26.rész
Nem emlékszem!
Jenni
Azt hiszem van mit elmagyaráznom Louis-nak,és el is várja hogy elmagyarázzam.Már fent volt,mikor én felkeltem.Már nem éppen volt reggelnek mondható az idő,11-kor.Kicsit másnaposan,de felültem és tekintettel arra hogy hideg volt,magam köré csavartam a takarót.Louis végig nézte,majd megszólalt.
-Jenni!Tényleg sajnálom,csak a pia tehet róla.Ne hogy már elhidegülj tőlem emiatt-ült be mellém az ágyba,szintén magára húzva egy takarót.
-Ja,hogy ez?Hideg van,nem fogok egyszál pólóban üldögélni,miközben megfagyok.Ami azt illeti,azon kívül hogy szerzel nekem valami pizsama fölsőt,ugyanis az enyémet tegnap eltépted,a tegnapi napot megnem történtnek nyilvánítom-mondtam-Egy nagy ölelést kaptam cserébe.
-Köszönöm.Megtanulok uralkodni magamon-mondta-Ami a pizsamát illeti,azt is sajnálom.Megtarthatod az egyik pólómat.
-Oké,de így már 2 pólód is az enyém lesz!Lehet hogy eladom őket!Szerintem gyorsan elkelne,jó áron-próbáltam a legkomolyabb hangnemben mondani,és látszólag bekajálta,mert elkerekedtek a szemei.
-Mi van?Elakarod adni a ruháimat?
-Dehogy is!Azoknak kevesebb az értéke mint mondjuk egy törölközőnek például.Ki tudja,majd csinálok egy közvélemény kutatást a rajongók között-próbáltam tartani magamat,hogy ne röhögjem el magamat az arckifejezésén.
-Jenni...Komolyan beszélsz?-hőkölt hátra.
-Nem!Csak hülyéskedek!Látnád a fejed!-nevettem el magam.
-Nagyon vicces vagy!Tudod már kezdtem megijedni, hogy egy nap arra megyek haza hogy üres a házunk mert eladtad a cuccainkat.
-Aha.Emiék szerinted már felkeltek?-kérdeztem elterelve a témát.
-Nem hiszem.Kiváncsi lennék mit csináltak tegnap este-rebegtette meg a szempilláit.Itt újra kitört belőlem a nevetés,és ráborultam Lou-ra.
-Jenni jól vagy?-kérdezte gondoskodó hangon,ami engem még nagyobb nevetésre sarkallt.
-A..a...ahha csak nem tudom-nevettem tovább.Már sírtam a röhögéstől,mire kezdett alább hagyni a roham.
-Okééé-húzta el az utolsó hangot-Meglátogatjuk őket?-kérdezte,de a választ nem várta meg,elindult kifelé.Én is követtem,bár még mindig fáztam,így magamra kaptam a széken fekvő pulcsimat és felvettem a mamuszom.Átbattyogtam Louis után.Megállt az ajtóban,majd benyitott.Azzal a lendülettel becsapta.
-Szerintem volt valami,tegnap este-mondta lesokkolva.
-Miért?-kérdeztem izgatottan.
-Hát csak tapasztalat,tudod.Meg ruhák.Mindenütt-hadarta.De Emit nem ilyennek ismerem.Nem hinném hogy ilyen könnyen megadta volna magát Zayn-nek.Kicsit homályosak az emlékeim az éjszakáról.Ekkor nyílt az ajtó és Emi nézett ki rajta.
-Szeretnétek valamit?-kérdezte torzonborz hajjal a fején.
-Semmit,csak ideje felkelni!Ruhák a földön?Mit csináltatok?-kérdeztem.
-Semmit.Levetkőztünk?Általában alváshoz levetkőznek az emberek-nézett rám olyan szemekkel amikből kikövekeztettem,hogy mondani akar valamit.
-Oké,igazad van.Csinálunk reggelit,majd gyertek le-fejeztem be a társalgáást és a konyha felé vettem az irányt,de előtte volt még egy hely ahova beakartam térni.A vendégszobánál állva bekukucskáltam a kulcslyukon.Nem sokat láttam,így résnyire kinyitottam az ajtót,és a résen keresztül leselkedtem.Itt viszont egyértelmű volt minden.Egyértelmű hogy másodszorra is egy ágyba kerültek.Valahogy annak ha Niall és Bianka egymás közelébe kerül mindig ez a vége.Végre leértem a konyhába,és megvártam amíg Louis is leér.
-Mit szeretnél?-kérdeztem,miközben a polcon kezdtem kotorászni.Morgott valamit,majd pár pillanat múlva átölelt hátúlról és vállamon nyugtatta állát.
-Valami édeset-duruzsolt a fülembe.Megint előtörtek belőlem a megszokott reakciók,amiket ugye nem is kell mondanom.Pillangók a hasamban,fejzúgás,gyorsuló szívverés,borzongás.
-Palacsinta?-kérdeztem vissza,és szinte lehetetlennek látom hogy ugyanazt a reakciót váltsam ki belőle,mint ő belőlem.
-Tökéletes,de előételnek kérhetek valamit?-rögtön tudtam mi szeretne,így megfordultam karjaiban és finoman megcsókoltam.Az ő oldaláról kevésbé volt gynegéd,inkább nevezném vadnak,mintsem gyengédnek.
-Ha ezt csinálod éhen veszünk-toltam el magamtól.
-Nem csináltam semmit,te kezdted-vigyorgott önelégülten.Hiába szállnék vele vitában,most nála van a labda.Megcsináltam a palacsintát,és kirakattam az asztalra a Nutellát,lekvárt és a juharszirupot,majd felrohantam Emiékhez.Zayn nyitott ajtót-elővigyázatosságból kopogtam-majd vigyorogva betessékelt.
-Mit szeretnél Jenna?-kérdezte miközben becsapta az ajtót.Lehuppantam Emi mellé,aki az ágy szélén üldögélt,és felváltva nézett engem és Zayn-t.Amikor a fiúra esett a pillantása,kicsit zavarodottnak,vagy inkább megszeppentnek tűnt.Különsö eddig sose nézett így rá.
-Csak szólni akartam,hogy kész a reggeli.Palacsinta-mondtam-Miért vagy ilyen...boldog?-kérdeztem mikor feltünt mennyire felvan dobva.
-Nem tudom.Egyszerűen jól érzem magam.Furcsa,nem?-kuncogott magában,majd "éhas vagyok" címszó alatt magunkra hagyott minket.Rögtön Emesére támadtam.
-Mi van veled?Láttam ahogy rá nézel,és amúgy is olyan furcsa vagy,nem gondolod?Mi történt?-faggattam.Közelebb hajolt és suttogva kezdte mondandóját,persze magyarul,így véletlenül se érthették a mondani valóját.
-Tegnap Zayn és Én...Szóval mi...Szóval nekünk-nem tudta kifejezni magát,bár sejtettem mit akar mondani,az ő szájából akartam hallani-megvolt az első.Ez így is elég fura,mert alig vagyunk együtt egy ideje,csak elragadott a hév,és onnan már nem volt megállás.Nagyon jó volt.Élveztem ahogy vigyáz rám és-itt rátapasztottam kezemet a szájára,jelezve hogy nem vagyok kiváncsi a részletekre ilyen alaposan-a lényeg hogy megvolt,de van egy kis bibi.Nem emlékszik rá.Semmire.
-MI?De honnan veszed?-hitetlenkedtem.
-Megkérdezte mit keres nálam-adta az egyszerű választ.
-Elkéne neki mondanod,nem?-kérdeztem áátgondolva a lehetőségeket.
-El,de nem tudom hogy mondjam el neki.Ohh figyelj tegnap lefeküdtünk amúgy,csak te semmire sem emlékszel.Ez kicsit furcsa,nem?
-Hát...szeretnéd ha beszélnék vele?-kérdeztem utolső mentsvárként.
-Megtennéd?De csak annyit kéne neki mondanod hogy idegileg készüljön fel-nézett rám hálásan.Bólintottam,ezzel átvállalva magamra a töprengést,de gyorsan kitaláltam mit fogok neki mondani.Lementünk,reggeliztünk,közben Bianka és Niall is megékezett.
-Gratulálok az ifjú párnak!-emelte meg Louis a narancsleves poharát.Mindkét említettől egy meghalsz pillantás lett a jutalma.Miért van az az érzésem,hogy ezek ketten nincsenek oda-vissza egymásért?Ami furcsa az viszont az,hogy mégis vonzódnak egymáshoz.Valahogy.
-Zayn,légyszíves gyere velem-álltam fel.Elérkezettnek láttam a pillanatot,hogy beszélgessünk.Követett a nappaliba,aminek bezártam az ajtaját.
-Ülj le!-mutattam a kanapéra,és követte az utasításomat.
-Mit akarsz mondani?-kiváncsiskodott.
-Malik,várd ki a végét!Na,szóval Emi akar neked mondani valamit,amin nagyon kifogsz borulni.Próbáld meg fékezni magad mert fogalmam sincs hogy fogsz reagálni,de fékezd magad!Ígérd meg!-utasítottam.Tömören akartam közölni.Sikerült.
-Megígérem hogy nem borulok ki...nagyon.Bármit is akar mondani.
-Akkor te maradsz,őt pedig ide hívom-és elinalltam.Emit beküldtem a nappaliba és kiváncsian vártam a fejleményeket.
Emi
Benyitottam a szobába,és leültem Zayn mellé.
-Mit szeretnél mondani?-kérdezte,miközben megfogta a kezem.
-Oké.Bocsánat,ha hadarok,de ez iszonyat kínos.Szóval tegnap este haza jöttünk,és próbáltalak befektetni az ágyba,ugyanis hulla részeg voltál.De elkezdtél éledezni,és szolidan elkezdtél közeledni feém,Én pedig hogy is mondjam...Belementem-fejeztem be a hadarást.
-Azt mondod nem emlékszem arra amikor először...te jó ég!-kapott a fejéhez.Valamit motyogott,és aggódva végig nézett rajtam.
-De ugye nem bántottalak?-vizslatott továbbra is.
-Nem.Miért bántottál volna?-értetlenkedtem.Csak megrázta a fejét és magához ölelt.
-Mindegy.De remélem neked legalább jó volt,ha én már nem emlékszem semmire-próbálta menteni a menthetőt.Csak bólintani bírtam,ugyanis ez a beszélgetés a legkínosabbak közé tartozik a világ történelmében.De azért annak örülök,hogy ilyen könnyen vette,bár szerintem még mindig azon gondolkozik hogy felejthette el.Kézenfogva mentünk vissza a többiekhez,akik informálva lettek az ügyről,agy kiváncsian vizslatták Zayn-t.Éppen Louis akart beszólni valamit,de ekkor Niall telefonja megcsörrent és gyorsan felkapta.Kicsit lefehéredett,azalatt a 3 perc alatt amíg beszélt.Letette,majd az ajtó felé vette az irányt,miközben odaszólt nekünk.
-Harry nem láthatja meg a mai újságot-lökte a szavakat és kilépett a házból,majd visszajött egy példánnyal.Ledobta az asztalra,mi pedig egyszerre hajoltunk fölé.Mindannyiunkban megállt az ütő egy pillanazra.Először Louis kapcsolt,aki felpattant és elrohant haza,hátha Harry még nem látta.Zayn és Emi odalapoztak a cikkhez és olvasni lezdték,Bianka meg neki látott a konyha rendbe rakásának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése