Nyeheheee.Feltettem muhahahaa de ez khm.szegények.na majd minden megoldódik azt tső.Majs szilveszerig kéne írni te jóó ééég :// te KÖCSÖG FASZFEJ!ne a kisregényed írjad hanem a szilveszterit na.Láttam hogy írtál bele.Pluszba.Szóval azzal is kapkodd magad,meg a szilveszterit megengedem hogy te rakd fel.Mert te fogod írni.Mondjuk már elküldtem ez enyémeket szóval csak rád várunk.INDULJ ÍRNI!*Ariel
28.rész
Bizalom vesztés,és egy kis öröm
1 hónappal később
Zayn
Kiléptünk a terminálba, és naiv módon Emit kezdtem keresni. Nem találtam sehol, de ez talán nem is meglepő. Jenni rögtön Louis karjaiba vetette magát. Miután nagy nehezen elváltak – rám is lehetnének tekintettel – Jenni bejelentette, hogy mind náluk ebédelünk. Mivel nem volt más választásunk, a csomagokat felkapva elindultunk a kocsihoz. Fotósok a hadával a nyomunkban – ami Louis és Jenni nyáladzását nem zavarta meg – értünk el az autóhoz, ahol Bianka várt minket. Félve ránéztem Niall-re, akinek fájdalmas volt a tekintete. A lány egy nem túl őszinte mosollyal lépett hozzá a szőke barátunkhoz és egy gyors csókkal köszöntötte.
Mikor megérkeztünk és becsöngettem - ugyanis Jenni nem hozott kulcsot – Emi nyitott ajtót.
-Szia – köszöntem félénken, mert nem tudtam hajlandó-e válaszolni.
-Szia – mosolygott, de szemében látszott, hogy korántsem boldog. Ekkor beállt a kellemetlen csend. Csak egymást néztük, és nem mozdultunk. Nem tudtam mit kéne csinálnom, teljesen tanácstalan voltam. Úgy döntöttem nincs veszteni valóm, így léptem felé egyet, de Ő erre kontrázva kikerült és köszönt a többieknek.
Jenni
Direkt figyeltem Emiéket.Az történt amit sejtettem.Emi betartja a szavát, és nem engedi közel magához a barátját.Zayn-nek sürgősen kikell találnia valamit. Beljebb invitáltam mindenkit,és leültünk enni.Anyut rávettem hogy főzzön valami jó kaját, amit teljesített.
Miután ettünk, fölrángattam Emit , hogy megbeszéljük mi van velük. Bezárkóztunk a szobájába és faggatni kezdtem arról mit akar tenni, és sokáig nem válaszolt.
-Amikor megláttam az ajtóban,elszállt minden haragom…csak nem akarom, hogy azt higgye ilyen könnyen megbocsájtok neki.Átvert, szóval viselnie kell a következményeket-nézett el mellettem.
-Megbánta,ez neked nem elég?Látod hogy fáj neki az elutasításod.Miért nem beszélsz vele?
-Akkor lebomlana minden, amit eddig felépítettem magamban…Miért, te megbocsájtanál Louis-nak ha ilyet tenne?-támadott vissza.
-Öhm…Egy idő után.
-Erről beszélek!Nekem is kell idő.Oké hogy egy hónapja történt,de azóta nem is beszéltünk és-ekkor félbeszakítottam.
-És persze az, hogy nem beszéltetek az Ő hibája, ugye?Végülis Ő nem vette fel a telefont ha hívtad,ő nem volt hajlandó semmilyen kapcsolatba kerülni veled.Ezt te se gondolhatod komolyan!-emeltem meg egy kicsit a hangomat.De mikor kimondtam ezeket,már meg is bántam.
-Én azt hittem,hogy mint legjobb barátnőm,az Én pártomat fogod,vagy legalább megértesz.De látom, erre nem számíthatok!-és kirohant a szobából, de még egyszer vetett rám egy csalódott pillantást.
Feldúltan lerohantam utána,de már csak a bejárati ajtó csapódását láttam. Láthatólag a fiúk nem vették észre mi történt, csak Zayn.Igazából nem érdekelt,sértődjön meg ha akar.Dühömben elkezdtem pakolászni,de csak még nagyobb rendetlenséget alkottam,ami szintén nem érdekelt.Hirtelen valaki megölelt,reménykedtem benne hogy nem valamelyik idióta az, hanem Louis.
-Mi a baj?-kérdezte, és kiderült hogy Louis az.Szerencsére.
-Mi a bajom?Emi meg Zayn hülyesége!Emi már rég megbocsájtott neki,de tartja magát ahhoz hogy nem beszél vele. Mert akkor rögtön közel engedné magához, és bár nem mondta, valószínűleg ez azért baj,mert veszített a Zayn-be vetett bizalmából.Tőlem várja a megértést,de szerintem egyiküknek sincs teljesen igaza.Ugyanis ha a kettő elméletből elveszünk néhány tényezőt,és ha összegyúrnánk,akkor válna igazzá-öntöttem ki a szívemet, miközben erőszakosan dörzsöltem egy tiszta tányért. Előre nyúlt és megragadta a kezemet.
-Ne a tányért büntesd!-éreztem ahogy mosolyog beszéd közben-Majd megoldják valahogy.Ez nem a te problémád.
-De az enyém is.Mert Emi a legjobb barátnőm.Legalábbis remélem még az-fordultam felé.
-Beszéljek Zayn-nel?-ajánlotta fel.
-Megtennéd?-kérdeztem hálásan,mire bólintott és kiment a konyhából.
Zayn
Szóval ezt érzi?Már megbocsájtott?De ez sovány vigasz,mert már kevésbé bízik bennem.Érthető okok miatt.Most igazán szükségem volt a nikotin jótékony hatására,ezért kimentem a kertbe.Társaságom akadt, Louis személyében.Leültünk valami szikla szerűségre, és rövid ideig csöndben voltunk.
-Mondd – mondtam,miközben kifújtam a füstöt.
-Mennyit hallottál?
-Miből?Abból hogy Emi szeret, és megbocsájtott, de nem bízik bennem?Semmit.
-Akkor mindent tudsz-kelt fel mellőlem,de visszarántottam.
-Nem,nem tudok.Mit tegyek?Nem akar beszélni velem.
-Legyél kreatív! Ismered elég jól, gondolkodj és utána cselekedj!-veregette meg a vállamat.
-Ja,nagyon könnyű…Utazzak miatta 4 órát,mert rosszat álmodott?-vigyorogtam rá.
-Megtetted volna te is. Főleg ha azzal köszön el hogy halottnak hisz. Nem valami megnyugtató-vágott vissza,kicsit bunkó beszólásomra.
-Visszatérve. Ha azt nézem mit szeret, esetleg táncoljak neki?
-Isten ments!-emelte fel a kezeit,miközben ijedt fejet vágott.
-Menjünk be.Kezd hűlni a levegő- mondtam és elnyomtam a csikket.
Ahogy beléptünk a házba, velünk egyszerre Emi is haza ért. Gondolkodás nélkül megragadtam a karját és bevonszoltam a fürdőbe és magunkra zártam az ajtót.Akkor rontottam el mindent.
Emi
Miután kiszellőztettem a fejemet, haza mentem. Épphogy becsuktam a ajtót, Zayn megragadott és elrángatott a fürdőbe. Időm se volt feleszmélni, mire már az ajtó zárva volt.
-Ez most mit jelentsen?-néztem rá kérdően.
-Tudom hogy megbocsájtottál-adta az egyszerű választ.
-Honnan veszed?Sose mondtam ilyet-hárítottam a vádját.Közelebb lépett,mire automatikusan hátráltam.Láttam rajta, hogy már meg se lepi tiltakozásom.
-Bebizonyítom neked hogy igenis megbízhatsz bennem.De ehhez megkell engedned nekem valamit-lépett egyet megint,én pedig a falba ütköztem.
-Mit?-kapkodtam levegőért,ahogy egészen közel lépett hozzám és karjaival elzárta a menekülő útvonalakat előlem.Pedig most igazán menekülni akartam, ugyanis tudom mit akart tenni.
-Szerintem tudod-hajolt közelebb hozzám,és már majdnem megcsókolt,de elfordítottam a fejem.
-Zayn ezt nem lehet-tiltakoztam erőtlenül, és éreztem hogy gyengülök ellene.
-Miért nem?-suttogta fülembe.
-Mert átvertél és kihasználtál!Csak az érdekelt mi van veled, az nem hogy én mit akarok.Tudod hogy nem nyílok meg olyan könnyen az embereknek, és te kihasználtad a bizalmamat!Ezért nem lehet-nyomatékosítottam mondani valómat.
-Én…Én…Én nem akartam, csak-nem engedtem hogy befejezze.
-Csak?Erre nincs kifogás!Viseld tetteid következményeit - néztem bele szemeibe, ami nagy hiba volt.Szomorúságot tükröztek, de én nem akarom elhinni hogy miattam szomorú.
-Nélküled nem tudom elviselni – mondta dühösen, és beleütött a falba. Összerezzentem az öklének és a csempe találkozásának okából keletkezett hangra. Viszont ezzel lyukat ütött a „börtönöm” falán,így kibújtam onnan.Az ajtó felé vettem az irányt.A kulcs viszont még mindig nála volt.A zsebére néztem,és ekkor megfordult.
-A kulcsot szeretnéd?-kérdezte frusztrált hangon.Csak egy bólintás telt ki tőlem-Nem kapod meg olyan könnyen.Tudod mit szeretnék.
-Nem lehet.
-Akkor úgy csináljuk hogy nem lehet-szüntette meg a távolságot köztünk, és erőszakosan megcsókolt.Kezeimet hátam mögé szorította, és az ajtóhoz préselt. Nem tudtam elrántani a fejemet, de ha bekellene vallanom, nem is akartam. Kezdett bedurvulni, és ez nagyon nem tetszett. Segítséget akartam kérni valahogy, de még mindig csókolt. Kezeimet elengedte és szorosan ölelésébe zárt. Ezzel ugyanúgy megszüntette a mozgásteremet.Viszont ekkor támadt egy ötletem.Kezeimet felcsúsztattam a mellkasán,és átkarolva a nyakát a hajába túrtam.Ezt jelnek vette, és lazított a szorításán.Ezzel egy időben meghúztam a haját és hátra húztam a fejét.Egy hangos sikítás telt ki tőlem, amire semmi válasz nem érkezett és kezdtem kétségbeesni. Azt hittem Zayn észreveszi magát,de csak még jobban elködösödött tekintettel nézett rám.Újra lefogott.
-Bebizonyítottad, hogy könnyen megadod magad-morogta távolinak tűnő hangján.Ekkor egy hangos csattanás jött az ajtó felől.Zayn nem foglalkozott vele, én annál inkább.
-Nyissátok ki!-hallottam Liam hangját.Egyetlen lehetőségem az volt hogy megrúgom az ajtót,és meg is tettem.Teljes erőmmel neki feszültem Zayn-nek,így sikerült a szoba másik oldaláig irányítanom.Mikor ez sikerült,már csak Liam erejében bízhattam.Pár csattanás,és az ajtó kiszakadt a helyéről, Zayn pedig elengedett.Kirohantam a szobából.Nem tudtam hova mehetnék, így egyszerűen bementem a többiekhez a nappaliba.Amint beléptem mindenki rám nézett, és ekkor tudatosult bennem, mi történhetett volna. Remegni kezdett a lábam, ezért leültem a földre.Jenni leült mellém,és várta mikor kezdek sírni.De nem tettem. Nem fogok sírni miatta.Liam és Zayn érkezett meg.Nem akartam Rá nézni,így csak Liam-re vetettem egy hálás pillantást.Nem figyeltem a körülöttem zajló eseményeket.Annyit láttam hogy Jenni elküldi Zayn-t, és mindenki más is elszivárog rajta kívül.
Liam
Valami sikítás szerű hangot hallottam.A többiek nem vették észre.Niall eltünt valahova Biankával(gondolom megbeszélni ezt az egészet ami köztük folyik), Harry kiment az udvarra mert valaki(aki szerintem Axi) hívta,Jenni és Louis pedig elfoglaták egymást.Én meg untam a fejemet.Elindultam a hang irányába, és a földszinten lévő fürdőből jött valami hang.Emi és Zayn az, ebben biztos vagyok.Rácsaptam az ajtóra és bekiabáltam.Valaki megrúgta az ajtót.Oké, valamit csinálnom kell.Vártam egy kicsit, és nekifutásból ráugrottam az ajtóra.Párszor megismételtem, majd az ajtó megadta magát és kiesett a helyéről.Emi Zayn előtt állt, de gyorsan kiment a helységből.Pár pillanat semmibe bámulás után Zayn arcára félelem ült ki.Idegesen járkálni kezdett a szobában és elkezdett magában motyogni.
-Mit csináltam?Elrontottam!Megint.Idióta vagyok!Hogy?Egyáltalán Áhh-morgott és beleütött a falba.
-Mit csináltál?-kérdeztem érdeklődve, miközben lerázta a kezét.Valószínűleg nem először verte falba a mai napon.
-Megcsókoltam, és nem engedtem el.Aztán...nem tudom.
-Szerintem tudod-mondtam közömbösen.
-Jó, tudom.De hogy tehettem ilyet?Vissza akarom kapni, nem magamra haragítani-vette kifelé az irányt én pedig elengedtem magam mellett.Dühösen kivágtatott, én meg utána.A nappali közepén Emi és Jenni üldögélt, körülöttük mindenki síri csendben nézett Zayn-re.Emi rámnézett, tekintetében köszönet csillogott.Ebből bajok lesznek.Érdekes módon mindenki elhúzta a csíkot miután Jenni közölte Zayn-nel hogy egy állat(igazából nagyon csúnya dolgokat mondott rá,de ezt inkább nem részletezném),és elküldte.Bár csak ő,Harry és Én mentünk el.Louis ott maradt,ahogy Niall-t sem láttam távozni,bár ők nem voltak (még mindig) sehol Biankával.Jenni és Emi meg eljövetelemkor a földön beszéltek valamiről.
Jenni
A földön üldögéltünk és Emi hüppögését hallgattuk.Hallgattam, mert Louis-t zsepiért ugrasztottam.Nem mondott semmit.Sikerült felkaparnom a földről, és felültetni a kanapéra.Bátorítóan átöleltem, és így vártam hogy mondjon valamit.Időközben Louis visszaért és Emi kezébe nyomta a zsepit.Emi másik oldalára ült és térdére tette a kezét(mármint Emiére).Végül Emi kinyitotta a száját és beszélni kezdett-már ha azt annak lehetett nevezni.
-Zayn elhívott beszélni és kért tőlem valamit-itt új síró görcs tört rá,ami pár perc múlva abba maradt és folytatta-megakart csókolni,nem engedtem,de mégis megtette.Akkor elkezdett durvulni és..és nagyon megijedtem.Erőszakoskodni kezdett és-elcsuklott a hangje de befejezte-kitudja miktől mentett meg Liam.Elszörnyedve suttogtam néhány keresetlen szót Zayn felé.Míg én sutyorogtam magamban Louis állt neki felvidítani Emit,és bár gondoltam neki ez biztos menni fog...nem ment.
-Nézd a jó oldalát.Legalább tudod hogy nem tud nélküled meglenni-gyorsan befejezte ezt a szálat,mivel közbe vágtam.
-Louis,szépen kérlek maradj csendben-néztem rá.Gyönyörű szemei-amik borzalmasan hiányoztak,és néha azon kaptam magam hogy egy képet bambulok percekig,persze róla-kétségbeesést tükröztek.Kezdett egyre jobban idegesíteni ez az egész.Azt hittem ha Zayn itt lesz, nyugodtan megbeszélik és kibékülnek, és folytatják a kapcsolatukat.De nem, az egyik bizalmát veszti, a másik meg letámadja.Nekem kötelességem utálni Zayn-t ha Emi utálja, pedig egész jó barátok lettünk.És ez a hülyeségük szétszakítja a társaságot, ha nem teszünk valamit.Ugyanis Louis Zayn barátja,de az én pasim.Engem nem szabad megbántania, de Zayn mellett ki kell állnia.És ezzel teljesen összekutyulnak mindent.Ami mégjobban felidegel, ha ez nem lenne elég, az hogy 1 hónap után végre láthatom Lou-t, de miattuk nem tudok rá figyelni és Ő se rám.Dühösen felhorkantam és elkaptam a tekintetem.
-És most mit akarsz tenni?Szakítasz vele?
-Nem.Csak egy kis szünetet kérek tőle.Mert...mert én még ezek után is szerelmes vagyok belé.És istenem, nem vagyok képes haragudni rá.Az egész az én hibám-állt fel mellőlünk-Emiatt a hülyeség miatt vesztem vele össze.Pedig ez semmi, csak nekem számít sokat, de mégis ahh.Én most.... felmegyek-és felrohant.Egy ideig néztem utána, majd Niall jelent meg az ajtóban.Elég,hogy is mondjam, érdekesen nézett ki.A haja összevolt borzolva,a gatyája csúszott egyre lejjeb, és a pólóját igazgatta.Mindeközben próbálta magára venni a cipőjét, ami végül sikerült neki és mikor észre vette hogy nézzük, elvörösödött, de összekpta magát.
-A nővéred egy kegyetlen nőstény-ezzel ott hagyta a házat.Elképedve néztem utána.Mi?Louis-ra néztem, akinek nem úgy tűnt hogy eljutott volna bármi is az agyáig,mert engem vizslatott.
-Mit nézel?-csusszantam közelebb hozzá.Végre kettesben lehetünk.
-Gyönyörű vagy-suttogta fülembe miközben átölelt.Elpirultam, és hogy ne vegye észre, beletemettem arcomat a mellkasába.
-Észre vettem-kuncogott.
-Jajj, Tomlinson, fogd be!-motyogtam mosolyogva.
-Már megint Tomlinson!Miért?
-Mit miért?-emeltem fel a fejemet.
-Miért hívsz így?
-Nem tudom. Szerintem tök jó név-rajzolgattam kis köröket a pólójára.
-Még jó, hogy jó.Hiszen az enyém-simított végig a hajamon.
-Ego.
-Nem kérlek, Harry ego, én nem.
-És ő mért ego?
-Egyszer rányitottam a fürdőben, és saját magát dicsérte a tükörben.Azóta zárja az ajtót-nevetett, amihez én is csatlakoztam.Hihetetlen milyen jó érzéke van ahhoz hogy elfelejtsek mindent.Vagy csak saját magával hozza ki ezt belőlem?Talán.Mindegy is az most.Beszélgetésünket egyre többször szakította meg egy csók, a végére meg fordult az arány és a beszélgetés zavarta meg a csókolózást.De persze a mi házunkban mikor nincs drámázás?Bianka lecsörtetett és szabályosan elrángatott a konyhába.Felült a pultra és zilált hajába túrt.
-Hülye vagyok-jelentette ki idegesen.
-Mert?-álldogáltam tovább.
-Ugyebár felmentünk, mert megkellett volna beszélni a dolgainkat.
-Kellett volna?-kérdeztem,mire leintett.
-Elmondom.És minden rendbe volt addig amíg elértünk ahhoz a részhez hogy leültünk az ágyra-hozzá teszem,ez nem lehetett túl sok idő-ő meg eldőlt rajta.Én meg befeküdtem mellé,mivel szerencsétlennek éreztem magam ott az ágy szélén ülve.Elkezdte csavargatni a hajamat, de nem szólalt meg.Eltoltam a kezét, és próbáltam beszélni vele.De mikor már kezdtem volna, felém mászott.Én meg tiszta sokk alatt voltam ettől.Ennek köszönhető hogy megcsókolt.Annyit mondott hogy megoldjuk.Én meg megint engedtem neki.Nem hiszem el hogy lehetek ilyen gyenge amikor a közelemben van.De nem szeretem-nem akartam neki mondani hogy tekintettel a reakciójára, nagyon is szereti,mivel amikor Louis ilyeneket csinál én is elgyengülök-Nem lehet hogy szeretem.Én még mindig Aaron-t szeretem-húzta meg a haját és elég érdekes hangot hallatott.
-Louis előjöhetsz a fal mögül-mondtam a fiúnak aki valóban az ajtó mellől hallgatta beszélgetésünket(nem meglepő)-De drága egyetlen nővérkém, nem gondolod hogy ennyi idő után túl léphetnél?
-De, csak olyan sokáig együtt voltunk, hogy nehezen tudom kiverni a fejemből.És te tudod jól miért-nézett rám villogó szemekkel.Igen, persze hogy tudom.Amikor Aaron kiakadt, közölte hogy az évfordulójukon megakarta kérni a kezét.Ami 2 hét múlva lett volna.
-Igen, de lépj túl ezen.Menj haza és verd ki a fejedből mindkettőt-adtam a tanácsot, amit követett.
-Kettesben maradtunk-ölelt át hátulról Louis, és egy csókot lehelt a nyakamra.
-Annyira ne örülj!Lent semmi, értve?-fordultam meg a karjaiban.
-Akkor gyere-húzott rögtön fel a szobámba.Most jön az hogy Húúú mit csináltunk...Semmit.Fetrengtünk az ágyamon, beszélgettünk.Elmondta hogy Ukrajnában ugyanolyanok a rajongóik(lelkesek,aranyosak,őrültek), Harry a rabszolgájává tette(?) mert megverte, Liam leesett valami lépcsőről egy interjún, Niall-t kidobták valahonnan,nem teljesen értettem(annyira nevetett hogy nem tudott értelmesen beszélni) de valami viaszgyümölcsről beszélt, meg evésről.Ebből azt raktam össze hogy Niall megevett egy viaszgyümölcsöt...Hozták a formájukat.Én meg meséltem a lovagló óráimról, Eric-ről meg Alane-ről.Lenyugtattam hogy Eric Alane-t szereti, szóval nem kell féltékenykednie.Bár Bianka elkísért egyszer és csak annyit mondott "nem utasítanám vissza" kategóriába tartozik.Mutattam neki egy képet amin a lovon ülök,mellettem Alane és Eric (szintén lovon).
-Mi az a hatalmas állat?-vágott szörnyülködő fejet.
-Ez vicces, mivel a hatalmas állat alattam, Louis.
-He?Elneveztek rólam egy lovat?
-Nem!Nem rólad.Eric apukájáé a lovarda,akinek az apukáját Louis-nak hívták és róla nevezte el Eric.És mivel ez az egy szabad ló volt, őt osztották a gondozásom alá-magyaráztam el neki.
-És...Alane?Mármint neki bejön Eric?-vette ki a kezemből a telefonomat,és megnézegette a képeket amiket távollétében alkottam.
-Hát...Nem mondta.Jó barátok, de nem hiszem hogy Alane másként tekintene Eric-re mint barát.
-Megesik-mondta közömbösen.Gonoszan ránéztem.
-Nem is tudom ki beszél-fordultam neki háttal-Én se akartam rád másként tekinteni mint barát.De amikor megcsókoltál...én akkor szerettem beléd.
-Tényleg?-ölelte át a derekamat hátulról,és nyakamba fúrta a fejét-Én pedig...akkor amikor a reptéren találkoztunk és ájultan feküdtél alattam.Meg amikor magamra rántottalak.
-Hát, most már tudjuk mikor szerettünk bele egymásba.
-Áhh én még nem fejeztem be.Akkor is beléd szerettem mikor veled aludtam,meg amikor Skype-oltunk Zsófival-még egyszer kimond egy magyar nevet én letámadom és szarok az elveimre,ilyen cuki akcentus mellett-,amikor elmentünk sétálni,amikor átöltöztél előttem-hallottam ahogy mosolyog-és amikor játszottunk,meg amikor feljöttél megkérdezni szeretnék-e valamit a boltból,amikor megcsókoltál,azóta minden egyes csókkal belédszeretek,persze mikor a parkban igent mondtál nekem,és akkor is beléd szerettem mikor Lyon-ban elmondtad nekem a titkaidat,amikor kitettél minket a faladra,mikor bulizni mentünk,Isaac-nek való magyarázkodáskor,a búcsúzásunkkor,amikor felhívtál,amikor kinyitottad az ajtót nekem,azon a napon amikor csak az enyém voltál.Én mindegyik alkalommal beléd szerettem és sose akarok kiszeretni belőled,mert nekem ez így tökéletes.Csak te meg én.
-A horizonton túl csak te meg én-suttogtam magam elé magyarul.
-Hm?-dorombolt fülembe.
-Csak egy magyar dalszöveg.Mindegy-tettem rá kezeimet az övéire a derekamon.
-Na!Fordítsd le nekem!-nyüszögött.Én meg lefordítottam neki ezt az egy sort.
-Horizont?
-Ugye tudod mi az?-nevettem fel.
-Persze hogy tudom.Nem vagyok hülye-durcizott-ohh mi ez?
-Mi?
-Nincs rajtad sál-mondta semlegesen.
-Már miért lenne?-fordultam felé.Arcán egy kaján vigyor terült el.Jajj.Persze.Kiszívta a nyakamat amikor elment.Most viszont neki állt újra egy lila folt alkotásának, mire nekem egy halk nyögés kicsúszott a számon.Mikor végzett elégedetten felkúszott hozzám.
-Pont ezért.Mi lenne ha holnap elmennénk vacsorázni?
-Rendben-mondtam és hozzábújtam.Becsuktam a szememet és beszívtam férfias illatát,amire annyira vágytam.Éreztem őt, és ez sokat jelentett.Végre nem úgy aludtam el hogy másnap újra szembe kelljen néznem azzal hogy nincs a közelemben.Boldog gondolataim között éket vert a többiek kapcsolata is.Niall-Bianka,Emi-Zayn.Nem rózsás a helyzet.De mielőtt elaludtam volna, csak az járt az eszemben hogy boldog vagyok.És ez így van rendjén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése