The Night on Lyon

Nézem az országokat ahonnan nézték a blogot.Egy Ír :D király!Meg egy Német de az már régebben meg néhány Amerikai!Ezt marha jó nagyon örülök neki de mondhatnám hogy nektek!Ezt a részt Arie alkotta többségében mert én le lettem állítva gépről mert túl sokat ülök előtte upsz xDEzért lett perverz de a kézjegyünket letesszük mellé :D Nem lett rossz de volt már jobb is :D *Arile&~Emily

Kövessetek twitteren!:D Újat csináltam pontban ma szóval jee :D Emily már feltörte ^^ de nem baj :D Twitterem <3

22.rész

The Night on Lyon

Alexa

Mindenki elvonult egy szobába, mi pedig Zsófival maradtunk. Elcsacsogott Harryvel, amíg én egy festményt tanulmányoztam a falon. Egyre jobban távolodtak, de még kibogarásztam a festő nevét. Cezanne egyik képének másolata (szerintem nem eredeti). Otthagytam a képet és gyorsított tempóban utolértem Zsófiékat. Épp egy lépcsőn indultak felfelé.

-Mindenki lent lesz, és mi kapjuk a fenti szobát?-kérdeztem Zsófitól.

-Nem volt több hely lent, szóval kénytelenek lesztek itt letáborozni. De legalább senki nem fog titeket zargatni-válaszolt kedvesen, majd felrohant a hosszú lépcsőn. Fájdalmas tekintettel futottam végig szememmel a lépcsőfokokat, amik a ház méretéből kifolyólag jó hosszan elnyúltak.

-Egy kis lépcsőzés nem árt-haladt el mellettem Harry.A háta mögött vágtam egy grimaszt,és persze akkor fordult meg-Na gyere, segítek!-hátat fordított nekem és kezeivel jelezte, hogy ugorjak fel a hátára. Elnevettem magam, de felugrottam, megfogta a lábaimat és úgy vitt fel a lépcsőn. Zsófi a lépcső tetején nézte végig, ahogy felszerencsétlenkedünk a lépcsőn, de mire odaértünk hozzá ő is nevetett. Leszálltam Harryről, és adni akartam neki egy puszit az arcára, hogy megköszönjem, de pont akkor fordította felém az arcát, így szájra sikerült. Elkaptam a fejem, és láttam, ahogy Zsófi zavartan néz egyikünkről a másikunkra.Nem hiszem el, hogy nem látta amikor Harry megfogta a kezemet, vagy jutalmazott ez puszival.

-Ti nagyon furák vagytok.Most akkor jártok?-kérdezte bizonytalanul mire Harryvel egyszerre válaszoltunk.

-Igen!

-Nem!-ez lettem volna én.

-Szóval melyik?

-Járunk,de titokban tarjuk-egyikünknek sem ez életének legjobb párkapcsolata,de együtt találtuk ki.Viselnünk kell a következményeket!

-Itt nem kell!Biztonsági rendszer van mindenütt,őriztetve van a birtok környéke a fotósok a lábukat se tehetik be 5 kilométeres körzetünkbe-mosolygott biztatóan majd elfordult és egy akkora folyosón indult el mint a lenti.Örültem hogy lehet egy kis magánéletünk,szabadon,csak ketten.A folyosó második ajtajára mutatva Zsófi elment valahova,mi pedig bementünk a szállásunkra.Gyönyörű halványzöld falak,fenyő bútorok,és kicsit minimál stílusúnak hatott,de olyan kellemesen minimális volt benne minden.Imádtam.Kopogtak az ajtón és egy férfi lépett be rajta.

-Ha nem tévedek ezek az önöké-tett be két csomagot az ajtón.A bőröndjeink.Megköszöntük,majd a férfi kiment.Hallottam ahogy valakinek azt mondja hozd a többit.Gondolom a többiek csomagjai.Elvettem a bőröndöm,és kutatni kezdtem benne a telefonom után.Mikor megtaláltam leültem az ágyra és nyomkodni kezdtem.Belemerültem a facebookozásba,mikor kaptam egy sms-t.Megnyitottam és elnevettem magamat.Harry küldte.

Velem is foglalkoznál?

Ha ő így én is.Visszaírtam neki.

Mit akarsz csinálni?

Leült mellém,de még mindig írkált a telefonján.Újabb pittyegés jelezte az üzenet érkeztét.

Hmm…Találd ki!

Gyorsan visszaírtam neki. Mindketten mosolyogtunk.Tisztában vagyunk vele,hogy nem vagyunk normálisak.

Neked semmi nem elég?

Gyorsan kaptam választ.

Belőled nem ;)És ma alig voltam veled kettesben

Egy sóhaj kiséretében válaszoltam.

Most is kettesben vagyunk :D nem megyünk le a többiekhez?

Harry felhorkantott mellettem,amin jót nevettem.

Szerintem van jobb dolguk most mint minket szórakoztatni…Sőt szerintem mi is eltudjuk foglalni magunkat

Na ne fárassz!Mindig ezen jár az eszed? -.-

Nem áll szándékomban,de ha már itt tartunk te fáraszthatnál engem ;D

Leállhatsz!MOST!

Eltettem a telefonomat és láttam hogy Harry is ezt teszi.Egymásra néztünk,és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.Hátra dőltem az ágyon és kezemmel eltakartam az arcomat.Így nevettem tovább,majd mikor alább hagyott a nevető roham elvettem szemeim elől a kezemet.Harry négykézláb támaszkodott felettem,és széles mosollyal vizsgálta arcomat.Egyre gyorsabban közelített felém,majd ajkaink egymásra találtak,és táncra hívták a másikat. Harry minden gátat ledöntött magában,és tüzes vágya felemésztette a maradványokat is.Pár perc múlva nem éreztem magamon a reggel felvett fehér pólót,és Harry ingje is eltünt(az utóbbi mondjuk miattam).Egyre hevesebb csókcsatánkat az ajtó nyílása zavarta meg.Tudtam,hogy most abba kellett volna hagynunk.de nem tudtam elszakadni édes ajkairól.Egyszerűen túl csábító volt.

-Bocsi a zavarásért-hallottam Zayn hangját miközben eltoltam magamtól a kicsit ellenkező Harryt-csak szólni akartam hogy vacsorázunk!

-Mi?De még nincs is csak-megnéztem a telefonomat-te jó ég így elszaladt volna az idő?Fél hat.Megyünk-ekkor észleltem rá hogy még mindig nincs rajtam fölső,Zayn meg közömbösen végig mér.Magam elé kapta a fölsőmet és láttam, ahogy elmosolyodik.

-Már vártam mikor veszed észre! Gyertek!-majd becsapta az ajtót.

-Nem is tudom! Én most valami mást szeretnék-esett gondolkodóba Harry, miközben visszavettem a pólómat.Tudtam mire gondol,de csak egy halk „hülye vagy”-al illetem. Erre megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett. Csillogó szemei rabul ejtettek és vártam mit fog mondani. Előrébb hajolt és egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra. Hamar szétváltunk, de még mindig a szemébe néztem,és ő is az enyémbe.

-Nem hülye vagyok, csak szerelmes!-ez az öt szó is elérte a hatását. Átkaroltam a nyakát,de nem csókoltam meg,csak közelebb húztam magamhoz.

-Nem vagy egyedül!-suttogtam.Gyenge mosolyt eresztett felém majd eltolt magától.Nem szívesen szakítottuk meg a percet,de én speciel baromira éhes voltam és gondolom ő is.Kicsit megigazítottam a hajamat,majd elindultam az ajtó felé.Harry a pólóját vette fel éppen,mikor kiléptem a folyosóra és utánam szólt.

-Nem tudnál várni?

-Kapj el!-szóltam vissza.Hallottam amint gyors léptekkel igyekszik az ajtóhoz.Elkezdtem futni,és ő is utánam.Lerohantunk a lépcsőn,én meg berohantam a folyosóra és hátrafelé kezdtem menni,már lassabban.Körülbelül 6 méter távolság volt közöttünk,és mindketten lassan haladtunk.

-Mi lesz ha elkaplak?-lépett felém egyet én meg hátráltam egyet.

-Nem kapsz el,szóval ne törd magad azzal,hogy gondolkodsz!-pimaszkodtam vele.Még pár „te is lépsz én is” kör után gyorsabb tempóra váltott,Nem reagáltam elég gyorsan.A következő pillanatban már mellettem volt,felkapott és megpörgetett a levegőben.

-Jajj de édesek!- hallottam meg a maró gúnnyal átitatott mondatot a hátunk mögül.Letett és akkor vettem észre hogy Zoé és Liam szobája előtt állunk.Liam bocsánatkérőn nézett ránk,amit nem nagyon tudtam hova tenni. Zoé szinte átnézett rajtunk, majd szerencsénkre Niall ajtaja vágódott ki,ezzel pár kellemetlen pillanattól szabadított meg minket.Lassan mindenki ide ért. Niall után nem sokra Bianka, Zayn, Emi és utoljára Jenni és Louis hagyta el a szobáikat.Jenni és Bianka a menet elején vezetett.Elvezettek minket az ebédlőig ahol egy hosszú,tölgyfa asztal állt,felette hatalmas kristály csillár.A fal mályvaszíne és a szőnyeg sötét barna árnyalata otthonossá varázsolta a helységet.Továbbá a falra függesztett lemezek Marcus munkáját vallották hirdetni.A fiúk persze rögtön a lemezeket kezdték nézegetni és kibeszélni az ismert vagy kevésbé ismert előadókat.Jenni beállította a fiúkat egy platina lemez mellé és lefényképezte őket,majd elküldte valakinek.Miután ezzel végeztek megnéztem kinek a lemezével kellett pózolnia a fiúknak.Fredrik Kanngsten.Jenni Finn haverja.Mesélt róla egyszer.Leültünk az asztalhoz és nem sokára egy férfi letette a levest és a tányérokat.Miután elhagyta a szobát enni kezdtünk.Vidáman beszélgettünk,nevetgéltünk és a szokásosnál lassabban fogyasztottuk el a levest. A férfi visszajött és elvitte a piszkos edényeket,nem sokára mindenki kapott egy tányért rajta…valamivel. Mind kérdőn fordultunk Jenni és  Bianka felé akik bíztattak minket hogy kóstoljuk meg,nagyon finom.Szép lassan mindenki megkóstolta és örömmel nyugtázta hogy ez nem a francia konyha egyik vakmerő próbálkozása. Jenni és Bianka feletébb jól szórakozott valamin,majd miután a másodikat legyűrtük az inas(szerintem az volt,vagy lakáj)csokis süteményt szolgált fel,ami szintén nagyon ízletes volt.

-Valakinek valami tippje mi volt a második?-vigyorgott Bianka,és Jenni mellette rötyögött,a lehető leghalkabban.

-Passz.Mondjátok-vonta meg a vállát Niall.

-B..B…Béka-nyöszörögte Jenni.Kicsit leblokkoltam.BÉKA?

-Fujj!-tört ki szinte egyszerre belőlem és Zoéból. Nem hiába vagyunk tesók. Mindenki levágott valami reakciót, de egész finom volt, szóval nem haragudtunk rájuk. Beszélgettünk mikor Marcus toppant be. Köszönt, egy széket húzott Jenni és Louis közé, és leült rá. Jenninek nincs bátyja. Legalábbis vér szerinti, de nekem úgy tűnik, ezt a szerepet Marcus tölti ki. Amikor Lou hozzá árt Jennihez, mindig szúrós tekintettel vizsgálta a fiú szándékait.

-Mikor akarsz Olívval találkozni,Jenni?-vetette fel a kérdést,szinte csak mellékesen Marcus.Zayn és Emi egyszerre kapták fel a fejüket és irányították figyelmüket a beszélgetésre.

-Holnap-vetette oda Jenni,mert megszólalt a telefonja-ezt fel kell vennem.Ha megbocsájtanak-állt fel az asztaltól.Ezt az utolsó mondatot nem egészen tudtam hozzá kapcsolni Jenni stílusához.Mikor az ajtóban állva felvette a telefont vidáman köszöntette a hívót.

-Fredrik!Megkaptad?...-és kiment az ajtón.Louis idegesen felém fordult mivel én ültem a másik oldalán.

-Ki az a Fredrik?-kérdezte kissé frusztráltan.

-Az egyik Finn énekes,aki tavaly nyáron tárgyalt itt,pont amikor Jenniék itt voltak.Megismerkedtek és nagyon jóban vannak azóta is. Legalábbis amikor Fredrik februárban meglátogatott minket, mesélt arról, hogy Jennivel szoktak beszélni. Megnyugodhatsz, mert Fredriknek menyasszonya van, akit nagyon szeret-Louis lesütötte a szemét és motyogott valamit. Liam és Zoé kimentek a kertbe, Zayn és Emi a nappali felé vették az irányt, mert filmet akartak nézni. Niall elment a szobájába, mert telefonálnia kellett,Bianka valami könyvtár szobáról beszélt. Mi úgy döntöttünk felmegyünk. A szobába vezető utat gyorsan megtettük.Mielőtt bementünk volna Harry megállított.Kérdőn néztem rá,majd pár pillanat múlva felkapott és az ölében vitt be. Lefektetett az ágyra és a nyakamat kezdte csókokkal behinteni.Hagytam kiélni magát,megfelelő határokon belül.Mikor ezeket kezdte túl lépni,egy figyelmeztető morgással jeleztem nem tetszésemet,de neki ez mást jelentett,így még vadabbul csinálta amit félbeakartam szakítani.Egyáltalán nem volt kedvem hozzá.Saját kezűleg toltam el magamtól.

-Figyelnél?Nincs hozzá kedvem-kipattantam az ágyból és keresgélni kezdtem a pizsamámat.Megtaláltam,és nem sokat zavartatva magamat átöltöztem,már úgyis látott ruha nélkül,nem mindegy?Beájultam az ágyba és már csak azt éreztem ahogy erős kezeivel átkarol és engem néz.Magamon éreztem a tekintetét és emiatt nem tudtam elaludni.Felé fordultam.A sötét szobába beszökő fénycsík megvilágította arcát,és ezzel hófehér színt varázsolt rá.

-Sajnálom-búgta és szorosan magához ölelt.Haragom már rég elszállt,de jól esett hogy megbánta amit tett.Nem nagy dolog,de mégis sokat jelentett.

-Nem haragszom!Nem akarom az utolsó napunkat haragban tölteni-néztem holdfényben csillogó szemeit.Szomorúságot tükröztek.Én is elszomorodtam.Mi lesz velem nélküle?Az érintése,a hangja,az illata nélkül. A hangját halhatom,de az nem ugyanaz.Az érintését se tudja pótolni senki,ahogy az illatát sem.Egy nap.Ennyit kaptunk a sorstól.Hogy fog folytatódni az életem?Haza megyek,nyár,aztán iskola és elfelejtem.Nem.Nem lehet igaz,hogy elfelejteném.Ilyen könnyen biztosan nem.Ezek a gondolatok pillanatok alatt söpörtek végig az agyamon.

-Nem akarom hogy elmenj-suttogta.Könnyek gyűltek a szemembe.Ő az első fiú aki igazán megdobogtatja a szívemet és persze hogy nem lehet velem.Ilyen az én formám.

-Én se-feleltem könnyeimmel küszködve.Mély levegőt vettem,amivel beszívtam mámorító illatát.

(dőlt betű-Harry gondolatai)

Tudom jól hogy nehéz lesz.Hogy ne lenne nehéz?Messze egymástól,tele a megcsalás gyanújával.De sosem csalnám meg.Ezzel kockáztatnám a bizalmát.Mi több…az irántam érzett szerelmét.Nem akarom megbántani.Nem akarom hogy miattam szenvedjen.Nem akarom…Nem akarom elveszíteni.És mi van ha szakítani akar? Egyezzek bele? Nem. Soha. Olyan különös ez az egész.Olyan érzéseket váltott ki belőlem egy hét alatt ami másoknak eddig nem sikerült.Ez megrémít,de nem vagyok képes a félelmemre gondolni.Fel kell fedeznem ezt az új,ismeretlen,de oly csodálatos érzést.Az igaz szerelmet.De az szerelmem tárgyának el kell mennie.Fájni fog mindkettőnknek.Bele se merek gondolni milyen szörnyű lesz nélküle ágyba bújni.Nincs kit átölelni,nincs körülötted az idegen szag,amit úgy imádsz.Álom jön a szememre de én nem akarok neki engedni.Csak élvezni a pillanatot.Amit talán már soha többé nem fogok.

-Nem megyünk el nassolni?-vetette fel az ötletet Harry.Bólintottam,majd valahogy elértünk a konyhába és találtunk egy üveg nutellát.Befészkeltük magunkat egy nappali szerűségbe és egymást etettük amíg meg nem jelent Liam és Zoé.

Louis

Mikor egyedül maradtam(Zsófi is elment valahova) gondoltam körbe nézek a házban.Hatalmas ház,én meg azt se tudtam merre kell menni.Elindultam egy hatalmas folyosón.Komolyan ilyen féltékenykedő tipús lennék? Másodszorra voltam féltékeny a mai nap folyamán. Remélem nem megyek ezzel az örökös féltékenykedéssel Jenni agyára. Nem,nem nem hiszem. Remélem nem. Na de vissza a valóságba. Mentem a folyosón és azt hiszem eltévedtem. Egy fehér ajtóval találtam szemben magam. Körbenéztem. Senki sehol. Mit veszthetnék? Benyitottam. Megtorpantam a küszöbön. Egy nagy fehér szoba. Hatalmas ablakok. A fény megtöbbszöröződött a fehér szín miatt. A berendezés kimerült egy ággyal,egy fotellal és a kórházi gépekkel. Utóbbiak pittyegése töltötte be a szobát.Zavartan léptem egyet.Lassan megindultam az ágyhoz.Mikor odaértem egy nő feküdt injekciókkal és csövekkel tele szurkálva.A fotelben egy kórlap vagy valami ilyesmi feküdt.Nem emeltem fel,állva futottam végig rajta.Olivia Lamange.A latin szavakból semmit nem értettem.De a név.Erről akart nekem mesélni Jenni.Ki kell mennem innen,nehogy valaki észre vegyen.Gyors léptekkel  elhagytam a szobát.Gondosan becsuktam az ajtót és rádöbbentem hogy eltévedtem.Keringtem egy kicsit de sehogy nem találtam kiutat.Megálltam egy sárga virágokkal díszített teremben,és felhívtam Jennit.

Louis?Komolyan felhívsz pedig egy házban vagyunk?

Ez nem ház!Ez egy útvesztő!Segíts visszajutni!-Jenni felnevetett a másik vonaton.Én is elmosolyodtam,saját szerencsétlenségemen.

Hol…Hol vagy?

Sárga virágok,székek,csillár-soroltam a körülöttem lévő tárgyakat.

Tudom hol vagy!Megyek-hadarta és letette.Eltettem a telefonomat és türelmesen vártam.Idegesen álldogálltam,majd 3 perc múlva kicsapódott az egyik ajtó és Jenni esett be rajta.Nevetése betöltötte a szobát.Úgy tűnik a hívásom óta nevet.Elmosolyodtam,és én is nevetni kedtem.Jenni odaért hozzám,és megfogta a kezem.

-Na gyere!Vissza viszlek-nézett rám gyönyörű,csillogó kék szemeivel.Nem mozdultam,mikor elakart indulni,így vissza nézett rám-Maradni akarsz?

-Hát…Régen voltunk kettesben,nem gondolod?-húztam közelebb magamhoz.

-Pimasz vagy-elkapta a kezemet és leültetett egy székre majd beleült az ölembe és ujjainkat összekulcsolva egymás szemébe bámulva merengtünk.Valószínűleg úgy néztünk ki mint 2 debil,de nem volt senki rajtunk kívül.

Jenni

Louis ölében akaratlanul is eszembe jutott  a nap amikor összejöttünk.És nem az ahol megkért hogy legyek a barátnője hanem az amikor Joshhal szakítottam.Elmosolyodtam,és rá pár pillanatra ő is.

-Min mosolygunk?-kérdezte.

-Hát…Gondolkodtam…Egy fiún,akit nagyon szeretek,gyönyörű szemei vannak,és barna haja-mosolyogtam továbbra is.

-Zaynre gondolsz?-kérdőn ránéztem,és szabad kezemet felemeltem.

-Már miért is gondolkoznék rajta?Rólad beszélek te hülye gyerek!-alig bírtam befejezni mert megcsókolt.

-Tudom.Csak kiváncsi voltam-beszélt bele a csókba.Tényleg keveset voltunk kettesben,de kiakarom élvezni a közelségét amíg lehet.Vagyis holnapig.Megint elkezdtem félni,így eltoltam magamtól.

-Mi a baj?-simogatta meg hajamat.Sóhajtottam és erőltetetten mosolyogtam rá.Nem nagyon  lehetett meggyőző,mert rögtön rákérdezett újra.

-Semmi.Semmi baj nincs.Nem megyünk vissza?-álltam fel,és indultam ki.Követett,majd kicsit gyorsított a tempóján és beért mellém.Megfogta a kezem és így mentünk vissza  a szobánkhoz.A folyosón találkoztunk Emivel és Zaynnel akik éppen a szobájukba tartottak.

-Hello!Mi jót csináltatok?-kérdezte perverz vigyorral Louis.

-Filmeztünk.És ti?-néztek rám kérdőn.Alig láthatóan megráztam a fejem.Tudtam hogy arra kiváncsiak elmondtam-e Josht.

-Louis eltévedt én  meg segítetem neki vissza találni-válaszoltam,miközben elindultunk.

-Jenni,hol lehet fürödni?-kérdezte Emi mikor az ajtók elé értünk.

-Minden szobához van fürdő.Talán rájöttök hol van-majd bementem a szobánkba.A bőröndömben matattam a pizsamám után.Louis elment fürdeni,én pedig már pizsamámmal a kezemben nézegettem a posztereket a falon.A mai napon feltett posztert nézegettem,amikor valaki átölelt hátulról,és belepuszilt a nyakamba.Mosolyt csalt arcomra,és megfogtam a karját.

-Tükör nélkül is látom magamat.Ez kicsit furcsa-suttogta a fülembe.

-Én meg téged látlak úgy hogy itt se vagy-kontráztam,mire megfordított és szembe találtam magam vele.

-De én itt vagyok!-jelentette ki,és gyengéd csókot lehelt ajkaimra.Élveztem a pillanatot,ahogy egyre lejjebb csúsztatja kezeit a karjaimon.Megállt a derekamnál,de innen is lejjebb csúszott,majd a fenekemnél állapodott meg.Na ez kicsit sok volt,így lesöpörtem magamról a kezeit.Elhúzódtam és láttam ahogy pimaszul mosolyog.Megcsaptam a pizsamámmal.

-Nagyon vicces vagy-majd bezárkóztam a fürdőbe.Beálltam a zuhanyfülkébe és elindítottam a meleg vizet.Miközben áztattam magamat azon gondolkoztam hogyan és mit fogok mondani holnap Louisnak.És mit fog reagálni.Haragudni fog, mert nem mondtam el?Felidegesíti magát?Valószínű.Talán kicsit sokáig voltam bent,mivel Louis dörömbölt az ajtón.

-JENNI!JÓL VAGY?VÉGEZTÉL MÁR?-mintha aggodalom csengett volna vissza szavaiból,de ebben nem voltam biztos.

-Persze!Mindjárt megyek-válaszoltam és kiléptem a zuhany alól.Gyorsan megtörölköztem,megmostam a fogamat,és felöltöztem.Utoljára körbe néztem,hátha elfelejtek valamit,majd kimentem.Louis az ágy szélén ülve telefonozott.Mikor becsuktam az ajtót felnézett  ledobta a telefonját az éjjeliszekrényre és felállt.

-Gyere!Mutatok valamit-végig néztem rajta és magamon.Rövid gatyában és pólóban voltam,ő meg alsógatyában és egy atlétában.

-Így?-mutattam végig magamon.

-Nem megyünk ki a szobából-lépett felém egyet,amire automatikusan hátrálni kezdtem.Felvonta a szemöldökét és elnevette magát-Nem olyat.Csak egy kis csekélység-sétált a poszter-falamhoz.

-Szerintem túl sokat foglalkozol a falammal-léptem mellé.Rámutatott a poszterre és mind az 5 fiú aláírása ott virított rajta egy kis üzenettel.

Niall   Szeretem ahogy főzöl,csinálhatnád gyakrabban!-ezen nevettem egy kicsit,majd áttértem a többiekére is.

Harry  Vigyázz az én Loumra!

Zayn  Jenna,köszönöm hogy megbízol bennem!

Liam  Sok mindent köszönhetek neked!

Louis aláírása mellett is volt egy kis üzenet.

Szeretlek!Mindennél jobban!

Mikor kibogarásztam mit írt oda, fénysebességgel a karjaiba vetettem magamat és megöleltem.

-Én is szeretlek!Mindennél jobban!-bújtam bele mellkasába.Átkarolt és belepuszilt a hajamba.Felnéztem és csillogó,kék szemeivel találtam szemben magam.Egyre közelebb jött,majd egy csókban forrtunk össze.Becsukta szemeit ,én meg követtem a példáját.Hirtelen nyílt az ajtó,mi pedig abban a pillanatban szétrebbentünk.A négy fiú lépett be rajta.

-Na tetszik Louis ajándéka?-szólalt meg rögtön Zayn.Hevesen bólogattam,és odaszökdeltem hozzá.Megölelgettem,majd feljebb ágaskodtam,és a füléhez hajoltam.

-Szívesen. Én pedig köszönöm, hogy megbízhatok benned Malik.

-Megint ez a Malik.Fantázia dúsabbat nem tudsz?-tolt el magától.Felnevettem és megráztam a fejem.

-Nem hinném.Nekem tetszik.Bár…esetleg lehetnél …lehetnél mondjuk Zafira.

-Nagyon humoros vagy.Az lány név-grimaszolt egyet-Akkor maradhat a Malik.

-Zavarunk?-vágott közbe Harry.Felé fordultam és kicsit mérgesen rámeredtem.

-Igen,te zavarsz ….-vetettem oda foghegyről és Niallt is megölelgettem.

-Neked szívesen főzök bármikor!

-Most is?-csillant fel a szeme.

-Most nem.Menj ki a konyhába, ha éhes vagy,GPS-t is adhatok,Bianka szeméjében-Niall már ott sem volt én meg egy kis ideig utána néztem,értetlenkedő fejjel.Majd Liam került sorra.Ő is kapott egy ölelést.

-Mit is köszönhetsz nekem?-néztem fel,mire csak egy halvány mosoly volt a válasz-Na!Mond már el!-nyaggattam,mire nagy nehezen válaszolt.

-Hogy megismertem egy személyt,aki nagyon fog hiányozni ha már nem  lesz.

-Zoé?-kérdeztem bizonytalanul,de Liam bólintott.

-Ennek… örülök. De remélem nem csak azért fog hiányozni-hadartam egy kicsit gyorsabban a kelleténél.

-Hogy miért…Ja.Dehogy.Én nem vagyok olyan!-emelte fel védekezően kezeit.

-Tudom!-Harryhez léptem,és megborzoltam a haját.

-Héjj!Miért is zavarlak?

-Nem zavarsz!-öleltem meg őt is.Derekamat átkarolva viszonozta a gesztust-Vigyázok rá!De te is vigyázz Axira-suttogtam fülébe.

-Megígérem!-válaszolt halkan.

-Harry,neked barátnőd van tudtommal-szólt közbe(ki más?) Louis.

-Ő ölelt meg!-engedett el,én pedig Louishoz mentem.

-Neked viszont még nem mondtam semmit-karoltam át a nyakát. Kezei automatikusan derekamra kerültek-Szeretlek-és megcsókoltam. A többiektől egy hangos ’Huuu’ volt a reakció.

-Azért ne előttünk!-szólt közbe Zayn. Elszakadtam Louistól és egy megsemmisítő pillantást küldtem a fiú felé. Lassan mindenki elszivárgott. Zayn utoljára megölelt.

-Remélem minden rendben lesz!-ezzel váltunk el egymástól.

-Én is-suttogtam magam elé. Erőt vett rajtam a fáradság. Bedőltem az ágyba, magamra húztam a takarót, és az utolsó emlékem már csak az, hogy Louis átölel és így alszunk el.

Zoé

Liammel kimentünk a kertbe,és ledőltünk a fűbe.Megfogta a kezemet,én pedig az egekben éreztem magamat.Fogjuk egymás kezét és együtt nézzük a csillagokat.Oldalr fordítottam a fejemet és Liam arcát fürkésztem.Észrevette hogy nézem.Felém fordította a fejét és így már a szemébe néztem.Közelebb kúsztam hozzá.Követte a példámat.Miliméterek választottak el minket.Ajkaink súrolták egymást,mikor Liam megszólalt.

-Nekem van a legfantasztikusabb barátnőm a világon-fordult meg teljesen és a hajamat kezdte csavargatni.

-Nekem pedig a legfantasztikusabb barátom-és megcsókoltam. Viszonozta,és felém kerekedett.Két kezével beletúrt a hajamba.Én is belemarkoltam a hajába és közelebb rántottam magamhoz.Valamit morgott de nem értettem mert nem hagytam beszélni.Sokáig csókolóztunk,egyre hidegebb lett,köztünk viszont szinte forrt a levegő.Ekkor Liam telefonja rezegni kezdett .orgott valami nem túl szépet és felvette.

-Louis megöllek!Mit akarsz?-hallottam Louist a vonal másik végéről,de nem értettem mit mond.

-Hmm.Megyek-letette és felállt,majd engem is felsegített-segítenem kell egy ajándékban.Te addig feküdj le.

-Ajándék?Jenninek?-kérdeztem mire csak bólintott és bementünk kézen fogva.Mikor bementünk a hatalmas üvegajtón,át kellett mennünk egy közös helységen ahol Alexa és Harry etették egymást.Már nem is tudom miért vesztünk össze annyira ezen. Olyan boldognak tűnnek együtt.A saját döntése volt,és nincs jogom megróni miatta.Harry nem verte át,tehát tévedtem. Nem kihasználja.Nutellával etették egymást,és Harry éppen Axi szájáról csókolta le az édességet. Mikor bementünk felkapták a fejüket.Feszült csend állt a szobába,amíg a két fiú beszélgetni nem kezdett.

-Téged nem hívott?-kérdezte Liam.

-Ki?Miért?-kérdezett vissza Harry.

-Louis.Valamit csinál Jenninek-vonta meg a vállát.Harry bólintott és megnézte a telefonját.

-Upsz.Kaptam egy SMS-t hogy menjek.Megyek-pattant fel-Axi addig menj aludni oké?-adott egy utolsó puszit és Liammel elmentek.Ketten maradtunk.Axi megtörölte a száját és bezárta az üveget.

-Axi…-kezdtem bele.Felnézett és „gyorsan mond” nézéssel várta hogy megszólaljak-Nagyon sajnálom amit mondtam.Tényleg nem tudom miért lettem ennyire dühös.Talán ráeszméltem hogy nem lehetünk mindig együtt és nem akarlak elveszteni. De amikor látom hogy menyire oda vagy Harryért és ő is szeret téged…akkor rákell jönnöm hogy vannak akik fontosabbak nálam.És nekem is van ilyen ember.Kérlek ne haragudj rám. Egyáltalán azért haragszol mert Liammel voltam?Miért?

-Mert a húgom vagy és nem akartam hogy kihasználjanak. De nekem mindig fontos leszel.Harry pedig…Ő a legfontosabb de utána rögtön te jössz. És már nem haragszom mert a barátnője vagy!Amiről nem is beszéltünk még!-lelkesedett én pedig leültem mellé és jó sokáig csacsogtunk mindenről. Leginkább Liam és Harry volt a téma de előjött a Louis olyan aranyos hogy odáig van Jenniért téma illetve Zayn és Emi egymásnak vannak teremtve téma is.Éjfél felé járt az idő mikor megjelentek a fiúk.Liam és Harry mintha örültek volna hogy kibékültünk.

-Na minden rendben?-vágódott be mellém Liam.Bólogattunk és elnevettük magunkat,ugyanis körülbelül két perccel ezelőtt azt ecseteltem Axinak Liam milyen jól néz ki ha nincs rajta póló.Testvérek vagyunk,ilyeneket megszoktunk beszélni.

-Oké…Gondolom most hogy kilettünk beszélve mehetnénk aludni-zsörtölődött Harry.

-Aludni,ugye?-nevettünk tovább. A fiúk úgy néztek ránk, mint két idiótára.Mikor végre levegőt is kaptunk elindultunk. Axiék elköszöntek a lépcső alján.Azt még láttuk, hogy Axi kérleli Harryt valamiért,majd a fiú megadja magát és felviszi a lépcsőn. Csodálkozva néztük a jelenetet,majd nevetve bedőltünk a szobánkba,azon belül is az ágyba.

-Kint nem tudtunk befejezni valamit-kezdte Liam a rábeszélést.A legéassabb tempómba átvetettem rajta a lábamat és elkezdtem kiszívni a nyakát.Mélyen kacarászni kezdett-Vámpírosdit játszol?Ez meg fog látszani!-szólt rám,de nem hagytam abba.Miután elégedetten végeztem a dolgommal,Liam egy gonosz vigyorral fordított a helyzetünkön.

-Most pedig megbüntetlek amiért kiszívott nyakkal kell koncerteznem-és vadul neki esett a nyakamnak. Felszisszentem mert mikor végzett még bele is harapott egy kicsit.

-Nem vagy normális-ütöttem meg a mellkasát-A smink csodákra képes,de ezt nem hiszem hogy elrejtené bármi is-fogtam meg a nyakamat.Bűnbánóan a szemembe nézett és egy gyengéd puszit nyomott a számra.

-Bocsánat! Mindig elvesztem a fejemet ha veled vagyok!-borult rám,de alkarjával még támasztotta magát.Gyengéden csókolgatta a vállamat,és egyre feljebb és feljebb.A nyakamat,az állvonalamat,és végül a számat.A fölsőjét kezdtem birizgálni,amiből értette a szándékomat és lerántotta magáról.

-Ha én is,akkor te is-villantotta rám félmosolyát,én pedig követtem az utasítását.Gyorsan lekerült rólunk a többi ruha is.A többi pedig már nem publikus.

Zayn

A szobába vissza érve,Emi már aludt viszont engem nem hagyott nyugodni hogy mi lesz Jenna izé Jenni és Louis között holnap.Ismerem Lout de nem tudom mennyire fog kiakadni.Az ágyban fekve is csak erre tudtam gondolni,így hirtelen ötletnél fogva küldtem egy SMS-t Jenninek.

Mit fogsz csinálni ha nagyon bepöccen?

Nem sokra rá  választ is kaptam.Tehát ő sem tud aludni,vagy felébresztettem.

Kösz hogy emlékeztetsz.Nem tudom :s  de ha nagyon ideges lesz vissza megyek veletek a koncertre

Logikus lenne,mert akkor Jenni nem hagyná hogy Louis elmenjen bárhova is.

Oké.Szerintem is jó ötlet.Felkeltettelek vagy ébren voltál?

Felkeltettél,szerencséd hogy Lou nem kelt fel.Próbálj meg aludni Malik!Ne aggódj miattunk

Aggódom de azért megpróbálok.Jó éjt Jenna!

Neked is Zafira

A köszönésén kicsit nevettem,amivel felébresztettem Emit.

-Még nem alszol?-kérdezte nagyokat pislogva.

-Nem.Aggodalmaskodok.De te aludj nyugodtan.

-Gyere! Segítek aludni-húzott magához,és megcsókolt.Édes ajkai ütköztek az enyéimmel.Bedőlt az ágyba és magára rántott.Megtámaszkodtam felette és úgy csókolóztunk tovább.

-Ezzel nem aludni segítesz.Inkább még jobban felkelted az érdeklődésemet-utaltam rá,hogy férfiból vagyok és éppen a számomra legkedvesebb lény felett támaszkodva érdekes reakciókat válthat ki  belőlem(LOL-szerk.Ariel megj).Zavarában felnevetett és a gyér fényben is láttam ahogy elvörösödik.Lemásztam róla és befeküdtem mellé.Átöleltem a derekát és csöndben vártam hogy elaludjon.Egyszer  törte meg a csendet mielőtt elaludt.

-Ne aggódj.Minden rendben lesz!

Ez a két mondat meghozta az álmot a szememre,és pillanatok alatt elaludtam.

Bianka

Ráomlottam a lihegő fiúra.Levegő után kapkodtunk mind a ketten.Hogy ne csapjunk nagy zajt megcsókoltam.Egyre szabályosabbá vált a légzésünk,majd leszálltam róla,és kiccsit izzadt mellkasán nyugtatva fejemet,megszólaltam.

-Erről senkinek egy szót se!

-Senkinek!-simított végig a hátamon Niall. Tisztázom az előzményeket,hogy is kerültem Niall ágyába.Mármint ő került az enyémbe. Elmentem a könyvtárszobába és  leültem olvasni.Már vagy fél órája olvastam,mikor nyílt az ajtó és Niall lépett be rajta.Kedvesen rámosolyogtam.Viszonozta és elkezdett böngészni a könyvek között. Kettőt ki is nyitott, de mind franciául van szinte. Becsuktam a könyvem, és odaálltam mellé.

-Segítsek? Mutatok angol könyveket-elmentem a polchoz és elkezdtem nyújtózkodni, hogy elérjem a megfelelő polcot. Megdőlt az egyensúlyom, és elkezdtem hátrafelé dőlni. Niall elkapott, de magammal rántottam a földre. Rajtam feküdt egy pillanatra, majd vörös fejjel elkezdett felállni. Én is feltápászkodtam, de ő megállt így-ez érdekesen fog hangzani-én tök véletlenül lesmároltam. Elfordította a fejét, mert mondani akart valamit, én meg neki dőltem a szájának. Mindkettőnknek írtó kínos volt a helyzet. Valami oknál fogva megcsókoltam. Ne tudom mi hajtott, talán valami ősi ösztön vagy ki tudja, de egyre hevesebben csókolóztunk a könyvtár padlóján. Elváltunk és pedig mosolyogva meginvitáltam magamhoz.

-Gyere,mutatok jobb könyveket!-azonnal felpattant és elsiettünk a szobámba.Amint becsuktam az ajtót,letámadott és az ajtónak döntve kezdte lehúzni a szoknyámat.A dolgok gördülékenyen mentek,amíg Niall nem kapott egy smst.Elolvasta de rögtön eldobta a telefont valahova.

-Ki volt az?-kérdeztem nagy nehezen.

-Louis.Jenninek akar valamit amihez én is kellenék.De nekem más dolgom van-szinte nyöszörgött amikor letaszítottam magamról.

-Menj!Én megvárlak-utasítottam.Zavartan és értetlenkedve felkapta magára a ruháit és elment.Mikor becsukta az ajtómat ráeszméltem mit is csináltunk.Te jó ég!Lefeküdtem vele!Niall nemsokára visszatért.Kicsit türelmetlenül vetette magát rám.

-Na!Mit csinálsz?-kuncogtam mikor kezdett felettébb bevadulni,ami nekem tetszett csak eddig finomkodott.

-Nem szeretem félbe hagyni a dolgokat-morogta és folytattuk Így jutottunk el idáig.Hogy Niall mellkasán fekve aludtam el,miközben ő a hátamat simogatta.