Barátok, Vásárlás, Főzés, könnyekkel fűszerezve

Hali! kikötöm... én rohadtul szarul voltam, szóval a végét ariel írta kivéve a bear-es részt. Pontosabban azt az egyet én írtam, mert azt már mióta kitaláltam *egy TW fanfictionben láttam meg a hibernation szót haha* Remélem tetszeni fog deee én elolvastam és fhuu elrontottad a jó kis részem. Mind szé és ó de nem perverzek is olvassák xd *enyhe célzás emire* Na jó.... öm mit akartam még. Ja. most sok - na jó talán nem is olyan sok - de több kép lesz mert nem tom. Mert így jött ki xd ~Emily

44.rész

Barátok, Vásárlás, Főzés, Könnyekkel fűszerezve

Szeptember 2.

Jenni

*ZZZZZ* morogva kinyitottam a szemem és a telefonom után nyúltam. *ZZZZ* Végre elértem és kikapcsoltam. Reggel 6 van. Ideje felkelni. Felültem, és körbe néztem a szobán. Félhomály uralkodott, egyedül a bútorok homályos körvonala szürkéllett. Álmosan megdörzsöltem a szemem, majd kivánszorogtam a fürdőbe. Mikor itt végeztem visszatértem a szobába. Még kicsit lassan jártak a gondolataim e korai órákban. Gondolkodtam mit vehetnék föl, végül egy szoknyás összeállítást vettem fel. Gondoltam kihasználom, hogy az utolsó meleg napokat éljük. Amik az otthonihoz képest hidegek, de könnyű hozzászokni. 

Felvettem a táskámat és lementem a konyhába ahol anya reggelizett, így csatlakoztam hozzá. Csendben kanalaztuk a müzlinket, majd anya törte meg a csendet.

- Mit csinálsz suli után?-kérdezte.

- Gondoltam elmegyek és veszek pár új cuccot. Aztán rendbe rakom a szekrényemet. Aztán tanulok.

- Adjak pénzt?

- Van még abból, amit apa adott fizetésként.

- Rendben. Jó szórakozást!- felállt és kiment a konyhából. Én is befejeztem és felmentem felébreszteni Emit, de már felöltözve jött le a lépcsőn.

- Reggelizek és mehetünk- ezzel le is zárta a beszélgetésünket. Fél óra múlva a kocsimban ültünk és a suli felé mentünk. A rádió szólt, Emi mellettem dúdolt, Én vezettem, szóval arra koncentráltam. Elég messze lakunk a sulitól, így fél óra az út. Ennek következtében 7:40-kor értünk oda. A suli előtt a megbeszéltek szerint Kate, Dean és Zack állt és még egy ember. De ő nem volt benne a megbeszélt, tanítás előtti találkozóban. Nos, eddig sikerült elfojtanom az aggodalmamat. Mi van ha Josh elmondja Louisnak? Vagy ha Louis mégse tartja meg a szavát, és Joshnak ront? Josh elmondja neki hogy nem ő támadott le, hanem én akartam azt a csókot? Nem, nem lenne rá képes, bár… Ha jól tudom szerelmes belém, szóval kitelhet belőle, hogy elválasszon minket. Leparkoltam és a kis társasághoz mentünk.

- Sziasztok!- kiabáltuk át a 10 méter távolságot köztünk. Kate felkapta a fejét és nekünk rohant.

- Haliiiiii!- visított. Megölelgetett minket, amit viszonoztunk. Vele mentünk tovább a fiúk felé. Nekik is köszöntünk.

- Minek köszönhetjük a kitüntető figyelmedet?- vetettem egy halálos pillantást Joshra.

- Zack kért meg hogy beszéljek veletek-mondta közömbösen.

- Velünk?-mutattam magamra és Emire. Szórakozottan bólintott.

-  Zack, nem szeretnél mondani valamit?- fordultam felé. Megdobta a haját, hogy mindkét szemét láthassam. Félelmetesen kék szemei kísértetiesen hasonlítottak Joshéhoz.

- Nektek kell megbeszélni.

- Rendben. Gyertek!- arrébb léptünk, egészen az iskola faláig.

- Mit is kell megbeszélnünk?- kérdezősködött Emi. Josh és Én összenéztünk. Néma beszélgetés után aprót bólintottam. Emire néztem és a lehető leghalkabban kezdtem bele.

- Először is ígérd meg, hogy senkinek nem mondod el! Se Zayn-nek, se Harry-nek, se Niall-nek, se Liam-nek, se Adam-nek, se senkinek. De főleg Louis-nak ne! Neki erről nem szabad tudnia.

- Jó, megígérem, csak mond, vagy mondjátok már! -türelmetlenkedett.

- Tegnap, suli után. Jenni és Én… Mi… csókolóztunk-mondta Josh, mire Emi szörnyülködve nézett Rám.

- És Louis?  El se mondod neki?- dadogott.

- Elmondtam - erre Josh nagyot nézett-de, azt nem, hogy pontosan mi is történt. Josh beszélni akart. És beszéltünk. Meg akart csókolni. Én pedig megengedtem-foglaltam össze a történetet. Hitetlenkedve bámult ránk. Majd dühösen nekem rontott.

- Mégis mit akartál? Megfájdítani Louis szívét? Nem volt elég? Mi történik körülöttünk? Felfordítasz mindent!-az utolsó mondatot halkan dünnyögte, majd sóhajtott-De nem mondom el Neki-ezzel ott hagyott minket.

- És most mi lesz Velünk?-kérdezte egy kis idő múlva Josh. Elgondolkodtam. Mi lenne? Semmi. Csókolóztunk, de ennyi. Semmit nem érzek iránta. Csak egy eszköz volt. Nem fűz hozzá semmi. Nem szeretem. Louis-t szeretem.

- Velünk eddig se volt semmi. Esetleg barátok lehetünk, de semmi több. Tudod, hogy nem lennék képes szeretni téged mivel…

- Mivel nem engem szeretsz. Elfogadom -vágott közbe- De akkor a barátod leszek. Ha elfogadod. Lola pedig nem fog titeket cseszegetni. Mellesleg szakítani fogok vele. Csak azért tart maga mellett, mert menő vagyok. Azt hiszi, elhiszem neki, hogy szeret. De nem érez semmit, csak villogni akar-mormogott valamit a bajsza alatt, majd sóhajtva kinyújtotta felém a kezét-Ígérem neked, nem fogok mondani semmit Louis-nak. De ha bármivel is megbánt, elmegyek a luxus házikójába, és beleverem a fejét a falba, hogy mert téged bántani-vicsorgott, mire elnevettem magam és megráztam a kezét. Tudom, miért békülök ki vele, mindaz után, amit velem tett? Félreismertem. Nagyon jó fej srác, eltekintve azt, hogy nem tud magán uralkodni. És nem mondja el Lou-nak, amiért külön hálával tartozom neki. Igaz, ha minden sejtésem igaz, csak azért mert szeret, én mást szeretek és nem akar fájdalmat okozni, vagy ki tudja, talán csak jó fej akar lenni. Visszamentünk a többiekhez.

-Sikerült?-kérdezte rögtön Zack, aki Kate kezét fogta. Bólintottunk. Ez után bementünk a suliba és így 6-an beültünk a terembe ahol a matek óránk lesz és beszélgetéssel ütöttük el az időt. Kate elkérte a telefonomat, hogy a képeimet nézegesse, mert tegnap nem végzett. Odaadtam neki, és eszembe jutott mit akartam tőle kérdezni.

-Kate, tegnap azon gondolkoztam, honnan tudtad azon a képen, hogy nem Zayn, hanem Louis a pasim? Mert… azt mondtad megérzés, de akkor is kíváncsi vagyok, hogyan?-kérdeztem rá, mire felpillantott majd vissza és egy kis keresgélés után elém tartotta, és elkezdett mutogatni a telefonon.

-Először: nem tudtam eltekinteni a felett, hogy felé hajtod a fejed. Még ha alig látszik, akkor is így van. Másodszor: csukva van a szeme, és mosolyog. Ez arról árulkodik, hogy vonzódik hozzád.  Harmadik: Louis keze valószínűleg a combodon volt, míg Zayn-é nem. A testhelyzetükből ítélve-mondta lazán, majd visszavette a telefont. Hatalmas szemekkel bámultam rá. Zackre néztem, aki fejcsóválva mosolygott.

-Kate, mondtam, hogy ne hozd a frászt másra az emberfeletti intelligenciáddal. Onnan tudja ezeket, mert pszichológus akar lenni. Így olyan könyveket olvas mindenhol-erre Josh közbeszólt.

-Ja, a mi házunk is tele van velük-kotyogott közbe.

-Héjj, ne bántsd a barátnőmet-vetett egy villámló pillantást az ikertestvérére. Ekkor nyílt a terem ajtaja és egy barack színbe bújtatott szőkeség, neve Lola, jelent meg. Rövidnadrágban volt, vészesen rövidben. Egy pántnélküli fölső volt rajta valami fehér lebernyeg szerűségben. A könyökhajlatában egy fehér bőrtáska volt. Ledobta a helyére majd megvető pillantásokat vetve ránk, odalépett Joshhoz.

-Vártalak, hogy gyere értem. Végül eljöttem. Sejthettem volna, hogy megint az idióta tesóddal meg a nevetséges haverjaival vagy. Milyen kár, hogy ide tartozik Jenni és Emi is-rágta tovább a rózsaszín rágógumiját. Mit is mondtam korábban Joshról? Hogy elveszti az önkontrollját? Nem tud uralkodni magán, és most sem tudott. Leugrott a padról és megragadta Lola karját. A lány szemei kitágultak. Josh szemei villogtak a dühtől.

-Hányszor mondjam el neked? A testvéremet senki, ismétlem, SENKI nem gyalázhatja, rajtam kívül. A barátaihoz semmi közöd, nem is ismered őket. Mindig bántod őket, pedig sokkal normálisabbak nálad. Ezerszer. Nem idegesítő plázacicák, akik másokra kapaszkodnak, és semmire nem figyelnek a hírnevükön kívül. Hadd ne mondjam mi vagy. És nekünk ezzel vége. VÉGE VAN LOLA- Josh szorítása egyre erősebb lett, Lola szemeiben könnyek gyülekeztek. Elrántotta a kezét.

-Rendben, Josh. Akkor vége, de meglátjuk mire mész nélkülem. Semmire-szipogott és a karját dörzsölve kitipegett a teremből. Josh zihált, keze ökölbe szorult. Rácsapott a mellette lévő padra. Megrezzentem, Emi is, ha jól láttam Kate is megijedt. Nem látták még igazán dühösnek Josh-t. Zack felállt és suttogott neki valamit, majd leültette. Ha rájuk nézel a sötétség és a fény harcát véled felismerni. Nem nehéz kitalálni melyikük melyik. A további órák nyugisan teltek. Josh velünk lógott, Lola megvető pillantásokkal jutalmazott. Emivel és Kate-tel többször átrágtuk a témát, néha Dorothy is velünk volt. Végül úgy döntöttünk, elmondom neki. Ma este elmondom neki. De előtte elhívom vásárolni. Kate szerint, ha előtte találkozunk, és jól érezzük magunkat könnyebb lesz. Írtam neki egy SMS-t utolsó óra előtt, és elfogadta az ajánlatot, elmondása szerint végeztek a stúdiózással. A kocsimat Dean haza viszi, Emivel együtt. Szóval fél háromkor, mikor kiléptem a suliból, Louis a lépcső szélén álló vaskorláton... csúszkált. Gondolom unatkozott. De akkor is 20 évesen… bár… Nora és én mikor ő 24 volt, eljött Magyarországra és elmentünk a Margitszigetre. Bemásztunk a zenélő szökőkútba és a rendőrök szedtek ki minket. Upsz. Na, mindegy. Hol is tartottam? Áhh szóval Louis az ajtóra tekintett, amikor meghallotta a bentről kifelé hatoló zsivajt. Mi léptünk ki először az ajtón, így rögtön megkaptam a figyelmét. Mint mindig. Odamentem hozzá. Magához húzott, és megcsókolt, majd ujjait az enyémekbe illesztette.

-Megyünk? - suttogta fülemhez hajolva. Aprót bólintottam. Elindultunk a kocsijához. Sosem értettem, hogy tud ilyen felszabadultan mosolyogni. Úgy vigyorog, mint aki megnyerte az Oscar díjat, egyhuzamban tízszer. Egy napon belül. Abba hagytam az elmélkedést Louis-ról és az Oscar-ról. Mivel énekes és odaértünk a kocsijához. Kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltunk és a közeli plázába mentünk. Egy ruhaboltban kezdtünk válogatni. Pontosabban Én válogattam, Louis meg elvonta a figyelmemet. Végre sikerült eljutnom az öltözőkig. Bementem egybe, míg Lou leült a fülkével szembeni fotelbe. Felvettem az első párosítást, ami egy barna vászonnadrág volt, egy macska fejes fölsővel. Tök cuki volt. Elhúztam a függönyt, hogy Louis is megcsodálhassa. Unottan felnézett a telefonjából, majd egy vigyorral kísérve intett, hogy menjek közelebb. Megtettem és megálltam hozzá elég közel. Átölelte a derekamat és megforgatott.

-Milyen? - kérdeztem, miután alaposan megvizsgált.

-A fölső jó. Tetszik. De a gatya nem – jelentette ki szakértő módon.

-Miért is nem tetszik? – kérdeztem. Pimaszul felmosolygott Rám, majd levezette a kezét a fenekemre. Nagyot néztem a hirtelen cselekedetétől.

-Nem emeli ki rendesen bizonyos testrészeidet-nevetett és lesiklott a lábamon, majd megtámaszkodott maga mellett. Sóhajtva mentem vissza a fülkébe. Ezt eljátszottuk a többi ruhával is. Nem kicsit bámultak meg minket, miközben Louis össze-visszafogdosott. Nem feltűnően, de ha valaki sok ideig nézett minket, felfedezte az ügyesen elrejtett érintéseit. És pedig minket nagyon sokan megbámultak. Persze értem Én, nagyon nagydolog, hogy Louis Tomlinson kimozdult vásárolni a barátnőjével, de akkor is… Semmi különös dolgot nem csinálunk. Csak azt, amit a többi szerelmes pár, tök átlagos dolgokat, mégis úgy felfújják az egészet. Az utolsó ruha után, amit felpróbáltam, hirtelen egy kéz nyúlt be, három egybe ruhával a kezében.

- Ez mi akar lenni?- vettem el tőle.

- Apukád hívott és felvettem helyetted. Azt mondta hétvégén lesz valami évzáró a cégnél, és venned kéne egy új ruhát. Gondoltam kicsit előre dolgozok-mondta a függönyön kívül. Kicsit meglepett, de levetem az első ruhát. Egy jó tanács: sose bízz egy kanos fiú ízlésében. Mindegyik ruha rövidebb volt a kelleténél. A három ruha közül egyik se volt nekem megfelelő. Bár, Louis-nak nagyon tetszett az összes. Azt mondta megveszi nekem az összeset, ha Én nem… Kicsit túlfűtött, de attól még szeretem. Végül sikerült leállítanom. Végül 3 pólóval, 2 gatyával és 1 szoknyával távoztunk, és már szinte az összes pénzemet elköltöttem. Kénytelen leszek a vészhelyzet bankkártyámat használnom a koktélruha vásárláshoz. Bementünk egy erre szakosodott üzletbe.

- Milyen szín legyen?- fordultam Louis-hoz, aki elszörnyedve nézett körbe a falak mentén felaggatott halomnyi ruhára, több száz színben és árnyalatban.

- Úristen! Legyen… valami világos- vont vállat. A fogashoz húztam és elkezdtem válogatni. Egy visszafogott fehér ruhát találtam, amit rögtön fel is próbáltam. Itt viszonylag nagyobb volt a próbafülke, így nem én mentem ki Louis-hoz, hanem Ő jött be hozzám. Végig mért és halkan füttyentett.

-Ez tetszik- mutatta fel hüvelykujját- Olyan... visszafogott. Csinos.

-Örülök. Akkor ezt veszem meg. DE-jutott hirtelen eszembe valami-előtte fényképezkedjünk - kicsit furán nézett Rám, de elővette a telefonját.

-Miért is?- adta oda, miközben beállt mögém, gondolom, ott akar állni a képen.

-Régen egy csomó ilyet csináltam a régi pasijaimmal. Tök cuki dolog. Szerintem-miközben feloldottam a telefonját, nem bírtam nem mosolyogni, hogy Mi vagyunk a képernyőjén. Eddig talán 1 pasim tette ezt meg. Az első. Legalábbis arra emlékszem. A tükörrel szemben álltunk. Megnyomtam a gombot és kész is lett a kép. Megnéztem, hogy sikerült és személy szerint marha jó lett. Aranyos, pontosítsuk a megfogalmazást. A fejem fele nem látszik, mivel ott tartottam a telefont, Louis arcából annyi se, mert bele fészkelte a fejét a nyakamba, ellenben a kezei a derekamon látszódtak. Csodáltam egy pillanatig, aztán kizavartam Louis-t. Mellesleg nagyon ellenkezett, de bevetettem női tekintélyemet – elmagyaráztam mit is fogok tenni egyes testrészeivel, ha nem megy ki - és kiment. Átestünk a szokásos procedúrán, ami alatt fizetés és autogramosztogatás t kell érteni. Miután az a pár lány beszólt nekünk a kávézóban, mi meg vissza, azóta kicsit billeg a szekér-hogy népiesen fogalmazzak. Kevesebb levelet kapok, de annál több utálatot bennük. De most már megtanultam kezelni. Egyszerűen röhögök rajtuk. Jó, halálos fenyegetéseket kapok körülbelül mindenhonnan, de komolyan… pont egy ausztrál 14 éves miatt fogok meghalni? Kétlem. Louis-t direkt megkértem, hogy ne védjen meg. Minek? Akkor gyáva is lennék, nem csak minden más. Viszont, ami mindennél jobban feldob, amikor a TWFanmily olyanokat ír, hogy aranyosak vagyunk együtt, cukik vagyunk, egymásnak teremtett minket a sors, satöbbi. Persze rettenetesen büszkék, hogy egy The Wanted rajongó lett Louis barátnője. Miért ne lennének? Arra kevésbé azok, hogy Nathan-nek directioner barátnője van, de valahogy ők… könnyebben elfogadták ezeket a dolgokat, mint a directionerek. Ilyen, és ezekhez hasonló mély gondolatokkal mulattattam magamat, amíg amatőr fotósnak álltam. Lassan, de biztosan bekerültünk a kocsiba. Bekapcsoltam a rádiót és annak a hangjánál kezdtem egyre álmosabb és egyre izgatottabb lenni, hiszen tudtam, ha Louis-nál leszünk, el kell mondanom neki a „nem ő csókolt meg, hanem én őt” sztorit. Hát, a ruha pakolgatós rész elmarad a mai nap.  Mire hozzájuk értünk, este 7 lett. Gyorsan elszaladt az idő. Készségesen segített becipelni a szobájába a cuccokat, amiket vettünk. Lementem, hogy egyek valamit, és neki is csináljak. Ekkor megütközött a szemem egy papírt a hűtőn. Levettem és Harry zavaros kézírásával találtam szembe magam. Érdekes, vagy órákig tudta volna ecsetelni milyen nehezen tanulta meg a szépírást. Külön története volt, de túl hosszú hogy elmondjam. A lényeg: Harry általában szépen, olvashatóan ír. Most kicsit furcsák voltak a betűi, de attól felismertem. Lassan kibetűztem.

„ Elmondom miért, de most nem vagyok olyan lelki állapotban. A lényeg: borzalmas dolgon, ha úgy tetszik, dolgokon kell átmennem. Ezekkel jobb szeretnék egyedül megbirkózni. Sajnos nincs más módja, majd ti is meg fogjátok érteni. Reggel jövök, ne keressetek. Harry

U.i.: Jenni csinálhatnál nekem valami szupercukros, szuper csokis édességet. Sejtem, hogy te is ott vagy, vagy legalábbis leszel… nem rosszalkodni!”

Szokásához híven megtartotta a humorát, de így is aggódtam érte. Mi történt? És mégis hogy érti azt, hogy „dolgokon”. Louis is megérkezett és elolvasta a levelet.

-Különös - ennyit tett hozzá.

-Mi az, hogy különös? Tudtommal a legjobb barátod, nem aggódsz?-vetettem a szemére nem törődömségét.

-Figyelj Jenni! Ha azt mondja, reggel jön, akkor reggel jön. Nem állhatok neki átkutatni Londont. Jön, ha jön. Ha nem, megyek a rendőrségre, hogy eltűnt-próbálta elütni egy viccel, de engem csak még kétségbeesettebbé tett. Megfogta a kezem és halkan csitítani kezdett. Lassan lenyugodtam. Ha Louis azt mondja minden rendben lesz, miért ne hinnék neki? Most elérkezettnek láttam az időt, hogy elmondjam neki. Lefejtettem ujjait a sajátjaimról. Szembe fordultam vele, és kérdő tekintetével szembesültem. Nagy levegő, meg tudom csinálni.

-Em…-remek, még a hangom is remeg-Emlékszel amikor azt mondtam, Josh megcsókolt-erre szemeire sötét fátyol hullott. Fantasztikus – Nos, az… nem egészen úgy volt- nem bírtam szembe nézni vele, így lehajtottam a fejemet és a „gyorsan tépjük fel a ragtapasz” módszerhez folyamodtam - Nem támadott le. Megengedtem neki. Szóval… Én voltam. Én csókoltam meg-nyögtem ki, mire halálos csend támadt, csak a hűtő zúgása hallatszott. Se szó, se beszéd megragadta a karomat és kihúzott az előszobába. Azt hittem úgy, ahogy vagyok, ki vág az utcára, aztán mehetek dolgomra. De, nem éppen ez történt. Neki lökött az ajtóval szembeni falnak. Erősen hozzányomott. Ismerős jelenet volt. Hiszen megtörtént már egyszer. Csak nem vele. Hanem Josh-hal. Most először néztem fel rá. Dühösen vizsgálta az arcomat. Szemében megannyi érzelem kavarodott, mint tengerben a halak. A düh, a harag, a szomorúság, a csalódottság, és talán valami féltésszerű. Hirtelen ajkait az enyémekre nyomta, és továbbra is minden erejét beleadva nyomott neki a falnak. Kezei bevándoroltak a fölsőm alá, néha beleharapott a számba, és lefogta a kezemet. Gyengének éreztem magamat. Kényelmetlen helyzet volt, de nem tudtam eltolni magamtól. Ahhoz túlságosan élveztem, és túlságosan erős is volt. Csak most jöttem rá, mennyire hiányzott is ez a mi kapcsolatunkból. A puszta, érzelmekkel és szenvedéllyel teli, zabolázatlan vadság. De még így is könnyek kezdtek lecsorogni az arcomon. Morogni kezdett a fülemnél, majd értelmes szavakat is kivettem belőle.

- Mond meg nekem! Miért? Miért kell most ezt csinálnom? Miben jobb nálam? Mondd meg, és ígérem, megváltozom. Miért nem tudtad elmondani, ha volt valami bajod? Miért akartad ezt újra átélni? – kezdett bele a nyakam csókolgatásába. Tudtam, ha nem válaszolok, megszerez magának. Kezeimet elengedte, de rögtön a felkaromba markolt, ami ugyanúgy lefegyverzett. Csak nyüszögni tudtam, könnyeim folyton csorogtak le az arcomon. Nem tudom meddig csinálhatta ezt, de minden pillanat egy percnek tűnt.

-Soha többé nem fordulhat elő ilyen!-engedett el hirtelen. Remegve néztem rá. Féltem tőle. A felkarom fájt, ott ahol megszorította. Minden arcvonása ellágyult, visszatért az a Louis, akit én annyira szeretek. A bolondos, mindig vidám Louis, aki egy mondattal, vagy akár egy szóval le tud venni a lábamról. Megfogta a kezem és egy lágy csókot nyomott a felkaromra.

-Sajnálom Lou! Azt hittem visszaadhatom neked, amit te tettél velem-sütöttem le a szemem. Két keze közé fogta az arcomat. Felnéztem rá, hiszen nem tehettem mást. Már csak annyit láttam hogy csukva van a szeme. Rögtön tudtam mit fog tenni. Én is lecsuktam és vártam. Lassan, érzékien csókolt meg. Talán ilyen nyugodtan, ilyen…. szerelmesen (?) még sosem csókolt meg. Semmi durvaság, semmi szenvedély, egyszerű, letisztult érzelmek jöttek felőle. Én meg ott álltam, mint egy darab fa. Sz-el. Elszakadt tőlem. Megbánó tekintetével mosolygott.

-Sajnálom. Ugye… ugye nem bántottalak? – aggodalmaskodott- Annyira sajnálom. De meg kell értened miért csináltam. De… én is értem miért csókoltad meg Őt. Megérdemeltem. Most, hogy mindketten voltunk a ló mindkét oldalán, talán fátylat boríthatnánk erre az egészre-ajánlotta, mire hevesen bólogattam.

-Igen, igen, szerintem is. Csak nem hiszem, hogy innen el tudok menni. Nagyon rám ijesztettél-rebegtem erőtlenül, de mégis boldogan.

-Sajnálom. Csak így tudtam elérni a kellő hatást, és nagyon pipa voltam. Sosem akarnálak bántani. Szeretlek Picur! – az utolsó szavakat suttogva búgta a fülembe, ettől sokkal érzelmesebb lett. Átöleltem és nyomtam egy puszit az arcára. Elengedtem és a konyhába vettem az irányt.

-És most sütünk Harry-nek, egy jó, régi magyar sütit. Rigó Jancsi. Hmm az jó csokis. Louis, hozd le kérlek a laptopodat!- utasítottam, és pár perc múlva le is szállította. Lenéztem a receptet netről. Mivel én vásároltam az utóbbi időben a két fiúnak én vásároltam illetve főztem, jól tudtam, hogy minden van otthon. Elkezdtünk főzni és az alapvetően is lassan elkészíthető kaja kétszer olyan lassan készült el, annak köszönhetően, hogy… szeretjük egymást. És ez némileg lassítja a dolgokat.

Emi

Mivel Jenni nem volt otthon, Zayn-nél töltöm az estét. Filmet néztünk, de ő persze elaludt. Aggódtam. Jenni mostanság mondja meg mit csinált. Megígértem, hogy nem mondom el, de ha ő elmondja Louis-nak, akkor nem mindegy? Felébresztettem Zayn-t. Morogva nyomott egy puszit az arcomra, gondolom azt hitte reggel van.

-Jenni csókolózott Joshhal!- kiáltottam el magam, aztán megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt a számon.

-Mi?-kérdezte rögtön Zayn.

-Mi lenne?

-Louis?

-Tudja.

-Úristen!-dőlt vissza a helyére. A film nem kötött le, így is csak azt bámultam, ahogy Zayn aludt. Be kell vallani irtózatosan édes volt. Inkább elkezdtem Twitterezni. Nagyon későre járt, de bennem ez cseppnyi fáradtság sem volt. Bár mikor ezt megemlítettem Zayn-nek, felajánlotta, hogy lefáraszt, hogy tudjak aludni. Udvariasan visszautasítottam. Tekergettem lefelé, semmi, semmi, aranyos, Harry megint szenved, Liam rajongók kérdéseire válaszolgat, Bianka egy étteremből közvetített, miszerint „dinner with my next friend „ és Louis rakott ki két képet. Az egyiken ők ketten vannak, legalábbis feltételezem.

Shopping with my full idiot  girlfriend haha szeretlek

Látom Louis hasznára vált a magyar tudása. Ami egy szó. De le tudja írni, és kitudja mondani. A másikon meg még látszólag friss sütemény. 

@Jenni_94 Give me one!

És rögtön a válasz.

@Louis_Tomlinson It's not yours!

Ezek komolyan nem normálisak. Feltételezem 1 méterre ülnek egymástól. De tudják, mi kell a népnek. Imádják, ha tudnak arról ki mit csinál. Így én is lefényképeztem Zayn-t, és feltettem twitterre. Frissítettem egyet, és rögtön Louis twittje jött szembe.  Jenni aludt rajta a kanapén. 

OK. @Jenni_94 sleep like a bear in hibernation  @zaynmalik Can u help me wake up?

Nem emlékszem mikor, de én is elaludtam, ugyanis az események fonala megszakadt.

Josh

Sziasztok! Zsófi különkiadás vagy mi... xd a végéhez nem szólok hozzá xdddd " KURVAA" elvagyunk :D ömmmmmmmmmmmmmmmmm olvassatok TESVÍÍREIM! XD ~Emily

43.rész

Josh

Szeptember 1.

Jenni

A suli folyosóján álltunk. Sokan megbámultak minket, ami érthető hiszen újak vagyunk. Megigazítottam a táskámat és Emihez fordultam, aki a lapot nézte, amin a terembeosztásunk volt.

-F.... 23-mondta rövid gondolkodás után.

-Kérdezzünk meg valakit hol van-körbenéztem, és egy kedvesnek tűnő fiún ragadt meg a tekintetem. Egy könyvet olvasott, szemüveget viselt, egy inget, alatta fehér atlétával, egy csőgatyát meg deszkás cipőt, de mégse olyan "menő" tipusúnak tűnt. Inkább csak jól öltözöttnek. Elhúztam Emit is, és megálltam a fiú előtt. Felpillantott, és összecsukta a könyvét, amin a "Hunger Games" felirat volt látható.

-Szia. Jennifer vagyok, ő a barátnőm Emi. Most jöttünk a suliba és a F23-as termet keressük-mosolyogtam rá, amit viszonzott. Felvette lábánál fekvő táskáját a vállára és elindultunk.

-Amúgy Dean vagyok. Nekem is ott lesz órám, szóval nagy eséllyel egy oszályba fogunk járni. Végzősök vagytok?-elegyedett beszélgetésbe velünk.

-Igen. Legalább ismerünk már valakit-mondta Emi.

-Hát, kifogtátok a legrosszabb osztályt. Tele van fölényeskedő, menő pláza cicákkal, és izom agyúakkal. Ha nem akartok ti is gyíkok lenni, akkor ne barátkozzatok velem-szerényen mosolygott. Nem értem miért "gyík". Egész helyes, jól öltözik.

-Miért ne? A társadalmi szintek fontosak, de nem fogom hozzá igazítani az énemet-mondtam unottan. Valóban így van, ha nem vagy tökéletes, nem lehetsz népszerű. De engem sosem érdekelt mások véleménye. Most se lesz máshogy.

-Hát,én se. Minden hétvégén buliznak, piálnak, cigiznek, talán drogoznak is. Én nem álltam be a sorba, és meglett az ára. De bemutathatom nektek az én barátaimat, ha nem akartok olyanok lenni. Kate, Dorothy, Max és Zack.

-Örülnénk neki-bólintottunk rá. Nem áll szándékunkban rossz társaságba kerülni. Szerencse hogy megtaláltuk Deant.

-Rendben. Itt felmegyünk és a szemben lévő terem-mintha kicsit feldobódott volna. Sokan néztek minket ahogy felmegyünk, de nem hiszem hogy ilyen érdekesek lennénk. Felértünk a terembe. Benyitottunk. Bent az otthonról ismeretes zsivaly uralkodott. Az első padoknál beszélgetett néhány lány és fiú. Az utolsó padban valaki aludt. 3 padsor volt. Ez szintén hasonlított a magyar iskolákhoz. Elöl a tanári asztal. Egy padsorban 5 pad, két hellyel. A padokkal szemben egy fehér tábla, filcekkel. A sarokban lévő másik szélső padban egy lány ült, egy fiú társaságában. Dean elindult feléjük, így követtük. Odaért és lepacsizott a fiúval, a lánynak meg dobott egy hellót.

-Zack, Kate, ő itt Jennifer és Emi. Az új osztálytársaink-mutatott be minket. Mosolyogva intettem.

-Csak Jenni. Magyarországról jöttünk-Kate érdeklődve nézett minket, míg Zac  felállt és megölelgetett.

-Hali csajok! Látom Dean új tagokat kárhoztattál kirekesztésre.

-Nem, mi választottuk a kirekesztést-szólalt meg Emi.

-Érdekes. Na, könyvmoly, mit olvasol?- tépte ki, értesüléseink szerint Zack, Dean kezéből a könyvet-Hunger Games? Az nem egy film?-vonta fel a szemöldökét.

-De. És szerinted mi alapján csinálták?-durcizott Dean és visszavette a könyvét.

-És hol van szabad hely?- kérdezte Emi, mire Kate előrehajolt és megütögette az előtte lévő padhoz tartozó széket.

-Itt szabad a pad. A tiétek-mosolygott az életvidám lány. Ledobtuk a cuccainkat a helyünkre, és hátrafordultunk Deanékhez.

-Max!- kiabált át a terem másik végébe. Az alvó fiú felkelt, és barna, szinte fekete szemeit felénk fordította. Hosszú fekete haja volt, és barna bőre. Felállt, és vagy két méter magas lehetett. Gatyája kicsit lógott rajta, pulcsija libafos zöld volt-szebben mondva keki- és az is vagy két mérettel nagyobb lehetett, mert lógott rajta, mint tehénen a gatya. Odaért mellénk és mosolyával megvillantotta fehér fogait.

-Max vagyok. És a hölgyek?-hangja mély volt, kellemes akcentussal, ami talán ír, vagy valami ilyesmi lehetett.

-Jenni-mondtam, viszonozva mosolyát.

-Emi-mondta barátnőm hasonlóan.

-És hogy kerültetek a gyíkokhoz? Ilyen szép lányokat rögtön letámadna a szőke ciklon Lola és behálózna a csicskájával, Medyvel.

-Dean miatt lettünk ilyenek. Nagyon dühösek vagyunk rá ezért-cöcögött egyet Emi, majd felnevetett, a többiek meg vele.

 Egész könnyen szert tettünk barátokra, akik ráadásul jó fejek és humorosak. Néha kicsit bogarasak, de illenek hozzánk. Kate kicsit hippis. Trapéz aljú színes gatyákat hord, batikolt fölsővel, és hajába mindenféle szalagokat és gyöngyöket aggat. Dean könyvmoly, de ennyi. Haja gesztenyebarna és oldalasan hullik a homlokára és szemébe. Max ír-amerikai, apja amerikai volt, innen a színe. A családja elköltözött Londonba, de nincs sok pénzük. Zack emós, fekete haja olyan...  pasisan oldalra van fésülve, benne egy kék csík, szájában egy piercing volt, fekete pólóján AC/DC felirat díszelgett, szegecses karkötője, és halálfejes nyaklánca volt. Fekete csőgatyája kivolt szaggatva, és fekete Converse cipőt viselt. Még volt tíz percünk, így tudhattam meg ezeket a fontos információkat is:

Medy és Lola az osztály, ha nem a suli legmenőbb két csaja, mellettük mindenki senkinek számít, de eszük nem sok van.

-Medy a suli krikett(valami angol sport ha jól emlékszem, ha nem az, akkor az a kaja ami krumpliból van) csapat kapitányával jár, Carlosszal, aki spanyolországból jött. Lola pedig -mint általában- a suli legmenőbb fiújával, és majdnem szívrohamot kaptam amikor azt mondták Joshnak hívják. De csak első órára jön be, minden év első napján. Mivel szerinte felesleges ez a felhajtás.

A suli legmenőbb fiúja szintén a mi osztályunkba jár. A második legmenőbb fiú Peter, a kajak junior bajonkságon első, már egy huzamban 3 éve. Ő is végzős, de a párhuzamos évfolyamon.

A suli rendelkezik 3 szinttel. A menőkkel, akik vagy szépek, vagy valamit sportolnak esetleg sok pénzük van. Aztán az átlag diákok akiket a menők az irányításuk alatt tartanak. Hogy éreztessék felettük hatalmukat néha beszólnak nekik, de legtöbbször békében telnek napjaik (megjegyzés: nekik nem lehet menő barátjuk mert az gáz) És a legvégén a maradék. Akik kockák, sokat olvasnak így okosak ami egyenlő azzal hogy gyíkok(Dean), különcök (Kate, Max és Zack) vagy akik velük barátkoznak (megjegyzés:őket folyton megalázzák a menők, az átlag diák meg kiröhögi, és ők írják a többiek leckéjét). És egy mellékág is van, a még nem besoroltak, akik az ujjonnan jöttek, várólistások, ingázók satöbbi. Ezek lennénk mi . Korán befogunk kerülni a gyíkokhoz.

-Zack és Kate járnak. Dean szerint az ellentétek vonzalma igaszság

-És egy fő szabály. Attól még hogy angliában vagy, ezek ugyanolyan fiatalok mint bármelyik másik. Figyelned kell mindenre, különben gyorsan a menők cikiző listájának élén leszel.

Végre becsöngettek. Mindenki felvette az udvarias álarcát, a helyére ment, leült, elővette az irodalom felszerelését. Az ünnepélyes megnyitó után, most, 10-kor kezdődik a tanítás. Az igazgató felsorolta az új diákokra vonatkozó szabályokat. Nincs kirívó öltözet- a fél osztályunk úgy öltözik mint aki a sarokra készül- nincs káromkodás, fontos a tisztelet, blablabla. Sok sikert a végzősöknek, nyár elemzése, majd beengedtek minket. Ennyi. Majd nyílt az ajtó. Mindenki felkapta a fejét, majd egy hatalmas 'Héjjj' felkiáltás hangzott el. Egy szőke fiú lépett be az ajtón. Lélegezni se tudtam. Úgy éreztem megfulladok. Josh, az a Josh. Az én Joshom. Hát, nem az enyém, szerencsére, de az volt. Mosolyogva kezetrázott az első két padban ülő fiúval. Majd egy szőke csajhoz ment az ablak mellett lévő harmadik padba, és megcsókolta. Majd nagyjából minden "menő" gyerekhez odament köszönni. Kelletlenül sétált a mi padunk felé. Nem vett észre, pedig nem próbáltam bebújni Emi mögé, ááá, nem. Dehogynem. Piros gatya volt rajta, kockás inggel, és fekete pólóval. Haja még mindig halál pontosan olyan volt mint Niallnek, csak természetes szőke. Kék szemei kristályosan csillogtak. Észrevett, és áldottam az eget hogy belül ültem, a fal mellett. Megdermedt a mozdulatában ahogy rám nézett. Szemébe néztem, tekintetünk összekapcsolódott. Sok mindent olvastam ki belőle. Meglepettség, öröm, talán egy kis kaján csillogás, megbánás (?). De főleg meglepettség és egy kis ijedség is talán. Sokáig csak bámultunk egymás szemébe. Kielemezgettük a másikat. Végül egy gyenge mosolyt eresztettem felé. Erre felsóhajtott és odalépett a mi asztalunkhoz.

-Sziasztok!- köszönt és egy puszit nyomott Emi arcára, aki vonakodva de viszonozta és kérdőn felém nézett. Sóhajtva megemelkedtem és hagytam hogy egy puszit adjon üdvözlésnek. Viszonoztam.

-Majd.... beszélünk?-suttogott hogy ne hallják a többiek. Bólintottam majd elment mellettem. Arcán egy apró grimasz jelent meg mikor megállt Zack mellett. Köszönt neki és neki is suttogot valamit. Mikor végre leült a helyére, ami a középső padsor utolsó padja volt, elkezdett tárgyalni a mellette ülő fiúval. Hátrafordultam Zackhez.

-Neked miért köszönt külön? Azt mondtátok a menők nem beszélnek veletek-vontam kérdőre.

-Mi is kérdezhetnénk tőled ezt, de rendben. Josh és én ikertesók vagyunk. És így kénytelenek vagyunk beszélni egymással. De mint látod kétpetéjűek vagyunk. Szeretjük egymást mint testvérek, és Josh sajnálja hogy én nem lettem menő. De te honnan is ismered?- vont kérdőre, és vele együtt Kate is kiváncsian bámult rám. Zack kihúzott (!) szemét a  feketére festett(!) körmeire szegezte, majd úgy emelte rám vissza kék szemeit. Nagyon drámaira sikeredett.

-Hát mi izééé.... még nyár elején együtt voltunk egy kicsit aztán szakítottunk. Mert megcsalt.

-De Josh már 2 éve Lolával jár-mutatott a szőke cicababára, aki most mérgesen nézett hol rám, hol Joshra. Jobban megnéztem, és felismertem benne azt a szőke lányt akivel Josh a boltban csókolózott. De már nem volt fekete melír hidrogén szőke -valószínűleg festett- hajában. Illetve visszafogottabban volt kisminkelve, öltözve.

-Úristen Josh veled...- akart felkiáltani Kate, de Zack befogta a száját. Josh érdeklődve felénk fordult, de visszvezette tekintetét haverjára.

-Igen velem csalta meg Lolát-suttogtam-de ezt majd később. A lényeg hogy csúnyán végződtek a dolgaink. Erről csak annyit hogy tökön térdeltem-erre a kijelentésemre Kate hangosan felnevetett. Emi is vele nevetett.

-Hmm.... ez mikor volt?-kérdezte Zack.

-Húúú... Emi? Mikor volt amikor Josh megcsalt?-fordultam a barna hajú lány felé, aki elgondolkozott, hangosan.

-Június 8.HÚúúúúú akkor van az évfordulótok?-lelkesedett egy pillanatig, majd leállította magát.

-Akkor Josh egyedül volt otthon. Mi Kate szüleivel voltunk sátrazni, anya meg apánál volt amerikában.

-Milyen évforduló?-kiváncsiskodott Kate. Zack finoman oldalba bökte.

-Nem muszáj elmondanod, Kate kicsit romantikus alkat-morgott Zack, és egy puszit adott barátnőjének.

-Ömm-kérdőn néztem Emire, aki ujjait a szájához emelte, majd vállat vont.

-Próba szerencse-ez annyit jelentett, hogy reméljük nem jönnek rá kik is vagyunk, mert akkor valószínűleg átváltoznánk Jennifer Summersből és Emese Summersből Csaj Egy Akivel Haverkodni Kell és Csaj Kettő Akivel Haverkodni Kell.

-Akkor jöttem össze a barátommal. Azóta is együtt vagyunk-mondtam a lehető legtöbb infót eltitkolva. Így is észre vettem hogy sokan ledöbbentek amikor megláttak minket.

-Mi a neve? Hány éves? Hogy néz ki? Meséélj!- visítozott.

-Eminek is van pasija!-hárítottam el a feladatot. Kate rögtön hozzá fordult.

-Vííííííííííííí! Mindent tudni akarok!-tapsikolt. Fő a komolyság. Megmentőnk Mr. Brown volt, az irodalom tanár. Az egész osztály felállta a helyéről. Köszöntünk. Udvariasan feltett pár kérdést "Milyen volt a nyár?" "Mit csináltatok?" "Olvastatok?".  Bár általában falom a könyveket idén nyáron nem tudtam annyit olvasni, de most ünnepélyesen bejelentem, hogy ha beleszakadok is többet olvasok majd. Eric True Love-ját is Lyonban sikerült elolvasnom. Majd meglátott minket.

-Ohh. Az osztálynak van két új diákja. Kérlek fáradjatok a táblához-intett mire kimentünk és szembe néztünk újdonsült osztálytársainkkal.

-Bemutatkoznátok?- kérdezte a tanár- Mellesleg én vagyok az osztályfőnök is. Nos, hölgyek, maguké a terep-majd leült és ő is ránk nézett.

-Ömm... Magyarországról jöttünk-kezdtem- Én Jennifer Summers vagyok-mondtam majd Emi átvette.

-Én Emi Summers-kérdőn néztünk a tanárra.

-És mit szoktatok csinálni szabadidőtökben?

-Én táncolok,Jenni pedig lovagol.

-Nagyon szép. Rendben. Látom találtak szabad helyet. Ebben az iskolában szokás a tanulótárs, így ha önöket nem zavarja, egymás tanulótársai lesznek.

-Rendben-válaszoltuk egyszerre.

-Leülhetnek! A szünetben lehet ismerkedni-utasított a tanár.Kapott mindenki egy felmérő tesztet, amin bekellett satírozni a jó válasz mellett lévő karikát. Ezt csináltuk az óra hátra lévő részében, de nekem folyton azon járt az eszem mit is akar mondani Josh. Végre kicsöngettek. Összeszedtük a cuccainkat és odaadtuk a tanárnak a tesztet. Visszaültünk a helyünkre, míg a tanár elment. A következő óránk is itt lesz, így a két egymás mögött álló padnál telepedtünk le. Max újra az ablak mellett álló utolsó padban aludt, Zack és Dean valami meccsről beszélgettek. Én megosztottam Kate-vel a fülhallgatómat és azt hallgattuk, míg én olvastam, Kate pedig a telefonomban lévő képeket nézegette.

-Húúú. Ez nagyon jó kép!- odakaptam a fejem, és közben láttam hogy Emi pár más évfolyamba lévő lánnyal beszél. mivel számomra ismeretlenek voltak. Emi és Én se, de szerintem a két lány se értette miről beszélnek. Végül teljes figyelmemet Katere és a telefonomra összpontosítottam. Elmosolyodtam. Az a kép volt amit még Lyonban csináltunk, Zayn és Louis társaságában.

-Szerintem is. Ő Louis-mutattam a barna hajú hercegemre. Höhö nem csak a fiúk azonosítanak minket rangos személyekkel-és ő pedig Zayn-mutattam a fekete hajúra.

-És jól sejtem hogy egyikük a pasid?-villant meg a szeme.

-Jól. Kitalálod?- egy ideig merengve nézte a képet, majd Louisra mutatott.

-Ő az.

-Honnan tudtad?-ámultam el.

-Megérzés. És Zzzzayn?-kérdőn meredt rám.

-Emi barátja-fordultam vissza a könyvemhez. Emi mellől elment a két csaj. Fujtatva befordult és lehajtotta a padra a fejét.

-Azt se tudom kik voltak ezek. Ennek nem lesz jó vége- mondta, majd csend támadt köztünk. Nem feszült, csak egyszerűen eltudtuk magunkat foglalni. Kate képeket nézegetett, én olvastam, Emi meg nem tudom mit csinált, nézte az ajtót. Zack és Dean beszélgettek, Max aludt. A menők pedig még szünet elején lementek a büfébe. Emi nyögött egyet.

-Itt van Miss Picsa 2012-morgott és kiegyenesedett. Összecsuktam a könyvemet. Lola, Medy és Josh lépkedtek felénk a padok között. Műmosollyal hozzánk léptek.

-Sziasztok! Hallottunk rólatok. Meséltek nekünk Magyarországról?- kezdte feltételezéseim szerint Lola, mivel Josh kezét fogta. Leült az előttünk lévő padhoz mellé Josh, Mady pedig a padunkra. Kezdetre nem is voltak olyan bunkók. Elkezdünk mesélni, de nem igazán figyeltek ránk, inkább csak fitymáló tekintettel mérlegeltek minket. Befejeztük a mesélést.

-Hmm... Jenni, mióta ismered Josh-t? Sose említett téged?- kérdezte Lola, mire összenéztem a szőke fiúval. Egy kicsit sokáig tartott a bizalmas összenézésünk. Elszakítottam tekintetemet róla, és újra Lolára néztem.

-Nyár elején találkoztunk egy buliban. Utána egész nyáron nem nagyon tudtunk találkozni- szűkítettem le a sztorit a lehető legátlogasabbra. Becsöngettek, így felálltak. Még mielőtt elmentek volna a helyükre, visszahajolt hozzánk.

-Mind tudjuk kik vagytok. Nem gondolhatjátok hogy inkább a menőkkel lesztek, mint ezekkel a kis senkikkel? Ilyen pasikkal akár a suli legmenőbbjei közé tartozhatnátok, persze utánam. Gondoljátok át!- veregette meg a vállamat, majd leült a helyére. Már átgondoltam. Egy percig nem akarom élvezni a közelségét. Sorban jöttek az óráink. Történelem, matek, földrajz, fizika és egy tesi. Tesi után valamivel később hagytam el az öltözőt mint a többiek. Kimentem és a folyosón mentem, mikor valaki kinyúlt értem és berántott a kémia terembe. Becsapta és felém fordult. Josh volt az. Morogva megdörzsöltem a karom, amiben tompa fájdalmat éreztem.

-Ez fájt! Úgy tűnik nem tudsz gyengéd lenni velem. De ha beszélni akarsz, nem kell letámadni, csak szólnod kell-mondtam, majd felültem a padra. Elém állt.

-Sajnálom. Hívni akartalak miután történt a dolog....-sütötte le a szemét.

- Letiltottalak-vágtam rá , mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig belül kavarogtak az érzéseim és a gondolataim. Egyszer már éreztem felé valamit. Ami talán szerelem volt. De most mást szeretek. Itt beszélgetek Vele. Vitázom magammal. Legszívesebben elrohantam volna, de mégis odaláncolt valami a padhoz.

-Jenni, nem akarom hogy rossz legyen a viszonyunk. Vigyázz Lolával. Egy dühös ragadozó, nem szereti ha keresztbe tesznek neki-mélyült el tekintete. Mocorogni kezdtem.

-Furcsán beszélsz a barátnődről.

-Csak azért vagyunk együtt, mert mi vagyunk a legmenőbbek, így törvényszerű az együtt járásunk. De nem szeretem. Mást szeretek-mosolygott halványan.

-Igazán szerencsés lány lehet, ha képes volt elnyerni a szíved. De egy jó tanács: ne tedd azt vele, mint velem-lehajtottam a fejem. Még mindig szörnyű emlék az a nap. Legalábbis az első fele. A második pedig talán az egyik legjobb. És ha úgy vesszük Joshnak köszönhetem. Hirtelen átölelt, Meglepett ez a gesztus de viszonoztam.

-Sajnálom. Annyira hülye voltam. Nem tudom miért csináltam. Egyszerűen nem tudtam gondolkozni melletted. Remélem képes leszel barátnként nézni rám!-mondta mikor megszüntette az ölelést. Szolídan rámosolyogtam.

-Persze. Barátok-jelentettem ki. Csak most vettem észre milyen közel is áll hozzám. Basszus, nem, nem ez nem lehet igaz! Belenéztem és a szemében ugyanazt láttam mint Louiséban. Szerelem csillogott benne. Nem, ez nem lehet igaz. Én lennék a lány, akibe szerelmes és barátja van. Nagyszerű! Hirtelen egy ötlet ugrott be. Iszonyatosan gonosz, gerinctelen, visszanézve kegyetlen nagy hülyeség. Akkor valamiért jogosnak találtam. Mi lenne ha megcsókolnám? Nem az ő, hanem az én kedvemért. Visszaadhatnám Louisnak amit tett velem, ha nem is tudna róla. Egyre közelebb került hozzám. Becsukta a szemét, és letámaszkodott mellettem. Éreztem meleg lehelletét ajkaimon.

-Szabad?- kérdezte halkan. Óvatósan bólintottam. Ajkait az enyémnek nyomta. Vártam valamit. De nem jött semmi. Viszonoztam, de üres volt. Nem éreztem. Amikor Louis csókolt meg az mindig olyan bennsőséges volt. Nála tudtam hogy az enyém, tudtam hogy szeret, tudtam hogy szeretem. Mikor ő csókolt meg kis elektródák százai-ha nem ezrei- indultak a gerincem felé, az agyam egy merő kavargó felhő lett, a lábaim kocsonyás halmazállapotot vettek fel, és majd kiugrott a szívem a helyéről. És ha ezt elmondanám egy orvosnak, feltételezhetőleg kiröhögne és elküldene valami ideg gyógszerrel, mivel ilyen tünetekkel nem élnék már. Tekintettel milyen sokszor csókolózunk mi ketten. És most itt csókolóztok egy sráccal, akit nem szeretek, csak azért hogy megbántsam azt akit szeretek. Mit csinálok? Elotoltam magamtól és leugrottam a padról. Ijedten nézett rám.

-Valami rosszat csináltam?- meresztett rám boci szemeket. Magam sem tudtam mit mondhattam volna.

-Nem... Izé igen. Nem te nem. Mennem kell- kirohantam a folyosóra. Gyors léptekkel haladtam a folyosón, mire a sarokhoz értem, hallottam a mögöttem siető lépteket. Szinte kirohantam az épületből. A suli előtt nagyon sok emberke álldogállt. Megakartam keresni Emit vagy Kate-t, vagy Deant vagy akárkit. Hirtelen egy összeéveszthetetlen hang szólalt eg.

-Jenni!- kiáltott rám. A hang irányába fordultam. Louis lépett ki a köré gyűlt emberháló szerű valamiből és futólépésben odajött hozzám. Éreztem magamon hogy zaklatottan festek, ezért próbáltam mindennél nyugottabbnak és vidámabbnak tűn De őt nem tudom átverni. Hatalmas mosolya lehervadt arcáról mikor pár lépésnyire volt tőlem. Megfogta a kezemet és közelebb jött, orra a homlokomnak ütközött, majd egy puszit nyomott rá. Íme, az egyetlen ember, aki megtud nyugtatni egy pillanat alatt, és mivel? Azzal hogy megpuszilja a homlokomat. Fantasztikusan erős jellemnek mondhatom magam. "Képzeletbeli tapsvihar magamnak". Felemeltem a fejem és megcsókoltam. Igazam volt, nála megvolt az érzés. Az a bizonyos érzés. A "mindennél jobban szeretlek" érzés. Gyors csók volt. Elválltunk, de homlokát az enyémnek támasztva nézett a szemembe.

-Mi a baj?- kérdezte suttogva. Megráztam a fejem.

-Majd elmondom. Ne itt!- engedtem el, és néztem szembe az összegyűlt diáksereggel. Megláttam Kate-et. Eszembe jutott mennyire megakarta ismerni a pasimat. Itt a nagy lehetőség, addig sem engem fog nyaggatni, hogy mondjam el mi a bajom. Elhúztam, egyenesen az újdonsült barátaink felé. Kate elmosolyodott. Zack felnézett az iPodjából. Dean becsukta a könvét, Max meg csak szimplán álldogált, Emi meg kíváncsian nézelődött. Dorothy is ott volt, legalábbis Dean azt mondta. Egyel alattunk jár. Vörös haja van, és szeplős arca, gyönyörű kék szeme. Maxel jár, mivel ő is ír félig , ellenben a másik felén angol. Nagyon aranyos kis csaj. Megérkeztünk hozzájuk, elengedtem a kezét amit eddig fogtam és Louis barátságosan bemutatkozott.

-Louis vagyok. Ha jól sejtem, ti Jenni újdonsült barátai-nézett körbe a furcsa társaságon.

-Igen. Te... Te vagy Jenni barátja?- lelkesedett Kate. Halkan kuncogtam és megfogtam Louis kezét, biztosításaként annak, hogy igen, ő az enyém. Sikeresen eltereltem a gondolataimat, de a lelkiismeretem még mindig mardosott. Érzem min ment át Louis, amikor elmondta  nekem hogy megcsalt. Úgy éreztem ott helyben fogok elájulni ha megint elvesztem őt. Annyira hülye vagyok. Louis és Kate elmélyülten cseverésztek, amíg én valamiért Zacket néztem, aki engem méricskélt. Mintha tudná mit csináltam. Kicsit távolabb mentem a többiektől, amit ők nem vettek észre, elszórakoztatta őket a Louisval való társalgás. Valószínűleg a halk "mindjárt jövök"-ömet se hallották. Zack értette a célzást és utánam jött. Nem kellett sokat várnom, rögtön a lényegre tért.

-Az normális, hogy a kémia teremben Joshhal csókolóztál, itt, a suli előtt pedig ezzel a gyerekkel romantikázol? Valamiből kimaradtam.

-Zack, ez bonyolult. Nem értheted-hajtottam le a fejem. Felhorkantott.

-Mi bonyolult? Egy valakit szerethetsz. És ki az akit szeretsz Jenni? Josh vagy Louis?-kérdezte. Louis visszhangzott a válasz a fejemben. Annyira ismerős volt ez a kérdés, mintha már kellett volna válaszolnom rá egyszer. Akkor Josht választottam. Most mégis mást választok.

-Louist szeretem. Csak tudod Zack, Ő éppen egy hónapja megcsalt, és azóta folyton furcsán érzem magam. Most úgy éreztem visszaadhatom neki amit velem tett. De nagyon rossz ötlet volt. Istenem!- beletúrtam a hajamba. Megértő pillantást kaptam, majd valaki átölelt hátulról és megcsókolta a nyakamat. Egy valaki tehet ilyet velem.

-Louis-pördültem meg. Egy kis időre meginogtam és azt hittem Josh az, de szerencsémre nem ő volt.

-Megyünk, picur? Vagy még van dolgod?- kérdezte. Megráztam a fejem.

-Mégis hova megyünk?-kérdeztem, miközben intettem a többieknek, és Louis kocsijához mentünk.

-Hozzám. Miért hova máshova?-nyitotta ki nekem az ajtót. Beszálltam. Kinéztem az ablakon. Lola és Medy hitetlenkedve és szörnyülködve nézték, ahogy Lou beszáll mellém, és elhajt.

-Hülye kurvák- morogtam magam elé.

-Tessék?- kérdezett vissza rögtön.

-Lola és Medy. Hülye kis.... hu. Mindegy.

-Látom normális barátokat választottál. És jól láttam hogy Josh is ide jár?- közömbös hangnemének ellentmondott fehéredő ujjperceinek látványa a kormányon. Rátettem a kezem az övére.

-Jól- nem tudtam mást mondani. A további út alatt csak a rádió szólt, semmi más. Odaértünk hozzájuk, de most valahogy minden egy várakozó kivégzőosztaghoz hasonlított. A hatalmas vaskapu amin keresztül belehet jutni a házhoz, a nagy fekete kerítés, és kis bekötő út. A szürke ajtó egy olyan helyre vezetett, ahonnan nincs visszatérés. Bementünk és a konyhába vezetett. Louis ebédet csinált nekem. Nekem. Aki megcsalta egy fiúval akitől egyszer már megkellett menteni, aki miatt verekedett. Nem bírtam a nyomást és elsírtam magam. A konyha közepén bőgtem. Louis gondterhelt hangja szólt mellőlem.

-Jenni..... mi történt?-ismételte meg az udvarban elhangzott kérdést.

-Hát…..én nagyon rossz dolgot tettem, amitől azt hittem jobb lesz nekem-mondtam és elsírtam magam.

-Mi történt picúr?Nekem elmondhatod-moszogatott.

-Josh letámadott a kémia teremben. De ne csinálj vele semmit.Kérlek.

-De miért ne csináljam?-kérdezte.

-Azért mert ellenállhatatlanul szexi vagyok.-mondtam és kacsintottam rá.Mire ő is nevetni kezdett de a méregtől.-Louis elintéztem.Nem kell cselekedned.Tökön rúgtam és közöltem vele,hogy hagyjon békén.

Úgy gondolom Lou is felfogta.Oda jött hozzám és megölelt.

-Imádlak és nem tudnám elfogadni azt,hogy ez a FÉREG a karjai közt tartson azok után amit veled tett.

Bántalom

Ohh.... Nem is értem. Hogy képesek emberek ilyenekre? Mármint érthető, hiszen ilyen tényleg van. Hogy emberek ilyet csinálnak, ch. Szánalmas. De amúgy nemrossz és szivesen hogy befejeztem. Ez Emi&Zayn résznek indult deeee végül ilyen köztes lett. Na olvassatok *Ariel

Köszönöm Ó nagy Temze-Tisza xd Ja ömm furaa lett na nem baj. Olvassatok. Fáradt vagyok na. Holnap moziba megyünk, míg egy csomóan felvételiznek xdd  Like a boss olvassatok na ~Emily

42.rész

Bántalom

Augusztus 31

Emi

-És ez?-pördültem talán már ezredszerre Zayn felé, aki unottan nézett végig rajtam.
-Ugyanolyan mint eddig. Várj, mégse. Nem fehér, hanem elefántcsontszínű gomb van a blúzodon. Valóban nagyon nehéz a választás. Gyere közelebb!-legyintett, mire léptem felé párat, de még mindig mutogatott, így még közelebb mentem hozzá. Mikor karnyújtásnyira voltam elkapott, és berántott az ölébe.
-Na! Ha összegyűröd, ki kell vasalnom, újra!- nyafiztam, miközben a kezeit próbáltam lefejtegetni magamról, kevés sikerrel.
-Nem mindegy? Mindenben jól nézel ki!
-Zayn Jawaad Malik, ha nem engedsz el most azonnal, nem tudom mit csinálok veled, de nem lesz benne sok köszönet!-emeltem meg fenyegetőző  hangsúlyomat, mire csak halkan nevetett.
-Szeretem amikor vadulsz-kuncogott a fülembe. Végre sikerült leszednem magamról a mancsait és elugrottam tőle.
-Akkor ez lesz. Köszönöm a semmit.
-Mégis mit segítettem volna? Nem vagyok divatszakértő. De egy élmény volt nézni ahogy átöltözöl.
-Perverz-morogtam, miközben visszevettem a köznapi ruháimat. Tekintetét magamon éreztem, de már nem zavart. Ő az egyetlen aki előtt tudom, hogy nem kell szégyelnem magam.
-Mikorra is kell mennetek?-kérdezte hozzám egész közelről.
-Ömmm két óra múlva indulunk. Kettőre megyünk-nagyot nyeltem mikor megéreztem a kezét derekamon, ajkait a fülemnél.
-Akkor van időnk-suttogott kellemesen mély hangján, ami -mint oly sokszor máskor is- felgyorsította a szívverésemet. Felcsúsztatta kezeit, ezzel feljebbhúzva a pólómat. Kiszakadt belőlem egy halk lihegés, amit kuncogással díjazott. Idegesít, hogy én nyilvánvalóan nem tudok neki ellenállni, és kútba ugranék ha azt mondja, ő meg semmit nem mutat ki. Én összeesek ha megölel, ő meg a legvadabb megindulásaimra is csak nevet. Minden kapcsolatban van valaki, aki jobban szereti a másikat. Csak ne én lennék az! De bebízonyítom neki, mennyire nem vicces ha igazán szórakozni akarok vele. Hirtelen megfordultam és megcsókoltam. Vadul téptem ajkait, mire felocsúdott már lelöktem az ágyamra és felé másztam. Hatalmasra nyílt, barna szemeivel kíváncsian és meglepődve kémlelt engem, miközben levettem magamról és róla is a pólót.
-És most teszek róla hogy sose felejtsd el, milyen hatással is lehetek rád- suttogtam a fülébe. Kicsattanó önbizalommal kezdtem nyaka csókolgatásának. Hajába túrtam, és keményen meghúztam, jelezve hogy azt szeretném hogy oldalra hajtsa. Megtette, szabad teret adva nekem. Légzése egyre szabálytalanabb lett, kezein megfeszültek az inak, ahogy a lepedőt markolta. Ott hagytam a nyakát, és forró mellkasára hintettem apró puszikat, és hallottam ahogy gyorsabban vert a szíve. Elégedett voltam, láthatólag tetszett neki az uralkodásom, bár mindketten tudtuk, hogy egy mozdulattal legyőzne, hagyta hogy irányítsam. Ezek után folytatódtak a játékaim, és most végre nem ő szerzett meg engem, hanem én őt.

*~*~
Az iskola előtt álltam és Jennire vártam, aki nem mondta, de gondolom Louis-nál lelte örömét. 5 perc várakozás után megláttam a sarkon. Szokásos magabiztosságával, fekete szoknyában, fehér organza, vagy valami hasonló anyagú blúzban, és egy visszafogottan elegáns fekete magassarkúval. Az egészet egy napszemüveggel és egy fekete táskával egészítette ki. De talán a legtökéletesebb kiegészítője az oldalán sétáló Louis volt, aki szintén napszemüveget viselt, de teljesen köznapian volt öltözve. Élénken beszélgettek, még akkor is mikor elértek hozzám, aki mint egy idióta, áll a suli előtt. Ha jól sejtem éppen vitáztak valamin és Louis győzött.
-Megvársz?- fordult a fiúhoz Jenni, aki megvonta a vállát és fejével az utca másik oldalára biccentett.
-Ott egy Starbucks a másik oldalon, amíg ti beiratkoztok, beülök. Nem tudom mit mondjak egy beiratkozáshoz, szóval... sok szerencsét, vagy nem tudom- mosolygott, nyomott egy puszit Jenni arcára és a zebra irányába ment. Jenni felém fordult és sugárzó mosollyal köszönt.
-Szia! Régen láttalak-mondta, miközben elindultunk felfelé a kőlépcsőn.
-Nos, 1 napot kibírsz nélkülem. Ahogy látom egész jól- vigyorogtam.
-Hmm... Igen. Elmehetnék lovagolni is, de sajnos az a Louis nem fog megcsókolni, de ha megis teszi, inkább kihagynám-felértünk a lépcső tetejére, és Jenni lenyomta az összekarcolódott kilincset. Az ajtó nyekeregve nyílt ki, mi pedig bementünk az iskolába. Széles folyosóra értünk, és az ajtó mellett volt a porta. Egy őszülő férfi, 40-es éveinek végén, kiszólt.
-Segíthetek valamiben?- egy szék nyikordult meg ahogy felállt.
-Beiratkozni jöttünk-vágtam rá. A portás végig böngészett valami lapot, majd szemöldökét ráncolva ránk nézett.
-Ha egy nevet kérhetnék-mondta végtelenül udvariasan.
-Jennifer és Emese Summers.
-Ömm.... Nincsenek rajta a listán. Sajnálom, nem ide lettek bejelentve, vagy adminisztrációs hiba történt.
-Semmi baj, köszönjük. Utána nézünk-mosolygott Jenni, és kituszkolt a suliból. A lépcső tetején elkezdett a táskájában turkálni, végül megtalálta a telefonját és valamit pötyögött rajta. Végül a füléhez emelte, és pár méterre eltávolodott. Végül fújtatva jött oda hozzám.
-Apa, beiratkozott, még nyár elején. Így nekünk csak holnap kellett volna megjelenni.
-Egyenruha nincs?-kérdeztem a rettegett tényezőre.
-Nincs. Mivel ez egy nemzetközi iskola, ahova sok országból érkeznek tanulni vágyó tanulók, egy, kettő, akár több évig is.
-Értem. És most?-kérdeztem, mikor leszökdeltem e lépcsőn, Jenni meg utánam tipegett.
-Hát, először is menjünk át Louishoz-adta az ötletet. Csacsogva mentünk át az utca másik oldalára. Igaz, ez nagyjából 3 percbe telt, de úgy éreztem sok ideje, úgy vagyunk együtt mint régen. Hülyeségekről beszéltünk, amiknek semmihez, semmi köze. Mint a legjobb barátnők. Bementünk a kávézóba, és Louis-t kezdtük keresni. Hozzáteszem nagyon nehéz volt, nem volt körülötte hatvan csaj, nem, egyáltalán. Igazából csak kb. 5-6 lány volt vele és beszélgettek valamiről. Az a jó, hogy Jenni nem kapott féltékenységi-hiszti rohamot abban a pillanatban. Azok, akik miatt egyre többet hullajt könnyeket- mondjuk azért mert könnyesre röhögi magát a leveleken amiket kap-most a pasijával-aki miatt bántják- bájolognak. Persze, én se kezdek rögtön hisztizni ha Zayn a rajongóival van. Csak utána, amikor senki nem lát. Küldök pár keresetlen szót az illetők felé, és jobban leszek. Eszméletfuttatás vége. Szóval... hol is tartottam. Megvan. Ott álldogáltunk, vártunk amíg eltünedezik mindenki valamerre. De ez nagyon nem akart megtörténni. 5 perce álltunk ott, mikor is Louis fölállt.
-Sajnálom de mennem kell. A barátnőm talán előkerült már-mosolygott, a szokásos fogkivillantós mosolyával. Igen, Zaynt szeretem, de directioner voltam/vagyok. Még mindig ugyanúgy tarthatom őket aranyosnak. Csak minden erőmmel azon vagyok hogy elfojtsam ezeket az érzéseimet.
-A barátnőd már előkerült. Úgy egy 7-8 perce-szólalt meg fennhangon Jen, mire Lou odakapta tekintetét. Mosolyogva tette meg a körülbelül 4 lépés utat és egy gyenge csókkal köszönt Jenninek, akit meglepett ez a művelet. Én csak oldalról figyeltem a jelenetet. Jenni vette az adást-végül- és viszonozta. Mikor elváltak, Louis -abból ítélve, hogy mozgott a szája- mondott valamit, erre Jenni ráütött a mellkasára. Gyerekek. A rajongók sutyorogtak mögöttük, és ők nem hallották, ebben biztos vagyok. Mert ha hallották volna.... Nem így viselkednek. Körülbelül ezt hallottam:
-De aranyosak!
-Ne nevettess már, tuti csak a pénzért van vele.
-Szegén Louis, pedig látszik hogy szereti.
-Ja, hülye kis ringyó. Kihasználja szegény fiút.
-Pff. Szánalmas mikre nem képesek egyesek a hírnévért.
-Hallottátok hogy elméletileg azért szakítottak mert Louis megcsalta? Szerintem Jenni volt, csak megkérte Louist hogy védje meg.
-Ja. Aztán meg Louis visszafogadta. Még azt a hülye gyűrűt is neki adta.
-Azt hallottam hogy adott szülinapjára egy nyakláncot, amibe belegravíroztatta magyarul hogy szeretlek. Ha én kaptam volna, sose veszem le, rajta meg most sincs.
-Szánalmas a kiscsaj. Aztán eljátsza mekkora szerelem van. Közben csak kihasználja.
-Ja. És még hogy szép? Ronda bányarém, egyáltalán hogy lehet Louis oldalán?
Ennél a pontnál teljesen higgadtan a hátam mögött lévő asztalnál ülő pár kiscsajhoz fordultam. Mosolyogtam, de megbújt  bennem a düh amit előbbi szóváltásuk okozott.
-Hát, nem tudom hova tettétek a szemeteket, de most is ott van a nyakában. És tényleg Louis csalta meg Jennit, de miért nem kérdezitek meg tőle?-vittem flegmábbra a hangsúlyt- Itt van tőletek pár lépésnyire, a barátnőjével, aki mellesleg a gyűrűt is hordja, és nem ronda. Különös, azt hittem a 'rajongó' azt jelenti hogy mindent tudsz egy híres személyről, tudod szeretni, elfogadni a döntéseit, satöbbi. És mégis, míg Louis egy másik lánynak azt mondja gyönyörű, mindent megtesz azért hogy ne veszítse el, a 'rajongói' megkérdőjelezik, sőt bírálják, elítélik a választását. Kérdem én: tényleg rajongónak mondod magad ezután?-mintha kicsit nagyobb csend lett volna. Körbenéztem és sokan nagy szemekkel néztek rám, köztük Jenni és Louis, többen csak érdeklődve hallgatóztak, de volt akit nem érdekelt. A kiokított kiscsajok megszeppenve néztek rám. Nem lehettek többek 16-17 évesnél. Dadogtak valamiről össze-vissza, végül egy szőke, tipikus pláza cica alkatú csaj szólalt meg, gúnyos mosollyal.
-Nem hiszem hogy sokat érne a szavad, azon felül hogy Zayn barátnője vagy-tette keresztbe nemlétező mellei előtt a kezét. Már éppen kitörni készültem volna, de Jenni megelőzött. Nem vettem észre hogy mikor jött mellém, de örültem neki, hogy nem hagyott egyedül csatározni.
-Én pedig nem hiszem hogy bármi közöd lenne hozzá, cica-nyarvogott, majd közelebb hajolt a lányhoz, és körmeit végig húzta a pofiján-Ha kiakartam volna használni-intett a feszült fiú felé, aki nem tudta mit is kéne most tennie-már hó elején, körülbelül a szakításunk időpontjában, üres bankszámlákkal, egy terhes exbarátnővel, illetve bíróságra járkálással áldottam volna meg. De szerintem, és még mielőtt elkönyvel mindenki egoistának, kijelentem nem vagyok az, szóval szerintem, inkább örülhetnél, hogy boldoggá teszem Louis-t és nem élettelenné.  És ha a nyakláncot szeretnéd látni-benyúlt a blúza alá és előhúzta az ezüst napocskát, és megforgatta, így a felirat is látható lett-itt van. Hordom, és nem szorulok Louis védelmezésére. Megvédem magam. Ha még valamit, amihez személy szerint semmi köze senkinek, akarsz tudni, most kérdezd meg!-csapott dühösen az asztalra. Megtörtént amitől féltem. Jenni átesett a ló túl oldalára. Már nem fölényesen, nyugodtan, kiegyensúlyozottan és lenézően beszélt, hanem dühösen, szomorúan és kétségbeesés is tükröződött hangjában.El kellett vinnem onnan, amíg még nem késő. A lány csak ült és zavartan nézett Jennire és rám, majd néhány zavarodott pillantást küldött Louis felé is. Őt nem láttam, de feltételezem dühös volt.
-Jenni mennünk kell. Ha nem állsz le, olyat teszel amit megbánhatsz-húztam a karját, és engedett nekem. Megfordult és hosszú léptekkel kiviharzott. Én utána, feltételezem Louis utánam. Mire kivergődtünk az utcára, Jenni sehol. Louisval kétségbeesetten néztünk össze.
-Hol van?- kérdezte először ő, mire körbe néztem és megláttam távolodó alakját.
-Ott!-mutattam, és Louis rohant is, hogy beszéljen a kedvesével. Ez kicsit nyálasan hangzott.

Jenni

Gondolom Emi már rég rájött, hogy hazudtam neki. Hazudtam, amikor azt mondtam, hogy nevetek a rajongók utálkozásán. Először tényleg nevettem. Képtelenségnek láttam a sok hülyeséget amit összehordanak. "Hagyd békén a férjem" írják 12 éves lányok. Ezek aranyosak. De van aki durvábbakat ír. Kaptam egészen hosszúra sikeredetteket is, amik bőszen taglalják milyen nagy kurva vagyok, csak kihasználom Louis-t, satöbbi. Valahogy az emberek nem képesek elfogadni ha valakik szeretik egymást. Szóval ezek a levelek mélyen bennem, kezdik fellobbantani a kétkedés tüzét. Mi van ha igazuk van? Nem érdemlem meg Lou-t. Már annak a határán voltam hogy elsírom magam. Nem, nem sírok. Megacéloztam magam és mentem tovább. Hirtelen valaki megragadott. Megdermedtem.
-Jenni-szólalt meg mögülem lágy hangja, ami mosolygásra késztetett, és megfordultam. Kék szemei még az árnyékban is világítottak. Kezébe vette az enyémet.
-Mi a baj?- kérdezte.
-Nem.... Nem mondhatom el-ráztam meg a fejem. Gyengéden becsúsztatta kezét az állam alá. Ránéztem.
-Elmondhatod. Mindent elmondhatsz-araszolt közelebb.
-Bántanak Louis! Nem védhetsz meg. Bombáznak az üzenetekkel. Én nem érdemellek meg-éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe, de visszatartottam őket. Átölelt és szorosan magához húzott. Lélegzetét a hajamban éreztem.
-Nem, Jenni. Az egyetlen közülünk, aki nem érdemli meg a másikat, az én vagyok. Rémlik még, hogy megcsaltalak?- halkan felnevettem. Hogy felejthetném el?-Megbocsájtottál. Sajnálom. Én nem akarom hogy rosszul érezd magad. Borzalmas, hogy csak azért hogy én boldog legyek, képes vagyok tönkre tenni a tiédet.
-Hülyeségeket beszélsz te itt össze - vissza-csúszott ki a számon magyarul-Izé.... Ne beszélj hülyeségeket! Az én életem teszed teljessé.  Nem te teszed tönkre az életem. Senki nem teszi tönkre, csak nehezebbé teszik. És az sem te vagy, hanem amit képviselsz. Ennyi-engedtem el.Nagy szemeivel még mindig engem nézett majd hirtelen nekem nyomta ajkait. Megcsókolt. Kezei rögtön a derekamra kerültek, ahogy az enyém a hajába. Minden 2. szerelmespár ezt csinálja, csak róluk nem kerül ki másnapra egy tucatnyi kép mindenhova. Ez az ami hiányzik a mi kapcsolatunkból. Semmi magánéletünk nincs,és még arra is rájönnek amit nem mondunk el. Például a nyakláncom. Azt onnan tudták meg, hogy -mivel a magyar directioner tábor végtelenül büszke arra, hogy a fiúk magyar barátnőkkel büszkélkedhetnek- a medál egy csomó képen látszódott. Összerakosgatták és kibogarászták belőle hogy mi van odaírva. Ennyi. Megosztották a többi néppel és megvan oldva. A gyűrű meg gondolom nyilvánvaló volt.
-Annyira szeretlek-dünnyögte a számba. Mosolyogva nyomtam még egy puszit a szájára, majd eltoltam magamtól.
-Én is téged. Nem megyünk Emihez?- fogtam meg a kezét. Visszamentünk a kész ideg lányhoz.
-Izééé.... Zayn hívot. Louis, mikor akartátok elmondani hogy egy  hét múlva elmentek?- szegezte neki a kérdést Emi, a meglepett fiúnak.
-Hát izé én elakartam csak ömmm....-dadogott.
-Persze. Na de mi is van? Hova mentek?- vontam kérdőre.
-Egy hét múlva-köhögött egyet-elmegyünk Németországba. És onnan egyenesen Franciaországba. Sajnálom hogy nem mondtam el. Nem egészen 2 hónapig leszünk távol-sütötte le a szemét.
-Hát, megint sikerült összehozni egy újabb rossz oldalát a kapcsolatunknak. A távolság. Elviselem. Egy feltétellel! Minden este felhívsz!-kötöttem ki.
-Hát, szerintem ez elég alap dolog. De ha ez a szíved vágya megígérem, hogyha este 11-kor, hullafáradtan vergődök is vissza a hotelbe, első dolgom az lesz hogy felhívjalak.
-Ezt akartam hallani-nyomtam egy puszit az arcára-Megyünk?- kérdeztem, mire mindenki indult a dolgára. Én elmentem Louis-val néhány cuccot venni a vacsorához, amit nála fogunk főzni, pontosabban sütni, mivel csokis sütit csinálunk, Emi meg táncolni megy.

*~*~

-Kostold meg!- dugtam a szájába a kanalat. Megnyalta a szája szélét, és belenyúlt a csokimázas tálba, és egy csíkot húzott az arcomra. Ezután, mint egy kutya, komótosan lenyalta róla. Na jó, nem mint egy kutya, és nem nyalásnak, inkább csóknak mondanám.
-Jobban szeretem közvetlenül, kanál nélkül-nevetett.
-Ami azt illeti-pördültem meg és az orrára kentem belőle, majd egy puszival eltávolítottam-én is. Felnevetett, majd újra a két oldalamnál támasztotta meg magát, és úgy nézte hogyan kenem a sütire a csokimázat.
-Tényleg ennyire zavarnak a levelek?- szólalt meg hirtelen. Nem mutattam, de meglepett a kérdése. Monoton kentem tovább a mázat.
-Igen. El nem tudod képzelni mennyire bántó ha szidnak az emberek, olyanért ami tényleg csak úgy jött. Nem tehettem ellene. Nem hiszem hogy a szerelem megválasztható opció.
Elkezdett a zsebében kotorászni. Előhalászta a telefonját és most a vállaimra tette a kezét, hogy eltudjam olvasni azt, amit mutatni akar. Elolvastam az első sort, de nem hittem a szememnek. Megtöröltem az egyik rongyban a kezem, és elvettem tőle a telefont. Gyorsan kezdtem olvasgatni az üzeneteit. Nagyon sok utálatos üzenete volt. Irtózatos mennyiségű.
-Te jó ég....- suttogtam magam elé.
-Látod? Ezt teszik az emberek. Nem is sejtik milyen hatása van a szavaiknak. Csak én megtanultam kezelni ezt. Nem olvasom el, meg ilyenek. Ezért is vagyunk társas lények. Hogy védjük egymást.
Elgondolkodott, talán akart még valamit mondani, de nem hagytam. Megcsókoltam, amit meglepődése ellenére viszonzott. Felültetett a pultra. A keserű étcsoki és az ő íze keveredett egy édes egyveleggé. Vele még a csókolózás is teljes kielégülést nyújt számomra. Elmélyültünk a szerelmünkben, ami persze romantikus vígjátékokba illő jeleneteket szült, főleg mikor mosogatás közben Louis elejtette a kést, és miközben lenyúlt érte feldöntötte a szárítón lévő tálat, ami lesodorta az összes edényt, vissza a mosogatóba, vagy a földre. A nagy zörgésre Harry is lejött. Szegény kivan készülve ettől az egész "apa leszek" témától. De ez csak ez csak az ő hibájuk. Este hét felé haza vitettem magam Louisval. Emi már otthon volt és a holnapi ruháit pakolta ki. Én Louis pólóját vettem fel-megint- hogy ne legyen koszos a fehér blúzom, de most vissza is kapta, rögtön miután befejeztük a főzést. Lefeküdtem aludni, de 10-kor Louis felhívott, hogy tesztelje, felveszem-e neki. Nem mintha nem venném fel.