem a sim kártyámat és kicseréltem a tegnap vásárolttal. Bekapcsolt a telefonom, és rögtön elküldtem az első SMS-t, amire érkezett is válasz. Újabb hosszú estét töltök majd SMS-ezéssel, de megéri. Mert Jennivel teszem.

" Ez Louis küldetése "

 36.rész

" Ez Louis küldetése "

Augusztus 5.



Alexa

Tegnap este teljesen kiborultam. Hallottam mindent. Hallottam ahogy Louis sír. Ahogy nyüszög a szobájában, valószínűleg magában beszélt. Néha hallottam is hogy mit. Bántotta magát. Persze nem fizikailag, csak lelkileg. Lehordta magát, aztán sírt, majd csend lett és újra sírás. Ezt eljátszotta párszor. Harry azt mondta nem megy be hozzá, mert ő magában szereti ezt megoldani. Én pedig egyszerűen nem tudtam bemenni hozzá, hogy megvigasztaljam vagy ilyesmi. Mert "Mi nők tartsunk össze" elven működünk, hiába is próbálnánk titkolni. És ennek köszönhető hogy úgy éreztem igenis, megérdemli. Legalábbis egy ideig így gondoltam. De végül hallottam ahogy valami olyasmit mondott hogy "szeretem, miért tettem ezt?" és akkor megsajnáltam. Persze továbbra is az ő hibája, de már sajnáltam. Bevallani is fáj, hogy rossz volt látni - vagy inkább hallani - ahogy sír. Így elkezdtem magamat hibáztatni. Aminek az lett az eredménye hogy elsírtam magam, és szegény Harry teljesen kétségbeesett. Áthívta Liam-et, akit én beküldtem Louis-hoz. Szegény Harry már a haját tépte hogy mi bajom van. Nem elég neki az hogy a barátja bezárkózott a szobájába, még a bömbölő barátnője is a nyakára zuhant. Egészen a kibékülésünkkor történtek óta mindentől, szó szerint MINDENTŐL védelmez engem. Valószínűleg egy elejtett poharat se takaríthatnék fel. De elviselem mert amikor a nyakamra, vagy a még mindig nem begyógyult sebeimre néz látom mennyire bántja. Bántja, sőt teljesen felhúzza az agyát, hiszen mindig amikor meglátja megfeszül az állkapcsa és ökölbe szorul a keze. Nagyon kibukott amiatt hogy nem tudott megvédeni. És azóta a legközelibb élményem az volt vele hogy megcsókol. Nem bántam hogy megcsókol, sőt többet akartam, de sose hagyta hogy mélyítsem. Persze még mindig megdobogtatta a szívemet, de már felszínesnek tűnt. Mikor ezt Jenninek mondtam kiröhögött és a fejemhez vágta hogy szexmániás lettem Harry mellet...     Nos, visszatérve az eredeti szálhoz. Az egész tegnap volt. És most itt ülök Louis-val az asztalnál. Nézem ahogy bambul maga elé. Egy bögre kávét szorongat, mintha az élete múlna rajta.
-Nehéz éjszakád volt?-nyögtem ki vlgre, megtörve hallgatásunkat. Megsemmisítő pillantást vetett felém, de válaszolt.
-Szerinted?- kérdezett válaszul.
-Louis, nem szabad feladnod-próbáltam bíztatni, de vörösre sírt szemeivel nehéz volt szembe nézni- Jennit is visszalehet kapni.
-Sikerült ez már valakinek is?- nevetett fel. Keserűen, kétségbeesetten, visszatartva a sírást.
-Igen-bólintottam komoran. Ez olyan amit Jenni a lelkünkre kötött hogy senkinek nem mondhattuk el, és fájdalmasan érint mindünket-Volt egy fiú, akibe szerelmes volt. De ez a fiú megcsalta. Aztán valahogy sikerült visszaédesgetnie Jenni kegyeibe magát. Szerintem csak azért mert Jenni szerette. De újra együtt voltak. Aztán a fiú folyton csalta, és a végén csúnya szakítás lett belőle.Ez régen volt. Jenni 16 lehetett. 4 hónapig együtt voltak, majd szakítottak, és a 17. szülinapján újra összejöttek, és rá 1 hónapra újra szakítottak. Véglegesen. Jenni nagyon kiakadt, egy hétig alig ismertünk rá. Akkor kimutatta az érzelmeit, azelőtt és azóta se teszi ezt-mondtam, elmerengve a régi emléken.Bár nem mondtam, de  Jenni Louis-t jobban szereti mint Őt. Sokkal.
-Azt mondta, jobb hogy szakítunk most, mintha évekig keserítenénk egymás életét. De... boldog voltam mellette. Akkor ő nem érezte jól magát velem?-morgott maga elé.
-Nem. Szeretett, és szeretett veled lenni. Szeretett az életed része lenni, ahogy szerette hogy te is része vagy az övének. De valószínűleg az első csalódásából hozta a példát. Mert a fiú csak kiakarta használni. És ezzel megkeserítette a kapcsolatot. De neked nem szabad feladnod. Ha Ő visszatudta szerezni, te is visszatudod-bíztattam. Hálálkodva felnézett az asztalról, ekkor ért le Harry.
-Sziasztok-köszönt kicsit kómásan. Egy kósza puszit nyomott az arcomra-Nem találtalak magam mellett.
-Nem fogom megvárni hogy felébredj!-kuncogtam és viszonoztam a 'jó reggelt puszit'. Én visszatértem Louis vizsgálásához, ami annyiból állt hogy néztem ahogy mosolyog (!) a kiürült bögréje felett. Felálltam és a hűtőben kezdtem kutatni. Előszedtem ár cuccot amit enni tudunk és kicsaptam az asztalra. Mind hárman nekiugrottunk a kajának.  Miután befejeztük Harry kikapta a kezemből a tányérokat és berakta a mosogatóba. Ez az utolsó csepp volt a pohárban.
-HARRY!-kiáltottam rá, mire rámnézett-Mi bajod van neked? Nem hagysz élni, betegesen megakarsz védeni! Kérlek! Hagyj békén!- emeltem meg a hangom. Megdöbbenve nézett rám.
-De én csak megakarlak védeni-motyogta.
-Nem nyúlsz hozzám azóta az este óta. És ha azt mondanám neked, hogy azt akarom hogy itt és most dugj meg a pulton- csaptam a nevezett berendezési tárgyra- akkor azt mondanád védeni akarsz?-meglepte és engem is meglepett milyen nyersen fogalmaztam. Nagy levegőt vett. Tudom hogy annak a határán van hogy elveszti a fejét. Kezd dühös lenni. Vagy csak frusztrált, mindegy is az. Nem bántana szándékosan, nem tenné. De már láttam mit tesz amikor felidegesítik. És akkor nagyon ijesztő volt.Néhány nagy levegő után nyugodtan válaszolt.
-Hát, cica ha szeretnéd, hogy Louis előtt tegyelek magamévá, szives örömest-mondta hanyagul, mire istenesen elpirultam. Elfeledkeztem róla hogy nem egyedül vagyunk. Elsandítottam Harry mellett, és láttam -mellesleg hallottam is- hogy Louis jóízűen nevet rajtunk. Megkönnyebbültem hogy mosolyogni látom. Kicsit szüneteltetni hagytam a beszélgetést.
-Oké. Jenni gépe egy óra múlva indul. Most indult el a reptérre. Te pedig, szépen felállsz és odamész, és bocsánatért esedezel. Letérdelsz, megveszed az Eiffel- tornyot, műugrást hajtasz végre egy repülő szárnyáról, nem érdekel. Szerezd vissza!- parancsoltam, ami úgy tűnik hatott mert felpattant és felrohant a szobájába. Pár perc múlva, ami alatt Harry kuncogását hallgattam és próbáltam emberi színt felvenni, visszatért és gyorsan megölelt.
-Köszönöm Axi! Most viszonoztad a segítségünket- mondta és már ott sem volt.
-Milyen segítségről beszélt?-kérdezte Harry.
-Tudd Jenni és Louis sokat segítettek mindünknek. Louis kiosztotta Niall-t, mikor Bianka és Ő lefeküdtek. Zayn és Emi kapcsolatába is sok energiájukat beleölték. Meg persze sok időt amit kettesben tölthettek volna. Liam és Zoé.... hát nekik Jenni segített. De sokat segítettek, mikor mi álltunk a szakadék szélén. Most rajtunk a sor hogy nekik segítsünk-merengtem az ablakon keresztül a kocsibejáróra. Hirtelen Harry magához vont és szenvedélyesen megcsókolt. A pillanatnyi csodálkozás után viszonozni is képes voltam. Kezeivel lesiklott a combomhoz, amit maga köré csavart, majd felültetett a pultra. Belemosolyogtam a csókba, és eltoltam magamtól.
-Ugye tudod, hogy a pultos dolgot nem gondoltam komolyan? És Louis nem örülne ha itt történne meg néhány kevésbé konyhába mintsem hálószobába való részlet-kuncogtam, miközben teljesen jelentéktelen is voltam, mivel nyakamnak támad neki és gyengéd de szenvedélyes csókokkal halmozta el. Gyengültem ellene. Lassan kezdtem elveszteni a logikus gondolkodásmódomat. Nem válaszolt. Akkor játszunk, gondoltam én. Megmarkoltam a pólóját, és áthúztam a feje felett. Diadalittas mosollyal jutalmazott. Tudta hogy az övé vagyok. Tudta hogy bármikor megkaphat, mert szeretjük egymást. És ez ellen nem tehetünk. A természetes vonzerő húzott hozzá.Csókjaink közben lekerültek a ruháink. Ezek után pedig, Harry megtette amit "kértem tőle". A konyhában.....

Emi

-Biztos vagy benne?- kérdeztem már vagy ezredszerre. Újra csak egy bólintás volt a válasz. Cseppet sem néztünk ki furán, hogy ő egy bőrönddel és napszemüvegben, én meg Zayn pólójában és egy gyorsan magamra rángatott gatyában állok Zayn mellett, akinek a haját sem volt ideje megcsinálni, így a fejére dobott egy sapkát. Jenni ugyanis felhívta Zaynt, hogy kikéne vinni őt a reptérre, így őt ugrasztotta, mivel Bianka Jenni elmondása szerint "kezelhetetlen". Így történt hogy délelőtt 11-kor a reptéren búcsúzkodunk Jennitől. Két hét Lyon után haza jön. Azt reméli addigra kicsit letelepszik a szívfájdalma. Hát.... Ő tudja, és nem állíthatjuk meg. Egy valaki állíthatja meg csak ő... csak ő nincs itt. Bemondták Jenni járatát. Egy utolsó puszi és elment.
-Tudod, szerintem túlságosan szeretik egymást ahhoz, hogy ezen változtatni tudjanak-szólalt meg Zayn. Felnéztem rá. Igaza van. Túlságosan odavannak egymásért. Mintha... drogosok lennének. Csak ez nem halálos. Egészségügyi szempontból legalábbis.
-Szeretik egymást. Jenni bőröndje... mind a három pólót amit Louis-tól kapott elviszi. És a nyakláncot egyszer sem vette le, csak fürdéshez.
-Tudod, az a nyaklánc olyan Jenninek, mint nekem a tetoválásom. Nem tudja csak úgy lemosni, mert tudja miért olyan fontos. És nem akarja elengedni- mosolygott rám. Viszonoztam. Megfogtam a kezét és hüvelykujjammal végigsimítottam a csuklóján, ahol az  E betű ékeskedik.
-Sajnálom hogy Jenni olyan sok támadást fog kapni, de róla ez mindig lepereg. Olyan mint egy műanyagfólia-mondtam, miközben szabad kezemmel megigazítottam Zayn félrecsúszott satyiját. Megfogta a kezem és a szájához emelte, apró puszit nyomott rá, majd leengedte magam mellé.
-Louis megfogja védeni. Szereti. Ezen a szakításuk nem változtat. Louis sosem tagadta előttünk hogy szereti Jen-t. Mindig boldogan nézte minden mozdulatát. lyen végtelen odaadást még sosem láttam felőle, senki felé-mondta miközben felnézett a repülőmodellekkel díszített plafonra.
-Érdekes. De álldogálunk még vagy...- nem tudtam befejezni, mert valaki belém rohant, és majdnem felborított.
-Uhh basszus, bocsánat.... Emi?- kérdezte meglepetten. Felé fordultam és Louis állt velem szemben.
-Louis... te? Ohh....sajnálom, már.... már elment-mondtam szomorúan. Louis arcán kétségbeesés tükröződött.
-Mekkora balfasz vagyok-dühöngött.
-Lou, elment, és visszajön. Magányra van szüksége. Neki ez nehéz. Sejtem hogy Axi elmondta mi történt régen. Majd segítünk neked valahogy. De neked kell tudnod mi az amivel visszatudod őt szeretni-karoltam át.
-Köszönöm. De rajtam már semmi nem segít-legyintett majd se szó, se beszéd elment. Kérdőn néztem Zaynre, aki csak megvonta a vállát és elhúzott onnan. Mi ia hazafelé vettük az irányt.

Bianka

Szánalmas vagyok, ezt magamnak is bevallhatom, teljes nyugadalommal. Minden estémet Niall oldalán töltöttem. Pontosabban felhívott hogy nincs-e kedvem átmenni, vagy jobb esetben elhívott valami programra, ha már "járunk". Az a borzalmas, hogy mi ezt az egészet kényszerből csináljuk, és mégis minden rajongó odavan értünk. Jó, mondjuk nem annyira mint a Jouis, Zemi párosokért, mert ők magasan viszik a prímet. Visszatérve. Ugyebár, elhív, elbeszélgetünk, aztán lefekszünk egymással. Szóval ez egy olyan kapcsolat mint a film "csak szex és más semmi" vagy valami ilyesmi. De úgy érzem magam, mintha kutya lennék. Niall füttyent hogy menjek oda, és én ott vagyok. Miután végeztünk felöltözök és elmegyek. Ennyi.
Éppen olyan napjaimban voltam, amikor fizikálisan képtelen lettem volna rá. És ennek köszönhetően apa nem viselt el a munkahelyén, ami már az enyém is. Felvett hogy tudjam fizetni a lakás számláit. Így én otthon néztem filmeket, egy halom édesség mellett, gépeztem, telefonáltam Dorinával és sírtam. Hát, szépen nézünk ki. Csörgött a telefonom, és már azt hittem Dorina megint beszélni akar, ehelyett Niall neve jelent meg a képernyőmön.
-Szia- köszönt bele.
-Szia- válaszoltam remegő hangon, mert éppen egy röhögő roham után voltam.
-Valami baj van?- kérdezte gondoskodóan, de ez számomra csak látszat volt.
-Semmi, csak nevettem. Mit szeretnél?
- Találkozunk? – érdeklődött.
- Most… nem megy.
- Miért?
- Tudod, a lányok hónapjaiban vannak bizonyos napok, amikor semmihez nincs kedvük, hisztisek…
-Oké, értem. Akkor máskor. Szia-majd megsem várva a válaszomat, letette.
-Bunkó-morogtam magam elé.Folytattam a tevékenységeimet amit eddig, amikor is megszólalt a csengő. Azt hittem a pizzafutár az, a félórája rendelt pizzámmal. Kicsit alul voltam öltözve, egy hosszú póló, ami szerintem Niall tulajdona, de nem vagyok biztos  benne, és egy rövid gatya. Felvettem egy köntöst, és kinyitottam az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre Niall állt az ajtóban.
-Szia- köszönt felettébb vidáman, és betuszkolt a házba, majd becsukta az ajtót.
-Minek köszönhetem a látogatást?-kérdeztem miközben ledobtam magamról a köntöst. Bent jó meleg volt, így nem fáztam, sose voltam fázós. De ha ajtót nyitok, behúz a hideg, és nem akarok vacogni.
-Gondoltam átjövök a barátnőmhöz, ami olyan furcsa ebben a kusza világban-ült le a szemétkupac közepére. Leültem szorosan mellé. Nem szándékosan, csak a kanapét mindenféle cucc beterítette, így nem akartam semmibe beleülni. Némán néztük a filmet. Ekkor csöngettek, és ez már tényleg a pizzafutár kell hogy legyen.
-Kimennél érte?-néztem rá bociszemekkel, mire elmosolyodott.
-Hogy is mondhatnék nemet?- mondta és egy puszit nyomott a számra, majd felállta és elsétált az ajtóhoz. Ujjaimmal a számhoz nyúltam és végigsimítottam rajta, ott ahol Niall ajkát az enyémhez nyomta. Különös bizsergés járt át. Megmagyarázhatatlan. Elmosolyodtam. Annak ellenére hogy sosem csinált még ilyet, tetszett ez az énje. Behozta a pizzát én pedig kérés nélkül megosztottam vele. Kezdett feloldódni a hangulat. Boldogan nevetgéltünk, bírkóztunk és kritizáltuk a filmet, amire egyikünk se figyelt. Különös hogy csak így, simán is eltudunk lenni egymással. Mint Jenni és Louis. Erre a gondolatra lehervadt a mosoly az arcomról. Niall észrevette a hangulatváltozásomat.
-Mi történt?-kérdezte.
-Csak eszembe jutott Jenni és...
-Louis-vágott a szavamba-tudom. Szomorú, hogy így ér véget.
-Nem érhet véget. Jenni szereti. És akit ő szeret, azt nem engedi el-jelentettem ki.
-Louis is szereti. Drukkolunk nekik, de ennél többet nem tehetünk. Ez Louis "küldetése".
-Igazad van-mormogtam.
-Amúgy jól áll a pólóm-törte meg a témát.
-Ugye? Szerintem is-mosolyogtam.Hirtelen a derekamon éreztem a kezét, és az enyhe húzó erőt amivel magához von. Gyengéden megcsókolt, majd ez a gyengéd csók átváltott egy vad csókcsatává, aminek a végére leszedte rólam a pólómat, én pedig róla a sajátját, és már a nadrágját fejtettem volna le róla, mikor eszembe jutott hogy nekem most khm nem nagyon kéne akcióznom.
-Bocsánat-szabadkozott, miközben leszállt rólam.
-Semmi baj. Élveztem-nevettem fel, majd visszavettem a pólómat-pólóját.
-Ideje mennem. Jó éjt hercegnő-suttogta a fülembe. Egy utolsó csókot nyomott a számra, majd elment. Én pedig vigyorogva elpakoltam a nyilvános szenvedésem maradványait és felmentem fürödni és aludni.  Az ágyban önkéntelenül is elmosolyodtam újra. Rezgett egyet a telefonom, így utána nyúltam.
Folytatás SMS-ben?
Felnevettem és válaszoltam neki. Sokáig bombáztuk egymást üzenetekkel. Hülyéskedéssel, komolyabb témákkal, perverzebb témákkal. Nem tudom mikor érkezett az utolsó üzenet, amiben ez állt:
Jó éjt hercegnő <3 :)
És itt elnyeltek az álmok.

Zoé

Fáradtan keltem fel. Bár korán lefeküdtem, mert Liam és Én nem beszélünk, így nincs mit csinálnom, hiányzott. Hiányzott mellőlem, így hiányzott egy darabkám. Lementem a konyhába, ahol nagy meglepetésemre az asztalon egy váza volt, benne 62 (!) szál vörös rózsa. Ennyi napja vagyunk együtt. És köztük egy levél. Kiváncsian bontottam fel a borítékot.


Zoé,tudom hogy haragszol. Tudom, hogy azt hiszed nem szeretlek. De én szeretlek. Igenis szeretlek csak nem bírom kimondani előtted. Pedig én annyira akarom, de nem érzem magam elég... bátornak hozzá. Megkell értened. Szeretlek, írásos bizonyítékot adtam róla ezzel a levéllel. És hogy miért szeretlek? Kezdjük azzal hogy számomra Te vagy a legszebb lény a földön, a hosszú, egyenes barna hajad, a kék szemed, a pici, de annál aranyosabb szád, az orrod, amit te utálsz, de én szeretem. Szeretem ahogy nevetsz azokon a dolgaimon, ami másoknak nem vicces, szeretem ahogy reggel az én ingemben köszönsz, ahogy megcsókolsz. Ide írhatnék pár erotikusabb dolgot is, de nem fogok, mert ez nem annak készült. De, csak hogy tisztában legyél vele, Azon a téren is mindenedért odavagyok.
De nem hagyhatom ki a kedvességedet, a humorodat, a barátságosságodat, és a megunhatatlan elpirulásod. Lenyűgöz ahogy a te tested és az enyém illik egymásba. Hogy pontosan illeszkedünk egymáshoz lelkileg és testileg egyaránt. És ha ezek után kételkedsz bennem, azt sem bánom, mert tudom hogy én mindent megtettem.
                                                                                                   Liam

A levél végére könny csordogált a szememből. Letettem az asztalra, és abban a pillanatban két erős kar ölelt át hátulról.
-Érted már, ugye?- kérdezte, én pedig megpördültem és ajkaihoz kaptam. Régen csókolóztunk, de most szükségem volt rá. Elmosolyodott, és viszonozta. Már nem volt szükségünk szavakra, nekünk már ez is elég volt. Mert tudtam hogy szeret. Még ha nem mondja ki, akkor is. Mert a szerelem nem egy szó. Az egy érzés, ami áthat mindenhonnan, és nem tudod szavakba önteni. A szerelmet érezni kell-nem mondani.

Jenni

Ültem a repülőn, a fülemben zene. Kizártam mindent és néztem ez egyre távolodó földet. Nem bírtam. Ahogy a repülő távolodik, köztem és közte nő a távolság. És ezt én akartam így? Megcsalt- emlékeztettem magam századszorra is, de semmi haszna. Szeretem. Nem bocsátok meg neki. Mindennél jobban szeretem. Nem szabad újra megsértenem magam. AZ ISTEN SZERELMÉRE, A PÓLÓJÁBA KAPASZKODTÁL ESTE!!! Nem kezdtem el magamban beszélni. De hiába mondogatom ezeket. Nem tett semmit amivel felé dől a mérleg. Megcsalt. Elárult. Ezzel nekünk vége. Dühös voltam rá, leakartam ordítani a fejét, de nem tettem. Mert nem akartam hogy szenvedjen. Azt mondta mindig szeretni fog. Hát, amikor mással bújt ágyba, az nem tartozott az mindigbe. Hihetetlen milyen hülye számok vannak a telefonomon. Dühösen nyomkodni kezdtem. Egyszercsak egy olyan dallam szólalt meg, ami nagyon ismerős. A te telefonod, okítottam magamat. Tovább hallgattam. Nem vitt rá a lélek hogy megnézzem, úgy is rájövök. A felhők tanulmányozásával töltöttem azt a két percet. Amikor megszólalt egyetlen hang, amitől összeszorult a szívem. Persze, ilyenkor a telefonomnak is kedve van ilyen számokat adni. Már nyúltam volna a telefonomért, de megálltam. Miért ne hallgathatnám végig? Csak azért mert szeretem, és a hangjától hidegrázást kapok még mindig? (persze a szó legjobb értelmében) Mert a szavak, most különösen nagy hatással voltak rám.
Baby let me find out your secret
Let me in, just let me show you that I keep it
Close to my heart jump in the deep end
Just let me in and let me show you what i'm meaning'
Őszintén...én elmondtam neki a titkaimat és elárult. És ez ellen nem tehetek már semmit. És most elmegyek egy helyre ahol együtt voltunk, boldogok voltunk, és elmondtam neki a titkaimat. Könnyek gyűltek a szemembe, és kipislogtam őket. Lecsorogtak az arcomon, én pedig tovább hallgattam a zenéket. Unfaithful-Rihanna. Nem a legjobb választás. Meglepődtem mennyi olyan szám van rajta, ami megríkatna. De csak néha csordult ki a könnyem. Végre leszállt a gép. Összeszedtem magam és miután sikeresen landoltunk, leszálltam. Megvártam amíg megérkezik a bőröndöm, majd kimentem, és ott Marcus és Olív várt rám. Mosolyogtam, mert örültem nekik. Megölelgettem őket.
-Feltöltöttük az éléskamrát egészségtelen, cukros, sós nasikkal, idióta filmeket szereztünk be. Minden készen áll egy kis regenerálódáshoz és egy kis felejtéshez-karolt át Olív és a kocsihoz mentünk. Röpke 4 és fél óra múlva megérkeztünk. A szobámba vonszoltam magamat.Olív közölte hogy vacsorázunk egy fél óra múlva. Én addig eltámolyogtam a szobámba és elkezdtem pakolászni. Mindent a helyére rakosgattam. Ekkor megakadt a szemem valamin. A plakát. Lassan közeledtem felé. Mintha bánthatna. Nagy fényesség volt a szobában, a plafonról lelógó csillárnak köszönhetően. Így mikor kellő távolságba értem már tisztán láttam. Mind az öt fiú aláírása. És a legfontosabb alatt a legfontosabb szó. A legfontosabb mondat állt. Én pedig nem bírtam magam tartani tovább, és lerogytam a földre. Zokogtam, ilyen erős sírógörcs sosem tört még rám. Nem tudom meddig sírhattam. Percekig, órákig, napokig, hetekig is sírhattam volna. Most nem bírtam. Kiszakadt belőlem minden amit a szerelmi bánat okoz. Majd nyílt az ajtó és én csak annyira emlékszem, hogy Olív azt mondja behozzák nekem a vacsorát. Így a laptoppal az ágyamon, a vacsorával, és a barátnőimmel boldogítottam magam. Mindenki próbálta terelni a figyelmemet. Megettem a vacsit, ami nutellás kenyér volt, és egy zacskó chips illetve egy zacskó gumicukor is volt hozzá mellékelve. Így a cukor boldogságtermelő hatása mellett kicsit elviselhetőbb volt a dolog. Aztán azon kaptam magam hogy a rajongók levelein röhögök. Mivel Louis leállította őket, így már (csak) privát üzenet formájában vádolnak azzak hogy "szomorúvá tetted Tommo-t" satöbbi hülyeséggel. Én meg röhögtem rajtuk. Nem tudják, nem is sejtik. Az ő 'Tommo'-juk nem mondja el nekik hogy megcsalt. És nem az én hibám. Persze ki hinne neki? Végülis csak a barátnője lehet a hibás. Ő nem, hiszen ő sztár, ő tökéletes. Mielőtt kiírtam volna hogy megcsalt engem, inkább elbúcsúztam mindenkitől és lecsuktam a laptopot. Ekkor SMS érkezését jelezte a telefonom. Ismeretlen számról jött.
Hogy vagy?
Ennyi állt benne. Gondoltam válaszolok rá.
Ramatyul. Tudod ki vagyok?
Jennifer Summers. Én pedig egy jó barát. Beszélgess velem
Hát, mi bajom lehet. Elmentettem a számot jó barát néven.
Részletezed nekem miért is vagy ramatyul?-kérdezte.
Egy ideig gondolkoztam. Aztán úgy döntöttem nem érdekel, leírom egy idegennek.Mit számít, úgyse hisznek nekem. És így kezdődött hogy egy idegen emberrel akiről azt se tudom fiú-e vagy lány, esetleg transzfesztita, egy estét végig beszélgettem. Amikor azt mondtam felhívhatnám és úgy olcsóbb, azt mondta nem, csak SMS. Nekem pedig mindegy. És furcsa módon ez az idegen megnyugtatott. Sikerült úgy megnyugtatnia, ahogy eddig csak egy valaki tudott. Louis.

Vége

Megsiratom :(( Csak ennyit mondok...

 35.rész

Vége

Louis

Persze hogy minden az én hibám. Hiszen én rontottam el. Mindent. Újra belekotortam a hajamba. Már vagy milliomodjára teszem meg ezt a mozdulatot. Most legszívesebben lehúztam volna magamat a WC-n. Vagy fejbe lőttem volna magam. De mind ezt a szivemben lévő szúró fájdalom miatt nem tudtam volna megtenni. Ez az égető érzés felemészt belülről. Csak bámulom a plafont és azon gondolkozom miért kellett ezt pont nekem megtennem? Miért én? Pedig pár napja... a fotózáson....
-LOUIS!-visított Jenni miközben kergettem a folyosón. Nem igazán érdekelt minket hogy hülyének néznek. Végül sikerült elkapnom, és letepernem.
-Mit mondtam?-tehénkedtem rá.
-Nem érdekel. Maradnod kell!-adta az utasítást a mai napon sokadszorra.
-Nem-nem. Én is megyek-vigyorogtam.
-Nem-nem. Nem jössz-utánzott.
-Nem érdekelsz. Elmegyek. Induljunk-álltam fel róla és indultam a kijárat felé. Puffogva jött utánam.
-Nem igaz hogy megint te nyertél-duzzogott mellettem, de ennek ellenére megfogta a kezemet és úgy mentünk a kocsihoz, aztán hozzánk. Sorba kivittük az összes barátnőjét a reptérre. Kivéve Timit, Axit és Zoét. Timi azért marad mert Jenni összeakarja hozni Nathan-nel. Közben Bogi és Adam összejöttek. Vártam amíg búcsúzik a barátnőitől. Hirtelen valaki a nyakamba csimpaszkodott.
-Héjj!- nevettem fel amikor rájöttem ki a fogva tartóm.
-Hm.... Szerinted gáz ha azt mondom hiányozni fog a sok hülyeséged?- engedett el Bogi.
-És az gáz ha nekem is fog a tiéd?- borzoltam össze a haját-De akkor is béna vagy amiért nem tudtál nekem segíteni Emi ajándékában-húztam össze a szemeimet.
-Sajnálom. Utolsó ölelés?- tárta ki a karját. Készségesen megöleltem, majd utána Kami is ezekhez hasonlóakkal búcsúzott. Mindenki elbúcsúzott, és felszálltak a gépre.
-Hát, ez érdekes hét volt, nem gondolod?- fordult felém Jenni, sugárzó mosollyal.
-De, az volt- válaszoltam és visszaindultunk a fotózásra, mivel nekem most ott kéne lennem.
Igen. Az a mosoly. Az a mosoly amit soha többé nem láthatok. Amit nem mondhatok magaménak. Ami már nem a részem. Ez a mosoly, ez a lány és csak ő, része volt az életemnek. És most nincs. És mit érzek? Mit kéne éreznem ilyenkor? Nem tudom, de én leginkább... ürességet. Ürességet, mely lassan belülről felemészt. Semmi nem állíthatja meg ezt a folyamatot amit érzek. Felőröl mindent bennem, amíg nem lesz bennem más csak hidegség. És mindent kiöl belőlem. Az egyetlen dolog ami ezt megakadályozhatja egy mosoly, egy szó, vagy amiben reménykedni sem tudnék egy... egy csók...
A fotózásról értünk haza másnap. Jenni ma nem volt ott, Bianka segített Isaac-nek. Timit mutatta be Nathan-nek, aztán lovagolni ment. Így kettecskén értünk haza.
-Louis, nem zártuk be az ajtót?- kérdezte Harry, mikor egyszerűen kinyitotta az ajtót. Az egész ház ki volt világítva.
-De. Úgy emlékszem- mondtam. Beléptünk. Hangos zene szólt a konyha felől. Odasettenkedtünk, és meglestük mit találunk odabent. Mindketten elcsodálkoztunk amikor megláttuk Jennit ahogy a konyhánk közepén táncol. Kicsit beljebb mentünk, így észrevette hogy ott vagyunk. Mosolyogva megölelt minket, majd az asztalhoz terelt. Leültetett és két tányér paradicsomszószos tésztát rakott le elénk.
-Te nem eszel?- érdeklődött Harry.
-De. Csak van egy ötletem- ült le mellém, és közben lerakott 3 villát az asztalra-Már mióta kiakartam próbálni. Tudod, van néhány filmben hogy tésztát esznek és ugyanazt a darabot kapják be mindketten, így a végén megcsókolják egymást. Mi is azt fogjuk csinálni-jelentette ki, mire hevesen bólogattam. Viccesnek tűnik. Mi neki álltunk a sajátunknak, Harry is a sajátjának. Egyszercsak éreztem egy gyenge ellenállást a tészta másik oldaláról. Ránéztem Jennire, aki bólintott. Elkezdtük befelé szívni a tésztát és a végén összeért a szánk. Mindketten elmosolyodtunk, és egy hosszúra sikerült szájra puszi után befejeztük a vacsit.
-Következő film?- vigyorogtam rá. Lemondóan nevetett rajtam.
Nem lesz következő film. Semmi nem lesz ezután. Kopogtak az ajtómon. Nem válaszoltam. Az hittem békén hagynak ha nem válaszolok. De ez nem teljesen így történt. A sötét szobámat egy fénycsík választotta el. Ez a kis fény se segített sötét hangulatomon. Nem tudom ki nyitott rám. Csak mikor befeküdt mellém.
-Nem kérdezem meg, hogy minden rendben van-e, mert tudom hogy nincs-szólalt meg mellettem Liam. Újra könnyek gyűltek a szemembe, ami a mai napon nagyon sokszor megtörtént. Végtelenül gyengének éreztem magamat. Liam vállára hajtottam a fejem és ott zokogtam. Türelmesen várt míg vége lett a síró görcsnek. Mikor már csak hüppögtem neki kezdett.
-Tudod Zoé és én... Jenni szülinapja óta nem voltunk együtt-mondta szürke hangon. Fel néztem rá, de csak a plafont bámulta, úgy mint én 5 perccel ezelőtt.
-Liam nem érdekel mikor fekszel le vele-nyögtem ki. Halványan elmosolyodott, de ez fájdalmas mosolynak tűnt. És az is volt.
-Nem úgy Lo... Egyáltalán nem... Sehogy. Nem beszél hozzám.
-Mi?- lepődtem meg. Egy kicsit eltérítette a gondolataimat ez a dolog.
-A bulin, amit tudsz. Összekaptunk. Azt mondta nekem hogy szeret, nekem pedig egyszerűen nem jött ki hang a torkomon, nem tudtam ki mondani. Teljesen bedühödött rám, és nem áll szóba velem. Szakadék szélén állunk... De nem bírom kimondani. Annyiszor megpróbáltam. Hogy elé állok és elmondom neki, de mindig megakadok. Nem bírom kimondani. Pedig tudom hogy szeretem. De neki egyszerűen nem bírom kimondani- bámulta tovább a plafont.
-Szerintem mond el neki, amit nekem és megfogja érteni. Zoé nem olyan, aki ezért kidobna- bátorítottam. Hogy nekik is vannak gondjaik... ki hitte volna. Ők olyan.... tökéletesek? Mindig kiegyensúlyozzák egymást. Amikor Liam komoly, Zoé hülye és fordítva. Egyenesbe hozzák egymást.
-Elakar menni- mondta hirtelen, megszakítva a csöndet.
-Ki?
-Jenni-mondta, mire összeszorult a szívem, és gombóc nőtt a torkomban.
-Az ő döntése- válaszoltam nyögve-nyelősen.
-Lyonba megy. Két hétre. Zayn mondta- magyarázta tovább.
-Nem tudnám megállítani-sóhajtottam.
-Honnan tudod? Honnan tudod hogyha most felkaparnád magad és elmennél hozzá nem bocsájtana meg? Miért vagy olyan biztos benne hogy nem bocsájt meg neked?
-Liam! Megcsaltam! Ismerem pont annyira, hogy jól tudjam mennyire elítél engem. Akármennyire szeret engem, vagy szeretett, az már nem fog vissza jönni. Én ehhez kevés vagyok- sírtam el magam újra. Pedig mennyire egyszerű napnak indult.
Jenni
-Emi!- ordítottam be a szobájába. Kivánszorgott onnan és rögtön átöleltem- Boldog Szülinapot!- visítottam.
-Köszönöm!-ölelgetett meg.
-Öltözz! Elmegyünk egy kicsit, megmutatom neked a szülcsi napcsid ajcsiját- kacsintottam rá, és tudtam mennyire utálja ha így beszélek.
-Igenis kapitány!- mondta és visszakóválygott a szobájába. Én lementem és az anyu által készített muffint kiraktam egy tányérra. Neki álltam eszegetni, és Emi is leért hozzám. Lehuppant elém és enni kezdett. Befejeztük és 15 perc múlva Timi megjelent az ajtónkban. Nathan oldalán. A srácon látszott hogy odavan a barátnőmtől. Igazán boldog voltam hogy megtalálták egymást. Általam.
-Sziasztok- mosolyogtam rájuk.
-Hali!- köszönt Ti, és megszorongatott, úgy hogy majdnem kiköptem a tüdőmet.
-Okéé-toltam el magamtól, és Nathan is kapott egy ölelést.
-Szia Jen-köszönt az ölelés közben.
-Bejöttök?- engedtem el. Egy egyetértő bólintással becsörtettek, és megvárták amíg Emi rendbe szedi magát. Végül sikeresen elindultunk és 30 perc múlva megérkeztünk a célhoz amit meglepetésnek szántam. Besétáltunk a telekre és Eminek leesett.
-Elhoztál lovagolni?- csillant fel a szeme.
-Aha. Gondoltam Eric majd megtanít, és gyakorolhatsz Louis-n-mosolyogtam és ekkor Eric végszóra kijött az istállóból a felszerszámozott lóval. Emi felmászott a lóra egy kis segítséggel. Elkezdődött az oktatás, én a pályán kívülről néztem Nathan és Timi társaságában. Igazán aranyosak együtt. Innen csak ment tovább az óra, mi néztük. Utána Emi megköszönte nekem és Eric-nek majd haza mentünk. Készülődni az esti bulira.
Nem engedem meg magamnak hogy miatta hullajtsak egy könnycseppet is. Nem érdemli meg, hogy miatta változzak zombivá. Augusztus 4. Holnap megy a gépem. Lyonba megyek. Bár tudom hogy nem fog megjelenni, bocsánatért esedezni, mert azt hiszi ismer. De mint minden lánynak nekem is van egy különös, kifacsart logikám. Ha azt mondom neki vége, arra vágyom hogy tiltakozzon minden erejével és próbáljon visszaszerezni. De neki mindig ezt mutattam hogy nem vagyok rászorulva senkire. De Rá igen. Olyan volt, és olyan nekem mint a levegő. Természetes hogy körülöttem van, nem kell keresnem. De amint eltűnik, rögtön a halálba taszít. Annyira szánalmasnak érzem magam, amiért egy férfi legyengítette azt a falat amit még az első nagy szerelmi csalódásom után felhúztam. A kis mocsokja pedig áttörte és újra ráhagyatkoztam egy hímnemű lényre, és megint csak egy mély rovátkát hagytak bennem. Miért mondom magamnak hogy nem sírok? Igen is sírok. Még a gondolataimmal is elhitetném, pedig egyértelmű. Már nem tudom honnan tör fel belőlem a könny. Sírok és úgy dobálom a bőröndbe a cuccaimat. Anya és apa egyetértenek velem, támogatnak. Ez egy felejtsük el a fiút aki megcsalt művelet. Dübörgött a zene a szobámban, de nem figyeltem rá. Csak ezért szólt mert nem akartam hallani ahogy sírok. Lassan készen voltam mindennel. Rádőltem az ágyra és kinéztem az ablakon. Milyen gyönyörűek. Ekkor megakadt a szemem egyen. Azt bámultam. Olyan érzésem van, hogy valahol, valaki pont azt a csillagot bámulja, és ugyanannyira fáj neki valami mint nekem. Olyan érzés volt mintha osztoznék a fájdalmában. Mintha valami rejtett lelki társam lenne. Mint Louis, még azelőtt a számunkra végzetes buli előtt.
-Nekem elkell mennem a mosdóba- próbált normálisan artikulálni az én hülye gyerekem, aki megint kicsit túl lőtt a célon. Bólogattam, mire eltűnt. Amikor már egy órája nem tűnt elő, igazán aggódni kezdtem. Harry mellé kucorodtam aki valami fura dolgot morgott a bajsza alatt.
-Harry! Louis nem írt neked valamit?- próbáltam átordibálni a tömegen. Előkotora a telefonját, bűvölte egy kicsit majd megszólalt, miközben elrejtette a zsebében.
-Azt írta haza megy- jelentette ki. Kicsit megdöbbentem. Miért nem nekem írta? Biztos fáradt volt, vagy valami. Számunkra folytatódott a parti. És számára is, persze én ezt nem tudtam.
Louis
Nem tudom mi történt. Csodálkoztam hogy Jenni engedi magát. És igen aznap este lefeküdtem valakivel, akit én Jenninek véltem. De reggel szembesültem egy borzalmas ténnyel. Kinyitottam a szemem és egy szőke hajzuhatag került a szemem elé. Teljesen ledöbbentem. Nem volt rajtam ruha, ezt éreztem. De akkor én most... villámcsapásként sujtott le rám a felismerés. Lefeküdtem valakivel akinek a nevét sem tudom. Halkan kimásztam az ágyból és felvettem a ruháimat. A lány még mindig aludt.Kijutottam a házból. Ismeretlen környékre jutottam. Őrült tempóban indultam el egy irányba, csak hogy messze kerüljek ettől a nőszemélytől. Nem tudom ki ő. Megcsaltam Jennit. Megcsaltam. Mardosott a lelkiismeret. Latolgattam hogy elmondjam-e neki mi történt. Ha nem mondom el neki nem  lesz igaz a kapcsolatunk, ha elmondom nem lesz kapcsolatunk. Döntésre jutottam. Igazán szeretem, és nem tudok hazudni neki. Elmondom és viselem a következményeket.Talán tudtomon kívül vezetett hozzájuk az utam, de mire észbe kaptam volna már a ház előtt álltam. Becsengettem. Vártam. Jenni nyitotta az ajtót. Nem engedett be, ls talán jobb is így. Elmondom neki itt, és majd rámcsapja az ajtót.
-Louis, halálra ijesztettél hogy eltüntél- ölelt meg. Annyira fájt. Fájt hogy miközben ő miattam aggódott én valakivel hancúroztam.
-Jenni. mondanom kell valamit-húztam a szám. Nagyon gyorsan vert a szivem, azt hittem kiugrik a helyéről.
-Gyere be!- lépett volna arrébb.
-Nem! Én itt szeretném.
-Rendben- nézett rám kiváncsian. Nagy levegőt vettem és belekezdtem.
-Tegnap este nem haza mentem. Haza mentem, csak nem a sajátomba. Hanem egy lányéba... És sajnos... azt hiszem... mi.... mi lefeküdtünk- bámultam a földet. Mindennél gyorsabban megakartam ezt tenni. Túlakartam esni raja. Nagy levegő Louis! Te jó ég, még magamban is beszélek... Felnéztem és egy olyan szempárral találkoztam, amit legutóbb Lyon-ban láttam. A hideg tekintet, ami a sírást tartja vissza.
-Akkor...-vártam hogy leordítsa a fejemet, hogy ott az utcán rendezzen jelenetet, de nem tette-azt hiszem egyértelmű hogy ezt nem folytathatjuk. Sajnálom de ezek után nem bíznék benned. Így is vége lett volna, legalább nem keserítjük meg egymást még pár évig, aztán elválunk. Most csak kérlek. Menj el!- mutatott az utcára. Monoton hangon mondta, mintha csak egy szöveg lenne. Hideg szemei semmit nem tükröztek. Megőrizte a dicsőségét, és ő kért tőlem bocsánatot. Ő? Tőlem? Miért teszi nekem nehezebbé? Megérdemlem, persze. De még az is jobb lett volna ha ordibál velem, mint az hogy kijelenti hogy vége, és amúgy is vége lett volna. Hazabandukoltam, lépten-nyomon megállítottak és nem voltam képes mosolyogni. Megkérdezgették tőlem mi a bajom és én csak annyit mondtam hogy vége. Mert nem tudtam többet mondani. Betörtem a házunk ajtaját és nem foglalkozva Harry és Axi kérdéseivel felrohantam a szobámba és magamra csaptam az ajtót. Az ajtó aljába kucorodtam és sírni kezdtem. Nem szép egy férfitól, nem illik. De nem tudtam mit tenni.Elvesztettem és csak ez járt a fejemben.
-Ne add fel, oké? Holnap megy el. Addig még próbálkozhatsz- ezekkel a szavakkal búcsúzott. Egyedül hagyott. A gondolataimmal. Megakartam vigasztalódni. Kik lennének erre jobbak mint a rajongók? Egész egyszerűen a telefonomról kezdtem nézni a kedves kis üzeneteket amiket nekem címeztek. Néhányat megmosolyogtam. De kénytelen voltam látni a láthatót. Hogy rájöttek, de vajon hogyan? Hiszen még bennem is csak olyan 6 órája halmozódik a kín. De abból ahogy a rajongókkal viselkedtem hazafelé, gondolom rájöttek. Egyszerűen kénytelen voltam ránézni Jenni profiljára, mert tudni akartam hogy ő írt-e ki valamit. Persze. Nem akarja hogy mindenki tévhitbe ringassa magát. És saját magán is könnyített.
I'm single again
Egyszerű üzenet ami mindent elmond. Igen, ez Jenni. Körülbelül ennyit tudni az érzelmeiről. Sok kis üzenetecske alatta hogy Miért? MIATTAM! ordítottam volna rá mindenkire. De sokan nyilvánosan is bántották, és ezzel... ezzel engem is. Mert szeretem és nem bírnám elvisleni ha miattam bántják.
This is all my fault. Don't hurt her
Kürtöltem világgá. Igen, az én hibám. És hiába tagadnám, keresnék indokot hogy másra hárítsam, nem menne mert tudom jól. Egyedül én basztam el, és egyedül én hozhatnám rendbe. De sajnos nem lehet. Az élet adott egy lehetőséget, egy esélyt hogy magam mellett tartsam ezt akit szeretek, de én elbaltáztam. És ez nem kétlehetőséges játszma volt. Visszadőltem a letargikus fetrengésembe. Néha könny gyűlt a szemembe. Néha sírdogáltam. Néha csak néztem a falat. Gondolkoztam. Talán igaza van? Jobb nélküle? De akkor miért érzem azt hogy hiányzik? Fordultam egyet. Ekkor megéreztem az illatát a párnán. Tompán, de nekem nagyon soknak tűnt. Mélyeket lélegeztem belőle, és ezzel kicsit foltoztam a lyukat. Kibámultam az ablakon, és a csillagokat néztem. Egy különösen csillogón megakadt a szemem, és hirtelen keserű boldogság férkőzött a szívembe. Mintha a csillag megértene. Megérti hogy szeretem, és mégis elvesztem.(ezt egyszerre gondolják). Megért a csillag. Titkos lelkitárs? Vagy csak kikészít a könnycsatornáimból kifolyó víz mennyisége. Jenni halvány illata érződött, miközben elaludtam.

*E/3*

Persze ők ketten nem tudták mit csinál a másik. A lány úgy hitte a fiú valahol leissza magát, ahogy várná ezt egy fiútól. A fiú pedig azt hogy a lány hidegen elutasít mindenkit. De ez nem így volt. Louis a párnába ivódott édes illatával aludt el. És Jenni, bár, ha Louis megtudná megkérdőjelezné a lányban rejlő önállóságot, a fiú egyik pólóját szorongatta, és a nap, ami a nyakában a szerelmüket szimbolizálta, ott lógott a nyakában. Ott volt, és azóta nem vette le, mióta megkapta. De senki nem gondolná róla hogy ennyire megviseli őket. És Louis sem tud valamit. Jenni nála hagyott valamit, amiről senki nem tud. Csak a lány. Sőt, talán még ő sem. Ő bizalmat szavazott a fiú felé. Hogy egyszer eljut odáig hogy odaálljon elé, bocsánatot kérjen, és újra kezdhessék. Hogy felkaparja magát, kitalál valamit amivel visszaszerzi a lány szívét. Amit sosem vesztett el. És Jenni is csak azért megy Lyon-ba hogy időt adjon a fiúnak. Hogy legyen ideje arra, hogy kieszeljen valamit. Valamit ami okot ad arra hogy a karjaiban tarthassa újra. Mert ő már most felpattanna és elmenne hozzá. De túl nagy a büszkesége ahhoz, hogy ezt megtegye. Így most mindketten szenvednek. De egyszer talán megtalálják az egymáshoz vezető utat. Hiszen mindketten szerelmesek. Elmondhatatlanul.

E

Ezt a részt a szórakoztatásotokra hoztam! Egyedül írtam és igazán elégedett vagyok vele.... vagy nem xd mindegy is. a hossza rövid de annyira nem is rossz. Én ezt a részt töltelékrésznek nevezném,*Ariel

34.rész

E

-Ahh Adam én rohadt fáradt vagyok- ültem le a terem szélén elhelyezkedő padra. A fiú is lerogyott mellém.
-Én is... Amanda kicsit túlzásba viszi ezt a koreográfiát- fújtatott és egy húzásra megivott vagy fél liter vizet. Ami persze lehetetlen, de nagyon gyorsan ürült a vizes palack. Egy kis pihegés után elmentünk öltözni és negyed óra múlva már az utcán álltunk és Sophie-t vártuk aki kecsesen üvöltözött a tánciskola portásával. Adam meg a telefonját nyomkodta mosolyogva. Én pedig a hajamat rendezgettem. Végre Sophie is befejezte a kárálást és csatlakozott hozzánk.
-Bazd meg Adam! Rakd már le azt a kibaszott telefont!- rötyögött Sophie és egy hirtelen mozdulattal kikapta a fiú kezéből. Kiváncsian ugráltam át az ő oldalára. Engem is érdekelt Adam kivel beszélget ilyen bőszen. Sophie vigyorogva gubbasztott, hogy Adam ne érje el, én pedig mellé ügyeskedtem magam, és a telefon remegése megnehezítette az olvasást, de lassan ki tudtam betűzni. Bogi.
-Uhh Ad én azt hittem a fiúkat szereted!-kaptam rá a tekintetem, mire elpirult.
-Csak... olyan...-hebegett-habogott össze vissza.
-Tökéletes, gyönyörű, csodálatos?- trillázott gúnyosan Sophie amikor vissza adta a telefont, Adam pedig duzzogva zsebre vágta.
-Hahaha... De vicces ma valaki-dünnyögött.
-Emi, mai programod van már?-kérdezte hirtelen témát váltva Soph.
-Hát haza megyek, Zayn átjön és megnézünk valamit.
-Ohh... Jenninek van programja?- kérdezte.
-Ömmm... Lovagolni megy, miután pedig Zayn elment gondolom valamit csinálunk 4-esben Jemivel és Mónival.
-Adam?-fordult az említetthez.
-Nekem... programom van-ködösített.
-Kivel?-kérdeztük egyszerre.
-Bogiiii-húzta el az utolsó betűt.
-Randiztok?-vágtam rá rögtön.
-Nem. Csak elviszem vacsizni-tettette a nem törődömöt, de tisztán látszott rajta hogy odáig van a boldogságtól.
- Adam. drágám, azt hívják randizásnak- mondta Sophie olyan hangsúllyal, amivel a fogyatékosoknak magyaráznak.
-Akkor az- villantotta meg mosolyát. Az út további része eseménytelen volt. Mikor haza értem egy Jenni és egy Louis hempergett a konyhában. Szerencsémre Louis háttal állt, Jenni meg a pulton ült előtte, szóval nem láttak, és én se sokat belőlük. Azt azért sejtettem, hogy itt eredetileg főzés akart lenni, a félig összeállított valami alapján.Nekik biztosan élvezetes a konyhában csókolózni, nekem kevésbé volt élvezetes azt nézni ahogy felfalják egymást. Egy sokat jelentő torok köszörülést ajándékoztam. Olyan gyorsan rebbentek szét, hogy szinte nem is láttam.Jenni próbált minnél gyorsabban vörösről emberibb színeket felvenni. Louis meg csak zavartan álldogállt, ellenben ki volt pirulva.
-Szia Emi-nyögte ki végül Jenni.
-Sziasztok! Neked nem az irodában kéne lenned?-érdeklődtem, és nem zavartatva magam leültem a bárszékre.
-Apa azt mondta főzzek valamit, mert haza jön ebédelni. Aztán áthívtam Louis-t segíteni...-szakította meg a történetet.
-Hát végülis segített, más kérdés miben-tettem a hanyagot.
-Ja-szűkölködtek a válaszokkal. Louis az órára pillantott.
-Nekem mennem kell, ha nem akarom hogy Isaac rajtakapjon hogy az ő gyönyörű lányát bűnre csábítom-kacsintott Jennire, aki egy felettébb szórakoztató nézéssel viszonozta ezt a megszólalást.
-Nagyon poénos vagy, de egyetértek-fogta meg a kezét. Louis közelebb húzta magához és egy gyengéd csókot kezdeményezett a lány felé. Inkább a pult tanulmányozásával kötöttem le magam, mint hogy a búcsúzásukat végig nézzem. Mikor úgy döntöttem, biztosan abbahagyták mát, felnéztem. Mondjuk azt hogy nem hagyták abba. Sőt, még durvábban folytak bele.
-Oké, tudom hogy nagyon nagy a fizikai fájdalom ha nem tudjátok egymást szájon át lélegeztetni, de hagyjátok abba- nyavalyogtam, mire Louis szemei kinyíltak, és azzal a szemével amit én láttam rámnézett és kacsinott egyet, majd újra becsukta. Végül Jenni állította meg a csókot.
-Szia Louis-köszönt el ellentmondást nem tűrően.
-Szia-simított végig ez arcán, majd végleg elengedte és eltünt. Jenni arcára egy széles vigyor került, és kezébe temette az arcát. Egy ideig így állt, majd magát legyezve kihúzta magát. Arcán még felfedezhető volt az enyhe pír. Egyértelműen zavarba hozta amit most csináltak.
-Dúl a love?-kérdeztem, miközben a pulton heverő petrezselymet kezdtem birizgatni.
-Nem publikus-zárta rövidre a beszélgetést, de innen láttam, hogy legszivesebben visítozna és ugrálna. De most valamiért nem teszi. Visszatért a főzéshez. Petrezselymes krumplit csinált, fűszeres hússal. Mire befejezte, Isaac pont megérkezett.
-Sziasztok lányok!-mosolygot ránk, majd ledobta a zakóját egy székre, a nyakkendőjét meglazította és az ingjén kigombolt két gombot felül.
-Tessék!-tette le az apja elé a tányért Jenni. Én is szedtem magamnak, és Jenni is majd csatlakoztunk. Közben ők megbeszélték a holnapi forgatást.
-Akkor hol is lesz a holnapi fotózás?-kezdte Jenni.
-Reggel 10-kor jelenés egy fotó stúdiónkban a belvárosban. Ide nekünk is mennünk kell, ás a fiúknak is. Aztán másnap szintén fotózás. Ugyanott, ugyan abban az időpontban.
-És mikor van vége?
-Olyan... hát a fiúknak utána menniük kell 5-re valahová, addig kell végeznünk. De ez csak próba fotózás lesz, másnap készülnek majd az igaziak. Végül úgy döntöttünk egy kis videót is csinálunk amiben körülbelül bemutatkoznak és elmondanak néhányat a cuccaik közül. Aztán a médiások ügyködnek vele és kész-sorolta Isaac két falat között. A további ebéd csendben telt. Furcsa hogy csak nekem szúrt szemet, hogy Jenni sálat hord. Azt hiszem Louis kisebb birtoklási mániában szenved.Befejeztük, Jenni és Isaac bementek az irodába, én pedig Jemit és Mónit hiányolva felmentem a vendégszobába. Ott találtam egy lapot amire az volt írva "elmegyünk Bogival, Timivel,Zoéval,Zsófival és Kamival vásárolni". Elérkezettnek tartottam felhívni Zayn-t. Felhívtam, és beharangozta hogy 20 perc és itt van. Addig elmentem zuhanyozni és átöltöztem. Mikor már felvettem az összes ruhámat, akkor csöngettek. Lerohantam és kitéptem az ajtót a helyéről. Zayn állt ott, nem meglepő módon. Behívtam és bezártam a házat.

Zayn

Igaz, hogy együtt vagyunk, de én nem érzem. Nem érzem azt amit régen. Mármint... Mindennél jobban szeretem, és hiszem hogy ő is szeret engem. De olyan távolságtartó lett. Tudom, ez csak is az én hibám. Látom rajta hogy nem bízik meg bennem annyira, mint régebben. Nem akarom hogy emiatt kihaljon a kapcsolatunk. Most is fél méterre tőlem ül, és úgy nézünk filmet. Csak egy karnyújtásnyira van tőlem, de mégis olyan távol. Hiányzik ahogy elpirul amikor kedves dolgokat mondok neki, amikor zavartan lesüti a szemét ha megdícsérem, a kaján csillogás a szemében, amikor a visszafogott jellemét leveti magáról. Mind hiányzik. eddig bármikor megkaphatnám, de elrontottam. Ki kell valamit találnom, de nagyon gyorsan. A film után egy kicsit egyedül kellett maradnom. Megcsókoltam mielőtt eljöttem, de ez nem volt az igazi. Csak halványan éreztem a viszonzását. Ez is hiányzik. Mindig utánam kapott amikor megcsókoltam. Most pedig, látható hogy megváltoztak a dolgok. Már sötét volt. Néhány autó fényszóróját éreztem amikor elmentek mellettem. Elég elhagyatott ez a környék, hiszen itt mindenki reggeltől estig dolgozik. Nincsen senki aki az utakon járhatna. A hűvös levegő egyre beljebb vitt a város rengetegébe. Egyre több emberrel találkoztam, de én csak mentem és mentem. Kétségbeesetten kutattam egy olyan dolog után amivel megmenthetem a.... menthetőt. Egy kirakat előtt megtorpantam.Felnéztem a kék neonra, és az ajtón díszelgő "Vigyázz, csúszik!" felirat tanulmányozása után benyitottam. Ez tűnt az egyetlen megoldásnak. Ez az egy, ami lehet hogy hülyeség volt, de nekem mindent megér a bizalma. És én minden áron vissza fogom szerezni.
~*~*
Nem bírtam ki, és folyton a csuklómra tévedt a tekintetem. Mikor kéne megmutatnom neki? Vagy egyszerűen csak észre veszi valamikor? Ültem a kanapémon és nem tudtam eldönteni. Végül nem bírtam és felhívtam.
Szia Zayn!-szólt bele fáradtan. Igaz, éjfél felé járt az idő,  tehát megértem.
Emi! Kérlek gyere át! Azonnal!-kicsit parancsolgatósnak hangzott.
Mi történt?- hangjából aggodalom csengett ki.
Semmi csak kérlek.... gyere!-vettem finomabbra.
Rendben. Nem sokára ott leszek-mondta és letette- Hátra hajtottam a fejem és a plafont bámulva merengtem.
Emi
Felkeltettem Jennit hogy öltözzön. Nem értette mi van, de követte az utasítást. Felvettem a ruháimat amiket a földre dobtam és lent vártam Jennit.
-Miért kellek neked?-kérdezte kicsit kómásan.
-Vigyél el Zayn-hez!- kérleltem. Kicsit kijózanodott, és a kocsikulcsért nyúlt. Valahogy sikerült elvergődnünk hozzá. Engem kirakott, ő pedig elhajtott.  Megrohamoztam a lakását. Rátenyereltem a csengőre. Nyílt az ajtó és berántott rajta. Levettem a kabátomat és a cipőmet, majd követtem a nappaliba. Leült, én pedig mellé. Nagyon hallgatag volt. Egyszercsak a pulcsijának széléhez nyúlt.Felhúzta a pulóverének az ujját. Nem értettem mit akar ezzel. Közelebb hajoltam. Némán nézte minden mozdulatomat, ahogy vizsgálom a karját. És ekkor észrevettem. Nem volt nagy, nem volt kirívó, szinte nem is látszott. De ott volt. Egy kicsinyke E betű díszítette a csuklóját.Egyszerű, fekete. Semmi más. A bőre még egy kicsit vörös volt körülötte.
-Mi... Miért tetted ezt?-kérdeztem hebegve.
-Mert fájt látni hogy még mindig nem bízol meg bennem- válaszolt halkan. Elkezdtek gyűlni a könnyek a szemembe. Összefontam az ujjaimat az övével. Néztem ahogy kezeink egybe olvadnak. Közelebb bújtam hozzá. Most igazán közelinek éreztem magamhoz. Sok idő után sikerült újra bíznom benne. Másik kezemmel megmarkoltam a pulóverét, és fejemmel mellkasára dőltem.
-Szeretlek Zayn!- mondtam ki, amit már mióta nem mondtam. Éreztem ahogy gyorsul a szívverése, és átölel, magához húz.
-Én is téged!- suttogta és állát a fejemen nyugtatva ücsörögtünk tovább. Elszenderedtem. Mindketten elaludtunk. Hihetetlen amit értem tett. Hiszen miattam tette, ergo értem tette. Örökre magába zárt engem, és én is őt. Ezen nem tud senki se változtatni.

Asszisztens

 Hali mindenkinek! Itt a kövi rész! :D Emily hétvégén Visegrádon volt én meg egy csomó ötletet találtam ki... Szóval szupi... Mellesleg a felvételizőknek meg :// sok szerencsét?? hát nem tudok mit mondani... de ezt olvassátok Emily nem is írt hozzá olyan sokat... ha nézem.... na mindegy *Ariel

33.rész

Asszisztens

 

Louis

Valaki bökdösött reggel, és ez volt az oka annak hogy felkeltem. Kinyitottam a szemem és Kami vigyorgó képével találtam szemben magam.
-Kényelmes a kanapé?- kérdezte miközben kiegyenesedett.
-Nagyon-nyüszögtem, miközben felültem. Miután leültünk tévézni, minden jel arra mutat, hogy bealudtam.
-Jenni üzeni hogy 5 perced van hogy odaérjetek a tárgyalásra, különben az apja kifog titeket herélni-jött be a telefonommal a kezében Bogi-Mellesleg cuki a háttérképed- vigyorgott és nekem dobta a telefont. Morogva elrejtettem a zsebemben.
-Problémád van azzal hogy a barátnőm van a háttérképemen?- indultam felfelé, és közben lehúztam a pólómat.
-Ne zavartasd magad!- kiáltott utánam Kami.
-Nem fogom!- kiabáltam vissza. Gyorsan átöltöztem s bedörömböltem Harry ajtaján.
-Megyek!- szólt ki, majd kinyitotta az ajtót.
-Öltözz! Gyorsan! Isaac kifog herélni, de nekem szükségem van még erre a testrészemre!-hadartam, majd berohant és ő is átöltözött. Amíg rendbe kapta magát lementem és elővarázsoltam egy almát. Azt rágcsáltam, amíg Harry nem jött le hatalmas dörömböléssel.
-Mehetünk!- kiáltott, de még kiadott egy utasítást az otthon maradó 2 lánynak-Ha Axi felébred segítsetek neki, vagy mit tudom én mit szoktak csinálni a csajok ilyenkor, csak hozzátok rendbe- majd kivágtattunk a kocsiba és elhajtottunk. Kicsit kiment a fejünkből hogy ma megint tárgyalásunk lesz. Bár felesleges bemennünk, mert úgyis kitalálok valamit amivel mindenkire idegsokkot hozok és befejezzük. De ha mégse, elkezdek visítani és nem hagyom abba. Igazán szép tervek. A lehető leggyorsabban hajtottunk a hatalmas épülethez, és amíg Harry parkolt én az ajtóhoz sétáltam és ott várakoztam.
-Louis!- hallottam meg Jennit, és megfordultam. Épp akkor jött ki az ajtón- Már vagy egy órája itt kéne lennetek!
-Te mit keresel itt?- csodálkoztam. Fekete szoknya, és fehér blúz volt rajta, egy elegáns magassarkúval. Haja felvolt fogva egy csattal.Nem így szokott öltözni.
-Apa asszisztense szabadságon van, és megkért hogy segítsek neki. Utálom ezt a szoknyát- morogott és elkezdte lefelé rángatni a nevezett ruhadarabot.
-Szerintem csinos vagy-mosolyogtam rá. Felnevetett és megrázta a fejét, de semmit nem mondott.
-Szia Jenni! Hát te?- csatlakozott hozzánk Harry.
-Segítek apunak. Indulás fiúk, apa már ideges- majd sarkon fordult és bement. Követtük a hatalmas recepcióhoz.
-Mike! A többi fiú már itt van?-kérdezte futtában a recepciós csávót, aki sietve kotorta fel a papírokat az asztalán.
-Hát... Mr.Payne már megérkezett, ahogy Mr. Horan is, de Mr. Malik nem.
-Hmm... És hol vannak?-sürgette Jenni. Egészen ijesztő főnökasszony szerepben, de nekem bejött.
-Mr.Summers behívta őket az irodájába amíg mindenki ide nem ér-válaszolt-A tárgyalás a 3/A-n lesz, 12-es terem.
-Köszönöm! Fiúk!-nézett vissza ránk-Indulás!- majd egy fémdetektor alatt áthaladva elértük a három egymás melletti liftet, és Jenni benyomta a hívógombot. Amíg vártunk hogy jöjjön a lift, Jenni felém fordult.
-Louis, a mai tárgyaláson viselkedned kell! Értve vagyok?- nézett rám szúrósan.
-De unalmas-nyafiztam.
-Nem érdekel! Befogod és próbálsz apára figyelni. Én is ott leszek, nem akarom hogy lejárass-puffogott, miközben karjait összefonta maga előtt. Egy kicsit közelebb léptem hozzá.
-Akkor főleg nem tudok oda figyelni-villantottam rá egy mosolyt, amiért -bár nem mutatja - jól tudom, hogy odáig van. De most ez sem volt hatásos.
-Louis!- váltott fenyegetőzővé, de ekkor egy halk csengéssel megérkezett a felvonó. A liftben- tekintve hogy nem egyedül voltunk- csendben vártuk hogy felérjünk a harmadik emeletre. Mikor megérkeztünk kifurakodtunk az emberek közül. Innen csak Jenni tudta tovább az utat, így mögötte siettünk. Néha neki mentem pár embernek, mert nem túl illendő módon Jennit fixíroztam, ami nem is meglepő annyira tekintve hogy ebben a szoknyában vadítóan tökéletes a hátsója. Nyersen fogalmazva: jó segge van. Mielőtt belerohantam volna egy kávésbögrével siető titkárnőbe, Harry elrántott és huncut mosollyal rázta a fejét.
-Szerintem lesz még időd nézegetni Őt, most inkább figyelj!- kacarászott. Próbáltam követni az utasítást, több kevesebb sikerrel. Végre odaértünk Isaac irodájához. Bekopogtunk, majd Jenni benyitott.
-Szia apu!-köszönt vidáman. Mi is követtük és Isaac vidám tekintetével találkoztunk, amivel a lányát nézte. Igazán büszke lehet rá, ha így tud rá nézni. Majd ránk vetett egy kissé ideges pillantást.
-Fiúk, nektek egy órája itt kéne lennetek!-dőlt előre a vöröses fa íróasztalon-Liam pontosan érkezett, Niall fél órás késéssel jött, ti egy órással, de hol van Zayn?- mennydörögte. Szóval ilyen Isaac amikor dolgozik. Elég félelmetes. És mintha tudta volna hogy őt keressük, megcsörrent a telefonom és Zayn neve jelent meg a képernyőn. Jenni kikapta a kezemből, és beleordított.
-Zafira ha nem tolod ide a segged, de iszonyatosan gyorsan, kidoblak a tizedikről!-majd jött a válasz és letette. Zsebre vágta a telefonomat.
-Jenni, nem akarod visszaadni?-vontam össze a szemöldökömet.
-Minnél kevesebb eszköz, annál jobb-mondta és leült az egyik fal mellett ácsorgó kanapéra.
-Jenni, a gyógyszer reklám statisztikáit átküldted?-fordult a lánya felé Isaac.
-Igen, csatoltam a fájlt. Mikorra rakták át a fiúk tárgyalását?
-11-kor, szóval fél óra múlva kezdünk. A menedzsment már megérkezett, az ügyvédeink és a design tervezőink is itt vannak. Leszólnál Mike-nak hogy ha Mitchell megérkezik akkor nem abba a tárgyalóba menjen? Hanem a 4/B, 5-ös terembe- kérdezte, mire Jenni bólintott és kiment az irodából, majd pár pillanatra rá visszatért, Zayn-nel a sarkában.
-Elintézve. Lassan menni kéne, nem gondoljátok?-kérdezte nyugodtan, mire mindenki felállt a helyéről és követtük Isaac-et és Jennit. Egy szinttel feljebb mentünk, és egy hosszú üvegfolyosón mentünk végig, mire a végén egy hatalmas faajtó mögött megleltük a tárgyalót. A szemben lévő fal üvegből volt, így tökéletes kilátást nyújtott a városra. A többi fal faborítású volt, néhány képpel az oldalán. A terem berendezése egy hosszú, ovális asztal volt, körülötte székek. Az asztalfőn egy őszülő ember foglalt helyet, Mr. Loffonden, a cég vezérigazgatója. Mellette jobbra Isaac széke volt, mint a cég vezérigazgató-helyettese.Mellette Jenni, mint az asszisztense, és utána pár reklám manager, designer, pénzügyi specialista, a vállalat jogászai és még kitudja kik, a vele szemben lévő oldalon helyezkedett el a mi "csapatunk". Mi 5-en, Paul, Ralf, az egyik jogászunk, ügyvédünk vagy ki tudja mink, Emma a stylistunk, egy médiafelügyelő, név szerint Tara. A sminkesünk Clara. Meg további néhány nagyon fontos ember, akiknek tudnom kéne a nevét. Kéne. Mindenki elfoglalta a helyét és megkezdődött a tárgyalás. Először az anyagiaknak estek neki, ami végtelenül unalmas volt. Már éppen mocorogni kezdtem, mikor szembe akadt a tekintetem Jenniével. Szikrázó pillantásokat vetett rám. Csak most vettem észre hogy pont szemben ülünk egymással.Figyelmét újra a tárgyalásra és az előtte halmozódó papírokra irányította, hiszen most asszisztens, mégse ülhet karba tett kézzel.Ralf az infláció fontosságáról beszélt, meg a vallási nézetekről, aminek mi köze van az árhoz, azt nem teljesen értem, de ő a szakember. Én pedig Jennit néztem, szinte faltam a szemeimmel. Felnézett, gyönyörű kék szemei találkoztak az én makacs tekintetemmel, egy kicsit elpirult, és lehajtotta a fejét. Nem lehet semmi kifogása, nem rosszalkodtam. Megse mukkantam. Az más kérdés amikor ő beszélt kicsit akadozott, mert érezte magán a tekintetem, tudta hogy nézem. És azt is sejthette hogy a perverziómat most igazán szabadjára engedhetem a fejemben. Van időm. Nem igazán tudtam megtartani a tekintetem egy testrészén se. Cikáztam az arca, a dekoltázsa és a szája között. Egyre égetőbb érzés uralkodott el rajtam. Szinte légszomjam lett attól hogy ajkaimat nem egyesíthetem az övéivel. Mikor kicsit kidugta a nyelvét, hogy megnedvesítse ajkait, majdnem felpattantam és rávetettem magam. De inkább lehajtottam a fejemet és nadrágomon lévő kis foltot kezdtem vizsgálni, és gondolkoztam azon, vajon hogy került oda? Hiszen reggel tiszta volt. Mit önthettem rá? Talán az almával.... Vagy Kami és Bogi megint valami rettenetesen viccesnek gondolt ötletnél fogva belelocsoltak valamit a ruháim közé? Nem, hiszen csak egy kis folt.
-Rendben-állt fel Mr.Loffonden, aki magát nemes egyszerűséggel Lofinak hivatja-Fél óra, és folytatjuk az érdekesebb résszel. A díszlettervezőnk is nem sokára itt lesz, csak a kislányát ment meglátogatni a kórházban, így felezőben jön. Szóval, fiúk, ha kérhetem most figyeljenek, mert én igazán kíváncsi vagyok a maguk ötleteire is. Köszönöm-majd elindult. Mindannyian felálltunk és kinyújtóztattuk elgémberedett végtagjainkat. Jenni a mappáit szedegette össze. Udvariasan megvártam, de annyira nem voltam udvarias hogy segítsek neki. Abból úgy is az lett volna, hogy idióta vagyok és mindent elrontok. Mikor befejezte otthagyott mindent az asztalon. Kimérten beért mellém és elindultunk.
-Köszönöm hogy viselkedtél az unalmas részén a tárgyalásnál. Lofi kicsit hiányolta is a hülyeséged. Viszont leköteleztél volna ha nem engem vizslatsz, mert nem tudtam koncentrálni- duzzogott, de közelebb bújt hozzám, így átkaroltam a derekát. Néhány ember aki elhaladt mellettünk-persze főleg férfiak- megbámultak minket, de valamiért úgy éreztem, sőt tudtam hogy Jennit nézik. A főnök kicsi lánya megnőtt, és igazi nővé érett, belehet próbálkozni. Nem, nem hinném. Kitört belőlem a féltékenységgel keveredett düh. Szinte lángoltam belülről, de próbáltam fékezni magamat. Persze a nők is megbámultak minket, de ők gondolom inkább azért hogy elkönyveljék hogy együtt vagyunk. Ugyanis nem hiszem hogy a 30-as, 40-es éveikben járó hölgyeknek pont én lennék a fixa ideál.
-Louis, nem hiszem hogy apa értékelné ha lila foltokkal gyarapodna a derekam- suttogott Jenni. Észre se vettem, hogy milyen erősen nyomom bele az ujjaimat a bőrébe. Lazítottam a szorításomon.
-Nagyon csinos ma Jennifer!- bókolt neki egy mellettünk elhaladó 25 év körüli, öltönyös fickó.
-Köszönöm Ty, neked is nagyon jól áll ez az öltöny! Hordhatnád gyakrabban!- mosolygott rá, majd eltünt a kanyarban ahonnan mi jöttünk. Dühösen horkantottam egyet.
-Louis?- nézett rám érdeklődve.
-Idegesít ez a hely!- fújtattam, de tovább ballagtunk a hatalmas üvegablakok mellett.
-Miért? Mindenki kedves, mindenkivel. Általában. Ez egy reklám ügynökség, mi idegesít rajta?-moslygott rám. Azt hiszem sejti mi a bajom.
-Az hogy... semmi....-vontam vállat, mire lefejtette derekáról a kezemet és összekulcsolta ujjainkat.
-Az zavar hogy Ty bókolt nekem? Könyörgöm, 27 éves és díszlettervező! Ő fogja csinálni a reklámfilmeteket. A kislányától jött. Mindig megdícsér ha bejövök apához- mesélt nyugtató hangsúllyal.
-Nem, az önmagában nem zavar-persze hogy zavart, de mégse mondhatom neki hogy ne beszéljen senkivel- de minden középkorú férfi úgy néz rád, mint apuci kicsi lányára akit meglehet szerezni, és ezzel a főnök szívébe férkőzni. Pedig elég nyilvánvalóan itt vagyok-kezdtem el integetni, mire egy szembejövő ember zavartan visszaintett- és a barátnőm nem egy megszerezhető tárgy- morogtam. Jenni kuncogását hallottam magam mellől. Majd hirtelen berántott egy szobába. Becsukta az ajtót, majd felém fordult, és neki lökött a falnak. Meglepődtem egy kicsit. Egyik kezét felcsúsztatta a mellkasomra a másikkal a kezemet fogta.
-Én csak a tiéd vagyok!- suttogta, majd a meleg levegő megcsapta az arcomat, és száját az enyémekre tapasztotta. Fordítottam a helyzeten, így én préseltem neki a falnak.Sötétbarna hajába csúsztattam a kezemet és kiszedtem a hajcsattot a hajából, így hosszú göndör fürtjei szabadon omlottak lefelé a vállaira. Beletúrtam a hajrengetegbe, és élveztem ahogy ujjaim között a sok-sok hajszál finoman siklik. Egy kicsit eltolt magától.
-Mióta várod ezt?- vigyorgott rám.
-Mióta megláttalak az ajtóban, körülbelül azóta-morogtam és újra lecsaptam ajkaira. Ekkor rezegni kezdett a telefonja.
-Ömm basszus-tolt el magától- mennünk kell- nyomkodta a telefonját. Kiléptünk a papírtárolóhelységből-mint kiderült- és elindultunk a tárgyalóteremhez. Mikor már kezdett nagyon felhúzni hogy a sok öreg faszi Jennin legelteti a szemét cselekedtem. Hirtelen a karjaimba pörgettem és megcsókoltam. Tétován engedélyezte nyelvemnek a bejutást. Egész gyorsan befejeztük, és mikor körbenéztem, minden hímnemű egyed visszafogta magát és nem Jennit nézte. Igen, most már tudtukra adtam, egész nyílvánvalóan. Jenni az enyém. És erről nekem a Moulin Rouge mondata jut szembe amit a vége felé mondanak hogy " A nő az enyém...." és akkor tüdőrákban vagy miben meghal a csaj. Hogy miért? Nem tudom. Csak úgy jött. Az irodarészleg végében találkoztunk Lofival.
-Isaac nem is említette hogy ti együtt vagytok- küldött felénk egy mosolyt. Lofi egy jóságos öreg bácsikára hasonlít. Legalábbis számomra.
-Nem reklámozza-válaszolt Jenni.
- Pedig igazán szép párt alkottok együtt. Remélem sokáig tart majd együtt az utatok. De most nekünk is lesz egy rövid utunk együtt, egészen a tárgyalóig, nem de bár?-kérdezte, majd hárman indultunk a nevezett helységhez. Beültünk és 5 perc múlva kezdődött az izgalmasabb része a dolgoknak. A reklám maga.
-Én személy szerint arra gondoltam, hogy a fiúk- intett felénk egy szőke nő- felvesznek néhány cuccot magukra, és elkezdenek hülyéskedni. Ebből egy fotósorozatot csinálunk, és  valami keretbe foglalva filmet készítünk belőle- halk morajlás futott végig a termen. Mi is összesúgtunk a fiúkkal.
-Nekem bejön-mondtam.
-Nekem is-csatlakozott Zayn.
-Jó-mondta Liam.
-Aha-szűkölködött a szavaival Niall.
-Dettó-mondta Harry.
-Nekünk megfelel- közölte Liam.
-Rendben-egyezett bele Paul- jó lesz.
-Akkor a style....-kezdett el kutakodni az asztalon a mi "öltöztető szolgánk"-hogy Niall-t idézzem- és a reklámügynökségé. Elkezdtek szabásmintákról, meg stílusról, színről és anyagról beszélni.
-Én nem veszek fel sárgát!- jelentette ki hirtelen Niall. Mindenki felé kapa a fejét. Ekkor Harry is előhozakodott valamivel.
-Én pedig nem veszel fel fehéret-majd mind hozzáadtunk valamit.
-Én pedig zöldet nem veszek fel-csatlakozott Liam.
-Én feketét- jött Zayn.
-Én pedig nem veszek fel pólót- hülyültem el én is. Mindenki hüledezve nézett ránk. Kivéve Jennit, akiből kitörni készült a nevetés.
-Megoldható- dörmögték. A továbbiakban folyt a forgatások időpontjának rendezése, és örömmel vettem észre hogy a legtöbbnél Jenni is ott lesz, vagy legalábbis ott lehet. A szőke nő, aki kitalálta a reklám stílusát, feltűnően flörtölt velem. Én nem vettem figyelembe, de Jenni annál inkább. Csodálkoztam hogy nem gyullad föl az a nő, annak a gyűlöletnek a hatására amit Jenni felé lövell. Végül megelégelte, és nemes egyszerűséggel felállt, megkerülte az asztalt és beleült az ölembe, majd egy puszit nyomott az arcomra és végignézett az embereken, akik minket figyeltek. Isaac közömbösen nézte a jelenetet, Lufi mosolygott, a többiek úgy tűnik nem tudták hogy járunk mert kicsit csodálkoztak, a szőke csajnak pedig majd kiesett a szeme a helyéről. Kisebb csodálkozás után visszatértünk a tárgyhoz. Sikeresen befejeztük a tárgyalást, olyan 3 körül. Két nap múlva megyünk elkészíteni a fotókat, és összesen 4 napig fog tartani amíg felveszünk mindent, majd kitudja meddig amíg összevágják, és aztán megy a TV-be. Elköszöntünk mindenkitől, majd Isaac irodája felé vettük az irányt, mert Jenni elkéredzkedett tőle a nap hátralevő részére, így a fiúkkal kiegészülve elmegyünk Aaronhoz. Jenni becsapta előttünk az ajtót és elhúzta a spalettákat. Szóval átöltözik. 5 perc múlva kilibbent egy hétköznapi szerelésben és útnak indultunk. Elmentünk a Sleeping Giant Inn-be, ahol belépve az ajtón kellemesen ropogó tűz és kávé illata áradt. Jenni odalépett a pulthoz, velem az oldalán.
-Aaron!- mondta köszönésként.
-Jenni!- válaszolt a fiú és felnézve megpillantott engem is. Áhh szia Louis, megint jöttetek sutyorogni?- kérdezte pimaszul.
-Most a banda is itt van-mondta Jenni.
-Ohh... a banda.... és mivel szolgálhatok?- kicsit letört amikor meghallotta hogy a banda is itt van. Még nem találkozott Niall-el és miután Bianka vele csalta meg, nem hiszem hogy kellemes találkozás lesz.
-Akkor nektek 5 kávé, neked meg a szokásos-mondta és már nyúlt is a forralóért, mikor egy hang szólalt meg mögülünk.
-Aaron egy teát is légyszi!- meglepetten fordultunk hátra.

Jenni

Megfordultunk és Nathan vigyorgott az ajtóban.
-Héjj, Nathan!- intettem neki, majd odaléptem hozzá és nyomtam egy puszit az arcára köszönésként, amit viszonzott.
-Mi járatban erre?- kérdezte mikor ő is a pulthoz lépett.
-Tudod ezt én is kérdezhetném!-néztem fél szemmel Louis-ra. Érdeklődve és védelmezően nézte a társalgásunkat. Nem mintha Nathan bármikor is bepróbálkozna, de ki tudja mi játszódik le Louis agyacskájában.
-Én csak szeretem ezt a teát, és Aaron valami istenien csinálja, nem tudom hogyan de mindent visz. Néha lerángatom magammal a fiúkat is. És ti?- kérdezte.
-Mi egy maratoni 4 órás tárgyalásról jövünk.
-Uhh az kemény-vetett egy együttérző pillantást a fiúkra, akik érdeklődve nézték a társalgásunkat. Még beszélgettünk egy kicsit, amikor Aaron kiadta az italokat.
- Csatlakozol?-kérdeztem, mire bólintott. Leültünk egy nagyobb asztalhoz.Egyik oldalamon Louis, a másikon Nathan. Igazán jól szórakoztunk, és Louis is kezdett rájönni hogy semmi félni valója nincsen. Ekkor persze megkell csörrennie a telefonomnak, ami persze a Glad You Came dallamait ontja magából. Nathan elkezdte énekelni, és a többi fú is beszáált, így mikor én felvettem, alig hallottam valamit a hirtelen alakult Glad You Came kórus miatt. A kávézóban tartózkodók nagy örömére.
-Elnézést a háttérzaj miatt, csak pár idióta egy légtérbe került-beszéltem a telefonba.
-Semmi baj, csak ott tudnád kicsit tartani Harry-t meg Louis-t? Majd hívunk ha jönnötök kell! Csináltunk egy kis meglepit- szólt bele Bogi.
-Persze, de leteszem. cshá-majd leraktam. Mivel szinte az asztal alá kúsztam hogy ne halljam őket, és befogtam a fülemet nem is hallottam amikor abba hagyták. Mikor felbukkantam az asztal alól, érdekes látvány fogadott. Nathan és Louis az asztalon... táncolt (?) vagy valami olyasmit csinált, Liam Niall-el keringőzött, Zayn pedig Harry társaságában valami számomra ismeretlen dalt.
-Héjj!-kurjantottam mire rám néztek és megfagytak mozdulataikba-ti ketten le az asztalról, ti ketten le a székre ti meg fogjátok be!- osztottam ki az utasítást. Még pár óráig eltudtuk ütni az időd. Louis kihívta Nathan-t éneklési versenyre, és engem kért fel, mint nem befolyásolt személyt zsűrizni. Hiszen azzal hogy Louis a pasim, és Nathan aki már mióta a kedvencem, kiegyenlíti egymást. Amúgy nagyon sok embert vonzott a mi kis magán hangversenyünk, mivel egyre többen fordultak felénk. Az első szám a mély hang kiéneklése volt- a számokat Liam és Zayn találta ki- amit Nathan nyert, a másodikban a magas hang amit Louis nyert, de közre játszott hogy belerúgott az asztalba amikor felállt és eléggé fájt szegénykémnek. A harmadik a gyors szövegtanulás volt. Louis megkapta valami Ausztrál romantikus számot, Nathan pedig egy Japán pop számot. Ezt Louis nyerte, bár nem sokkal. És megint volt egy közrejátszó tényező. Mégpedig az hogy olyan érzésem volt amikor éneklés közben rám nézett, vagy rámmosolygott, hogy nekem énekel. Akkor volt egy "szólózós" verseny, amit nem tudom miért találtak ki, mert Nathan d-d-d-drink....-es szólóját számomra nem nagyon lehet űberelni. És amúgy is tudták hogy ezt Nathan fogja nyerni. És az 5. szám volt a döntő, amikor is dalt kellett írni. Kaptak egy tollat meg egy papírt, és Louis-nak partis, Nathan-nek meg romantikus, nyálas számot kellett írnia. Mikor megkaptam őket, egyszerűen nem tudtam dönteni. Egyik sem volt olyan kimagaslóan jó. Most jön hogyha Louis-t választom azért fognak baszogatni hogy pártolom, ha meg Nathan-t akkot is. Így inkább odaadtam a lapot Harry-nek, hogy fussa át őket. Elolvasta, majd visszaadta őket.
-Szerintem Nathan-ét válaszd-suttogta. Hát, ő ért hozzá, bízok a véleményében. Felálltam a székre-Aaron nagy örömére- és elkezdtem a kihirdetést.
-Vége az utolsó, döntő számnak is. A nyertes pedig...-tartottam egy kis hatásszünetet-Nathan Sykes-tapsoltam, mire a kávézó nagyja csatlakozott és megtapsolták. Mindkét fiú megvolt lepődve azon, hogy Nathan nyert. Leültünk az asztalhoz, és pont ekkor kaptam Bogitól egy SMS-t, hogy menjünk haza. Mielőtt elmentünk volna telefonszámot cseréltem Nath-al. A kocsikhoz mentünk, én pedig Harry fekete kocsijának hátsó ülésére ültem, míg a két fiú előre.
- Nem igaz hogy legyőzött!-duzzogott Louis.
-Haver, két számban leverted!-mondta Harry.
-De akkor is! Az utolsót miért ő nyerte?
-Harry mondta-vágtam rá azonnal.
-Köszi Harry én is szeretlek-hisztériázott. Előrehajoltam az ülésben és így közelebb voltam hozzá.
- Nekem mindig első leszel-suttogtam a fülébe. Ezután Louis lenyugodott és teljes csendben érkeztünk haza, este 6-kor, mikor már kezdett sötétedni. Bementünk a házba és kellemes illat töltötte be a levegőt. Benyitottunk a nappaliba, és a három lány-Axi, Kami, Bogi- ott vártak ránk. Popcorn és üdítő az asztalon,paplanok az ágyon, és a DVD bekapcsolva.
-Üdvözöljük önöket!-kezdték egyszerre, de elnevették magukat-Mindegy is... csináltunk nektek egy dupla randi szerűséget. Mi elmegyünk Zoé-hoz-mondták és megölelgettek minket, Bogi súgott valamit Louis fülébe, mire az fölhorkant.
-Ez nem igaz! Ezt az egyet kértem!- majd észre vette magát és félrehívta a lányt. Diskuráltak valamiről, majd eltüntek. Bebújtunk a két kanapéra, az egyikbe mi, a másikba Axiék.Elindítottuk a filmet. Valami horrort választottak, de a durvább kategóriából. Egyre szorosabban bújtam Louis-hoz, pedig nem szoktam ijedezni ezeken a baromságokon, de most valamiért mégis. Átkarolt és másik kezét combomon pihentette. Véget ért a film, mi pedig felvánszorogtunk.Ezután a fárasztó nap után nem volt erőm lezuhanyozni így bedőltem az ágyba. Louis befeküdt mellém, és nyakamba fúrta magát. Éreztem ahogy kis csókokat lehel a nyakamra, majd egyre hosszabbakat, és végül kicsit szívni kezdi.
-Louis!-szóltam rá gyengülő hangomon.
- Vesztettem! Ezért meglakolsz!- morogta játékosan és vadabbul esett neki a nyakamnak. Szívta, bele-beleharapott, ami belőlem sziszegést és halk nyögéseket váltott ki. Ennek gyönyörű helye lesz holnapra. Mikor befejezettnek érezte munkáját abba hagyta.
-Hú, ha bármilyen kívülálló megtudná miket csinálsz velem, elkönyvelne perverznek- pimaszkodtam vele, miközben jobban megtekertem magam körül a takarót.
-De nem tudják-nevetgélt, majd álomba szenderültünk.