Reggel

Nekem személyszerint nem tetszik ez a rész. Rövid, semmit mondó. Próbáltam valami lelket lehellni belé, de ezt elvesztettük. Hét ennyi lenne. Vége a nyárnak, ez az utolsó bejegyzés a  nyárban. Mindenkinek jó sulit, a részek hétvégén lesznek valószínúleg, mert kevés időnk lesz, de igyekszünk. Pár kimaradt rész ne riasszon el senkit. Ésss még valami. Tervezzük hogy írunk folytatást, egy másik blog személyében. Szóóval... Olvassátok el.Laza, semmilyen hangulathoz jól megy. :D J ééés 60. réssssssssz :DD <33

60.rész

Reggel

Louis

Nagyokat pislogva nyitottam ki a szemem. Kicsit elgondolkodtam rajta, vajon hol is lehetek, ám Jenni szuszogása megvilágosított. Hátamra dobtam magam, és oldalra nézve megpillantottam a hajába gabalyodott Jent. Igazából csak az lep meg, hogy kap levegőt. A hasán feküdt, hátán lecsúszott a takaró. Mellé fordultam és a hátát kezdtem simogatni.

-Hagyj aludni!-morrant rám. Még jobban hozzábújtam, és vártam mikor lesz elege a közelségemből. Talán fél perc sem telt el, mikor arrébb húzódott. Reggel kicsit morcos hangulata van. Követtem, és egészen addig játszottuk ezt, míg leesett. Nyöszörögve visszamászott, és durcásan magára húzta a takarót. Bebújtam a saját takaróm alá, és magamhoz húztam. Rácsapott a karomra.

-Engedj el!-kuncogva nyomtam magam hozzá és a fülébe morogtam.

-Nem.

Halk kopogást hallottam az ajtó felől, és Jenni kikiabált, ami a fülemnek nem esett túl jól. Susan nyitott be, így elhúzódtam egy kicsit Jentől.

-Sziasztok! Fél kettő van, ideje felkelni! Mindenki rátok vár!-ezzel nyitva hagyta az ajtót és elment. Kimásztam és kínosan néztem körbe az állott szagú szobán. A ruháink szanaszét dobálva hevertek mindenhol. A táskámhoz léptem és kivettem a tegnap hozott ruháimat, és magamra kapkodtam őket. Mire végeztem, Jenni is felült az ágyban és nézte, ahogy a tükörben nézegetem magam. Vigyor szélesedett ki arcomon, mikor a hajára vetült a tekintetem. Az esti kalandunk jól összebarmolta a haját, ami ennek következtében szanaszét állt. Ha mondanom kellene, mondanám, hogy tetszik, de nem kell, így nem mondom.

-Készülj el cica!-halálos pillantást vetett rám, majd a szekrényéhez vánszorgott, és motyogva válogatni kezdte a ruháit.

-Szerda van?-kérdezte, és bólintottam.

-Akkor felhívom Kate-et, hogy ma is megyünk-e - úgy éreztem magának beszél, így nem firtattam hova megy, bár az oldalamat fúrta a kíváncsiság. Úgy is elmondja, ha akarja. Sárga gatyát, és kék dekoltált felsőt vett fel, majd megkért, hogy segítsek neki felvenni a nyakláncát. Kicsit sértő, hogy levette nyakából a tőlem kapott nyakláncot, de ha Ő így érzi jól magát, akkor nem érdekel. Dolgunk végeztével elment megszelídíteni tincseit, és csatlakoztam. Miután ténylegesen késznek nyilvánítottuk magunkat, lementünk és a mindenki minket vár kifejezés tényleg találó volt. A szülei, Emi, és Zayn is az asztalnál kómáztak. Leültünk egymás mellé és csatlakoztunk az ebédhez, mivel reggelinek jóindulattal se lehetett volna hívni. Kicsit élénkült a hangulat, mikor Emi rákente Zayn hajára a kezét. Szalvéta helyett az is megfelelt számára. Zayn ezt nem értékelte nagyon, így rákent egy csík nutellát Em arcára. Kicsit fáradtak. Már pont befejeztük, mikor csöngettek, és Jenni elment ajtót nyitni. Kicsit kínosan éreztem magam, mikor Isaac egy „tudom mit csináltatok, és nem tetszik” pillantással, hidegen csendülve kihívott a hátsó teraszra beszélgetni. Követtem és a hideg kempingszékeket kinyitva helyet foglaltunk. Pár pillanat csend után Isaac meglágyult és kedvesen, mosolyogva szólalt meg. Ez a hozzáállás megtörte a köztünk mindig is pattogó feszültséget.

-Susan mondott nekem tegnap pár dolgot, amit át kellett gondolnom. Jenni a hercegnőm, és azt hiszem, nem kellene küzdenem, hogy megtalálja a hercegét. Nem tudom mi történik velem, de amikor meglátlak mellette, legszívesebben elrángatnálak és megvernélek, de visszafogom magam. Csak tudod Jen a legkisebb lányom, vigyáznom kell rá. Ő viszi tovább a cégemet. Nem mehet bárkihez. De azt hiszem, ebbe én nem szólhatok bele. Susan utálna, ha megint mesterkedni kezdenék, és gondolom sejted, mit tesznek a nők, ha nem az van, amit akarnak. Susan imád téged, így kénytelen vagyok én is, ha csak nem akarok hónapokig kikerülni az ágyból-kénytelen voltam nevetni, hiszen jól tudtam mire céloz Isaac. Az alma nem esik messze a fájától.

-A legnagyobb hibám, hogy a szeretett nő nélkül senki nem vagyok, Lou. És szerintem te is ilyennek érzed magad, amikor Jen nincs veled. Semmilyennek. Tudom, hiszen lázadó tinédzser koromban minden időmet Susan birtokolta. Nos, egy valamit kihagytam az ismeretségünk kezdetén. Üdv a családban Louis! Aztán csak óvatosan az én kis pukkancsommal, néha nagyon tudja utálni a világot. Akkor sose higyj neki!-kezet fogtunk, és őszintén örültem a tanácsának, mert ez azt jelenti, végre valahára elfogadott. Bár erre már rájöttem, tekintve, hogy jó párszor elküldött már a picsába, ha olyan kedve volt. Visszamentünk a meleg házba, és Jenni vinnyogását hallottam. A nappaliban ültek, Axival és Harryvel. Engem nem lepett meg annyira Axi változása, mint ahogy látszatra Jent. Igen, az hogy Axi elvesztette a gyerekét, sokkal megkomolyította. Erősebbnek mutatkozik, és nem kételkedek benne, hogy az is lett. Elhagyta a tinédzser kort, és most már inkább hasonlított korban hozzám, mint Jennihez. Kifinomult stílusa, göndör haja határozott hatást ad neki, és a bézs színű ruhák kihangsúlyozzák barnás bőrét. És ismerek egy embert, aki változása ellenére, ugyanúgy szereti Őt, ahogy van. És ez a személy Harry. Talán Axi mostani éne még jobban magába bolondította Harryt. Jen viszont megütközve ült a párocska előtt. Axi mesélt neki, néha Harryre nézve. Lényegében annyit mesélt el, hogy nehéz volt, és megkellett változnia, hogy túl tehesse rajta magát. Harry pedig megpróbált mindenben mellette állni, már amennyire tudott. Szerintem sikerült. A kérdés hogy került ide, egyszerű. Harry elment érte, és elkérte Őt a szüleitől, akik egy időben megismerkedhettek a lányuk udvarlójával. Oh, és Liam is velük ment, szóval nem volt egyedül. Két testvér, két fiú, egy nap alatt. Remélem a húgaim nem így fogják hazavinni a fiúkat. Az ajtókeretet támasztottam amíg Jenni faggatta Axit, aki eléggé sápadt volt. Tegnapi rosszulléte érte a felelős. Meguntam, hogy Jenni lesokkolódott, így leültem mellé a földre és nyomtam egy puszit az arcára. Nem reagált, még akkor sem, mikor ajkaimat a bőrén hagytam. Eltolt magától. Megsértődve vetettem rá magam és lelöktem a földre. Felé másztam, és ezzel a mozdulattal leszorítottam a földre. Haragosan nézett a szemembe, amit én ellentétes boldogsággal viszonoztam. Nem tudom, mi baja van, de ma egészen eltaszít magától. Hagyta, hogy egy csókot adjak neki, de nem igazán viszonozta.

-Mi a baj?-a füle mögé tűrtem egy tincset, mire felsóhajtott és tenyerembe hajtotta a fejét.

-Ez-nem igazán értettem mit akar mondani azzal, hogy ez. Esetleg haragudott arra a tincsre, és arra várt, hogy én söpörjem arrébb?

-He?

-Az volt a bajom, hogy nem kérdezted meg mi a bajom-hitetlenül vontam össze a szemöldököm és inkább ráhagytam. Női logika...

Lemásztam róla és leültem mellé a földre. Az ölembe hajtotta a fejét, és a telefonját kezdte nyomkodni. Csatlakoztam és én is telefonozni kezdtem. Axi és Harry elmentek. Emi és Zayn fent vannak. Jen eltette a telefonját, és jobb elfoglaltság után nézett. Mint például a hajam simogatása, borzolása.

-Tudom, hogy szereted a hajamat, de így összekócolod-morogtam.

-Hmm... Nincs kedved segíteni nekem a konyhában? Főzni akarok!- falállt és felhúzott. Leültem a bárszékre és néztem, ahogy Jen ügyködik. A  tűzhelynél ügyködött, mikor mögé léptem és magamhoz szorítottam. Felnevetett.

-Te dög! Engedj nyugodtan főzni! A tejbegríz finom!

-Hmmm... Te finomabb vagy!-megharapdáltam a nyakát, mikor egy halk köhécselést hallottunk magunk mögül és megfordultunk. Susan mosolygott ránk, majd töltött magának egy pohár vizet és eltűnt. Jen elállította a gázt, és felém fordult.

-Bizonyítsd be!

-Örömmel!-vigyorodtam el és lecsaptam ajkaira. Addig tapiztuk egymást, míg nem Jen a pultra került.

-Oké, elég legyen!-tolt el magától és leugrott a pultról-Mennem kell segíteni Kate nek. Puszi!-nyomott egy puszit a számra és felment a táskájáért. Én is így tettem, és együtt hagytuk el a házat.

Emi

Zayn az ágyban fetrengett, én meg mellette. Gondoltam itt az ideje felvázolni a tervemet neki. Felültem és rögtön rám figyelt.

-Mit szólnál, ha leszoktatnálak a cigiről?-kérdeztem, mire Zayn felnevetett.

-Azt, hogy ez jó vicc volt.

-Ahj, ezt komolyan gondolom!-húztam a szám.

-Oké, hallgatlak!-értelmes fejet próbált vágni, de ez nem igazán jött össze.

-Figyelj! Szóval, Jenni kitalálta, hogyan szoktathatlak le a dohányzásról...

-Például ha még néhányszor így hívod, hogy dohányzás, abba hagyom, mert irritáló hallani-vágott közbe.

-Nem igaz, hogy nem tudsz rám figyelni!-fakadtam ki és összekulcsoltam a kezeimet a mellem alatt, ezzel akaratlanul is megemelve. Zayn pillantása rögtön lentre terelődött, ami kicsit túlreagáltam.

-Mekkora állat vagy!-még mindig nem vettem el a kezem, és Zayn csak dadogott párat, majd nagy nehezen elszakította a tekintetét. Nagyjából 5 másodpercre, de rögtön vissza is tért melleim vizslatására.

-Oké, te akartad! Finomabb utat akartam, de ha neked ez kell, megkapod! Nincs szex, amíg cigizel!-ez a mondat hozta vissza Zayn az élők közé. Engem pedig meglepett, hogy ezt kimondtam ilyen simán.

-Mi? Jenni komolyan ezt mondta? Megölöm azt a lányt-morogta.

-Nem, Jenni humánusabb volt, és ha nem bambulod a melleimet, akkor azt választom.

-De cica, tudod, hogy nem tudok neked ellenállni!-hozzám bújt és a nyakamba dorombolt. Hidegen tartottam az érdektelen látszatomat.

-Vagy inkább nekik nem tudsz!-morgolódtam. Végig puszilta az állvonalamat, minden áron békíteni akart.

-Kicsim, férfiból vagyok, ilyen dolgoknak nem tudok ellenállni.

-Én meg nőből! És nem szeretem, ha a mellemet bámulják!

-Aha, azt én se! Csak én bámulhatom őket!-átkarolta a derekamat.

-Nem, te se!

-Most mondd, hogy kicsit se évezted, hogy nem tudtam rólad levenni a szemem!-rávágtam volna, hogy nem. De nem tettem, mert a lelkem mélyén hízelgett a gondolat, hogy ennyire magamba szédítettem Zaynt.

-Na, akkor mi is van ezzel a nincs szex dologgal?-makacskodott.

-Attól még marad. Egy hétig nem cigizel, hétvégén lehet róla szó, és így tovább. Te választasz! Akárhányszor megszeged a törvényemet, annyi hétvégi hancúrozást hagysz ki velem!

-Komolyan ilyen nevetséges szabályokat állítasz nekem? Én nem vagyok Louis, nem lételemem mindent kontrollálni és kézben tartani. Mi van, ha egyszer nincs kedvem szexhez, amikor lenne rá lehetőségem?

-Valljuk be Zayn, ennek kicsi esélye van! Minden találkozásunkkor úgy ugrasz nekem, mint, aki még életében nem volt nővel.

Ezen elgondolkodott, de még mindig durcizott.

-Ez csak a te hibád! Sajnálom!-feladta a próbálkozást. Visszadőlt az ágyba, ezzel átadva nekem a nyereséget. Ráfeküdtem a mellkasára és hallgattam ahogy ver a szíve, és a levegőt veszi.

Harry

Elbűvölve néztem, ahogy kecsesen leveszi a ruháit és csipkés fehérneműje már is hatást gyakorolt kedves barátomra ’odalent’.

-Ugye tudod, hogy nem kell ezt tennünk?-rebegtem, mikor beleült az ölembe.

-Tudom. De nekem szükségem van rád!-ez a kijelentése biztossá tett. Vágyakozva bújtam meztelen bőréhez. Hátra döntött az ágyon és apró kezeivel levette a pólómat. Mint mindig, amikor együtt voltunk, most is megadtunk egymásnak mindent. Szükségünk volt egymásra, és ezt nem féltünk vállalni. Féltem hozzáérni, mióta elhoztam, ugyanis a változásával jött viselkedését nem ismerem. De nem sokat változott. Komolyabb lett ugyan, de még mindig olyan esetlen bolond, mint amilyennek megismertem, és amilyennek megszerettem. Idősebbnek tűnt 17 éves koránál. Kifulladva estünk egymás mellé, kipirult arca büszkévé tett. A takaró alá bújtunk, és egymáshoz tapadtunk.

-Szeretlek Harry!-suttogta a két szót, amik megmelengedték a szívemet.

-Én is szeretlek Axi!-viszonoztam rekedten. A dráma körülöttünk még jobban egymásra hagyott minket. És mi támogattuk egymást.  Örökké támogatni fogom. Ez a dolgom. Egyszer nem védtem meg, és a babánk fizetett meg érte. Mostantól kezdve, ez nem történhet meg.