Tiszta Pokémon!

 
Hali!Muhaha de szemetek vagyunk!A vége az án zsanialitásom muahhaha jó szar,az elej pedig az én gonoszságom és Emily írása xdd szóval olvassátok!Amugy a cím azért ez mert hogy Louis azt mondha Jenninek hogy téged választalak és a pokémonban ia ez van xdd Emily fantáziája :D-a kis köcsög szerkesztők xd 

 27.rész

Tiszta Pokémon!

Jenni

-Választanod kell!-mondtam nyugodtan,bízva válaszában.
-A banda-mondta hosszas gondolkodás után.Egy világ tört össze bennem.Nem várhattam el hogy engem/minket válasszon,de én nem akarom úgy nevelni a gyermekemet hogy az apja turnézik és ő apa nélkül nő fel.Nem tehettem róla, de elsírtam magamat és iszonyatosan dühös lettem.Leszedtem magamról az eljegyzési gyűrűnket és levágtam elé a földre.
-Ha neked többet jelentenek azok akiket nem ismersz mint a saját véred akkor gratulálok!Soha többé nem akarlak látni Louis William Tomlinson!-láttam hogy megijedt.Nem akar elveszteni ez egyértelmű.Sosem akart,pedig bekell látnia.Túl sokszor állt közénk a sors ahhoz hogy megtarthasson.Kiviharzottam a közös házunkból és anyáék felé vettem az irányt.Sírtam.Szeretem,az isten áldja meg!Szeretem, de nincs benne mersz hogy pár évre abba hagyja amit szeret?Én nekem nagyon sok mindenről lekell mondanom miatta.Sose csinálhatok amit akarok,mert másnap az újságban ócsárolnak miatta.Szinte minden nap új ruhát kéne vennem ha nem akarok "csóró"nak tűnni.Egyszerűen még nekem is sok.Anya ezerszer belém szajkózta hogy a saját lánya a legerősebb nő akit ismer.Mindig Louis érdekelt,sosem a mások véleménye rólunk de betelt a pohár.A saját ivadéka helyett azokat választja akik megakarnak tőlem szabadulni.Rendben akkor nem láthatja.Soha többé.Nem engedem a közelébe.A gyerekem apa nélkül nő fel,de ilyen apát nem akarok a gyerekemnek.Éppen az úton mentem át,mikor valaki utánam kiáltott.
-JENNI!-megfordultam és Louis állt csapzottan,lihegve a járdaszegélyen.Vizes haja arcához simult,ruhái testéhez tapadtak,kezét magasra tartva fogott benne valamit-Tudom!Tudom mit gondolsz rólam!Hogy szemét vagyok!De ha neked ez ilyen sokat jelent,amit sejthettem volna akkor ennyi.Abba hagyom a turnékat amíg neked és a gyerekünknek szüksége van rám-ekkor éles fény világított meg oldalról és egy fék csikorgása.Mindketten a csúszós úton kacsázó autóra néztünk.Teljesen leblokkoltam,ekkor valaki ellökött az autó útjából.A földre estem és nem tudtam hova nézzek.Ekkor az autó megállt és a sofőr felsegített a földről.De én csak a földön fekvő fiút láttam.Odarohantam hozzá és leborultam mellé.Fejéből és szájából vér folyt kifelé.Próbáltam könnyeimet visszatartani és pozitívan gondolkodni de gógyszrész lánya ként tudtam,ekkora sérülést kevés eséllyel él túl.
-Hívjon mentőt!-ordítottam a söfőrre hisztérikusan.Kezembe vettem Louis fejét a másikkal a kazét szorítottam meg,és éreztem ahogy erőtlenül kezemre kulcsolja a sajátját.Megrohamoztak az emlékek a kapcsolatunk első pillanatától kezdve idáig,és most tűnt fel milyen nagyon is szeretett engem,én pedig őt.Tudtam hogy utoljára látom kipirult bőrét,gyönyörű,csillogó,kristálykék szemeit,gesztenyebarna haját,tökéletes ajkait.Megcsókoltam,de csak rövid időre,hogy kapjon levegőt.
-J...Jenni-nyöszörgött erőtlenül,de én könnyes szemmel rányomtam mutató ujjamat a szájára.De ő beszélt tovább,így elvettem.
-Szeretlek.Azt...azt mondják...h...hogy amikor....ha...halál....halálunk előtt....le...lepereg előttünk az...az életünk.Az...az én életem...az x faktortól kezdődik...és a f...fiúkkal folytatódik de...de.. az össz...összes emlékem közül...a ti...tiéd világít....a...a legfényesebben.Mert nekem te.... te vagy....te voltál az....az...életem.És az utolsó...amit mondhatok neked az....az.... az hogy Szeretlek!-majd vad köhögésbe kezdett.Kifröccsent a vér a szájából,és ekkor meghallottam a szirénákat.Egy utolsó csókot váltottunk,és ekkor szemében kihunyt az akkor is csillogó imádat irántam,és köd lepte el.Meghalt.Nem bírtam tovább,nem akartam elengedni,küzdeni akartam az életéért.Nincs olyan világ ahol ő nem létezik,mert ő része a világnak és nélküle üres.Zokogva mellkasára döltem amiben nem hallottam,és nem hallhatom többé szíve zakatolását.Bőre még meleg volt és kezében még mindig a gyűrűnket szorongatta.Elvettem tőle és felhúztam.Bőrömet égette a fém.Miattam halt meg.Miattam áldozta fel életét.A mentősök elakartak ráncigálni mellőle,én pedig erőtlenül felálltam és utoljára néztem végig Louis-n.Sírás nélkül mentem végig az utakon anyámékig.Senki nem volt otthon,így senki nem menthet meg,bár Emi tudja hova jövök.De nincs ideje.A konyhába vettem az irányt,és rögtön a konyha késekhez indultam.Elvettem a legélesebbet és egy határozott mozdulattal elvágtam a csuklómon néhány eret.Ahogy a vér folyn kezdett,úgy folytak belőlem ki az értelmes gondolatok.Folytattam az ereim vágását,és egyre több vért vesztettem.Tudtam jól,ezek nem tudnak beheggedni,én pedig nemsoká eszméletlen leszek és minden vércsepp közelebb visz a halálhoz.Összeestem a konyha padlón.Az utolsó gondolatom Louis volt,és a kapcsolatunk.Milyen boldogok is voltunk együtt,de én szétválasztottam magunkat.És ekkor hangos csattanással nyílt az ajtó,de ebben a pillanatba elvesztettem eszméletemet.De az utolsó hang amit hallottam Louis volt.
-JENNI!NE!-és itt sikítva felébredtem.Arcomon könny csordogált,és hangosan lihegtem.Nem értem,hogy nem hallott senki.Remegő kézzel kotortam az éjjeliszekrényen.Annyira félelmetesen valóságos volt,olyan igaziak voltak az érzelmeim,hogy megkellett győződnöm róla hogy él.Beteges,de muszáj.Remegett a kezem,és sírtam.Rányomtam arra a névjegyre amit én Louis-nak olvastam.Nem foglalkoztam azzal hogy Ukrajnában 1 óra (apa szereti a földrajzot....) az időeltolódás.Vagy kettő mit számít az,még csak hajnali 1 van,akkor ott 2-3 felé jár az idő.Pár csörgés után felvették a telefont.Bár nekem ez a kis idő óráknak tűnt és idegileg kikészültem.Már iszonyatosan remegett a kezem(mindig is remegős kezű voltam),csodálkoztam hogy nem esik ki a kezemből a telefon.Amikor meghallottam a mély,rekedt hangot hangosabb zokogás tört fel belőlem.
-Szia Jenni!-Harry nagyon meglepődött amiért bele zokogtam a telefonba,messzebbről szólt valakinek,aki Louis volt-Haver!A barátnődnek valami baja van.
-Mi?-hallottam a háttérből az ismerős,bár kicsit más hangot-Jenni,kicsim,mi a baj?-szólt bele közvetlenül a telefonba.Kicsit nyugodtabb lettem attól hogy hallom,és tudom hogy él.
-Lo...Louis!Szeretlek!-szükségem volt ennek közlésére.
-Én is szeretlek picur,de mond már mi a baj!-kicsit frusztráltnak tűnt,talán ezért becézett.Utálom ha becézgetnek,de tőle még ez is elfogadható.Nagy levegőt vettem és részletesen beszámoltam neki az álmomról,és arról hogy milyen nagy hatással volt rám.Harry és Zayn hangját véltem felfedezni a háttérben,mikor felszisszentek néha-néha.Nem tudom miért,de úgy tűnik kihangosított.
-De ugye minden oké?-hallottam Zayn hangját.
-Remegek és teljesen elborult az agyam!Olyan érzésem van hogy Louis halott!-mondtam,és tényleg így éreztem.Ha nem érinthetem meg,akkor számomra halott marad.Úgy éreztem elfogok ájulni,így nagyokat lélegeztem,mikor kivágódott az ajtóm és Emi lépett be rajta.Csöndben leült az ágyra és megfogta a kezemet erősítésként.Persze én is kihangosítottam őket.
-Jenni,kibírod!Erős vagy!Várj egy kicsit!-szólt Harry és én addig Louis nyugtatását hallgattam.
-Oké picur!Minden rendben lesz!Szeretlek és NEM HALTAM MEG!Itt vagyok,beszélek hozzád,csak ne csinálj semmi butaságot-itt Emi közbe vágott.
-Nem fog!-mondta.
-Köszönöm.Na de Jenni,mi történt hogy így kiakadtál?Ez csak egy álom.
-Öööö...Louis megbocsájtasz nekem egy kicsit-mondtam kicsit zavartan a telefonba.Levettem a kihangosítást és befogtam a mikrofont.
-Na mi az?-kérdezte kiváncsian Emi.
-Nem tudom mi van velem.Lehet hogy így reagálok a hiányára?Vagy valami más?Ugye te érted mit akarok mondani ezzel?Hogy nem érzem magam olyan erősnek mint amikor egyedülálló voltam.Most már függök valakitől,és ez kiborít?Az elmém megakar szabadítani tőle?Szerinted mondjam el neki?Valamikor?
-Igen.De szerintem most inkább nyugtasd meg,mielőtt felrobban-mondta Emi mosolyogva.Tudta ő nagyon jól,hogy van amit muszáj kimondanom hogy én magam is elhiggyem.Elvettem kezemet a telefonról és beleszóltam.
-Hahó van ott valaki?-először csak csönd volt,majd Liam szólt bele a telefonba.
-Van csak történt egy incidens,és most Louis,Harry,Zayn és Niall nem elérhető.Én is csak azért mert valakinek veled is kell beszélnie.
-Milyen incidens Liam?Ne szórakozz velem!-ordított bele suttogva(szóval olyan hangosan suttogott ahogy csak lehetett) a telefonba Emi.
-Ha nagyon akarjátok tudni elmondom.
-Mondjad,mert ha nem mondod megint tévképzeteim lesznek Louis haláláról.
-Oké.Szóval Louis teljesen felhúzta magát,tiszta ideg lett.Zayn ugyebár itt volt velük valamiért,bár azt nem tudom miért.Harry pedig nagyon rossz pillanatban kezdett nyafogni,arról hogy fáradt,és aludni akar.És hogy is mondjam....
-Mond valahogy és kész!-sürgettem a fiút.
-Öhh....Szóval Louis ennek hallatára, Zayn elmondása szerint "neki ugrott Harry-nek és tépni kezdte" de annyira hogy nem tudta leszedni róla,ezért átrohant hozzám és Niall-hoz hogy segítsenek,mielőtt Louis eszméletlenre veri Harry-t.
-Te jó ég-suttogtam magam elé.
-Bizony.Jelen pillanatban két külön szobában ülnek és Niall meg Zayn nyugtatja Louis-t.
-Liam,kérlek vidd oda a telefont Harry-nek-kértem.Egy perc múlva egy nyöszörgő fiú szólt bele.
-Szia megint!
-Harry nagyon sajnálom!Az én hibám,de ugye jól vagy?-aggodalmaskodtam.Sose szerettem az erőszakot.Annyira.Ha kell,kell, de ha nem,nem.
-Jegelem a szememet,valószínűleg a hajam is megvált egy kevés hajszáltól,a ruhám mehet a szemétbe,és szédülök.Vérzik az orrom és remélem egy fogamat se verte ki,bár nem érzem,szóval ennyivel szerencsém van-végig hallgatva Harry lajstromát,akaratlanul is mosolyogtam,hiszen Louis miattam verte meg.De a másik akaratlan gondolatom a sérüléseinek kezelése.
-Liam ott van még?-kérdeztem, amire Liam maga adott egy Igent.
-Akkor mire vársz?Hozz szegénynek zsepit egy halommal az orrának,ellenőrizd elég hideg-e a jég,vigyél neki valami ruhát,fektesd le valahova,és valami fájdalomcsillapító is szerezz!Indulj!-adtam ki a parancsot amit a hangokból ítélve követett.
-Köszönöm!Louis igazán szerencsés,hogy egy ilyen segítőkész barátnője van-suttogta a telefonba.
-Én köszönöm Harry!De azt már megakartam kérdezni,miért te vetted fel Louis telefonját?
-Mert nem az övét hívtad.Az én számomat hívtad-nevetett fáradtan.
-Ohh.És mit akartál nekem mutatni,mielőtt Louis megvert?
-Nézd meg kaptál-e twitter értesítőt-hangjában megbújt az a csöppnyi kihívás szerű hangnem.Megnéztem a régen látott közösségi oldalt, ahol Harry twittje várt rám.Igazából csak egy kép Louis-ról,felette egy "Még él :)" felirat.(Hát ez értelmes lett ~Emily)Louis egy ismeretlen szobában ül,egy ismeretlen ágyon,Zayn mellette,és tényleg idegesnek tűnt.
-Ez...Nagyon aranyos vagy-mondtam,mire egy halk kuncogás volt a válasz.Ekkor ajtó csapódás szerű hangot hallottam,és dolgok zörgését.Ezekből itélve Liam érkezett meg.Szerintem tök aranyos,hogy legalább 5 fiú miattam van fent hajnalok hajnalán.Bár...talán kicsit furán hagzik,de mindegy.Szeretem őket,na.Mármint csak Louis-t szeretem Úgy,de a többieket barátomként szeretem.Főleg Zayn-t,meg Harry-t.Mivel velük volt alkalmam többet beszélni.Zayn-nel sokat beszéltem,de Harry végig dumálta velem az éjszakát amin Louis Zayn és Emi randijában segítkezett és már nem Axinál volt.Szóval ők igazán közel álltak hozzám.
-Oké!Louis lenyugodott.Majd visszafog hívni,oké?-vette el a telefont Harry-től Liam.
-Rendben!Köszönöm hogy nagyjából lenyugtattatok-letettem és fáradtan dőltem bele az ágyamba.Igazából lenyugtattak,de most elmúlt a nyugalmam.Újra lyuk tátongott bennem és még mindig halottnak véltem az én kedves barátomat.Emi elvonult,tekintettel "nyugalmamra". Fél óra múlva telefonom csörgése ébresztett rettegésemből.
-Jenni-sóhajtott egy nagyot Louis a vonal másik végén,valahol Ukrajnában(valószínűleg Kijevben)-a frászt hozod rám.
-Tudom,sajnálom,de nekem ez nagyon megrázó volt.
-Ezt ne sajnáld,azért vagyok veled mert rám van szükséged.És nekem rád.Ez így helyes.De terhelhetlek valamivel?
-Persze.Azért vagyok-mondtam kelletlenül.
-Harry köszöni neked a segítséget,én pedig bocsánatot kértem tőle.Most sem értem,hogy borulhatott el annyira az agyam hogy megverjem.
-De nem sokat értél el vele igaz?Én nem lettem tőle jobban,még most is remeg egy kicsit a kezem,és még mindig úgy érzem halott vagy.Amíg Ukrajnában vagy ez így marad,de elkell fogadnom,ez a munkád.Én sose kérném hogy válassz!-jelentettem ki,és így is gondoltam.Neki fontos az amit csinál,akkor csinálja.Én nem szólok bele.
-Ameddig Ukrajnában vagyok....Ukrajnában....Jenni nagyon fáradt vagyok.Aludnom kell.
-Akkor szia,én pedig próbálok aludni.-köszöntem el tőle.
-Szia.Szeretlek!
-Én is téged-mosolyogtam,bár ezt ő nem látta,de mindegy.Inkább a hitbe rengettem magamat hogy él,így elaludtam,de már álmok nélkül.
Korán reggel volt,de én már teljes ruházatban álltam,és a konyhába tartottam.Nehéz éjszakám volt,és most már elhiszem hogy Louis él.Legalábbis valahol van.Mikor a konyhába értem,bevillantak a képek az álmomból.Ahogy fekszem a földön,ahogy elvágom az első ereket a kezemen,ahogy az álmom által generált emlékek meg nem történt randikról,és romantikus légyottokról támadnak és a szomorúság.A gyűrű.Tisztán emlékszem rá.Egy ezüst gyűrű,közepén egy kicsi gyémánt.Most már tudom miért volt ismerős.Apa ilyen gyűrűt adott anyának házasságuk 10-ik évfordulójára.Teljesen véletlenül azt a kést húztam ki a késtartóból,amivel kioltottam életemet.Miért ilyen furcsa ez az egész?Mintha megtörtént volna.Teljesen olyan érzéseket vált ki belőlem.Valami bajom van ez már biztos.Bekönnyeztem a késsel a kezemben.Ekkor csöngettek,így letettem és kinyitottam az ajtót.Reggeli 7-kor,gondoltam Bianka jön lebzselni,miután kirúgták a munka helyéről.Mivel kirúgták.De teljesen más valaki állt az ajtóban.Örömömben csak egy ölelés telt ki tőlem.
-Nem kell kérned.Én téged választalak-sutyorgott a fülembe,elképesztően édes akcentusával,amitől mindig meghalok egy kicsit.
-De...Hogyan...Ezt nem értem-engedtem el és beljebb invitáltam.Megfordultam,hiszen még mindig éhes voltam,de Louis megfogta a kezem és visszarántott a karjaiba.
-Úgy hogy családi problémáim adódtak és elengedtek.Bár valószínűleg akkor is eljövök ha nem adnak engedélyt,mert szükséged van rám,és kötelességem vigyázni rád!-ölelt át újra.Nem sokkal magasabb nálam,pont annyira hogy kicsit felkell emelnem a fejemet ha megcsókolom,amit most is elkövettem.Igen,most már kétség sem fér hozzá.Nem halott.Egyre forróbbá vált a csók,és Louis elkezdett befelé tolni.Belökte valamivel az ajtót,de csókunkat nem szakította meg.Majd mikor elbukdácsoltunk a nappaliig,és ott finoman ledöntött a kanapéra,abba hagytuk.
-Huhh...Te még mindig kikészítesz-vett egy mély levegőt.
-Örülök-vigyorogtam rá-és meddig maradsz?
-Hát...ameddig szeretnéd.
-Oké.Akkor holnap egész nap az enyém vagy,de másnap visszamész,oké?
-Ugye tudod hogy bármeddig maradhatok?-kérdezte meglepetten.
-Tudom.De a rajongóid számítanak rád.Nem hagyhatod őket cserben,én pedig kibírom valahogy.
-Szeretlek-villantotta meg mosolyát,és újra rátapadt a számra.Teljesen belefeledkeztünk....egymásba?Louis félkézzel támaszkodott felettem,a másikat combomon nyugtatta,míg az én kezeim mellkasa,háta és haja között cikáztak.A szüleim dolgoznak,Emi sokáig döglődik a szobájában,az ajtó csukva.Szóval senki nem áll az utunkba.De mivel én még nem viszonoztam a szerelmét egy kicsit eltoltam magamtól,ami számára kín szenvedés volt,nekem pedig jó szórakozás volt látni az arcán keletkező grimasz szerűséget.Kicsit ficergett,mivel nem mondtam ki rögtön amit akartam,de őt sem engedtem a szám közelébe.
-Szeretlek-mosolyogtam,de nem sokat láthatott belőle mert újra rám szállt.Kordult egyet a hasam,jelezve hogy még mindig nem lett megetetve.Szó szerint lelöktem magamról Louis-t,aki a földön végezte.Felugrottam és a konyha felé vettem az irányt.Louis követett,nem kellett sokat nógatnom.
-Nekem is csinálhatnál valamit-vezette fel reggeliért kuncsorgását.
-Csinálok.Szendvics.Ennyi jár,sajnálom,nincs kedvem főzőcskézni.
-Mindegy.Mi...Miért van ott a kés?-kapta el a csuklómat és majdnem kifordította a kezemet.Arcára pillantottam és valami megkönnyebbülés szerűséget láttam benne.Gyorsan leesett mire gondol.Elhúztam a kezemet.
-Louis,nem leszek öngyilkos!Az csak egy álom volt!
-Este nem éppen úgy beszéltél róla-vizsgált végig újra.
-De már...rájöttem mi volt a baj.Minden hónapban van ilyen amikor..... kicsit túl reagálom a dolgokat a kelleténél,de ilyenkor nem kell komolyan venni.Annyira-próbáltam lazára venni a formát.Erről nem vele szeretnék beszélni.Vette az adást,így elengedett.Megettük a kaját,és Emi ekkor ért le.
-Sziasztok-köszönt halál természetesen,majd mikor a hűtőbe nyúlt megállt a keze és megpördült.Zavarodottan nézett egyikünkről a másikunkra.
-Többes szám?Mit keres itt?-intézte felém a kérdést,úgy tűnik betett neki a kialvatlanság,nem megy neki az angol.
-Eljött.Ugyanis engem választana-bújtam hozzá a beszélgetésünk alanyához,aki csak értetlenül nézett minket.
-Jajj de cuki-visított egyet Emi majd rendezte magát és ő is megreggelizett.Majd tekintettel arra,hogy ki nem mehettünk,mert akkor Louis lebukik,ezért leültünk TV-ni.Mielőtt betettünk volna valamit,Louis kiment segíteni Eminek a pattogatott kukorica készítésben,és a poharak behordásában.(reggeli után nassolunk....like a boss).Én meg elkezdtem a filmeket válogatni.

Louis

Zayn megkért arra,hogy adjak át Eminek egy rövid üzenetet amit Ő biztos érteni fog.Szóval amikor a konyhában ügyködtünk,előkotortam a zsebemből a levelet amit adott és becsúsztattam Emi elé.Kíváncsian szétnyitotta és elolvasta.Én is elolvastam,de nekem csak annyi jött le belőle hogy Zayn már megint elbaszott valamit.A levélben valami ilyesmi állt:Egy valamit elkell neked mondanom,ami miatt megértem ha egy utolsó állatnak fogsz titulálni.És mért nem mondom el személyesen?Mert gyáva vagyok,de iszonyatosan.Még több ezer kilométerre tőled se merem elmondani.Kérlek értsd meg hogy amikor azt mondtad,lefeküdtünk és én semmire,de tényleg SEMMIRE nem emlékeztem nagyon felhúztam magamat.Főleg mert nem tudtam,és még most sem tudom mit tettem veled aznap este.Ezért úgy gondoltam ha még egyszer megtörténik emlékezni fogok rá,de te nem akartad,én nem akartam elmondani az ötletemet,ezért olyat tettem amit nem lett volna szabad.Átvertelek azért,hogy ...igen pont azért.És most egy hülye idiótának érzem magamat.Tudom hogy most úgy fogod érezni hogy kihasználtalak,de nem.Én szeretlek,és remélem megtudod nekem bocsájtani hogy hülye farok voltam.
Jó,lehet hogy nem azt írta a végére amire én emlékszem,de Zayn tényleg elbaszta.Mármint átgondolva egyértelmű hogy hazudott,és átverte a barátnőjét egy számára fontos dologban,és gondolva arra hogy Emi milyen lány...Nem hiszem hogy Zayn nyakába fog borulni ezek után.Sőt....Elég célratörőnek kell lennie a kanos gyereknek,de segítek neki.Már amit tudok.Emi kezében megfeszült a papír,és párpillanatra rá,ezer darabra szaggatta,és kidobta a kukába,majd felém fordult.Szemében dühös tűz tombolt és most csak arra gondoltam Zayn-nek hatalmas szerencséje van hogy interjúra mentek és nem tudja felvenni a telefonját.Illetve hogy nagyon messze van innen.
-Tudtad!Igaz?Te biztosan tudtad!-lépett felém egyet,mire én hátráltam.Kicsit megijedtem tőle,kitudja mit tesz velem ilyen állapotban.Láthatólag tetszett neki hogy félek tőle.
-Nem tudtam.Én csak abból tudtam következtetni amit a levélben írt.Nem szokott a szexuális életértől beszélni.Nagyon.De a levélből ítélve megbánta amit tett.És ha belegondolsz...Ez hízelgő számodra,mivel kanossá tetted-ekkor a sípcsontomba vágta a lábát és leordította a fejemet.
-Nem érdekel!Bármit mond,ó bocsánat ÍR!Mert hogy beszélni gyáva.Fél a barátnőjétől,de tudod mit?Igaza van,féljen is!Ugyanis ha visszajön olyat fog látni, mint eddig soha mástól.Ugyanis nem vagyok hajlandó kimenni elé a reptérre,és nem vagyok hajlandó beszélni se vele!Semmire nem vagyok hajlandó vele kapcsolatban egy ideig.Aztán eldöntheti mennyire szeret.De én nem vagyok beszari,elmondom neki.És akkor fogja utoljára hallani a hangomat,legalábbis úgy,hogy neki célzom-és kimasírozott a konyhából,a tállal a kezében.Én a poharakat utána vittem,és Jenni kérdő tekintetéve találkoztam.Mikor Emi elmagyarázta neki mi történ tegyütt kezdték szapulni Zayn-t.De Jenninek eszébe jutottam,így elkezdtünk filmezni.Valami romantikus filmet néztünk,de igazából Jenni ragaszkodott hozzá,mert hogy már látták,de kiváncsi valamire.Így történt hogy Jenni az ölemben ülve aludt be,miközben Szerelem az Alpokban-t nézetett velünk.A film közepén felébresztettem,de onnantól se a filmre figyeltünk,hanem végig röhögcséltük-kommentáltuk-dumáltuk a filmet szóval nem sokat ért.De Emi figyelt rá.Meg is jegyezte hogy velünk soha többé nem néz filmet mert együtt különösen irritáljuk.De aranyos.És mikor elértünk ahhoz a részhez amikor Ed Westwick-miután kiokítottak róla-meghódította a csajt(akinek Kim a neve.az eredetit valamiért nem tudják...meglepő),Eminél eltört a mécses és elsírta magát.Megvilágosodtam!Jenni azért nézetett romantikus filmet velünk mert 1.szereti őket(amit jó lesz megjegyeznem) 2.kiváncsi volt Emi reakciójára.Bár én akkor tutira a Titanicot nézettem volna meg vele,vagy a Csúf Szerelmet,vagy esetleg a Barátság Extrákkal,Macskám,a családom és a fiúk.Mind romantikus.Nem kérdezni honnan ismerem őket,csak tudom hogy vannak és kész!Na igen...Szóval Eminek eltörött a mécses és Jenni belendült legjobb barátnő szerepbe,akinek fontosabb a barátnője mint a pasija aki mellesleg nemsokára elmegy és egy hónapig nem fogja látni.De Jenni a megtestesült Ördög vagy én nem tudom, de mindig mindent megtud amit akar.Kérdezett tőle valamit(komolyan nem tudom mért fáj nekik ha én is értek valamit),mire Emi bólogatott és motyogott valamit.De váltottak nyelvet és bevontak engem is.
-Igen,igen,igen.De megbántott és tartom a szavamat.Hazudott nekem,sőt rosszabb annál.Átvert,és kihasznált.Borzalmas,de ha esetleg megmondta volna mi baja van,segítettem volna neki,de így nem tudok segíteni hogyan!Most viselnie kell a tetteinek a következményeit-ekkor felnézett az órára és felpattant-Te jó ég!Nekem ma táncom van!Rohannom kell-és elrohant majd úgy 5 perc múlva mi még a stáblistát bambultuk,keresve olyan neveket amiket ismerünk(.....), Emi sietősen távozott.Kettesben maradtunk,így újra szabadjára engedhettük a köztünk lévő szikrát.Mikor Jenni megcsókolt,mindig kisebb görcs állt a hasamba és megzavarodtam.Te jó ég!Azt hiszem nem kéne Liam társaságát ilyen sokszor élveznem,mert a végén olyan érzelgős leszek mint ő.De visszatérve,nyugodtan faltuk egymást,mikor valaki ránk ugrott,így én majdnem agyon nyomtam Jennit.
-Fiatalok!Ne a nappaliban ha kérhetem-fetrengett tovább rajtam a szőkeség.Próbáltam karommal tartani magamat valamennyire,és Jenni meg kuncogott erőlködésemen.
-Leszállnál?-morogtam rá.
-Áhh jó ez itt-fordult a hátára.Ha jól éreztem.Ekkor valahonnan alólam megszólalt a Glad You Came,ami lerobbantotta rólam Biankát,és engem is Jenniről,aki így feltudta venni a telefont.
-Örülök hogy vissza hívott Mr...Eric.Mi?Persze de nem lehetne inkább másnap?.....Megjegyeztem.Köszönöm.Visz...Szia-és letette.Kissé zavaros beszélgetés volt.Ki az az Eric?
-Huh.Lovagolni megyek!Ez az!
-Áhh....Újra.Végre nem a perverz pasid vágyainak kielégítésével leszel elfoglalva-mondta Bianka flegmán.Jenni és Én is hatalmas szemekkel meredtünk rá,ami kicsit zavarba hozta-Mármint.Én csak azt látom belőletek,hogy egymáson csüngtök.Bár lehet hogy azért mert rátok nyitok mindig.De mond hogy nem perverz egy kicsit sem!
-Áhhh....Ő nem kicsit perverz,de én így szeretem!-ölelte át a derekamat,mire automatikusan átkaroltam a vállát.
-Kikérem magamnak-durciztam,mire kaptam egy puszit kiengesztelésül-Azért!
-Erről beszéltem!Annyira gusztustalanul aranyosak vagytok együtt,hogy az már fáj.És a durva még az,hogy a húgomnak Nálam idősebb pasija van!Te jó ég!-drámázott egy sort Bianka,majd elröhögte magát és kifelé vette az irányt.Az ajtóból még visszakiáltott-Azért védekezzetek!-és végleg elment.Ekkor valami másik szám szólalt meg Jenni telójából,bár fogalmam sincs a címéről, de mivel Jennivel szoktunk beszélgetni is,ismerem a zenei ízlését,így nem lepődnék meg rajta ha ez is Wanted lenne.Elnézést.The Wanted,mert nem mindegy.Jenni gyorsan fölkapta és kihangosította.
-Szia Zayn-köszönt bele.
-Szia-köszöntem én is.
-Sziasztok!Nagyon haragszik rám?-tért rá a lényegre.
-Hát ha nem akar szóba állni veled annak számít,akkor igen.Haragszik-mondtam,megelőzve Jennit.
-Idióta vagyok!Miért csináltam ilyet?
-Mert szereted és elkerülhetetlen hogy az érzelmek mellett a testi vágyaidat ne elégítsd ki.Pont így-okos duma,okos embertől.Jenni az Ördög szóval ez tőle nem meglepő.
-Oké...Jenni ne olvass annyit,vagy nem tudom mit szoktál csinálni,hogy ilyeneket mondasz,de a hivatalos kifejezéseidtől borsódzik a hátam!
-Pedig én tudok ilyet még egy párat!-jelent meg gonosz vigyor az arcán-A lelki-testi társad,már amennyire beszámolóitokból következtetek,egyértelműen történt testi kapcsolat,aminek egyik oldalról bizalmatlanság lett a konzekvenciója.Szóval egyszerűsítve:Haragszik rád,és nagyon belekell húznod ha megbocsájtás szeretnél.
-Kösz.Ezzel megnyugtattál.De mennem kell-és ezzel le is tette a telefont.
Egy napig csak Jennivel  lehettem anélkül hogy bárki nyaggatna minket.Emi a meleg táncos haverjával intézett találkozót,hogy egyedül lehessünk,a szüleinek is elmagyaráztam nagyjából miért vagyok itt,bár Isaac nem hiszem hogy nagyon örül hogy egy 20 éves fiú rohangál a 17 éves lánya körül,de alapvetően semmi baja velem,aminek örülök.Azt hiszem.Susan viszont egekig dicsért,milyen romantikus hogy csak azért hogy bebizonyítsam mennyire szeretem Jennit visszajöttem Angliába.Nekik ugyanis nem mondtuk el az álmot.Szerintem abban a pillanatban rosszalni kezdték volna a kapcsolatunkat,mivel eljegyzés,gyerek,öngyilkosság trió nem éppen jó anyag a szülők felé.Isaac végül reggel azzal búcsúzott tőlem,hogyha már a lányával mulatok egész nap,védekezzünk.Khm...Susan viszont azt mondta hogy Jenni enyhíthetné az egy éves várakozási időt,és mikor ezt Isaac meghallotta,csak annyit mondott,jó az úgy.Nem baj,Jennivel (hogy Biankát idézzem) "csüngtünk" egymáson egész nap.Szükségem volt a társaságára,és neki is az enyémre.Persze beszélgettünk,meg filmet néztünk,meg főztünk is,de alapvetően ilyen napokat bekell iktatnunk mert szerintem mindketten nagyon jól éreztük magunkat-legalábbis én nagyon-és jól jön hogy kettesben voltunk,így mélyült a kapcsolatunk és jobban megismertük egymást.Majd másnap reggel náluk elbúcsúztunk,én pedig egyedül mentem a reptérre,hiszen a húgomhoz jöttem.Bár senki se tudja melyikhez,és Daisy fel is hívott hogy melyikük tettesse magát betegnek.Aranyos.Mikor visszaérkeztem a menedzsment nagyon örült nekem,majd szétestek örömükben.Igazából nem.Nyugtázták hogy megérkeztem és már is lökdöstek a fiúkhoz,akik fotózásra készültek.Mikor benyitottam,hajlakk,meg kitudja minek a szaga terjengett mindenhol.A banda beleugrott a nyakamba és mindenki elkezdte húzni az agyamat mit csináltunk Jenni-vel.Zayn pedig szomorkodott magában,és gondolom azon elmélkedik mért nem bírt magán uralkodni.Én erre egy egyszerű,de mégis bonyolult válasszal felelnék neki.Szerelem.Ami miatt olyan távolinak tűnik a naptárban a Július 14.A haza utazásunk napja.