Na gyerekek Zsófikám elmés köszöntése! xD Mivel Ariel Dáviddal,Ádámmal vagy Bálinttal van ezért most vele írok jeee ... xd És csak annyit tennék hozzá hogy ROCK ME! XDDD ami nálunk nem pont ezt jelenti .....Na pussza olvassatok!~Emily
Mivel sikeresen feltudtam lógni Dávidnál.Ismétlem Dávidnál elolvastam amit eddig irtatok és Zsófi...Perverzió ötös hát ilyeneket írni vagy 5 percig nevettem rajta.Nem rossz de ennél volt jobb is.Na puszikaa olvassatok én meg nézem a Bosszúállókat negyedszerre mert Dávid még nem látta.Én már háromszor de nem baj.*Ariel
20.rész
Az utazás előestéje
Liam
A kocsiban ültünk vagy már öt perce,de úti cél nélkül.
-Hova megyünk?-törtem meg a nyomasztó csendet.
-Hozzád-jelentette ki határozottan.Jó,azt értem hogy felhúzta magát amiatt ami történt,de annyira hogy még Jenniékkel sem akar beszélni?A házam felé vettük az irányt.Útközben kínos csend uralkodott.Mikor végre megérkeztünk kinyitottam neki a kocsi ajtaját.Udvariasan megköszönte.Hangjában hallottam valami furcsa hangsúlyt,amit nem tudtam mire vélni.Aztán kaptam tőle egy gyors puszit majd a nyakamba ugrott én elkaptam a feszes kis combjait(Anna én voltam Zsófi remélem tetszik Séku nagyon tiltakozott,de én voltam az erősebb ;D) és bementünk a házba majd elengedtem.Lemászott rólam és körbevezettem a házban.Miután végeztünk az idegen vezetéssel,felakart húzni a hálóba.Én persze elcsábultam,de megállítottam magam mielőtt rosszat tettem volna.
-Zoé még nem is járunk-tiltakoztam majd hozzányomta ajkait az enyémekhez .
Egyre jobban húzott a háló felé .Én persze engedtem a csábításnak.
- Ugorj-morogtam a fülébe,és teljesítette kérésemet.Majd bevittem a nyakamba az őrült nőszemélyt.Lerángatta rólam a pólómat,hogy én se maradjak ki ebből a játékbólmén meg az övét. A gatyám hoz kaptam,hogy levegyem ő ugyan így tett.Egyre hevesebben csókolt.Ráeszméltem mit tettünk ,de akkor már késő volt.Eszméletlen jó volt ,de akkor is ő nem a barátnőm és ettől hihetetlenül nagy bűntudatom lett.
-Zoé ,uhhhh...ömmmmm..ez mi volt? -kérdeztem mikor lihegve feküdtünk egymás mellett az ágyon.
-Őőőőőőőőő ..nem tudom ,de remélem nem lesz bűntudatod miatta,hiszen nem kényszerítettél rá,én akartam.
-Jó ,de akkor egyet ígérj meg nekem.
-Rendben ,de mit?
-Azt hogy leszel a barátnőm-ránéztem az arcára ,de kifejezéstelen volt.Hirtelen nagy mosoly terült el rózsás arcán.Gyönyörű volt.A kérdésemet egy szenvedélyes csókkal válaszolta meg.-Igen -mosolyodott el.
Jenni
Megérkeztek Harryék.Nem értettem ,hogy miért olyan feszültek ,de amikor elkezték mondani ,hogy mitörtént lefagytam nem tudtam mit mondani.Loui oda fordult hozzám és megkérdezte ,hogy minden rendbem van-e.
-Mitcsináltál?????-kérdeztem. Alexa úgy nézett rám mint egy őröltre.
-Hát nagy lány lettem -mondta magyarul persze a fiúk semmit nem értettek .
-Jó persze ez a magánügyed ,de pont ő??? Most komolyan,ő aki szoknyavadász hírében áll és nem tudni ,hogy kihasznált-e téged.
-Én teljesmértékig megbízom benne-fogta meg Harry kezét.
-Rendben ez a ti dolgotok ,és khm...gratulálok vagy mi... Zoé mit mondott erre ?
-Veszekedtünk és elment Liammel valahova.Nagyon mérges volt rám,de remélem hogy semmi hülyeséget nem csinált.Csináltak-nyomta meg az utolsó szót.
-Na jó -szólt Louis -mostmár tényleg megtanulok magyarul-ezen mindenki elmosolyodott .
-Lajos Shut up!-mondtam mire Alexával felnevettünk.
-Szeretném ha eljönnétek velünk Lyonba. Persze anyukádékkal már megbeszéltük-invitáltam meg őket is,hiszen az anyukájuk már elengedte őket.
-De jó,köszönöm felhívom Zoét hátha megbékélt már-Axi kiment a fiúk pedig abban a pillanatban ráugrottak Harryre és szivatták a hülyeségeikkel.Ő csak mosolygott és nevetett a vicceiken.Valószínűleg megszokta már.Axi halálra rémült arccal tért vissza a szobába.Csak én vettem észre,hogy valami gond van.Odamentem hozzá és megkérdeztem mi a baj.Megrázta a fejét és valami ne itt félét motyogott.Megfogta a csuklómat és felhúzott a szobámba.
-Na mit nem akartál tudatni a fiúkkal?
-Azt hogy...szerintem Zoé ebben a pillanatban Liammel van-hatalmas szemekkel néztem Axira.Hogy mi van?Úgy érti hogy...?
-Mi?De ezt honnan veszed?
-Hát...Inkább megmutatom-nyomkodott pár gombot,majd recsegett egy pillanatra majd érdekes hangok jöttek a készülékből majd mintha Zoé valami Liam félét nyögött volna és megszakadt a hívás.Itt tette le Axi.
-De Axi ez lehet hogy nem az aminek tűnik csak-én se tudtam mást mondani erre-mittom én!Valami.Valami más.
-De komolyan csak azért csinálja ezt mert én Harryvel voltam vagy valami más oka is van rá?
-Ömm...Fogalmam sincs hivogasd amig felnem veszi-tanácsoltam.Megrázta a fejét.Ekkor megcsörrent a telefonja és egy kis ideig nézte a képernyőt majd felvette.Az enyém is csörögni kezdett így kimentem a folyosóra beszélni.
Zoé
Megnéztem a telefonomat ,hogy hátha hívott valaki.Alexa 5 nemfogadott hívása várt rám.És egy felvett hívás.Meredten néztem a telefont amikor éreztem Liam kezeit a derekamon.
-Mi a baj?
Én csak megmutattam a telefonomat,amikor meglátta ő is elképedt.
-Azonnal fel kell hívnom-magyaráztam miközben a telefonomat nyomkodtam,miközben Liam még mindig nem engedett el.Kicsöngött és a másodikra fel is vette.
-Szia -szóltam bele remegő hanggal.
-Szia -mondta jéghidegen.
-Miért kerestél -kérdeztem.
-Hát csak amiatt,hogy jól vagy-e,meg hogy Jenniékkel mehetünk Lyonba,anyuékkal megbeszélték.
-Ez szuper,és amit hallottál remélem nem értetted félre csak játszottunk.
-Persze,persze azt a játékot hogy feküdjünk le, a híres Liam Paynnel? -kérdezte flegmán.
-Jajmár ez nem rád tartozik és ha már erről van szó akkor te is lefeküdtél a híres Harry Stylessal-de miután kimondtam egyből megbántam .
-Jó én nem mondok semmit senkinek,te is kussban maradsz oké?-mondta nekem gúnyosan
-Oki -mondtam ,mire egyből lecsapta a telefont.Könnyek gyűltek a szemembe,megfordultam és Liam karjai közé borultam.
-Mi a baj?-simogatta a hátamat.
-Axi...Utál..és én is saját magamat.
-Nem utálhatod magad azért,mert nem ért meg.Ráfog jönni hogy hibázott és te is,azzal hogy egy ilyen hülyeségen összevesztetek.Majd kisimulnak a dolgok,de én melletted állok-suttogta bele a fülembe.
-Köszönöm ,nagyon aranyos vagy és csak ,hogy tudd IMÁDLAK!-elmosolyodott és hirtelen egy heves csókkal ajándékozott meg.
-Te is jössz gondolom.Nem kéne pakolnod-mutattam a szekrény felé.
-Ráér.Neked is kéne nem?
-Hát de vissza kéne mennem a szállodába összeszedni a cuccaimat.
-Menjünk.Még mielőtt Axival is találkoznánk ott.
-Gondolom tudod hogy nem tudjuk őket elkerülni mivel holnap indul a gép.És ott kénytelenek leszünk találkozni.
-Hát de addig elkerülhetjük őket.De én is megnézem hívtak-e - elkezdett kutatni az éjjeliszekrényen.Nem sokára megtalálta a telefont és feloldotta.Meglepődését nem nagyon tudta leplezni.
-Ki hívott-álltam mellé és néztem meg a híváslistáját.Louis,Louis,Louis,Harry,Harry,Zayn,Niall,Zayn,Zayn,Niall,Harry,Zayn.
-Azt hiszem beszélnem kéne velük-már éppen felhívta volna Louist mikor kikaptam a kezéből a készüléket.
-Na azt már nem!Elmondanád nekik amit csináltunk!És azt nem teheted meg!Értve vagyok?
-Akkor felhívom őket előtted és akkor nem mondhatok még csak véletlenül se olyat amit te nem szeretnél-beleegyeztem.Pár kicsöngés és Louis szólt bele.
-Liam hiányoltunk!Mégis mit csináltok?Vagy egyáltalán hol vagytok?Axi halálra rémülve lépett be az ajtón,és Jennivel fent beszélgetnek nem valami fényes hangsúllyal.Mi történt?
-Nem hiszem hogy elmondhatom mit csináltunk.De ha lehet Axit ne engedjétek vissza a szállóba egy darabig mert Zoé nem akar vele találkozni amikor visszamegyünk a cuccaiért.
-Oké.Úristen nekem is pakolnom kéne!Zayn meg persze már összepakolt.Pff...Na mindegy további kellemes szórakozást holnap találkozunk-lecsapta a telefont.Felöltöztünk és visszamentünk a szállásunkra.
Jenni
-Felhívott Zsófi,hogy ő jön ki elénk a reptérre-mondtam miközben lesétáltunk az emeletről.
-Ki az a Zsófi ?-érdeklődött Niall.Olyan aranyosak amikor próbálják kimondani a magyar neveket.Például amikor Zayn vagy Louis az Emese nevet próbálják kimondani.Belehalok olyan édes akcentusuk van.Na de visszatérve.Felmentem Facebookra ,hogy megmutassam neki a barna hajú,barna szemű lányt aki az általánosban lett a az egyik legjobb barátnőm.
-Oh,...nem rossz -közölte majd hogy nem nyáladozva a képre.Sóhajtottam majd leültem Louis mellé a földre.
-Minden barátnőmre rámásztok?
-Nem ,csak azokra akik nagyon szimpatikusak a számunkra.
-Oh ,de ha bántani mered akkor altból szopránosat csinálok belőled .Remélem értetted a célzásomat,vagy ha nem akkor úgyis mondhatom,hogy csak kereszt apuka lehetsz-kacsintottam rá ,mire mindenki szakadt a nevetéstől.
-Jól van na-durcizott-ezért jössz nekem egyel!
-Ha csinálok neked szendvicset jóban leszünk?-ajánlottam mire felcsillant a szeme.
-Igen!
-Nekem is csinálsz-nézett rám Lou bociszemekkel.
-Nem,te csinálsz magadnak.Zayn te kérsz?
-Aha.
-Én is-jelentkezett Harry is.
-Akkor én se maradok ki-jelentette ki Emi.Axi csak megrázta a fejét.
-Nem vagyok éhes.
-Oké.Akkor 4 szendvics meg még 4.Louis ha nem akarsz éhen halni gyere és csinálj magadnak kaját-hívtam magam után.Nem kellett kétszer mondanom rögtön követett a konyhába.Elkezdtem túrni a hűtőt a hozzávalókért.Louis átölelt,ezzel korlátozva mozgásteremet.
-Azért hívtalak hogy segíts ne azért hogy hátráltass!-szóltam rá idegesen.Bosszantott,hogy nem hagy békén.
-Jó.Oké.Rossz kedved van?
Rátapintott a lényegre.Elég rosszul éreztem magam.Bűntudatom van amiatt hogy nem mondtam el neki hogy mit csinált Josh.Meg olyan régen voltam Olívnál és Marcusnál.Pontosabban Olívnál régen voltam.Amikor tavaly mentem Lyonba nagyon keveset voltam vele.Egyszerűen nem bírtam nézni hogy mit tettek vele csak azért mert...Mert szeret valakit akit sokak szerint nem kellene.Szánalom Istenem.Belém hasított a felismerés hogy velem is megtörténhetne ez,hiszen én is olyan valakit szeretek akit nem kellene.Jó talán nem pont azért tették azt Olívval amit tettek mert Marcussal van hanem szimplán csak mert...nem tudom fogalmam sincs.Persze ezt az egészet csak bemesélem magamnak.Ezt a hírességes hülyeséget de így legalább nem magamat hibáztatom.Mert az borzalmas lenne.Semmi közöm az egészhez!Ez csak egy véletlen baleset volt.Jó nem véletlen de akkor se értem ezt az egészet ami vele történt.
-Nem fázol?-hasította meg gondolatmenetemet Louis.
-Rohadjon széjjel az egész kibaszott világ - csaptam be a hűtőajtót.Nem vagyok az a típus aki nem beszél csúnyán,nem szemtelenkedik satöbbi.De itt legalább úgy is csinálhatom hogy bárki hallhatja mert úgyse értik mit mondok.A hangsúly viszont átváltozott.Frusztrált,dühös,szomorú,kétségbeesett.Mit fogok mondani Olívnak?Persze úgyse értheti de ezt az egész Josh ügyet elkell majd neki mondanom.Mindent az életemről.
-Mi a baj Jenni?-ismételte vagy harmadszorra a kérdést Louis csak már a harmadik formában.
-Semmi.Vagy hát mégis csak...Nem nincs semmi csak felhúztam magamat.Olívon meg így mindenen.Az egész világ egy szerencsétlenség és én is szerencsétlen vagyok.Mért nem mentem be tavaly Olívhoz?Marcus vajon mit mondana ha most se mennék be?Anya meg apa persze nem is járnak hozzá mert nem érdekli őket vagy csak nem akarják látni.Nem értem az egészet-hadartam valami válasz szerűt.Közben rájöttem hogy semmi kenyerünk sincsen ezért tészta főzésbe kezdtem.Néztem ahogy a víz melegszik.Érdekfeszítő a sima vizet nézni.
-Szóval az bánt hogy nem voltál bent Olívnál tavaly és most se akarsz?-ennyit kitudott hámozni a hadarásomból.De legalább ennyit.
-Igen mert Olívnak van egy...problémája.Emiatt kell nekünk látogatni őket.És ennek a problémának az egyetlen ellenszere az idő.
-Oké.Nem értek semmit de remélem egyszer elmagyarázod-persze értelmiségi szintemmel nem jöttem rá hogy esetleg tészta is kéne a tésztához.Elővettem és kinyitottam majd vártam tovább a vízre.
-Majd...Majd Lyonban elmagyarázom-hatalmas marhaságokat hordok itt össze vissza.Lyonban elmagyarázni.Holnap megyünk,szóval magamnak se adtam túl sok időt.
-Oké de akkor mindent elkell mondanod.Mindent-gondolom Joshra gondolt.Talán azt tényleg jobb mintha itt mondanám el,mert akkor nem pattanna fel rögtön és verné meg.Csak miután haza értünk.De elkerülhetetlen hogy elmondjam neki.
-Rendben.Elmondom de majd kedden.Akkor lesz időd meggyűlölni mert ilyen hülye vagyok-jó ezt a gyűlöléses dolgot csak onnan vettem,hogy mi van ha azt hiszi nem bízom benne vagy valami.
-Nem gyűlölnélek,de szerintem ha a víz jön felfelé az nem jó-mutatott a fazékra amiben éppen kifutni készült a víz.Gyorsan levettem a gázt és megvártam amíg visszaálljon a vízszint majd beleraktam a tésztát és begyujtottam alá.Kevergetés közben Louis megint átölelt hátulról,de most jól esett és nem is zavart.
-Ohh de édes.Hogy oda ne rohanjak meg vissza-hallottam Emi gúnyos hangját.Megint kihasználtuk a magyar nyelv előnyeit.
-Ne is.Nektek főzünk.Főzök.
-Hm...tészta.
-Minőségi.Sajatos tejfölös tészta.
-Fantasztikus.Nem szeretem-húzta a száját miközben ő is nekilátott a tészta bambulásának.
-Ez amúgy miért jó?Mert nézni a tésztát nem valami érdekfeszítő-kocogtattam meg a kanalat az edény szélén.
-Hát szerinted?Hallgassam ahogy 4 fiú üvöltözik a tv-vel?
-Miért focit néznek?-mintha én is hallanám néha ahogy felordítanak.
-Aha.Baromi jó.Utálom a focit,semmit nem értek belőle-morogta miközben felült a pultra.
-Miről beszéltek?-szólt közbe Louis,aki csatlakozott Emihez a pulton.
-Foci.Hogy Emi utálja.
-Hogy lehet nem szeretni a focit?Ez lehetetlen!-háborodott fel.
-Pont úgy lehet nem szeretni a focit ahogy ti nem szeretitek teszem azt a lovakat-tippeltem,mivel Louis nem nagyon lehet oda értük.
-Jó,leesett.És te szereted?-célozta felém a kérdést.
-Nem vagyok oda érte,bár ha jó a meccs akkor nézem.Meg ha vannak jó pasik a pályán-az utolsó mondatot magyarul tettem hozzá,mire Emi felnevetett Louis meg csak kukult magában.
-Nagyon unlak titeket.Mindig váltjátok a nyelvet és sose értem miről dumáltok-durcizott.
-Akarod tudni mit mondtam?
-Na mit?
-Azt hogy ha vannak jó pasik a pályán akkor is szívesen nézem a focit.Most örülsz?
-Ezekre a csajos hülyeségekre nekem most nincs energiám.De ha én focizok majd meglátjuk lesz-e helyes pasi a pályán-hencegett mély önbizalommal a hangjában ami sajna szakmai ártalom.
-Nem.Akkor sem lesz-szemtelenkedtem vele.Hallottam ahogy leugrik a pultról és a következő pillanatban a derekamon éreztem a kezeit,és ajkait a nyakamon.
-Biztos vagy benne?-dünnyögte.
-Talán lesz egy.De most hagyj csinálni a kaját,meg amúgy is bekell venned a vitaminokat-adtam meg magamat,de hogy ne érezze azt hogy teljesen győzött hozzá tettem a gyógyszeres dolgot.
-Jó.Hol is...-nem tudta befejezni mert rámutattam az egyik szekrényre.Kivette belőle sorra az ismert gyógyszereket,és bevette őket.Víz nélkül.Hogy nem akad meg a torkán?
-Menj nézd a focit majd szólunk ha jöhettek-kapva kapott az alkalmon és átslisszolt a másik szobába.Emivel maradtunk,akivel egészen az ebéd befejezéséig beszélgettünk és nevetgéltünk.Ezek a beszélgetések nagyjábol a semmiről szoktak szólni.A terítésnél viszont felvetődött egy igazi probléma is.
-És elmondod neki?-kérdezte miközben a tányérokat számolgatta.
-Hát azt mondtam kedden mondom el neki Lyonban.Olívval együtt.
-Elmondod neki?Már tényleg besértődöm rád!A fiúkat előbb hívod Lyonba mint engem és Louisnak előbb mondod el az Olív ügyet-mintha kicsit tényleg sértődve mondta volna.
-Igaz,de sajnálom eddig Marcusnak eszébe se jutott mást is hívnia velem.Gondolom a fiúktól akar valamit,hiszen lemezkiadó tulajdonos.
-Jó.Mindegy.FIÚK!KAJA!-mindenki beszáguldott az ebédlőbe és ledobta magát valahova.Zayn,Emi,Én és Louis ültünk az egyik oldalon a másikon Harry,Alexa és Niall.Mindenki falni kezdett.Teljesen normális dolog ebben a társaságban hogy úgy vetik rá magukat mintha egy hete nem ettek volna,pedig max.1 órája nem ettek semmit.
-KEZEKET AZ ASZTALRA-kiáltotta el magát Niall és három koppanás hallatszott.Felnevettünk majd nagy nehezen felraktuk a kezünket az asztalta.Én fogtam Louis kezét az asztal alatt,Emi Zaynnét,Harry meg Alexáét.
-Asztalnál vagyunk-jelentette ki fölényesen majd evett tovább.Mi is folytattuk az ebédet,majd mielőtt bárkit is megkérhettem volna hogy segítsen mindenki elment a nappaliba.Gyorsan bepakoltam mindent a mosogatóba,majd csatlakoztam hozzájuk a tv előtt.Foci.Mi más?
-Én felmegyek és összepakolok az útra.Nektek nem kéne pakolnotok?
-De.Szerintem én is megyek.Holnap hánykor megy a gép-álltt fel Niall.
-Reggel 9.Szóval olyan 8 felé kikell mennünk-mondtam,mire Louis és Harry is felálltak.
-Mi is megyünk pakolni.Axi ne vigyelek a szállodába?-kérdezte Harry.
-De,azt megköszönném.Mondjuk az üres hotel szobában kellemes lesz aludni-csatlakozott a fiúkhoz Axi.
-Akkor gyere hozzánk!Van hely-ajánlotta Harry és Alexa rögtön elfogadta az ajánlatot.
-Harry én is otthon leszek-figyelmeztette Lou barátját.
-Haha.Nagyon vicces-vetett egy megsemmisítő pillantást Axi Louisra.Felálltam hogy kikísérjem őket.Szép lassan felvették a cipőket és sorra távoztak.Louis egy gyors csókkal búcsúzott,majd eltűnt Harryvel.Mindenki elment.Anyuék este jönnek.Zayn és Emi marha jó társaság.Úgy döntöttem felmegyek a szobámba.Bekapcsoltam a laptopomat és amíg elindult elő kerestem a fülhallgatómat.Youtube,Facebook párosítással elvoltam egy darabig de meguntam és az előzményeket kezdtem böngészni.Megakadt a szemem azon a blogon amit otthon írtam.Rákattintottam és az utolsó,utazás előtti rész ugrott be a képbe.Végülis miért ne írhatnék?Nekiálltam egy új résznek.Teljesen belefeledkeztem az írásba.Az szakított mag hogy Emi és Zayn rám támadt.Iszonyatosan megijedtem és gyorsan leállítottam a zenét.
-Mégis mit csináltok?-kérdeztem kicsit talán hisztérikusan.Az ágy szélén ültek és nevettek a reakciómon.
-U...Unatkoztunk és megnéztük mit csinálsz.Olyan bőszen írtál hogy kikellett használnunk a helyzetet.Láttad volna a fejedet-röhögött tovább Emi.Haha.
-Nagyon vicces.Már ennyi az idő?-pillantottam az órára,ami este fél hetet mutatott-Még össze se pakoltam!
-Én se.Upsz.Szerintem siessünk-sietetett ki a szobámból.Zayn még maradt.Elkezdtem kiszedni a ruhákat a szekrényből,miközben éreztem magamon a tekintetét.
-Mit akarsz?-sóhajtottam majd felé fordultam.
-Elmondod neki,ugye?
-Mind ezt kérdezitek?
-Igen.Na de elmondod?
-El.Megígértem neki,hogy Lyonban elmondok neki mindent.Csak attól félek hogy meggondolatlanul cselekszik-ültem le mellé.
-Nem fog.Majd megállítjuk mielőtt hülyeséget csinálna.De azt remélem nem várod el tőle hogy ne húzza fel magát.
-Tudom hogy idegesíteni fogja.Viszont remélem hogy nem kezd önmarcangolásba,hiszen ott volt és mégis te mentettél meg.
-Vissza kéne jönnöd velünk szerdán.Akkor eljöhetsz velünk a koncertre is,és szemmel tarthatod Louist-ajánlotta fel.
-Tényleg,ti koncerteztek.De...Nem fogja befolyásolni Louist ha ideges?-elgondolkodott majd megvonta a vállát.
-Fogalmam sincs.Reméljük hogy nem.Nem lenne jó ha a rajongók a szomorú Louist látnák a színpadon.Jönne az ezer kérdés hogy miért,kiért.
-És mindenki azt hinné hogy miattam-fejeztem be helyette is.Szomorúan bólintott.Felpattantam mellőle és dühösen dobáltam be a ruháimat a bőröndömbe.
-Jenni!Jól vagy?-bizonytalankodott Zayn.
-Nem Zayn,nem vagyok jól.Sok egy kicsit ez nekem egyszerre.Olív,Louis,Marcus,Zoé,Axi,Liam,Harry-ordibáltam vele miközben a pólómat lóbáltam a levegőben.Muszáj kiadnom magamból a feszültséget.Nem tudom mikor állt fel,de hirtelen elkapta a csuklómat.Megdermedtem és szemeibe néztem.
- Nem ez a baj,igaz?-kevés ember van a világon akinek nem tudok hazudni,de ő közéjük tartozik.
-Nem.Tényleg nem ez a baj.Az a baj hogy félek.Félek attól hogy mi lesz Lyonba úgy általában.Nagyon szép hely de kellemetlen élményeim vannak róla.Félek egyszerűen.Nagyon félek.Pedig semmi okom nincs rá-nem tudott mit mondani.Elengedte a kezemet.
-De ha kellemetlen emlékeid vannak róla miért mész el minden évben?
-Csak tavaly volt kellemetlen,mert nem bírtam bemenni Olívhoz.De idén megfogom tenni.Szembe nézek vele.Nem fogok sínylődni emiatt,mert velem nem fog megtörténni.Nem történhet meg kétszer ugyanaz.
-Mi történt?-kíváncsiskodott Zayn,én pedig szókimondó állapotomban elmondtam neki.
-Olívnak volt egy...kezdem az elejéről de hosszú lesz,szóval üljünk le-leültünk a kanapémra és magam elé meredve feltéptem a sebeimet amiket már majdnem teljesen elrejtettem-Marcus és Olív találkoztak Párizsban.Találkozgattak és egymásba szerettek.Marcus a Lamange család sarja,ami ősi hírnévnek örvend Franciaországban.Sokat kritizálták a családunkat.Meg persze Olívot.Nem feleltünk meg a család hírnevének de végülis összeházasodtak.Boldogok voltak.De egy apróbb éket vert közéjük a sok utálkozás és Olívnak egy fenyegető levél nagyon betett és idegösszeomlása volt.Három hónapig volt kórházban.Haza engedték.Marcus nem engedte többet érintkezni a külvilággal de még így is megtalálták.Leveleket küldtek neki.Nagyon sokat.A legtöbbet azzal a szöveggel,hogy örültek volna ha meghal.Ezeket Marcus nem engedte hogy elolvassa és elrejtette őket.De Olív nem hagyta annyiban.Már némileg normális volt,de mikor elolvasta a leveleket amikor nem volt otthon senki újra összeomlott az idegrendszere.Írt mindegyikünknek egy búcsúlevelet,ami még mindig meg van.Elbúcsúzott majd Marcus...Marcus úgy talált rá hogy a saját vérében feküdt.Megtudták menteni de maradandó agykárosodása lett.Azóta kóma szerű állapotban van.Valami olyasmit magyaráztak az orvosok hogy ért mindent de nem tud válaszolni.Ezért nehéz ez az egész nekem.Mert tavaly nem mentem be hozzá.Megijedtem hogy megkell látnom abban az állapotban megint és talán nem bírom-nagyon nehezen ment.Gombóc alakult a torkomban,el-el csuklott a hangom de nem fogok sírni.Nem szabad.Zayn megölelt a történet végén és belesuttogott a fülembe.
-Sajnálom-belemarkoltam a pólójába hogy ne sírjam el magam.Nem tudom meddig maradtunk így,de Emi szakított meg minket.
-Ti mit csináltok?-kérdezte az ajtóban állva.Elengedtem Zaynt és ránéztem Emire.
-Semmit csak elmondtam neki...elmondtam neki mi történt Olívval-Emi már tudja egy ideje ezt az egészet.Elkomolyodott és leült a másik oldalamra.Így voltunk egy darabig majd össze szedtem magam és felálltam.
-Pakoljunk!Zayn segíts Eminek!-küldtem ki őket a szobámból.Kimentek,és becsukták az ajtót.Gyorsan kulcsra zártam és amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam.A könnyeimmel küszködve rámoltam be mindent a bőröndömbe.Miután végeztem,nem bírtam tobább és arcomat a párnámba temetve álombasírtam magam.
Emi
Jenni elmondta Zaynnek?Az egyik legnagyobb titkát?Ez annyira különös.Jenni nem szokott megbízni bárkiben is ilyen gyorsan.De belegondolva lehet,hogy attól fél hogy ő se fogja bírni?Hiszen egy család,hasonló idegrendszer.Nem akar olyan sorsa jutni mint Olív.Borzalmas amit a hírnév tett Olívval.
-Elgondolkoztál?-hallottam meg mellőlem a kérdést.Feleszméltem gondolataimból.Zavartan rámosolyogtam Zaynre.
-Miért?
-Csak mert vagy ötödszörre hajtod össze azt a törölközőt-mutatott a kezemben lévő anyagra,ami most egy kis táskába is könnyedén elhelyezhető lenne.
-Igen.Miért mondta el neked Jenni azt amit senkinek nem mondott el a közeli ismerősein kívül senkinek?Alig ismer és megbízik benned-hajtottam vissza a törölközőt és tettem be a csomagomba.Ezzel késznek nyilvánítottam magamat.
-Én se tudom.Csak megkérdeztem mi az igazi baja és valahogy ide jutottunk.De megértem,hogy fél.Azután ami a nővérével történt én is félnék.
-Te?Na ne röhögtess-ironizáltam.Egy halvány mosoly futott át az arcán.
-Hát szerintem Jenni attól fél,hogy vele is ez fog történni Louis miatt.
-Én is ezen gondolkodtam.Mi van ha...ha szakít vele?
-Nem hinném hogy ezt megtenné.Nem,ezt nem teheti meg-jelentette ki magabiztosan,majd mint aki jól végezte dolgát elkezdett megválni a ruháitól.Sóhajtottam majd felvettem az ágyról pizsamámat és elindultam a fürdőbe.A zuhany alatt is ez járt az eszemben.Jenni vajon mit csinál?Most minden bizonnyal sír.Sose itatja az egereket mások előtt.De összekaparja magát.Ennyi.Mindig ezt csinálja,ha szomorú hagyni kell hogy megoldja magában ami talán nem mindig a legjobb,de hatásos.Amikor visszatértem a szobába Zayn még nem aludt.Befeküdtem mellé.
-Miért vagy benne biztos hogy Jenni nem szakítana Louissal?-bukott ki belőlem a kérdés.Felém fordult és úgy válaszolt.
-Te szakítanál velem ennyiért?Mert félsz hogy megismétlődik veled a múlt?-nem tudtam mit mondjak erre.Végül döntésre jutottam.
-Nem.De ez mégis...-nem tudtam befejezni mert egy csókkal betapasztotta a szám.
-Ezt mért kaptam?-mosolyogtam rá,miután szétváltunk,
-Mert azt mondtad nem szakítanál velem emiatt.
-Mert nem velem történt de Jenni nem tudom hogyan érezhet-átfordultam a másik oldalamra,ezzel a beszélgetés végét jeleztem.Zayn hátulról átkarolt és így aludtunk el.
-Én felmegyek és összepakolok az útra.Nektek nem kéne pakolnotok?
-De.Szerintem én is megyek.Holnap hánykor megy a gép-álltt fel Niall.
-Reggel 9.Szóval olyan 8 felé kikell mennünk-mondtam,mire Louis és Harry is felálltak.
-Mi is megyünk pakolni.Axi ne vigyelek a szállodába?-kérdezte Harry.
-De,azt megköszönném.Mondjuk az üres hotel szobában kellemes lesz aludni-csatlakozott a fiúkhoz Axi.
-Akkor gyere hozzánk!Van hely-ajánlotta Harry és Alexa rögtön elfogadta az ajánlatot.
-Harry én is otthon leszek-figyelmeztette Lou barátját.
-Haha.Nagyon vicces-vetett egy megsemmisítő pillantást Axi Louisra.Felálltam hogy kikísérjem őket.Szép lassan felvették a cipőket és sorra távoztak.Louis egy gyors csókkal búcsúzott,majd eltűnt Harryvel.Mindenki elment.Anyuék este jönnek.Zayn és Emi marha jó társaság.Úgy döntöttem felmegyek a szobámba.Bekapcsoltam a laptopomat és amíg elindult elő kerestem a fülhallgatómat.Youtube,Facebook párosítással elvoltam egy darabig de meguntam és az előzményeket kezdtem böngészni.Megakadt a szemem azon a blogon amit otthon írtam.Rákattintottam és az utolsó,utazás előtti rész ugrott be a képbe.Végülis miért ne írhatnék?Nekiálltam egy új résznek.Teljesen belefeledkeztem az írásba.Az szakított mag hogy Emi és Zayn rám támadt.Iszonyatosan megijedtem és gyorsan leállítottam a zenét.
-Mégis mit csináltok?-kérdeztem kicsit talán hisztérikusan.Az ágy szélén ültek és nevettek a reakciómon.
-U...Unatkoztunk és megnéztük mit csinálsz.Olyan bőszen írtál hogy kikellett használnunk a helyzetet.Láttad volna a fejedet-röhögött tovább Emi.Haha.
-Nagyon vicces.Már ennyi az idő?-pillantottam az órára,ami este fél hetet mutatott-Még össze se pakoltam!
-Én se.Upsz.Szerintem siessünk-sietetett ki a szobámból.Zayn még maradt.Elkezdtem kiszedni a ruhákat a szekrényből,miközben éreztem magamon a tekintetét.
-Mit akarsz?-sóhajtottam majd felé fordultam.
-Elmondod neki,ugye?
-Mind ezt kérdezitek?
-Igen.Na de elmondod?
-El.Megígértem neki,hogy Lyonban elmondok neki mindent.Csak attól félek hogy meggondolatlanul cselekszik-ültem le mellé.
-Nem fog.Majd megállítjuk mielőtt hülyeséget csinálna.De azt remélem nem várod el tőle hogy ne húzza fel magát.
-Tudom hogy idegesíteni fogja.Viszont remélem hogy nem kezd önmarcangolásba,hiszen ott volt és mégis te mentettél meg.
-Vissza kéne jönnöd velünk szerdán.Akkor eljöhetsz velünk a koncertre is,és szemmel tarthatod Louist-ajánlotta fel.
-Tényleg,ti koncerteztek.De...Nem fogja befolyásolni Louist ha ideges?-elgondolkodott majd megvonta a vállát.
-Fogalmam sincs.Reméljük hogy nem.Nem lenne jó ha a rajongók a szomorú Louist látnák a színpadon.Jönne az ezer kérdés hogy miért,kiért.
-És mindenki azt hinné hogy miattam-fejeztem be helyette is.Szomorúan bólintott.Felpattantam mellőle és dühösen dobáltam be a ruháimat a bőröndömbe.
-Jenni!Jól vagy?-bizonytalankodott Zayn.
-Nem Zayn,nem vagyok jól.Sok egy kicsit ez nekem egyszerre.Olív,Louis,Marcus,Zoé,Axi,Liam,Harry-ordibáltam vele miközben a pólómat lóbáltam a levegőben.Muszáj kiadnom magamból a feszültséget.Nem tudom mikor állt fel,de hirtelen elkapta a csuklómat.Megdermedtem és szemeibe néztem.
- Nem ez a baj,igaz?-kevés ember van a világon akinek nem tudok hazudni,de ő közéjük tartozik.
-Nem.Tényleg nem ez a baj.Az a baj hogy félek.Félek attól hogy mi lesz Lyonba úgy általában.Nagyon szép hely de kellemetlen élményeim vannak róla.Félek egyszerűen.Nagyon félek.Pedig semmi okom nincs rá-nem tudott mit mondani.Elengedte a kezemet.
-De ha kellemetlen emlékeid vannak róla miért mész el minden évben?
-Csak tavaly volt kellemetlen,mert nem bírtam bemenni Olívhoz.De idén megfogom tenni.Szembe nézek vele.Nem fogok sínylődni emiatt,mert velem nem fog megtörténni.Nem történhet meg kétszer ugyanaz.
-Mi történt?-kíváncsiskodott Zayn,én pedig szókimondó állapotomban elmondtam neki.
-Olívnak volt egy...kezdem az elejéről de hosszú lesz,szóval üljünk le-leültünk a kanapémra és magam elé meredve feltéptem a sebeimet amiket már majdnem teljesen elrejtettem-Marcus és Olív találkoztak Párizsban.Találkozgattak és egymásba szerettek.Marcus a Lamange család sarja,ami ősi hírnévnek örvend Franciaországban.Sokat kritizálták a családunkat.Meg persze Olívot.Nem feleltünk meg a család hírnevének de végülis összeházasodtak.Boldogok voltak.De egy apróbb éket vert közéjük a sok utálkozás és Olívnak egy fenyegető levél nagyon betett és idegösszeomlása volt.Három hónapig volt kórházban.Haza engedték.Marcus nem engedte többet érintkezni a külvilággal de még így is megtalálták.Leveleket küldtek neki.Nagyon sokat.A legtöbbet azzal a szöveggel,hogy örültek volna ha meghal.Ezeket Marcus nem engedte hogy elolvassa és elrejtette őket.De Olív nem hagyta annyiban.Már némileg normális volt,de mikor elolvasta a leveleket amikor nem volt otthon senki újra összeomlott az idegrendszere.Írt mindegyikünknek egy búcsúlevelet,ami még mindig meg van.Elbúcsúzott majd Marcus...Marcus úgy talált rá hogy a saját vérében feküdt.Megtudták menteni de maradandó agykárosodása lett.Azóta kóma szerű állapotban van.Valami olyasmit magyaráztak az orvosok hogy ért mindent de nem tud válaszolni.Ezért nehéz ez az egész nekem.Mert tavaly nem mentem be hozzá.Megijedtem hogy megkell látnom abban az állapotban megint és talán nem bírom-nagyon nehezen ment.Gombóc alakult a torkomban,el-el csuklott a hangom de nem fogok sírni.Nem szabad.Zayn megölelt a történet végén és belesuttogott a fülembe.
-Sajnálom-belemarkoltam a pólójába hogy ne sírjam el magam.Nem tudom meddig maradtunk így,de Emi szakított meg minket.
-Ti mit csináltok?-kérdezte az ajtóban állva.Elengedtem Zaynt és ránéztem Emire.
-Semmit csak elmondtam neki...elmondtam neki mi történt Olívval-Emi már tudja egy ideje ezt az egészet.Elkomolyodott és leült a másik oldalamra.Így voltunk egy darabig majd össze szedtem magam és felálltam.
-Pakoljunk!Zayn segíts Eminek!-küldtem ki őket a szobámból.Kimentek,és becsukták az ajtót.Gyorsan kulcsra zártam és amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam.A könnyeimmel küszködve rámoltam be mindent a bőröndömbe.Miután végeztem,nem bírtam tobább és arcomat a párnámba temetve álombasírtam magam.
Emi
Jenni elmondta Zaynnek?Az egyik legnagyobb titkát?Ez annyira különös.Jenni nem szokott megbízni bárkiben is ilyen gyorsan.De belegondolva lehet,hogy attól fél hogy ő se fogja bírni?Hiszen egy család,hasonló idegrendszer.Nem akar olyan sorsa jutni mint Olív.Borzalmas amit a hírnév tett Olívval.
-Elgondolkoztál?-hallottam meg mellőlem a kérdést.Feleszméltem gondolataimból.Zavartan rámosolyogtam Zaynre.
-Miért?
-Csak mert vagy ötödszörre hajtod össze azt a törölközőt-mutatott a kezemben lévő anyagra,ami most egy kis táskába is könnyedén elhelyezhető lenne.
-Igen.Miért mondta el neked Jenni azt amit senkinek nem mondott el a közeli ismerősein kívül senkinek?Alig ismer és megbízik benned-hajtottam vissza a törölközőt és tettem be a csomagomba.Ezzel késznek nyilvánítottam magamat.
-Én se tudom.Csak megkérdeztem mi az igazi baja és valahogy ide jutottunk.De megértem,hogy fél.Azután ami a nővérével történt én is félnék.
-Te?Na ne röhögtess-ironizáltam.Egy halvány mosoly futott át az arcán.
-Hát szerintem Jenni attól fél,hogy vele is ez fog történni Louis miatt.
-Én is ezen gondolkodtam.Mi van ha...ha szakít vele?
-Nem hinném hogy ezt megtenné.Nem,ezt nem teheti meg-jelentette ki magabiztosan,majd mint aki jól végezte dolgát elkezdett megválni a ruháitól.Sóhajtottam majd felvettem az ágyról pizsamámat és elindultam a fürdőbe.A zuhany alatt is ez járt az eszemben.Jenni vajon mit csinál?Most minden bizonnyal sír.Sose itatja az egereket mások előtt.De összekaparja magát.Ennyi.Mindig ezt csinálja,ha szomorú hagyni kell hogy megoldja magában ami talán nem mindig a legjobb,de hatásos.Amikor visszatértem a szobába Zayn még nem aludt.Befeküdtem mellé.
-Miért vagy benne biztos hogy Jenni nem szakítana Louissal?-bukott ki belőlem a kérdés.Felém fordult és úgy válaszolt.
-Te szakítanál velem ennyiért?Mert félsz hogy megismétlődik veled a múlt?-nem tudtam mit mondjak erre.Végül döntésre jutottam.
-Nem.De ez mégis...-nem tudtam befejezni mert egy csókkal betapasztotta a szám.
-Ezt mért kaptam?-mosolyogtam rá,miután szétváltunk,
-Mert azt mondtad nem szakítanál velem emiatt.
-Mert nem velem történt de Jenni nem tudom hogyan érezhet-átfordultam a másik oldalamra,ezzel a beszélgetés végét jeleztem.Zayn hátulról átkarolt és így aludtunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése