23.rész
The last day together
Louis
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ!LOUIS!-ugrott rám valaki.Álmosan pislogtam
néhányat,majd Jennivel találtam szemben magam.
-Mi van?-próbáltam felülni, de visszanyomott.
-Add kölcsön az egyik pólód!
-He? Miért? Nem hoztál magaddal?-egy ideig furán nézett rám,
majd sóhajtott.
-Menthetetlen vagy! Csak
adj kölcsön egyet!-még mindig nem értettem. Ezt annak tulajdonítottam,hogy egy
sikítozó lány ébresztett.
-Jó…ott a bőröndöm
válogass!-mutattam arra felé ahol tegnap lepakoltunk.
-Köszi-adott egy jó
reggelt puszit és már ott sem volt.Én meg lecsuktam a szememet és
agyaltam,minek Jenninek a ruhám?
-Na milyen?-kénytelen
voltam kinyitni a szememet,és ránézni.Az egyik fekete,piros csíkos fölsőm volt
rajta,fekete gatyával.
-Király.De minek
kellett?-értetlenkedtem tovább.
-Csak mert kell!Na öltözz
csinálunk Emivel reggelit-kiviharzott a szobából.Kipattantam az ágyból és
felöltöztem, majd megigazítottam a hajamat.Késznek nyilvánítottam magamat,és
kilépve a szobámból,Zaynnel találkoztam,aki szintén akkor jött ki.
-Jó reggelt! Kérdezhetek
valamit?-köszönt.
-Neked is. Persze.
-Az normális ha Emi
rámvetette magát és elkérte a pólómat?-látom nem csak én jártam így.
-Aha. Szerintem valami
bajuk van,mert Jenni is így keltett és elcsórta az egyik pólómat - megvontam a
vállamat és elindultunk. Valahogy eltaláltunk a konyhába, és beérve érdekes
látvány fogadott minket. Emi és Jenni a földön ültek és nevettek (?), vagy
sírtak ezt nem nagyon tudtam meghatározni. A konyha pedig… a konyha úgy nézett
ki mintha robbantottak volna.
-Főzéshez kellett a
pólóm? - néztem körbe jobban a konyhában. Valami világosbarna cucc volt
mindenütt és egy edény, tojáshéjak, liszt, és egy kis cukor. Mindenhol.
-Nem. Annak semmi baja… csak
- nem tudta befejezni, mert újra röhögtek. Őket nézve nem tudtam nem mosolyogni.Ültek
a rumlis konyha közepén és nevetnek.Zayn is elnevette magát,nem sokra rá én
is.Felsegítettük őket a földről.Lesöpörték magukról a kevéske lisztet és egyég
dolgokat.
-Emi főzni próbált-mutatott
Jenni a barátnőjre, aki csak felháborodottan tiltakozott.
-Kikérem magamnak! Együtt
főztünk!
-De neked a „ne
robotgéppel csináld a lisztet” melyik része nem volt érthető?-vágta rá Jenni.
-A liszt, mert nem csak
liszt volt benne!
-Na jó,asszem majd Pierre
csinál valami kaját és tudunk is mit enni.PIERRE!-kiabált ki Jenni,és rá
nemsokára a tegnap esti pincér vagy ki jött be.Szóval ő Pierre.Váltottak néhány
szót és Pierre szörnyülködve nézett körül,majd bólintott.
-Menjünk ki!
Feltakarítanak és főznek valamit-kimentünk a konyhából és leültünk a nappaliba.
-Zoénak küldtél
SMS-t?-kérdezte Jenni Emitől.
-Aha.Meg Axinak is.
-Facebook oldal?
-Megvan. Mondjuk Axi azon
a képen nem lehet rajta, merthogy ők nem járnak, de Zoét bemutatjuk. Twitteren
kiére rakjuk ki?
-Gondolom mindenkiére. Ha
még emlékszem a jelszavamra.
-Mit terveztek?-szóltunk
közbe Zaynnel. Kaptunk egy „hülyék vagytok” pillantást majd elmagyarázták.
-Mivel Liam és Zoé
járnak,és Zoéról senki nem tud ezért…-mondta Emi.
-Be kell mutatni-fejezte
be Jenni.
-És úgy mutatjátok
be,hogy…?-kérdeztem.Elég gáz,de nem nagyon működik az agyam Jenni ébresztése
óta.
-Louis ennyire nem
lehetsz hülye! Lefényképezik magukat a ruhájinkban,és rögtön rájön mindenki
ki-kinek a barátnője-remek.Zaynnek gyorsabban leesett.Egész fantáziadús ötlet.
-Liam nem írta ki
valahova, hogy ma bejelentik?-fordult el tőlem Zayn, hogy a két lányhoz
intézhesse kérdését.
-Nem tudom. Megnézem-Emi
elővette a telefonját és elkezdett kutatni rajta majd egy „twitter”
hozzászólással letette.
-Mi lenne ha Liammel is
csinálna egy képet és azt tenné ki Liam, ti pedig azt, amin 3-an vagytok-végre kattog
az agyam.
-Ügyes fiú-nyomott egy
puszit Jenni az arcomra és folytatták a fényképek megtárgyalását.Emi le akarta
imádkozni a pulcsit Zaynről,aki arra hivatkozva, hogy fázik,nem akarta
odaadni.Ha nem jön be Zoé és Liam szerintem lerángatta volna róla.
-Hali! Mikor
fényképezkedtek?-huppant le Liam a kanapéra,Zoé meg az ölébe.Jenni és Emi
pillanatképet csináltak arról ahogy Liam megcsókolja Zoét.Olvadoztak egy
pillanatra jajj de cuki felkiáltásokkal.Rá egy percre szemrehányást tettek
nekünk, azért mert mi nem csinálunk ilyeneket.Egymásra néztünk és mindketten
„menekülnünk kéne?” fejjel egyeztettük véleményünket.Axi libbent be az ajtón
Harry kockás ingében.A tulajdonosa is megérkezett azzal a reakcióval, amit mi
is gondoltunk a hölgyek ébresztője után.
-Üvöltözve rámugrik hogy
adjak neki ruhát. Ennek semmi értelme-túrt bele fájdalmas arccal a hajába és
leült az utolsó kanapéra a háromból. Axi kényelmesen elhelyezkedett az ölében
és így vártuk Bianka és Niall érkezését. Az összes lány fényképezkedni
akart,szóval elkezdtek közös képeket csinálni.Velünk. Valahogy úgy történt a
dolog, hogy unatkoztunk. Emi csinált egy közös képet Zaynnel és ezzel hatalmas
ötletet adott. Mindenki előkapta a telefonját és fényképezkedni akart mindenkivel.
Elhülyültünk vele egészen sokáig. Vicces
képek készültek, főleg amikor Zoé, Axi és Liam pózóltak együtt. Úgy néztek ki, mint
akik beszívtak. Végtére is vicces volt. Jenni pedig kirakott facebookra egy
képet magáról, Zaynről és rólam. Állítása szerint még ki se rakta, de 61 like
összegyűlt rá. De a kép nekem is nagyon tetszett. Egyszerre adunk puszit
Jenninek. Szerencse hogy Zaynre nincs okom féltékenynek lennem, különben már
rég duzzognék valahol. Ezzel elvoltunk úgy negyed óráig és megint beállított az
unalom. Mindenki a telefonját bújta teljes erőbedobással. Minden rajongó azt
kérdezgette hol vagyunk, mit csinálunk, hol van Niall. Az utolsó kérdés
számunkra is rejtéy. Kinyújtóztam és elindultam megkeresni az elveszett
embereket. Zayn csatlakozott, immár pulcsi nélkül. Ugyanis most jön az a rész,
amire mi nem voltunk kiváncsiak. Liam és Zoé bejelentik, hogy járnak. Amire
nincs is jobb, mint egy kép, amin Liam és Zoé csókolóznak. A Zoés képek még nem
lettek kirakva sehova, szóval senki nem tudja, hogy van velünk még valaki -
főleg nem két személy-aki hozzánk tartozik. Niall keresése közben Zayn
nyafogását hallgattam, hogy ő akkor is fázik.
-Akkor menj be egy
pulcsiért-mutattam a folyosó végére-körülnézni egyedül is tudok-és lelépett.
Benyitottam a kis manó szobájába,de senkit nem találtam.Furcsa.A mellette lévő
szoba volt Bianka szobája.Mit veszthetek,talán tudja, hol van
Niall.Benyitottam-kopogás nélkül-és majdnem leesett az állam. Becsaptam az
ajtót és zihálva vettem a levegőt egy kis ideig.Hogy lefessem a képet,annyit
láttam körülbelül, hogy egy szőke hajzuhatag Niall mellkasán fekszik,és a fiú
keze pedig a lány hátán van.Az ajtóra meredve bámultam,mikor kirontott rajta
Bianka.Hitetlenkedve néztem rá, ő pedig a fejét fogta és franciául (talán magyarul)
morgolódott.
-Ezt senkinek nem
mondhatod el! Érted Louis? Senkinek, kezdve a hugomtól a fiúkon leresztül
Axiékig!Oké?-idegeskedett előttem,de nem nagyon fogtam fel amit mond.Komolyan
Niall Biankával töltötte az éjszakát?
-Ti…Ti komolyan?-ennyit
voltam képes kinyögni.
-Igen.Komolyan,de kérlek
ne mond el senkinek!Letérdelek neked és úgy könyörgök,csak ne mond el
senkinek!-szerintem leakart térdelni de megállítottam.
-Ezt Niallnak mond!Én nem
mondok senkinek semmit- ekkor Niall rontott ki a szobából.
-Hova…Sziiiia
Louis-vakargatta idegesen tarkóját.
-Szia,tudom.Nem mondok
semmit de menj és öltözz.Mindketten menjetek öltözni,az ebédlőben
leszünk-visszaindultam az ebédlőbe és nem kellett egyedül mennem mert
fagykirály talált egy színben passzoló (teljesen lényegtelen mert fekete volt a pólója) pulcsit.Csöndben sétáltunk ,mikor
Zayn megállított.
-Min töröd a fejed?
-Nem mondhatom el-ezzel
lezártnak tekintettem a témát és beléptem az ebédlőbe, ahol mindenki hangoskodva
ült és várta a reggelit.
-Bianka és Niall mindjárt
jönnek csak elaludtak-szerintem senki nem hallotta. Leültem a Jennivel szembeni
székre, rámosolyogtam, és újra elmerültem a gondolataimban.
-Zo! Mit csinátatok
este?-Liam felkapta a fejét a telefonjáról és barátnőjét kereste. Én is Zoéra
néztem, aki rákvörösen próbálta visszaszerezni a sálat, ami a nyakába volt
csavarintva. Egy lila folt éktelenkedett a nyakán. Idióta vigyorgásba kezdtem,
ahogy szinte mindenki az asztalnél kivéve a két érintett személy. Zoé a sállal
babrált, Liam pedig zavartan lehajtotta a fejét. Harry (aki melette ült) rögtön
rávetette magát és a kapucniját kezdte lerángatni róla,amivel jól takarhatta a
lila foltot.
-Liam bácsi rossz fát
tett a tűzre?-ércelődött Harry,mire mindenki felnevetett.
-Amint látom Harry
bácsinak nem sikerült-vágott vissza Liam.
-Igaz-szólt közbe Axi.
-Nem volt kis Styles
kísérlet?-szellemeskedett Zayn.
-Ha ennyire érdekel,nem
volt!És kis Malik?Mert azon ahogy felfaljátok egymást,nem csodálkoznék ha lett
volna-vágott vissza (jogosan) Axi.
-Állj! Elég ! Ne
kezdjetek el veszekedni! -szóltam közbe,mire mindenki rám nézett és még csak
kérdezniük se kellett, de tudtam a választ- Semmi bajom,de beszéljünk
másról!-átterelődött a szó,a fényképezésre.Liam felrakta twitterre azt a képet,
amit Jenni csinált róluk,a rajongók egész jól fogadták. Kiderült, hogy
véletlenül feltöltöttek egy képet amin Axi és Harry van lefotózva hátulról,de
fogják egymás kezét.Jött a találgatás hogy ki az a lány. Elintézték, hogy Jenni
csak művészi képet akart csinálni Harryről, amin még ő is röhögött, de
megoldották,és az a lényeg. Niall és Bianka megérkezett,de addigra eluralkodott
a káosz hogy nincs olyan kép ,amin csak a három barátnő van rajta. Jenni
felállított a helyemről és fotósnak állított be. Kiválasztotta azt a részt,
ahol a falakon csak aranylemezek vannak,és ott fotózkodtak. Pierre megdicsérte
a lányok ruháját,majd letette a palacsintát az asztalra és ott hagyott minket.
Mindenki rávetette magát a rég várt ételre.Niall és Bianka evés közben érkeztek
és csatlakoztak hozzánk.Mindent befaltunk,majd hátradőlve beszélgettünk.
-Mikor mentek
haza?-kérdezte,szinte csak mellékesen Jenni a két lánytól.Hirtelen megfagyott a
levegő,és végül Zoé válaszolt.
-Holnap.Amikor ti mentek
Londonba,akkor megyünk innen,haza-síri csend honolt a szobában.Elmennek.Harry
és Liam ki lesznek készülve.Használhatatlan bagázs lesz belőlünk.Ketten siratják,
hogy elment a szerelmük,ketten figyelmetlenek, mert leköti őket a szerelem,a
végén Niall lesz egyedül normális a
társaságban.
-Én is megyek haza
Louissal-jelentette ki Jenni, amin meglepődtem, mert eddig nem erről volt szó.
-Miattam nem kell haza
jönnöd-kezdtem volna tiltakozni, de belém folytotta a szót.
-De kell. És
pont-jelentette ki-Gyere! Mondanom kell valamit-állt fel az asztaltól. Én is
felálltam,és követtem. Csendben mentünk egészen addig a szobáig ahol Olív
feküdt. Sóhajtott, majd benyitott. Meghallottam az ismerős pittyegést. Jenni
megszorítottam a kezemet és behúzott a szobába. Megsem állt az ágyig. Megállt
mellette és fagyos tekintettel nézett végig ez élettelennek tűnő testen. Erőt
vett magán és megszólalt.
-Ő itt Olív. Olív
bemutatok neked valakit. A barátomat Louist. Louis - fordult felém. Rosszul itéltem
meg.Szemei nem fagyosak voltak, hanem a szomorúságot próbálta rejtegetni-Ő itt
a testvérem Olívia.Éber kómában fekszik,mindent ért, de nem tud
válaszolni.Beszélj hozzá valamit.
-He…Hello
Olív-nyögtem.Erre nem voltam felkészülve-És hogyan került ebbe az állapotba?
-Meséltem Marcusról és
Olívról. Pont azért. Kiutálták a világból,ő pedig a halálba akarta magát
taszítani-nézett bele a szemembe.Tele fájdalommal és szomorúsággal.Miután ez
történt a nővérével,képes velem lenni?
-De…Miután ez történt te
még képes vagy…arra hogy a barátnőm legyél?-kérdeztem,és halvány mosoly jelent
meg az arcán.
-Igen.Még pedig azért,
mert engem sosem érdekelt mit gondolnak rólam az emberek.A saját fejem után
megyek.És ha veled akarok lenni veled leszek-megölelt,én pedig szorosan
magamhoz húztam.Éreztem ahogy egyre nedvesebb lett a pólóm.Eltoltam magamtól és
láttam hogy sír.Letöröltem arcáról a könnyeket.
-Még valamit kell
mondanom.Amikor beteg voltál,és én pont akkor szakítottam Joshhal.Miután
megláttam a boltban azzal a lánnyal visszamentem hozzátok.Elrendeztem
mindent,és akkor ajtót nyitottam Joshnak.Nem tudtam hogy mit akar.Elküldtem,de
akkor…akkor…-újra kitört belőle a sírás.Hozzám bújt és remegve suttogott
valamit amit nem nagyon értettem.
-Mi?Jenni mond már el mi
történt!-bíztattam,mert egyre jobban idegesített hogy nem tudom mi történt.
-Megakart…-suttogta
remegő hangon-megakart e..erőszakolni-keserves sírás kapta el.Nem tudtam mit
csinálni.Olyan szintű düh öntött el,amilyet még sosem éreztem.Megtudtam volna
ölni azt a rohadékot.
-Zayn mentett
meg-motyogta, miután alábbhagyott a sírógörcs.
-És nem én.A saját
házamban nem voltam képes megvédeni téged-már saját magamra is dühös
vagyok.Szerencsétlen idióta.Nem is gondolkodtam rajta, hogy Jenni miért engedi,
hogy megcsókoljam.Satöbbi.Egyre erősebben tartottam,mikor ráeszméltem, hogy
talán a szuszt is kiszorítom belőle.Elengedtem és hátráltam tőle egy lépést.
-Sajnálom hogy nem
mondtam el neked.De nem akarom hogy elrohanj és megverd.Nem okolhatod
magadat,beteg voltál és Josh befogta a számat,nem hallhattál volna-sütötte le a
szemét.Visszaléptem hozzá és megfogtam a kezét.Mélyen a szemébe néztem és úgy
válaszoltam.
-Megígérem neked!Soha
többé egy ujjal sem érhet hozzád senki.És nem haragszom,örülök hogy
elmondtad.Viszont azt hogy Josh megfogja keserülni hogy a világra került,abban
biztos vagyok-vicsorogtam hozzá,és végre hallhattam Jenni nevetését.Kicsit
közelebb kúszott hozzám és megcsókolt.Próbáltam minden iránta érzett
vonzalmamat beleitatni ebbe a csókba,és valószínűleg sikerült is,ugyanis mikor
elválltunk hatalmas szemekkel meredt rám.
-Huhh.Ez…jó volt.
-Miért eddig nem volt
jó?-vontam fel a szemöldököm.Beletúrt a hajamba és pár centire a számtól
megszólalt.
-De.Nagyon is-majd újra
megcsókolt.Kinyílt az ajtó,és Bianka szólalt meg hátunk mögött.
-Oh.Bocsi csak Olívhoz
jöttem-szabadkozott.
-Mi megyünk.Nyugodtan
jöhetsz-Jenni kirohant a szobából én meg utána.Végül visszaértünk a többiekhez
és lihegve leültünk a földre.
-Hol voltatok?-kérdezte
Zayn vigyorogva.
-Haha.Elmondtam
neki-vetett egy szúrós pillantást Jenni a fiúra,aki barátnője mellett
terpeszkedett.
-Olív vagy
Josh?-kérdezett vissza.
-Mindkettő.
-Várjunk!Te tudtad!-fordultam
Zaynhez,aki csak megvonta a vállát és bólintott.
-Én szedtem le róla,
szóval tudom.Az Olívosat pedig akkor mondta el, amikor náluk voltam utazás
előtt-Jenihez fordultam.
-Nem gondolod hogy nekem
előbb kellett vona szólnod?
-Nem voltál ott
és…Mindegy az a lényeg hogy elmondtam.
-Rendben de akkor elsem
engedlek-fogtam meg a kezét.Beszélgettünk egy kicsit,majd szép lassan mindenki
előjött és csatlakozott hozzánk.
-Louis hagyd már élni
szegény Jennit!-szólt rám Harry.Mérgesen ránéztem,nyomtam egy puszit Jenni
homlokára és válaszoltam barátomnak.
-Nem hagyom-ekkor Liam
fölállt és suttogott valamit Zoénak.
-Persze,menj
csak-válaszolt és adott egy szájra puszit a fiúnak mielőtt kiment volna.
-Hova megy?-mutatott az
ajtóra Emi.
-Elintéz valamit.Nekem se
mondta hogy mit.
Jenni
Hatalmas megkönnyebbülés
hogy Louis nem törte be a falat mérgében. Csak majdnem összenyomott, de
megértem. És igaza volt. Nem engedett el. Fogta a kezemet egész nap. Nem
túlzok. Alig engedte el. Liam nemsokára diadalittas mosollyal tért vissza.
-Mit csináltál?-kérdezte
Zoé.Liam csak megrázta a fejét és tovább beszélgettünk.Elgondolkodtam rajta mi
lesz Liam és Harry sorsa a csajok nélkül.Harryéken látom, hogy már most szenvednek,
hogy nem mutathatják meg a világnak azt,hogy együtt vannak.Liam és Zoé pedig…Ők
pedig valószínűleg annyira hiányolni fogják egymást mint az előző két ember.
-Mi hagyunk titeket.Neked
pedig mutatok valamit-húztam föl a kanapéról Louist.Kapott Harrytől egy 'sok
sikert' jó kívánságot,és ezzel el is mentünk.Egészen a szobánkig húztam majd
bevezényeltem.
-Vetkőzz!-utasítottam.
Elkerekedtek a szemei és fogalma sem volt róla mit csináljon.Becsuktam a
szemem,majd kinyitottam és pontosítottam az előző mondatot.
-Öltözz át
fürdőruhába-bólintott majd elkezdte feltúrni a bőröndjét.Én is előhalásztam a
sajátomat és a fürdőben átvettem.Kopogtam kettőt az ajtón,majd benyitottam a
szobába.Louis félmesztelenül a hálószobában. Mondhatni megindült egy csöppet a
fanáziám,de gyorsan visszatértem a valóságba.Egy mosoly kiséretében
elindultunk.Egészen a pince helységbe,ahol egy medence és egy jacuzzi várja a
kedves vendégeket. Odarohantam a medencéhez és beleugrottam. Nevetve feljöttem
a víz felszínére és tekintetemmel Louist kerestem.Sehol nem láttam,majd
megéreztem azt a különös,égető érzést mikor hozzám ér.Vállamnál fogva lenyomott
a vízbe.Mikor feljöttem én is lenyomtam,bár szerintem hagyta
magát.Elszórakoztunk egy darabig.Mikor mindketten kezdtünk szétfagyni,kiszálltunk
és átültünk a jacuzziba.Mikor a bugyogó melegvízben ültünk,megint átélhettem
érzelmes csókjainak egyikét.
-Fantasztikusan éreztem
magamat ma.Veled - suttogtam mikor szétváltunk.Homlokát az enyémre döntötte.
-Én is. Veled-majd újra
megcsókolt.Azt mondják a fiúknak sok kimondatlan érzelmük van.Én is ezt
érzem.Kimondatlan érzelmekkel vagyok tele.Nem tudom szavakba önteni mennyire
szeretem. Annyira különös hogy ilyen gyorsan beleszeretsz egy emberbe.Pedig ha
elsőre nem szereted meg hiába erőlködsz.Nem tudom elmodani mennyire szeretem
hogy van nekem.És csak engem szeret.Bízok benne. Tudom hogy nem csak kiakar
használni,nem csak birtokolni akar mert szeret.Hiszen érzed ha szeretnek. Ha
olyannal vagy aki nem szeret azon a kapcsolaton meglátszik.Könnyen ellehet
nyerni a bizalmamat,de annál könnyebb elveszíteni.Ő is elnyerte,és remélem nem
fogja elveszteni.Már nem éreztem ajkait az enyémeken,hát kinyitottam a
szememet.Átmásztam az ölébe és nyakát átkarolva beszélgettünk.
-Mit vegyek föl a
koncertre?-kérdeztem.
-Amit akarsz,nekem
gyönyörű vagy mindenhogy-éreztem ahogy elpirulok.Sosem fogom megszokni ezeket a
végtelenül aranyos gesztusokat.
-Akkor máshogy kérdezem. Milyen
legyen a színe?
-Átlátszó-vágta rá. Hitetlenkedve
néztem rá,majd egy gyengéd taslit adtam az arcára.
-Na! Komolyan! Milyen
legyen a színe?-erődködtem tovább.
-Hogy neked mennyi
problémád van.Legyen mondjuk…mondjuk…piros-vonta meg a vállát,jelezve hogy az
sem érdekli ha lilát veszek fel sárgával.
-Oké.Akkor piros cuccom van,
mondjuk egy…egy ruhám. Az mondjuk elég rövid-húztam el a számat. Tőle csak egy
kacsintást kaptam, mire lefröcsköltem.
-Jó akkor vegyél fel,
amit akarsz! Nekem mindegy!-emelte fel a kezét,fehér zászlót lobogtatva-Ezt
inkább Emivel beszéld meg!
-Igazad van-vontam meg a
vállamat. Tovább beszélgettünk, majd valaki bevetődött mellénk.Felsikítottam a
hirtelen becsapódás hangjától.
-Melyik idióta volt
ez?-morgolódott Louis.Erre 2 másodpercre rá felbukkant Niall széles mosollyal az arcán.
-Remélem nem zaavartuk
meg a gerlepárt, csak már nem bírtuk nézni a többiek nyáladzását-mászott be a
jacuzziba Emi, Zayn és Bia.
-Sajnálom őket.El lesznek
szakítva egymástól-simogattam meg a víz felszínét.A többiek egyetértően
bólintottak.
-Hát de ti legalább itt
vagytok egymásnak.Mondjuk kicsit lehangoló hogy csak én vagyok egyedül-mondta
szomorkásan Niall.Miközben ezt mondta akaratlanul is észre vettem hogy Biankát
nézi,aki nagyon gyorsan lesütötte a szemét.
-Annyira nem vagy
egyedül,Niall-vihogott Louis.
-Kuss-szólt rá
félelmetesen egyszerre Bianka és Niall.
-Huuuu mi történt?-bökte
meg Niall vállát Zayn.
-Semmi-vágták rá
egyszerre.Egyre gyanúsabb ez az egész.
-Én hiszek nektek!Inkább
maradok tudatlan-emelte fel a kezét védekezően.Sokáig beszélgettünk,nevettünk.Pierre hozott le nekünk kaját,vagy egy tonnát,és Zsófi is csatlakozott hozzánk miután végzett a munkájával.
-Marcus egész nap miattad aggodalmaskodik-mutatott rám Zsófi-Hogy mi lesz veled Louval.
-Mi lenne?Élvezzük egymást társaságát.Csak apu ne tudja meg-Bianka és Én egyszerre nevettünk fel.A szüleink ég és föld.Anyunak az számít hogy boldogok legyünk,és ha nem is szimpatizál a fiúval akkor is jó pofát vág hozzá.Apu merőben más.Szerinte az ő kicsi lányainak nem udvarolhat csak a tökéletes férfi.Az apám szerinti.Próbál ő is mosolyogva nézni a dolgokat,de ha nem felel meg a kritériumoknak,a nap további részét a nappaliban néznénk focit.A kritériumok pedig a humor,ízlés,világ nézet,tervek a jövőre(amikor tizedikben volt egy pasim megkérdezte tőle mennyit keres.16 évesen),és persze amit lát:szeret-e minket.Kicsit bonyolult.
-Titkolni fogjátok?-kíváncsiskodott Emi.
-Ömmm...Nem.Úgy is velünk lenne tele minden.Majd valamikor bejelentjük.Bár szerintem anyu már akkor azt hitte hogy együtt vagyunk,amikor a szobámban aludtál.
-Aha.Lehet hogy azért rakott bele a gyógyszeres szekrénybe egy 'vigyázz a lányomra' cédulát-húzott vissza az ölébe Louis,mert kezdtem lecsúszni.
-Komolyan volt egy ilyen levél a szekrényben és észre se vettem?
-Aha.Mert én vettem be a gyógyszert,ügyesen magamtól.
-Jó,értettem.És vigyázol rám?-néztem bele még mindig dühös szemébe.Valószínűleg egész nap Josh büntetésén jár az esze.Mikor rá nézek kicsit megenyhül,de utána megint frusztrált lesz.
-Most már igen-megcsókolt a többiek pedig egy ahhhw szerű hangot hallattak.Elváltunk egymástól és végig néztem a kis társaságunkon.
-Szerintetek mit csinálnak odafent-kérdeztem a plafonra mutatva.
-Ohh inkább ne akarjuk tudni-kuncogott Niall.
-Niall drága!Én a te helyedben megse szólalnék-vetett egy lekicsinylő pillantást a fiúra Louis.
-Miből maradunk ki?Amúgy?-vágott közbe egy torokra menő harcba Emi.
-Áhh csak arról hogy Niall ma...-fájdalmas grimasz ült ki Lou arcára és összehúzva szemeit Niallre nézett.
-Megígérted!-szólt rá.Megvonta a vállát és folytattuk a semmiről szóló beszélgetésünket.Aminek fő témája:Harry és Alexa.
-Nem fura?Hogy nem vállalják fel,és szinte lerí róluk hogy szeretik egymást?-elmélkedtem mire az összes nő nemű egyed bólogatott.
-Harry biztosan szereti.Sose láttam még ilyen boldognak valakivel.Még velem se-húzta száját Louis,mire felnevettem és adtam neki egy szájra puszit.
-Én boldog vagyok veled-nyugtattam.
-Álljatok már le!-szólt ránk Zayn.
-Ezt pont te mondod?Pornó filmet kéne lehetne csinálni azokból a helyzetekből amikben láttunk már titeket.
-Mi van?Milyen helyzetekről beszélsz?-mindketten kicsit zavarban voltak,de tudták jó miről beszélünk.Amikor benyitottunk Emihez amikor Zayn is ott van,rendszerint egymáson találunk rájuk.
-De vissza az eredeti témához.Tudja valaki mért nem vállalják fel a kapcsolatukat?-térítette el a témát Emi.
-Valami olyasmivel magyarázzák hogy úgy könnyebb lesz elválni-adta meg a választ Louis.
-De ez hülyeség.Inkább szakítás nélkül is választhatnak mást.Vagy Harry nem akarja kitenni Axit semmi utálkozásnak-gondolkozott el Emi.
-Mindenesetre Zoé és Liam nagyon aranyos párt alkotnak.Egy hullámhosszon vannak-mosolyodott el Bianka,mint aki most ébredt fel álmából.
-Bár őket az hozta össze amit Jenni tett.Meg amit utazás előtt csináltak.Szóval az hozta őket össze hogy lefeküdtek-nézett végig Biankára Louis.Nővérem kezdett egyre pirosabb színeket felvenni.És biztos hogy nem a meleg víztől.
-Hát nem teljesen.De ja.Végülis érdekesen jön ki-egyre furább dolgokra terelődött a szó.Felpillantottam a fali órára.
-Te jó és már fél tizenegy?Holnap 8-kor kell indulnunk hogy odaérjünk a géphez-mindenki rekord idő alatt kiszállt a medencéből és elrohantunk.Gyors búcsúzás(és egy kis hallgatózás Zozóék ajtaja előtt ahonnan félreérthetetlen hangok jöttek ki) mindenki elvonult a saját szobájába.Amíg Louis stoppolta a fürdőt,elpakoltam mindkettőnknek és a holnapi ruháinkat is kipakoltam.Egy fehér gatyát és egy fekete-fehér csíkos fölsőt választottam,hozzá a fehér conversemet amiben jöttem.Louisnak már csak azért is a fekete gatyáját raktam ki,egy szintén fekete-fehér csíkos pólóval.Megmosolyogtam a fantáziámat,és a fehérnemű választást inkább rá bíztam.
-Jenni!Behoznál egy törölközőt?-kiabált ki a fürdőből én pedig gondolkodás nélkül felkaptam egyet és bevittem neki.Persze anyaszült meztelenül állt a szoba közepén.Hiper sebességgel elfordultam és felé dobtam a törölközőt.
-Mit hittél?Mire kell?-kuncogott mögöttem.
-Nem nagyon gondolkoztam.De most sipirc kifelé én jövök-mutatta kifelé a szobából.Elkullogott mellettem,majd becsapta az ajtót.Kulcsra zártam és megfürödtem,elintéztem mindent és miután késznek nyilvánítottam magamat befeküdtem Louis mellé az ágyba.
-Ez volt az utolsó nyugis két napunk,ugye?-kérdeztem suttogva.Magához húzott,és hajammal játszadozott miközben válaszolt.
-Ez se volt nyugis.Mondhatok neked valamit?-csak egy beleegyező morgást hallattam.
-Niall és Bianka együtt voltak este-felkönyököltem és a tekintetét kerestem a félhomályban.Megtaláltam,és kicsit üveges tekintettel meredt előre,szóval még mondani akar valamit-Niall Bianka szobájában aludt.Értelem szerűen vele.Megígértem hogy nem mondom el senkinek,de neked kötelességem elmondani.Csak ennyi.
-Nem árulom el hogy elmondtad!Aludjunk,holnap nehéz napunk lesz,vigasztalnunk kell két fiút-visszaestem az ágyba és magamra húztam a takarót.Louis hozzám bújt,átölelte a derekamat,és száját a füleimhez rakta.
-Köszönöm hogy vagy nekem!-suttogta lassan a fülembe.Átjárt a borzongás(jó értelemben) minden porcikám bizsergett.Nem a reklám szlogen miatt,hanem amiatt ahogy mondta.Komolyan gondolta.Éreztem.És ahogy lehelete csiklandozta bőrömet nem tudtam nem hinni neki.Megfordultam,hogy szembe legyek vele.Közelebb bújtam hozzá,majd fejemet megemelve suttogtam.
-Merci.Je t'aime-lágyan megcsókolt,majd elengedett.Megismételte az utolsó mondatomat,aminek a jelentését szinte mindenki tudja.
-Je t'aime.
Mosolyogva aludtam el,nem foglalkozva a múltal aminek köszönhetően ilyen lettem és itt lehetek.Nem foglalkoztam a ködös jövővel amiben ki tudja mi lesz?Kivel leszek?Mit fogok csinálni?Csak a jelen számított.Amikor körülettem lebeg férfias illata,amit úgy imádok.A karjaiban tart,és szeret.Az akit szeretek.És csak ez számít.
-Marcus egész nap miattad aggodalmaskodik-mutatott rám Zsófi-Hogy mi lesz veled Louval.
-Mi lenne?Élvezzük egymást társaságát.Csak apu ne tudja meg-Bianka és Én egyszerre nevettünk fel.A szüleink ég és föld.Anyunak az számít hogy boldogok legyünk,és ha nem is szimpatizál a fiúval akkor is jó pofát vág hozzá.Apu merőben más.Szerinte az ő kicsi lányainak nem udvarolhat csak a tökéletes férfi.Az apám szerinti.Próbál ő is mosolyogva nézni a dolgokat,de ha nem felel meg a kritériumoknak,a nap további részét a nappaliban néznénk focit.A kritériumok pedig a humor,ízlés,világ nézet,tervek a jövőre(amikor tizedikben volt egy pasim megkérdezte tőle mennyit keres.16 évesen),és persze amit lát:szeret-e minket.Kicsit bonyolult.
-Titkolni fogjátok?-kíváncsiskodott Emi.
-Ömmm...Nem.Úgy is velünk lenne tele minden.Majd valamikor bejelentjük.Bár szerintem anyu már akkor azt hitte hogy együtt vagyunk,amikor a szobámban aludtál.
-Aha.Lehet hogy azért rakott bele a gyógyszeres szekrénybe egy 'vigyázz a lányomra' cédulát-húzott vissza az ölébe Louis,mert kezdtem lecsúszni.
-Komolyan volt egy ilyen levél a szekrényben és észre se vettem?
-Aha.Mert én vettem be a gyógyszert,ügyesen magamtól.
-Jó,értettem.És vigyázol rám?-néztem bele még mindig dühös szemébe.Valószínűleg egész nap Josh büntetésén jár az esze.Mikor rá nézek kicsit megenyhül,de utána megint frusztrált lesz.
-Most már igen-megcsókolt a többiek pedig egy ahhhw szerű hangot hallattak.Elváltunk egymástól és végig néztem a kis társaságunkon.
-Szerintetek mit csinálnak odafent-kérdeztem a plafonra mutatva.
-Ohh inkább ne akarjuk tudni-kuncogott Niall.
-Niall drága!Én a te helyedben megse szólalnék-vetett egy lekicsinylő pillantást a fiúra Louis.
-Miből maradunk ki?Amúgy?-vágott közbe egy torokra menő harcba Emi.
-Áhh csak arról hogy Niall ma...-fájdalmas grimasz ült ki Lou arcára és összehúzva szemeit Niallre nézett.
-Megígérted!-szólt rá.Megvonta a vállát és folytattuk a semmiről szóló beszélgetésünket.Aminek fő témája:Harry és Alexa.
-Nem fura?Hogy nem vállalják fel,és szinte lerí róluk hogy szeretik egymást?-elmélkedtem mire az összes nő nemű egyed bólogatott.
-Harry biztosan szereti.Sose láttam még ilyen boldognak valakivel.Még velem se-húzta száját Louis,mire felnevettem és adtam neki egy szájra puszit.
-Én boldog vagyok veled-nyugtattam.
-Álljatok már le!-szólt ránk Zayn.
-Ezt pont te mondod?Pornó filmet kéne lehetne csinálni azokból a helyzetekből amikben láttunk már titeket.
-Mi van?Milyen helyzetekről beszélsz?-mindketten kicsit zavarban voltak,de tudták jó miről beszélünk.Amikor benyitottunk Emihez amikor Zayn is ott van,rendszerint egymáson találunk rájuk.
-De vissza az eredeti témához.Tudja valaki mért nem vállalják fel a kapcsolatukat?-térítette el a témát Emi.
-Valami olyasmivel magyarázzák hogy úgy könnyebb lesz elválni-adta meg a választ Louis.
-De ez hülyeség.Inkább szakítás nélkül is választhatnak mást.Vagy Harry nem akarja kitenni Axit semmi utálkozásnak-gondolkozott el Emi.
-Mindenesetre Zoé és Liam nagyon aranyos párt alkotnak.Egy hullámhosszon vannak-mosolyodott el Bianka,mint aki most ébredt fel álmából.
-Bár őket az hozta össze amit Jenni tett.Meg amit utazás előtt csináltak.Szóval az hozta őket össze hogy lefeküdtek-nézett végig Biankára Louis.Nővérem kezdett egyre pirosabb színeket felvenni.És biztos hogy nem a meleg víztől.
-Hát nem teljesen.De ja.Végülis érdekesen jön ki-egyre furább dolgokra terelődött a szó.Felpillantottam a fali órára.
-Te jó és már fél tizenegy?Holnap 8-kor kell indulnunk hogy odaérjünk a géphez-mindenki rekord idő alatt kiszállt a medencéből és elrohantunk.Gyors búcsúzás(és egy kis hallgatózás Zozóék ajtaja előtt ahonnan félreérthetetlen hangok jöttek ki) mindenki elvonult a saját szobájába.Amíg Louis stoppolta a fürdőt,elpakoltam mindkettőnknek és a holnapi ruháinkat is kipakoltam.Egy fehér gatyát és egy fekete-fehér csíkos fölsőt választottam,hozzá a fehér conversemet amiben jöttem.Louisnak már csak azért is a fekete gatyáját raktam ki,egy szintén fekete-fehér csíkos pólóval.Megmosolyogtam a fantáziámat,és a fehérnemű választást inkább rá bíztam.
-Jenni!Behoznál egy törölközőt?-kiabált ki a fürdőből én pedig gondolkodás nélkül felkaptam egyet és bevittem neki.Persze anyaszült meztelenül állt a szoba közepén.Hiper sebességgel elfordultam és felé dobtam a törölközőt.
-Mit hittél?Mire kell?-kuncogott mögöttem.
-Nem nagyon gondolkoztam.De most sipirc kifelé én jövök-mutatta kifelé a szobából.Elkullogott mellettem,majd becsapta az ajtót.Kulcsra zártam és megfürödtem,elintéztem mindent és miután késznek nyilvánítottam magamat befeküdtem Louis mellé az ágyba.
-Ez volt az utolsó nyugis két napunk,ugye?-kérdeztem suttogva.Magához húzott,és hajammal játszadozott miközben válaszolt.
-Ez se volt nyugis.Mondhatok neked valamit?-csak egy beleegyező morgást hallattam.
-Niall és Bianka együtt voltak este-felkönyököltem és a tekintetét kerestem a félhomályban.Megtaláltam,és kicsit üveges tekintettel meredt előre,szóval még mondani akar valamit-Niall Bianka szobájában aludt.Értelem szerűen vele.Megígértem hogy nem mondom el senkinek,de neked kötelességem elmondani.Csak ennyi.
-Nem árulom el hogy elmondtad!Aludjunk,holnap nehéz napunk lesz,vigasztalnunk kell két fiút-visszaestem az ágyba és magamra húztam a takarót.Louis hozzám bújt,átölelte a derekamat,és száját a füleimhez rakta.
-Köszönöm hogy vagy nekem!-suttogta lassan a fülembe.Átjárt a borzongás(jó értelemben) minden porcikám bizsergett.Nem a reklám szlogen miatt,hanem amiatt ahogy mondta.Komolyan gondolta.Éreztem.És ahogy lehelete csiklandozta bőrömet nem tudtam nem hinni neki.Megfordultam,hogy szembe legyek vele.Közelebb bújtam hozzá,majd fejemet megemelve suttogtam.
-Merci.Je t'aime-lágyan megcsókolt,majd elengedett.Megismételte az utolsó mondatomat,aminek a jelentését szinte mindenki tudja.
-Je t'aime.
Mosolyogva aludtam el,nem foglalkozva a múltal aminek köszönhetően ilyen lettem és itt lehetek.Nem foglalkoztam a ködös jövővel amiben ki tudja mi lesz?Kivel leszek?Mit fogok csinálni?Csak a jelen számított.Amikor körülettem lebeg férfias illata,amit úgy imádok.A karjaiban tart,és szeret.Az akit szeretek.És csak ez számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése